Ez
Ez a cikk a szépség és a szex kapcsolatát járja körbe, korántsem a megszokott módon.
Megközelítések
Az egyik megközelítés szerint a szex célja a fajfenntartás, vagyis az utódnemzés. Ehhez egy termékeny nőre és egy termékenyítőképes férfira van szükség. Amennyiben ez a két összetevő megvan, semmi más nem kell ahhoz, hogy a szex elérje a célját. Az ízlés, az eszményképek, az aktus élvezeti és érzelmi oldala teljesen lényegtelen.
A másik megközelítés szerint a szex célja a gyönyör. Itt nem feltétel a nő termékenysége és a férfi termékenyítőképessége, ezek helyett más szempontok lépnek be a képbe. Ideálok, ízlésvilág, fizikum, technika, érzelmek és más effélék, melyek együttesen egy bonyolult rendszert adnak ki. Hogy mennyire bonyolultat, arról fogalmat alkothatunk, ha megnézzük, hány könyv jelenik meg a témáról, vagy elolvassuk a Kámaszutrát.
Aki az egyik megközelítés szerint megfelelő, az a másik megközelítés szerint lehet, hogy nem az.
A múlt köde
A megfigyelhető jelenségek tekintélyes része nem érthető meg csak a jelen tanulmányozásával, a válaszokért alá kell merülnünk a múltba. Lehetséges, hogy mára csupán töredékek, foszlányok maradtak meg valamiből, ami egykor ép volt, és abból, ami ma rendelkezésre áll, nem rekonstruálható az eredeti. A hajdani világos, érthető, funkcióval és céllal rendelkező, hasznos szabályozás mára elcsökevényesedhetett, értelmetlen diktátummá silányulhatott, amely felett eljárt az idő, vagy aminek jelen formájában nincs értelme.
Próbálkozások
Amennyire visszakövethető, évezredek óta próbálják megfejteni a szépség titkát. Mi a szépség, mitől szép a szép? Tudósok, művészek és gondolkodók keresték az univerzális meghatározást.
A mai napig nincs elfogadott formulája a szépségnek. A mai napig beletörik a bicskája a filozófusoknak abba, hogy van, akinek ez a szép, és van, akinek az.
Ha az esztétikát mértani rendezettségként határozzuk meg, akkor ez egészen jól működhet a műalkotások egy részén, de csődöt mond, amikor kimegyünk a buja, érintetlen természetbe, ahol nyoma sincs mértani rendezettségnek, mégis tagadhatatlanul szép.
A híres Vitruvius-tanulmányban a következő áll:
„(…) az emberi test méretei a következők: 4 ujj tesz ki 1 tenyeret, és 4 tenyér tesz ki 1 lábat, 6 tenyér tesz ki 1 könyököt; 4 könyök teszi ki egy ember magasságát. Ezen túl 4 könyök tesz ki egy lépést, és 24 tenyér tesz ki egy embert. Az ember kinyújtott karjainak hossza megegyezik a magasságával. A haja tövétől az álla hegyéig terjedő szakasz egytizede a magasságnak; az álla hegyétől a feje tetejéig terjedő szakasz egynyolcada a magasságának; a mellkasa tetejétől a haja tövéig egyhetede az egész embernek. A könyöktől az ujjhegyig az egyötöde az embernek; és a könyöktől a hónalj hajlatáig egynyolcada az embernek. A teljes kézfej az egytizede az embernek. Az áll hegyétől az orrig, illetve a hajtőtől a szemöldökig terjedő távolsága egyforma, s a fülhöz hasonlóan az arc egyharmada.”
Ha elfogadjuk referenciai alapként a fentieket, akkor felmerül a kérdés, hogy ezek az arányok mire utalnak? Egy ember értékére? A teste értékére? A teste egészségére? A teste képességeire? A teste szépségére? Ha ezek egyikére sem, akkor ez az egész nem több, mint puszta okoskodás.
Lehetséges, hogy a szépségnek van gyakorlati értéke, a puszta esztétikai élményen túl? Lehetséges, hogy az esztétikai élmény, a vonzalom, a vágy a szép testek iránt csupán elcsökevényesedett maradványai valaminek, aminek egykor kizárólagosan gyakorlati célja volt?
Mi a szépség?
Az ősi időkben a szépség nem csillogó szemeket, érzéki ajkakat, formás feneket jelentett, mert ezeknek semmilyen gyakorlati hasznuk nem volt. A szépség robosztus alkatot, vékony, inas testet, alacsony, vékony testet, vagy ehhez hasonlókat jelentett. Egyszerűen azt nevezték szépnek, ami megfelelő volt. Megfelelő – a fennmaradásra. Még pontosabban: a fennmaradásra egy bizonyos környezetben.
Egyes vidékeken az éghajlat miatt szükséges némi zsír, máshol nincs haszna. Egyes térségekben a nagyobb termet, a fizikai erő fontos, az elemek támadásai, az állatok jelentette élelmiszerforrás miatt, máshol, a gyökeresen eltérő körülmények közt egy alacsony, vékony, kevés élelemmel is sokáig elélő test az ideális.
Az ősi időkben a szépség annyit jelentett, hogy egy test rendelkezik mindazokkal az adottságokkal, amelyek lehetővé teszik a boldogulást abban a környezetben, amelyben éltek.
Taigetosz
Megfigyelték, hogy az utódok hasonlítanak a szüleikre, az öröklődés tényét a vér koncepciójára vezették vissza, mivel a vért tekintették az élet hordozójának. Az ősi időkben minden vidéken genetikai tenyésztést folytattak, vérségi alapon. Tudatosan erősítettek fel vérvonalakat, és tudatosan vágtak el más vérvonalakat, közösségi igények szerint.
Azoknak, akik nem feleltek meg a szépségideálnak, azaz a fennmaradás testi feltételeinek, tartogattak valamit. Ez a Taigetosz, a jelentés szoros és átvitt értelmében.
A spártaiak megölték azokat a gyerekeket, akik nem születtek megfelelő fizikai adottságokkal ahhoz, hogy felnővén hasznos tagjai lehessenek a közösségnek. Egy katonaállamban az adottságok sajátos célt szolgáltak.
Más vidékeken másféle Taigetosz volt használatban. Egyedi pozíciók, különleges beosztások, funkciók, melyeket azoknak tartottak fenn, akiknek szaporodását károsnak ítélték. Azok az emberek, akik nem feleltek meg az ideálnak, hasznos tagjai lehettek a közösségnek, olyan tevékenységben, amelyre alkalmasak voltak. Ezekhez a társadalmi szerepekhez minden esetben a szexualitás tiltását rendelték.
Az, amit mi ízlésnek nevezünk, a bennünk rejlő egykori embertenyésztő maradványa.
Keveredés
A fejlődés elhozta a felfedezést, az utazást és a vándorlást. Egy generációk sokaságán keresztül kitenyésztett tiszta és ideális viking genetikai alapokkal rendelkező ember olyan vidéken telepedhetett le, ahol az ő fizikai adottságai nem jelentettek előnyt – sőt, talán hátrányt jelentettek. Családot alapíthatott, az idegen és a helybéli genetikai anyag keveredett egymással, és olyan utódok születtek, akikben mindkettőből volt valamennyi, és egyik környezetben sem voltak ideálisak az adottságaik.
Ma már ennek az egész háttérnek semmi értelme nincs. A széltében-hosszában elterjedt tudás, a testedzési lehetőségek, a modern technika gyakorlatilag nullára redukálta a testi adottságok jelentőségét a környezet viszonylatában. Egy afrikai genetikai mintát hordozó ember ugyanúgy elélhet a hideg égöv alatt, mint egy eszkimó a legforróbb vidéken. Tudás, testedzés és technika kérdése.
Ma már a környezet egyre ritkábban tisztán természeti. Ma már nincs olyan része a világnak, amelyen egy bizonyos genetikai minta előnyt jelentene a fennmaradás szempontjából.
Olyan világban élünk, ahol a genetikai háttérnek nincs semmilyen kapcsolata a fennmaradási potenciállal. Ebből adódóan a szépség ma nem jelentheti azt, amit egykor jelentett. Ma már nem határozhatunk meg olyan testalkatot, testi adottságokat, amik garantálják vagy elősegítik az életképességet. (Szélsőséges esetektől most tekintsünk el.)
Szép és buta
Húsz éves voltam, amikor társaságunk egyik nem éppen oszlopos tagja próbált pasit szerezni a húgának, és dicsérte az érdemeit, mint egy profi kerítő. A következőt mondta róla: „Igaz, hogy csúnya, viszont buta”. Teljes komolysággal jelentette ezt be, mint erényt. Ha épp ittam vagy ettem volna, amikor ezt mondja, most valószínűleg nem vagyok itt.
A butuska szépség közhely. Sokáig hittem, reméltem, hogy ez csak előítélet, aminek nincs valóságalapja – amíg meg nem tapasztaltam, hogy mennyire igaz. Persze, nem úgy, ahogyan hinni szokták.
A Miami Rapszódiában van egy jelenet, Kevin Polak már két hete van együtt a Naomi Campbell alakította csinibabával, amikor Kevin bá elkezd üvölteni: „Még egy szó a testápolókról, és megőrülök!”. Nos, éppen ez a kulcs. Nem ostobaságról van szó, hanem inkább fókuszáltságról, beszűkültségről, melyet ezek a nők fokozatosan alakítanak ki magukban.
Az élet nem könnyű, semmilyen életkorban. A gyerekkorban nagyon nehéz, mert az embernek olyankor nincs önállósága, másoktól függ, és a problémáit a környezete nem veszi elég komolyan. A tinédzserkor talán még nehezebb: az ember ebben az időszakban nem gyerek és nem felnőtt, sem ő saját magát, sem a társadalom nem tudja igazán hová tenni. A felnőttkor pedig, nos…
Iskola, katonaság, munkahely, mind tele önkényes szabályokkal, igazságtalanságokkal, aljasságokkal. A kudarcok, a nehézségek, a stressz elől a legtöbben igyekeznek elmenekülni, valahová, ahol jól érzik magukat, ahol megnyugodhatnak, ahol sikereket érhetnek el.
Egy szép nőnek (férfinak) könnyen megy az ismerkedés, adja magát, hogy a kudarcok, stressz, igazságtalanságok elől hová fog menekülni. Ez lesz neki a kiút, a relaxáció, itt várja az annyira áhított sikerélmény. Ha nincs elég lelki ereje ahhoz, hogy kitörjön ebből, komolyan itt ragadhat. Erre építi az életét, ebből él.
Ezt az egyet leszámítva, a szépségnek és az ostobaságnak nincs közük egymáshoz. Természetesen a szerényebb adottságokkal rendelkezők gyakran próbáltak vigaszt találni abban, hogy a szépség ára az ész.
Kérdések hozzátok
A befejező cikk kb. 1 hét múlva jön. Még messzebb merülünk a múltba a szex nyomait, eredetét kutatva. Jelszót az kap hozzá, aki aktívan részt vesz ennek a mostani cikknek a kitárgyalásában. Minden, amit fentebb leírtam, magától értetődően vita tárgya.
Ismét vannak konkrét kérdések:
Szerinted a szex elsődleges értelme a fajfenntartás vagy a gyönyör?
Elfogadható számodra, hogy a szépség egykor annyit jelentett: alkalmas test a fennmaradásra, adott környezetben?
Elfogadható számodra, hogy egykor tudatos tenyésztéssel foglalkoztak az emberi közösségek, és emiatt jellegzetességek erősödtek fel és haltak ki?
Elfogadható számodra, hogy az, amit ma ízlésnek nevezünk, mindössze csökevénye az egykori tudatos embertenyésztésnek?
Szerinted a Taigetosz hagyománya embertelen?
Mi a véleményed a szépség és az ész kapcsolatáról?
Szerinted van olyan testalkat, ami a jelen korban is ideálisnak tekinthető?