Ismét a segítségeteket kérem egy kis anyaggyűjtéshez.
Az őszinteség azt jelenti, hogy az ember mindig igazat mond. Mire vonatkozik ez? Hiszen mi van akkor, ha valaki nem tudja, hogy valamivel kapcsolatban mi az igazság? Ez igen gyakori eset. Vagy azt jelenti az őszinteség, hogy azt mondjuk, amit gondolunk?
Van egy kis probléma ezzel kapcsolatban. Az, amit gondolunk, lehet, hogy baromság, lehet, hogy tévedés, lehet, hogy bántó.
Ami a szívemen, a számon. Ez jó?
Honnan vannak a gondolataink?
Érzünk egy illatot, hallunk egy hangot, látunk egy arcot, az érzékletről eszünkbe jut ez is meg az is, átfut az elménken egy egész asszociációs lánc, és a végén, az, amit gondolunk, az, amit érzünk, mennyiben valódi reakció a jelen pillanatra?
Ha már kétszázszor ostobáztak le, és újra a fejedhez vágja valaki, hogy „Te ostoba!”, vajon az összes korábbi nélkül reagálsz majd rá, vagy benne lesz a reakciódban a korábbi kétszáz is?
Ha mi ketten először találkozunk, történik köztünk valami, jó, rossz, semleges, a reakciónk teljesen, 100 százalékosan a jelen pillanatnak szól majd, vagy benne lesz a múltunk is? A múltunk, amit egymás nélkül éltünk le, hiszen korábban nem találkoztunk…
Ha gondolok valakiről valamit, de az ellenkezőjét mondom, akkor melyik vagyok inkább én? Amit gondolok, vagy amit mondok? Amit gondolok, az jön automatikusan, amit mondok, abban lehet mérlegelés, önfegyelem, tudatosság. Tehát melyik vagyok én inkább?
Ha mindenki teljesen őszinte lenne, mindig mondaná, amit gondol, és nem tudna mást mondani, mi történne a világgal?
Ha többé nem tudnánk magunkban tartani semmit, mindenkinek megmondanánk a véleményünket, és mindenki megmondaná a véleményét nekünk, otthon, munkában, az utcán, mindenhol, mi történne? Mi történne a személyes életünkkel? Mi történne a világgal, ha ez holnap elkezdődne?
És még valami a végére. Elítélhetünk, büntethetünk valakit azért, amit gondol és érez? Megítélhetünk valakit a gondolatai és az érzései alapján? Vagy csak a tettek számítanak?
A képen Anna Nicole Smith látható második férjével, J. Howard Marshallal. 1994-ben házasodtak össze, amikor a hölgy 26 éves volt. Egy évre rá az úr meghalt, és milliárdos vagyonát felesége örökölte.
A hölgy 2007-ben halt meg, 39 évesen, drogtúladagolásban. Fia 2006-ban halt meg, 18 évesen, drogtúladagolásban. Lánya most 6 éves.
Az irányitott őszinteség a jó – legalábbis Putyin törvénykönyve szerint.
Visszakérdeznék pofátlanul.
-Akit nem tisztelsz vagy nem szeretsz,azzal minek lennél őszinte?
-Akit szeretsz és tisztelsz,azt minek bántanád meg az őszinteségeddel?
-Ha tudod,hogy baj lesz belőle,akkor minek őszintéskednél?Holmi mondvacsinált,mások által felsőbbrendű eszméknek kikiáltott lúzer dumákért,csicska eszmékért?
Ha kell és szükséges,akkor őszinték leszünk.Egyebekben pedig a kérdés nem fontos.
Másfelől természetesen mindenkit elitélünk,ha nem őszinte velünk szemben és ha az is,akkor is meggyanúsitjuk – ha máshogy nem,hát a háta megett – hogy csak kanyhalóskodik.
(Ha nem tetszik neki,még gyomron is rúgathatja magát a delikvens.)
Ez utóbbi ugyan arcoskodásnak tűnhet,de nem maradhatott ki.
Duncan Shelley írta:
Rengeteg fiatal lány tökéletes eszményképe a hölgy,és az életútja a követendő minta – bár mindenki “jobban csinálná”.
Na ja.
Duncan Shelley írta:
Érdekes kérdés.Mindenhol máshogy itél a tisztelt biróság.
E hónap elején,a második tárgyalásomon,itélethirdetés előtt,miután megnéztük a “Putyin-best of Quartier de l’Opéra K.O.hájlájtcc”térfigyelőkamerafelvétel-válogatást,megkérdeztem a 7-es számú tribunal-t(itt nem neve,hanem száma van a biróknak):”Mikor minket ütnek vagy támadnak meg,az miért nem lett levetitve?Miért nem vették fel?”
7-es számú tribunal válasza:”Monsieur Putyin!Mikor Önt és a kollégáit bántalmazzák,azzal Ön nem követ el törvénysértést,ergó igy azt nem is vizsgáljuk jelen eljárás keretei közt.”
Egyébként vizsgálják az un. inditékot is.Nagyon is.
A gondolataidért esetleg nem is,de a megnyilvánulásaidért simán elitélhetnek.
Konklúzió:nem őszintéskedünk a biróságokon sem.Mindegy,hogy büntető,polgári avagy válóperes tárgyalásról van éppen szó.
@ II.Putyin998 cár:
Még jobban? :)
De képzeld el, hogy naponta 303-an megmondják neked a véleményüket rólad, és csak egy része pozitív, a többi nem az. Meg képzeld el, hogy a parlameti közvetítés milyen lenne. “Ez az új adónem azért kell, mert megvehetnék egy járatot abban a kis gyémántbányában, ahol gyerekeket is dolgoztatnak, ezért kell ez az adó és…”.
A pap misét tart, olvas a Bibliából, majd felnéz, és így szól: “Ezt most tényleg elhiszi valaki? Mert nekem nem megy, sajna.”
” Ha többé nem tudnánk magunkban tartani semmit, mindenkinek megmondanánk a véleményünket, és mindenki megmondaná a véleményét nekünk, otthon, munkában, az utcán, mindenhol, mi történne? Mi történne a személyes életünkkel? Mi történne a világgal, ha ez holnap elkezdődne? ”
Azok számára , akiket nagyon izgat , hogy mit gondolnak róla , biztosan sokkoló lenne .
Ha ez elkezdődne , akkor a nyilvánvalóan nagy káosz lenne , viszont rendkívül tanulságos is hiszen kiváló lehetőség lenne rá , hogy felismerjük mennyire torz kép alapján ítélünk meg másokat . És mások is minket .
” És még valami a végére. Elítélhetünk, büntethetünk valakit azért, amit gondol és érez? Megítélhetünk valakit a gondolatai és az érzései alapján? Vagy csak a tettek számítanak? ”
Folyamatosan megítélünk embereket a gondolatai , érzései alapján . Hogy megtehetjük -e ? Úgylátszik igen , mert a játékszabályok megengedik :-P
Csak a tettek számítanának ? De hát a tettek mögött megint csak érzések , és gondolatok állnak .
Ha már az ítélkezésnél tartunk , megint csak az van , hogy minden ember kettős lény , kétféle elméje van . Ebből az egyik mindig azon van hogy megosszon , és uralkodjon .
A másik meg nem győzi jóvá tenni a károkat amit a emez okozott . :sweat:
Ha csak az egyik részünkre figyelünk , akkor garantált a csalódás . Ha valakit mindig csak a hibái alapján ítélünk meg , az éppannyira toz képet fog adni , mintha csak az erényeire figyelnénk .
De fel tudok ajánlani egy jó módszert ami segít kiküszöbölni ezeket a hibákat .
A módszer a következő : nem kell foglalkozni az emberekkel , hiszen annyi más érdekes dolog van a világon . :laugh:
Duncan Shelley írta:
De ilyen nem lesz….nagyon remélem,mert nem akarok még többet ülni. :-D
Egyedül a kiskutyámban bizok meg 100%ig.
Ő ugyanis nem képmutató sosem.Mindig azért puncsol,mert akar valamit.Igazi kis érdekgenya. :-D Ezért is szeretem annyira.
Végülis őszinte,nem?
Duncan Shelley írta:
Csak arra kell figyelni , hogy a negatívan nyilatkozók ne tartózkodjanak Putyin öklének hatósugarában :beatup:
Duncan Shelley írta:
Vicces lenne . A hívők meg bekiabálnák , hogy hát mise ;-) hisszük , de olyan jó álszentnek lenni , meg így sokkal jobbnak érezhetjük magunkat másoknál :-D
Már megint nagyon jó kérdések, érdekes felvetés.
Szerintem..
minden találkozásban benne van a múltunk, vagyis benne vagyunk mi magunk.
Ha pl. veled találkoznék, bár soha nem láttuk egymás, mégis benne lenne az egész találkozásban az egész én, aki vagyok, meg az egész te, aki vagy.
Ha kivetítem egy régi ismerősre a dolgot, akivel ezer év után újra találkozunk, ….
akkor abban feltétlenül benne lenne az a régi ismeretség/találkozás, az összes emlékkel együtt. Ahogy ránéznél, ahogy köszöntenéd, ahogy ráhangolódnál.
Ez az őszinteség, ez kényes kérdés.
Legutóbbi friss szerelmem azt mondta nekem, hogy ő mindig őszinte volt hozzám, és megmondta, amit gondolt. De az én x. érzékem elhallgatásokat, ki nem mondott nehezményeket érzett mindezek mögött. Ott volt körülötte valami, amit mégsem mondott ki.
Tulajdonképpen őszinte volt.
Meg én is hozzá.
De elhallgattunk sokmindent, mert nem akartuk a másikra hárítani a gondokat.
És kimondatlanul is ott lebegett a kétség köztünk.
Érdekes tapasztalat. Nem jó. De hasznos.
Talán nem akarjátok egymást tűvel szurkálni, és inkább nem mondatok ki mindent.
Én nem feltétlenül ragaszkodom a szókimondáshoz, arra a bizonyos “ami a szívemen, a számon” személyekre gondolok.
Van ilyen ismerősöm, kedvelem, nincs ellenérzésem vele szemben – de jó, hogy ritkán találkozunk. :)
Nem hiszem, hogy ki kell mondani azt, hogy baszki, de szarul nézel ki, mér olyan táskás a szemed, mint a mosogatórongy, stb., stb. Vagy tegnap a kollégám reggel, épp, hogy beértem a munkahelyre, nekem szegezi, hogy baszki, de szarul nézel ki, mérges vagy?
Erre mit mondhat az mber? Amikor nem vagyok mérges, csak reggel van.
Azt válaszoltam neki, hogy talán megjött a menstruációm, nem?
Most tényleg szükség van ilyen kommunikációra?
Nincs.
Van olyan szitu, ahol és akivel megengedett egy ilyen párbeszéd. Otthon. A gyereked lát valamit rajtad. Vagy a férjed. Anyukád. Max. a tesód.
De nem egy utcai ismerős.
Ennél fogva nyílván annyira is veszem embernek azt a másikat.
mindenesetre elronthatja a napodat.
Egy felvételi írásbeli dolgozat javítása legyen őszinte!
Ott akarom tudni, hogy mit nem tudok.
A ruhapróba legyen őszinte!
Álljon jól rajtam az a qva farmer, ha már meg akarom venni – és ne a két számmal kisebb.
A szeretet érzése legyen őszinte!
És oda jutottam, hogy azt mondom – legyen őszinte az érzés, és jó volna, ha a mi őszinte érzéseinket a mások az ő őszinte érzeseikkel lennének képesek fogni.
Akár szavak nélkül.
MInt egy avatár.
Duncan Shelley írta:
Ja, tudom.
Ja, és még valami.
Valószínűleg emberfüggő, mármint én, mint ember, tőlem függő, de én nem ítélek el embert az érzéseiért, gondolataiért.
Na jó, a pedofilokat bele tudnám helyezni egy nagy méretű mikróhullámú sütőbe, és végignézném, hogy átalakul-e a fizikai szerkezetük… de ezt nehogy eláruld valakinek!!!
Jelen világban nem lehetsz teljesen őszinte.
Mint ahogy Putyin úr megfogalmazta az egyik előző kommentben, ezzel megbánthatunk másokat, akiket szeretünk.
Szerintem a dolog megoldásához nagyon meg kell határoznunk a fogalmakat, és különbségeket tenni.
a, Az őszinte szóra kinek mi a meghatározása?
Valaki azt gondolhatná, hogy őszinte az, aki megmondja az igazat.
De mi az igazság?
Nincs olyan, hogy igazság, mivel mi mindannyian szubjektív szemlélői vagyunk ugyan annak az univerzumnak. Mindenki más kihelyezett nézőponttal rendelkezik. Tehát ebből következik, hogy nincs szó szerinti értelemben vett igazság.
Ez az első dolog, amit meg kell érteni.
b, Az egyik internetes szótárban találtam egy nagyon jó meghatározást.
Őszinte: aki nyíltan és becsületesen kimondja, amit gondol vagy érez; szabadon beszélő. Szókimondó, az igazat megvalló.
Tehát, aki elmondja, hogy ő maga mint szubjektív nézőpont mit tart igaznak.
Nem az, aki egy mindenkire vonatkozó egyetemes igazságot mond el. csak elmondja, amit ő maga érez, gondol.
c, Na most, plusz tényezőként hozzájön ehhez az, hogy mit akarunk elérni az igazsággal?
Szerintem van egy szentség, ami az igazság fölött áll: Jobbá teszi ez a világot, ha ezt elmondom? A rossz hírt csak annak az embernek mondom el, akit ez érint, és tud tenni valamit az ügyben, vagy szóróm szét a nagyvilágba, hogy mindenki szarul érezze magát.
Hiszen (szerintem) a végcél ebben a világban az, hogy mindenki együttesen fejlődjön, túléljen, magasabb szintre lépjen.
Úgy értem, elmondhatom én a kislányomnak a hegedű koncertje után, hogy én azt láttam, hogy sokszor hibázott, a zene tanárnője mérgesnek tűnt a koncert alatt, és a közönség hátsó soraiban kiröhögték. De mit érek el vele?
Ha megmondanám, összetörne és többé nem zenélne.
Ha pedig biztatnám, lehet, hogy 10 év múlva a Bécsi Szimfonikusoknál játszana.
Tehát az őszinteségnél magasabb szintű spirituális szabályozó az, hogy ezzel másoknak mit okozok.
d, De ha csak a c. pont létezne, akkor ez nagyon elmehetne egy irányba.
Mindenki félne, óvatoskodna megmondani az igazat, mert jajj, nehogy megsértődjön a másik, olyan szituációkban is, amikor pedig az jogos lenne, vagy a személy fejlődését segítené elő. Ez szélsőséges esetben elmehetne odáig, hogy mindenki “puhány” lenne, mert senki nem lenne hozzászokva ahhoz, hogy megmondják neki, hogy amit csinál az szar.
Ezért az éremnek van egy másik oldala is:
Az ember legyen képes elviselni a nehezebb behatásokat is. Eddze meg magát!
Viselje el a szenvedést, sőt lépjen túl rajta. Ha a szenvedéssel szembe tud nézni, akkor az megszűnik, de legalábbis már nem gyötri annyira.
Vegyen fel egy olyan attitűdöt, hogy ő maga teremti meg a saját érzéseit.
(Ez ilyen buddhista dolog)
Ha visszagondolunk, hogy az óvodában a “Zolika” azt mondta ránk, hogy úgy nézünk ki mint egy csúnya törpe, és hogy ez nekünk akkor mekkora tragédia volt; sírtunk, féltünk óvodába menni a Zolika miatt. Ma meg már nevetve nézünk vissza ezekre az időkre, mert már magasabb szintre jutottunk. Most már sokkal nagyobb behatásokat is kényelmesen el tudunk viselni.
Huu… de hosszú lett… :)
A Lényeg:
2 tényező van:
1. Próbáljunk úgy bánni másokkal, hogy ne okozzunk nekik kárt. Inkább segítsük őket!
2. Legyünk képesek szembenézni a minket ért hatásokkal. Tudjuk azt elviselni, valamit föléjük lépni. Tudjuk megérteni megérteni a másikat. Legyen empátiánk még ekkor is.
Ha egy társadalomban mindkét pont meg lenne mindenkinél, akkor nyugodtan bárki elmondhatna bármit bárkinek.
Mivel nyilvánvalóan nincs meg, ezért van ez, amit a társadalomban látunk.
Mert ha pl: az anyuka rajtakapja a kisfiát, hogy az maszturbál a wc-n, akkor nem megvernie kell és azt mondania, ha ezt csinálja, akkor meggörbül a gerince. Ugyanis ő is nagyon jól tudja, hogy annak idején ezt ő is csinálta.
A gyereknek meg képesnek kell lennie a helyzettel szembenézni, hogy az anyja rányitott és az anyját frusztrálja az, hogy a kicsike kis fia már ilyen “csúnya” dolgokat csinál, mert hogy az anyukáját is így kezelték gyerekkorában.
Amikor egy művész elvisz egy rajzot a társaihoz, akik elmondják, hogy ez nekik nem tetszik, (Nem azt mondják, hogy szar vagy fos, mert ők is alkalmazzák az 1-es pontot) akkor ne kapjon síró görcsöt, hanem tegye túl magát ezen, és próbáljon változtatni, fejlődni.
Hát kb. ennyit gondolok erről.
Duncan Shelley írta:
Régebben, amikor még eljárogattam misére, katolisra, nagyon sokszor felmerült bennem, hogy “mi lenne, ha…?” Ha felállnék, és pát intve kisétálnék kopogós cipellőben a mise kellős közepén. Vagy ha a szentbeszéd közben odamennék az atyáhppz, hogy ne szórakozz már, te is tudod, hogy vannak más nézetek is, amik sokkal szélesebb körben elterjedtek és még hihetőbbek is. Meg azt is hányszor meg akartam mondani, hogy hiszen tanultad a teológián, hogy azxy zsinaton kivették a Bibliából azt a részt, hogy előző élet!!!
De nem mondtam.
Minek őszintének lenni, ha egy: senkit nem érdekel
kettő: nem fontos neked, hogy ők mit hisznek
három: legfejjebb csak rád szórnák a köveket, és lecsuknának.
De most kezdődik egy periódusom, ami már sokkal őszintébb lesz!
Meg is mondtam a tesómnak, hogy húzzon a p..ba, mert nem tudok vele egy lakásban élni. Nem vagyunk egy hullámhosszon.
Sokkal jobb kettesben a gyerekemmel. A lakást meg eddig is csak én fizettem…
@ Jack:
Jól gondolsz, Jacki. Egyetértelek.
Őszinteség
Sokat foglalkoztatott ez a kérdés engem is. Mi az őszinteség? Kapásból azt vágnám rá, hogy az az őszinte, aki kérdésre csak az igazat válaszolja és magától megszólalva is csak igazat mond. Fontosnak tartom megjegyezni, hogy az hogy “igazat mond” és az, hogy “őszinte” két eltérő fogalom. Aki igazat mond, az olyat állít, ami leellenőrizhetően mindenki számára igaz, mint pl. hogy “Van Nap.” Ez ellenőrizhető, és igazolható. De az őszinteség egy szubjektív igazság, valami amiről az aki az állítást teszi, elhiszi, hogy az igaz. A nagyi főztje undorító. Nekem igaz, neki nem. Ha én azt mondom, hogy undorító, az számomra őszinteség, neki pedig sértés. Az őszinteség tehát a saját lelki nyugalmunkat szolgálja. Arra való, hogy ne állítsunk valótlant, és ezáltal ne nyomasszon minket a hazugság terhe. Más jól behatárolható értelme nincs, ugyanis az aki hall minket őszintének lenni a saját érzelmei, tapasztalatai, vagy világlátása hatására gondolhat minket értékesnek és megbízhatónak, egy érzéketlen tahónak, vagy egyenesen nekünk is támadhat ennek hatására.
Az őszinteség olyan eszköz, amit tudni kell használni. Ha nem ízlik a nagymama főztje, aki egész délelőtt a látogatásomra készült, mit mondjak neki, ha kérdezi milyen az étel? Hazudjak, ne mondjak semmit, vagy legyek őszinte? Melyikkel teszek jobbat? Az őszinteség jó dolog? Mindig jó? Ha azt gondolod, hogy a főnököd ocsmány ruhában van, és kérdésére megmondod neki, mi fog történni a megítéléseddel, vagy az állásoddal? Ér annyit, hogy ne hazudj, hogy esetleg kirúgjanak, vagy, hogy sírni lásd a nagyidat? Mi lesz, ha nem akarsz valakivel találkozni, pedig hónapokig egyeztettétek az időpontot, de végül egyszerűen nincs kedved hozzá és le akarod mondani előző este? Elmondod neki az igazat, és vállalod, hogy esetleg nagyon megharagszik, vagy magadra erőlteted a lelkesedést?
De melyik vagyok én? Aki tapintatból hazudik, vagy aki azt gondolja, hogy a nagyi ebédje katasztrófa? Szerintem az vagyok, aki tudja mi a különbség aközött amit mondok és amit gondolok. Aki mérlegel és aki ezért mást mond mint amit gondol, vagy éppen őszinte.
Ha azt mondják rám, hogy ostoba, és már sokszor mondták rám, hogy az vagyok, akkor az összes egyszerre “ott lesz”, mind számítani fog a reakciómban. Ha tudom, hogy ostobán viselkedtem, vagy aki mondja, már többedszerre mondja, akkor talán még jobban. A múlt úgy tűnik sokat számít abban, hogy valamire hogyan reagálok. Mert a régen történt eset valamelyest hasonlít a jelenben történő dologhoz. Vagy úgy érzem, hogy már túl sokszor hallottam ezt és megijedek, hogy talán igaz. Ha pedig az ember orrát belenyomják a saját hibáiba az nem éppen hangulatjavító esemény.
Az őszinteség szerintem arra vonatkozik, ha kérdeznek valamit és azt megválaszolom, az legyen igaz, illetve, mondhatom azt is, ha nem akarom valami miatt megmondani az igazat, hogy “erről most ne beszéljünk”.
A másik oldalról, ha én beszélek valamiről másoknak, ami igaz, akkor őszinte vagyok.
Az őszinteség kényes terület. Semmiféle szabály nem tudja elérni, hogy őszinték legyenek egymással az emberek. Erre számítani lehet! Lehet őszintétlen valaki félelemből, érdekből, vagy csak úgy a balhé kedvéért. Ezt soha nem lehet teljesen kizárni.
Ha valakinek valamiről van véleménye és azt nem kérdezte senki, nem biztos, hogy szükséges elmondani. Persze, ha nem tudja magában tartani elmondhatja, a másik majd megbirkózik vele. Ha az állóvizet fel akarja kavarni, akkor biztosan “őszintén” elmondja, amit gondol, azaz simán a képébe nyomja valakinek kéretlenül is a véleményét. Megteheti ezt akár mások előtt is nevetségessé téve azt, akit megcélzott. Ezt nem lehet teljesen kizárni. Félnek is emiatt egymás szájától az emberek.
Velem történt egy osztálytalálkozón, hogy egy volt osztálytársam miután ránézett a gyerekeim fényképére azt mondta: “A gyerekeid legalább szépek.”
Mire én: “Köszönöm szépen!”
A válasz: “Miért, ez az igazság!”
Erre úgy döntöttem, hogy kit érdekel az ő igazsága, nem kedvel és biztosan azért mond ilyeneket. Tovább léptem és aznap már nem beszélgettünk.
Egy alkalommal később váratlanul összefutottunk a lakóhelye közelében, ahol éppen dolgom volt. Meghívott magához egy beszélgetésre. Nem mentem el, de nem csak amiatt, mert akkor éppen nem értem rá. Eszembe jutott, amit gondol rólam és az is, hogy úgy általában is mindig csípős a nyelve …
Nem tudtam, nem gondoltam, hogy bajban van. Később már, ha akartam volna, sem tudtam volna többé beszélni vele. Valami miatt nem tartotta érdemesnek az életét tovább folytatni.
Többször is megfigyelhettem azóta, hogy a kéretlen, sértő őszinteség, sokszor segélykiáltás. Figyeljetek már végre ide rám! Az a megjegyzés akkor róla szólt, gondolhattam volna, és talán egy beszélgetés át is segítette volna a nehézségeken. Ehelyett hátat fordítottam a kellemetlenségnek.
A gondolataink honnan vannak? Sokszor nem is tudjuk. Lehetnek a múltunk lenyomatai. Nem árt velük az óvatosság. Villant már fel bennem olyan gondolat, amelyről azt mondtam, hogy EZ BIZTOSAN NEM a jelen személyiségem gondolata. Akkor ez honnét jött?
Ha azonosítjuk magunkat egy gondolattal és nem mondjuk ki, attól még a másik ember érzi. Vagy ha mást mondunk helyette, akkor meg azt érzi, hogy “itt valami nem stimmel!”. Ezért nagyon hasznos megfigyelni a gondolatokat és érzéseket, amelyek felmerülnek, és eldönteni, hogy érezzük-e vele az azonosságot vagy sem.
Az elítélés és a büntetés egy érzés egy gondolat vagy más egyéb miatt nem dolgunk. Ezeknek nincs a szeretethez köze, ha egyébként az vezeti a lépteinket.
Anna Nicole házasságát a félelem szülte. Be akarta magát biztosítani a jövőre nézve. Azt gondolta, hogy a sok pénz majd csupa jót hoz és soha többé nem kell már félnie. Azonban félelem továbbra is vele maradt.
“Azt lehet leginkább átverni, akinek a vágyaihoz kellőképpen illik a hazugság.”
Az őszinteség jó?
Kinek és mikor? Mert van amikor valakinek igen és van amikor pedig nem.
Van egy alapszabály amihez már tizenéves korom óta tartom magam:
Önmagadnak sose hazudj, másoknak pedig érdekeid szerint!
A gyakorlatban persze ezt nem olyan egyszerű kivitelezni, hiszen az ember sokszor észre sem veszi, hogy hazudik önmagának. Viszont ha elhatározza, hogy márpedig igyekezni fog önmagához őszinte lenni, akkor idővel ahogy minél jobban megismeri önmagát, meg fogja látni azokat az önbecsapó-mechanizmusokat amelyeket azelőtt nem vett észre.
Amit tapasztaltam, hogy minél őszintébb vagyok önmagamhoz annál kevésbé érzem szükségét, hogy másoknak hazudjak és annál kevésbé érint meg ha érzékeny pontomra tapintanak, mert tisztába vagyok azzal az érzékeny pontommal és nem takargatom azt önmagam előtt. Azt persze nem mondom, hogy jólesik ha rámutatnak de viszonylag hamar túlteszem magam rajta.
A másokkal való őszinteségem egyénenként változik. Ezt minden ismerősömnél egyénenként kell kitapasztalnom. Ez nem azt jelenti, hogy valakinek össze-vissza hazudozom valakinek meg nem, hanem azt, hogy valakinek bizonyos dolgokat nem mondok el és ha nagyon kíváncsi, vagy terelek vagy ha muszáj hazudok, valakivel pedig több mindent megosztok, olyannal akiről már kiderült számomra, hogy megbízható.
Számomra az őszinteség nem azt jelenti, hogy mindig igazat mondok. Vagyis valamilyen szinten igen, de ez nagyban függ attól, hogy mit érek el (illetve mit AKAROK elérni) azzal, hogy kimondom, amit gondolok.
Attól, mert nem mondom meg a kolléganőmnek, hogy nem tetszik az új táskája, attól még nem leszek “nem őszinte”. Amennyiben az, hogy én elmondom neki, amit gondolok, ahhoz vezetne, hogy kellemetlenül érezné magát, akkor miért mondanám el?
Szerintem ez az egész a jó modorral függ össze. Tegyük fel, rosszul érzem magam lelkileg, mindenkiből éppen elegem van, rosszkedvű vagyok, nincs kedvem senkivel sem beszélni stb. És jön egy kedves ismerősöm, aki megkérdezi, hogy hogy vagyok. Ha azt mondom mosolyogva, hogy “Óh, persze, kiválóan!”, az szerintem nem őszinte. Egy félmosollyal viszont azt mondani, hogy “Megvagyok, köszönöm kérdésed.” vagy “Hát, voltam már jobban is.” egy udvarias, de őszinte válasz ebben az esetben. Mármint akkor, ha nem akarom az illetőre zúdítani a problémáim vagy éppen nincs idő és lehetőség egy mélyebb, baráti beszélgetésre és tanácskérésre.
Az “ami a szívemen, az a számon” egy ostoba, bunkó hozzáállás és senkit sem visz előre. A nem hazudni, illetve a mindent elmondani, ami csak feltolódik bennem, az nem ugyanaz.
Ami a szívemen, a számon. Ez jó?
Nem feltétlenül. Így csak az első benyomás alapján szólunk, amivel önkéntelenül megbánthatjuk a másik felet. Valamint lehet hogy a téma nem ismerete alapján rosszul döntünk és később már nehéz változtatni.
Más esetben hamar betörhetik a fejünket. Evvel nem azt mondom, hogy kell hazudni, időnként hallgatni is tudni kell. Minek rögtön kikotyogni, ami a szívünkön. Ha direkt kérdést tesznek fel és nekünk nem hoz kedvező döntést az igaz válasz, kérdéssel is lehet válaszolni. Például: érdekes feltevés, te hogy gondolod, vagy miért kérded, vagy még nem tudok dönteni, véleményedre is kíváncsi vagyok. Így hazugság nélkül is lehet kitérő választ adni. Minek jobbról – balról mindenkit megbántani.
Most olvasom Max Brooks – World War Z című könyvét. Az egyik fejezetben egy olyan fickóval készült interjú olvasható aki a zombiháború alatt propagandafilmeket készített a hadseregnek. Úgy gondolom idevág. A következő néhány bekezdést a könyvből idézem:
“- Az Istenek tüze(film) is ekkor készült?
– A hadseregnek két működő lézerfegyver-programja volt, a Zeusz és az MTHEL. A Zeuszt eredetileg robbanóanyagok semlegesítésére találták ki, aknákat és fel nem robbant bombákat pusztítottak vele. Kicsi és viszonylag könnyű volt, egy átalakított Humveen éppen elfért. A lövész a lőtoronyban elhelyezett kamera képét figyelte. Becélozta a kívánt objektumot, aztán megnyomott egy gombot, mire az eszköz kilőtte a lézersugarat a kamerával megosztott optikai nyíláson. Ez nagyjából követhető?
– Egyáltalán nem követhető.
– Elnézést, csak én nagyon belemerültem a projektbe. A sugár tulajdonképpen a szilárd ipari lézerek harci változata, az eredetivel acélt vágnak a fémgyárban. Ez a lézer átégette a bomba külső borítását vagy annyira felhevítette, hogy a töltet végül felrobbant. A zombiknál is ugyanez az elv érvényesült. Erősebb fokozatra állítva simán átlyukasztotta a fejüket, alacsonyabb fokozaton meg olyan hőt gerjesztett, hogy az agyuk a fülükön meg az orrukon jött ki. Filmen egész jól mutatott, pedig a Zeusz az MTHEL-hez képest csak dugóspuska volt.
Az MTHEL nagy energiájú, hordozható taktikai lézert az USA és Izrael közösen fejlesztette ki a kisebb lövegek semlegesítésére. Amikor Izrael bejelentette az önkarantént, rengeteg terroristacsoport lövöldözött át a falon mindenféle aknákat meg rakétákat, és az MTHEL iktatta ki őket. Külsőre és méretre is olyan volt, mint a második világháborús keresőlámpák, csak hát ebben deutérium-fluoridos gázlézer működött, ami simán lepipálta a Zeusz szilárdlézerét. Gyakorlatilag lerobbantotta a húst a csontról, ami fehéren izzott, mielőtt a porba hullt. Normál sebességgel lejátszva is elég látványos volt, de lassítva… ez volt az istenek tüze.
Az emberek sorban álltak, hogy láthassák. Volt, aki minden este megnézte. A film plakátján egy atomjaira hulló zombi szerepelt. Közeli kép volt, az egyik klasszikussá vált jelenetből szedtük; a reggeli ködben még lehetett látni a lézersugarat. „Jöhet a következő” – ez állt a kép alatt. Ez a film egymagában megmentette a programot.
– A maga (filmes) programját?
– Nem, a Zeuszt és az MTHEL-t.
– Veszélyben voltak?
– Az MTHEL-t egy hónappal a forgatás után be akarták szüntetni. A Zeuszt már előtte leállították. Könyörögtünk, loptunk, csaltunk, hazudtunk, hogy a film kedvéért újra beindítsák. A StraFo mindkettőt óriási pazarlásnak gondolta.
– És igazuk volt?
– Igen, kétségkívül. Az MTHEL ugyan hordozható rendszernek nevezte magát, de valójában különleges járművekből álló konvoj volt, ráadásul ezekkel a gépekkel terepre sem igazán mehettek, és persze egyik sem hiányozhatott a sorból. Irgalmatlanul sok energiát fogyasztott, magát a lézert pedig elképesztő mennyiségű, súlyosan mérgező instabil vegyi anyagból állította elő. A Zeusz valamivel takarékosabb volt. Könnyebben tudták hűteni, egyszerűbb volt a karbantartása, és mivel Humveere szerelték, bárhová eljutott, ahol szükség volt rá. Csak hát nemigen volt rá szükség. Mert a tüzérnek még a legnagyobb fokozatra állítva is több másodpercig rajta kell tartania a sugarat a célponton. Egy jobb lövész feleennyi idő alatt kettővel is végez. A Zeusznál tehát nem létezett gyorstüzelési mód, pedig a tömeges rohamoknál pont erre lett volna szükség. Egyébként mindkét rendszert külön fegyveres osztag kísérte, szóval emberek védték a gépet, ami az emberek védelmére lett kitalálva.
– Ennyire gyengén működtek?
– Amire eredetileg szánták őket, arra jók voltak. Az MTHEL megóvta Izraelt a terroristák rakétáitól, a Zeuszt pedig fel nem robbant bombák felderítésére használták a hadsereg vonulási útvonalán, de ezt a rendszert már nyugdíjazták, csak a mi kedvünkért szedték elő. A saját funkciójukat tehát remekül betöltötték, de a zombik ellen egyszerűen használhatatlanok voltak.
– Akkor miért filmezte le őket?
– Mert Amerika odavan a technikáért. Ez valami régi nemzeti sajátosságunk. Még a legharcosabb ludditáink se tagadhatják, hogy ez az ország a technika megszállottja. Széthasítottuk az atommagot, Holdra szálltunk, és teleraktunk minden háztartást meg irodát egy csomó olyan kütyüvel, amiről a korai sci-fi írók álmodni se mertek. Hogy ez most jó-e nekünk, azt nem tudom, azt viszont igen, hogy a faodúban remegő egykori ateistákhoz hasonlóan az amerikaiak többsége is leginkább a tudomány istenéhez fohászkodott.
– De ez az isten nem segített rajtuk.
– Az nem is számított. A film akkora siker lett, hogy felkértek egy komplett sorozatra. A Csodafegyverek hét epizódban mutatta be hadseregünk legmodernebb vívmányait. Egyik sem hozott gyakorlati áttörést a hadviselésben, de lélektanilag megnyertük velük a háborút.
– Akkor ez tulajdonképpen…
– Hazugság volt? Semmi gond, mondja csak ki nyugodtan. Igen, hazudtunk, de néha ennek is van értelme. Hazudni önmagában se nem jó, se nem rossz. Olyan, mint a tűz: melegen tart vagy megéget – attól függ, hogyan használjuk. A kormány hazudott nekünk a háború előtt, hogy boldog tudatlanságban élhessünk, és ez a hazugság megégetett, mert így nem tettük meg, amit még megtehettünk volna. Viszont mire elkészült az Avalon, már mindenki teljes erőbedobással küzdött a túlélésért. A múlt hazugságai rég eltűntek, az igazság meg ott dülöngélt az utcán, döngette az ajtókat és az emberek torkának esett. Az volt az igazság, hogy akármit teszünk, a többségünk valószínűleg nem éri meg a jövőt, és az emberi fajnak talán bealkonyult, és ez a tudat minden éjszaka a halálba taszított úgy száz embert. A tüzes hasonlatnál maradva annyi volt a lényeg, hogy melegen kellett tartanunk őket, úgyhogy hazudtam, és hazudott az elnök, hazudtak az orvosok, a papok, a szakaszvezetők és a szülők is. „Nem lesz semmi baj” – ezt üzentük mindenkinek.
A nézők másnap igenis felkelnek az ágyból, aztán tiszta erőből küzdenek az életükért, mert valaki azt hajtogatja nekik, hogy nem lesz semmi baj. És ennek a hazugságnak van egy másik neve is: remény. “
Ismét egy kihalt ’szaurusz…ez az őszinteség. A tisztességgel és a becsülettel egyetemben ebben a rohanó hazug, képmutató élv- és pofit hajhász világban. Őszintének lenni annyit tesz, mint nem hazudni, hanem az igazat válaszolni a feltett kérdésre.
Az emberek a világ dolgainak 99%-val kapcsolatban nem tudja mi az igazság (lsd. Andan kis szösszenete). Ez nem újdonság. Mindig is meg leszünk vezetve éppen az aktuális széljárásnak megfelelően.
Ez elég komplex és nem megfelelő definíció, hiszen torzíthat is mivel lehet, hogy megkérdezik, tőlünk egy állásinterjún mondjuk, hogy miképpen képzeljük el az életünk 5 év múlva. Aztán azt feleljük, amit a HR-es bögyös szöszi hallani akar. Nem pedig azt, amire épp gondolunk. (Hanyatt vágnánk és irgalmatlanul…) Ha mázlink van, akkor ugyan arra gondol ő is. Mondom, ha mázlink van…Szóval csak részben igaz, hogy őszintének lenni annyit tesz, mint kimondani azt, amit gondolunk. Itt jön a következő bibi, hogy ez lehet nem éppen kúl dolog.
Hát rohadtul nem jó. Ott van, mindjárt az első nagy szerelem pl. tetszik, egy lány fingod nincs, mit csinálj, meglátod, jönnek a szimptómák, ver a szív, pupilla tág, torok kapar. Egyszóval kivagy, mint a kutya tavasszal. Kell a lány, de félsz. Tanácsot kérsz, mit csinálj…Apád azt mondja légy őszinte és mond, meg mit érzel. Belül érzed, hogy ez nem lesz jó, de az öregre hallgatsz és elmondod a kisasszonynak, hogy mi a stájsz. Reakció? Naná, hogy pofára esel. Vagy a másik példa. Munkahelyi teszt. Mit gondolsz a vezetőségről? Leírod, hogy egy dilettáns hatalmaskodó kis senkik gittegylete. Másnap repülsz. Tehát ez az ami a szívemen az a számom dolog nagyon veszélyes. Tudni kell mikor, kinek és mit mondunk, vagy akár kell e szükséges e hazudni. Mert lássuk be, nem mondhatod pl. a gyereked által rajzolt képre, hogy kisfiam ez egy szar vagy a kedvesed által készített étekre, hogy se íze se bűze. Nemde? Kegyes hazugságok….
Az ember a gondolatai összessége. Ha ezt nézzük, akkor az vagyok, amit gondolok. Viszont ha az vagyok, amit mondok akkor a társadalmi normáknak megfelelni akaró valaki vagyok, aki fél a következményektől. Fél vagy inkább tart attól, hogy hátránya származik abból, hogy kimondja azt, amire épp gondol. Ezért mérlegel, önfegyelmet gyakorol, tudatosan választja meg a szavait az ember. Egyszer volt egy hölgy. Fekszünk az ágyon bagózunk, tudod mint a filmekben utána. Na, ott fekszünk, minden klappol minden kúl. Erre megkérdi, mire gondolsz? Pillanatok alatt szétzúzta az idilli kis hangulatot, mint amikor Winstonékra rátörnek a kis szerelmi légyott után. Mondtam volna meg neki, hogy ezért a kérdésért legszívesebben felképelném? Mit érdekli, mire gondolok nem tökmindegy? De nem tettem. Mérlegeltem önfegyelmet gyakoroltam és tudatosan azt feleltem: arra, hogy milyen jó most veled.
Volt erről egy film. Mindenki őszinte volt és nem tudott hazudni. Aztán egy átlag polgár arra ébredt egy feltett kérdés után, hogy hazudik. Na ő lett a király utána….Nem tudom mi lenne a világgal akkor ha mindenki kimondaná azt amit gondol. Sok jó nem származna belőle az biztos.
Folyton ezt tesszük. Mindig és mindenkivel. Erről szól pl a picológia….. Csak valakit jobban valakit kevésbé szedálnak le. OV egyszer azt mondta a nagyuraknak: „ne azt nézzék amit mondok, hanem amit teszek” Utóbbiból nagyobb baj származott…..
A tetteink a gondolataink, érzéseink összessége vagyunk. Már ha ezek mind a sajátjaink…
@ aelod: :-)
Na így néz ki amikor mozgó járművön kommentelsz :-)
Szerintem jó az őszinteség. Ehhez viszont elengedhetetlen egy kiegyensúlyozott, jó állapot, hogy építő legyen, ha kritikus, akkor pedig elfogadható.
aelod írta:
Akkor az 10 dollár lesz.
Legközelebb, mielőtt kommentelsz, várd meg, amíg eléred az utazómagasságot. Ott már nem kell annyira figyelni és jöhet a robotpilóta.
Sziasztok! Van egy film, a címe: A hazugság feltalálása. Körülbelül erről szól. Nem hazudik senki, mindenki éli a kis hazugságmentes életét, minden kiderül, ha szeretnek valakit, ha nem, megmondják egymásnak és persze mindent el is hisz mindenki. Amíg az egyik férfi valamilyen – ha jól emlékszem – az agyában végbemenő változás hatására ki nem mondja az első hazugságot. Amit elhisznek. Persze rájön, hogy ebből sok hasznot is húzhat, szóval bonyolódnak a dolgok. Minden esetre érdekes film, érdemes megnézni.
Az őszinteség szerintem a tudatos hazugság elkerülése. Én nagyjából így fogalmaznám meg. Nyilván ha nem tudsz róla, nincs elég információd, önfejűen nem jársz utána, vagy bármi hasonló tényező nem kerülhet a számításba.
Szerintem szép dolog is lehetne egy teljesen őszinte világ. Természetesen a kegyes hazugságok sem lennének, amik ugye a fájdalom elkerülése miatt jöttek divatba – nyilván hatástalanul. Minden kiderül egyszer…
Anyaggyűjtés, mihez? Lesz új Amer? Vagy az elme folytatásához, vagy valami teljesen máshoz? De most őszintén. Mihez?
Csak mert tudnék mesélni az őszinteségről. Én inkább feláldoztam egy 5 éves kapcsolatot, csak hogy ne kelljen elmondanom az igazat. Ő volt életem első nagy szerelme, 16 éves koromban ismerkedtünk meg és oda voltunk egymásért, folyton együtt voltunk, talán csak egy jó éles csontozó bárddal lehetett volna leválasztani minket egymásról és már mindenki elkönyvelte, hogy mi férj és feleség leszünk.
De aztán nem így lett, mert megcsaltam. És annyira szégyelltem magam, hogy képtelen voltam elmondani neki. Magamban viszont őrlődtem, és ha ez nem lett volna elég, még folyton kérdezgette is, hogy mi bajom, mert érezte, hogy valami nincs rendben. Én persze hárítottam, tereltem, tagadtam, de egy idő után nyilvánvaló lett, hogy gond van, mert az eset után elkezdtem távolságtartó lenni és a szexet is próbáltam kerülni. Ő faggatott, én egyre feszültebb lettem, míg nem azon kaptam magam, hogy egyszerűen idegesít a faszi. Aztán nem bírtam tovább, elé álltam és közöltem, hogy vége. Ő persze magyarázatot követelt, de én még akkor, amikor már nem volt tétje, sem voltam képes bevallani, amit tettem. Előálltam a „nem te vagy az oka, az én érzéseim változtak meg, még mindig nagyon szeretlek, de már nem vagyok beléd szerelmes” dumával. Nem értette, de elfogadta a döntésemet. Azóta eltelt 10 év, barátok maradtunk, de még mindig elő-elő hozakodik vele, hogy tulajdonképpen miért is szakítottunk. Szerintem gyanít valamit, az is lehet, hogy megtudta valakitől, talán már akkor tudta és azóta már régen túltette magát rajta, csak én gyötrődöm ezen még ma is.
Hát ez történt magban. Na, elítéltek már?
Most mondjam azt, hogy tanultam belőle és azóta nem csaltam meg senkit? Pffu! Ezek után ki hinné el? Vagy hogy manapság már mindig megmondom az igazat? Minek hazudnék ekkorát? Az sem biztos, hogy amit leírtam valóban megtörtént, pont így és pont velem. Csak az, hogy az őszinteség alapvetően jó és fontos nem elsősorban a másik személynek, hanem saját magunk, hogy ne legyen bennünk a magunkban tartott szarságok miatt feszültség, ami aztán ugyanúgy, vagy jobban megronthatja az illetővel a kapcsolatunkat, mint a kegyetlen valóság.
Ja és az őszinteség nem tudományos kategória. Ha valaki állít valamit, amit igaznak gondol, az tudományos értelemben nem hazugság, hanem tévedés.
@ Petra:
Kedves Petra Petrovszkaja Petrovicska! :-D
Kábé ezer oldal kommentet tudnék irni a sztoridhoz.
Pro és kontra. Hajjajj… :-|
Semmiképpen nem itélnélek el.(Azt meghagyom a T.Biróságnak)
Végülis egyébként hazudtál a csávónak,de mégis tudatalatt-vagy felett,ez nem az én asztalom-igazat (akartál mondani) mondtál neki.
Pedig ennyi nem elég egy kapcsolat szétzúzásához.Biztos amatőr voltál még. :devil:
Egyébként ha valaki nem érdemli meg,hogy megtedd,akkor nem is fogod megtenni.Márha kétszámjegyű az I.Q-d(bármely teszt szerint).Az,hogy a történet szerint mégis megtetted,az nem a te HIBÁD,mindössze a te DÖNTÉSED volt.
Millió példát ismerek akár a saját életpályámból,akár a sitten látott-hallott sztorikból.
Kötelességed egyedül önmagad felé van és ez kvázi szubjektiv kategória(bizonyos kompromisszumokkal persze),nem pedig holmi népszokásoknak és neveltetéseknek kell(ene) meghatározniuk bármely személy életútját.
Ne bánd amit tettél.Bármit tettél is.
Ha túlélted,akkor elemezd,vizsgáld és tanulj belőle.Akár milyen jellegű tanulságokat is szűrtél le belőle.
Egyedül a saját gondolataid azok,amik számitanak.
Mondom ezt válófélben,tizenkét év házasság után.
II.Putyin998 cár írta:
Csak kapkodom a fejem. Amennyire emlékszem eddig csupa jót írtál az asszonyról és, hogy mennyit segített Neked. Van olyan érzésem, hogy nem Te akarod ezt a válást, de ahogy megismertelek úgy állsz hozzá, mint ahogy szemléled az életet. Racionálisan.
@ Alex:
Ó,haver!
Én ezt most sem akarom.
Nem én akarom.
Csak azt mondja rájött,hogy kivel él együtt.
Véletlenül hallott két beszélgetésemet,úgy hogy csak halló – de nem látótávolságban volt.Mondhatnám,hogy kihallgatott.
Valakinek olyanokat mondtam,amiket nem tudott volna feltételezni rólam ennyi év után.Pedig csak ijesztgettem azt a köcsögöt.(ilyesmikben képzelődj,hogy azt mondtam neki hogy kiszivom a szemét szivószállal,stb)De ez csak “játék”.
Ott volt a tárgyalásokon is.Látta a térfigyelővideó-felvételeket is.Azt gondolja,hogy én büszke vagyok erre és élvezem is.
A topik témája az őszinteség.Oké.
Tudod mit?Tényleg büszke vagyok valamelyest és némiképp élvezem is.
Egy olyan faluból jöttem,ahol két házsor volt.A helyközi járat naponta kétszer állt csak meg.
Annyit ültem,mint a veréb a dróton.
és most Európa legnagyobb kikötővárosának leghirhedtebb kerületében én vagyok a non plus ultra.
Külön riportot akar velem Patrice Spisa a w9-től.
És folytathatnám,de nem fogom,mert nem ez a lényeg.Igen élvezem a helyzetemet.
Vácon a biztonsági zárkában ülve olyanokon gondolkoztam,hogy egyáltalán nagy “börtönmenő-létemre” lesz-e hol laknom legálisan?
És erre büszke vagyok.
A feleségem nagyon sokat segitett mindenben.Ha ő nincs az életemben,akkor valószinűleg még most is “otthon” rohadnék a kurva rácsok mögött bosszút forralva a semmiért,mindenféle húgyagyú ellen.Sajnálom,hogy igy alakult és sok mindenre hajlandó lennék,hogy ez a helyzet változzon,de nem mindenre.Köcsög nem vagyok,nem voltam és nem is leszek.Ez nem “egó” kérdése.(esetleg a buziknál)
De elég is az off-ból.
@ Petra:
Engem egy even keresztül csalt meg a ferjem. Nem tudtam rola. Jol csinalta.
Csak ereztem, hogy valami nincs rendben, de nem figyeltem az x. erzekemre…
Amikor rajöttem, mert mar annyira feltünö volt (szinte mar ö akarta, hogy megtudjam vegre!), akkor meg kiakadtam.
7 ev utan a törtentekkel – azt mondom, hogy igenis, jol csinalta. Nem fajt volna, ha nem tudom meg. Amikor megtudtam, nagyon fajt. Nagyon-nagyon.
Hogy nem volt velem öszinte.
Az iden en csaltam meg öt. Egy honap utan kiderült. Nem egy ev utan.
De szar volt. Az mas törtenet, hogy en ezt miert tettem, de maga a dolog, hogy ö ezt nem birta sokaig feldolgozni, az elcsodalkoztatott. Azt hittem, hogy mar nem szamitok neki semmit.
De hirtelen eszrevette, hogy csinos vagyok, hogy okos vagyok, meg mittudomenmilyen vagyok. Es hogy nem vele sexelek, ugye…
Most 6 honap elteltevel azt mondom, hogy jobb lett volna, ha nem derül ki ez az egesz.
Nyilvan, mar nincs meg a srac (nyilbvan, hiszen husz evvel fiatalabb nalam), es a szitu nem ugyanolyan.
Viszon itt allunk valofelben, 16 ev együtteles (ebböl 12 ev hazassag) utan.
Öszinteseg?
@ II.Putyin998 cár:
:(
II.Putyin998 cár írta:
Igen, a női megérzésem ezt súgta nekem. Viszont a női megérzésem azt is súgja, hogy legyél nagyon óvatos, mert annyit kerülgeted a bajt, hogy az egyszer tényleg meg fog találni. Bár kétséges, hogy a habitusoddal, meg azzal, hogy ott vagy, ahol lenni szeretnél képes-e az ember felfogni, hogy a non plus ultrákra nem igazán kötnek nagy összegű szerződést a biztosítók.
Persze lehet, hogy igazad van. A monda szerint Achilleusnak is felajánlották, hogy két út közt választhat. Marad otthon és akkor hosszú és békés életű lesz, sok generáció fog fakadni az öléből és híres nemzetségek származnak majd tőle, de a kutya se fogja tudni, hogy ki is volt ő. Vagy pedig elmegy Trójába és a legnagyobb görög hős lesz, nem lesz gyereke és fiatalon fog meghalni, de a neve és dicsőségének híre örökre fennmarad. Mindketten tudjuk, hogy mit választott. Mert neki ez kellett, ez volt az ő döntése. Ahogy írtad is Petrának, ez egy szubjektív kategória.
De mindennek ára van. És az árat mindig meg kell fizetni. Ez meg a másik nagy igazság a földön.
Ami a történetedet illeti. Szerintem küzdj az asszonyért, mert nincs veszve semmi és ebből a világból úgy sem marad meg nekünk semmi, csak talán az, ha valakit igazán szerettünk.
Alex írta:
Ezzel semmi baj sincs.
A Fruit de la Passion-t,a Bazar-t,a Palmieri-t,a Standart-ot és a kerületet meg majd anyám őrzi,amig én bohóckodok.Számlát is ad róla,és kidobja a részemet is.
Minden embernek kifizeti azt ami jár neki,beszél az ügyvéddel,a könyvelővel,mindemellett még pereskedik is egyéb családi ügyek miatt.
Szeretnék olyan lenni,mint a T11-es,de nem tudok.Amatőr vagyok,ez van.
@ II.Putyin998 cár:
Mutattad már ezt a cikket az asszonynak ? Hátha meggondolná magát . :brokenheart:
@ II.Putyin998 cár:
Kedves II. Putyin998 cár atyuska!
Pontosan tudom, hogy mi volt az oka a félrelépésnek és hogy ebben a “sértett” (vagy mi fene) is vastagon hibás volt, de akkor sem ez a megfelelő eljárás. Tényleg csíra voltam, de azért ezt beláthattam volna akkor is.
Most sem vagyok a szívügyek nagy szakértője, ezért nem is adok semmilyen tanácsot neked. Hacsak azt nem, hogy ha rám hallgatsz, azt csinálsz, amit akarsz.
A többiek viszont ha jól értem asszongyák, hogy az operának nincs vége, amíg a kövér hölgy énekel. (Persze van, aki nem bírja az ilyet, megunja és inkább kijön :-D )
Petra írta:
Hoppá, ebből kimaradt egy nem elhanyagolható részlet. Így hangzik korrektül:
Ha valaki állít valamit, amit igaznak gondol, DE A VALÓSÁGBAN NEM AZ, az tudományos értelemben nem hazugság, hanem tévedés.
Bocs.
Őszinteség az a tulajdonság vagy tény, hogy valaki becsületes vagy tisztességes; tisztesség, nyíltság. (forrás: wikiszotar.hu)
Tehát nem azt jelenti, hogy mindig igazat mond, vagy tévedhetetlenül megmondja a frankót.
“Ami a szívemen, a számon.” Nem jó, ha az lesz belőle, hogy valakiben nem kívánt hatásokat keltesz vele. A hangsúly azon van, hogy NEM KÍVÁNT. Vagyis ha az a célod, hogy egy hülyén viselkedőt helyrerakj, akkor jó.
Ha már kétszázszor leostobáztak, akkor benne lesz a korábbi kétszáz is. Elnyomás alatt nem működik a saját véleményalkotás. Erről szól az iskolai oktatás.
Ha mi ketten először találkozunk, benne lesz minden korábbi tapasztalatunk a reakciónkban. Kire hasonlít a szemed-arcod-hangod-mozdulataid. Befolyásolni fogják, mit gondolok rólad.
Ha gondolsz valakiről valamit, de nem azt mondod, amit gondolsz, az is te vagy, csupán mérlegelsz valamilyen indokok alapján, hogy mit mondj. A gondolataid Te vagy, még akkor is, ha azok negatívak. Valamilyen tapasztalatból származó reakciók.
Érdekes világ lenne, ha az emberek visszatartások nélkül elkezdenének kommunikálni egyszercsak. :) Ha jól csinálják majd, akkor fennmarad a nyílt kommunikáció, ha egyesek elkezdik újra azt gondolni, hogy a szavaikkal, gondolataikkal ártanak a többi embernek, akkor előbb-utóbb ott tartunk majd, ahol most.
A gondolatokért, véleményért elítélni embereket? Jó kérdés. Erről az jut eszembe, hogy mennyire ítélhető el valaki a rasszista véleményéért. Vagy pusztán annyi jogom van, hogy elmondjam, hogy mennyire nem értek vele egyet.
Büntetni viszont szerintem cselekedetek alapján lehet. Ha azt gondolom, hogy “dögöljön meg ezésez”, azért nem vagyok elítélhető. Ha megölöm, akkor igen. Ha egy népcsoportról azt gondolom, hogy @&#Đ<}€, az a véleményem. Ha ezt leírom blogon vagy újságban, akkor az már uszítás. Hol vannak a határok a véleményszabadságban? Nehéz dió…
milyen erdekes hogy aki nem az oszinte velemenyet mondja a masikrol elovigyazatossagbol, hogy nehogy megbatsa alapon, ugyanazokat a hazugsagokat kepes elviselni es megbocsajtani, ez az egesz igazsag hazugsag arrol szol , hogy a hazugsag az egy pajzs egy vedekezo magatartas, arra tanit meg , hogy olyant ne hazudj masnak amit te nem hinnel el magadnak , s kulonben is aki sosem hazudik annak nem kell hogy jo legyen a memoriaja :)))
balisto írta:
Őszintén? Kidobtál az ablakon 16 évet. Jobb lett volna ha nem derül ki és úgy éltek egymás mellett mint két lakótárs? Hmm?
Őszintén…
Persze, hogy nem bírta hiszen csorbúlt a “férfiassága” ami abban merült ki kb, hogy maga mellett tudott kis túlzással “birtokolt”. Hirtelen észrevette…viccnek is rossz…mert eddig ugye nem tűnt fel neki nem?
aelod írta:
Nem.
Azért nem, mert az elmúlt tizenf..om évben nem így viselkedtem. Nem létezett más pasi számomra.
Vagyis csak elméleti síkon.
Mikor lettem őszinte?…..
Igazából nem voltunk már őszinték egymáshoz. Milliószor kértem, hogy dumáljunk, mondja ki ő is, amit érez, ne csak én, hogy mit érzek, meg hogy hogyan érzem, hogy ő mit érez.
Lakótársak voltunk.
Ami albifizetéskor nem rossz.
Thirdeye Magister írta:
Nem is fogom.Ezek nem ilyen jellegű eldöntendő kérdések.
Petra írta:
Na azér ám! :)
II.Putyin998 cár írta:
Hanem?
Azt kellene bebizonyítanod, hogy te nem is olyan vagy, amilyen vagy?
Különben van ilyen fátyolfelhő az ember lányának szeme előtt ám. Amikor rádöbben, mert megérinti hirtelen a felismerés, hogy milyen is az az ember, akit szeret.
Hogy nem az vagy nem olyan, mint amilyennek ő látta/látja.
Hitte.
És akkor ott egy új pasi, akibe lehet ismét, újfent beleszerelmesedni.
Petra írta:
Nem is szivügy illetve egyéb ügykategóriaként kell kezelni a hasonló jelegű történéseket.
Nálunk nem ilyesmiről van szó.
Én mindössze azt szerettem volna mondani,hogy az utólagos “csira” voltam gondolkodás nem helyes szemlélet.Ami történt megtörtént,nem kell törődni vele.
Tanulni kell az adott dologból és ennyivel le is kell zárni és tovább kell lépni.
Nincs “életem lehetősége” és egyéb fáradt duma.Ha túl sok kompromisszumot kell kötni,olyan jellegűt ami már hátráltat és rosszul esik,akkor tovább kell lépni,nincs mese.
Az élet minden területére igaznak kell lennie ennek,nem csak az un.”szivügyekben”.
Az,ha “rabszolgát” tartassz vagy üzletből csinálod vagy célod van vele és manipulálod – nos,az megint más tészta.Ha megéri,akkor csinálni kell.
De bánkódni visszamenőlegesen?Soha.
Vonatkoztass el egy pillanatra a saját példádtól vagy bármi olyan példától,ami kicsit is érint.
A témánál maradva és befejezve a privátkodást tényleg?
Az őszinteség jó?
balisto írta:
:-D
Nem ilyesmiről van szó.
Egyszerű elvekről.
Viszont amit felvetettél az annyiban érdekes,hogy az un. átlagemberek átlagkapcsolataiban ennyivel el is van intézve a dolog.
Nem kötözködésből kérdem de:mi az a “beleszerelmesedni?”
Fátyol és rúzsaszin köd a tiniszerelmeknél van,nem?Ha ez a köd évtizedekig megmarad,akkor ott más bajok is voltak.(őszinteség?)
Én nem nagyon ismerek ilyen téren becsületes nőket,a közmegyegyezés szerinti értelemben véve.(párat esetleg,de nem sokat és nem annyira,nem az én világom)
Olyan helyzetben voltam egész életemben,hogy a “becstelen” hölgyek mindig úgymond felnéztek rám ilyen vagy olyan okokból,illetve a magamfajtára.
Sok élettörténetet láttam és hallottam már.
Az elemezgetés mellőzésével feltennék egy költői kérdést:létezik olyan,hogy őszinte szerelem?
Hogy tényleg kiszeretünk valakiből és beleszeretünk a másikba,utána a harmadikba,negyedikbe stb?
A nő,aki ezt – a tapasztalatai és mások tapasztalatai alapján – elveti inkább és érdekből cselekszik,az kiégett vagy okos?
A nő,aki tizedjére is szerelmes tinit játszik,vajon “javithatatlan romantikus lélek” vagy egyszerű frájer?És mitől hiszi azt,hogy ha tizenegyedszerre is pofára esik,akkor majd tizenkettedjére sikerül neki?
Ilyen jellegű fátyolról beszéltél te is?
balisto írta:
Hmm nem is tudod mennyi “lakótársat” látni akikről csak akkor derül ki, hogy “együtt” vannak amikor látod, hogy mindketten ugyan ahhoz a kölökhöz ordítanak. Ajánlanám itt a Csernus féle esettanulmányt a férfiról és nőről. Tanulságos dolgokat ír ( gondolom a Csernus név láttán minkeni masszív – olásba kezd).
Ez a ne bánj semmit ne rágódj a múlton dolog meg olyan, hogy addig kell “rágódni” vagy visszagondolni amíg le tudja az ember zárni a dolgokat levonni a következtetéseket hibákból stb. Úgy meg szerintem nem lehet tovább lépni, hogy ne gondold végig mit hogyan és miért tettél és ma hogyan tennéd másképpen. Nem lehet csak otthagyni dolgokat mint eb a piszkát….
Légy őszinte magadhoz. Ha másokat ítélsz meg, akkor magadat ítéled meg. Ilyen egyszerű. Az elme folyamatosan dobálja a gondolatokat. Sokszor kívülről jövő gondolatformák miatt cselekszünk úgy ahogy, vagy mondunk azt amit. Ha már valaki elég magas szinten van a saját fejlődési útján, akkor már annyira elfogadó állapotban van, hogy nem fog senkit semmi miatt megítélni sem pozitív és sem negatív irányban. Mindenkinek azt mondd, amit neki abban a pillanatban kell, azt amivel segíted a fejlődésben pozitív irányban. Ha egy olyan hibájára kell rámutatnod, amit ő nem lát, csak akkor mondhatod meg neki, ha ő megkér rá. Senki életébe nem szólhatunk bele! Segíteni is csak akkor lehet, ha megkérnek rá.
aelod írta:
Egyetértek.
Nem lehet csak úgy továbblépni, hogyha volt ott érzelem, meg közös létrehozás, azaz emlékek, amik nem csak rosszak.
Én is rágcsálódtam, meg még mindig, eleget.
És mostanában sokkal jobban beszélgetünk a férjemmel, már amikor találkozunk.
Na, de még sokmindent lehetne erről is írni, de annak vannak olyan részei is, amik Duncan várva várt next topikjába illene inkább!!!
II.Putyin998 cár írta:
Asszem, ilyen fátyolfelhőről.
Hogy újra és újra naívan beleszerelmesedik valakibe.
de a te esetedben a nejed oldaláról arra gondoltam, hogy ő tebeléd, az új oldaláról döbbent felismerés után megismert régi férjbe zúghatna bele megint.
Amúgy mi nők bírjuk a vagány faszikat. A nagypofájú, beképzelt, magabiztos macsókat. Mert olyan túlélők.
Akire rábízhatja magát az ember, és megmenti a sárkánytól is.
Valahogy ilyen képet köt az ember lánya hozzájuk.
Na, ha te ilyen vagy (márpedig a dumádból ez jön le), akkor ezt bírja a nejed. Meg még azt, amilyen tudsz lenni, amikor szereted.
Szerintem.
Őszinte szerelem létezik. Amikor azt hiszed, hogy szereted a másikat. Elhiszed magadnak is.
Mi, leányok, a nagy szerelmet várjuk, hófehér paripán, kislánykorunkban. A körítéssel együtt imádjuk a lovagot.
Amíg elő nem veszi a………. (Duncan next topik…..)
Felnőttebbként már …. mindenféle egyéb dolgok is bezavarnak, korkülönbség, gyerek, anyagiak, hamis elképzelések, rossz vagy jó korábbi tapasztalatok.
Ja, bocsi.
Költők ek tetted fel csak a kérdést :)
Duncan Shelley írta:
Annak idején is foglalkoztatott kicsit a dolog, hogy hogyan tud egy 26 éves hozzámenni egy 90 közeli életkorú emberhez???
De hát mára rájöttem, hogy nyilván nem szerelemből.
Ellenben a képen mindketten boldognak látszanak.
Marshall mindenképpen boldog volt, hiszen megkapott egy ilyen nagyon szép és fiatal nőt. Mégha nem is volt köztük sexuál kapcsolat (amint azt én elképzelem, hogy nem volt).
Anna meg boldog volt, mert milliárdosné lett.
Ma legfejjebb az a gondolat foglalkoztat, hogy
HONNAN TUDTA, HOL KELL TALÁLNI EGY ILYEN MILLIÁRDOST??????????
balisto írta:
Mármint, hogy megvette? Hát a vásárlás tényleg tud örömöt okozni. Mind álmokat veszünk és álmokat adunk el. Csakis az ár a kérdés.
Ez a hölgy legalább jó vevőt talált. Gondolta ő. Aztán belehalt.
Alex írta:
Bele. Mert lila ködje sem volt, mit kellett volna kezdenie a sok zsével.
De a papi jó vásárt csinált.
Nekem is örömet okoz vásárolgatni, na!
Tudsz egy minőségi pasi-boltot????
:)
Azta mennyi kérdés és mind nagyon jó! Szerintem az őszinteség a jobb,még akkor is, ha valakit megbántasz vele. A kétszínűség na az egy szemét dolog. Én pl meg szoktam mondani a véleményemet, de ez nem feltétlenül jó, többször kéne csak hallgatni és semmit sem szólni. Azt olvastam valahol, csak akkor szólalj meg, ha bölcsebbet tudsz mondani , mint a csend. Ez nagyon tetszett :)
ja és ez a kép, … szenzációs, annyi mondanivalója van. Valamiért nem az ikerlelkek és az igaz szerelem ugranak be… :D ami beugrik azt nem írom le , mert nincsenek olyan ékezetek a billentyűzetemen :D
A legtöbb esetben magunkhoz nem vagyunk őszinték, magunkat csapjuk be. Ha erre képesek vagyunk, akkor megvannak a trükkjeink az önáltatásra. Amikor másokhoz őszintének hisszük magunkat, de valójában becsapjuk saját magunkat, másokhoz sem vagyunk valójában őszinték. :)
A képen Anna Nicole Smith és Marshall vigyorognak. Szimpla üzleti megállapodás, oszlopokkal, hogy ki mit ad és mit kap. A csaj egy évig Honeyzot meg simogatta az öreget és kapott érte egymilliárdot dollárban, az öreg meg élete utolsó évében kiélhette ezt az álmát is az ő kedvenc playmatejével. Ki az, aki őszintén azt meri mondani, hogy nem vállalna be egy évet ennyiért? ;-)
@ bakostamas:
Az öreg nagyon sikeres életet élt, nagy dolgokat vitt véghez, lehetséges, hogy még ennyi idősen is ragyogó személyiség volt, jó humorral, a csaj tanulhatott volna tőle valamit, ha figyel. Ez + 1 milliárd dolcsi szerintem bőven kárpótolta ezért a képért.
Ha valakinek nincs mása, mint a szépsége, ami születési adottság, ami az idő előrehaladtával fogy, majd megszűnik, annak nincs sok lehetősége az életben. Vagy gátlástalanná válik és kihasználja, ami adódik, vagy őt használják ki. Az biztos, hogy ha a szépséghez nem társul semmi más, prostinak kell lenned, hogy jól élj.
balisto írta:
A legtöbb lottónyertes is ezért végzi rosszul. Ha nekem lenne 1 billió dollárom, akkor azt hiszem kifizetném a magyar államadósságot és miniszterelnőki posztra pályáznék. Majd utánna iszonyatos diktatúrát vezetnék be, Putyin kartásat hazahívnám belügyminiszternek, a főttikár elvtársat megtenném főtitkárnak, Duncant propagandaminiszternek, Petrát főbizalmasnak, Prolizolit financminiszternek stb. Majd miután 10 év alatt rendbehoztuk az országot akkor egy lijtos diktatúra következne és a végén visszacsatolnánk az elcsatolt területeket és ha a nép is úgy akarná megkoronáznának a Szent koronával és I. Alex – ként feleségül venném a japán császár lányát és ezzel Magyar-Japán perszonálúniót hoznánk létre. És a világon sorra nyilnának a somlói galuska bárok és a lecsó trademark lenne.
balisto írta:
Persze.
annamari írta:
De ebből nem következik, hogy prostinak kéne lennie.
balisto írta:
Én tudok asszem.
Marseille,13001 első kerület,place de l’Opéra,rue Saint-Saens.Végig.Plusz a rue Corneille,a rue Francis Davso meg a keresztutcák.
Minőség és mennyiség.
De ne kanyhalóskodj,ide kápével gyere :-P :-D :laugh:
@ bakostamas:
en meg valami olyant is olvastam, hogyha tobb egy szot se szolnek az eletben akkor is tuyl sokat mondtam volna :))
@ balisto:
Hm.Bazmeg.Előbb felhivott az asszony.Pedig Magyaro.-n van.
És a blog nevét sem tudja,nemhogy olvasná.
Hm.
annamari írta:
Persze, hogy bevállalnám.
Most. Ennyi idősen, ilyen tapasztalatokkal, más rálátással.
Akkor, amikor 26 voltam, nem lettem volna erre sem szellemileg, sem fizikailag, sem sehogyan sem képes.
Nem beszélve arról, hogy – mint azt már feltettem az előbb kérdésként – hogyan fogjunk milliárdost??????????
II.Putyin998 cár írta:
Szivi.
Erre mondják, hogy hatodik, akárhányadik, női megérzés?…..
:)
És, legalább jót beszélgettetek? Intelligens módra?
Apropo, gyerek is vele van?
II.Putyin998 cár írta:
Őszintén?
Nem veszek magamnak pasit.
Még nem.
Amíg még eladja magát a testem, kisugaram… addig reménykedem, hogy nem kell monetárisan is rááldoznom ilyesmire.
Marseille? Sose jártam ott. Nem tudom, miért nem vonz.
De ki tudja?
Jártam anno Párizsban, érettségi ajándék volt anyukámtól. Majd megevett a fene a csokiboltban, de nem értettük meg egymást az eladóval!! Pedig nagyjából 4 nyelven próbálkoztam.
A francia nem volt közte, persze.
Talán ez volt a baj???
Alex írta:
Nem következik.
Nem is lesz mindenki az.
Hanem a másik kategória.
Vénlány.
Te lány vagyol, Alex?
Alex írta:
Rád szavazok!!! A somlói galussal teljesen megvásárolható vagyok……
Ja, nem lesz szavazás?
balisto írta:
Gyerekek.
Igen.
Befejeztem a témát.
Köszi amúgy.
Alex írta:
Akkor ne hallgass!! Kivele!
balisto írta:
Ez a kérdés már túlmutat a fórum keretein,már elnézést.
Jó hogy nem offolsz,vazze.
@ II.Putyin998 cár:
Got it.
Szivi.
II.Putyin998 cár írta:
Ne csesztess, vazze! Nem bántottalak!
Bár ha dühös vagyok, képes vagyok verekedni. Mondjuk, tutti a vereségem, de akkor is.
Nem offolás, hanem a témához tartozó kérdés. Szerintem.
balisto írta:
Ezt csak azért irod,mert még nem kaptál ki soha.Ha tudnád hányszor hallottam ezt már.Utána meg jön a feljelentés az ébredés után. :silly: :lashes: :blush:
És egyébként ha lány az Alex,akkó’ mi van?
Kirekesztő vagy?Fel leszel dobva a zadminnak,vazze! :soldier:
II.Putyin998 cár írta:
Hát, lehet, hogy még nem kaptam ki eddig. De ha a zadmin meglássa, tutkeráj, hogy f… off-ol engemet.
Most megijedtem. Mert még akarok a next topikra is jelszót!!!
Viszont most olvastam a fbon az alábbi kis szösszenetet, ha van időtök-kedvetek, olvassátok el.
Az őszinteség témánkba merészen beletaláló a cikk!
http://hataratkelo.blog.hu/2013/06/27/pokolbeli_vig_napjaim_729
II.Putyin998 cár írta:
Ugye, hogy kiváló belügyminisztert választanék magam mellé?! :-DDDDD csak a rend felbolásának apró jeleire is felemeli a szemöldökét és elmondja egyszer (!!!!), hogy mi a szabály. Utánna a veréb már az elfekvőben ébred és komolyan el kéne gondolkodnia rajta, hogy mennyi igazság van a Bibliában, mikor azt írja: ” … kinek van füle hallja …”.
Szerintem Putyinban egy igazi térítő is elveszett, azt hiszem. Kedélyesen beszélne az Úr országából és a szeretet és a megbecsülés előnyeire hívná fel a figyelemet, kezét a mellén békésen összekulcsolva. Hangja nem túl hangos és nem megnyugtatóan szólna: – ” Kedves testvéreim, az én világom a béke és a megértés szigete. A nap reggel kell este nyugszik. Kiszámítható és biztonságos…. Józsika ne csórd a Pityuka kiflijét, mert lerúgom a vesédet. …. testvéreim, könyörögjüüüünk ! …” Hiába no, Putyin atya igazi jó belügyminiszter lenne. Tisztelet.
balisto írta:
Igen.
Alex írta:
Tegyük fel…
Ebben az esetben mire ez megvalósulna 4-5 millió “új magyar”, 2x annyi, tót, szerb, oláh “királya” lennél. A világon meg sorra nyílnának a Gábor szőnyegboltok és a fémátvevő telepek. :-D
@ aelod:
Ja és te lennél utolsó mohikán a magyarok közt, az “Isten ajándékai” által csak tökfödőnek nevezett Szent Koronánkkal a fejeden…
@ Alex:
Ingyen nem téritek.
Itt szoktam le róla,ezen a fórumon.
Alex írta:
És nem az lenne a neve , hogy Őszentsége Putyin atya , hanem Őszintesége Putyin atya .
http://jovonk.info/sites/default/files/kepek/hir/2012-08-22-onszervezodes-kereszteny-miliciak-alakulnak-hitetlenek-agresszioja-ellen1.jpg :-D
Thirdeye Magister írta:
Mi van,vajákos?Topik lettem?
:drool:
@ annamari:
ááá, itt nem ez a kép a lényeg, ez a csaj feleségül ment ehhez a bácsihoz , mert annyi pénze volt , mint égen a csillag (szóval a csaj k*rva, azaz eszkort, jó partit választott) a bácsi halála után meg ment a nagy per a családdal, hogy kié legyen a vagyon. Szóval a csaj egy retek volt, de remélem ennyiért kellett dolgoznia a bácsi csoffadt kis szerszámjával :D :D :D
II.Putyin998 cár írta:
Álljunk meg egy szóra, Grétsy tanár úr! Nem tudom, hogy nálad mit jelent a csíra szó, de én éretlen, tapasztalatlan, naiv, amatőr, ilyesmiket értettem alatta, nem annyira azt, hogy genyó (bár van ilyen jelentése is), azt meg végképp nem, hogy homoszexuális férfi (mert a szleng szótárban most ezt találtam :shock: ) És arra akartam utalni, hogy kiskorában az ember bénázik, ettől még lehettem volna okosabb, nem voltam, de most már tudom, hogyan kellett volna kezelni a dolgot. Egyébként a hogyanra a válasz, hogy őszintén.
II.Putyin998 cár írta:
Értettem és teljesen egyet is értek. Én sem ezzel kelek, ezzel fekszem. Csak időnként jut eszembe, amikor felemlegetik, ha hasonló helyzet áll elő és most, hogy a téma kapcsán nekem ez a legmeghatározóbb személyes tapasztalatom.
II.Putyin998 cár írta:
Valami hasonlót akartam írni az operás dumával…
II.Putyin998 cár írta:
Meg nyilván a pókerezésnél sem játszik az őszinteség.
II.Putyin998 cár írta:
Úgy egy évvel ezelőtt egy barátomtól kaptam egy emailt, amibe leírta, hogy az édesanyja komoly műtét előtt áll, aminek eléggé kétes a kimenetele. Egész nap próbálta biztatni és tartani benne a lelket, mert tudta, hogy az anyukája nagyon fél. Ő is félt, de nem mondta és nem is mutatta (nem lehetett könnyű, le a kalappal). Szerintem sem oldott volna meg semmit.
Némely helyzetekben az őszinteség valóban nem jó, ez is olyan és biztos van még több is. Nem is azt írtam, hogy mindig csak, hogy alapvetően az őszinteség jó.
Mellesleg a rosseb tudja miért, kicsit jól esett, amit írtál. Na, sah schon.
@ Petra:
Alapvetően az őszinteség nem számit.
Nem az őszinteség az,ami számit.
Szerintem igy pontos.
Most találtam ki,vazze :-D
Ezt teszi a hosszú műszak. :eek:
@ Thirdeye Magister:
http://internetfigyelo.wordpress.com/2013/05/30/magyarul-beszelo-indiantorzs-1-resz/
Olvasd csak el figyelmesen!
Don Juan Matus – lehet közeli rokonunk.
http://www.youtube.com/watch?v=FBCkA5G-Hvs&feature=em-subs_digest
Ez megint-csak érdekes és bizarr…
mert a legtöbben egyetértünk a természet és környezet védelmével.
https://dl.dropboxusercontent.com/u/94937023/1146695_553210584728882_1331737125_n.jpg
Hejj de szép dolog a szerelem :chic: :chic:
aelod írta:
A fiatalság értékesebb, vagy az eredményesség? Az egyik van magától egy ideig, a másikért tenni kell. Kinek melyik hiányzik?
Nekem mindkettő kell, de én egy állat vagyok. :)
@ Duncan Shelley:
Vuk is egy állat volt.
Fiatal és eredményes :chic:
Azé erre az esküvőre csak ilyen nevek mentek el mint a Banderas, Arnie, Kurt Russel….