Láttam egyszer egy emlékmenetet, fizikailag pár száz méterről, később meg a tévében. Jó régen volt ez, mivel hat éve nem nézek tévét. Adolf Hitler születésnapján összejöttek néhányan sétálni és emlékezni: az egyik csoport az egyik irányból halad a másikba, a másik csoport meg velük szemben. Az egyik csoport Hitlert éltette, a másik meg átkozta. Útközben találkoztak. Körülöttük feszült rendőrök markolták a botokat. Nagy üvöltözés támadt, aztán valakik futkároztak, füst szállt fel, pár embert elvittek. Ennyi.
De nézzük ezt egy kicsit más szemszögből. Szerdán, 08 óra 30 perckor megadott ponton találkozott néhány Dr. Martens termékvásárló, azzal a céllal, hogy Hitlert éltesse. Ugyanaznap 08 óra 30 perckor egy másik megadott helyen másféle öltözködésű és érzelmű emberek jöttek össze, azzal a céllal, hogy Hitlert átkozza. Aztán az egyik csapat egész nap Hitlert éltette, a másik meg egész nap átkozta. Utána jól megbeszélték egymás közt, hogy ők milyen jól gondolják, a többiek meg milyen rosszul.
Változott valami a nap végére? Nem, semmi nem változott.
Volt értelme? Kétlem.
Nézzük megint egy kicsit más szemszögből. A martensesek azon a bizonyos szerdán nem 08:30-tól kezdve éltették Hitlert, hanem 08:29-kor is, és 08:00-kor is, sőt egész kedden is, egész hétfőn is ezt tették, és előtte heteken, hónapokon, talán éveken át. A konvencionálisabb öltözködésűek azon a bizonyos szerdán nem 08:30-tól kezdve átkozták Hitlert, hanem 08:29-kor is, és 08:00-kor is, sőt egész kedden is, egész hétfőn is ezt tették, és előtte heteken, hónapokon, talán éveken át.
Tehát mi volt az értelme annak, ami történt? Mi változott meg? Úgy értem: ennek az egésznek a hatására ki kezdett el másképpen gondolkodni?
Ha a nap kezdetén 100 ember éltette Hitlert, és 100 ember átkozta, a nap végén ugyanaz a 100 ember éltette és ugyanaz a 100 ember átkozta, akkor mi változott meg? Ha mindenki pontosan ugyanazokkal a gondolatokkal és ugyanazokkal az érzelmekkel kezdte a napot, mint amivel befejezte, akkor mi vagy ki lett több ettől a naptól?
Persze, nagyon könnyű érzelmeket kifejezni, skandálni valami egyenszöveget, anyázni, fenyegetőzni, ordibálni, erőszakoskodni. MEGGYŐZNI a másik felet arról, hogy ne higgyen abban, amiben hisz, na, az már valami!
Ha valaki csak 1 ember gondolatait és érzelmeit képes lett volna ezen a meneten megváltoztatni, akkor ő tényleg tett volna valamit.
Kommunikációval elérni, hogy valaki, aki addig teljes szívvel hitt a náci eszmékben, arra jusson, hogy tévedett, és rosszul döntött; kommunikációval elérni, hogy valaki, akinek életforma a drog, felhagyjon vele; kommunikációval meggyőzni a terroristát, hogy hagyja abba, meggyőzni a rablót, hogy csináljon mást, meggyőzni a korrupt politikust, hogy tartson ki az egykori elvei mellett, az a nem semmi!
Na, jó, de hogyan? Mi a megoldás? Amikor az észérvek nem működnek, akkor mi jön? Amikor az egyik szerint valami észérv, a másik szerint meg alaptalan baromság, akkor mit lehet tenni?
Több kereszténytől hallottam, hogy Isten először a férfit teremtette meg, utána a nőt, tehát a nők alacsonyabbrendűek, csak a másodikak a sorban.
Aztán találkoztam egy fickóval, aki ránézésre bénító komplexusokkal küszködött a nőkkel szemben, és aki rettenetesen keményen hitt ebben a baromságban, és kezdtem rájönni, hogy számára ez az eszme a „megoldás” egy megoldhatatlan problémára.
Nem kellett többé a nőkön rágódnia, a nőkért dolgoznia, a vágyott nőért küzdenie, álmatlanul forgolódnia, saját adottságain bánkódnia, önvádaktól, keserűségtől összeroskadnia. Mit törje magát az alacsonyabb rendűekért? Mit számít, mit akarnak, mire vágynak? Őt hogyan lehetne meggyőzni arról, hogy a nők nem másodikak a sorban? Akkor mi lesz a „megoldása” a megoldhatatlanra?
Meggyőzőnek lenni nehéz feladat, szakértelmet igényel. Az életünk nagyban függ attól, hogy mennyire vagyunk meggyőzőek. Nézzünk bele a tükörbe, kezdjük a munkát saját magunk elemzésével. Volt már olyan, hogy meggyőztek valamiről, nagyon hittünk benne egy ideig, majd a hit elveszett? Hogyan és mivel győztek meg? Mi történt, miért vesztettük el a hitünket?
Kezdetnek ez jó gyakorlat lesz.
Írjatok minél több példát az okulás kedvéért.