Gyerekként úgy indulunk neki az életnek, hogy bármit elérhetünk, amit csak kitalálunk – ha megfizetjük az árát. Ha megtanuljuk, amit kell, megtesszük, amit kell, az élet tálcán nyújtja át, amire vágyunk.
Ahogyan növünk fel, megtanuljuk, hogy az ár sokszor túl nagy, sokszor megfizethetetlen, és mindennek sokkal inkább csak esélye van, mint ára.
Gyerekként a lelkesedésünk az egeket verdesi, mert azt gondoljuk, hogy számítunk, a világ a miénk, az álmaink valóra válhatnak. A múló évek a lelkesedésünk csökkenésén is megmutatkoznak, mert egyre inkább elhatalmasodik rajtunk az érzés, hogy nem számítunk.
Gyerekként azt gondoljuk, hogy a céljainknak ára van, felnőttként pedig azt, hogy esélye.
Aztán vannak, akik megrekednek a gyerekkorukban, és felnőttként is úgy gondolkodnak, hogy annak, amit akarnak, nem esélye van, hanem ára.
Esélye van annak, hogy lekörözzem példányszámban Dan Brownt? Vagy ára?
Esélye van annak, hogy 100 évig éljek? Vagy ára?
Esélye van annak, hogy valaki 20 éven belül megtalálja a visszafiatalodás módját? Vagy ára?
Esélye van a rulettben a 0-nak? Vagy ára?
Ha esély van, akkor lehet számolgatni, hinni, reménykedni, szorítani, imádkozni, munka helyett vagy munka mellett.
Ha ár van, akkor az oda vezető utat kell megtalálni, majd végig kell menni rajta – innen nézve a számolgatásnak, hitnek, reménynek, imának nincs értéke, pusztán időpocsékolás.
Az esélyekkel kell kalkulálni vagy az árral? Mi az esélye? Mi az ára?
Nagyon sokszor láttam, amint ez a két nézet összecsapott egymással, itt, ezen a weboldalon is folyt már róla a szó. Az életemben bizonyos időszakokban naponta megtörtént.
“A világot akarod? Tegyél ajánlatot!” (Methos)
Az én véleményem az, hogy nem esély van, hanem ár van. Elérhetem, amit akarok, ha megteszem érte, amit kell, azaz, ha megfizetem az árát. Szerintem az esélylatolgatás akkor jön be a képbe, amikor valaki nem akarja megfizetni az árát valaminek, vagy nem tudja, mi az ára.
Ti mit gondoltok?
Esély akkor van rá, hogyha az élet tálcán kinálja a lehetőséget, mert olyan a kiépített kapcsolatrendszerünk. De ettől még megvan az ára, mert bizonyítani kell, különben az esély szertefoszlik. Szerintem a legnagyobb baj az, hogy az odavezető utat senki nem látja, csak a célt. Az, hogy valaki mennyit fizetett azért, hogy odajusson ahol van, azt kevesen tudják/látják. Ebből fakad a tévhit, hogy “neked milyen könnyű”. Szerintem mindenképpen ára van annak, hogy eljussunk egyik pontból a másikba.
A számodra szerencsén múló dolgoknak esélye van, a számodra megvalósítható céloknak, amelyekről lépésről lépésre láthatod, hogy elérhető, azoknak ára.
A kulcs a számodra szó. Nekem például a a rulett “O”-sa egy esélyes történés lenne. Ahogy a lottó ötös is. Éppen ezért nem rulettezek és nem is lottózok.
Az energiámat olyan célokra fordítom, amiknek számomra ára van. Persze lehet álmodozni dolgokról, de akkor bele kell kalkulálni, hogy annak is ára van, hogy megtaláljuk az álom beteljesüléséhez vezető utat. Így a kutatásnak is ára van, és az már fél siker, hogyha az ember egy addig ismeretlen utat megtalál vagy kitapos.
De ez így még mindig az ár kategóriájába esik.
Egy gyerek – úgy gondolom – azzal, hogy sok mindent készen megkap, “ár” nélkül, így azt gondolhatja, hogy mindennek esélye van, vagy szerencsén múlik. Az ember akkor kezd el felnőni, amikor elkezd olyan célokat kitűzni, ahová el tud lépésről lépésre jutni. Ekkor kezdi megfizetni az árat.
Az USA miniszterelnöke akarok lenni.
Esély van rá, vagy ára?
Nem ártana azt a célt is olykor megvizsgálni, mert sok embernek abba törik bele a bicskája, hogy nem képesek felfogni, hogy elérhetetlen célokat hajszolnak, vagy csak nem ismerik az ahhoz vezető utat, vagy ismerik, csak nincs rá lehetőségük, hogy az utat járják. Ugyanaz…
Miből gondolod, hogy Dan Brown a puszta tehetsége révén annyira olvasott, és nem azért, mert valakik – akiknek lehetőségük van rá – valamilyen érdekből felkapták, és addig reklámozták, míg végül azok is megvették a könyvét, akik nem is akarták megvenni?
Miből gondolod, hogy nincs meg már most a “visszafiatalodás módja”, vagy nincs, miből gondolod, hogy ha meglesz, azt majd megadják nekünk?
@ lattimore:
Eladnám a lelkemet az Ördögnek a sikerért.
Hol van? Hol tudok vele üzletet kötni?
Kezdjek el okkult irodalmat olvasni? Járjak okkultisták közé? Olvassak el mindent a témában? Gyakoroljak? Idézzek szellemet?
És mi van, ha sok évnyi próbálkozás után sem tudok az Ördöggel kapcsolatba lépni? Hülye ötlet volt, mert nincs Ördög, vagy csak nem ismerem a módját a vele való kapcsolatba lépésnek? Melyik a helyes válasz?
Talán az, hogy nem ismerem a módját. Vagy az, hogy nincs Ördög és rossz utat választottam. Pedig akkor még azt hittem, hogy ez a megfelelő út…
Keressünk másik utat. De mi van, ha végül kiderül, hogy az sem vezet sehová? Honnan tudom, hogy mi az az út, amellyel elérem a célomat?
Ha minden, a célod megvalósulásához szükséges fontos részletet és teendőt ismersz és azokat kontroll alatt is tartod (az érdekeid szerint tudod irányítani) akkor ára van. Ha csak egy is akad ezek közül amit nem ismersz vagy ismersz de nem tudsz kontrollálni, a képességeiddel befolyásolni, akkor esélye.
Szerintem ez nem ennyire fekete-fehér . :yinyang:
Bizonyos dolgokra van esélyünk , akkor is ha nem fizetjük meg az árát .
Például bizonyos adottságok esélyt biztosíthatnak . Bizonyos dolgokra pedig akkor sincs esélyünk , ha megfizetjük az árát , vagyis megteszünk minden tőlünk telhetőt , de valamiért nem jön össze a dolog . Mondjuk nem ismerünk minden tényezőt ami szükséges az adott cél eléréséhez .
Például ott van a rengeteg eset amikor ima hatására meggyógyultak betegek .
A gyógyulásnak esélye volt , vagy ára ?
Lehet , hogy rengeteg pénz öltek bele , hogy gyógyszereket vegyenek , orvosokat fogadjanak fel és amikor ezek nem működtek akkor egy egyszerű ima elérte a hatását .
Természetesen a cselekvést nem helyettesítheti minden esetben ima , ezt csak a kivétel kedvéért írtam . :-)
Vagy tegyük fel , valamiért én szeretnék lenni a pápa . Van rá esélyem , hogy megfizessem az árát ?
Na , szóval szerintem esély és ár néha együtt jár . :-D
lattimore írta:
Ilyen nem lehetséges . Vele a legkönnyebb kapcsolatba lépni , neked nem is kell őt keresni , hanem ő fog téged ,amikor látja , hogy olyan célt tűztél ki ami az ő érdekeltségi körébe tartozik . :-) Esély csak akkor van rá hogy elkerüljön , ha nagyon vigyáznak rád az angyalok . De ha mégis sikerül annak ára lesz . :-)
@ lattimore:
Az sem egy elhanyagolható tény, hogy idővel változnak a körülmények, így az esélyek is.
Tegyük fel, meg akarok nyerni egy sportágban egy versenyt, amelyet minden évben megrendeznek.
Nem én vagyok a legjobb, de próbát teszek és persze keményen edzek.
Első nekifutásra második helyezést érek el.
Másodikra is, és ugyanaz az ember nyer, aki korábban is.
Harmadik nekifutásra szintén ő nyer, és én megint második leszek.
Negyedik nekifutásra is ez történik, és ekkor lesz elegem az egészből. Belátom, hogy nincs esélyem az első helyezett ellen. Túl jó, és mindig ő nyer.
Abbahagyom a sportot.
Aztán jön az 5. év, és a mindig nyerő játékos sérülés miatt nem tud részt venni a versenyen. Én viszont már kiestem a ritmusból, nem edzettem hónapok óta, gyenge teljesítmény nyújtanék a versenyen. De ha a 4. verseny után nem hagytam volna abba, most, 5. nekifutásra én lennék a győztes. De már nem én leszek…
Ha nem adom fel a 4. kudarc után, 5-ödjére sem lettem volna jobb a riválisomnál, de szerencsém lett volna, mert a sérülése miatt én nyertem volna…
@ lattimore:
Vagyis itt is megfigyelhető a ciklikusság.
Van egy Vettel, aki az autója miatt a Forma1-benlegyőzhetetlen. Korábban Schumacher volt ilyen. De nem fog mindig nyerni. Az ő ciklusa előbb-utóbb véget ér, a kérdés csak az, hogy ki lép a helyébe?
Képes-e felismerni egy riválisa, hogy nem most kell a Vettelt legyőzni, mert most nem lehet. Képes-e a rivális várni és azért kell dolgozni, hogy a Vettel-éra után ő lehessen a legjobb? Vagy idő előtt feladja…
Ez csak egy példa, hogy az időzítés sem mindegy. A körülmények sokat számítanak, és folyton változnak. A körülmény meghatorzza, kinek mikor lesz szerencséje. Ha türelmes vagyok, a körülmények előbb-utóbb nekem fognak kedvezni.
lattimore írta:
Ezért nem kell feladni.
Ha már Duncan szóba hozta a rulettet. Jó pár évvel ezelőtt hobbi szinten foglalkoztam a rulettelmélettel, ami nagyban hozzájárult a világnézetem alakulásához.
Kíváncsi vagyok, hogy közületek ki hogy látja, miért nyereséges a kaszinó a rulettel? Mi az ami miatt ők nyernek és nem a játékos, értitek-e a lényegét?
Tehát esélye van-e a 0-nak vagy ára?
Mit jelent pontosan, hogy a kártya az ördög bibliája?
prolizoli írta:
Ennek egyszerű matematikai oka van. Hosszú távon nem nyerhetsz a kaszinó ellen.
Egytől százig van számozva a rulettkerék, minden számhoz piros vagy fekete szín van rendelve. Ez az jelenti, hogy van 50 piros és 50 fekete szám. Akármelyik színre fogadsz, 50% a nyerési esélyed, ami azt jelenti, hogy hosszú távon ugyanannyiszor nyersz, mint buksz. Ha betesznek a rulettkerékbe egy semleges színű 0 számot, akkor 101 kimenetele lehet egy pörgetésnek, miközben továbbra is 50 piros és 50 fekete szín van. A nyerési esélyed ekkor 49%, vagyis hosszú távon 49%-ban nyersz és 51%-ban buksz. Ezért nyer a kaszinó.
prolizoli írta:
Erről írhatnál többet engem érdekel a dolog.
A kérdésre válaszolva a játékosnak is van esélye nyerni, mert hisz ha semmi esélye nem lenne, akkor a játékba senki nem menne bele. Viszont a valószínűséget a kaszinó szabályai úgy befolyásolják, hogy az a kaszinónak kedvezzen. Ez érvényes a legtöbb szerencsejátékra. Esély van eltalálni a lottó nyerőszámait, csak a valószínűsége ennek elég kicsi.
“Az én véleményem az, hogy nem esély van, hanem ár van. Elérhetem, amit akarok, ha megteszem érte, amit kell, azaz, ha megfizetem az árát. Szerintem az esélylatolgatás akkor jön be a képbe, amikor valaki nem akarja megfizetni az árát valaminek, vagy nem tudja, mi az ára.
Ti mit gondoltok?”
Totál egyetértek veled. És abban is van sok igazság, amit brokev7 pedzeget.
Például ha valaki gazdag akar lenni, annak ismernie kell azokat a szabályokat és mechanizmusokat, amik a pénzáramlás hátterében vannak. Illetve meg kell tanulnia felhasználni ezt a tudást és folyamatosan dolgozni azon, hogy a folyamat menjen és jól működjön. Aki ezeket tudja és rendesen csinálja, annak nem fog nehezére esni pénzt szerezni, sem megtartani és gyarapítani a vagyonát. Minden más esetben biztos a kudarc. Ezért van, hogy a lottónyertesek többsége pár éven belül csődbe megy, mert hiába hullik az ölébe akármennyi pénz valakinek, aki nem tud vele bánni, az elherdálja.
http://www.origo.hu/nagyvilag/20130725-csodbe-ment-lottonyertesek.html
A nyeremény esélye 1:44 millióhoz, de annak az esélye, hogy valaki megfelelő pénzügyi tudás, jól kidolgozott és következetesen végrehajtott üzleti modell nélkül meg is tartsa azt, jó közelítéssel nulla.
Mindennek van ára, ha úgy tetszik, mindenért kell tenni. Minél nagyobb és tartósabb sikereket szeretne az ember elérni, annál többet. Ez nem csak az anyagi dolgokra igaz.
lattimore írta:
Igazad van, matematika az egész és valószínűségek. Annyiban javítanám a hozzászólásodat, hogy 18 fekete és 18 piros szám van valamint egy nulla, összesen 37 szám. Az amerikai rulettben 0 és 00 is van tehát ott 38 szám van így még nagyobb a várt érték a kaszinónak.
Senki nem tudja megmondani milyen szám lesz a következő (hacsak nem csalnak ugyebár) de a kaszinó mégis nyerni tud. Nem kell a jövőbe látnia.
@ prolizoli:
prolizoli írta:
Ezért szerencsejáték. Legalábbis részedről. A kaszinó részéről nem az.
De érdemes lehet figyelni a szériákat. Hiába 49-50%, hogy a következő körben feketét pörgetnek ki, ha a sorozatot nézzük, például zsinórban 5-ször pörgettek pirosat, vagyis minél hosszabb ez a piros széria, annál nagyobb az esélye, hogy a következőben fekete lesz kipörgetve. Én sportfogadásban szoktam ezt figyelni.
lattimore írta:
Ebben viszont tévedsz. 5x egymás után kipörgetett piros után ugyanakkora eséllyel következik a fekete mint a piros.
lattimore írta:
Vonhatnék most párhuzamot a korábbi bejegyzésemben említett sportversenyes példával.
Minden játékosnak van egy nyerési esélye. A legjobb játékosé hiába mondjuk 90% a végső győzelemre, minél többször nyeri meg a versenyt, annál nagyobb az esélye, hogy a következőt már nem ő fogja. A balszerencse – vagy valami más – közbeszól…
Szóval itt nem csak “ár” van, hanem esély is…
A második helyezett versenyző árat fizetett a megszerzett tudásáért, ami még nem elég, hogy legyőzze a legjobbat. De ha türelmes, eljöhet az idő, amikor az esélyei is jók lesznek ehhez…
prolizoli írta:
A nyerő játékosok a szériákat figyelik.
lattimore írta:
A rulettben nincsenek nyerő játékosok. A kaszinó a nyerő nem a játékosok.
prolizoli írta:
A kaszinónak teljesen mindegy, hogy ki játszik éppen. Neki az a fontos, hogy minél többször megpörgessék a kereket, hogy minél előbb beálljanak a megfelelő esélyek.
Ha egy ember kipörgette előttem zsinórban tízszer a pirosat, tizenegyedik pörgetésre te mire fogadsz, pirosra vagy feketére? Most azt fogod mondani, hogy mindegy, mert ugyanannyi az esély, pedig nem mindegy.
Én a feketére fogok tenni.
@ Great:
Ne tudd meg:) …..Akik tudják, azok valahogy nem örülnek neki. Ez olyan “tudás, amit nem érdemes a birtokéáan lenni, ugyanolyan “tudás,” minthogy milyen, amikor 5 év kómából felébredsz, vagy be vagy dr ozva. ….Ennek sem érdemes tapasztalatból a birtokában lenni, max úgy, hogy megfigyeled másoknál….
Amúgy azt jelenti, hogy mind a kártyajóslás, mint pedig a kártyajáték veszedelmes dolgok. Érthető okokból.
@ Ib:
@ lattimore: Szia, keress, és találj egy Neked való vallást….én is találtam:) Sokat kerestem, míg meglett, pedig , előtte 2 -vel is barátkoztam….merthogy sík materialista nevelést kaptam. DE jött az után egy klinikai halál, és csak lestem, mint a luki nyúl, hogy akkormostmivan????Számodra az igaz, amit magad tapasztaltál és figyeltél meg. Onnan fogod tudni…
Üdv.
@ lattimore:
….”van aki hátulról tör előre…van aki vár, míg elfogynak előle..:) Ismered! LGT!:)
@ prolizoli: óóóó
……ha minden részletet ismersz és kontroll alatt tudod tartani, akkor ára van? ” ISTEN BEMEGY A KASZINÓBA…..” Érted? Üdv.
az árakat én határozom meg
Szerintem ez túlontúl racionális hozzáállás, hol vannak az érzelmek? Robot-e vagy? :-)
B.andi írta:
Igen , szerintem is túl racionális megközelítés . De hát ez egy kényszer az elme részéről , hogy minden ismeretlen tényezőt szeretne kizárni . Általában akkor válik ilyenné az ember , ha nem tud áramlásban lenni az élettel , nem tud szinkronicitásban lenni a folyamatokkal . Ilyenkor mindent fejből szeretne megoldani az ember , és mindent kontoll alatt tartani . Pedig csak fel kellene adni a küszködést . :-))
vilko barnabás főtitkár írta:
Az esélyeket pedig én biztosítom . :-D
lattimore írta:
Ha a feketére fogsz tenni rosszul teszel. Én sem a pirosra sem a feketére nem fogadok, mert nem játszom pénzben olyan játékot aminek a várható értéke számomra negatív. Ha 10x a piros jött ki a 11-re ugyanúgy 48,64%-os eséllyel jöhet fekete és piros is valamint 2,7%-os eséllyel a nulla. Nem csak jöhet hanem úgy is jön. Leteszteltem anno és meggyőződtem róla, ha nem hiszed teszteld le te is vagy kérdezz meg egy matematikust. Tehát azt mondom, hogy mindegy mert ugyanannyi az esély és úgy is van.
Ezúton kívánok mindenkinek jó esélyeket nyugodt, kellemes ünnepekre és hogy tudja mindenki mi ennek az ára, és fizesse meg, hogy el is érje azt. :-)
‘Amúgy azt jelenti, hogy mind a kártyajóslás, mint pedig a kártyajáték veszedelmes dolgok. Érthető okokból.”
lb, engem is érdekel a válasz!
Biztos értetlen vagyok :wilt:
Paloca írta:
Sokkal több gyerek akar űrhajós lenni, mint közérti eladó, aztán egy kor felett ez megcserélődik. Én gyerekként úgy gondoltam, hogy az utak járhatóak és tiszták előttem, csak választanom kell és menni.
lattimore írta:
Ha teszel érte, akkor ára. Ha nem, akkor esélye. Ami nem sok. :)
Ha olyan célom sem lenne, ami éltet, akkor miért éljek? Mi hajtana, miért kelnék fel másnap, miért ráznám le magamról a stresszt, miért lépnék túl a kudarcokon, ha a maximális jutalom, ami vár, nem érdekel?
Kifejezetten kutatjuk egy ideje, hogy hogyan lesznek a nagy bestsellerek. Eddig egyetlen olyat sem találtunk, ami berobbant volna, mindegyiket megcsinálták, hozzáértő emberek, nem jelentéktelen költségvetésből. Megfelelő marketinggel bármilyen könyvet el lehet adni, a rosszat is, a jót is, a jót ugyanúgy nem fogják magától felkapni, mint a rosszat.
Könnyen lehet, hogy megvan már, az is, hogy nem adják át. De vannak más lehetőségek is. Meg annak ára, hogy átadják. :)
Thirdeye Magister írta:
És azok vajon a semmiből vannak? Ha csak koncepcionálisan kimozdulsz abból az elképzelésből, hogy a méhben teremtődsz meg, akkor már nem biztos, hogy az adottság az esély kategória.
Megfizetni az árát és “megtenni, ami tőlünk telik”, nem ugyanaz. Általában a sztorik úgy indulnak, hogy a főhős szembesül egy problémával, amit nem képes megoldani, és a cselekmény során felnő hozzá. Ezt mi is megtehetjük. A fejlődést nem kellene kihagyni a képből. Amikor 15 voltam, jött egy fickó az iskolába, a súlyemelésről beszélt, mondta, hogy menjünk le edzésre, ahol tesztelnek minket: a teszt abból állt, hogy ki kellett nyomni 18 kilót fej fölé, és akinek nem ment, az nem járhatott edzésre. Az egész nem érdekelt, de ebből látható, hogy a súlyemelők is elkezdik valahol.
Ügyes, úgy hozod ezt fel, mintha lennének ilyen esetek. :) A szinkronicitás nagyon fontos terület. Az élet sokszínűségéből kiválogatni azt a konkrét tényezőt, ami okozott valamit, nem mindig egyszerű. De bármire rá lehet fogni, hogy biztosan az az ok.
Ahhoz, hogy igazán nagy kérdés legyen az “ára, vagy esélye”, először célok kellenek.
Nem minden embernek vannak céljai. Vajon miért?
Az álmodozások, ábrándozások megvalósulásának is van esélye valamelyest.
Ami az élet értelmét adja, az a NAGY CÉL.
Néhány éve még MLM rendszerekben előszeretettel kényszerítettek ki valami szuperjárgány-szuperkégli célokkal teleragasztott rajzfüzetet, talán ma már ez nagyobb tudással működik.
Ezekben az esetekben inkább beszélhetünk esélyről, hogy valaki megfizeti az árát.
Tizenévvel ezelőtt MLM-es felbuzdulásomban célnak jelöltem meg egy éppen akkor kijött autót, szép fehér színben. Dolgoztam serényen, nézegettem a képet, elmentem a szalonba és gyakoroltam, hogyan kell autót venni :-)
Elég szépen kerestem vele, már a főállást is ott tudtam hagyni…..aztán tönkrement a házasságom és az egész összeomlott, mint a kártyavár.
Az egészet elfelejtettem rég, míg egy “megvilágosodott” pillanatomban ránéztem az aktuális imádott autómra, aztán könnyesre kacagtam magam.
Ugyanis szakasztott olyan kinézete volt, mint a valamikori álomautómnak.
Igaz, hogy nem az a típus, de ragyogó fehér!!!
Ma már “tudományosabban” látom ezt a kérdést.
Legyenek kis, könnyen elérhető célok, de legyen igazi nagy cél is!
A kicsi célok megvalósítása adja a napi betevő önbizalmat, a nagyok pedig felemelnek magukhoz.
Keresni, tanulni, felnőni a feladathoz, ez a lényeg!
Minden siker egy kis mennyország!
Holnap lesz egy fekve nyomó verseny amire beneveztem. Indulni szeretnék de elkapott valami göthe. Elég gyenge vagyok. Az ára, hogy elcsípjek egy akár egy dobogót az, hogy indulok rajta így is (mivel készültem rá böcsülettel).
Az esély erre az eredményre viszont csekély… :-X
Duncan Shelley írta:
Vannak ilyen esetek . Az emberi tudat erejét nem becsülhetjük le . Én is kényszerültem már imával gyógyítani , és működött percre pontosan . De lehet , hogy csak én vagyok ilyen jó . :-)
Duncan Shelley írta:
Most megfogtál . :-))
Valóban , lehet hogy egy adottság árát egy előző életben fizettük meg .
Viszont az is igaz , hogy a semmiből lesz a valami . A forma üresség , az üresség forma . ;-)
Az összes eredményem, amit elértem az életben, elém ugrott lehetőségként, amit én jól kihasználtam, belerázódtam. A semmire kitalálni valami nagy célt nekimenni mindennek és megvalósítani olyan nagy önbizalmat igényel, ami nekem nincs. Ülök a székemen,kitalálom, hogy én leszek Tesla 2 úgy hogy semmi nem vezet arra jelenleg, nincs lehetőségem, nem ismerek senkit, nem tudok az egészről semmit, nekem szédítő bizonytalanság, amibe nincs bátorságom belecsapni. Ehhez vagy látni kell az utat, vagy olyan belső tűz kell, ami vagy elemészt vagy felhasználom hajtóerőnek.
@ aelod:
Véletlen lenne, hogy a versenyre ütöd ki magad?
@ prolizoli:
A kezdő gyenge kártyások szerencsejátéknak hiszik a kártyát, a profik nem. Aki komolyan veszi a rulettet, az belemászik az elméletekbe, aki komolyabban lottózott ugyanez, régebben a meccseknél a profi totósok mindent tudtak a csapatokról és megalapozottan tippeltek, nem hasraütésre.
Én gépeztem, ruletteztem, rövid ideig, csak kíváncsi voltam. A mechanikákba nem látok bele, ezért nem vettem komolyan. Annyi trükköt lehet belevinni a rulettbe, a gépekbe. Nem bízom benne, hogy a matek irányítja a golyót, inkább a kaszinó a kis trükkjeivel.
Ár van. Esély akkor van, ha nem akajuk megfizetni az árat, de vágyunk megkapni valamit.
Perfekt angolt várnak el, nekem nem jó az angolom, remélem, nem gondolták komolyan a perfekt nyelvtudást. Az a fiú undorodik a kövér nőktől, lusta vagyok lefogyni, remélem, velem azért kivételt tesz. Diplomát kérnek, nekem nincs, nem akarok suliba járni, remélem, lesz valami más mód. Az orvosom szerint túl sok cukrot fogyasztok, azt kérte, minimalizáljam, de én úgy imádom, remélem, mégsem a cukorfogyasztásom okozza a túl sok cukrot. 128e euro az autó, amit venni akarok, hogyan úszhatnám meg olcsóbban? Nem lehetne megnyerni? Nem akarok ilyen rengeteget dolgozni, inkább veszek sorsjegyet, az nem olyan fárasztó. :)
Van olyan is, hogy nem tudjuk, mi az ár, ebben az esetben nem végeztük el a leckét, vagyis nem akarjuk megfizetni az árat.
Ha neves táncos akarok lenni, a műszaki tehetség itt nem számít, a kemény munka az irodában itt nem számít, a jó kapcsolatok a horgász egyesületben itt nem számítanak.
A legtöbb esetben az történik, hogy rászánuk a célra valamennyi munkát, tőkét, energiát, időt és azt várjuk, hogy azért, mert ezt mind rászántuk, a sors, isten, univerzum kegyes lesz hozzánk és megadja, amit akarunk, akkor is, ha nem elég, mert látja az igyekezetünket. 10e órát vagyok hajlandó dolgozni ezért a célért, ha az letelik és nem értem el, amit akartam, akkor mérgesen lemondok róla?
Az elején el kellene dönteni, hogy a célt akarjuk vagy elfoglaltságot. Én már 50e óránál többet dolgoztam a célomért és félúton járok, mégsem jut eszembe, hogy feladjam, mert én a célt akarom, nem eldolgozgatni csak úgy. Amíg nem én vagyok Darla, addig nem én szabom az árakat, ezt el kell fogadnom.
A rulett esélyein lehet gondolkodni, de nem életszerű, mert az élet más.
1 kaszinó 30 napja:
42 000 játékos a rulettnél
380 000 tét
mégis az 1 kaszinó nyeri a legtöbbet, a kifizetett nyeremények sokszorosát, 25-40-szeresét
Nem matematikai okai vannak annak, hogy a kaszinó nyer, mert a matek a játékosok mellett lenne, mivel ők vannak sokkal többen, ezért az lenne elvárható, hogy a játékosok nyerjenek többet, ez mégsincs így.
Vannak nagy nyeremények, amiket kifizetnek, mert ezek a legjobb reklámok a kaszinónak. Bármelyikünk nyerhet akár több millió dollárt is, amit ki fognak fizetni és a pénzért cserébe reklámhordózók leszünk.
Gyerekkorom óta tudom, hogy amit nem tudok elképzelni, az nincs is!!!
Amikor egy cél behúz, akkor az már valahol létezik….
Ha ez így van, akkor csak másoknak tűnhet a célom elérhetetlennek, irreálisnak, nekem teljesen természetes. Ahhoz, hogy valóban odaérjek, csak azokkal szabad megosztani, akik szintén így vélekednek.
Sok cél azért elérhetetlen, mert valakinek elhisszük, hogy az.
annamari írta:
Ha én játékosként 20-szor annyit nyernék rendszeresen a kaszinóval szemben, mint amennyit a kaszinó nyer velem szemben, már régen levittek volna a pincébe, hogy tisztátalan dolgokat műveljenek velem, és akkor még örülhetnék, hogy olcsón megúsztam. :)
Konkrét számnál nem tudom, milyen esélyek vannak, színnél elég nagyok. Arra azért kíváncsi lennék,hogy voltak-e nagy sorozatok, mint öt 0 egymás után vagy ilyesmi. Nekem ez olyan, mint egy fogadás, fogadok arra, hogy a golyó a pirosnál vagy a 4-esnél áll meg, és vagy nyerek vagy veszítek.
aelod írta:
Az ár a felkészülés, illetve annak mértéke, minősége.
prolizoli írta:
Ezek szerint elvben lehetnének egészen kiemelkedő sorozatok, például 100-szor egymás után piros vagy fekete, vagy ugyanaz a szám. Vagy többször.
Great írta:
A kártya például a póker az más, az nem rulett. Éppen ezért voltam kíváncsi, hogy itt mennyien értik a különbséget a lényeget ami miatt a pókerben lehetsz hosszútávon nyerő a rulettben pedig nem. Persze nem a pókerautomatára gondolok mert az ugyanazon az alapelven működik mint a rulett.
De a sikeres pókeres alapkelléke is a matematika és a valószínűségek ismerete. Persze ez csak önmagában nem elég viszont elengedhetetlen.
Én belemásztam és nem találkoztam még olyan szisztémával ami hosszabb-távon ne vérzett volna el.
Nem kellenek trükkök. Egy jól kiegyensúlyozott rulettasztal kell és a kedvezőtlen oddsok (amelyek matematikailag megalapozottak) elvégzik a többit. Éppen ez benne a megtévesztő, hogy az oddsokat éppen hogy csak alá teszik az egál alá és a játékosok úgy gondolják, hogy az semmi azt meg lehet kerülni mert megtéveszti őket a fluktuáció (szórás).
annamari írta:
Nem a túrót. :laugh:
Ezt levezethetnéd, hogy jött ki, hogy azért mert többen vannak mellettük a matematika?
Ebben egyetértünk.
De egyébként kissé nagyon kezd félremenni a téma a szerencsejáték felé, aminek nincs köze az élethez. A cikk az életről szól, és korábban is az élettel kapcsolatban, valós céljainkkal kapcsolatban jött fel a téma, hogy esélyeket kell-e számolni, vagy tanulni és dolgozni, azaz megfizetni a cél árát.
Duncan Shelley írta:
Az amire te gondolsz nem az mint amit én magyarázok. Egy 10-es piros sorozat (10x egymás után piros) sokkal ritkább mint 2 piros egymás után. Hogy mennyivel ritkább ezt pontosan ki lehet számolni a valószínűségszámítás segítségével. De attól, hogy ritkább a 10-es piros sorozat utáni színek következtének valószínűsége ettől még nem változik és ebből adódóan az esélyek mindegyik lehetőségre ugyanakkorák maradnak.
A 2-es piros sorozat előfordulási esélye a francia rulettben 23,66% a 10-es piros sorozaté pedig 0,074%. Ez az jelenti, hogy 100 pörgetésben átlagosan 4 darab 2-es piros sorozat lesz. 10-es piros sorozat pedig átlagosan egy lesz minden 1351 pörgetésben.
Viszont a 10-es piros sorozat után is ugyanakkora eséllyel jön még egy piros mint a fekete és a 2-es piros sorozat után is ugyanakkora eséllyel jön még egy piros színű mint fekete színű. Megkérdezheted bármelyik matematikus ismerősödet vagy ha nekik nem hiszel csinálhatsz akár több 100 ezres vagy milliós gurítási tesztet és megszámolhatod, hogy az összes 10-es piros sorozat után hányszor jött fekete és hányszor piros szín.
Minél nagyobb számú gurítást végzel el annál pontosabban fog konvergálni a 48,64%-os számhoz mind a piros mind a fekete szín előfordulási aránya ugyanúgy a kettes sorozatok és a tízes sorozatok után is. De természetesen a 10-es sorozatok nagyobb mintából fogják kiadni az eredményt mivel kevesebbszer fordulnak elő ebből adódóan pedig jóval nagyobb a fluktuációjuk mint a 2-es sorozatoknak.
Duncan Shelley írta:
Azért voltam kíváncsi a véleményekre a rulettel kapcsolatban mert szerintem az erre adott válaszok is hozzásegíthetnek annak a megállapításához, hogy ki miként áll hozzá a cél ára és az esélye témához.
@ Duncan Shelley:
Duncan Shelley írta:
Pedig a szerencse nem egy elhanyagolható tényező ebben a témában. De ezt nagyjából levezettem a korábbi kommenjteimben. Összeolvasva őket megérthető, miért is. Van ár is, meg van szerencse is. A szerencsét sokszor ki kell várni…
Van úgy, hogy valaki legyőzi a másikat és elkönyveli, hogy jobb volt, beérett a munkája gyümölcse, pedig egyszerűen csak szerencséje volt, amit úgysem fog belátni…
prolizoli írta:
Úgy jött ki, hogy nem gondoltam át. :D
A játékos egy konkrét számra fogad, a kaszinó arra, hogy a játékos téved, ezért a kaszinónak sokkal nagyobb esélye van nyerni, mint a játékosnak.
Nem dolgoztam játékokkal, nem nekem való, mindig emberekkel dolgoztam. Olyan játékosokat ismertem, akik csak színekre tettek tétet és a legtöbb reggel pozitív mérleggel távoztak. Ezek kicsi nyeremények, amiket havi szinten pozitívban tudtak tartani és abból éltek, hogy ruletteztek. Nagyon sok olyan játékost láttam (kártyásokat főleg), akik csak a játékból éltek. Volt egy közös vonásuk, egyikük sem szeretett játszani.
lattimore írta:
A jobb birkózó aznap kicsit elrontotta a gyomrát vagy aggódott az anyukájáért, ezért nem volt 100 %-os, ami elég volt a másiknak a győzelemhez? Ez nem szerencse, mert nekem nem lenne elég a győzelemhez. :)
Mi az a szerencse, te hogyan fogalmazod meg?
Duncan Shelley írta:
Életbeli példát nehezebb felhozni arra, hogy esélyek vannak és nem ár.
annamari írta:
Mikor valaki megfizeti az árat és olyannal kerül szembe, aki csak az esélyre alapoz, akkor igazad van. A megfizetett ár miatt az esélyei is sokkal jobbak azzal szemben, aki csak az esélyre alapoz. Viszont az életben vannak olyan helyzetek, mikor mindkét fél megfizeti az árat. Ha már a sportból hoztál példát, akkor például az élsportolók mindegyike hatalmas energiákat fektet a felkészülésbe (megfizeti az árat) és sokszor a siker már olyan tényezőktől függ, hogy éppen milyen lelki állapotban van a verseny napján, megbetegedett-e vagy például gazdagabb országból jött, ahol tudnak hozzáadni valami olyat a versenyszerepléséhez, amit a másik nem tudhat a magáénak. Ezek már mind esély növelő vagy csökkentő tényezők és akkor is kell velük számolni mégha magát az árat maximálisan meg is fizeti az emberfia.
Nem érdemes egy lapon említeni a kártyát a rulettel.
Egy játékban azért nyersz, mert az ellenfél hibázik. Ha senki sem hibázik, döntetlen van. Az erős játékost az különbözteti meg a gyengétől, hogy kevesebbszer – és kisebbeket – hibázik.
Kártyán azért nyersz (amikor egyetemre jártam pókerből tartottam el magam), mert ember ellen játszod, és az ember mint tudjuk, hibázik.
Amikor a kaszinó ellen játszol, akkor nem ember, hanem a matek ellen játszol, az viszont nem fog hibázni, ezért nem kaszinóztam soha…
A sportfogadás megint más, mert az oddszokat ember határozza meg valami alapján, vagyis hibázhat, meghatározhatja rosszul az esélyeket, amit én kihasználhatok…
annamari írta:
Amit írtál, az nálam szerencse kategória.
Nem érdemes a tehetségről és zsenialitásról úgy beszélni, hogy mintha nem számítana semmit. Van olyan, hogy valaki annyira jó valamiben, hogy szinte legyőzhetetlen. Ilyenkor csak szerencsével legyőzhető, például megsérül, és nem vehet részt a versenyen…
Csak figyelni kell a sportot. Rengeteg ilyen példával lehet találkozni.
Erről a szerencse-szerencsétlenség dologról eszembe jutott egy régebbi híradás, ami nagyjából így hangzott:
“Óriási szerencséje volt a magyar turistának, aki 100 métert zuhant és megúszta könnyebb sérülésekkel.”
Ez pedig a teljes hír:
http://www.blikk.hu/blikk_aktualis/100-metert-zuhant-hazament-2055270
Szóval ott mászkált, ahol tilos volt, ráadásul még bénázott is és lezuhant. Végül “csak” jól összetörte magát, de nem halt meg.Tényleg, bakker, mekkora szerencse! :sarcasm: Nem is értem, velem miért nem történik ilyen!
Ja és a másik hasonló eset:
http://kocsi.ro/baleset/20-metert-zuhant-a-szerencses-buzaui-video
Ez is egy “szerencsésebb”, vagy nevezzük inkább kevésbé drámai kimenetelű baleseteknek, de könnyen végződhettek volna halállal. Itt is elgondolkodtam, hogy én miért nem zuhantam még soha folyómederbe. Talán azért, mert nem szoktam vezetés közben telefonálni.
Se egy jó szakadékba esés, sem egy autóbaleset, de még egy nyomorult utcakővel sem vágtak soha véletlen fejbe. Meg úgy egyáltalán, nem történnek velem nagyobb balesetek. Pedig járok túrázni, csak nem veszélyes és tiltott helyeken és vigyázok, hogy hova lépek, autóval is járok, de a telefonálás csak fülhallgatóval elképzelhető, sétálni is szoktam, de ha valahol tüntetés van, akkor azt a környéket nagy ívben kerülöm.
Szerintem nem vagyok beszari, csak óvatos és ha valamiről tudom, hogy teljesen kontollálom, akkor merek belemenni. Azt mondják, a bányatavak veszélyesek. Van egy, ahova szoktunk járni, azt már elég jól ismerem és tisztában vagyok vele, hogy akár a közepéről is ki tudnék úszni (többször is próbáltam), ha úgy adódna, ráadásul mindig van velem egy ember, akire számíthatok. Így simán merek úszkálni, matracozni és miegymást csinálni benne. Persze mindent csak ésszel.
Szerintem szerencsétlenség mindig a tudatlanság, vagy a lustaság esetleg a felelőtlenség, vagy a figyelmetlenség ára.
Ha ez így van, akkor a szerencse meg a tudás, a szorgalom, az odafigyelés és a felelősségvállalás jutalma. Vagy nem?
Van még valami.
Ez pedig a tudás, szorgalom versus adottság kérdése.
Én kiskoromban nagyon szerettem énekelni, csak azok nem szerették, akiknek hallgatniuk kellett. Hamar kiderült, hogy nincs valami jó hallásom. Viszont ha van valaki, aki segít nekem és kijavít, akkor meg tudok tanulni jól elénekelni egy dalt. Aztán mikor megtanultam a kottát, akkor segítség nélkül is boldogultam, de továbbra is sokat kellett gyakorolnom. Az osztálytársaim közül viszont volt több is, aki első hallásra vissza tudta énekelni, amit kellett. Sokáig nem tudtam, hogy ez mitől függ, de beletörődtem és úgy döntöttem, hogy nekem az énekléshez nincs érzékem, akkor annyira begyakorlom a dalokat, hogy a suliba elég legyen, de nem ebben fogok dolgozni, vagy karriert csinálni, azokon a területeken, amiben meg nekem van előnyöm.
Csak nem régen tudtam meg, hogy a tehetség a dologra való ránézés, a megközelítése és mindenféle kényelmetlenség és feszengés nélkül a közelében tartózkodás képessége. Ha ez így van, akkor viszont ez fejleszthető, sőt akár bármilyen dologgal/területtel kapcsolatban kialakítható. És logikus az is, hogy minél előbb szerzi meg valaki ezt a képességet valamivel kapcsolatban, annál könnyebb.
Szóval lehet, hogy ha foglalkozom egy kicsit többet, jobban, módszeresebben az énekléssel, akkor belőlem is lehetett volna énekesnő. De ez már valószínűleg soha nem derül ki, mert az elmúlt 30 évből csak az első 5-ben szerettem énekelni, a következő 10-ben küszködtem vele, a maradék 15-ben pedig ezt a 10 év szenvedést próbáltam elfelejteni (és kerülni minden éneklős helyzetet.) Inkább szavaltam. Versmondó versenyeken pedig egész jó helyezéseket értem el.
Csak annyit akartam mondani, hogy a jó módszer/technika és a gyakorlás sokat jelent, azzal is sokat el lehet érni, lehet nagyon jónak is lenni. A tehetség rengeteg gyakorlást kiválthat és gyorsabb, jobb eredményeket tesz lehetővé, mert aki nem görcsöl és felszabadult, az nyilván jobban halad. De a legjobb valószínűleg csak az lehet, akinek van tehetsége (ami tulajdonképpen egyfajta komfort érzet a területtel kapcsolatban), tudása és szorgalma is.
@ lattimore:már mebocsáss,
…. és akkor mi van? Edzel még 2 évet, és nyersz, esetleg még eey évet, és még egyszer nyersz, vagy kétszer, s aztán elmegy közben 3- 4 éved, idősebb vagy, egyre nehezebb a szinten tartás, sőt előrejutás. Megsérülhetsz közben te is. Fájdalom, műtét, rehabilitáció, kiesel közben a munkából, megélhetési nehézség….Izületeid, izmaid jobban kopnak, sabadam. Igen van 2- 3 érméd, meg elismerésed. Éljeneznek, tapsolnak, gratulálnak…..a többség 3 napi, mert mionden csoda addig tart, na jó, legyen, kb egy évig, míg….Aztán 3 ik leszel, majd kiesel….. Ezen idő alatt ha nem teszed ezt, ugye, hogy egyszer sem nyersz. De addig is kényelmesebben éltél, esetlen a másik hobbiddal töltötted idődet, vagy a családoddal, mentél moziba, kirándulni, amire a sok edzés miatt nem lett volna időd. És esetleg több énzt is kerestél. Akkor mikor is nyersz biztosan! ha nem erőlteted a dolgot. megtettél mindent az ésszerűség határain belül, de valamiért nem jól mérted fel a helyzetet, vagy az előre ismerhetetlen tényezők túl erősek voltak, vagy túl sokan. MÉgis. Nem az számít mennyi év van az életedben, hanem hogy mennyi élet van az éveidben!!! Esetleg pár érmével kevesebb a vitrinben, de mennyi csodálatos élménnyel több az elmében és a szívben!:)
Ib írta:
Amit mondasz abban van igazság de a sport mint olyan itt példának lett felhozva. Nem az volt a kérdés, hogy érdemes-e annyi dologról lemondani a cél érdekében vagy, hogy jó cél-e egyáltalán hanem az, hogy egy cél elérésének szempontjából mennyi múlik a szerencsén és mennyi a tudáson.
Petra írta:
A tehetség szerintem ettől jóval összetettebb. Ha például a zenét vesszük oda kell jó hallás de egy énekesnek jó énekhang is kell. Hiába hallod, hogy mit kéne kiénekelni ha nincs rá hangtartományod. Ezek testi adottságok valakinek több jut valakinek kevesebb. De ez csak a kezdet mert hiába van valakinek jó hallása és jó énekhang-alapja azokat fejleszteni is kell vagyis sokat gyakorolni. Ahhoz pedig kitartás kell amihez motiváció kell. Nem minden ágazatban egyformák a tehetség mérvadói és van olyan terület amiben bizonyos személyiségjegyek hasznosak, a tehetség kibontakozását elősegitik van ahol hátráltatják.
Tulajdonképpen igen. Azok jutnak el egy adott területen a legmesszebbre akikben megvan a megfelelő adottság, tudás és szorgalom.
Talán úgy is lehetne mondani, hogy a genetikai adottságaid meghatározzák mettől meddig juthatsz de a megfelelő gyakorláson és a kitartáson múlik, hogy a potenciálból mennyit tudsz megvalósítani.
annamari írta:
Ha két ember ugyanarra a pozícióra pályázik egy cégben és mindketten keményen megdolgoztak érte, megtettek mindent amit megtudtak de csak egyiküké lehet a pozíció akkor nem csak ár van hanem esélyek is vannak. Csak akkor nem beszélhetünk esélyekről ha minden szükséges tényezőt irányítani tudsz. Ha tudsz akkor csak rajtad múlik ha nem akkor van szerepe a szerencsének is.
Egyetértek veled és Duncannel abban, hogy a legtöbb az egyénen múlik az ő szorgalmán és a megszerzett tudásán vagyis az áron amit valaki hajlandó megfizetni de nincs olyan ember aki nem hibázik vagy mindent tud.
prolizoli írta:
Az ár és a “megtettek mindent amit megtudtak” nem ugyanaz. Az nem az ár megfizetése, hanem fizetsz valamennyit és reméled, hogy valamilyen módon mégis megkapod, amit akarsz.
Petra írta:
Lehet, hogy nem értem, mert nem teljesen magyarul van, de ez nekem egy hangulatnak tűnik. Ha feldobott vagyok, akkor azon az estén mindenhez tehetséges vagyok?
lattimore írta:
Vannak kivételes képességű emberek, sportolók, tudósok, zenészek etc, akik nem üldögélnek, hanem annyi munkát végeznek el, hogy elfáradnál, ha látnád. Állítólag mindenki nagy tehetség valamiben, a többség azonban soha nem jön rá, hogy miben, mert nem teszi mellé a munkát. Soha nem azt látom, hogy a nagy sportoló meg a nagy zenész heverészik, hanem hogy a nagy sportoló folyton edz, a nagy zenész folyton gyakorol.
Alex írta:
Nem azzal fizeti meg az árát, hogy hatalmas energiákat fektet a felkészülésbe. Rossz elképzeléseket követve is halálra dolgozhatjuk magunkat, nem fogunk előrejutni általa. A lelki felkészülés is része az árnak. A pénz fontos, ha kevés, szerezni kell még. Csak ne értékeljük túl a pénzt, drága film is bukhat, sok pénzzel is leülhet valaki a kártyaasztalhoz és elveszítheti mindenét.
Az ár sohasem csak annyi, amit kiírnak. Az állás feltétele: angol, japán felsőfok, plusz egy nyelv felsőfok, iskola, referencia, tapasztalat, fejlett problémakezelő készség, önállóság etc. Ebben van olyan, amit többféleképpen lehet értelmezni, ezeknél elcsúszhat a dolog. A kiírt kritériumokon felül is vannak kritériumok, amiket nem írnak ki, mert nem lenne törvényes vagy illendő, néhány elvárásról pedig az sem tud, aki kiírja a feltételeket, mert nem fogalmazta meg magában. Ezeknek is meg kell felelni.
Ha két ember közül kell választanom, akkor addig pontosítom az elvárásaimat, amíg nem tudok dönteni. Egyszer betettek alám egy nőt, aki fantasztikusan végezte a munkáját, csak éppen a megjegyzéseivel kikészített másokat, összességében kárt okozott, és kidobtam. Hol látsz olyan kiírást, hogy “ne készítsd ki a munkatársaidat csípős megjegyzésekkel”? De ilyen is van.
Meg olyan is, amikor nem szabad megfizetni az árat. De ez már másik téma. :)
annamari írta:
Ezek szerint te tudsz többet tenni annál mint amikor a legjobb tudásod szerint megteszel mindent amit tudsz?
annamari írta:
Ahhoz is kell tehetség, hogy valaki felismerje, a sikerhez munka kell. A tehetség elég egy darabig, szorgalommal azt már lehet egy ponton ellensúlyozni, aztán túllépni, ha a tehetség ül tétlenül.
Az odáig rendben van, hogy mindenki tehetséges valamiben, de hányan tudják, hogy ők miben?
Az oktatás részének kellene lennie, hogy felmérjék, milyen pályán érdemes elindulnia egy gyereknek, és milyen módszerekkel kellene őt képezni. De nem ez van, hanem az, hogy egyformára szeleteljenek mindenkit…
Bár ettől még jobban felgyorsulna a világ, ami elég gyors már most is.Anno az lehetett zenész, akinek volt lehetősége – és pénze – studióba ülni. Bizonyára rengeteg tehetség volt akkor is, akikről soha nem derült ez ki, mert nem kerültek kapcsolatba a zenéléssel. Ma viszont már ott lehet bárki számítógépén a stúdió, ami sokkal több tehetséget hoz a felszínre, mint régen. Nagyobb verseny, jobb zenék, gyorsabb fejlődés a zeneiparban. Ez csak egy példa, de szerintem magyarázatot ad fejlődésünk felgyorsulására, ami szerintem nem biztos, hogy jó, mert ezáltal hamarabb fogunk eljutni egy adott pontra, mint korábban, vagyis hamarabb fejeződnek be, rövidebbek lesznek bizonyos ciklusok.
Az emberi fejlődés ciklusa is, ami után tudjuk, mi van…
@ prolizoli:
Nem, de az még nem garancia arra, hogy elég is lesz, ha te a csúcsot is odaadtad… ha valakinek az összes pénze 10 000 Ft. attól még amit meg akar venni 11 000 be kerül….
Üdv.
@ annamari:így jársz, ha kiragadsz valamit a szövegkörnyezetből…:) és nem azt nézed, meg, hogyan lehet igaz, az, amit tanulsz, hanem hogy hogyan nem működik, mik a kivételek…először az adatot ellene megérteni, aztán kivételeket keresni. Valószínűleg lesz a tartósságra utalás a környezetben….
@ Petra:
Nem. A szerencse az, amikor ANNAK ELLENÉRE, hogy ostoba, felelőtlen, lusta stb voltál, MÉGIS összejönnek a dolgok. Elkéstél, de a Főnök is késett, így nem haragudott. Jól megáztál, mert nem vittél esernyőt, és nincs időd átöltözni, se megszáradni, mit tegyél, a tárgyalás fontos, jaj , erre épp szólt az Ügyfél, hogy kér egy másik időpontot, nem is ér rá a mai találkozóra. Több autót is vissza kellett vinni a sorozatból amiből vásároltál fékhibásság miatt, de a tied mégis jól működik.
Ritka típusú véred van, mégis épp az van előmelegítve amikor szükséged van rá egy
hirtelen jött vérzés miatt…
A fiamat 5 évesen megkérdeztem, mi szeretne lenni, ha nagy lesz. Azt mondta:
mázlista..:)
annamari írta:
Nem azért nem érted, mert nem magyarul van, hanem mert nem magyaráztam el rendesen (illetve semennyire nem magyaráztam el). De akkor mondok egy példát.
Van egy terem, benne senki és semmi más csak egy nagy zongora. Beengednek két gyereket (az egyik 7 a másik 8 éves, ők a Toven fivérek) aztán becsukják mögöttük az ajtót. Mikor belépnek mindkettő rácsodálkozik a böhöm nagy hangszerre.
Az egyik (A) csak áll ott megilletődve és úgy érzi gyökeret vert. A másik (B) odaszalad és elkezdi minden oldalról megszemlélgetni a zongorát, tapogatja, ütögeti. Ekkor odalép hozzá A és azt mondja, hogy hagyja békén a hangszert, nehogy kárt tegyen benne és menjen hátrébb, mert ha bejönnek a felnőttek és meglátják, hogy piszkálja, baj lesz. B ennek ellenére nem tágít és egyszer csak a matatás közben felfedezi, hogy felnyitható egy fedél és megtalálja alatta a billentyűket. “Mit csinálsz!”- kiabál A -“Ezt nem szabad. Csukd vissza mielőtt megtudják, hogy felnyitottad!” De B mit sem törődve A aggodalmaival nekiáll nyomogatni a billentyűket, ami persze hanghatásokat eredményez. Ekkor A még jobban megijed. “Hagyd abba! Meghallják!”. De B csak klimpírozik, mert észre veszi, hogy a különböző billentyűk más-más (magasságú) hangokat adnak és kíváncsi rá, hogy mi a rendszer.Azt is kipróbálja, mi van ha erősebben üti, vagy gyengébben és ha egyszerre kettőt… ” Most már biztosan meghallották, és hamarosan bejönnek és jól megszidnak minket. Megmondom, hogy te voltál.”- mondja fennhangon A. Azonban B nem figyel, mert épp azt próbálgatja, mi van, ha megnyomja a pedált. Ekkor már A is odamegy. “Mit csinálsz, te buta! Csak elrontod. Ezen úgy szoktak játszani, hogy közben a kottát nézik. Ott van a tetején, az a füzet. De felesleges megnézni, úgy sem tudunk kottát olvasni. Ne nyúlj hozzá! Hallod? Te süket vagy?” De B már lapozgatja is a hangjegyekkel és mindenféle jelölésekkel teli füzetkét. “Tedd azt le.”- mondja A és az ajtóhoz szalad- “Úgy hallom jön valaki… Gyorsan csukd le a zongorát és hagyd már azt a kottát, úgy sem érted, hogy mi van benne.” “Még nem- feleli B- de meg fogom tanulni.”
Szerinted melyikükből lesz zongorista, A Tovenből, vagy B Tovenből? ;-)