Láttam egyszer egy emlékmenetet, fizikailag pár száz méterről, később meg a tévében. Jó régen volt ez, mivel hat éve nem nézek tévét. Adolf Hitler születésnapján összejöttek néhányan sétálni és emlékezni: az egyik csoport az egyik irányból halad a másikba, a másik csoport meg velük szemben. Az egyik csoport Hitlert éltette, a másik meg átkozta. Útközben találkoztak. Körülöttük feszült rendőrök markolták a botokat. Nagy üvöltözés támadt, aztán valakik futkároztak, füst szállt fel, pár embert elvittek. Ennyi.
De nézzük ezt egy kicsit más szemszögből. Szerdán, 08 óra 30 perckor megadott ponton találkozott néhány Dr. Martens termékvásárló, azzal a céllal, hogy Hitlert éltesse. Ugyanaznap 08 óra 30 perckor egy másik megadott helyen másféle öltözködésű és érzelmű emberek jöttek össze, azzal a céllal, hogy Hitlert átkozza. Aztán az egyik csapat egész nap Hitlert éltette, a másik meg egész nap átkozta. Utána jól megbeszélték egymás közt, hogy ők milyen jól gondolják, a többiek meg milyen rosszul.
Változott valami a nap végére? Nem, semmi nem változott.
Volt értelme? Kétlem.
Nézzük megint egy kicsit más szemszögből. A martensesek azon a bizonyos szerdán nem 08:30-tól kezdve éltették Hitlert, hanem 08:29-kor is, és 08:00-kor is, sőt egész kedden is, egész hétfőn is ezt tették, és előtte heteken, hónapokon, talán éveken át. A konvencionálisabb öltözködésűek azon a bizonyos szerdán nem 08:30-tól kezdve átkozták Hitlert, hanem 08:29-kor is, és 08:00-kor is, sőt egész kedden is, egész hétfőn is ezt tették, és előtte heteken, hónapokon, talán éveken át.
Tehát mi volt az értelme annak, ami történt? Mi változott meg? Úgy értem: ennek az egésznek a hatására ki kezdett el másképpen gondolkodni?
Ha a nap kezdetén 100 ember éltette Hitlert, és 100 ember átkozta, a nap végén ugyanaz a 100 ember éltette és ugyanaz a 100 ember átkozta, akkor mi változott meg? Ha mindenki pontosan ugyanazokkal a gondolatokkal és ugyanazokkal az érzelmekkel kezdte a napot, mint amivel befejezte, akkor mi vagy ki lett több ettől a naptól?
Persze, nagyon könnyű érzelmeket kifejezni, skandálni valami egyenszöveget, anyázni, fenyegetőzni, ordibálni, erőszakoskodni. MEGGYŐZNI a másik felet arról, hogy ne higgyen abban, amiben hisz, na, az már valami!
Ha valaki csak 1 ember gondolatait és érzelmeit képes lett volna ezen a meneten megváltoztatni, akkor ő tényleg tett volna valamit.
Kommunikációval elérni, hogy valaki, aki addig teljes szívvel hitt a náci eszmékben, arra jusson, hogy tévedett, és rosszul döntött; kommunikációval elérni, hogy valaki, akinek életforma a drog, felhagyjon vele; kommunikációval meggyőzni a terroristát, hogy hagyja abba, meggyőzni a rablót, hogy csináljon mást, meggyőzni a korrupt politikust, hogy tartson ki az egykori elvei mellett, az a nem semmi!
Na, jó, de hogyan? Mi a megoldás? Amikor az észérvek nem működnek, akkor mi jön? Amikor az egyik szerint valami észérv, a másik szerint meg alaptalan baromság, akkor mit lehet tenni?
Több kereszténytől hallottam, hogy Isten először a férfit teremtette meg, utána a nőt, tehát a nők alacsonyabbrendűek, csak a másodikak a sorban.
Aztán találkoztam egy fickóval, aki ránézésre bénító komplexusokkal küszködött a nőkkel szemben, és aki rettenetesen keményen hitt ebben a baromságban, és kezdtem rájönni, hogy számára ez az eszme a „megoldás” egy megoldhatatlan problémára.
Nem kellett többé a nőkön rágódnia, a nőkért dolgoznia, a vágyott nőért küzdenie, álmatlanul forgolódnia, saját adottságain bánkódnia, önvádaktól, keserűségtől összeroskadnia. Mit törje magát az alacsonyabb rendűekért? Mit számít, mit akarnak, mire vágynak? Őt hogyan lehetne meggyőzni arról, hogy a nők nem másodikak a sorban? Akkor mi lesz a „megoldása” a megoldhatatlanra?
Meggyőzőnek lenni nehéz feladat, szakértelmet igényel. Az életünk nagyban függ attól, hogy mennyire vagyunk meggyőzőek. Nézzünk bele a tükörbe, kezdjük a munkát saját magunk elemzésével. Volt már olyan, hogy meggyőztek valamiről, nagyon hittünk benne egy ideig, majd a hit elveszett? Hogyan és mivel győztek meg? Mi történt, miért vesztettük el a hitünket?
Kezdetnek ez jó gyakorlat lesz.
Írjatok minél több példát az okulás kedvéért.
Ha a szavaim összhangban vannak a tetteimmel és a tetteim az eredményeimmel, minek a sok beszéd?
Hát ez az!
Évek óta foglalkoztat ez a dolog, hogy hiteles és meggyőző legyek, és hogy ez micsoda, és hogyan lehet fejleszteni ezt a képességet. Kell-e hozzá valamiféle tudás, és ha igen, miféle, és hogy az ész dönt-e ebben vagy az érzelmek???
Meggyőzött anno a Dianetika, mert annyira ésszerű volt, annyira logikus, és annyira használható. És ezeken az ésszerűség-logikai vonalakon keresztül hatott az érzelmeimre, ami által magamévá tettem. A filozófiát.
Meggyőződésem (vagy talán kába ideám) volt, hogy életem végéig ugyanazzal a férfival élek majd. Ott volt a katolikus hit, meg a tanítások, meg egyéb hitek. Aztán azt láttam, hogy el lehet válni, akármilyen egyházban is. És el is válnak, nem is kevesen! Általam felmagasztalt srác vált el egyházi esküvő után pápai engedéllyel. Szcientológusok váltak el egyházon belül.
Ezek után az én meggyőződésem lebomlott.
És valahogy besurrant a karma fogalma a zsigereimbe – és ez megérttette velem, hogy az egyéni döntés felülírja az előírásokat.
Innentől viszont másképp látom a kapcsolatokat, és ha beszélgetek, sokkal meggyőzőbben tudom előadni a nézőpontomat, éppen, mert átitatott vagyok zsigerig a meggyőződéssel. Ami mögött ránézéses és átélt tapasztalat van.
A cikk roppant érdekes gondolatokat vet fel.
Én személy szerint azért kedvelem az irásaidat,mert egy csomó mindent,amit a magam tahó módján nem vagyok képes megfogalmazni-ráadásul nem is a zanyanyelvemen-azt te váratlanul egyszercsak megirod,teljesen közérthetően.
Ezzel csak az lenne a difi,hogy a köz-t nem érdekli,én meg köz-ön kivüli vagyok és köz-ellenes is.(persze ez csak duma)
Nem tudok példákat irni,hely és időhiány miatt(hehe-31 emberesre duzzadtunk),inkább pofátlanul irányelvekre mutatnék rá-oszt legföjjebb lesz@rjátok.
Nem magyarázkodás-elmagyarázás.
Nem érzelgősködve-érvelve.
Nem bizonygatás-bizonyiték.
És hát a jó öreg “mutasd meg,vazze!”-elv alkalmazása.Ne ugasson valaki az egészségről cigivel a pofájában például.Dagadt,pattanásos szarzsák se okoskodjon testartásproblémákról,stb.
De ezeket az elveket is Duncan fogalmazta meg közérthetőbben,mondjuk Andan bá’ szavaival-és teljesen jól.Ergó én be is fejezem .
Engem régi nézetekben való neveléssel, gyerekes fenyegetéssel győztek meg anno arról, hogy “tisztességesnek” kell lenni. Értsd: ne legyek kurva.
“Micsoda dolog!!!!!…” “Nem szégyelled magad??!!” “Meg ne lássam….!!” “Mit szólnak az emberek??!!”
A “szégyen” és a “mások mit szólnak” volt, azt hiszem, az a két nyomatékos engram-kifejezés, ami gátolt.
No meg a templomba járás. :)
@ balisto:
Tegnap egy részeg arab meg akart győzni arról,hogy Allah genyó létezik és Mohamed a ző prófétája.
Azt kérdezte,a kabátot ami rajtam van,vajon tervezte valaki?
Mondtam nyilván.
A cipőmet tervezte valaki?
Mondtam asszem.
Akkor aszonta,hogy engem akkor nem tervezhetett senki?
Erre akkor csak azt tudtam válaszolni,hogy mindjárt fogok egy villát és addig döfködöm a valagát vele,amig katolikus nem lesz és újra megkérdezem tőle ugyanezt-de nem akarta.
Kit érdekelnek a zegyházi előirások?
Ha valaki köcsög,akkor lépni köll,ebbe Jézuska nem szól bele.
És amúgy sem azért vagyok valakivel,mert egyházi rendelet,hanem mert jól érzem magam vele esetleg a hasznomra is válik-mindegy milyen értelemben.
Hol a példád?
II.Putyin998 cár írta:
Igen, igen igen!
Ez mindig így van, ezért tökjó ez a Duncan.
(Sajna, muzáj leírni, meg fényezni, mert eccerűen így van.)
II.Putyin998 cár írta:
Na.
Hát ez a konkrét meggyőzés elve, amit itten bemutattál.
Ez az, ami nekem is gyakran megfordul a fejemben. Hogy belenyomom a képét az illetőnek a habart tojásba, aztán majd utána tovább filózunk.
A példám a saját hülye életem, ami tkp nem hülye, csak – ezt már korábbi hozzászólásokban írtam talán, de úgyis el lett felejtve – naív és alvós állapotú létezés volt.
Voltam egy férjjel, és azt hittem, a szerelem örökké tart. Pedig ott voltak a “jelek”, hogy nem fog ez -se – örökké tartani, de az én meggyőződésem, hogy kitartok egy pasi mellett, az a neveltetésemből adódóan, meg az említett egyházak és naivitás és tapasztalathiány miatt, nagyobb volt.
Ne kérdezd, miért, nem tudom.
Másnak születtem, mint te vagy a Duncan.
Nem lázadónak. Nem önállóan gondolkodónak.
Hülye p..nak, hogy maiassan mongyam.
De fordult a kockám, hálistennek, és ráláthattam a merevségekre az addigi meggyőződéseimben.
@ balisto:
Én nem születtem másnak,szerintem ilyen nem is létezik(a buzis poénoktól most eltekintenék,ha nem gond).Nyilván az életkörülmények,a saját tapasztalatok és az azokból leszűrt tanulságok-a szintén egyéni prioritásoktól függően-inkább számitanak.
Lázad a faszom.Én be vagyok illeszkedve a társadalomba,vazze.Ültem már eleget.
Egyébként viccet félretéve-az oldalséf már irt erről elég részletesen.Nekem ez a mai napig sok ötletet ad a munkám mindennapjaiban(minden nap melózok is,úgyhogy a szóhasználat kétszeresen is helytálló).
Az ideológiai hálózatról irtakban volt ilyesmiről szó.
Mivel itt vagy,ezért gondolom kötelezőszerűen elolvastad(ha nem,szégyelld magad).
A gondolatrendőrséges rész megvan?
Na,itt egy példa:engem meggyőzhetett a smasszer bármiről és még az is lehet,hogy bőszen egyetértve bólogattam is,utána mégis előlről kezdtem a szarakodást.
Viszont,aki tényleg elhiszi mesét,az önmagát tartja féken.
Azt gondolsz erről,amit akarsz-magánügy.De azért érdemes átgondolni utólag is,nem?
Nem értem ezt a nőkkel kapcsolatos logikát. Először teremtette a férfit, aztán a nőt. Ezért a férfi a felsőbb rendű. De a férfi előtt teremtett minden mást. Például bélférgeket, maláriát és csótányokat is. Ha meg a korábban teremtett növények és állítok, a csillagok az égen, vagy maga a fény alacsonyabb rendűek, mint a férfi, aki a “teremtés koronája”, akkor az ő utána teremtett nőnek még magasabb pozícióban kell lennie.
Félreértés ne essék, nem a nőket akarom ezzel a férfiak fölé helyezni, csupán a logikai okfejtés döccenésére hívnám fel a figyelmet. Ha valakit meg akarok győzni, akkor általában ezt az utat választom. Ez egyben egy teszt is. Ha rá tud nézni a logikátlanságra, vagy fel tud fedni előttem eddig rejtett adatokat, amik miatt az én nézőpontom változhat meg, akkor tovább tudunk lépni. Ha nem képes ilyen hozzáállásra, akkor nincs miről beszélnünk, megy a “nem meggyőzhető” kalapba, és keresek egy olyan megoldást, amikor nincs szükségem az ő vélemeényének figyelembe vételére.
Csak olyan embert, vagy csoportot lehet meggyőzni ész érvekkel és logikával akiknek van valamilyen szintű intelligenciája.
A homo erectus-ok pont lesz@rják a logikailag felépített meggyőző ész érveken alapuló magyarázatodat. Egyrészről mert nem fogja fel (anatómiailag képtelen rá) másrészről pedig lef*ssa pont.
Csak azt érdemes meggyőzni akiben látsz potenciált, hogy képes befogadni és feldolgozni a mondandódat.
Kis falu, játszótér. Lehettem vagy 13-14 éves amikor a szomszéd falu kamionsofőr megkérdezte honnan tudok magyarul (hiszen román vagyok ugye mert Romániából jöttem). Már akkor felmértem a helyzetet. Nem tartottam történelemórát hanem rávágtam, hogy a tv-ből….
Vagy később meggyőztek arról, hogy a táplálék kiegészítők valamiféle nagyon bűnös dolgok és mikor rákérdeztem, hogy mit is ért ezalatt a doktor úr (háziorvosunk) akkor a válasz egyből a szteroid volt.
Elhittem neki a tekintély elv alapján. Hiszen ő mégiscsak orvos vagy mi a szösz. De amikor kémia órán a szerves kémiát veséztük jöttem rá, hogy micsoda baromságot állított akkor és ott az “orvos”.
“Volt már olyan, hogy meggyőztek valamiről, nagyon hittünk benne egy ideig, majd a hit elveszett? Hogyan és mivel győztek meg? Mi történt, miért vesztettük el a hitünket?”
Szerintem több összetevője is van dolognak,olyanok mint egy ember szemelyisége,személyes tapasztalatai arról a bizonyos dologról amiről épp meg akarják győzni vagy környezet amiben él stb.
Nagyon sokáig abban a hitben(meggyőződésben) éltem,hogy bizonyos emberek tényleg sokkal magasabb szinten működnek mit az átlag mert tudásuk és tapasztalatuk van olyan dologról amikről “hétköznapi halandóknak” sejtesük sincs…
Aztán tapasztalatot szereztem és találkoztam jó néhány ilyen “bizonyos ember” és a rózsaszín köd úgy elszállt mint a fecske….
Azt gondolom mindenkinél van egy pont amikor hagyja,hogy a másik érvelése hasson rá (valamilyen okból)és innentől meggyőzték az illetőt.
És ahogy balisto mondja “ez megérttette velem, hogy az egyéni döntés felülírja az előírásokat.”
Sokszor és sokféleképpen győztek már meg, és jó néhányszor csalódtam….
Utólag – és némi tapasztalattal felvértezve – úgy látom, hogy ezekben az esetekben nyakon csípték bennem vagy valamelyik fenyegető félelmemet, vagy valamelyik titkos vágyamat. Talán tudatos volt részükről, de inkább nem.
Szándékosan írok titkos vágyat és nem célt, mert a vágyakról sokszor csak álmodozik az ember és nem tesz érte ….
A fenyegető félelmet dugdossa maga elől is, és nem néz vele szembe….
Amikor valaki megpendít egy ilyen rejtett húrt és megoldási/megszabadulási utat, vagy bűnbakot mutat – máris nyert! Meggyőzött!
A csalódás abból eredhet, ha nincs elég belső hajtóerő a cselekvéshez (megbotlunk az első kis kavicstól), vagy nincs is cselekvési lehetőség….nincs út előttünk.
A meggyőzés erről szól – keresi a nyomógombot rajtunk.
A gyenge pontot, amivel lehet hatni ránk.
Érzelmeinkkel játszik….
Ugyanezt tesszük azokkal, akiket mi akarunk meggyőzni.
Keressük a vágyakat, a félelmeket és utat mutatunk. A fogyasztói társadalom mozgatórugója ez a tudás, és valóban lehet magas szinten művelni.
1) Meggyőzhetem a Gondolatain keresztül, úgy, hogy “elveszem” a Célját a tudtával, vagy tudtán kívül ( pszichiátirai módszerekkel, tudatalatti befolyásolással, woodoo-val stb stb mágiával, vagy tiszta szívű, értelmes, intelligens józan észre ható érveléssel, a nagybetűs KOMMUNIKÁCIÓVAl.
2) ha ezt nem akarom, vagy nem tudom, akkor elvehetem a célját úgy,
hogy a fizikai erőfeszítésében akadályozom, pl. mielőtt a nőhöz ér, akit meg akar verni, én leütöm, vagy ha bele akarja önteni a folyóba a kénsavat, lefogom a kezét. stb.
3) ha nem ezt tudom, vagy választom, akkor elérem, hogy amiért az egészet gondolta, utána meg meg is cselekedte, annak az Eredményétől megfosztom Pl a NAV elveszi a pénzünk egy részét, amiért megdolgoztunk, vagy megszüntetem azt az állást, amiért levizsgázott éppen az előírt tanulni valókból. Mindhárom esetben abbamarad az illető ügye, szándéka! Kényszerrel, vagy nem, de “meggyőztem, “hogy nem arrafelé van a jobb élet! Az ésszerűsÉg más kérdés. kevés köze van sokszor a Hatékonysághoz…Hitlert megölni pl. igen helyes cselekedet lett volna, Teréz Anyát már kevésbé..
És még valami: engem győztek meg már mindhárom féleképpen, 1) hagytam magam lebeszélni jó dolgokról, s helyette más dolgok felé fordítani a figyelmemet, volt, hogy erőszakkal akadályoztak meg egy cselekedetben,s volt, hogy …………………….utólag elvették a kedvemet a folytatástól azzal, hogy az egész célját nem értem el. Egyikkel sem lenne baj, HA ezzel párhuzamosan, kaptam volna, vagy találtam volna magamnak egy JOBB CÉLT, ami miatt érdemesebb élni..a baj csakis abból, és mindig abból volt, ha ez a legutóbbi nem valósult meg.
@ Arnica:
1) pl. azért mert van, akiknek előre el kell mondani, mi fog történni, hogy aztán még hitelesebb legyél.
a Sok beszéd az ugyebár sok, de valamennyire szerintem mindig szükség van. Kulturált stílusban, hogy többen megértsék.:)
“Kommunikációval elérni, hogy valaki, aki addig teljes szívvel hitt a náci eszmékben, arra jusson, hogy tévedett, és rosszul döntött; kommunikációval elérni, hogy valaki, akinek életforma a drog, felhagyjon vele; kommunikációval meggyőzni a terroristát, hogy hagyja abba, meggyőzni a rablót, hogy csináljon mást, meggyőzni a korrupt politikust, hogy tartson ki az egykori elvei mellett, az a nem semmi!”
Lehetséges, ha megérjük a másik nézőpontját, érzelmi motivációjának a hátterét – ez az első lépés.
Általában a múltjában megtaláljuk azt a hátteret, ami őt az adott véleményhez vezette.
További információkkal, adatokkal a figyelmét a jövőbe lehet húzni. Ha ügyesek vagyunk, önmagát győzi meg :-)
Minél profibb valaki, annál nagyobb horderejű témákban képes ezt megcsinálni.
Az sem mindegy, hogy valakit személyként, vagy egy csoport tagjaként “győzködünk”.
Amúgy nekem volt egy olyan képességem, mint a kaméleon: fel tudtam venni bárki nézőpontját. Ennélfogva talán ezért voltam képes elfogadni más meggyőződéseket.
Ma is hasonlóan vagyok ezzel, csak legfejjebb elfogadom, de egyet nem értek..
@putyin:
mindenképpen elgondolkodok
hasonlóságokon, különbségeken
és azon is, hogy mások miért vannak hóttellenkező meggyőződésen
pl. ott vannak az ufók
anyám, amikor én kb. 20 éves lehettem, nagyon ufó-kutakodott, -olvasott
beszélgetett is volna erről, de én annyira elutasítottam, hogy hallani se akartam, amit mond!
Most elgondolkodok rajta, miért is?
Mert félelmetes volt. Kívül esett a felfogóképességemen és azon a világnézeten, amiben akkor biztosan álltam (vagy azt hittem).
Húsz évvel később ott álltam, és egy hasonlóan fiatal személy ugyanolyan hasonlóan és gúnyosan nevetett ki, mint anno én anyámat, amikor az idegen lényeket érintettem egy mondanivalóban..
Hogyan győzzem meg?
Annyit sejtek, hogy nem rádumálással. Egyszerűen olvasnia kéne, odafigyelnie másokra is, kilépnie a megszokottból, biztonságosból.
Ezt majd akkor teszi meg, ha vmi indíttatása, sokkja, érzelmi v akármilyen leszen.
Asszem.
Minél idősebb leszek, annál kevesebb dolog lelkesít, annál nehezebben hiszek bárkinek, eléggé bizalmatlan lettem mostanra a csalódások miatt. Nincs bajom azzal, ha meggyőznek, csak azzal, ha a meggyőzés mögött csak a blöff van. A reményeimen + félelmeimen keresztül győznek meg, olyan valaki, akinek tudok hinni.
Amikor elkezdtem gyúrni, valaki meggyőzőtt arról, hogy vodkával melegítsek be. Egy deci vodka hirtelen felhajtva, majd egy perc helyben ugrálás, kar és láb rázás és kész. Azért hittem neki, mert sokkal nagyobb karja volt, mint nekem és azt mondta, hogy a vodkától van + arra hivatkozott, hogy ha fejhajtom a vodkát, akkor érzem, hogy éget, ami azt jelenti, hogy az egész testet bemelegíti + kérdezgette, hogy hallottam-e olyan orosz sportolóról, aki edzésen megsérült, mert nem volt bemelegetíve és nem hallottam + mutogatott képeket kigyúrt orosz sportolókról + mondta, hogy Arnold is vodkával melegít, én meg beszoptam az egészet.
A döntéseket, amiket az emberek hoznak, többnyire az érzelmeik alapján teszik. Így, a dolgok amikben hisznek, szintúgy érzelmi alapúak. Pláne, ha valami “megfoghatatlanban” hisznek. Hiányt szenvednek érzelmekben, és úgy gondolják, hogy az adott dologtól majd megkapják.
De vegyünk valami sokkal kézzelfoghatóbb példát.
Próbáltatok már érvelni szerelmes emberrel? Semmi értelme.. ^^ Még jobb: próbálj meggyőzni egy szerelmes embert, hogy “rosszul választott”! És kezdődhet a buli. :D
Lényeg a lényeg: ilyen erős érzelmek ellen hasonlóan erős érzelmeket kell bevetni. El kell érni, hogy az adott érzelmek ellentétét érezze a delikvens.
Olyat szeret, akit nem kéne? Utáltasd meg vele.
És, szerintem, ez fordítva is működik. Negatív érzelem ellen pozitívat.
A fenti példával élve: nem szereti a nőket, mert alkalmatlan arra, hogy szerezzen egyet, és ezért még le is nézi őket? Érd el, hogy ellenállhatatlan vágyat érezzen irántuk. Ne ész érvekkel. Csakis érzelmekkel. Elültet az ember pár magot, és várja, hogy kinőjön.
Ha minden “a terv szerint halad”, akkor egy idő után az alany eléri azt az érzelmi válságot, mikor nem tudja már, hogy “mit is higgyen”, szinte neutrális álláspontot ért el a témát illetően. Ekkor kell megadni a kegyelemdöfést, pár ész érvet, megfelelő hangtónusban, lassan, könnyen feldolgozhatóan.
Ez nem egy rövid folyamat. Érzelemtől, témától, és a már adott hitben eltöltött időtől függően tarthat nagyon sokáig, de lehet, hogy valamiről pár óra alatt is meg lehet győzni valakit.
Ó! Eszembe jutott a végére, hogy is hívják ezt.
Kiábrándítás.
Ennyi a véleményem az érzelmi alapú meggyőzésről.
“Több kereszténytől hallottam, hogy Isten először a férfit teremtette meg, utána a nőt, tehát a nők alacsonyabbrendűek, csak a másodikak a sorban.”
Nekem is mondtak ilyet, nem érdekelt. Normális férfi szerintem inkább magasztalja a nőket. Hogyan győznék meg egy ilyen csókát arról, hogy nincs igaza? Először megkérdezném, hogy mit nyer azzal, ha abban hisz, hogy a nők alacsonyrendűek hozzá képest. Boldog ettől? Olyan párkapcsolata van, amiről álmodott? Van egyáltalán? De lehet, hogy annyira befordult, hogy nem tudnék fogást találni rajta.
Great írta:
Azok nem keresztények voltak…
A vodkás sztorin jót derültem :chic:
@ Arnica:
Azt hiszem, hogy ezt egyszerűen hitelességnek nevezik. :)
Az már egy másik kérdés, hogy melyik “pólust” képviseled.
Én speciel már nem akarok meggyőzni senkit semmiről.
Elmondom a véleményemet, a másik meg vagy rezonál a monsanivalóra és utánajár vagy sem.
Vagy éppen csak egyszerűen csendben maradok, mert feleslegesnek érzem a beszédet is.
@ aelod: “Csak olyan embert, vagy csoportot lehet meggyőzni ész érvekkel és logikával akiknek van valamilyen szintű intelligenciája.”
Felvételre kerestünk pályázót egy munkahelyemen, többen próbálkoztak, egyikük nyerőnek bizonyult, főnökömmel azon töprengtünk, hogy vajon miért…utólag mindketten érzékeltük, hogy valamilyen elme programozó technikát alkalmazott rajtunk, nevezhetjük hipnózisnak is, vagy agykontrollnak. Vannak emberek, akik meggyőzőbbek tudnak lenni, mint mások, karizmatikusabbak, fejlettebb a nyelvi és érzelmi intelligenciájuk, sugározzák az energiát magukból, a gondolatátvitel technikáját alkalmazzák, ehhez érveket gyűjtenek a hallgatóság intelligenciájához igazodva. Pszichológus kollégámtól tudom, hogy van egy olyan technika, mellyel transz-szerű állapotba jut az illető és átprogramozható a negatív viselkedése, ezt nagyon sok pénzért tanfolyamon oktatják pszichológusoknak… :devil:
Rombododeka írta:
Attól függ mit hívunk negatív viselkedésnek. Vannak dolgok amiket nem szeretek. Nem írom le mik azok. Az a lényeg, hogy ez nem tetszést válthat ki emberekből ahogy ezekről a dolgokról vélekedem, nem hiszem, hogy jön egy picológus valami technikával és megdumál, hogy ezt és ezt amit korábban rühelltél márpedig szeretned kell mert bla bla…
Az összes állásinterjú egy vicc. :chic:
aelod írta:
Mármint a hazaiak. Külföldiről nem tudok nyilatkozni.
aelod írta:
Ha létezne ilyen, vajon melyik országban nem lenne kötelező? :D
Meg melyik országban lennének visszaeső bűnözők, alkoholisták, drogosok, vagy olyanok, akik nem nézik a tévét? :)
aelod írta:
Voltál az összes hazai állásinterjún? Érdekes egy hobbi…
aelod írta:
Ezt én írtam a cikkben.
De akkor kik a keresztények? Hiszen a történelem jelentős részében keményen ment az elnyomás a nőkkel szemben.
Great írta:
Nőnek lenni önmagában nem egy érdem. Egy-két nőt azért én is magasztalok.
Arkos írta:
Szerintem ez az alap az említett fickónál, és nagyon küzd ellene.
Duncan Shelley írta:
Ugye? :-)
Úgy értettem természetesen, hogy mindig ugyan azokat az unalmas és elcsépelt kérdéseket teszik fel neked. De a többi már off lenne ‘szal nem folytatom.
Duncan Shelley írta:
A népek ópiumánál kifejtettem asszem.
Am. te mindig harapsz a csalira? :-) :-)
@ Duncan Shelley:
Gyanítom, hogy amikor a kereszténység szó elhangzik, akkor az emberek java része a katolikus “egyházra” gondol.
Nem akarok senkit megsérteni, de számomra az egy hatalmi tákolmány.
Duncan Shelley írta:
Én úgy értelmeztem a kommentelőtárs által leírt technikát, hogy verbális eszközökkel hat. Továbbra sem hiszek ebben.
Továbbra sem fogom megszeretni a környéken lévő kutyás hölgyet sem aki nem tud pórázt rakni a spánieljére. Ellenben ha a stafim megfogja engem vesznek elő a kutyám meg megy a másvilágra kergetőzni.
aelod írta:
Nekem nem, mert soha életemben nem voltam ilyesmin. Az olyan snassz dolog.
II.Putyin998 cár írta:
Na igen, de ezen az alapon az egész világot meg kellene reformálni. Hol magyarázzák el az egészet, hol érvelnek, és hol mutatják meg a bizonyítékot? A médiában még a tudomány is gyakran úgy jelenik meg, mint magyarázkodás, érzelgősködés és bizonygatás.
Az emberklónozás téma kimondottan jó példá erre.
Duncan Shelley írta:
:-) az átlag “júzer” ilyenekre jár.
balisto írta:
Milyen borzalmas lenne, ha nem lehetne. Ölnöd vagy halnod kellene, hogy kiléphess egy kapcsolatból.
Senkit nem ismersz teljesen, ezért megismerhetsz olyan dolgokat róla, amit addig nem tudtál. Vagy ő rólad. Megváltozhat, és lehet, már nem tetszik neked. Te változhatsz meg, és ezért nem fog már tetszeni a másik. Stb. Nem kell belerohadni semmibe.
balisto írta:
Szerettél volna kurva lenni?
Duncan Shelley írta:
Én nem erre tippelnék. :D
II.Putyin998 cár írta:
Ez igaz, persze, de meggyőzés, manipuláció nem csak negatív értelemben lehetséges. Ha én gátlástalanul manipulállak téged, és ezáltal ténylegesen jobb lesz az életed, akkor mi a baj azzal?
Ülünk egy manipulált világban, egy manipulált szellemiségben, egy manipulált érzelmi viszonyulásban. Nem tudom, hogyan lehetne ebbe csak úgy simán, egyenesen belenyúlni.
Duncan Shelley írta:
Azzal az a baj, hogy sehol sincs az egyéni döntés.
Nincs tanulási folyamat, nincs belátás, nincs aha-élmény.
Csak egy program, ami fut.
Arról nem is szólva, hogy ki dönti el mi a jó, mi a rossz, mi a hasznos?
aelod írta:
Vegyünk egy csoportot, valami fanatikus társaságot – ők sem így születtek, hanem meggyőzték őket arról, hogy az a jó, ha ilyenek. Tehát meggyőzhetőek. Valahogyan.
Vannak olyan hitrendszerek, amik eleve arra épülnek, hogy majd a hívőt meg akarja valaki győzni, hogy ne higgyen, és felkészítik arra, hogy bármilyen ellenérvet kapásból utasítson el. De rajtuk is van fogás.
Anatómiailag? :D
Mondjuk egy elvakult őrültet kellene meggyőznöd arról, hogy ne vágja le a karodat.
swann írta:
Én is sokakat hittem emberfelettinek, majd sok ilyen emberfeletti lényt megismertem, és kezdetben az emberfelttiségüket láttam elillanni, azután a rendkívüliségüket, és végül átlagemberek álltak előttem.
Volt, amikor nagyon hittem ilyesmikben, hiszen az adott értelmet az életemnek, hogy van több, és eljuthatok oda. Az egyik ilyen félisten beszélt nekem az írásról, és nem voltam képes megérteni. Aludni sem tudtam sokáig, annyit járt rajta az eszem. Volt, amikor majdnem elájultam, meg zokogtam, mert nem bírtam felfogni, hogy mi az értelme annak, amit mondott. Az fel sem merült, hogy nincs értelme. Mert ő félisten! Én meg csak ember. Aztán más témában láttam akkorát tévedni, hogy csak na, és rájöttem, hogy szimplán hülye az íráshoz, és gőze sincs róla, és azért nem értem, amit mondott, mert nincs értelme. Van ilyen is, néha.
aelod írta:
Ha zavar, hogy kommunikálnak veled, miért van neted?
plutonic írta:
Valószínű. Ha a katolikus egyház egészében semmi keresztényi nincs, akkor mi a keresztényi?
Győzzél meg! :)
plutonic írta:
Az aha élmény nem garantál semmit.
Duncan Shelley írta:
Nem tudom miért gondolod, hogy zavar.
A kereszténységre visszatérve ott is meggyőzés által nyertek új híveket. Ez lehetett kard vagy egyéb eszköz. De az iszlám is pont ezt a receptet alkalmazta Mohamed által. Ha nem ment szóval ment vérrel. A politikában is a tömegeket meggyőzve nyernek mandátumot, mandátumokat a képviselők.
A meggyőzés lehet fair play de a legtöbb esetben egyfajta manipuláció csupán.
Duncan Shelley írta:
Nem akarlak meggyőzni. :)
Szerintem keresztényi az, amikor elfogadóak vagyunk önmagunkkal és másokkal szemben is. Ez nem jelenti azt, hogy ha megütnek, akkor a másik orcámat is odafordítom. :) Törekedni a jóra, de ez nem az ájtatos birkaságot jelenti. Elfogadni azt a tényt, hogy mindenki másként “hülye” és másként jó. Nem kell mindenkinek az én normáimat követni, de a sajátomért ki kell állni. Tiszteletben tartani a másik ember másként gondolkodását.
Duncan Shelley írta:
Soha semmire nincs garancia, de esély az van.
Duncan Shelley írta:
Semmi,leszámitva,hogy kábé idomitásnak tudom csak értelmezni-bár ez csak az én véleményem.
De amig a manipulált személy nem jön rá,vagy esetleg rájön és meg is érti,fel is fogja és el is fogadja,hogy mindez csak az ő érdekében(esetleg közös érdekből) történik,akkor teljesen élhető dolog.Egyébként szerintem a mostani életemet ez jellemzi leginkább kölcsönös viszonyrendszerben mindenkivel magam körül és most haladok életemben először normálisan.
A sztoriban a megértés és a beleegyezés is fontos tényező.
Szerintem.
Nagy tömegekre ezt nem tudom elvonatkoztatni,viszont a nagy tömegek nem is érdekelnek.
Én sem.De én nem is gondolkozok ilyesmiken.
Duncan Shelley írta:
Na igen,de ezen az alapon pont leszarjuk a médiát példának okáért.
Én csak a személyes meggyőzésben hiszek(valamennyire).
Életem nagy részét(99%át) szélhámosok,bűnözők és egyéb állatfajták között töltöm.Szkeptikus vagyok és hitetlen.
Viszont a logikát elismerem.És hát kicsit tekintélyelvű is vagyok-hiába no,a manipuláció…
Egyébként a mindennapjainkat nem kéne hogy befolyásolja a média tényleg.
Kedves Aleod!
@ aelod: alkalmazta a technikát, melynek gyakorlati haszna volt az oktathatatlan félvadember-szintű kisebbségi tanulók esetében, kézrázással kezdődik, én sem hinném el, ha nem tapasztaltam volna a gyakorlatban az eredményét, javítja a deviáns viselkedést, új agyat nem tud persze adni :-)
Marton Ildikó – féle hipnoterápiáról van szó:
http://www.hipnozis.wg.am/tov__bbk__pz__sek/
http://www.hipnozis-khe.com/index.php/tovabbkepzes
M 12
2014. 06.14-15
Komplementer hipnózisterápia I
A mindig hatékony gyorshipnózis kézrázással, valamint szomnambulizmusban az egészség és személyiségfejlesztő hipnózisterápiák; Pap Lambert István (szombat) dr. Marton Victor (vasárnap)
aelod írta:
Ami ebben a videóban van, az nem verbális technika…..és ez csak egy példa a sok közül.
Érdemes végignézni, a második felében elmondja a megoldást is. :-))
http://www.youtube.com/watch?v=5mqhbu8MsKk
stargate írta:
Hát ez inkább egy trükk volt mint meggyőzés. A videó össze is lehetett vágva stb. stb.
De tegyük fel hogy működik a dolog.
A Vágó egy művelt ember és a feléje szuggerált dolgokból Madagaszkárra gondolt. Ok. Viszont ez csak bizonyos embereknél működik. Gatyás Pistikének hiába szuggerálod a Taj Mahalt amikor lövése nincs róla hogy eszik e vagy isszák…
aelod írta:
Ha trükknek gondolod, nézz utána az NLP-nek :-)
Vágót a műveltsége ellenére sikerült “meggyőzni” arról, hogy mire gondoljon….és ha őt sikerült, akkor a kevésbé művelt Gatyás Pistikét teljesen észrevétlenül győzik meg arról, hogy kire szavazzon, mit vásároljon, mit egyen, mit igyon, mik legyenek az álmai, mi legyen az ideálja…….stb.
Többek között ezért nem nézek tv-t nagyjából 6 éve….persze ezzel még nem úsztam meg mindent :-)
Engem az unokaöcsém tudott rávenni kiskorunkban minden hülyeségre és szinte kivétel nélkül csak hülyeségekre vett rá. Egy évvel fiatalabb nálam és ugyanabban a házban laktak, amiben mi, szóval tulajdonképpen együtt nőttünk fel és úgy 8-10 éves korunkig elválaszthatatlanok voltunk.
Nem nagyon szerettem vele játszani, mert kicsit durva volt, szörnyen akaratos és ha nem tetszett neki valami, meghúzta a hajam. De az biztos, hogy sosem unatkoztam vele, mert mindig kitalált valami újat. Olyankor nagyon lelkes lett és addig mondta, hogy milyen jó móka lesz és mennyire szuperül fogunk szórakozni, hogy én mindig belementem, hogy csináljuk. Egyszer azzal jött, hogy építsünk bunkert. „.Az lesz a titkos helyünk, amiről csak mi ketten tudunk. Ott tartjuk majd a felszerelésünket és ott szervezzük majd meg a támadásokat. Nagyon vagány lesz, majd meglátod. Mint a Rambóban. Mi leszünk a legjobbak. Gyere, Pepi! Megmutatom, hogyan” Bementünk a kertben lévő farakás mögé és elbarikádoztuk magunkat a farönkök, deszkák és karók átrendezésével. Nem nagyon értettem mire jó ez az egész, de segítettem neki odavonszolni egy régi raklapot is, meg pár téglát (építkeztünk akkoriban, ezért volt belőle bőven az udvaron szépen egymásra pakolva). Vittem oda terítőt is, de azt mondta, az nem való egy bunkerbe, úgyhogy vissza kellett csempésznem a házba. Aztán mikor már minden oldalról körülvettük magunkat és alig lehetett belátni, unokaöcsém végre elégedett lett. Akkor odajött apukám és közölte, hogy fain bunkit építettünk, de most már hordjuk szépen vissza a téglákat oda, ahonnan elhoztuk őket, mert holnap kelleni fognak a kőművesnek.
De nem hagytuk ám annyiban, a téglákat visszatettük, de az így keletkezett réseket kipótoltuk kövekkel, egy törött hullámpalával, meg néhány léccel. És ha már volt bunker, akkor hadműveleteket is lehetett tervezni és végrehajtani. Mindig itt találkoztunk kitalálni az aznapi feladatot, kiválasztani a célpontot és megvitatni a taktikát. Általában a kertben kapálgató apukám, vagy egyéb a környéken tartózkodó személy és/vagy állat észrevétlen megközelítése és megijesztése volt a tervben.
Természetesen ez is unokaöcsém kreativitását dicséri. Az ő fejéből pattant ki az az ötlet is, hogy égessünk nagyítóval hangyákat, aztán meg gyufával (és persze nekem kellett ehhez is gyufát csórni). Akkor is én szedegettem neki a gilisztákat a trágyadombról, amikor horgászni akart menni, mert azt mondta, hogy élő csalival hatalmas halakat fog fogni és olyan sokat, hogy még nekem is jut majd belőle bőven. Végül nem ment horgászni. :-((
A srác nem volt egy lángész, de nagyon meggyőző tudott lenni. Ha valaki valamiről örömmel, jó kedvűen és lelkesen nyilatkozik, akkor a lelkesedése könnyen átragad másokra is. Ezt használta ki a srác (és bevetett még pár technikát, például teljesen figyelmen kívül hagyta a kifogásaimat és az aggodalmaimat, de ezeket most nem részletezem), pedig egyetlen eladás technikai tréningen sem vett részt.
@ Petra:
Mi lett belőle, mire felnőtt?
stargate írta:
Repülőgép szerelő.
Egyébként az apja az AB Aegonnál dolgozott és évekig a fiókjának legjobb ügynöke volt, rengeteget keresett, nagyon jól éltek. De az unokaöcsém nem volt tőle elájulva, azt mondta, hogy az egész biztosítós dolog egy nagy lenyúlás. Szerinte ezek a cégek csak kihasználják az embereket, az ügyfeleiket és a dolgozóikat egyaránt. Az emberek legbelső zsigeri félelmeire alapozva ráveszik őket, hogy fizessenek nekik, de amikor rajtuk a sor, hogy fizessenek, akkor mindenféle indokkal próbálnak kibújni alóla. Az ügynökeiket is teljesítmény alapon díjazzák (ezzel még nem is lenne baj), de ha nem teljesítenek folyamatosan kiválóan, akkor jönnek a megvonások. Ebben ő semmi szín alatt nem akart részt venni.
@ Petra:
Köszi! Nem lepne meg, ha igazából pilóta akart volna lenni, vagy repülésirányító….de a figyelme leragadt a hibákon, nem tudott felülemelkedni rajta…..(még :-) )
stargate írta:
Kicsit másról van szó. Leírom, mert hellyel közzel kapcsolódik a meggyőzés témához.
Eredetileg a műszaki egyetemre akart menni, valami informatikai szakra, de nem vették fel. Azért jelentkezett erre a repülőgép szerelői tanfolyamra, mert egy haverja is oda járt. Márpedig neki mindig a haverok voltak a legfontosabbak, folyton velük lógott és azt csinálta, amit ők mondtak. Nagyon sok és sokféle barátja volt életében. Volt, amelyik nagyon vagány volt és jó fej, de mikor piált vad és fékezhetetlen lett és olyankor mindig valami galibát csinált, amibe unokaöcsémet is belerángatta. Szerencsére akad olyan is köztük kedves, jóra való, okos srác is, aki meg mindig kihúzta a bajból. Nagyon szoros kötelékeket alakított ki velük, mindent megosztott velük , mindig hallgatott rájuk és bármit megtett volna értük. Ez a mai napig nem változott és hiába nősült meg, az asszony helyett is mindig a barátok véleményét kérte ki és azt vette alapul. Ha meg akarnám győzni valamiről, akkor egy haverját kéne először meggyőzni és ha az sikerült, akkor már nyert ügyem lenne (mert tőle el fogja fogadni a tanácsot).
Annyi dislike-ot osztottam ki, hogy megfájdult az ujjam. :)
“Én senkit nem akarok meggyőzni, csak elmondom a véleményem, vagy véleményt se mondok, nem akarom, hogy meggyőzzenek, a meggyőzés rossz, a manipuláció rossz, mindenki folyton meggyőzni akarja a többieket és ezért tart ott a világ, ahol.”
Nem lehet óvatosan élni. Nem lehet folyton attól rettegni, hogy valaki azt teszi, amit akarok, vagy én teszem azt, amit más akar. Minden nap egy csomó ember azt teszi, amit akarok és minden nap teszek olyat, amit más akar. Senki nem szokott belehalni egyikbe se! Elég csak azzal törődni, hogy ne tévesszük szem elől a világítótornyot.
Aki azt mondja, hogy ő senkit sem akar meggyőzni, az hazudik.
Az én példám: Évek óta eszem nyers húst. Kezdetben idegenkedtem tőle, azt hittem rágós, nehéz megemészteni, fertőzésveszélyes. Valaki megkóstoltatta velem, úgy, hogy nem tudtam, hogy az, majd utólag elmondta. Innen tudtam, hogy nem rágós és jó az íze. Később megmutatta, hogyan vesz hozzá való húst, hogyan készíti el. Megkérdezte, miért idegenkedem a nyers hústól és mindegyik érvemet komolyan vette. Amikor kezdtem gyakran enni, figyeltem magam, hogy mit szól hozzá a szervezetem. Nem volt kifogása ellene.
Másik példa. Volt egy barátnőm, aki folyton aggódott értem. Hónapokig nem találkoztunk, majd beültünk egy étterembe beszélgetni. Három tervemről meséltem neki, ő pedig mindháromról le akart beszélni, mert azok veszélyesek. Rájöttem, hogy csak uralkodni akar rajtam, olyan félénkké akar tenni, mint amilyen ő, úgyhogy létszámleépítés volt az életemben. ;-)
Arnica írta:
Mellébeszélés 2.0. :)
Amikor belépünk ebbe a világba , mindenki meg akar győzni minket arról , hogy a világ olyan amilyennek ők látják . A saját leírásukat adják át a világról . Ezt a viselkedésformát azután megtanuljuk és el sem tudjuk képzelni , hogy másképp is lehet élni .
Ráadásul néha önvédelemből kell használni a meggyőzést , mert akkor mások meggyőződése fog uralkodni rajtunk .
Kérdés , hogy milyen szándék áll egy meggyőzési kísérlet mögött . Tapasztalatból tudom , hogy például az egót nem lehet meggyőzni . Az győz le minket .
Én nem a meggyőzésben hiszek , hanem a megláttatásban . Én például senkit nem akarok meggyőzni az igazságomról , hanem megvárom amíg mindenki belátja , hogy igazam van . :laugh:
annamari írta:
Nagyon helyesen cselekedtél ! Nincs rosszabb , mintha lehúzó embereket engedünk közel magunkhoz . Meg annál sem , ha túlbuzgó embereket . :-)
Kommentár nélkül:
http://www.youtube.com/watch?v=k5bGRbCiU4c&list=PLL94TuVrpcyb0Agf9FpTsZYMe5-RTy7Ps
Thirdeye Magister írta:
A legrosszabb, ha a lehúzó emberek túlbuzgók! :)