A Halál Lánya, azaz Isteni Szajha először az Amer első halálában tűnik fel. Akkor még otthonról szökött, tizenhat éves parasztlány, aki a városban élelemért koldul. Valaki munkát ajánl neki, amit elfogad. Néhány társával egyetemben az arénába viszik, pár napig etetik, majd kihajtják őket a porondra, ahol a leölésük csupán látványosság. Nos, “egy terv azon dolgok listája, amelyek nem valósulnak meg”.
A Halál Lánya második eljövetele az Amer és az Amazonokban következik be. Az első megjelenés óta eltelt huszonkét év, Isteni Szajha húszévnyi bajnokság után (császári nyomásra) visszavonul a gladiátor élettől. Nem találja a helyét, ő minden idők leghatalmasabb harcosa, aki egy békés világban a háború hiányától szenved. Nem várt felmentő sereg érkezik a túlvilágról, és végre megint azt teheti, amit mindenki másnál jobban tud.
Isteni Szajha az egyik legnagyobb kedvencem, az általam kitalált sok száz szereplő közül. Regényhősnek szántam, és egyszer valóban főszereplője lesz egy regénynek.
A hölgy eredetileg az én egyik karakterem volt az Oblivion nevű videojáték-szerepjátékban. A harc éltette, mindig a kihívást kereste. A mozdulatai tökéletesítésénél jobban nem igen érdekelte semmi. Felkapott, elismert gladiátorként élt a császári fővárosban, éjnek évadján rótta a köröket az aréna körül, hogy formában maradjon. Amikor véletlenül fültanúja lett egy beszélgetésnek, mely szerint a város alatti járatokban vámpírok tanyáznak, fél percen belül már mászott lefelé, hogy megküzdjön velük. A túlvilágra is eljutott, több alkalommal, és ott sem akadt ellenfele.
A Halál Lánya karakter lényege, hogy mindig a jelenben van, nem gondol a múltra és nem gondol a jövőre. Nem emlékezik, nem tervez. Talán emlékei sincsenek. Kizárólag a jelen pillanatról gondolkodik, és a jelen pillanatról dönt. A jövő, még a következő másodperc is, teljesen üres a számára. Kíváncsian várja, mi fog történni, anélkül, hogy mérlegelne vagy találgatna. Amit tesz, azt csak megteszi, és nem jut eszébe, hogy annak lesznek, lehetnek következményei.
Tör előre egy farkasemberek lakta katakombarendszerben, egyetlen késsel felszerelve. Körülötte fehér, átlátszatlan köd, járatok kanyarognak minden irányban. Bármikor ráronthat az egész falka, ő mégsem fél. A jelen pillanatában él, és a jelen pillanatára reagál. Nem találgat, nem képzel el lehetőségeket. Ha valami nincs benne a jelenben, akkor nem reagál rá, ha benne van, akkor igen.
Olyan szereplő, akiben nincs bizonyítási kényszer. Nem erőszakos, nem agresszív. Soha nem támad. Ám, ha megtámadják, bizonyosan megöl mindenkit. A harcban kíméletlen, nem ejt foglyokat, nem okoz sebesüléseket, csak öl.
Mint harcos, a legveszélyesebb szereplő, akit valaha kitaláltam. Mégis, az olvasók gyakran számolnak be arról, hogy nagy kedvencük, és igazi megvilágosodott ember.
E kedves, jóravaló lányról BŐVEBBEN ITT és ITT.