Mire vezethetünk vissza egy-egy ünnepet? Valaki megszületett, valaki meghalt, valaki véghezvitt valamit, kitört egy háború, véget ért egy háború, beköszöntött egy évszak, véget ért egy évszak, felfedeztek valamit, elértek valamit, és így tovább, és így tovább.
De a történelem legeslegelső ünnepét miért tartották meg?
Talán évezredekkel az írás felbukkanása előtt ünnepeltek első alkalommal a történelemben. Milyen megfontolások állhattak mögötte? Miért döntöttek úgy egykori őseink (azaz: mi, egy régi életben), hogy a végeérhetetlenül sorjázó napok közül egyet vagy többet különleges napnak tekintenek, és elválasztanak a többi naptól?
Nekem van egy elméletem. Talán van benne logika.
Nemrég olvastam egy fantasy történetet. Nomádokról szólt, akik a végtelen pusztában éltek, egy régi, ókorias világban. Az egyik táborban valaki úgy döntött, hogy átugrik a szomszédjához, a legközelebbi, közvetlen szomszédjához, hogy megvitasson vele egy kérdést. Lóra szállt, és átlovagolt.
Hat napig tartott az út. Hat napig!
És ha a szomszéd épp nem volt otthon? Mennyi ideig várt? Egy napig? Egy hétig? Majdnem egy hétig tartott, mire átlovagolt a legközelebbi szomszédjához, könnyen megtörténhetett, hogy a szomszéd épp akkor máshol járt, és egész idő alatt nem volt otthon.
Sok évvel ezelőtt olvastam: az egyik görög filozófus elhatározta, hogy meglátogatja egykori tanítómesterét. Útnak indult. És négy hónapig gyalogolt. Négy hónapig!
És ha a mester nem volt otthon? Mennyi ideig várt? Ő maga négy hónapon keresztül gyalogolt, könnyedén előfordulhatott, hogy végül nem találkoztak, mert egyikük erre járt, a másik meg arra.
Képzeljünk el egy olyan világot, ahol nincs (mai értelemben vett) gyors közlekedési eszköz, és ahol nincs távolsági kommunikáció. Barátok, családok, rokonok, tanítók és tanítványok, ha egyszer elkerültek egymás közvetlen közeléből, meglehet, soha többé nem látták egymást.
Szerintem éppen emiatt találták ki hajdanán az ünnepet. Azok voltak a viszonyítási pontok, térben és időben.
Az ünnep volt az egyetlen biztos módja annak, hogy az emberek találkozzanak egymással. Az ünnep idején tudták, hogy mindenki ott lesz, azon a bizonyos helyen, e naptól, e másik napig, és akit keresnek, azt ott megtalálják, mert biztosan ott lesz.
Összegyűltek (mondjuk) a nomádok, évente kétszer, tudták a helyet és az időt, találkozhattak egymással, megbeszélhették, amit akartak, elmesélhették életük eseményeit, eszmét cserélhettek, kereskedhettek egymással. Tudták, hogy akkor és ott, módjuk nyílik erre.
Teljesen természetes, hogy az ilyen kiemelt alkalmakkor kitörő örömmel üdvözölték egymást, és napokon át be sem állt a szájuk, hisz annyi mindent kellett megbeszélniük. Ismeretségek, barátságok, üzleti kapcsolatok, frigyek köttettek ekkor, ezeken a kiemelt napokon.
Hajdanán, egy régi életben, a napok némelyikét jeles nappá tettük, és azt mondtuk: e napokon, itt és itt, összegyűlünk, és együtt leszünk, hogy találkozhassunk egymással, és ne kerüljük el a másikat.
Nézetem szerint, erre a gyakorlatias megfontolásra vezethetők vissza az ünnepek: találkozni akartunk a többiekkel, egy olyan világban, ahol nem létezett távolsági kommunikáció, és ahol nem létezett gyors módja az utazásnak.
szirom mondta
teljesen logikus a levezetés!:) valóban így kezdődhetett!!!
Duncan Shelley mondta
Üdv körünkben, Szirom! :)
Szerinted a mai világban az ünnepek idejétmúltak?
Shen mondta
Helló.
Ez is egy lehetőség, de az ünnepek először úgymond jeles alkalmakhoz voltak kötődve. Az aratás vége, amin mindenki ott van, egy gyerek születése, esküvő, szüretelés, ilyesmikre gondolok.
Ha csak a közeli pár száz évet vesszük, feltételezés szerint hogy is éltek az emberek? A városiak közel vannak egymáshoz, vannak szomszédok, hírmondó, postahordás. Vidéken pedig generációk élnek együtt, lovas futárt lehet küldeni hírekkel, üzenetekkel, ha valaki mégis elkerült onnan.
Még régebben pedig misztikumhoz kötött ünnepnapok voltak, a Tavaszünnep, meg a többi napforduló idején is, a Nyárbúcsúztató, a Télköszöntő, Szent Akárki napja, időjárási megfigyelésekhez kötött napok, hátha valakinek több jut eszébe.
Szerintem abban a nagyon ősi korban egy-egy születés vagy nagy betakarítás hozhatta közelebb az embereket. A vásárok, piacok is egy-egy évszak lezárásakor voltak a legnagyobbak.
Az ilyen háborús és történelmi ünnepek itt szerintem nem számítanak, mert azokat csak pár évtizede tartjuk ünnepnek.
Egyébként István koronázását mióta ünnepli az ország?
Nagyon régi korban mikor még nem volt írás? Akkor tényleg csak az időjárás, a Hold és a csillagállás lehetett a viszonyítás, milyen nap is van.
Duncan Shelley mondta
Hello Shen!
Én sokkal korábbi időkre gondoltam. Én nem akarok megünnepelni semmilyen napot. Tényleg semmilyet. Miért is akarnék? Nincs semmi, amit az ilyen alkalmakkor akarnék bepótolni vagy jóvátenni.
Képzeld el, hogy nincs naptár, és az emberek nem mérik az életük éveit, mert nem mérnek évet sem, és senkit nem is érdekel, hogy milyen korú a teste. Bizonyára, naptár nélkül sokkal hosszabb ideig élnénk. Az életkorhoz annyi kényszer kötődik. Nekem is lassan fel kéne nőnöm…
Egy időben hittem Rhiannonban. Nagyon hittem benne. És nem vágytam arra, hogy valamilyen napot neki szenteljek, mert minden napot neki szenteltem.
Alex mondta
Sziasztok!
Duncan magyarázata bizony logikus.
Ha már itt tartunk, akkor a téma végiggondolása kapcsán eszembe jutott egypár dolgokat.
Az egyik ilyen például valamiféle közös értékrend feltételezése. A szomszédoknak bírniuk kellett egymás nyelvét, kulturáját stb., hogy az ünnep ugyanazt jelentse mindegyiküknek. Vagyis a mindkét fél által elfogadott ünnep előfeltétele, hogy létezzen valami közös a felek közt. Ez a közös lehett az a kohéziós erő, ami ünneppé emelte mindkettőjük számára a jeles napot vagy eseményt. Így az ünnep formája volt a kapcsolatok és az értékrend ápolásának. És ez bizony sokszor lehetett élet-halál kérdése is.
Az egyik legszebb példa erre az ókori olimpia: mégha a görög városállamok háborúban is álltak egymással, az olimpia idejére a szemben álló felek felfüggesztették a harcokat és konfliktus nélkül részt vettek a játékokon. Ezt mindenki betartotta, mert ennek a szabálynak a megszegése lényegében hadüzenetet jelentett az összes többi görög városállamnak ( vagyis totális háborút), amit még a legerősebbek sem mertek megkockázattani.
Duncan Shelley mondta
Alex, és ha a szomszédok beszélték egymás nyelvét, de nem bírták a nyelvet? :D
Amire én gondolok, mint ősi-ősi-ősi ünnep, ott még nem kell kultúra, nem kell hitvilág, csak ez a nagyon gyakorlatias dolog, hogy egy időben egy helyen legyenek, és elintézhessék, amit akarnak. Ebből persze rengeteg minden kinőhetett.
Jaklin mondta
Ez nagyon szép gondolat, és minden bizonnyal így lehetett! :-) És így valóban Ünnep volt egy ünnep.
Duncan Shelley mondta
Képzeld el, Jaklin, milyen jó lenne, ha bizonyos emberekkel csak egyszer találkoznál néhány évente, vagy többé már nem. :D
hochenz mondta
Talán jelen korunk nézöpontja teszi, hogy nem is gondolunk rá, de azelött a régi kultúrákban is voltak vezetök, akiket ráadásul nem választottak maguk közül a népek. Ezek az emberek pedig szerették, ha személyüket kultusz övezi. Így lettek jeles napok uralkodók, áldozati tisztelgések kiengesztelésül istenek számára. Mindez lehetöséget adott mindarra, amit fentebb olvastam, de a céljja a hatalom fitogtatása lehetett, hogy a népnek eszébe se jusson felemelni a szavát ellene, ha nem tetszett neki valami.
Duncan Shelley mondta
Hochenz, én korábbi időkre gondoltam. Akkor még nem volt ilyen értelemben vett, összefogott, irányított nép.
szirom mondta
úgy gondolom, hogy a mai világban sokkal jobban szükség van az ünnepekre!!! kell, hogy valami megszakítsa a “szürke hétköznapok”-at, hogy megálljunk egy pillanatra, ünneplőbe öltöztessük a lelkünket, megpihenjünk, elgondolkozzunk – de mi magunk is teremthetünk ünnepeket magunknak és környezetünknek (mint a róka a kishercegben)
Duncan Shelley mondta
Szirom, nekem nincsnek szürke hétköznapjaim. Most mit tegyek? :)
Arnica mondta
Te pl. hogyan ünnepelnéd az Édesanyád 90. születésnapját?
Duncan Shelley mondta
Arnica, valahogy így: “Szasz, Anya! Itt vannak az ajéndékok. Latabár Kálmán 3D. Azt mondják, jó. Dehogy néztem bele! Csipesszel fogtam meg a boltban. Elkészült az ünnepi töltöttkáposzta?” :D
Jaklin mondta
Duncan, ez bizony lehet, hogy nem lenne hátrány! :-D
Duncan Shelley mondta
Jaklin, nehogy eláruld, hogy kire gondolsz…
Christian mondta
Szia Duncan!
Olvastad a “Legyek Ura”-t? Emlékszel még hogyan lett a hitük abban a furcsa lényben? Az ejtőernyös holtteste láttán. A hít kialakulása mindig vmi megmagyarázhatatlanhoz köthető.
A nagyon korai időkről beszélsz. Akkor egy találkozás ideálís helye egy adott vadálat vonulási helyéhez ill vonulási idejéhez volt köthető, érdemes Farley Mowat-ot olvasni pl: a karibú csordák vonulásáról. Ez lehetet szerintem a korai ünnepek kialakulásának a fő mozgatója. Nem a találkozás, hanem a közös erőfeszítésből eredő “gazdasági” biztonság létrehozása által. Később a földművelés hasonlóan időponthoz köthető együttléteket követelt meg: szántás, vetés, aratás munkáit nehézkes vagy éppen lehetetlen egyedül végezni.
De ne felejtkezzünk el arról sem hogy korán kialakult egyfajta elít közösség a közösségen belül: vadászok később harcosok majd földesurak formályában. Ez már a mezőgazdaság kiszolgáltatottsága miatt is így volt. Kellett vki aki megvéd akkor is ha éppen nekem emiatt eggyel több szájat is kell etetnem mint amennyi ténylegesen dolgozik. De annál van a fegyver így ha kevés a termés akkor engem is kényszerít. Ma ezek a politikusok :) Ez az elit idővel megkövetelte, megköveteli hogy ünnepeljük őket.
A tévedés jogát fenntartom :)
Duncan Shelley mondta
Hello Christian!
Csak filmben láttam. Hááát, ahol az információknak vákuuma van, oda bejön valami…
Ezt azért gondolod, mert nem szereted az embereket. :D A találkozásnak, szervezésnek, óriási jelentősége van.
Ünnep alatt nem értek mai értelemben vett ünnepet. Csak kiemelt napot, illetve napokat. Ezeket nyilván kötötték valamilyen természeti jelenséghez, mivel naptár nem létezett még.
Christian mondta
Hello Duncan!
Tényleg nem szeretem az embereket. Vmint gyanús, hogy már nem is fogom… :D
A találkozás és a szervezés tényleges haszon nélkül nem annyira húsba vágó, hogy igazi jelentőséggel bírjon. Persze jópofa dolog ha vki igazi társas lény bár szerintem nem feltétlen ebből erednek az ünnepek hanem inkább a közös munka és közös haszon folyománya a társaslét.
Duncan Shelley mondta
Hello Christian!
És ha benned van a hiba? :)
Mit nevezünk “tényleges haszonnak”?
Christian mondta
Hello Duncan!
Lehet…. De ettől még nem fogom az emberek többségének értékrendjét elfogadni.
Kaját az asztalon, még egy fegyvert ami védi az utódaim. Egy pár embert aki eteti őket ha én nem vagyok már… Ez a haszon. Szerintem…
Duncan Shelley mondta
Hello Christian!
Fene tudja, mi az emberek többségének értékrendje. De szerintem olyasmi, mint neked.
Van egy tényező, amit kihagysz a számításból. Szinte mindenki kihagyja. Úgy hívják, hogy életkedv. Egyáltalán nem olyan semmiség, mint gondolnád. Ha csak annyi az egész “élet”. hogy ki vannak elégítve a testi szükségletek, akkor ez egy olyan szinten sivár “élet”, amit senki nem bírna élni.
Christian mondta
Hello Duncan!
Az emberek többsége az anyagi biztonságban, ünnepeltségben méri a saját sikerét és fontosságát. Esetleg hozzátéve a gyerekek anyagi biztonságát. (ami legtöbb esetben egy drága és felesleges iskolai végzettséget jelent)
Ha a testi szükségletek viszont nincsenek kielégitve akkor az illető hulla.
Amennyiben a testi szükségletek viszont a felesleges dolgokat kihagyva csak a szükséges minimum létrehivásához szükséges energia befektetésével valósulnak meg akkor lesz szabad időd. Tanulni, figyelni, befogadni a külső ingereket. Ugymond igazán ÉLNI. :)
Ez meg tudja adni az életkedvet.
Nem kevesebb az információ ha erdőt jársz mint ha netezel vagy könyvet olvasol. Mások az információk. Más feldolgozást igényelnek, de nem is összehasonlitható egy avarszőnyeg illata Tolsztoj háború és békéjével. :)
Innentől a kikapcsolodás is adott tud lenni csak meg kell tanulni észrevenni. Ez meg fontosabb az életkedvhez mint a fagylaltos :)
Duncan Shelley mondta
Hello Christian!
Igen, igaz. De ha csak a testi szükségletek vannak kielégítve, akkor is hulla, bár lehet, bírja még pár napig.
Kit mi lelkesít. Próbáltad már fagyizás közben beszippantani az avar illatát, miközben Tolsztojt olvasol? :D
Christian mondta
Hello Duncan!
Ez szerintem egyéni nyitottság kérdése. Ha minimális munkával minden létszükségletet megvan akkor a világot szemlélve kikapcsolódsz. Ezáltal élsz. Amúgy meg az élet lassú haldoklás :)
Nem, de gyanús, hogy a fagyi a lapok közé és az orromba menne :D
Duncan Shelley mondta
Hello Christian!
Ha olyasmit teszel, amit szeretsz, és amiért fizetnél is, hogy tehesd, akkor mi lehetne a kikapcsolódás?
Csak addig ez az élet, amíg homo sapiens szintű lény vagy.
Christian mondta
Hello Duncan!
Jelenleg az online game-ek kötnek le jobb híján. De erősödik minden nap a vágy a világtól elvonulni. Ezért fizetnék is.
“Csak addig ez az élet, amíg homo sapiens szintű lény vagy.”
Ez az a mondat amihez nincs mit hozzáfűznöm
Duncan Shelley mondta
Christian, azt hallottad, hogy az online game egy módja az elvonulásnak?
Christian mondta
Hello Duncan!
Nem tudatosult eddig, de jogos. Köszönöm.
Duncan Shelley mondta
Christian, te egy durván törvényenkívüli bandita lennél a vadnyugaton, ha jól érzékelem…
Christian mondta
Duncan! Ezt kifejtenéd? Próbáltam, de nem tudtam megfejteni.
Duncan Shelley mondta
Christian, szerntem egyértelmű. Mi lennél a vadnyugaton? Vadakat terelő juhász? :) Nem! Bandita. Tombstone-ba járnál kártyázni, meg verseket írni… Nem tűnsz egy közösségi oszlopos tagnak.
Christian mondta
Duncan! Csupán nem értem honnan jött az a kor és helyszín… Amúgy oszloposnak oszlopos vagyok :)
A közösség… na az már más :)
Duncan Shelley mondta
Christian, elmém útjai kifürkészhetetlenek. :)
Great mondta
Azután emlékeztetni akartak minket valamire. Augusztus 20. Mint felvetődött már, érdemes elgondolkodni, hogy mi történt akkor valójában.