A jövőben elkezdjük lecserélni az emberi test részeit tartósabb alkatrészekre. Meddig vagyunk emberek, és honnantól leszünk valami más?
Fogimplantok, hajátültetés, transzplantáció, átültetett belső szervek, mesterséges szervek és szervrészek, csontpótlás, ezek ma már nem számítanak rendkívülinek.
Kísérleti fázisban vannak a szem bizonyos részeinek mesterséges pótlása (például retina), mesterséges bőr, mesterséges csont kiterjedt használata, mesterséges ízületek.
Laborszinten, tervezőasztalon már léteznek programozott sejtek, mesterséges sejtek, mesterséges érzékszervek, mesterséges vér, mesterséges agyterületek, programozott immunrendszer.
Célként (jelentős nagyvállalatok, kutatóintézetek, alapítványok állnak a háttérben) már megjelentek a következők: a szív kivétele a testből, és helyettesítése programozott nanobot rajokkal, melyek pumpa nélkül képesek keringetni a vért, a máj és a vese elhagyása, a tüdő lecserélése, az agy egészének lecserélése mesterséges agyra, DNS-szinten programozható testalkat, genetikailag előreprogramozott magzatok.
Meddig vagyunk emberek?
Vannak, akik üdvözlik ezeket a célokat, a növekvő lehetőségeket, és vannak, akik félnek tőlük.
Akik aggódnak, azt kérdezik, mi lesz az emberrel? Hová fog tűnni? Lesz-e valami emberi a jövő mesterséges robottestében? Egy laborban megtervezett gyerek szeretni fogja-e a szüleit, és a szülei szeretni fogják-e őt? Lesz-e olyan egyáltalán, hogy szülő-gyerek kapcsolat? Lesz szerelem? Lesz szeretet?
Néhányan már arról fantáziálnak, hogy terminátorok leszünk a jövőben, érzelem nélküli gépek, amik leszünk, nem akik, és az ember, mint olyan, eltűnik.
Mi az ember?
Ti mit gondoltok, mitől ember az ember? Mi a lényege? Mi hordozza az emberséget? Mi hordozza a személyiséget? Marad-e spiritualitás az emberben, ha már minden része mesterséges lesz?
Ti várjátok azt a jövőt, amiben már nem lesz szükség hagyományos szülésre, terhességre, amiben a testekben nem lesz semmi hús és vér? Vagy inkább viszolyogtok tőle?
Lehetségesnek tartjátok, hogy a mesterséges testel olyan előnyök fognak járni, ami miatt mellette döntötök, és lecserélitek a mostani testeteket egy olyanra, mint amilyet a képen láttok?
” Ti várjátok azt a jövőt, amiben már nem lesz szükség hagyományos szülésre, terhességre, amiben a testekben nem lesz semmi hús és vér? “
Nyilvánvalóan sokkal érdekesebb lesz a világ ez nélkül: http://www.kepfeltoltes.hu/view/150202/tumblr_nj138aepwS1sr8zk0o1_1280_www.kepfeltoltes.hu_.jpg#
Pont ez jutott eszembe, hogy mű-nőkkel, mű-szerrel, miegyébbel, ízlés szerint… összebújnak az emberek. Fotoshopolt képeket hisznek élethűnek. A virtualitás szinte már maga a robotizmus.
” nem a ruha teszi az embert” Valaki elvégez egy orvosi egyetemet és felveszi a fehér köpenyt, akkor az EGO-ja orvosként fog szerepelni. Ha valaki, felvesz egy katonai egyenruhát, akkor az EGO-ja Katonaként fog működni. Ruha nélkül minden ember egyformán működne hosszútávon. Az érzelmek nem a műagyból fognak származni. (bár szerintem az agy nem reprodukálható, a szervek viszont igen) Az embert a lélek teszi, aki nem MÁS, mint maga az Öregisten. Az EGY-ből származó, az EGY része. Tehát az ember addig marad ember amíg világ a világ….függetlenül bármilyen szervpótlástól…
Ezt oltári jól megfogalmaztad. :)
Minden úgy jó, ahogyan van. Az út a teremtés elfogadása, nem az, hogy mindent összekutyulunk valami mássá. Ez a sok borzalom nem kell, semmire nem jó, csak még jobban megnehezíti az utat, mert eltereli a figyelmet a lényegről. Nagyon messzire távolodtunk Amertől.
Az előző cikked is, meg ez is számomra előborzolta a …. valahonnan… a korábbi elméletedet az avatarságról… Nekem ezt a két cikket olvasva is ez jutott eszembe:
A mitől ember az ember? kérdésben eleve ott kering a sanda gyanú, hogy nem ez volt direkt a program??? Hogy fejlődjünk robotokká? Mármint a szervcserés, műszíves, sejtszinten belenyúlós genetika-módosítós robotságba? Hiszen minden szinten van fejlődés, előrehaladás, kísérletezés, módosítás. Ez, szerintem, mind benne van a játékban.
Az ember az öntudattól, az érzelmeitől, a lelkétől, a cselekedeteitől ember. Amióta eszközöket használ, rálépett arra az útra, hogy általuk megkönnyítse az életét, vagyis ezáltal egyre jobban elszakadjon a természet szeszélyeitől. A természet részei akarunk lenni, ugyanakkor szeretnénk mi megmondani a játékszabályokat, ami néha sikerül, néha nem. A fejlődésünk része, hogy egy fabunkótól eljussunk a művégtagokon át a mesterséges bőrig. Csak az a kérdés, hogy meddig mehetünk el. A tudatot eddig nem sikerült átültetni. A mesterséges agy még meghaladja a jelenlegi tudásunkat. Talán egyszer a nagyon távoli jövőben… este elalszunk és reggel arra ébredünk, hogy éjjel egy mesterséges agyba került a tudatunk. Sci-finek nem is rossz ötlet… :)
Mitől ember az ember… Szerintem előtte azt kellene megválaszolni: mi az ember? Egy kettős végtagokkal ellátott, fejjel megkoronázott törzs? Vagy egy spirituális lény, ami szokványosan ilyen testben lakozik? Ha előbbi, akkor, ha ezek a változások bekövetkeznek, többé nem lesz ember, hanem helyette robot(szerű). De ha spirituális lény (én emellett teszem le voksomat): szellem, lélek – egy örökké való teremtő erő vagy tudat, akkor édesmindegy, milyen testbe helyezzük. Ugyanaz marad, csak fizikai valója változik.
Az más kérdés, készen állunk-e rá. Egy olyan társadalomban élünk, ahol többet számít, milyen a telefonod, milyen ruhákban jársz, hol eszel, továbbá még a rasszizmus kérdésén se léptünk túl; olajért, területért embereket ölünk, és annak adjuk igazunkat, aki megnyerte a háborút. Az általunk kifejlesztett technológia meghaladja szellemi fejlettségünket – gondoljunk csak a folyton mobilozó, internetező tinikre. Vagy az anyukára, aki hazaérve a munkából elzavarja gyerekét a tévé meg a videojáték elé, hogy addig se őt nyaggassa. Ha ilyen apró-cseprőnek tűnő dolgokkal még nem tudunk mit kezdeni, akkor mit akarunk az ilyen-olyan tartósabb testtel?
Szerintem az mind nem lenyeges, hogy milyen a testunk, mennyi benne a “gépi”, hiszen az ember a benne levo lelektol ember, es azt nem lehet gepekre cserelni. Tehat ember marad akkor is.
En orulok ezeknek a kilatasoknak. :)
Megszunnel ember lenni. Annyira tudnal orulni neki, mindha tet nelkul pokereznel. egy ideig vicces, de nem hiszem, hogy ertelmes ember leulne masodszor is az asztalhoz. nem orulnel tobbet semminek, se hidegnek, melegnek, edesnek, savanyunak, kedvesed erintesenek, ha ugyes vagy, halhatatlan lehetsz. Szoval isten bekaphatja! Akkor mar a klonok keszitese se lenne problema, ezaltal buntetlenul megtehetne barki barmit. Az altalunk ismert civilizacio megsemmisulne. Valoban szeretnel egy Siri vagy egy Cortana lenni?
Cyberpunk fanként minden ilyesmi tetszik, várom szeretettel.
100 % elégedett vagyok a feleségem testével, de nem amiatt vagyok vele. A beszéde, tettei, gesztusai sokkal jobban hiányoznának belőle, mint az alakja. A személyiségtől, öntudattól, érzékeléstől ember az ember.
Bevallom, nekem ennyi technológiai fejlettség bőven elég lenne, ami most elérhető számunkra, sőt, én már okostelefont sem vettem. Nem kell. Ezekkel a dolgokkal, amim van boldogan le tudom élni az életem. Az ember meg addig ember, amíg vannak érzései,érzelmei. Ha nem lesz , akkor már nem ember, hanem valami más
Ja, és jó ez a kép a cyber-nőről :)
Tegyük fel, hogy azoknak van igaza, akik a reinkarnációban hisznek. Mi lesz a reinkarnációval, ha a technológia által nem halunk meg többé?
” Tegyük fel, hogy azoknak van igaza, akik a reinkarnációban hisznek. Mi lesz a reinkarnációval, ha a technológia által nem halunk meg többé? “
Te ezeken parázol, mikor ennek a fejlődésnek köszönhetően minden aktus előtt olyan és annyi lyukat fúrhatsz a feleségednek, amennyit akarsz? Gondolj bele, hogy mi fog történni, mikor már az ütvefúró és szexuális segédeszköz lesz. Majd ha már unod, akkor felcserélitek a szerepeket és lángvágóval olyan puncit tudsz kerekíteni magadnak, hogy utánna megnyalod mind a tíz titán újjad.
A fejlődés megállíthatatlan és annyi lehetőséget hoz, hogy igazán kistílűség leragadni olyan kérdéseknél, hogy lélek, reinkarnáció, misztikum. Csalódtam benned, hogy nem fogod fel a jövő nagyszerűségét….
Sőt, mi lesz a spiritualitással, a vallásokkal?
Eljönne a következmények nélküli világ, ahol nem kell tartani attól, hogy a következő életedben visszakapod, amit adtál. Nem kell félni a kárhozattól, hiszen ha elég pénzed van, nem halsz meg.
Egy ilyen jövő szerintem a Lopott idő című filmhez hasonló világot eredményezne, ahol a gazdagok az idők végezetéig harácsolnák a pénzt és a javakat, míg az emberek többi része azért küzdene napról napra, hogy a létszűkséghez kellő upgrade-et megtudják venni.
Repo Men.
Hm… Duncan… Csak nem szereztél részesedést a legújabb japán szexbaba gyártó konszernben…? :)
Igen, alapjában véve tényleg ösztönlények vagyunk és sajnos az is egy adottság, hogy az ember a korral bölcsül és nem elégszik meg a külső mázzal, hanem tudatosan mindig a dolgok mögött lévő tartalmat keresi. Még azoknak sem mindig sikerül felülkerekedni az ösztönein, akik tudatosan figyelnek magukra. Valahol megmaradtunk az erdőben szaglászó állatoknak…
BOCS, nem Zolihoz akartam írni, hanem annamarihoz.
Igen, alapjában véve tényleg ösztönlények vagyunk és sajnos az is egy adottság, hogy az ember a korral bölcsül és nem elégszik meg a külső mázzal, hanem tudatosan mindig a dolgok mögött lévő tartalmat keresi. Még azoknak sem mindig sikerül felülkerekedni az ösztönein, akik tudatosan figyelnek magukra. Valahol megmaradtunk az erdőben szaglászó állatoknak…
Sok befektetést igényel valaminek a megértése, munkával jár, figyelni és gondolkodni kell hozzá. A legtöbben semmit nem értettek meg, benyomások alapján próbálnak leszűrni valamit, amire azt hiszik, hogy annak a dolognak a megértése, amivel találkoztak, holott rendszerint nincs valódi kapcsolat a kettő között. Gyakorlatilag az egész emberiség így működik, kevés kivételtől eltekintve. Sokszor tapasztalom, hogy egy ember befolyása valami nevetséges semmiségen múlik, például a járásán, vagy a hangszínén, a hangerején, kézmozdulatain, egy témán, amit ismételget.
Az álompasi/álomnő csalódást okoz, ha valósággá válik, megismerjük, látjuk sokféle élethelyzetben, látjuk, mennyire hétköznapi. Találkoztam híres színészekkel, sportolókkal, üzletemberekkel, a legtöbbjük teljesen jelentéktelen, csak van egy apróság bennük, amivel hatást tudnak gyakorolni egy bizonyos körre. Egy politikus, uralkodó ugyanez, valamivel szimpátiát vált ki, amivel megszerzi olyan emberek támogatását, odaadását, akik azt tudják, hogy ölnek lelkiismeret furdalás nélkül. Ennek a vezetőnek sincs az esetek többségében mása, mint valami semmiség, egy gesztus, vagy modor és kész, ennyi az egész.
Olyan világban élünk, amiben szinte senki nem ért semmit, csak benyomások alapján alakít ki elképzeléseket, ami nem egyenlő a megértéssel. Ezek közül néhány egy semmiségnek köszönhetően rengeteg ember szimpátiáját szerzi meg, köztük sok olyanét, akik azt tudják, hogy ölnek lelkiismeret furdalás nélkül, ma ezt hívják hatalomnak. Ezek csinálják a történelmet. A világban minden esetleges, mert nem a nagy zsenialitás hozza a változásokat, hanem a semmiségek, amivel valaki hat másokra. A szimpátia rezonanciát jelent. Valakinek tetszik a mély hang, nem jelent semmit, de neki tetszik, másnak tetszik a szőke haj, az sem jelent semmit, de tetszik.
A téboly ellen az védene meg minket, ha nem tudnánk egymást tönkretenni, ha minket nem tudna kicsinálni senki meg mi sem mást. Olyan nagy tömegnyi ember van a világban, akik mindent rezonancia és nem megértés alapján tesznek, hogy nem tudok másban bízni, mint abban, hogy eljönnek ezek a találmányok, amik ellenállóvá tesznek minket.
Első körben kérek szépen egy szemet, köszönöm!
Viszi a futár. Jelezz vissza, ha megkaptad.
Attól ember az ember, hogy túlél. Majd, ha élni fog, és nem túlélni, akkor már nem lesz ember.
Kami
február 2, 2015 @ 21:21
Nem tud izgatni. Számomra egyik biznisz sem fontosabb az életnél.
Nem, mert most kapod vissza. :D
Én most sem félek.
Az egy érdekes ötlet, mellesleg vagy nem mellesleg egy drogfüggő írótól. :) Vedd figyelembe, hogy a sztorikban álmodnak, vagy rémálmodnak, és ügyelnek arra, hogy ha túlságosan szép az álom, akkor valamivel el kell rontani, hogy a közönség képes legyen elviselni, hogy nem részesülhet belőle. A gazdag meg nem egy külön faj, hanem egy olyan valaki, akinek nagyobb a pénzügyi tudása a többségénél, meg jobb érdekérvényesítő. Egyébként most is van rá mód, hogy visszafiatalodj kb. 60 éves korból kb. 17 éves korba, és ne öregedj meg, de napi 100.000 dollár az ára, és nem bírnak elegendő mennyiséget előállítani még 1 embernek sem a szükséges anyagból.