Van jogunk bosszút állni? Szemet szemért, fogat fogért? A vérbosszú kötelesség? Az erőszak erőszakot szül? Ezek nagyon régi kérdések. Talán nem is egyszerűen csak régiek, hanem ősiek.
Mi lehet a bosszú hátterében? A kérdés némiképp költői, hiszen egyértelmű: indulat. Olyan indulat, melyet fájdalom táplál. A bosszú reakció, válasz, válaszcsapás, megtorlás. Valamire, egy tettre, amely fájdalmat okozott, és ez a fájdalom dühvé változott.
A régi időkben a bosszú bizonyos formáit nem tekintették bűnnek, elítélendő tettnek, sőt törvényileg engedélyezték (bár szabályozták is egyben). Hajdanán Szicíliában a vendetta (vérbosszú) íratlan törvénye kötelességként lebegett az emberek előtt: ha valaki nem követte, elvesztette a becsületét. Az apának, a testvérnek, a férjnek kötelessége volt véres elégtételt venni.
A bosszú féken tartó erőként működhet. Könnyű erre példát találni: Van egy fickó, aki szeret gyerekeket bántani, és van két gyerek, akiket szívesen bántana. Tudja, ha az egyikhez hozzáér, néhány nagyon mérges és kegyetlen ember fogja üldözni, ha kell, évtizedeken keresztül, és ha simán csak lepuffantják, még szerencsésnek érezheti magát, míg, ha a másikhoz nyúl, a legrosszabb, ami történhet, hogy átkokat szórnak a fejére. Erősen költői a kérdés, hogy vajon melyik gyerektől fogja tartani a távolságot, és melyiket tekinti majd prédának.
A bosszút valamikor a történelem folyamán intézményesítették. Törvénybe iktatták, hogy a vendetta önbíráskodás, mindenfajta személyes megtorlás önbíráskodás, amely bűn. Az elkövetett bűnökért bosszút állni csak az uralkodó vagy kormány által kinevezett hivatásos bosszúállóknak szabad. Ma ezeket a hivatásos bosszúállókat rendőröknek és börtönőröknek hívják. Hiszen kár is lenne tagadni: a büntetés minden formája érzelmeken alapul, vagyis bosszú.
Sok esetben a bosszú lavinát indít el, és az erőszak, az adok-kapok, a bosszú utáni bosszú láncolata a végtelenbe vész.
Az 1972. január 30-án Észak-Írországban történt események jól mutatják ezt. A hadsereg vízágyúval, könnygázzal és gumilövedékkel lőtte a tüntetőket, majd miután felröppent a hír, hogy egy IRA orvlövész van a közelben, éles lőszerre váltottak, és lövöldözni kezdtek. Tizennégy fegyvertelen civil halt meg, köztük hat gyerek. Következmény? Az IRA elfogadása és támogatottsága ugrásszerűen megnőtt. Azóta negyven év telt el, és még mindig nem ért véget a bosszú-bosszújának láncolata.
Kíváncsi vagyok a véleményetekre.
Szerintetek a bosszú lehet jogos? Ha igen, milyen esetben? Ha a vérbosszút legálissá tennék (bizonyos korlátozással), az csökkentené a bűnözést? Egyetértetek azzal, hogy a bosszú bűn, melyet üldözni kell? Elfogadható számotokra, hogy mindenfajta büntetés bosszú, ilyen formán pedig a rendőrök és a börtönőrök hivatalosan kinevezett bosszúállók? Mit gondoltok, hogyan lehet véget vetni a bosszú láncolatának? Mit jelenthetett eredetileg a szemet szemért elv? Van értelme ennek az elvnek?
Szerintetek a bosszú lehet jogos?
-Egyértelműen igen.
Ha igen, milyen esetben?
-Minden esetben.
Ha a vérbosszút legálissá tennék (bizonyos korlátozással), az csökkentené a bűnözést?
-Semmi esetre sem.Inkább növelné.A bosszúállás igy nyilvánossá válna.Mindenki tudná ki követte el ellene,amit elkövetett.Ha titokban csinálsz valamit,ésszel megszervezve,érzelmeket a spájzban hagyva,akkor nem lesz ellenreakció-főleg,ha jó hosszan kivársz.Ha hivatalosan minden veréb bosszút állhat,akkor minden amatőr a nyiltszinen szarakodna,belevonva ezzel az érintettek családtagjait is stb.Kár taglalni,érthető ennyiből is,hogy ez a lépés bizony csak növelné a bűnözést.
Egyetértetek azzal, hogy a bosszú bűn, melyet üldözni kell?
-Jelenleg nem büntetőjogi kategória,viszont a cselekmény-jellegétől függően-azzá teheti.A biróságokon figyelembe vehetik az inditékot pozitiv és negativ értelemben is.
Hogy erkölcsileg üldözendő-e?
Erre nem tudok választ adni.Elfogult vagyok és nem tudom függetleniteni magamat még egy komment erejéig sem.Ha én állok bosszút,akkor engem nem kell üldözni.Ha velem szemben áll valaki bosszút,akkor azt majd üldözöm én.
Elfogadható számotokra, hogy mindenfajta büntetés bosszú, ilyen formán pedig a rendőrök és a börtönőrök hivatalosan kinevezett bosszúállók?
-Nem.Ők csak az inasok.A birók és az ügyészek a hivatalosan kinevezett bosszúállók.
A börtönőr nem csuk le.Még a rendőr sem.Feljelenthet,inditványozhat-amit vagy leszarnak vagy nem,de dönteni a biró spori fog.
Mit gondoltok, hogyan lehet véget vetni a bosszú láncolatának?
-Egy bizonyos bosszúról van szó?Mert akkor szakértelemmel és kiméletlenséggel.
Úgy általában a mai világban?Sehogy.Esetleg ,ha hármat kivánhatsz az árányháltúl,ákkor áz teljesitheti :-P
Mit jelenthetett eredetileg a szemet szemért elv?
-Ez könnyű kérdés.Hammurápi fogalmazta ezt meg,ugye a törvényeiben?
Ugye a bosszú reakció valamire. Eszerint az emlitett elv szerint minden rossz dolgot, amelyet elkövetnek ellenünk vagy mások ellen ,ugyanolyan rossz dologgal kell megválaszolnunk.
Van értelme ennek az elvnek?
-Végülis laikusoknak és átlagbéláknak megnyugvást hozhat.Szerintem uncsi.És pitiáner.
De ugye értelme az van.
Rengeteg nagy bosszúállásnak voltam a tanúja és a nyomonkövetője,egészen közelről.
A Csöves ’83ban konfrontálódott a Bojlerral Tökölön(Bojler áll az ajtóban a Bebukottak-ban,mikor beteszik az új csávót a zárkába a B12re.)
20 évvel késöbb szarráverte és kocsi után kötötte.
A Seriffet 95ben halálra verték 14en.Azóta üldözi őket.Az egyikük 8 évvel később egy börtönben tartózkodott vele,csak a fegyházkörleten volt,Seriff meg a börtönösön,de felszerraktárosként melózott.Emberünk vazelint akart vásárolni azért,hogy ezt az akkoriban divatos vazelines-feltöltést abszolválja “ODA”.Injekcióstűje volt,fecskendője volt,vazelint pedig Seriff árult.Emberünk nem tudta,hogy honnan gyün a cucc,ugye nyilván több kézen keresztül jutott el hozzá.Seriff bá egy csepp gázolajat is fecskendezett vazelinbe előzetesen,igy hát mikor emberünk benyomta magának másnapra be is gyulladt a micsodája.El is vitték műtétre a tököli rabkórházba ahol megnyúzták itet,majd egyéb helyről helyetesitették a bőr nekije.
Még balszerencsés is volt,mert egy vesekövet is összekapart magának,tehát összesen három hónapot maradt.Legendásan jól tartanak és kezelnek Tökölön hippokrátészi esküt letett orvos-szakemberek :-P ezért emberünk 70kilósra aszalódva érkezett vissza Nosztrára.Ott pedig már várta a Seriff,hiszen felszerraktáros volt.Meg is verte a csávót.Utána mindenki ráállt az emberre a fegyházon,üldözték,ütötték-verték,hiszen préda lett.
Láttam 5 év után,egy rossz beszólás miatt,a csávó ment egy osztizkodásra(jogosan)és pénz helyett pár simaszkos illető viperákkal eltörték kezét lábát,és még meg is buggyant a csávó a veréstől.21milliót bukott igy.
Jó dolog a bosszú,de olyan étel,amit hidegen tálalnak.Persze csak ha jól is akarsz lakni 8-)
szerintem a bosszu teljesen jogos.
Szerintetek a bosszú lehet jogos? – a szövegkörnyezetből ítélve ez nem jogi kategória, hanem erkölcsi, a válaszom az, hogy lehet olyan eset.
Ha igen, milyen esetben? – a vérbosszú mindenképpen, ilyen esetben valamit tenni iratlan törvény még ebben az országban is.
Ha a vérbosszút legálissá tennék (bizonyos korlátozással), az csökkentené a bűnözést? – szabályozástól függ.
Egyetértetek azzal, hogy a bosszú bűn, melyet üldözni kell? – vannak ideggyenge fantáziátlan emberek, akik a legkisebb semmiségért is korlátlan megtorlást akarnak, ez bűn, pontosabban elmebaj, de bizonyos formái nem feltétlenül ez a kategória.
Elfogadható számotokra, hogy mindenfajta büntetés bosszú, ilyen formán pedig a rendőrök és a börtönőrök hivatalosan kinevezett bosszúállók? – el, láttam ilyeneket remegni a gyűlölettől és haragtól olyan emberrel szemben, akiről nem tudott semmit. Egyes szadista emberek ki is használják ezt, lubickolnak a beosztásban, mert neki most “hatalma” van valaki felett.
Mit gondoltok, hogyan lehet véget vetni a bosszú láncolatának? – attól függ, miről van szó, vérbosszúnál nehéz kérdés, mert öröklődik a jog, ezért meg kell érteni, hogy mi miért történt és ezt fel kell fogni, vagy ha törvényes, akkor ezt a részt szabályozni.
Mit jelenthetett eredetileg a szemet szemért elv? – talán valami olyasmit, hogy a sértettnek joga van visszaütni, ezt biztosítania kell a társadalomnak, az “isteni rendnek”. Ezt olyan sok őrült hangoztatja, hogy mára üres hivatkozás lett.
Van értelme ennek az elvnek? – ha ésszerű szabályok közé van téve, akkor lehet.
A bosszúnál sok mindent kell mérlegre tenni. Úgy érzem, vannak olyan tettek, amiket nem szabad megtenni, mert nem, és ha valaki mégis elszórakozik vele, akkor elveszíti a jogot az életre. Például megöl egy gyereket, a tett következtében neki nincs többé joga élni, mindegy, mik a körülmények, nincs és kész. Ha megerőszakol egy nőt, az is ez a szitu. Tudnék mondani még néhányat.
A hivatalos bosszú esetében inkább a megfékezés, a következő hasonló tett megakadályozása lenne a cél, vagyis ez már így nem is bosszú. Fontos, hogy a bosszú jogát ki is lehessen váltani. Például, ha valaki ellopja a kocsimat, a törvény szerint meg kell térítenie a nekem okozott kárt + a nekem okozott bosszúságért jogom lehetne eltörni mindkét karját vagy kiverni az összes fogát, de ezt kiválthatná azzal, ha hasonló értékben vásárol nekem (saját pénzéből, amiért dolgozott) egy olyan értékű kocsit, ami mondjuk fele annak, amit ellopott.
Szerintem:
A bosszú természeténél fogva bűn. Olyan bűn, aminek az elkövetését a másik fél ellenünk elkövetett bűne provokál ki belőlünk. A forrása tehát az ellenünk elkövetett bűn, veszteség okozása stb, és a célja is ez. Semmi jó nem származik belőle. Ha valakinek az elvesztéséről van szó, a személyt nem kapjuk vissza, mindössze engedelmeskedtünk egy ellenállhatatlan késztetésnek, hogy bűnt kövessünk el, és ezzel a saját kezünk is véres lett.
Bűn, mert a célja nem a fegyelmezés, jobbítás, a legjobb megoldás, hanem az, hogy “a másiknak is rossz legyen”, ilyen formán semmi konstruktív célja nincs.
Szerintetek a bosszú lehet jogos?
Bármi lehet jogos jogilag vagy értékrendileg, amit elrendelnek, vagy amit magára manipulál az ember. Ha a törvény és/vagy az értékrend az igazságon alapul, akkor mondhatjuk nem köznapi értelemben: jogos. A kérdés abban áll, mi az igazság.
Ha abból indulunk ki, hogy másokat teljesen tökéletesen soha nem ismerhetünk ki, csak körvonalazunk, akkor azt sem tudjuk megállapítani, hogy a bosszú igazságos lépés-e vagy sem.
A másik megközelítésben az ok-okozatot figyelmen kívül hagyjuk, és csak a végső elemmel foglalkozunk: Leszúrta? Le. Megérdemli? Meg.
Ha igen, milyen esetben?
Viszonylagos.
Ha a vérbosszút legálissá tennék (bizonyos korlátozással), az csökkentené a bűnözést?
Igen. Ha a vérbosszú nem bűn, akkor hiába gyilkolják egymást oda meg vissza, az nem bűn.
Más értelmezésben viszont nőne a bűnözés, mert a bűnt nem jogi alapokon definiálják.
Egyetértetek azzal, hogy a bosszú bűn, melyet üldözni kell?
Nem feltétlen bűn, de üldözni kell, mert az átlag nem kezeli helyén a mértékeket. A többi meg miattuk szív.
Elfogadható számotokra, hogy mindenfajta büntetés bosszú, ilyen formán pedig a rendőrök és a börtönőrök hivatalosan kinevezett bosszúállók?
Egyénfüggő. Valaki szereti maga intézni a dolgokat, és megbizonyosodni azok minőségéről.
Mit gondoltok, hogyan lehet véget vetni a bosszú láncolatának?
Az emberek kiirtásával – vagy Buddhává varázsolásával. Vagy terveztetni velem egy rendszert, ahol mindenki nyomon követheti, hogy kinek ártott, milyen mértékben és ezért mekkora válaszcsapásra számíthat. A kiegyenlítések miatti visszavágást pedig halállal büntetni. (Kiskapu: legyél őrült, ok nélkül cselekedj. De erre van a Try Catch.)
Mit jelenthetett eredetileg a szemet szemért elv?
Mértékkel. (De lehet, hogy szőlőszemekről beszéltek. :-D )
Van értelme ennek az elvnek?
Lenne, egy tökéletes társadalomban. De, ahol egy paraszt ok nélkül lekever egy nyaklevest, mire a sértett paraszt az előbbinek visszaad egy megközelítőleg ugyanakkora nyaklevest, és az első paraszt ezt úgy azonosítja, mint sértést, nem pedig kiegyenlítést és emiatt újra visszaadja, ott nem működik.
A probléma ott leledzik: vagy az első paraszt olyan hülye, hogy ok nélkül adja a pofonokat, vagy az első paraszt olyan hülye, hogy sértésnek azonosítja a kiegyenlítést.
Feszegethetnénk, a második paraszt hülyeségét, de ha az első parasztokból nem lenne, akkor a másodikak vígan élnének, még akkor is, ha kiirtanak egy családot és cserébe az ő családjukat is kinyiffantanák – mert felfognák, hogy ez kiegyenlítés, nem pedig kezdeményezés.
c d írta:
Kiegészítés: halállal büntetni, nem bosszúból. Megszegte a játékszabályokat, kiesett. Ez nem bosszú. (Vagy talán mégis?)
Great írta:
Ezek azért nagyrészt nem igazi szadisták,inkább elnyomott droidok,akik itt próbálnak visszavágni a számukra kiszolgáltatott egyéneken a sérelmeikért.
Nekem négy ilyenem is volt,akit utólag megkérdeztem.
Volt amelyik sirógörcsöt kapott mielőtt még hozzáértem volna.
De ez régen volt.
Jógyerekekkel nem szaroznak.Azoknak kinyalják a valagát.A jagellók is,meg a smasszerek is.
A csövesekkel,a csicskákkal és a buzikkal mernek csak óberkodni.
Még alezredesi szinten is.
Van kivétel,de az is inkább elszállitat másik börtönbe,hogy ne hozzák rá a bajt.Az ő munkahelyük fix és az egyenruha nem mindig véd meg mikor mész haza esténként.
Éhbérért dolgoznak,ez sem nagy motiváció.
És még ha nagy itéletesek között is melózik a veréb,akkor bele kell kalkulálnia azt is,hogy ezek között az elitéltek között ő több évet fog eltölteni,mint otthon a családjával.Mikor felszerel,ezek már ülnek.Mikor nyugdijba megy,még mindig ülnek.
Richter Ricsiből csak egy volt,de intő példa mindenkinek.
néhány éve meghalt valakim a kórházban akit nagyon nagyon szerettem. az orvosoknak és növéreknek összesen száz rongyot adtunk hálapénz címen. a végén könnyek közt ráztam kezet a főorvossal és megköszöntem, hogy mindent megtettek.
azóta hallottam, olvastam, láttam pár dolgot és már nem vagyok biztos benne hogy mindent megtettek.
ha bebizonyosodna, hogy már akkor is volt jobb hatékonyabb módszer, de valami miatt elutasították, akkor én ezt a gyilkossággal tartanám egyenértékűnek.
szeretem a bosszúfilmeket mert átélem közben egy kicsit a bosszú elégtételét amit a valóságban soha nem fogok, mert túl nagy ára lenne.
Érdekes hogy pont most jött ez a blogbejegyzés…
A múlt héten pont ezen agyaltam.
Azért vetődött fel bennem, mert itt a városunkban egy 15éves kislányt annyira brutálisan megerőszakolt három (!) barom, hogy ki kellett venni a méhét…
Elgondolkoztam, hogyha az én lányommal tennék ugyanezt, vajon milyen indulatok forrnának bennem és mihez kezdenék velük.
A legkevesebb, amit kívánnék, hogy a börtönben ők is megtudják, milyen az, amikor úgy szétb**znak, hogy soha többé ne legyen képes [….]
Van az úgy, hogy az ember ha nem állhat bosszút rámegy a lelki egészsége.
Egyrészt/másrészt válaszom van csak.
Egyrészt: a bosszút bizonyos esetekben jogosnak, érthetőnek, elfogadhatónak tartom.
Van is film a youtube-on, /http://www.youtube.com/watch?v=Oi3Hyxuf5AE// egy karate-oktató elrabolt és szexuálisan bántalmazott egy kisfiút. A kisfiút kiszabadították, a karatést elfogták és áthozták egy másik államból. A reptéren várta a sajtó, rendőrök – és a kisfiú apja. Egyszer lőtt csak, mint látható, de pontosan.
Ilyen esetben nincs miről beszélni.
A másrészt: a bosszú láncolata kihalásos alapon szűnik meg. Észak-Afrikában vannak olyan törzsek, melyek évtizedek óta bosszulják egymást, az eredendő okra már talán nem is emlékeznek
Meg aztán: biztos, hogy arányos a válaszlépés?
A bosszút tehát a jog igyekszik kezelni, csakhát…
Dörzsölt ügyvédek, korrupt bírák, stb.
Egy ír férfi halálra gázolt két magyar gyereket. A magyar bíróság három /!!!!!!!!/ évre ítélte, távollétében. Az írek nem adják ki a manust és Írországban sem folyik ellene eljárás tudomásom szerint.
Ha esetleg mégis kiadnák, hogy Magyarországon töltse le a büntetését, komolyabb összeget adnék, és kalapoznék is azelőtt, hogy a Putyinhoz egy tiszteletteljes és nagyon világos kéréssel fordulnék.
Ui.: Az apát öt év próbaidőre ítélték, ami sokatmondó.
Vannak ismerőseim, akik akkor állnak bosszút, amikor már sok év eltelt, és feledésbe merült a bosszúállás oka, így senki nem fog gyanakodni rájuk, vagyis bosszút állni sem fognak rajtuk.
Velem is volt ilyen. Valamelyik év szilveszterén lökdösött egy részeg majom. Két év múlva kocsikáztam a haverommal, és közölte velem, hogy felbérelt egy cigányt, hogy verje össze ezt a személyt. Mondom, mi van?! Azt mondta, hogy várni akart vele két évet, hogy feledésbe merüljön, és senki ne tudja hozzám kötni…
Ezen a Föld nevű szarkupacon szerintem a bosszúállás helyénvaló.
Nemrég olvastam, hogy egy mexikói polgármesternőt egy ottani drogbáró parancsára megerőszakoltak, megkínoztak és felgyújtottak. Hol voltak a jogvédők? Hol volt amerika? Ki tesz ez ellen bármit is, akinek lenne katonai ereje ez ellen tenni? Hagyjuk már…! Lázadó korában sokaknak vannak olyan ideái, hogy “jobbá tenni a világot”, aztán ahogy tapasztal és tapasztal, belátja, hogy nincs értelme, hagyni kell elpusztulni a fenébe… Sok minden van, amit nem látunk, és ha látnánk, senki nem gondokozna megbocsátáson.
Az egyetlen, ami visszatartana bosszúállástól, a családtagjaim. Nem akarnám, hogy “szégyenkezzenek”, amiért börtönben ül a csemetéjük.
Ha már bosszút állsz, úgy tedd, hogy ne tudják hozzád kötni, vagy ha igen, akkor azokat is intézd el, akiktől számíthatsz a bosszúra. Megelőző csapás…
Nekem is van listám, de még tépelődöm azon, mi is lesz a sorsa. Talán kuka…
Az 5200 lakosú Kennesaw város Georgia államban 25 évvel ezelőtt kiadott egy rendeletet, miszerint minden háztartásban kötelezően lenni kell 1 lőfegyvernek. 25 éve nem történt gyilkosság a “fegyvervárosban”.
http://www.wnd.com/2007/04/41196/
Louis írta:
Erről van szó!
A bosszúállás valamilyen szinten könnyítés. Ha nem állhatsz bosszút, azzal csak magadat csinálod ki.
Hogy ez miért van így, arról meg kell kérdezni a Nagy Teremtőt. Ő tervezett minket és ő tervezte a működési elveket…
Bence írta:
Ühümm…és ezt persze fenntartások nélkül el is fogadjuk,mi?
Ebben a városban meg,ahol én lakom nem kötelezően minden jöttment fegyívert hord és halomra ölik egymást.
De mondok jobbat,Tel-Avivban is elég sok a fegyver kézen közön,oszt’ néha mégis lűnek.
Miért hülyéskedsz ilyen linkekkel?
Louis írta:
Ott eleve volt valami baj azzal a lélekkel.
Lelki szénhidrátról még amúgy sem hallottam,hehe…
kisboros írta:
A Nagy Teremtő bekaphatja és ez igy egy nagyon felszines és érzelemvezérelt,csapongó gondolatmenet.
Tudatos tettek kellenek,nem tipródás.Rendben,hogy Lujzi mindig a saját nyomorát szajkózza-nincs is azzal baj,legalább nem okoz csalódást.De mostanában te is kezdesz eltolódniu ebbe az irányba.Nem csetelni akarok meg személyeskedni,de ennyire nem érezheted magad gúzsbakötve,mint ami mostanában átjön a kommentjeidből.
Putyin998 írta:
Reálisan nézem a dolgokat.
Az 5-6 évvel ezelőtti önmagamhoz képest most az a különbség, hogy már nem akarom megváltani a világot. Nem érdemes…
Milyen célja lehet bárkinek is egy olyan társadalomban, amelyet megvet?
@ kisboros:
Hihi,még el sem olvastam,de már kaptál egy ellenlájkot :-D Ez a nem piti,mi?
Figyelj,nekem csak és kizárólag önző céljaim vannak ebben a társadalomban,pedig én is megvetem(főleg ezeket a büdös franciákat)és ők is megvetnek engem.
Van egy rakás pénzük,amit nekem akarnak adni,csak még nem tudják.
Minden hónapban annyi adót fizetek ide a bejelentett munkáimmal,hogy csak jogos visszakéregetnem tőlük.Ez is egy cél.
Vagyunk páran,család,barátok,miegymás-akik egy hajóban,egy irányba evezünk.Ez pont elég.Aki ki akar szállni,ám legyen!Csak nincs retúrjegy sajnos.
Találtam egy helyet itt a Frioul szigeten,ahol ugyan drága a lakás,de nekem megérné nagyon.Nincs senki a szigeten,csak pár lakó,egy bolt és ennyi.20 perc hajóval Marseille,a kikötő,a munkahelyem,ahonnan kirobbantani sem lehet már.
Ez a célom most.Majd ha meglesz,akkor nézek mást.Most mindent ez motivál.
Putyin998 írta:
Valóban, megvetett társadalomban csakis önző célja lehet valakinek. Csak így van értelme.
A baj csak az, hogy pont ezért lesz egy társadalom ilyen, mert mindenkinek önző céljai vannak.
Tehát álljak be önző célokat kergetni, és legyek olyan, mint akiket megvetek?
@ kisboros:
Ez nem elvi kérdés,legalábbis nem ilyen szinten.
M.O-n szarul éltem több,mint tiz évig rohasztottak a sitten,azért amiért itt tömnek pénzzel.Ráadásul örömmel.
Ne fogadjam el?
Most csukjás izomra gyúrok,vonogatom a vállamat.
Érdekes írás, adott újakat.
Az ideális, törvényi esetet úgy tudnám elképzelni, hogy ér engem valamilyen kár valaki részéről és a törvény gyakorlatilag bosszút áll helyettem: csak épeszű, intelligens módon amennyire lehetséges kiegyenlítteti az illetővel a számlát. Pl. ha anyagi kár ér, akkor ő többszörösen visszafizeti az adott összeget. Nem csak pontosan annyit. Ha ennek mondjuk része egy érzelmi kötődés az adott dologhoz (pl. régi, családi tárgy megkárosítása), akkor az plusz “költség”. De ez komolyabb esetben, halálesetben, komolyabb testi megkárosításban (amit nem lehet fizikailag rendbe hozni), már nem mindig jó.
Alapvetően jogosnak tartom a bosszút. Bár lehet, hogy van az a tudatossági állapot, amikor már nem tartanám fontosnak, de jelenleg jogosnak tartom. Gyakorlatilag minden esetben. Talán a kisebb és véletlenül okozott vétkeket kivéve. Akkor elegendő egy bocsánatkérés, hogy az illető látja, hogy elcseszte a dolgot. Nekem elég.
Ha a bosszút legálissá tennék, az inkább növelné a bűnözést, mint csökkentené. Az egész bosszú témával az a probléma, hogy az emberek meg tudnak kattanni, ha kár éri őket, így ténylegesen szükség van egy köztes (józan) egységre, aki elintézi helyette a dolgokat. Emiatt a kattanás miatt eléggé el tudna harapózni az ügy.
Szerintem nem kellene üldözni a bosszút. Bár kérdés, hogy ha nem üldözöd, akkor gyakorlatilag engeded, és akkor hol a határ?
Egyetértek, a rendőrök (pláne a börtönőrök) a bosszú részei. És gondolom, ezzel tisztában is vannak.
A szemet szemért elv lényege, hogy ha megölték a feleséged, akkor jogodban áll megölni az övét. Na, ez így nem oké, hiszen az ő felesége lehet, semmit sem ártott neked, sőt, lehet, éppen le akarta “beszélni” a férjét gyilkosságról. Enyhébb esetekben lehet, hogy hatásos lenne, de benne van az is a pakliban, hogy a bűnös kezdeményezte a tevékenységet, ami azért több annál, minthogy egyszerűen csak ugyanazt visszakapja. Ezért is nem értek egyet azzal, hogy ha elloptak tőlem ezer Ft-ot, akkor visszaadják és az ügy le van tudva. Nincs.
Kicsi, de annál tanulságosabb történet a bosszúról.
A helyszín Anglia, az idő a 90-es évek eleje.
Egy fickó (gyári munkás) sétálgatott az utcán a két gyerekével (7-9 évesek), majd szembetalálkozott három nagyon rövidhajú szélsőjobbos eszméket asszimiláló fiatalemberrel, akik beszóltak neki, és ettől nagyon megijedt. Kiabálni kezdett, hogy segítsenek. Futás közben dörömbölt a házak ajtaján, mígnem valaki kinyította. Amikor a testes öreg fószer látta a három rövidhajú fiatalembert, elkezdett ordítani, hogy ő itt lakik, nem akar belekeveredni, mert nincs hová mennie, és bevágta az ajtót. Pontosabban vágta volna, mert az egyik kisgyerek pánikba esve, azt hitte, hogy képes megállítani a becsukódó ajtót, de persze tévedett, és odacsípődött a keze. Az öreg csak azt érzékelte, hogy az ajtó nem csukódik be, ezért eszelősen ordítozva, taszigálta az ajtót, a gyerek meg üvöltött, mint a sakál.
Az apát elverték a fiatalemberek, az egyik gyereket felpofozták, elvették a pénzüket és elmentek. A másik gyerek elvesztette három ujját. Az apa kórházba került.
Ezután jött a bosszú, amibe hárman haltak bele, egyvalaki nyomorék lett, és valaki ült 12 évet.
Tanulság? Sok van. Szerintetek?
@ Duncan Shelley:
Teljesen hétköznapi kis történet.
Számomra a bosszú vonatkozásában van egyetlen egy tanulság,mivel nem nagyon tudok ilyen formában azonosulni a gyári munkás,szinesbőrű apukával,sem a kopasz hülyegyerekekkel,a vén buzival meg pláne nem,aki nyilván azért nem engedte be őket,mert szinesbőrűek voltak,de hát ilyen az élet…
Ügyetlen volt a válaszreakció végrehajtása.Tervezés gondolom nem is volt,csak lángoló hajócskák,nem is kevés,nem kis lángokkal.
Viszont ez nem a duncanshelley.com lenne,ha nem lenne beugratós a történet.
Egyáltalán nem biztos,hogy az apuka került börtönbe,hogy a kopaszok közül nyomorodott meg valaki vagy esetleg a három ember,aki meghalt azok pont a kopaszok lettek volna.
Ülhetett a vén hülye is vagy megnyomorodhatott az apuka,mert balfasz volt és felrobbant a kezében egy csöves csúzli,(pisztoly,mielőtt valaki belémköt)vagy a három kopasz között szétosztva történtek a különböző események.
De még az is lehet,hogy az öreg állt bosszút az ajtajáért.
@ Duncan Shelley:
mocskok megérdemelték. Ilyenné vált ez a világ valamikor minden elromlott. Ennyi a tanulság.
@ Putyin998:
Túl óvatos vagy. :)
A munkás fickó fehér volt, a gyerekei is, az öreg is.
A három támadó közül kettő meghalt, egy nyomorék lett, a harmadik halott egy másik fiatalember a bandából.
Nem az apa ült 12 évet, egy barátja magára vállalta, hogy a gyerekei ne apa nélkül nőjenek fel.
Duncan Shelley írta:
Na mondtam én…Már a neonácik sem a régiek(persze,mert neo-k)
Akkor megvárom mások tanulságelemzését-ha lesz ilyen-hogy jól beleköthessek. 8-)
Louis írta:
Mi romlott el és mikor?
Mikor volt jobb,mikor volt más?
Kik a mocskok és mit érdemeltek meg?
Melyik világ vált ilyenné?
Louis írta:
Egyszer láttam,hogy egy pool-billiárd oktatás hogyan folyik értelmiségi körökben-emlékeztet a kommentedre.
Ime:”Ezzel a hosszú izével köll azokat a számozott hogyishivjákokat azokba a bigyókba lökdösni.Világos?” :-D
@ Duncan Shelley:
A gyárimunkásnak nem volt módszere és idegrendszere a helyzet kezelésére, ezért fajult el idáig. Utólag meg marta az önvád a gyerek miatt + sértett önérzet, aztán ezt találta ki.
A bosszú bonyolult dolog, mert érzelmek vannak benne és amiben érzelmek vannak, az bonyolult. Ezek nélkül kellene szemlélnünk azt ami történt és ezek nélkül kell döntést hoznunk. Van az a mondás, hogy ha az élettől citromot kapsz csinálj limonádét. Én ebben hiszek.
Aki rabja az érzelmeinek, az nagyon rá tud kattanni semmiségekre, ami aztán bebetonozza az életét és nem jut egyről a kettőre. Tovább kell lépni, bármi történik is. Megállni tilos.
A legszélsőségesebb esetekben a bosszú jogos. Például gyerekgyilkosságnál vagy ha valaki tudatosan hazudik létfontosságú kérdésben és ezzel lehetetlenné teszi a kívánt eredmény elérését. Például ha a rák gyógyítható, másképpen, de az nem üzlet és ezért hazudnak a rákról, hogy legyen üzlet. Aki ilyet tesz, az elveszti minden jogát, még lélegzés jogát is.
Ám a legtöbb esetben a bosszú jogtalan és értelmetlen. A hivatalos bosszú is az. Mi értelme van a börtönnek? Valaki ellop egy autót, ezért néhány évre bezárják egy cellába. Kinek jó ez? Ennek a célja csak fájdalomokozás, vagyis érzelmi alapon álló bosszú. Nem kellenek börtönök, mert minek? Ha valaki tett valamit, tegye jóvá és engesztelje ki az áldozatot. Ha ez nem lehetséges vagy nem hajlandó, akkor meg lőjék le és kész. Azért nem kell fenntartani épületeket, fizetni személyzetet, mert valamelyik politikus nagykutya azt hiszi, hogy akit oda bezárnak, annak olyan rossz ott lenni, hogy inkább megjavul.
@ Duncan Shelley:
Ez kevés információ. Ha csak annyi történt, hogy beszóltak neki, akkor a tanulság az, hogy az ideggyengeség miatt bármilyen semmiség elfajulhat.
annamari írta:
Több esetben is tévedsz,ha a valósággal vetjük össze a véleményeidet.
1.A bosszú roppant egyszerű a legtöbb esetben.Nem atomfizikusok követik el a legtöbb bosszúállást.Épp ellenkezőleg.
2.Érzelmek nélkül is lehet bosszút állni-nagyon is.Sőt,főleg úgy.Viszont ,ha az ember szereti a hobbiját,azért még ne nevezzük érzelgősnek.Nem a T101-es az etalon viselkedési norma.(mármint nem mindenkinek)
3.Nem lehet egyről a kettőre jutni,ha nem lépsz tovább???Erre hadd irjak csak ennyit:ha-ha-ha.
Sok sikertelen bosszúálló természetű embert ismersz,gondolom.
Én nem,épp ellenkezőleg ezt is.
4.A hivatalos bosszú üzlet.A börtönök fenntartása üzlet.Alacsony szinteken is és magasabb zinteken is.Ezt már egyszer kiveséztük itt a fórumon,mégegyszer nem akarok a nyilvánvaló csalások és lehúzások ismertetésébe belemerülni.
A hangzatos célok pont az olyan embereknek szólnak,mint te-mivel úgy látom,hogy véleményt gyártottál az alapján,tehát nyilván el is hitted részben vagy egészben.
Egyébként nem megbántásból irom ezt,de megbántódhatsz,ha akarsz-ez az egy kommented elég volt arra,hogy bebetonozódjon az a véleményem rólad,hogy te kicsit álomvilágban élsz.Nem azt irod,ami VAN,amit LÁTSZ,hanem amit látni SZERETNÉL.
Az emberek világa nem igy működik.
Elhiszem,hogy jobb lenne,ha igy működne,de ennyitől nem változik meg.
annamari írta:
Ezt külön kiemelném.Óriási forma vagy :laugh: :laugh: :laugh: :laugh:
@ Duncan Shelley:
ha a gyerek nem vesztette volna el az ujját és a barát nem ült volna akkor minden része tetszene a szösszenetnek ezek nem
az öreget s megértem mármint ki akarna önkéntesként belekeveredni egy ilyen harcba? de a gyerek ujjáért megérdemelné hogy kezelésbe vegyék a lemezvágó ollóval. arra nincs mentség
ideggenygeség meg nem tudta kezelni mert nincs módszere rá? ez egy melós nem karatebajnok vagy elitkommandós és melósok is kellenek sőt sokkal több kell ilyenből
vilko barnabás írta:
Great sem karatebajnok,sem elitkommandós-sőt!-tovább megyek,én sem vagyok karatebajnok(habár egyet egyszer felrúgtam) és elitkommandós sem(habár az itteni légiósokat is felrugdosom rendszeresen),mégis tudnánk kezelni a helyzetet.
Azt hiszem legalábbis.
A melós egy kategória?Vagy ideggyenge karatemester nem létezik?
Putyin998 írta:
Nagy tévedés. A body csak fedőfoglalkozás, Great elitkommandós.
A felesége ketrecharcos mester, földharcban verhetetlen.
Kislányáról elég annyi, hogy négy galaxisban van ellene elfogatási parancs.
@ vilko barnabás:
Felépéssel nagyon sok mindent lehet kezelni. A babaarcom és a mozgásom miatt ritkán kötnek belém, ha mégis, van egy módszerem rá. Semmi erőszak. Egy valós példa:
Azt hiszed, te vagy a menő? Igen.
Te hülye vagy, bazzeg! Igen.
Beverjek egyet? Igen.
Buzi vagy, köcsög? Igen.
A csajodat is szétk…rom! Jó.
Azt hiszed, csak a szám jár? Azt.
Felmegyek hozzád a kecóra és lerendezlek, bazzeg! Jó. Mikor?
Nincs visszakozás, nem akarsz kitérni, a hangod könnyed, mint egy sima beszélgetésnél. Ha nem jön be, legfeljebb kapsz párat, na és? A fellépés nem azt jelenti, hogy keményen odamondogatsz és fenyegetőzöl.
Great :
Verse#2:
Azt hiszed, te vagy a menő?Mié’?Te vagy a menő?Max. a gatyádba.
Te hülye vagy, bazzeg! És?Nem teccik?
Beverjek egyet? …(Erre erőszak a válasz)
Buzi vagy, köcsög? Igen.Megb…alak?Vagy ma inkább …opni akarsz?
A csajodat is szétk…rom! Hehe…nem ismered a feleségemet.
Azt hiszed, csak a szám jár? …opásnálbiztos.Mié’?Jár a kezed is?
Felmegyek hozzád a kecóra és lerendezlek, bazzeg! Minek várni tesó?(erőszak következik)
Hát konfliktuskezelésből még lehet,hogyvan mit fejlődnöm :-((
Ugyanez a Quartierben:
1.Bármilyen észrevételre:Nem érdekel.
2.Tünj el.Gyorsan
3.Erőszak.
De ezt megértik errefelé.Még a skinheadek is.
“Szerintetek a bosszú lehet jogos? Ha igen, milyen esetben? Ha a vérbosszút legálissá tennék (bizonyos korlátozással), az csökkentené a bűnözést? Egyetértetek azzal, hogy a bosszú bűn, melyet üldözni kell? Elfogadható számotokra, hogy mindenfajta büntetés bosszú, ilyen formán pedig a rendőrök és a börtönőrök hivatalosan kinevezett bosszúállók? Mit gondoltok, hogyan lehet véget vetni a bosszú láncolatának? Mit jelenthetett eredetileg a szemet szemért elv? Van értelme ennek az elvnek?”
Mielőtt bármit is mondanék ezekre, lenne egy kérdésem azokhoz, akik ebben a témában jártasak. Nekem ugyanis sajnos, vagy szerencsére semmilyen tapasztalatom nincs a bosszúval kapcsolatban. Persze, engem is ért már kár, meg atrocitások is és volt, hogy nagyon megbántottak, de ezek mind piszlicsáré ügyek voltak, ezért még nem kívántam senkinek úgy kimondottan rosszat, tenni meg aztán végképp nem akartam azért, hogy jól visszavágjak nekik. Tulajdonképpen azért, mert pontosan nem is tudom, hogy mire lenne az jó. És itt jön a kérdés: Miért akar valaki bosszút állni? Hogy az, aki ellene elkövetett valamit, megbánja, amit tett? Hogy a tettes belássa, hogy jó nagy hülyeséget csinált és többé ne tegyen semmi olyat? Esetleg azért, hogy gondoskodjon róla, hogy annak a tetűnek esélye se legyen senkivel hasonlót tenni? Vagy mondjuk, azért, hogy ország-világnak megmutassa, hogy vele nem lehet szórakozni, és senkinek még csak eszébe se jusson többet ártani neki? Mindegyik? Egyik sem? Vagy valami egészen másról van szó?
Ez nem találós kérdés, valóban lövésem sincs, mi a válasz és nem költői kérdés, mert igazán érdekelne, hogy MI A BOSSZÚ CÉLJA.
Elképzelni persze, el tudok olyan szituációt, hogy engem, vagy valakit, aki közel áll hozzám valamilyen brutális támadás ér és ez már csak így belegondolva is felcseszi az agyamat, de azt nem tudom, hogy mi lenne a dolog legjobb elintézési módja, mert nem tudom, mi a cél. Mikor a Leszboszi cápát olvastam, abszolút át tudtam érezni Szonja Drake haragját, én is dühös lennék, ha ilyen történne a húgommal, tutira szétvetne az ideg. Akkor ott biztosan megszűnne a jó kislány, aki senkinek nem kívánna rosszat és egyik pillanatban még arról fantáziálnék, hogy életük végéig a sitten fognak rohadni, a másikban meg, hogy a vérükben tapicskolok. Arról viszont fogalmam sincs, hogy ha bekövetkezne valamelyik, vagy mind a kettő, akkor elégedett lennék-e, mert nem tudom, mi a bosszú célja.
Bizonyára lehet okot találni a jogos bosszúra, amennyiben valós, vagy v é l t sérelem ér valakit. De ki dönti el, hogy a sérelem valós, vagy v é l t ? Vagy azt, hogy a bosszúállónak igaza van -e? Természetesen a bosszúálló. És ugyan mennyire lehet objektív egy bosszú melletti olyan döntés, amelyet indulat fűt? Semennyire. Gyanítom, hogy aki a szellem olyan magaslatán áll, és olyan tiszta energiákkal rendelkezik, hogy a körülményeket, annak minden aspektusát és részletét objektív kívülállóként tudja megvizsgálni az nem akar bosszút állni . Akkor sem, ha történetesen az jogos lenne. Egyszerűen azért, mert ez a megoldás távol áll tőle, hogy még gondolatban sem merül fel. Nem a része. Lehet, hogy ezeknek a személyeknek “találták ki” a bosszú helyett a megbocsátást. Tudom, kevesen vannak!
@ Great:
@ Putyin998:
nem szoktak belém kötni de volt rá példa. eddig még nem vertek meg csak egyszer a falhoz szorított egy kövér részeg
@ vilko barnabás:
Nem akarok okoskodni,kioktatni pedig főleg nem szeretnélek,de mire egy ilyen helyzet egyáltalán előállhat…ez csak a te hibád egyedül.Mindig minden esetben.
Fiatalabb koromban mindig minden sérelmemet-ami nem üzleti,hanem személyes jellegű volt-egyből meg akartam torolni.Indokolatanul brutális ellenlépéseket tettem mindenki ellen.
Aztán lassacskán benőtt a fejem lágya,ahogy mondani szokták és teljesen mások lettek a prioritások.
Még a sitten is,inkább igyekeztem mindent ésszel megoldani.Évente talán egy olyan eset volt,amikor egy pofonnál több is elrepült és saját kezűleg is tettlegességhez folyamodtam.
Egy nyilvános dolog volt az utolsó itéletemben,ami börtönvilágszerte nagy hirveréssel járt és alig úsztam meg a plusz éveket,de az kellett,igy volt kitervezve és azt kell mondjam-nagyképűség ide vagy oda-a magyar börtönök történetében ilyen alaposan megszervezve és végrehajtva több börtönt érintően egy bosszúállást sem hajtottak még végre.
Egy évig túrtunk-fúrtunk,hogy mindenki odakerüljön,abba az ominózus heti körszállitásba,abba a csurmába,abban a műszakban.És sikerült.Még nagy hanggal gyanútlanul érkeztek a delikvensek,csak kicsit meglepődtek,mikor négyükből kettőt máshová tettek az utolsó pillanatban,és mikor rájuk csapódott az ajtó,hirtelen kilépett a vécéből pár igen dühös ember,erős támadó szándékot mutatva.
És még az is meglepő volt,hogy hiába üvöltöttek segitségért,az a fránya zárkaajtó csak akkor nyilt ki,mikor végeztünk.
Fel sem tudtak jelenteni,csak a külkórházban az orvosnál,mert bent nem vették fel a jegyzőkönyvet.
Utána persze pincében töltöttem az utolsó hónapjaimat,egy másik intézetben.Viszont mindenki,az őrök,a nevelőtisztek,a biztonsági tisztek,a kommandósok és még némely parancsnok is vállomveregetett és nem szenvedtem hiány semmiben,mivel a sértettek régóta gyűlölt alakok voltak a magyar börtönvilágban.(az egyikük egy mostanában levitézleni látszó,régi “nagy”ember<-ez utalás a kilétére-közeli hozzátartozója)
Egyikük barátja lekiabált nekem a zárkájából,mikor a napi(hajnali)szabadlevegőntartózkodásomon kocogtam körbe kéz-lábbilincsben(ebben lépni nem tudsz,csak kocogni)
Aznap,a rendes fegyházsétán 20an körülállták és heten lepofozták,szájbaköpködték és megalázták,pedig nem üzentem senkinek,még időm sem volt intézkedni.Nagyon jól esett,komolyan mondom.Végülis ez is elégtétel.
A szervezéshez kis pénz kellett,ajándékok a rács mindkét oldalára(szteroid,cucc ilyesmi)és ki kellett használni a smasszerek hagyományos rasszizmusát.De sikerült.
Azóta még többet változott az életem.De rengeteget tanultam a szervezés egy éve alatt a manipulációból,mert bár voltak segitőim,majdnem mindent útközben kellett kitalálnom-teljesen egyedül.A titoktartás nyilván mindent felülirt,tehát még kérdezősködni sem tudtam.
Mire minden készen állt,érdekes módon egyikünk sem izgult,pedig sok év kedvezményt kockáztattak és plusz éveket.Még lámpaláz sem volt.Előtte lévő este volt egy utolsó egyeztetés és kész.Jól sikerült.
A mérleg:törött bordák,törött állak,agyrázkódás,az egyikük kicsit meg is buggyant és bekakilt. :-P
Az ok?18-an megverték három barátomat zokniba tett lakatokkal,mert magyarok voltak.Semmi egyéb.Ja és persze,mert ki is kellett rabolni őket.Utána,mikor rájöttek,hogy ebből akár baj is lehet(mi a fegyházon ültünk,ez a börtönös körleten történt)mind betagadták a börtön(a főkolomposok)és elszállitatták magukat mindenféle hazug indokokkal.
A "katonáikat"ott helyben elintéztük,az "anyaházban"ez könnyen ment.A többi volt nehéz.
Itt,a mostani munkámat is úgy kezdtem,mint Nosztrán vagy Vácon kezdtem volna.Már tudom manipulálni(szeretem elhinni magamról)a bűnözőket és itt mindenki az.A bártulajdonosok éppúgy,mint az utca népe vagy a vendégeik nagy többsége.
Mikor érkeztem-látogatóba,melóról szó sem volt!-épp azon volt T.hogy kiszáll az egészből,mert nem talált már senkit,aki itt dolgozzon és használható.Őt és az akkori társát megtámadták,lábonlőtték őket és a társát úgy megverték,hogy koponyalapi törése lett,többek között.
Beugrottam két hétre és itt ragadtam.Ennek már jó ideje.
Azóta több munkánk van,mint bármikor előzőleg.
Ha harminc emberhez kell odamennem egyedül,akkor is megverhetem bármelyiküket és nem mernek megtámadni,pedig én nem használok lőfegyvert,csak könnygázt és a kezemet.
Néha a nyilvánosság,néha a fű alatt szarakodás a célravezető.De minden helyzet kezelhető.Néha persze akadnak magányos hősök,de őket csak a kokain hajtja.
Bocs a hosszú történetért.Pff..már nem is tudom,hogy kanyarodtam el ide..Na mindegy,már nem törlöm ki.
@ vilko barnabás:
Már tudom,hogy mit akartam még irni :-D
Itt is mindenki el van kapva utólag,aki szarakodik-ez a renomé része.
Pl:egy hete egy zsebest harmadik próbálkozásra sikerült elkapnom,és telefújtam a száját könnygázzal.Félpercig nyomtam neki,úgy hogy közben lefogtam a fejét a földre.
Azóta megint nincs zsebes a bároknál.
Itt nem érzelemvezérelt bosszúról van szó,hanem érdekről és megtorlásról.
@ Putyin998:
akkor ez nem is bosszú hanem rendtartás
:-D
csomó filmet láttam a tökéletes bűntényről amit soha nem derítenek fel, szerintem a valóságban ez sokkal gyakoribb és többen képesek rá sorozatban
én biztos rajtavesztenék a lekisebb betörésen a gyilokról nem is beszélve de szerintem azok akik ebben profik tökre nem úgy gondolkodnak mint én
szerény véleményem szerint vannak olyanok, akiknél ez nem merészség hanem profi munka, mint nálam az enyém. ahhoz se kell sok merészség bátorság igen, de főleg hozzáértés
@ vilko barnabás:
Hát az igazi betörés tényleg szakma.Könnyebb megdőlni vele,mint egy gyilokkal néha.
Egyébként meg igazad van.
@ Petra:
Ezt már nagyon jól megfogalmazták a magyar törvényalkotók.Szerintem tök jó és használható terminológia.
Jól olvasd el és értelmezd,ez az eredeti szöveg,kivülről tudom.Csak úgy látszik,amit szabad Jupiternek….
Ez a megtorlás állami szinten.Szerintem beteges.
Szankció törvényi fogalma:
Btk.37§:A büntetés a bűncselekmény elkövetése miatt a törvényben meghatározott joghátrány.
Ez eddig okés.
A törvény csak a büntetés fogalmát adja meg,a mikéntjét nem.
Szankció hivatalos fogalma:Államilag kikényszeritett joghátrány,amely a bűncslekmény elkövetéséhez kapcsolódik és azt az elkövetővel(terhelttel)szemben a társadalom védelme és az újabb bűncselekmények megelőzése érdekében fő szabályként a biróság alkalmaz.
A büntetés célja:
Btk.37§:
A büntetés célja a társadalom védelme érdekében annak megelőzése hogy akár az elkövető,akár más bűncselekményt kövessen el.
Ennyi és nem több a hivatalos szöveg.
Egyéni konfliktuskezelési és feloldási módok:
-elkövető reszocializálása
-elkövető újabb bűncselekménytől való elriasztása
-elkövető ártalmatlanná tétele
Na,ezen lehet molyolgatni,nem?
Vajon hol a hiba az elméletben?
Jól működik ez a gyakorlatban?
Tényleg mindenki jól jár és csak a bűnösök bűnhődnek?
Mindenre van paragrafus?
Tényleg azt csinálják,amit saját maguknak megfogalmaztak végrehajtandó feladatként?
@ Petra:
Ja,bocs.A bosszú szó behelyettesitését az arra alkalmas részekbe rád bizom.
@ Putyin998:
Világos. Azt hiszem, értem mire célzol.
A törvényeknek az a feladatuk, hogy biztosítsák a társadalmi rendet. Az igazságszolgáltatásnak pedig része a bűncselekmény megállapításán túl a büntetés szabályozása is, de ha erről csak ennyi és ilyen általánosan szerepel a Btk.-ban akkor ez valóban lópikula. Mivel nem valami konkrét, ha ez alapján ítélkeznek, akkor nem is tűnik igazán kiszámíthatónak, így épp csak a célját nem éri el, tudni illik nem elrettentő. Mindegy, csak ennél azért többet vártam volna tőlük.
Apropó, ha a központi bűnüldözés és igazságszolgáltatás valóban hatékonyan működne, akkor elvetnéd az önbíráskodást és rájuk bíznád a büntetést? (Júj, ez milyen idióta kérdés volt! „Mi lenne ha” kezdetű kérdések eleve baromságok, mert nem az van és kész. Ha a nagymamának farka lenne, akkor ő lenne a nagypapa? Ne menjünk bele találgatásokba, átfogalmazom.) Szóval, milyen feltételek mellett engednéd át az igazságszolgáltatást teljesen és nyugodt szívvel a hatóságoknak? Ha pontosabbak lennének a törvények? Ha másfajták lennének a büntetések? Ha a személyes bosszú is helyet kapna benne (mondjuk végignézhetnéd, vagy részt is vehetnél a neked ártó személy megbüntetésében)? Egyáltalán el tudsz képzelni olyan rendszert, ami legalább elfogadhatóan kezelni tudja ezeket az ügyeket és nincs mellette értelme a maszek bosszúállásnak?
” Mit jelenthetett eredetileg a szemet szemért elv? Van értelme ennek az elvnek? ”
Szerintem nem a bosszúról szólt hanem teljesen másról .
Ha elvetted valakinek a szeme világát , akkor valakinek vissza kell adnod .
Több gyógyítóval beszéltem ,akik úgy vélik előző életükben harcosok voltak , és sok embert tönkretettek . Az hogy most gyógyító képességet kaptak azért van , hogy visszaadjanak valamit , amit elvettek . Szemet -szemért .
Thirdeye írta:
Érdekes meglátás. A harcosok sokszor gyógyítók is voltak egyben.
Ha valaki a te szemed világát veszi el, akkor neked kellene visszaadnia, nem? Különben nem sok értelme van. :)
Duncan Shelley írta:
Ki tudja , lehet hogy az a kedves eladónő az Ofotért üzletében előző életemben elhomályosította a tisztánlátásomat ;-)
Duncan Shelley írta:
Lehet hogy neki igy lett három szeme :-P
@ Petra:
Nem tudok elképzelni olyan rendszert,amiben átadnám a jogot bárkinek bármilyen revans ügyben,de nem tudom objektiven szemlélni ezt a kérdéskört.
Nyilván létezhet elméletben ilyen rendszer,csak én nem tudom elképzelni.
Thirdeye írta:
Van itt még egy szempont, ami szerintem a legfontosabb, de erről még talán senki nem beszélt, hát megpróbálkozom vele.
A szemet – szemért elv egyik fontos értelme az, hogy a büntetés/bosszú adekvált legyen. Vagyis egy szemért egy szem hulljon ne több.
Ez bizony nagyon fontos, mert sokszor tapasztaljuk azt, hogy vélt vagy valós sérelmekért nemcsak az bűnhödik, aki elkövette, hanem sokszor az egész családja az illetőnek, meg a rokonai is stb.
A szemet – szemért elv az alapja annak, hogy az elkövető és senki más az, aki a vétkes és akinek a bosszút/büntetést el kell viselnie. A büntetés mértéke pedig nem haladhatja meg azt a szintet, amit maga a vétek okozott. Vagyis ne történhessen meg, hogy egy pofon miatt valaki az életével fizet.
@ Alex:
Miért ne történjen meg?
Putyin998 írta:
Mert elfajulhatnak a dolgok, ha nincs benne korlát. Vissza lehetne vele élni.
Nem tudom, hogy erre is van-e történeted (bár szerintem Neked van :-)), de szerintem magad is elmesélnéd, hogy bizonyos igazságérzet működik még a legdurvább körülmények közt is.
Alex írta:
Működik valóban,de ez is egyén és környezetfüggő.
De a személyes érintettség mindig nagyon erős szál.
Még ha nincs is rá egyéb okom,akkor is a személyes érintettség fennállása esetén sokkal messzebbre megyek,”hiszen nincs más választásom”,pedig ez egyszerűen nem igaz.
Ez van.
Putyin998 írta:
De visszatérve a kérdéshez: szerintem az miatt fontos, hogy a mérték be legyen tartva, hogy ne indítson el a dolog láncreakciót. Ha valakinek kivered a szemét és az elkövető elveszti érte a sajátját, akkor az érdekltek lezárhatják a dolgot, mert helyreállt az “egyensúly”. de ha egyensúlytalanság áll fenn, akkor pont a személyes érdekeltség esete lép majd fel (lesznek akik addig nem nyugszanak, míg az egyensúly nem áll helyre), ami aztán olyan mértékben elfajulhat, hogy egy gyanutlan pofon következtében egy fél falu kiírtja egymást.
Tehát a társadalom érdeke az, hogy a bünetés adekvált legyen és ezzel a nyitott ügy lezárulhasson és ne kezdjen el ágazni.
@ Alex:
Igen,de a “társadalom” egy létező közösség vagy csak egy leányálom?
Avagy léteznek különböző tudatos és tudattalan alapon együttműködő érdekközösségek és létezik egy mondvacsinált egység;társadalom néven?
Putyin998 írta:
De az elv alkalmazása szempontjából mindegy, hogy tudatos vagy tudattalan alapon együttműködő érdekközösségek vagy egy mondvacsinált egység;társadalom néven tartja be.
Társadalom létezik.
Hm. Eszembe jutott, hogy mégis van tapasztalatom a bosszú témában.
Tizenkét éves , hatodikos általános iskolás koromban egyik reggel épp az öltözőszekrényemnél kötögettem a váltó cipőmet, mikor felpillantva arra lettem figyelmes, ott áll fölöttem egy nem kimondottan nagydarab, nálam viszont jóval vaskosabb, keménykötésű, kreol bőrű, nagyon szép arcú, de kicsit fura arckifejezésű leányzó. Ismertem, Raffael Évának hívták, eggyel fölöttem járt, de már annyiszor bukott, hogy legalább tizenhat éves volt. Gondoltam megkérdem, mit akar, de nem nagyon jutottam szóhoz, mert mikor felálltam és ránéztem, hirtelen akkora pofont kaptam, hogy a fal adta a másikat. „Te szemét”- mondta. Én meg odakaptam az arcomhoz, közben csillagokat láttam, éreztem, hogy az állkapcsom elzsibbad és szédelgek. Mikor valamennyire kitisztult a kép, ellenőriztem, hogy nem haraptam el a nyelvem és minden fogam meg van, elengedtem a sajgó arcomat és egyenesen a szemébe néztem. Nem kérdeztem én semmit, csak meglendítettem a kezemet és én is lekevertem neki egyet. „Picsa” (Azt már nem tudom, hogy mondtam-e, vagy csak gondoltam.) Mindenesetre meg sem kottyant neki az ütés, de annyira megdöbbent, hogy aztán hosszú másodpercekig csak állunk ott és nem történt semmi, mintha megfagyott volna a levegő. Aztán persze jól megtépett, mintha cséphadaróba kerültem volna, csak fogtam a fejemet és egyre lejjebb és lejjebb húzódtam, még végül ott ültem a szekrény tövében összegubózva. „Ezt azért kaptad, mert bántottad az öcsémet”- mondta. Én meg, még mindig a kezeimmel a fejemen, de nagyon határozottan és a körülményekhez képest erélyesen megkérdeztem, hogy: „Igen, és azt is elmesélte neked, hogy miért?” Éva kicsit hátralépett és zavartan visszakérdezett: „Nem, miért?” Ezen kicsit felbátorodva leengedtem a kezemet és mikor találkozott a tekintetünk láttam, hogy komolyan érdekli a válasz. „Akkor kérdezd csak meg tőle!” – mondtam. Erre sarkon fordult és elment. Én még egy picit üldögéltem ott a földön, de aztán hamar összekaptam magam, nem is látszott rajtam semmi (csak a fejét, hogy meg ne sántuljon) és nem sokkal később, már szinte el is felejtettem az egészet.
Ebédidőben békésen eszegettem a levesemet, mikor megjelent a menzán Éva. Akkor vettem észre, mikor odajött hozzám két tányérral és megkérdezte, hogy leülhet-e mellém. Mit mondhattam volna? „Igen.” Ekkor letette elém az egyik tányért, valami főzelék volt benne és azt mondta: „Ezt neked hoztam és ne haragudj a reggeli miatt.” Furcsán méregettem, majd bólintottam, mire láthatóan megkönnyebbült és mesélni kezdett. „Beszéltem a Lajossal, megkérdeztem tőle, hogy szerinte pontosan miért is kapta azt a tökön rúgást tőled. Erre röhögve mondta, hogy biztos mert már nagyon mérges voltál, miután aznap már harmadszor sikerült megfognia a seggedet, pedig te mindent megtettél, hogy távol tartsd. Azt mondta, nagyon tetszel neki, de te folyton elzavarod és nem tud máshogy közeledni hozzád. Tudja, hogy ez nem jó módja az udvarlásnak, de tőle ennyi telt. De butaság volt, ezt már ő is belátta és az is, hogy nem hitte el, mikor mondtad, hogy ha még egyszer hozzád ér, nagyon megbánja. Hát most már bánja.” Váratlanul ért ez a dolog, mert igazából egyáltalán nem számítottam tőlük ilyen belátásra, kíváncsi voltam, ez mennyire komoly. „Jó és akkor mostantól nem fog piszkálni és nem próbál fogdosni?” –kérdeztem. „Nem , ezt megígérte. Én is leszidtam miatta és elmagyaráztam neki, hogy milyen kellemetlen ez egy lánynak, ilyet nem csinálunk azzal, akit kedvelünk és egyébként is tiszteletlenség. „ –válaszolta Éva. „Ami pedig engem illet”-folytatta- „sajnálom, hogy bántottalak, hogy egyáltalán beleavatkoztam. Látom, hogy el tudod intézni a dolgaidat és kis karakán lány vagy. Egyébként engem még a saját apám sem mert megütni soha. Szóval már tudom, miért csíp téged a Lajos, van vér a pucádban.”
Ezzel a beszélgetés le is zárult, mert már csak ettünk és elbúcsúztunk, viszont ahányszor találkoztunk, mindig köszöntünk és váltottunk pár szót. Barátok nem lettünk, de bírtuk egymást és jól kijöttünk, azonban nem sokra rá Éva terhes lett és kivették a suliból, így szinte teljesen megszakadt a kapcsolat. Nem bánom, hogy ez történt és így alakultak a dolgok, csak azt sajnálom, hogy soha nem kérdeztem meg tőle, hogy mi volt a célja, mikor elindult rajtam bosszút állni.
@ Petra:
Tudom,hogy nem nekem irtad a sztorit,de én valahogy nem látom át ezt az egészet.
Azért kicsit megfésülted,nem?
Mármint a dialógust és a nyelvezetet?
…de akkor sem.
Putyin998 írta:
Ki másnak írtam volna?
Putyin998 írta:
Egy kis mitugrász hülye gyereknek tetszettem, de mikor hozzám ért, zokon vettem és jól elküldtem a francba. Ő ahelyett, hogy békén hagyott volna ezek után sportot űzött abból, hogy minél többször mögém lopózzon és megfogja seggem. Én meg hiába kiabáltam, meg fenyegetőztem, csak kiröhögött, ezért a következő alkalommal egy tökön rúgással adtam nyomatékot a szavaimnak. Ő otthon elmondta, hogy bántottam (de azt nem, hogy miért), a nővére meg kitalálta, hogy majd jól megbosszulja. Másnap reggel ezért történt az a kis „verekedés” köztünk (tulajdonképpen főleg a nővére ütött, én csak az elején voltam kicsit önérzetes, ahogy meséltm), de miután kiderült, hogy miért kapom, felhívtam a figyelmét, hogy az öcsit jobban kifaggathatta volna részletekről. Ezután (mivel nem volt olyan hülye a csaj) elővette a tesóját és az elmesélte neki, hogy a tapizásért szorult. A leányzó ekkor már nekem adott igazat, rájött, hogy jobb lett volna, ha nem avatkozik a dologba és eljött a menzára bocsánatot kérni. A kölyök meg nem zaklatott többet, mert belátta, hogy nem mókás. Hát így hangzik a sztori kócosan.
Azért írtam le ide, mert jó példa arra, mikor valakit jobban hajt a bosszúvágya, mint az igazság vágya és ezt később megbánja. De van példa arra is (bőven), mikor a kettő egy irányba mutat, tipikusan ilyen Szonja Drake (A bosszú mestere) esete. És azért kapta tőlem a kölyök is a diótörőt, mert bosszantott a pimaszsága és szerintem meg is érdemelte.
Kellemes karácsonyt, Putyin(forprezident)998!
@ Petra:
Köszönöm és neked is viszont!
-Mármint a karácsonyt,érted?
Egyébként nem ezt nem értettem és a megfésülés sem ezt jelenti mifelénk.
Túl egyszerűen megértette a jány a mondanivalódat.Ez örömteli,de nekem életszerűtlen a filantróp lovári kiskorú bosszúálló fúria ilyetén való megtérése.
Persze megérthette ő,mindössze a párbeszédeket fésülhetted át az én értelmezésemben,illetve tömöritetted az eseményt.
Szóval az alapsztori elsőre átjött,érted-nem debil vagyok,csak furcsa volt a leányzó liberaizmusa és az egyenlőségbe vetett hite illetve látásmódja.
Mégegyszer kellemes ünnepeket!