Sokan kérdezik, hogy mi a cél, mire megy ki ez az egész, mikor lesz már vége ennek a rémálomnak. Van egy trükk. Épp azt alkalmazzák rajtunk. Valamikor nagyon régen voltam egy előadáson, amin az előadó a fájdalom személyiségre gyakorolt hatásáról beszélt. Kihívott valakit az emelvényre, hogy rajta demonstrálja az elvet. A vendégnek egyesével kellett visszaszámolnia Tovább »
Falak közé születtem, falak között éltem, és falak vesznek körül most is, ebben a pillanatban. Olyan falak, amik nem kőből, fémből, fából, műanyagból vannak, hanem érzelmekből, hitből: elfogadott legendákból. Egész életemben, bárhová is akartam menni, bármerre akartam lépni, bármit akartam tenni, már ugrott is elém valaki, aki átszellemülten üvöltötte: NEM LEHET! Nem lehet ezt, nem Tovább »
A fordított gépészet a legális ipari kémkedés. A fordított gépészet szakértői fognak egy szabadalmaztatott terméket, szétszedik, vizsgálják, különféle teszteknek vetik alá, és ezen a módon jutnak el a gyártási tervdokumentációig. Például fognak egy kereskedelmi forgalomban kapható mobiltelefont, amit visszabontanak a blueprintig, a tervrajzig, ami alapján képesek lesznek azt gyártani. Mi lenne, ha a saját testünket Tovább »
Valaki egyszer kitalálta a póker szabályait, néhány embernek megtetszett, és beszálltak játszani. Pókerezni csak azon az egyetlen módon lehet, hogy elfogadjuk a szabályokat. A póker a szabályok miatt póker. Aki csal, az valójában nem pókerezik, hanem csal. Valaki egyszer kitalálta a sakk szabályait. Néhány embernek megtetszett, és beszálltak játszani. A sakk a szabályai miatt sakk. Tovább »
Energiaválság van Európában, amit nem te idéztél elő, mégis elsősorban magadra számíthatsz, ha át akarod vészelni. Nézzük, hogyan!
Ha megpróbáljuk visszakövetni a szálakat a forrásig, igencsak nehéz dolgunk van. A felelősök minden lehetséges módon igyekeznek szétszórni a figyelmet, hogy a tálalt magyarázatok sokszínűsége még a gyanú árnyékát is elvigye a közelükből. Az elterelő magyarázatok mellett szakértők törnek lándzsát, hogy a tekintélyelv is meglegyen.
Olyan magyarázatot nem fogunk találni, aminek igazságtartalmában biztosak lehetünk. Az energiaválság lefolyását és a mi felelősségünket a végső ok amúgy sem befolyásolja.
Talán a német politika minden rendszerszemléletet nélkülöző zöldülési döntése lökte el az első dominót, amikor úgy határozott, hogy felszámolja az ország valamennyi atomerőművét – az így keletkező energiahiányt pedig Franciaországtól megvásárolt atomenergiával pótolja. Az átgondoltságra jellemző, hogy a vásárlás miatt Franciaországban alakult ki hiány, és a következményeket azóta is görgetik maguk előtt.
A további dominókat a politikai játszmázás miatti sértődések, az elzárt gázvezetékek, a további átgondolatlan és nem megfelelően időzített agresszív zöldülési kísérletek rúgták fel.
Sok más magyarázattal is előálltak, a lényegen ez mit sem változtat: nekünk kell megoldanunk.
Elvileg Magyarországot nem érinti az Oroszországgal kötött hosszú távú szerződés miatt, de jobb mégis számolni a lehetőséggel, mint utólag kapkodni.
Amit általában kiemelnek, az az áramszünet. Ausztriában a hivatalos médiumok már arról beszélnek, hogy az elsötétülés akár 2 hétig is eltarthat.
A Németországban és Ausztriában megjelent tájékoztatók valamiféle jópofa, tréfás eseménynek mutatják a hosszú áramszünetet, mintha az közelebb hozná az embereket, akiket (e logikát tovább víve) az áramellátás választott el egymástól.
Lefordítva: a rossz energia-politikai döntéseket semmiségnek állítják be, amik csak úgy az emberiség miatt alakultak ki, és valójában senki nem felelős, vagy mindenki egyszerre és ugyanolyan mértékben.
Javasolják rengeteg gyertya, mécses, virágcserép, tartós élelmiszer beszerzését.
A komolyabb források a boldog egymásra találás helyett katasztrofális állapotokra hívják fel a figyelmet: 2 nap alatt leáll a mentőszolgálat, 6 nap után összeomlanak a társadalmi ellátóhálózatok, és így tovább.
1977. július 13-án este fél tíz felé New York elsötétedett, leálltak a légkondik, a metró, a liftek, a szivattyúk, a szellőzök, nem nyíltak az elektromos zárak a hotelekben, hivatalokban, színházakban. Volt olyan kórház, amelyben gyertyafény mellett műtöttek, máshol a parkolóba vitték ki a betegeket, hogy a tűzoltóság reflektorait használják az ellátásukra.
Azután elkezdődtek a fosztogatások, amiben egyre többen vettek részt, boltokat, autószalonokat raboltak ki, üzletek ezreit rombolták le, az erőszak az őrületig fokozódott.
Az áramszünet 25 órán át tartott.
Rengeteg vállalkozás tönkrement ezen a napon, a közvetlen károk miatt, vagy a következő elsötétedéstől rettegve hozott új szabályok miatt.
Ma a világ sokkal szélesebb körben használ áramot, és alig van olyan folyamat, ami áram nélkül huzamosabb időn át képes lenne működni. Ebből adódóan az az elképzelés, hogy 2 hét sötétség olyan, mint egy kemping, ami közelebb hozza az embereket, ostobaság.
Maximálisan felkészülni, és reménykedni, hogy nem következik be.
A felkészüléshez szükség van
Ne arra rendezkedjünk be, hogy nem lesz áramunk 2 hétig, hanem arra, hogyan fogunk áramhoz jutni akkor is, amikor az ellátóhálózatot lekapcsolják.
Mivel az energiaválság télre lett időzítve, a napelemek jóval alacsonyabb hatásfokkal működnek, vannak azonban más eszközök is, amikkel áramot lehet fejleszteni: biológiai bomlás, szélenergia, vízenergia, mechanikai energia (dinamó, generátor) stb., ezekhez szükségünk lesz átalakítóra, akkumulátorra (hagyományos akkumulátor, portable charger, power bank).
A közösségek nagyon fontosak, mert sokkal biztonságosabb és elviselhetőbb, ha nem magányosan vagy nagyon szűk körben kell átvészelni a nehéz időszakot, a tagok szakértelme és készségei összeadódnak, kiegészítik egymást.
Fontos a vészforgatókönyv, az átgondolt felszerelés, és az is, hogy az eszközeinket tudjuk használni.
Mindezekhez hasznos támpontokat találsz a Pokol Kézikönyvében, melyet itt tudsz megrendelni:
2007-ben, egy hagyományos felszereltségű acélgyárban, évi 500 ezer tonna acél megtermeléséhez, mintegy 1 ezer embert kellett foglalkoztatni. 2017-ben, Ausztriában, Donawitzben, az osztrák Voestalpine acélgyárában évi 500 ezer tonna acél előállításához 14, azaz tizennégy emberre volt szükség. A modern technológia 10 év alatt 98,6 százalékkal csökkentette az ember részvételét az acélgyártásban. Igaz, egyelőre csak egyetlen gyárban, Tovább »
