Energiaválság van Európában, amit nem te idéztél elő, mégis elsősorban magadra számíthatsz, ha át akarod vészelni. Nézzük, hogyan!
Miért van energiaválság?
Ha megpróbáljuk visszakövetni a szálakat a forrásig, igencsak nehéz dolgunk van. A felelősök minden lehetséges módon igyekeznek szétszórni a figyelmet, hogy a tálalt magyarázatok sokszínűsége még a gyanú árnyékát is elvigye a közelükből. Az elterelő magyarázatok mellett szakértők törnek lándzsát, hogy a tekintélyelv is meglegyen.
Olyan magyarázatot nem fogunk találni, aminek igazságtartalmában biztosak lehetünk. Az energiaválság lefolyását és a mi felelősségünket a végső ok amúgy sem befolyásolja.
Talán a német politika minden rendszerszemléletet nélkülöző zöldülési döntése lökte el az első dominót, amikor úgy határozott, hogy felszámolja az ország valamennyi atomerőművét – az így keletkező energiahiányt pedig Franciaországtól megvásárolt atomenergiával pótolja. Az átgondoltságra jellemző, hogy a vásárlás miatt Franciaországban alakult ki hiány, és a következményeket azóta is görgetik maguk előtt.
A további dominókat a politikai játszmázás miatti sértődések, az elzárt gázvezetékek, a további átgondolatlan és nem megfelelően időzített agresszív zöldülési kísérletek rúgták fel.
Sok más magyarázattal is előálltak, a lényegen ez mit sem változtat: nekünk kell megoldanunk.
Elvileg Magyarországot nem érinti az Oroszországgal kötött hosszú távú szerződés miatt, de jobb mégis számolni a lehetőséggel, mint utólag kapkodni.
Mivel jár az energiaválság?
Amit általában kiemelnek, az az áramszünet. Ausztriában a hivatalos médiumok már arról beszélnek, hogy az elsötétülés akár 2 hétig is eltarthat.
A Németországban és Ausztriában megjelent tájékoztatók valamiféle jópofa, tréfás eseménynek mutatják a hosszú áramszünetet, mintha az közelebb hozná az embereket, akiket (e logikát tovább víve) az áramellátás választott el egymástól.
Lefordítva: a rossz energia-politikai döntéseket semmiségnek állítják be, amik csak úgy az emberiség miatt alakultak ki, és valójában senki nem felelős, vagy mindenki egyszerre és ugyanolyan mértékben.
Javasolják rengeteg gyertya, mécses, virágcserép, tartós élelmiszer beszerzését.
A komolyabb források a boldog egymásra találás helyett katasztrofális állapotokra hívják fel a figyelmet: 2 nap alatt leáll a mentőszolgálat, 6 nap után összeomlanak a társadalmi ellátóhálózatok, és így tovább.
1977. július 13-án este fél tíz felé New York elsötétedett, leálltak a légkondik, a metró, a liftek, a szivattyúk, a szellőzök, nem nyíltak az elektromos zárak a hotelekben, hivatalokban, színházakban. Volt olyan kórház, amelyben gyertyafény mellett műtöttek, máshol a parkolóba vitték ki a betegeket, hogy a tűzoltóság reflektorait használják az ellátásukra.
Azután elkezdődtek a fosztogatások, amiben egyre többen vettek részt, boltokat, autószalonokat raboltak ki, üzletek ezreit rombolták le, az erőszak az őrületig fokozódott.
Az áramszünet 25 órán át tartott.
Rengeteg vállalkozás tönkrement ezen a napon, a közvetlen károk miatt, vagy a következő elsötétedéstől rettegve hozott új szabályok miatt.
Ma a világ sokkal szélesebb körben használ áramot, és alig van olyan folyamat, ami áram nélkül huzamosabb időn át képes lenne működni. Ebből adódóan az az elképzelés, hogy 2 hét sötétség olyan, mint egy kemping, ami közelebb hozza az embereket, ostobaság.
Mit tudunk tenni?
Maximálisan felkészülni, és reménykedni, hogy nem következik be.
A felkészüléshez szükség van
- megfelelő felszerelésre
- testi-lelki tréningre
- vészforgatókönyvre és
- közösségre
Ne arra rendezkedjünk be, hogy nem lesz áramunk 2 hétig, hanem arra, hogyan fogunk áramhoz jutni akkor is, amikor az ellátóhálózatot lekapcsolják.
Mivel az energiaválság télre lett időzítve, a napelemek jóval alacsonyabb hatásfokkal működnek, vannak azonban más eszközök is, amikkel áramot lehet fejleszteni: biológiai bomlás, szélenergia, vízenergia, mechanikai energia (dinamó, generátor) stb., ezekhez szükségünk lesz átalakítóra, akkumulátorra (hagyományos akkumulátor, portable charger, power bank).
A közösségek nagyon fontosak, mert sokkal biztonságosabb és elviselhetőbb, ha nem magányosan vagy nagyon szűk körben kell átvészelni a nehéz időszakot, a tagok szakértelme és készségei összeadódnak, kiegészítik egymást.
Fontos a vészforgatókönyv, az átgondolt felszerelés, és az is, hogy az eszközeinket tudjuk használni.
Mindezekhez hasznos támpontokat találsz a Pokol Kézikönyvében, melyet itt tudsz megrendelni:
Azt, hogy hogyan kezdődött 100% biztonsággal nem tudom megmondani, de 2009-ben kaptam 1 óra beszélgetést valaki olyannal aki elég magas szinten van /volt a szinfalak mögötti csoportban.
A beszélgetés folyamán kiderült, hogy egy tervezett energiaválság jön, az erőművek azért lettek bezárva. A “zöldítés” a szolgen és ez kellett a “személyi karbonkvóta és adó” bevezetéséhez.
A “csapat” a szinfalak mögött 10-25-50 éves tervekben gondolkozik és ahogy az elmúlt 15 évben megfigyeltem, sajnos véghez is viszik.