Eseményeknek, élethelyzeteknek, és magának az életnek a megítélése, magyarázata, kiértékelése három megközelítés alapján végezhető el. Ez a három megközelítés gyökeresen különbözik egymástól, eltérő világképek állnak a háttérben, mindháromra gondolkodási iskolák és vallások épültek.
Az alábbi sorrend nem értékbeli sorrend, hanem csupán egy felsorolás.
1. MEGKÖZELÍTÉS
Ez a megközelítés nem keresi az élet és annak momentumai mögött a jelentést, a mögöttes tartalmat, mert azt állítja, hogy nincs olyan. Miért született valaki itt és itt, ekkor és ekkor? Csak. Úgy jött ki a lépés. Miért álmodta valaki azt, hogy egy sivatagban menekül? Csak. Miért találkozott valaki azzal az emberrel, amikor befordult a sarkon? Csak.
Ezen irányzat szerint az ember nem gyakorol befolyást a világ eseményeire, az élethelyzetek nem bírnak jelentéssel, sorsszerűséggel, amikből valamit meg lehet érteni, amikből valamilyen következtetést vagy tanulságot le lehetne vonni.
Nincs út, nincs irányvonal, nincs előre elrendeltség, nincs sors. Az emberi felelősség e megközelítés szerint rendkívül behatárolt: az eseményekre tett reakciók és az ezekből fakadó döntések terén lát némi, csekély felelősséget. Például az ember egy komoly veszteség után dönthet úgy, hogy talpra áll, de dönthet úgy is, hogy elmenekül az alkohol kiváltotta mámorba. Reakciója és döntése azonban olyan véletlen tényezőkből ered, mint személyiségjegyek, tanulmányok stb., melyek mögött szintén értelmetlen bármiféle tervezettséget, jelentést kutatni.
A bölcsesség e megközelítés értelmében az elfogadás. „Vedd a dolgokat úgy, ahogyan vannak.”
2. MEGKÖZELÍTÉS
Ez a megközelítés pontosan az előbbi ellentéte. Minden mögött célt, jelentést, szándékolt okot lát, melyeket észre kell venni, meg kell fejteni, és meg kell érteni. Mindennek célja van, minden sorsszerű, minden tanít – ha valaki nyitott arra, hogy tanuljon. Ha valakinek ellopják az autóját, annak jelentése van, az élet, az univerzum, az Isten, a sors, vagy ő saját maga leckét adott neki, amiből tanulnia kellene. Mit tett, ami miatt ez történt? Volt-e olyan gondolata, ami kiváltotta azt, hogy ellopták a kocsiját? Tett-e valami helytelent valaki más tulajdonával? Ha kék szemmel születik valaki, annak jelentése van, ha barna bőrrel, annak is, ha foltok vannak a kézfején, annak is.
Ezen irányzat szerint a világmindenség egy óriási rendszer, amely a lelkeket tanítja. Minden mozdulat, minden gondolat, minden érzés kihat az egészre, és valami lesz belőle. Az ember csak kinyitja a szemét, és mindenhol leckéket lát, melyeket megértve juthat előrébb, egyre magasabbra.
Az út létezik, az élet maga az út. A sorsnak tanító feladata van, az élethelyzetek tervezetten toppannak elénk, mert ott és akkor dolgunk van vele. Az emberi felelősség abban merül ki, hogy megértse, miért történik, ami történik, és megtanulja a leckét.
A bölcsesség e megközelítés értelmében az elfogadás és a mögöttes okok megértése. „Semmi sem véletlenül kerül eléd, azért vonzottad be, mert most ezt a leckét kell megtanulnod.”
Az 1-es és a 2-es megközelítés hasonlít abban, hogy az eseményekkel, élethelyzetekkel szembeni „lázongást” értelmetlennek tartja, és a bölcsesség alapjaként az elfogadást jelöli meg. Az eltérés abban van, hogy az elfogadás célja különbözik, a 2-es irányzat esetében pedig csak a kezdet, utána még további lépések jönnek (a mögöttes szándék meglátása, annak megértése, a lecke megtanulása és beépítése).
3. MEGKÖZELÍTÉS
Ez a megközelítés tagadja az 1-es és a 2-es nézetek létjogosultságát, azokat tévútnak tekinti. Az események mögött nem keres jelentést, az álmok semmit sem jelentenek, az a lány azért lépett be az üzletbe, mert így döntött, az eső azért mosta el a koncertet, mert az ilyesmi előfordul és kész. Az élet eseményei mögött jelentést nem keres, ellenben maximális felelősséget tulajdonít az embernek. Miért történt az a baleset? Mert valaki nem figyelt oda. Miért betegedett meg valaki? Mert nem vett észre valamit. Miért halt meg valaki Ebola-fertőzésben? Mert nem volt tudása arról, hogy hogyan lehet megfertőződni, és nem volt tudása arról, hogy hogyan lehet kigyógyulni.
A sorsszerűség, az előre elrendelés nem létezik, illetve igen, olyan értelemben, hogy az ember saját személyisége foglyaként újra és újra elkövetheti ugyanazokat a hibákat, és ez felszínesen nézve tűnhet irányvonalnak, sorsnak. Valójában következetes figyelmetlenséget, és tudás helyett rögeszmékbe kapaszkodást jelent.
Ezen irányzat szerint az út az, hogy a jelenben kell lenni, éberen figyelni, hogy időben felismerhetők legyenek azok a veszélyek és hasznos tényezők, amelyek megjelentek, továbbá, kipróbált, gyakorlatban csiszolt, valós eredményeket hozó tudást kell szerezni, mellyel megvalósíthatók a kitűzött célok. Bármiféle sanyarú élethelyzet, bármiféle veszteség, halál, annak eredménye, hogy az ember nem rendelkezik a tudással, mellyel ezeket elkerülhette vagy kezelhette volna.
A bölcsesség e megközelítés értelmében a teljes jelenlét és a tiszta megértés keresése. „A különbség Isten és közted az, hogy te kevesebbet tudsz.”
Láthatjátok, hogy ezek a megközelítések ritkán jelennek meg ilyen tisztán, gyakran összekeverednek. Aki régebb óta olvassa az írásaimat, tudja, hogy én a 3-as nézetet vallom, a hibákban, kudarcokban figyelmetlenséget és a tudatlanságot látok, mást nem.
Lehetséges, hogy vannak további, tiszta irányzatok, amikkel még nem találkoztam. Ha vannak ilyenek, írjátok meg kommentben.
Továbbá, nagyon érdekelne, hogy ti melyik irányzatot követitek, és milyen megfontolásból. Ha életetek folyamán váltottatok megközelítést, kíváncsi lennék, miért tettétek. Csak nyugodtan, egymás közt vagyunk. :)