Eseményeknek, élethelyzeteknek, és magának az életnek a megítélése, magyarázata, kiértékelése három megközelítés alapján végezhető el. Ez a három megközelítés gyökeresen különbözik egymástól, eltérő világképek állnak a háttérben, mindháromra gondolkodási iskolák és vallások épültek.
Az alábbi sorrend nem értékbeli sorrend, hanem csupán egy felsorolás.
1. MEGKÖZELÍTÉS
Ez a megközelítés nem keresi az élet és annak momentumai mögött a jelentést, a mögöttes tartalmat, mert azt állítja, hogy nincs olyan. Miért született valaki itt és itt, ekkor és ekkor? Csak. Úgy jött ki a lépés. Miért álmodta valaki azt, hogy egy sivatagban menekül? Csak. Miért találkozott valaki azzal az emberrel, amikor befordult a sarkon? Csak.
Ezen irányzat szerint az ember nem gyakorol befolyást a világ eseményeire, az élethelyzetek nem bírnak jelentéssel, sorsszerűséggel, amikből valamit meg lehet érteni, amikből valamilyen következtetést vagy tanulságot le lehetne vonni.
Nincs út, nincs irányvonal, nincs előre elrendeltség, nincs sors. Az emberi felelősség e megközelítés szerint rendkívül behatárolt: az eseményekre tett reakciók és az ezekből fakadó döntések terén lát némi, csekély felelősséget. Például az ember egy komoly veszteség után dönthet úgy, hogy talpra áll, de dönthet úgy is, hogy elmenekül az alkohol kiváltotta mámorba. Reakciója és döntése azonban olyan véletlen tényezőkből ered, mint személyiségjegyek, tanulmányok stb., melyek mögött szintén értelmetlen bármiféle tervezettséget, jelentést kutatni.
A bölcsesség e megközelítés értelmében az elfogadás. „Vedd a dolgokat úgy, ahogyan vannak.”
2. MEGKÖZELÍTÉS
Ez a megközelítés pontosan az előbbi ellentéte. Minden mögött célt, jelentést, szándékolt okot lát, melyeket észre kell venni, meg kell fejteni, és meg kell érteni. Mindennek célja van, minden sorsszerű, minden tanít – ha valaki nyitott arra, hogy tanuljon. Ha valakinek ellopják az autóját, annak jelentése van, az élet, az univerzum, az Isten, a sors, vagy ő saját maga leckét adott neki, amiből tanulnia kellene. Mit tett, ami miatt ez történt? Volt-e olyan gondolata, ami kiváltotta azt, hogy ellopták a kocsiját? Tett-e valami helytelent valaki más tulajdonával? Ha kék szemmel születik valaki, annak jelentése van, ha barna bőrrel, annak is, ha foltok vannak a kézfején, annak is.
Ezen irányzat szerint a világmindenség egy óriási rendszer, amely a lelkeket tanítja. Minden mozdulat, minden gondolat, minden érzés kihat az egészre, és valami lesz belőle. Az ember csak kinyitja a szemét, és mindenhol leckéket lát, melyeket megértve juthat előrébb, egyre magasabbra.
Az út létezik, az élet maga az út. A sorsnak tanító feladata van, az élethelyzetek tervezetten toppannak elénk, mert ott és akkor dolgunk van vele. Az emberi felelősség abban merül ki, hogy megértse, miért történik, ami történik, és megtanulja a leckét.
A bölcsesség e megközelítés értelmében az elfogadás és a mögöttes okok megértése. „Semmi sem véletlenül kerül eléd, azért vonzottad be, mert most ezt a leckét kell megtanulnod.”
Az 1-es és a 2-es megközelítés hasonlít abban, hogy az eseményekkel, élethelyzetekkel szembeni „lázongást” értelmetlennek tartja, és a bölcsesség alapjaként az elfogadást jelöli meg. Az eltérés abban van, hogy az elfogadás célja különbözik, a 2-es irányzat esetében pedig csak a kezdet, utána még további lépések jönnek (a mögöttes szándék meglátása, annak megértése, a lecke megtanulása és beépítése).
3. MEGKÖZELÍTÉS
Ez a megközelítés tagadja az 1-es és a 2-es nézetek létjogosultságát, azokat tévútnak tekinti. Az események mögött nem keres jelentést, az álmok semmit sem jelentenek, az a lány azért lépett be az üzletbe, mert így döntött, az eső azért mosta el a koncertet, mert az ilyesmi előfordul és kész. Az élet eseményei mögött jelentést nem keres, ellenben maximális felelősséget tulajdonít az embernek. Miért történt az a baleset? Mert valaki nem figyelt oda. Miért betegedett meg valaki? Mert nem vett észre valamit. Miért halt meg valaki Ebola-fertőzésben? Mert nem volt tudása arról, hogy hogyan lehet megfertőződni, és nem volt tudása arról, hogy hogyan lehet kigyógyulni.
A sorsszerűség, az előre elrendelés nem létezik, illetve igen, olyan értelemben, hogy az ember saját személyisége foglyaként újra és újra elkövetheti ugyanazokat a hibákat, és ez felszínesen nézve tűnhet irányvonalnak, sorsnak. Valójában következetes figyelmetlenséget, és tudás helyett rögeszmékbe kapaszkodást jelent.
Ezen irányzat szerint az út az, hogy a jelenben kell lenni, éberen figyelni, hogy időben felismerhetők legyenek azok a veszélyek és hasznos tényezők, amelyek megjelentek, továbbá, kipróbált, gyakorlatban csiszolt, valós eredményeket hozó tudást kell szerezni, mellyel megvalósíthatók a kitűzött célok. Bármiféle sanyarú élethelyzet, bármiféle veszteség, halál, annak eredménye, hogy az ember nem rendelkezik a tudással, mellyel ezeket elkerülhette vagy kezelhette volna.
A bölcsesség e megközelítés értelmében a teljes jelenlét és a tiszta megértés keresése. „A különbség Isten és közted az, hogy te kevesebbet tudsz.”
Láthatjátok, hogy ezek a megközelítések ritkán jelennek meg ilyen tisztán, gyakran összekeverednek. Aki régebb óta olvassa az írásaimat, tudja, hogy én a 3-as nézetet vallom, a hibákban, kudarcokban figyelmetlenséget és a tudatlanságot látok, mást nem.
Lehetséges, hogy vannak további, tiszta irányzatok, amikkel még nem találkoztam. Ha vannak ilyenek, írjátok meg kommentben.
Továbbá, nagyon érdekelne, hogy ti melyik irányzatot követitek, és milyen megfontolásból. Ha életetek folyamán váltottatok megközelítést, kíváncsi lennék, miért tettétek. Csak nyugodtan, egymás közt vagyunk. :)
Hozzám a 2. megközelítés áll közelebb , de nem egy az egyben .
Inkább csak az hogy :
” Minden tanít – ha valaki nyitott arra, hogy tanuljon.
Minden mozdulat, minden gondolat, minden érzés kihat az egészre, és valami lesz belőle.
Az út létezik, az élet maga az út. A sorsnak tanító feladata van, az élethelyzetek tervezetten toppannak elénk, mert ott és akkor dolgunk van vele. ”
Viszont ez nem zárja ki hogy lázonghass , mert lázongás nélkül az egész csak egy betanult dolog lenne . Én például lázongással jutottam el ezekhez a nézetekhez .
Sőt a 3. megközelítést sem zárom ki teljesen . Például azzal hogy :
“Miért történt az a baleset? Mert valaki nem figyelt oda. Miért betegedett meg valaki? Mert nem vett észre valamit. Miért halt meg valaki Ebola-fertőzésben? Mert nem volt tudása arról, hogy hogyan lehet megfertőződni, és nem volt tudása arról, hogy hogyan lehet kigyógyulni.
A sorsszerűség, az előre elrendelés nem létezik, illetve igen, olyan értelemben, hogy az ember saját személyisége foglyaként újra és újra elkövetheti ugyanazokat a hibákat, és ez felszínesen nézve tűnhet irányvonalnak, sorsnak. Valójában következetes figyelmetlenséget, és tudás helyett rögeszmékbe kapaszkodást jelent.
Ezen irányzat szerint az út az, hogy a jelenben kell lenni, éberen figyelni, hogy időben felismerhetők legyenek azok a veszélyek és hasznos tényezők, amelyek megjelentek, továbbá, kipróbált, gyakorlatban csiszolt, valós eredményeket hozó tudást kell szerezni, mellyel megvalósíthatók a kitűzött célok. Bármiféle sanyarú élethelyzet, bármiféle veszteség, halál, annak eredménye, hogy az ember nem rendelkezik a tudással, mellyel ezeket elkerülhette vagy kezelhette volna.
A bölcsesség e megközelítés értelmében a teljes jelenlét és a tiszta megértés keresése. „A különbség Isten és közted az, hogy te kevesebbet tudsz.”
:shock: Vagy mégis a hármas ? :-)
Gyerekkoromban az 1-es, tizenéves korom végén a 2-es, huszas éveim elején is a kettes, önváddal. Onnantól a 2-es és 3-as közt inogtam, harmincas éveim végétől egyre tisztábban a 3-as.
Az 1-eshez vaknak kell lenni. A 2-es felelőtlenség és ostobaság. Letöröltem egy fájlt a pc-n, de kellene, mit vétettem, mi rosszat tettem a világgal, amiért ez a sorscsapás ér? A válasz az, hogy nem tudok valamit az operációs rendszerről. Senki nem tud olyan szent lenni, hogy a jósága kiváltsa a tudást. Na ez az, amit olyan sokan próbálnak elfelejteni.
Great írta:
Bravó. :yes:
@ Thirdeye:
Minden tiszteletem és jószándékom ellenére megkérdezném,hogy mit értettél félre mégis?
Nem az volt a kérdés,hogy melyik irányzat rajongója vagy,illetve hogy mit szeretnél…
…hanem,hogy melyik megküzelités áll hozzád a legközelebb. :chic:
Great írta:
:yes:
Putyin998 írta:
Nem vagyok rajongója egyiknek sem . Szeretni sem szeretném egyiket sem . Ami közelebb áll hozzám a 2-es és a 3-as keveréke .
Nem lehet hogy a 2es és a 3as megközelítés kéz a kézben jár? Hogy a tanítások és a leckék azért vannak, hogy tanuljunk, felkészüljünk és felnőjjünk a kihívásokhoz?
Az élet szerintem nem ennyire és így, egyszerűen besorolható. Sokkal inkább különféle szintekkel, fokozatokkal írható le.
Például egy olyan állítás, hogy “az álmok semmit sem jelentenek” önmagában nem értékelhető. Elképzelhető, hogy valaki egy álom hatására hozzon döntést egy kérdésben. Ekkor ez az álom számára jelentéssel bír.
Természetesen másnak nem kell, hogy jelentéssel bírjon.
Úgy gondolom, hogy az ember bár alapvetően a jelenben él és cselekszik, de saját tudatosságának megfelelően képes érzékelni és felfogni egyrészt a jelent, másrészt a múltját és a jövőjét. A jövő érzékelése nem jóslás, hanem a következmények ismerete.
Az ember megteheti azt, hogy úgy tesz, mintha nem lett volna múltja, ha úgy tetszik nem lenne “karmája”, “sorsa”, de ekkor elfelejti azt, hogy amit korábban tett, döntött, akkor éppen az volt a jelen. A múltunk nem ismerete ugyanúgy kihat arra, miként látjuk a jelent és a jövőt.
Egy “nyugati ember”, aki azzal a tudattal él, hogy ő egy adott időpontban megszületett, és egy másik időpontban meghal, egy eléggé szűk időben, jó esetben 70-80 évben képes gondolkodni. Eszébe se jut, hogy ő akár száz, akár ezer, akár tízmillió évvel ezelőtt is döntést hozott, tett egy bizonyos dolgot, aminek hatása lehet a jelenére, jövőjére, illetve mindenki más jelenére és jövőjére is. AZ élet ugyanis egy társasjáték.
Persze a probléma megkerülhető úgy is, hogy nem foglalkozom azzal, hogy például én ott voltam-e a mohácsi csatavesztésnél vagy sem. A mohácsi csatavesztésnek ugyanúgy megvannak az előzményei és a máig kiható következményei, amik hatnak minden magyarra, vagy Közép-Európában élőre, akár ott volt a csatában, akár nem.
Ebből a fenti példából talán kitűnik, hogy a világ egy rendszer szerint épül fel, és minél jobban értjük ezt a rendszert, annál jobban tudunk benne boldogulni.
A mai ember szerintem hajlamos arra, hogy mindent túlbonyolítson, mindenütt misztikumot keressen, rejtélyt akarjon megfejteni.
Ez azért van, mert nincs meg ez a tudása, még mindig ezt a tudást keresi, kutatja. De mivel egyre bonyolítja a helyzetet, egyre homályosabban lát. Az egész iskolarendszerünk azon dolgozik, hogy ez minél jobban így legyen. Az írás-olvasás és elemi számoláson kívül nem hiszem, hogy valami hasznosat tanultam volna erről az élet rendszeréről az iskolaéveim alatt.
Minden dolgot, amit ma tudok, az utóbbi húsz évben tanultam meg, már felnőtt fejjel. Ehhez meg a fent említett készségekre volt csak szükség, semmi másra.
Az élet leckéje az élet megismerése, megértése lenne. Ehhez azonban működőképes tudás kellene, ami saját tapasztalaton keresztül válik személyes meggyőződéssé. Ezen az úton a 3-as megközelítés jó módszer lehet, bár én úgy gondolom, hogy ezek a módszerek, megközelítések inkább három kiragadott megközelítési szint, amely egymással kapcsolatban áll.
A közös nevezőt egyetlen szó adja meg: ez a felelősség, ahogy Duncan is írja. Tehát minél magasabb egy ember felelősség szintje, annál jobban meghatározza az “élet leckéjéhez” viszonyulását, az életének látásmódját. Számomra ez egy működőképes hozzáállás.
A tapasztalataim szerint akkor lett jobb a helyzetem, amikor ott volt a személyes felelősségvállalásom, és akkor lett rosszabb, ha ez hiányzott. Ez a felelősség sokszor magával hozta azt a kényszert is, hogy adatokat kellet szereznem egy helyzettel kapcsolatban. Volt olyan is, amikor nem volt elég adat. Ilyenkor nem volt más, mint az, hogy milyen tettnek, döntésnek mi lesz a hatása a közeli vagy távolabbi jövőre nézve.
Adathiány esetén persze nagy a tévedés lehetősége, de ekkor se az a megoldás, hogy másra mutogatok: “nem tudtam”, hanem inkább az volt a megfelelő hozzáállás: rendben, akkor most mit lehet csinálni, hogy valamivel jobb legyen. Úgy gondolom, hogy mindig meg lehet tenni egy javító irányba tett lépést. Aztán nézni kell a hatást, hogy tényleg javult-e a helyzet, és ha nem, akkor tovább kell javítani. A javítás mindig a kevesebb kár, több siker, több fejlődés, épülés, több lehetőség, több szabadság irányába kell, hogy mutasson.
Az élet leckéjét, akkor tudjuk egyáltalán tanulni, ha a megismerés mögé tesszük ezt a felelősséget.
A felelősség itt alkalmazható meghatározása a következő lehet:
“Kitartó okozás, elszánt törekvés egy cél elérésére az ellentétes vagy eltérítő külső hatások ellenére is. A saját magunkra vonatkozó tudatos elképzelésünk, hogy kívánt, ésszerű hatást okozunk, érünk el; egy cél elérésében közreműködőként részt veszünk; egy helyen jelen voltunk úgy, hogy a dolgok ottani alakulására hatottunk. Ez vonatkozhat csoportokra is, bármire, ami személyekből áll.” (az idézet a WikiSzótár.hu internetes értelmező szótárból van.)
A cél megválasztása természetesen fontos. Ha sikerül többet megérteni az életből, akkor harmóniában tudunk lenni vele.
Az élet maga egyébként igen érdekes dolog, mert csak egyféle helyes megoldást enged meg, amihez jó esetben közelíteni tud az ember. Ha az ember jól megközelíti ezt az ideális megoldást, akkor nagyobb a hosszútávú siker lehetősége. Ha a választott cél nagyon ellenére van ennek az általában ismeretlen ideális célnak, akkor jön a szívás, az ellenkezés mértékével arányos mértékben és területen.
Az ember ezen a bolygón eddig nem volt túl sikeres az ideális megoldások tekintetében, ezért bizony elég nagy bajban van.
Az élet leckéje bizony kegyetlen: ha fennmarad a faj, akkor sikerült kikászálódnia ebből, ha nem sikerül, akkor lassan vagy gyorsan el fog tűnni a bolygó felszínéről.
És akkor kereshetünk magunknak egy új lehetőséget, de arról senki se fog bennünket biztosítani, hogy nem bármennyivel is jobb lesz, mint ez. Szerintem kár azon morfondírozni, hogy ez a mondat elég ésszerű-e valakinek vagy sem, mert mi van, ha mégis igaz. A személyes érintettség lehetősége nem zárható ki. Mi van, ha mégis Ázsiának van igaza, és még egy csomó – nem konkrét számmal megadható – személyes élet áll előttünk ezen a helyen (is), ami húzósabbá teszi a problémát, mint egy kézlegyintés: ugyan, hol leszek én már akkor?
Így talán jobb lenne most kilábalni belőle.
Próbálok rájönni, hogy én vajon melyik “irányzat” szerint működöm. Ami biztos, hogy az életem állandó tanulásból állt, és áll a mai napig. Mit tanulok? Olyan dolgokat, amelyek vagy érdekelnek, vagy valamilyen okból szükségesnek mutatkoznak. A precíz tudás megszerzése a 3. számú megközelítés ismérve lehetne, ugyanakkor biztos vagyok benne, hogy az ennél a verziónál megkívánt teljes jelenlét és éberség nem, vagy nem a kívánt mértékben van jelen az életemben. Így sajnos előfordulhat, hogy “kudarcra” vagyok ítélve, mert a teljes jelenlét hiánya miatt előfordulhat, hogy adott helyzetben nem fogok olyan tudás birtokában lenni, mint amire szükség lenne. De! Egyáltalán mekkora tudást birtokolhat az ember? Van -e módunk, időnk, lehetőségünk mindazon dolgoknak utánanézni, melyeket meg kellene ismernünk? Másrészt az én tapasztalataim szerint a 3. számú megközelítés “használata” egyáltalán nem zárja ki a 2. számú megközelítés egyidejű alkalmazását. Jó néhány olyan területe van az életünknek (különösen a nem anyagi világban), amely a 3. számú megközelítéssel talán nem is ismerhetők meg. Bár én magam nem keresek minden történés mögött sorsszerű magyarázatot, de azoknak a “véletlen egybeeséseknek” a létét, melyek szinte kiszúrják a szemem, nem tudom nem észrevenni. Az 1. sz. megközelítés “vedd úgy a dolgokat ahogyan vannak” nagy valószínűséggel szintén működnek nálam, azokban a “semleges” témákban, amelyek nem bírnak akkora relevanciával, hogy úgy érezzem azokkal foglalkoznom kellene. Hát! Mint a cikk is utal rá, az egyes megközelítések összekeveredhetnek. :-)
Gurdjieff szerint a sors szempontjából háromféle ember van:
Az elsőnek nincs semmilyen sorsa, az élete teljesen véletlenszerű események sorozata, pont úgy, mint ahogy az 1. pontban leírtad. Az emberek túlnyomó többségére ez érvényes.
A második féle embernek már van sorsa, mert az élete összhangban van saját lényegi természetével. Nem a környezete elvárásai, a saját imázsának a fényezése, a tömegbe való beilleszkedés, hazugságok és egyéb hasonlók mozgatják, hanem saját természete. Ez a modern társadalmakban ritka.
A harmadik ember az, aki felszabadította magát a sorstól, és szabadon mozog a világban. Ez rendkívül ritka.
Ennek belső, lelki alapja van, miszerint az ember belső változásai: gondolatai, érzelmei, hangulatai, vágyai valójában nem a sajátjai, hanem külső hatások eredményei, és véletlenszerűen megtörténnek vele. Az emberen az műlik, hogy azonosul-e ezzel az állandó belső kavalkáddal, vagy képes magát elkülöníteni tőle. Ha képes erre, akkor elkezd létezni, és elkezd szert tenni a sorsra. És ez már eredmény.
Maga Gurdjieff nem mondott magáról semmit, ennek igazolását a tanítványaira bízta.
Thirdeye írta:
Akkor ird le az alternativádat vazze!Az is egy opció volt,nem?
On(ritka esetek egyike,hehe):
Az 1-es világéletemben,ahonnan átkapkodok a 3-asba néha.
Plusz az alkalmazkodás,amit már többször taglaltunk-asszem.
Mindig,mindenhol tudjam jól érezni magam-nem hedonista és nem epikureuszi módon.És mindig különbözzek az “akárkiktől”.
@ Bandi:
Miért idézel Gurdjiefftől?Nincs saját véleményed vagy csak tiszteled a massziv alkoholistákat-mert Gurdjieff bevallottan tömény pián élt.
Ne cáfold meg az infót,a saját bandája kérkedik vele.
Tehát?
Putyin998 írta:
A saját véleményhez olyan elítélendő tulajdonságok kellenek, mint őszinteség, bátorság és egyenesség. Vannak, akik undorodnak ezektől. Én inkább az ilyen emberektől undorodom.
Azok, akik messziről Tévedhetetlen Tökélynek tűnnek, közelről nézve gyakran inkább Nárcisztikus Bizonytalan Seggfejnek nevezhetők. Nagyon sok ilyet ismertem, A régen istenített énekest megismerve rájöttem, hogy egy ideggyenge, szerencsétlen csicska. Nagyon megviselt.
Putyin998 írta:
Szerintem tok jo volt, amit leirt. Rimel nagyon sok erdekes es valamikor valamit felmutatott ember epito gondolataira. Lehet, hogy csak eszebe jutott a temarol. Amit te irtal, abban viszont van egy durva altalanositas, ami nem vall tul eles elmere. Az, hogy idezett szabadon egy alkoholistatol, hogy vonhato logikai osszefuggesbe azzal, hogy tiszteli a massziv alkoholistakat (vagyis raadasul az osszeset)…?
Putyin998 írta:
Volt ebben egy mondat, ami miatt pluszt akartam nyomni, de faradt vagyok, felrement, es minusz lett belole. Bocsesz.
@ intergold:
Most értem haza melóból.Ma leszúrták mellettem egy barátomat,pontosan hét szúrást kapott.Könyökkel-amennyire csak tudtam-összetörtem a pofáját az elkövetőnek,utána a rohamrendőrök engem is telibefújtak a köcsög gázzal.Ettől mindig filozófikus hangulatba kerülök.Ezért most én is idézek neked egy számomra értékesebb embertől,mint Gurdieff.A barátomtól,Baráth Gyuszitól:
“Gyermekkoromban mindig
bohóc szerettem volna lenni
az embereket
harsányan nevettetni,
kemény kalpagot
fejembe tenni,
s nagy krumpli-orrt
orromra helyezni.
Tetszett esetlen mozgásuk
abban a nagy,
csámpás cipőben,
s ha megláttam őket
harsány kacajba törtem;
Bohóc! – azt mondtam,
az leszek, ha felnövök!
A legnagyobb bohóc,
kit majd tapsvihar köszönt,
s ki szomorú, azt megnevettetem,
úgy, hogy szemeiben
könnycseppek lesznek.
Lassan az életnek
viharában felnőttem,
s a Bohócokat,
a nevettetőket elfeledtem.
Mégis, gyermekkori álmom
teljesült:
Bohóc lettem.
Nem az a bohóc, ki
ki van kenve.
Nincs rajtam nagy,
csámpás cipőmozgásom
mégis csetledező.
Ezért a mókáért
nem kapok tapsvihart,
s nem dobálnak
körbe virágokkal.
Néha kicsúfolnak
a hátam megett,
vagy mondják:
Nézd a szerencsétlent!
Bohóc! – az lettem.
Az életnek Bohóca.
A legnagyobb Bohóca,
bohócnál
bohócabb….”
Ebből azt hozol ki, amit csak akarsz.Most kicsit fáradt vagyok a hülyeséghez.
Great írta:
Oké, saját vélemény. Szerintem az eseményeknek önmagukban nincs semmi értelmük. De értelmessé válhatnak, ha te azzá teszed őket. Pl. ha nem hagyod, hogy egy kudarctól összeomolj, hanem fölállsz, és kezdesz valamit magaddal; ekkor a kudarc tapasztalata beépülhet az újabb kezdeményezéseidbe.
Abban, amit úgy érzem, tényleg megtanultam, mindig benne vannak a bukások, kudarcok, balesetek emlékei.
Tegnap találkoztam egy öreg, jó kedélyű bácsival, akiről a felesége mondta el, hogy alig van olyan testrésze, ami már ne lett volna megműtve, több súlyos betegségen ment át, most is műteni fogják. Az öregen egyáltalán nem látszott, hogy ez megviselné, most is teli van tervekkel. Egyébként szekérkészítőnek tanult, aztán amikor arra nem volt szükség, akkor átállt asztalosnak, amikor arra nem volt képes, akkor méhész lett, most meg kipusztult majdnem az összes méhe, mert egy másik méhész felelőtlenül kinnhagyta a fertőzött lépeket – de az öreg nem panaszkodik, újrakezdi. Ez egy értelmes élet, de nem azért, mert szerencsés volt, hanem mert értelmet adott a sok szerencsétlenségnek.
Gurdjieffről: Haters gonna hate. Az egyik dolog, amiért kedvelem őt, az hogy annyi rosszat mondtak róla. Egyébként valami lehet igaz akkor is, ha egy részeg alkesztől hallottam a kocsmában. Gurdjieff azt mondta, hogy ha vakon hisznek neki, mert amit mond azt ő mondta, az semmit se ér. Próbálják saját maguk igazolni vagy cáfolni, amit mond.
@ Bandi:
Oké.Akkor a P-163425955 számú bolygón,az Alpha Centauriban értelmes élet van.Cáfold meg,Gurdjieff.
Vagy igazold. :-|
@ Putyin998:
Koszonom, ez nagyon jo volt. Az elejen felvallrol olvastam, mert nem csipem a bohocokat, de aztan “bemelegedett” .
:-)
Putyin998 írta:
Szerintem az igazolast, illetve cafolatot a gyakorlatban, a sajat eletunkben igazolhato vagy cafolhato dolgokra ertette, nem olyan dolgokra, amik egyelore csak kotozkodesre jok, mert ellenorizhetetlenek…
“Tegnap találkoztam egy öreg, jó kedélyű bácsival, akiről a felesége mondta el, hogy alig van olyan testrésze, ami már ne lett volna megműtve, több súlyos betegségen ment át, most is műteni fogják. Az öregen egyáltalán nem látszott, hogy ez megviselné, most is teli van tervekkel. Egyébként szekérkészítőnek tanult, aztán amikor arra nem volt szükség, akkor átállt asztalosnak, amikor arra nem volt képes, akkor méhész lett, most meg kipusztult majdnem az összes méhe, mert egy másik méhész felelőtlenül kinnhagyta a fertőzött lépeket – de az öreg nem panaszkodik, újrakezdi. Ez egy értelmes élet, de nem azért, mert szerencsés volt, hanem mert értelmet adott a sok szerencsétlenségnek.”
Anyam hivo kereszteny. rengeteg szerencsetlenseg tortent vele, sok nyilvanvaloan a sajat hibajabol. Az allat ferje – akit az apamnak neveztek – evtizedeken at terrorizalta testileg-lelkileg, o tartja a rosszindulatu vastagbelpolipok szamanak magyar rekordjat (nem viccelek), szamolni se tudom, hanyszor mutottek mar. 5 eve szedte ossze annyira magat, hogy ott tudta hagyni apamat. Azota minden nap egyre jobb az elete, minden valtozas magasabb minoseg fele tereli. Most 54 eves. Apam ket honapja halott, ugy halt meg, mint egy allat, elhagyatva, lelki terhek kozepette, emberhez meltatlanul. Anyam most koltozik egy aranyszivu emberhez, akivel le akarjak elni a hatralevo eveiket, es a csaladja szeretetetol ovezve el, a munkaja pedig az, hogy vigyaz a tesom gyerekeire. A mennyben erzi magat.
Nem gondolom, hogy Isten olyan, mint amilyennek anyam gondolja, de a hite ertelmet adott az eletenek, es az elete most sokkal jobb, mint amilyenne a hite nelkul alakult volna. Szerintem o ezzel az elet nyertesei koze tartozik.
@ intergold:
De ki értette úgy?
Bandi vagy Gurdjieff?
Érted mi a problémám,ugye?Persze hogy érted,csak éppúgy kötözködsz,mint én.
Putyin998 írta:
Na, ez már releváns kérdésfeltevés.
Persze, hogy értem, de Isten a tanúm, nem kötözködtem. :-)
Érdekes egy dolog ez. Gyerekként római katolikusnak, ezért nagyon az egyes felé húztam (főleg, miután a papbácsi nem tudott “Az Isten tud akkora követ teremteni, amit már ő sem tud felemelni?” kérdésemre érdemleges választ adni, csak annyit, hogy “Isten nem foglalkozik értelmetlen dolgokkal” – hát *nyád… gondoltam magamban).
Aztán felcseperedtem és rengeteg Müller/Popper/Szepes/stb.-t olvastam. Ezzel átcsaptam 2-be. Aztán most 2-3 között vagyok, és szerintem egy ideig itt is maradok.
Jó az összefoglalás, a sors mindig érdekes dolog (szerintem mondjuk akkor is leverte volna a vázát, ha nem szól neki… http://www.youtube.com/watch?v=kqFPDrDWAHs).
Predesztináció… van egy számomra nagyon sokat jelentő könyvsorozat: Terry Goodkindtól az Igazság Keresője sorozat. Nagyon jó témákat vet fel, és válaszol meg a sajátos stílusában a regényfolyam, ha valaki szereti a kardozós-varázslós fantasyt, akkor csak ajánlani tudom. Node, abban vannak ún. “Próféták”, akik látnak előre eseményeket, amik úm. “mindenképp” be fognak következni. Aztán vannak ún. elágazó próféciák, amikor kettő vagy több alternatívát látnak és abból az egyik fog bekövetkezni, attól függően, hogy a releváns emberek hogyan és mit döntenek. A könyvben mondja ***SPOILER VESZÉLY*** Nathan, az egyik nagy Próféta, hogy a próféiák csak azért létezhetnek, mert létezik szabad akarat. Ugyanis a szabad akarat tartja egyensúlyban ezt a rendszert, és vannak emberek, akiket nem kötnek a próféciák, mégis beteljesítik azokat ***SPOILER VÉGE***. Én is valahogy így gondolom, hogy vannak dolgok, amik elkerülhetetlenek, és vannak, amik a döntéseken múlnak… de az elkerülhetetlen alatt nem olyat értek, hogy valaki elhízik :P Na mindegy, hosszú egy már így is egy kommetnek.
Putyin998 írta:
Én a 4. megközelítést alkalmazom :-D
Putyin998 írta:
Olyan romantikus az életed (leckéje) :-)
Nagyon tanulságos írás.
Én láttam a 2. megközelítés elnyomó módon való használatát. Amikor bármilyen negatívum ér (elkésel a munkahelyedről, megbetegszel, ellopják a telefonod stb.), azért Te vagy a felelős. És ez bizonyos fokig igaz lehet, de ezzel keményen le is lehet értékelni az embert és jól lehengerelni, hiszen csak szimpla vádaskodás, meg felelősségre vonás. Ha valaki pedig ebbe belemegy és elhisz, és abban kezd el gondolkodni, hogy minden az ő “hibája”, ahelyett, hogy megtanulná adott esetben, hogyan kell jobban csinálni, akkor simán bele is tud rokkanni. Sajnos, ezt magamon is megtapasztaltam éveken keresztül.
Én gyerekként a 3.-ban hittem, később a 2.-ban (sajnos…), most pedig ismét kezdem “visszaerőltetni” magam a harmadikba. Szerintem ez az épelméjű hozzáállás, és sikeres embereknél is többségében ezt figyeltem meg.
Üdv mindenkinek !
Érdekes megközelítések …
Hozzám a második áll jelenleg a legközelebb, kis kiegészítéssel. Szerintem ebben a megközelítésben is a maximális felelősség az emberen van. Hiszen rossz döntéssel vagy akár helytelen gondolattal ( gondolkodásmóddal ) sodorhatjuk magunkat és másokat is kellemetlennek mondott helyzetekbe. ( Csak kellemetlennek mondott, hiszen ez is csak illúzió, mint körülöttünk minden. ) Hiszem hogy gondolatainkkal mi magunk alakítjuk a minket körülvevő világot.
A számos példa közül csak egy : Rendszeres havi túráink egyikén esett meg ez a dolog. Laci, aki vezetni szokta ezeket csak pozitívan gondolkodókat tűr meg maga mellett. Egy “új” kiránduló társunk sokszori figyelmeztetésre is rendre a negatív oldalra kacsingatott. Lóról való leszállás közben eltörte a bokáját, estére már a műtőasztalon foltozták …
Most látom, ahogyan némelyek ugranak a billentyűzet után :))
Csak arra kérem őket, válaszolják meg miért őt érte a baleset, miért “úszta ( ússza ) meg” mindenki más rendszeresen ezeket a túrákat ?
jozsi írta:
Elképzelhető, hogy kezdő lovagló? Hiszen új tag, ezt nem fejtetted ki.
Mert rendszeresen lovagolnak, rutinosak?
@ jozsi:
Talán valami hiányzik az életedből,kedves József :-D
Thirdeye írta:
Interpretáld akkor,kedves főkertész úr :-)
jozsi írta:
Most akkor túra, kirándulás, vagy lovaglás? Ha lovagoltatok, akkor az a lónak volt túra, nem nektek. :)
“Sokszori figyelmeztetés”. Tehát szétstresszeltétek a fickót? Ne csodálkozzatok ezek után, hogy hibázott.
Szerintem épp az történt, hogy sikerült megnevelnetek az új fickót, és annyira pozitív lett a gondolkodása, hogy azt hitte, már nem is kell figyelnie, mégis minden rendben lesz. Aztán szállt le a lóról, oda sem figyelve, bízva a pozitív gondolatai erejébe, és ez történt. :chic:
Néha úgy érzem, hogy amikor azon agyalok, hogy egy bizonyos esemény miért történt, akkor olyan elméletek születnek, amelyek által elhitetem magammal, hogy az azért történt úgy mert….
Szerencsére ráébredtem arra, hogy egy kis erőbedobással meg lehet tudni, hogy mi rejtőzik a dolgok hátterében. Ki kel próbálni dolgokat, tapasztalni kell, tanulni. Véleményem szerint mindenre van magyarázat, csak el kell érni azt a bizonyos fejeltségi szintet, amely elénk tárja a tényeket. Az sem árt, ha szűrőt használunk és nem engedünk be minden fölösleges gondolatot az elménkbe, nem agyalunk a semmin, vagyis olyan dolgokon, amelyek pillanatnyilag nincsenek hatással életünkre. Amikor döntesz egyben cselekedned is kell, nem szabad rést hagyni, hogy egy kósza gondolat elterelje figyelmünket, mert az akár végzetes is lehet. A szamurájok életét tanulmányozva és erre jöttem rá.
Thirdeye írta:
Túlélte végülis.
Ha hiszed,ha nem-utána…persze miután a dekontamina oldattal lemostam a búrámat-kiürültem teljesen.
Csak ürességet éreztem.Nem volt lelkiismeretfurdalásom,hiszen nem érhetek oda valahová,ahová nem is hivnak rádión.Futás közben láttam a szúrásokat messziről-nem tehettem semmit.De mikor vége lett az egész murinak(tyűű,vazze-nagy buli volt,sok résztvevővel)és lassan átláttam a helyzetet,akkor kicsit kiürültem.Nem tudom,miért?
Félóra múlva újrakezdődött az egész….
Körkérdés nektek:
Én, mint a 3-as megközelítés feltétlen híve, azt gondolom, hogy az emberek csak és kizárólag azért halnak meg (igen, testileg), mert valamit nem tudnak a halálról. Ha tudnák, amit nem, nem halnának meg, amíg nincs kedvük hozzá.
Ennek értelmében, ha valaki megtalálja az igazságot és megteszi, amit tennie kell, a halál csak opció lesz a számára.
Ti hogyan gondoljátok ezt?
Tekintsétek tesztkérdésnek. :)
@ Duncan Shelley:
Mi ad nagyobb bátorságot az, hogy tudom meghalok vagy az, hogy tudom, hogy nem halok meg? Ki a bátrabb aki életét nem sajnálva, küzd akkor is, ha belehal, vagy az aki nem félti magát, hiszen a halál számára csak egy opció?
Ha megértenénk a halált, akkor valószínűleg azt is tudnánk, hogy mi következik utána, ezért sokan választanák egy lehetséges opciónak a halált, feltéve, ha az ami utána következik, kedvező állapot.
@ Duncan Shelley:
Rövid és tömör válasz: “yep”.
Azaz: igen, így van. Ha értenénk, akkor “uralnánk”, tehát szabad döntés lenne, hogy mikor és hogyan. Durva analógiával élve: amíg az ember nem értette a tüzet, addig ki volt szolgáltatva neki, utána megtanulta uralni, majd meg is magyarázta (először így-úgy, aztán flogiszton, most meg kémia ugye). Először nem értette az áramot, aztán megtanulta uralni, majd meg is magyarázta. Miért lenne a halál másmilyen? Most ki vagyunk neki szolgáltatva, meg kellene tanulni uralni, utána ráérünk megmagyarázni :)
@ hagakure:
Biztos,hog ez a jó irány?
Kicsit demagógnak vélem.
@ Duncan Shelley:
Ha a testről beszélünk most,akkor materiális oldalról ugye tudjuk,mikortól és mitől kezdünk öregedni.A kiváltó ok ismeretlen egyelőre számunkra.
A test azért kezd el pusztulni ,mert egyszercsak “megunja” hogy megújuljon,miközben a lehetőségei adottak.
Nem vagyok sem tudós,sem fantaszta,viszont véleményem van-ugyan csak saját és nem tudok idézni senkitől…de azt hiszem az “akksi” merül le.A lényeg.
Mit tudom én ,mi lehet az.(más sem tudja,legfeljebb azt hiszi,hogy tudja)
Ha jól “fűtöd a kályhát”akkor kurv@ jól üzemel.Aztán egyszercsak beint,oszt’nem üzemel tovább úgy.
Az ok szerintem nem “anyagi”.
Mint már többször mondtam,a testünk egy gép.
Mi vagyunk a gépészek.Itt kell lennie a megoldásnak valahol.
De hogy egy egyszerű döntés lenne csak…?
Most visszakérdezek:mi az a “tudat”?
@ Putyin998:
Nem állítottam azt, hogy ez a jó irány.
hagakure írta:
Nem,ellenben visszakérdeztél:
hagakure írta:
Ez a válaszod a feltett kérdésre vagy direkt terelsz?Nem ez a bátorság topik(mondom ezt én,aki mindig mindent szétoffolok)
A válaszod iránya kétséges számomra,nem a tartalma.Az egyszerűen demagóg.Én is láttam ilyen filmeket.Nem kell megsértődni. :-P
@ Putyin998:
Ez a válaszom és ide szántam, amikor a válaszon gondolkodtam, kérdések merültek fel bennem és leírtam. Nem sértődtem meg :peace:
Sokáig a kettes kategóriába tartoztam, aztán amikor sok zárt ajtót találtam, akkor kezdtem a harmadik ajtón át kopogtatni. Az ablakot már kiniyitottam, de még hosszú az előttem álló út. Néha-néha visszacsúszom a másodikba, mert ahogy te is írtad Duncan ezek a megközelítések inkább keveredve fordulnak elő. Úgy gondolom, hogy a harmadik szemszögnél van a legnagyobb tudatosság, következetesség és felelőségvállalás.
Duncan Shelley írta:
Duncan , megkérdezhetem mi az alapja hogy ezt gondolod ?
Duncan, te mint a 3-as megközelítés gyakorlója hogyan viszonyulsz ahoz a tudatlansághoz amit jelenleg nem lehet feloldani mert nincs meg a módszer? Tehát amikor megteszed amit tudsz de az nem elég.
a kulombseg isten es kozottem az, hogy isten mindent tud en meg semmit, sem.
nev3rlive írta:
De hiszen akkor a legfontosabb dolgot tudod :-)
Thirdeye írta:
Igen.
@ Thirdeye:
Kezdjük ezzel:
http://duncanshelley.com/ahogy_jon/mi-lenne-ha-lenne-tudomany/
prolizoli írta:
Az első lépés a szitkozódás.
Ha ez megvan, jöhet a második.
Ahhoz, hogy módszereket találjunk ki, szükségünk van egy alapvető módszerre. Amíg az nincs meg, nem tudonk kitalálni, kidolgozni semmit. Esetleg véletlenül, sok próbálgatással. Ez az alapmódszer az adatelemzés. Óriási mutatvány az adatelemzés egy emberi lénytől.
Putyin998 írta:
A 4. megközelítés szerint mind az előző három helyénvaló .
Ez azért van így mert bármelyiket valljuk , az megfelel annak a korszaknak amit éppen élünk . A legtisztább megközelítés szerintem arról ismerhető meg hogy egyre szabadabbá tesz , nem köt gúzsba , és megértővé tesz a többi “helytelennel ” szemben . Miért ? Mert ha nagyon elutasítunk valamit ,az azt jelenti szerintem hogy félünk attól hogy mégsem haladtuk még meg .
A hármassal az a bajom , hogy nem túl életszerű bármennyire hangzik is jól .
Az emberek többsége nem tud minden pillanatban tudatos , éber lenni . Ráadásul azt a látszatot kelti , hogy elérhető vele hogy minden dolgot uralmunk alatt tartsunk .
@ Duncan Shelley:
De én arra gondolok ,hogy miért hiszed , hogy kellő tudással elkerülhető a halál ?
Talán ha tudod , hogyan nem kell megszületni ?
Vagy mi van ha megvan a recept , de az olyan életmódot követel meg amit nem tudsz elfogadni ?
Duncan Shelley írta:
Ez egy nagyon korrekt és gyakorlati emberhez méltó válasz volt. Csak egyetérteni tudok vele. Úgy gondolom, hogy a 3. megközelítésnek nevezett hozzáállás teszi az embert igazán emberré. Megfigyelés, analízis, szimuláció és konklúzió.
Thirdeye írta:
Van amikor azért utasít el valaki valamit mert fél tőle, hogy nem haladta még meg mint ahogy írtad. De van amikor azért mert tudja, hogy az a valami legyen az módszer vagy ideológia nem jó, sőt hibás.
Az, hogy valakit megértek még nem jelenti azt, hogy egyetértek vele. Például ha a matektanár látja, hogy a tanuló hibát követ el a számításban, mivel a feladatnak nem megfelelő képletet alkalmazott és ezáltal a végeredmény hibás lesz, tudja, hogy a gyerek miért hibázott, megérti de nem ért egyet vele.
Ha valaki járta már azt az utat mint én és most feljebb van (több a tapasztalata) akkor jobban átlátja mint én. Ő érti én miért hibázok mert tudja, hogy onnan nézve ahol vagyok az tűnik helyesnek de nem ért vele egyet mert már tudja, hogy a végeredmény nem az lesz mint amit elvárok.
Thirdeye írta:
Mondot ezt te aki hisz a vonzás törvényében, miszerint mindent mi irányítunk és semmi sem áll a tudatunkon és akaratunkon kívül. :laugh:
@ Thirdeye
Posted szeptember 11, 2012 at 9:23 DU
Akkor is az élet lehetőségeire kell figyelni, ha nem kecsegtet semmivel!
Én roppant ügyetlen vagyok, de már sikerült odáig jutnom, hogy nem félek neki-fogni valaminek! Viszont, ha nem látok egyben egy megvalósítást – akkor képtelen vagyok nekifogni. Mert most meg attól félek, hogy valami kritikus ponton kell abba-hagyni és a készülő dolognak jelentősen árthat egy befejezetlenség.
A nők – ítéleteikben is gyakorlatiasak: feleségem csak annyit lát, hogy továbbra is félek neki-fogni egy újabb munkának. Azért én érzem a különbséget magamban. Már csak egy kis idő és pénz kellene, hogy realizáljam is.
Thirdeye írta:
Ideiglenesen elfogadod az életmódot… addig, amíg a receptet nem finomítod olyan szintre, ami elfogadható követelményeket állít – elvégre, ha halhatatlan vagy, erre van időd.
Én 2-es/3-as kombináció vagyok. Azért nem csak 3-as, mert túl sok nem “reális” dolgom van: egyértelműen működnek a megérzéseim, tényleg okosan kell döntéseket hoznom, mert bejönnek, tudom, mi jár a hozzám közel állók fejében, stb. Itt nem lehet mindig a fizikai kölcsönhatásokat kimutatni, bár ez is tudás és képesség, amivel a 3. rész számol.
„Semmi sem véletlenül kerül eléd, azért vonzottad be, mert most ezt a leckét kell megtanulnod.” – Neohoz hasonlóan tagadom a sorsot, de mit csináljak, ha tényleg addig-addig jönnek velem szemben ugyan azok a marhaságok, amíg valójában meg nem oldom őket??? És amikor rájövök a megoldásra és meg is lépem, akkor valahogy nem dobja a gép többet a helyzetet.
Azért vagyok 3-as, mert a tapasztalat azt mutatja, hogy a tudásom növekedésével mindennemű képességeim is javulnak. „A különbség Isten és közted az, hogy te kevesebbet tudsz.” – ott a pont, az összes állítás közül ez áll igazából legközelebb hozzám.
“A bölcsesség e megközelítés értelmében az elfogadás és a mögöttes okok megértése.”
Arra jöttem rá, hogy úgy lehet pl. elbukni, hogy nem tudok valamiről, és harcolok ellene. A tudás által jöhet az elfogadás, de ez nem megadást jelent, hanem felismerést, valódi ránézést. Ha visszahúzódás nélkül tudsz kezelni egy dolgot, akkor kontrollálni fogod tudni. Ez persze most állatira le van egyszerűsítve, tán nem is teljesen pontos, de lehet, hogy ezért halunk meg, mert van egy alapvetően elfogadhatatlan része a dolognak:)
prolizoli írta:
Félreértesz ! Én nem hiszek a vonzás törvényében , hanem látom a működését !
Nap mint nap ! De ez nem azt jelenti hogy mindent mi irányítunk .Például félelmeink tárgyát is magunkhoz vonzzuk , pedig nem akarjuk . Nem a felszínes gondolatokkal és akaratokkal teremtjük be a dolgokat , hanem amik mélyen bennünk dolgoznak . Ha ezekkel nem vagyunk tisztában , akkor nem mi irányítjuk az eseményeket , hanem azok minket . Ha teljesen tisztába tud kerülni valaki az összes érzésével , gondolatával , akkor lehet valaki irányító . De hányan tudnak ?
@ Thirdeye:
Például, ha valakinek évente meglovasítják az autóját, akkor van benne mélyen valamilyen gondolat, ami miatt történik ez, és ha azon változtat, akkor többé nem lopják el, még akkor sem, ha nyitott ajtókkal ott hagyja egy bizonyos helyen?
Great írta:
Én pontosan ezt tapasztaltam . Az például épp elég ha az ember fél attól hogy ellopják az autóját . Persze ezt a félelmet elég jól belénk is kondicionálták , és el is fogadjuk , mert úgy gondoljuk , hogy az a felelősségteljes hozzáállás ha féltjük az autót .
Én azt láttam , hogy a lelkileg , tudatilag ,karmailag tisztább ( vagy mit tudom én hogyan nevezzem ) embereknek kevesebb félni valója van .
Posted szeptember 10, 2012 at 3:37 DE.
A “Lelked rajta” topikban e hozzászólásom lényegében egyezik e téma-indító 1. és 2. megközelítés lényegével (elfogadás és megismerés). Akkor lényegében még rá sem néztem erre a topikra.
Amit írtam őszintén és komolyan gondoltam.
Szeretném bizonyítani – elvont módon -, hogy nem plagizáltam.
Arra gondoltam, hogy a 3. megközelítésről elmondanám mi az szerintem.
Ha Duncan is rábólint!(?)
Thirdeye írta:
Ha lenne autód, én megbíznék egy tolvajt, hogy hozza el a parkolóból, nem tudná?
Great írta:
Erről beszélek . Ez az egész nem lehetséges velem kapcsolatban :-)
Mert nincs autóm , te nem bízol meg egy tolvajt ezért nem tudja ellopni a nemlétező autómat :car: :pirate:
@ Great:
Látod , ilyen a karma ;-)
@ Thirdeye:
Az én kocsimat azért nem lopják el, mert ritka és feltűnő + tudják, hogy az enyém és péppé verem, aki megpróbálja. Ez azt jelenti, hogy én fejlett lélek vagyok és jó a karmám?
Great írta:
Nem , azt jelenti , hogy nem a karmában hiszel hanem az izomerődben :laugh:
@ Thirdeye:
Izma is van,meg karma is :-P
http://www.google.hu/imgres?imgurl=http://sorozatportal.neobase.hu/sites/sorozatportal.neobase.hu/files/users/A-fraid/x-men-origins-wolverine.jpg&imgrefurl=http://sorozatportal.neobase.hu/content/x-men-origins-wolverine&h=600&w=800&sz=81&tbnid=knqK693apDpgcM:&tbnh=90&tbnw=120&prev=/search%3Fq%3Dwolverine%2Bk%25C3%25A9pek%26tbm%3Disch%26tbo%3Du&zoom=1&q=wolverine+képek&usg=__0mIz44Tml4GXhA3RA0Z7XodMczg=&docid=w9XitxduiYS-iM&hl=hu&sa=X&ei=asVUUNOMH4GX0QWZw4CYCw&ved=0CCIQ9QEwAA&dur=1919
És akkor helyrebillent a Zuniverzum egyensúlya.
@ Putyin998:
:laugh: :laugh: :laugh: Te nyertél ! :laugh: :laugh: :laugh:
@ Putyin998:
Ez már nem először fordul elő… Ez egy hupibarna lap!
Jobb oldalt van egy Teljes méretű kép link, arra kell kattintani. Így jön ki a kép linkje. Nem a google kép-preview kódsora, hanem a kép linkje.
http://sorozatportal.neobase.hu/sites/sorozatportal.neobase.hu/files/users/A-fraid/x-men-origins-wolverine.jpg
Thirdeye írta:
Most rájöttem,hogy ez a te életed leckéje-a 4.számú út.
Ha érted mire célzok. :pray: :pirate:
Duncan Shelley írta:
Őőőőő…miért baj a nagy link?Legalább úgy néz ki,mintha sokat irtam vóóna.
De tanulni mindig jó dolog,kösz a zinfót.
Hupilila lap?Mosmilesz,vazze??? :suspense: :tremble: :suspense: :tremble:
@ Duncan Shelley:
Hupibarna,vazze… :-((
Putyin998 írta:
Sajnos nem értem , de ha kifejtenéd én is megtudnám hogy mi az életem leckéje :chic:
Thirdeye írta:
Az életed leckéje ez,kedves barátom:
Thirdeye írta:
:-D :-D :-D :-D :-D :-D :-D :-D
De nincs harag,ugye??? :handshake:
@ Putyin998:
:shock: :laugh:
Azt nem értem, hogy mi értelme van a reinkarnációnak?
Véleményem szerint a lelki fejlődés során olyan állapotba kellene eljutnia a felnőttnek, amilyenben gyerekkorában volt. Vagy mint egy kiskutya.
Szereti a másikat, játékos, a légynek sem tudna ártani stb.
De ha egyszer ilyennek születünk, hova a fenébe fejlődjünk?
Nem romlottnak születik senki, a Földön romlik meg.
Véleményem szerint a halál után a lélek elfelejt mindent. Elfelejti a személyiségét, az emlékeit, mindent, amit tanult. Minden ottmarad az agyában, amit hátrahagyott és lebomlott.
Ennek viszont azért nem látom, értelmét, mert ez azt jelentené, hogy “odaát” mindenki tökegyforma: nincsenek emlékei, tapasztalatai, személyisége…
Mindenki olyan, mint egy friss gyurma, akit a fizikai testbe költözés után “gyúrnak”, de a halál után ismét friss gyurma lesz.
De akkor mi értelme a földi életnek?
Meg milyen a mennyország? Sokaknak olyan elképzelése van róla, hogy ott majd találkozik az élete során elvesztett szeretteivel.
De ha van reinkarnáció, és valamelyik szerette visszaszületett a Földre, akkor hogy találkozik vele? Vagy a túlvilági találkozás is csak illúzió? Azt hiszem, hogy ő az, de valójában csak “odatették”, hogy azt higgyem.
És ha van reinkarnáció. Újjászületek százszor, lesz száz családom, és ha végre eljutok a “végső helyre”, ott melyik életem személyisége,külseje lesz az aktív, és melyik lesz a családom a százból?
Értelmetlen hülyeség az egész. Csak úgy tudom elképzelni, ha a mennyország is csak illúzió, ahol együtt lehetek azokkal, akiket szerettem. Legalábbis ha van reinkarnáció, mert akkor amíg ő a Földön van, azt az illúziót kell kelteni, mintha velem lenne.
És ennek mi értelme?
kisboros írta:
Semmi ! :-)
@ Thirdeye:
Tehát a nagy ezoterikus maszlag sem tudja a kérdésekre a választ.
Minek akkor a sok törökülés?
kisboros írta:
Azért , hogy amikor már zsibbad a lábad a sok töröküléstől , akkor legyen végre egy valós probléma amivel érdemes foglalkozni :laugh:
kisboros írta:
Ez a mai százforintos kérdés.
Putyin998 írta:
A kedvedért még kiegészítem .
Amikor sok törökülsz , és próbálod lecsendesíteni az elmédet , egy idő után rájössz , hogy pont az az elme nem tud csendben maradni amelyik rávett , hogy törökülj .
Ezen a ponton megsejtheted az átverést ! Rájöhetsz , hogy az elme csak azért hajszolt a törökülésbe , hogy bebizonyítsa azt , hogy úgysem tudod legyőzni mert ő dirigál .
Ő kérdez a reinkarnációról , megvilágosodásról , karmáról , de valójában nem tudsz neki jó válaszokat adni . Ezzel már jól össze is zavart , és oda lyukad ki az ember ahova Kisboros , hogy mindenben átverést sejt , de azt nem gondolja , hogy ő veri át saját magát .
Bocs Kisboros nem téged bántalak , csak a izét…. ;-)
Thirdeye írta:
Az nem lehet, hogy túl zajos a körenyezeted és neked ezért nem megy?
Miért verem át saját magam?
Amúgy nem “átverést sejtek”, hanem próbáltam felvázolni, hogy ahogy mi gondoljuk a mennyet és a reinkarnációt, az miért nem logikus.
Persze megteheted, hogy erre is válaszolsz, és nem csak mellébeszélsz.
kisboros írta:
Egy hegyi faluban lakom , annak is az üdülőövezet részén ahol nyáron is alig vannak , télen meg senki .
kisboros írta:
Az elménk ver át minket .
kisboros írta:
Lehet hogy nem logikus , de a valóságot nem mindig érdekli a logika .
Gondolj bele , valahogy csak vannak a dolgok . Az hogy nem értjük hogy hogyan vannak az min múlik ? Lehet hogy tényleg nem is lehet gondolatokkal átfogni .
Nekem például a valódi felismerések nem gondolati úton jöttek bármilyen furán hangzik . Akkor jöttek amikor végre sikerült törökülésben lecsendesíteni az elmémet .
@ kisboros:
Azt hiszem, meg is van a válasz. Ahogy sejtettem…
A túlvilág egy illúzió, ahol találkozol a szeretteiddel, ahol a vágyaid teljesülnek.
Most olvasom ezt a könyvet:
http://www.antikvarium.hu/ant/book.php?konyv-cim=testen-kivuli-elmenyek&ID=68162
40 éve írták. Az írója leírja, hogyan tett szert a testkilépés képességére, és mi is az asztrálsík, ahová a halál után (és álmunkban) kerülünk, és ahová ő testkilépései során el tudott utazni.
Lényegében a tudatos álom. Egy végtelen tér, ahol nincs idő és ahol a gondolataid a tetteid. Minden vágyad teljesül, csak gondolnod kell rá. Az asztrálsík egy orgia, ahol mindenki kiéli a rejtett, főleg szexuális vágyait. Kb. ezt sejtettem én is.
Leírja a könyvében, hogy az asztrálsíkon látta az egészet. MÁsok vágyait, ahogy azt kiélik.
Bár még csak a könyv harmadánál tartok, kíváncsi vagyok, mit tartogat még…
És ez elgondolkodtatott… Leginkább a Biblia és az önmegtartóztatás jutott az eszembe.
Mert amíg az asztrálsík olyan, mint a tudatos álom, ahol minden vágyad teljesül, akor onnan elvileg csak önmegtartóztatással léphetsz feljebb.
És itt most beugrott a lélek fejlődése is. Mert a szenvedés, ezáltal a lélek fejlődése együtt jár azzal, hogy az ember már nem vágyakozik úgy a “tiltott” dolgok után, mint korábban. Ez szerintem megfigyelhető.
Tehát amíg a sok “bűnös” megragad az asztrálsíkon élvezkedni, és onnan esetleg visszaszületget a Földre, addig a fenti értelemben vett nem bűnös túljut az asztrálsíkon.
Biztos hibás még az elmélet, de majd minden a helyére kerül…
Lehet, hogy ez téma nem egészen ide való, mégis ide illeszkedik legjobban (szerintem).
Legkisebb lányom most öt éves. Egész kicsi korától nagyon akaratos, hisztis – szinte zsarol a hangjával.
Feleségem elég hamar bevezette az “édesség világába” – figyelmeztetésem ellenére, talán épp a jobb nevelhetőség érdekében(?). Na ez nagyon a visszájára fordult. Mai napig sem tudjuk a módot – hogyan kerüljük el, előzzük meg az afférokat.
Amennyire én látom ezt az ügyet; ilyen sejtés erősödött meg bennem:
A gyerek énje túl korán erősödött meg az édesség által – amint rövid időn belül saját energia-ként látja viszont. Ezt az energiát be is veti személyes (gyermeki) meglátásai érvényesítése végett. Ez a “mechanizmus” legtöbb esetben “ösztönösen” indul – lép működésbe. Lényegében nincs benne átgondoltság, tudatosság.
Ezt a jelenséget már sokszor megfigyeltem, mint végkifejletet – de nem értettem. Persze bele sem gondoltam igazán.
Keresztlányom és édesanyja (elvált) is ezt a nyomvonalat hagyományozza. Már egyáltalán nem tartjuk velük a kapcsolatot – de lányom mindent megtesz, hogy elevenen tartsa bennünk a “majdnem elveszített élményt”.
Reményeim szerint addig kell nagy rendszerességgel ezt a viselkedést elszenvednünk, amíg a belátás képessége esetenként túl tesz saját önös érdekein. Az ilyen emberek – ha felnőtt korukra sem tudnak változni – zsarnoki képességeket nevelhetnek ki (magukban); mert minden objektum (ember, szervezet stb.) alárendelhető saját akaratának (meghódításra besorolható).
kisboros írta:
Csak ne keverd össze az okot az okozattal. Egy “fejlett” lélek nem tagadhatja meg a szexualitást, mint olyat, mert akkor ugyanúgy “rabja”, mint aki “elmerül benne”. A “fejlett” lélek nem tagadhat meg semmit, mert azáltal nem fog tudni vele mit kezdeni. Egy “fejlett” lélek lehet, hogy nem vágyik a kábítószerek után, nem vágyik annyira a szexre… de a fordítottja nem igaz.
Állítólag ez a “hibája” sok mester tanítványának. Azt látják, hogy a mester iszik – mértékkel, szexel – mértékkel, és hogy mi a mérték, azt csak ő tudja. Ebből azt a következtetést vonják le, hogy ha nem esznek húst, nem isznak alkoholt, cölibátust fogadnak (tehát utánozzák a mestert, éppen amit a mester csinál), akkor ők is mesterekké válnak.
Mert összekeverik az okot az okozattal.
Ha vannak vágyaid, ki kell élni őket (akár az asztrálsíkon), de valamit kezdened kell velük. A letagadás nem megoldás, az csak elodázza a problémát.
@ Will:
A média tele van beteg filmekkel és műsorokkal, amelyek mindenféle beteges vágyakat váltanak ki az emberből.
Vicces lenne, ha arról szólna az élet, hogy ezeket az aberrációkat mind ki kell élni.
@ kisboros:
Az beléd plantált vágy, az csak kell, az nem az, amiről én beszéltem, az “más”.
Én arra gondoltam, hogy ha van egy vágyad, hogy Te látni akarod a Grand Canyont élőben, akkor azt muszáj megtenned, addig nem fog csitulni. Nagyon fontos, hogy különbséget tegyünk aközött, ami valóban belőled fakad (angol must, magyarul muszáj) és ami külső tényezőből ered (angol have to, magyarul kell).
@ Will:
A Grand Canyon látása iránti vágy is ugyanolyan, mint a többi.
Honnan tudom, hogy létezik Grand Canyon?
Onnan, hogy láttam valahol, megtetszett, és látni akarom élőben is.
A szexuális és beteges vágyak is ilyenek. Látom, tetszik, csinálni akarom.
@ kisboros:
De azzal, hogy megpróbálsz eljutni oda, tapasztalsz, és ha megtalálod, akkor tudod, hogy létezik, ha pedig nem, akkor keresel tovább, vagy csalódsz.
Amúgy igen, ez messzire vezethet, hogy “minden vágy másoktól fakad”, ahogy ugyebár Te sem találsz ki semmi újat (“Te”, mint általános alany, azaz bárki), csak a másoktól hallott/olvasott/felfogott gondolatokat adod tovább, esetleg picit torzítva vagy összekeverve.
Nekem az a vágyam, hogy szeretek fantáziálni, az például nem tudom, hogy mástól származik-e. Hogy szeretek kitalálni dolgokat, eljátszani a gondolataimmal. Az, hogy szeretek “problémákat” megoldani. Hogy szeretek lovak közelében lenni. Ezek nem tudom, hogy olyan vágyak, amik mástól jöttek hozzám vagy magamból fakadnak.
Mi a “jó” vágy és mi a “rossz” vágy? Mitől lesz valami deviáns vagy épp aberrált? Mi a norma, mi a normális?
Will írta:
Ezzel lényegében egyetértek.
Ugyanakkor a kolostorokban (a szerzetes-rendek) mégis ezt próbálták meg (a vágyak kiélése nélkül). És nem tudhatjuk mi teremt alapot egy lélek számára, hogy nemesebb legyen. Inkarnációs áttételeken keresztül működhet (fordítva is). Vagy csak a példa ténye mások számára? Valami ebben a módban is működik!
Will írta:
Igen. De ez utóbbi igény (is lehet egyben).
Talán az is fontos, hogy az igényt (igazság) elkülönítsük (magunkban) a vágyaktól! Ezek sokszor együtt jelentkeznek; de van esély a saját mérlegelésre. Bárki képes ezt elkülöníteni – ha elmélyed e témában (érzésben). És azután megítélni – mi micsoda…