Milyen lenne az élet egy olyan világban, amelyben a lélek és a reinkarnáció létezése tudományos tény? Játszunk el a gondolattal.
A lélek léte tény lenne, minden kétséget kizáróan bizonyított tény, és ez a tudás elterjedne az egész világon, közkincs lenne mindenki számára. A reinkarnáció úgyszintén teljesen bizonyított tény lenne, minden egyes ember számára. A tudást nem zárná el egyetlen érdekcsoport sem, korlátlanul rendelkezésére állna az emberiségnek.
Vajon hogyan élnénk ebben a világban? Mi lenne más? Jó lenne egy ilyen világban élni? Jobb lenne?
Az emberek parttalan nagyotmondással próbálnának figyelmet magukra vonni? Mindenki tudná, hogy egyiptomi főpap volt előző életében, meg atlantiszi fővarázsló, az aurája pedig UV-hupibordó színű lenne, a Syruis 2559-es csillagrendszerből jött a Földre, hogy békét hozzon, és a 43. dimenzióból született le a Földre, segíteni az emberi fajt?
1.233.445 ember vallaná, hogy ő volt Marilyn Monroe, 143, hogy ő volt Karl Marx, -2 meg arra esküdne, hogy ő volt Ivan Kozirev öntőmunkás?
Minden ember a Földön az univerzum legtávolabbi szegletéből jött ide, vagy a túlvilágról, a másvilágról, az underworldből, a szellem síkról, az asztrál síkról, a mentálsíkról, a 4., 5., 20., 23., 446., 455.343.788. dimenzióból, mindenki békét hozott, tanítani jött, egyedi tapasztalatokat szerezni, például, hogy milyen haldoklókat sajnálni, gyerekeket megnevettetni, templomi kórusban énekelni?
Mindenki korábbi életeiben ezerféle titkos mágikus iskolában kapott high power és super high level beavatást, a hét beavatásos egyiptomi rendben ő 45. szintű beavatott volt, ő fedezte fel Káldeát, Atlantiszt, Lemúriát, a csillagkaput, a térugrást, a fénysebességnél gyorsabb gondolkodást, szuper asztrális varázsló volt, az utolsó csillagharcos és jedi lovag?
Mindenki elképesztően bölcs lenne, lépten-nyomon mindenki tanítana, előadásokat tartana, a parkban százezer szószék állna, melyek mindegyikén állna valaki és egyfolytában járna a szája?
Nos, én azt gondolom, hogy nem ilyen lenne. Még csak nem is hasonlítana erre.
Ha a lélek léte és a reinkarnáció tudományos tény lenne, és e tudás közkincs lenne, a világ valami egészen különleges hellyé változna.
A változás elsősorban jogfolytonosságot hozna. Személyes jogfolytonosságot. Az embereket nem fizikai jellemzőik alapján azonosítanák, hanem személyként. Mit jelent ez?
Tételezzük fel, hogy van egy John Murdoch nevű fickó, akinek van egy vegyeskereskedése és egy farmja, 245.000 dollárja a bankban, van autója, munkagépei, háza, van egy Susan nevű felesége, egy Billy és egy Claire nevű gyermeke, majd meghalna. Megszületne, és még mindig ő lenne John Murdoch, lenne vegyeskereskedése, farmja, 245.000 dollárja a bankban, autója, munkagépe, háza, Susan nevű felesége, egy Billy nevű fia, és egy Claire nevű lánya.
Ha meghal a felesége, Susan, majd újra megszületik, még mindig lenne egy John Murdoch nevű férje, két gyermeke, farmja, háza, autója, bankbetétje, kábeltévé előfizetése és két darab kifizetetlen gyorshajtás-büntetése, melyet a törvény szigorú őrei rajta hajtanának be.
Persze, John és Susan dönthetnének úgy, hogy elválnak, eladják vagy átruházzál ingó és ingatlan vagyonukat, de a test halálával ilyesmi nem történne automatikusan.
Ha olyan világban élnénk, amelyben a lélek és a reinkarnáció tudományos tény, akkor ebben a világban jogfolytonosság lenne. A test halála nem változtatna semmin, nem lenne más, mint a test halála. Mivel a lélek és a reinkarnáció tudományos tény, nem elmélet vagy hit, az azonosítás nem okozhat problémát.
Jogfolytonosság: ami a tiéd volt kétezer éve, az a tiéd most is, és tiéd lesz a következő körben is.
Lenne a dolognak árnyoldala, persze, de nem mindenki számára. A londoni véres bankrablás elkövetőit a következő életükben is üldöznék, és ha 78 évet kapnának, de 20 év után levedlenék a testüket, a következő életet 58 év sittel kezdenék.
Tetszene egy ilyen világ? Imádnátok a jogfolytonosságot? Én nagyon.
De hiszen van jogfolytonosság .
Úgy hívják : Karma . :-D
@ Thirdeye:
Nyugtass meg, hogy direkt csinálod, és egyébként értetted a cikket…
Imádnám. Juj, de nagyon. Ez nagy ötlet, tetszik!
–
Hasonló: mindig furcsálltam, hogy “ezós körökben” sokan borzonganak a második világháborús filmektől, mondván, hogy “biztos ott haltam meg egy koncentrációs táborban”. Egyszer egy ilyen teadélutánon nem bírtam magammal és benyögtem: “Csak én voltam náci?”
Hirtelen csend lett.
Tetszene. Nem nullázna le a halál, nem veszítenék el senkit úgy igazán, egy megkezdett beszélgetést apró késéssel, de ugyanott folytatnánk, a megkezdett tanulásokat is ugyanott folytatnánk, a projektjeimet is. Olyan lenne a halál, mint egy pár hónapos betegállomány. Ez jó.
Sok kérdést vetne fel, amikre bizonyára lenne jó megoldás (is).
Ez komolyan tetszik. Meg kellene csinálni.
Van egy vallás, ahol a főpapokat a mai napig megkeresik és a régi pozíciójukban folytatják minden életüket.
Arról nem írtál, hogy emlékeznénk-e, mert ha csak azonosítani tudjuk a másikat, aki viszont nem emlékszik és újra kell tanulnia mindent, az annyira nem izgalmas… A Te fejedben biztosan kerek a kép és valószínűleg annyira egyértelmű, hogy kihagytad ennek a fontos részletnek a kifejtését. :-)
Tegyük fel, hogy mindent kizáró, bizonyított tény lenne, hogy van reinkarnáció és ebből adódóan létrejönne a jogfolytonosság, amiről beszélsz. Ettől függetlenül a reinkarnációhoz való viszonyunk nem változna meg. Úgy értem, hogy most csak az a különbség, hogy nem tudjunk, nincs bizonyítva, vagy ha igen, nincs elénk tárva, hogy mi van a halál után. Akkor csak az lenne a különbség, hogy tudjunk, vagyis elhisszük, mert bebizonyították nekünk (ha ezt be lehet bizonyítani), de ettől még ahogy most sem, akkor sem emlékeznénk az előző életeinkre.
Ha én megszületek és a születés után a doki egy műszerrel megállapítja a személyiségemet, ettől még nem fogok emlékezni rá, hogy előző életemben megöltem 12 embert, viszont ennek ellenére a szülőszobába egyből a dutyiba visznek. Olyan dologért, amit akkor még fel sem tudok fogni és soha nem is fogok rá emlékezni. Valószínű ez komoly lelki, személyiségbeli sérüléseket okozna. Nem hiszem, hogy egészséges dolog egy börtönben, felnőni.
Vagy tegyük fel, hogy fiatalon meghalok. Ha 2 hónap múlva újra megszületek, akkor kik lesznek a szüleim? Az előző életemből a szüleim joggal tarthatnak igényt rám, hiszen az ő fiuk (is) voltam/vagyok. De attól a nőtől sem lenne jogos elvenni, aki most életet adott nekem. Mi történne ebben az esetben?
“…Tételezzük fel, hogy van egy John Murdoch nevű fickó, akinek van egy vegyeskereskedése és egy farmja, 245.000 dollárja a bankban, van autója, munkagépei, háza, van egy Susan nevű felesége, egy Billy és egy Claire nevű gyermeke, majd meghalna. Megszületne, és még mindig ő lenne John Murdoch,…”
Mi van akkor, ha John nőként születne újra? Akkor is John lenne a neve és akkor is még a férje lenne Susannak, aki még esetleg azóta nem halt meg? Susannak pedig lenne egy újszülött férje? Aki ráadásul egy kislány? Persze elválhatnak, de a váláshoz nem kell mindkét fél beleegyezése? Ez esetben a nő még 18 évig nem válhat el a férjétől.
Mi van akkor, ha egy nagyon befolyásos embert elítélnek egy komoly bűncselekményért és ezután öngyilkos lesz, de a halála előtt elintézi, hogy a személyiségét egy ártatlan ember kapja majd meg, hogy azt az embert ítéljék el és ne őt. A vagyonát persze átmenekítené, az a palimadár úgy sem fog emlékezni, hogy nem ő volt…
Most ennyi jutott eszembe.
Szerintem nagyon rossz világ lenne ez, de talán kevesebb lenne a bűnözés, de ennek ellenére sem választanám.
Mondjuk lenne egy kis elcsúszás…férfi kikampecol 50 évesen,újjászületik,felnövekszik,18-20 évesen már toppon van…visszamegy a feleségéhez,aki mondjuk 70 éves.Ugye ez a része nem lenne olyan jó buli…
:-)
Tőkefelhalmozás szempontjából előnyös…adósságfelhalmozás szempontjából hátrányos…
Will írta:
Kimondtad a lényeget .
Valószínűleg csak azok hiszik hogy frankó lenne ugyanott folytatni akik bíznak abban hogy tuti jó életük volt , és a császárságról kellett lemondaniuk .
De ha vécépucoló lettél volna , vagy nyomorék , vagy ártatlanul börtönben sínylődő , vagy sikertelen író , akkor nem így beszélnél ;-)
Duncan Shelley írta:
Oké , beismerem .
Úgy látszik ma kötekedős hangulatom van :-)
De most komolyan . Biztos vagyok benne ?:-) hogy tudod mit hagytál ott az előző életedben . Hatalom , korlátlan önrendelkezés ..Különben nem írtad volna ezt a cikket .
Csak hát huncut módon erről nem nyilatkozol . ;-)
De tényleg , ha van karma, akkor nem biztos hogy ugyanonnan folytathatnád .
Vagy milyen gáz lenne ha valaki épp zuhan a repülőgépével és infarktust kap a becsapódás előtt . És újra …és újra ….
Na jó abbahagyom :worship:
Hú, az király lenne. Egyszer kellene befektetni valami tuti üzletbe, ami életeken keresztül hozza a hasznot, így csak nőne és nőne a vagyok. Egy ilyen világban a jó kamatosan megkapná a jutalmát, és a rossz kétszer meggondolná, hogy rossz maradjon. Egyszerűen nem érné meg.
Úgy látom vannak elegen, akik az anyagiakon rugóznak, így lehet más vizekre evezni.
Sok kezdő ezós belefut a ” mi lehettem előző életemben” témába. Vérmérséklet függően próbálnak választ találni: van aki a regressziós hipnózisig is eljut, de legtöbben megelégednek az innen-onnan összeszedett infókkal. A kép kaotikus, mint az Duncan is ábrázolta, és ezért lehet, hogy egyszerre él a Földön 15000000 Kleopátra/Napóleon/tetszőleges protoceleb újraszületett egy időben!
Megkapják a választ és nagyot sóhajtva dőlnek hátra, munka letudva; löttyintettünk ma is egy küblivel az ezó mocsárba, előző élet kipipálva.
A töredék, aki valamilyen oknál fogva valóban emlékszik – még ha csak töredékre is -, az meg hallgat.
Miért?
Mert vannak kapuk, amik jobb, ha zárva vannak. Nincs ott névennemnevezhetőiszonyat, meg rémségek kicsiny temetője – de lehet :) -, csak információtár azaz archívum. Amit tudnia kell az egyénnek, az itt van jelen formájában, mondhatni a jelenlegi személyiség – lélekkel vagy anélkül, csonttal, bőrrel, TAJ számmal – a múltbeli életek(?) kivonata. Ez az esszencia tartalmaz minden infót, amire szükségünk van, ebből/erre kell építkezni.
Vissza lehet menni nézelődni, de minek? Akkor már inkább egy retro-disco!
A témára reflektálva.
Jogfolytonosság?
Elég belegondolni, hogy valamit teszel, amit életed végig bánsz. De ilyen esetben, meddig is bánkódsz?
Vagy az alkoholista/drogos/egyéb függő emberek, szülők, párok.
“Hogy dögölnél meg!”,”Ezt se látjuk többé” formulák bekerülnének a népmese, legenda témakörbe.
Mániákus elmebetegek, hataloméhes barmok, kontrolfreak állatok, hogy pár neuronpályát kócoló karaktert említsek.
Az egyéb illúzióromboló hatásokról ne is beszéljünk: Boldogan éltek, míg… ööö… egymásra nem untak. Vagy. Míg a halál el nem választ… na jó, majd a következő talán.
Meg különben is!
Egy cipőt is hamar megun az ember, nemhogy egy testet, vagy egy nevet!
Itt az élet (vagy lét-) folytonosságának nyilvánvalóságáról van szó.
Ha a sejtések beigazolódnak – korszakváltás közeleg. Lehet találgatni mi volna az a kritérium – aminek változnia kellene az ember világában (civilizált társadalmak).
Bizakodnunk kell, hogy nem következik semmilyen természetű világ-égés. De ami a régi misztikusokat és gnosztikusokat illeti – úgy tartották: az ember magasabb képességeivel folyamatosan visszaélt. A természeti és karmikus rendtől is eltért és mindig szerepet játszott a hatalom (akarat) túltengése (véres túlzások) – minek következtében a “magasabb világok” alkalmanként jelentős erőket vontak vissza az embertől (mindenkitől).
Nehéz elképzelni milyen változás fogja megterhelni a jövőt.
Nekem az a véleményem – bármi is lesz – azt a társadalom mechanizmusa, struktúrája fogja legnehezebben követni.
Jelenleg világszerte a tulajdonjog a társadalmi rend alapköve. És ezzel semmi gond sem volna, ha ez nem vált volna korlátlan vissza-élési lehetőséggé.
A tudás is oly módon van betagozva a “rendbe”, ami a társadalomnak tartozik szolgálni – az egyén csak eszköze. Ettől függetlenül ez a legfinomabb mézesmadzag…
Ezeken kívül a “verseny-elv” olyan irányba szorítja az emberi működést – mely előidézi azt, hogy a tettek messze megelőzik a döntési alapokat (“miérteket”). Ilyen körülmények közt az ösztönök és a reflexek maradnak előtérben. Tehát a verseny továbbra is ezen a területen zajlik.
Ez a mentalitás – valóban roppant okos – társadalmi rendbe illeszkedő (tökéletes) állatot nevel ki a társadalmi törvények és lehetőségek mentén.
Már sokszor fel lett téve a kérdés: Kinek érdeke ez – hogy az ember ne merészkedjen (fejlődjön) ezen túlra?
Reményem szerint jóval több ember akar látni…
De a konfliktus abban gyökeredzik, hogy Akiknek túlzottan nagy veszíteni valójuk van – Azok sok-mindenre képesek lesznek, hogy az igazság ellen vonuljanak.
Mint már több helyen is említettem – az éteri világ válik majd láthatóvá; melyben az igaztalanságok lelepleződnek. Ennek idejét és módját nem tudom. Viszont amiért ezt bizarr feltételezést többször is felemlítem, mert elképzelhetetlennek tartom, hogy ezt a krízist az emberiség – puszta belátás által – “önmagát megdolgozva” át-élje. Mert az a megértés volna – nem a túl-élés reflexe.
A szellemtudomány – az egyén számára – megkülönböztet éteri, asztrális és szellemi katarzist. Ezek időtartama sorrendben: 1 év, 1 hónap és 1 nap. Az ügy vonatkozása: éteri (akarati), de a prófécia egy napnak értelmezhető. Nem tudom elképzelni az egészet (nem vagyok látó).
Tehát – nem tudom, milyen lesz az az új világ, amit nem a politikusaink teremtenek.
Csak egyben reménykedek nagyon – hogy igazságosabb lesz!
Duncan Shelley írta:
Száz évvel ezelőtt cirka 2 milliárd ember élt a földön. Ma már majdnem 7 milliárd él. Ez csak 4-5 generáció. Az az 5 milliárd aki azóta lett azok kicsodák? A lélek is osztódik? Nem hiszem, viszont ha nem akkor azoknak az új lelkeknek milyen jogaik lennének a jogfolytonosságban?
Akkor is annyira imádnád a jogfolytonosságot ha új lélek lennél és semmid sem lenne, mert minden azoké akik már kib.szott hosszú ideje születgetnek újra?
Ha azt mondanák, hogy tudományos tény, elküldeném őket a viharba, mert ezzel a hazugságokat leplezik…neeeeem??? :P
Ater írta:
Ez jó vót ;-) 8-)
“Az embereket nem fizikai jellemzőik alapján azonosítanák, hanem személyként.”
“Ha olyan világban élnénk, amelyben a lélek és a reinkarnáció tudományos tény, akkor ebben a világban jogfolytonosság lenne. A test halála nem változtatna semmin, nem lenne más, mint a test halála. Mivel a lélek és a reinkarnáció tudományos tény, nem elmélet vagy hit, az azonosítás nem okozhat problémát”
Ezt,hogy lehetne kivitelezni….?
Mármint az azonosítást.
De Én imádnám! :heh:
swann írta:
Chipet kell a lélekre szerelni :laugh:
Mint elmélet nem rossz.Fel sem tudom igazából fogni,hogy miképpen lehetne kivitelezni ilyesmit-de a kommenteket olvasva más sem nagyon.
Gondolom teljesen el kell vonatkoztatni a mostani felfogásunktól és világképünktől.Nem a mai fejemmel csöppennénk egy ilyen világba,hanem tudatosan születnénk bele.
Ha már tudományos tény(a felvetésben persze) és kutatva-fejlesztve van a módszer,akkor ahhoz nem tudok hozzászólni.
De a cikk első fele most játszódik,még ezen a fórumon is,nem fikció az :-D
Nem kell ehhez ténynek lennie a lélekvándorlásnak.Annyiban fikció csak a cikk első fele,hogy sokkal több Marilyn,Marx és egyéb hülye mászkál köztünk.
Herkulse kommentelőtársunk felvetése jogos:szülessek újra egy 70éves feleség mellé?
Nem vagyok gerontofil :-|
A rendszer igazságos lenne, bár a csecsemő testű Murdoch hogyan is illeszkedne be a régi-új családba?
Mi történne a nürnbergi per halálra ítéltjeivel, állandóan bitón lógna az új testük, vagy lenne rehabilitáció?
Ha tudatos lenne a testfelvétel, nem lenne-e állandó tömeges öngyilkosság, ami ez esetben sokkal praktikusabb, mint holmi plasztikai sebészet, zsírleszívás, miegymás?
gabchee írta:
Vagyis a rendszer mégsem lenne igazságos.
egy olyan vilagban ahol a reinkarnacio létezese tudomanyos lenne szerintem eg yerdekes valtozo és teljesen más vilagban szűletnenk. meg valaszthatnank a szűlőket előtte ami igen csak mas szemlelettel alakulna tovabb.abban viszont nem hiszek hogy min denki aszellemi sikrol, mas vilagbol mental sikrol beke celjara jőnne. ahadsereget tovabbra is fontosnak tartom. en viszont a holtak harca cimű kőnyvben olvastam hogy igy hibernalassal lehetne tovabb űldőzni a véres bankrablás vagy mas bűnőzőket.
Kedves Duncan!
Ki kell ábrándítanom a nagyérdeműt!
Összekeveredik a lélek halhatatlansága és a személyiség.
Érdekes lehet a példában szereplő házaspár, ha fordított testben születnek újjá. Férfi névvel női testben és fordítva. Hatalmas káosz lenne a birtokviszonyokban is az biztos. Főleg, ha eddig Amerikában élt, és Afrikában születik újjá egy bennszülött faluban…
A test halálával egy csomó dolog megszűnik. Megszűnik a személyazonosság, az összes testi jellemző. A név szerepe is megszűnik, hiszen másik családba születik bele a következő életben.
Én sokkal fontosabbnak tartanám azt, ha az ember valóban vissza tudna emlékezni az előző életeire, és arra a tudásra, amit már egyszer megtanult.
Nem kellene újra megtanulni nyelveket, írni, olvasni, számolni, stb. Gyakorlatilag felszabadulna az iskolarendszer, és tényleg hasznos dolgokba áshatnánk bele magunkat.
Az ember úgy tekintene a gyerekkorára – amíg a test nem nő fel újra – mint 18-20 év szabadságra. Illetve el lehetne kezdeni már gyerekkorban értelmes pénzkereső foglalkozással dolgozni.
Például egy mérnök már tíz évesen is tervezhetne házakat, hiszen emlékezne rá. Csak levizsgázna belőle, hogy hitelesítse az előző életbeli tudását, és máris folytathatná a hivatását. Hasonlóan tehetne bárki más.
Tehát nem a pénz és a vagyon lenne a lényeg, hanem az átörökített személyes tudás. Ez pedig valóban új távlatokat nyitna. Az ember nem lenne lehengerelve a halállal, hiszen gyakorlatilag tudná, hogy ez csak egy “karosszéria csere”. A személyiség megváltozik, nemet változtathat, nemzetiséget, lakhelyet. Szerintem nagyon kalandos lenne mindez. És nagy lenne a gazdasági fejlődés is, hiszen egy csomó szakember lenne, aki egyben több foglalkoztatottat, több vállalkozót is jelent, és ez így nagyobb fogyasztás is lenne.
Gyakorlatilag nagyon hamar önálló tudna lenni mindenki. Ha elég erős lenne a teste, akkor máris belekezdhet! Önálló jövedelemmel nem függne annyira a szüleitől. A szülőknek nem kellene oktatásra költeni egy csomó pénzt. Új vállalkozások alakulhatnának. Tök jó lenne. :)
Szerintem az általad említett “hivatalos reinkarnáció” egyedül a jelentős anyagi vagy szellemi vagyonnal rendelkező személyek esetében lenne érdekes. A legtöbb embernek, ahogy nekem sincs olyan vagyona, ami miatt érdekes lenne a kérdés ezen része.
Ugyanez vonatkozik azokra a “nehéz” bűnözőkre, akik viszont gondolom nem szeretnének 273 évet börtönben tölteni, vagyis nagyjából öt életet, egy ballépésért. (Persze erre ki lehetne dolgozni valamilyen jóvátételt…)
A tudás megtartása jogos igény lehetne. Bár a tudás mindig változik és folyamatosan tanulni kell, hogy az ember naprakész legyen. Ami érdekes volt az 1900-as években, az ma napi használat és ami ma érdekes, az lesz mindennapos hamarosan.
A tapasztalat és a szeretteimmel való kapcsolat megtartása már érdekesebb kérdés.
Hiszem, hogy a tapasztalat megmarad és ha nem is bizonyított a reinkarnáció én abban is hiszek, tehát minden életemben, illetve minden újabb testemben zajló életemben benne van az összes előző tapasztalata.
Az emlékek nem fontosak, csak a bennük rejlő személyes élmény és a belőlük eredő tudás.
Ugyanez vonatkozhat a szeretteinkkel való kapcsolattartásra. Vannak a környezetemben olyan személyek, akikkel határozottan természetes minden és bármi; feltétel nélküli az elfogadás és a szeretet, míg mások közömbösek, vagy kevésbé érdekesek…
Kezdem értékelni hogy miért nem emlékszem az előző életeimre :laugh:
“Jogfolytonosság: ami a tiéd volt kétezer éve, az a tiéd most is, és tiéd lesz a következő körben is.”
Hmmm…ertem en, hogy maskepp tekereg az agyad Duncan, mint a nagy atlagnak, es a kepzeloeromnek koszonhetoen hajlamos vagyok latni valamit a fejemben, elkepzelni milyen is lenne, (igy elsore a rend helyett kaoszt erzekelek), de kellenenek a reszletek, hogyan is gondolod te ezt. :chic:
Mondjuk meghalok egy balesetben es Ujraszuletek kisbabakent mondjuk Koreaban kisfiukent (pasikent, juhuuuuu :laugh: ) es pont olyan vagyok mint minden kisbaba, (gugyogok, etetni kell, bepisi-bekaki, ujra kell tanulnom mindent stb) de valahogyan van egy hazam, kocsim, kis vagyonom, es az a hulye aki zaklat, hogy menjek el vele vacsizni egy este, meg mindig uziket hagy a hazamban talalhato telefonom uzenetrogzitojere? Hogyan lennennek a nem kulonbsegek? Es a nem is ember voltam? Huh? :struggle:
De mondjuk ember csak emberkent szulethetne ujra. :sidefrown:
Egy csomo kerdest vet fel ez az egesz teoria. Mit csinalnak a regi szuleim? Nyugodtan ulnek a verandajukon, hogy hat ugyis ujraszuletik valahol hurra? Vagy megkeresnek, mert ugye van az a felbemaradt vitank meg amugy is? Egyaltalan mit kezdenenek egy gugyogo kisbabaval akirol tudnak hogy en vagyok? Honnan tudnak ok vagy barki? Mit jelente az en???? Inkabb “mi” lennenk, nem? Emlekeznek ujraszuletve a regi marhara aki hivogat? Nem emlekeznek semmire rogton csak evekkel kesobb? avagy valamifele adatbazis lenne a fejemben? mikrochip,eh? Mi lenne a tudattal, a tapasztalatokkal, mondjuk 20 eleten at? Hurcolnam kovetkezmenyeimet, tudasomat, emlekeimet, buneimet? Nem? Igen?
Es ha en voltam a vilag tizedik leggazdagabb embere?
Ugy tunik ma kerdezos napom van :-D
p.s: na nem mintha most rend lenne a vilagban, sot…
NNA ! Vége a tudatlanságnak ! http://www.shakuecho.com/blog/?page_id=1696 :-)
Kedves Nagyérdemű!
Én vagyok Wilhelm Wundt soros inkarnációja.
Egy kicsit átcicomázom régi álláspontomt, miszerint az ember egy lélek nélküli állat, és nincs esélye a fejlődésre, a káosz gennyes keléseinek újra meg újra kifakadó és elhaló hajtása.
Nos, lélek van , lélek volt és lélek mindig lesz! újra meg újra inkarnálódik ugyanabba jelmezbe. John Fardock úgyanúgy veri a habot meg a feleségét 2000 év múlva is, ahogy most. A léleknek nincs más dóga, mint, amikor kirohadt körülőle a jelmez, megpihen,és megint kinöveszti maga köré ugyanezt, nincs is nekije más, és nem is lesz.
Akár a búgócsiga pályáját uraló kéz, mikor eldőlt a bűgócsiga, megint megpörgeti azt, hátha most egy kicsit magasabb hangon búg, mint előtte – hála a csúcstechnológia legújabb búgató por fejlesztésének..
És máris “törvénybe” iktattam a spirituális materializmus vallását. Na, mit szólsz ehhez Andan papa?
Azt szólom, hogy, amint valamire rásütik a “tudományos” bélyeget, az máris a valóság fájáról leszakadt rohadt almaként landol a köztudat posványában, izmus cumivá válik
a következő cirkuszi felvonás idejére.
A “tudomány” és a valóság közötti elhidegülés csak akkor szűnne meg, ha a világmindenség valósága minden gondolkodó lény számára láthatóvá válna. Innentől a “tudomány” máris “értelmét” vesztené, hiszen a mindenütt érzékelhető valóság tudás-mezejében hogyan lehet megkülömböztetni “tudományt” és nem-“tudományt”.
Senkinek nem fájna a foga nagyotmondásra, mindenki örömmel adná tovább azt, amit jobban lát a valóságból, a másiknak, aki azt kevésbé látja, és fordítva, és mindaddig inkarnlódna, amíg mindenki mindent egyformán látna itt a fizikai síkon érzékelhető valóságból, aztán mehetünk egy létsíkkal följebb.
Csak egyszerűen úgy kiegészítenénk egymást, mint, ahogy a szivárvány végtelen sok színe teszi ezt, veszekedés, rivalizlás nélkül.
Ej, jakkameg, hováillant a monopoli tekintély, hová ez a több ezer éve jól bevált börtöngödör mélyítő örökörvény…
Érdekes kommentek…
Nagyon jól átjön, hogy a lélek alapvetően az erőben hisz, nem az észben. Hiszen, ha tesz valamit, amiből nem az lesz, amit várt, akkor nem felkutatja az okot, megérti, mi történt és korrigál, hanem a saját képességeit építi le. Ha a lélek az észben hinne, karma sem lenne.
A kétségbevonhatatlan tudományos tény alatt nem azt értem, hogy mindenféle dr. adj. prof. kutató tudósok bizonygatnák, hogy igaz, hanem azt, hogy mindenki számára igaz lenne, teljesen köznapi tapasztalat lenne mindannyiunk számára. Nem olvasmány lenne meg hittétel, hanem olyan köznapi megfigyelés, mint mondjuk az, hogy most itt ülök ezen a széken. Tehát nem valaki kívülről mondaná meg valami trükkös módszerrel, hogy én ki voltam (szerinte), hanem én tudnám.
Így természetesen pontosan emlékeznék mindenre. A halálnak nem lenne sokkja, nem lenne a közteslét pokla, nem lenne a születés sokkja, vagy nem olyan, hogy az zárja az emlékeket.
De jó is lenne, ha még mindig jönnének a jogdíjak a Van, aki forrón szereti blu-ray kiadása után! :D
Duncan Shelley írta:
De hát a hit az valami gagyi dolog nem ? ;-)
@ Duncan Shelley: Te miben hiszel? Az észben? A tekintélyt mi adja, az erő vagy az ész? Hány eszes embert ismersz, akik nem annyira erősek, mint amilyen okosak. Semmit nem ér az ész erő nélkül és az erő sem ész nélkül.
Nem látom, hogy melyik hozzászólásból látod, hogy leépítené bárki – tudatosan – a képességeit. Egyébként képesség az erő vagy ész?
:-) Igen, a szellemi hagyaték után járó anyagi szellemi elismerés valóban jogos lenne, ahogy a tisztességesen megszerzett vagyon továbbvitele is. :-)
Mikortól lépne életbe a joga az újraszületettnek, mert gondolom valamekkorává nőni kell, amikor jogilag is döntésképes lenne az ember, egy bölcsisként mit tennél a jogdíjaddal? Kire bíznád? :-)
Thirdeye írta:
Fúúú,te télleg nem érted???
Ha az észben hinne karma sem lenne.De mivel van karma nekije,ebbűl következőjen a zészben sem hisz.
Ééééérteeed???
Putyin998 írta:
Neeeem ! :duck:
Thirdeye írta:
Ez esetben távesz báktáló :-D -szkájp,emesen meg minden… ;-)
tudod, ha beindulok akkor megyek :)) : http://www.youtube.com/watch?v=FeprVQj8uF0
B.andi írta:
Természetesen tiszta és töretlen emlékezetünk lenne, ez részét képezné annak, hogy ez egy “tudományos tény”.
Nem a fejemben van. :)
Kami írta:
Ez nem olyan hittétel lenne, mint az evolúció vagy az ősrobbanás vagy az isteni teremtés, hanem tény, neked, nekem, mindenkinek. Nem hit, gondolat vagy érzés. Nem kinyilatkoztatás. Akkor tényleg nem lenne semmi változás, és iszonyatos manipuláció folyna a hattárben. Tehát de, emlékeznénk.
Ez egy nagyon más világ lenne, mint az, amiben most élünk. Ha emlékszem 23 életemre, akkor emlékszem 23 anyámra és 23 apámra (ok, lehetnek kivételek, most tekintsünk el ettől a példa kedvéért). Tudnám, hogy ezek az emberek a testemet szülték, nem engem. Ez önmagában óriási változást hozna. Nem lennének ilyen családi jogviszonyok, mivel egyénhez kötött jogviszony, illetve öröklés lenne, nem vérségi.
Fizikai jellemzők, fizikai azonosságok, azonosítás, adott testhez köthető dolgok helyett a személyt magát, a lényt, a lelket magát önmagaként azonosítanák, minden viszonylatban, így jogilag is. Szerintem egy ilyen világban nem lenne sok értelme a nevek jelezte nemnek, esetleg a névhez hozzátennék a nemet, mint mondjuk az izlandi nyelvben, ahol a fiúk neve a -son szóval, a lányoké a -dottir szóval végződik.
Sok mindent ki lehetne találni erre is, de alapból nem hinném, hogy tiszta emlékezet esetén ennek volna jelentősége. A szex más kérdés, meg a pedofilia, vagyis az, hogy bizonyos kor alatt a test nem alkalmas az ilyesmire, bár szerintem ez nem is merülne fel egy olyan világban, ahol a testiség maga ennyire háttérbe szorul.
A 18 év mint nagykorúság egy olyan civilizáció terméke, amely az amnéziára épül. Ha nincs memória-blokk, vajon mennyi idősen tudnának az emberek beszélni? Írni talán korábban is tudnának, megfelelő berendezéssel (lásd: Hawking számítógépe, amit egy ujjal kezel). Vajon lenne-e egy ilyen világban értelme a nagykorúság fogalmának?
Ezt hogyan csinálná? Plasztikai műtétet nem lehet a lelken csinálni. :) Ebben a világban mindenki az örökkévalóságban élne, nem a test ciklusában, tehát miért is rohanna valaki annyira, hogy tényleges társadalmi hozzájárulás helyett bűnözzön?
Szerintem nem érted, nem látod át.
herkules írta:
És te mindössze emiatt inkább választanád a testiséget, az amnéziát, és azt, hogy körönként mindent elöről kellene kezdeni? Mert én biztosan nem. Ez nem egy rabszolgavilág lenne, ahol például arra kényszerítenének embereket, hogy szexeljenek, és sok jelentősége sem lenne a szexnek.
Ferko írta:
Hálám jeléük egy pohárka clos du mesnil: :drink: :)
Tudom, miről beszélsz. Amikor Bruce Lee meghalt, én már oáztam rendesen, pedig hogy szerettem volna akkoriban abban hinni, hogy én voltam Lee… Még olyan ruhám is volt, mint neki valamelyik filmben. :D
Tudod, most ő vécésnéni vagy munkanélküli, de AKKOR…. HŰ! Az egész világ előtte hevert nyüszítve! És mosolyog, hogy na, egy fél percig fontosnak érezte magát, pedig nem is az… :)
Ezzel nem értek egyet. Én is szeretem Lovecraftot, de ez azért túlzás. :)
Ez nem így van. Leginkább semmit nem tartalmaz. Nézzük ezt az életet: Ha tudtál valamit korábban, de elfelejtetted, akkor képzeld el, ha 45 vagy 200 millió élet tudását felejtetted el? Mire is jó az? Ha valaminek a hatására gátlás alakul ki benned, mondjuk gyerekkorodban, akkor mennyi gátlás alakulhatott ki benned 2 millió év alatt? Ha megbántál valamit, ha húsz éve fáj, amit tettél, indulatból, vagy véletlenül, és emiatt abbahagytál valamit, vajon mennyi fájdalom, mennyi bűntudat gyűlhetett össze. mennyi mindent hagyhattál ott “örökre” 12 millió év alatt?
A jelen életen belül is kimutatható, hogy legfőképpen azok a dolgok hatnak ránk, amikre nem emlékszünk. Döntések, megbánások, félelmek stb. Ha sok-sok élet van, akkor szerinted mostanra mi maradt belőled?
Azért hiszed ezt, mert nem gondoltad át.
EGY – ne tegyél ilyet. :)
KETTŐ – nézzél szembe azzal, amit tettél, és akkor nincs több bánat.
HÁROM – a rossz memória nem teszi meg nem történtté.
Ha emlékeznél, attól még lehetnél öngyilkos, ha ez valamiért ilyen fontos neked.
prolizoli írta:
Igen, de mi lenne, ha egy másik újságcikket választanánk kiindulási alapként? :)
Új rabok érkeznek néha. A jogok ugyanazok lennének.
Persze. Ha elkezdődne ez a jogfolytonosság, mondjuk 2025-ben, akkor az az élet lenne az első élet, amitől érvényes. Ha én 2344-ben érkezem meg, akkor ott indulok. Önmagadtól örökölni sokkal igazságosabb, mint a szülőktől. Azért mit tettél? Semmit.
Ater írta:
Igazi tudományos tény lenne. Nem olyan, mint az evolúció, amely attól az, hogy x számú dr. adj, prof szajkózná, hogy ez tény, hanem attól, amitől mondjuk a Nap, hogy tapasztalod. Te magad.
swann írta:
Mondjuk elme alapján.
De nincs a kezemben minden tudományos fejlesztés, ami valaha is lesz. :)
Putyin998 írta:
:D De ez most mindegy is.
Na igen. Miért is nem vették észre mások…
És szerinted szexkényszer lenne abban a világban? Dehogy lenne!
gabchee írta:
Mire gondolsz?
Egy idő után minden bosszú unalmassá válik.
Képzelj el egy világot, ahol nem függeszti fel semmi a kutatást, nem felejtenek el semmit, és nincs olyan, hogy valaki a sírba visz valamit. Minden sokkal fejlettebb lenne csak emiatt, mint most. Egy pár napos beavatkozás pedig biztosan jobb, mint pár év vacakolás a test felnövesztésével. De valószínűleg azt is megoldanánk egyszer.
Paloca írta:
Persze, a személyiség nem azonos a lélekkel, az csak a lélek egy kötött megnyilvánulási módja. De ok nélkül a személyiség nem tűnik el.
Ez nem ez a világ lenne. Amikor bevezetnék, lehet, hogy lennének döccenők, de na és?
Vajon milyen lenne egy bennszülött falu ebben a világban? :)
Ha a halál sokkja, a születés sokkja, meg a kettő közötti pokol ki van iktatva, mi is lenne az, ami öntudatlanságot vagy blokkot idéz elő? Hát semmi. Olyan lenne, mint egy kis szundikálás, reggel lefekszel aludni :) aztán felkelsz este, és mennyiben vagy más ember?
A cikkben szereplő világ ennek általánossá válásával alakulna ki.
Vagy a tábornok, aki hét évesen visszatérne a hivatalába és a díszszemlén ötezer felnőtt meg 344 gyerek állna vigyázba előtte. :)
Természetesen. De az sem lenne akármi.
:) Igen, mindenképpen. A Putyint kineveznénk, mint testfelkészítő minisztert, és minden menne a maga útján. :)
B.andi írta:
Naja, de mire mész vele: Láthatatlan korlátok, láthatatlan vektorok.
Ha elég sokszor élsz, egy idő után már senki nem lesz idegen, 500 ezer embert szólíthatnál apának és 146 ezer embert Nagy Ő-nek. :)
Thirdeye írta:
Hát ezért nem.
Duncan Shelley írta:
Erről a rabosdi/börtönösdiről tényleg írjál már egy cikket légy oly szíves :)
Indigo írta:
Az agyam nem tekereg.
Ennek nincs jelentősége, mivel ez a világ nem a fejedben lenne. :D
Kérdés, hogy abból, amit látunk csecsemőkornak, mekkora része a tesz és mekkora része a többi. Talán, ha a többi tudatos marad (vagyis te), akkor az sem egészen ilyen és/vagy nem tart annyi ideig. A lényeg, hogy emlékeznél, így a házadra is, a pasira is, aki miatt kiugriottál a 30. emeletről meg a bérgyilkos telefonszámára is, akit fel akartál bérelni.
Nem ember? Hanem mi, leveli béka? Akkor egy gép vagy, és nem emlékszel semmire.
A magasabb szinteket nem adják ingyen, és főleg nem bánáskodásért (meghalásért).
Amit akarnak. Esetleg szídják a korábbi anyádat, amiért a véreddel összekoszoltad a tiszta abroszt.
Mindenre emlékeznél. 20 életen át mindent vinnél tovább. Jó kérdés, hogy mi van akkor, ha te voltál a világ 10. leggazdagabb embere. Mondjuk fél évre kiesel amiatt a későn bevett kanyar miatt, ennyi idő alatt lehet, hogy páran megelőznek, és már csak a 14. vagy. De ami a tiéd volt, az ismét. Mind a 42 milliárd dollár, a hét kastély meg a flotta.
solareclips írta:
Azt, hogy nem értetted meg a cikket. Meg azt, hogy lusta vagy, és nem akarsz tudatosan megdolgozni a változásért, sikerért, fejlődésért, hanem valami magától bekövetkező dologra vársz, mint például, hogy elalszol, és szuperhősként ébredsz fel. De ahogyan ilyen eddig sem volt, ezután sem lesz. Ezt Julius üzeni, kikérve magának az öregítést. :)
Nem érted a tudományt. Az igazit. Van olyan, elérhető, de köznapi embernek esélye nincs benne eredményt elérni. Viszont más út nincsen, sajna. Vagy szerencsére.
Thirdeye írta:
Abban hinni, hogy valami így vagy úgy van, az gagyi.
B.andi írta:
Sajnos még nem járok ott.
Ez egy másik cikk témája. Lásd korábban.
Néha az észre van szükség, néha az erőre, néha mindkettőre. Helyzettől függ.
Tetszőlegesen olvasd vissza őket, a legtöbben ott volt. Egyik sem.
B.andi írta:
Nem a testtel azonosítanák az embert, tehát nem kell a testnek nőnie. Azonnal ott lenne minden joga. Minek mennék bölcsibe? Nem mennék. Nem vagyok annyira perverz. :chic:
Will írta:
Kezdem úgy érezni, hogy téged a főnökség küldött… 8-)
Duncan Shelley írta:
Ha igen, akkor rohadt jól csinálják, mert én nem tudok róla, hogy ők küldtek volna. Bár persze lehet, hogy van valami trigger, ami kiváltja majd, hogy emlékezni fogok a feladatomra és átmegyek terminátorba… :fighterm:
Will írta:
Ne tedd ,kérlek.Úgysem jöhetsz ki jól belőle. 8-)
Antiterminátor:Olyan terminátor,aki terminátorok terminálására lett kifejlesztve…
Egyébként Duncan nem tért ki arra a lehetőségre, ha valaki nem mindjárt a halála után, hanem csak 50-100-150 év múlva születik újra le a földre. A jogdíjak amiket könyvei után kap közben elavultak, a házait amit jövőbeli önmagára hagyott senki sem gondozta, hiszen senkinek sem volt érdekében, ezért ma már csak romhalmazok. Az autóit szétzabálta a rozsda. A 150 évvel ezelőtti pénze ma már csak egy színes papírdarab, hiszen más pénzeket hoztak forgalomba azóta.
@ Duncan Shelley:
Kapsz egy rózsaszin lapot a Putyin998.com alakuló közgyűlésének tagjaitól.(skizofrén vagyok,vazze)
Képes voltál elveszni a részletekben és olyan dolgokba belemásztál ,amit mégén is megértek a magam ostoba szintjén.
Megérdelmeled a rózsaszinlapot azért is,mert azt érezteted,hogy a “testiség”teljesen másodlagos dolog.Pedig abban lakunk mindannyian,biztos nem véletlenül.
Nem tuom pontosan ,hogy mi is az a sokat emlegetett “ezo”(természetesen nem is akarom tudni)de szerintem egy “ezo”-óvodás szinten magyarázkodtok most pro és kontra.
Mikor a nejem elsőként beleolvasott az Elme gyilkosaiba,akkor neki voltak ilyen komoly kételyei,mint itt a kommentek többségének.”De az nem úgy van,mert a ziskolában máshogy tanútuk”.
Ha a vázolt rendszer létez(het)ne,és működhetne,akkor felmerülne a nürnbergi per érvként?
Viccnek hoztam fel a gerontofiles dolgot…Ti sosem szerettetek senkit önmagáért?Csak a B@szás fontos egy kapcsolatban?
Vagy mindenki ilyen kielégitetlen ezen a fórumon?
Itt a Quartierben Julia 280ért mindenkit fullextrásan lerendez,ha nem gond a reklámfelület a főadminnak,hehe 8-)
A vázolt rendszer számomra átláthatatlan,beismerem.Csak nagy vonalakban tudom elképzelni.Nyilván a személyiségjegyek alapvetően megmaradnának,a versengésről nem mondanék le.Csak más utakat keresnék rá.
A testéség másodlagosságával nem értek egyet.Miért ne lehetne attól még teljes életet élni,mert kvázi cserélhető a “kabát”?A testi örömök jó dolgok.A cél nélküli hajszolásuk a gáz.
És egy ilyen rendszert igenis határozottan és fegyelmezetten kellene irányitani,a kótyagos ömlengésnek nincs helye benne.
A rózsaszin lapodat beválthatod a Háromszemű Birodalom pénztáránál.
Hallucinogéneket és virágokat osztogatnak arrafelé.Mint a hepimilmenűben a meglepi,olyasmi az egész akció.
Putyin998 írta:
Állj , belépés csak tagoknak http://images1.wikia.nocookie.net/__cb20090506152147/starwars/hu/images/b/b1/Darthmill.jpg
Putyin998 írta:
És szépségszalon is van : http://m.blog.hu/ko/korcsmacska/image/200905%20m%C3%A1jus/breki.jpg :laugh:
Amúgy ki voltál előző életedben Duncan ?
Lehet ilyet kérdezni ?
prolizoli írta:
Leszületik a Földre?
Ha nincs tested, akkor ugyanaz van, ami most, ugyanazt érzékeled, csak nincs tested. A világ ugyanaz. A túlvilág ez a hely, test nélkül.
Putyin998 írta:
Rózsaszín lap nincs ezen az oldalon, mert ez heteró-blog. Helyette ciklámen lap van. De olyat te kapsz, és mindjárt 52-őt, mert nem viszonyrendszeren belül kezelted, amit írtam. Itt kérem szigorúság van, kérem! :reallyangry:
Nem mindenki van ott, meg bármit félre lehet érteni. A kommenteket pedig mások is olvassák, nem csak azok, akiknek címezve vagyon.
Persze, hogy másodlagos, mert nem te vagy. A lakás meg tényleg nem véletlen, de többnyire kényszer. Ezen a nyomorult szinten másképpen nem tudnánk kommunikálni, meg hatni a környezetre. Meg választásunk sincs. De ettől még nem vetem meg és el a testet, és nem csak a szex miatt (az maximum 99 %-ban fontos nekem, nem jobban, hiszen nem vagyok a rabja).
Tippem szerint ez ezoteri-kuss egy verziója. Én nem. A kérdezést nem lehet tiltani, mert akkor csak a színlelés marad. Én simán felteszek bármilyen kérdést bárkinek.
Még nem vagyunk tananyag, és amíg tőlem függ, nem is leszünk. Persze, hogy megutáljanak! (mégjobbannn)
Egy amnézia nélküli világban a megsemmisítésre való törekvés értelmetlen, mert világos, hogy nem lehet. A gyilkosság megítélése is nagyban változna, bizonyára hasonló megítélés alá esne, mint a testisértés vagy ilyesmi és aligha lenne kiemelt bűn.
Én is ezt mondom.
Ez hozza össze a zembereket.
Semmi nem változna a halál miatt. A félbehagyott mondatot ugyanabban a stílusban folytatnád tovább.
A test másodlagos. Ettől még nincs vele semmi baj. A Nyikhaj Istenkék pedig nevetségesek. Én nem cél nélkül hajszolom, hanem a gyönyör miatt, de azt is tudományos és filozófiai alapon. :D
Thirdeye írta:
Igen.
Duncan Shelley írta:
Téged nagyon ehhez a világhoz láncoltak . :handcuffs:
Duncan Shelley írta:
Ki voltál azt ezt megelőző életedben ?
Thirdeye írta:
Annyira nem, mint téged.
Az, hogy egy szétdrogozott sámán mit hallucinál, lényegtelen. Hogy mit olvasol, az is. Amit valóban meg lehet tapasztalni a testnélküliségben, az pontosan az, amit írtam.
@ Duncan Shelley:
Nem firtatom a Te tapasztalatodat , de ismerek olyanokat , akik drogok nélkül képesek (nekem is sikerült már ) más világokat érzékelni . Vagy rajtad kívül mindenki más hallucinál ?
Én például még soha nem próbálkoztam drogokkal , még kíváncsiságból sem .
Thirdeye írta:
Mi volt a módszer más világok érzékelésére? És mit érzékeltél?
Csak drogok nélkül lehet.
@ Duncan Shelley:
“Putyin998 írta:
Kapsz egy rózsaszin lapot a Putyin998.com alakuló közgyűlésének tagjaitól.(skizofrén vagyok,vazze)
Rózsaszín lap nincs ezen az oldalon, mert ez heteró-blog. Helyette ciklámen lap van. De olyat te kapsz, és mindjárt 52-őt, mert nem viszonyrendszeren belül kezelted, amit írtam. Itt kérem szigorúság van, kérem! ”
Az én viszonyrendszerem más.Sajnálom,a rózsaszinlapodat nem tuggyuk törűni.
“Nem tuom pontosan ,hogy mi is az a sokat emlegetett “ezo”(természetesen nem is akarom tudni)de szerintem egy “ezo”-óvodás szinten magyarázkodtok most pro és kontra.
Tippem szerint ez ezoteri-kuss egy verziója. Én nem. A kérdezést nem lehet tiltani, mert akkor csak a színlelés marad. Én simán felteszek bármilyen kérdést bárkinek.”
Erre remélem délután vissza tudok térni aktuális ügyeim kapcsán a zofftopikban.Ha addig senki sem fut be a faxságaival.Kicsit már unom a hülyéket.
“Nyilván a személyiségjegyek alapvetően megmaradnának,a versengésről nem mondanék le.Csak más utakat keresnék rá.
Semmi nem változna a halál miatt. A félbehagyott mondatot ugyanabban a stílusban folytatnád tovább.
A testéség másodlagosságával nem értek egyet.Miért ne lehetne attól még teljes életet élni,mert kvázi cserélhető a “kabát”?A testi örömök jó dolgok.A cél nélküli hajszolásuk a gáz.
A test másodlagos. Ettől még nincs vele semmi baj. A Nyikhaj Istenkék pedig nevetségesek. Én nem cél nélkül hajszolom, hanem a gyönyör miatt, de azt is tudományos és filozófiai alapon.”
Egyébként kib@szottul egyetértek veled ebből a kommentből mindenben,de ez a ritka kivételek egyike.
Miért másodlagos egyébként a test?Nem inkább egy egység a testtel?
Valami kurva erős köze csak van hozzá,nem?
Nem tudok erről sokat,de ebben a világban test nélkül nem létezik senki,csak a mesékben.Ez tutti.
Vagy nem?
Hol vagytok,mágusok?
@ Putyin998:
Test-lélek egységre gondoltam,csak a Sátán beleavatkozott a billentyűzetembe-Lesznár képében,aki a kutyám és éppen nyal.Bocs. :-D
Duncan Shelley írta:
A módszer nálam az hogy nagyon erősen relaxált állapotba kerülök . Ezt kiválthatja meditáció , vagy az ébredés utáni állapot amikor még nem aktív az elme .
Ugyanis az elménk az ami ehhez a világhoz rögzít minket . Ezt a rögzítettséget csak akkor szokták drogokkal fellazítani ha nagyon erős ez a kötöttség . A sámánok is csak ezért használtak növényeket , de nem váltak a rabjává . Nincs mindenkinek szüksége erre .
A lényeg az hogy ezeket az állapotokat nem lehet akarattal elérni , mert pont az akarat az ami akadályt képez . Az elme akar , de pont ez az elme nem kell ide .
Tapasztaltam olyan világot amit sokkal valóságosabbnak érzékeltem mint ez a világ .
Ez a világ ahhoz képest fekete -fehér karikatúra . Hogy milyen világ volt azt nehéz leírni mivel a fogalmaink ehhez a világhoz kötődnek nem pedig ahhoz . Ott is voltak tárgyak de inkább energiának érzékeltem őket . Ezek a világok mások leírása szerint is teljes világok .
A módszer lényege a “gyűjtőpont ” elmozdítása .
“A varázslók célja az észlelés tudatos manipulálása. Az ehhez szükséges állapotot tradicionálisan eleinte úgynevezett erőnövények fogyasztásával érték el, majd a “régi idők varázslói” fokozatosan megtanultak saját erejükből, szándékuk segítségével belépni ezekbe az állapotokba. Ilyenkor a varázslók az emberi testet hosszúkás fénylő tojásnak “látják”, melynek egy meghatározott szerve, a jobb lapocka tájékán elhelyezkedő gyűjtőpont. Ennek helyzete határozza meg az észlelést. Az emberek gyűjtőpontja a szocializáció során rögzül ugyanazon a helyen; a kisbabáké kezdetben szabadon mozog. A mindennapi életben lekötött energia felszabadításával, a szándék segítségével tudatosan el lehet mozdítani a gyűjtőpontot. A gyűjtőpont álmaink során sokkal lazább, mint ébrenléti állapotban, ezért a gyűjtőpont mozgatására szolgáló technikát álmodásnak, a gyűjtőpont adott helyen való rögzítésének művészetét cserkészésnek (néhány könyvben cserkelésnek) nevezik.
A varázslók, a gyűjtőpont eltolásával más világokba lépnek, melyek közelebb, vagy távolabb helyezkednek el a mi világunktól – a gyűjtőpont helyzetétől függően. Ezekben a világokban a szerves lények mellett szervetlen lények is léteznek, melyeknek nincs meg a helyváltoztatásra való képességük. Ezeknek több különböző fajtája van, melyek közül néhánnyal a varázslók megpróbálnak együttműködni. A fénytojáson kívülre tolt gyűjtőponti helyzet, az ember által fel nem fogható, ismeretlen világokba enged betekintést.
A varázslókat útjuk során egy személytelen erő vezeti, melyet szellemnek hívnak. A varázslók egyik fő cselekedete, hogy szembe néznek a végtelennel, amely hideg közönnyel visszabámul rájuk. Úgy tartják, az életért egy személytelen erő felelős, melyet sasnak neveztek el. Látásuk segítségével felismerték, hogy a halál pillanatában az ember teljesen tudatába kerül élete minden cselekedetének, minek hatására a fénytojásban található teljes tudomás – az élet összes tapasztalata – felizzik, majd a sas felfalja azt. A varázslók nem kívánják tapasztalataikkal táplálni a sast, ezért tanulmányaik során az egyik legfontosabb, hogy elvégezzék az összegzésüket és így eltöröljék személyes történelmüket. Ezt életük összes eseményének felsorolásával és újraélésével teszik meg. Az összegzés egy másolatot hoz létre az élet tapasztalataiból, amelyet a sasnak ajánlanak – így elsurranhatnak mellette, és a halál nincs többé hatással rájuk.
A varázslók látásukkal érzékelik, hogy az emberi fajt évezredekkel ezelőtt foglyul ejtette a flyer-eknek, los voladores-eknek, vagy szökdelőknek nevezett szervetlen lények fajtája, ami az emberi tudatomás izzásából táplálkozik. Ők fosztották meg az emberi lényeket mágikus képességeiktől, egy idegen elmét ültetve beléjük. A varázslók szerint az embereknek két elméje van, egy saját, ami általában csendes, és egy idegen beültetés, ami az egóért, a hitekért és az értelmetlen konfliktusokért felelős – ezen keresztül tartják a ragadozók a helyén az emberi fajt, a tudomást folyamatosan álproblémákkal tartva izzásban. “
igen énis mar érzékeltem mas vilagokat en sem nem iszom alkoholt se nem drogoztam mert az nem jo droggal oda kerúlni bizonyos vilagokba. sokszor szembe kerúltem nehez dolgokkal amikor meg kellet kúzdeni.
Putyin998 írta:
Ezen mit lehetett diszlájkolni?Nyalogatta a kezemet a kutyám és elgépeltem valamit.
Pffff….
kaponya jozsef írta:
És hogy küzdöttél meg velük?
(Te tuti Duncan egyik tesztje vagy.Nem lehetsz valóságos)
@ Duncan Shelley:
Bocsi, szerintem Te nem értetted meg, hogy , amit Wilhelm Wundt szájába adtam, az pont a paródiája az általad kitalált inkarnációs gyakorlatnak, amelyben a következő inkarnció során a lélek ugyabban az anyagi jelmezben reszel tovább, ami kizárja a fejlődést. A jogfolytonosságot megalapozó tudományos bizonyíték – a reinkarnációt illetően – pedig csakis a hivatalos tudomány (áltudomány) tekintélyes szemétdombjáról eredhet. Ezért hivatkoztam folyton erre a “tudományra” – és nem a valódira – mert perdöntő ügyekben úgyis ezt veszik alapul.
Persze, ha egyetértenék a cikkben vázolt reinkarnációs elképzeléssel, akkor valóban lusta lennék, és arra várnék, hogy majd a következő fordulóban meggazdagszom, a “véletlenek” kegyeinek köszönhetően. De, hát pont ezt igyekeztem kifigurázni – túl komolyra sikerült?
Félretéve a viccet, a reinkarnáció értelme az állandó fejlődés: a halandó személyiség minél közvetlenebbül, felesleges kitérők nélkül álljon rá a lélek által kitervelt életútra, és minél nagyobb hatékonysággal hajtsa végre az életfeladatát, tanulva a múltban vétett hibákból, ne kövesse el azokat újra. Ha valamiben előrébb tart a többieknél, adja át nekik (a befogadóknak) a tudását, és fordított helyzetben ő tanuljon tőlük – mindenféle rivalizálást kizárva. Ez annál jobban megy, minél nagyobb mértékben kontrolálja a lélek a halandó személyiséget az intuiciókon keresztül.
Mire ezt sikerül közel tökélyre fejleszteni, az illető mindent megtanult már, amit a sűrű anyagi világban lehet, választhat, hogy ide születik még le tanítani, segíteni a többieket, vagy magasabb létsíkon folytatja pályáját.
Hogy mennyire emlékszünk korábbi életeinkre, az a fejlettségi szintünkön és a gátlásainkon múlik. A múltból mindarra engedélyezett a rálátás, amit a mostani tudatunkkal képesek vagyunk feldolgozni. Sokszor csak a gátlásaink (pl. a racionális görcsös akaratunkkal, koncentrációnkkal akarjuk elérni a múlt megpillantását, ahelyett, hogy ellazult testtel és tudattal várnánk a történéseket) miatt nem tudunk visszamlékezni a múltbéli dolgokra.
Huppajdé, huppajdá …
@ solareclips:
Bocs,hogy megszólitalak,de van ezirányú tapasztalatom.A kommented végével teljesen egyetértek,csak nem tudom kontrollálni magát a folyamatot.
Ha egyre gondolunk persze.
Mikor hagyom menni a dolgokat a maguk útján,hagyok megvalósulni mindent,akkor mindig minden sikerül.Az élet összes területére gondolok most.Ha görcsösen erőlködök,akkor pedig állandóan akadályokba ütközöm.
Nyelvtanulástól kezdve az emberi kapcsolatokon keresztül mindenre igaz ez.Nem látom át hogy miért,csak utólag mindig észreveszem ezt.
Na,ennek a kommentnek sem volt igy túl sok értelme,de most már mind1.
Putyin998 írta:
Nem értem miért nem volt szerinted túl sok értelme a kommentednek . Talán mert nem volt megtervezett, hanem spontán volt és erőlködéstől mentes ? :-D
@ Thirdeye:
Mert semmit sem érek el vele.Solareclipset nem érdekli,ez egyértelmű.
Akkor meg minek irtam le?
Mást szerettem volna ma leirni,de túl sok a személyes vonatkozás a sztoriban ezért nem irhatom ide.
Egyébként mostanában kezdek megint rájönni,hogy mennyire szar emberekkel vagyok körülvéve.Fel nem foghatom,hogy lehetnek önálló személyek ennyire függőek mindenféle szeméttől.Függenek a hazugságoktól,a saját hazugságaiktól,másokétól,alkoholtól,cigitől,mondvacsinált tekintélyektől és még egy csomó rakás sz@rtól.
Olyan emberekről derülnek ki mindennap elképesztő dolgok,hogy tényleg leesik az állam minden nap többször is.Csak össze ne törjön véletlenül,hehe…(az állam egyébként is ÉN vagyok)
A hazugságot öncélúan nagyon megvetem.Üzlet-az más.De igy…
Putyin998 írta:
Szerintem minden kommentelőt érdekel mások véleménye – még ha spontaneitás, vagy első benyomás is az!!! Mert ezek (talán mindenkinél) őszinték.
A vadnyugati reflexek, meg egy őszinte (kissé esetlen) vélemény kukába- dobásának technikája – Ezek lehet, hogy nem érdeklik.
Duncan Shelley írta:
Ha már nincs tested, a lélek vagy, a lényeg önmaga, kötetlenül a test korlátai nélkül, akkor mi szükséged van vegyeskereskedésre, farmra, 245.000 dollárra a bankban, autóra, munkagépre, házra, jogdíjakra és jogfolytonosságra? Ezekre csak akkor van szükséged ha újra testben leszel, azért, hogy a tested fenntarthasd és kielégíthesd a szükségleteit.
Vagy úgy értetted, hogy tudnál kommunikálni a testben lévő lelkekkel akkor is amikor te nem vagy a testben, akár 150 évig is? Tudnád intézni a földi dolgaid, vagyontárgyaid, jogdíjaid kezelését kvázi a túlvilágról?
Nekem tetszene egy ilyen világ! Érdekes lenne amostani után, de gondolom valamikor ilyen is volt a világ… amikor még több 10.000 éve vagy akár csak több 1000 az emberek hittek a lélekben, bár akkor sem mindenki, hisz akkor nem lettek volna sem háborúk, sem gyilkosságok talán . És honnan tudjuk , hogy a világ nem ilyen irányba halad? szerintem egyre több ember “világosodik” meg, én ezt tapasztalom legalábbis.
Putyin998 írta:
Nyal a kutya? Ez nem egy zoofil oldal, vazze! :hypnotized:
Thirdeye írta:
És mi rögzít az elmédhez?
Természetesen bennem soha nem merült fel, hogy bármelyik sámán élvezné a szakmájával járó ingyenes juttatásokat…
Ha nem az elme vagy, nem mindegy, mi van az elmével?
Sok milliárd évnyi feljegyzés van az elménkben, miért nem lehet ez is egy részlet az elméből?
Milyen használható tudásra tettél szert a más világokban tett kukkolások alkalmával?
Érdekes, hogy öntudatlan dramatizációk alapján hogyan aposztrofálják egyesek a valóságot (amihez kétségtelenül komoly tehetség kell). Lényegében volt ilyen, kimutathatóan és valóban tudományosan igazolhatóan (megtapasztalhatóan), csak másképpen történt, ami a részleteket illeti.
Lásd fentebb.
Duncan Shelley írta:
Nem ott nyal és nem úgy :-D
solareclips írta:
De, értettem, ezért mondtam, hogy azért hiszel ilyesmikben, mert lusta vagy. :) Nem a 100 % öntudatlanságtól leszünk szabadok.
Mi zárja ki? Az emlékezés és a tudatosság? A test természetesen nem ugyanaz. A világ ugyanaz, de ez az adott körülmény.
Jelen rendszerben természetesen egy ilyen jogfolytonosság nem lehetséges. Ha mégis valamiképpen kitalálnának ilyesmit, esetleg pont e cikk miatt :D , akkor azt merő rablásra használnák. De én nem erre gondoltam.
Nem, a reinkarnáció olyan, mint a gravitáció, nem használ, nem árt. Van. Jelenleg nem tudunk ellene tenni. A halál bukás, kudarc, nem diadal, tehát a követkerménye sem az. Ha azt gondolnád, hogy a halál jó és fontos, nem akarnád az életeket meghosszabbítani, nem akarnád a testedet legjobb tudásod szerint karbantartani stb.
Ez nem a köznapi emberi szint. Tudatosságot és tiszta memóriát igényel.
Minek a halandó személyiség?
Bocsánat, de ilyen egész egyszerűen nem létezik. Illetve, tényleges földi percekben mérve kb. 10 percbe telik ilyet beletolni az elmébe és feltölteni emócióval, ami így együtt brutális erejű, de semmire nem vezető hitté válik.
Egyik sem működik. A múlt teljesen mechanikus módon van blokkolva. Ezeket fel lehet számolni.
Putyin998 írta:
Azt ugye Arnold óta tudjuk, hogy fájdalom nélkül nincs növekedés. Ez sem erőfeszítés? Persze, hagyjuk a görcsöket, de a sodródás sem jobb.
Nietz-senki írta:
Tegyük hozzá, hogy a kommenteket nem csak az olvassa, akinek címezték. Ez is olyan elem, amit érdemes figyelembe venni.
Oh, hát jók is azok néha! Néha életet mentenek.
prolizoli írta:
Nincs ilyen. A lélek nem rabja a testnek vagy az anyagi világnak. Gondolj bele, ha a lélek anyagtalan, az anyag hogyan lehetne rá hatással? A test halála rosszabb állapotot eredményez, nem jobbat. Most emberekról van szó.
Természetesen. De nem teljesen.
Na, ez már egy magasabb szint lenne, de ez sem rossz. Mint amikor Capone Jr. sittre kerül, és onnan intézi tovább a családi ügyeket. :)
Két élet között normál esetben kicsit több, mint két hónap telik el, ez eléggé bevett időtartam.
bakostamas írta:
Miért nem? Csak akkor talán nem halálnak és gyilkosságnak hívták, hanem száműzésnek.
Az miért jó? És mitől világítódnának meg? Meg az ilyesmi nem is számít a jogfolytonosság szempontjából.
Putyin998 írta:
Részletek nem érdekelnek! :laugh:
Duncan Shelley írta:
Nem is mondtam,hogy sodródom,Csucsu.Csak nem erőlködök a megoldásokon.Jönnek maguktól.Mintha direkt az orrom elé lökné valaki.
Duncan Shelley írta:
Mindkétszer a kommentem:De még mennyire! :-P
Duncan Shelley írta:
:reallyangry:
:blush:
:sidefrown:
Putyin998 írta:
Ez is egy életstratégia. Van egy általános cél, például boldognak lenni, jól élni, valami ilyesmi, aztán észre kell venni a lehetőségeket és élni velük. Nekem mindig konkrét céljaim voltak, az kicsivel nehezebb.
És mi ez az új kép? Ki engedte meg? :)
Duncan Shelley írta:
Ha jól megnézed,akkor láthatod,hogy kik haverkodnak “velem”.Fedor,Aleksander,Miterrand és Van Damme.
Akkor ki a király?
Szia Duncan, sziasztok!
Rögtön a figyelemfelkeltő cím olvasása után elkezdtem gondolkodni, hogy milyen is lenne, és a “felelősségteljesebb” szó ugrott be.
A cikk olvasása után volt egy kis képzavar, mert ha kis millióan bizonygatnák, hogy ők voltak Marilyn Monroe, akkor bizonyára nem emlékeznek az előző életükre, és senki nem is tudja beazonosítani, kik is voltak. A jogfolytonosságot boncolgatva pedig felmerül ennek az alapvető szükségessége, amit már látatlanban meg is oldottál. :)
Tehát, “kénytelen” vagyok mind két lehetőségben gondolkodni, hogy is lenne.
Ha pusztán a reinkarnáció ténye lenne a közös realitás, és nem tudnánk kideríteni, hogy kik is voltunk, akkor talán lenne az első időszakban villongás, aztán pedig az Élet kezdene hasonlítani a paradicsomi állapotra. Nagyobb figyelemmel és megoldás orientált tettekkel vigyáznánk a bolygónkra, de a közvetlen környezetünket is felelősségteljesebben gondoznánk. Talán több száz, vagy ezer évnek is el kellene telnie, de azt gondolom, hogy az irány jó lenne. A mostanihoz képest mindenképpen jobb.
Ha meg tutira meg tudnánk állapítani, hogy kik is voltunk, akkor eleve nem lennének villongások, és nem állítanák többen, hogy ők voltak MM.
Akkor amit a cikkben leírtál, teljesen reális lehet, és számomra is szimpatikus.
Közben eszembe jutott, hogy a kettő nem zárja ki egymást. Valahogy egy módszerrel meg lehetne állapítani a korábbi kilétünket, de mi nem emlékeznénk. Nagy kib..ás lenne :). Persze, van az az Igazság, ami alatt összeroppanhat az Ember lánya, szóval csak fokozatosan. ;)
Persze ez esetben is felmerülhet a kérdés, hogy azt a tuti módszert melyik tekintély találta fel?