Gondoljuk újra a világot

Fejlődni, nem csak képzeletben

Ezen a blogon gyakran kerül szóba a fejlődés, a téma többeket is érzékenyen érint, felkorbácsolja az érzelmeket, esetenként személyeskedésbe, fölényeskedésbe torkollik. A viták ellenére azt gondolom, hogy a mélyben jó szándék húzódik, a többiek segítésének szándéka, csupán ennek eszköze, formája az, ami nem vezet célra.

Az alábbiakban azt fogom kifejteni, hogy mit gondolok a fejlődésről, hogyan lehet valóban fejlődni, és hogyan lehet biztosan eltévedni.

Kezdjük azzal, hogy hogyan nem lehet fejlődni.

Nagyon is fontos, hogy hogyan érezzük magunkat. Közérzetünk kihat viselkedésünkre, világlátásunkra, életkedvünkre, fizikai állapotunkra, egészségünkre, ezeken keresztül pedig az egész életünkre.

Közérzetünk legfőképpen közvetlen környezetünk folyománya. Közvetlen környezet alatt belső világunkat értem, azokat a gondolatokat és emlékeket, melyekkel körbevesszük magunkat. Természetesen van ebben automatizmus, életünk súlyos eseményei évekre, évtizedekre ránk telepedhetnek, nevelésünk, tanulmányaink is rajtunk hagyhatják a maguk lenyomatát. Ugyanakkor az irányítás átvehető, bármelyik pillanatban elkezdhetjük átformálni közvetlen környezetünket, és ebben olyan fokú jártasságot érhetünk el, amely gyökeresen átalakíthatja az attitűdünket.

Az ilyen belső átalakulás jelentős viselkedésbeli, életviteli és egészségi változásokat hozhat. Bizonyos emlékeken való fájdalmas vagy dühítő rágódást némi gyakorlással, akaratlagosan abbahagyhatjuk, és ezt a szokásunkat száműzhetjük az életünkből. A sötét, félelmetes, lehengerlő gondolatokat ugyanígy félretehetjük, és szebb, vidámabb, felemelőbb fantáziaképekkel vehetjük körül magunkat. Ahogyan a fájdalmas emlékek és gondolatok leszívják az energiánkat, a felemelők feltöltenek.

Tudjuk alakítani a közérzetünket, tudunk játszani a saját érzelmeinkkel, és képesek vagyunk teljesen átformálni az élethez való hozzáállásunkat. Maximálisan és kétely nélkül elismerem, hogy ez fontos, hasznos, van értelme. Megéri energiát és időt fektetni közérzetünk javításába.

De ez nem fejlődés. Ez még mindig az emberi kereteken belül van. A közérzetünk nem írja felül a természeti törvényeket. Ha egy kicsattanóan energikus, elbűvölő és boldog embert meg egy magába roskadt katatónt ledobunk a ház tetejéről, mindketten egyformán lefelé zuhannak, és egyformán megütik magukat. Emberi szinten van különbség, de a közérzet kérdése nem feszegeti a határainkat.

A közérzet, az érzelmek alakítása nem fejlődés. Lényegtelen, hogy ki mit érez, az érzelem nem írja felül a természeti törvényeket. Ha pedig nem írja felül, akkor a természeti törvényekbe ütközve fellép a teljes külső irányítás. A külső irányítás nem szabadság.

A jóság mibenléte nehezen meghatározható és nagyon sokféleképpen értelmezhető. Léteznek olyan jóság-eszmények, melyek semmi jót nem hoznak létre, sőt ellenkezőleg, mégis történelmi idők óta tömegek követik a megváltás reményében. Hátborzongató módon a jóságot gyakorta kapcsolták össze az ártalmatlansággal.

A jóság a nézetem szerint azt jelenti, hogy személyesen hasznára vagyunk az életnek. Az élethez bizonyos feltételek kellenek, mint például levegő, élelem, biztonság, egészség, életkedv és így tovább – aki biztosítja ezeket, aki hozzájárul ezekhez, az jót cselekszik. A gonoszság ennek ellenkezője: az élet feltételeinek rombolása, pusztítása. A szándéknak nincs jelentősége, csak az eredményeknek. Ha valaki jót akart, de tudatlanságában ártott, az gonosz. Ki mondta, hogy a gonoszsághoz mindentudás kell?

A jóság fontos, túlbecsülhetetlenül fontos, a gonoszság pedig az életet magát próbálja megsemmisíteni, sorban kiiktatva annak feltételeit. Az erő, a pusztítás, az erőszak, a fegyverek, önmagukban nem a jót és nem a gonoszat szolgálják. Semleges eszközök. Egy 50 megatonnás hidrogénbomba bevetése szolgálhatja egyaránt a jót és a gonoszat is, attól függően, hogy összességében hozzájárult-e az élet feltételeinek megtartásához, vagy sem.

Ha egy csodálatos, nagyszerű, tökéletesen elkötelezett, mindenki számára hasznos embert, és egy aljas, önmagába fordult, gonosz rohadékot ledobunk a háztetőről, mindketten egyformán lefelé zuhannak, és egyformán megütik magukat.

A jóság nem írja felül a természeti törvényeket. Ha pedig nem írja felül, akkor a természeti törvényekbe ütközve fellép a teljes külső irányítás.

Fejlődés alatt szinte minden esetben érzelmeket és/vagy jóságot, jóra való törekvést értenek. Ezek egyike sem fejlődés. Van jelentőségük, van szerepük, támogathatják a fejlődést, de önmagukban semmilyen szinten nem vezetnek fejlődéshez.

Nézzük, hogyan lehetséges szerintem a fejlődés.

Valójában nincs jó és nincs rossz, ehelyett van jobb, még jobb, még jobb, még jobb, rosszabb, még rosszabb, még rosszabb, még rosszabb. Fény és sötétség sincs. Van több fény, még több fény, még több fény, kevesebb fény, még kevesebb fény, még kevesebb fény. Skálák vannak, melyeken lehet mozogni előre-hátra. Ez a fejlődésben a kulcs.

Ahhoz, hogy a fejlődés létezhessen, viszonypontokat kell találnunk, melyekből visszajelzéseket nyerhetünk. Megfelelően kiválasztott viszonypontok megfigyelésével el tudjuk dönteni, hogy közeledünk a célhoz, távolodunk tőle, vagy állunk egyhelyben.

Ha a perfekt nyelvtudás a cél, és most több szót tudunk, mint egy éve, akkor közeledünk a célhoz, ha kevesebbet, akkor távolodunk, ha ugyanannyit, akkor nem mozdultunk el.

Ha a jobb fizikai állóképesség a cél, és most nagyobb távolságot tudunk lefutni, mint öt hónappal ezelőtt, akkor fejlődtünk, ha kevesebbet, akkor degradálódtunk, ha ugyanannyit, akkor nem mozdultunk el semerre.

Ha valaki az emberi kereteken túl akar fejlődni, számára is a megfelelő viszonypontok kiválasztásával kezdődik az út, ezek a pontok mutatják az utat, és tartják az úton.

Ha a cél az öregedés megfejtése, akkor mik lehetnek itt a viszonypontok? Például olyan tényezők felfedezése és megértése, amik öregedéshez vezetnek. Ha ma hét ilyen tényezőt ismerek, egy éve kettőt ismertem, akkor fejlődök. Ha kevesebbet, akkor degradálódok. Ha ma is kettőt, akkor nem tettem semmit.

Az igazi spiritualizmus létezik. Ennek nincs köze ahhoz, amit széltében-hosszában annak neveznek. Az igazi spiritualizmus nem kerülőút, vagy kivezető út, nem egérút, nem az emberi élet problémái elől való elmenekülés lehetősége.

Az igazi spiritualizmus akkor nyílik meg, amikor az emberi út végére értünk. Az emberi út vége nem a halál. A halál csak elbukás, kudarc, semmi több. Az emberi út vége az, amikor az emberi problémák egyike sem okoz semmiféle nehézséget. Amíg valakinek szexuális, anyagi, önértékelési, tanulási (stb.) problémái vannak, addig nagyon is bele van ragadva az emberi csapdákba. Az igazi spiritualizmus feljebb lépés, nem álomvilág. Nem kétségbeesett görcsölés azon, hogy egy senki valakinek hazudja magát.

Julius szavait idézve: „Az élet lényege az, hogy hatalmunkban áll valamit tenni. Elkészíthetnénk a létezés, az élet, az önrendelkezés, a „hatalmunkban áll valamit tenni” skáláját, és bejelölhetnénk rajta a fokozatokat nullától a végtelenig. A nulla lenne a létezés legalacsonyabb szintje, a nulla önrendelkezés; a végtelen pedig az élet legmagasabb szintje lenne, a végtelen önrendelkezés, a végtelen hatalom arra, hogy megtegyünk valamit.”

A homo sapiens osztály kellemetlen állapota a léleknek. A természeti törvények száz százalékban meghatározzák, ellenük tehetetlen. A maximum az, hogy kihasználja őket, de felülírni nem tudja egyiket sem. Ahhoz, hogy ez lehetséges legyen, túl kell lépnie a homo sapiens kereteken.

A szabadság elérése, úgy tűnik, ősi cél. Ahhoz, hogy ezt megvalósítsuk, át kell vennünk az irányítást. Fokozatosan, egyre több és több dolog felett. Ha ma több befolyásom van, mint egy éve volt, akkor fejlődtem. Ha kevesebb, akkor degradálódtam. Ha ugyanannyi, akkor nem tettem semmit.

Természeti törvények irányítják a fizikai univerzumot, a testet, az elmét, a lelket, a memóriát, a gondolkodást, és így tovább. Ezek mind felettünk állnak. Jelenleg egyiket sem tudjuk felülírni. Megpróbálni elfelejteni őket, nem út felfelé.

Viszonypontok nélkül egyáltalán semmilyen fejlődés nem lehetséges. Maximum álmodni lehet a fejlődést, de az nem számít semmit.

Ti mit gondoltok a fejlődésről? Mi a mércétek, amellyel különbséget tesztek valós fejlődés és puszta képzelgés között? Szerintetek mi a fejlődés legvégső pontja?

Share

Commentek

Előző

Vajon milyen lenne?

Következő

Halhatatlanság, Elmélet Kettő

  1. Nietz-senki

    @ Putyin998:
    Elmondanám Neked és Thirdeyenek – mert Titeket valamennyire érdekel. Nem titok ez – de nem is reklám.
    Ha van mód a diszkrécióra – megteszem.

    Viszont csak Annak ajánlom, Aki érez magában hajlandóságot (és elszántságot) arra, hogy bizonyos esetekben az életet (és benne önmagát is) külső nézőpontok bevonása által is megvizsgálja. Nem mondok olyat, hogy általánossá kellene tenni ilyet – de csak így lehet fejlődési effekteket érinteni (tehát csak így van értelme).
    E filozófiában az embernek időnként fel kell adnia magát (álláspontját).

  2. Putyin998

    Nietz-senki írta:

    Mert egy új (következő: Jupiter) planétán, másik létforma (egyben: faj) számára – akkor fog kezdődni.

    Tudom,hogy te már nem irogatsz ide és tiszteletben is tartom-azt azért áruld már el nekünk,hogy honnan veszed az információidat?

  3. Nietz-senki

    istvan írta:

    Szerintetek mi a fejlődés legvégső pontja?

    Amikor az ember és az ember-ellenes erők – “utol- érik” egymást.
    Ekkor már nem lesz mit űberolni.

    Pontosabban – az ember számára: lesz vége a fejlődésnek.
    Mert egy új (következő: Jupiter) planétán, másik létforma (egyben: faj) számára – akkor fog kezdődni.

  4. istvan

    @ Duncan Shelley:

    “Az olyan megszállottak… “…ebben az esetben egyértelműen és kizárólag pozitív…”

    “Miért, van olyan, amikor nem?”
    Hápersze. Van, aki kontrollmániás, vagy szenvedélybeteg, vagy aberrált deviáns. Klf. fokozatokkal.

    “De ne csodálkozzunk ezen, a kiszolgáltatottságban nem találnánk semmi jót.”

    Pedig van. Példa: lányom doktorandusz barátnőjének “lelki” problémái lettek s jött hozzám, mert olvastam pár pszichológiával foglalkozó könyvet, biztos, hogy segíteni tudok rajta. /Nem tudtam, mert alapvetően csak nyafogott, nem akarta a változást./ Egy-két belátáshoz azért eljutottunk. Erősen panaszkodott a tanárára, hogy kutya kemény, semmivel sem elégedett maradéktalanul, hajcsár, durva, erőn felül kénytelen teljesíteni, stb. Kérdeztem: ha lenne, egy barátságos témavezetője, egy megértő, buksisimogató, puszinyuszi, milyen lenne a teljesítménye? Mert, lehet, hogy a manus egy controllmániás broksi, egy fiókcézár, egy super semen, de olyan teljesítményt hoz ki belőle, amiről nem is hitte volna, hogy képes. Más szóval: ebben az értelemben a tanára a legnagyobb szövetségese.
    Szóval: dolgok megélve rohadt pocsékok lehetnek, ám, ha más távlatba, szempontiságba helyezed őket, más értéket is hordozhatnak, nem csupán negatívumok.
    Érhet el valaki komoly teljesítményeket pl. azért, mert a gyermekkora egy horror volt.
    Másrészt, ebbe bele is lehet rokkanni. Van egy kissrác, akit 3-4 éve korrepetálok, neki meg van egy szuperrohadék anyja. Nulla szeretet, nulla elismerés, üvöltözés, verés a legkisebb hibának tekintett dolgot követően. A gyerek egyébként kifejezetten értelmes, valszeg minimálisan eléri az “átlagos” IQ-szintet. /Olvastam az IQ-val kapcsolatos, teljesen téves véleményedet, erről majd máskor./ A gyerek reakciója az lett, hogy nem beszél, csak az abszolút minimális mértékig, akkor is nagyon halkan. /pl. köszönés/
    Az programozódott belé, hogy csendben kell maradni, észrevétlennek kell lenni! “Az a jó, ha nem figyelnek rám!” Próbáltam ezt oldani nála – tökéletes kudarcot vallottam.

    ” ha azonban ez egy, vagy több ponton megakad, a halhatatlanságból kínos büntetés válik.

    Mire gondolsz? Bármilyen jellegű halhatatlanságról beszélünk, akár lelkiről…”

    Arra az esetre utaltam, amikor lefagy a rendszer, a rigid személyiségről, kővé merevedett én-határokról, a zombiszerű létről.

    “Azóta keresik másik felüket: a férfi a nőt, a nő a férfit. Ha újra tudnak egyesülni, akkor immár legitim módon felemelkedhetnek az Olymposra…
    Tehát Zeus egy olyan isten, aki teljesen olyan, mint valami éretlen hülyegyerek, csak sokáig él és dobja a villámot. Ezekben a tanmesékben nem hiszek.”

    Én azért elvonatkoztatnék egy kissé… Sztem ugyanarról van szó, mint a Tao-ban a jin-yang szimbólum, arról, amit a tantra /durva általánosítással, ám tökéletesen ideillően/
    megcéloz, arról, amit a gyönyörű magyar szó implikál: FELEség.

    “Visszatérve az uralmi pozícióra: ez alapvető törekvésünk.
    Számomra ez csak döntési szabadság. Nem kívánok uralkodni senki felett.”

    Egyetlen valóban nemes célt tételezek /függetlenül attól, hogy ennek elérésében hol tartok/: ez a VILÁGURALOM. A világ az, aminek látom, a tudatomban van. Ebben a sajátos megközelítésben a világ Én vagyok. /KÉREM: tűnjön fel a nagy é-betű!/
    Tehát: a világuralom azonos önmagam uralásával. /Itt persze, le is ragadhatnánk az efféle apróságoknál – ami Ramana Maharishi gumicicája is volt: ki az az “én”? Ne tegyük, ezúttal, bitte./

    1./ “De a fickó megfigyelési képessége, információszerző képessége, megértési képessége aligha haladta meg az átlagemberét, hiszen tettével kifejezetten ártott a buddhizmusnak. Fanatikus, elvont, életidegen őrülteknek mutatta be őket. “Micsoda, az én lányom buddhista? Úristen, fel fogja gyújtani magát! Áááááá! Úristen!” És vezetett bármilyen eredményre politikailag? Nem. Sőt!”

    Tyááá… Mellélőttél, tisztelettel.

    1./ “De a fickó megfigyelési képessége…” “Fickó?” Sajnálom, hogy ezt írtad. Bár, az igaz, hogy divat mostanában a hunglish. /Hogy némi élénkséget provokáljak: az angol, mint önálló nyelv, illúzió. Ha kivesszük belőle a latin kifejezéseket, jobbára csak a zsigeri funkciókkal kapcsolatos kifejezések maradnak. Ha szóba jön a fogalmiság, már csak /főleg/ latin kifejezéseket kénytelen használni./

    2./ “megfigyelési képessége, információszerző képessége, megértési képessége aligha haladta meg az átlagemberét, hiszen tettével kifejezetten ártott a buddhizmusnak. Fanatikus, elvont, életidegen őrülteknek mutatta be őket.”

    – Thich Quang Duc halálát követően belpolitikai krízis robbant ki. A szarházi amerikai seggnyaló, Diem elnök bátyja Nhu fokozta a buddhisták elleni terrort. Az amerikaiak. látva, hogy Diem finoman szólva, nem ura a helyzetnek, le akarták mondatni. Diem erre nem volt hajlandó, ezért a CIA megölette. Ezt követően már sohasem volt stabil a vietnami rendszer.
    – A /nyugati/ világ figyelme az önégetést követően Vietnam felé fordult. Az ekkoriban meglehetősen markáns hippy-mozgalomban a buddhizmus, feltehetően nem kevéssé az esemény hatására, komoly népszerűségre tett szert.
    – Thich Quang Duc-ot a mahayana buddhista világ egy részében boddhiszattva-ként tiztelik.

    – “Fanatikus, elvont, életidegen őrülteknek mutatta be őket.”

    Mármint az értelmi szint függvényében. /A szamurájok meg népszerűek, mert kardoznak./
    – A megjegyzéseid egyikét sem tartom helytállónak, őszintének azonban, igen.

    “Ez a szembenézés hiánya, azon kell javítani, akkor az ilyesmik nem váltanak ki önkéntelen reakciókat, a megfigyelés teljes lesz, ami elvezethet a megértéshez, amiből meg jöhet a kontroll.”
    Ez olyan tökösen hangzik, bár az ötvenes-hatvanas években, amikor az ÁVO egy vicc miatt, vagy a szomszéd besúgását követően, lerúgta a vesédet, a családodat meg évekig vegzálta, na, akkor próbáltál volna meg “szembenézni.”

  5. Putyin998

    Putyin998 írta:

    Duncan Shelley írta:

    @ Putyin998:
    Ez meg már megint milyen kép, ember? Ez egy hetero oldal!

    Ha-ha-ha!
    Én is hetero vagyok.

    Őőőőő….ez nem is a társkereső rovat….olyan off nem lesz?
    Akkor visszateszem a kutyát… :-((
    😀

  6. Putyin998

    Duncan Shelley írta:

    @ Putyin998:
    Ez meg már megint milyen kép, ember? Ez egy hetero oldal!

    Ha-ha-ha! :laugh:
    Én is hetero vagyok.

  7. Putyin998

    Duncan Shelley írta:

    Putyin998 írta:

    Ez akkor lenne igaz,ha a mai fiatalok legalább negyvenszer próbálkoznának is valamivel-bármivel!-amit “valaminek” hisznek.
    De erre nem sok hajlandóságot látok bennük.

    Kérdés, hogy mi hiányzik? A hajlandóság, vagy a hitelesség?

    Mindkettő plusz még hiányzik a motiváltság.Pedig ez igy nem jó irány.

  8. @ Putyin998:
    Ez meg már megint milyen kép, ember? Ez egy hetero oldal!

  9. Thirdeye írta:

    A természet le van igázva? Hol?

    Hát ez az ! Az ember csak gondolta hogy le tudja igázni . Azért kárt tud benne tenni

    Tehát én nem vagyok ember, mert én nem gondolom. 🙂 Kárt tenni hogyan?

  10. Putyin998 írta:

    Ez akkor lenne igaz,ha a mai fiatalok legalább negyvenszer próbálkoznának is valamivel-bármivel!-amit “valaminek” hisznek.
    De erre nem sok hajlandóságot látok bennük.

    Kérdés, hogy mi hiányzik? A hajlandóság, vagy a hitelesség?

  11. Putyin998 írta:

    Homo Sapiensként?
    -erős,okos,sokáig él
    -.erősebb,okosabb,még tovább él
    -legerősebb,legokosabb,legtovább él(örökké)

    Az, hogy csinál valamit, aminek van értelme, nem került a képbe. Vagy az, hogy tovább bírja a szexet, mint bárki más. 🙂

    Mármint piritujálisan?Az nem hatásköröm.

    Nem. Mágiailag. Döntés az anyag felett, ilyesmi.

  12. istvan írta:

    Az olyan megszállottak, mint Putyin, Duncan és mások is tanítják, hogy mindig, minden életkorban és mindenféle körülmények között lehetséges és szükséges a fejlődés. /Egyáltalán ne legyen félreértés: a “megszállottság” nálam és ebben az esetben egyértelműen és kizárólag pozitív

    Miért, van olyan, amikor nem? 🙂

    Amikor egy kisgyerek csupaizom képregény figurának álmodja magát, aki fejbe rugdossa apucit, akkor “végső fokon” szeretetre vágyik.

    Hát ööö…

    Putyin azt hirdeti, hogy jó dolog mindenkinél /a legtöbb embernél/ erősebbnek lenni, akkor uralmi pozícióra vágyik. Lehetséges, azért, mert megtapasztalta a kiszolgáltatottságot és úgy döntött: soha nem engedi ezt meg sem másnak, sem magának!

    Valószínű. De ne csodálkozzunk ezen, a kiszolgáltatottságban nem találnánk semmi jót.

    Itt kapcsolódunk egyébként a halhatatlanság témaköréhez. Amíg el nem jutok az aktualitásomnak a potencialitásomhoz történő emeléséhez, a halhatatlanság igenlésének van alapja, tartalmassá tehető, ha azonban ez egy, vagy több ponton megakad, a halhatatlanságból kínos büntetés válik.

    Mire gondolsz? Bármilyen jellegű halhatatlanságról beszélünk, akár lelkiről, akár fizikairól, ha eltekintünk a meséktől, akkor azt látjuk, hogy a halhatatlanság gondolata egyben a kiúttalanság gondolata is. Azt mondja, hogy nem tudsz kiszállni. Nem tudsz kiesni. A problémák nem múlnak el, a bajok nem fordulnak maguktól csodává stb. A lelki halhatatlanság azt mondja, hogy amit itt hagyok, az jön vissza a pofámba a következő körben. Vagyis, a halhatatlanság gondolata a fejlődés szükségszerűségét hozza.

    Egy mondácskát, sztorit hallottam erről: az androgynosok fellázadtak Zeus ellen és mindenáron fel akartak emelkedni az Olymposra. Zeus villámjával ekkor félbehasította őket. Azóta keresik másik felüket: a férfi a nőt, a nő a férfit. Ha újra tudnak egyesülni, akkor immár legitim módon felemelkedhetnek az Olymposra

    Tehát Zeus egy olyan isten, aki teljesen olyan, mint valami éretlen hülyegyerek, csak sokáig él és dobja a villámot. 😀 Ezekben a tanmesékben nem hiszek.

    Szóval, hogy pl. a csak női, vagy csak férfi test egyfajta akadály, korlát.

    Miért lenne? Nem teljesen mindegy? Megaztán a tudást kihagytad a képletből.

    Így már nem kell a halhatatlanság, mert a másik nem megtapasztalása szerintem érték.

    Ezt nem értem. Fejtsd ki.

    Visszatérve az uralmi pozícióra: ez alapvető törekvésünk.

    Számomra ez csak döntési szabadság. Nem kívánok uralkodni senki felett. Úgy látom, hogy amikor valaki elkezd erős lenni, és valaki beszól neki, esetleg beledobja a Napba. Amikor még erősebb lesz, és beszólnak neki, semmi nem történik benne, nincs reakció, mert a hanghullámok nem elég erőteljesen ahhoz, hogy bármilyen reakciót kihozzanak belőle. Még magasabban már nincs is benne abban a realitásban, amiben valaki beszól.

    Duncan-nél úgy rémlik, a tudás fejlesztése áll a középpontban, de ez is kiterjed a lelki, fizikai “alrendszerekre”.

    Abban a reményben, hogy a tudás képességhez vezet, amivel döntési szabadságot teremtek magam számára, mert csak ez érdekel.

    1963. június 11-én Thich Quang Duc buddhista főbonc, Saigon egyik terén nyilvánosan elégette magát tiltakozván a buddhisták üldöztetése ellen. Az eseményről beszámoló amerikai újságíró leírta, hogy egyetlen hang nélkül, megmaradva lótuszülésben halt meg. Ő elképesztő uralmi helyzetet ért el, hiszen mi, “átlagemberek” hacsak a kisujjunk megég, már háromfelé futunk.

    Az aránytalanság nem vezet jóra. Ez is jó példa erre. Kétségtelen, hogy az ilyesmi elképesztő önfegyelmet mutat, ami magasan áll az átlag felett. De a fickó megfigyelési képessége, információszerző képessége, megértési képessége aligha haladta meg az átlagemberét, hiszen tettével kifejezetten ártott a buddhizmusnak. Fanatikus, elvont, életidegen őrülteknek mutatta be őket. “Micsoda, az én lányom buddhista? Úristen, fel fogja gyújtani magát! Áááááá! Úristen!” És vezetett bármilyen eredményre politikailag? Nem. Sőt!

    Igen, igaza van Duncan-nek: az élet élni akar. Ám nem akárhogyan. Vannak állatfajok, amelyek fogságban nem, vagy csak igen ritkán szaporodnak, emberek, akik az öngyilkosságot választják egy megaláztatás, vagy ismét csak a fogság esetén

    Ez a szembenézés hiánya, azon kell javítani, akkor az ilyesmik nem váltanak ki önkéntelen reakciókat, a megfigyelés teljes lesz, ami elvezethet a megértéshez, amiből meg jöhet a kontroll.

    Gondoljuk el: ha csupán simán lehülyéznek a villamoson /kocsiban ülve/, hogyan reagálunk? Nem kezdjük el mondani azt, hogy: tisztelt uram /hölgyem/ valóban fennáll a lehetősége annak, hogy én hülye vagyok, ám önnek nagyon kevés információja van rólam, így hát megalapozatlannak tűnik a minősítése. Ehelyett a válasz: anyád, stb., ami szintén megalapozatlan.

    Simán a szembenézés képességének hiánya.

  13. Putyin998

    istvan írta:

    @ Putyin998:
    Csupán abból indultam ki, hogy én, mint átlagolvasó, biztosan megvennék egy ilyen könyvet….

    Tudod mit?Ha felhajtassz egy keresztény szektát szponzornak,akkor pár nap alatt gyártok egy hangoskönyvet erről :laugh:
    Rengeteg hivővel találkoztam bent,akikhez képest Keresztelő Szent János egy gyenge kis kezdő.Olyan megtérések és csodák történtek zárás után,hogy a bibliában sem találni hasonlókat…hogy azután hogy maradt Krisztus mindig a zárkában,mikor ezek szabadultak,hogy utána mondjuk pedofilként visszaessenek,ez rejtény-viszont Jézus mindig újra megtalálta őket,mondjuk az “A”objektum +-dik emeletén,a kiszárkasoron.
    Minden bűnre van bocsánat…
    Jehova Tanúi?Szent Golgota Szövetség?
    Vagy a személyes kedvenceim,a Krisztus Szeretete Egyház?

  14. istvan

    @ Putyin998:
    Csupán abból indultam ki, hogy én, mint átlagolvasó, biztosan megvennék egy ilyen könyvet….

  15. Putyin998

    istvan írta:

    @ Putyin998:
    Történetek füzérére gondoltam, nyersen leírva, kevés és főleg taktikai-technikai fikcióval /nevek, helyszínek/, afféle nesze, b…meg, bele az arcba stílusban.

    Semmilyen cenzórán sem menne át és nevek és helyszinek nélkül szart sem ér.

    Ugye Pavarotti úr? 😛

  16. B.andi

    Ez megint egy nagyon jó cikk! Köszönöm, hogy megosztottad velünk, olvasókkal a gondolataidat a témában!!!

  17. istvan

    @ Putyin998:
    Történetek füzérére gondoltam, nyersen leírva, kevés és főleg taktikai-technikai fikcióval /nevek, helyszínek/, afféle nesze, b…meg, bele az arcba stílusban. Ez történik az átlagolvasótól, tőlünk max. másfél méterre egy világban, amelyről fogalmunk sincs, s arról a legkevésbé, hogy akármelyik nap félóra alatt bekerülhetünk. Ilyesmi. Nincs bevezető, nincs drámai csúcspont, nincs okulás, kezdjen vele az olvasó, amit akar.

  18. Putyin998

    @ istvan:
    Nem tűnik kibicelésnek,mert ezt a kifejezést csak és kizárólag a kártyajátékkokkal kapcsolatban szokták használni.
    Az emliteni vélt egyén mindannyiunk legnagyobb szerencséjére nem szenved ihlethiányban.
    És végül:erre senki semlenne kiváncsi.Emberileg érthetetlen és hihetetlen,dramaturgiailag pedig egy katasztrófa lenne.
    Mondjuk esetleg igaz lenne-ez az egyetlen dolog,ami mellette szólna-de akkor sem.

  19. istvan

    @ Putyin998:
    A szuperkatonák “előállítását” majd küldöm.
    Írod: “…láttam én kemény dolgokat…” Nem először támad bennem a gondolat: olyan döbbenetes tapasztalataid vannak, hogy érdemes lenne egy inkognitós /?/ dokumentumregényt írnod. Ha a formába öntést macerásnak találnád, lehetne keresni egy professzionális írót. Gondolkodom, ki is jöhetne szóba? Szerintem előbb-utóbb csak eszünkbe jut valaki… :-))
    Bocs, ha ez kibicelésnek tűnik.

  20. Thirdeye

    Putyin998 írta:

    Mert az illetőnek három szeme van,aszt’mégse lát Grin
    Semmiség az egész-egy kis személyeskedés.Persze beismerni soha nem fogja,az nem illene a szokásos avatar-pózba Grin

    De hát nem én voltam ! :lying: :alien:

  21. istvan

    @ prolizoli:
    Sajnos, igen. Indítpm a OFF-ban.

  22. prolizoli

    istvan írta:

    De, ha azt írnám, hogy a távolból sírógörcsöt tudna nálad elérni, az aki ismeri és birtokolja a technikát vagy azt, hogy a földön fetrengj a fájdalomtól, elhinnéd?
    Pedig ez már évtizedek óta lehetséges…

    Igen, ez már elég régóta lehetséges. Sírógörcsöt sokan kaptak pl. akkor amikor megemelkedtek a svájci frank hitelek fizetési részletei. Ez is távolból lett okozva. Vagy ha 2-300 méterről kap valaki egy haslövést akkor fetrengeni fog a fájdalomtól. Ez is távolból van okozva.

    Tudsz másmilyen módszerről is?

  23. istvan

    @ Putyin998:
    Off-ban próbálok összeszedni néhány dolgot a témákról. Sajnos, vannak benne eléggé vígasztalan részek….

  24. Putyin998

    istvan írta:

    @ Putyin998:
    Rosszul írtam, nem én tudnám elérni, hanem akárki, aki birtokolja a technikát. Sorry.

    Upsz,erről lemaradtam…

  25. Putyin998

    istvan írta:

    @ Putyin998:
    Valóban kemény dió ez az önégetéses videó. Annak idején a világsajtó hírt adott róla, s általános döbbenetet okozott. Az esemény helyén ma egy kis emlékmű áll, magam is füstölőt gyújtottam ott. A szívét háromszorra sem tudták elégetni, maradt egy ilyen öklömnyi szénfekete valami, ma ezt ereklyeként tisztelik. Bizonyítékom nincs. A sztori nem a halhatatlansággal és nem a vallási dogmákkal kapcsolatos /utóbbiból egyet ismer a buddhizmus: ez a változás állandósága/ hanem a képességekkel. Vagyis, hogy hol a határ – kérdezi Duncan. Ha érdekel, írhatok nagyon durva, tudatkontrollal “gyártott” super soldierekről is, ezeket is nehéz elhinni. De, ha azt írnám, hogy a távolból sírógörcsöt tudnék nálad elérni, vagy azt, hogy a földön fetrengj a fájdalomtól, elhinnéd?
    Pedig ez már évtizedek óta lehetséges…

    A világsajtó hirt adott róla szóösszetétel nekem nem mond semmit.Ismerem ezt a hirt régóta,csak egyszerűen nem hiszem el.Nem az önuralom ilyen fokát tartom képtelenségnek-láttam én kemény dolgokat a sitten kinzások elviselésében,amiket pedofilokon hajtottak végre általan nem ismert és megnevezhetetlen,ismeretlen személyleirású egyének-hanem egy emberi test egyszerűen nem igy hamvad el,esetleg a bonc és a követői átirták ezt a semmitmondó fizikát és kémiát,a puszta akaratuk segitségével.
    (a rezignált pedrók a köröm alá nyomkodott tűket néha már meg sem érzik,hiába melegitgettem…..melegitgetik nekik a hülyegyerekek öngyújtóval,vazze-birják mondom én,ötletesnek kell lenni…e annak aki esetleg ilyesmire vetemednék,de ezt képtelenségnek tartom)
    Mint ahogy azt is,hogy távolról bármilyen hatást gyakorolj rám.Esetleg megnevettetni tudsz,de azt meg letagadom.
    Irj a szuperszoldzserekről,de szuperszkeptikus vagyok e körben.
    Na nem azért,csak úgy…

  26. istvan

    @ Putyin998:
    Rosszul írtam, nem én tudnám elérni, hanem akárki, aki birtokolja a technikát. Sorry.

  27. istvan

    @ Putyin998:
    Valóban kemény dió ez az önégetéses videó. Annak idején a világsajtó hírt adott róla, s általános döbbenetet okozott. Az esemény helyén ma egy kis emlékmű áll, magam is füstölőt gyújtottam ott. A szívét háromszorra sem tudták elégetni, maradt egy ilyen öklömnyi szénfekete valami, ma ezt ereklyeként tisztelik. Bizonyítékom nincs. A sztori nem a halhatatlansággal és nem a vallási dogmákkal kapcsolatos /utóbbiból egyet ismer a buddhizmus: ez a változás állandósága/ hanem a képességekkel. Vagyis, hogy hol a határ – kérdezi Duncan. Ha érdekel, írhatok nagyon durva, tudatkontrollal “gyártott” super soldierekről is, ezeket is nehéz elhinni. De, ha azt írnám, hogy a távolból sírógörcsöt tudnék nálad elérni, vagy azt, hogy a földön fetrengj a fájdalomtól, elhinnéd?
    Pedig ez már évtizedek óta lehetséges…

  28. Putyin998

    @ istvan:
    Én kételkedek a főbonc halálának valóságosságában.Legalábbis ebben a formában.
    Mikor egy test elhamvad,akkor az izmok elégésénél éppenhogy összerándulnak a végtagok,nem forditva,ahogy a videón történt.
    Nyugodtan eldölt a test.
    Nézz meg egy hamvasztást a krematóriumban,nem tilos.
    Önuralom(lenne,ha igaz lenne a sztori),semmi egyéb-igaz annak magas foka.
    Semmi köze a halhatatlansághoz és a vallási dogmákhoz.

  29. Thirdeye

    Duncan Shelley írta:

    A természet le van igázva? Hol?

    Hát ez az ! Az ember csak gondolta hogy le tudja igázni . Azért kárt tud benne tenni :-((

    Duncan Shelley írta:

    A nem emberi világban nincs fejlődés?

    Nem tudom .

    Duncan Shelley írta:

    De ez nem fejlődés. Csak egy érzés.

    Én is ezt mondom .

    Duncan Shelley írta:

    Ez nem a fejlődés végső célja…

    Bizonyára 🙂

  30. Putyin998

    Duncan Shelley írta:

    Jaklin írta:

    Annyira elborzasztó, amikor látok embereket, fiatalokat is szép számmal, akik nem akarnak tanulni, sportolni, képességeket fejleszteni. Magyarul sem szellemileg, sem fizikailag nem óhajtanak fejlődni. Ez ám az út a halálba!

    Ok, de gondolj arra, hogy ha fejlődni akarunk az életben, az életképességben, mihez nyúlhatunk? Mi jut eszünkbe, mint módszer? Leginkább valami felfújt, szétmarketingelt, senkinél sem működő baromság, nem? Ha életenként negyvenszer eljátszák a bizalmadat a mindenféle csodaguruk meg csodatudósdok, akkor kissé nehéz lesz a választás.

    Ez akkor lenne igaz,ha a mai fiatalok legalább negyvenszer próbálkoznának is valamivel-bármivel!-amit “valaminek” hisznek.
    De erre nem sok hajlandóságot látok bennük.

  31. Putyin998

    Duncan Shelley írta:

    Great írta:

    Mi a fejlődés? Javuló tendencia.
    Mi a mérce? Az, hogy van-e javulás.
    Mi a legvégső pont? Elképzelni sem tudom. Mindenképpen sok van még felettem, elég sok ahhoz, hogy ne lássam a tetejét.

    Vajon ki és miért dislike-olta ezt?

    Mert az illetőnek három szeme van,aszt’mégse lát 😀
    Semmiség az egész-egy kis személyeskedés.Persze beismerni soha nem fogja,az nem illene a szokásos avatar-pózba 😀

  32. Putyin998

    Duncan Shelley írta:

    Putyin998 írta:

    Putyinként nagy elődöm,Lenin bá’szavait idézném:”Tanulni,tanulni,tanulni!”

    Azt érdemes lenne megnézni, hogy Lenin bá mit értett tanulás alatt. Valami azt súgja, hogy általa meghatározott baromságok kritika nélküli elfogadását és bebiflázását…

    ” Szerintetek mi a fejlődés legvégső pontja?”
    Nem pontos a kérdésfeltevés.Homo Sapiensként vagy egyébként?

    Is-is.

    Lesz@rom Lenin bátyám hogy értette.Én szó szerint értem,mert igy tetszik. 😎

    Homo Sapiensként?
    -erős,okos,sokáig él
    -.erősebb,okosabb,még tovább él
    -legerősebb,legokosabb,legtovább él(örökké)

    Egyébként?
    Mármint piritujálisan?Az nem hatásköröm. 😛

  33. istvan

    Duncan írta:
    “Szerintetek mi a fejlődés legvégső pontja?”
    Ilyen nincs, és semmilyen szinten nincs. Az olyan megszállottak, mint Putyin, Duncan és mások is tanítják, hogy mindig, minden életkorban és mindenféle körülmények között lehetséges és szükséges a fejlődés. /Egyáltalán ne legyen félreértés: a “megszállottság” nálam és ebben az esetben egyértelműen és kizárólag pozitív attitűd: azt, jelenti, hogy szívvel-lélekkel, elméletben és gyakorlatban, teljes lényemmel, tehát, hatékonyságra ítélve, teszek valamit./
    Ha beszélek róla, de nem teszem, kevés az értéke. Ez a kevés érték abban mutatkozik meg, hogy elkezdhetem a vizsgálódást: mi akadályoz meg abban, hogy a szavak tettekké nemesüljenek? Itt legnagyobb ellenségünk az önámítás, magyar nyelven: a hazugság. Amikor egy kisgyerek csupaizom képregény figurának álmodja magát, aki fejbe rugdossa apucit, akkor “végső fokon” szeretetre vágyik. Amikor pl.: Putyin azt hirdeti, hogy jó dolog mindenkinél /a legtöbb embernél/ erősebbnek lenni, akkor uralmi pozícióra vágyik. Lehetséges, azért, mert megtapasztalta a kiszolgáltatottságot és úgy döntött: soha nem engedi ezt meg sem másnak, sem magának! Itt kapcsolódunk egyébként a halhatatlanság témaköréhez. Amíg el nem jutok az aktualitásomnak a potencialitásomhoz történő emeléséhez, a halhatatlanság igenlésének van alapja, tartalmassá tehető, ha azonban ez egy, vagy több ponton megakad, a halhatatlanságból kínos büntetés válik.Egy mondácskát, sztorit hallottam erről: az androgynosok fellázadtak Zeus ellen és mindenáron fel akartak emelkedni az Olymposra. Zeus villámjával ekkor félbehasította őket. Azóta keresik másik felüket: a férfi a nőt, a nő a férfit. Ha újra tudnak egyesülni, akkor immár legitim módon felemelkedhetnek az Olymposra. Szóval, hogy pl. a csak női, vagy csak férfi test egyfajta akadály, korlát. Így már nem kell a halhatatlanság, mert a másik nem megtapasztalása szerintem érték.
    Visszatérve az uralmi pozícióra: ez alapvető törekvésünk. Ezt Putyin elsősorban a fizikai képességek fejlesztésével igényli, azzal, hogy ez magával vonja a lelki és szellemi erők fejlődését is. Duncan-nél úgy rémlik, a tudás fejlesztése áll a középpontban, de ez is kiterjed a lelki, fizikai “alrendszerekre”. Igaz. Egy újabb rövid, /megtörtént/ sztori:
    1963. június 11-én Thich Quang Duc buddhista főbonc, Saigon egyik terén nyilvánosan elégette magát tiltakozván a buddhisták üldöztetése ellen. /http://www.youtube.com/watch?v=zJ4uc8H6up0 és mások a you tube.on/ Az eseményről beszámoló amerikai újságíró leírta, hogy egyetlen hang nélkül, megmaradva lótuszülésben halt meg. Ő elképesztő uralmi helyzetet ért el, hiszen mi, “átlagemberek” hacsak a kisujjunk megég, már háromfelé futunk. A tiszteletreméltó főbonc erre a szintre vallása gyakorlásával jutott.
    Igen, igaza van Duncan-nek: az élet élni akar. Ám nem akárhogyan. Vannak állatfajok, amelyek fogságban nem, vagy csak igen ritkán szaporodnak, emberek, akik az öngyilkosságot választják egy megaláztatás, vagy ismét csak a fogság esetén. Gondoljuk el: ha csupán simán lehülyéznek a villamoson /kocsiban ülve/, hogyan reagálunk? Nem kezdjük el mondani azt, hogy: tisztelt uram /hölgyem/ valóban fennáll a lehetősége annak, hogy én hülye vagyok, ám önnek nagyon kevés információja van rólam, így hát megalapozatlannak tűnik a minősítése. Ehelyett a válasz: anyád, stb., ami szintén megalapozatlan.

  34. Great írta:

    De meggyőzhető vagyok. Ha a vacak széna ennyire motivált, a saját életed biztosan jobban motiválna. Egyeztessünk, hol teszteled a mágikus erődet azzal, hogy leugrassz egy tíz emeletes ház tetejéről, és én felveszem kamerával, ahogyan lebegsz.

    Nagyon sok ilyenről olvastam, hallottam, velem is estek meg hasonlók. Egy ismerős az esküvői ruhájában érkezett a templom elé autóval, szakadó esőben, vagy tíz métert kellett megtenni – kiszálltak, és elált az eső, beléptek a kapun, és újra rákezdett.

    De ez furcsamód mind simán belefér a mindennapokba, a közönséges indoklásokba. Ha ez több, akkor hol vannak a félreérthetetlen jelenségek? Amikor valaki átlép egy kőfalon, mintha nem lenne ott? Amikor repül a levegőben segédeszköz nélkül? Amikor a levegőben elkapja a lövedéket? Az olyan esetek, amiket semmi mással nem lehet magyarázni, mint azzal, hogy ez emberfeletti képesség, nemigen vannak sehol.

  35. prolizoli írta:

    Kíváncsi vagyok hol voltak a nagy sámánok amikor megjelent Sandy New Yorkban és szétba..ta a várost. Pedig ott lehetett volna tesztelni a sámánképességeket.

    Menekültek. Ezért nem értek rá cselekedni.

  36. istvan írta:

    Ha két, időben eltérő állapot összevetésekor a későbbi állapot lényegi jellemzőit BIZONYOS SZEMPONTOK alapján többnek, jobbnak, értékesebbnek lehet tekinteni, akkor az ADOTT SZEMPONTOK szerint fejlődésről beszélhetünk.

    Nem rossz! 🙂

    A “bizonyos szempontok” érték semlegesek, mivel mindig a fejlődést konstatáló szemszögéről van szó. Meg lehet állapítani a fejlődést egy szempontból, ám ugyanez egy másik aspektusból minősülhet elkorcsosulásnak is, akár.

    Nem biztos, hogy minden aspektus jogos, ezért figyelembe sem kell venni mindet. Fejlődsz, egyre sikeresebb vagy, egyre inkább kézben tartod az életedet és az történik, amit akarsz – valaki más meg ebben elkorcsosulást lát, mert egyre inkább a fizikai világot alakítod, abban érsz el eredményeket, de vajon honnan van benne ez a gondolat? Bármiből könnyű ideológiát gyártani.

  37. Nietz-senki írta:

    Minden (új) helyzet fejlődés az ember számára, amit képes felvenni, felfogni – egyáltalán – valamilyen módon; úgy hogy közben nem kell megtagadnia saját magát. Tehát, hogy az adott ügy veszteseként ne érezhesse magát.

    Kellene egy alapvető definíció a fejlődésre. Nekem az, hogy több döntési szabadság, növekvő életképesség. Innen nézve ez, amit írtál, nem biztos, hogy fejlődés.

    Ha egy dologról – alapos okkal – másképp vélekedek most, mint évekkel ezelőtt… és az újat képes vagyok az előzetes ismeret következményének tekinteni – úgy hogy az egész ügy nem kisajátítás; akkor fejlődésről van szó (egyébként csak növekedésről).

    Te hogyan definiálod a fejlődés szót?

    Ezek és a fejlődési szintek kényszerképzetének feloldása végett fontosnak tartom elmondani, hogy olyan környezetben szocializálódtunk, ahol az egyéni teljesítményre, tehetségre, versenyképességre túl nagy súly volt (és van is) helyezve.

    Mi a baj ezzel? Egyébként Magyarországon ez annyira nem igaz, bár ez életkortól is függ. Az előző rendszerben az egyéni teljesítménynek nem volt jelentősége igazán.

    Ennek azért van jelentősége, hogy egy szép napon az egyén egy általa választott közösség (csoport) teljes-jogú tagja lehessen!

    Ezt fejtsd ki jobban.

    Tehát az egyéni teljesítő-képesség határai – a kollektivitásra mutatnak, abban nyernek értelmet!

    Ezzel nem értek egyet. Emberi szinten sem feltétlenül van ez így. Íróként igen, de mondjuk vadászként nem.

    arról van szó, hogy a “tökéletesség” tévút az ember számára!!!

    Mi a tökéletesség?

    Semmi másért nem lehet már jó – csakis azért, mert “szabadon hagy”!
    Tehát – gyakorlati értelemben: nincs Isten!

    Ezt mondja a materializmus. Egyet is kell értenem vele(d).

    Mindenkinek érdemes elgondolkodni azon, hogy a versenylovat kell-e eljátszani életünk folyamán – vagy az embert kell türelmesen keresni: testünkben, lelkünkben, szellemünkben!(?)

    Vagy egyik sem.

  38. Jaklin írta:

    Annyira elborzasztó, amikor látok embereket, fiatalokat is szép számmal, akik nem akarnak tanulni, sportolni, képességeket fejleszteni. Magyarul sem szellemileg, sem fizikailag nem óhajtanak fejlődni. Ez ám az út a halálba!

    Ok, de gondolj arra, hogy ha fejlődni akarunk az életben, az életképességben, mihez nyúlhatunk? Mi jut eszünkbe, mint módszer? Leginkább valami felfújt, szétmarketingelt, senkinél sem működő baromság, nem? Ha életenként negyvenszer eljátszák a bizalmadat a mindenféle csodaguruk meg csodatudósdok, akkor kissé nehéz lesz a választás.

  39. Bandi írta:

    Azt, hogy fejlődés csak tudatosan, akarva, erőfeszítéseket téve lehetséges. Csak úgy magától semmi sem fejlődik.

    Szerinted honnan jön az az eszme, hogy a fejlődésért semmit sem kell tenni, az magától van, alanyi jogon?

    Ami fejlődés a kultúrában és a technikában történt, az rendkívüli emberek és rendkívüli csoportok kemény erőfeszítéseinek az eredménye. Akiket általában rendellenesnek, ostobának, veszélyesnek, eretneknek fantasztának, stb. tartottak vagy tartanak.

    Engem mindig rendellenesnek szoktak mondani. 😀

    Mi a mércém?

    A barátaim, hasonlóan gondolkozó ismerőseim visszajelzései arról, hogy változtam. Meg hogy amit csináltam, az jó-e, vagy nem, és miért.

    Biztos, hogy ez megfelelő mréce?

    Ha független lennék minden törvénytől: soha nem halnék meg, tetszésem szerint tudnám változtatni a testemet, a testet meg tudnám jeleníteni és el tudnám tüntetni, a gondolat sebességével tudnék utazni, nem korlátozna tér, idő, levegő, élelem, semmi; ha azonnali és teljes megértéssel rendelkeznék mindenről; és mindenható lennék.

    Én is így gondolom. Az, hogy ez lehetséges-e, más kérdés.

    Jön egy kellemetlen érzelem, egy fogfájás vagy három rosszarcú szembe az utcán, és nagyon nehéz az isteni Tudatossággal azonosulnom.

    Vicces az ilyen. 😎

    ha hosszú aszkézissel elérem, hogy az Isteni Megfigyelőként szemléljem az életet, akkor végigszemlélhetem, hogy a testem megöregszik, és meghal

    Ehhez nem kell aszkézis…

Vélemény, hozzászólás?

Köszönjük WordPress & A sablon szerzője: Anders Norén