Ezen a blogon gyakran kerül szóba a fejlődés, a téma többeket is érzékenyen érint, felkorbácsolja az érzelmeket, esetenként személyeskedésbe, fölényeskedésbe torkollik. A viták ellenére azt gondolom, hogy a mélyben jó szándék húzódik, a többiek segítésének szándéka, csupán ennek eszköze, formája az, ami nem vezet célra.
Az alábbiakban azt fogom kifejteni, hogy mit gondolok a fejlődésről, hogyan lehet valóban fejlődni, és hogyan lehet biztosan eltévedni.
Kezdjük azzal, hogy hogyan nem lehet fejlődni.
Nagyon is fontos, hogy hogyan érezzük magunkat. Közérzetünk kihat viselkedésünkre, világlátásunkra, életkedvünkre, fizikai állapotunkra, egészségünkre, ezeken keresztül pedig az egész életünkre.
Közérzetünk legfőképpen közvetlen környezetünk folyománya. Közvetlen környezet alatt belső világunkat értem, azokat a gondolatokat és emlékeket, melyekkel körbevesszük magunkat. Természetesen van ebben automatizmus, életünk súlyos eseményei évekre, évtizedekre ránk telepedhetnek, nevelésünk, tanulmányaink is rajtunk hagyhatják a maguk lenyomatát. Ugyanakkor az irányítás átvehető, bármelyik pillanatban elkezdhetjük átformálni közvetlen környezetünket, és ebben olyan fokú jártasságot érhetünk el, amely gyökeresen átalakíthatja az attitűdünket.
Az ilyen belső átalakulás jelentős viselkedésbeli, életviteli és egészségi változásokat hozhat. Bizonyos emlékeken való fájdalmas vagy dühítő rágódást némi gyakorlással, akaratlagosan abbahagyhatjuk, és ezt a szokásunkat száműzhetjük az életünkből. A sötét, félelmetes, lehengerlő gondolatokat ugyanígy félretehetjük, és szebb, vidámabb, felemelőbb fantáziaképekkel vehetjük körül magunkat. Ahogyan a fájdalmas emlékek és gondolatok leszívják az energiánkat, a felemelők feltöltenek.
Tudjuk alakítani a közérzetünket, tudunk játszani a saját érzelmeinkkel, és képesek vagyunk teljesen átformálni az élethez való hozzáállásunkat. Maximálisan és kétely nélkül elismerem, hogy ez fontos, hasznos, van értelme. Megéri energiát és időt fektetni közérzetünk javításába.
De ez nem fejlődés. Ez még mindig az emberi kereteken belül van. A közérzetünk nem írja felül a természeti törvényeket. Ha egy kicsattanóan energikus, elbűvölő és boldog embert meg egy magába roskadt katatónt ledobunk a ház tetejéről, mindketten egyformán lefelé zuhannak, és egyformán megütik magukat. Emberi szinten van különbség, de a közérzet kérdése nem feszegeti a határainkat.
A közérzet, az érzelmek alakítása nem fejlődés. Lényegtelen, hogy ki mit érez, az érzelem nem írja felül a természeti törvényeket. Ha pedig nem írja felül, akkor a természeti törvényekbe ütközve fellép a teljes külső irányítás. A külső irányítás nem szabadság.
A jóság mibenléte nehezen meghatározható és nagyon sokféleképpen értelmezhető. Léteznek olyan jóság-eszmények, melyek semmi jót nem hoznak létre, sőt ellenkezőleg, mégis történelmi idők óta tömegek követik a megváltás reményében. Hátborzongató módon a jóságot gyakorta kapcsolták össze az ártalmatlansággal.
A jóság a nézetem szerint azt jelenti, hogy személyesen hasznára vagyunk az életnek. Az élethez bizonyos feltételek kellenek, mint például levegő, élelem, biztonság, egészség, életkedv és így tovább – aki biztosítja ezeket, aki hozzájárul ezekhez, az jót cselekszik. A gonoszság ennek ellenkezője: az élet feltételeinek rombolása, pusztítása. A szándéknak nincs jelentősége, csak az eredményeknek. Ha valaki jót akart, de tudatlanságában ártott, az gonosz. Ki mondta, hogy a gonoszsághoz mindentudás kell?
A jóság fontos, túlbecsülhetetlenül fontos, a gonoszság pedig az életet magát próbálja megsemmisíteni, sorban kiiktatva annak feltételeit. Az erő, a pusztítás, az erőszak, a fegyverek, önmagukban nem a jót és nem a gonoszat szolgálják. Semleges eszközök. Egy 50 megatonnás hidrogénbomba bevetése szolgálhatja egyaránt a jót és a gonoszat is, attól függően, hogy összességében hozzájárult-e az élet feltételeinek megtartásához, vagy sem.
Ha egy csodálatos, nagyszerű, tökéletesen elkötelezett, mindenki számára hasznos embert, és egy aljas, önmagába fordult, gonosz rohadékot ledobunk a háztetőről, mindketten egyformán lefelé zuhannak, és egyformán megütik magukat.
A jóság nem írja felül a természeti törvényeket. Ha pedig nem írja felül, akkor a természeti törvényekbe ütközve fellép a teljes külső irányítás.
Fejlődés alatt szinte minden esetben érzelmeket és/vagy jóságot, jóra való törekvést értenek. Ezek egyike sem fejlődés. Van jelentőségük, van szerepük, támogathatják a fejlődést, de önmagukban semmilyen szinten nem vezetnek fejlődéshez.
Nézzük, hogyan lehetséges szerintem a fejlődés.
Valójában nincs jó és nincs rossz, ehelyett van jobb, még jobb, még jobb, még jobb, rosszabb, még rosszabb, még rosszabb, még rosszabb. Fény és sötétség sincs. Van több fény, még több fény, még több fény, kevesebb fény, még kevesebb fény, még kevesebb fény. Skálák vannak, melyeken lehet mozogni előre-hátra. Ez a fejlődésben a kulcs.
Ahhoz, hogy a fejlődés létezhessen, viszonypontokat kell találnunk, melyekből visszajelzéseket nyerhetünk. Megfelelően kiválasztott viszonypontok megfigyelésével el tudjuk dönteni, hogy közeledünk a célhoz, távolodunk tőle, vagy állunk egyhelyben.
Ha a perfekt nyelvtudás a cél, és most több szót tudunk, mint egy éve, akkor közeledünk a célhoz, ha kevesebbet, akkor távolodunk, ha ugyanannyit, akkor nem mozdultunk el.
Ha a jobb fizikai állóképesség a cél, és most nagyobb távolságot tudunk lefutni, mint öt hónappal ezelőtt, akkor fejlődtünk, ha kevesebbet, akkor degradálódtunk, ha ugyanannyit, akkor nem mozdultunk el semerre.
Ha valaki az emberi kereteken túl akar fejlődni, számára is a megfelelő viszonypontok kiválasztásával kezdődik az út, ezek a pontok mutatják az utat, és tartják az úton.
Ha a cél az öregedés megfejtése, akkor mik lehetnek itt a viszonypontok? Például olyan tényezők felfedezése és megértése, amik öregedéshez vezetnek. Ha ma hét ilyen tényezőt ismerek, egy éve kettőt ismertem, akkor fejlődök. Ha kevesebbet, akkor degradálódok. Ha ma is kettőt, akkor nem tettem semmit.
Az igazi spiritualizmus létezik. Ennek nincs köze ahhoz, amit széltében-hosszában annak neveznek. Az igazi spiritualizmus nem kerülőút, vagy kivezető út, nem egérút, nem az emberi élet problémái elől való elmenekülés lehetősége.
Az igazi spiritualizmus akkor nyílik meg, amikor az emberi út végére értünk. Az emberi út vége nem a halál. A halál csak elbukás, kudarc, semmi több. Az emberi út vége az, amikor az emberi problémák egyike sem okoz semmiféle nehézséget. Amíg valakinek szexuális, anyagi, önértékelési, tanulási (stb.) problémái vannak, addig nagyon is bele van ragadva az emberi csapdákba. Az igazi spiritualizmus feljebb lépés, nem álomvilág. Nem kétségbeesett görcsölés azon, hogy egy senki valakinek hazudja magát.
Julius szavait idézve: „Az élet lényege az, hogy hatalmunkban áll valamit tenni. Elkészíthetnénk a létezés, az élet, az önrendelkezés, a „hatalmunkban áll valamit tenni” skáláját, és bejelölhetnénk rajta a fokozatokat nullától a végtelenig. A nulla lenne a létezés legalacsonyabb szintje, a nulla önrendelkezés; a végtelen pedig az élet legmagasabb szintje lenne, a végtelen önrendelkezés, a végtelen hatalom arra, hogy megtegyünk valamit.”
A homo sapiens osztály kellemetlen állapota a léleknek. A természeti törvények száz százalékban meghatározzák, ellenük tehetetlen. A maximum az, hogy kihasználja őket, de felülírni nem tudja egyiket sem. Ahhoz, hogy ez lehetséges legyen, túl kell lépnie a homo sapiens kereteken.
A szabadság elérése, úgy tűnik, ősi cél. Ahhoz, hogy ezt megvalósítsuk, át kell vennünk az irányítást. Fokozatosan, egyre több és több dolog felett. Ha ma több befolyásom van, mint egy éve volt, akkor fejlődtem. Ha kevesebb, akkor degradálódtam. Ha ugyanannyi, akkor nem tettem semmit.
Természeti törvények irányítják a fizikai univerzumot, a testet, az elmét, a lelket, a memóriát, a gondolkodást, és így tovább. Ezek mind felettünk állnak. Jelenleg egyiket sem tudjuk felülírni. Megpróbálni elfelejteni őket, nem út felfelé.
Viszonypontok nélkül egyáltalán semmilyen fejlődés nem lehetséges. Maximum álmodni lehet a fejlődést, de az nem számít semmit.
Ti mit gondoltok a fejlődésről? Mi a mércétek, amellyel különbséget tesztek valós fejlődés és puszta képzelgés között? Szerintetek mi a fejlődés legvégső pontja?
” A homo sapiens osztály kellemetlen állapota a léleknek. A természeti törvények száz százalékban meghatározzák, ellenük tehetetlen. A maximum az, hogy kihasználja őket, de felülírni nem tudja egyiket sem. Ahhoz, hogy ez lehetséges legyen, túl kell lépnie a homo sapiens kereteken.”
Nem lehet hogy ez a felismerés vezetett a természet leigázásának gondolatához ?
Csak kérdezem mint provokatíve :-)
De a kérdésekre persze b@sztál válaszolni megin’ öcsém…pfff…..
“Ti mit gondoltok a fejlődésről?”
Mindig van út felfelé.Ezt.Ha már egy bizonyos formában nem megy,akkor megy máshogy.Ha izomtömeg nem jön,akkor jön a forma például.Ha szebb már nem leszek,akkor okosabb…lol
Érthető ez igy?
Putyinként nagy elődöm,Lenin bá’szavait idézném:”Tanulni,tanulni,tanulni!”
De lehet hogy tévedek és nem Lenin vót.
Amúgy pedig igy gondolom.Mindig van út felfelé.Mindig van mit tanulni.
Kiegésziteném annyiban a cikket,hogy a való életben nem létezik stagnálás.Az lassú leépülést jelent.Az élet minden szintjén minden mindig mozgásban van.A mozdulatlanság a halált jelenti.Vagy előre mozog valami-fejlődik,avagy hátrafelé-leépül.Nincs stagnálás,csak a halotti szinten.
” Mi a mércétek, amellyel különbséget tesztek valós fejlődés és puszta képzelgés között? ”
Ez könnyű:a gyakorlati teszt.Hidd el azt,hogy temarha nagy harcos vagy és próbálj védekezni egy éles szituációban két késes támadó ellen.Ha túlélted,beszélünk.Csá!
Ha azt hiszed,hogy beszélsz franciául,akkor kiteszlek a bouganville-i piacon és gyere haza egyedül.
” Szerintetek mi a fejlődés legvégső pontja?”
Nem pontos a kérdésfeltevés.Homo Sapiensként vagy egyébként?
Vaktában ne lövöldözzek már,lesznek itt erre elegen önként jelentkezők.lol ismét
Egyébként jó az irás mámegin’.. :yes:
Putyin998 írta:
Igazad van .
“Ti mit gondoltok a fejlődésről?”
Azt hogy az emberi világon belül viszonylagos . Mindig valamihez képest ……..
Így viszont valamihez képest mindig fejlettnek hihetjük magunkat . Ám ez csak képzelgés szerintem is .
Úgyhogy én már nem akarok fejlődni .
” Mi a mércétek, amellyel különbséget tesztek valós fejlődés és puszta képzelgés között? ”
Ha fejlődni akarnék az lenne a mércém ,hogy meg tudom-e valósítani a kitűzött célt , vagy csak azt tudom hogy hogyan kellene .
“Szerintetek mi a fejlődés legvégső pontja? ”
Az hogy ha már eszembe se jut hogy fejlődni kellene . :-)
A fejlődés mérhetőségének szükségességével teljesen egyetértek. Az igazi spiritualizmus és a jóság meghatározása tetszik. Bármit tettem is, mindig azt gondoltam, hogy az jó, mindig jó akartam lenni, de nem jókisfiú értelemben. A magatehetetlenség összehozása a jósággal soha nem volt elfogadható számomra.
“Viszonypontok nélkül egyáltalán semmilyen fejlődés nem lehetséges. Maximum álmodni lehet a fejlődést, de az nem számít semmit.” Ez nagyon ott van, jót röhögtem. Az egyszerű dolgok jó analógiák a bonyolultakhoz.
Mi a fejlődés? Javuló tendencia.
Mi a mérce? Az, hogy van-e javulás.
Mi a legvégső pont? Elképzelni sem tudom. Mindenképpen sok van még felettem, elég sok ahhoz, hogy ne lássam a tetejét.
A hsz-ek számából ítélve ez a legfontosabb cikkek közé tartozik.
Rájöttem, miért van az, hogy minél fontosabb egy poszt, annál kevesebb a hsz, és minél lényegtelenebb, annál több. A fontos posztokat meg kell érteni, a lényegtelen témákkal kapcsolatban elég érzelgősködni és azt leírni.
Ki mit gondol a hazáról 347 hsz.
Halhatatlanság 26 hsz.
:laugh: :laugh: :laugh: :laugh: :laugh: :laugh:
Thirdeye írta:
Kíváncsi lennék, hogy mi az, amit megértesz.
Az emberi világon kívül már nincs javulás? Mi van akkor helyette szerinted? A gyakorlatilag korlátok halmazából álló homo sapiens után hirtelen a végtelen mindehatóság és mindentudóság jön? Átmenet nélkül? Ha történetesen ez az álom nem igaz, akkor örökre itt ragadsz ebben az álomban.
Haho Mindenki! :-))
Szamomra a fejlodesnek kellene lennie az oknak amiert elunk. A fejlodes nekem uj elmenyeket jelent, egy lepest az addigi ismeretlen fele. Novekedest, gyarapodast. Nem jot vagy rosszat, inkabb csak inkabb valtozast, kilepest a komfort zonabol amiben elunk.
A kepzelgessel ellentetben a valos fejlodes erezheto, lathato es kezzel foghato is. Fejlodunk ha egy magunk altal eloidezett valtozasnak koszonhetoen, egy dontes, egy tett, egy ujabb ismeret altal, tobb szabadsagot krealunk magunknak, tobb hatalmat veszunk at sajat eletunk, tudatunk felett. Fejlodes az ahol nincsenek problemak csak megoldasok, a tudatunk valtozasaval es novekedesevel kerdeseinkre onmagunk talaljuk meg a valszainkat nem pedig masoktol varjuk el azt. Fejlodes az ahol nem esunk ketsegbe az elet velejaroi miatt, hanem azzal egyutt elve tovabb es feljebb lepunk.
Egyszer peldaul valaki azt mondta nekem, hogy ha majd a velem torteno altalam rossznak itelt dolgokat jol tudom majd hasznositani, akkor fejlodtem valamit, es a rossz majd nem is fog tobbe annak tunni, mert maskepp fogom megitelni. Nem lesz feltetlen jo belole, csak a hozzaallasom lesz mas, es kevesbe rosszkent fogom megitelni ugyanazt a dolgot. Igaza volt.
A fejlodes celjaink elerese es azok tulszarnyalasa, ujabb celok kituzese es azok elerese, nem pedig az azokrol valo abrandozas. A fejlodes tett, kemeny munka, belul es kivul. Erot kivan meg, nem tur sem jellembeli sem fizikai gyengeseget. A fejlodes tanulas. Tanulas az elettol, az emberektol, tanulas mindenbol, nem csak tanulas ahogy sajnos sokan ertik az iskolapadban, egy intezmeny altal, ami sokszor csak beszoritja az embert egy “buborekba”, ahonnan aztan kitorni vagyik majd. (A tekintelynel irtam valamit arrol, hogy a fejlodeshez soksozr a tekintely tiszteletenek hianya kell. Ez a tanulasrol jutott eszembe..)
Sajnos vannak emberek akik teljesen fejlodeskeptelenek, berogzodve egyfelekepen leteznek, es sokan kozuluk sirnak, hogy eletukben minden ugyanolyan! Az ilyen emberek altalaban nem fogadjak el a mast, az ujat, nem is probalnak ki semmit,es ami nem az o komfortzonajukban letezik az szamukra sz@r. Nem fejlodnek, nem novekednek, csak toporzekolnak egy helyben, es ostoban vagy be nem vallot felelemmel megvetnek mindent amit nem ismernek. Na ez a nem fejlodes. :reallyangry:
Azt, hogy mi a fejlodes legvegso pontja el sem tudom kepzelni! Nem tudom… keresem ra a valaszt… Nem valami spiritualis blablablat,vagy Indigo fele okoskodasba torkollo gondolatmenetet, :-P hanem egyertelmu valaszt. :chic: Duncan neked van?
1.) Mit gondolok a fejlődésről?
Azt, hogy fejlődés csak tudatosan, akarva, erőfeszítéseket téve lehetséges. Csak úgy magától semmi sem fejlődik. Sem az univerzum, sem az élővilág, sem a kultúra, sem a társadalom, sem az ember sem pedig én magam nem fejlődünk csak úgy, pusztán azáltal, hogy halad az idő. Csak az egyes ember és céltudatos emberek egymást segítő csoportja képes fejlődésre. Ami fejlődés a kultúrában és a technikában történt, az rendkívüli emberek és rendkívüli csoportok kemény erőfeszítéseinek az eredménye. Akiket általában rendellenesnek, ostobának, veszélyesnek, eretneknek fantasztának, stb. tartottak vagy tartanak.
2.) Mi a mércém?
A barátaim, hasonlóan gondolkozó ismerőseim visszajelzései arról, hogy változtam. Meg hogy amit csináltam, az jó-e, vagy nem, és miért.
3.) A fejlődés csúcsa…
Ha független lennék minden törvénytől: soha nem halnék meg, tetszésem szerint tudnám változtatni a testemet, a testet meg tudnám jeleníteni és el tudnám tüntetni, a gondolat sebességével tudnék utazni, nem korlátozna tér, idő, levegő, élelem, semmi; ha azonnali és teljes megértéssel rendelkeznék mindenről; és mindenható lennék.
Persze, “spirituálisan” nézve, mondhatom, hogy ezek Isten, az Átmá, a Nagy Szellem… tulajdonságai, és hogy már most is azonos vagyok Vele… csakhogy nem vagyok ehhez hozzászokva. Jön egy kellemetlen érzelem, egy fogfájás vagy három rosszarcú szembe az utcán, és nagyon nehéz az isteni Tudatossággal azonosulnom.
A másik dolog az, hogy ha hosszú aszkézissel elérem, hogy az Isteni Megfigyelőként szemléljem az életet, akkor végigszemlélhetem, hogy a testem megöregszik, és meghal. Ez még mindig nem a lehetséges legjobb. Szeretném a szellemi eredményeimben a testemet is részesíteni, szegényt. Aki egyébként nagyon jó visszajelzéseket ad, hogy mit is értem el a valóságban.
Egyszer olvastam, hogy ahol alapjáraton nincs fejlődés, ott visszaesés van, mert ez az univerzum nem tud sokáig változatlanul működni. Ebben sajnos lehet valami. Így – és persze egyébként is – szükséges a folyamatos fejlődés.
Annyira elborzasztó, amikor látok embereket, fiatalokat is szép számmal, akik nem akarnak tanulni, sportolni, képességeket fejleszteni. Magyarul sem szellemileg, sem fizikailag nem óhajtanak fejlődni. Ez ám az út a halálba!
Én sajnos sokáig nem használtam mércét a fejlődésem mérésére. Ehelyett láttam, hogy még nem értem el az áhított célt vagy éppen nem mentem az irányba jelentőset, így nem is gondoltam fejlődésnek.
Most így nem hinném, hogy van végpontja a fejlődésnek. Vagyis az valahol nagyon messze lehet.
Great írta:
Arra én is kíváncsi lennék :-)
Great írta:
Nem tudom , én csak az emberi világról beszéltem .
De a cikkben is írja Shelley :-) hogy lehetsz erős vagy gyenge , jó vagy rossz , szép vagy csúnya , a háztetőről leesve megütöd magad .
Great írta:
Kérdezd Duncant ! :chic:
Jaklin írta:
A tanult , sportolt emberek is a halál felé tartanak . (De amúgy értelek ;-) )
@ Great:
Van ebben valami. De szerintem itt nem csak a megértésről van szó, hanem hogy kinek, mennyire érzékeny pontja az adott téma. Pl. a szerzői jogos írás nem alaptalanul sokakat érintett érzékenyen, tekintve, hogy vagy fél Budapest tölt le illegálisan zenéket és filmeket a netről.
Minden (új) helyzet fejlődés az ember számára, amit képes felvenni, felfogni – egyáltalán – valamilyen módon; úgy hogy közben nem kell megtagadnia saját magát. Tehát, hogy az adott ügy veszteseként ne érezhesse magát.
Ha egy dologról – alapos okkal – másképp vélekedek most, mint évekkel ezelőtt… és az újat képes vagyok az előzetes ismeret következményének tekinteni – úgy hogy az egész ügy nem kisajátítás; akkor fejlődésről van szó (egyébként csak növekedésről).
Ami a kisajátítás jelleget illeti – ebben van a legnagyobb kockázat és felelősség az egyén, vagy szervezet számára – Azok részéről, Akik ezt gyakorolják; hogy külső igény esetén “mennyire képesek átadni”…
Ezek és a fejlődési szintek kényszerképzetének feloldása végett fontosnak tartom elmondani, hogy olyan környezetben szocializálódtunk, ahol az egyéni teljesítményre, tehetségre, versenyképességre túl nagy súly volt (és van is) helyezve. Ezeket a készségeket valamelyest ki kell fejleszteni, de ez nem “határok nélküli játék”! Ennek azért van jelentősége, hogy egy szép napon az egyén egy általa választott közösség (csoport) teljes-jogú tagja lehessen!
Tehát az egyéni teljesítő-képesség határai – a kollektivitásra mutatnak, abban nyernek értelmet!
A modern pedagógia – sok sok kétség között, ellenerőktől kísértve – nagy súlyt fektet a közösség emberformáló erejére. Csak hát a múlt és a sikertelenség – az még sokáig kísérteni fog.
Továbbá az “Elkerülte a figyelmeteket” topikból áthozva: (A keresztény kolostorokban csak az ösztönök elfojtása történt meg… a szabadság kimunkálása a “teljességet- akaró emberre” maradt. A “tökéletesség”, mint eszmény elbukott.) – arról van szó, hogy a “tökéletesség” tévút az ember számára!!!
A teljességre kell törekedni! Mert akkor úgy tudunk fejlődni, hogy nem kell megtagadnunk múltunkat, önmagunkat – hanem elengedhetetlen fejlődési előzményként támaszkodhatunk korábbi önmagunkra egy megismerési folyamaton belül (melyben akaratlanul önmegismerés is történik). Ezt nem szabadna szégyellni! Ez kölcsönös bizalmat kíván a beszélgető-partnerektől!
Ha én teljességre törekszem nem történhet meg, hogy valamely embertársam helyzete, véleménye, törekvése stb. értelmezési tartományomon kívül essen! Ha mégis ilyen történik – mindenek előtt saját szabadságomat és teljességemet kell felülvizsgálnom!!! Ekkor elsősorban saját kritériumnak megfelelést kell eszközölni – nem vitát!
Ha én ezeket birtokolni akarom, akkor nem leszek képes felfogni egy új helyzetet.
Sokféle kapcsolódási pont van emberek, sorsok, lelkek stb. között – keresni kell a megfelelőt! Ez pedig gondolati képességeink, tudati építményünk rugalmasságát kívánja meg!
Jung szerint – az kérdés: mire akarjuk használni a bennünk rejtező 7 ördögöt?!
Mert, ha fejlődésre, egymáshoz történő “oda- találásra”, megértésre stb. – akkor Azok abban fognak segíteni. Tehát ura vagyok-e magamnak? Vagy csak – úgy engedem magam vezetni…
Még egy fontos… Csak egy a “Jó”: Az Isten!
És mitől jó ez az Isten?
Semmi másért nem lehet már jó – csakis azért, mert “szabadon hagy”!
Tehát – gyakorlati értelemben: nincs Isten!
Ahogy Shelley is említi “jóság-ideák” tucatjai, százai dőltek meg csak az írott történelem folyamán…
Mihez képest? – és: Milyen szempontból? – kérdéseken.
Mindig lehet újabb nézőpontot találni. Ki képes ezt a versenyt levezényelni, eredményt-hirdetni? Az Isten feladta – Ő biztos nem fog ebben közre-működni.
Szerintem – nem véletlenül – vagyunk saját sorsunkra- hagyva!
Mindenkinek érdemes elgondolkodni azon, hogy a versenylovat kell-e eljátszani életünk folyamán – vagy az embert kell türelmesen keresni: testünkben, lelkünkben, szellemünkben!(?)
S
Régen azt gondoltam, hogy sok rossz történt velem életemben, sok minden, igyekeztem ellenére, sem sikerült…Ma nagyon hálás vagyok minden negatív – és persze pozitív – történésért…sőt köszönöm, mert ezeken a leckéken már túl vagyok…jöhet a következő…számomra ez a fejlődés…
Mi a mérce? Amikor valaki elkezd egy fogyókúrát, s célja, hogy elérje a 70 kg-os súlyt, korántsem mindegy, hogy amikor neki áll a dolognak 150 kg-ot nyom vagy csak 75 kg-ot mutat a mérleg. Szerintem, mindenki máshonnan indul, és más tempót választ magának, nem lehet senkit senkivel összehasonlítani…én azt próbálom szem előtt tartani, hogy a lehetőségeihez képest mindenki a legjobbat teszi…
Mi a fejlődés legvégső csúcsa? Ez a kérdés azért nehéz, mert számos “szint” létezik, s nem mindegy, hol tartunk…Hiszem, hogy minden sorsnak oka van…ha a legegyszerűbb választ keresem, akkor szerintem a csúcs, hogy feladatunk végigcsináljuk…
Szépen összeszedett cikk. Sajnos nem nagyon van mit hozzátenni, vagy elvenni belőle. Duncan, így viszont ez a téma halott.
A fejlődést nem is olyan könnyű meghatározni.
Próba: Ha két, időben eltérő állapot összevetésekor a későbbi állapot lényegi jellemzőit BIZONYOS SZEMPONTOK alapján többnek, jobbnak, értékesebbnek lehet tekinteni, akkor az ADOTT SZEMPONTOK szerint fejlődésről beszélhetünk.
A “bizonyos szempontok” érték semlegesek, mivel mindig a fejlődést konstatáló szemszögéről van szó. Meg lehet állapítani a fejlődést egy szempontból, ám ugyanez egy másik aspektusból minősülhet elkorcsosulásnak is, akár.
Általánosságban az a változás, amely az aktualitást a potencialitáshoz közelíti ÉS az életet /másét is!!/ táplálja, segíti, fejlődésnek tekinthető.
Dawn írta:
Van ott három kérdés a végén. Válaszold meg. :)
errol az igazi spiritualizmusrol szeretnek par szot szolni. egyszer egyet samankodtam kint a mezon, takartuk a szenat anyummal es mar raktuk fel a szekerre hogy vigyuk be a csurbe, keszulodott az ido mar nagyon kozel volt, a csur meg messze, aztan azt mondtam magamba jo hangosan ,hogy ez a szeker takarmany beer a csurbe es az esso nem veri meg, olyan nincs hogy megveri, ez be kell erjen, nagyon akartam tenyleg es a termeszet torvenyenek ellenalltam es sikerult is, amugy nem ert volna el mert a felho mar beerkezett es el is kezdett cseperegni, s hat az tortent hogy az uton ahol haladtunk ott nem esett az eso, sot meg a felho is kettenyillot azon a reszen felettunk, mi meg csodalkoztunk en magamban mosolyogtam es leirhatatlan erzes volt, egeszen hazaig,ahogy a csurbe beertunk azonnal osszcsukodott es jott a vihar el is mosott mindent, meg egy kisebb arviz is lett de a szeker takarmany beerkezett szarazon a csurbe, nekem ez misztikus tapasztalat volt, hogy akaratra reagal a termeszet torvenye es gyakorlatban is mukodik, ezt meg fejlesztettem tovabb is de azt majd maskor
Ha úgy cselekszem, hogy attól bizonyos képességekre teszek szert amelyek nagyobb esélyt adnak a létezésre akkor fejlődök.
A képességek egyre nagyobb szinten való élsajátítása mutatja a fejlődés mértékét. A képességek szintjét gyakorlati próbákkal tudjuk felmérni.
Ugyanaz mint a legelső, csak sokkal jobban.
Az emberiség különböző módszereket fejlesztett ki amelyek különböző képességeket igényelnek. Mindenki választ (hat) valamilyen módszert. Majd a választott módszer igényelte képességeket fejleszti (már aki). De az összes módszernek ugyanaz a lényege, a létezés esélyének növelése, megtartása, elősegítése.
nev3rlive írta:
Kíváncsi vagyok hol voltak a nagy sámánok amikor megjelent Sandy New Yorkban és szétba..ta a várost. Pedig ott lehetett volna tesztelni a sámánképességeket.
prolizoli írta:
Nev3rlivének valószínűleg nem voltak ellendrukkerei . A Sandyt pedig többen “várták” mint amennyien ellene imádkoztak . Ennyi az egész .
Thirdeye írta:
Hát persze, hogyne. Mindent az emberek irányítanak még azt is amit nem. Az embereket meg a flyjerek irányitják, azokat meg a sasok. A sasokat meg az időjárás.
prolizoli írta:
Honnan tudod ? http://www.youtube.com/watch?v=H2nuogjy3YM Hiszen fejlődünk !!!
prolizoli írta:
Szereted azt hinni hogy teljesen ura vagy az életednek ugye ? Semmi nincs rád hatással , és semmi nem áll feletted ? Vagy hogy téged idézzelek : Mindent az emberek irányítanak még azt is amit nem. ?
@ prolizoli:
lehet megprobaltak elterelni mas iranyba de nem sikerult ( en legalabbis biztos vagyok benne hogy, sok akarat volt az mellet ,hogy elkerulje oket de nem volt eleg, erre szoktak mondani “”ez van”” na de igy utolag en vagyok a butabb meg te az okosabb ugyhogy 2-0. egy a termeszet javara meg egy pont hogy te utolag okosabb vagy :)))
Van fejlődés .
10:40 -nél http://www.youtube.com/watch?v=H2nuogjy3YM
http://atv.hu/cikk/20121031_ap_felmerult_hogy_a_sandy_miatt_elhalaszthatjak_az_elnokvalasztasokat?source=hirkereso
A világ a színfalak mögött fejlődik ;-)
nev3rlive írta:
Ennek mi köze van az igazi spiritualizmushoz?
De meggyőzhető vagyok. Ha a vacak széna ennyire motivált, a saját életed biztosan jobban motiválna. Egyeztessünk, hol teszteled a mágikus erődet azzal, hogy leugrassz egy tíz emeletes ház tetejéről, és én felveszem kamerával, ahogyan lebegsz.
prolizoli írta:
Létezhet egyáltalán legvégső pont?
Egyébként ezt jól megfogalmaztad. :yes:
prolizoli írta:
Hé!Ne lődd ki az összes patronomat,haver!Ez az én dumám Thirdeye ellen! 8-)
@ Putyin998:
:soldier:
@ Great:
hat abba az eletem is belekerulhet volt erzekileg pelda de nem leptem le mert feltem hogy meghalok pdig az erzes megvolt tisztan hogy meg tudok a levegoben allni de nem lebegest fogsz latni hanem zuhanast, amugy vizen sem tudok jarni csak ha be van fagyva elegge hogy megbirjon, viszont 5 meter hosszu 3 ujnyis fenyofa parazson mar jartam es nem egetett meg ,egyetlen kis holyag sem lett, az 5 lepes meg testverek kozt is es nem kamu csillogas :)
nev3rlive írta:
Ő biztosan nem járt még parázson , mégis mekkora hólyag lett . Ez a fejlődés :laugh:
nev3rlive írta:
többször sétáltam már parázson mezítelen talppal nem egy nagy vaszidasz
várni kell a forróságot és megfelelő sebességgel kell menni a tested tudja a többit
aki nem hiszi az menjen át tyúklépésben a parázson aztán pár hónapig nehezen fog járni
:-D
Elnézést hogy beleszólok – semmilyen koncepció ellen sem akarok felvonulni.
Önálló hozzászólásomban csak az életben lejátszódó fejlődés ismérveiről írtam (nem akartam “betuszkolni” oda a túlvilágot – mert hát épp ott nincs fejlődés).
Kizárólag szellemtudományos tanítások ismerete (és nem gyakorlata) által – besegítek a válasz-adásban Thirdeyenek:
Ez az élet – amit megélünk – a keletkezés, elmúlás és fejlődés világa.
Ami ezen túl van – az örökkévalóság. Ha ezt bármelyikünk majd onnan nézi – akkor nyilvánvaló lesz (az örökkévaló birodalmából tekintve a fejlődő világ és lényei).
De ezzel még ráérünk – talán!
Az örökkévaló állapotot – az emberi fejlődés tekintetében – érthetjük, mint kimerevített képkockát.
Bár ott is vannak mozgások, történések – de ott a lélekben nem történnek spontán változások, mint az életben: számtalanszor.
Ott a lélekben esetleges változás – kizárólag szellemi lények közre-működése által történik.
Ha ehhez hasonló terjedelemben önállóan szóltam volna a “nem-fejlődésről”; akkor Shelley bizonyára rám szólt volna, hogy a fejlődésről írjak.
Most viszont – ez egy kapcsolódó megjegyzés.
nev3rlive írta:
A lebegés – szerintem – téveszme; ha sikerül valakinek – akkor is!
Ahogy mondod – a zuhanás: az valami: valóságos.
Mikor 10 év zuhanás után az ember azt mondja: most már mindegy hogyan – csak legyen vége!!!
– akkor történik valami…
@ Nietz-senki:
Nem szeretem a filmbeli utalásokat.
De azért csak meg kell kérdezzem;ennyiből ráismersz A FILMRE?
Egy ember egyszer kiugrott a századik emeletről.
a 99iknél azt mondta:Eddig minden rendben van…
a 98iknál azt mondta:Eddig minden rendben van…
a 97iknél azt mondta:Eddig minden rendben van…
…nem a zuhanás fáj…hanem a leérkezés!
Thirdeye írta:
Én szeretem azt hinni? Hisz éppen te jössz olyanokkal, hogy mindennek az ember az oka még a Sandy hurikánnak is, aminek aztán ku.vára semmi köze az emberi akarathoz.
Úgy gondolom, hogy nem nekem jelent problémát megkülönböztetni, hogy mi az az életben amit tudunk irányítani és mi az amit nem.
@ prolizoli:
Tudod fura dolog ez . Igen ,néha ellentmondásosnak tűnhet amit írok .
Nem akartam beléd kötni csak ez a módszerem arra , hogy rávegyem az embereket hogy tanítsanak . :-)
Lehet még egy fura kérdésem ?
Szerinted létezik a világ nélküled ( vagy rajtad kívül ) ?
Thirdeye írta:
A válaszom igen is meg nem is. Számomra csak az létezik amit tudok, tapasztalok és gondolok a világról. Hiszen ezt mind én tudom, érzékelem, gondolom vagyis bennem van. A magam szemszögéből én vagyok a világ közepe. De mindennap bizonyosságot szerzek arról, hogy a rajtam kívül létező óriási világ valós és én csak egy apró része vagyok.
Ennek a hatalmas világnak csak egy nagyon pici szeletére van befolyásom. Az univerzum óriási, elképzelhetetlenül hatalmas és rengeteg létező van benne. Ha kívülről nézem akkor ehhez az “egészhez” képest én még csak porszem sem vagyok a sivatagban. Sőt az egész emberiség a Földel és a naprendszerrel együtt sem több ennél.
Ha eltűnne az emberiség talán összeomlana a föld vagy az univerzum? Nem. Létezne tovább csak már nélkülünk. Ha én megszűnök a többi ember megszűnik a földön? Nem.
Tehát a világ velem létezik jelenleg, de létezett előttem is és akkor is fog ha már nem leszek.
Alapjában véve minden mindennel összefügg, de egy pillangó szárnycsapása Japánban, nem okoz hurrikánt Amerikában. Mivel egy bizonyos távolság után a hatás ereje elvész. Még az óceán közepén keletkező óriáshullámok legtöbbje sem éri el a partokat, messze előttük fokozatosan megszűnik a víztömeg ellenállásának hatására. Egy pillangó szárnycsapása pedig pár centire hat csupán.
Ezzel azt akarom mondani, hogy van amire az ember hatással van és van amire nincs, hiába része a világnak.
@ prolizoli:
Köszi :-)
Putyin998 írta:
Nem láttam ezt a filmet… Elég ritkán nézek tv-t. Meg moziba sem járok.
Lényegében egyetértek az állítással (a leérkezés fáj).
Persze én szimbolikusan – az életérzésre gondoltam inkább.
Mert abban az a kiborító; hogy ugyan még meddig lehet zuhanni…(?)
Nietz-senki írta:
Ez is szimbolikus.Csak egy monológ a filmből.A magyar cime asszem Gyűlölet volt.Pár fiatal huszonnégy óráját mutatja be.
A zuhanás itt is szimbolikus jelentéssel bir.A leérkezés pedig még inkább…..
@ prolizoli:
ez igen, teljes mertekben egyet ertek, szepen megfogalmaztad :yes:
Most lehet, hogy etikátlanul próbálom meg használni e témát (és blogot).
Amennyiben fontos és valóságos a fejlődés – az is elengedhetetlen, hogy ne csak egy net-függőségben akarjon megnyilvánulni. Különösen ha az ember saját környezetéből hallja ezeket a megjegyzéseket.
Tehát – amit nem szeretek – példát kell mutatnom!
Továbbá szeretném elkerülni – annak látszatát hogy szándékos provokációkat eszközölök, vagy épp hamisságokat akarok mások lelkében érvényre juttatni.
Úgy gondolom sok újat már nem mondhatunk egymásnak. Valamelyest sikerült bemutatnom saját intelligenciámat és primitivitásomat egyaránt.
A blog életét továbbra is figyelemmel kísérem – nyilván nem ilyen intenzitással.
Nagy élmény volt ilyen remek emberekkel beszélnem, vitatkoznom – mindenkire barátként tekintek.
Nem tervezek további hozzászólást – csak rendkívüli szükségesség esetén. Tehát senki ne szólítson be – feleslegesen!!!
Köszönöm Shelleynek, hogy módot adott megnyilvánulásomnak, őszinteségemnek és elviselte arroganciámat.
Baráti üdvözlettel: Kiss Tibor (Nietz-senki)
@ Nietz-senki:
Your welcome,Tibor!
Nice to meet you-még ha csak virtuálisan is… :handshake:
Thirdeye írta:
A természet le van igázva? Hol?
Putyin998 írta:
Azt érdemes lenne megnézni, hogy Lenin bá mit értett tanulás alatt. Valami azt súgja, hogy általa meghatározott baromságok kritika nélküli elfogadását és bebiflázását…
Is-is.
Thirdeye írta:
A nem emberi világban nincs fejlődés?
De ez nem fejlődés. Csak egy érzés.
Ez nem a fejlődés végső célja…
Great írta:
Vajon ki és miért dislike-olta ezt? :chic:
Indigo írta:
Na és a szex? Persze, abban is lehet fejlődni. :)
És ha egyik sem működik?
Csak részben. Ha a fejlődés nem arra való, hogy kidobd a rosszat az utadról, akkor mire?
Válaszom? Nincs. :D
Bandi írta:
Szerinted honnan jön az az eszme, hogy a fejlődésért semmit sem kell tenni, az magától van, alanyi jogon?
Engem mindig rendellenesnek szoktak mondani. :D
Biztos, hogy ez megfelelő mréce?
Én is így gondolom. Az, hogy ez lehetséges-e, más kérdés.
Vicces az ilyen. 8-)
Ehhez nem kell aszkézis…
Jaklin írta:
Ok, de gondolj arra, hogy ha fejlődni akarunk az életben, az életképességben, mihez nyúlhatunk? Mi jut eszünkbe, mint módszer? Leginkább valami felfújt, szétmarketingelt, senkinél sem működő baromság, nem? Ha életenként negyvenszer eljátszák a bizalmadat a mindenféle csodaguruk meg csodatudósdok, akkor kissé nehéz lesz a választás.
Nietz-senki írta:
Kellene egy alapvető definíció a fejlődésre. Nekem az, hogy több döntési szabadság, növekvő életképesség. Innen nézve ez, amit írtál, nem biztos, hogy fejlődés.
Te hogyan definiálod a fejlődés szót?
Mi a baj ezzel? Egyébként Magyarországon ez annyira nem igaz, bár ez életkortól is függ. Az előző rendszerben az egyéni teljesítménynek nem volt jelentősége igazán.
Ezt fejtsd ki jobban.
Ezzel nem értek egyet. Emberi szinten sem feltétlenül van ez így. Íróként igen, de mondjuk vadászként nem.
Mi a tökéletesség?
Ezt mondja a materializmus. Egyet is kell értenem vele(d).
Vagy egyik sem.
istvan írta:
Nem rossz! :)
Nem biztos, hogy minden aspektus jogos, ezért figyelembe sem kell venni mindet. Fejlődsz, egyre sikeresebb vagy, egyre inkább kézben tartod az életedet és az történik, amit akarsz – valaki más meg ebben elkorcsosulást lát, mert egyre inkább a fizikai világot alakítod, abban érsz el eredményeket, de vajon honnan van benne ez a gondolat? Bármiből könnyű ideológiát gyártani.
prolizoli írta:
Menekültek. Ezért nem értek rá cselekedni.
Great írta:
Nagyon sok ilyenről olvastam, hallottam, velem is estek meg hasonlók. Egy ismerős az esküvői ruhájában érkezett a templom elé autóval, szakadó esőben, vagy tíz métert kellett megtenni – kiszálltak, és elált az eső, beléptek a kapun, és újra rákezdett.
De ez furcsamód mind simán belefér a mindennapokba, a közönséges indoklásokba. Ha ez több, akkor hol vannak a félreérthetetlen jelenségek? Amikor valaki átlép egy kőfalon, mintha nem lenne ott? Amikor repül a levegőben segédeszköz nélkül? Amikor a levegőben elkapja a lövedéket? Az olyan esetek, amiket semmi mással nem lehet magyarázni, mint azzal, hogy ez emberfeletti képesség, nemigen vannak sehol.
Duncan írta:
“Szerintetek mi a fejlődés legvégső pontja?”
Ilyen nincs, és semmilyen szinten nincs. Az olyan megszállottak, mint Putyin, Duncan és mások is tanítják, hogy mindig, minden életkorban és mindenféle körülmények között lehetséges és szükséges a fejlődés. /Egyáltalán ne legyen félreértés: a “megszállottság” nálam és ebben az esetben egyértelműen és kizárólag pozitív attitűd: azt, jelenti, hogy szívvel-lélekkel, elméletben és gyakorlatban, teljes lényemmel, tehát, hatékonyságra ítélve, teszek valamit./
Ha beszélek róla, de nem teszem, kevés az értéke. Ez a kevés érték abban mutatkozik meg, hogy elkezdhetem a vizsgálódást: mi akadályoz meg abban, hogy a szavak tettekké nemesüljenek? Itt legnagyobb ellenségünk az önámítás, magyar nyelven: a hazugság. Amikor egy kisgyerek csupaizom képregény figurának álmodja magát, aki fejbe rugdossa apucit, akkor “végső fokon” szeretetre vágyik. Amikor pl.: Putyin azt hirdeti, hogy jó dolog mindenkinél /a legtöbb embernél/ erősebbnek lenni, akkor uralmi pozícióra vágyik. Lehetséges, azért, mert megtapasztalta a kiszolgáltatottságot és úgy döntött: soha nem engedi ezt meg sem másnak, sem magának! Itt kapcsolódunk egyébként a halhatatlanság témaköréhez. Amíg el nem jutok az aktualitásomnak a potencialitásomhoz történő emeléséhez, a halhatatlanság igenlésének van alapja, tartalmassá tehető, ha azonban ez egy, vagy több ponton megakad, a halhatatlanságból kínos büntetés válik.Egy mondácskát, sztorit hallottam erről: az androgynosok fellázadtak Zeus ellen és mindenáron fel akartak emelkedni az Olymposra. Zeus villámjával ekkor félbehasította őket. Azóta keresik másik felüket: a férfi a nőt, a nő a férfit. Ha újra tudnak egyesülni, akkor immár legitim módon felemelkedhetnek az Olymposra. Szóval, hogy pl. a csak női, vagy csak férfi test egyfajta akadály, korlát. Így már nem kell a halhatatlanság, mert a másik nem megtapasztalása szerintem érték.
Visszatérve az uralmi pozícióra: ez alapvető törekvésünk. Ezt Putyin elsősorban a fizikai képességek fejlesztésével igényli, azzal, hogy ez magával vonja a lelki és szellemi erők fejlődését is. Duncan-nél úgy rémlik, a tudás fejlesztése áll a középpontban, de ez is kiterjed a lelki, fizikai “alrendszerekre”. Igaz. Egy újabb rövid, /megtörtént/ sztori:
1963. június 11-én Thich Quang Duc buddhista főbonc, Saigon egyik terén nyilvánosan elégette magát tiltakozván a buddhisták üldöztetése ellen. /http://www.youtube.com/watch?v=zJ4uc8H6up0 és mások a you tube.on/ Az eseményről beszámoló amerikai újságíró leírta, hogy egyetlen hang nélkül, megmaradva lótuszülésben halt meg. Ő elképesztő uralmi helyzetet ért el, hiszen mi, “átlagemberek” hacsak a kisujjunk megég, már háromfelé futunk. A tiszteletreméltó főbonc erre a szintre vallása gyakorlásával jutott.
Igen, igaza van Duncan-nek: az élet élni akar. Ám nem akárhogyan. Vannak állatfajok, amelyek fogságban nem, vagy csak igen ritkán szaporodnak, emberek, akik az öngyilkosságot választják egy megaláztatás, vagy ismét csak a fogság esetén. Gondoljuk el: ha csupán simán lehülyéznek a villamoson /kocsiban ülve/, hogyan reagálunk? Nem kezdjük el mondani azt, hogy: tisztelt uram /hölgyem/ valóban fennáll a lehetősége annak, hogy én hülye vagyok, ám önnek nagyon kevés információja van rólam, így hát megalapozatlannak tűnik a minősítése. Ehelyett a válasz: anyád, stb., ami szintén megalapozatlan.
Duncan Shelley írta:
Lesz@rom Lenin bátyám hogy értette.Én szó szerint értem,mert igy tetszik. 8-)
Homo Sapiensként?
-erős,okos,sokáig él
-.erősebb,okosabb,még tovább él
-legerősebb,legokosabb,legtovább él(örökké)
Egyébként?
Mármint piritujálisan?Az nem hatásköröm. :-P
Duncan Shelley írta:
Mert az illetőnek három szeme van,aszt’mégse lát :-D
Semmiség az egész-egy kis személyeskedés.Persze beismerni soha nem fogja,az nem illene a szokásos avatar-pózba :-D
Duncan Shelley írta:
Ez akkor lenne igaz,ha a mai fiatalok legalább negyvenszer próbálkoznának is valamivel-bármivel!-amit “valaminek” hisznek.
De erre nem sok hajlandóságot látok bennük.
Duncan Shelley írta:
Hát ez az ! Az ember csak gondolta hogy le tudja igázni . Azért kárt tud benne tenni :-((
Duncan Shelley írta:
Nem tudom .
Duncan Shelley írta:
Én is ezt mondom .
Duncan Shelley írta:
Bizonyára :-)
@ istvan:
Én kételkedek a főbonc halálának valóságosságában.Legalábbis ebben a formában.
Mikor egy test elhamvad,akkor az izmok elégésénél éppenhogy összerándulnak a végtagok,nem forditva,ahogy a videón történt.
Nyugodtan eldölt a test.
Nézz meg egy hamvasztást a krematóriumban,nem tilos.
Önuralom(lenne,ha igaz lenne a sztori),semmi egyéb-igaz annak magas foka.
Semmi köze a halhatatlansághoz és a vallási dogmákhoz.
@ Putyin998:
Valóban kemény dió ez az önégetéses videó. Annak idején a világsajtó hírt adott róla, s általános döbbenetet okozott. Az esemény helyén ma egy kis emlékmű áll, magam is füstölőt gyújtottam ott. A szívét háromszorra sem tudták elégetni, maradt egy ilyen öklömnyi szénfekete valami, ma ezt ereklyeként tisztelik. Bizonyítékom nincs. A sztori nem a halhatatlansággal és nem a vallási dogmákkal kapcsolatos /utóbbiból egyet ismer a buddhizmus: ez a változás állandósága/ hanem a képességekkel. Vagyis, hogy hol a határ – kérdezi Duncan. Ha érdekel, írhatok nagyon durva, tudatkontrollal “gyártott” super soldierekről is, ezeket is nehéz elhinni. De, ha azt írnám, hogy a távolból sírógörcsöt tudnék nálad elérni, vagy azt, hogy a földön fetrengj a fájdalomtól, elhinnéd?
Pedig ez már évtizedek óta lehetséges…
@ Putyin998:
Rosszul írtam, nem én tudnám elérni, hanem akárki, aki birtokolja a technikát. Sorry.
istvan írta:
A világsajtó hirt adott róla szóösszetétel nekem nem mond semmit.Ismerem ezt a hirt régóta,csak egyszerűen nem hiszem el.Nem az önuralom ilyen fokát tartom képtelenségnek-láttam én kemény dolgokat a sitten kinzások elviselésében,amiket pedofilokon hajtottak végre általan nem ismert és megnevezhetetlen,ismeretlen személyleirású egyének-hanem egy emberi test egyszerűen nem igy hamvad el,esetleg a bonc és a követői átirták ezt a semmitmondó fizikát és kémiát,a puszta akaratuk segitségével.
(a rezignált pedrók a köröm alá nyomkodott tűket néha már meg sem érzik,hiába melegitgettem…..melegitgetik nekik a hülyegyerekek öngyújtóval,vazze-birják mondom én,ötletesnek kell lenni…e annak aki esetleg ilyesmire vetemednék,de ezt képtelenségnek tartom)
Mint ahogy azt is,hogy távolról bármilyen hatást gyakorolj rám.Esetleg megnevettetni tudsz,de azt meg letagadom.
Irj a szuperszoldzserekről,de szuperszkeptikus vagyok e körben.
Na nem azért,csak úgy…
istvan írta:
Upsz,erről lemaradtam…
@ Putyin998:
Off-ban próbálok összeszedni néhány dolgot a témákról. Sajnos, vannak benne eléggé vígasztalan részek….
istvan írta:
Igen, ez már elég régóta lehetséges. Sírógörcsöt sokan kaptak pl. akkor amikor megemelkedtek a svájci frank hitelek fizetési részletei. Ez is távolból lett okozva. Vagy ha 2-300 méterről kap valaki egy haslövést akkor fetrengeni fog a fájdalomtól. Ez is távolból van okozva.
Tudsz másmilyen módszerről is?
@ prolizoli:
Sajnos, igen. Indítpm a OFF-ban.
Putyin998 írta:
De hát nem én voltam ! :lying: :alien:
@ Putyin998:
A szuperkatonák “előállítását” majd küldöm.
Írod: “…láttam én kemény dolgokat…” Nem először támad bennem a gondolat: olyan döbbenetes tapasztalataid vannak, hogy érdemes lenne egy inkognitós /?/ dokumentumregényt írnod. Ha a formába öntést macerásnak találnád, lehetne keresni egy professzionális írót. Gondolkodom, ki is jöhetne szóba? Szerintem előbb-utóbb csak eszünkbe jut valaki… :-))
Bocs, ha ez kibicelésnek tűnik.
@ istvan:
Nem tűnik kibicelésnek,mert ezt a kifejezést csak és kizárólag a kártyajátékkokkal kapcsolatban szokták használni.
Az emliteni vélt egyén mindannyiunk legnagyobb szerencséjére nem szenved ihlethiányban.
És végül:erre senki semlenne kiváncsi.Emberileg érthetetlen és hihetetlen,dramaturgiailag pedig egy katasztrófa lenne.
Mondjuk esetleg igaz lenne-ez az egyetlen dolog,ami mellette szólna-de akkor sem.
@ Putyin998:
Történetek füzérére gondoltam, nyersen leírva, kevés és főleg taktikai-technikai fikcióval /nevek, helyszínek/, afféle nesze, b…meg, bele az arcba stílusban. Ez történik az átlagolvasótól, tőlünk max. másfél méterre egy világban, amelyről fogalmunk sincs, s arról a legkevésbé, hogy akármelyik nap félóra alatt bekerülhetünk. Ilyesmi. Nincs bevezető, nincs drámai csúcspont, nincs okulás, kezdjen vele az olvasó, amit akar.
Ez megint egy nagyon jó cikk! Köszönöm, hogy megosztottad velünk, olvasókkal a gondolataidat a témában!!!
istvan írta:
Semmilyen cenzórán sem menne át és nevek és helyszinek nélkül szart sem ér.
…
Ugye Pavarotti úr? :-P
@ Putyin998:
Csupán abból indultam ki, hogy én, mint átlagolvasó, biztosan megvennék egy ilyen könyvet….
istvan írta:
Tudod mit?Ha felhajtassz egy keresztény szektát szponzornak,akkor pár nap alatt gyártok egy hangoskönyvet erről :laugh:
Rengeteg hivővel találkoztam bent,akikhez képest Keresztelő Szent János egy gyenge kis kezdő.Olyan megtérések és csodák történtek zárás után,hogy a bibliában sem találni hasonlókat…hogy azután hogy maradt Krisztus mindig a zárkában,mikor ezek szabadultak,hogy utána mondjuk pedofilként visszaessenek,ez rejtény-viszont Jézus mindig újra megtalálta őket,mondjuk az “A”objektum +-dik emeletén,a kiszárkasoron.
Minden bűnre van bocsánat…
Jehova Tanúi?Szent Golgota Szövetség?
Vagy a személyes kedvenceim,a Krisztus Szeretete Egyház?
istvan írta:
Miért, van olyan, amikor nem? :)
Hát ööö…
Valószínű. De ne csodálkozzunk ezen, a kiszolgáltatottságban nem találnánk semmi jót.
Mire gondolsz? Bármilyen jellegű halhatatlanságról beszélünk, akár lelkiről, akár fizikairól, ha eltekintünk a meséktől, akkor azt látjuk, hogy a halhatatlanság gondolata egyben a kiúttalanság gondolata is. Azt mondja, hogy nem tudsz kiszállni. Nem tudsz kiesni. A problémák nem múlnak el, a bajok nem fordulnak maguktól csodává stb. A lelki halhatatlanság azt mondja, hogy amit itt hagyok, az jön vissza a pofámba a következő körben. Vagyis, a halhatatlanság gondolata a fejlődés szükségszerűségét hozza.
Tehát Zeus egy olyan isten, aki teljesen olyan, mint valami éretlen hülyegyerek, csak sokáig él és dobja a villámot. :D Ezekben a tanmesékben nem hiszek.
Miért lenne? Nem teljesen mindegy? Megaztán a tudást kihagytad a képletből.
Ezt nem értem. Fejtsd ki.
Számomra ez csak döntési szabadság. Nem kívánok uralkodni senki felett. Úgy látom, hogy amikor valaki elkezd erős lenni, és valaki beszól neki, esetleg beledobja a Napba. Amikor még erősebb lesz, és beszólnak neki, semmi nem történik benne, nincs reakció, mert a hanghullámok nem elég erőteljesen ahhoz, hogy bármilyen reakciót kihozzanak belőle. Még magasabban már nincs is benne abban a realitásban, amiben valaki beszól.
Abban a reményben, hogy a tudás képességhez vezet, amivel döntési szabadságot teremtek magam számára, mert csak ez érdekel.
Az aránytalanság nem vezet jóra. Ez is jó példa erre. Kétségtelen, hogy az ilyesmi elképesztő önfegyelmet mutat, ami magasan áll az átlag felett. De a fickó megfigyelési képessége, információszerző képessége, megértési képessége aligha haladta meg az átlagemberét, hiszen tettével kifejezetten ártott a buddhizmusnak. Fanatikus, elvont, életidegen őrülteknek mutatta be őket. “Micsoda, az én lányom buddhista? Úristen, fel fogja gyújtani magát! Áááááá! Úristen!” És vezetett bármilyen eredményre politikailag? Nem. Sőt!
Ez a szembenézés hiánya, azon kell javítani, akkor az ilyesmik nem váltanak ki önkéntelen reakciókat, a megfigyelés teljes lesz, ami elvezethet a megértéshez, amiből meg jöhet a kontroll.
Simán a szembenézés képességének hiánya.
Putyin998 írta:
Az, hogy csinál valamit, aminek van értelme, nem került a képbe. Vagy az, hogy tovább bírja a szexet, mint bárki más. :)
Nem. Mágiailag. Döntés az anyag felett, ilyesmi.
Putyin998 írta:
Kérdés, hogy mi hiányzik? A hajlandóság, vagy a hitelesség?
Thirdeye írta:
Tehát én nem vagyok ember, mert én nem gondolom. :) Kárt tenni hogyan?
@ Putyin998:
Ez meg már megint milyen kép, ember? Ez egy hetero oldal!
Duncan Shelley írta:
Mindkettő plusz még hiányzik a motiváltság.Pedig ez igy nem jó irány.
Duncan Shelley írta:
Ha-ha-ha! :laugh:
Én is hetero vagyok.
Putyin998 írta:
Őőőőő….ez nem is a társkereső rovat….olyan off nem lesz?
Akkor visszateszem a kutyát… :-((
:-D
@ Duncan Shelley:
“Az olyan megszállottak… “…ebben az esetben egyértelműen és kizárólag pozitív…”
“Miért, van olyan, amikor nem?”
Hápersze. Van, aki kontrollmániás, vagy szenvedélybeteg, vagy aberrált deviáns. Klf. fokozatokkal.
“De ne csodálkozzunk ezen, a kiszolgáltatottságban nem találnánk semmi jót.”
Pedig van. Példa: lányom doktorandusz barátnőjének “lelki” problémái lettek s jött hozzám, mert olvastam pár pszichológiával foglalkozó könyvet, biztos, hogy segíteni tudok rajta. /Nem tudtam, mert alapvetően csak nyafogott, nem akarta a változást./ Egy-két belátáshoz azért eljutottunk. Erősen panaszkodott a tanárára, hogy kutya kemény, semmivel sem elégedett maradéktalanul, hajcsár, durva, erőn felül kénytelen teljesíteni, stb. Kérdeztem: ha lenne, egy barátságos témavezetője, egy megértő, buksisimogató, puszinyuszi, milyen lenne a teljesítménye? Mert, lehet, hogy a manus egy controllmániás broksi, egy fiókcézár, egy super semen, de olyan teljesítményt hoz ki belőle, amiről nem is hitte volna, hogy képes. Más szóval: ebben az értelemben a tanára a legnagyobb szövetségese.
Szóval: dolgok megélve rohadt pocsékok lehetnek, ám, ha más távlatba, szempontiságba helyezed őket, más értéket is hordozhatnak, nem csupán negatívumok.
Érhet el valaki komoly teljesítményeket pl. azért, mert a gyermekkora egy horror volt.
Másrészt, ebbe bele is lehet rokkanni. Van egy kissrác, akit 3-4 éve korrepetálok, neki meg van egy szuperrohadék anyja. Nulla szeretet, nulla elismerés, üvöltözés, verés a legkisebb hibának tekintett dolgot követően. A gyerek egyébként kifejezetten értelmes, valszeg minimálisan eléri az “átlagos” IQ-szintet. /Olvastam az IQ-val kapcsolatos, teljesen téves véleményedet, erről majd máskor./ A gyerek reakciója az lett, hogy nem beszél, csak az abszolút minimális mértékig, akkor is nagyon halkan. /pl. köszönés/
Az programozódott belé, hogy csendben kell maradni, észrevétlennek kell lenni! “Az a jó, ha nem figyelnek rám!” Próbáltam ezt oldani nála – tökéletes kudarcot vallottam.
” ha azonban ez egy, vagy több ponton megakad, a halhatatlanságból kínos büntetés válik.
Mire gondolsz? Bármilyen jellegű halhatatlanságról beszélünk, akár lelkiről…”
Arra az esetre utaltam, amikor lefagy a rendszer, a rigid személyiségről, kővé merevedett én-határokról, a zombiszerű létről.
“Azóta keresik másik felüket: a férfi a nőt, a nő a férfit. Ha újra tudnak egyesülni, akkor immár legitim módon felemelkedhetnek az Olymposra…
Tehát Zeus egy olyan isten, aki teljesen olyan, mint valami éretlen hülyegyerek, csak sokáig él és dobja a villámot. Ezekben a tanmesékben nem hiszek.”
Én azért elvonatkoztatnék egy kissé… Sztem ugyanarról van szó, mint a Tao-ban a jin-yang szimbólum, arról, amit a tantra /durva általánosítással, ám tökéletesen ideillően/
megcéloz, arról, amit a gyönyörű magyar szó implikál: FELEség.
“Visszatérve az uralmi pozícióra: ez alapvető törekvésünk.
Számomra ez csak döntési szabadság. Nem kívánok uralkodni senki felett.”
Egyetlen valóban nemes célt tételezek /függetlenül attól, hogy ennek elérésében hol tartok/: ez a VILÁGURALOM. A világ az, aminek látom, a tudatomban van. Ebben a sajátos megközelítésben a világ Én vagyok. /KÉREM: tűnjön fel a nagy é-betű!/
Tehát: a világuralom azonos önmagam uralásával. /Itt persze, le is ragadhatnánk az efféle apróságoknál – ami Ramana Maharishi gumicicája is volt: ki az az “én”? Ne tegyük, ezúttal, bitte./
1./ “De a fickó megfigyelési képessége, információszerző képessége, megértési képessége aligha haladta meg az átlagemberét, hiszen tettével kifejezetten ártott a buddhizmusnak. Fanatikus, elvont, életidegen őrülteknek mutatta be őket. “Micsoda, az én lányom buddhista? Úristen, fel fogja gyújtani magát! Áááááá! Úristen!” És vezetett bármilyen eredményre politikailag? Nem. Sőt!”
Tyááá… Mellélőttél, tisztelettel.
1./ “De a fickó megfigyelési képessége…” “Fickó?” Sajnálom, hogy ezt írtad. Bár, az igaz, hogy divat mostanában a hunglish. /Hogy némi élénkséget provokáljak: az angol, mint önálló nyelv, illúzió. Ha kivesszük belőle a latin kifejezéseket, jobbára csak a zsigeri funkciókkal kapcsolatos kifejezések maradnak. Ha szóba jön a fogalmiság, már csak /főleg/ latin kifejezéseket kénytelen használni./
2./ “megfigyelési képessége, információszerző képessége, megértési képessége aligha haladta meg az átlagemberét, hiszen tettével kifejezetten ártott a buddhizmusnak. Fanatikus, elvont, életidegen őrülteknek mutatta be őket.”
– Thich Quang Duc halálát követően belpolitikai krízis robbant ki. A szarházi amerikai seggnyaló, Diem elnök bátyja Nhu fokozta a buddhisták elleni terrort. Az amerikaiak. látva, hogy Diem finoman szólva, nem ura a helyzetnek, le akarták mondatni. Diem erre nem volt hajlandó, ezért a CIA megölette. Ezt követően már sohasem volt stabil a vietnami rendszer.
– A /nyugati/ világ figyelme az önégetést követően Vietnam felé fordult. Az ekkoriban meglehetősen markáns hippy-mozgalomban a buddhizmus, feltehetően nem kevéssé az esemény hatására, komoly népszerűségre tett szert.
– Thich Quang Duc-ot a mahayana buddhista világ egy részében boddhiszattva-ként tiztelik.
– “Fanatikus, elvont, életidegen őrülteknek mutatta be őket.”
Mármint az értelmi szint függvényében. /A szamurájok meg népszerűek, mert kardoznak./
– A megjegyzéseid egyikét sem tartom helytállónak, őszintének azonban, igen.
“Ez a szembenézés hiánya, azon kell javítani, akkor az ilyesmik nem váltanak ki önkéntelen reakciókat, a megfigyelés teljes lesz, ami elvezethet a megértéshez, amiből meg jöhet a kontroll.”
Ez olyan tökösen hangzik, bár az ötvenes-hatvanas években, amikor az ÁVO egy vicc miatt, vagy a szomszéd besúgását követően, lerúgta a vesédet, a családodat meg évekig vegzálta, na, akkor próbáltál volna meg “szembenézni.”
istvan írta:
Amikor az ember és az ember-ellenes erők – “utol- érik” egymást.
Ekkor már nem lesz mit űberolni.
Pontosabban – az ember számára: lesz vége a fejlődésnek.
Mert egy új (következő: Jupiter) planétán, másik létforma (egyben: faj) számára – akkor fog kezdődni.
Nietz-senki írta:
Tudom,hogy te már nem irogatsz ide és tiszteletben is tartom-azt azért áruld már el nekünk,hogy honnan veszed az információidat?
@ Putyin998:
Elmondanám Neked és Thirdeyenek – mert Titeket valamennyire érdekel. Nem titok ez – de nem is reklám.
Ha van mód a diszkrécióra – megteszem.
Viszont csak Annak ajánlom, Aki érez magában hajlandóságot (és elszántságot) arra, hogy bizonyos esetekben az életet (és benne önmagát is) külső nézőpontok bevonása által is megvizsgálja. Nem mondok olyat, hogy általánossá kellene tenni ilyet – de csak így lehet fejlődési effekteket érinteni (tehát csak így van értelme).
E filozófiában az embernek időnként fel kell adnia magát (álláspontját).