Gondoljuk újra a világot

Duncan világképe

Ez nem egy hivatalos cikk, és nem is biztos, hogy sokáig itt lesz az oldalon. Ez a leírás csak azt a célt szolgálja, hogy a magam részéről tisztázzak egy kérdést, ami újra és újra felbukkan a kommentek rengetegében.

Én a következőket gondolom, ez az én személyes világképem:

Az ok-okozati láncolat fontos a fizikai univerzumban, de azon kívül kevésbé. Az ok-okozati lánc valamikor elkezdődött, nem öröktől fogva létezik. Az okot mi találtuk ki, előttünk nem létezett. A mi létünknek nincs oka.

Az individuum egy abszolútum, nem egyenlő a térrel, az idővel, az energiával, az anyaggal, a személyiségével, nincsenek jellemzői (karakterjegyei). A semmiben létezik, korlátlan képességekkel rendelkezik, mindent tud. A korlátlan képesség azt jelenti, hogy tetszőlegesen teremthet bármit. A mindent tud pedig azt jelenti, hogy tudja, mit ki teremtett.

Valamikor, még a fizikai univerzum létrejötte előtt, néhány abszolútum kommunikált egymással, és úgy határoztak, hogy játszani fognak. Szabályokat hoztak, döntöttek a játék céljáról, és belevágtak.

Nem tudom, miért tették. Azt kétlem, hogy unatkoztak, mivel az unalom egy emberi érzelem, sajátos energiamintázat, megfigyelhető, mérhető hullámhossz, és igen alacsonyszintű. Egy jobb állapotban lévő ember nem unatkozik. Az abszolútumnak nincsenek emberi tulajdonságai.

A gravitáció, a fény, és így tovább, ezek mind játékszabályok.

A játék a fizikai univerzum. Aki akar, beszállhat, ennek kritériuma a szabályok elfogadása.

Nem tudom, miért nem emlékszünk a szabályokra, miért és mikor felejtettük el. Valószínűleg a felejtés volt az egyik szabály. A szerepjátékot is úgy jó játszani, hogy felfüggesztem Duncant és valaki más leszek, valahol máshol.

Úgy gondolom, kezdetben sokkal-sokkal egyszerűbb volt a játék, mint ma. De minden bonyolultság a játék szabályai miatt lehetséges.

A játék célja a játékszabályok megfejtése. Az összes megfejtése. Akinek ez sikerül, az rájön, hogy játszik. Látja, hogy ez egy játék, és tud mindent. Végtelen képességekkel rendelkezik, tetszése szerint alakíthatja a játékot.

Az, hogy valaki azt érzi, hogy ő felébred, semmit sem számít. Nem ébredt fel. A felébredéshez nem 1, 4, 37 szabályt kell felfejteni, hanem mindet. A szabályok száma talán felülmúlja a legnagyobb számot, amit a matematika ismer.

Két irányvonal halad egyszerre, egymással szemben. Az egyik a játék bonyolítása, a másik a szabályok felfejtése. Így a játék egyre nehezebb, egyre izgalmasabb.

Ez a játék annyira bonyolult, amit emberi tudat nem fejthet meg és nem foghat fel. Lehet abban hinni, hogy ha valaki becsukja a szemét, akkor már nincs benne a játékban, de benne van. Lehet abban hinni, hogy valaki nem akar többé élni, és ez még mindig a játék. Millió és millió érzelem, melyeket rossznak vagy jónak tartanak, melyek némelyikéről azt hiszik, hogy az a teljes szabadság – de ez is a játék.

Minden gondolat a játék része. Minden érzelem, minden emlék, minden tett, minden érzéklet a játék része.

A fizikai univerzum sokkal előbb jött létre, mint az elme. Az elme egy kicsi fizikai univerzum. Olyan viszonyban áll a valósággal (játék), mint a Hold egy róla készített fényképpel.

A fizikai univerzum játék. Az élet, vagyis a játszás célja a szabályok felfejtése. Aki felfejtette az összes szabályt, az felébred, és tudja, hogy játszik. Ez a győzelem. Mindenki győzhet, a sorrend nem számít, csak az egyéni eredmény.

Mi történik akkor, ha valaki győz? Kiszállhat, ha akar, de visszatérhet, és kezdhet egy új játszmát, olyan képességekkel, amit az emberek istennek neveznek.

Nagyon jól lehet látni, hogy a felfejtés minden apró lépése visszaad valamit a lélek egykori hatalmából. Bármilyen tudás, akármilyen apróság is az, növeli a hatalmat.

A karma létezik, és ez az egyik játékszabály. Ki lehet lépni a karma hatásai alól – ennek ára az, hogy fel kell fejteni a karma teljes szabályrendszerét.

A halál is játékszabály. Aki felfejti, az nem hal meg, ha nem akar. Az embernél magasabb szinteken nincs halál, illetve a felejtés egyenlő a halállal. De a felejtés mechanizmusait is fel lehet fejteni.

Mit jelent az, hogy felfejteni egy szabályt?

Egy felnőtt ember folyton a kezét tördeli. Próbálja abbahagyni, de nem tudja. Ha felfejti a kéztördelést, akkor megtalálja azt a pillanatot, amikor eldöntötte, hogy tördelni fogja a kezét.

1977. április 9-én, Budapesten, az Ó utca 3-ban, az első emeleten, ült a szobájában az ágyon, a falakon Bruce Lee poszterek, éppen narancsszörpöt ivott, nézte a tévét, melyben a Sárkány útja című film ment, és nagyon tetszett neki, ahogyan Bruce Lee megropogtatja a kezét. Ezért ropogtatja a kezét. Nem azért, mert anyukája, az északi szél miegymás, hanem azért, mert egy konkrét időpillanatban, konkrét helyszínen, konkrét körülmények között, konkrét ok miatt eldöntötte, hogy ezt fogja tenni.

Ha felfejtette a kézropogtatással kapcsolatos igazságot, akkor hozhat új döntést. Folytatja, abbahagyja, megváltoztatja, kedve szerint. Amíg nem fejti fel, csupán küzdhet vele, elnyomhatja, de nem dönthet másként.

A fizikai univerzum egy közös elme. A mi elménk. Nem csinál semmit, csupán létezik, és körülményeket ad.

Az a szándékom, hogy visszafejtek néhány szabályt, mindössze azért, mert egy magasabb szinten jobban élveztem. Egyszer nyerek. Talán visszatérek.

Ez az én világképem, én így gondolom. Kisebb könyvet tudnék írni arról, hogy miért gondolom ezt, és hogyan jutottam erre. Ez most nem fontos. Csupán tisztázni szerettem volna ezt a kérdést, ha valakit netán érdekelne.

Most pedig várom, a ti világképetek részletes leírását! Ja, igen, egy szabály ehhez a játékhoz: idézni tilos!

Share

Commentek

Előző

Eszköz egy jobb élethez

Következő

Közelgő világvége

  1. Nietz-senki

    nev3rlive írta:

    hat igen a csendet nem lehet rosszul idezni , felre se lehet erteni csak nem ugy

    kisboros írta:

    Azt viszont nem értem, hogy mindebből hogy következik, hogy az élet célja az, hogy ezeket az elveket megfejtsem és visszaéljek velük.

    Ezek azért nagyon valós paradoxonok.

    kisboros írta:

    Nekem kérdéseim vannak, nem világképem.

    A te világképed még nem is hangzana annyira rosszul.
    De mi van, ha azért ilyen világ, mert valaki azt akarta, hogy ilyen legyen? Mi van, ha a földi élet csak egy rövid kiruccanás, ahol meg kell tapasztalnunk azt, amit nem szeretnénk?
    Én csak azt látom, ahogy a lélek változik olyan dolgok hatására, amit te “nyomornak” nevezel, meg mindenki más is, mert az is, nyomor. Miért nemesedik, “tisztul” ettől a lélek?
    Miért nem az van, hogy nem tisztul a lélek, hanem marad olyan, amilyen volt?
    Na ezek az én kérdéseim. És én ebből vonom le a következtetést. Ha én megalkotok valamit, akkor eldöntöm, hogyan fog az működni. Aki minket megalkotott,eldöntötte,hogy a “nyomor” hatására a lélek “megtisztul”. Miért?
    Én úgy gondolom, hogy ennek oka van.

    Nem tudom hol tart kisboros…
    De szerintem jó úton halad.
    Lehet, hogy a kereszténység “megbukott” – de azt bárki láthatja, hogy Annak romjain építkezünk…

    Én azért azt kívánom mindenkinek hogy egyes kudarcok, “meg nem értettség” ne keserítsék meg az életet – mert abban különös kincsek rejteznek.

    Különbözőségek pedig vannak bőven – de hát gazdag Isten teremtett minket!
    Minden embernek (küldetésnek, hívatásnak) helye van ebben a világban!

  2. nev3rlive

    @ Nietz-senki:
    hat igen a csendet nem lehet rosszul idezni , felre se lehet erteni csak nem ugy 😀

  3. vilko barnabás

    gondolom ez egy borotválkozás során jutott az eszedbe és megtetszett

    😀

    az én világképem olyan materialista világkép ami szerint magunk vagyunk nincs segítség mindent mi csinálunk vagy senki ám van egy személytelen intelligencia a mindenség mögött ami mozgásban tartja azt

    minél többet tudok a természetről annál kevésbé hiszem el hogy ez csak magától ilyen

    de pipsós zizi topos mérges bácsiban nem hiszek annyira senki nem unatkozhat hogy minket nézzen

    😀

  4. Nietz-senki

    kisboros írta:

    Nekem kérdéseim vannak, nem világképem.

    Aki keres, Az talál!
    Jobb többet kérdezni, mint valamit félreérteni.

    kisboros írta:

    A te kérdésed: hogy működik?
    Az enyém: miért így működik?

    Aki a “miérttel” foglalkozik, Annak fontos múlttal (is) foglalkoznia – és addig nem tud környezete számára egzisztenciális eredményt felmutatni. Ezért általában: lenézik.

    Aki pedig enélkül foglalkozik a “hogyannal”, Az könnyen légvárakat épít – hisz nem kapcsolódik szervesen a múlthoz (absztrakrciók).

    Nyilván elfogult vagyok e kérdésben – tehát nem mondok többet erről.

  5. Nietz-senki

    Putyin998 írta:

    Utálom,hogy ha valamit jobban tudok,de nem hiszi el az a barom,akit megtisztelek azzal,hogy felvilágositom a tévedéséről.
    Ez esetekben szoktam sértő lenni.

    Téged így is mindenki nagyon kedvel:
    Egy “orosz medvének” helye van az “európai málnásban”!
    Fütyülünk az extétikai szempontokra.

  6. Thirdeye

    Megvan elcsíptem ! :loser:

    “Nincs jó és nincs rossz. Az élet egy játék. Aki tudatosan él, az sikeres. ”

    Forrás : http://maga-a-valosag.hu/?page_id=1849

  7. Thirdeye

    ” Az, hogy valaki azt érzi, hogy ő felébred, semmit sem számít. Nem ébredt fel. A felébredéshez nem 1, 4, 37 szabályt kell felfejteni, hanem mindet. A szabályok száma talán felülmúlja a legnagyobb számot, amit a matematika ismer.”

    Erre mondják a Zen-ben , hogy ne a levelekkel babrálj , hanem a gyökerénél tépd ki a tudatlanságot .
    Tehát ha 1042407771009321001200792100000 szabály van, akkor semmi esélyed ,mert mire a végére érnél,kezdheted elölről .
    Nem átverés ez egy kicsit ? Kergeti a macska a farkát . Ez pont jó azoknak az erőknek amik nem engednek ki szívesen a markukból .

    A másik , hogy aki tudja hogy felébredt , az tudja hogy felébredt .
    Hogy ki mit lát ebből az szubjektív. Mi alapján jelenthetjük ki ,hogy csak azt hiszi hogy felébredt ?

    Még egy kapcsolódó játékszabály : Ha nem tudsz a játékszabályokról , akkor esélyed sincs . Ha azt hiszed ,hogy rengeteg játékszabály van , akkor sincs . 😉

    Ezt Én mondom : NEO 🙂

  8. prolizoli

    Duncan Shelley írta:

    Putyin998:
    Nem tudom mi a világkép definiciója,bocs.
    Duncan:
    Elképzelés a létezés végső kérdéseiről. Mi vagy te, ki vagy, miért vagy? Mi az élet, miért van, mi a célja? Mi a halál, miért van, mi a célja? Mi az univerzum, miért van, mi a célja? Mi a fejlődés, létezik-e? Ilyesmik.

    Felmerül a kérdés, miért van szüksége az embernek világképre? A válasz adja magát, az ember a világképe alapján dönti el, hogy mit tesz és mit nem, hogyan reagál bizonyos történésekre, tehát a világképéből adódik az élethez való hozzáállása.

    1.
    Viszont az érdekes az, hogy két teljesen más világképpel rendelkező embernek lehet nagyon hasonló hozzáállása az élethez. Ugyanez igaz fordítva is, két azonos világképpel rendelkező embernek lehet teljesen eltérő hozzáállása az élethez. Ez miért van?

    2.
    Valamint lehet valakinek bármilyen világképe, mi mindnyájan fizikai világban élünk ha tetszik ha nem. És ez azt jelenti, hogy függetlenül az egyéni világképtől és hitrendszertől bizonyos dolgok ugyanúgy vonatkoznak mindenkire. Például hiába hiszed azt, hogy a körülötted lévő világ csak illúzió, attól még ugyanúgy el fog törni a lábad ha rá..szok egy baseballütővel mint másnak.

    3. Nem vagyunk egyformák, vannak alapdolgok amelyekben ugyanúgy működünk de ezeken az alapdolgokon belül számtalan variáció létezik.

    Az 1.; 2. és 3. pontból számomra az jön le, hogy azért van annyiféle világkép mert az emberek külömbözősége miatt két külömböző ember nem tud ugyanazzal a világképpel ugyanolyan, az élethez való pozitív (nyertes, kiegyensúlyozott vagy nevezd ahogy akarod) hozzáállásra jutni.
    Ebből adódik az a jelenség is, hogy sok ember igyekszik a sikeres emberek világképét magáévá tenni sikertelenül. Úgy hiszi, hogy a sikeres ember világképe által ők is sikeresek és boldogok lesznek anélkül, hogy megértenék annak a világképnek a miértjeit és hogyanjait. Ebből azután csak felületes utánzások és félreértések alakulnak ki.

  9. Nietz-senki

    Nekem keresztényi értékrendem van (nem kizárólagosan katolikus és nem is konzervatív), ugyanakkor számomra ebben helye van az inkarnáció lehetőségének. Ezek igen komoly szükségszerűségek érzetét ébresztették bennem – ezért foglalkoztam velük.
    A kereszténység a természeti körfolyamatokból kiemelkedő értékek tárháza – melyek lényege és hordozója: maga az ember! Tehát az ember bizonyos értékek tudatában szeretne a természeti és karmikus rend fölé emelkedni. Ez az érzet – gondolati életem kezdetétől fogva – elég nyilvánvaló volt. Ebben nem volt a “leuralásnak” semmilyen szándéka. Már tizenegy-két évesen is úgy tűnt számomra, hogy az ember csekély haszon kedvéért is a természeti értékek mérhetetlen pazarlásába kezd.
    14 éves koromtól fogva filozófiai, 25 éves koromtól szellemtudományos gondolatokkal (is) találkoztam. Ezen időintervallumban sakk-szenvedélyem és – nehezen érthető, magyarázható – elemző-készségem túlzásaiba estem.
    Ezeket a szellemi kondíciókat és felhőtlen gyermekkorom lelki kondícióit mindig is az élet próbájának (és mélyebb megértésének érdekében) vetettem alá.
    Folyamatosan keresem az élet azon területeit, ahol emberek ébredeznek.
    Jó helyen vagyok? Vagy ez egy Duncan Shelley nevezetű lokálpatrióta egyesület?
    Nem olvastam egyetlen könyvedet sem – nekem mindegy ki mondja az igazat: Az előtt meghajolok. De semmiféle igazság sem lehet öncélú!
    Ezért nem vagyok vallását gyakorló katolikus. Egy szervezet sem tehet olyat – bármennyire is odaadó vagy létalap számára valami igazság: Az mindenkié! A Krisztusi igazság a világé – nem a kereszténységé! Még a látszatát is el kell kerülni, hogy kisajátítása történik. Nincsenek semmiféle előjogok! Ez úgy hangozhat – bárki számára – mint valami túlhajszolt fanatizmus. De nem az! Csak meg kell érteni!
    Bő 15 éve felmerült a kérdés – Németország és Franciaország területén: hogy miért a megfeszített Krisztus a (példa) kereszténység szimbóluma? Miért nem a feltámadott Krisztus!(?)
    Mert nem “az élet önmagáért való élése” a fontos, hanem a fejlődésé – ami áldozatokat “kíván”!!! Szenvedés nélkül nincs fejlődés. Ezekkel a kérdésekkel (napjainkban) csak a szellemtudomány foglalkozik. A “templomosok” csak elfogadják a sorsot – nyíltan nem kérdeznek semmit; mert az már a kétség jele volna.

    Duncan: A karma létezik, és ez az egyik játékszabály. Ki lehet lépni a karma hatásai alól – ennek ára az, hogy fel kell fejteni a karma teljes szabályrendszerét.

    A halál is játékszabály. Aki felfejti, az nem hal meg, ha nem akar. Az embernél magasabb szinteken nincs halál, illetve a felejtés egyenlő a halállal. De a felejtés mechanizmusait is fel lehet fejteni.

    Mit jelent az, hogy felfejteni egy szabályt?

    Nietz-senki: Ez emberiség-szinten fontos volna!!!!!
    Miért kell ezt egy játék területére áthurcolni? Miért nem jó az élet? Miért menekülsz?

    Nem ismerem az életed és játékod átfedéseit. Melyik az eszköz és melyik a cél?

    Kreativitás van bőven. De Isten (vagy valami rendezettség) hiányzik annyira, hogy egy játék keretein belül – helyébe lépsz?
    Ez az egész játék-szenvedély olyan, mint egy éberen-tartó kábítószer. A keresztrejtvény is reneszánszát éli (maradj talpon)…
    “Hogyan lehet játékosabbá tenni a világot”?
    Gyerekkoromban – a teljes rokonság megrökönyödésére – minden technikai játékot szét-szedtem; nyilván érdekelt mi hajtja, mitől zúg, vagy berreg. Csalódottságom megalapozta, hogy technikai analfabétává váljak… De lett helyette némi ellenérték (gazdagság) – eleinte csak annyi, hogy rengeteg pörgettyűm volt…

    Minden kritika ellenére – nagyra értékelem nyíltságod, őszinteséged! Ha ezt realizálni tudod az életben is – nem pénzben – akkor leomlanak a színfalak (számodra)!

  10. kisboros

    Duncan Shelley írta:

    Jobban élvezem az életet egy magasabb szinten. Már túl sok szabály nehezedik rám, amik közül párat leráznék. Ha visszafejtettem minden szabályt, megint ott ülök majd a pókerasztalnál. Lehet, játszom még egy partit. Erre utal.

    Kapcsolódva az alábbi kommentjeimhez.
    A te kérdésed: hogy működik?
    Az enyém: miért így működik?
    Visszafejtve minden szabályt, lehet, hogy eljutsz az örök életig.
    De mi van, ha a földi nyomor után egy olyan helyre kerülünk, amihez képest egy egészséges, örök földi élet maga a nyomor?
    A szabályok visszafejtésével szvsz legfeljebb a Földön lehetsz Isten.
    Úgy látom, hogy Rockefellerék is ebbe az irányba indultak el.
    Ők is vissza akarnak fejteni minden szabályt, hogy istenek lehessenek.

  11. kisboros

    Duncan Shelley írta:

    Természetesen lehet menekülés is a “Naaaagy Kutatás”. Gyakran az. Ismertem ilyeneket. Fickó, aki soha nem volt képes arra, hogy megállja a helyét az életben, soha nem volt képes arra, hogy egy napot eltöltsön úgy, hogy nem szorul mások segítségére, majd kitalálja, hogy ő akkor most megmenti a világot… Ja, persze. Ez nyilván menekülés.

    Nem végezhet mindenki “naaagy kuatást”. Ki fog akkor termelni, oktatni, fajfenntartani stb. ?
    Nem végezhet mindenki naaagy kutatást, vagyis az életnek nem lehet ez a célja.
    Ha ez lenne, mindenki kutatna, és akkor senki nem termelne, senki nem tartana el családot, senki nem gondoskodna fajfenntartásról stb..
    Én úgy látom, hogy a “világmegváltó gondolatok” a lélek tisztulásával együtt jönnek.
    Ilyenkor már képes az ember arra, hogy feláldozza magát a másikért, ehhez viszont kellett a lélek fejlődése, és ennek okozója, a nyomor.

  12. kisboros

    Duncan Shelley írta:

    Kíváncsi lennék a te világképedre.

    Minek alkossak világképet,ha egyszer semmivel nem tudom bizonyítani, hogy az tényleg úgy is van?
    Nekem kérdéseim vannak, nem világképem.

    A te világképed még nem is hangzana annyira rosszul.
    De mi van, ha azért ilyen világ, mert valaki azt akarta, hogy ilyen legyen? Mi van, ha a földi élet csak egy rövid kiruccanás, ahol meg kell tapasztalnunk azt, amit nem szeretnénk?
    Én csak azt látom, ahogy a lélek változik olyan dolgok hatására, amit te “nyomornak” nevezel, meg mindenki más is, mert az is, nyomor. Miért nemesedik, “tisztul” ettől a lélek?
    Miért nem az van, hogy nem tisztul a lélek, hanem marad olyan, amilyen volt?
    Na ezek az én kérdéseim. És én ebből vonom le a következtetést. Ha én megalkotok valamit, akkor eldöntöm, hogyan fog az működni. Aki minket megalkotott,eldöntötte,hogy a “nyomor” hatására a lélek “megtisztul”. Miért?
    Én úgy gondolom, hogy ennek oka van.
    Ez persze nem jelenti azt, hogy nem kell visszafejteni a szabályokat. Vissza kell, de nem mindet.

  13. kisboros

    Duncan Shelley írta:

    Jobban élvezem az életet egy magasabb szinten. Már túl sok szabály nehezedik rám, amik közül párat leráznék. Ha visszafejtettem minden szabályt, megint ott ülök majd a pókerasztalnál. Lehet, játszom még egy partit. Erre utal.

    Én is úgy gondolom,hogy vannak emberek, akiknek “az a dolga”, hogy a “szabályokat visszafejtsék”, amit aztán megoszt azokkal, akiknek nincs erre idejük, mert mondjuk ők termelik meg az élelmiszert, amit a szabályvisszafejtők megesznek.
    Ettől függetlenül nem preferálom az összes szabály visszafejtését, mert csúnyán vissza lehet élni velük, ha olyan kezekbe kerülnek. Márpedig olyan kezekbe kerülnek most is…
    Van egy pont,amit nem kellene átlépni.

  14. 202

    Duncan Shelley írta:

    Egy példa: Miközben írtam A félelem ízét, 8-10 alkalommal bevérzett a szemem. Olvasgattam róla, kérdezősködtem, amit találtam, azt próbáltam használni. Eljutottam oda, hogy kb. fél nappal előre meg tudtam jósolni, hogy be fog-e vérezni vagy sem. Most már régóta nem vérzett be, hónapok óta, Úgy tűnik, hogy egy apró szabályt elkaptam, és azt felhasználtam. Semmiség, persze.

    Akárcsak a Stalkerben az anomáliák. Nos, ennek az anomáliának egy kérés az ára? Kérem! Programozgatok, programozok, erre-arra-amarra, az eheti termés laza 7e sor kód és piros szemek. A szemcseppem a éjjeliszekrényen… nem nekem való.

  15. Z_Csordas

    Ezért jó téged olvasni, mindig megállítasz 1-1 kicsit gondolkodni. 🙂

    Én se értek egyet Kisboros nézőpontjával, az “Amíg jó így nekem minden, miért foglalkozzak bármivel is” hozzáállás nem valami egészséges.

    Én személy szerint a világ játékszabályai közül a rám vonatkozót szeretném leghamarabb felfejteni: ki vagyok én, miért vagyok, mi a célom?
    Kiskoromban hittem benne, hogy minden embernek gyönyörű énekhangja van, csak nem mindenki tudja ugyanolyan szépen használni, képezni a hangokat. Ezt leginkább azzal magyaráztam, hogy nincs is tisztában vele, így nem is törekszik a hangi adottságainak kihasználására.
    Most abban hiszek, hogy minden ember hivatott valamire, mindenki le tudna valami fontosat tenni az asztalra, valamit, ami előrébb vihetné a világot. Legalábbis közvetlen születés után még ez a helyzet. Aztán behatások érik az egyént, a társadalom behatásai, a civilizációnk behatásai, a nevelés, az oktatás, stb. És itt kezd lecsúszni. Kezdi elhinni, hogy az élete végső célja, hogy legyen egy diplomája, és szerezzen egy jól fizető állást. Többre a mai ember (véleményem szerint) nem is vágyik. Ahogy “Julius Andan” is írta, a modern oktatás nem gondolkodni tanítja a gyereket, hanem egy adott kérdésre adott helyes választ adni. Pavlov kutyái.
    Az alapvető probléma itt is ugyan az: még a gondolat szintjén sem fordul meg benne, hogy többre is képes lenne, a cél a diploma és a jól fizető munka.

    Ilyen szempontból irigyellek Duncan, te már felfejtetted azt, amire én még egy ideig keresni fogom a választ. Viszont amíg nem találom, egy kínai mondás bölcsességét fogom követni, miszerint: „Ültess egy fát, nevelj fel egy gyermeket, írj egy könyvet- nem éltél hiába.” Egész jó kiindulópont. 🙂

    Gyerekkoromban, mikor épp megtanultam olvasni, kinyitottam az otthoni gyermekbibliát az utolsó oldalak valamelyikén, és a következőt bogarásztam ki nagy nehezen: “A halhatatlanság titka” Na mondom ezt a könyvet elolvassuk 🙂
    Elolvastam. Természetesen a titok a feltétel nélküli vak hit volt, mézes-mázos szavakba bújtatva. Egy ideig kereszténynek mondtam magam. Aztán a kezembe akadt a Tao te King. Akkor egy ideig abban hittem. Később voltam én buthista, iszlámista, jehova meg anyámkínja. Életem 6-tól 15 évéig terjedő intervallumában talán csak a szcientológiát nem követtem pár napig. 🙂
    Aztán rájöttem, hogy az egyes vallások indítói érdekéből írt parancsolatok, elvek, szabályok kivételével mindegyik ugyan arról szól, valamiféle felsőbb hatalomról, melyben ha nem hiszel, kegyetlen büntetés lesz osztályrészed. Egyszer az egyik aluljáróban megállított egy hittérítő terjeszteni az igét. Amikor tovább akartam menni, kijelentette, hogy ha nem hiszek az ő Istenében és az ő fiában, Jézusban, a pokolban fogok elégni. Nem valami ilyesmit mond még pár vallás, hogy ha az ő urában nem hiszek a pokol, vagy valami más lesz a jutalmam? Hihetek az egyikben, de az összesben egyszerre aligha, tehát mindenképp szenvedni fogok vagy mi, akkor meg minek strapáljam magam? 🙂
    Pár éve olvastam Rhonda Byrne könyvét, A titkot. Inkább az abban leírtakat tartom magaménak, az univerzum válaszát a gondolatok erejére vagy mifene. Még ez is értelmesebb mint valamely vallás.
    Valahol tisztelem, de leginkább sajnálom azokat az embereket, akik szó szerint szentírásnak veszik a saját vallásukhoz tartozó könyvben leírtakat és betartanak minden egyes rendelkezést. Egy Biblia vagy Korán talán nincs olyan bonyolult, mint bármelyik ország alkotmánya, jogforrási hierarchiája, BTK-ja vagy PTK-ja, de mégis sokkal jobban bekorlátozza az embert. Szerintem a vallás is felfogható egyfajta agymosásnak. Szerintem az Allah akbar és bumm fickóknak, az öngyilkos merénylőknek nincs szükségük pl a Téboly katonáiban leírt CIA-s agymosásra, elég egy vallási nevelés, elég, ha napjában 5x hallja a gyerek, hogy Allahnak kell áldoznod az életed.
    Természetesen nem kívánok senkit sem megsérteni, mindenkinek szíve joga, hogy miben hisz, tiszteletben is tartom. Maga a hit fontos, ha úgy érzi az ember, hogy ellene fordult a világ, jó ha ott az egyetlen stabil mentsvára, a hite. Hiszen abból mindig reményt meríthet. Nekem is van hitem, csak nem valakiben, valakinek a rendszerében hiszek, hanem magamban, a pozitív gondolkodásban, valami kozmikusban, az általános jóhiszeműségben. Ez is hozzátartozik az én világképemhez. Ezért is tudom magamévá tenni Duncan elképzelését. Úgy érzem felfejtettem magamnak a vallásra, a hitre vonatkozó játékszabályt, és felül tudtam emelkedni a 66 fajta ígéreten és fenyegetésen.

    Említette valaki az aranykort, az ember lecsúszását egy felsőbb tudatállapotból.
    Olvastam erről nemrégiben egy előadásszerűség szöveges változatát, elég érdekes, belinkelem, érdekel mit gondoltok, gondolsz róla Duncan 🙂
    http://www.emberiseg.hu/portal/blog/2011/11/2012-2/

  16. Putyin998

    @ Thirdeye:
    Tisztellek,haver 😀 😀 😀 😀 😀 😀 😀 😀 😀

  17. Thirdeye

    Putyin998 írta:

    Nincs is világképe.Ez a homályos parasztvakitó ájtatoskodása csak álarc.Méghogy világkép…

    Bibibi , akkor is van világképem . 😀 De az olyan homályos , hogy még én se látom. :chic: Méghogy világkép…

    Putyin998 írta:

    Már látom is a harmadik szememmel választ,amit irni fog:”Bibibiii,akkor is van világképem,

    😯 Te tényleg láttad a harma(dik) szemeddel ? :drool:

  18. Thirdeye

    Duncan Shelley írta:

    Ez így nem ér ! Szerintem mások is tudni akarják hogyan jutottál ehhez a világképhez .
    Talán ez lenne a kód a világképedhez

    Írjak róla egy könyvet?

    Igen , légyszíves . 🙂

    Duncan Shelley írta:

    Akkor most felkérem a Putyint, hogy húzza fel a Tripleszemű embert!

    Gyenge a fószer :disdain:

    Duncan Shelley írta:

    Ez a játék a legjobb, ami történhetett veled. Majd meglátod.

    Megígéred ?! :sweat:

  19. Putyin998

    Duncan Shelley írta:

    Putyin998 írta:

    Minnél nyersebb,feldolgozatlan ételeket eszünk,ugye?Azt minek melegiteni?

    Húst nyersen nem ennék. De ez off topik.

    Ha egyszer az életben voltál már erős,úgy igazából,akkor tudod.A TGV-n ülve is,hmmm…sétálva meg aztán főleg.Plusz ott a viszonylagosság is.A környezetedben lévő emberi lények,akik gyengék.

    Gyengék, milyen értelemben?

    Nem tudom mi a világkép definiciója,bocs.

    Elképzelés a létezés végső kérdéseiről. Mi vagy te, ki vagy, miért vagy? Mi az élet, miért van, mi a célja? Mi a halál, miért van, mi a célja? Mi az univerzum, miért van, mi a célja? Mi a fejlődés, létezik-e? Ilyesmik.

    Tyűű,erre rá köll gyúrnom kicsit,mert ez csuklóból nem megyen…

  20. Putyin998 írta:

    Minnél nyersebb,feldolgozatlan ételeket eszünk,ugye?Azt minek melegiteni?

    Húst nyersen nem ennék. De ez off topik.

    Ha egyszer az életben voltál már erős,úgy igazából,akkor tudod.A TGV-n ülve is,hmmm…sétálva meg aztán főleg.Plusz ott a viszonylagosság is.A környezetedben lévő emberi lények,akik gyengék.

    Gyengék, milyen értelemben?

    Nem tudom mi a világkép definiciója,bocs.

    Elképzelés a létezés végső kérdéseiről. Mi vagy te, ki vagy, miért vagy? Mi az élet, miért van, mi a célja? Mi a halál, miért van, mi a célja? Mi az univerzum, miért van, mi a célja? Mi a fejlődés, létezik-e? Ilyesmik.

  21. Putyin998 írta:

    Igy megfelel?

    Még nem tudom, jelenleg tesztelés alatt áll.

  22. Putyin998

    Duncan Shelley írta:

    Putyin998 írta:

    Meg szeretek is g..cizni,de ez csak hobbi.

    Nekem a hobbim és a munkám ugyanaz.

    Höhöhö 😀
    Ezt nem akartam mondani 😛

Vélemény, hozzászólás?

Köszönjük WordPress & A sablon szerzője: Anders Norén