Ez nem egy hivatalos cikk, és nem is biztos, hogy sokáig itt lesz az oldalon. Ez a leírás csak azt a célt szolgálja, hogy a magam részéről tisztázzak egy kérdést, ami újra és újra felbukkan a kommentek rengetegében.
Én a következőket gondolom, ez az én személyes világképem:
Az ok-okozati láncolat fontos a fizikai univerzumban, de azon kívül kevésbé. Az ok-okozati lánc valamikor elkezdődött, nem öröktől fogva létezik. Az okot mi találtuk ki, előttünk nem létezett. A mi létünknek nincs oka.
Az individuum egy abszolútum, nem egyenlő a térrel, az idővel, az energiával, az anyaggal, a személyiségével, nincsenek jellemzői (karakterjegyei). A semmiben létezik, korlátlan képességekkel rendelkezik, mindent tud. A korlátlan képesség azt jelenti, hogy tetszőlegesen teremthet bármit. A mindent tud pedig azt jelenti, hogy tudja, mit ki teremtett.
Valamikor, még a fizikai univerzum létrejötte előtt, néhány abszolútum kommunikált egymással, és úgy határoztak, hogy játszani fognak. Szabályokat hoztak, döntöttek a játék céljáról, és belevágtak.
Nem tudom, miért tették. Azt kétlem, hogy unatkoztak, mivel az unalom egy emberi érzelem, sajátos energiamintázat, megfigyelhető, mérhető hullámhossz, és igen alacsonyszintű. Egy jobb állapotban lévő ember nem unatkozik. Az abszolútumnak nincsenek emberi tulajdonságai.
A gravitáció, a fény, és így tovább, ezek mind játékszabályok.
A játék a fizikai univerzum. Aki akar, beszállhat, ennek kritériuma a szabályok elfogadása.
Nem tudom, miért nem emlékszünk a szabályokra, miért és mikor felejtettük el. Valószínűleg a felejtés volt az egyik szabály. A szerepjátékot is úgy jó játszani, hogy felfüggesztem Duncant és valaki más leszek, valahol máshol.
Úgy gondolom, kezdetben sokkal-sokkal egyszerűbb volt a játék, mint ma. De minden bonyolultság a játék szabályai miatt lehetséges.
A játék célja a játékszabályok megfejtése. Az összes megfejtése. Akinek ez sikerül, az rájön, hogy játszik. Látja, hogy ez egy játék, és tud mindent. Végtelen képességekkel rendelkezik, tetszése szerint alakíthatja a játékot.
Az, hogy valaki azt érzi, hogy ő felébred, semmit sem számít. Nem ébredt fel. A felébredéshez nem 1, 4, 37 szabályt kell felfejteni, hanem mindet. A szabályok száma talán felülmúlja a legnagyobb számot, amit a matematika ismer.
Két irányvonal halad egyszerre, egymással szemben. Az egyik a játék bonyolítása, a másik a szabályok felfejtése. Így a játék egyre nehezebb, egyre izgalmasabb.
Ez a játék annyira bonyolult, amit emberi tudat nem fejthet meg és nem foghat fel. Lehet abban hinni, hogy ha valaki becsukja a szemét, akkor már nincs benne a játékban, de benne van. Lehet abban hinni, hogy valaki nem akar többé élni, és ez még mindig a játék. Millió és millió érzelem, melyeket rossznak vagy jónak tartanak, melyek némelyikéről azt hiszik, hogy az a teljes szabadság – de ez is a játék.
Minden gondolat a játék része. Minden érzelem, minden emlék, minden tett, minden érzéklet a játék része.
A fizikai univerzum sokkal előbb jött létre, mint az elme. Az elme egy kicsi fizikai univerzum. Olyan viszonyban áll a valósággal (játék), mint a Hold egy róla készített fényképpel.
A fizikai univerzum játék. Az élet, vagyis a játszás célja a szabályok felfejtése. Aki felfejtette az összes szabályt, az felébred, és tudja, hogy játszik. Ez a győzelem. Mindenki győzhet, a sorrend nem számít, csak az egyéni eredmény.
Mi történik akkor, ha valaki győz? Kiszállhat, ha akar, de visszatérhet, és kezdhet egy új játszmát, olyan képességekkel, amit az emberek istennek neveznek.
Nagyon jól lehet látni, hogy a felfejtés minden apró lépése visszaad valamit a lélek egykori hatalmából. Bármilyen tudás, akármilyen apróság is az, növeli a hatalmat.
A karma létezik, és ez az egyik játékszabály. Ki lehet lépni a karma hatásai alól – ennek ára az, hogy fel kell fejteni a karma teljes szabályrendszerét.
A halál is játékszabály. Aki felfejti, az nem hal meg, ha nem akar. Az embernél magasabb szinteken nincs halál, illetve a felejtés egyenlő a halállal. De a felejtés mechanizmusait is fel lehet fejteni.
Mit jelent az, hogy felfejteni egy szabályt?
Egy felnőtt ember folyton a kezét tördeli. Próbálja abbahagyni, de nem tudja. Ha felfejti a kéztördelést, akkor megtalálja azt a pillanatot, amikor eldöntötte, hogy tördelni fogja a kezét.
1977. április 9-én, Budapesten, az Ó utca 3-ban, az első emeleten, ült a szobájában az ágyon, a falakon Bruce Lee poszterek, éppen narancsszörpöt ivott, nézte a tévét, melyben a Sárkány útja című film ment, és nagyon tetszett neki, ahogyan Bruce Lee megropogtatja a kezét. Ezért ropogtatja a kezét. Nem azért, mert anyukája, az északi szél miegymás, hanem azért, mert egy konkrét időpillanatban, konkrét helyszínen, konkrét körülmények között, konkrét ok miatt eldöntötte, hogy ezt fogja tenni.
Ha felfejtette a kézropogtatással kapcsolatos igazságot, akkor hozhat új döntést. Folytatja, abbahagyja, megváltoztatja, kedve szerint. Amíg nem fejti fel, csupán küzdhet vele, elnyomhatja, de nem dönthet másként.
A fizikai univerzum egy közös elme. A mi elménk. Nem csinál semmit, csupán létezik, és körülményeket ad.
Az a szándékom, hogy visszafejtek néhány szabályt, mindössze azért, mert egy magasabb szinten jobban élveztem. Egyszer nyerek. Talán visszatérek.
Ez az én világképem, én így gondolom. Kisebb könyvet tudnék írni arról, hogy miért gondolom ezt, és hogyan jutottam erre. Ez most nem fontos. Csupán tisztázni szerettem volna ezt a kérdést, ha valakit netán érdekelne.
Most pedig várom, a ti világképetek részletes leírását! Ja, igen, egy szabály ehhez a játékhoz: idézni tilos!
Ha valaki semmit nem ért belőle, akkor kérdezzen. :)
Ilyenkor már vacsoráznom kellett volna, lehet, hogy ez-az kimaradt.
@ Duncan Shelley:
A táplálkozás szent és érthetetlen!Mi az ,hogy késel egy ilyen fontos horderejű kérdésben?
Én most irás közben is eszek.Sőt,mostanában mindig eszek.Mikor nem eszek,akkor nassolok.
Mi az,hogy nem lehet idézni?
Ha ilyen szabályokat hozol,akkor nem lesz komment a topikhoz. :-D
Úgy gondolom, hogy az én világképemnek egyik fő definíciója az újraértelmezés. Nem olyannak lenni, mint a szüleid. Nem olyannak lenni, mint a barátaid. Önmagadnak lenni.
Teljesen.
A másik:az erőből fakadó énérzet.
Amikor fiatal voltam, nem volt énérzetem. Minden, ami voltam, az elszenvedett félelem és megaláztatás terméke volt. Félelem a szüleimtől. A megaláztatástól.
Később az intézetben a társaim nagyon is valódi rettenete.Megfenyegettek és megvertek a bőrszínem miatt.Sovány és ügyetlen voltam – majd amikor a többiek piszkáltak, nem futottam haza sírva, gondolkozva, hogy miért,mert nem volt hova.
Túlságosan is tudtam,mit miért kapok.
Azért voltam ott, hogy provokáljanak.
Sportban kinevettek.
Pancser.
Elég jól bokszoltam, de csak azért, mert vaddá és kiszámíthatatlanná tett az ébrenlétem minden pillanatát kitöltő düh. Valami furcsa haraggal küzdöttem. A többi fiú azt hitte, hogy őrült vagyok.
Folyton gyűlöltem magamat.
Aztán egy napon elkezdtem edzeni-igazából.Eredményes voltam benne.Végre valami!
Egy testet láttam – nem csak egy héjat, ami a gyomromat és a szívemet tartja. A bicepszeim domborodtak. A mellkasomnak körvonala volt. Erősnek éreztem magam. Ez volt az első alkalom, amire emlékszem, hogy volt énérzetem.
Tettem valamit, és senki sem tudta elvenni.
Nem lehetett szarozni velem.
Azt hiszem,akkor jöttem rá:ami ellen dolgozol, az mindig ellened fog dolgozni.
Késő húszas éveim során tanultam meg, hogy az edzéssel nagy ajándékot adtam magamnak. Megtanultam, hogy semmi jó nem jön munka és bizonyos mennyiségű fájdalom nélkül. Amikor remegve befejezek egy sorozatot, többet tudok magamról. Amikor valami rosszul megy, tudom, hogy nem lesz annyira rossz, mint az az edzés.
Régen küzdöttem a fájdalom ellen, de nemrég világossá vált előttem: a fájdalom nem ellenség, hanem ihlet.
Soha nem találkoztam olyan igazán erős emberrel, akinek nem volt önbecsülése. Szerintem sok kifelé és befelé irányuló megvetés önbecsülésként próbálja magát eladni: magasabbra kerülni úgy, hogy mások vállára lépünk, ahelyett hogy ezt magunk tennénk. Amikor kozmetikai célokért látok edzeni embereket, a hiúság a legrosszabb formájukban, a kiegyensúlyozatlanság és a bizonytalanság reklámjaiként és karikatúráiként fedi fel őket. Az erő jellemen keresztül nyilvánítja ki magát. Ez a különbség az erőszakoskodó kidobók és Putyin998 között.
Az izomtömeg nem mindig egyenlő az erővel. Az erő kedvesség és érzékenység. Erő megérteni, hogy az erő fizikai és érzelmi egyaránt. A testből jön, és az elméből. És a szívből.
Az élet képes eszelőssé tenni. Manapság csoda, ha valaki nem őrült. Az emberek elszakadtak a testüktől. Nem egységesek többé.
Látom, hogy az irodákból mennek a kocsijukhoz, és azzal az otthonukba. Folyton stresszelnek, álmatlanul forgolódnak, rosszul esznek. És rosszul viselkednek. Az egójuk elvadul; olyasmi motiválja őket, amitől aztán kapnak egy masszív szívinfarktust.
Az évek során a meditációt,a cselekvést, és az edzést egyetlen erőbe egyesítettem. Úgy gondolom, hogy amikor a test erős, az elme is erős gondolatokkal bír. Az edzéstől távol töltött idő elkorcsosítja az elmémet. A testem kikapcsolja az elmémet.
Az edzés a legjobb antidepresszáns, amit találtam. Nincs jobb mód, minthogy a gyengeség ellen erővel küzdjünk. Ha test és az elme egyszer ráébred a lehetőségeire, nincs visszaút.
Az edzés soha nem hazudik. Ki lehet menni és hallani annyi mindent – megmondják nekünk, hogy istenek vagyunk vagy abszolút rohadékok. Az edzés az igazat osztja. Az edzés a nagy referenciapont, a mindentudó perspektívaadó. Mindig ott van, mint jelzőfény a koromsötétben. Az edzést találtam a legjobb barátomnak. A barátok jönnek-mennek. De száz kiló mindig száz kiló marad.Putyin998 mindig Putyin998 marad.
És lesz@rja világképeket.
Ez világképnek minősül,majestró?
Elég beteges gondolatok…
Szerintem a többség nem akar semmit visszafejteni, csak normálisan szeretne élni.
Ezt meg nem értem:
“Az a szándékom, hogy visszafejtek néhány szabályt, mindössze azért, mert egy magasabb szinten jobban élveztem. Egyszer nyerek. Talán visszatérek.”
Az egyébként teljesen érthető, hogy vannak “szabályok” és működési elvek.
Mindennek megvan a működési elve, máskülönben hogyam működne? Ebből ugye következik, hogy ezt a működési elvet meg lehet ismerni, majd vissza lehet élni vele.
Azt viszont nem értem, hogy mindebből hogy következik, hogy az élet célja az, hogy ezeket az elveket megfejtsem és visszaéljek velük.
A videómagnót sem azért gyártják, hogy miután “öntudatára ébred” (ez most egy hülye példa), elkezdje elemezni, hogyan működik, majd ezt megismerve miután benyomom a play gombot, elkezdje gyűrni a szalagot és jót röhögjön.
Ezt még soha nem gondoltam át ilyen mélységében. De tetszik.
Bennem az volt meg, érzésként és gondolatként, sőt tapasztalatként, hogy amiért megdolgozom, azt elérem. Ha tudnám, hogyan lehetek halhatatlan, és megdolgozom érte, megfizetem az árát annak a képességnek vagy tudásnak, akkor elérem.
Nem vagyok misztikus, de abban hiszek, hogy nincsenek véletlenek. A saját hibám miatt éltem úgy, ahogy, életem első 24 évében. Sokkal korábban is kézbe vehettem volna az életemet, de nem tettem. Azért nem, mert jó ember akartam lenni, nem akartam megbántani másokat. Ennek okát nem ismerem még.
A saját kereteimen belül maradok. Olyan célokat tűzök ki, amikről még éppen el tudom képzelni, nagyjából, hogyan valósíthatom meg. Ehhez mérten elég jól állok. Az egyetlen, amit bánok a múltamban, az elvesztegetett idő.
Egy éven belül elköltözöm. Vagy Tibetbe, vagy Las Vegasba. Sanszos, hogy az utóbbi lesz. Egy éven belül ott leszek a családdal. Nem tudom, mihez kezdek, de élvezni fogom.
@ kisboros:
Nekem a bégetés a beteges.
Mit nem értesz? Aki nyer, az kijut a játékból, és ha akar, visszatér játszani.
Nekem az a véleményem, hogy alaphelyzetben nem kellene azzal foglalkoznia senkinek, hogy miért vagyunk, mi az élet célja stb.
Aki elkezdi ezeket a kérdéseket feltenni magának, ott már valami “félrement”.
Szar az élete,nincs célja, nincs senkije stb, és keresi a válaszokat, hogy mindez miért.
Great írta:
Milyen bégetés, majom?
Leírtam, miért nem értek egyet a fentiekkel. Ha nem tetszik, keress mást akibe beleköthetnél.
@ Putyin998:
Őrült vagy. Megszállott, félkegyelmű, együgyü. A szétszórtak ezt mondják a fókuszáltságra.
A családom előtt nekem is az edzés volt az a sarokkő, amivel el tudtam magam helyezni a vlágban.
kisboros írta:
:-D :laugh: :-D :laugh: :-* :-* 8-) :laugh: :laugh:
kisboros írta:
:laugh: :laugh: :laugh: :laugh: :laugh: :laugh: :laugh: :laugh:
Szövegértés 1-es. És nem írtad le.
@ Putyin998:
Nahat, te ember vagy.
Nem is rossz ember.
De miert vagy sokszor serto masokkal? A regi seruleseid miatt?
Tudom, hogy ez teged talan nem erdekel, mert esetleg nem fontos resze a vilagodnak, de szerintem erdemes elgondolkodni rajta.
Nem bantasbol irtam.
” Ez az én világképem, én így gondolom. Kisebb könyvet tudnék írni arról, hogy miért gondolom ezt, és hogyan jutottam erre. Ez most nem fontos.”
Ez így nem ér ! Szerintem mások is tudni akarják hogyan jutottál ehhez a világképhez .
Talán ez lenne a kód a világképedhez . Emlékszel , a játék elején megegyeztünk , hogy majd elárulod :-)
A világképemet sajnos képtelen vagyok megfogalmazni , ahhoz nagyon fel kell húzni :-))
De ha játék az egész , és sikerül kilépnem belőle , akkor biztos hogy szétrúgom a saját valagamat amiért ilyen hülye játékokra pazarolom az időtlenségemet :laugh:
Great írta:
Na ja.Most én éppen a “családom után”korszakomat élem. :-|
@ intergold:
Nincsenek régi sérüléseim(csak testiek) és nem vagyok sokszor sértő másokkal.Csak a felesleges szócséplést néha megunom.
Meg a holdkórosokat is.
Élőben meg is szoktam őket ütni néha. :-X
Hogy legyenek sérüléseik. :beatup: :footmouth:
Putyin998 írta:
Mi van akkor ha a karma egyfajta visszajelző rendszer a játékban . Hogy tud milyen érzéseket váltanak ki a tetteid másokban . Ezért a következő körben téged ütnek meg és neked lesznek sérüléseid . Csak hogy elveszítsd az érzéketlenségedet . Játékból :-D
http://fbvicctar.blog.hu/2011/08/24/isten_jateka_a_csavar_hianya :-)
Heló Duncan!
Tetszik a világképed!
Az enyém még kialakítás alatt áll. Még csak ismerkedek a világgal. Aztán vagy kép lesz belőle, vagy nem. És ez már évtizedek óta tart. És minél többet ismerek meg a világról, és magamról, annál nagyobbnak látom a még ismeretlen területet. Azt hiszem ha visszaemlékezhetnék az elmúlt, mondjuk 10.000 életemre, akkor talán össze tudnék rakni valamit. Ha nem is képet, csak egy skiccet grafittal.
Köszönöm
Az életnek nincs értelme, de értelmet adhatok neki.
Az élet értelme az a cél lesz, ami a saját természetemmel összhangban van.
Mások céljait magamra erőltetni értelmetlenség.
Ha valamit megértettem, akkor az ebből származó tudást alkalmazni is tudom. Ha úgy gondolom, “értek” valamit, de nem tudom, hogyan alkalmazzam, akkor még nem értettem meg.
A tudás, amit alkalmazok is, többé tesz.
@ Putyin998:
Üdv!
Te Henry Rollins vagy? ?:-)
@ Duncan Shelley:
Köszönöm, erre vártam. Azt gondolom most elkaptad a lényeget. Egyszerű, tiszta ,világos, aki nem érti sajnálom, esetleg ajánlhatnál nekik egy kis szakirodalmat. Remélem lesz folytatása.
Ja és jó étvágyat.
Azt meg akartam kerdezni, hogy “honnan veszed” mindezt, de a vegere ezt a szalat elvarrtad.
Azert tenyleg szeretnem tudni. Mert ugye mindig azt mondod, hogy az ember hagyatkozzon arra, amit tapasztalati uton le tud ellenorizni. Es hat amit itt leirtal, az messze tul van a hetkoznapi erzekeles hatarain, tehat, hacsak nem hazudtolod meg magad, akkor nyilvan van valamifele megtapasztalasod, nem is keves.
Ami engem illet, nekem nincs kiforrott kepem arrol, hogy kicsoda-micsoda az a valami, ami az en “felsobbrendu enem”, az engem almodo, letrehozo tudat, a lelkem, stb. Ebbol a ketes megfogalmazasbol is latszik, hogy ezen a teren elegge homaly van. Vannak “termeszetfeletti” tapasztalataim szep szammal, de ha ezek alapjan messzemeno kovetkezteteseket vonnek le, es elmeleteket gyartanek, az vallasossag lenne. Eletem felet kulonbozo vallasok kulonbozo felekezeteinek aktiv tagjakent eltem le, es egy idore eleg volt. A “foldi” dolgok fele forultam, es “foldi” celokat tuztem ki magamnak az elmult kb. 3 evben. Jo erzes, hogy egyiket a masik utan erem el. Az “orokkevalo valaszok” kutatasat kicsit kesobbre hagytam. Nem azert, mert nem erdekelnek, nagyon is, csak most nem idoszeruek.
Duncan – gratulallok a kivalo bejegyzesert, nem mindennapi teljesitmeny volt.
Mintha magamat olvastam volna. Szóval akkor magamtól sem idézhetek? Szerintem azzal, hogy magamat olvastam, felfejtettem ezt a szabályt, tehát nem kell leírnom, amit már leírtál helyettem ;)
Az egyetlen dolog, amiben mást látok: abszolútum. Nem szeretem ezt a szót. Végeset feltételez. A “lények” (jobb szó híján) akik kitalálták ezt a játékot nem végesek. A szó valós értelmében nem lehetnek azok, mert ami véges, az önmagába záródik és emiatt előbb-utóbb megáll, tehát meghal. Az élethez (ahhoz, hogy “abszolút lény” lehessen valami) kell a folyamatos növekedés. Az abszolút véges, az élet végtelen.
—
Más:
ismerek olyan lényt, aki nem akar játszani. Aki úgy gondolja, hogy őt belekényszerítették ebbe a játékba. Nem akar foglalkozni ilyen szinten a játékkal, ő csak ebből a konkrét színdarabból akar kiszakadni. Kényszerítve érzi magát, a fontos dolgokban nem ő dönt, stb. Hiába mondtam el neki ezt a világképet (úgy két évvel ezelőtt), azt mondta, hogy ez őt ilyen szinten nem érdekli, ő csak a saját világát akarná élni, ahol ő boldog és nem kiszolgáltatott. Amikor elmondtam neki, hogy ehhez az kell, hogy végigjátssza ezt a játékot (mert úgy gondolom hogy a játék végcélja a szabályok felfejtése, miközben a lényeg nem a cél, hanem a közben megtett út végigélése), akkor azt mondta megint, hogy ez őt nem érdekli.
Nem lehet úgy felfejteni egy szabályt, hogy elmondod másnak, mert azt nem érti meg. Nem fogja fel. Neki magának kell rájönnie. Tanítani nem lehet. Leírni le lehet a dolgokat, de ő magának kell megtapasztalnia, másképp nem megy. Ha én szeretnék segíteni, akkor hogy tudok másnak? Súlyos kérdések.
Most pedig jedi-erő és teremtek egy kávét. Bár még csak fordított jedi-erő működik nekem (én megyek a kávéhoz, nem a kávé hozzám).
Will írta:
:shock: Honnan ismersz ?
Számomra ez a játék sztori az eddigi legelfogadhatóbb magyarázat a reinkarnációra.
kisboros írta:
Igen. De az ősi vallások szerint mindenképpen túl vagyunk az “arany-koron” – tehát kegyvesztettek vagyunk. Érzeteink nem csalnak – legfeljebb nehéz megérteni! Ha nem mi mentünk félre – akkor őseink. Semmiképpen sem vagyunk függetlenek!
A megismerő ember áll a világ középpontjában! Sokféleképpen félre lehet ezt érteni: a Teremtő Ember? Még ha játékot teremt is… a játék is a gyermek tapasztalati eszköze, lehet helyzetfelismerés – de nem absztrakciók futószalagon(?) Elveszik a lényeg.
Nagyon hihető számomra, hogy a gond – gondolkodás (magyar) összefüggés eredendő igazságot takar!
@ Muad-Dib:
Jogos.
Egy itt élő magyar ismerősöm hivta fel a figyelmemet Rollins:A Vas cimű művére.
Mikor először olvastam,a hideg kirázott.
Nem tudom ki ez a csávó.De vesémbe látott.
Itt egy másik világkép.Sajnos idézet,de mivel az egyik legjobb barátomtól idézek,talán nem köptök szemen.Remélem nem olvassa mindenki ezt a blogot…..
“Oh hát ne szeress engem te csacska nő, ha kedvesen dorombolok neked,
Mert holnap már hazug leszek
Cigány vagyok.
Én csak lopok, ellopom szíved-szerelmed.
S holnap már mást lopok meg vele szétszórva a sáros útszélén emlékeidet.
Ma egy csókra, ölelésre tied vagyok, tied szám, szívem-farkam karom.
Oh de ne szeress engem te balga nő, mert mindezt én holnap másnak adom.
Ne szeress engem te holnapi baba, ne szeress engem te tegnapi kurtizán.
És te se szeress engem, kit ma ölel karom
Ne engem szeressetek -inkább valaki mást.
Ne higgy a bóknak te ostoba liba, hiszen csak édes kelyhed akarom
S ha beporoztam, mint méh a virágokat nem láthatod már csak távoli port még mi a faron.
Ne kérdezd soha, hogy szeretlek-e téged
Ma igent mondok de…
Holnap tagadom.
Mert csókra s szerelemre születtem -én a föld összes nőjét ölelni,akarom.”
-Baráth Gyula:Cigány szerető
De lehet, hogy az a szabály, hogy nincsenek is szabályok. Mikor álmomban repülök, meg tárgyakat mozgatok az pont úgy megy, hogy az álom közben “rájövök”, hogy voltaképpen bármit meg lehet tenni, csak azért nem megy, mert “elhisszük” a szabályokat.
De aztán persze felébredek és megyek dolgozni…
Putyin998 írta:
A melegítés jelentős kérdésén elmélkedem. Azt mondják, a mikrótól halált lehet kapni, de nekem nincs kemencém.
Hogyan tudod megkülönböztetni azt, ami tényleg te vagy, attól, ami csak tudati szemét?
Ezt bővebben, ha lehet. Mit jelent ez mondjuk a TGV-n ülve, vagy sétálva az utcán?
Nem igazán, de kezdetnek nem rossz. :chic:
kisboros írta:
Miért is?
Nagyon mélyre lehet süllyedni.
Jobban élvezem az életet egy magasabb szinten. Már túl sok szabály nehezedik rám, amik közül párat leráznék. Ha visszafejtettem minden szabályt, megint ott ülök majd a pókerasztalnál. Lehet, játszom még egy partit. Erre utal.
kisboros írta:
Ezt miből gondolod?
Az én világképemben, ha megértek valamit, akkor az a hatalmam alá kerül, ami azt jelenti, hogy nincs küzdelem. A küzdelem kétségbeesett próbálkozás arra, hogy erővel helyettesítsük a tudást. Azt nem igazán lehet. Például, ha valaki beteg, erővel kicsi az esélye annak, hogy megoldja.
Egy példa: Miközben írtam A félelem ízét, 8-10 alkalommal bevérzett a szemem. Olvasgattam róla, kérdezősködtem, amit találtam, azt próbáltam használni. Eljutottam oda, hogy kb. fél nappal előre meg tudtam jósolni, hogy be fog-e vérezni vagy sem. Most már régóta nem vérzett be, hónapok óta, Úgy tűnik, hogy egy apró szabályt elkaptam, és azt felhasználtam. Semmiség, persze.
Great írta:
Ugyanaz volt/van nálam is. A mai napig semmi kételyem nincs abban, hogy bármit elérhetek. Csak mire rájövök a hogyanra, a rengeteg bénázás a kínos.
Vegas engem is vonz. Egy város, ahol nincs éjjel és nappal, mert mindig ébren van. Imádnám!
Egyébként vajon ki és miért dislike-olta, amit írtál…
kisboros írta:
Szerintem alapvetően rosszul látod. Akinek nincs kérdése, az magába van roskadva. Akiben nincs kíváncsiság, az nem is látja a környezetét, hiszen nem fordul felé érdeklődéssel. Ha valakit kielégítenek olyan dolgok, mint munka, fizetés, párkapcsolat, szex, érzelmek, és nem keresi a mélyebb tényezőket, az véleményem szerint egy zombi.
Természetesen lehet menekülés is a “Naaaagy Kutatás”. Gyakran az. Ismertem ilyeneket. Fickó, aki soha nem volt képes arra, hogy megállja a helyét az életben, soha nem volt képes arra, hogy egy napot eltöltsön úgy, hogy nem szorul mások segítségére, majd kitalálja, hogy ő akkor most megmenti a világot… Ja, persze. Ez nyilván menekülés.
kisboros írta:
Te kötekszel. Nem emlékszem, hogy írtál volna valamilyen ellenérvet. Az, hogy sok embert nem érdekelne az én világképem, az nem teszi azt érvénytelenné.
Kíváncsi lennék a te világképedre.
intergold írta:
Karl Lagerfeld mondta: “Ha egy nő rövidnadrágot vesz fel, az valamit biztosan elmond róla. Vagy azt, hogy gyönyörű lábai vannak, vagy azt, hogy szarik mindenkinek a véleményére.”
A környezettől való teljes függetlenedés fontos, de ez a “sz@rik mindenki véleményére”, szerintem nem normális. Jókedvében senki nem szigetelődik el.
Thirdeye írta:
Írjak róla egy könyvet? :) Minek ide kód, ez csak az én személyes világlátásom.
Akkor most felkérem a Putyint, hogy húzza fel a Tripleszemű embert! 8-)
Ez a játék a legjobb, ami történhetett veled. Majd meglátod.
lukesz írta:
Az lehet, hogy alakul, de biztosan van elképzelésed a dolgokról. Ki vagy, mi vagy, minek vagy és így tovább.
Bandi írta:
Honnan tudod, hogy milyen a te természeted?
Zedge írta:
Ennek a cikknek? Aligha. A kutatásnak viszont igen. :)
Thx. Most például mindjárt körtét fogok enni. Utána alvás éjfélig.
Duncan Shelley írta:
Héé! 8-)
Először is: :airplane: :mail:
Másodszor:van,akinek meghallgatja a véleményét,sőt még olyan is van,akinek ad a véleményére.Csak igen kevesen vannak az ilyenek.
Egyébként meg nincsenek sérüléseim,kivéve hogy tegnapelőtt kicsit túlerőltettem a térdemet guggolásnál,de ez pár nap alatt elmúlik.A lelkemet nem tudom túlerőltetni,mert arra nem nagyon végzek semmilyen edzést nagy terheléssel. 8-)
A hülyékkel türelmetlen vagyok.Utálom a hiábavaló dolgokat.Utálom az értetlenséget és a nyilvánvaló ostobaságok ismételgetését autista módon.Utálom,hogy ha valamit jobban tudok,de nem hiszi el az a barom,akit megtisztelek azzal,hogy felvilágositom a tévedéséről.
Ez esetekben szoktam sértő lenni.
Meg szeretek is g..cizni,de ez csak hobbi. :-X
És nem vagyok elszigetelődve.
Duncan Shelley írta:
És a fehérje?Az hol marad? :reallyangry:
intergold írta:
Abból a működési elvből jön, hogy minden lehetséges, ha tudom, hogyan kell csinálni. Eddig még semmi nem cáfolt rá erre a működési elvre. Teljes pontossággal nem tudom levezetni, hogyan alakult ki ez a nézet bennem.
Kicsiben le tudom ellenőrozni, és sokszor megtettem már.
Egy valóban tiszta idea az csupán egy gondolat, amire lehet keresni alátámasztást és cáfolatot egyformán. A hit az más. A hit egy gondolat, amihez erős érzelem kötődik.
Ez egy oximoron vagy valami zen példázat az örökkévaló időszerűtlenségéről? :)
Frediche írta:
Miért? Pár perc volt.
Duncan Shelley írta:
Felesleges.TroisYeux igy is tiszta ideg.Egész nap dühöng,csak nem ismeri be.A töjbbi csak púder vaker.Ezzel terelt megint,hogy ne kelljen virtolnia,vágesz?
Nincs is világképe.Ez a homályos parasztvakitó ájtatoskodása csak álarc.Méghogy világkép…
Már látom is a harmadik szememmel választ,amit irni fog:”Bibibiii,akkor is van világképem,és én mondtam hamarabb”
Igy megfelel? :chic:
Duncan Shelley írta:
Lehet,hogy nem igy értette.
Will írta:
Ranagolra esküszöm, hogy nem tőled loptam! 8-)
Akkor mást értünk alatta.
Az Amer táncában volt egy rész, amikor Amer felidézte egy régi ismerősét, aki azt mondta, hogy a tökéletesség unalmas. Erre az egyik démon így reagált: “(az illető) tökéletességről alkotott elképzelése nem a tökéletesség elképzelése volt”.
Az, amit az ismerősöd a játéknak hisz, nem az. Valami másból akar kiszállni.
A pókervilágbajnokságon melyik kártyalap tudja, hogy ez egy pókervilágbajnokság?
Putyin998 írta:
Nem rólad mondtam, hanem intergold gondolatát fejtettem tovább.
Nekem a hobbim és a munkám ugyanaz. :D
Duncan Shelley írta:
1.Minnél nyersebb,feldolgozatlan ételeket eszünk,ugye?Azt minek melegiteni?
Amúgy a mikróval semmi baj nincs.
2.Nem tudom biztosan megkülönböztetni.Törekszem rá.De csak óvatosan,nem akarok “sérülést”szerezni. :-D
3.Ha egyszer az életben voltál már erős,úgy igazából,akkor tudod.A TGV-n ülve is,hmmm…sétálva meg aztán főleg.Plusz ott a viszonylagosság is.A környezetedben lévő emberi lények,akik gyengék. :-P
4.Nem tudom mi a világkép definiciója,bocs.
Putyin998 írta:
Már volt. Csirkemell fehérjével és ilyesmi. Még atomok is voltak benne. :)
Duncan Shelley írta:
Höhöhö :-D
Ezt nem akartam mondani :-P
Putyin998 írta:
Még nem tudom, jelenleg tesztelés alatt áll.
Putyin998 írta:
Húst nyersen nem ennék. De ez off topik.
Gyengék, milyen értelemben?
Elképzelés a létezés végső kérdéseiről. Mi vagy te, ki vagy, miért vagy? Mi az élet, miért van, mi a célja? Mi a halál, miért van, mi a célja? Mi az univerzum, miért van, mi a célja? Mi a fejlődés, létezik-e? Ilyesmik.
Duncan Shelley írta:
Tyűű,erre rá köll gyúrnom kicsit,mert ez csuklóból nem megyen…
Duncan Shelley írta:
Igen , légyszíves . :-)
Duncan Shelley írta:
Gyenge a fószer :disdain:
Duncan Shelley írta:
Megígéred ?! :sweat:
Putyin998 írta:
Bibibi , akkor is van világképem . :-D De az olyan homályos , hogy még én se látom. :chic: Méghogy világkép…
Putyin998 írta:
:shock: Te tényleg láttad a harma(dik) szemeddel ? :drool:
@ Thirdeye:
Tisztellek,haver :-D :-D :-D :-D :-D :-D :-D :-D :-D
Elhavaztam magam. :island:
Ezért jó téged olvasni, mindig megállítasz 1-1 kicsit gondolkodni. :)
Én se értek egyet Kisboros nézőpontjával, az “Amíg jó így nekem minden, miért foglalkozzak bármivel is” hozzáállás nem valami egészséges.
Én személy szerint a világ játékszabályai közül a rám vonatkozót szeretném leghamarabb felfejteni: ki vagyok én, miért vagyok, mi a célom?
Kiskoromban hittem benne, hogy minden embernek gyönyörű énekhangja van, csak nem mindenki tudja ugyanolyan szépen használni, képezni a hangokat. Ezt leginkább azzal magyaráztam, hogy nincs is tisztában vele, így nem is törekszik a hangi adottságainak kihasználására.
Most abban hiszek, hogy minden ember hivatott valamire, mindenki le tudna valami fontosat tenni az asztalra, valamit, ami előrébb vihetné a világot. Legalábbis közvetlen születés után még ez a helyzet. Aztán behatások érik az egyént, a társadalom behatásai, a civilizációnk behatásai, a nevelés, az oktatás, stb. És itt kezd lecsúszni. Kezdi elhinni, hogy az élete végső célja, hogy legyen egy diplomája, és szerezzen egy jól fizető állást. Többre a mai ember (véleményem szerint) nem is vágyik. Ahogy “Julius Andan” is írta, a modern oktatás nem gondolkodni tanítja a gyereket, hanem egy adott kérdésre adott helyes választ adni. Pavlov kutyái.
Az alapvető probléma itt is ugyan az: még a gondolat szintjén sem fordul meg benne, hogy többre is képes lenne, a cél a diploma és a jól fizető munka.
Ilyen szempontból irigyellek Duncan, te már felfejtetted azt, amire én még egy ideig keresni fogom a választ. Viszont amíg nem találom, egy kínai mondás bölcsességét fogom követni, miszerint: „Ültess egy fát, nevelj fel egy gyermeket, írj egy könyvet- nem éltél hiába.” Egész jó kiindulópont. :)
Gyerekkoromban, mikor épp megtanultam olvasni, kinyitottam az otthoni gyermekbibliát az utolsó oldalak valamelyikén, és a következőt bogarásztam ki nagy nehezen: “A halhatatlanság titka” Na mondom ezt a könyvet elolvassuk :)
Elolvastam. Természetesen a titok a feltétel nélküli vak hit volt, mézes-mázos szavakba bújtatva. Egy ideig kereszténynek mondtam magam. Aztán a kezembe akadt a Tao te King. Akkor egy ideig abban hittem. Később voltam én buthista, iszlámista, jehova meg anyámkínja. Életem 6-tól 15 évéig terjedő intervallumában talán csak a szcientológiát nem követtem pár napig. :)
Aztán rájöttem, hogy az egyes vallások indítói érdekéből írt parancsolatok, elvek, szabályok kivételével mindegyik ugyan arról szól, valamiféle felsőbb hatalomról, melyben ha nem hiszel, kegyetlen büntetés lesz osztályrészed. Egyszer az egyik aluljáróban megállított egy hittérítő terjeszteni az igét. Amikor tovább akartam menni, kijelentette, hogy ha nem hiszek az ő Istenében és az ő fiában, Jézusban, a pokolban fogok elégni. Nem valami ilyesmit mond még pár vallás, hogy ha az ő urában nem hiszek a pokol, vagy valami más lesz a jutalmam? Hihetek az egyikben, de az összesben egyszerre aligha, tehát mindenképp szenvedni fogok vagy mi, akkor meg minek strapáljam magam? :)
Pár éve olvastam Rhonda Byrne könyvét, A titkot. Inkább az abban leírtakat tartom magaménak, az univerzum válaszát a gondolatok erejére vagy mifene. Még ez is értelmesebb mint valamely vallás.
Valahol tisztelem, de leginkább sajnálom azokat az embereket, akik szó szerint szentírásnak veszik a saját vallásukhoz tartozó könyvben leírtakat és betartanak minden egyes rendelkezést. Egy Biblia vagy Korán talán nincs olyan bonyolult, mint bármelyik ország alkotmánya, jogforrási hierarchiája, BTK-ja vagy PTK-ja, de mégis sokkal jobban bekorlátozza az embert. Szerintem a vallás is felfogható egyfajta agymosásnak. Szerintem az Allah akbar és bumm fickóknak, az öngyilkos merénylőknek nincs szükségük pl a Téboly katonáiban leírt CIA-s agymosásra, elég egy vallási nevelés, elég, ha napjában 5x hallja a gyerek, hogy Allahnak kell áldoznod az életed.
Természetesen nem kívánok senkit sem megsérteni, mindenkinek szíve joga, hogy miben hisz, tiszteletben is tartom. Maga a hit fontos, ha úgy érzi az ember, hogy ellene fordult a világ, jó ha ott az egyetlen stabil mentsvára, a hite. Hiszen abból mindig reményt meríthet. Nekem is van hitem, csak nem valakiben, valakinek a rendszerében hiszek, hanem magamban, a pozitív gondolkodásban, valami kozmikusban, az általános jóhiszeműségben. Ez is hozzátartozik az én világképemhez. Ezért is tudom magamévá tenni Duncan elképzelését. Úgy érzem felfejtettem magamnak a vallásra, a hitre vonatkozó játékszabályt, és felül tudtam emelkedni a 66 fajta ígéreten és fenyegetésen.
Említette valaki az aranykort, az ember lecsúszását egy felsőbb tudatállapotból.
Olvastam erről nemrégiben egy előadásszerűség szöveges változatát, elég érdekes, belinkelem, érdekel mit gondoltok, gondolsz róla Duncan :)
http://www.emberiseg.hu/portal/blog/2011/11/2012-2/
Duncan Shelley írta:
Akárcsak a Stalkerben az anomáliák. Nos, ennek az anomáliának egy kérés az ára? Kérem! Programozgatok, programozok, erre-arra-amarra, az eheti termés laza 7e sor kód és piros szemek. A szemcseppem a éjjeliszekrényen… nem nekem való.
Duncan Shelley írta:
Én is úgy gondolom,hogy vannak emberek, akiknek “az a dolga”, hogy a “szabályokat visszafejtsék”, amit aztán megoszt azokkal, akiknek nincs erre idejük, mert mondjuk ők termelik meg az élelmiszert, amit a szabályvisszafejtők megesznek.
Ettől függetlenül nem preferálom az összes szabály visszafejtését, mert csúnyán vissza lehet élni velük, ha olyan kezekbe kerülnek. Márpedig olyan kezekbe kerülnek most is…
Van egy pont,amit nem kellene átlépni.
Duncan Shelley írta:
Minek alkossak világképet,ha egyszer semmivel nem tudom bizonyítani, hogy az tényleg úgy is van?
Nekem kérdéseim vannak, nem világképem.
A te világképed még nem is hangzana annyira rosszul.
De mi van, ha azért ilyen világ, mert valaki azt akarta, hogy ilyen legyen? Mi van, ha a földi élet csak egy rövid kiruccanás, ahol meg kell tapasztalnunk azt, amit nem szeretnénk?
Én csak azt látom, ahogy a lélek változik olyan dolgok hatására, amit te “nyomornak” nevezel, meg mindenki más is, mert az is, nyomor. Miért nemesedik, “tisztul” ettől a lélek?
Miért nem az van, hogy nem tisztul a lélek, hanem marad olyan, amilyen volt?
Na ezek az én kérdéseim. És én ebből vonom le a következtetést. Ha én megalkotok valamit, akkor eldöntöm, hogyan fog az működni. Aki minket megalkotott,eldöntötte,hogy a “nyomor” hatására a lélek “megtisztul”. Miért?
Én úgy gondolom, hogy ennek oka van.
Ez persze nem jelenti azt, hogy nem kell visszafejteni a szabályokat. Vissza kell, de nem mindet.
Duncan Shelley írta:
Nem végezhet mindenki “naaagy kuatást”. Ki fog akkor termelni, oktatni, fajfenntartani stb. ?
Nem végezhet mindenki naaagy kutatást, vagyis az életnek nem lehet ez a célja.
Ha ez lenne, mindenki kutatna, és akkor senki nem termelne, senki nem tartana el családot, senki nem gondoskodna fajfenntartásról stb..
Én úgy látom, hogy a “világmegváltó gondolatok” a lélek tisztulásával együtt jönnek.
Ilyenkor már képes az ember arra, hogy feláldozza magát a másikért, ehhez viszont kellett a lélek fejlődése, és ennek okozója, a nyomor.
Duncan Shelley írta:
Kapcsolódva az alábbi kommentjeimhez.
A te kérdésed: hogy működik?
Az enyém: miért így működik?
Visszafejtve minden szabályt, lehet, hogy eljutsz az örök életig.
De mi van, ha a földi nyomor után egy olyan helyre kerülünk, amihez képest egy egészséges, örök földi élet maga a nyomor?
A szabályok visszafejtésével szvsz legfeljebb a Földön lehetsz Isten.
Úgy látom, hogy Rockefellerék is ebbe az irányba indultak el.
Ők is vissza akarnak fejteni minden szabályt, hogy istenek lehessenek.
Nekem keresztényi értékrendem van (nem kizárólagosan katolikus és nem is konzervatív), ugyanakkor számomra ebben helye van az inkarnáció lehetőségének. Ezek igen komoly szükségszerűségek érzetét ébresztették bennem – ezért foglalkoztam velük.
A kereszténység a természeti körfolyamatokból kiemelkedő értékek tárháza – melyek lényege és hordozója: maga az ember! Tehát az ember bizonyos értékek tudatában szeretne a természeti és karmikus rend fölé emelkedni. Ez az érzet – gondolati életem kezdetétől fogva – elég nyilvánvaló volt. Ebben nem volt a “leuralásnak” semmilyen szándéka. Már tizenegy-két évesen is úgy tűnt számomra, hogy az ember csekély haszon kedvéért is a természeti értékek mérhetetlen pazarlásába kezd.
14 éves koromtól fogva filozófiai, 25 éves koromtól szellemtudományos gondolatokkal (is) találkoztam. Ezen időintervallumban sakk-szenvedélyem és – nehezen érthető, magyarázható – elemző-készségem túlzásaiba estem.
Ezeket a szellemi kondíciókat és felhőtlen gyermekkorom lelki kondícióit mindig is az élet próbájának (és mélyebb megértésének érdekében) vetettem alá.
Folyamatosan keresem az élet azon területeit, ahol emberek ébredeznek.
Jó helyen vagyok? Vagy ez egy Duncan Shelley nevezetű lokálpatrióta egyesület?
Nem olvastam egyetlen könyvedet sem – nekem mindegy ki mondja az igazat: Az előtt meghajolok. De semmiféle igazság sem lehet öncélú!
Ezért nem vagyok vallását gyakorló katolikus. Egy szervezet sem tehet olyat – bármennyire is odaadó vagy létalap számára valami igazság: Az mindenkié! A Krisztusi igazság a világé – nem a kereszténységé! Még a látszatát is el kell kerülni, hogy kisajátítása történik. Nincsenek semmiféle előjogok! Ez úgy hangozhat – bárki számára – mint valami túlhajszolt fanatizmus. De nem az! Csak meg kell érteni!
Bő 15 éve felmerült a kérdés – Németország és Franciaország területén: hogy miért a megfeszített Krisztus a (példa) kereszténység szimbóluma? Miért nem a feltámadott Krisztus!(?)
Mert nem “az élet önmagáért való élése” a fontos, hanem a fejlődésé – ami áldozatokat “kíván”!!! Szenvedés nélkül nincs fejlődés. Ezekkel a kérdésekkel (napjainkban) csak a szellemtudomány foglalkozik. A “templomosok” csak elfogadják a sorsot – nyíltan nem kérdeznek semmit; mert az már a kétség jele volna.
Duncan: A karma létezik, és ez az egyik játékszabály. Ki lehet lépni a karma hatásai alól – ennek ára az, hogy fel kell fejteni a karma teljes szabályrendszerét.
A halál is játékszabály. Aki felfejti, az nem hal meg, ha nem akar. Az embernél magasabb szinteken nincs halál, illetve a felejtés egyenlő a halállal. De a felejtés mechanizmusait is fel lehet fejteni.
Mit jelent az, hogy felfejteni egy szabályt?
Nietz-senki: Ez emberiség-szinten fontos volna!!!!!
Miért kell ezt egy játék területére áthurcolni? Miért nem jó az élet? Miért menekülsz?
Nem ismerem az életed és játékod átfedéseit. Melyik az eszköz és melyik a cél?
Kreativitás van bőven. De Isten (vagy valami rendezettség) hiányzik annyira, hogy egy játék keretein belül – helyébe lépsz?
Ez az egész játék-szenvedély olyan, mint egy éberen-tartó kábítószer. A keresztrejtvény is reneszánszát éli (maradj talpon)…
“Hogyan lehet játékosabbá tenni a világot”?
Gyerekkoromban – a teljes rokonság megrökönyödésére – minden technikai játékot szét-szedtem; nyilván érdekelt mi hajtja, mitől zúg, vagy berreg. Csalódottságom megalapozta, hogy technikai analfabétává váljak… De lett helyette némi ellenérték (gazdagság) – eleinte csak annyi, hogy rengeteg pörgettyűm volt…
Minden kritika ellenére – nagyra értékelem nyíltságod, őszinteséged! Ha ezt realizálni tudod az életben is – nem pénzben – akkor leomlanak a színfalak (számodra)!
Duncan Shelley írta:
Felmerül a kérdés, miért van szüksége az embernek világképre? A válasz adja magát, az ember a világképe alapján dönti el, hogy mit tesz és mit nem, hogyan reagál bizonyos történésekre, tehát a világképéből adódik az élethez való hozzáállása.
1.
Viszont az érdekes az, hogy két teljesen más világképpel rendelkező embernek lehet nagyon hasonló hozzáállása az élethez. Ugyanez igaz fordítva is, két azonos világképpel rendelkező embernek lehet teljesen eltérő hozzáállása az élethez. Ez miért van?
2.
Valamint lehet valakinek bármilyen világképe, mi mindnyájan fizikai világban élünk ha tetszik ha nem. És ez azt jelenti, hogy függetlenül az egyéni világképtől és hitrendszertől bizonyos dolgok ugyanúgy vonatkoznak mindenkire. Például hiába hiszed azt, hogy a körülötted lévő világ csak illúzió, attól még ugyanúgy el fog törni a lábad ha rá..szok egy baseballütővel mint másnak.
3. Nem vagyunk egyformák, vannak alapdolgok amelyekben ugyanúgy működünk de ezeken az alapdolgokon belül számtalan variáció létezik.
Az 1.; 2. és 3. pontból számomra az jön le, hogy azért van annyiféle világkép mert az emberek külömbözősége miatt két külömböző ember nem tud ugyanazzal a világképpel ugyanolyan, az élethez való pozitív (nyertes, kiegyensúlyozott vagy nevezd ahogy akarod) hozzáállásra jutni.
Ebből adódik az a jelenség is, hogy sok ember igyekszik a sikeres emberek világképét magáévá tenni sikertelenül. Úgy hiszi, hogy a sikeres ember világképe által ők is sikeresek és boldogok lesznek anélkül, hogy megértenék annak a világképnek a miértjeit és hogyanjait. Ebből azután csak felületes utánzások és félreértések alakulnak ki.
” Az, hogy valaki azt érzi, hogy ő felébred, semmit sem számít. Nem ébredt fel. A felébredéshez nem 1, 4, 37 szabályt kell felfejteni, hanem mindet. A szabályok száma talán felülmúlja a legnagyobb számot, amit a matematika ismer.”
Erre mondják a Zen-ben , hogy ne a levelekkel babrálj , hanem a gyökerénél tépd ki a tudatlanságot .
Tehát ha 1042407771009321001200792100000 szabály van, akkor semmi esélyed ,mert mire a végére érnél,kezdheted elölről .
Nem átverés ez egy kicsit ? Kergeti a macska a farkát . Ez pont jó azoknak az erőknek amik nem engednek ki szívesen a markukból .
A másik , hogy aki tudja hogy felébredt , az tudja hogy felébredt .
Hogy ki mit lát ebből az szubjektív. Mi alapján jelenthetjük ki ,hogy csak azt hiszi hogy felébredt ?
Még egy kapcsolódó játékszabály : Ha nem tudsz a játékszabályokról , akkor esélyed sincs . Ha azt hiszed ,hogy rengeteg játékszabály van , akkor sincs . ;-)
Ezt Én mondom : NEO :-)
Megvan elcsíptem ! :loser:
“Nincs jó és nincs rossz. Az élet egy játék. Aki tudatosan él, az sikeres. ”
Forrás : http://maga-a-valosag.hu/?page_id=1849
Putyin998 írta:
Téged így is mindenki nagyon kedvel:
Egy “orosz medvének” helye van az “európai málnásban”!
Fütyülünk az extétikai szempontokra.
kisboros írta:
Aki keres, Az talál!
Jobb többet kérdezni, mint valamit félreérteni.
kisboros írta:
Aki a “miérttel” foglalkozik, Annak fontos múlttal (is) foglalkoznia – és addig nem tud környezete számára egzisztenciális eredményt felmutatni. Ezért általában: lenézik.
Aki pedig enélkül foglalkozik a “hogyannal”, Az könnyen légvárakat épít – hisz nem kapcsolódik szervesen a múlthoz (absztrakrciók).
Nyilván elfogult vagyok e kérdésben – tehát nem mondok többet erről.
gondolom ez egy borotválkozás során jutott az eszedbe és megtetszett
:-D
az én világképem olyan materialista világkép ami szerint magunk vagyunk nincs segítség mindent mi csinálunk vagy senki ám van egy személytelen intelligencia a mindenség mögött ami mozgásban tartja azt
minél többet tudok a természetről annál kevésbé hiszem el hogy ez csak magától ilyen
de pipsós zizi topos mérges bácsiban nem hiszek annyira senki nem unatkozhat hogy minket nézzen
:-D
Tetszik! :-)
@ Nietz-senki:
hat igen a csendet nem lehet rosszul idezni , felre se lehet erteni csak nem ugy :D
nev3rlive írta:
kisboros írta:
Ezek azért nagyon valós paradoxonok.
kisboros írta:
Nem tudom hol tart kisboros…
De szerintem jó úton halad.
Lehet, hogy a kereszténység “megbukott” – de azt bárki láthatja, hogy Annak romjain építkezünk…
Én azért azt kívánom mindenkinek hogy egyes kudarcok, “meg nem értettség” ne keserítsék meg az életet – mert abban különös kincsek rejteznek.
Különbözőségek pedig vannak bőven – de hát gazdag Isten teremtett minket!
Minden embernek (küldetésnek, hívatásnak) helye van ebben a világban!