Gondoljuk újra a világot

A lélek hatása a testre, I. rész

Lélek

Lélek, szellem, tudat, elme, értelem, vagy bárhogyan is nevezzétek azt a valamit, amit úgy tudtok azonosítani, mint az öntudat központját, mint éntudatotok központját – ebben a cikksorozatban azt vizsgáljuk meg, hogy ez a valami hogyan hat a testre.

Első rész

Amikor előzetesen átgondoltam, hogy miről is kellene írnom ilyen sorozatcím alatt, három nagy területet találtam: a lélek KÖZVETETT hatásai a testre, a lélek KÖZVETLEN hatásai a testre, és az ezekből levont következtetések, és felvetések.

Logikusan a KÖZVETETT hatásokat kell elsőként kitárgyalnunk, mert azt könnyebb elfogadni, megfigyelni, megvizsgálni, és bár talán nem annyira érdekes, mint a többi, a jelentősége valószínűleg ugyanakkora, mint a többinek.

Az első cikk a lélek KÖZVETETT testre gyakorolt befolyásolásával foglalkozik. Bizonyára ez érdekel titeket a legkevésbé, és éppen ezért a legjobb szűrőként fog funkcionálni. A téma olyan óriási, hogy ebben az egész cikkben csak a negatív hatásokról fogok írni, a pozitívokat nem említem.

A második cikk foglalkozik a lélek KÖZVETLEN testre gyakorolt hatásaival. A harmadik cikk az első két cikk alapján levont következtetésekkel, és az azokból kiindulva alkotott feltevésekkel foglalkozik. Így tehát minden cikk egyre izgalmasabb témát jár körbe.

Valahol, még nem tudom, hogy hol, de valahol kitérek majd a pozitív hatásokra is, és ha a kommentekben felmerülnek olyan gondolatok, illetve kérdések, amikre érdemes reagálni itt fent egy cikk keretében, akkor ezekre is sor fog kerülni.

A téma

Írtam már zárt cikksorozatot a Rendszerről, a testi halhatatlanságról, a lélekről és a szexről. Egyik sem apró téma, de egyik sem olyan hatalmas, mint ez a mostani.

Ez elsőre ellentmondásosnak tűnhet, de mégsem az, ha belegondolunk, hogy a lélekkel olyan megközelítésben foglalkozunk, ami a test viszonylatában tárgyalja azt – így tehát azonnal kiesik a rostán a vallás és a filozófia közel teljes területe. Olyan ez, mintha bemennénk egy hitvitára valahová, ahol kétszáz felszentelt pap és végzett teológus folytat elmélyült disputát elvont elméleti kérdésekről, mi pedig azzal állnánk elő, hogy mielőtt tovább mennénk az elmélkedésben Istenről, tudományos igényű bizonyítékot kérünk a létezésére. A hirtelen előálló mágikus csendben harminc méterről tisztán hallanánk, ahogyan a szónok halántékán dobog az ér.

Nehéz és átkozott egy téma a lélek testre gyakorolt hatása. Nehéz, mert évezredekre nyúlik vissza az irodalma, a tényeket javarészt érzelmek, indulatok és fixa ideák helyettesítik; és átkozott is, mert a lélek testre gyakorolt hatásának túlbecsülése tömegeket ölt meg, alulbecsülése pedig úgyszintén.

Közvetetten

Ha arról gondolkodunk, hogy a lélek milyen KÖZVETETT módokon tud hatással lenni a testre, eszünkbe juthat az önpusztító életmód, a felesleges kockázatvállalás, az öngyilkosság, és azonnal elnyomunk egy ásítást. Unalmas, közhelyes, lapos, érdektelen témák, hiszen mindenki erről papol, erről mondanak beszédet a politikusok, kit érdekel?

Van igazság ebben, de csak addig tűnik érdektelennek a szobája magányában pisztolyt a halántékához szorító, elkeseredett fickó témája, amíg nem kezdünk el a végső válasz után ásni egyre mélyebbre és mélyebbre.

A nagy igazság nem ott lesz, hogy az illető elkeseredett, kirúgták a munkahelyéről, magányos, vesztesnek érzi magát, nem lát megoldást a helyzetére, menekülni akar, gyáva – hanem sokkal inkább ott, hogy hogyan keletkezik az a gondolat, hogy „Nem bírom tovább?”, honnan van az a viselkedésminta, ami a lelket saját teste hóhérjává teszi, és miért hiszi, hogy ez megoldás valamire? Hogyan kerül bele a lehetséges választások paklijába a test megölése? Na, ezek az igazán érdekes kérdések, mert ha választ találunk rájuk, új időszámítás kezdődik.

Bumm, a fejembe

Ha elég időt szánnék az életem átpásztázására, lehetséges, hogy találnék valakit, akit ismertem valamikor, és aki öngyilkos lett, de hirtelen senki nem jut eszembe. Persze, sokféle öngyilkosság van, itt most kifejezetten a leglátványosabb változatára gondolok: egy tettre, ami gyors lefolyású, brutális, és hullát hagy maga után.

Egy második világháborúról írt elemzésben olvastam, hogy a japán szamuráj-hagyományok nagyban hozzájárultak a japánok legyőzéséhez, mert a legkiválóbb tisztjeik és szakértőik követtek el rituális öngyilkosságot egy-egy hiba után. A saját erkölcsi kódexük gondoskodott arról, hogy veszítsenek. Hibázni emberi dolog, abból tanulni, felállni, korrigálni, újracsinálni sokkal produktívabb, mint a düh és a szégyen.

Életem egy részében megszállottja voltam a középkori japán kultúrának, és olyan mélyen magamévá tettem ezt a mentalitást, hogy a legapróbb hibák is égtelen haragra gerjesztettek saját magammal szemben. Rengetegszer éreztem úgy, hogy egy hajszál választ el attól, hogy torkon szúrjam ezt a testet, ami van nekem.

„A világnak csak győztesekre van szüksége, a veszteseknek nincs joguk élni” – ez a dühös, fröcsögő, minden ízében tökéletesen ésszerűtlen, elmebeteg eszme majdnem az életembe került. Pedig, ha kicsit belegondolunk ebbe, azt találjuk, hogy a kijelentés nem életszerű, nem tud építeni, csak rombolni, és alighanem egy pszichopata találta ki azzal a céllal, hogy legyen indoka másokat megölni.

Hagyományok, kultúra, vallási előírások. Ez csak a felszín.

Szóval, ott áll valaki a szobában, csőre tölti, kibiztosítja a pisztolyt, a halántékához nyomja, meghúzza a ravaszt, a test holtan rogy össze. Vannak variációk: felvágja az ereit, vonat elé ugrik, ház tetejéről veti le magát, áramot használ, tűzet, mérget, altatót, a lehetőségek száma nagy, nem ez az érdekes.

Hanem az, hogy honnan ered ez a viselkedésminta, miért jut a lélek oda, hogy úgy dönt, megöli a testét? Mi az, hogy túl sok? Mi az, hogy elég? Mi az, hogy nem bírja tovább? Mit? És miért?

A szer, ami kábít

Másodkezi infók alapján írom, tehát így kezeljétek: drogot eredetileg vallási célzattal kezdtek el használni, a magasabb megismerés reményében; később kitartást, teherbírást, félelemnélküliséget, harci kedvet vártak tőle; még később pedig a menekülés eszközévé vált.

Ma, amikor drogfogyasztásról, függőségről beszélünk, drogos sztárokra, ködös tekintetű bulizó tinédzserekre (stb.) gondolunk, a tudat határainak tágítása, a kitartás, a teherbírás növelése, a félelemnélküliség elérése, a harci kedv felizzítása már fel sem merül. Csak a menekülés.

De mi menekül?

A test? Nem. A lélek menekül. És mi elől? Konkrétan mi elől?

Miért gondolja valaki azt, hogy ha nem veszi figyelembe a problémáját, akkor azzal valami történik?

Hogyan dönti el valaki, hogy drogot használ? Milyen okból? És mire számít? Nincsenek jó példák. Tehát mire számít? Arra, hogy nála mégsem lesznek káros hatások? Arra, hogy majd időben leáll? Hogyan állna le, ha ami miatt elkezdte, azzal semmi nem történik?

Ismertem egy kisportolt, életvidám, a nőknél sikeres, jól élő fickót, aki két év alatt olyan szinten leamortizálódott fizikailag a drogtól, hogy nem ismertük meg. Vajon ő, akit általánosan irigyelt mindenki, miért döntött a drog mellett? Mire számított? Mit keresett valójában?

A szer, ami nyomorba dönt

Az alkohol egyfajta idegméreg, ami csökkenti vagy teljesen felfüggeszti a racionális gondolkodást, a mozgáskoordinációt, a reflexeket. A régi mondás, mely szerint az „alkohol segít a vágyban, cserbenhagy a megvalósításban” sem alaptalan.

Az alkohol, funkcióját tekintve, a drogok közé sorolható. Hajdan tudattágítás céljával ittak, azután kitartást, teherbírást, féleleműzést, harci kedvet vártak tőle, majd a menekülés egyik elterjedt eszköze lett.

Egy valamikori külügyminiszter egykori popsztár fia néhány éve halt meg alkoholmérgezésben, 47 évesen. Az évtizedeken át tartó napi szintű ivászat következményeként vajon mit várt, milyen eredményt, ha nem ezt?

Apám nagyjából egész életében alkoholista volt, öcsém húszas évei elején volt az. A rokonságban rengeteg az alkoholista. Osztálytársaim közül többen lettek alkoholisták, régi, messzire sodródó barátaim között is akad nem kevés. Mint egy népbetegség, vagy járvány.

Honnan ez a viselkedésminta? Miért jött létre?

Füstfelhőbe burkolva

Olyan emberi közösségbe születtem, melyben majdnem mindenki láncdohányos volt: anyám, apám, nagyapám, a rokonság tekintélyes része, a család barátainak nagyobbik része.

Azok, akikhez gyakran jártunk vendégségbe, vagy akik hozzánk jöttek, a szomszédok, a telekszomszédok kb. 90 százaléka állandóan dohányzott.

Füstbe születtem bele, és amíg ki nem röppentem a családi fészekből, megtanultam vágni a füstöt, és jó sokáig visszatartani a lélegzetemet.

Egy-két drogost ismertem, néhány tucat alkoholistát, és több száz dohányfüggőt. Rengeteg embert láttam idegeskedni, hisztériázni, dühöngeni, sírni, remegni, zihálni, tudatilag annyira beszűkülni, hogy a beszédet nem értette, mert elvonási tüneteket okozott nála a dohányzás nélkül eltöltött néhány perc vagy óra.

Többeket ismertem, akik csak azért nem jártak moziba, mert nem voltak képesek elviselni dohányzás nélkül a film másfél-két óráját.

Közvetlen megfigyelésem nincs arról, hogy a dohányzás hogyan építi le a testet, nem látok bele a tüdőbe, a hörgőket sem látom, a külső jegyeket más is okozhatja. Amit látok, az a dohányzással kapcsolatos irracionálisan erős függőség.

Hogyan lesz a lélek függő? Hogyan válik függővé egy érzéstől, egy élménytől? Miért van rá szüksége? Miért ENNYIRE?

Ízes palacsinta

A táplálkozás súlyosan egyoldalúvá, egészen szélsőségessé válhat részben az élet nehézségei előli menekülés miatt, részben az ízek miatt, melyek tagadhatatlanul függőséget válthatnak ki. Innen nézve az ízek drogok.

A táplálkozás célja a test táplálása. Bármilyen egyéb cél másodlagos, és szabadon választott, ha az első maximálisan teljesült, és ha nem okoz nehézséget a testnek.

Talán nem tévedek, ha azt mondom, hogy a mesterségesen felerősített és mesterségesen kikevert ízek eleve olyan alapanyagokat, alkotóelemeket tartalmaznak, melyek önmagukban alkalmasak a függőség kiváltására. Ma már alig találni olyan élelmiszert, ami ne lenne „ízfokozva”. Ha alaposak vagyunk, egészen megdöbbentő példákat találunk erre.

Az élelmiszeripar néhány évtizede a vegyipari termékek legfőbb felvásárlójává vált. Annak érdekében, hogy az élelmiszerek gyorsabban és gazdaságosabban készüljenek el, szebb színűek, kezelhetőbb állagúak, erőteljesebb illatúak, erőteljesebb ízűek legyenek, tovább elálljanak (vagyis elszállíthassák őket a világ másik végéig, ahol még eltölthetnek néhány napot, hetet vagy hónapot a boltok polcain), vegyipari termékek garmadáját adják hozzájuk, melyek egyikére sem lenne szükség.

Gyakran a legerőteljesebb ízű fűszereket is ízfokozzák, sok esetben pedig már fűszer sincs, csak az íz, az úgynevezett „aroma”.

Bennem nagyon sokféle függőség alakult ki bizonyos ízek felé, és még jelen pillanatban is vannak ilyen függőségeim, amiktől szenvedek. Voltam függő palacsintától, lekvártól, kakaótól, csokoládétól, makarónitól, pizzától és még sok mástól is. A függőség arra sarkallt, hogy amilyen gyakran csak lehet, egyek, igyak az ízt hordozó élelmiszerből. Ez vezetett ahhoz, hogy tizenévesen kb. 2 éven át napi minimum 1 liter kakaót ittam, heteken át ettem minden nap tésztát és így tovább.

Mi baja eshet a testnek, ha félévente beletesznek 20 deka csokoládét? Nyilvánvalóan semmi. De ha naponta tesznek bele ennyit, vagy félnaponta, vagy óránként, a függőség mértékével arányosan, akkor vajon ez mit okoz a testben?

A táplálkozás biológiai célja a test táplálása, vagyis az evés az emésztésért történik. Az ízfüggőséggel ez átalakul, az evés célja a függőség kielégítése lesz, a cél a száj élménye, nem az emésztés.

De vajon mi az, ami függővé válik az ízektől? A test? Még akkor is, ha le tudjuk ezt vezetni biológiai, kémiai reakciókig, a kérdés az, hogy miért fontos ez, miért van rá igény? És másnak miért nincs? Az egyik ember miért veszik meg a paradicsomos káposzta ízétől, a másik miért hányja el magát a szagától?

Az élmény

A 70-es években az volt az elterjedt nézett a pszichológiában, hogy az autóversenyzők elmebetegek, akiket az életveszély éltet. Egy akkortájt felkapott író-pszichológus házaspár interjúkat készített Carroll Shelby-vel, akivel együtt töltöttek néhány napot: többször találkoztak, bekapcsolták a vállra vehető, mikrofonos szalagos magnót, és beszélgettek. Egyik délután Shelby sportkocsijával mentek valahová, az út során előállt egy olyan helyzet, amitől a házaspár percekre elnémult, mert azt hitték, hogy itt a vég; eközben Shelby hosszasan, tréfálkozva válaszolt a korábban feltett kérdésre, új kazettát keresett a kosárban, bedugta a magnóba, tekerte, hogy megtalálja a kedvenc zenéjét, közben egy kézzel vezetett, és könnyedén elkerülte a balesetet.

A házaspár becsületére legyen mondva, hogy képesek voltak felismerni a tényt, mely szerint az autóversenyzők nem úgy vezetnek, nem úgy érzékelik a kocsit, nem úgy látják át a vezetési szituációt, mint mások.

A tényt el kell ismerni: a veszélyes tevékenységekben, az extrém sportokban is van nagy adag szakértelem, tehetség, rátermettség. Ettől azonban még mindig ott hordozzák magukban a halál lehetőségét, minden pillanatban.

Abban az időben, amikor bejött Magyarországra a bungee-jumping, néhányan próbáltak rávenni, hogy menjek el velük ugrani. Nem mentem. Döntésemből azt a következtetést vonták le, hogy gyáva vagyok. Úgy találtam, hogy a kötélugrásnak vannak veszélyei, történtek balesetek, emberek lettek nyomorékok vagy haltak meg, én meg úgy gondoltam, hogy az életem a céljaim miatt értékesebb annál, minthogy a semmiért kockára tegyem.

Adrenalin-függőségnek nevezik azt, amikor valaki az izgalom miatt keresi az életveszélyt.

Miért teszi kockára a lélek a teste épségét, a teste életét egy néhány másodpercig, percig vagy óráig tartó élmény kedvéért?

Egy régi filmben az inkvizítor egy nő levágott hajából fonatot készített, a fonat egyik végét egy nehéz, hegyes kard markolatára hurkolta, a másik végét a mennyezeten lévő kampóra akasztotta, és úgy aludt, hogy a kard hegye a nyakára irányuljon. Azt mondta, ha Isten helytelennek tarja, amit tesz, akkor nagyon könnyen megállíthatja…

Elég volt?

Január 2. óta edzek újra, bő tíz év kihagyás után. Jelenleg ott tartok, hogy minden második nap edzek, kevés gyakorlatot végzek, és majdnem mindegyiket bukásig csinálom.

A bukás azt jelenti, hogy nincs előírt ismétlésszám, annyit csinálok, amennyit bírok. Például 3-szor amennyi megy.

Ennek köszönhetően minden másnap tapasztalom a különbséget: mikor elég valami a testnek, és mikor elég a léleknek.

Nekiállok fekvőtámaszokat nyomni, eljutok ötvenig, azt gondolom, hogy na, ez már nem kevés, elég is volt. De ez nem bukás, csak fáradság. Na, jó, akkor legyen még öt. És még öt. Ok, már hatvan. Még egy kicsit. Na, most már nagyon kéne a hetven. Iszonyú küszködésekkel megcsinálom a hetvenedik fekvőtámaszt is. Jól van, ez már tényleg elég.

De minek elég? Kinek? Nekem? A testemnek? Ki nem bírja tovább?

Minden másnap ezzel játszom a gyakorlatok során. Mennyi az elég, mikor van az, mi már jól hangzik, mit bírnék még? Hol elég nekem, hol elég a léleknek, hol elég a testnek?

Na, még egyet, na, még egyet, na… még… egyet… Ez nem a test bukása. Ez a lélek játéka. Na, ma ennyi ismétlést akarok, hogy jól nézzek ki. Ez is a lélek. Oké, akkor ez már elég, mert nem fog menni a többi. Ez is a lélek. Nem akarom magam teljesen lefárasztani, mert… Ez is a lélek.

Minden edzés után annyira fáradt vagyok, hogy több órába telik kiheverni, ez alatt az idő alatt érzem, ahogyan a fáradság, fájdalom lassan kimászik a testemből. De ez még mindig a lélek bukása, nem a test bukása (a bukás itt csak azt jelenti, hogy nem megy több ismétlés).

Mennyi van a testben, mennyi tartalék, mennyi erő, mennyi képesség, mennyi lehetőség, amit a lélek megállít, lekorlátoz? És nem az egészség védelmére gondolok. Csak arra a gondolatra, hogy ez már sok, oké, most elég, ennyi, kész.

A hír

Ez a fejezet a második részhez tartozna, de most kell leírnom, mert mire jön a következő cikk, már megtörténik.

Ha valaki megkérdezné, hogy mi a legnagyobb problémám az életben, azt felelném, hogy a korom. Ha húsz éves lennék, és itt tartanék, ahol most, nagyon jól érezném magam. De túl a negyvenen csak a szégyen van bennem, és mérhetetlenül sok önvád, amiért csak ennyire voltam eddig képes.

Mondják, az élet produkálja a legjobb sztorikat, a leghihetetlenebb eseményeket. És most, nemrég, történt egy ilyen, méghozzá velem.

Tulajdonképpen semmi jelentősége, objektíven nézve, de szubjektíven annál több van neki.

Nagyon régóta nem tudok elszámolni az életem egy részével, húszas éveim eleje, tinédzserkorom eléggé zavaros. Nem az eseményeket, történéseket tekintve, hanem az időpontokat, dátumokat tekintve. Folyton összekeverek időpontokat, mikor kezdtem ezt vagy azt az iskolát, mikor fejeztem be, amikor húgom született, melyikbe jártam éppen és így tovább. Ezt betudtam annak, hogy rossz a memóriám, meg annak, hogy novemberi vagyok, és évvesztes.

A Sakál napja óta kissé misztikus iratokként gondolok a születési anyakönyvi kivonatokra. Ezt az érzést csak fokozta az, hogy soha életemben nem láttam ilyet.

Vagyis, a közelmúltig nem láttam egyet sem.

Véletlenül került elő az enyém, és komolyan mondom, nevetségesen hosszú ideig tartott felfogni, amit látok rajta. Apámmal kapcsolatos ellenérzéseim miatt állandóan abban reménykedtem, hogy örökbe fogadtak, más az apám, valami normális emberi lény. Hát nem, ő az, sajnos. De valami sokkal jobb, sokkal szebb, sokkal csodálatosabb dolgot találtam azon a születési anyakönyvi kivonaton.

Azt hittem, hogy elmúltam már negyven, de nem, még nem, még csak 39 vagyok! És bár sajnos igaz, hogy holnap este 18:43-kor már negyven leszek, de MÉG NEM vagyok annyi, és ez olyan, mintha visszakaptam volna három évet az életemből!!!

Amióta tudom, néhány napja, eufórikus állapotban vagyok. Szenvedtem is sokat ezzel a cikkel, mert meg kellett komolyodnom ahhoz, hogy megírjam, és nem ment. Szóval, persze, nem vagyok fiatal, de öreg sem. És ez jó. Nagyon jó.

Az első személyim elveszett, egy csomó iratom elveszett, bizonyítványaim, mindenféle iratom, még nem tudom pontosan végigkövetni, hogy hogyan is sikerült elveszítenem ezt a pár évet, de sikerült. Sejtem, hogy mi a válasz, de megtartom magamnak. Okmánycserék jönnek, lehet, hogy megbüntetnek, de kit érdekel?!

És hogyan jön ez ide?

Ez már a lélek KÖZVETLEN hatása a testre, de muszáj volt ma beleírnom a cikkbe, mert egy hét múlva már nem lesz ekkora dolog.

Éltem az életem, nem volt semmi kirívó, semmi változás semmiben, csak a szokásos. És bejött egy hír. Egy darab információ. Egy papírra nyomtatott évszám. Csak ennyi. Fény, tinta, papír. És megváltoztam tőle. Napok óta örülök mindennek, mint egy bolond, az arckifejezésem is más lett, az edzés is könnyebben megy – FÉNY, TINTA, PAPÍR.

Értitek? Ezt én csinálom, én csinálom a testemmel.

Ha valamilyen képtelen módon az derült volna ki, hogy harminc éves sem vagyok, hát nem is tudom… a Holdig ugrottam volna örömömben.

Ha valamilyen módon meg az derült volna ki, hogy elmúltam ötven, talán már nem élek. De biztosan nem írok.

Nekem mindegy, hogy a testem 17, 34, 51 éves vagy több, vagy kevesebb. A saját eredményeim alapján tartom magam öregnek, nem a naptár miatt. Nem tartok ott, ahol szerintem kellene. Ennyi az egész.

Egy hír, egy információ, fény, tinta, papír, és a következmények beláthatatlanok lehetnek, pozitív és negatív irányban egyaránt, a testre nézve.

Most ti jöttök

A következő cikk 1 hét múlva jön, a témája a lélek KÖZVETLEN befolyása a testre.

Ha bármit kihagytam a KÖZVETETT befolyásolás témájából, jelezzétek.

A következő cikkhez mindenki kap jelszót, aki kommentel ehhez a cikkhez, aki nem kommentel, az nem kap. Szabadon, visszafogottság nélkül fejtsétek ki a véleményeteket.

Kérdések nektek:

1. Szerintetek mi van annak hátterében, amikor a lélek szembefordul a testével?

2. Honnan van az öngyilkosság viselkedésmintája?

3. Mi a függőség?

4. Mitől van a függőség? Mi váltja ki? Miért van ereje?

5. Miért menekül a lélek? Mi elől menekül?

6. A lélek miért adja fel előbb, mint a test?

7. Itt nem fogalmazok meg konkrét kérdést, csak érdekel, hogy mi a véleményetek az öngyilkosságról, a drogról, az alkoholról, dohányzásról, adrenalin-függőségről, és van-e személyes tapasztalatotok ezek bármelyikéről.

Share

Commentek

Előző

Legendáink megölnek minket

Következő

A félelem íze nemzetközi trailer

  1. Alex

    Marton.juhasz írta:

    ” A megértés minden esetben megszünteti a függőséget. A teljes, tiszta megértés, felismerés.”

    A kérdésem az, hogy miként éred el a “praxisodban”, hogy az illúziót felfogják, teljesen ellengedjék a gondolathoz kötött érzelmeket?

    • marton.juhasz

      “A kérdésem az, hogy miként éred el a “praxisodban”, hogy az illúziót felfogják, teljesen elengedjék a gondolathoz kötött érzelmeket?”
      Válasz: Egyszerű: Puszta kommunikációval. Ez nem mindig könnyű. Főleg akkor nem,ha az illető éppen megvonásban szenved, “kattog”. Úgy szerintem el sem lehetne érni. Sokkal könnyebb, ha rendelkezésre áll a függőség tárgya. Így helyreáll a rend az illető gondolkodásában és érzelemvilágában. Így felfogja a szavakat és azok értelmét. Én is cigarettázás közben váltam meg a függőségemtől: amikor az utolsó szál cigarettámat szívtam, akkor már nem voltam függő. Leszögezném, hogy a módszert nem  én találtam ki, hanem egy Allen Carr nevű fickó, aki már nincs ugyan az élők sorában, de holtában is milliókat szoktat le a dohányzásról. Először a világon nem szokásként, hanem drogfüggőségként kezelte a dohányzást. Én csak annyiban gondoltam ezt tovább, hogy ez a módszer működik más drogok esetében is, nemcsak a nikotin esetében. Az illúziót úgy szüntetjük meg, hogy megmutatjuk, hogy az. Én magam rengeteg ideig hittem, hogy élvezem a dohányzást. Dohányzás közben kellett megkérdeznem magamtól: Mit élvezek benne? És semmit nem találtam. Illúziólufi kipukkadt. Legalábbis az egyik része. A legtöbb esetben minden egyes drog köré konkrét ideológia van alkotva. Ezek gondolatokból állnak, melyek elfogadása hozza létre az illúziót. Többsége előre gyártott, utána mi hozzuk létre a személyre szabottat. (Pl. mit “nem tudnánk” megtenni nélküle).
      Éppen ez az oka annak, hogy a puszta magyarázás nem elég. Akkor már mindenki, aki ilyen csapdába esett rég kimászott volna belőle. Nem a hátrányok bemutatása áll a középpontban, hanem a drog működésének bemutatása. Ezért fontos, hogy rendelkezésre álljon a drog. Nos a nikotin esetében le lehetett bonyolítani legálisan ilyen kezeléseket. Ugyanis dohányozni nem illegális. Más drogfüggők esetében szóba sem jöhet. Ha lenne egy ilyen intézetem, akkor mindenképpen szükség lenne arra, hogy pl. egy heroinfüggőnek legyen bőven heroinja. Másképpen meg sem hallaná, amit mondok. Csakhogy ez illegális tevékenység. Na de ez már egy másik téma lenne.
      Aki most azt gondolja, hogy lehetetlen beszélni egy drogossal, aki éppen “imádott” szere hatása alatt áll az téved. Az emberi szervezet egy csoda. Minden méreggel szemben képes kiépíteni nagymértékű immunitást. Ez magyarázza az összes “drogkarriert”. Az igazság pont az ellenkezője: Addig nem lehet vele beszélni, amég megvonásban szenved. (Ez az oka az összes drogrehabilitációs módszer teljes kudarcának. Az innen kikerültek nagy része visszaesik, akik nem azok minden esetben megtartóztatják magukat, vagyis az életüket harcban élik tovább, akkor is ha sikerül életük végéig kitartaniuk. Az utolsó szóban van a lényeg. Nemdrogosoknak nem kell kibírniuk semmit, nem szenvednem megvonásban és nem érzik, hogy meg lettek fosztva valamitől.)
      Én magam hosszú ideig úgy jártam munkába, hogy indulás előtt magamhoz vettem “szükséges” adagomat. Azonban ilyen-olyan okok miatt ez néhányszor kimaradt. Ilyenkor sok munkatársam,barátom megjegyezte: “MI van ma veled? Rosszul nézel ki.” Vagy: “Olyan furcsa vagy. Nem ilyen szoktál lenni.” Ebben  a fázisban a drog azt éri el, hogy az embert az első adag előtti állapotba helyezi vissza. Megvonás alatt képtelenség ezt észrevenni,felfogni.
      A köntösért és a túlmagyarázásért elnézést, de eszem ágában sincs konkrétumokat írni. Ez csak elmélet.  Ilyen klinikák már léteznek mindenhol a világon. Sikeresek. 90% fölötti a sikerarányuk, pénzvisszafizetési  garancia is van. A nikotinfüggők jól jártak. De mi lesz a többiekkel?
      Ismétlem: Ez SZIGORÚAN csak elmélet. Ezek gyakorlatba ültetése illegális tevékenység és súlyos következményekkel (szabadságvesztés) jár.

    • marton.juhasz

      Szóval az igazi gyakorlatias válasz: Sehogy. A “praxis” szó egy puszta szóvirág. Semmi ilyesmit nem teszek a gyakorlatban. Úgy is mondhatom: Semmi ilyesmit nem tehetek a gyakorlatban, hacsak nem vállalom a börtönt vagy a meghurcolást, a közutálatot stb. És én sajnos nem vagyok egy mártír típus és nem vállalom. Eredmények nélkül meg főleg nem. Ilyesmit legálisan lebonyolítani sajnos nem lehet. És tudomásom szerint semmi hasonló nem működik legálisan sehol a világon. (Drogrehabra tilos drogot bevinni, helyette gyógyszereket kapsz, melyekre szintén rászoksz. Számomra bicsaknyitogató, hogy ezt valakik megengedik.)

      Ezek csak elméleti alapok és az egész nagyon felszínes. Nem részletes és főként nem kidolgozott. És még így is hatékonyabb mint bármilyen hivatalos és intézményesített rehabilitáció. Hogy ezt a kijelentést mire alapozom azt legyen az én titkom. A lényeg,hogy a drogcsapda a legkifinomultabb csapda, amit ember ember ellen létrehozott. De mindennek van hatékony ellenszere, így ennek is. És ez a módszer évtizedek óta biztosan létezik. Hogy létezett a régebben is hasonló elveken működő kezelés azt nem tudom. Abba pedig főként nem akarok itt belemenni, hogy amikor ez a módszer bebizonyította a nikotin esetében brutális hatékonyságát, akkor nem állt mellé sem a politika, sem a gazdaság, sem a média. És főként nem kezdték el feltárni, hogy más drogok esetében is működik-e. Nem hiszem, hogy le tudnék szoktatni egy heroinfüggőt, mert sosem heroinoztam. Egy marihuánafüggőt viszont bármikor. Ismerem az össze illúziót, az összes kérdést, az összes választ.

      Képzeljük el: Egy volt heroinfüggő, aki kezeléseket tart, elismerés övezi, módszere hatékony és legálisan vezeti egy ilyen intézet egy részlegét. Hahahhahahahahah….hogyne…persze…szép álom lenne…Még a felvetés is automatikus elutasítást vált ki. Egy drogost? Mindegy, hogy csak az volt! Hogyan tudna segíteni bárkinek is egy drogos? Azt sem érdemli meg, hogy levegőt vegyen! Egyébként is minden drogos vagy volt drogos hülye és kész és amúgy sem lehet tőlük megszabadulni teljesen!!! Aki egyszer függő lett, az az is marad!!

      Az ilyen és ehhez hasonló gondolatok a leghalálosabb csapás azok számára, akik foglalkoznak ezzel a témával. Aki ezeket elhiszi, akkor azért, mert jó esetben csak beszűkíti, rossz esetben benne tartja a csapdában örökre. Ha pedig tudja, hogy ez nem igaz,akkor azért, mert rengeteg akadályt gördítenek az ilyen eszmék az útjába. Meglepődnék, ha nem ez lenne eredeti rendeltetésük.

      Az igazság az, hogy bármilyen drogról leszokni nevetségesen könnyű. A nikotinról is. A heroinról is. Bármiről. Csernus Imre leszokott a heroinról és nem szokott le a nikotinról. Érdekes nem? És már régen megtaláltuk az okát annak, hogy ez hogyan lehetséges. Mégegyszer mondom: bármilyen drogról leszokni nevetségesen könnyű.

    • Alex

      Köszi a választ.

      ” Sokkal könnyebb, ha rendelkezésre áll a függőség tárgya.”

      Amit leírtál arról nekem azonnal a homeopátia jutott eszembe. Annak az egyik alapelve a hasonlóságelv. Kutyaharapást szőrivel. Ez az elv már nagyon régen ismert és amit leírtál más megfogalmazásban, de ugyanaz. Ezért teljes mértékben elismerem, hogy működhet, sőt, azt gondolom, hogy nagyon hasznos dolgokról írsz. Hozzáteszem még, hogy lehet megoldása a képletnek, amit ma szerinted nehéz megtenni, ha nem akarod a börtönt kockáztatni.

      A homeopátia ugyanis az egyes anyagokban lévő rezgést viszi be a szervezetbe. Sokszor az eredeti anyag már fizikailag nincs is benne a homeopatikumban, csak az eredeti anyagról szóló információ. Régebben a szifilisz gyógyításában a higanyt használták nagyon jó eredményekkel, csak mivel a higany nagyon mérgező anyag, ezért sokszor a szifiliszből kigyógyult egyén a higany okozta károsodásokba halt bele. Okos emberek erre csináltak a higanyból homeopatiás szert és a eredmények ugyanúgy jelentkeztek, míg a fizikai higyan okozta hatások nem, hisz lényegében a paciens fizikai higanyt ne vett magához, csak egy szert, ami olyan infót tartalmazott , amit a szervezete úgy dekódolt, hogy ez higany.

      Vagyis ötlet szinten azt ajánlanám, hogy a heroinból és egyébb drogokból is potencionálás útján kinyerném a rezgést (az információt) és ezeket a szereket adnám be a függő betegnek. Ez a szer képvislené a függőség tárgyát, habár maga a drog már nem volna fizikailag jelen, csupán a lenyomata. Ez biztosan nem lenne illegális, hisz a kezelésbe nem használnál drogot (a homeopatiás szerek legálisak), ezért lehetne vele kipróbálni a elképzelésedet annélkül, hogy kockáztatnád, hogy valaki rádszáll. A szer és a kommunikáció kombinációja szerintem nagyon biztató eredményeket hozhat, ahogy azt magad is feltételezed.

      Egyébbként maga a kommunkáció nagyon érdekelne, mert ez legalább olyan fontos, ha nem fontosabb, mint maga a fűggőség tárgya.

    • Alex

      Utánnanéztem a neten és rögtön találtam is róla információkat, hogy ezen a szállon már elindultak mások is, csak hát elég homály fedi, mert a klasszikus orvostudomány nem igazán örül neki.

      http://www.afionline.org/articles/natural-methods-for-overcoming-heroin-addiction-153672.htm

      http://www.thanhniennews.com/health/da-nang-doctors-claim-to-have-homeopathic-cure-for-heroin-addiction-32388.html

    • Alex

      A nikotint drogfűggőségekhez sorolod és milyen érdekes, hogy az egyik általam küldött linken a Tabacum (tabacum nicotiana) homeopatiás szert -amelyet a dohányból nyernek –  ajánlják a heroin szenvedély kezelésére. Hasonló a hasonlót gyógyítja.

  2. marton.juhasz

    Hogy mi a függőség? Én azt tapasztaltam,hogy minden esetben puszta illúzióról van szó, és nem komoly fizikai függőségről. Körülbelül 8 évig erős dohányos voltam, majd “jött” egy Allen Carr nevű fickó, aki elmagyarázta nekem, hogy ez hogyan működik és miért olyan, amilyen. Amint megértettem a függőségem is megszűnt, azonnal és mindössze minimális fizikai kellemetlenségeket tapasztaltam és azt is csak nagyon rövid ideig. A lényeg,ami függőségben tartott nem maga a nikotin, hanem a rengeteg illúzió, amit tápláltam iránta. ” A dohányzás megnyugtat.”  ” A dohányzásról nagyon nehéz leszokni.” És hasonlók. Általánosan elterjedt mítoszok ezek, melyeknek éppen az ellenkezője igaz. Nos, akkor mitől is voltam függő? Mit kerestem? Amikor még elhittem, hogy a dohányzás megnyugtat, akkor pl. a “nyugalmat”. Ma már tudom, hogy az idegességet és a bizonytalanságot az első cigaretta váltotta ki. A második pedig elűzi ezt. És meg is van az illúzió.

    Alkoholista sohasem voltam ezért erről nemigen tudok nyilatkozni. Ismertem néhány alkoholistát és azt láttam, hogy szintén egy illúzió a probléma és nem maga az alkohol, mert ennek a méregnek sincsenek komolyabb fizikai elvonási tünetei. A kézremegés nem komoly tünet és nincs fizikai fájdalom sem. Akkor miért olyan nehéz abbahagyni?

    Sosem ismertem egyetlen heroinfüggőt sem, magam soha nem próbáltam a heroint  de informálódásom eredménye az, hogy a heroin elvonási tünetei kb. olyanok, mint egy enyhébb influenza. Nos, van köztetek olyan, aki képtelen lenne elviselni egy influenzát? Akkor miért olyan nehéz abbahagyni? Szerintem itt is a félelem és a mítoszok a valódi problémák. Ettől függetlenül a heroin, az alkohol és a dohány kábítószer, klasszikus értelemben, mert ürességérzetet hagynak maguk után, ha úgy tetszik elvonási tünet, de nem olyan minőségben és mértékben léteznek,mint  a mítoszok szerint. Az viszont tény, hogy nem válogat társadalmi rétegeket, intelligenciaszintet és semmit. Ha nem vagyunk vele tisztában, hogy mi történik, akkor könnyen csapdába lehet esni, mert nem értjük mi történik és ezért félni kezdünk, elkezdünk hinni a mítoszoknak sőt, mi magunk is gyártunk néhányat,ami személyre szól.

    Körülbelül 5 évig használtam hasisalapú, vagy ahhoz nagyon hasonló  drogokat. Ennél a résznél fog a leginkább látszani, hogy mennyire kevés köze van a függőségeknek az anyagokhoz. Érdekes, mert ennél a szernél nincsenek elvonási tünetek, a legcsekélyebbek sem. Persze vannak, akik állítják ennek az ellenkezőjét, de tudom, hogy ennek néhány mítosz az oka és nem maga a hatóanyag. A mítoszokat pedig tekintélyek adják el,ahogyan anno tinédzserként nekem is. Tehát nincs fizikai függőség, a legcsekélyebb sem, tudom, tapasztaltam. De függőség mégis van. Mitől? Illúzióktól. Segít ellazulni, örömet okoz, élvezetet, élményt nyújt stb… Ezek a mítoszok okozzák a függőséget és nem maga a hatóanyag. Ebben az értelemben a hasis nem kábítószer, mert nem okoz ürességérzetet és semmiféle fizikai elvonási tünet nem jelentkezik,mint a dohány, alkohol, heroin esetében. Mégis irracionálisan erős függőség alakulhat ki vele szemben. Ezek kizárólagos okai mítoszok. Amint felfogjuk az igazságot a félelem eltűnik, így a függőség is. Én azt a következtetést tudom levonni a tapasztalataimból,hogy a függőség: félelem. A megfosztottság érzésétől való félelem. Viszont amint megértjük, hogy nem leszünk megfosztva semmitől, hanem eddig voltunk megfosztva valamitől, akkor a függőség az egyik pillanatban még létezett, a másikban nyoma sincs. A megértés minden esetben megszünteti a függőséget. A teljes, tiszta megértés, felismerés.

    A legtöbben, akik elkerülték ezeket a csapdákat hajlamosak egyszerűen rávágni, hogy az illető “hülye”, nem normális stb, de ezzel aztán igazán nem fogunk a dolgok mélyére látni. Rengeteg orvos végzettségű ember van, aki foglalkozik drogbetegségekkel. Életükben nem drogoztak. És nem is hatékonyak. Elmondhatom, hogy én hatékonyabb vagyok nálunk és a praxisom is sokkal megalapozottabb, mert ismerem belülről a folyamatokat. A dohányosok többsége se nem  akaratgyenge se nem hülye. Egyszerűen csak beleestek egy csapdába, amiből megértés nélkül nem lehet 100%ig kimászni. Rengeteg volt dohányos van, aki évekkel a leszokás után is vágyik egy cigarettára. Azt hiszi nyújt valamit. Az ilyen esetekben az illető valójában függő, csak megtartóztatja magát. De mitől függő, amikor a nikotin már réges régen távozott a szervezetéből? Értitek?

    Örömömre szolgál, ha sikerült eloszlatnom  néhány tévhitet. Aki ítélkezni kíván, tegye, aki elveti az egészet, az cáfolja valódi érvekkel, és a tapasztalataira alapozzon.  Nem állítom, hogy én tudok erről a legtöbbet ezen a bolygón,de annyit állíthatok, hogy nagyon is van fogalmam arról, amit írok. Emlékezzetek: a “praxisom” igencsak megalapozott. Köszönöm a hozzászólási lehetőséget. 🙂

     

     

    • marton.juhasz

       

      Alex írta:

      “A kérdésem az, hogy miként éred el a “praxisodban”, hogy az illúziót felfogják, teljesen elengedjék a gondolathoz kötött érzelmeket?”

      Válasz: Egyszerű: Puszta kommunikációval. Ez nem mindig könnyű. Főleg akkor nem,ha az illető éppen megvonásban szenved, “kattog”. Úgy szerintem el sem lehetne érni. Sokkal könnyebb, ha rendelkezésre áll a függőség tárgya. Így helyreáll a rend az illető gondolkodásában és érzelemvilágában. Így felfogja a szavakat és azok értelmét. Én is cigarettázás közben váltam meg a függőségemtől: amikor az utolsó szál cigarettámat szívtam, akkor már nem voltam függő. Leszögezném, hogy a módszert nem  én találtam ki, hanem egy Allen Carr nevű fickó, aki már nincs ugyan az élők sorában, de holtában is milliókat szoktat le a dohányzásról. Először a világon nem szokásként, hanem drogfüggőségként kezelte a dohányzást. Én csak annyiban gondoltam ezt tovább, hogy ez a módszer működik más drogok esetében is, nemcsak a nikotin esetében. Az illúziót úgy szüntetjük meg, hogy megmutatjuk, hogy az. Én magam rengeteg ideig hittem, hogy élvezem a dohányzást. Dohányzás közben kellett megkérdeznem magamtól: Mit élvezek benne? És semmit nem találtam. Illúziólufi kipukkadt. Legalábbis az egyik része. A legtöbb esetben minden egyes drog köré konkrét ideológia van alkotva. Ezek gondolatokból állnak, melyek elfogadása hozza létre az illúziót. Többsége előre gyártott, utána mi hozzuk létre a személyre szabottat. (Pl. mit “nem tudnánk” megtenni nélküle).

      Éppen ez az oka annak, hogy a puszta magyarázás nem elég. Akkor már mindenki, aki ilyen csapdába esett rég kimászott volna belőle. Nem a hátrányok bemutatása áll a középpontban, hanem a drog működésének bemutatása. Ezért fontos, hogy rendelkezésre álljon a drog. Nos a nikotin esetében le lehetett bonyolítani legálisan ilyen kezeléseket. Ugyanis dohányozni nem illegális. Más drogfüggők esetében szóba sem jöhet. Ha lenne egy ilyen intézetem, akkor mindenképpen szükség lenne arra, hogy pl. egy heroinfüggőnek legyen bőven heroinja. Másképpen meg sem hallaná, amit mondok. Csakhogy ez illegális tevékenység. Na de ez már egy másik téma lenne.

      Aki most azt gondolja, hogy lehetetlen beszélni egy drogossal, aki éppen “imádott” szere hatása alatt áll az téved. Az emberi szervezet egy csoda. Minden méreggel szemben képes kiépíteni nagymértékű immunitást. Ez magyarázza az összes “drogkarriert”. Az igazság pont az ellenkezője: Addig nem lehet vele beszélni, amég megvonásban szenved. (Ez az oka az összes drogrehabilitációs módszer teljes kudarcának. Az innen kikerültek nagy része visszaesik, akik nem azok minden esetben megtartóztatják magukat, vagyis az életüket harcban élik tovább, akkor is ha sikerül életük végéig kitartaniuk. Az utolsó szóban van a lényeg. Nemdrogosoknak nem kell kibírniuk semmit, nem szenvednem megvonásban és nem érzik, hogy meg lettek fosztva valamitől.)

      Én magam hosszú ideig úgy jártam munkába, hogy indulás előtt magamhoz vettem “szükséges” adagomat. Azonban ilyen-olyan okok miatt ez néhányszor kimaradt. Ilyenkor sok munkatársam,barátom megjegyezte: “MI van ma veled? Rosszul nézel ki.” Vagy: “Olyan furcsa vagy. Nem ilyen szoktál lenni.” Ebben  a fázisban a drog azt éri el, hogy az embert az első adag előtti állapotba helyezi vissza. Megvonás alatt képtelenség ezt észrevenni,felfogni.

      A köntösért és a túlmagyarázásért elnézést, de eszem ágában sincs konkrétumokat írni. Ez csak elmélet.  Ilyen klinikák már léteznek mindenhol a világon. Sikeresek. 90% fölötti a sikerarányuk, pénzvisszafizetési  garancia is van. A nikotinfüggők jól jártak. De mi lesz a többiekkel?

      Ismétlem: Ez SZIGORÚAN csak elmélet. Ezek gyakorlatba ültetése illegális tevékenység és súlyos következményekkel (szabadságvesztés) jár.

  3. Mese

    ELÉG VOLT?

    “Nekiállok fekvőtámaszokat nyomni, eljutok ötvenig, azt gondolom, hogy na, ez már nem kevés, elég is volt. De ez nem bukás, csak fáradság. Na, jó, akkor legyen még öt. És még öt. Ok, már hatvan. Még egy kicsit. Na, most már nagyon kéne a hetven. Iszonyú küszködésekkel megcsinálom a hetvenedik fekvőtámaszt is. Jól van, ez már tényleg elég.

    De minek elég? Kinek? Nekem? A testemnek? Ki nem bírja tovább?

    Minden másnap ezzel játszom a gyakorlatok során. Mennyi az elég, mikor van az, mi már jól hangzik, mit bírnék még? Hol elég nekem, hol elég a léleknek, hol elég a testnek?

    Na, még egyet, na, még egyet, na… még… egyet… Ez nem a test bukása. Ez a lélek játéka. Na, ma ennyi ismétlést akarok, hogy jól nézzek ki. Ez is a lélek. Oké, akkor ez már elég, mert nem fog menni a többi. Ez is a lélek. Nem akarom magam teljesen lefárasztani, mert… Ez is a lélek.

    Minden edzés után annyira fáradt vagyok, hogy több órába telik kiheverni, ez alatt az idő alatt érzem, ahogyan a fáradság, fájdalom lassan kimászik a testemből. De ez még mindig a lélek bukása, nem a test bukása (a bukás itt csak azt jelenti, hogy nem megy több ismétlés).

    Mennyi van a testben, mennyi tartalék, mennyi erő, mennyi képesség, mennyi lehetőség, amit a lélek megállít, lekorlátoz? És nem az egészség védelmére gondolok. Csak arra a gondolatra, hogy ez már sok, oké, most elég, ennyi, kész.”

    Összeszedtem egy “kis” könyökgyulladást, valószínűleg azért, mert edzésen megerőltettem. A feldagadt részt már kezeltem fájdalomcsillapító és izomlazító balzsammal, tehéntúróval (gyulladáscsökkentő), sós fürdővel (finomítatlan, parajdi) és már tudom használni a karom. De nagyon érzékeny érintésre, a könyök rész. Gondolkodom, hogy elmenjek a sportkórházba, de meglátom, mennyire tudom magam gyógyítani, “kuruzsolni”. 🙂

    Szóval, kimentem a komfortzónámból és ezt találtam – fájdalmat. És ha arra gondolok, hogy nem is mentem az erőfeszítés határáig, akkor miért elégelte meg ezt is a testem? Vagy a lelkem? Jó kis tapasztalat… Mit tanuljak? Azt, hogy tartsak be némi fokozatosságot? De hát bírtam csinálni, így csináltam…

  4. prolizoli

    Duncan Shelley írta:

    …Azt hittem, hogy elmúltam már negyven, de nem, még nem, még csak 39 vagyok! És bár sajnos igaz, hogy holnap este 18:43-kor már negyven leszek, de MÉG NEM vagyok annyi, és ez olyan, mintha visszakaptam volna három évet az életemből!!!…

    Ez egy nagyon érdekes rejtély. Lehet, hogy amnéziád volt a múltban valami baleset következtében? 3 évvel hamarább, 3 évesen adtak be az oskolába? Az alapiskolás osztálytársaid sem emlékeznek rád? A szüleid miért nem mondták, mondjuk a 42-ik születésnapodon, hogy Duncan ez még csak a 39-ik? Ez egy regénybe illő történet is lehetne akár.

  5. Corsair

    Duncan Shelley írta:

    Kiküldtem a jelszavakat a 2. részhez.

    Aki kommentelt, és nem kapott jelszót, az jelezze.

    Szia Duncan,

    szeretnék jelszót. Köszönöm.

  6. Corsair

    Thirdeye Magister írta:

    Great írta:

    @ Thirdeye Magister:
    Ki üldözi és miért?

    Szerintem már ismered az álláspontomat .

    Mondhatnám , hogy egymást üldözzük , de ez szerintem becsapós megfogalmazás .
    Mondhatnám , hogy a rendszer üldözi , de az meg tág fogalom , hogy a rendszer .

    Szerintem más entitások üldözik . Nem mi vagyunk a tápláléklánc csúcsán .

    Hanem kik / Mik???

  7. Corsair

    Thirdeye Magister írta:

    Great írta:

    Ez lehet az öngyilkosság mögött, hogy ne találják meg a lelket.

    De ez miért kell neki? Elképzelésem sincs.

    Te valamit sejtesz . A lelkünket tényleg üldözik .

    Kik üldözik?

  8. Corsair

    A cikk olvasása közben végig az volt a gondolatom (egy hang valahol belül), hogy van itt még valami. (persze több minden is, de ez volt a legerősebb)

    Végig az járt a fejemben, hogy mindenki számára megvan minden variáció, amik közül dönthetünk.
    Hogy van az, ahogy aki éppen boldog mint állat, mert még csak 39 :skywalker:
    annak eszébe sem jut azt választani, hogy bumm a fejbe.
    Aki meg ott tart, hogy pisztoly a halántékhoz, miért azt választja teszem azt a helyett, hogy kitakarít, rendet rak maga körül, elmegy sétálni, vagy tudom is én.

    Szóval ki az aki választ annak a valakinek, aki örül, vagy éppen a kiszállást fontolgatja???

  9. Akilor

    Duncan Shelley írta:

    Mese írta:

    A szabályozó rendszerek folyamatosan „figyelik” a feszültséget, és ha ez egy nem kívánt érték fölé megy, jelzést küldenek az agynak, amely analizál, majd valamilyen döntést hoz. A döntést, a lélek végrehajtja.

    Tehát egy húsmassza utasítását végrehajtja a lélek? De miért? Miért ilyen idióta?

    Idióta? Valamire csak reagálnia kell, nem? A lélek ebben az “X” dimenziós világ csapdájában van, kevés információval magáról a létről, hogy mit is keres itt, mit kellene tennie a fejlődésért… viszont sok ingerrel, amire reagálnia kell/lehet. A “húsmassza” a kapcsolata a létezéssel.

  10. mezzanin

    lehet még kódot kérni a következőhöz? érdekel hogyan tovább..

  11. mezzanin

    1. Szerintetek mi van annak hátterében, amikor a lélek szembefordul a testével?

    Amit a lelkünkön nem tudunk változtatni, azt próbáljuk meg a testünkön. Pl.: a legjobb barátnőmhöz jobban vonzódnak a férfiak mert vékonyabb/szebbek a mellei/stb. Nyilván könnyebb elmenni egy plasztikai sebészhez, mint érdekesebb, vonzóbb személyiséggé válni. Könnyebb egy látható univerzáliának megfelelni, mint belső értékeket kibányászni magunkból. Vagy bevallani, hogy bennünk olyan nincs.
    Talán hasonló elv működik az öngyilkosságnál: nem akarunk belevágni önmagunk megváltoztatásába; a valóságunk teljes ellentétbe kerül a körülöttünk lévő valósággal. És mivel a tudatunk nehezen kezel többféle valóságot, az egyiknek mennie kell. És ha az egyik valóságot egy röpke pillanat alatt meg tudom szüntetni a testem megszüntetésével: mission accomplished.

    2. Honnan van az öngyilkosság viselkedésmintája?

    Minden kultúrában léteznek öngyilkosok, így tekinthető archetipikusnak a dolog. A mélyen gyökerező önutálaton túl (ami túlnyomórészt az én, a személyiség utálata, kisebb részt a testé) az ember nagyon kíváncsi arra, hogy milyen lenne az élet nélküle. Csak aligha tudja megtapasztalni, ha meghal és kilépett a testi tapasztalásból.

    3. Mi a függőség?

    Alapvetően egy szokásrendszer. Valami, amiről nem tudok, vagy inkább nem akarok lemondani. Persze a testi függőség más, tény, hogy az agyára tud menni bárkinek, ha a megszokott mérgét elvonják a szervezetéből. Csak amit a tested kihever, azt a lelked nem feltétlen.

    4. Mitől van a függőség? Mi váltja ki? Miért van ereje?

    Szeretünk kötődni dolgokhoz. Kevésbé leszünk magányosak, hogyha van valamihez kötni az időnket/lelkünket. Ez lehet tárgy, szokás, élőlény, bármi. És amint kötődünk hozzá, és nem tudjuk függetleníteni magunkat tőle, kialakul a függőség. És mivel szeretünk tartozni valamihez, foggal-körömmel tartjuk magunkat hozzá, még ha nem is tesz jót – ez adja a függőség erejét.

    5. Miért menekül a lélek? Mi elől menekül?

    A valóság elől. Illetve az elképzelt valóság, és a tapasztalt valóság közti különbségtől. A csalódástól. Németül a csalódás “Enttäuschung”, az ent- fosztóképző, a Täuschung a csalás, illúzió. Gyakorlatilag illúzióvesztés. Ha az általam elképzelt valóság illúziója összedől, óriásit csalódok magamban, a világomban, és próbálok belé visszamenekülni. Ez a pszichedelikus szerekkel megy is (vagy végképp eltörlik a valóságom, az is egy opció). De hogy a csokifüggőség mivel magyarázható, nem tudom, én is függő vagyok, nem látom a fától az erdőt…

    6. A lélek miért adja fel előbb, mint a test?

    Az edzéses példádnál maradva Duncan: a test sokkal-sokkal többet bír el, mint amit a lélek képzel róla (pláne a nyugati kultúrában nevelkedetteknél, de ebbe most nem mennék bele). Saját tapasztalat, hogy ha azt hiszem, már nem bírom tovább, még vagy háromszor annyi megy. Lehet menne több is.
    Volt alkalmam egy sikeres vállalkozóval beszélni, akinek anno azt mondták, cégen belül kb. 2 év, mire havi másfél milliós bevétele lesz. Napra pontosan 2 év alatt teljesítette. Az volt a véleménye, hogy ha fél évet mondtak volna, valószínű fél év alatt hozta volna össze, mert ezt tartotta reálisnak. Fontosak a keretek, hogy mit tartunk reálisan elképzelhetőnek, mint határt. Ha elképzelhetőnek tartanám, hogy 2 héten belül napi 1000 fekvőtámaszt csináljak meg, talán menne. De nem tartom reálisnak, ha még a napi 20 is kihívás.

    7. Itt nem fogalmazok meg konkrét kérdést, csak érdekel, hogy mi a véleményetek az öngyilkosságról, a drogról, az alkoholról, dohányzásról, adrenalin-függőségről, és van-e személyes tapasztalatotok ezek bármelyikéről.

    Az adrenalinfüggésről van egy érdekes tanulmány. Összehasonlították bázisugrók és sakkozók agyát. Annyi szignifikáns különbséget találtak csak, hogy a bázisugrók dopaminreceptorai alulműködtek. Következésképp egy sakkjátékos ugyanazt az eufóriát éri el a kívülről “nyugis” sakkmérkőzés közben (relatív alacsony dopaminszint mellett), mint a bázisugró egy “veszélyes” ugrás közben, magas dopaminszinttel. Arról mondjuk nem szólt a fáma, hogy melyik volt előbb: a szar dopaminreceptor, vagy a veszélykeresés.
    A személyes tapasztalatról annyit, hogy kb 10 éve rengeteget jártam repülni, és ugyan tényleg hihetetlen adrenalinlöket az, hogy 3000 méter levegő van a segged alatt, de közben a technika biztonsága is adott: pontosan tudod, hogy is viselkedik a gép a kezedben. Még ha beüt a krach, akkor is vagy annyira tapasztalt, hogy kezeld, vagy végső soron ott az ejtőernyő. Kevés élethelyzetben éreztem magam annyira biztonságban, mint az ősrégi IS vitorlázógépben.

  12. tunder

    Muad-Dib írta:

    2. Honnan van az öngyilkosság viselkedésmintája?
    Vagy esetleg túl sokszor megették a lélek épp aktuális testét a múltban.
    Esetleg bizonyos kultúrák, csoportok, hordák, stb. ették meg, vagy csak simán megszabadultak tőle anno, pl. kitették a vadonba, sivatagba, hogy haljon már meg végre, ha már csak a csoport terhére tud lenni, és érte már nem. Ez beleégett a nem tudatos emlékeibe, és hasonló élmények hatására a jelenben inkább megöli magát, csak ne kelljen újraélnie azt a halált.
    Vagy talán más múltbeli halálaiban van az oka.
    Persze, ha figyelembe vesszük azt a feltevést, hogy ez a bolygó nem hogy börtönbolygó, hanem valójában temető, mindenki halott és igazándiból soha senki nem is élt itt és nincs menekvés, akkor talán teljesen mindegy is, hogy látszólag megöli-e magát.
    Sőt, esetleg épp azért öli meg magát, mert rájön, hogy ez egy temető. És egy temető lakójának illik halottnak lennie. Legalábbis szerinte.
    Szerintem. Talán.

    Ez egy nagyon érdekes elgondolás, a korábbi halálok hatásai miatt lesz öngyilkos.
    Rendkivűl érdekes meglátás!

    “A temető lakójának illik halottnak lennie “-hát ezen halálra röhögtem magam 😀 :laugh:

    brokev7 írta:

    Világ életemben próbáltam tartózkodni attól, ami függőséget okozhat. Nem szerettem, ha valami ekkora hatással van rám. Ennek ellenére beleestem a csapdájába. Voltam már sorozatfüggő, játékfüggő és kapcsolatfüggő is. Az én esetben mindegyik összefügött azzal, hogy lelkileg nem voltam a topon, ezért inkább a figyelmemet minnél meszebb irányítottam a probléma tárgyától, és minden energiámat megpróbáltam valami használhatatlan dologgal lekötni, csak hogy ne kelljen elfogadnom és túllépnem abból a helyzetből, amibe kerültem.

    Jó hogy erről írtál, most jutott eszembe én is voltam sorozatfüggő.
    Valahogy ez nem tudatosodik az emberben, csak miután kinn van belőle.

  13. Mese

    Duncan Shelley írta:

    Mese írta:

    A szabályozó rendszerek folyamatosan „figyelik” a feszültséget, és ha ez egy nem kívánt érték fölé megy, jelzést küldenek az agynak, amely analizál, majd valamilyen döntést hoz. A döntést, a lélek végrehajtja.

    Tehát egy húsmassza utasítását végrehajtja a lélek? De miért? Miért ilyen idióta?

    Azért, hogy védje a testet. :soldier:

    UI.: Amit a lélek még megtehet: ha elég erős az egyén testtudata, növelheti a “termosztát” szintjét, azaz nagyobb terheléshez szoktat(hat)ja a testét :thunder: , amíg az komfortos nem lesz :island: . Ha megvan, a lélek ismét nagyobbra emel(het)i a termosztát szintjét, ha az egyén a jelenleginél is nagyobb terhelést :thunder: :thunder: akar elbírni.

    Az egyén ezt a folyamatot “hozott” vagy “általa kreállt” mentális modellel valósítja meg. Ha ezt a mentális modellt fejleszti, tágítja, így vagy úgy tapasztalja, “a valóság(a)” egy újabb modelldarabkáját éli meg, amely lehet pozitív, negatív, attól függően, hogy mi a célja.

    De miért akarná emelni, vagy nem emelni a teherbírását? Mi vagy ki dönti el, hogy melyik legyen? Esetleg a szabad akarat? Ha a szabad akarat, akkor lehet, hogy mint olyan, ez nem is létezik. Stephen Hawking szerint a szabad akarattal is, csak a fizikai törvények érvényesülnek, amelyek ugye, nem tőlünk származnak…

    Ha csupán a fizika törvényei érvényesülnek, akkor ez, az emberi mivoltunkat megkérdőjelezheti, ledegradálhatja egy bonyolult biológiai gépezet, azaz “húsmassza” 🙂 szintjére, amelyet neuronok elképesztő hálózata tart fenn? Hát… nem tudom… De megmondaná valaki? A tutit? 😀

    Vagy ez is, csak viszonyítás kérdése, hogy az elménkkel (bejön az elme is a képbe…), mit gondolunk, az egészről – mentális modelljeink alapján? ?:-)

    A 2. részhez legkésöbb holnap írok.

  14. Eddig kimentek a jelszavak. Aki nem kapott még, pedig kifejtette a véleményét, az jelezze.

  15. Mese írta:

    A szabályozó rendszerek folyamatosan „figyelik” a feszültséget, és ha ez egy nem kívánt érték fölé megy, jelzést küldenek az agynak, amely analizál, majd valamilyen döntést hoz. A döntést, a lélek végrehajtja.

    Tehát egy húsmassza utasítását végrehajtja a lélek? De miért? Miért ilyen idióta? 🙂

  16. sukui írta:

    Ja azért nem kaptam mert nem kommenteltem… hmmm… nekem ez a rész most kissé összeszedetlennek tűnt, és nem igazán jött át a mondanivaló, ezért nem kommenteltem… persze lehet, hogy én vagyok összeszedetlen… ?

    A folytatás még összeszedetlenebb, nem vesztesz semmit, ha nem olvasod.

    A kommentelés itt most azt jelenti, hogy a cikkben felhozott kérdésekkel kapcsolatban kifejted a véleményed.

  17. Thirdeye Magister írta:

    Az okok a végtelenbe vesznek ……..
    Mert minden válaszra rá lehet kérdezni , hogy : miért .? Vagy nem ?

    Nem.

    De ha nem is jutsz a végére adott idő alatt, minél meszebbre jutsz, annál magasabb szintú okot találsz. Ez már megéri.

  18. maski

    1. Szerintetek mi van annak hátterében, amikor a lélek szembefordul a testével?
    Sokszor történt már, hogy úgy éreztem (valószínűleg a lélek szólt), hogy ELÉG. Elég (érdekes a szófordulat számomra: elÉG) nagy a teherbírásom és a kitartásom, viszont volt pont, amikor elérkezett a “vég”. Majd ezt követően nem történt semmi és csináltam tovább, majd újabb “vég”… körülbelül 4-5 szintig tudtam lemenni, amikor is tényleg kidőlt a testem is. Ezt leginkább mentális munkával értem el, persze volt fizikai része is, hiszen az agykapacitást kihasználva a 18 óra koncentrált munkavégzés 3 óra alvás után a testemnek is megerőltető volt.
    Egy dolog, ami tisztázná számomra a kérdést: tényleg szembefordulás az, ha a paradicsomi kényelem körülményeit teremtené meg a pokol közepén? – Jusson is, maradjon is elv alapján… (szerintem).

    2. Honnan van az öngyilkosság viselkedésmintája?
    Fogalmam sincs. Sőt, nem is emlékezem arra, mikor találkoztam ezzel a fogalommal először, de tuti nincs dns-be kódolva, szerintem “csak” kitalált szokás… vagy valaki rájött, hogy így nyomhatsz egy reset-et mindenféle következmény nélkül, s mivel ez nem szolgálja a “rendszert”, így kitalálták, hogy bűn és kárhozatra jutsz 🙂 Oszt, hogy mi is az igazság, nem tudom, de szerintem ez lehet az igazság felszíne.

    3. Mi a függőség?
    Függő vagyok. Bármitől. Szóval kemény is lettem, hogy ne a nyúl vigye a vadászpuskát. Mondjuk úgy, kompromisszumokat kötöttem bizonyos esetekben. Például fogom a cigit, de nem gyújtom meg 🙂 Visszatérve a kérdésre: fel nem ismert rajtunk uralkodás. Valamitől úgyis függ mindenki, ha csak kicsit is, szóval ha csak kicsit is, de uralkodnak a döntéseinken. Ennyi. Felismerjük -> felülírható. No persze még mindig ott van a kiskapu: “függést imitálok, mert így döntöttem” = tudatos döntéseinken keresztül uralkodnak… és ha van álom az álomban, mint az eredet című filmben (tehát tényleg van, mert valaki már meg is filmesítette), akkor ezek a szintek is növelhetőek.
    Van olyan ember a Földön, aki nem függ??? … de tényleg semmitől… talán a gyermek a születés pillanatában. Majd utána azonnal függ… a testét el kell látni…

    4. Mitől van a függőség? Mi váltja ki? Miért van ereje?
    Talán, mert minden eszközt bevetnek az uralkodásra. Folyamatos “bombázás” miatt.
    Az ígéret a bombázásmentesség állapotára.
    Mert elhisszük, hogy bombázásmentességben vagyunk, noha ez “csak” a második szintje a bombázásnak: lásd fentebb és fésüld össze az álom az álommal, ha van kedved.

    5. Miért menekül a lélek? Mi elől menekül?
    A bombázásmentesség elöl. A kérdésben a válasz: élek=lélek. Talán nem valami elöl menekül, hanem valami eléréséért fut: ÉLET 🙂

    6. A lélek miért adja fel előbb, mint a test?
    A lélek soha nem adja fel, mert képtelen rá, de a test védelmében talán eljátssza.

  19. Mese

    Kérek jelszót a 2. részhez. Köszi.

  20. Mese

    1. Szerintetek mi van annak hátterében, amikor a lélek, szembefordul a testével?
    Talán az, hogy a lélek nemkívánatos feszültség alatt áll.

    Eltekintve az egyéni sajátosságoktól, „normális” körülmények között az élő szervezet, azaz a test működését szabályozó rendszerek, egyensúlyban vannak. „Nem normális” körülmények között az egyensúly megbomlik, és a testben fellép a feszültség, amely egy ponton túl romboló lehet. A szabályozó rendszerek folyamatosan „figyelik” a feszültséget, és ha ez egy nem kívánt érték fölé megy, jelzést küldenek az agynak, amely analizál, majd valamilyen döntést hoz. A döntést, a lélek végrehajtja. Amikor végrehajtja, valamilyen állapotban van. Ez nagyon meghatározó, mert ettől függ a viselkedés: az állapottól. Hogy ez jó vagy rossz, attól függ, hogy az adott helyzetet, magunk felé hogyan értelmezzük. És megszületik, a jó vagy rossz (mihez képest?) döntés.

    Érdekes, hogy ha a test „csak” eszköze a léleknek, azaz mérőműszere – a már leírtak alapján – , miért többnyire a test kerül a középpontba és nem a lélek? Ez is egy viselkedésminta: olyan, mintha a hőmérőt hibáztatnánk az adott időjárásért, és nem magát az időjárást…

    2. Honnan van az öngyilkosság viselkedésmintája?
    Másoktól. Egy másolt rendszer, modell, amely másoknak „bejött”. Akiknek sikerült, ezt jól másolni, már nincsenek feszültség alatt. Vagy ki tudja…? És a “mások” kitől másolták? Kell lennie, egy első öngyilkosnak… ő a prototípus.

    3. Mi a függőség? Mitől van a függőség? Mi váltja ki? Miért van ereje?
    Hiány érzelmi és vegyi szinten, amely megszűnik ideiglenesen, ha a hiány ki van elégítve. Erejét abból meríti, hogy a hiány megszüntetéséhez, egyre nagyobb adagra van szüksége, de itt bővebben 1:01:59-től (vagy néhány perccel korábbról is) a szex-függőségig és még azon is túl: https://www.youtube.com/watch?v=sfw9SDfgOis

    5. Miért menekül a lélek? Mi elől menekül?
    A lélek, valamely saját része elől menekül. Úgy tudom elképzelni, hogy a lélek, különböző fejlettségi szinten lévő részei, egymással ellentmondásban vannak – épp a különböző fejlettségi szintek miatt. Ha ezt az ellentmondást az egyén képes feloldani azáltal, hogy pl. jól kommunikál önrészeivel, akkor átcímkézi a fájdalmait, a korlátait, a kimerüléseit, a “Nem bírom tovább!”-ot, az agy-idegrendszer ezt „veszi” és zöld lámpát biztosít.

    6. A lélek miért adja fel előbb, mint a test?
    Azt gondolom, a test adja fel előbb. A test lehet, hogy már feladta, de ha a léleknek van még honnan erőt merítenie, akkor felélesztheti a testet is, csupán azzal, hogy egy szeretett családtagra gondol, kevés táv van a célig, mások bíztatják, rendkívüli körülmények adódnak stb. Szerintem fontos lehet a belső látás fejlettségi szintje is: ha nem látom előre, hogy képes vagyok valamire, akkor…

    Édesapám gyerekkorában megmentette az unokatestvérét egy egyenesen feléje rohanó bikától úgy, hogy egy kézzel kiemelte a bika útvonalából,a kerítés mögül. Utána, normális körülmények között ezt két kézzel sem volt képes megtenni.

    7. Itt nem fogalmazok meg konkrét kérdést, csak érdekel, hogy mi a véleményetek az öngyilkosságról, a drogról, az alkoholról, dohányzásról, adrenalin-függőségről, és van-e személyes tapasztalatotok ezek bármelyikéről.
    Azt gondolom, a hobby szintű foglalatosságok is függőségből fakadnak.

    Van olyan drog, amelyet kipróbálnék, a tudatmódosító hatása miatt. Steve Jobs a segítségével elment a mátrixon kívülre és megtapasztalta, mi van ott. Ő okosan használta. Állítólag, „ott” nincs sem tér, sem idő, ezért „ott” nincs sem ok, sem okozat.

    Na de, a tutit én sem tudom. Vagy lehet, hogy tudom, csak nem tudom, hogy tudom? 🙂

    Most az foglalkoztat, hogy a hozzászólásokban, hogy a csudában kell, vastag betűket produkálni? Köszi. 🙂

  21. sukui

    Ja azért nem kaptam mert nem kommenteltem… hmmm… nekem ez a rész most kissé összeszedetlennek tűnt, és nem igazán jött át a mondanivaló, ezért nem kommenteltem… persze lehet, hogy én vagyok összeszedetlen… ? 🙂

    Akkor most már kapok? 🙂

  22. sukui

    A másodikhoz is szeretnék jelszót kérni!

    Köszönöm 🙂

  23. Petra

    Duncan Shelley írta:

    Akkor vedd úgy, hogy minden az elmére vonatkozott a lélek helyett.

    Ha nem a lélek csinálja, hanem valami más, valami alkatrész, akkor a lélek csak szemlélődő? Elég gagyi dolog lehet, ha mindent valami más csinál helyette.

    Nem, nem csak szemlélődő. A lélek, az ember anyagtalan lényege, az élet forrása, a személyiség hordozója. Van egy értékrendje és viszonyrendszere, ami alapján, képes döntéseket hozni, ezáltal meghatározni az egyén viselkedését. Az elme nem ilyen alapon mérlegel, nem döntéseket hoz, csak válaszreakciói vannak.

    Duncan Shelley írta:

    Miért fogékony ezekre az elme? Miért nem tudja a hülyeséget az okosságtól megkülönböztetni? Miért kellenek a tudatdosító szerek, ki vagy mi dönt arról, hogy ilyet betesz a testébe, és miért a testébe teszi be? Mi van azokkal az öngyilkosságokkal, amikben a drogok nem jelentek meg?

    Az elme képeket tárol az eseményekről, amikből aztán levon bizonyos következtetéseket és kidolgoz rá válaszreakciókat. Ennek az a funkciója, hogy vészhelyzetben lehessen támaszkodni az addigi tapasztalatokra és gyorsan reagálni. De mivel az információi nem mindig teljesek és pontosan, ezért hibás eredményre juthat. Abból indul ki, amit érzékel és ha ezt az érzékelést megzavarja valami, mondjuk olyat lát, ami nincs is ott (például drog hatására azt képzeli, hogy felé rohan egy jegesmedve), akkor nem lesz helyes a helyzetértékelés és így a reakció sem.

    Az öngyilkosság két esetben indokolható:

    1, Ha ki akarunk váltani vele egy sokkal fájdalmasabb halált (de a halál már biztosan elkerülhetetlen).

    2, Ha választanunk kell saját magunk és más emberek halála között.

    Az első nem igazán öngyilkosság, mert csak a halál módjáról és nem a tényéről dönt az illető. A második sem öngyilkosság, mert egy abszurd helyzet okozza, amibe valahogy belekényszerítenek. Mindkét helyzet viszonylag ritkán áll elő, de tűnhet úgy, hogy ezek valamelyike van, akkor is ha csak bizonyos erre utaló jeleket érzékelünk. Azért veszélyesek a kábítószerek, mert azok hatására a valóság, illetve az arról alkotott kép torzul és könnyen láthatjuk a helyzetünket rosszabbnak, egyenesen kilátástalannak, a saját szerepünket pedig eltúlzottan nagynak és ártalmasnak.

    Duncan Shelley írta:

    Ha a léleknek egy test kell a túléléshez, amit elhagy, ha már nem látja benne biztosítva a túlélését, akkor mi a lélek?

    Hát egy lélek. Ahogy írtam, az ember anyagtalan lényege, az élet forrása, a személyiség hordozója…
    Vagy ha úgy tetszik, akkor a játékos, aki beszáll a játszmába, ezzel elfogadja és követi szabályokat és ha mattot kap, vagy csak úgy látja, hogy már bármit csinál, elvesztette a meccset, feladja a játszmát.

    Duncan Shelley írta:

    Akkor az elme miért adja fel előbb, mint a test?
    És mi az elme ebben a viszonylatban, hogy feladja az erőfeszítést előbb, mint a test?

    Újabb hasonlat. 😎
    Az elme olyan, mint az Antivírus, amelyik mindig pásztázgat, ha talál valami gyanúsat, egyből visít, vagy eleve nem engedi megnyitni, amit nem talál biztonságosnak (blokkol), vagy karanténba helyez. Ezzel néha segít, de többnyire csak gátol, lassít és bosszant.

  24. Thirdeye Magister

    Duncan Shelley írta:

    Azt mondod, ez és ez van. De miért van az? Mi van a háttérben, mint ok?

    Az okok a végtelenbe vesznek ……..
    Mert minden válaszra rá lehet kérdezni , hogy : miért .? Vagy nem ?
    Nagyon mélyre lehet ásni , főleg ha skorpió valaki 😀 , de mindig lehet lejjebb és lejjebb ásni .

    Tényleg nem akartam megkerülni a kérdést , de így sikerült 🙂

  25. Talán ezen a cikken gondolkodtam eddig a legtöbbet. Minden nap eszembe jutott azóta, amióta felkerült, minden nap merengtem rajta. Elsőzör úgy jött ki a lépés, hogy 3 részletben tudtam csak elolvasni, így 3 féleképpen hatott rám, mert 3 különbőző részén gondolkodtam.

    Világ életemben próbáltam tartózkodni attól, ami függőséget okozhat. Nem szerettem, ha valami ekkora hatással van rám. Ennek ellenére beleestem a csapdájába. Voltam már sorozatfüggő, játékfüggő és kapcsolatfüggő is. Az én esetben mindegyik összefügött azzal, hogy lelkileg nem voltam a topon, ezért inkább a figyelmemet minnél meszebb irányítottam a probléma tárgyától, és minden energiámat megpróbáltam valami használhatatlan dologgal lekötni, csak hogy ne kelljen elfogadnom és túllépnem abból a helyzetből, amibe kerültem.

    Kapcsolatfüggőség volt talán az amelyik a legjobban megviselt. Érzelmileg függeni valakitől, csak azért, hogy valaki legyen mellettem. Talán ez viselt meg a legjobban, ez volt az elveimmel a legellentétesebb. Nem is bírtam sokáig. A lelkem hamarabb feladta.

    Az én esetemben mindig valami fontos dolgonak a hiánya váltotta ki. Az egyensúly felborult és nem találtam a helyem.

    A baráti körömben több öngyilkossági kísérletről is tudok. Volt olyan is, akinek sikerült. Értetlenól álttam felette, hogy a lélek hogyan jutott odáig? Miért tette ezt a testtel? Megérte-e? Mi történt vele utána?

    Sok a kérdés, a végre kéne ásnunk!

  26. herkules

    1. Szerintetek mi van annak hátterében, amikor a lélek szembefordul a testével?
    – Több ok lehet szerintem.Az egyik a kilátástalanság.A másik a menekülni, megszökni.

    2. Honnan van az öngyilkosság viselkedésmintája?
    – Ahogy a fizikai testeket is tönkre lehet tenni, meg lehet rongálni, úgy a lélekkel is ezt meg lehet tenni szerintem – itt vagy más bolygókon.

    3. Mi a függőség?
    – Amikor valami nélkül nem tudsz meglenni.

    4. Mitől van a függőség? Mi váltja ki? Miért van ereje?
    – Emlékekből indul, nagyon jó volt és újra akarom…

    5. Miért menekül a lélek? Mi elől menekül?
    Rabnak érzi magát.

    6. A lélek miért adja fel előbb, mint a test?
    Mert nincs olyan jó kondiban, mint ahogy hiszi magáról…

    7. Itt nem fogalmazok meg konkrét kérdést, csak érdekel, hogy mi a véleményetek az öngyilkosságról, a drogról, az alkoholról, dohányzásról, adrenalin-függőségről, és van-e személyes tapasztalatotok ezek bármelyikéről.
    Az öngyilkosságot nem javaslom senkinek és én sem akarom kipróbálni.A következő 3 szintén nem javasolt általam, káros dolgok ezek kérem. 🙂
    Az ember folyamatosan izgalomra, kalandra vágyik – van aki sokkal jobban, mint az átlag…ez az adrenalin függőség szerintem…

  27. II.Putyin998 cár

    @ Arkos:
    @ prolizoli:
    Ezt kifelejtettem:a laktáz enzim termelése másfél-két éves korban leáll végleg az embernél.Utána már nem emésztjük meg a tejet.
    Tehát a csecsemős elmélet inkább analógiaként elemezhető,a valóság ennél sokkal prózaibb-ismét.

  28. Kiküldtem a jelszavakat a 2. részhez.

    Aki kommentelt, és nem kapott jelszót, az jelezze.

  29. Muad-Dib

    4. Mitől van a függőség? Mi váltja ki? Miért van ereje?

    Pillanatnyi igazságok váltják ki amik döntéshez vezetnek. Olyan döntések váltják ki, amikről később megfelejtkezik a lélek, és csak a függőség marad. Ereje azért van, mert már nem emlékszünk a pontos, a konkrét, az eredeti döntésre, így már felülírni sem tudjuk azt.

  30. Muad-Dib

    2. Honnan van az öngyilkosság viselkedésmintája?

    Vagy esetleg túl sokszor megették a lélek épp aktuális testét a múltban.
    Esetleg bizonyos kultúrák, csoportok, hordák, stb. ették meg, vagy csak simán megszabadultak tőle anno, pl. kitették a vadonba, sivatagba, hogy haljon már meg végre, ha már csak a csoport terhére tud lenni, és érte már nem. Ez beleégett a nem tudatos emlékeibe, és hasonló élmények hatására a jelenben inkább megöli magát, csak ne kelljen újraélnie azt a halált.
    Vagy talán más múltbeli halálaiban van az oka.
    Persze, ha figyelembe vesszük azt a feltevést, hogy ez a bolygó nem hogy börtönbolygó, hanem valójában temető, mindenki halott és igazándiból soha senki nem is élt itt és nincs menekvés, akkor talán teljesen mindegy is, hogy látszólag megöli-e magát.
    Sőt, esetleg épp azért öli meg magát, mert rájön, hogy ez egy temető. És egy temető lakójának illik halottnak lennie. Legalábbis szerinte.
    Szerintem. Talán.

  31. Muad-Dib

    1. Szerintetek mi van annak hátterében, amikor a lélek szembefordul a testével?

    Tudatlanság, öntudatlanság.

    2. Honnan van az öngyilkosság viselkedésmintája?
    Tehetetlenségből.

    5. Miért menekül a lélek? Mi elől menekül?
    Néha “eszébe jut” hogy semmi keresnivalója itt valójában.

    Talán.

  32. prolizoli

    Arkos írta:

    De ha úgy van, ahogy mondod, hogy elhal a szopóreflex, akkor miért van szüksége mégis az általam fent említett “kiegészítőkre”?

    Azért, hogy könnyebben menjen az átmenet az anyatejről a kajára. A szopóreflex elhalására rá is segít az anya nem csak az embernél hanem az állatoknál is, minimum két dolog miatt: – az anyatej egy idő után már nem elég a szervezetnek valamint ahogy nőnek a gyerek fogai az egyre kellemetlenebb az anyának is.

    És mi van azokkal, akiknél nem hal el? Lehet a szervezete igenis mindaddig igényli az anyatejet, akár 10+ éves koráig is.

    Hát hogyne persze. És a 12 éves Petike a 3 hónapos testvérével együtt szopják az anyjuk melleit.

    Lehet, hogy sokkal egészségesebb lenne, ha mindenki a saját anyja tejét szopná, amíg van. Nem tudom, folyik erről kutatás? Nem tolja ki esetleg az élettartamot? Vagy az ivarérettséget, vagy valamit..

    Az egy téveszme, hogy az anyatej mindig és mindenkor a legjobb a csecsemőnek. Igen a legjobb abban az esetben ha az anya megfelelően táplálkozik és jó teje van. De nagyon sok anyának még akkor sincs jó teje ha megfelelően táplálkozik. Nem minden ember szervezete működik egyformán jól.
    De még ha jó teje is van, ahogy egyre nő a gyerek nő a tápanyagbevitele is úgyhogy nem elég.
    Arra akartam rámutatni, hogy ami az ember életének egy szakaszában a legjobb az egy másik szakaszában már nem biztos, hogy ugyanúgy a legjobb lesz. Tehát akár az is lehet, hogy a hasonlatod alapján, az az ős valami (ha volt) régen jó volt a léleknek ma már akár káros is lehet számára a mostani fejlődési szakaszában de ő még most is vágyik rá mert nem akar felnőni, továbblépni.

    Ötletek, uram, ötletek! Eszembe jut valami, ami elvezethet az ok-okozati lánc végére (elejére?), és felvetem, mint ötletet. Az adott viszonyrendszerben, amiben mi most konzultálunk, tehát:
    “Lélek, szellem, tudat, elme, értelem, vagy bárhogyan is nevezzétek azt a valamit, amit úgy tudtok azonosítani, mint az öntudat központját, mint éntudatotok központját – ebben a cikksorozatban azt vizsgáljuk meg, hogy ez a valami hogyan hat a testre.”
    Ez nem hit kérdése. Ez megállapodás. Hiába akarja a kommentelők fele elvinni a témát a lélek létének megkérdőjelezése felé, egész egyszerűen nincs értelme.

    Nem a lélek létének megkérdőjelezése amiről beszéltem. Hanem arról, hogy ezt a témát nem lehet a vallások, tudomány és a filozófia megkerülésével vagy kihagyásával taglalni, mert mindegyik hozzászóló bizonyos világképek (hitrendszerek) alapján fog gondolkodni róla.

    Például eleve egész más ok-okozati úton indul el egy olyan valaki aki a lélekvándorlásban hisz meg egy olyan aki abban hisz, hogy a lélek, szellem, elme, tudat, értelem az agyban keletkezik.

  33. tunder

    Boldog születésnapot!

    Nagyon nehéznek érzem a kérdéseket.

    1. Miért ilyen a lélek a testtel? Szerintem “meghülyül” a lélek. Ostobaságot művel aztán utólag(újraszületve) jön rá( vagy nem jön rá ekkor se) és bosszankodik már megint elb…tam.
    2.Szerintem az öngyilkosság -a végső feladás, és a minden mindegy, már úgyse lehet csinálni semmit,- érzés teljes átélése és és minek ebben a testben folytatni tovább amikor csinálhatom másik testben.

    3.Mi a függőség? A test befolyásolja a lelket.Akár alkohol, vagy cigi vagy drog, le van mérgezve a test a lélek nem tud optimálisan dönteni.Vagy a lélek nem is tud arról hogy le van mérgezve, fel se merül hogy valami baj lenne az ő testével.

    4. Mitől vagyunk függőek? mi váttja ki? Én már próbáltaam a cukorról leszokni a nádcukor, gyümölcscukor, méz, és társai. Amikor eszem azt gondolom jó. De amikor olvasok róla pl A Cukorblues c. könyvben akkor kezdem érteni hogy nem oké és akkor ideig óráig megy a leszokás, de utánna csak annyi kell-Naa, anya süssél valamit és kész… ennyi.
    Szerintem a “butasság” váltja ki, mert még mindig nem tudok eleget ahhoz, hogy le tudjak könnyedén szokni róla.
    A másik ok: a társadalmi szokások: ha szar kaját nem kapsz, sehol nem lehet kapni drogot, sehol nem kapsz cigaretát, se piát akkor nem tudod mérgezni magad.
    Úgyhogy el lehet ezen gondolkodni, kinek jó, ha le vagyunk mérgezve.
    PL. a Kóláról, szénsavas üditőkről olvastam egy -két dolgot, és ez számora akkora erejű adat volt, hogy én egyik napról a másikra soha többet nem ittam kólát.

    5.miért menekül a lélek? Pasz. Talán nem akar ott lenni ahol van és “elmegy”

    6.Miért a lélek adja fel? Talán mert csak ő tudja a testet irányítani. V,alami nem jó a testben, elhúzza a csíkot. Joga van hozzá, az ő “teste”, ő ment bele, ő írányitja , a test úgyse tud mit kezdeni nélküle.

    7. Személyes tapasztalat? Hát én se nem dohányoztam, sose kostóltam,sose drogoztam, néha pezsgőt ittam,egypárszor vörös bort, de még sose voltam részeg.
    vagy 10 éve már pezsgőzni se szoktam újévkor, csak gyerekpezsgővel. Nekem nem fontosak ezek a dolgok.
    De ez teljesen nézőpont kérdése.

    Kinek mi az ami föggőséget csinál, nekem a cukor.
    A másiknak a leugrás a magasból és halálra izgulni magát,és újból és újból.

    Megvallom őszintén, én csak ezen írásom után foglak titeket olvasni azért, hogy ez ne befolyásoljon. Könnyen fel tudom venni bármelyikőtök nézőpontját. Na akkor ennyi, már kíváncsi vagyok mit írtatok.

  34. Arkos

    prolizoli írta:

    Nehogy már azt mondjuk, hogy az lenne a legjobb és legminőségibb ha még 10-15 évesen is az ember az anyja csecséből szopná az anyatejet

    Hát, addig nem is. De ha úgy van, ahogy mondod, hogy elhal a szopóreflex, akkor miért van szüksége mégis az általam fent említett “kiegészítőkre”? És mi van azokkal, akiknél nem hal el? Lehet a szervezete igenis mindaddig igényli az anyatejet, akár 10+ éves koráig is. Lehet, hogy sokkal egészségesebb lenne, ha mindenki a saját anyja tejét szopná, amíg van. Nem tudom, folyik erről kutatás? Nem tolja ki esetleg az élettartamot? Vagy az ivarérettséget, vagy valamit..

    prolizoli írta:

    Ez mögött az ötlet mögött is eleve egy csomó hit van. Feltételezi (hiszi), hogy a test és lélek két különböző dolog.

    Ötletek, uram, ötletek! Eszembe jut valami, ami elvezethet az ok-okozati lánc végére (elejére?), és felvetem, mint ötletet. Az adott viszonyrendszerben, amiben mi most konzultálunk, tehát:
    “Lélek, szellem, tudat, elme, értelem, vagy bárhogyan is nevezzétek azt a valamit, amit úgy tudtok azonosítani, mint az öntudat központját, mint éntudatotok központját – ebben a cikksorozatban azt vizsgáljuk meg, hogy ez a valami hogyan hat a testre.”
    Ez nem hit kérdése. Ez megállapodás. Hiába akarja a kommentelők fele elvinni a témát a lélek létének megkérdőjelezése felé, egész egyszerűen nincs értelme.

  35. prolizoli

    Arkos írta:

    @ Duncan Shelley:
    Erről eszembe jutott egy konkrét földi példa is: a csecsemő.
    – Original(?): Édesanyja melle
    – Remake No. 1.: Cumisüveg
    – Remake No 2.: Cumi
    – Remake No 3.: Hüvelykujj
    Elég kemény minőségromlás így végignézve. És ez csak alig néhány földi év. És földi dolgok! Milyen mértékű rombolást kaphatott már a lélek, ha a mostani dolgokkal megelégszik, sőt, betegesen élvezi őket?!

    Én a csecsemős példát nem tartom a minőségromlás ekvivalensének. Hogy miért? Azért mert a csecsemőlét csak a kezdeti szakasza az ember életének. Fontos, hogy ez alatt az idő alatt a gyerek megkapja a fejlődéséhez szükséges dolgokat de miután túllép a csecsemőkoron a szopóreflex megléte felesleges és a legtöbb gyereknél fokozatosan el is múlik ahogy a szervezetének egyre több tápanyagra van szüksége. Nehogy már azt mondjuk, hogy az lenne a legjobb és legminőségibb ha még 10-15 évesen is az ember az anyja csecséből szopná az anyatejet 😀

    Hiába mondja azt Duncan, hogy ennek a cikknek a tárgyalásában kiesik a rostán a vallás és a filozófia közel teljes területe, szerintem nem. Mivel eleve az alapmeggyőződéseink az egyéni hitrendszerünk szerint látjuk a világot és gondolunk a dolgok és események mögé okokat.
    Minden hozzászóló a maga egyéni hite és tapasztalata alapján szól hozzá, sőt ehhez a cikkhez inkább a hite mint tapasztalata alapján, hiszen olyan kérdésekről elmélkedünk, olyan területekről amelyeknek nagy része még azok számára is ismeretlenek akik hosszú évekig kutatják, nem hogy nekünk laikusoknak.

    …Talán a legtöbb (minden?) dolog, legyen az a szex, a lekvár vagy a cigi, csupán a “remake-je” valami ősinek, valami sokkal jobbnak…

    Ez mögött az ötlet mögött is eleve egy csomó hit van. Feltételezi (hiszi), hogy a test és lélek két különböző dolog. Feltételezi azt a legendát miszerint régen tökéletes harmónia volt a világban azután minden elbaszódott. Az ősi jobb volt mint a mostani a mai csak utánzat és gyenge másolat. Ennek az elgondolásnak a nagy része Platóntól ered és különböző változatokban szétterjedt az egész világon. Lehet, hogy így van lehet, hogy egész másként de bizonyíték híján ez is hit, vallás és filozófia. A bizonyítékok maguk sem mentesek a hittől.

    Már elhangzott egy másik cikkben, “Mindannyian ugyanabban a világban élünk, de más valóságban” vagyis ugyanazt a világot másként látjuk az eltérő hiteink és tapasztalataink által.

  36. II.Putyin998 cár

    @ Duncan Shelley:
    “II.Putyin998 cár írta:

    Nem nagyon tudok mit kezdeni ezzel a cikkel.

    Mert egy online marketinges vagy. Folyton építed a “terminátor vagyok” image-edet.”

    -Nem azért.Egyszerűen nem érzem az irányt.Szerintem ennél sokkal szárazabb a téma.
    De meglátjuk mi sül ki a folytatásból.
    (a Terminátor 2.T101-es modell A PÉLDAKÉP-stimmt?)

    “A gyengeség honnan van?

    A rossz döntések honnan vannak? Hogyan, milyen döntési mechanizmus vezet rossz döntésekhez és miért nem ismerik fel?”

    -Nem is biztos,hogy ezek feketén-fehéren eldönthető kérdések.Ez értékrend kérdése is lehet.
    Ami nekem “rossz” kazegória,az lehet hogy másnak erény.

    Én például nem birom ezt a liberalizmust,ami itt van ebben a buziországban,ahol élek.Nem visel meg lelkileg,de felszinesen elborzaszt.
    Nyilván itt tudok létezni és előrelépni legkönnyebben ezzel a jelenlegi hozzáállásommal a dolgokhoz,tehát nincs komoly véleményem nyilvánosan,de időtöltésként mindennap anyázom a franciákat.Meg mindenkit.
    Szerintük meg egy vaskalapos,komcsi bunkó vagyok.
    Más értékrend.Ennyi.

    “Miért lesz ez mindig is érdektelen a számodra?”

    -Mert kirekesztő vagyok alapvetően.
    Ami nekem semmilyen téren nincs a hasznomra,azt (megpróbálom) minden téren kizárni az életemből.Kicsit struccpolitikai beütéssel.
    Bruce Lee vélekedett hasonlóan(már elnézést az analógiáért) a felesleges dolgokról.
    Felesleges gyakorlatok,felesleges izek,ételek.Felesleges emberek.A felsorolást elég sokáig folytathatnám.

    “Miért szarnád le a legjobb barátodat, ha gyenge lenne?”

    -Mert csak erős barátaim lehetnek.
    Nem kell ezt fizikai értelemben venni,szó szerint.
    Például amikor májusban lecsuktak egy hónapra,egy barátom rögtön idejött hivás nélkül egyéb uniós országból segiteni a feleségemnek-kérés nélkül,úgy hogy ezzel saját magának hátrányt okozott az eredeti tartózkodási helyén.
    Ezt már többször is megtette évtizedek alatt.Neki szar fizikuma van és nincs igazi kapcsolati tőkéje.Nem is hiszi,hogy az én,vagy a mi fizikumunkkal neki vissza kellene vagy egyáltalán lehetne élnie másokkal szemben(nem úgy,mint azt sokan mások hiszik) és az én kapcsolati tőkémmel sem akart soha közelebbi kapcsolatba kerülni.
    Viszont roppant kitartó és megbizható.
    (Ezért már itt él,ebben az országban,mert itt intéztünk neki megélhetést-becsületes munkát.Viszonzásul.Holott ő ezt nem várta el egyáltalán.)
    Nekem ez is erő.
    Viszont,ha valamiért hirtelen jellemváltozások kezdődnének nála és nem indokolná meg kérdésre,akkor szó nélkül kivágnám innen,mint a sz@rt.
    Mert akkor ő már nem az az ember lenne,akivel kölcsönösen egymás hasznára tudunk válni.Nem birom a hisztit.
    Az öngyilkosság is hisztinek minősül a putyinológia szerint.

    Ezért ebben a témakörben sajnos nem tudok az okokkal foglakozni az életben.Nekem elég az okozat.

    “De mi van azzal, aki nagy énekes akar lenni, miközben se hangja, se hallása? Itt is egy csomó minden jön fel kérdésként.”

    -Nem.Itt egyetlen kérdés merül mindössze fel.Miért nem közli vele senki,hogy hülye?
    Ez nevelési probléma szerintem.Kellene lennie a Nagy Sportágválasztó programhoz hasonló programoknak,ahol segitenének eldönteni,hogy ki miben tehetséges és mivel érdemes foglalkoznia.
    Jó gonolat a liberalizmus jegyében,hogy egy féllábúnak azt mondogatjuk,hogy ő is lehet távolugró.Csakhogy ez egy f@szság.És ráadásul csak a féllábút ámitjuk vele.
    Reális célkitűzések.Ez fontos.
    Persze merjünk nagyot álmodni,de álmodni is tudni kell.
    Mert a képzelgés,a lázálmok és az álmok között óriási különbség van.
    A börtönben rengeteg ilyen hülyét láttam.
    Van különbség Muhammad Ali és a Bökönyi Kissárkány között. 😀

    “Hogyan jönnek létre a célok? Miért van neked más célod, mint nekem?”

    -Más neveltetés,más életkörülmények,más életpálya.Máshonnan indultunk,máshová tartunk.Még az,amit magunkkal hoztunk a kezdetektől,még az is más.Bár ezt csak vélelmezem.

    “Persze, más érdekel, de miért érdekel más? Ok, mások vagyunk, de egy rakás ember van, akinek olyan célja van, mint neked, és egy rakás, akinek olyan célja van, mint nekem, és nem is ismerjük egymást.”

    -Az okokat persze ez esetben sem tudom,és nem is kezdeném el találgatni most.Hosszú lenne nagyon.
    De azért a külvilág befolyásoló hatását sem szabad itt figyelmen kivül hagyni.
    Család,barátok,tradiciók,média…meg még egy csomó minden.

    Az én személyes céljaim teljesen véletlenül alakultak igy.Te tettél érte.Régóta ezekért a céljaidért dolgozol tudatosan.Én semmit sem tettem érte,csak hagytam magam sodortatni az árral és egyszer csak kialakult a mai helyzet.
    Az öreg 998 mondta mindig:”Gyerek,ha más nincs(neki soha nem volt)akkor csak felfekszünk a vizre,a sodrás meg majd visz magától valamerre.Olyan nincs hogy valahogy ne legyen.Mindig lesz valahogyan.”
    Ennek látszólag nem sok értelme van,de ezek szerint mégis van.
    Senkinek sem mondanám,hogy igy tegyen.Ez egy vesztes attitűd.Nekem mégis bejött.
    Véletlen?
    Lehet.
    Bár nem hiszek a véletlenekben.

    Soha semmiért nem csináltam semmit.Minden az ölembe hullott.Egyedül az edzésmunkámban voltam következetes mindig.
    Meg pár éve itt a munkámban-ha lehet ezt konkrétan munkának nevezni.

    “Erre mondhatod, hogy nem érdekel, rendben, de miért nem?”

    -De nem mondom.
    A hülyék nem érdekelnek.Ha valaki öngyilkos,ha valaki maga ellen fordul,az nekem egy hülye.Ergó lesz@rom.Nem fejtegetem miért hülye.Hülye és kész.

    “Azt keresi a cikk(sorozat), hogy az ok-okozati lánc hol érhet véget.”

    -Igy már értem.De nem egyértelmű még mindig.
    Meglátjuk.

    Egyébként mindig igy voltam ezzel.(jó nagy egoista bunkó vagyok,mindig magamról beszélek).Állandóan azt kérdezgettem,hogy “Miért?”És egyszercsak elfogynak a válaszok.
    Miért?
    Nem tudom.

    Te tudod?

Vélemény, hozzászólás?

Köszönjük WordPress & A sablon szerzője: Anders Norén