Lélek
Lélek, szellem, tudat, elme, értelem, vagy bárhogyan is nevezzétek azt a valamit, amit úgy tudtok azonosítani, mint az öntudat központját, mint éntudatotok központját – ebben a cikksorozatban azt vizsgáljuk meg, hogy ez a valami hogyan hat a testre.
Első rész
Amikor előzetesen átgondoltam, hogy miről is kellene írnom ilyen sorozatcím alatt, három nagy területet találtam: a lélek KÖZVETETT hatásai a testre, a lélek KÖZVETLEN hatásai a testre, és az ezekből levont következtetések, és felvetések.
Logikusan a KÖZVETETT hatásokat kell elsőként kitárgyalnunk, mert azt könnyebb elfogadni, megfigyelni, megvizsgálni, és bár talán nem annyira érdekes, mint a többi, a jelentősége valószínűleg ugyanakkora, mint a többinek.
Az első cikk a lélek KÖZVETETT testre gyakorolt befolyásolásával foglalkozik. Bizonyára ez érdekel titeket a legkevésbé, és éppen ezért a legjobb szűrőként fog funkcionálni. A téma olyan óriási, hogy ebben az egész cikkben csak a negatív hatásokról fogok írni, a pozitívokat nem említem.
A második cikk foglalkozik a lélek KÖZVETLEN testre gyakorolt hatásaival. A harmadik cikk az első két cikk alapján levont következtetésekkel, és az azokból kiindulva alkotott feltevésekkel foglalkozik. Így tehát minden cikk egyre izgalmasabb témát jár körbe.
Valahol, még nem tudom, hogy hol, de valahol kitérek majd a pozitív hatásokra is, és ha a kommentekben felmerülnek olyan gondolatok, illetve kérdések, amikre érdemes reagálni itt fent egy cikk keretében, akkor ezekre is sor fog kerülni.
A téma
Írtam már zárt cikksorozatot a Rendszerről, a testi halhatatlanságról, a lélekről és a szexről. Egyik sem apró téma, de egyik sem olyan hatalmas, mint ez a mostani.
Ez elsőre ellentmondásosnak tűnhet, de mégsem az, ha belegondolunk, hogy a lélekkel olyan megközelítésben foglalkozunk, ami a test viszonylatában tárgyalja azt – így tehát azonnal kiesik a rostán a vallás és a filozófia közel teljes területe. Olyan ez, mintha bemennénk egy hitvitára valahová, ahol kétszáz felszentelt pap és végzett teológus folytat elmélyült disputát elvont elméleti kérdésekről, mi pedig azzal állnánk elő, hogy mielőtt tovább mennénk az elmélkedésben Istenről, tudományos igényű bizonyítékot kérünk a létezésére. A hirtelen előálló mágikus csendben harminc méterről tisztán hallanánk, ahogyan a szónok halántékán dobog az ér.
Nehéz és átkozott egy téma a lélek testre gyakorolt hatása. Nehéz, mert évezredekre nyúlik vissza az irodalma, a tényeket javarészt érzelmek, indulatok és fixa ideák helyettesítik; és átkozott is, mert a lélek testre gyakorolt hatásának túlbecsülése tömegeket ölt meg, alulbecsülése pedig úgyszintén.
Közvetetten
Ha arról gondolkodunk, hogy a lélek milyen KÖZVETETT módokon tud hatással lenni a testre, eszünkbe juthat az önpusztító életmód, a felesleges kockázatvállalás, az öngyilkosság, és azonnal elnyomunk egy ásítást. Unalmas, közhelyes, lapos, érdektelen témák, hiszen mindenki erről papol, erről mondanak beszédet a politikusok, kit érdekel?
Van igazság ebben, de csak addig tűnik érdektelennek a szobája magányában pisztolyt a halántékához szorító, elkeseredett fickó témája, amíg nem kezdünk el a végső válasz után ásni egyre mélyebbre és mélyebbre.
A nagy igazság nem ott lesz, hogy az illető elkeseredett, kirúgták a munkahelyéről, magányos, vesztesnek érzi magát, nem lát megoldást a helyzetére, menekülni akar, gyáva – hanem sokkal inkább ott, hogy hogyan keletkezik az a gondolat, hogy „Nem bírom tovább?”, honnan van az a viselkedésminta, ami a lelket saját teste hóhérjává teszi, és miért hiszi, hogy ez megoldás valamire? Hogyan kerül bele a lehetséges választások paklijába a test megölése? Na, ezek az igazán érdekes kérdések, mert ha választ találunk rájuk, új időszámítás kezdődik.
Bumm, a fejembe
Ha elég időt szánnék az életem átpásztázására, lehetséges, hogy találnék valakit, akit ismertem valamikor, és aki öngyilkos lett, de hirtelen senki nem jut eszembe. Persze, sokféle öngyilkosság van, itt most kifejezetten a leglátványosabb változatára gondolok: egy tettre, ami gyors lefolyású, brutális, és hullát hagy maga után.
Egy második világháborúról írt elemzésben olvastam, hogy a japán szamuráj-hagyományok nagyban hozzájárultak a japánok legyőzéséhez, mert a legkiválóbb tisztjeik és szakértőik követtek el rituális öngyilkosságot egy-egy hiba után. A saját erkölcsi kódexük gondoskodott arról, hogy veszítsenek. Hibázni emberi dolog, abból tanulni, felállni, korrigálni, újracsinálni sokkal produktívabb, mint a düh és a szégyen.
Életem egy részében megszállottja voltam a középkori japán kultúrának, és olyan mélyen magamévá tettem ezt a mentalitást, hogy a legapróbb hibák is égtelen haragra gerjesztettek saját magammal szemben. Rengetegszer éreztem úgy, hogy egy hajszál választ el attól, hogy torkon szúrjam ezt a testet, ami van nekem.
„A világnak csak győztesekre van szüksége, a veszteseknek nincs joguk élni” – ez a dühös, fröcsögő, minden ízében tökéletesen ésszerűtlen, elmebeteg eszme majdnem az életembe került. Pedig, ha kicsit belegondolunk ebbe, azt találjuk, hogy a kijelentés nem életszerű, nem tud építeni, csak rombolni, és alighanem egy pszichopata találta ki azzal a céllal, hogy legyen indoka másokat megölni.
Hagyományok, kultúra, vallási előírások. Ez csak a felszín.
Szóval, ott áll valaki a szobában, csőre tölti, kibiztosítja a pisztolyt, a halántékához nyomja, meghúzza a ravaszt, a test holtan rogy össze. Vannak variációk: felvágja az ereit, vonat elé ugrik, ház tetejéről veti le magát, áramot használ, tűzet, mérget, altatót, a lehetőségek száma nagy, nem ez az érdekes.
Hanem az, hogy honnan ered ez a viselkedésminta, miért jut a lélek oda, hogy úgy dönt, megöli a testét? Mi az, hogy túl sok? Mi az, hogy elég? Mi az, hogy nem bírja tovább? Mit? És miért?
A szer, ami kábít
Másodkezi infók alapján írom, tehát így kezeljétek: drogot eredetileg vallási célzattal kezdtek el használni, a magasabb megismerés reményében; később kitartást, teherbírást, félelemnélküliséget, harci kedvet vártak tőle; még később pedig a menekülés eszközévé vált.
Ma, amikor drogfogyasztásról, függőségről beszélünk, drogos sztárokra, ködös tekintetű bulizó tinédzserekre (stb.) gondolunk, a tudat határainak tágítása, a kitartás, a teherbírás növelése, a félelemnélküliség elérése, a harci kedv felizzítása már fel sem merül. Csak a menekülés.
De mi menekül?
A test? Nem. A lélek menekül. És mi elől? Konkrétan mi elől?
Miért gondolja valaki azt, hogy ha nem veszi figyelembe a problémáját, akkor azzal valami történik?
Hogyan dönti el valaki, hogy drogot használ? Milyen okból? És mire számít? Nincsenek jó példák. Tehát mire számít? Arra, hogy nála mégsem lesznek káros hatások? Arra, hogy majd időben leáll? Hogyan állna le, ha ami miatt elkezdte, azzal semmi nem történik?
Ismertem egy kisportolt, életvidám, a nőknél sikeres, jól élő fickót, aki két év alatt olyan szinten leamortizálódott fizikailag a drogtól, hogy nem ismertük meg. Vajon ő, akit általánosan irigyelt mindenki, miért döntött a drog mellett? Mire számított? Mit keresett valójában?
A szer, ami nyomorba dönt
Az alkohol egyfajta idegméreg, ami csökkenti vagy teljesen felfüggeszti a racionális gondolkodást, a mozgáskoordinációt, a reflexeket. A régi mondás, mely szerint az „alkohol segít a vágyban, cserbenhagy a megvalósításban” sem alaptalan.
Az alkohol, funkcióját tekintve, a drogok közé sorolható. Hajdan tudattágítás céljával ittak, azután kitartást, teherbírást, féleleműzést, harci kedvet vártak tőle, majd a menekülés egyik elterjedt eszköze lett.
Egy valamikori külügyminiszter egykori popsztár fia néhány éve halt meg alkoholmérgezésben, 47 évesen. Az évtizedeken át tartó napi szintű ivászat következményeként vajon mit várt, milyen eredményt, ha nem ezt?
Apám nagyjából egész életében alkoholista volt, öcsém húszas évei elején volt az. A rokonságban rengeteg az alkoholista. Osztálytársaim közül többen lettek alkoholisták, régi, messzire sodródó barátaim között is akad nem kevés. Mint egy népbetegség, vagy járvány.
Honnan ez a viselkedésminta? Miért jött létre?
Füstfelhőbe burkolva
Olyan emberi közösségbe születtem, melyben majdnem mindenki láncdohányos volt: anyám, apám, nagyapám, a rokonság tekintélyes része, a család barátainak nagyobbik része.
Azok, akikhez gyakran jártunk vendégségbe, vagy akik hozzánk jöttek, a szomszédok, a telekszomszédok kb. 90 százaléka állandóan dohányzott.
Füstbe születtem bele, és amíg ki nem röppentem a családi fészekből, megtanultam vágni a füstöt, és jó sokáig visszatartani a lélegzetemet.
Egy-két drogost ismertem, néhány tucat alkoholistát, és több száz dohányfüggőt. Rengeteg embert láttam idegeskedni, hisztériázni, dühöngeni, sírni, remegni, zihálni, tudatilag annyira beszűkülni, hogy a beszédet nem értette, mert elvonási tüneteket okozott nála a dohányzás nélkül eltöltött néhány perc vagy óra.
Többeket ismertem, akik csak azért nem jártak moziba, mert nem voltak képesek elviselni dohányzás nélkül a film másfél-két óráját.
Közvetlen megfigyelésem nincs arról, hogy a dohányzás hogyan építi le a testet, nem látok bele a tüdőbe, a hörgőket sem látom, a külső jegyeket más is okozhatja. Amit látok, az a dohányzással kapcsolatos irracionálisan erős függőség.
Hogyan lesz a lélek függő? Hogyan válik függővé egy érzéstől, egy élménytől? Miért van rá szüksége? Miért ENNYIRE?
Ízes palacsinta
A táplálkozás súlyosan egyoldalúvá, egészen szélsőségessé válhat részben az élet nehézségei előli menekülés miatt, részben az ízek miatt, melyek tagadhatatlanul függőséget válthatnak ki. Innen nézve az ízek drogok.
A táplálkozás célja a test táplálása. Bármilyen egyéb cél másodlagos, és szabadon választott, ha az első maximálisan teljesült, és ha nem okoz nehézséget a testnek.
Talán nem tévedek, ha azt mondom, hogy a mesterségesen felerősített és mesterségesen kikevert ízek eleve olyan alapanyagokat, alkotóelemeket tartalmaznak, melyek önmagukban alkalmasak a függőség kiváltására. Ma már alig találni olyan élelmiszert, ami ne lenne „ízfokozva”. Ha alaposak vagyunk, egészen megdöbbentő példákat találunk erre.
Az élelmiszeripar néhány évtizede a vegyipari termékek legfőbb felvásárlójává vált. Annak érdekében, hogy az élelmiszerek gyorsabban és gazdaságosabban készüljenek el, szebb színűek, kezelhetőbb állagúak, erőteljesebb illatúak, erőteljesebb ízűek legyenek, tovább elálljanak (vagyis elszállíthassák őket a világ másik végéig, ahol még eltölthetnek néhány napot, hetet vagy hónapot a boltok polcain), vegyipari termékek garmadáját adják hozzájuk, melyek egyikére sem lenne szükség.
Gyakran a legerőteljesebb ízű fűszereket is ízfokozzák, sok esetben pedig már fűszer sincs, csak az íz, az úgynevezett „aroma”.
Bennem nagyon sokféle függőség alakult ki bizonyos ízek felé, és még jelen pillanatban is vannak ilyen függőségeim, amiktől szenvedek. Voltam függő palacsintától, lekvártól, kakaótól, csokoládétól, makarónitól, pizzától és még sok mástól is. A függőség arra sarkallt, hogy amilyen gyakran csak lehet, egyek, igyak az ízt hordozó élelmiszerből. Ez vezetett ahhoz, hogy tizenévesen kb. 2 éven át napi minimum 1 liter kakaót ittam, heteken át ettem minden nap tésztát és így tovább.
Mi baja eshet a testnek, ha félévente beletesznek 20 deka csokoládét? Nyilvánvalóan semmi. De ha naponta tesznek bele ennyit, vagy félnaponta, vagy óránként, a függőség mértékével arányosan, akkor vajon ez mit okoz a testben?
A táplálkozás biológiai célja a test táplálása, vagyis az evés az emésztésért történik. Az ízfüggőséggel ez átalakul, az evés célja a függőség kielégítése lesz, a cél a száj élménye, nem az emésztés.
De vajon mi az, ami függővé válik az ízektől? A test? Még akkor is, ha le tudjuk ezt vezetni biológiai, kémiai reakciókig, a kérdés az, hogy miért fontos ez, miért van rá igény? És másnak miért nincs? Az egyik ember miért veszik meg a paradicsomos káposzta ízétől, a másik miért hányja el magát a szagától?
Az élmény
A 70-es években az volt az elterjedt nézett a pszichológiában, hogy az autóversenyzők elmebetegek, akiket az életveszély éltet. Egy akkortájt felkapott író-pszichológus házaspár interjúkat készített Carroll Shelby-vel, akivel együtt töltöttek néhány napot: többször találkoztak, bekapcsolták a vállra vehető, mikrofonos szalagos magnót, és beszélgettek. Egyik délután Shelby sportkocsijával mentek valahová, az út során előállt egy olyan helyzet, amitől a házaspár percekre elnémult, mert azt hitték, hogy itt a vég; eközben Shelby hosszasan, tréfálkozva válaszolt a korábban feltett kérdésre, új kazettát keresett a kosárban, bedugta a magnóba, tekerte, hogy megtalálja a kedvenc zenéjét, közben egy kézzel vezetett, és könnyedén elkerülte a balesetet.
A házaspár becsületére legyen mondva, hogy képesek voltak felismerni a tényt, mely szerint az autóversenyzők nem úgy vezetnek, nem úgy érzékelik a kocsit, nem úgy látják át a vezetési szituációt, mint mások.
A tényt el kell ismerni: a veszélyes tevékenységekben, az extrém sportokban is van nagy adag szakértelem, tehetség, rátermettség. Ettől azonban még mindig ott hordozzák magukban a halál lehetőségét, minden pillanatban.
Abban az időben, amikor bejött Magyarországra a bungee-jumping, néhányan próbáltak rávenni, hogy menjek el velük ugrani. Nem mentem. Döntésemből azt a következtetést vonták le, hogy gyáva vagyok. Úgy találtam, hogy a kötélugrásnak vannak veszélyei, történtek balesetek, emberek lettek nyomorékok vagy haltak meg, én meg úgy gondoltam, hogy az életem a céljaim miatt értékesebb annál, minthogy a semmiért kockára tegyem.
Adrenalin-függőségnek nevezik azt, amikor valaki az izgalom miatt keresi az életveszélyt.
Miért teszi kockára a lélek a teste épségét, a teste életét egy néhány másodpercig, percig vagy óráig tartó élmény kedvéért?
Egy régi filmben az inkvizítor egy nő levágott hajából fonatot készített, a fonat egyik végét egy nehéz, hegyes kard markolatára hurkolta, a másik végét a mennyezeten lévő kampóra akasztotta, és úgy aludt, hogy a kard hegye a nyakára irányuljon. Azt mondta, ha Isten helytelennek tarja, amit tesz, akkor nagyon könnyen megállíthatja…
Elég volt?
Január 2. óta edzek újra, bő tíz év kihagyás után. Jelenleg ott tartok, hogy minden második nap edzek, kevés gyakorlatot végzek, és majdnem mindegyiket bukásig csinálom.
A bukás azt jelenti, hogy nincs előírt ismétlésszám, annyit csinálok, amennyit bírok. Például 3-szor amennyi megy.
Ennek köszönhetően minden másnap tapasztalom a különbséget: mikor elég valami a testnek, és mikor elég a léleknek.
Nekiállok fekvőtámaszokat nyomni, eljutok ötvenig, azt gondolom, hogy na, ez már nem kevés, elég is volt. De ez nem bukás, csak fáradság. Na, jó, akkor legyen még öt. És még öt. Ok, már hatvan. Még egy kicsit. Na, most már nagyon kéne a hetven. Iszonyú küszködésekkel megcsinálom a hetvenedik fekvőtámaszt is. Jól van, ez már tényleg elég.
De minek elég? Kinek? Nekem? A testemnek? Ki nem bírja tovább?
Minden másnap ezzel játszom a gyakorlatok során. Mennyi az elég, mikor van az, mi már jól hangzik, mit bírnék még? Hol elég nekem, hol elég a léleknek, hol elég a testnek?
Na, még egyet, na, még egyet, na… még… egyet… Ez nem a test bukása. Ez a lélek játéka. Na, ma ennyi ismétlést akarok, hogy jól nézzek ki. Ez is a lélek. Oké, akkor ez már elég, mert nem fog menni a többi. Ez is a lélek. Nem akarom magam teljesen lefárasztani, mert… Ez is a lélek.
Minden edzés után annyira fáradt vagyok, hogy több órába telik kiheverni, ez alatt az idő alatt érzem, ahogyan a fáradság, fájdalom lassan kimászik a testemből. De ez még mindig a lélek bukása, nem a test bukása (a bukás itt csak azt jelenti, hogy nem megy több ismétlés).
Mennyi van a testben, mennyi tartalék, mennyi erő, mennyi képesség, mennyi lehetőség, amit a lélek megállít, lekorlátoz? És nem az egészség védelmére gondolok. Csak arra a gondolatra, hogy ez már sok, oké, most elég, ennyi, kész.
A hír
Ez a fejezet a második részhez tartozna, de most kell leírnom, mert mire jön a következő cikk, már megtörténik.
Ha valaki megkérdezné, hogy mi a legnagyobb problémám az életben, azt felelném, hogy a korom. Ha húsz éves lennék, és itt tartanék, ahol most, nagyon jól érezném magam. De túl a negyvenen csak a szégyen van bennem, és mérhetetlenül sok önvád, amiért csak ennyire voltam eddig képes.
Mondják, az élet produkálja a legjobb sztorikat, a leghihetetlenebb eseményeket. És most, nemrég, történt egy ilyen, méghozzá velem.
Tulajdonképpen semmi jelentősége, objektíven nézve, de szubjektíven annál több van neki.
Nagyon régóta nem tudok elszámolni az életem egy részével, húszas éveim eleje, tinédzserkorom eléggé zavaros. Nem az eseményeket, történéseket tekintve, hanem az időpontokat, dátumokat tekintve. Folyton összekeverek időpontokat, mikor kezdtem ezt vagy azt az iskolát, mikor fejeztem be, amikor húgom született, melyikbe jártam éppen és így tovább. Ezt betudtam annak, hogy rossz a memóriám, meg annak, hogy novemberi vagyok, és évvesztes.
A Sakál napja óta kissé misztikus iratokként gondolok a születési anyakönyvi kivonatokra. Ezt az érzést csak fokozta az, hogy soha életemben nem láttam ilyet.
Vagyis, a közelmúltig nem láttam egyet sem.
Véletlenül került elő az enyém, és komolyan mondom, nevetségesen hosszú ideig tartott felfogni, amit látok rajta. Apámmal kapcsolatos ellenérzéseim miatt állandóan abban reménykedtem, hogy örökbe fogadtak, más az apám, valami normális emberi lény. Hát nem, ő az, sajnos. De valami sokkal jobb, sokkal szebb, sokkal csodálatosabb dolgot találtam azon a születési anyakönyvi kivonaton.
Azt hittem, hogy elmúltam már negyven, de nem, még nem, még csak 39 vagyok! És bár sajnos igaz, hogy holnap este 18:43-kor már negyven leszek, de MÉG NEM vagyok annyi, és ez olyan, mintha visszakaptam volna három évet az életemből!!!
Amióta tudom, néhány napja, eufórikus állapotban vagyok. Szenvedtem is sokat ezzel a cikkel, mert meg kellett komolyodnom ahhoz, hogy megírjam, és nem ment. Szóval, persze, nem vagyok fiatal, de öreg sem. És ez jó. Nagyon jó.
Az első személyim elveszett, egy csomó iratom elveszett, bizonyítványaim, mindenféle iratom, még nem tudom pontosan végigkövetni, hogy hogyan is sikerült elveszítenem ezt a pár évet, de sikerült. Sejtem, hogy mi a válasz, de megtartom magamnak. Okmánycserék jönnek, lehet, hogy megbüntetnek, de kit érdekel?!
És hogyan jön ez ide?
Ez már a lélek KÖZVETLEN hatása a testre, de muszáj volt ma beleírnom a cikkbe, mert egy hét múlva már nem lesz ekkora dolog.
Éltem az életem, nem volt semmi kirívó, semmi változás semmiben, csak a szokásos. És bejött egy hír. Egy darab információ. Egy papírra nyomtatott évszám. Csak ennyi. Fény, tinta, papír. És megváltoztam tőle. Napok óta örülök mindennek, mint egy bolond, az arckifejezésem is más lett, az edzés is könnyebben megy – FÉNY, TINTA, PAPÍR.
Értitek? Ezt én csinálom, én csinálom a testemmel.
Ha valamilyen képtelen módon az derült volna ki, hogy harminc éves sem vagyok, hát nem is tudom… a Holdig ugrottam volna örömömben.
Ha valamilyen módon meg az derült volna ki, hogy elmúltam ötven, talán már nem élek. De biztosan nem írok.
Nekem mindegy, hogy a testem 17, 34, 51 éves vagy több, vagy kevesebb. A saját eredményeim alapján tartom magam öregnek, nem a naptár miatt. Nem tartok ott, ahol szerintem kellene. Ennyi az egész.
Egy hír, egy információ, fény, tinta, papír, és a következmények beláthatatlanok lehetnek, pozitív és negatív irányban egyaránt, a testre nézve.
Most ti jöttök
A következő cikk 1 hét múlva jön, a témája a lélek KÖZVETLEN befolyása a testre.
Ha bármit kihagytam a KÖZVETETT befolyásolás témájából, jelezzétek.
A következő cikkhez mindenki kap jelszót, aki kommentel ehhez a cikkhez, aki nem kommentel, az nem kap. Szabadon, visszafogottság nélkül fejtsétek ki a véleményeteket.
Kérdések nektek:
1. Szerintetek mi van annak hátterében, amikor a lélek szembefordul a testével?
2. Honnan van az öngyilkosság viselkedésmintája?
3. Mi a függőség?
4. Mitől van a függőség? Mi váltja ki? Miért van ereje?
5. Miért menekül a lélek? Mi elől menekül?
6. A lélek miért adja fel előbb, mint a test?
7. Itt nem fogalmazok meg konkrét kérdést, csak érdekel, hogy mi a véleményetek az öngyilkosságról, a drogról, az alkoholról, dohányzásról, adrenalin-függőségről, és van-e személyes tapasztalatotok ezek bármelyikéről.
Ez a cikk most itt jelenik meg a főoldalon, hogy lássa mindenki, miről marad le. :)
Közel 100 kolléga kapott jelszót. Kíváncsi vagyok, mennyien maradnak a következő körre.
Újabb remek cikk Duncan!
Hogy mi került bele a pakliba vagy mi nem, azt (jelenleg még) nem tudom. Ugyanakkor mindig felmerül bennem a gondolat, hogy a amikor nyomorultul érezzük magunkat, azok a rossz érzések honnan jönnek? Valahogy úgy gondolom, hogy semmi olyat nem tudunk érezni – jót és rosszat egyaránt – ami ne lett volna már eleve belénk tervezve érzés szinten. Ha ez egy jó érzés, annak csak örülünk, de ha rossz, akkor egyből elkezdhetünk agyalni, hogy vajon ezt mi váltotta ki és miért pont így érzünk miatta?
1. Szerintetek mi van annak hátterében, amikor a lélek szembefordul a testével?
Szerintem ennek több oka is lehet pl.: amikor valami olyat tesz vagy olyan dolog történik vele amiről azt gondolja nem tudja elviselni/máshogy megoldani.
2. Honnan van az öngyilkosság viselkedésmintája?
Szerintem ez egy végső menekülés az elviselhetetlenből.
3. Mi a függőség?
Amikor valaki úgy gondolja anélkül a bizonyos dolog nélkül nem tud létezni.
4. Mitől van a függőség? Mi váltja ki? Miért van ereje?
Szerintem van egy pont ahol a személy még képes arról (nem feltétlenül tudatosan)dönteni,hogy ez így legyen.
5. Miért menekül a lélek? Mi elől menekül?
Mert nem tud/nem akar szembesülni valamivel.
6. A lélek miért adja fel előbb, mint a test?
Az önkorlatozásai miatt.
7. Itt nem fogalmazok meg konkrét kérdést, csak érdekel, hogy mi a véleményetek az öngyilkosságról, a drogról, az alkoholról, dohányzásról, adrenalin-függőségről, és van-e személyes tapasztalatotok ezek bármelyikéről.
Egy időben használtam(de nem függöttem) különböző drogokat;kíváncsiságból és mert nem találtam értelmet/örömet abban amit csinálok és a létezésben egyáltalán.
Szerintem a függőség semmi más csak a gyengeség/gyávaság mértékének egyenes arányú mutatója.
De ha arra gondolok ,hogy milyen mértékben képes hatni a lélek a testre akkor minden halál egyfajta öngyilkosság.
Először is remek cikk, kiváló, kidolgozott felvezetése a témának.
Jól összefoglalja a lényeget anélkül, hogy több ezer évnyi anyagot kellene átolvasnunk. :)
Íme a kérdések és a válaszok.
1. Szerintetek mi van annak hátterében, amikor a lélek szembefordul a testével?
Öntudatlan romboló szándék, amely idegen a személyiségtől, és annak tudatosságán kívül, rejtetten működik.
2. Honnan van az öngyilkosság viselkedésmintája?
Én nem foglalkoztam ezzel a kérdéssel, de gondolom ennek a gonosz szándéknak az egyik megnyilvánulása. Még az is elképzelhető, hogy egy öntudatlan “program” reflex-szerű lefutása.
3. Mi a függőség?
Amikor tudod, hogy mikor fogod elkövetni azt, amitől függsz. Például az alkoholista tudja, hogy mikor fog legközelebb inni. Már eleve készül rá. Ugyanez van a dohányossal. Mivel én nem vagyok egyik sem, így fogalmam sincs mikor fogok alkoholos italt inni, vagy mikor fogok rágyújtani.
4. Mitől van a függőség? Mi váltja ki? Miért van ereje?
Ez is valami öntudatlan mechanizmus lehet. Az erejét abból nyeri, hogy az elkövetőjének “igaza van” azzal, hogy újra elköveti, megteszi. Ez egyrészt önigazolás, másrészt az élettel kapcsolatos vakság, tudatosság hiánya. Ugyanez a “tudatossághiány” váltja ki. Egy öntudatlan “vakság” az élet adott területén. Menekülés egy kihívástól, vagy szorult helyzettől.
5. Miért menekül a lélek? Mi elől menekül?
Az öntudatlanság elől menekül, attól, hogy nem “lesz igaza”. A kudarctól és fájdalomtól. Ez lehet lelki és testi is. Igazából “fáj neki” az élet. Tudja, hogy fájdalmas lesz, mégis megteszi. Egyszerű példa: cukorfüggőség. A személynek energiahiánya van, mert rosszul táplálkozik. Amikor cukrot eszik, kap egy test a szervezet, aztán a vércukra gyorsan leesik, és újra energia nélkül marad a test. A cukor persze könnyű energiaforrás, bőséges, sok van belőle, és kiiktatja a test más, lassúbb energianyerő folyamatait. Tehát a test ellustul. Megmenekül egy csomó munkától.
A probléma itt az, hogy ha el akarod hagyni a cukrot, akkor energia nélkül maradsz, ha nem gondoskodsz olyan élelmiszerről, ami segíti ezt az energianyerő folyamatot.
A megoldás pedig keresztülvezet ezen a cukor-energia cikluson. Át kell vágnod, ki kell bírnod azt, amíg regenerálódik az a képesség, hogy a test már ne legyen lusta másféle módon energiát nyerni, és ne legyen a cukorra rákattanva.
Ezért egészségesebb a cukor nélküli táplálkozás, mert megszüntet egy energiafüggőséget, a test ismét képes lesz sokféle forrásból energiát nyerni a működéshez, nem csak a cukortól várja a megoldást.
6. A lélek miért adja fel előbb, mint a test?
Ez megint a tudatosság hiányának jele. Talán azért mert függősége van a testtől, és védeni akarja a testet, megint csak öntudatlanul. Ha például lenne kettő vagy több tested egyszerre, akkor nem lennél ráutalva egyetlen egyre. Tudod, ha ez meghal, akkor te nem létezel tovább ebben a formában. Már nem fognak a többiek létezőnek elfogadni. Ez olyan, mint amikor a motorban be van építve egy szabályozó, nehogy túlpörögjön. A motor képes lenne mondjuk tízezer fordulaton működni, de az élettartam miatt csak hatezret maximálnak neki a mérnökök, nehogy tönkremenjen.
Valószínűleg hasonló itt is ez a mechanizmus.
7. Itt nem fogalmazok meg konkrét kérdést, csak érdekel, hogy mi a véleményetek az öngyilkosságról, a drogról, az alkoholról, dohányzásról, adrenalin-függőségről, és van-e személyes tapasztalatotok ezek bármelyikéről.
Nincs személyes tapasztalatom.
” . Szerintetek mi van annak hátterében, amikor a lélek szembefordul a testével? ”
Szerintem az , hogy nem érzi jól benne magát .
Az a kép állt bennem össze , hogy az ember az idők során teljesen az agyába szorult . Mármint az öntudata . Az elképzeléseit , gondolatait sokkal jobban érzékeli mint a test jelzéseit . Már nem érdekli ha fáj a gyomra mert sokat zabált , inkább bevesz valamit mert az érzékelései közül csak a jókra akar koncentrálni , a rosszakat meg figyelmen kívül szeretné hagyni . A test pedig hiába jelez nem vesszük figyelembe .
” . Honnan van az öngyilkosság viselkedésmintája? ”
Szerintem onnan , hogy az elme becsap bennünket .
Vannak akik úgy képzelik , hogy csak ez az egy élet létezik , és a test halála után megszűnik minden gondjuk . Tehát menekülés egy olyan élettől amit nem akarnak élni .
Egyes fanatikusok azt hiszik , hogy öngyilkosságuk valami szent célt szolgál és majd jól vállon veregetik őket majd a mennyországban . Persze . :heh:
” Mi a függőség? ”
Szerintem ragaszkodás egy gondolathoz , egy érzéshez .
Biztosan hiányérzet van mögötte , így akarunk pótolni valamit . Hogy mit ?
A lélek teljességét amitől megfosztottak minket .
” . Mitől van a függőség? Mi váltja ki? Miért van ereje? ”
A függőséget téves gondolatok váltják ki szerintem . Azt hisszük , hogy ha ragaszkodunk az adott dologhoz akkor jobb lesz nekünk . És azért van ereje mert erőt adunk neki . Van aki az életkor vagy a teljesítmények függőségében él mert azt hiszi számít . :giggle:
Meg kellene vizsgálni , mélyre kellene ásni , hogy honnan ered az a gondolat , hogy csak akkor vagyunk értékesek , akkor vagyunk méltóak az életre ha bizonyos dolgokat teljesítettünk , elértünk , ráadásul adott időn belül . Meg kellene nézni nagyító alatt , hogy az az elme amelyik ilyen gondolatokkal stresszel vajon hozzánk tartozik -e valójában !? Ki az bennünk aki ítélkezik felettünk ?
Miért számoltat el bennünket a saját öntudatunk , ha a sajátunk ?
Miért nem lehet értékelni magát a létezést ? Miért kell attól tenni függővé a jó közérzetünket , hogy milyen célt mennyi idő alatt érünk el . Tiszta elmebaj .
Valaki kitalálja , vagyis KITALÁLJA magának , hogy 30 éves korára vezérigazgató lesz , vagy tíz nap alatt megkerüli a földet sárkányrepülővel , és ha nem sikerül akkor depressziós lesz . De miért nem szabadul meg a kitalációitól ?
Mert az hiszi jobb lesz neki ha eléri amit kitalált magának . Vagy az elméje kitalált neki . :-|
” Miért menekül a lélek? Mi elől menekül? ”
Véleményem szerint azért menekül mert megérez valamit . Megérzi hogy csapdába esett ezen a bolygón . Hogy gúzsba kötik . Hogy vagy értelmetlen célokat kell itt követnie , vagy értelmes céljai elérésében megakadályozzák .
A madár is menekülne a kalickából .
Mi elől menekül ?
A fogva tartói elől . :handcuffs:
” . A lélek miért adja fel előbb, mint a test? ”
Gondolom azért amiért levesszük a szennyes ruhát . A ruha még bírná , de ki akar benne lenni ?
1. Szerintetek mi van annak hátterében, amikor a lélek szembefordul a testével?
Fogós kérdés, csak azt tudom rá mondani, hogy ki akar szállni. Napi szinten érezzük, hogy kiszállnánk ebből-abból.
2. Honnan van az öngyilkosság viselkedésmintája?
Az előzőnél is nehezebb kérdés. Az állatvilágban nincs ilyen. Az ötlet jön valahonnan. Valaki kitalálta egyszer régen? Hülyén hangzik, de valaki elkezdte egyszer, nem? Miért vált általánossá a gondolat? Elképzelni sem tudom.
3. Mi a függőség?
Leküzdhetetlen vágy valami iránt. Szexfüggőségem volt évekig, az is kikapcsolja agyilag az embert, csak a cél hajtja, hogy megkapja, amit akar. Ha megvan, rövid idő után újra kezdődik az egész. Körök egyhelyben. Csapda.
4. Mitől van a függőség? Mi váltja ki? Miért van ereje?
Valami hasznának lennie kell, különben nem lenne. 16 évesen kipróbáltam a cigit, utáltam, nem szoktam rá. Miért éreztem elviselhetetlennek az életet szex nélkül? A szex elterelte a figyelmemet a fájdalmaimról. A függőség is menekülés lehet.
5. Miért menekül a lélek? Mi elől menekül?
Kapásból azt mondanám, hogy a sz@rból menekül, de miért kell menekülnie, azt nem tudom.
6. A lélek miért adja fel előbb, mint a test?
Az aktív sportolóknak ez napi tapasztalat. Azért, mert a lélek mérlegel, a test csak a feladaton dolgozik és nem mérlegel.
7. Itt nem fogalmazok meg konkrét kérdést, csak érdekel, hogy mi a véleményetek az öngyilkosságról, a drogról, az alkoholról, dohányzásról, adrenalin-függőségről, és van-e személyes tapasztalatotok ezek bármelyikéről.
Nem tartom elfogadhatónak az öngyilkosságot, ha egy barátom lenne az, azt nagyon tragikusan élném meg, tragikusabban, mint ha betegségben vagy balesetben halna meg. Nem drogoztam, nem tudom, milyen elszállni, de biztosan nagyon jó, ha mindent feláldoznak érte. A pia undorítóvá teszi az embert 1 határon túl, sosem ittam. Cigit próbáltam, az sem tetszett, nagyfiúnak akartam látszani tőle. Adrenalinfüggőségtől őszintén szólva féltem mindig.
+1 eszembe jutott.
Aki meghal, azt nem találják meg. Ha él utána a teste nélkül ha nem él, nem találják meg. Ez lehet az öngyilkosság mögött, hogy ne találják meg a lelket.
De ez miért kell neki? Elképzelésem sincs.
Upsz ..kimaradt .
” 7. Itt nem fogalmazok meg konkrét kérdést, csak érdekel, hogy mi a véleményetek az öngyilkosságról, a drogról, az alkoholról, dohányzásról, adrenalin-függőségről, és van-e személyes tapasztalatotok ezek bármelyikéről. ”
Csak az öngyilkossággal kapcsolatban van személyes tapasztalatom . Életem egy pontján úgy láttam , hogy nem akarok részt venni ebben a játszmában , nem akartam egy számomra élvezhetetlen és értelmetlen játékban részt venni .
Gyáva módon elmenekültem az ” élet ” elől , azután pedig gyáva módon elmenekültem a halál elől . Most bosszúból itt maradtam és itt írogatok :-D
Az alkohol , drogok , dohányzás mind menekülés egy élvezhetetlen élettől . A csapda az , hogy egy még élvezhetetlenebb életbe menekülnek . Ez az ember tragédiája . :skeleton:
Érdekes cikk, tetszik nagyon. A függőségekről annyit tudok mondani,h én még nem próbáltam a drogot, nem dohányzom, nem iszom, viszont annyit kajálok általában, mint egy sumo birkózó, főleg rengeteg édességet. És tényleg nem azért, mert éhes vagyok, hanem mert olyan qrva jó az íze mindennek és már a gyomor is egyre többet követel. Biztos van mélyebb gyökere is ennek a dolognak. Szerintem az lehet az oka,h nem találom fel magam igazán, pedig minden nap igyexem hasznossá tenni magam, de munkahelyem már évek óta nincs. A drogosok többsége meg tutira csak kíváncsiságból, menőzésből próbálja ki először az anyagot. Kis kinyalt seggű suttyóknak nem hinném,h olyan nagy problémáik lennének,h ehhez folyamodjanak. Nincsenek feladataik, nem foglalják le magukat semmi hasznos dologgal, szülők se követelnek tőlük semmit. Akinek pedig rosszul megy sora és van esze, az tudja,h ezekkel a szerekkel nem old meg semmit. Az én apám is alkesz volt, mindig ráfogta vmi apróságra,h épp miért iszik. Pl. mert anyu egy busszal később jött haza melóhelyről,stb. Az öngyilkosok meg.. Sztem egyrészt lehet örökölni is ezt a hajlamot. Pl. én ismertem olyan családot, amelyből többen is felkötötték magukat: nagypapa, unoka, rokonok. Lehet ez menő érzés is akár, amikor az ember eltervezi, hogy hú majd mit szól az xy,ha megtudja,h meghaltam. De lehet vmi nagyon nagy elkeseredés, kilátástalanság is az ok. Lehetne olyan megoldást alkalmazni,h az ilyen hajlamú embereket bele kellene kényszeríteni rosszabb környezetbe tapasztalás végett,h rájöjjenek,h az ő helyzetük nem is olyan rossz,hátha utána más szemmel látnák a világot. Pl. elküldeném őket egy kicsit Etiópiába 1 szál hálóingben, pénz és minden nélkül. :-) Most így 1szerre ennyit írok,ha uncsi jelezzétek és küldjetek magatokról meztelen képet..
Great írta:
Te valamit sejtesz . A lelkünket tényleg üldözik .
Először is boldog születésnapot kívánok, és örülök, hogy megfiatalodtál!
És a rövid válaszok:
1. Miért fordul szembe a lélek a testtel?
Nekem az a fantáziám róla, hogy a lélek pontosan tudja milyen úton kellene járnunk. Ha nem ismerjük fel a helyes irányt és letérünk róla, a léleknek közbe kell avatkoznia.
2.Honnan van az öngyilkosság viselkedésmintája?
Nem tudatos dolog, a lélek “dolgozik” a háttérben. Amikor úgy “ítéli” a lélek, hogy az ember az életét már nem tudja rendbe tenni, vagy rendbe tehetné, de olyan áron, amelyre már nyilvánvalóan nem képes, akkor utolsó “megoldásként” az öngyilkosság marad.
3.- 4. Mi a függőség? Mi váltja ki, miért van ereje.
A függőség leküzdhetetlen késztetés valaminek a megtételére,fenntartására, valakihez, valamihez való kötődésre.
Egyfajta hiányállapot váltja ki. Az egyén életéből hiányzik valamilyen számára alapvető, meghatározó dolog, amelynek a mibenlétét gyakran fel sem ismeri az illető.
A függőséggel, illetőleg annak fenntartásával viszont az ember átmenetileg egyensúlyba hozza magát, elkerülve azt, hogy fel kellene derítenie a függőség okát, esetleg szembe kelljen néznie azzal és meg kellene oldani a problémákat.
Az illetőben többnyire még annak a ténye sem tudatosul, hogy ő függő.
5. Miért menekül a lélek? Mi elől menekül?
Amikor az adott élethelyzet, életmód már fenntarthatatlan a lélek számára, mert az egyén élete az eredeti életcélhoz képest egyre inkább és egyre visszafordíthatat- lanabbul vakvágányra fut, a léleknek nem marad más eszköze mint a menekülés.
6.A lélek miért adja fel hamarabb mint a test?
Nem mindig adja fel hamarabb. Voltak és vannak agg, rettenetes állapotban levő “testek, melyekben a lélek és az élet mégis hatalmas lánggal lobog. Ezeknek az embereknek a közös jellemzője, hogy azt és úgy teszik, amire születtek, ahová képességeik, vágyaik vitték őket. Ha feladja a lélek, akkor valószínűleg ennek ellenkezője történik.
7.Az öngyikosságot, drog- alkohol függőséget, dohányzást, de még az adrenalin függőséget is ugyanazon dolog – az egyén hiányállapotának – enyhébb, vagy súlyosabb kimenetellel járó kompenzációjának gondolom.
Van némi tapasztalatom a fentiek egyikében másikában, s tudom, ha sikerül a tehetetlenség állapotán túllépni, és az életproblémát megoldani, a függőség is megszűnik.
A 6.) kérdést kissé félreértettem. Itt a kiegészítés: Az a kérdés, miért adja fel a lélek hamarabb, vagyis miért halunk meg.
Szerintem azért, mert küldetésünket betöltöttük, vagy nem és helyette bedobtuk a törülközőt, de ezt követően nem maradt számunkra olyan hajtóerő, életfeladat, amely továbbra is itt tartana minket.
6. A lélek miért adja fel előbb, mint a test?
Itt nem filozófiai vagy élet-halál szinten értettem a kérdést, hanem ahogyan a cikkben korábban szerepel, erőfeszítés szinten. Nem bírom még egyszer felemelni a karom, nem bírok még egy percig itt állni, nem bírom tovább evés nélkül – pedig de, a test még igen, bírná.
A lélek pedig leállítja a mozgást, leállítja a testet, de miért?
1. Szerintetek mi van annak hátterében, amikor a lélek szembefordul a testével?
A lélek akarva-akaratlanul fájdalmat okoz a testnek, folyamatosan, állandóan, bárhol, bármikor. Az állandó testi fájdalom viszont tönkreteszi a lelket, ergo a lélek saját magát szívatja “tudatán kívül”, és a testet okolja, a környezetet okolja, amiben az a kurva test van, mindent, ami körülötte van, és ami tehet (nem tehet!) a test silányságáról, saját silányságáról, lelke silányságáról.
Vagy
A test a(z) *igénytelenül összehordott trágár kifejezések* és ez maga teszi tönkre a lelket, aki szerencsétlen nem érti, hogy mit csinál rosszul, mit tehet és mit nem, mi jó, mi nem, vajon mitől dobja fel a talpát a test és mitől áll rá minden reggel újra meg újra…
Mind a kettő ugyanazt eredményezi. Egy csalódott, megtört kis lelket, akinek már kurvára nincs kedve ehhez az egész szarsághoz. Kicsit ötvözzük a kettőt, és már lehet is tölteni… még egy pohárral.
2. Honnan van az öngyilkosság viselkedésmintája?
Én a tévében láttam. Azt hiszem.. lehet újság volt.
Duncan Shelley írta:
Megjegyezném,hogy a test is leállitja a testet.Önvédelemből.Ahogy az izmok túlnyúlását is megakadályozza a Golgi-in orsó(ha jól emlékszem a nevére),úgy a túlerőltetést sem engedi az idegrendszered.
“Adrenalinfröccsös”(ezt most találtam ki,jó szó)helyzetekben viszont a lélek simán felülirja az “alaprogramot” és akár le is szakithatod minden izmodat.
Erről konkrét tapasztalataim is vannak.
Alapból a valós teljesitményed 30%át tudod leadni,gyakorlással 50et.
“Adrenalinfröccsel” 100% felett.
3. Mi a függőség?
Minden. És semmi. Mindenkinek más, és az másnak semmi. Igény. Élvezet. Tömény élvezet. Mindegy mi. Mindegy ki. Csak legyen és élvezd. Akár egyedül, akár mással. Van aki többel, van aki többet. Nyugodtan. Izgalomban. Bármit lehet élvezni. Az életet. A halált. Mások életét. Mások halálát..
Minél nagyobb az élvezet, annál erősebb lesz a függőség.
Minél erősebb a függőség, annál hamarabb válik az élvezetből kényszer.
És ha egyszer kényszer lesz…
4. Mitől van a függőség? Mi váltja ki? Miért van ereje?
Mindenki vágyik valamire, amit élvezhet. Ha csak egy picit is. Ha csak havonta egyszer is. Évente. 10 évente.. Csak legyen. Nem kaphat meg mindent az ember, amit akar, ezért be kell érnie a kis dolgokkal (legalábbis átmenetileg). Legyen az egy arcmosás reggelente, egy cigi a melóhelyre menet, kis bors az ebédhez, egy sör délután, a kedvenc tévéműsor, az esti jógagyakorlat vagy a libatoll párna. IGÉNYE van a léleknek az ilyen kis szarságokra, amit Ő határoz meg, CSAKIS Ő. SENKI MÁS NEM SZÓLHAT BELE, hogy 2 cukorral issza a teáját, ami amúgy is fekete, és a sarki boltban veszi, reggel 7:30-kor. A test meg rájátszik erre. Automatizálja “magát”, és rosszul lesz, ha nem kapja meg a napi 2 kocka csokoládét.
Amiben én szenvedek függőséget (pár olyan dolog, ami nélkül TÉNYLEG kurvára frusztrált tudok lenni): finom ásványvíz, meleg zuhany, fogkefe, süteményhez lekvár, rántottához ketchup, leveshez kenyér, kultúrált mellékhelyiség, munka előtti cigi, munka utáni sör (egyikre se mondanám, hogy rá vagyok szokva, de a körülmények ANNYIRA adják..), zene otthon, zene nem otthon, zene akárhol máshol, csípős szósz a gyroson (pedig úgy tud fájni..), barátaim társasága, délig tartó alvás… etc.
Meg ehhez hasonlók. Mindegyik élvezetet nyújt, de legtöbbjükre egyáltalán nincs az életbenmaradáshoz szükség (de élőbbnek érzem magam tőlük!), sőt, némelyik egészen ártalmas. És mégis! Ahh…
Sikerült már megint egy csomó faszságot írnom. De mit van mit tenni. Ettől is függő vagyok.. ^^
5. Miért menekül a lélek? Mi elől menekül?
Minden elől. Megtört, szerencsétlen, sorsára hagyott, kilátások, segítség nélkül. Persze, hogy csak menekülne. Mindegy hova, csak el innen. Minél messzebbre mindentől, el, csak el. De mivel ide van zárva, ezért csak befele tud menekülni.
6. A lélek miért adja fel előbb, mint a test?
A test tervezve van, az a dolga, hogy a tervezet alapján végre tudja hajtani, amire rendeltetik. De a lélek egyrészt nem tudja mire van tervezve (se a test, se ő maga), másrészt bohó, vad, zabolátlan, nem tud megmaradni nyugton, mindig kívánja az újat, az izgalmat, vagy épp a nyugalmat és a megszokást. Két teljesen különböző mechanizmus arra van ítélve, hogy egymás szolgálatában érjenek el egy célt, amiről viszont halvány lila gőzük sincs. És kettejük “párbajában” bizony a test húzza a rövidebbet.
Hm. Ez a gondolat most jutott eszembe, de egész jól hangzik. :D
7. Itt nem fogalmazok meg konkrét kérdést, csak érdekel, hogy mi a véleményetek az öngyilkosságról, a drogról, az alkoholról, dohányzásról, adrenalin-függőségről, és van-e személyes tapasztalatotok ezek bármelyikéről.
http://www.youtube.com/watch?v=xma69sxxobw
Ezt mindenki tudja… :D
Na de komolyan. Én (is) már akartam öngyilkos lenni, többnyire csak elméletben, egyszer “megkezdtem az előkészületeket”. Akkor jó ötletnek tűnt. Nem, bocsánat, nem jónak, hanem egyetlennek. “Lelki válság”. Néha még most is eszembe jut.
Testi válság: Egész évben valamilyen megmagyarázhatatlan “betegségnek” (?) hála, mondjuk úgy, egy lightos pokol volt az életem (semmi komoly, de használhatatlanná tette a testet). Az orvosok semmi normálisat nem voltak képesek mondani, és az egyetlen dolog, amiért már jól vagyok, és jelen pillanatban nem akarok megszabadulni a testemtől, az “véletlenek” összessége, aminek következtében hozzájutottam valamihez, amire, ha rá vagyok állva, normálisan működik a szervezetem. Hogy mi bajom volt/van? Talán soha nem derül ki…
A mindenféle szerekkel érdekes viszonyban vagyok. Volt, hogy évekig dohányoztam, volt, hogy éveket nem. Most pl. egy hete otthon vagyok (itt nem szoktam), de semmi késztetést nem érzek rá, hogy rágyújtsak, és ezért én bármit is tegyek. Viszont, ha kimennék sétálni, mert sétálni van kedvem, és valaki megkínálna, elfogadnám.
Egész nyáron, minden munkanap után a minimum az 2 sör volt. A minimum. Ez volt az adag, amit ha elfogyasztottam, kellemesebben telt a hazaút, és könnyebben aludtam el. Adott körülmények ezt is befolyásolták. Rengeteg pénzt költöttem el csak a munka utáni söradagra, de nem mondanám, hogy bánom. És bármikor, a nap bármelyik órájában, legyen az hajnali 2, reggel 8, vagy du. 5, szívesen megiszom egy sört. Most is csak a hűtőig kéne elsétálnom, hogy legyen egyből 2, de ott állnak vagy 1 hónapja.
Tehát késztetés egyikre se vezérel, de mindegyik jól esik (persze csak ha finom ^^), és szívesen veszem az ajánlásokat. :D
Na, azt hiszem, most 1 hétig erre se szagolok, annyi hülyeséget hordtam össze. Elolvassa ezt valaki egyáltalán? :P
Kicsit “névtelen lelkek összejövetele” szagú lett az írásom… :D
Na dehát, aki kérdez, vállalja a következményeit!
“A nagy igazság nem ott lesz, hogy az illető elkeseredett, kirúgták a munkahelyéről, magányos, vesztesnek érzi magát, nem lát megoldást a helyzetére, menekülni akar, gyáva – hanem sokkal inkább ott, hogy hogyan keletkezik az a gondolat, hogy „Nem bírom tovább?”, honnan van az a viselkedésminta, ami a lelket saját teste hóhérjává teszi, és miért hiszi, hogy ez megoldás valamire? Hogyan kerül bele a lehetséges választások paklijába a test megölése? Na, ezek az igazán érdekes kérdések, mert ha választ találunk rájuk, új időszámítás kezdődik. ” (itt tartok épp a cikkben)
Nagyon jó megfogalmazás! Pont ezen már én is gondolkodtam, csak nem mentem annyira bele, hogy másokkal is megvitassam. Na de majd most:)
Nagyszerű cikk, gratula hozzá!
Hm, az elmúlt években arra jöttem rá, hogy a sótól függök kicsit. Tudjátok, mint a népmesében: “Úgy szeretlek édesapám, mint az emberek a sót.” És nem, más országokban nem szeretik ennyire! Ez egy magyar népmese :P Egész finomnak tudok már találni pl. igazi olasz ételeket, amit a standard magyar konyhához képest alig sóznak, de hogy egy életen keresztül csak ilyet egyek… Brrr. Nem. Pedig azt hittem magamról, hogy rám ilyen piszlicsáré dolgok nincsenek hatással…
@ Duncan Shelley:
“Legendák”.
Kellemetlen a dolog, és nincs kitartás mindenkiben. Mert miért is kellene kitartania, és vállalnia további kellemetlenségeket, ha fel is adhatja?
1. Szerintetek mi van annak hátterében, amikor a lélek szembefordul a testével?
Úgy tudom, a lélek nem öli meg a testet, nem is törekszik rá. Ha nem akar benne lenni, elhagyja és kész. Ez a nyaktekert gondolkodás és körmönfont módszerek az elmére jellemzők. Valahol írtam neked, hogy már volt szó a lélekről és testről, most már az elméről kéne egy cikksorozat és akkor lenne teljes a kép. Úgy látom, hogy ez inkább annak a témaköre.
Azt mondják az ember két szubsztancia, test és lélek (egyébként Platón nevéhez kötik, ő volt az ideás muki), de a két világ között kell valami, hogy közvetítsen. Ahogy a számítástechnikában van hardware, software és van a felhasználó, úgy kell ezt is elképzelni. Te most arról akarsz meggyőzni minket, hogy mindent a felhasználó csinál, pedig attól, hogy egy ideje már csak ő fejleszti, a software egy része akkor is előre programozott és okoz néha meglepetéseket.
2. Honnan van az öngyilkosság viselkedésmintája?
Ó, az elme nagyon fogékony a hülyeségre, az okosságra is, de arra nem mindig képes, hogy a kettőt megkülönböztesse. Ha mindenféle tudatmódosító szerekkel megzavarjuk, elveszti a józan ítélőképességét. Így lesz a túlélésünket segíteni hivatott eszközünk minden bajunk és nyomorunk oka. A drogok hatására létrejött elmezavar eredménye lehet az öngyilkosság.
3. Mi a függőség?
Sminkfüggő voltam. Azt gondoltam, hogy ha kifestem magam, szép vagyok, anélkül meg csúnya. Csak egy gondolat volt, amit szinte senki nem erősített meg, ellenben többen is cáfolták. De valamiért csak azokat a jeleket vettem észre, amik igazolták az elképzelésemet, a többit figyelmen kívül hagytam. Most így belegondolva van abban valami, amit Paloca írt, Eredetileg egy téves megállapítás volt, aztán egy rögeszme, végül már azon mesterkedtem, hogy akár suttyomban is, de csinálhassam, hogy bebizonyítsam, hogy erre szükség van/volt. Totál elmebaj, nem?
4. Mitől van a függőség? Mi váltja ki? Miért van ereje?
Történik valami, egy esemény, ami valamilyen érzelmi töltettel rendelkezik, és az ember levon egy következtetést. Pl: Kisfestettem a szempillám, már aznap kaptam egy szerelmeslevelet egy fiútól, aki addig sosem mutatott érdeklődést irántam (vagyis nem tudtam). Ebből arra jutottam, hogy a sminkelés bevált, tehát alkalmazni kell máskor is. A tanároknak persze nem tetszett, de a lázadás ebben a korban direkt jót tett a renoménak. A többi lány is csinálta és főleg a menők. Ez mind megerősített abban, hogy igazam van, de a legjobban az élmények és a hozzájuk kapcsolódó érzelmek adtak neki töltést. Az azonnal felbukkanó hódolón kívül (az nagyon jól esett, azt hiszem, tényleg meghatározó volt a dolog szempontjából) volt még egy sikerem, amit ehhez kötöttem. A középiskolai szerelmemmel egy osztályba jártunk, de nem nagyon vett észre, viszont miután elkezdtem festeni magam, összekerültünk egy feladatkor, épp beszéltük meg a megoldást, mikor elmosolyodott és csábosan oda vette: „Csak most látom, hogy nekem milyen gyönyörű szemeid vannak! Eddig, hogy nem tűnt fel?” Akkor azt hiszem, madarat lehetett volna velem fogatni. Szóval szerintem az érzelmek adnak a gondolatnak „erőt”.
5. Miért menekül a lélek? Mi elől menekül?
A lélek akkor hagyja el a testet, ha már nem látja benne biztosítva a túlélését. Ilyesmi.
6. A lélek miért adja fel előbb, mint a test?
Szerintem, amiről itt írtál is az elme műve.
7. Itt nem fogalmazok meg konkrét kérdést, csak érdekel, hogy mi a véleményetek az öngyilkosságról, a drogról, az alkoholról, dohányzásról, adrenalin-függőségről, és van-e személyes tapasztalatotok ezek bármelyikéről.
Ezekkel mindegyikkel kapcsolatban csak KÖZVETETT tapasztalatom van.
Nekem ez a véleményem, de majd megkérdezek egy elme-szakértőt.
Petra írta:
Pedig mind a szoftvert, mind a hardvert valaha felhasználó csinálta. :)
Boot csinálta informatikusként a test, elme, lélek hármasra a hardver, szoftver, user analógiát szoktam használni. A felvezető szövegben olvastam, hogy először a lélek testre gyakorolt negatív hatásait fogjuk kitárgyalni. Erre megjelent előttem a kép, ahogy a user belerúg a gépbe, mert az nem azt teszi, amit ő szeretne. De ez az én prefixám a témáról, a cikket még csak most olvasom.
(…idő…)
Elolvastam.
BOLDOG SZÜLINAPOT ÖREG HARCOS! :cake:
És a válaszaim:
1. Hitem szetint a lélek alapvetően jó. És ha ártó tettet követ el, (amire nem néz rá), akkor ettől vissza akarja tartani magát. Akár annak árán is, hogy a testet rombolja le annyira, hogy képtelen legyen ismét ártani. (Részletesebben itt most nem fejteném ki, de a tapasztalataim elátámasztják ezt a működési formát. Persze, ha ránézne, és ezt tökéletes felelősség vállalással tenné, akkor inkább kijavítaná és helyre hozná az ártó tettét.)
2. Az elsőből levezethető, és ez a végső lépés, a végletes “megoldás”. Egy öngyilkos mindig azt akarja bizonyítani, hogy neki igaza van, valakinek, vagy mindenki másnak meg nincs. Ugyan akkor érdekes módon pont azt bizonyítja, hogy képtelem ránézni arra a problémára, ami ide vezette az életét. Hiszen, ha ránézne, találna megoldást.
3. Ismét informatikus példa: a függőség, egy beakadt végtelen ciklus.
4. Egyszer jó volt, és aztán mindig ezt a jót akarja, ezért aztán újra és újra csinálja, rutinná válik, és ha nincs a ciklusba egy kilépő pont beleírva, akkor csak a reset segít. De tartalmaznia kell egy olyan részt is, ami öntudatla, vagy az idők során azzá vált. Egy döntést. Ez lehet sejt szintű, mint a kemény drogoknál, vagy lélek szintű, mint mondjuk a játékfüggőség.
5. A felelősség elől. Mert azt hiszi, úgy könnyebb. Ma lehet, hogy az, de holnap sokkal nehezebb lesz. Ha nem érdekel a holnap legalább annyira, mint a ma, elvesztél.
6. Ez nem mindig van így. Amikor én kamasz koromban elkezdtem edzeni, az első edzésről nem fáradtan mentem haza, hanem feldobottan. Nagy céljaim voltak a testemmel, és láttam, hogy jó úton vagyok, mert ott voltam, és megcsináltam minden gyakorlatot annyiszor, ahányszor az edző mondta. Az éjszaka közepén iszonyatos fájdalmakra ébredtem. a két karomat képtelen voltam behajtani, olyan szinten felhalmozódott benne valami, ami az edzés következménye volt. Korábban sosem éreztem ilyet. Elmentem az éjszakai ügyeletre, ahol azt mondták, hogy pihentessem. Bárkit kérdeztem, az volt a válasz, hogy rá kell edzeni, és akkor elmúlik. Nem múlt el, hanem rosszabbodott. Napokig nem tudtam használni a karjaimat ezek után. Nem a lélek adta fel, hanem a test. Mint amikor az első maratoni futó még ki tudta nyögni: nyertünk, aztán holtan esett össze. Mindig a gyengébbik adja fel először. És igazán azt is kell edzeni, hogy meglegyen az egyensúly,
7. Az öngyilkosság akár egy külön cikksorozatot megérne, annyira szerte ágazó motivációk juttathatnak el ide embereket, a félre sikerült zsarolástól, a hibák el nem viselésén keresztül a végletes döntési szabadságig, amikor is a saját életének a végéről és annak hogyanjáról öndetermináltan akar dönteni az egyén.
A drog sosem érdekelt, és ez már így is marad. Sajnos, egyre hétköznapibb, és ennek a hatását egyre inkább látom a hétköznapokban is. És nem lesz tőle jobb a világ.
Az alkohol már túl van ezen a ponton. Még nem ment ki a divatból, de már nagyon elfogadottá vált. Kultúrája van, és a kultúra részévé vált. Nehéz lesz megszabadítani tőle az emberiséget. Jómagam is alkalom szerűen fogyasztok kis mennyiségeket, lazító és emésztést segítő hatása miatt.
Dohányzás. Kezd kimenni a divatból. Vannak körök, ahol már ciki. Én 27 évesen szoktam rá, de akkor sem igazán. Sosem voltam a rabja, bármikor le tudtam tenni, ha olyan élethelyzetbe kerültem. Két éve nem dogányzom, és csodálkozom azokon, akikben függőséget tudott kialakítani.
Adrenalin? JÖHET!!! :-D Persze, ésszel. Az jó, ha tudom, hogy ha a falba csapódok, az gumiból van, és 2 percen belül odaér a pályamentő, de addigra úgy is kimászok a bukócsövek közül, mert be voltam kötözve, és sisak is és tűzálló ruha is volt rajtam. Vagy, ha elszakad a kötél, akkor a krokodilmentes folyó megfelelően mély medre fölött csobbanok a nem túl hideg vízbe, amin amúgy is fent tart a mentőmellény, amíg kihalásznak. A Ronin c. film egyik alapigazsága életem részévé vált az adrenalinnal kapcsolatban: “Olyan helyre nem megyek be, ahonnan nem tudom, hogy fogok kijönni.”
Érdekes téma.
Abból az axiómából indulunk ki, hogy létezik lélek és a test és lélek össze van kapcsolva.
Amennyiben van lélek, a test halálával a lélek felszabadul vagy szimbiózisban a testtel és ennek halálával ez is megszűnik? Ezért a lélek megértéséhez jobban el kell gondolkodni. De az is lehet, hogy nincs elég információnk a válaszok megadásához. Egy ketrecben tartott kismadárnak vagy egy kiskutyának érzem magam, akinek semmi információja sincs a városról, országról, kontinensről, Földről de azért lehet boldog, bánatos, éhes vagy álmos. Öngyilkos biztosan nem lesz. Lelke van?
Mi a függőség?
Hozzászokik a test egy bizonyos pszihikai vagy kémiai szerhez és utána érzi ennek hiányát.
Vagy pedig a test adrenalint vagy morfint termel és az agy az ezek által keltett információkat ha egyszer megtapasztalta akkor vágyik ismét rá. Most nem tudom jobban megfogalmazni.
A lélekkel kapcsolatba még kell gondolkodjak, de lehet, hogy nem lesz leiható, megfogalmazható véleményem.
Petra írta:
Bence írta:
Na, akkor ez már közkézen forgó adat. :-D
“Lélek, szellem, tudat, elme, értelem, vagy bárhogyan is nevezzétek azt a valamit, amit úgy tudtok azonosítani, mint az öntudat központját, mint éntudatotok központját – ebben a cikksorozatban azt vizsgáljuk meg, hogy ez a valami hogyan hat a testre.”
Ne menjünk bele a szemantikai elemzésekbe, ha nem tetszik a lélek szó, akkor legyen elme, vagy tudat, vagy akármi, a lényeg ugyanaz: miért vannak ezek a jelenségek, miért fordul a lélek/szellem/elme/tudat/én/egó/cenzor/od/stb. a test ellen? Például mi az, ami felemeli a pisztolyt, a fejhez nyomja és meghúzza a ravaszt? Miért teszi? Honnan van ez a viselkedésminta?
Az elmúlt közel egy évben sikerült lefogynom 25 kilót. Közben kétszer majdnem meghaltam.
Mint kiderült a testem méreganyagai, amik le voltak rakódva, bementek a véráramba. Persze a test intelligens és nem engedett tovább fogyni (még kéne 10-et leadni), de nem értettem miért van ez.
Aztán rájöttem: a test működtetéséről enzimek gondoskodnak. Pl: az ehető zöld növényekben lévő klorofill teljesen megegyezik a vér vörös sejtjeivel.
Szóval annyi volt csak, hogy kevés nyers ételt ettem közben.
Aztán elhagytam a sült krumplit, a hús fogyasztást lecsökkentettem, és most sok nyers zöldséget és gyümölcsöt eszem.
Az eredmény: vérnyomás helyre jött. Alvás nem kell annyi. Újra indult a fogyás.
Ezek alapján azt gondolom, hogy az összes függőséget az okozza, hogy a test nem jó működése során előállt problémákra keres enyhülést.
Ezért a függőséket oka a tudatlanság.
Mint a munkában: ha nem tudja, hogyan keressen pénzt, akkor inkább TV-zik, vagy szexel.
A teljesítmény hiány így nekem:
1. A cél nem ismerete, vagy a cél el nem érésének apátiája.
2. Kevés testi energia. Rossz táplálkozás és kevés mozgás miatt.
3. Ezek tüneteit kezelő álkezelések.
Duncan Shelley írta:
A lélek miért adja fel előbb, mint a test?
Itt nem filozófiai vagy élet-halál szinten értettem a kérdést, hanem ahogyan a cikkben korábban szerepel, erőfeszítés szinten. Nem bírom még egyszer felemelni a karom, nem bírok még egy percig itt állni, nem bírom tovább evés nélkül – pedig de, a test még igen, bírná.
A lélek pedig leállítja a mozgást, leállítja a testet, de miért?
Akkor gondolkodjunk tovább!
Hogy ilyen állapotba kerüljön az ember, annak komoly előzményei vannak. Mondjuk az egyén folyamatosan kudarcnak éli meg az életét. Azt érzi, kizárólag csapások, kudarc, szomorúság, gyötrelem éri. Egy ideig próbál a felszínen maradni, és túlélni a megpróbáltatásokat, de energiája egyre apad a folyamatos “küzdelemben”. És egyszer csak történik még valami – talán nem is a legsúlyosabb dolog – ami az utolsó csepp a pohárban. Ilyenkor azt mondja, hogy kész vége. És úgy is lesz!
1. Szerintetek mi van annak hátterében, amikor a lélek szembefordul a testével?
Két teljesen szemben álló világ. A testnek el kellene fogadnia az uralkodó lelket de legtöbbször a test(anyagtudat) dominál. Folyamatos a harc belül mert az anyag elég hisztis és persze nagy játékos. A test retteg a változástól, a változás maga a test(anyag) halála.
Ugye milyen jó pár évet fiatalodni? A leled eleve halhatatlan, neki nem tökmindegy hány éves? Vagy hány kilós/centiméteres/stb vagy milyen egyéb hülyeséget írjak még ide.. halhatatlanságot úgysem mérheted évekkel csak tapasztalatokkal amik változást hoznak a tudatban/lélekben. A tested ismét fiatalabb lett mert a lelkedtől/tudatodtól kapott egy löketet – nem fordítva.
2. Honnan van az öngyilkosság viselkedésmintája?
A lélek menekülése a testből. Az anyagtudat elnyomásából.
3. Mi a függőség?
A könnyebbik út választásának illúziója > járt utat a járatlanért fel ne adj > önmarcangolás / goto10 és kész az önpusztító spirál.
4. Mitől van a függőség? Mi váltja ki? Miért van ereje?
Az előbbi spirálból csak úgy lehet kitörni ha a nehezebbik/járatlan utat választod. A sokadik összezuhanás után már eleve 1/n energia jut a kitörésre, így relatíve egyre nagyobb a spirál ereje. Vagy elhiszed hogy
a. illúzióba menekültél – nem valódi a döntésed alapja, emiatt nem ezt választod
b. akár mindegy minden alapon most csakazértis mást csinálsz mint eddig
c. rájössz hogy az önmarcangolás sem visz sehova – talán nem fordulsz a spirál elejére.
5. Miért menekül a lélek? Mi elől menekül?
A megkötéstől, a változatlanság elől menekül. Mert az a fagyott nihil ami testnek jó az a léleknek a halál.
6. A lélek miért adja fel előbb, mint a test?
Mert meg van kötve és meg van törve. Az öngyilkossággal karmát vesz fel de egyben tapasztal is. Sokat nem veszthet, míg a test igen. Okosabb enged. Aztán legközelebb már ezzel a tapasztalattal gazdagabban már lehet hogy máshogy dönt és nem jut el idáig.
Remek a cikk, igazán felkeltetted az érdeklődésem a folytatás iránt, és komolyan elkezdtem agyalni azon, amit most írtál. Elsősorban persze az aktuális helyzetemre vonatkoztattam a gondolatokat. De most inkább a kérdéseidre fordítom a figyelmem, bár teljes mértékben azt hiszem egyikre sem tudnék válaszolni.
1. Szerintetek mi van annak hátterében, amikor a lélek szembefordul a testével?
Erre a kérdésre szerintem nem lehet egyszerűen válaszolni. De ha mégis megpróbálom általánosítani azt a sokféle szembefordulást, akkor az jut eszembe, hogy fél. Fél kudarctól, túlterheltségtől, konfliktustól, vagy akármitől, amit az adott dolog kiválthat.
2. Honnan van az öngyilkosság viselkedésmintája?
Ezen sokáig gondolkodtam. Aztán arra jutottam, hogy amikor meghal valaki, azt mondjuk, “nyugodjon békében”. Talán ezt a békét keresik, és ha nem jön magától, erőltetik. Akármiben is hisz az illető, úgy gondolhatja, ha meghal, valami változik abban, ami miatt ezt az életet nem tudja folytatni (akár kezdődik egy új, vagy mennybe kerül, megszűnik létezni…)
3. Mi a függőség?
Ha valaki téves következtetéseket von le egy szer/cselekvés hatásából. Például aki alkoholista, remeg a keze, ha iszik, már nem remeg, tehát “megnyugtatja” az ivás. Minden függőnek megvan az “oka”, hogy miért csinálja rendszeresen az adott dolgot. A következményeket pedig próbálja kiiktatni a gondolatai közül. “Nem vagyok alkoholista, tehát én nem fogok úgy leépülni.
4. Mitől van a függőség? Mi váltja ki? Miért van ereje?
A problémák váltják ki, illetve az, hogy az illető egy vagy több problémát nem tud megoldani. Vagy valaminek a hiánya, illetve annak a pótlására tett próbálkozás. Miért van ereje? Mert látszólag működik. Legalábbis egy ideig. Aztán már, amikor fizikailag függő valaki, a fizikai állapot romlása ellen “kell”.
5. Miért menekül a lélek? Mi elől menekül?
Ez fogós. Valószínűleg mindenki más miatt. Persze ez levezethető valami általánosan megfogalmazott dologra. Péládul a kudarc, fájdalom, megpróbáltatások elől menekül.
6. A lélek miért adja fel előbb, mint a test?
Nem feladja, csak korlátozza a testet, nehogy túlterheljük. Ha a testet végkimerülésig terhelnénk, akkor az sérülne, ami pedig ellentmond a robotika… illetve a józan észnek, hiszen valamiben hordoznunk kell a lelkünket.
7. Itt nem fogalmazok meg konkrét kérdést, csak érdekel, hogy mi a véleményetek az öngyilkosságról, a drogról, az alkoholról, dohányzásról, adrenalin-függőségről, és van-e személyes tapasztalatotok ezek bármelyikéről.
Az öngyilkosság szerintem teljes mértékben felesleges, önző, egyszerűen rossz dolog. Pont semmit nem lehet elérni vele, legalábbis azt nem, amit az öngyilkosságot elkövető el akar érni valójában. Van ismerősom (illetve csak volt), aki véget vetett az életének. Akármilyen nehéz is volt neki, nem értek egyet a döntésével. Nem tudom, most könnyebb-e neki, bár én úgy gondolom, nem lenni a legnehezebb. Én még kipróbálhatok/átélhetek dolgokat, érezhetek, örülhetek, ő meg már nem. (Persze nem is lesz többé rosszkedvű sem.) Szomorúságot/boldogtalanságot okozott maga körül, és azok, akik miatt már nem bírta tovább, valószínűleg nem tanulnak a dologból úgy, ahogy ő szerette volna… Persze ki tudja, lehet, hogy jobb így, mintha valaminek a függője lett volna. Ha alkoholista lett volna, vagy heroinfüggő. Bár abból még ki lehet szabadulni… Úgy gondolom, mind az öngyilkosság, mind a függőség menekülés a nehézségek elől, amikor összecsapnak a fejünk fölött a hullámok. A lélek talán törékenyebb lenne, mint a test? Hamarabb feladja. Vajon tényleg “feladja”? A test “önmagától”, sosem tenne kárt magában… (Az állatok például nem szoktak öngyilkosok lenni, úgy tudom.) Egyszerűen csak a túlélés szempontjából jobb, ha a lélek korlátozza a testet, nehogy túlterheljük a “hordozót”. Hiszen, végülis valamiben tartanunk kell az agyunkat! Az öngyilkosság pedig… talán a lélek magát a test halála által akarja korlátozni? Vannak, akikről azt mondjuk, erős személyiségek. Ők általában meg tudják oldani a problémáikat, és nem lesznek öngyilkosak. A lélek gyengesége, ha valaki már nem akar tovább küzdeni. Ha nem akar küzdeni, akkor megakadályozza a testet, hogy további ingereket vegyen fel, azaz már ne lásson, ne halljon, ne érezzen, hogy a lélek “nyugalomra leljen”. De vajon tényleg nyugalomra lel-e? Az öngyilkosság viselkedésmintája talán innen származik. Pontosabban onnan, hogy azt mondjuk, amikor meghal valaki, hogy békében nyugszik/elalszik/mennybe került/stb., és ezt a dolgot akarhatják előbbre hozni az öngyilkosok is. Aztán vannak a pszichológiailag már megmagyarázott dolgok is, hogy gyermekkorban van egy korszak, amikor féltékenyek vagyunk az azonos nemű szülőnkre, vagy, ha épp elválnak a szülők, akkor van az önvád, és “ha elpusztulok, akkor biztos megint jó lesz minden” gondolat. Ha ezek a konfliktusok nincsenek feloldva, akkor ezeket visszük tovább. Elég komplex dolgot vetettél fel, nem is tudom, hogy egy kommentbe bele lehet-e sűríteni azt a sokmindent, ami most a fejemben kavarog. Egyelőre ennyi.
Great írta:
WoW! Rendkívül érdekes gondolat! Ezen eltöprengek.
Sziasztok!
Elolvastam pár kommentet, de nem éreztem valami meggyőzőnek az „ész érveket” melyeket felhoztak benne. Számomra az alapfeltevés tűnik ellentmondásosnak. Hogyan beszélhetünk „lélekről” úgy, hogy a hit ne tartozzon hozzá szervesen? Hiszen a lélek létezésére sincsen semmi bizonyíték a hiten kívül…
És hogyan szeretnél választ találni azokra az irracionális kérdésekre, mint a „miért menekül a lélek” vagy miért választja valaki az öngyilkosságot vagy lesz szenvedélybeteg?
Vagy miért gyógyul ki valaki a függőségéből, hogyan választja mégis inkább az életet? Én mindkettőt megtapasztaltam, és ha tudományos indokokat keresek rá, hogy nekem miért sikerült visszafordulni az utolsó pillanatban, akkor nem találok semmit. Hiszen maga ez az állapot, amibe olyankor kerülsz nem egy racionálisan meghozott döntés eredménye. Ahogyan maga a gyógyulás sem.
Ha kimondod ezt a szót, hogy „lélek” akkor azzal együtt jár a „hit” is, ezért vagyunk emberek.
@ Thirdeye Magister:
Ki üldözi és miért?
II.Putyin998 cár írta:
Mi a tapasztalatod, mi a 100 % feletti teljesítmény maximuma? Van olyan, hogy félmázsás nő megemeli a tonnás kocsit a gyerek miatt? Ha lehetséges, mi történik közben és utána?
1. Szerintetek mi van annak hátterében, amikor a lélek szembefordul a testével?
Érzelmileg felturbózott és nem tudatos emlékek.
2. Honnan van az öngyilkosság viselkedésmintája?
Ez egyéntől függ, ez is valószínüleg tudattalanul másolt “megoldás”
3. Mi a függőség?
Az én látásmódom szerint akaratgyengeség. Függeni sokmindentől lehet, felismerni is nehéz annak, aki függő…
4. Mitől van a függőség? Mi váltja ki? Miért van ereje?
Jó érzést ad: boldogságot, felszabadultságot…
5. Miért menekül a lélek? Mi elől menekül?
Csak a magam nevében beszélhetek: én úgy érzem, nem vagyok teljes, kerek egész, mintha kiestem volna a “fészekből”. Elhagyottnak, magányosnak érzem magam ebben a testbe, gondolkodási keretbe zárva…
6. A lélek miért adja fel előbb, mint a test?
Ez biztos, hogy így van? Azt gondolja a lélek, hogy ő egyenlő a testtel? Ha meghal a test, akkor vége az egésznek? Vagy a lélek menekülni fog tovább?
7. Itt nem fogalmazok meg konkrét kérdést, csak érdekel, hogy mi a véleményetek az öngyilkosságról, a drogról, az alkoholról, dohányzásról, adrenalin-függőségről, és van-e személyes tapasztalatotok ezek bármelyikéről.
Ezek közül csak az alkoholt próbáltam ki alkalmanként, nem hozott változást az életembe. Valami más kellene, amitől jobban érezném magam :-))
Jó Napot! Először is nagyon boldog szülinapot és jó egészséget kívánok Önnek!:)
Nagyon érdekes a téma, de most ahogy olvastam az ezelőtti zárt cikkek is nagyon érdekelnének: Nem olyan régen találtam rá erre az oldalra és az lenne a kérdésem, hogy az ezelőtti cikkeket hol tudom elolvasni?
Ezzel a cikkel kapcsolatban véleményem szerint az ember nem kettő(test+lélek), hanem három test+lélek+tudat részből áll. A test ugye a fizikai test, a lélek az érzések, érzelmek, a tudat az elme, a gondolatok. Szerintem a tudat az elsődleges , a másik kettő fölött áll és ez vezérli őket.
Minden innen indul ki.
1.) Petrával értek egyet, nem a lélek fordul szembe a testtel, hanem a tudat és nem is szembefordul pl.halál esetén, egyszerűn elhagyja a testet és utána a lélek is. ugye azt mondják, akkor következik be a tényleges halál, ha az agyműködés leáll.
2.)Az öngyilkosság is a tudatra vezethető vissza. Szerintem mindenkinek más minőségű és más fokú a tudata és a gyengébb tudatúak, kevesebb akaraterővel rendelkeznek és bizonyos élethelyzeteket nem tudnak, de nem is akarnak megoldani és ekkor menekülnek az öngyilkosságba. Lehet, hogy ez is öröklődik valahogy a gének által, mármint az elme milyensége, ezért lehet egy családban több, vagy generációkon átívelően több ilyen eset. Nem tudom mennyire érthető ez, nem igazán tudom pontosan szavakkal kifejezni a megfoghatatlan tudat különbözőségét:
3.)A függőségeket szintén az előzőekben leírtakkal magyaráznám. Bár az elme, a tudat változtatható pozitív és negatív irányba is, ezért van az pl., hogy egy családban ha mondjuk a szülő, vagy többen is dohányoznak nem biztos , hogy a gyerek is fog. Az elmét sok minden változtatgatja pl. tapasztalat, környezet, és persze a test és a lélek is.
4.)A függőséget az váltja ki, hogy gyenge, erőtlen, vagy negatív a tudat és nem tudja legyőzni a lélek vagy a test ilyen irányú vágyait, Ilyen esetekben a lélek, vagy a test veszi át az irányítást
5.) A tudat, nem a lélek és szerintem nem menekül, csak gyenge, erőtlen, negatív, átveszi a lélek tőle az irányítást.
6.)Ugyanazt gondolom, mint az előzőekben. Az a tudat adja fel, amelyik nem elég “jó minőségű”.
7.)A felsorolt függőségekről személyes tapasztalatom nincs, de a családomban szinte mindenki dohányzott, dohányzik, közeli rokonom is van aki többször kísérelt meg öngyilkosságot, sőt olyan is akinek sikerült, sajnos alkoholista is, mondjuk drogos nincs és nem is volt.
Én pont azért nem is fogok soha ilyesmit használni, mert annyira a tudat erejében hiszek, ami minden negatív dolgot le tud győzni és ezt az erős tudatot nem vagyok hajlandó semmivel gyengíteni, negatívvá tenni, de annyira sem , hogy még soha egy gyenge nyugtatót sem vettem be. Száz szónak is egy a vége: számomra ez elme az elsődleges , az irányító és uténa van a lélek és a test.
tomskythe írta:
A kitartásod és az elért eredményeid tiszteletre méltóak.De a levont végkövetkeztetéseidet vitatnám.(szerintem nem csak én)
De ez off,ezért nem folytatom itt.Gondolom nem is érdekel a véleményem.
Ha mégis,akkor az off-topik sportban beszélhetünk róla pár szót.
1. Menekülés az, amikor a lélek szembefordul a testével.
2. Az öngyilkosság viselkedésmintája a korábbi esetekből alakulhatott ki, miszerint megszabadulhat az illető a földi lét fájdalmától, ha önkezűleg véget vet az életének.
3. A függőség egy adott dolog által kiváltott reakció folytonos hajhászása, állandó vágyakozás arra a bizonyos dologra (pia, szex, narkó stb.)
4. A függőség valamiféle menekülés lehet. A kiváltásának oka lelki eredetű. Közvetlen kapcsolat alkoholista/drogos szülőkkel, társadalmi sikkeknek való megfelelési kényszer stb. Az ereje pedig abban lehet, hogy ha már kialakult a lelki/pszichés függőség akkor a testi függőség a következő lépés. Sok embernél pedig az akaratot elnyomja a testi vágy/akarat stb.
5. A lélek talán fél azért menekül. Menekül a megmérettetés elől, az ismeretlen elől.
6. Talán azért adja fel előbb a lélek, mint a test mert a lélek gyengébb?
7. Némiképp a személyes tapasztalataimat fogom leírni. Kezdjük is szép sorjában. Öngyilkosság. Családban megtörtént. Én még kicsi voltam és igazából nagyon nem tartottuk a kapcsolatot apám nagybátyjának a családjával egy régebbi nézeteltérés miatt. A nagyobbik fiú lett öngyilkos (felakasztotta magát). A miértjét senki nem tudta/tudja a mai napig. A család belerokkant. Mint szellemileg, mint testileg. Az apja daganatos lett (később az vitte el) az anyja pedig szellemileg nem éppen friss és ép. Valószínűleg a pia miatt. Nem tudom mi az a végső állapot, ami az embert az öngyilkosság felé sodorja/sodorhatja. Az öngyilkos emberre sokszor mondják, hogy gyáva, de szerintem roppant bátorság kell hozzá. Én személy szerint elítélem eme cselekedetet.
Drog. Ha szétnézünk, mindenhol ömlik. 2 formája van. A legális, és ami nem az. Számtalan függőt láttam a korábbi munkahelyemen (vendéglátás) akik persze tagadták, hogy azok lennének és jöttek a kibúvók, hogy ezt a pörgést nem lehet, bírni csak egy kis gyorssal arról meg le kell jönni egy kis lassúval…. Egyszer élünk alapon én is kipróbáltam párat közülük (kóla,spuri,felni,fű). A legnagyobb hatást mégis a kóla váltotta ki. (Talán ezért szánkózik majdnem minden egyes celeb is) Ezeknél az eseteknél végig tudatosítottam magamban, hogy most ez az állapot azért van mert ezt és ezt használtam. Nem lettem függő, de ahogy Meki bácsi mondja a South Parkban: „A drog rossz éééééértem??”
Dohányzás. A családban csak anyám bagózik még mindig. Én február 5.-én szívtam el az utolsó szálat. Napi szintem elment 1,5 doboz volt, hogy kettő is. Változtatni akartam ezen, és a párommal együtt elhatároztuk, hogy elég volt…. Nincs több. Nem próbáltunk semmilyen tapasztrágóte-cigitelektromágneseskezelésttízezerér’. Egyszerűen azt mondtuk, hogy nem és kész. Később azt figyeltem meg, hogy sokkal jobb a közérzetem. Frissebb vagyok reggel és nem mellesleg az állóképességem is javult.
Adrenalin függőséget nem tapasztaltam sem magamon sem a személyes környezetemben..
Az összes deviancia oka a gyermekkori sérülések következménye, nincs kire támaszkodj, nem érzed, hogy szeretnek, nem találsz példaképet a környezetedben, aggresszió áldozata lettél, ezért megingott a világba vetett bizalmad. Az én környezetemben is volt példa öngyilkosságra, konkrétan az unokaöcsémmel történt az eset kamaszkorában, az erdőben találta meg egy arra járó ember télen megfagyva, italosüvegekkel körülvéve, elaludt, kihűlt és megfagyott….anyámnak kellett azonosítania az eltorzult több hetes holttestet, azóta rémálmaiban elő-előjön a képe… okos és aranyos fiú volt, együtt lógtam vele, sokszor sakkoztunk a tóparton, úsztunk, moziztunk, én törődtem vele, aztán kamaszkorában – az apja kiskorában meghalt – anyjával a kapcsolata tropára ment, szerintem azért lett öngyilkos, mert úgy érezte, hogy senki sem szereti…, nem tetszett a saját megjelenése, teljesen befordult és ez lett a vége…. az öngyilkosság oka mindig a környezetből származik, de rásegítenek a drogok és az alkohol, meg a démonok, akik megszállják a legyengült lelkeket és gonosz gondolatokat sugallva ráveszik az egyént az önpusztításra. A lelkeinkért harc folyik egy láthatatlan dimenzióban, amit nem tudunk érzékelni, mert egyenlőre nincs hozzá hardverünk, érdemes megnézni a halálon túli élményekről szóló beszámolókat, ők átélték azt, amiről beszélek…
Az önfegyelem hiánya az oka a szenvedélybetegségeknek, akaratgyengeség, melyet szintén a hibás nevelés okoz, nem tudnak leszokni arról, ami örömet okoz számukra, bár tudják, hogy az az önpuszulásuk felé viszi őket…
Kétségtelen azonban, hogy a negatív családi minták is rossz irányt mutathatnak, az én apám is alkesz volt, én mégsem lettem az, bár érzem, hogy lelazulok, ha iszok pár pohár bort, de ennél nem megyek mélyebbre…
Szóval szerintem a devianciák oka a félreprogramozás… a szerencsések ki tudják irtani a vírusaikat, átprogramozzák saját agyukat, ők a szerencsés túlélők, akik nem képesek erre, ők áldozatokká válnak… :cry:
@ tegnapholnapma:
Kedves tegnapholnapma!
Duncan Shelley írta:
Először is nagyon boldog Születésnapot kívánok Neked!
Büszke lehetsz magadra, arra, amit eddig elértél. A könyveid sok ember szemét felnyitották, gondolkodását megváltoztatták. Kérlek, folytasd a tevékenységedet!
Válaszok, töprengések:
1. Szerintetek mi van annak hátterében, amikor a lélek szembefordul a testével?
Gyávaság, nem vállalja a nehézségeket.
2. Honnan van az öngyilkosság viselkedésmintája? Szűkebb-tágabb környezet, média.
Úgy gondolja, ezzel megszűnnek a problémái.
3. Mi a függőség? Vágyakozás valamire, ami pillanatnyi jó érzést okoz, de hosszú távon káros a testnek – kaja, pia, cigi, drog. Ott és akkor jó, a hosszú táv, a jövő nem érdekli.
4. Mitől van a függőség? Mi váltja ki? Miért van ereje? Mindent azért teszünk, hogy szeretetet, jó érzést kapjunk, vagy annak a hiányát pótoljuk. Pótcselekvés. Nincs más öröme az életben, mint a kaja, pia, cigi. Párszor örömet okozott, bízik benne, hogy így lesz később is. De sajnos nem. Csapda, melyből nehéz szabadulni.
5. Miért menekül a lélek? Mi elől menekül? A felelősség vállalása elől menekül.
6. A lélek miért adja fel előbb, mint a test? Szerintem elsődleges a lélek, a test csak a lélek “járműve”, bár test nélkül ő sem létezik, legalábbis ebben a dimenzióban nem.
7. Itt nem fogalmazok meg konkrét kérdést, csak érdekel, hogy mi a véleményetek az öngyilkosságról, a drogról, az alkoholról, dohányzásról, adrenalin-függőségről, és van-e személyes tapasztalatotok ezek bármelyikéről.
Az öngyilkosság menekülés ez élet, a problémák elől, kilátástalanság.Nem lát kiutat a megoldásukra. Jelenleg sajnos egyre több, bár a média elhallgatja.
Nincs tapasztalatom a felsorolt függőségekben. A drog és alkohol taszít, nem akarnám elveszteni a tudatomat sosem, max. orgazmusban.
Kíváncsian várom a folytatást, nagyon érdekes a téma!
A test-lélek-elme hármasságában, a tudatosságban hiszek.
“Nem bírom tovább?”, honnan van az a viselkedésminta, ami a lelket saját teste hóhérjává teszi, és miért hiszi, hogy ez megoldás valamire?-Ennél a kérdésnél leragadtam első olvasásra. Két napig nem is olvastam tovább a cikket és most, hogy a végére értem, még mindig ez a kérdés foglalkoztat.
Vajon, ha az ember mindig minden pillanatban “jó helyen lenne”, akkor is felmerülne benne a -nem bírom tovább-gondolat? Ha nem, akkor miért nem arra törekszik, hogy minden pillanatban “jó helyen legyen”?
Great írta:
Szerintem már ismered az álláspontomat .
Mondhatnám , hogy egymást üldözzük , de ez szerintem becsapós megfogalmazás .
Mondhatnám , hogy a rendszer üldözi , de az meg tág fogalom , hogy a rendszer .
Szerintem más entitások üldözik . Nem mi vagyunk a tápláléklánc csúcsán .
1.
Teljes káosz, hiszen a test a lélek otthona. Ez akkor következik be amikor már nem felel meg a lélek szándékának céljának a TEST által nyújtott eszköztár.
2.
Lázadás a túlélni parancs ellen, a játszma feladása.
3.
Lánc, rabság, egy olyan dolog iránt amiről elhisszük, hogy fontos számunkra, vagy több leszünk tőle.
4.
A megtapasztalásától egy vágyott dolognak ami kívánatos jó élményekkel teli, és fent tudja tartani a utána való sóvárgást. Abban van az ereje, hogy képes kiváltani az örömöt minden kétséget kizáróan.
5.
Konfrontáció elől, szembenézni kellemetlen dolgokkal, helyzetekkel. A nem túlélés elől menekül, mert a mindenképpen túlélni parancsát programozták belé. Az is lehet, hogy saját magunk elől a döntéseink, és a felelősségünk előlmenekülünk, mert nem félünk a következményektől.
6.
A test a burok a lélek anyagi megnyilvánulása. A test a lélek parancsa nélkül nem tud működni.
7.
Öngylkosság:
Teljes kudarc, aki idáig süllyed az má feladta a küzdelmet. Akit folyamatosan elnyomnak, és kizárólag a saját értéktelenségével szembesítenek az könnyen apátiába süllyed és akkor eljut addig a mérlegelésig hogy már nincs miért folytatnia. Szörnyű, elfogadhatatlan.
Drog:
Sosem éreztem iránta affinitást, sajnos közelről láttam mit képes tenni egy “emberi” lénnyel. Pusztítja, gyötri, de nem öli meg az ugyanis nem üzlet. Aki keményen rajta volt szerintem nem tud csak ideig óráig elszakadni tőle, hacsak nem talál valami olyan dolgot ami hasonló eufóriát vált ki nála, de ez szrintem hosszútávon fenntarthatatlan. Gyenge szarnak tartok minden drogost, nem mernek felelősséget vállani semmiért, ők érezzék jól magukat a többiek meg tűrjék ezt el.
Alkohol:
Sajnos próbáltam, volt idő mikor sokat buliztam és olyankor jólesett, de egyszercsak kezdett olyan szintet megütni amitől megriadtam. Konkrétan filmszakadásig ittam, és ez eltántorított a műfaj további űzésétől.
Dohányzás:
Szintén próbálkoztam vele tizenévesen, de nem bírtam megszokni a szagát, úgyhogy dobtam.
Adrenalin-függőség:
Ebben van valami, szeretek gyorsan közlekedni autóval persze kizárólag ha egyedül vezetek, tudom ez a forgalomban résztvevőket nem vigasztalja, de néha nem bírom megállni, egyszerűen jó és ennyi. Tudom kezelni van hogy hónapokig normálisan vezetek, persze lehet ehhez a “függőségemhez” nagyban hozzájárul az NFS játékkal eltöltött nem kevés idő. Ugyan a játék készítői különöse gondot fordítottak, hogy felhívják a játékosok figyelmét hogy közúti forgalomban ne vezessenek úgy mint a játékban , de a szabályok azért vannak hogy egy részüket megszegjük a többit meg figyelmen kívül hagyjuk.
Paloca írta:
Mi van azokkal, akik nem hirtelen felindulásból lesznek öngyilkosok, hanem hosszú időn át tervezik? Például hónapokon keresztül, elrendezve mindent, majd szakszerűen végeznek a testtel? Vagy amikor valaki főbe lövi magát, amihez ki kell nyitnia egy 14 jegyű kóddal védett ajtót a fegyverszobába, egy 14 jegyű kóddal védett ajtót a fegyverszekrénybe, egy 14 jegyű kóddal védett zárat a pisztolyt rejtő dobozba, majd anatómiailag a legjobb helyen lövi meg a fejét. Nekem ez eléggé tudatosnak tűnik.
Itt megint az egyértelmű tudatosság a problémám. Persze, vannak elkesredések, mentális összeomlások, amikor valaki teljesen elszállva a vonat elég ugrik, de vannak egészen más esetek is.
Az én cukorfüggőségem az ízre korlátozódott, és akkor is ettem, amikor rosszul voltam tőle, és akkor is, amikor feldobott, és tele energiával. Semmilyen táplálkozástól, semmilyen vitamincsomagtól nem múlt el és nem enyhült az éhségem, csak akaraterővel és szenvedéssel tudtam csökkenteni a bevitelt.
@ Sziporka:
Ó, köszi :) de csak lustaságból hagytam ki ezt a szösszenetemből, ami akkor így hangzik:
“Ha kimondod ezt a szót, hogy „lélek” (=szellem/elme/tudat/én/egó/cenzor/od/stb.) akkor azzal együtt jár a „hit” is, ezért vagyunk emberek.”
Thirdeye Magister írta:
Még csak a felszínt kapargatod. És a válaszaid hátterében mik vannak?
Great írta:
“Senki nem tesz semmi olyat, amit valakik ne csodálnának.” Fel lehet építeni az öngyilkosság értékét is, de ettől még sok kérdés van.
Nekem mindig azt mondták a dohányosok és az alkoholisták, hogy megnyugszanak tőle…
Igen, meg a tudás hiánya, legalábbis nálam, hogy hol van az a határ, amikor a testemre kell vigyáznom, és hol van még az a rész, amikor a testemet fejlesztem.
Great írta:
Test nélkül nem tudnak többé azonosítani és lokalizálni. A Földön, emberi technológiával nem. Test nélkül nem tudnak kényszeríteni, felelősségre vonni. Vagy ki tudja. Ha megnézed a hivatalos fenyegetéseket, vagy a privát jellegű fenyegetéseket, azok mindig kötődnek a testhez.
Thirdeye Magister írta:
Jó gondolat. Mint hajdani punkzenész, gondolom, sok ilyenről olvastál az újságban…
etelke írta:
A lélek tudja, hogy milyen úton kellene járNUNK, ha nem ISMERJÜK fel a helyes irányt, és letérünk róla, a léleknek közbe kell AVATKOZNIA. Ebben a viszonylatban ki vagy te és ki vagy mi a lélek?
Emu írta:
Mert ha feladja, akkor meghal. Valamennyire mindenképpen.
Petra írta:
Akkor vedd úgy, hogy minden az elmére vonatkozott a lélek helyett.
Ha nem a lélek csinálja, hanem valami más, valami alkatrész, akkor a lélek csak szemlélődő? Elég gagyi dolog lehet, ha mindent valami más csinál helyette.
Miért fogékony ezekre az elme? Miért nem tudja a hülyeséget az okosságtól megkülönböztetni? Miért kellenek a tudatdosító szerek, ki vagy mi dönt arról, hogy ilyet betesz a testébe, és miért a testébe teszi be? Mi van azokkal az öngyilkosságokkal, amikben a drogok nem jelentek meg?
Ha a léleknek egy test kell a túléléshez, amit elhagy, ha már nem látja benne biztosítva a túlélését, akkor mi a lélek?
Akkor az elme miért adja fel előbb, mint a test?
És mi az elme ebben a viszonylatban, hogy feladja az erőfeszítést előbb, mint a test?
Bence írta:
Ez nem egészen az, amiről írtam. Hiszen itt edzettél, erőltetted a tested, amihez nem volt hozzászokva, majd jött az izomláz, amit nem ismertél, és esetleg még sérülést is beszedtél. Ha ezt követően nem mentél többé edzésre, akkor a lélek adta fel előbb.
tegnapholnapma írta:
A te neveltetésed, érdeklődésed körén belül ez csak hit kérdése lehet, amire semmi bizonyíték nincs. De nagyon-nagyon sok minden van még azon túl, amit te figyelsz, amit te észreveszel. A hitet valóban bele szokás keverni a lélekbe, de a tagadása ugyanolyan hit. Ez a topik azonban nem erről szól, ezért értelmezd át.
Valami eldönti, hogy megfogja a pisztolyt, felemeli, kibiztosítja, szájba teszi, és meghúzza a ravaszt – szemben azzal a valamivel, ami keringeti a vért a testben, ami adott sorrendben, adott tónuson megfeszíti az izmokat, amikor lefekszel vagy felkelsz, ami mozgatja a beleket az emésztési ciklus során (stb.).
Valami eldönti, hogy regisztrál erre a blogra, kitalálja a nevét, kitalálja a jelszót – szemben azzal a valamivel, ami eközben levegőt vesz, azt lebontja, a véráramba viszi az oxigént, ami az izmokat különféle sorrendben, különféle tónuson felszíti meg és tartja megfeszítve, miközben éppen beírod a jelszavadat (stb.).
Tehát van valami, ami értelmez, felfog, mérlegel, dönt – szemben valamivel, ami pusztán előre meghatározott módon reagál behatásokra, és ami nem értelmezi, nem fogja fel a külvilágot.
Mindegy, hogy milyen szóval különíted el egymástól ezt a két valamit, az a lényeg ennél a cikknél, hogy az egyik miért fordul szembe a másikkal.
Ha akarod, legyen az a kérdés, hogy honnan van az irracionalizmus. A vérkeringésben nincs irracionalizmus, a sejtek anyagcseréjében sincs.
Talán azért nem, mert hozol naponta 2399 döntést, némelyiket erős érzelmi alapon, és már 1 órával késöbb sem tudsz visszaemlékezni arra a döntésedre. Lehet, hogy beláttál valami, ezért döntöttél, lehet, hogy egy impulzus hatására, megrémültél valamitől, találtál valamit, ami az élethez kötött… és így tovább, sok minden lehetett.
Vagy nem veszed észre a pillanatot. Ha 1989. május 7-én, 20 óra 11 perckor, adott helyen, adott környezetben, adott ok miatt eldöntöttél valamit, azt ma hogyan váloztasd meg? Már nem emlékszel a döntésre, nem emlékszel a döntés körülményeire, az érzelmi alapra, a mérlegelésre, az egész már régen elmerült, és csak az állapottal, szokással, akármivel szembesülsz, és azzal próbálsz valamit kezdeni. Az alapok ismerete nélkül természetes, hogy nagyon nehéz felülírni. De mi van akkor, ha megkeresed azt a pillanatot, amiben döntöttél? Akkor egy másik döntés és az egész elszáll. Hiszen ha megtalálod, akkor tudod, hogy te csináltad, tudod, hogyan, és tudod, hogy miért.
Ez a te véleményed. :)
1. Szerintetek mi van annak hátterében, amikor a lélek szembefordul a testével?
Amikor konkrétan ártani akar neki akkor a kilátástalanság érzése és a hibás meggyőződései.
2. Honnan van az öngyilkosság viselkedésmintája?
Főleg a környezetből. Van egy fajta gondolkodásmód a búvalbaszottság amit bizonyos költők, irodalmi személyek, zenészek, filmesek is előszeretettel ápolgatnak. Depresszív versek, szerelmi drámák, szomorú-bús történetek, dalszövegek stb. kiváltanak bizonyos érzéseket amelyekben az erre hajlamosabb egyének szeretnek leledzeni. Meg aztán ha valaki olyan családi és baráti körben nő fel ami ezt az irányzatot erősíti, úgy szokja meg az idegrendszere a napi szomorúságadagot, hogy nem is tud róla, hogy az nem jó neki. A szokás pedig szopás (már amikor hátrányos szokásról van szó).
3. Mi a függőség?
Pótcselekvés.
4. Mitől van a függőség? Mi váltja ki? Miért van ereje?
Valamilyen fontos érzés átélésének a hiánya váltja ki. Pótolni akarja a hiányt. A meglévő hiányérzettől van ereje.
5. Miért menekül a lélek? Mi elől menekül?
Az olyan belső meggyőződései elől menekül amelyekkel nem akar szembesülni.
6. A lélek miért adja fel előbb, mint a test?
A lélek nem mindig adja fel előbb mint a test. Azokban az esetekben amikor előbb feladja mint a test általában azért adja fel mert úgy érzi ennyi elég volt. Egyéni adottságoktól és az egyén által elfogadott nézetektől függ, hogy ki mikor érzi úgy, hogy elég.
7. Mi a véleményetek az öngyilkosságról, a drogról, az alkoholról, dohányzásról, adrenalin-függőségről, és van-e személyes tapasztalatotok ezek bármelyikéről.
Mind egy tőről fakad. Az emberek bizonyos érzéseket át akarnak élni, bizonyos érzéseket pedig el akarnak kerülni. Öröm, nyugalom, bizalom, biztonság, szeretet, csodálat, megbecsülés, izgalom, kaland, hatalom, fájdalom, kudarc, veszteség, szomorúság, gúny, megaláztatás, nyugtalanság, unalom, veszély, utálat stb.
A világ törvényszerűségeiből adódóan az amit nem akarunk könnyebben megtörténik velünk mint amit akarunk. A civilizációban bonyolult eligazodni és a jó érzések átélése sokszor várat magára. A drogok pótolják a jó érzéseket bizonyos időre és viszonylag könnyen, gyorsan elérhetők.
Az adrenalin-függők főleg a kontroll, hatalom, izgalom és kaland érzését keresik. Az alkoholista a nyugalmat a jókedvet a függetlenséget és a lazulást keresi. A drogok típusuktól függően helyettesítik az alkohol kiváltotta érzéseket vagy bátorságot, koncentrációt nyújtanak, feloldanak a gátlások alól, felhoznak régi gyerek és fiatalkori emlékeket-élményeket és az azokhoz tartozó jó érzéseket. Előidézhetik a flow az áramlat érzését amit akkor élsz át amikor annyira beleéled magad valamilyen tevékenységbe, hogy megszűnik számodra a külvilág stb.
A drogok a függőségek érzéspótlók. Az emberek érzéseket akarnak átélni. Minden cél mögött valamilyen érzésnek (érzéseknek) az elérése és megtartása áll mint valódi ok. A különbség az, hogy a drog és a függőségek ugyan kiváltják az emberben a keresett érzést (vagy egy ahhoz hasonlót) viszont közben csökkentik az életképességet. Az eredeti és a megfelelő módon kiváltott, elért érzések viszont növelik az életképességet. Csak ezekért meg dolgozni kell ami pedig gyakran fárasztó és időigényes.
Az öngyilkos nem lát kiutat abból az általa nem kívánt állapotból amiben van. Már nem reménykedik, nem látja az értelmét, hogy tegyen bármiért is, nincs célja. Olyan érzéseket él át naponta amelyeket szeretne megszüntetni, elkerülni de nem látja hogyan. Ha úgy érzi vagy gondolja, hogy ez az állapot már elviselhetetlen számára akkor folyamodik az öngyilkossághoz. Voltak már nehéz időszakok az életemben de olyankor sem éreztem azt, hogy elviselhetetlen lenne. Nem nagyon ismerek olyan felnőtt embert akinek ne lennének időnként különböző gondjai, problémái. A legtöbben túllépnek rajta de vannak akiknek nem sikerül. Ez gondolom hajlam kérdése is nem csak tanult dolgokról van szó.
1. Szerintetek mi van annak hátterében, amikor a lélek szembefordul a testével?
Nem tudja, hogy lelek, azt hiszi csak egy test es ezzel megoldja a megoldhatatlannak tuno problemajat.
2. Honnan van az öngyilkosság viselkedésmintája?
Az elozo valasz ide is jo. Elkepzelheto meg egy szandekosan beultetett gondoltaminta is, ami mindenkinel azonos, es ez szolgaltatja a viselkedesminta alapjat.
3. Mi a függőség?
Olyan irracionalis kapcsolat valamivel vagy valakivel szemben, ami “odakot, odaragaszt” ahhoz amitol/akitol az ember fuggosegben szenved.
4. Mitől van a függőség? Mi váltja ki? Miért van ereje?
Ket dologra gondolok. Az elso egy kemiai anyag, mint peldaul a drogok vagy az izfokozok, a cukor, a koffein eseteben. Itt kemiai reakciok valtjak ki a fuggoseget.
A masik pedig a “tudatalatti” krealmanya, mikor az ember azt erzi, hogy mindenkepp egy szemellyel kell lennie, hogy letezni sem bir nelkule. Vegul is ez is kemiai, csak az eredete nem az mint a drogok eseteben, mert ott valodi fizikai anyag valtja ki a reakciot, mig itt egy gondolat, amit reg elfeledtunk es nem tudatos. Egy boldog, lelkes emberre kevesebb ereje van szerintem, mint egy folyton buskomor, vagy merges emberre.
5. Miért menekül a lélek? Mi elől menekül?
Jo kerdes! Menekulhet a felgyulemlo problemak elol, amikkel nem bir szembenezni, es ugy erzi lehengerlik. Menekulhet az elol is, hogy tobbet artson masoknak, es szepen kivonja magat a forgalombol, mert nem akar tobb bajt okozni. Egy ismerosom van, aki ongyilkos lett, a legjobb baratnom ferje. 14 eve tortent, nem ertettem mi a szosz lett vele, miert akasztja fel magat egy olyan ember akinek megvan mindene anyagilag, ket pici gyereke van, szep es imadnivalo felesege. Aztan par honappal kesobb kiderult, hogy nagyuzemben loptott, amirol senki nem tudott. Csak evekkel kesobb ertettem meg, hogy ezert lett ongyilkos.
6. A lélek miért adja fel előbb, mint a test?
A lelek nem tudja feladni elobb, mint a test ha tudja hogy o egy lelek es nem egy test, mivel egy lelek nem tud meghalni a testtel. Csak az tud igy donteni, akinek goze sincs errol, es elfogadta azt a vilagkepet, hogy o egy test, es hogy csak “egyszer elunk”. A tudas hianya miatt adhatja fel elobb csak. Ha nem a halalra gondolok, hanem csak egy feladatra, akkor sem a lelek adja fel elobb. Harom maratont futottam eletemben eddig. A harmadik olyan jol ment a 19. merfoldig, hogy ez teljesen szarnyakat adott, a legjobb idot futottam amit valaha csinaltam. Aztan mintha egy kessel atvagta volna valaki a bal terdem, olyan erzesem tamadt. En futottam volna, de a testem nem birta, a bal terdem felmodta a szolgalatot, mindegy mit csinaltam vele ott. Lefutottam a maradek 7,2 merfoldet is, vagy inkabb csak lassan kocogtam/vonszoltam magam, de nem en adtam fel, hanem a test. Igy is a legjobb idom lett, de joval rosszabb mint amilyen lehetett volna. Ha megvan a celod es elszant vagy, a lelek nem adja fel. A test egy gyengebb epitmeny, joval konnyebben kimerul.
7. Itt nem fogalmazok meg konkrét kérdést, csak érdekel, hogy mi a véleményetek az öngyilkosságról, a drogról, az alkoholról, dohányzásról, adrenalin-függőségről, és van-e személyes tapasztalatotok ezek bármelyikéről.
Alkoholizmusrol, dohanyzasrol van boseges tapasztalatom, mert apukam is es az anyukam is alkoholistak es dohanyoznak. Eleg borzaszto latni, foleg Anyut igy. Apa nem izgat, o hamar lelepett. Segiteni nem tudok Anyunak, mert nem hagyja, nem gondolja, hogy barmi problemaja lenne. A problemaja csak az o szemeben hatalmas, amugy nem az, de ahelyett, hogy csinalna vele valamit, iszik inkabb. Most kis adagokban kap adatokat, amik neki realisak, es lehet hogy egy szep napon ranez a dologra megis.
tegnapholnapma írta:
Ezt most nem egészen értem… :/
Én úgy gondolok itt a “lélek”re, hogy agy, és a benne lezajló kémiai folyamatok. Ehhez milyen hit kell? Bár ez már egy másik kérdés, mert régen úgy hitték, a Nap forog a Föld körül, és azt tudásnak nevezték, szóval lehet, hogy azt amit én most tudásnak nevezek, az hit? No mindegy, ez már off-topic.
1. Szerintetek mi van annak hátterében, amikor a lélek szembefordul a testével?
meg nem ertes, el nem fogadas, hiszti
2. Honnan van az öngyilkosság viselkedésmintája? termeszetes dolog, mindenhol jelen van a kornyezetben
3. Mi a függőség?
egy vagynak a folyamatos kielegitese
4. Mitől van a függőség? Mi váltja ki? Miért van ereje?
az elvonastol, megtartoztatastol, a hianya valtja ki annak a bizonyos dolognak, az atelt tapasztalat, erzelem, vagy erzes mivel a megszokottnal jobb minosegu, nagyobb a csabitas az ugyanolyan minoseg eleresere vagy meg jobbra.
5. Miért menekül a lélek? Mi elől menekül? a sajat halala elol , sajat nemlete elol
6. A lélek miért adja fel előbb, mint a test? mert gyengebb es mert megteheti
7. Itt nem fogalmazok meg konkrét kérdést, csak érdekel, hogy mi a véleményetek az öngyilkosságról, a drogról, az alkoholról, dohányzásról, adrenalin-függőségről, és van-e személyes tapasztalatotok ezek bármelyikéről.
igen van tapasztalatom mindegyikrol, ugy is mondhatnam ezzel kiserletezek , szerintem minden ember valamilyen formaban ongyilkos, ha utodot hagy maga utan akkor meg gyilkos is, a drogok a szorakoztatasert felelosek es annak legtobb variaciojaert, az alkohol arra jo ha semmi jobb drog nincs, a cigi az alap, az adrenalinfuggoseg meg a legveszelyesebb mindkozul, s az elbaszott szerelem az a fo hoher kar hogy itt nem volt emlitve.
Hát akkor az Isten éltessen! :)
Nem vagy elégedett azzal, amit eddig elértél. A kedvenc írom vagy, ez nem elég? :D
Miközben olvastam ezt a cikket, eszembe jutott egy korábbi írásod, ahol azt írod, hogy az élet itt a földön valójában egy büntetés, ez itt a pokol, egy furcsa játék.
Mi van, ha a lelkünk ezt tudja és az öngyilkosság akár tevőegesen, akár belülről felemésztve valami betegség által valójában nem más, mint egy restart? A lélek újra akarja kezdeni a játékot. Hátha legközelebb jobban sikerül(?)
Persze ez csak egy gondolati játék. Fogalmam sincs, hogy mi lehet a valódi ok.
A függőség csak annyi, hogy ami kellemes, azt újra át akarjuk élni. Kellemes sok minden lehet, sokan a fájdalomban is élvezetet lelnek.
Ebben én nem látok semmi misztikus dolgot.
“Miért menekül a lélek? Mi elől menekül?
A lélek miért adja fel előbb, mint a test?”
Biztos, hogy a lélekről beszélünk? Nem inkább az egóról van szó? Vagy a lélek és az egó lehet ugyanaz? Én azért szétválasztanám a kettőt.
Az én véleményem szerint az egó, a lényünk, a lelkünk legsebezhetőbb része. Az egónk képtelen elviselni a kudarcot. Bármilyen természetű is legyen az, ezért minden áron megpróbál minket megóvni attól, hogy kudarcot valljunk. Ironikus módon mindezt úgy éri el, hogy legtöbbször még nagyobb kudarcba sodor. :)
Gátlásokat, irracionális félelmeket, tévképzeteket kreál, hogy meggátoljon elkövetni mindazt, amitől félt minket.
Nekem csak egy kérdésem lenne ezzel kapcsolatban: ezek miért közvetett hatások? Szerintem nagyon is közvetlen hatás mindegyik példa, ami a cikkben van. Igazából én nem is hiszem, hogy a lélek lehet közvetett hatással a testre…
Véleményem szerint
1 a lèlek (tudat) azért fordul szembe a testével, mert már nem bírja tovàbb elviselni a rá nehezedő külső hatásokat. Rengeteg a gyenge lelkű ember, akik inkább úgy gondoljak, hogy ők ûgyis kèptelenek az èletre, semmire kellők, szerencsètlenek, lúzerek ezèrt inàbb vègeznek a testükkel is, hisz a lelküket màr ûgy is megöltèk tudat alatt. A vàlasztás lehetősége hogy esetleg változtassanak az eddigi elbaltàzott èletükön teljessèggel ki van zàrva. Hisz a menekülés mindig könnyebb….csak nem igazàn cèlra vezető
2 valaki elkezdte a többi meg fojtatja,
3 a függőség egy beidegződés, megszokàs, rögeszme, rabsàg
4 függőségnek sokféle kiváltó oka lehet , de vèlemènyem szerint csak az nem tud lemondani róla akinek az elméje gyenge
5 az menekül aki gyenge, problémákkal küszködik amit szerinte képtelen megoldani, mert úgy gondolja, hogy ez az élet, amit èl megváltoztathatatlan ès mindennek ûgy kell lennie ahogy van, neki ennyi jár, ő egy semmirekellő
6 a test úgy fog viselkedni ahogy a lèlek diktál
7 ismerőseim között elèg sok az alkoholista, a bagós.
Az emberek azt hiszik ezek megoldàsok a problèmàkra,.. ebben a materialista vilàgban azt hiszik, hogy ők csak egy testből âllnak ès egy èletük van, de abban is ők azok akik csak szenvednek pedig ők megtettek mindent az èletükèrt, kudarcok sorozatát èlik àt, nem becsülik őket, nincs pènz, màsnak mindig jobb…… (napokig sorolhatnám)….. Ès nem veszik èszre hogy az ilyen hozzà àllàssal csak tovâbb fokozzàk a kudarc èlmènyt….
Eszembe jutott valami a függőségről.
Talán a legtöbb (minden?) dolog, legyen az a szex, a lekvár vagy a cigi, csupán a “remake-je” valami ősinek, valami sokkal jobbnak. Talán azért addiktálódik az ember minden hülyeségre, mert valaha, valahol máshol az ilyen dolgok jót képviseltek, sőt, hasznosak, egyenesen egészségesek voltak. Talán a lélek érzi ezt, hiányolja ezeket a dolgokat és a velük járó előnyöket. Ezért keresi, kutatja, de mindössze ezeket a szegényes utánzatokat kapja meg, így kénytelen-kelletlen ezekkel beérni. Talán a lélek észre se veszi már a különbséget, ezért esik ilyen jól, akármilyen rossz is legyen. Talán a lélek nincs is vele tisztában, hogy ezek az érzetek tönkreteszik ezt a testét.
Talán…
1. Szerintetek mi van annak hátterében, amikor a lélek szembefordul a testével?
Elfogytak a céljai vagy nem látja megvalósíthatónak, ami van. Pontosabban esélytelennek, lehetetlennek látja.
2. Honnan van az öngyilkosság viselkedésmintája?
Nem biztos, hogy az életét akarja lezárni, lehet csak egy valami, amitől szabadulni akar, de nem bír másképp, kudarcba fulladnak a próbálkozásai. Osztálytársam 27 évesen lett öngyilkos, miután elhagyta a pasija, akit két hónapja ismert. 27 évet élt le a fiú nélkül, mégis annyira fájt neki a két hónapos kapcsolat megszűnése, hogy három doboz altatót vett be és meghalt. Ennél az alkohol és a drog is jobb lett volna. Nem tudom, honnan ered a viselkedésminta.
3. Mi a függőség?
Lelki maszturbáció. :)
4. Mitől van a függőség? Mi váltja ki? Miért van ereje?
Kész szerencse, hogy nap mint nap ezeken jár az eszem, ezért tudok könnyedén válaszolni. :D Pótszer, pótcselekvés. A lelki maszturbátor nem látja megvalósíthatónak, amit akar vagy túlságosan nehéznek látja és a könnyebb utat választja. Lehetséges, hogy a bortól is ugyanazt tudnám érezni, mint amikor beülök az új autómba, a bor olcsóbb, könnyebb hozzájutni, nem kell érte olyan sokat dolgozni. Számomra a boldogság a jutalom része, ha bortól van, akkor mit jutalmaznék vele? Téves felfogásból erednek a függőségek.
5. Miért menekül a lélek? Mi elől menekül?
Van egy pszichológiai teszt, amit a Watchmen egyik szereplőjéről neveztek el, tintapacák vannak rajta, abba kell belelátni mindenfélét, ami valójában bennünk van, vagyis magunkat látjuk a pacákban. :) Az életben mindenben magunkat látjuk, vagyis magunk elől akarunk elfutni. Bent kellene rendet tenni, akkor nem lenne miért menekülni. Ehhez olyan világkép kell, ami szerint ez lehetséges.
6. A lélek miért adja fel előbb, mint a test?
Mert a test a jelenben él, a lélek inkább a jövőben. Tornázhatnék sokkal többet, futhatnék sokkal többet, de minek? Meghúzom a lábam, két napig bicegek utána, kellemetlen, főleg a munkámban, ezért a jövőt figyelembe véve nem lépek túl egy határt.
7. Itt nem fogalmazok meg konkrét kérdést, csak érdekel, hogy mi a véleményetek az öngyilkosságról, a drogról, az alkoholról, dohányzásról, adrenalin-függőségről, és van-e személyes tapasztalatotok ezek bármelyikéről.
Nem éltem ezekkel, alkoholt alkalmakkor iszom, amikor úgymond ajánlott, például egy rendezvényen, ahol rosszul venné ki magát, ha nem koccintanék valakivel. Inkább függőség, cigi, ital, drog, mint öngyilkosság. Adrenalinfüggőségben volt részem, amikor tiniként barátnőimmel mentünk pasizni, kitettünk mindent, amit merszünk volt, riszáltuk, kellettük magunkat, hódítottunk, a rengeteg csalódás ellenére is minden szombat este lelkesen vetettük magunkat az éjszakába. :) Tilos volt az érzelem, mert minden hétvégén mentünk, a hatás életetett minket, amit kiváltottunk. El sem tudtuk képzelni, mi mással érhetnénk el azt az elégedettséget. Elégedettséget kerestünk, ezért csináltuk, ezzel építettük magunkat belül.
Aranyosak ezek a “vélemények”. Kérik valaki véleményét és vélemény helyett kiselődásba fog, előad egy bonyolult elképzelést valamiről, ami biztosan nem az ő véleménye. Az az ő hite, valamilyen irányzat, vallás etc, amit elfogadott. Ez nem vélemény. hanem egy betanult koncepció, világlátás, világkép. Senki nem gondolkodik ilyen dolgokról, senkinek nincsenek bonyolult véleményei.
Ezért van olyan sok hasonló válasz, mert sokan hisznek ugyanabban. Ha mindenki a véleményét írná le, akkor sokkal több verziót olvashatnánk a kommentekben.
40 y/o.
Egy 40 éves férfi fiatal még. Férfi, nem fiú. 50 évesen már középkorú.
Egy 40 éves nő nem fiatal. Ezerszer olvastam, hogy Naomi Watts milyen jól néz ki a kora ellenére, na épp akkor volt 40. Egy nőnél a 40 már a kora ellenére van. Hét év múlva lehetek világklasszis jó csaj, mégsem fognak úgy nézni rám, mint most, mert a korom…
A médiából nagyon sok olyan dolog jön, ami azért van, hogy elgyengítsen minket. Ez olyankor a leggonoszabb, amikor megváltoztathatatlan állapotok miatt akarnak bennünk rossz érzéseket ébreszteni. Az életkor ilyen. A gyenge, önállótlan, szuverén személyiséggel nem rendelkező tömegek visszhangozzák a média hülyeségeit. Kell egy belső tartás ahhoz, hogy dacoljunk ezzel a napi nyomással. “El sem hisszük, hogy ennyi idős”, az egyik nagy lapban írták egy 40 éves színésznőről, látszólag megdicsérték, közben a földbe taposták. A média szolgáltat elegendő indokot nekünk arra, hogy a testünk ellen forduljunk és újra fiatalok lehessünk.
Nem nagyon tudok mit kezdeni ezzel a cikkel.
“Van igazság ebben, de csak addig tűnik érdektelennek a szobája magányában pisztolyt a halántékához szorító, elkeseredett fickó témája, amíg nem kezdünk el a végső válasz után ásni egyre mélyebbre és mélyebbre.”
-Nincs itt mélység.Gyengeség van és rossz döntések sorozata.Számomra ez mindig is érdektelen lesz.Ha a legjobb barátom tenné ezt,akkor őt is leszarnám.
“Ha elég időt szánnék az életem átpásztázására, lehetséges, hogy találnék valakit, akit ismertem valamikor, és aki öngyilkos lett, de hirtelen senki nem jut eszembe. Persze, sokféle öngyilkosság van, itt most kifejezetten a leglátványosabb változatára gondolok: egy tettre, ami gyors lefolyású, brutális, és hullát hagy maga után.”
-Én ismertem ilyeneket,és olyan is volt-igaz csak egyetlen egy személy,akit én beszéltem rá,többször is,mert elsőre nem ment neki.
Van,akiért nem kár.Főleg ha ő maga is úgy gondolja magáról.
“„A világnak csak győztesekre van szüksége, a veszteseknek nincs joguk élni” – ez a dühös, fröcsögő, minden ízében tökéletesen ésszerűtlen, elmebeteg eszme majdnem az életembe került. Pedig, ha kicsit belegondolunk ebbe, azt találjuk, hogy a kijelentés nem életszerű, nem tud építeni, csak rombolni, és alighanem egy pszichopata találta ki azzal a céllal, hogy legyen indoka másokat megölni.”
-Értelmezés kérdése.Szerintem jó kis eszme ez.Minden ember tud hasznos lenni valamiben.Nincs kivétel.Csak meg kell találnia azt,amiben jó,amihez adottsága van.
Nem feltétlenül kell ennek fizikai adottságnak lenni.
Oké,az erkölcsrendszerek mindig változnak,de van azért egy épeszű keret nagyjából.
Aki nem illik bele,az tényleg csak teher.
Mondjuk ez magánvélemény,de én önkényesen igy gondolom.
“….honnan ered ez a viselkedésminta, miért jut a lélek oda, hogy úgy dönt, megöli a testét?”
-Ezek a lelkek nem azonositják magukat semmiféle “lélekkel”.Azt hiszik,hogy ez egy megoldás.Persze menekülés is,de az is egy megoldás,ha elmenekülök.Legfeljebb szar megoldás.
“A szer, ami kábít”
-Rengeteg drogost ismerek.Sőt,mindenki akit itt ismertem meg vagy drogos vagy alkesz vagy mindkettő.
A francia kultúra még ideológiákat is gyártott az alkoholizmus igazolására,mert ők például “esznek” a borral.
Gyenge,szar buzik.
A realitással semmi kapcsolatuk sincs már a legtöbbjüknek.Még egy szivsebészt is ismerek,aki kokainfüggő.Remélem sosem fog megműteni.Szörnyű.
Engem ez felháborit.
Az izélmények függőségre való csábitása mögött tudatos manipulációt vélek,de ez is csak az én véleményem.
Egyébként semmi nehézséget nem érzek az izekről való lemondásban sem.Ha tudom,hogy mit miért teszek,akkor megteszem könnyedén,nincs itt semmi titok.
1. Szerintetek mi van annak hátterében, amikor a lélek szembefordul a testével?
-Ha a konkrét öngyilkosságot tárgyaljuk,akkor már leirtam.Egyikért sem kár.
Ha a testre gyakorolt negativ hatásokról beszélünk,akkor azt mondom,hogy a lélek nem fordul a test ellen,és a testünk nagyon is jól működik,ha jól bánunk vele.De az hogy általában szarul bánunk vele az nem szuicid hajlamokból fakad,hanem tudatlanságból.
2. Honnan van az öngyilkosság viselkedésmintája?
-Nekem ez érthetetlen.Ha bunkóskodni akarnék ,akkor azt irnám,ahonnan a buziskodás mintája.De igy azt irom,fogalmam sincs.Bennem nincs ilyen minta.
3. Mi a függőség?
-Nem tudnám újradefiniálni a fogalmat.De nekem is van biztos sok.
4. Mitől van a függőség? Mi váltja ki? Miért van ereje?
-Ezt sem tudom,de az biztos ,hogy a pozitiv visszacsatolásnak van hozzá sok köze.Ha valami jól esik magyarán szólva,akkor azt az élményt hajkurászni fogom egyértelműen-de csak ha beláthatóan nem teszek vele kárt magamnak,illetve vállalhatóan kockázatos.
Mivel elég sokat ültem és elég izgága természet voltam végig,ezért rengetegszer kellett lemondanom mindenemről.A szabadságomról,a vagyontárgyaimról és még a szeretteimről is.Ha odabent janiztam és balul sült el,akkor ott is felkaptak és átvittek mondjuk másik börtönbe,biztonsági zárkába és szintén le kellett mondanom minden előnyömről,komfortomról és barátomról.Ebbe bele is lehet rokkanni és bele is lehet edződni.Én reményeim szerint az utóbbi kategóriához tartozom.
Még manapság is szoktam ezzel játszani fejben:”Ma milyen függőségemről mondjak le?”
Ha most teszem azt lecsuknának és elvinnének egy másik földrész börtönébe tökegyedül,akkor is feltalálnám magamat és nem nyűglődnék,hogy de rossz nekem,mert az nem én lennék.Rutinom van ebben.Mondtam már,hogy vannak “jó” oldalai is a börtönnek.
5. Miért menekül a lélek? Mi elől menekül?
-Az enyém nem menekül,más nevében meg nem beszélhetek.Mondtam,hogy nem tudok mihez kezdeni a cikkel.
6. A lélek miért adja fel előbb, mint a test?
-Már irtam egy régebbi kommentemben:a test leszabályoz,hogy ne tudd megszakitani magadat.Épphogy tudati úton leküzdhető jelenségről beszélünk,tehát véleményem szerint a lélek képes rá,hogy ne engedje hamarabb feladni a testnek.
7. Itt nem fogalmazok meg konkrét kérdést, csak érdekel, hogy mi a véleményetek az öngyilkosságról, a drogról, az alkoholról, dohányzásról, adrenalin-függőségről, és van-e személyes tapasztalatotok ezek bármelyikéről.
-Persze,irtam már,hogycsak ilyeneket ismerek itt.Lesújtó véleménnyel vagyok mindegyikről,de legalább tudom,hogy melyiket hogy kezeljem és csak ennyi a fontos ezekkel kapcsolatban.Egyébiránt én kizárom az életemből a hülyéket,nincs rájuk szükségem.Ha esetenként mégis,akkor felhasználom őket néhanapján.Gátlástalanul visszaélve velük.
Úgy érzem,hogy megérdemlik.
Ez a véleményem.
annamari írta:
…illetve nem lenne ennyi komment,tisztelt annamari.
1. Szerintetek mi van annak hátterében, amikor a lélek szembefordul a testével?
Öntudatlanság. Pontosabban tudatosság hiánya. Zavaros elme. Szerintem nem a lélek fordul a test ellen. De egyébként értem,azt hiszem, hogy mire gondolsz, ettől függetlenül szerintem el kell választania a lelket és a test ellen forduló elmét. Maga az elme pedig nyilván tele olyan viselkedésmintákkal, korcsosult önképpel, személyiséggel, ami miatt létrehozza az elviselhetetlen valóság illúzióját. Tudatosan is lehet ártani a testnek, (gondolom szándékosan pl.: egy 100as szöget átbökni a nyelven, valamilyen kultúrális háttér hatására). Hasonó eset a korcs önképhez, csak írányitott folyamatról van szó. Az elme ez esetben is zavaros. Egy lélek nem hinném hogy ártana az éppen bitorolt testének.
2. Honnan van az öngyilkosság viselkedésmintája?
Érdekes kérdés. Sokan megfogalmazták már alattam a menekülést, mint lehetséges megoldást. Nyilván a már kaotikusnak tünő valóság végső útvonala. Érdekes megfigyelni, hogy pl a 29-es válság alatt mennyire ragályos volt a viselkedés-minta. Valaki elkezdte, és adott egy lehetséges megoldást. Ebből is látszik, hogy mennyire öntudatlan tevékenység, hogy futó tűzként terjed egy ilyen szélsőséges viselkedésminta. Nemtudom előtte hányan lehettek öngyilkosak, de lehet, hogy egy ilyen viselkedés minta elültetésére is közrejátszott. Illetve magának az anyagi világ értékét is emelte, ami valóban nem elhanyagolható tényező, de talán egy csöppet túlértékelt.
3. Mi a függőség?
Valószinüleg abból a káoszból indul el, ami körül övezi a világot. Egy fiatal esetében ez lehet a bizonytalannak jövőkép, értelmetlen szabályok, stressz, vagy mondjuk egy halál eset. Akad néhány. annyira eltéveszti az emberek figyelmét a célokról, hogy valamilyen alternatív megoldást keres, hogy felejtsen vagy hogy szabaduljon az irtózatos fájdalomtól. És innentől már benne van a körben, létrejön a biológiai hatás, a test fizikai igénye az adott szerre, hogy az amúgy is gyenge öntudat teljesen átadja magát a pillanatnyi élményeknek, amit a szertől kap. Innentől jön létre az ördögi kör. Viszont pl. Neked, mint aki célorientált embernek, a palacsinta függőség nem választ el a céljaidtól, tehát nincsenek rá különösebben kihatással ( kivéve talán napi 15kg-os dózisokban) Ha valamilyen módon kihatással lenne rá, mivel nagyobb önrendelkezéssel rendelkezel, mint egy drogos, ki tudod magad vonni alóla, hogy ne gátoljon céljaid elérésében. Egy céltalan embernek, erre nincs lehetősége. Ameddig nem változtat. Ereje abban rejlhet, hogy kíránt a sívár valóságból, „elrepít”, képes rá, hogy pillanatok alatt egy másik világban találjuk magunkat. Tompít, lazít. Ittam alkoholt, voltam részeg is. De nem lettem függő, vannak céljaim. 22 éves koromig nem szívtam cigibe, főként a sport miatt, meg mert nem ment a fejembe, hogy miért árt valaki saját magának, ha mást nem is, de ront a megjelenésen. (sárga fogak,ocsmány bűz…) És persze valamilyen szintű félelemből, hogy vajon engem is a rabjává tud tenni?! Azóta szívtam is, cigiztem is, egyiknek sem tapasztaltam semmi értelmét. Nem adott pluszt, mert nincs hova menekülnöm. Elfogadom a világot olyannak amilyen, nincs szükségem toxikus lazitásra. Illetve most már elvi gátlásaim sincsenek íránta.
6. A lélek miért adja fel előbb, mint a test?
Én például, mikor így edzem, hogy nincs ismétlés szám, van egy olyan szakasz, amikor már nincs gondolat, nincs elmélkedés. Akkor van vége, mikor nemtudom többet kinyomni magam, és lehanyatlok a földre. Ez akkor nem a test bukása? De mindenképp érdekes feltevés, hogy mennyi van a testben, amit a lélek vagy az elme lekorlátoz. Több mint valószinű, hogy sokkal több.
1. Szerintetek mi van annak hátterében, amikor a lélek szembefordul a testével?
Nos, mostanában sokat gondolkodtam hasonló témákon és kezdesz megijeszteni, kedves Duncan… Valahogy a bejegyzések mindig akkor kerülnek fel az oldalra, amikor az adott témákon filózgatok.
Szóval… először is mi a lélek? Tudom, volt ez már boncolgatva, de sajna nem mindegyik bejegyzéshez kaptam kódot, így maradok az általam kitalált válasz(?)-nál. A lélek szerintem a tudat reakciója adott helyzetekre. Nem tudom elképzelni, hogy ha nincs mire reagálni, akkor lehet beszélni lélekről. Azon is gondolkodtam, hogy ez a tudat (öntudat) már egy magasabb szint, mint mondjuk az állatoknál/növényeknél, szóval az élő organizmusoknál megszokhattuk, megfigyelhettük. Az anyagcserével indulhatott a folyamat, majd megjelentek az érzékszervek, reagálni tudott a világra az élőlény, később pedig ezt már tudatosan csinálta, megjegyezte, hogy ha valahogy cselekszik, akkor annak mi lehet a következménye. Ennek a tovább bővített(fejlesztett) verziója az emberi öntudat. Személy szerint arra jutottam, hogy a tudat maga az élet, az élet értelme a tudat. Jelenleg… :D
Szóval a lélek szembefordul a testtel. Az őt fenntartó szervezettel. Kicsit furcsállom, hogy ezt a kérdést teszed fel Duncan. A saját gondolatmenetedből jöttem rá az én válaszomra. A tudat folyamatosan visszanyúl a régi, memóriájában tárolt emlékekhez és előre tervez, jelez dolgokat. Ha szembefordul a saját létfenntartó elemeivel, a testével, akkor az előrejelzések annyira elkeserítőek lehetnek, hogy ezt az egy döntést látja megoldásnak a FÁJDALOM elkerülésére. Ez ugye magában foglalja a beszűkült gondolkodást és egyéb hasonló dolgokat, amit a többiek már írtak.
2. Honnan van az öngyilkosság viselkedésmintája?
Manapság már bárhonnan, filmek, újság, stb. Viszont: nem kell szerintem ehhez minta. Az ember / öntudat tisztában van az élettel, annak megszüntethetőségével és mivel úgy ítéli, hogy ez az egyetlen kiút a mérhetetlen fájdalomból, elkeseredettségből, megteszi a megfelelő lépéseket ennek megszüntetésére.
3. Mi a függőség?
A lélek/tudat/öntudat szeret függeni dolgoktól. Kellemes érzésektől, azoktól, amik az ő általa vágyott élményt nyújtják neki. Ezek lehetnek akár olyan anyagok, amik módosult tudatállapothoz, nagyobb teljesítőképességhez, stb. vezetnek. Az ilyen anyagok rendszeres használata kiválthat a testben olyan rutinokat, amik ha a szer/érzés elmúlik, ha a test nem kapja meg a szükséges dózist, akkor már fizikai tüneteket produkál. Elég evidens, hogy az ételtől és a víztől erősen függünk, de szerintem lehet ez más anyag is.
4. Mitől van a függőség? Mi váltja ki? Miért van ereje?
Ezt szerintem megválaszoltam az előző pontban.
5. Miért menekül a lélek? Mi elől menekül?
Megkülönböztethetünk jó, semleges és rossz érzéseket. A jót szerintem nem kell taglalnom. A semlegesek mellett nap mint nap elmegyünk, észre sem vesszük. Ilyenek a megszokott élmények, amik lehet, hogy az első x alkalommal nagy boldogságot adtak. A rossz érzésekkel viszont gond van. Ha nem tudjuk megoldani őket, annak ellenére, hogy küzdünk, szembefordulunk velük, mégsem segít semmi. Ilyenkor nincs más, menekülünk. Addig, amíg nem találunk valahol megoldást, vagy az első pontban foglaltakhoz nem fordulunk. Bár ez már elég extrém helyzet.
6. A lélek miért adja fel előbb, mint a test?
Mert az irányítja bizonyos fokig. Ha elüt egy vonat, lehetsz akármennyire lelkes, akkor a tested fogja hamarabb feladni. A test nagyrészt reflexekből épül fel, védi magát, gyógyítja magát. Elvileg a tudat is az élet mellett van, csak ugye az érzések, élmények nem mindig segítik benne. Persze a bevitt szerek sem feltétlenül lehetnek jó hatással a tudatra, na de egy kis cián például a testet készíti hamarabb feladásra.
7. Itt nem fogalmazok meg konkrét kérdést, csak érdekel, hogy mi a véleményetek az öngyilkosságról, a drogról, az alkoholról, dohányzásról, adrenalin-függőségről, és van-e személyes tapasztalatotok ezek bármelyikéről.
Az öngyilkossággal szerencsére nem kerültem még közeli kapcsolatba és bízom benne, hogy elég erős a tudatom, hogy ne kerüljön olyan problémával szembe, aminél ezt az egy utat fogja találni a menekülésre.
Alkoholt nagy ritkán fogyasztok, kivált egy érzést, amit néha élvezek, de nincs rá szükségem az életben maradáshoz.
Dohányzok. Gyenge vagyok, régóta keresek motivációt, hogy leszokjak, de még nincs meg, work in progress.
Drog. Kényes téma. Ugye tiltott szerek. Egy időben nem voltak azok. Sok nagy koponya használta őket és nem semmi dolgokat fedeztek fel, írtak meg, stb. Érdekes. Én néha zöld utat adok magamnak ( ;) ), de nem a menekülés miatt. Azt tapasztaltam, hogy sokkal jobban tudok koncentrálni úgy. Jobb a logikám közben, észreveszek összefüggéseket, stb. Viszont nincs szükségem rá az életben maradáshoz, szóval ritka az ilyen alkalom. Nem is vágyok másra, szóval szerintem ez még az elfogadható határ.
Adrenalin függőség. Hááááát én még nem tapasztaltam ilyesmit, szóval passzolom :D De szerintem rá lehet húzni a függőségnél leírt válaszom.
Szóval ez itt az én véleményem. Jöhetnek a kérdések :D
Üdv nektek.
Akilor
titkos bevetésen vagyok rövid leszek
aképp vettem észre hogy a tisztelet okozza a legnagyobb függőséget minden társadalmi rétegben de nem az igazi személyesen kivívott tisztelet hanem a kötelező tisztelet
a személyesen kivívotthoz magabizalom és célirányos tevékenység kell magas szinten és ez nem érhető el sokak számára
pozíciókért kinevezésekért díjakért uniformisokért és sok más szimbólikus dologért harcolnak a jónépek tiszteletet várva a pozíció kinevezés díj uniformis okán és nem személyes kiérdemeltség okán mert az sokkal nehezebb
a mai világban már minden a szimbólumokról szól kérem mert a valódi dolgokat megszerezni nagyon nehéz nekem persze nem de másoknak az
most megyek bevetésen vagyok kérem ne hívjanak nehogy a csörgés következtében lokalizálják a pozíciómat
Duncan Shelley írta:
A lélek (is) én vagyok. A ma embere annyira tudattalanná vált, hogy csak az értelem (egy másik részünk) síkján igyekszik megoldani a problémáit. Az értelem, a racionalitás fontos dolog ugyan, de meglehetősen sablonos megoldásai vannak.Csak a racionalitás mentén nem alakíthatjuk ki a számunkra megfelelő életet, hiszen a legmélyebb vágyainkat, indíttatásainkat, amitől sikeresnek és boldognak érezzük magunkat nem engedi felszínre törni és megvalósulni. Ebben az esetben konfliktus alakul ki a való életünk, és a között amik lehetnénk, és már a cikkben vázolt negatív állapotok valamelyikében találjuk magunkat. Az volna a kívánatos, ha meghallanánk lelkünk hangját, hinnénk neki és mernénk azt tenni amit “mond”.
Duncan Shelley írta:
Megfigyelések vannak .
Duncan Shelley írta:
Legtöbb célunkat a kultúra adja, van még néhány biológiai és nagyjából ennyi. Ha olyan világban élnék, ami sokra értékeli az ellenség füleinek nyakláncként viselését, akkor úgy néznék ki, mint Mr. T az aranyláncaival, csak fülekből arany helyett. Kultúra és biológia nélkül milyen céljaim lennének?
A lassan siess mondás erre lett kitalálva. Fokozatosság, odafigyelés, nincs más. No pain, no gain.
Thirdeye Magister írta:
Megesznek minket?
Na végre volt időm elolvasni a cikket. Semmiképpen nem akartam kifutni a kommentelés lehetőségéből, mert érdekel a téma, de a kommenthez dedikált módon akarok időt szakítani, nem csak úgy tessék lássék. Most időt is találtam és a cikket olvasva egy jó zene mellett rá is tudtam hangolódni.
Ahogy olvastam az alábbi dolgok jutottak eszembe:
– 21 gramm
– DMT/Tobozmirigy
– Sakk
– Elektrosokk
A 21 gramm egy érdekes feltevés, miszerint a halál pillanatában a test ennyit veszít a súlyából. NEm mélyültem el túlságosan a keresésében, de érdekes a feltevés, hogy a lélek fizikai megfoghatóságát a halál pillanatára teszik. Véleményem szerint ez egy kémiailag kimutatható reakció eredménye, ami a lélek és a test kapcsolatának megszűnésekor játszódik le.
Ehhez szorosan kapcsolódik a DMT, amit mostanában úgy emlegetnek, mint a “léleksejt”, vagyis, a tobozmirigy által termelt, mindannyiunk testében jelen lévő DMT nevű anyag felszabadulása ad lehetőséget a lelki dolgok manifesztálódásának, mint a kreativitás és ezáltal a döntéseink mechanizmusának mozgatásához.
És ide kapcsolódna számomra a sakk, amiben a saját és az ellenfél lehetséges lépéseinek variánsai közül próbálunk prediktálni dolgokat, valódi jövőbelátás nélkül, de atudatos és a tudatalatti megfigyeléseink eredményeképpen meghozott döntéseink. Ezt majd az öngyilkosságnál kicsit jobban is kifejtem szerintem.
És ide kapcsolódik az elektrosokk, ami képes kényszeríteni a testet bizonyos kémiai reakciókra, és ezáltal befolyásolni a viselkedést. Vagyis a függőség kialakulása nem feltétlenül a lélekből hozott döntés eredménye, hanem a testre gyakorolt kényszerítő hatásoknak való behódolás formája…
Na de a kérdések előbb.
1. Szerintetek mi van annak hátterében, amikor a lélek szembefordul a testével?
A lélek nem fordul szembe a testtel. Ahogy az életünk során is számtalan kapcsolat és tényező befolyásolja az egyes döntéseinket, úgy ez valahogy így lehet a test és a lélek kapcsolatával is. Nem csak az van rájuk hatással, ami közvetlenül arra irányul, ami mögött szándék van, hanem minden egyes esemény a kauzalitáson keresztül valamennyit hat erre. Az amikor a döntések már ellentétesek az egyértelmű igényekkel, csak akkor jöhet el, amikor a lélek teherbíró képességét túllépik az inputok és képtelen szűrni és rendszerezni. Tudatosan vagy tudat alatt. És akkor jön az irracionaitás. És a hit, hogy a meghozott döntések hatását ismerve sem rossz a döntés…
2. Honnan van az öngyilkosság viselkedésmintája?
Sakk. Patt vagy matt helyzetet érzékelve, további lépések hiányában a játékos feladja a játékot. Minden tevékenységünk stratégiai, networkös ok okozati összefüggések rendszere, ahol egy gyenge stratéga, aki nem rendelkezik elég tapasztalattal vagy nem motiválja a tanulásvágy. Aki nem akar újra és újra játszani, a kihívást legyőzni akarva, az feladja. Ilyenkor a felmerülő döntési lehetőségek mintaszerűen vezetnek a befejezéshez, amivel a játék bizonyosan befejezhető. ÉS ez adott esetben, egyéni értékrend alapján igenis vezethet ahhoz a ponthoz, ahol az illető nem lát már más továbblépési lehetőséget, mint hogy ledöntse a királyt…
3. Mi a függőség?
Túlcsordulás okozta szűretlen meggyőződéses viselkedésminta. Amikor a tudat már megtört, de az impulzusok továbbra is érik és végtelen ciklusba zárva magát próbál egy alkalmazott, de csak kívülről rossznak megítélhető mintát követni, s fel sem dolgozza, hogy merre tart ezáltal. A figyelmeztető jelek pedig nem jutnak át a filterek figyelmeztetési küszöbén…
4. Mitől van a függőség? Mi váltja ki? Miért van ereje?
Mindenképpen biológiai, ha elfogadjuk, hogy a tudat/lélek biológiai formában tettenérhető a test működése során. A függőség egy eredmény, és a túlcsordulás következtében történő rendszerszintű fagyás. A nullával való értelmetlen osztás, ami beragad a processek közé és lefoglalja az erőforrásokat, hogy ne jusson energia az egyéb inputok feldolgozására,ú újra és újra, végtelen módon visszahurkolódva önmagába…
5. Miért menekül a lélek? Mi elől menekül?
A rendszer elől. Az inputok során telítődik a sok felesleges és szemetes adattal, amik elnyomják a primér funkciókat és azok futását nehézkessé teszik. Mi a cél? Mi a primér? Ez újabb téma, ne itt menjünk bele. De a biztos nem a civilizációs máz alá rejtett értelmetlen feladattömegek jelentik az egyén létezésének a célját, így az azokra fordított energia mind kárba és pocsékba megy. Miközben az esetleges cél egyre távolabb kerül, s a félrekalibrált szűrők riasztói dolgavégezetlenül halgatnak, hamis nyugalomba ringatva a lelket, ami kreatív kiutakat keres magának, hogy elbújhasson a kötelezően ráterhelt értékteleség hegye elől…
6. A lélek miért adja fel előbb, mint a test?
A lélek nem feladja, csak megtanultunk nem figyelni rá. Nem tudjuk mit vesz figyelembe és miért teszi azt, amit tesz. Luxus azt hinni, hogy a lélek feladja. Mi adtuk fel, mert elhisszük és megtörünk a sok inputnak, ami a kényelmes életet prognosztizálja és értéket próbál teremteni ott, ahol csak puszta levegő van. Fogyasztunk, gépekként élünk, s arra neveljük a lelket, hogy tespedjen, ahogy a testet i kiszolgáljuk. Ezért elszokik a terheléstől és félti a saját kis elképzeléseit, próbálja visszafogni a testet, akár kémiai gátakkal is. Nem bomlik a zsír – csak nehezen. Nem szállít elég oxigént a vér – először. De lehet nevelni. Tudatosan figyelve a kényelem kinevelhető. Persze az egyik napról a másikra, itt sem működik…
7. Itt nem fogalmazok meg konkrét kérdést, csak érdekel, hogy mi a véleményetek az öngyilkosságról, a drogról, az alkoholról, dohányzásról, adrenalin-függőségről, és van-e személyes tapasztalatotok ezek bármelyikéről.
Úgy hiszem, hogy az, aki nem ismeri fel, hogy amikor ezeknek a függőségeknek, vagy bármilyen függőségnek aláveti magát, elveszti az egyénisége egy részét és géppé válik, aki kiszolgálja a rendszert, hogy az működtesse cserébe az ő eufórikus kényelmét. Mert ha nem teszünk valamit, akkor nem fektetünk bele energiát. S így sikkadnak el világmegváltó álmok, s jutunk el a megkeseredett szuicid emberiségig, aki inkább tömi magába a MacDonalds-ot, s nagyokat bólogat elhízott testtel a TV előtt a Super Size Me filmet nézve, de arra már nem veszi a fáradtságot, hogy más ebédet találjon magának. Na még ma belefér. S ez íg megy halálig. A gyógyír a tudatosság, figyelés és tanulás. Fejlődés és változás. Mivel az állandósult ritmusok teszik csak lehetővé, hogy a figyelmeztető mechanizmusok eltorzuljanak. A folyamatosan változó teljesítmény és terhelés nem engedi elkényelmesedni a tudatot, lelket és a testet sem. Ehhez kell persze egy optimális egyensúly is…
Apropo: boldog születésnapot. Vagy újjászületést? Egy kicsit? :)
@ Great:
Avatar, játékos, rendszer, szerepek, feladatok, a játék célja, játékszabályok, avatarszabályok. Ezek nélkül nem lehet erre a témára sem gondolna. Összefüggések hada omlik ezzel is ránk. Fel kell dolgozni, rendszertelen terheléssel nevelve a lélek adható reakcióit. Mint egy avatar képesség fejlődési fa, ami adott XP után unlockolja az új adottságot. Ilyen ez a függőségnek való ellenállással, védekezéssel vagy éppen az arra való képtelenséggel…
Amikor a lélek nem igazán működőképes, megelégszik a testtől kapott hatásokkal.
Jókkal is, rosszakkal is. Hiszen ekkor már a testtel azonosítja magát.
A testtől jövő örömök az örömei, a testtől jovő fájdalmak a fájdalmai, hozzá nem értésének, érdemtelenség érzésének büntetései.
A lélek hatáshelyzetei gyakran büntetések a test számára.
Magamon tapasztaltam számtalanszor, ha eszünk a párommal és feszültséggel terhes a levegő, akkor csak eszem kontrollálatlanul. Sokkal többet, mint amennyire a testemnek szüksége van.
Egyszerűen csak nem hagyom abba, mert megszűnik az önkontroll.
Belefeledkezem abba a tevékenységbe, hogy eszünk. Nem is figyelek a jóllakottság érzésére.
Utána rosszul vagyok, egész nap nyomja a gyomrom, és hízom.
15 kilót szedtem fel így.
Amikor személy úgy érzi nem bírja tovább?:
Azt olvastam egyszer egy írásban, hogy ilyenkor előjön valami súlyos emlék előző életünkből – persze mindez a tudatosság szintje alatt-, amikor hasonlított a helyzet a mostanira és akkor régen az állapot sokkal rosszabbra fordult. Ezt elkerülendő – nehogy újra át kelljen élni egy súlyos traumát, a lélek úgy dönt, hogy inkább előtte megöli a testet.
Persze a tudatosság szintjén van visszatartó erő: félelem a haláltól, hogyan hagyhatom szarban a hozzámtartozókat, stb., ilyenkor a lélek – fejbelövés helyett – olyan megoldást választ, ami szociálisan elfogadható: pl. kiegyenesíti a kanyart – baleset éri – mindenki csodálkozik: hogyan történhetett mindez? – ő látszólag nem tehet róla.
Great írta:
Inkább élősködnek rajtunk , az energiánkkal táplálkoznak . Azzal az energiával amit a stresszel , és az értelmetlen problémákon való aggódással termelünk . Mi vagyunk a Duracell nyuszik . Mint ahogy a mátrix című filmben is utalnak rá .
Azért vannak előnyben mert a fizikai szem számára láthatatlanok , aki meg látja őket az vagy nem tudja , hogy mit lát , és belehülyül a látványba , vagy tudja , hogy mit lát és rögtön elmúlik minden illúziója ami az emberek cselekedeteit illeti .
Duncan Shelley írta:
Gagyi , vagy nem gagyi de legtöbbször ez a helyzet . Az elme pedig önálló életet él , és nem törődik velünk . Bizonyos értelemben :eat:
1. Szerintetek mi van annak hátterében, amikor a lélek szembefordul a testével?
Akarat és kitartás hiány. Nem vesz vagy nem akar tudomást venni a lélek a testet érő káros hatásokról. A lélek meg tud fáradni rendesen, ha sokáig nem érzi jól magát a testében. Egy idő után szerintem természetes, hogy honvágya lesz és haza akar menni töltődni.
2. Honnan van az öngyilkosság viselkedésmintája?
–
3. Mi a függőség?
Ragaszkodás valamihez, amit a test(nikotin) és a lélek(vásárlás-mánia, szex) eddig megkapott időközönként.
4. Mitől van a függőség? Mi váltja ki? Miért van ereje?
A rendszerességtől, beépül a mindennapjainkba így lesz a függőség. Az váltja ki, hogy megszereted csinálni és egy idő után úgy érzed ez segíthet kikapcsolódni, pihenni vagy szórakozni, tehát hasznosnak érzed.
5. Miért menekül a lélek? Mi elől menekül?
Testi, lelki bántalmak, nem tudja már élvezni az életet mert ”unalmas”, céltalan.
6. A lélek miért adja fel előbb, mint a test?
Mert nincs elég ösztönző ereje a test maximumához. A lelkünkben érezzük a fájdalmat nem a testünkben, a test az csak továbbít.
Nem szeretnék lemaradni a következőről, megpróbálom leírni a gondolataim.
1. Szerintetek mi van annak hátterében, amikor a lélek szembefordul a testével?
Szerintem a lélek adott céllal születik egy testbe, ha ez a test nem az elvárásoknak megfelelően működik a lélek megpróbál változtatni, akár bármi áron.
2. Honnan van az öngyilkosság viselkedésmintája?
Talán egyszer egy hadvezér öngyilkos lett egy vereség láttán s mások is így próbállnak megoldást találni?
3. Mi a függőség?
A levegőtől függünk? Sztem. a függőség is valami ilyen lehet, talán tudják, hogy nem létfontosságú de nem bírják megállni, egy idő után szükségessé válik.
4. Mitől van a függőség? Mi váltja ki? Miért van ereje?
Jó kérdés, talán elnyomja a mindennapi gondokat, egy álomvilágban élnek.
5. Miért menekül a lélek? Mi elől menekül?
Megfelelés, számonkérés elől?
6. A lélek miért adja fel előbb, mint a test?
Tud valamit amit tudatosan nem . Egy újrakezdés reménye egy új test?
7. Itt nem fogalmazok meg konkrét kérdést, csak érdekel, hogy mi a véleményetek az öngyilkosságról, a drogról, az alkoholról, dohányzásról, adrenalin-függőségről, és van-e személyes tapasztalatotok ezek bármelyikéről.
Aki öngyilkos lesz az gyenge, nem mer szembefordulni, a lélekkel !? Nem hiszem, hogy a mindennapi életben van olyan ok amit öngyilkossággal meg lehet oldani. Ha valaki tömeget mészárol és fejbelövi magát ott értem, az egy menekülés. Környezetemben volt több is (hálisten nem közeli) akik öngyilkosok lettek, tehetősek sokmindent elértek és mégis. Nem tudtak mit kezdeni a pénzükkel, vagy rájöttek nem lehet mindent megvenni? Az alkohol közrejátszott gyerekkoromban a szüleim –e miatt (?) elváltak, apa nélkül nőttem fel. Én nem akarok olyan lenni, de nem vetem meg az alkoholos italokat, olykor oly jó egy sört lehejtani. Magyarországon szinte kötelező pálinkát inni, ma már ritka disznóvágás nem is lehet nélküle. Az emberek szeretnek , szeretnének szabadnak lenni, az alkohol pillanatnyilag azzá tesz. Gondolom a drog is így működik. Ismertem fiatalokat akik belőve végigröhögték a Schindler listáját, megfeletkezve a valós történettől. Felszabadító lehet újra a szerhez nyúlni, a mi látszólag megoldja a problémákat.
Egyelőre ennyi! Üdv : Z.
Kicsit késésben vagyok a válaszaimmal, de nem igazán tudom mit írjak. Nem sok ismeretem van a témakörben, úgyhogy elnézést, ha nem mindenre tudok megfelelően kifejtett hozzászólást írni.
1. Szerintetek mi van annak hátterében, amikor a lélek szembefordul a testével?
Lehet, hogy a lélek el akarja pusztítani a testet valamilyen okból, esetleg érdekellentétben van vele. Vagy csak meg akarja szabadítani a világot saját magától… így vagy úgy.
2. Honnan van az öngyilkosság viselkedésmintája?
Az első gondolatom az lenne, hogy aki megöli a testét menekülni akar, vagy a felelősség, vagy az elkövetett hibák okán. Esetleg valamilyen ártó tett vagy visszatartás miatt amivel kárt okozott, talán nem akar teher lenni, vagy túl sok belső hang kényszeríti az önpusztításra…
3. Mi a függőség?
Vagy a test anyagfeldolgozásának a megváltozásából adódik egy addig idegen vegyület hatása miatt, vagy magához a tevékenységhez szokik hozzá a lélek. Talán a lélek tudatosan öli a testet. Én a magam részéről nem tudom eldönteni, hogy melyik az igaz, mert nem igazán értem az okot mögötte. Én magam is függője voltam az ízeknek, és a szexnek nagyon sokáig, de semmi másnak az életben. Mindkettő némileg mérséklődött. De inkább úgy mondanám, hogy kontroll alá került.
Kiemelkedő mértékben függtem például a „junkolástól” ami ugye a gyorséttermi kaják betermelése, mivel az általam kedvelt ízek nagyon élénken szerepeltek bennük, de némi kihagyás után ezek a vágyak is alábbhagytak.
Nem teljesen világos, hogy mi az ami miatt az ember függő lesz, de létezik.
4. Mitől van a függőség? Mi váltja ki? Miért van ereje?
A függőség úgy tűnik ragaszkodás valamilyen körülményhez, ami rövid távon kellemes a testnek, vagy a léleknek. Én nem vagyok sem dohányos, sem alkoholista így nem tudom ezek esetében mi a motiváció, de a saját függőségeim mind valami kellemes érzést hagytak maguk után. Vonzódom a jó kajákhoz, mert finomak, mert csillapítják az éhségemet, tetszik az állaguk, az illatuk, a látványuk, de nem tudom megmagyarázni, hogy melyik az az összetevője mindennek amit nem tudok elengedni.
5. Miért menekül a lélek? Mi elől menekül?
Az 1-es válaszomat ismételném meg itt is. De az is lehet, hogy a testtől próbál megszabadulni, mert nem érzi természetes környezetnek.
6. A lélek miért adja fel előbb, mint a test?
Tételezzük fel, hogy a lélek és a test két különálló, értelemmel és célokkal rendelkező lény, de valamiért össze vannak zárva. Lehet, hogy a motivációk különböznek, és az egyik akar valamit míg a másik nem. Talán a test jobban kitart azok mellett a vágyak mellett, amit csak ő akar.
7. Itt nem fogalmazok meg konkrét kérdést, csak érdekel, hogy mi a véleményetek az öngyilkosságról, a drogról, az alkoholról, dohányzásról, adrenalin-függőségről, és van-e személyes tapasztalatotok ezek bármelyikéről.
Alkoholt ittam már, és kipróbáltam a füvet gimnazista koromban, de egyik sem váltott ki belőlem semmilyen függést, vagy folyamatos vágyat a fogyasztásra. A fű kifejezetten kellemetlen tapasztalat volt, míg az alkohol íze nagyon taszító számomra és ég tőle a gyomrom, az adrenalin-függőség ismeretlen fogalom számomra. Utálom az adrenalin felszabadulást érezni. Az öngyilkosság eszembe jutott már bizonyos szakaszaiban az életemnek, de soha nem jutottam még a közelébe sem, maximum azon gondolkodtam el, hogy milyen módja lenne a leggyorsabb, ha egyszer úgy döntenék, hogy itt az idő megnyomni a reset-et. Nem igazán értem ezt a témát. Soha nem voltam káros szenvedélyek rabja így nem tudom mások miért csinálják. Minden amit leírtam inkább tipp mint vélemény.
1. Kibírhatatlan feszültség, tehetetlenség érzése, amiből kikerülni a test elpusztításával, elfogadható áldozat.
2.Az öngyilkosság viselkedésmintája? Ezt mint megoldást a kultúra adja szerintem.
3.A függőség rutin ami robottá tesz.
4.Mitől van a függőség? Olyan finoman adjuk ki a kezünkből az irányítást, mint abban a példában ahol békát lassan melegítik élve, észre sem veszi és megfő, ahelyett hogy kiugrana. Talán ezért van ereje a függőségnek.
5.Miért menekül a lélek? Mi elől menekül. A túl kevés szabadság és túl nagy lehengereltség elől.
6.A lélek azért adja fel előbb mint a test, mert önmagán kívül álló okokat használ, hogy megmondja neki, mennyi túlélése és jövője van. Például a megélhetés költsége azt mondja neki, hogy semennyi jövője nincs. És ő ezt elhiszi.
7.Cukorfüggőségem van, egy droid vagyok.
Boldizsar írta:
Miért szokik hozzá és miért hiányzik neki?
Miért vágyik rá ismét?
Ha azt mondod ezekre, hogy “mert jó”, akkor a kérdésem az, hogy miért jó? Ha nagyon messzire megyünk, mi és milyen alapon sorol ezt-azt a jó, ezt-azt a rossz kategóriájába?
k-elme írta:
Ha jövőre eljutok az 1 millió példányig, akkor azt 41 évesen érem el. Ezzel az a baj, hogy Stephen King 25 évesen már elérte ezt. 41 – 25. Ez nem épp az én képességeimet tünteti fel jó színben.
Miért nem vállalja? Mitől nehézség a nehézség?
Miért gonrolja úgy?
Sziporka írta:
Ehhez nagyon sok hit kell, mivel sem agyat, sem abban lezajló kémiai folyamatokat, sem ezek eredményeként létrejött gondolatokat nem láttál, de még olyan modellt sem, ami ezt bemutatja.
annamari írta:
Ma három ilyen médiahírrel is találkoztam.
Arkos írta:
Hm… na, ez már egy gondolat. 8-)
II.Putyin998 cár írta:
Mert egy online marketinges vagy. Folyton építed a “terminátor vagyok” image-edet. :D
A gyengeség honnan van?
A rossz döntések honnan vannak? Hogyan, milyen döntési mechanizmus vezet rossz döntésekhez és miért nem ismerik fel?
Miért lesz ez mindig is érdektelen a számodra?
Miért szarnád le a legjobb barátodat, ha gyenge lenne?
Na igen. De mi van azzal, aki nagy énekes akar lenni, miközben se hangja, se hallása? Itt is egy csomó minden jön fel kérdésként. Hogyan jönnek létre a célok? Miért van neked más célod, mint nekem? Persze, más érdekel, de miért érdekel más? Ok, mások vagyunk, de egy rakás ember van, akinek olyan célja van, mint neked, és egy rakás, akinek olyan célja van, mint nekem, és nem is ismerjük egymást. Erre mondhatod, hogy nem érdekel, rendben, de miért nem?
Azt keresi a cikk(sorozat), hogy az ok-okozati lánc hol érhet véget.
Thirdeye Magister írta:
Nem erre gondoltam.
Azt mondod, ez és ez van. De miért van az? Mi van a háttérben, mint ok?
1. A lélek és a test kapcsolata pusztán megegyezések sorozatának eredménye, sőt az is, hogy egyáltalán létezik a test.. A szembefordulás hátterében az áll, hogy a lélek valóságosnak fogad el „kényszerített” vagy hibás információkat. Ez az információ származhat más egyénektől az élet olyan szakaszában, amikor az illető még okozat (pl. gyerekkorban néhány „bölcs” tanács szülőktől, tanároktól). Kialakul egy kaotikus állapot, ahol a lélek és testi „valóság” egyre távolodik és a lélek elkezdi megbetegíteni, vagy akár el is pusztítani a testet. Az elnyomott állapotba került lélek később, amikor analitikusabb állapotban van, valószínűleg döbbenten nézi,, hogy akkor most mi is volt ez? Aztán egyéb mechanizmusok miatt belekerül a 22-es csapdájába és újra és újra értelmetlen lépéseket tesz.
2. Az öngyilkosság az a szint amikor annyi de annyi lehengerlés érte az egyént, hogy nem fér adatokhoz a megoldás tekintetében és ezt a „megoldást” választja. Itt is az a szomorú, hogy ha kutatnánk az illető múltjában, meglenne az a külső inspiráló, akinek a ténykedése végül akarva-akaratlanul ide vezetett.
3. A függőség egy elfogadott de hibás megoldás, pótcselekvés valamilyen vélt vagy valós problémára. Menekülés a tényleges megoldás elől, egy elképzelt, de inkább csak búfelejtő megoldásba. A termelői oldalon, pedig egy nagyszerűen kamatoztatható emberi tulajdonság.
4. Kényszerített realitások okozzák, reklám, szóbeszéd, „hasznos” barátok megmutatják, hogy hú de jó lesz ez neked. Kiváltó ok, valamilyen megoldhatatlannak képzelt probléma, aminek a szorító erejét oldani kéne valahogy.
Ereje abban van, hogy az az érzet jár vele, hogy nincs probléma a hatása alatt, és muszáj újra hozzányúlni, hogy a problémamentesség illúziója újra eljöjjön.
5. A lélek menekülne? Hát ha ezt teszi, akkor leginkább az elől menekül, amivé a szándékai válnak a testen keresztül.
6. A lélek akkor adja fel, ha azt látja, hogy ebben a testben bármilyen okból, sajnos akár tévesen megítélt okból – nincs előrehaladás. A lélek alapvetően jó, ezért ha azzal szembesül, hogy gonosz, vagy csak értelmetlen dolgokat tesz, akkor ezt valahogy megpróbálja rendbe tenni. Ha már minden adata összekuszálódott, akkor akár a test megállításával is.
7. A véleményem az, hogy ezek mind kisebb-nagyobb csapdába esett lelkek téves megoldásai, én elég tudatosnak tartom magam, nem próbálkoztam öngyilkossággal, droggal, extrém sportokkal, alkohollal, cigival.
Nyilván az ember kerül olyan helyzetekbe ami veszélyes lehet: repülőutak, hajózás, stb. de tudatosan nem keresem az életveszélyt.
Hello!
1. Szerintetek mi van annak hátterében, amikor a lélek szembefordul a testével?
Ezt nem értem pontosan. Nem választanám külön, hisz a test azért olyan. mert ilyennek vetül ki a lélek. A lélek ebben a dimenzióban így vetül ki, vagy így a leghatékonyabb stb. Ha a lélek pusztítani kezdi magát, akkor tönkremegy a teste is. Ha szembefordul magával akkor a testével is szembefordul. Nem választanám külön. Itt egyek.
2. Honnan van az öngyilkosság viselkedésmintája?
Eszembe jutott, hogy az állatvilágban is van ilyen, közvetetten. Pl a párzás utáni pusztulás. Talán a fölöslegesség érzése indíja be ezt a kódot az emberben.
3. Mi a függőség?
Amikor tudod hogy káros, mégis tolod. Amikor választhatsz és mégis szándékosan a rosszat választod. Egyébként nem hiszek a függőségben. Bármikor bárki eldöntheti mit csinál. Te vagy az úr!
4. Mitől van a függőség? Mi váltja ki? Miért van ereje?
Azért van mert ezzel magyarázzák meg maguknak, hogy miért csinálnak káros dolgokat. “Hát függő vagyok” mondja és ezzel le van tudva, be van kategorizálva.
Nem váltja ki semmi, max. stimulálás által hiányzik, vagy a normál dolgokat alacsonyítja le mint pl az ízfokozók.
5. Miért menekül a lélek? Mi elől menekül?
A felelősség elől.
6. A lélek miért adja fel előbb, mint a test?
7. Itt nem fogalmazok meg konkrét kérdést, csak érdekel, hogy mi a véleményetek az öngyilkosságról, a drogról, az alkoholról, dohányzásról, adrenalin-függőségről, és van-e személyes tapasztalatotok ezek bármelyikéről.
Az öngyilkosság szerintem másoknak szól, mintsem magunk megszüntetésének. Ezen kívül mindent próbáltam és nem vagyok függő. Nem függ senki semmitől aki igen az hazudik, csak magyarázkodik.
Megint több részletben, és nem feltétlenül sorrendben válaszolok.
Az öngyilkosság viselkedésmintája?
Már eleve a megítélése is meglehetősen sokrétű. Egyes kultúrákban például időnként egyenesen elvárás. Ott eléggé szembetűnő a példa.
Lehet egyedi, hősies tett is, míg például egy szamurájnál majdnem hogy szokványos esetnek minősült, addig Dugovics Títusznak hallhatatlanságot adott, ami szintén lehetett inspiráló hasonló tettre.
Lehet gyávaságként megbélyegzett menekülés is, ami bizonyos elképzelések szerint örökös wellnessprogramot ér a pokol tüzén.
@ Duncan Shelley:
Erről eszembe jutott egy konkrét földi példa is: a csecsemő.
– Original(?): Édesanyja melle
Megszületik, egyből a szájába adják, és már kajál is. Éjt-nappallá téve csak szopja, szívja ki belőle a fejlődéséhez szükséges opciókat, ha éppen nem, csak azért, mert hányja vissza, vagy alszik.
– Remake No. 1.: Cumisüveg
Anyukának elfogy a teje, vagy csak pihenni akar, vagy mittomén, a lényeg, hogy a csecsemő már csak egy olcsó utánzatát kapja az eredetinek, már nem is ugyanaz folyik belőle, nem is olyan az íze, nem is úgy néz ki, de mégis tolja, mert mit van mit tenni. És talán fel se fogja, hogy valami változott.
– Remake No 2.: Cumi
Na, ebből már tej se folyik, de legalább egész nap szophatja. Ugyan, semmi gyakorlati értelme nincs, az eredeti célt vizsgálva, de mégis megnyugtatja a gyereket, biztonságot nyújt neki.
– Remake No 3.: Hüvelykujj
Egy ekkora gyerek már ne cumizzon! Elvenni a gyerektől, titkon belevágni ollóval, majd visszaadni. Azt már hiába nyammogja, egyáltalán nem ugyanolyan lesz. (Mifelénk ez volt a módszer.) De, mivel éveken keresztül csak cumizott a gyerek, nehéz leállni az anyagról, és az egyetlen amit nem vehetnek el tőle, és mindig kéznél van, az bizony a saját keze.
Elég kemény minőségromlás így végignézve. És ez csak alig néhány földi év. És földi dolgok! Milyen mértékű rombolást kaphatott már a lélek, ha a mostani dolgokkal megelégszik, sőt, betegesen élvezi őket?!
@ Arkos:
Első osztályú gondolatmenet.
Tetszik.
1. A lélek egy bonyolult szerkezet ! Talán nem szembefordul, hanem megkisérli a materielista testet egy más utra tériteni ! Sokszor a lélek telhetetlenné vállik és akármit is ér el az ember , nem leli már örömét benne mivel egyre magasabbra és veszélyesebb vizekre akar evezni ! És ez egy 22-es csapdája mivel egyre szenvtelenebb és számitobb lesz az egyén és egyszer csak eltünik a lélek ( vagy akár a lelki ismeretnek is irhatnám )
Önön magát probálja palástolni és olyan dolgokra tesz képessé amivel már nem bir a test / fizikum . Talán ebben a pillanatban kap egy impulzust az agy ….., strornó és megkisérel a régi kerékvágásba visszatérni ! Az öngyilkosok körében is csak az első lépés a nehéz , ugyanis utánna már nincs második !
2. Az öngyilkosság egy menekülés szerü lelki állapot amikor a lélek nem tudja feldolgozni azokat a negativ impulzusokat amik érik ! Nem a test gyenge ( bár vannak öngyilkosok akik a testi gyengeség miatt adják fel ) hanem a léleknek nincs idelye és információja a következő lehetőségek mérlegelésére. PL : egy összekuszált állású sakktáblán csak egy lehetséges jó/ eredményes lépés lehet ….. és mire megtalálja az ember illetve a számos variáció közül kiválasztja a megfelelőt ( amivel akár meg is nyeri a partit ) az emberek 90% elhamarkodottan sietősen rosz lépést eszközöl.
3. a függöség jó kérdés mert a nagy százalék függ valamitől , valakitől ! az okok általában sokkal hamarabb következtek be az emberek életében mint ahogy a függöség kialakul .
4. Genetikailag kodolva vagyunk !Oly modon, hogy a földön minden élőlény képes továbbfejlődni genetikailag alkalmazkodni és az utodokat felruházni új , a kiindulok számra még ismeretlen tulajdonságokkal érzékszervekkel !
-mi váltja ki ???? a környezeti hatások és a tudat amikor a testet új utra inditja
-Az erő kodolva van a lélek megkisérel tulélni és ezért a test összes lehetőségét 100%-on felül beinditja hogy elérje célját de az emberi test alkalmatlan a lélek számára , hogy tulélő kapszulaként szolgáljon.
5. Önmaga elől !
6. nem adja fel csak megtalálja a módját a kulcsot a tuléléshez !
a fenti sorok csak szösszenetek és ugy gondolom felesleges lett volna példákkal teletüzdelni !
Üdv : Laci
A droggal kapcsolatos felvetéseidre reagálva még annyit szeretnék leirni : MINDEN DROG a léleknek ami örömet okoz neki ! De a szintetikus drogok amiket évszázadok során az emberiség magáévá tett , sajnos mély nyomot hagytak a genetikai térképen !
@ Duncan Shelley:
“II.Putyin998 cár írta:
Nem nagyon tudok mit kezdeni ezzel a cikkel.
Mert egy online marketinges vagy. Folyton építed a “terminátor vagyok” image-edet.”
-Nem azért.Egyszerűen nem érzem az irányt.Szerintem ennél sokkal szárazabb a téma.
De meglátjuk mi sül ki a folytatásból.
(a Terminátor 2.T101-es modell A PÉLDAKÉP-stimmt?)
“A gyengeség honnan van?
A rossz döntések honnan vannak? Hogyan, milyen döntési mechanizmus vezet rossz döntésekhez és miért nem ismerik fel?”
-Nem is biztos,hogy ezek feketén-fehéren eldönthető kérdések.Ez értékrend kérdése is lehet.
Ami nekem “rossz” kazegória,az lehet hogy másnak erény.
Én például nem birom ezt a liberalizmust,ami itt van ebben a buziországban,ahol élek.Nem visel meg lelkileg,de felszinesen elborzaszt.
Nyilván itt tudok létezni és előrelépni legkönnyebben ezzel a jelenlegi hozzáállásommal a dolgokhoz,tehát nincs komoly véleményem nyilvánosan,de időtöltésként mindennap anyázom a franciákat.Meg mindenkit.
Szerintük meg egy vaskalapos,komcsi bunkó vagyok.
Más értékrend.Ennyi.
“Miért lesz ez mindig is érdektelen a számodra?”
-Mert kirekesztő vagyok alapvetően.
Ami nekem semmilyen téren nincs a hasznomra,azt (megpróbálom) minden téren kizárni az életemből.Kicsit struccpolitikai beütéssel.
Bruce Lee vélekedett hasonlóan(már elnézést az analógiáért) a felesleges dolgokról.
Felesleges gyakorlatok,felesleges izek,ételek.Felesleges emberek.A felsorolást elég sokáig folytathatnám.
“Miért szarnád le a legjobb barátodat, ha gyenge lenne?”
-Mert csak erős barátaim lehetnek.
Nem kell ezt fizikai értelemben venni,szó szerint.
Például amikor májusban lecsuktak egy hónapra,egy barátom rögtön idejött hivás nélkül egyéb uniós országból segiteni a feleségemnek-kérés nélkül,úgy hogy ezzel saját magának hátrányt okozott az eredeti tartózkodási helyén.
Ezt már többször is megtette évtizedek alatt.Neki szar fizikuma van és nincs igazi kapcsolati tőkéje.Nem is hiszi,hogy az én,vagy a mi fizikumunkkal neki vissza kellene vagy egyáltalán lehetne élnie másokkal szemben(nem úgy,mint azt sokan mások hiszik) és az én kapcsolati tőkémmel sem akart soha közelebbi kapcsolatba kerülni.
Viszont roppant kitartó és megbizható.
(Ezért már itt él,ebben az országban,mert itt intéztünk neki megélhetést-becsületes munkát.Viszonzásul.Holott ő ezt nem várta el egyáltalán.)
Nekem ez is erő.
Viszont,ha valamiért hirtelen jellemváltozások kezdődnének nála és nem indokolná meg kérdésre,akkor szó nélkül kivágnám innen,mint a sz@rt.
Mert akkor ő már nem az az ember lenne,akivel kölcsönösen egymás hasznára tudunk válni.Nem birom a hisztit.
Az öngyilkosság is hisztinek minősül a putyinológia szerint.
Ezért ebben a témakörben sajnos nem tudok az okokkal foglakozni az életben.Nekem elég az okozat.
“De mi van azzal, aki nagy énekes akar lenni, miközben se hangja, se hallása? Itt is egy csomó minden jön fel kérdésként.”
-Nem.Itt egyetlen kérdés merül mindössze fel.Miért nem közli vele senki,hogy hülye?
Ez nevelési probléma szerintem.Kellene lennie a Nagy Sportágválasztó programhoz hasonló programoknak,ahol segitenének eldönteni,hogy ki miben tehetséges és mivel érdemes foglalkoznia.
Jó gonolat a liberalizmus jegyében,hogy egy féllábúnak azt mondogatjuk,hogy ő is lehet távolugró.Csakhogy ez egy f@szság.És ráadásul csak a féllábút ámitjuk vele.
Reális célkitűzések.Ez fontos.
Persze merjünk nagyot álmodni,de álmodni is tudni kell.
Mert a képzelgés,a lázálmok és az álmok között óriási különbség van.
A börtönben rengeteg ilyen hülyét láttam.
Van különbség Muhammad Ali és a Bökönyi Kissárkány között. :-D
“Hogyan jönnek létre a célok? Miért van neked más célod, mint nekem?”
-Más neveltetés,más életkörülmények,más életpálya.Máshonnan indultunk,máshová tartunk.Még az,amit magunkkal hoztunk a kezdetektől,még az is más.Bár ezt csak vélelmezem.
“Persze, más érdekel, de miért érdekel más? Ok, mások vagyunk, de egy rakás ember van, akinek olyan célja van, mint neked, és egy rakás, akinek olyan célja van, mint nekem, és nem is ismerjük egymást.”
-Az okokat persze ez esetben sem tudom,és nem is kezdeném el találgatni most.Hosszú lenne nagyon.
De azért a külvilág befolyásoló hatását sem szabad itt figyelmen kivül hagyni.
Család,barátok,tradiciók,média…meg még egy csomó minden.
Az én személyes céljaim teljesen véletlenül alakultak igy.Te tettél érte.Régóta ezekért a céljaidért dolgozol tudatosan.Én semmit sem tettem érte,csak hagytam magam sodortatni az árral és egyszer csak kialakult a mai helyzet.
Az öreg 998 mondta mindig:”Gyerek,ha más nincs(neki soha nem volt)akkor csak felfekszünk a vizre,a sodrás meg majd visz magától valamerre.Olyan nincs hogy valahogy ne legyen.Mindig lesz valahogyan.”
Ennek látszólag nem sok értelme van,de ezek szerint mégis van.
Senkinek sem mondanám,hogy igy tegyen.Ez egy vesztes attitűd.Nekem mégis bejött.
Véletlen?
Lehet.
Bár nem hiszek a véletlenekben.
Soha semmiért nem csináltam semmit.Minden az ölembe hullott.Egyedül az edzésmunkámban voltam következetes mindig.
Meg pár éve itt a munkámban-ha lehet ezt konkrétan munkának nevezni.
“Erre mondhatod, hogy nem érdekel, rendben, de miért nem?”
-De nem mondom.
A hülyék nem érdekelnek.Ha valaki öngyilkos,ha valaki maga ellen fordul,az nekem egy hülye.Ergó lesz@rom.Nem fejtegetem miért hülye.Hülye és kész.
“Azt keresi a cikk(sorozat), hogy az ok-okozati lánc hol érhet véget.”
-Igy már értem.De nem egyértelmű még mindig.
Meglátjuk.
Egyébként mindig igy voltam ezzel.(jó nagy egoista bunkó vagyok,mindig magamról beszélek).Állandóan azt kérdezgettem,hogy “Miért?”És egyszercsak elfogynak a válaszok.
Miért?
Nem tudom.
Te tudod?
Arkos írta:
Én a csecsemős példát nem tartom a minőségromlás ekvivalensének. Hogy miért? Azért mert a csecsemőlét csak a kezdeti szakasza az ember életének. Fontos, hogy ez alatt az idő alatt a gyerek megkapja a fejlődéséhez szükséges dolgokat de miután túllép a csecsemőkoron a szopóreflex megléte felesleges és a legtöbb gyereknél fokozatosan el is múlik ahogy a szervezetének egyre több tápanyagra van szüksége. Nehogy már azt mondjuk, hogy az lenne a legjobb és legminőségibb ha még 10-15 évesen is az ember az anyja csecséből szopná az anyatejet :-D
Hiába mondja azt Duncan, hogy ennek a cikknek a tárgyalásában kiesik a rostán a vallás és a filozófia közel teljes területe, szerintem nem. Mivel eleve az alapmeggyőződéseink az egyéni hitrendszerünk szerint látjuk a világot és gondolunk a dolgok és események mögé okokat.
Minden hozzászóló a maga egyéni hite és tapasztalata alapján szól hozzá, sőt ehhez a cikkhez inkább a hite mint tapasztalata alapján, hiszen olyan kérdésekről elmélkedünk, olyan területekről amelyeknek nagy része még azok számára is ismeretlenek akik hosszú évekig kutatják, nem hogy nekünk laikusoknak.
Ez mögött az ötlet mögött is eleve egy csomó hit van. Feltételezi (hiszi), hogy a test és lélek két különböző dolog. Feltételezi azt a legendát miszerint régen tökéletes harmónia volt a világban azután minden elbaszódott. Az ősi jobb volt mint a mostani a mai csak utánzat és gyenge másolat. Ennek az elgondolásnak a nagy része Platóntól ered és különböző változatokban szétterjedt az egész világon. Lehet, hogy így van lehet, hogy egész másként de bizonyíték híján ez is hit, vallás és filozófia. A bizonyítékok maguk sem mentesek a hittől.
Már elhangzott egy másik cikkben, “Mindannyian ugyanabban a világban élünk, de más valóságban” vagyis ugyanazt a világot másként látjuk az eltérő hiteink és tapasztalataink által.
prolizoli írta:
Hát, addig nem is. De ha úgy van, ahogy mondod, hogy elhal a szopóreflex, akkor miért van szüksége mégis az általam fent említett “kiegészítőkre”? És mi van azokkal, akiknél nem hal el? Lehet a szervezete igenis mindaddig igényli az anyatejet, akár 10+ éves koráig is. Lehet, hogy sokkal egészségesebb lenne, ha mindenki a saját anyja tejét szopná, amíg van. Nem tudom, folyik erről kutatás? Nem tolja ki esetleg az élettartamot? Vagy az ivarérettséget, vagy valamit..
prolizoli írta:
Ötletek, uram, ötletek! Eszembe jut valami, ami elvezethet az ok-okozati lánc végére (elejére?), és felvetem, mint ötletet. Az adott viszonyrendszerben, amiben mi most konzultálunk, tehát:
“Lélek, szellem, tudat, elme, értelem, vagy bárhogyan is nevezzétek azt a valamit, amit úgy tudtok azonosítani, mint az öntudat központját, mint éntudatotok központját – ebben a cikksorozatban azt vizsgáljuk meg, hogy ez a valami hogyan hat a testre.”
Ez nem hit kérdése. Ez megállapodás. Hiába akarja a kommentelők fele elvinni a témát a lélek létének megkérdőjelezése felé, egész egyszerűen nincs értelme.
Boldog születésnapot!
Nagyon nehéznek érzem a kérdéseket.
1. Miért ilyen a lélek a testtel? Szerintem “meghülyül” a lélek. Ostobaságot művel aztán utólag(újraszületve) jön rá( vagy nem jön rá ekkor se) és bosszankodik már megint elb…tam.
2.Szerintem az öngyilkosság -a végső feladás, és a minden mindegy, már úgyse lehet csinálni semmit,- érzés teljes átélése és és minek ebben a testben folytatni tovább amikor csinálhatom másik testben.
3.Mi a függőség? A test befolyásolja a lelket.Akár alkohol, vagy cigi vagy drog, le van mérgezve a test a lélek nem tud optimálisan dönteni.Vagy a lélek nem is tud arról hogy le van mérgezve, fel se merül hogy valami baj lenne az ő testével.
4. Mitől vagyunk függőek? mi váttja ki? Én már próbáltaam a cukorról leszokni a nádcukor, gyümölcscukor, méz, és társai. Amikor eszem azt gondolom jó. De amikor olvasok róla pl A Cukorblues c. könyvben akkor kezdem érteni hogy nem oké és akkor ideig óráig megy a leszokás, de utánna csak annyi kell-Naa, anya süssél valamit és kész… ennyi.
Szerintem a “butasság” váltja ki, mert még mindig nem tudok eleget ahhoz, hogy le tudjak könnyedén szokni róla.
A másik ok: a társadalmi szokások: ha szar kaját nem kapsz, sehol nem lehet kapni drogot, sehol nem kapsz cigaretát, se piát akkor nem tudod mérgezni magad.
Úgyhogy el lehet ezen gondolkodni, kinek jó, ha le vagyunk mérgezve.
PL. a Kóláról, szénsavas üditőkről olvastam egy -két dolgot, és ez számora akkora erejű adat volt, hogy én egyik napról a másikra soha többet nem ittam kólát.
5.miért menekül a lélek? Pasz. Talán nem akar ott lenni ahol van és “elmegy”
6.Miért a lélek adja fel? Talán mert csak ő tudja a testet irányítani. V,alami nem jó a testben, elhúzza a csíkot. Joga van hozzá, az ő “teste”, ő ment bele, ő írányitja , a test úgyse tud mit kezdeni nélküle.
7. Személyes tapasztalat? Hát én se nem dohányoztam, sose kostóltam,sose drogoztam, néha pezsgőt ittam,egypárszor vörös bort, de még sose voltam részeg.
vagy 10 éve már pezsgőzni se szoktam újévkor, csak gyerekpezsgővel. Nekem nem fontosak ezek a dolgok.
De ez teljesen nézőpont kérdése.
Kinek mi az ami föggőséget csinál, nekem a cukor.
A másiknak a leugrás a magasból és halálra izgulni magát,és újból és újból.
Megvallom őszintén, én csak ezen írásom után foglak titeket olvasni azért, hogy ez ne befolyásoljon. Könnyen fel tudom venni bármelyikőtök nézőpontját. Na akkor ennyi, már kíváncsi vagyok mit írtatok.
Arkos írta:
Azért, hogy könnyebben menjen az átmenet az anyatejről a kajára. A szopóreflex elhalására rá is segít az anya nem csak az embernél hanem az állatoknál is, minimum két dolog miatt: – az anyatej egy idő után már nem elég a szervezetnek valamint ahogy nőnek a gyerek fogai az egyre kellemetlenebb az anyának is.
Hát hogyne persze. És a 12 éves Petike a 3 hónapos testvérével együtt szopják az anyjuk melleit.
Az egy téveszme, hogy az anyatej mindig és mindenkor a legjobb a csecsemőnek. Igen a legjobb abban az esetben ha az anya megfelelően táplálkozik és jó teje van. De nagyon sok anyának még akkor sincs jó teje ha megfelelően táplálkozik. Nem minden ember szervezete működik egyformán jól.
De még ha jó teje is van, ahogy egyre nő a gyerek nő a tápanyagbevitele is úgyhogy nem elég.
Arra akartam rámutatni, hogy ami az ember életének egy szakaszában a legjobb az egy másik szakaszában már nem biztos, hogy ugyanúgy a legjobb lesz. Tehát akár az is lehet, hogy a hasonlatod alapján, az az ős valami (ha volt) régen jó volt a léleknek ma már akár káros is lehet számára a mostani fejlődési szakaszában de ő még most is vágyik rá mert nem akar felnőni, továbblépni.
Nem a lélek létének megkérdőjelezése amiről beszéltem. Hanem arról, hogy ezt a témát nem lehet a vallások, tudomány és a filozófia megkerülésével vagy kihagyásával taglalni, mert mindegyik hozzászóló bizonyos világképek (hitrendszerek) alapján fog gondolkodni róla.
Például eleve egész más ok-okozati úton indul el egy olyan valaki aki a lélekvándorlásban hisz meg egy olyan aki abban hisz, hogy a lélek, szellem, elme, tudat, értelem az agyban keletkezik.
1. Szerintetek mi van annak hátterében, amikor a lélek szembefordul a testével?
Tudatlanság, öntudatlanság.
2. Honnan van az öngyilkosság viselkedésmintája?
Tehetetlenségből.
5. Miért menekül a lélek? Mi elől menekül?
Néha “eszébe jut” hogy semmi keresnivalója itt valójában.
Talán.
2. Honnan van az öngyilkosság viselkedésmintája?
Vagy esetleg túl sokszor megették a lélek épp aktuális testét a múltban.
Esetleg bizonyos kultúrák, csoportok, hordák, stb. ették meg, vagy csak simán megszabadultak tőle anno, pl. kitették a vadonba, sivatagba, hogy haljon már meg végre, ha már csak a csoport terhére tud lenni, és érte már nem. Ez beleégett a nem tudatos emlékeibe, és hasonló élmények hatására a jelenben inkább megöli magát, csak ne kelljen újraélnie azt a halált.
Vagy talán más múltbeli halálaiban van az oka.
Persze, ha figyelembe vesszük azt a feltevést, hogy ez a bolygó nem hogy börtönbolygó, hanem valójában temető, mindenki halott és igazándiból soha senki nem is élt itt és nincs menekvés, akkor talán teljesen mindegy is, hogy látszólag megöli-e magát.
Sőt, esetleg épp azért öli meg magát, mert rájön, hogy ez egy temető. És egy temető lakójának illik halottnak lennie. Legalábbis szerinte.
Szerintem. Talán.
4. Mitől van a függőség? Mi váltja ki? Miért van ereje?
Pillanatnyi igazságok váltják ki amik döntéshez vezetnek. Olyan döntések váltják ki, amikről később megfelejtkezik a lélek, és csak a függőség marad. Ereje azért van, mert már nem emlékszünk a pontos, a konkrét, az eredeti döntésre, így már felülírni sem tudjuk azt.
Kiküldtem a jelszavakat a 2. részhez.
Aki kommentelt, és nem kapott jelszót, az jelezze.
@ Arkos:
@ prolizoli:
Ezt kifelejtettem:a laktáz enzim termelése másfél-két éves korban leáll végleg az embernél.Utána már nem emésztjük meg a tejet.
Tehát a csecsemős elmélet inkább analógiaként elemezhető,a valóság ennél sokkal prózaibb-ismét.
1. Szerintetek mi van annak hátterében, amikor a lélek szembefordul a testével?
– Több ok lehet szerintem.Az egyik a kilátástalanság.A másik a menekülni, megszökni.
2. Honnan van az öngyilkosság viselkedésmintája?
– Ahogy a fizikai testeket is tönkre lehet tenni, meg lehet rongálni, úgy a lélekkel is ezt meg lehet tenni szerintem – itt vagy más bolygókon.
3. Mi a függőség?
– Amikor valami nélkül nem tudsz meglenni.
4. Mitől van a függőség? Mi váltja ki? Miért van ereje?
– Emlékekből indul, nagyon jó volt és újra akarom…
5. Miért menekül a lélek? Mi elől menekül?
Rabnak érzi magát.
6. A lélek miért adja fel előbb, mint a test?
Mert nincs olyan jó kondiban, mint ahogy hiszi magáról…
7. Itt nem fogalmazok meg konkrét kérdést, csak érdekel, hogy mi a véleményetek az öngyilkosságról, a drogról, az alkoholról, dohányzásról, adrenalin-függőségről, és van-e személyes tapasztalatotok ezek bármelyikéről.
Az öngyilkosságot nem javaslom senkinek és én sem akarom kipróbálni.A következő 3 szintén nem javasolt általam, káros dolgok ezek kérem. :-)
Az ember folyamatosan izgalomra, kalandra vágyik – van aki sokkal jobban, mint az átlag…ez az adrenalin függőség szerintem…
Talán ezen a cikken gondolkodtam eddig a legtöbbet. Minden nap eszembe jutott azóta, amióta felkerült, minden nap merengtem rajta. Elsőzör úgy jött ki a lépés, hogy 3 részletben tudtam csak elolvasni, így 3 féleképpen hatott rám, mert 3 különbőző részén gondolkodtam.
Világ életemben próbáltam tartózkodni attól, ami függőséget okozhat. Nem szerettem, ha valami ekkora hatással van rám. Ennek ellenére beleestem a csapdájába. Voltam már sorozatfüggő, játékfüggő és kapcsolatfüggő is. Az én esetben mindegyik összefügött azzal, hogy lelkileg nem voltam a topon, ezért inkább a figyelmemet minnél meszebb irányítottam a probléma tárgyától, és minden energiámat megpróbáltam valami használhatatlan dologgal lekötni, csak hogy ne kelljen elfogadnom és túllépnem abból a helyzetből, amibe kerültem.
Kapcsolatfüggőség volt talán az amelyik a legjobban megviselt. Érzelmileg függeni valakitől, csak azért, hogy valaki legyen mellettem. Talán ez viselt meg a legjobban, ez volt az elveimmel a legellentétesebb. Nem is bírtam sokáig. A lelkem hamarabb feladta.
Az én esetemben mindig valami fontos dolgonak a hiánya váltotta ki. Az egyensúly felborult és nem találtam a helyem.
A baráti körömben több öngyilkossági kísérletről is tudok. Volt olyan is, akinek sikerült. Értetlenól álttam felette, hogy a lélek hogyan jutott odáig? Miért tette ezt a testtel? Megérte-e? Mi történt vele utána?
Sok a kérdés, a végre kéne ásnunk!
Duncan Shelley írta:
Az okok a végtelenbe vesznek ……..
Mert minden válaszra rá lehet kérdezni , hogy : miért .? Vagy nem ?
Nagyon mélyre lehet ásni , főleg ha skorpió valaki :-D , de mindig lehet lejjebb és lejjebb ásni .
Tényleg nem akartam megkerülni a kérdést , de így sikerült :-)
Duncan Shelley írta:
Nem, nem csak szemlélődő. A lélek, az ember anyagtalan lényege, az élet forrása, a személyiség hordozója. Van egy értékrendje és viszonyrendszere, ami alapján, képes döntéseket hozni, ezáltal meghatározni az egyén viselkedését. Az elme nem ilyen alapon mérlegel, nem döntéseket hoz, csak válaszreakciói vannak.
Duncan Shelley írta:
Az elme képeket tárol az eseményekről, amikből aztán levon bizonyos következtetéseket és kidolgoz rá válaszreakciókat. Ennek az a funkciója, hogy vészhelyzetben lehessen támaszkodni az addigi tapasztalatokra és gyorsan reagálni. De mivel az információi nem mindig teljesek és pontosan, ezért hibás eredményre juthat. Abból indul ki, amit érzékel és ha ezt az érzékelést megzavarja valami, mondjuk olyat lát, ami nincs is ott (például drog hatására azt képzeli, hogy felé rohan egy jegesmedve), akkor nem lesz helyes a helyzetértékelés és így a reakció sem.
Az öngyilkosság két esetben indokolható:
1, Ha ki akarunk váltani vele egy sokkal fájdalmasabb halált (de a halál már biztosan elkerülhetetlen).
2, Ha választanunk kell saját magunk és más emberek halála között.
Az első nem igazán öngyilkosság, mert csak a halál módjáról és nem a tényéről dönt az illető. A második sem öngyilkosság, mert egy abszurd helyzet okozza, amibe valahogy belekényszerítenek. Mindkét helyzet viszonylag ritkán áll elő, de tűnhet úgy, hogy ezek valamelyike van, akkor is ha csak bizonyos erre utaló jeleket érzékelünk. Azért veszélyesek a kábítószerek, mert azok hatására a valóság, illetve az arról alkotott kép torzul és könnyen láthatjuk a helyzetünket rosszabbnak, egyenesen kilátástalannak, a saját szerepünket pedig eltúlzottan nagynak és ártalmasnak.
Duncan Shelley írta:
Hát egy lélek. Ahogy írtam, az ember anyagtalan lényege, az élet forrása, a személyiség hordozója…
Vagy ha úgy tetszik, akkor a játékos, aki beszáll a játszmába, ezzel elfogadja és követi szabályokat és ha mattot kap, vagy csak úgy látja, hogy már bármit csinál, elvesztette a meccset, feladja a játszmát.
Duncan Shelley írta:
Újabb hasonlat. 8-)
Az elme olyan, mint az Antivírus, amelyik mindig pásztázgat, ha talál valami gyanúsat, egyből visít, vagy eleve nem engedi megnyitni, amit nem talál biztonságosnak (blokkol), vagy karanténba helyez. Ezzel néha segít, de többnyire csak gátol, lassít és bosszant.
A másodikhoz is szeretnék jelszót kérni!
Köszönöm :-)
Ja azért nem kaptam mert nem kommenteltem… hmmm… nekem ez a rész most kissé összeszedetlennek tűnt, és nem igazán jött át a mondanivaló, ezért nem kommenteltem… persze lehet, hogy én vagyok összeszedetlen… ? :-)
Akkor most már kapok? :-)
1. Szerintetek mi van annak hátterében, amikor a lélek, szembefordul a testével?
Talán az, hogy a lélek nemkívánatos feszültség alatt áll.
Eltekintve az egyéni sajátosságoktól, „normális” körülmények között az élő szervezet, azaz a test működését szabályozó rendszerek, egyensúlyban vannak. „Nem normális” körülmények között az egyensúly megbomlik, és a testben fellép a feszültség, amely egy ponton túl romboló lehet. A szabályozó rendszerek folyamatosan „figyelik” a feszültséget, és ha ez egy nem kívánt érték fölé megy, jelzést küldenek az agynak, amely analizál, majd valamilyen döntést hoz. A döntést, a lélek végrehajtja. Amikor végrehajtja, valamilyen állapotban van. Ez nagyon meghatározó, mert ettől függ a viselkedés: az állapottól. Hogy ez jó vagy rossz, attól függ, hogy az adott helyzetet, magunk felé hogyan értelmezzük. És megszületik, a jó vagy rossz (mihez képest?) döntés.
Érdekes, hogy ha a test „csak” eszköze a léleknek, azaz mérőműszere – a már leírtak alapján – , miért többnyire a test kerül a középpontba és nem a lélek? Ez is egy viselkedésminta: olyan, mintha a hőmérőt hibáztatnánk az adott időjárásért, és nem magát az időjárást…
2. Honnan van az öngyilkosság viselkedésmintája?
Másoktól. Egy másolt rendszer, modell, amely másoknak „bejött”. Akiknek sikerült, ezt jól másolni, már nincsenek feszültség alatt. Vagy ki tudja…? És a “mások” kitől másolták? Kell lennie, egy első öngyilkosnak… ő a prototípus.
3. Mi a függőség? Mitől van a függőség? Mi váltja ki? Miért van ereje?
Hiány érzelmi és vegyi szinten, amely megszűnik ideiglenesen, ha a hiány ki van elégítve. Erejét abból meríti, hogy a hiány megszüntetéséhez, egyre nagyobb adagra van szüksége, de itt bővebben 1:01:59-től (vagy néhány perccel korábbról is) a szex-függőségig és még azon is túl: https://www.youtube.com/watch?v=sfw9SDfgOis
5. Miért menekül a lélek? Mi elől menekül?
A lélek, valamely saját része elől menekül. Úgy tudom elképzelni, hogy a lélek, különböző fejlettségi szinten lévő részei, egymással ellentmondásban vannak – épp a különböző fejlettségi szintek miatt. Ha ezt az ellentmondást az egyén képes feloldani azáltal, hogy pl. jól kommunikál önrészeivel, akkor átcímkézi a fájdalmait, a korlátait, a kimerüléseit, a “Nem bírom tovább!”-ot, az agy-idegrendszer ezt „veszi” és zöld lámpát biztosít.
6. A lélek miért adja fel előbb, mint a test?
Azt gondolom, a test adja fel előbb. A test lehet, hogy már feladta, de ha a léleknek van még honnan erőt merítenie, akkor felélesztheti a testet is, csupán azzal, hogy egy szeretett családtagra gondol, kevés táv van a célig, mások bíztatják, rendkívüli körülmények adódnak stb. Szerintem fontos lehet a belső látás fejlettségi szintje is: ha nem látom előre, hogy képes vagyok valamire, akkor…
Édesapám gyerekkorában megmentette az unokatestvérét egy egyenesen feléje rohanó bikától úgy, hogy egy kézzel kiemelte a bika útvonalából,a kerítés mögül. Utána, normális körülmények között ezt két kézzel sem volt képes megtenni.
7. Itt nem fogalmazok meg konkrét kérdést, csak érdekel, hogy mi a véleményetek az öngyilkosságról, a drogról, az alkoholról, dohányzásról, adrenalin-függőségről, és van-e személyes tapasztalatotok ezek bármelyikéről.
Azt gondolom, a hobby szintű foglalatosságok is függőségből fakadnak.
Van olyan drog, amelyet kipróbálnék, a tudatmódosító hatása miatt. Steve Jobs a segítségével elment a mátrixon kívülre és megtapasztalta, mi van ott. Ő okosan használta. Állítólag, „ott” nincs sem tér, sem idő, ezért „ott” nincs sem ok, sem okozat.
Na de, a tutit én sem tudom. Vagy lehet, hogy tudom, csak nem tudom, hogy tudom? :)
Most az foglalkoztat, hogy a hozzászólásokban, hogy a csudában kell, vastag betűket produkálni? Köszi. :)
Kérek jelszót a 2. részhez. Köszi.
1. Szerintetek mi van annak hátterében, amikor a lélek szembefordul a testével?
Sokszor történt már, hogy úgy éreztem (valószínűleg a lélek szólt), hogy ELÉG. Elég (érdekes a szófordulat számomra: elÉG) nagy a teherbírásom és a kitartásom, viszont volt pont, amikor elérkezett a “vég”. Majd ezt követően nem történt semmi és csináltam tovább, majd újabb “vég”… körülbelül 4-5 szintig tudtam lemenni, amikor is tényleg kidőlt a testem is. Ezt leginkább mentális munkával értem el, persze volt fizikai része is, hiszen az agykapacitást kihasználva a 18 óra koncentrált munkavégzés 3 óra alvás után a testemnek is megerőltető volt.
Egy dolog, ami tisztázná számomra a kérdést: tényleg szembefordulás az, ha a paradicsomi kényelem körülményeit teremtené meg a pokol közepén? – Jusson is, maradjon is elv alapján… (szerintem).
2. Honnan van az öngyilkosság viselkedésmintája?
Fogalmam sincs. Sőt, nem is emlékezem arra, mikor találkoztam ezzel a fogalommal először, de tuti nincs dns-be kódolva, szerintem “csak” kitalált szokás… vagy valaki rájött, hogy így nyomhatsz egy reset-et mindenféle következmény nélkül, s mivel ez nem szolgálja a “rendszert”, így kitalálták, hogy bűn és kárhozatra jutsz :) Oszt, hogy mi is az igazság, nem tudom, de szerintem ez lehet az igazság felszíne.
3. Mi a függőség?
Függő vagyok. Bármitől. Szóval kemény is lettem, hogy ne a nyúl vigye a vadászpuskát. Mondjuk úgy, kompromisszumokat kötöttem bizonyos esetekben. Például fogom a cigit, de nem gyújtom meg :) Visszatérve a kérdésre: fel nem ismert rajtunk uralkodás. Valamitől úgyis függ mindenki, ha csak kicsit is, szóval ha csak kicsit is, de uralkodnak a döntéseinken. Ennyi. Felismerjük -> felülírható. No persze még mindig ott van a kiskapu: “függést imitálok, mert így döntöttem” = tudatos döntéseinken keresztül uralkodnak… és ha van álom az álomban, mint az eredet című filmben (tehát tényleg van, mert valaki már meg is filmesítette), akkor ezek a szintek is növelhetőek.
Van olyan ember a Földön, aki nem függ??? … de tényleg semmitől… talán a gyermek a születés pillanatában. Majd utána azonnal függ… a testét el kell látni…
4. Mitől van a függőség? Mi váltja ki? Miért van ereje?
Talán, mert minden eszközt bevetnek az uralkodásra. Folyamatos “bombázás” miatt.
Az ígéret a bombázásmentesség állapotára.
Mert elhisszük, hogy bombázásmentességben vagyunk, noha ez “csak” a második szintje a bombázásnak: lásd fentebb és fésüld össze az álom az álommal, ha van kedved.
5. Miért menekül a lélek? Mi elől menekül?
A bombázásmentesség elöl. A kérdésben a válasz: élek=lélek. Talán nem valami elöl menekül, hanem valami eléréséért fut: ÉLET :)
6. A lélek miért adja fel előbb, mint a test?
A lélek soha nem adja fel, mert képtelen rá, de a test védelmében talán eljátssza.
Thirdeye Magister írta:
Nem.
De ha nem is jutsz a végére adott idő alatt, minél meszebbre jutsz, annál magasabb szintú okot találsz. Ez már megéri.
sukui írta:
A folytatás még összeszedetlenebb, nem vesztesz semmit, ha nem olvasod.
A kommentelés itt most azt jelenti, hogy a cikkben felhozott kérdésekkel kapcsolatban kifejted a véleményed.
Mese írta:
Tehát egy húsmassza utasítását végrehajtja a lélek? De miért? Miért ilyen idióta? :)
Eddig kimentek a jelszavak. Aki nem kapott még, pedig kifejtette a véleményét, az jelezze.
@ Duncan Shelley:
Nem kaptam.
@ herkules:
Küldtem újra.
Duncan Shelley írta:
Azért, hogy védje a testet. :soldier:
UI.: Amit a lélek még megtehet: ha elég erős az egyén testtudata, növelheti a “termosztát” szintjét, azaz nagyobb terheléshez szoktat(hat)ja a testét :thunder: , amíg az komfortos nem lesz :island: . Ha megvan, a lélek ismét nagyobbra emel(het)i a termosztát szintjét, ha az egyén a jelenleginél is nagyobb terhelést :thunder: :thunder: akar elbírni.
Az egyén ezt a folyamatot “hozott” vagy “általa kreállt” mentális modellel valósítja meg. Ha ezt a mentális modellt fejleszti, tágítja, így vagy úgy tapasztalja, “a valóság(a)” egy újabb modelldarabkáját éli meg, amely lehet pozitív, negatív, attól függően, hogy mi a célja.
De miért akarná emelni, vagy nem emelni a teherbírását? Mi vagy ki dönti el, hogy melyik legyen? Esetleg a szabad akarat? Ha a szabad akarat, akkor lehet, hogy mint olyan, ez nem is létezik. Stephen Hawking szerint a szabad akarattal is, csak a fizikai törvények érvényesülnek, amelyek ugye, nem tőlünk származnak…
Ha csupán a fizika törvényei érvényesülnek, akkor ez, az emberi mivoltunkat megkérdőjelezheti, ledegradálhatja egy bonyolult biológiai gépezet, azaz “húsmassza” :) szintjére, amelyet neuronok elképesztő hálózata tart fenn? Hát… nem tudom… De megmondaná valaki? A tutit? :-D
Vagy ez is, csak viszonyítás kérdése, hogy az elménkkel (bejön az elme is a képbe…), mit gondolunk, az egészről – mentális modelljeink alapján? ?:-)
A 2. részhez legkésöbb holnap írok.
Muad-Dib írta:
Ez egy nagyon érdekes elgondolás, a korábbi halálok hatásai miatt lesz öngyilkos.
Rendkivűl érdekes meglátás!
“A temető lakójának illik halottnak lennie “-hát ezen halálra röhögtem magam :-D :laugh:
brokev7 írta:
Jó hogy erről írtál, most jutott eszembe én is voltam sorozatfüggő.
Valahogy ez nem tudatosodik az emberben, csak miután kinn van belőle.
1. Szerintetek mi van annak hátterében, amikor a lélek szembefordul a testével?
Amit a lelkünkön nem tudunk változtatni, azt próbáljuk meg a testünkön. Pl.: a legjobb barátnőmhöz jobban vonzódnak a férfiak mert vékonyabb/szebbek a mellei/stb. Nyilván könnyebb elmenni egy plasztikai sebészhez, mint érdekesebb, vonzóbb személyiséggé válni. Könnyebb egy látható univerzáliának megfelelni, mint belső értékeket kibányászni magunkból. Vagy bevallani, hogy bennünk olyan nincs.
Talán hasonló elv működik az öngyilkosságnál: nem akarunk belevágni önmagunk megváltoztatásába; a valóságunk teljes ellentétbe kerül a körülöttünk lévő valósággal. És mivel a tudatunk nehezen kezel többféle valóságot, az egyiknek mennie kell. És ha az egyik valóságot egy röpke pillanat alatt meg tudom szüntetni a testem megszüntetésével: mission accomplished.
2. Honnan van az öngyilkosság viselkedésmintája?
Minden kultúrában léteznek öngyilkosok, így tekinthető archetipikusnak a dolog. A mélyen gyökerező önutálaton túl (ami túlnyomórészt az én, a személyiség utálata, kisebb részt a testé) az ember nagyon kíváncsi arra, hogy milyen lenne az élet nélküle. Csak aligha tudja megtapasztalni, ha meghal és kilépett a testi tapasztalásból.
3. Mi a függőség?
Alapvetően egy szokásrendszer. Valami, amiről nem tudok, vagy inkább nem akarok lemondani. Persze a testi függőség más, tény, hogy az agyára tud menni bárkinek, ha a megszokott mérgét elvonják a szervezetéből. Csak amit a tested kihever, azt a lelked nem feltétlen.
4. Mitől van a függőség? Mi váltja ki? Miért van ereje?
Szeretünk kötődni dolgokhoz. Kevésbé leszünk magányosak, hogyha van valamihez kötni az időnket/lelkünket. Ez lehet tárgy, szokás, élőlény, bármi. És amint kötődünk hozzá, és nem tudjuk függetleníteni magunkat tőle, kialakul a függőség. És mivel szeretünk tartozni valamihez, foggal-körömmel tartjuk magunkat hozzá, még ha nem is tesz jót – ez adja a függőség erejét.
5. Miért menekül a lélek? Mi elől menekül?
A valóság elől. Illetve az elképzelt valóság, és a tapasztalt valóság közti különbségtől. A csalódástól. Németül a csalódás “Enttäuschung”, az ent- fosztóképző, a Täuschung a csalás, illúzió. Gyakorlatilag illúzióvesztés. Ha az általam elképzelt valóság illúziója összedől, óriásit csalódok magamban, a világomban, és próbálok belé visszamenekülni. Ez a pszichedelikus szerekkel megy is (vagy végképp eltörlik a valóságom, az is egy opció). De hogy a csokifüggőség mivel magyarázható, nem tudom, én is függő vagyok, nem látom a fától az erdőt…
6. A lélek miért adja fel előbb, mint a test?
Az edzéses példádnál maradva Duncan: a test sokkal-sokkal többet bír el, mint amit a lélek képzel róla (pláne a nyugati kultúrában nevelkedetteknél, de ebbe most nem mennék bele). Saját tapasztalat, hogy ha azt hiszem, már nem bírom tovább, még vagy háromszor annyi megy. Lehet menne több is.
Volt alkalmam egy sikeres vállalkozóval beszélni, akinek anno azt mondták, cégen belül kb. 2 év, mire havi másfél milliós bevétele lesz. Napra pontosan 2 év alatt teljesítette. Az volt a véleménye, hogy ha fél évet mondtak volna, valószínű fél év alatt hozta volna össze, mert ezt tartotta reálisnak. Fontosak a keretek, hogy mit tartunk reálisan elképzelhetőnek, mint határt. Ha elképzelhetőnek tartanám, hogy 2 héten belül napi 1000 fekvőtámaszt csináljak meg, talán menne. De nem tartom reálisnak, ha még a napi 20 is kihívás.
7. Itt nem fogalmazok meg konkrét kérdést, csak érdekel, hogy mi a véleményetek az öngyilkosságról, a drogról, az alkoholról, dohányzásról, adrenalin-függőségről, és van-e személyes tapasztalatotok ezek bármelyikéről.
Az adrenalinfüggésről van egy érdekes tanulmány. Összehasonlították bázisugrók és sakkozók agyát. Annyi szignifikáns különbséget találtak csak, hogy a bázisugrók dopaminreceptorai alulműködtek. Következésképp egy sakkjátékos ugyanazt az eufóriát éri el a kívülről “nyugis” sakkmérkőzés közben (relatív alacsony dopaminszint mellett), mint a bázisugró egy “veszélyes” ugrás közben, magas dopaminszinttel. Arról mondjuk nem szólt a fáma, hogy melyik volt előbb: a szar dopaminreceptor, vagy a veszélykeresés.
A személyes tapasztalatról annyit, hogy kb 10 éve rengeteget jártam repülni, és ugyan tényleg hihetetlen adrenalinlöket az, hogy 3000 méter levegő van a segged alatt, de közben a technika biztonsága is adott: pontosan tudod, hogy is viselkedik a gép a kezedben. Még ha beüt a krach, akkor is vagy annyira tapasztalt, hogy kezeld, vagy végső soron ott az ejtőernyő. Kevés élethelyzetben éreztem magam annyira biztonságban, mint az ősrégi IS vitorlázógépben.
lehet még kódot kérni a következőhöz? érdekel hogyan tovább..
Duncan Shelley írta:
Idióta? Valamire csak reagálnia kell, nem? A lélek ebben az “X” dimenziós világ csapdájában van, kevés információval magáról a létről, hogy mit is keres itt, mit kellene tennie a fejlődésért… viszont sok ingerrel, amire reagálnia kell/lehet. A “húsmassza” a kapcsolata a létezéssel.
A cikk olvasása közben végig az volt a gondolatom (egy hang valahol belül), hogy van itt még valami. (persze több minden is, de ez volt a legerősebb)
Végig az járt a fejemben, hogy mindenki számára megvan minden variáció, amik közül dönthetünk.
Hogy van az, ahogy aki éppen boldog mint állat, mert még csak 39 :skywalker:
annak eszébe sem jut azt választani, hogy bumm a fejbe.
Aki meg ott tart, hogy pisztoly a halántékhoz, miért azt választja teszem azt a helyett, hogy kitakarít, rendet rak maga körül, elmegy sétálni, vagy tudom is én.
Szóval ki az aki választ annak a valakinek, aki örül, vagy éppen a kiszállást fontolgatja???
Thirdeye Magister írta:
Kik üldözik?
Thirdeye Magister írta:
Hanem kik / Mik???
Duncan Shelley írta:
Szia Duncan,
szeretnék jelszót. Köszönöm.
Idáig kiment mindenkinek a jelszó.
Duncan Shelley írta:
Ez egy nagyon érdekes rejtély. Lehet, hogy amnéziád volt a múltban valami baleset következtében? 3 évvel hamarább, 3 évesen adtak be az oskolába? Az alapiskolás osztálytársaid sem emlékeznek rád? A szüleid miért nem mondták, mondjuk a 42-ik születésnapodon, hogy Duncan ez még csak a 39-ik? Ez egy regénybe illő történet is lehetne akár.
ELÉG VOLT?
“Nekiállok fekvőtámaszokat nyomni, eljutok ötvenig, azt gondolom, hogy na, ez már nem kevés, elég is volt. De ez nem bukás, csak fáradság. Na, jó, akkor legyen még öt. És még öt. Ok, már hatvan. Még egy kicsit. Na, most már nagyon kéne a hetven. Iszonyú küszködésekkel megcsinálom a hetvenedik fekvőtámaszt is. Jól van, ez már tényleg elég.
De minek elég? Kinek? Nekem? A testemnek? Ki nem bírja tovább?
Minden másnap ezzel játszom a gyakorlatok során. Mennyi az elég, mikor van az, mi már jól hangzik, mit bírnék még? Hol elég nekem, hol elég a léleknek, hol elég a testnek?
Na, még egyet, na, még egyet, na… még… egyet… Ez nem a test bukása. Ez a lélek játéka. Na, ma ennyi ismétlést akarok, hogy jól nézzek ki. Ez is a lélek. Oké, akkor ez már elég, mert nem fog menni a többi. Ez is a lélek. Nem akarom magam teljesen lefárasztani, mert… Ez is a lélek.
Minden edzés után annyira fáradt vagyok, hogy több órába telik kiheverni, ez alatt az idő alatt érzem, ahogyan a fáradság, fájdalom lassan kimászik a testemből. De ez még mindig a lélek bukása, nem a test bukása (a bukás itt csak azt jelenti, hogy nem megy több ismétlés).
Mennyi van a testben, mennyi tartalék, mennyi erő, mennyi képesség, mennyi lehetőség, amit a lélek megállít, lekorlátoz? És nem az egészség védelmére gondolok. Csak arra a gondolatra, hogy ez már sok, oké, most elég, ennyi, kész.”
Összeszedtem egy “kis” könyökgyulladást, valószínűleg azért, mert edzésen megerőltettem. A feldagadt részt már kezeltem fájdalomcsillapító és izomlazító balzsammal, tehéntúróval (gyulladáscsökkentő), sós fürdővel (finomítatlan, parajdi) és már tudom használni a karom. De nagyon érzékeny érintésre, a könyök rész. Gondolkodom, hogy elmenjek a sportkórházba, de meglátom, mennyire tudom magam gyógyítani, “kuruzsolni”. :)
Szóval, kimentem a komfortzónámból és ezt találtam – fájdalmat. És ha arra gondolok, hogy nem is mentem az erőfeszítés határáig, akkor miért elégelte meg ezt is a testem? Vagy a lelkem? Jó kis tapasztalat… Mit tanuljak? Azt, hogy tartsak be némi fokozatosságot? De hát bírtam csinálni, így csináltam…
Hogy mi a függőség? Én azt tapasztaltam,hogy minden esetben puszta illúzióról van szó, és nem komoly fizikai függőségről. Körülbelül 8 évig erős dohányos voltam, majd “jött” egy Allen Carr nevű fickó, aki elmagyarázta nekem, hogy ez hogyan működik és miért olyan, amilyen. Amint megértettem a függőségem is megszűnt, azonnal és mindössze minimális fizikai kellemetlenségeket tapasztaltam és azt is csak nagyon rövid ideig. A lényeg,ami függőségben tartott nem maga a nikotin, hanem a rengeteg illúzió, amit tápláltam iránta. ” A dohányzás megnyugtat.” ” A dohányzásról nagyon nehéz leszokni.” És hasonlók. Általánosan elterjedt mítoszok ezek, melyeknek éppen az ellenkezője igaz. Nos, akkor mitől is voltam függő? Mit kerestem? Amikor még elhittem, hogy a dohányzás megnyugtat, akkor pl. a “nyugalmat”. Ma már tudom, hogy az idegességet és a bizonytalanságot az első cigaretta váltotta ki. A második pedig elűzi ezt. És meg is van az illúzió.
Alkoholista sohasem voltam ezért erről nemigen tudok nyilatkozni. Ismertem néhány alkoholistát és azt láttam, hogy szintén egy illúzió a probléma és nem maga az alkohol, mert ennek a méregnek sincsenek komolyabb fizikai elvonási tünetei. A kézremegés nem komoly tünet és nincs fizikai fájdalom sem. Akkor miért olyan nehéz abbahagyni?
Sosem ismertem egyetlen heroinfüggőt sem, magam soha nem próbáltam a heroint de informálódásom eredménye az, hogy a heroin elvonási tünetei kb. olyanok, mint egy enyhébb influenza. Nos, van köztetek olyan, aki képtelen lenne elviselni egy influenzát? Akkor miért olyan nehéz abbahagyni? Szerintem itt is a félelem és a mítoszok a valódi problémák. Ettől függetlenül a heroin, az alkohol és a dohány kábítószer, klasszikus értelemben, mert ürességérzetet hagynak maguk után, ha úgy tetszik elvonási tünet, de nem olyan minőségben és mértékben léteznek,mint a mítoszok szerint. Az viszont tény, hogy nem válogat társadalmi rétegeket, intelligenciaszintet és semmit. Ha nem vagyunk vele tisztában, hogy mi történik, akkor könnyen csapdába lehet esni, mert nem értjük mi történik és ezért félni kezdünk, elkezdünk hinni a mítoszoknak sőt, mi magunk is gyártunk néhányat,ami személyre szól.
Körülbelül 5 évig használtam hasisalapú, vagy ahhoz nagyon hasonló drogokat. Ennél a résznél fog a leginkább látszani, hogy mennyire kevés köze van a függőségeknek az anyagokhoz. Érdekes, mert ennél a szernél nincsenek elvonási tünetek, a legcsekélyebbek sem. Persze vannak, akik állítják ennek az ellenkezőjét, de tudom, hogy ennek néhány mítosz az oka és nem maga a hatóanyag. A mítoszokat pedig tekintélyek adják el,ahogyan anno tinédzserként nekem is. Tehát nincs fizikai függőség, a legcsekélyebb sem, tudom, tapasztaltam. De függőség mégis van. Mitől? Illúzióktól. Segít ellazulni, örömet okoz, élvezetet, élményt nyújt stb… Ezek a mítoszok okozzák a függőséget és nem maga a hatóanyag. Ebben az értelemben a hasis nem kábítószer, mert nem okoz ürességérzetet és semmiféle fizikai elvonási tünet nem jelentkezik,mint a dohány, alkohol, heroin esetében. Mégis irracionálisan erős függőség alakulhat ki vele szemben. Ezek kizárólagos okai mítoszok. Amint felfogjuk az igazságot a félelem eltűnik, így a függőség is. Én azt a következtetést tudom levonni a tapasztalataimból,hogy a függőség: félelem. A megfosztottság érzésétől való félelem. Viszont amint megértjük, hogy nem leszünk megfosztva semmitől, hanem eddig voltunk megfosztva valamitől, akkor a függőség az egyik pillanatban még létezett, a másikban nyoma sincs. A megértés minden esetben megszünteti a függőséget. A teljes, tiszta megértés, felismerés.
A legtöbben, akik elkerülték ezeket a csapdákat hajlamosak egyszerűen rávágni, hogy az illető “hülye”, nem normális stb, de ezzel aztán igazán nem fogunk a dolgok mélyére látni. Rengeteg orvos végzettségű ember van, aki foglalkozik drogbetegségekkel. Életükben nem drogoztak. És nem is hatékonyak. Elmondhatom, hogy én hatékonyabb vagyok nálunk és a praxisom is sokkal megalapozottabb, mert ismerem belülről a folyamatokat. A dohányosok többsége se nem akaratgyenge se nem hülye. Egyszerűen csak beleestek egy csapdába, amiből megértés nélkül nem lehet 100%ig kimászni. Rengeteg volt dohányos van, aki évekkel a leszokás után is vágyik egy cigarettára. Azt hiszi nyújt valamit. Az ilyen esetekben az illető valójában függő, csak megtartóztatja magát. De mitől függő, amikor a nikotin már réges régen távozott a szervezetéből? Értitek?
Örömömre szolgál, ha sikerült eloszlatnom néhány tévhitet. Aki ítélkezni kíván, tegye, aki elveti az egészet, az cáfolja valódi érvekkel, és a tapasztalataira alapozzon. Nem állítom, hogy én tudok erről a legtöbbet ezen a bolygón,de annyit állíthatok, hogy nagyon is van fogalmam arról, amit írok. Emlékezzetek: a “praxisom” igencsak megalapozott. Köszönöm a hozzászólási lehetőséget. :)
Alex írta:
“A kérdésem az, hogy miként éred el a “praxisodban”, hogy az illúziót felfogják, teljesen elengedjék a gondolathoz kötött érzelmeket?”
Válasz: Egyszerű: Puszta kommunikációval. Ez nem mindig könnyű. Főleg akkor nem,ha az illető éppen megvonásban szenved, “kattog”. Úgy szerintem el sem lehetne érni. Sokkal könnyebb, ha rendelkezésre áll a függőség tárgya. Így helyreáll a rend az illető gondolkodásában és érzelemvilágában. Így felfogja a szavakat és azok értelmét. Én is cigarettázás közben váltam meg a függőségemtől: amikor az utolsó szál cigarettámat szívtam, akkor már nem voltam függő. Leszögezném, hogy a módszert nem én találtam ki, hanem egy Allen Carr nevű fickó, aki már nincs ugyan az élők sorában, de holtában is milliókat szoktat le a dohányzásról. Először a világon nem szokásként, hanem drogfüggőségként kezelte a dohányzást. Én csak annyiban gondoltam ezt tovább, hogy ez a módszer működik más drogok esetében is, nemcsak a nikotin esetében. Az illúziót úgy szüntetjük meg, hogy megmutatjuk, hogy az. Én magam rengeteg ideig hittem, hogy élvezem a dohányzást. Dohányzás közben kellett megkérdeznem magamtól: Mit élvezek benne? És semmit nem találtam. Illúziólufi kipukkadt. Legalábbis az egyik része. A legtöbb esetben minden egyes drog köré konkrét ideológia van alkotva. Ezek gondolatokból állnak, melyek elfogadása hozza létre az illúziót. Többsége előre gyártott, utána mi hozzuk létre a személyre szabottat. (Pl. mit “nem tudnánk” megtenni nélküle).
Éppen ez az oka annak, hogy a puszta magyarázás nem elég. Akkor már mindenki, aki ilyen csapdába esett rég kimászott volna belőle. Nem a hátrányok bemutatása áll a középpontban, hanem a drog működésének bemutatása. Ezért fontos, hogy rendelkezésre álljon a drog. Nos a nikotin esetében le lehetett bonyolítani legálisan ilyen kezeléseket. Ugyanis dohányozni nem illegális. Más drogfüggők esetében szóba sem jöhet. Ha lenne egy ilyen intézetem, akkor mindenképpen szükség lenne arra, hogy pl. egy heroinfüggőnek legyen bőven heroinja. Másképpen meg sem hallaná, amit mondok. Csakhogy ez illegális tevékenység. Na de ez már egy másik téma lenne.
Aki most azt gondolja, hogy lehetetlen beszélni egy drogossal, aki éppen “imádott” szere hatása alatt áll az téved. Az emberi szervezet egy csoda. Minden méreggel szemben képes kiépíteni nagymértékű immunitást. Ez magyarázza az összes “drogkarriert”. Az igazság pont az ellenkezője: Addig nem lehet vele beszélni, amég megvonásban szenved. (Ez az oka az összes drogrehabilitációs módszer teljes kudarcának. Az innen kikerültek nagy része visszaesik, akik nem azok minden esetben megtartóztatják magukat, vagyis az életüket harcban élik tovább, akkor is ha sikerül életük végéig kitartaniuk. Az utolsó szóban van a lényeg. Nemdrogosoknak nem kell kibírniuk semmit, nem szenvednem megvonásban és nem érzik, hogy meg lettek fosztva valamitől.)
Én magam hosszú ideig úgy jártam munkába, hogy indulás előtt magamhoz vettem “szükséges” adagomat. Azonban ilyen-olyan okok miatt ez néhányszor kimaradt. Ilyenkor sok munkatársam,barátom megjegyezte: “MI van ma veled? Rosszul nézel ki.” Vagy: “Olyan furcsa vagy. Nem ilyen szoktál lenni.” Ebben a fázisban a drog azt éri el, hogy az embert az első adag előtti állapotba helyezi vissza. Megvonás alatt képtelenség ezt észrevenni,felfogni.
A köntösért és a túlmagyarázásért elnézést, de eszem ágában sincs konkrétumokat írni. Ez csak elmélet. Ilyen klinikák már léteznek mindenhol a világon. Sikeresek. 90% fölötti a sikerarányuk, pénzvisszafizetési garancia is van. A nikotinfüggők jól jártak. De mi lesz a többiekkel?
Ismétlem: Ez SZIGORÚAN csak elmélet. Ezek gyakorlatba ültetése illegális tevékenység és súlyos következményekkel (szabadságvesztés) jár.
Marton.juhasz írta:
” A megértés minden esetben megszünteti a függőséget. A teljes, tiszta megértés, felismerés.”
A kérdésem az, hogy miként éred el a “praxisodban”, hogy az illúziót felfogják, teljesen ellengedjék a gondolathoz kötött érzelmeket?
“A kérdésem az, hogy miként éred el a “praxisodban”, hogy az illúziót felfogják, teljesen elengedjék a gondolathoz kötött érzelmeket?”
Válasz: Egyszerű: Puszta kommunikációval. Ez nem mindig könnyű. Főleg akkor nem,ha az illető éppen megvonásban szenved, “kattog”. Úgy szerintem el sem lehetne érni. Sokkal könnyebb, ha rendelkezésre áll a függőség tárgya. Így helyreáll a rend az illető gondolkodásában és érzelemvilágában. Így felfogja a szavakat és azok értelmét. Én is cigarettázás közben váltam meg a függőségemtől: amikor az utolsó szál cigarettámat szívtam, akkor már nem voltam függő. Leszögezném, hogy a módszert nem én találtam ki, hanem egy Allen Carr nevű fickó, aki már nincs ugyan az élők sorában, de holtában is milliókat szoktat le a dohányzásról. Először a világon nem szokásként, hanem drogfüggőségként kezelte a dohányzást. Én csak annyiban gondoltam ezt tovább, hogy ez a módszer működik más drogok esetében is, nemcsak a nikotin esetében. Az illúziót úgy szüntetjük meg, hogy megmutatjuk, hogy az. Én magam rengeteg ideig hittem, hogy élvezem a dohányzást. Dohányzás közben kellett megkérdeznem magamtól: Mit élvezek benne? És semmit nem találtam. Illúziólufi kipukkadt. Legalábbis az egyik része. A legtöbb esetben minden egyes drog köré konkrét ideológia van alkotva. Ezek gondolatokból állnak, melyek elfogadása hozza létre az illúziót. Többsége előre gyártott, utána mi hozzuk létre a személyre szabottat. (Pl. mit “nem tudnánk” megtenni nélküle).
Éppen ez az oka annak, hogy a puszta magyarázás nem elég. Akkor már mindenki, aki ilyen csapdába esett rég kimászott volna belőle. Nem a hátrányok bemutatása áll a középpontban, hanem a drog működésének bemutatása. Ezért fontos, hogy rendelkezésre álljon a drog. Nos a nikotin esetében le lehetett bonyolítani legálisan ilyen kezeléseket. Ugyanis dohányozni nem illegális. Más drogfüggők esetében szóba sem jöhet. Ha lenne egy ilyen intézetem, akkor mindenképpen szükség lenne arra, hogy pl. egy heroinfüggőnek legyen bőven heroinja. Másképpen meg sem hallaná, amit mondok. Csakhogy ez illegális tevékenység. Na de ez már egy másik téma lenne.
Aki most azt gondolja, hogy lehetetlen beszélni egy drogossal, aki éppen “imádott” szere hatása alatt áll az téved. Az emberi szervezet egy csoda. Minden méreggel szemben képes kiépíteni nagymértékű immunitást. Ez magyarázza az összes “drogkarriert”. Az igazság pont az ellenkezője: Addig nem lehet vele beszélni, amég megvonásban szenved. (Ez az oka az összes drogrehabilitációs módszer teljes kudarcának. Az innen kikerültek nagy része visszaesik, akik nem azok minden esetben megtartóztatják magukat, vagyis az életüket harcban élik tovább, akkor is ha sikerül életük végéig kitartaniuk. Az utolsó szóban van a lényeg. Nemdrogosoknak nem kell kibírniuk semmit, nem szenvednem megvonásban és nem érzik, hogy meg lettek fosztva valamitől.)
Én magam hosszú ideig úgy jártam munkába, hogy indulás előtt magamhoz vettem “szükséges” adagomat. Azonban ilyen-olyan okok miatt ez néhányszor kimaradt. Ilyenkor sok munkatársam,barátom megjegyezte: “MI van ma veled? Rosszul nézel ki.” Vagy: “Olyan furcsa vagy. Nem ilyen szoktál lenni.” Ebben a fázisban a drog azt éri el, hogy az embert az első adag előtti állapotba helyezi vissza. Megvonás alatt képtelenség ezt észrevenni,felfogni.
A köntösért és a túlmagyarázásért elnézést, de eszem ágában sincs konkrétumokat írni. Ez csak elmélet. Ilyen klinikák már léteznek mindenhol a világon. Sikeresek. 90% fölötti a sikerarányuk, pénzvisszafizetési garancia is van. A nikotinfüggők jól jártak. De mi lesz a többiekkel?
Ismétlem: Ez SZIGORÚAN csak elmélet. Ezek gyakorlatba ültetése illegális tevékenység és súlyos következményekkel (szabadságvesztés) jár.
Szóval az igazi gyakorlatias válasz: Sehogy. A “praxis” szó egy puszta szóvirág. Semmi ilyesmit nem teszek a gyakorlatban. Úgy is mondhatom: Semmi ilyesmit nem tehetek a gyakorlatban, hacsak nem vállalom a börtönt vagy a meghurcolást, a közutálatot stb. És én sajnos nem vagyok egy mártír típus és nem vállalom. Eredmények nélkül meg főleg nem. Ilyesmit legálisan lebonyolítani sajnos nem lehet. És tudomásom szerint semmi hasonló nem működik legálisan sehol a világon. (Drogrehabra tilos drogot bevinni, helyette gyógyszereket kapsz, melyekre szintén rászoksz. Számomra bicsaknyitogató, hogy ezt valakik megengedik.)
Ezek csak elméleti alapok és az egész nagyon felszínes. Nem részletes és főként nem kidolgozott. És még így is hatékonyabb mint bármilyen hivatalos és intézményesített rehabilitáció. Hogy ezt a kijelentést mire alapozom azt legyen az én titkom. A lényeg,hogy a drogcsapda a legkifinomultabb csapda, amit ember ember ellen létrehozott. De mindennek van hatékony ellenszere, így ennek is. És ez a módszer évtizedek óta biztosan létezik. Hogy létezett a régebben is hasonló elveken működő kezelés azt nem tudom. Abba pedig főként nem akarok itt belemenni, hogy amikor ez a módszer bebizonyította a nikotin esetében brutális hatékonyságát, akkor nem állt mellé sem a politika, sem a gazdaság, sem a média. És főként nem kezdték el feltárni, hogy más drogok esetében is működik-e. Nem hiszem, hogy le tudnék szoktatni egy heroinfüggőt, mert sosem heroinoztam. Egy marihuánafüggőt viszont bármikor. Ismerem az össze illúziót, az összes kérdést, az összes választ.
Képzeljük el: Egy volt heroinfüggő, aki kezeléseket tart, elismerés övezi, módszere hatékony és legálisan vezeti egy ilyen intézet egy részlegét. Hahahhahahahahah….hogyne…persze…szép álom lenne…Még a felvetés is automatikus elutasítást vált ki. Egy drogost? Mindegy, hogy csak az volt! Hogyan tudna segíteni bárkinek is egy drogos? Azt sem érdemli meg, hogy levegőt vegyen! Egyébként is minden drogos vagy volt drogos hülye és kész és amúgy sem lehet tőlük megszabadulni teljesen!!! Aki egyszer függő lett, az az is marad!!
Az ilyen és ehhez hasonló gondolatok a leghalálosabb csapás azok számára, akik foglalkoznak ezzel a témával. Aki ezeket elhiszi, akkor azért, mert jó esetben csak beszűkíti, rossz esetben benne tartja a csapdában örökre. Ha pedig tudja, hogy ez nem igaz,akkor azért, mert rengeteg akadályt gördítenek az ilyen eszmék az útjába. Meglepődnék, ha nem ez lenne eredeti rendeltetésük.
Az igazság az, hogy bármilyen drogról leszokni nevetségesen könnyű. A nikotinról is. A heroinról is. Bármiről. Csernus Imre leszokott a heroinról és nem szokott le a nikotinról. Érdekes nem? És már régen megtaláltuk az okát annak, hogy ez hogyan lehetséges. Mégegyszer mondom: bármilyen drogról leszokni nevetségesen könnyű.
Köszi a választ.
” Sokkal könnyebb, ha rendelkezésre áll a függőség tárgya.”
Amit leírtál arról nekem azonnal a homeopátia jutott eszembe. Annak az egyik alapelve a hasonlóságelv. Kutyaharapást szőrivel. Ez az elv már nagyon régen ismert és amit leírtál más megfogalmazásban, de ugyanaz. Ezért teljes mértékben elismerem, hogy működhet, sőt, azt gondolom, hogy nagyon hasznos dolgokról írsz. Hozzáteszem még, hogy lehet megoldása a képletnek, amit ma szerinted nehéz megtenni, ha nem akarod a börtönt kockáztatni.
A homeopátia ugyanis az egyes anyagokban lévő rezgést viszi be a szervezetbe. Sokszor az eredeti anyag már fizikailag nincs is benne a homeopatikumban, csak az eredeti anyagról szóló információ. Régebben a szifilisz gyógyításában a higanyt használták nagyon jó eredményekkel, csak mivel a higany nagyon mérgező anyag, ezért sokszor a szifiliszből kigyógyult egyén a higany okozta károsodásokba halt bele. Okos emberek erre csináltak a higanyból homeopatiás szert és a eredmények ugyanúgy jelentkeztek, míg a fizikai higyan okozta hatások nem, hisz lényegében a paciens fizikai higanyt ne vett magához, csak egy szert, ami olyan infót tartalmazott , amit a szervezete úgy dekódolt, hogy ez higany.
Vagyis ötlet szinten azt ajánlanám, hogy a heroinból és egyébb drogokból is potencionálás útján kinyerném a rezgést (az információt) és ezeket a szereket adnám be a függő betegnek. Ez a szer képvislené a függőség tárgyát, habár maga a drog már nem volna fizikailag jelen, csupán a lenyomata. Ez biztosan nem lenne illegális, hisz a kezelésbe nem használnál drogot (a homeopatiás szerek legálisak), ezért lehetne vele kipróbálni a elképzelésedet annélkül, hogy kockáztatnád, hogy valaki rádszáll. A szer és a kommunikáció kombinációja szerintem nagyon biztató eredményeket hozhat, ahogy azt magad is feltételezed.
Egyébbként maga a kommunkáció nagyon érdekelne, mert ez legalább olyan fontos, ha nem fontosabb, mint maga a fűggőség tárgya.
Utánnanéztem a neten és rögtön találtam is róla információkat, hogy ezen a szállon már elindultak mások is, csak hát elég homály fedi, mert a klasszikus orvostudomány nem igazán örül neki.
http://www.afionline.org/articles/natural-methods-for-overcoming-heroin-addiction-153672.htm
http://www.thanhniennews.com/health/da-nang-doctors-claim-to-have-homeopathic-cure-for-heroin-addiction-32388.html
A nikotint drogfűggőségekhez sorolod és milyen érdekes, hogy az egyik általam küldött linken a Tabacum (tabacum nicotiana) homeopatiás szert -amelyet a dohányból nyernek – ajánlják a heroin szenvedély kezelésére. Hasonló a hasonlót gyógyítja.