Gondoljuk újra a világot

A kitartás az ostobák esélye a sikerre

Ez a leghosszabb cím, amit valaha is adtam, könyvnek, cikknek, vagy akármilyen írásnak. Hosszú cím, érzelmileg túlfűtött, de minden kétséget kizáróan igaz.

Néhány évvel ezelőtt fogalmazódott meg bennem a fenti gondolat. Keserű időszakot éltem át, és a felismerés magammal kapcsolatban született. Az ostoba, akinek kitartásra van szüksége ahhoz, hogy sikert érjen el, én voltam.

Kitűztem magam elé egy célt, megpróbáltam elérni, és nem sikerült. Újra próbáltam, és a siker továbbra sem jött. Azután megint és megint és megint és megint nekiveselkedtem, és minden esetben kudarc lett a vége. A kudarcból rejtély lett, amely fájt, keserűvé tett, néha szinte megőrjített. Néha nem csak szinte. Kérdezgettem magamtól: mi a baj velem, miért nem sikerül, miért nem kaphatom meg, amit akarok? Hiszen rengeteget dolgozom, rengeteget küzdök érte, hát akkor miért nem? Mi a baj velem?

Bugyuta kérdések. Melyekre ugyanilyen bugyuta válaszokat adtam magamnak. Isten. Ördög. Istenek. Megátkoztak. Karma. Hülye vagyok. Bolond vagyok. Eladtam a lelkem, letelt az időm és most bűnhődöm.

Ha valaki ostoba, és kitartása sincs, akkor vége. Ha valakiben van elég kitartás, akkor lehetősége van olyan sokszor megpróbálni, mígnem az egyik alkalommal bejön a dolog.

A kitartás nem rossz. Semmiképpen sem az. Alapképesség. A kitartás azt jelenti, hogy megragadunk egy gondolatot, és nem mondunk le róla, függetlenül a körülményektől. A kitartás hiányára nincs mentség. Akiből hiányzik, az életképtelen. Ez a világ sokkal keményebb annál, mintsem hogy bármit is tálcán kínáljon.

Az ostobaság nem azt jelenti, hogy valakinek nehéz a felfogása. Azt jelenti, hogy rossz a tanulási stratégiája. Az ostoba nem keresi a valódi okokat, egyszerűen csak úgy kitalál magának valami, és hisz benne.

Van egy mondás: az őrült mindig ugyanazt teszi, és mindig más eredményt vár.

Az én ostobaságom abban nyilvánult meg, hogy néha ugyan változtattam valamit, de nem tudatosan, nem megértésre alapozva, hanem csak úgy, ahogy épp akkor eszembe jutott. Nem kutattam az okokat, csak kútfőből találgattam. Írtam 19 ezer oldalt a szemétkosárnak, és sem az írásról nem tudtam többet a végén, sem a könyvkiadásról.

Az ostobának azért van szüksége kitartásra, hogy addig csinálja, amíg végül kezébe nem kerül az a megfelelő könyv, amíg nem találkozik azzal a megfelelő emberrel, vagy nem lesz egy kicsit okos, és kezd el tudatosan a dolgok mélyére nézni, hogy megértse, miért nem sikerül, amit akar.

Ha le akarjuk rövidíteni az időt, meg kell állnunk, félre kell söpörnünk a gondolatainkat, a hitünket, a rögeszméinket, amikkel eddig sem mentünk semmire. Kutatnunk kell, megfigyelni, megérteni, használni.

Ha ostobák vagyunk, a kitartás az egyetlen esélyünk a sikerre. Ez ad nekünk időt arra, hogy a nagy számok törvénye működjön. Ha okosak vagyunk, nem találgatjuk a kudarc okait, hanem felkutatjuk.

Ami működik, az igaz. Ami nem működik, az nem igaz.

Share

Commentek

Előző

Tabu

Következő

Terrorizmus nem létezik

  1. Don Franco998

    Ib írta:

    @ Don Franco998:
    Szerintem ez igaz: mindennek az értékét az határozza meg a számodra, milyen mennyiségű és minőségű életet adsz érte hosszú távon.

    Nem minden esetben.Mi van,ha valami értékeset tudsz elérni csuklóból,de azért az értékével attól még nagyon is tisztában vagy?Mi van,ha sem mennyiségi,sem minőségi erőfeszitésembe nem kerül valami?
    Az érték attól még érték marad,nem?

  2. Ib

    @ Don Franco998:
    Szerintem ez igaz: mindennek az értékét az határozza meg a számodra, milyen mennyiségű és minőségű életet adsz érte hosszú távon.

  3. Ib

    A kitartással az a baj, hogy az embernek nincs sokszor annyi ideje, hogy elérje a célját, mint amennyi kellene a kitartás módszerével, s ha túl sokszor próbálkozik, akkor eljár felette az idő. Pl, ha egy hölgy 25 éven át csak az igazit keresi, megöregszik, vagy ha saját gyereket, akkor is, majd pedig esetleg örökbe fogad egyet. Vagy nem. Vagy mire eléri a megfelelő képzettséget egy álláshoz, megszüntetik a szakot….szóval tudni kell, mikor kell kiszállni. Ez nekem is nagyon nehéz olykor- olykor.

  4. Jaklin

    @ Don Franco998:
    Értem én ezt a nézőpontot, de azt gondolom (hogy helyesen vagy nem, nem tudom), hogy az egyes emberek szintjén létrehozni változást felső hatásra lehet, különben talán évezredek szükségesek hozzá.

    Mint ahogyan a rosszat is fentről sikerül elérni. Sajnos az emberek többsége nem nyitott arra, hogy megváltoztassa a véleményét vagy a tevékenységeit meg hogy bárminek utánanézzen, és csak akkor teszi, ha vagy kényszer van, vagy olyan sok helyen és formában nyomják neki, hogy elfogadható lesz a számára.

    Én is ügyködtem így (alapítványoknak dolgoztam stb.), de rettentő nehéz alulról indítani. Legalábbis Magyarországon, legalábbis az átlagemberek szintjén. Sajna.

  5. Don Franco998

    @ Jaklin:
    De azzal egyébként,ha környezettudatosan éled a mindennapjaidat és mondjuk három embernek példát mutatsz vele,már igenis sokat tettél a világ környezetvédelméért.Ne becsüljük ezt igy le.És nem Magyarország környezetvédelméről van szó,Csernobil sem ott történt.A Föld nevű bolygóról.

    A”sok kicsi sokra megy”pontosan ide illő alapelv lehetne.
    A változás csak alulról,az egyes emberek szintjéről képzelhető el.
    Ez egy nagy igazság.
    A tömeghipnózis a legveszélyesebb métely,akárki akármit mond.
    Minden ember egyéniség,csak nem merik elhinni magunkról.(a k….va anyjukat ezért,ami azt illeti-már bocsánat)
    Hmm.A szürke nem egy szin.A szürke az egy faj.
    Egy állatfaj,ha pontosak akarunk lenni,kedves Jaklin.
    Mondtam ezt most minden negativ töltés nélkül.

  6. Jaklin

    Don Franco998 írta:

    Minden ember csak a saját sorsáért felelős.

    Egyetértek, csak néha már ezt is túlzásba lehet vinni.

    Egyszer olvastam arról, hogy a tudás és a felelősség összefüggenek. Ha tudást szerzel valamiről, akkor felelősséget is vállalsz érte. Viszont ennek az ellenkezője is igaz: ha nincs tudásod valamiről b**zhatod a felelősséget. Úgy értem, hiába akarom felvenni a felelősséget Magyarország sorsáért, amikor fogalmam sincs, hogyan kell. Vagy a környezetvédelem. Nincs tudásom arról, hogyan érhetném el, hogy rengeteg óriásvállalat és rengeteg ember kevésbé legyen hanyag ebben a témában. Attól, mert nem dobom el a szemetet vagy szelektíven gyűjtöm vagy nem ülök kocsiba (vagy bármilyen morbid ötlet akár), még közöm sem lesz Magyarország általános környezetvédelméhez.

    Szóval, hiába a nagy felelősség, amikor nem érek el vele semmit, csak hogy rosszul érzem magam és befelé forduló leszek.
    Don Franco998 írta:

    Mert tenni valamit már nehéz lenne?

    Na igen, az talán hasznosabb lenne. De még a lottó is jobb, mint a semmi azoknál, akik semmit sem tesznek. Legalább egy morzsányi esély.

  7. Don Franco998

    @ Jaklin:
    “Valamiért egy időben (meg még most is valamennyire, de már lazábban veszem a dolgot) állandóan azon filóztam, ha történt valami rossz, hogy én hogyan okoztam azt. Nagyon filozofikus és őrjítő baromság.”

    Nem az.Minden ember csak a saját sorsáért felelős.

    “Tény, hogy egészen apró az esélye annak, hogy valaki nyer a lottón (én sem lottózom mondjuk), de ha egész életében dolgozik egy vacak munkahelyen éhbérért (vagy kényelmesebb éhbérért), akkor még annyi esélye sincs arra, hogy megvalósítsa az álmait, mintha lottózni minden héten…”

    Mert tenni valamit már nehéz lenne?
    Várjuk a sültgalambot?

  8. Jaklin

    Nem semmi, hogy csak most akadt utamba ez a blogbejegyzés. Ezzel nagyon egyet kell értenem: “Van egy mondás: az őrült mindig ugyanazt teszi, és mindig más eredményt vár.”

    Valamiért egy időben (meg még most is valamennyire, de már lazábban veszem a dolgot) állandóan azon filóztam, ha történt valami rossz, hogy én hogyan okoztam azt. Nagyon filozofikus és őrjítő baromság.

    Egy jó példa erre: egy időben eléggé hullott a hajam. Mindenfélét kitaláltam, szedtem hajvitaminokat, hajhullás elleni sampont, gondolkodtam, hogy milyen stresszforrás van az életemben, ami ezt okozza… Ezen rágódtam hónapok óta. 🙁 Úgy igazból nem oldódott meg. Aztán egyszer felvetettem egy orvosnak, azon kevés orvos közül az egyiknek, aki “ér valamit a szememben” (hú, de csúnyán fogalmaztam!). Azt mondta, hogy vágassam le, mert túl hosszú, és a hajhagymák nem bírják a “lehúzást”. Valóban igen régóta nem vágattam le, akkor is csak egészen keveset.

    Levágattam egy arasznyit belőle. Már nem hullik. :-X

    nev3rlive írta:

    A lottó a rossz matekosokra kivetett adó.

    Ezzel, annyira nem értek egyet. Egyrészt példásul egy ismerősöm szülei nyertek a lottón annak idején nagyobb összeget. Most ismerős abban a lakásban él, amit abból vettek. 🙂

    Egy volt munkatársnőm barátnője nyert egy nyaralót egy nyereményjátékban. Láttam is a fotót róla.

    Tény, hogy egészen apró az esélye annak, hogy valaki nyer a lottón (én sem lottózom mondjuk), de ha egész életében dolgozik egy vacak munkahelyen éhbérért (vagy kényelmesebb éhbérért), akkor még annyi esélye sincs arra, hogy megvalósítsa az álmait, mintha lottózni minden héten…

  9. Don Franco998 írta:

    Sok edző azzal eteti a gyerekeket,hogy mennél többet melózol a sikerért,annál értékesebb lesz.(számodra??)<-erre nem pontosan emlékszem. Én azt szoktam mantrázni,hogy a becsületesen befektetett munka mindig megtérül.Mindegy mibe fekteted,eredménye lesz. Vagy ez sem igaz?

    A kitartás az ostobák esélye a sikerre. 😀

    Ha valaki komolyan gondolja a célt, akkor az nem sétakocsikázni akar, hanem “élni az álmait”.

  10. Don Franco998

    @ Duncan Shelley:
    Sok edző azzal eteti a gyerekeket,hogy mennél többet melózol a sikerért,annál értékesebb lesz.(számodra??)<-erre nem pontosan emlékszem.
    Én azt szoktam mantrázni,hogy a becsületesen befektetett munka mindig megtérül.Mindegy mibe fekteted,eredménye lesz.
    Vagy ez sem igaz?

  11. @ Don Franco998:
    És mit akarsz ezzel mondani?

    Szerintem, ha a csúcsra tartunk, akkor menjünk is fel, francnak időznénk a hegy lábánál vagy akárhol félúton? Azt mondják, az út szebb, mint a cél. Szerintem az út időpocsékolás.

  12. Don Franco998

    Duncan Shelley írta:

    Mint én. És hogy ez milyen unalmas! Mindennek csípőből kellene mennie. Minél töübb erőfeszítést igényel a dolog, annál kevesebbet ér, mire meglesz.

    Ne már!Ezt nem igy szokták mondani a tévében.

Vélemény, hozzászólás?

Köszönjük WordPress & A sablon szerzője: Anders Norén