Ez a leghosszabb cím, amit valaha is adtam, könyvnek, cikknek, vagy akármilyen írásnak. Hosszú cím, érzelmileg túlfűtött, de minden kétséget kizáróan igaz.
Néhány évvel ezelőtt fogalmazódott meg bennem a fenti gondolat. Keserű időszakot éltem át, és a felismerés magammal kapcsolatban született. Az ostoba, akinek kitartásra van szüksége ahhoz, hogy sikert érjen el, én voltam.
Kitűztem magam elé egy célt, megpróbáltam elérni, és nem sikerült. Újra próbáltam, és a siker továbbra sem jött. Azután megint és megint és megint és megint nekiveselkedtem, és minden esetben kudarc lett a vége. A kudarcból rejtély lett, amely fájt, keserűvé tett, néha szinte megőrjített. Néha nem csak szinte. Kérdezgettem magamtól: mi a baj velem, miért nem sikerül, miért nem kaphatom meg, amit akarok? Hiszen rengeteget dolgozom, rengeteget küzdök érte, hát akkor miért nem? Mi a baj velem?
Bugyuta kérdések. Melyekre ugyanilyen bugyuta válaszokat adtam magamnak. Isten. Ördög. Istenek. Megátkoztak. Karma. Hülye vagyok. Bolond vagyok. Eladtam a lelkem, letelt az időm és most bűnhődöm.
Ha valaki ostoba, és kitartása sincs, akkor vége. Ha valakiben van elég kitartás, akkor lehetősége van olyan sokszor megpróbálni, mígnem az egyik alkalommal bejön a dolog.
A kitartás nem rossz. Semmiképpen sem az. Alapképesség. A kitartás azt jelenti, hogy megragadunk egy gondolatot, és nem mondunk le róla, függetlenül a körülményektől. A kitartás hiányára nincs mentség. Akiből hiányzik, az életképtelen. Ez a világ sokkal keményebb annál, mintsem hogy bármit is tálcán kínáljon.
Az ostobaság nem azt jelenti, hogy valakinek nehéz a felfogása. Azt jelenti, hogy rossz a tanulási stratégiája. Az ostoba nem keresi a valódi okokat, egyszerűen csak úgy kitalál magának valami, és hisz benne.
Van egy mondás: az őrült mindig ugyanazt teszi, és mindig más eredményt vár.
Az én ostobaságom abban nyilvánult meg, hogy néha ugyan változtattam valamit, de nem tudatosan, nem megértésre alapozva, hanem csak úgy, ahogy épp akkor eszembe jutott. Nem kutattam az okokat, csak kútfőből találgattam. Írtam 19 ezer oldalt a szemétkosárnak, és sem az írásról nem tudtam többet a végén, sem a könyvkiadásról.
Az ostobának azért van szüksége kitartásra, hogy addig csinálja, amíg végül kezébe nem kerül az a megfelelő könyv, amíg nem találkozik azzal a megfelelő emberrel, vagy nem lesz egy kicsit okos, és kezd el tudatosan a dolgok mélyére nézni, hogy megértse, miért nem sikerül, amit akar.
Ha le akarjuk rövidíteni az időt, meg kell állnunk, félre kell söpörnünk a gondolatainkat, a hitünket, a rögeszméinket, amikkel eddig sem mentünk semmire. Kutatnunk kell, megfigyelni, megérteni, használni.
Ha ostobák vagyunk, a kitartás az egyetlen esélyünk a sikerre. Ez ad nekünk időt arra, hogy a nagy számok törvénye működjön. Ha okosak vagyunk, nem találgatjuk a kudarc okait, hanem felkutatjuk.
Ami működik, az igaz. Ami nem működik, az nem igaz.
Wáá, ez most rólam szól:) Épp túl vagyok pár kudarcon, és kutatom, hogy mit csűrtem el. De a kitartás az egyik olyan dolog, ami által lesz esélye az embernek a kudarcok után is, ha okosabb lesz, mint előtte volt.
még semmit sem tudtam megvalósítani, nyitottabbnak kellene lennem. Ugyanazt ismétlem, hátha szerencsém lesz.
Vannak akik évtizedekig lottóznak ugyanazokkal a számokkal , hátha szerencséjük lesz .
De csak akkor lesz szerencséjük ha egyszer rájönnek hogy mennyire ostobák . :-P
thirdeye írta:
És ha pont bejön? :-D :-D :-D :-D
Azok akik a kaszinoban ima’dkoznak ero”sebb a hitu:k. :laugh:
Én valószínűleg az életképtelenek csoportjába tartozom mert soha nem volt túl sok kitartásom , de így meg megmenekültem az ostobaságtól . :-D
Bár egyszer megfeledkeztem magamról és kitartottam valamiben . El is értem a célomat . Csak utána három évig szívtam . :-((
Azóta rendbe jöttem , most már újra nem akarok semmit . :-D
@ thirdeye:
Miben tartottál ki?
Don Franco998 írta:
Hogy oda költözhessek álmaim hegyei közé .
De jött velünk az anyukám . :-|
@ thirdeye:
Nem ismerem az illető hölgyet
:-((
Don Franco998 írta:
Elképzelem a papát ötven év sikertelen lottózás után bemegy a lottózóba : széles reményteljes mosoly az arcon , hátha most nyer .
És kiderül hogy NYERT!!!
De a mentők már későn érkeztek :-((
Don Franco998 írta:
Te tényleg szerencsés vagy ! :-D
Írtam már róla korábban is, de kiskoromban sakkoztam.
Eleinte sok kudarccal, de szerettem sakkozni, ezért ha tehettem bújtam a témában minden könyvet és újságot, ami számomra elérhető volt.
Aztán egyszer nyertem egy nemzetközi versenyt. Nem számítottam rá, de nyertem, méghozzá fölényesen.
Nyertünk megyei korosztályos csapatbajnokságot, így kijutottunk az országosra. Felkészülés gyanánt az akkor edzőnk, elvitt minket megyei egyéni versenyre. Ismertem a versenyen sok játékost, “tudtam” róluk, hogy jobbak nálam, de amikor ellenük játszottam, ez nem érdekelt. Nem számítottam rá, de ezt a versenyt is megnyertem, és nyertem még sok másikat is később.
Felnőtt versenyeken indultam, és sorra vertem mindenkit, aki “jobb volt nálam”. Játék közben, amikor koncentrálok, és csak a játék érdekel, és van is motiváció, valahogy függetleníteni tudom magam a körülményektől, hogy ez és ez jobb nálam.
Aztán egy idő után, eljutottam oda, hogy tudtam egy verseny első napján, hogy kinél vagyok jobb, és kinél nem. Végig úgy játszottam éveken keresztül, hogy na most megnyerem, mert jobb vagyok náluk. És soha nem sikerült. Olyanok nyertek sorra, akiket 6-ből 5-ször vertem korábban, és tartottak is tőlem, de nekem valahogy sosem sikerült.
És ezt később is megfigyeltem más területeken: ha kitűztem egy célt, soha nem sikerült elérnem, de ha nem tűztem ki, csak “haladtam az úton”, végül mindig célba értem.
Ez valószínűleg valami pszichológiai dolog, ami fejben dől el. Lehet, hogy másnál nem így működik,nálam igen.
Tehát az én esetemben egyszerű a képlet: ha elakarok érni valamit, nem tűzöm ki célnak, csak haladok az ahhoz vezető úton, dolgozok érte, de nem várok eredményt. És ha így teszek, az eredmény jönni fog.
A szerencsejátékot meg ne keverjük ide, mert ott hosszútávon kell gondolkozni,és ki van számolva matematikailag, hogy hosszútávon nem nyerhetsz a kaszinó ellen.
De az is igaz, hogy ha nem próbálod meg, nem is fog sikerülni.
Olyan ez a lottó is, mint a remény. Sokan lottóznak, mert ebben reménykednek: hogy egyszer bejön.
Valaki imádkozik, valaki buddhista, valaki meg lottózik…
@ kisboros:
A tanulságról mégegyszer.
Amikor elakarsz érni egy célt, a hozzá vezető út kemény, amit sokan nem szeretnek, és ez szerintem nem jó. Én úgy látom, hogy azok érik el céljaikat, akik szeretik, amit csinálnak.
Tehát ne célt tűzz ki, hanem “szeresd csinálni a hozzá vezetőt utat”, és ne várj eredményt. Ne azért csináld, mert eredményt vársz, hanem mert szereted csinálni.
És akkor jönni fog az eredmény.
@ kisboros:
1 et ertek
A szokásaink miatt tartunk ott, ahol.
thirdeye írta:
Utalnék az Emberfeletti posztra. E szerint zombi vagy.
kisboros írta:
Mennyi példát kérsz arra, amikor valakit a célja vitt át mindenen és elérte, amit kitűzött? Ne csináljunk erényt a félelemből, a gyengeségből és az önfegyelem hiányából. Ezeknek soha senki nem vette hasznát.
kisboros írta:
Szia! Nemrég pont erről írtam is valakinek. Leírtam, hogy mi játszódik le egy erősebb
sakkjátékosban, ha egy gyengébb ellen nem tud nyerni. De ez ervenyes az elet mas teruleteire is.
A sajat peldadban is azt irod, hogy akkor jatszottal igazan jol, mikor erzelemmentes voltal. Mikor mar merlegetel olyan vonatkozasban, hogy ki milyen eros, akkor a teljesitmeny rosszabb lett. Ez mar tenyleg arrol szol, hogy a sajt erzelmeid lettek a legnagyobb ellenfeleid. Viszont Greatnak abban igaza van, hogy ezt lehet treningezni.
Egyebkent milyen szintet ertel el a sakkban es mennyi volt az Elo-pontod?
Great írta:
Saját példát írtam, nem hollywoodi meséket.
Attól, hogy nálam így működik, még lehet, hogy másnál nem.
Alex írta:
No igen, ilyenkor két dolog lehet a fejben:
1. az elbizakodottság, hogy “úgyis nyerek”
2. a félelem, hogy “csak ki ne kapja a gyengébbtől”.
Játszmák előtt a sakkozók többsége mindig megnézi az ellenfele élőpontszámát, hogy előre elkönyvelje, “mire számíthat”. Én pont emiatt nem szoktam soha, mert tudom, rám milyen hatással lenne.
Nem kell nagy dolgokra gondolni. Sakkban sokat kell tanulni, lehetőleg jó könyvekből. Nekem egy-két könyvem volt, meg pár újságom, amit járattam havonta. A jó könyvek évtizedekkel ezelőttiek voltak, és azokhoz akkoriban nem tudtam hozzájutni. Ma már igen, mert az antikváriumok interneten is elérhetőek, így csak meg kell rendelnem. És az edzőnk sem volt túl magasan kvalifikált.
Általános iskolás koromban foglalkoztam sakk-kal, kb. 14-15 éves koromig. Ekkor mentem valamivel 2000 pont fölé, aztán szakközépben történtek dolgok, és valahogy hanyagolásra került a dolog. Azóta nem foglalkozom vele komolyabban, csak néha eljárok versenyekre. De még így is megesik, hogy amikor jó passzban vagyok, nálam jóval magasabb minősítésű játékosok ellen nyerek. Szóval ez bánt leginkább, hogy tudom, hogy jóval többre vihettem volna. Ha lettek volna jó könyveim, ha lett volna magasan kvalifikált edzőm stb.
Még ma is érdekelne a dolog, csak az a baj, hogy sokat kéne foglalkoznom vele, de valamiből élni is kell, vagyis nincs rá idő.
Great írta:
Nem vagyok zombi . Egyszerűen nálam nem az akarat dominál .
Teljesen egyetértek Kisborossal , ha valamit szeretek azt akaratlanul is csinálom , amit meg nem szeretek azt nem akarom csinálni . Én is úgy voltam mint Kisboros , hogy amit nagyon akartam az vagy nem sikerült , vagy nem volt benne köszönet a végeredményben . Elnézést kérek hogy megint az egóval jövök de aki érti az érti : azt láttam meg magamnál és másoknál (tudományosan , mert ismételhető :-D )hogy a nagy akarás az egó műve és szinte biztosra lehet venni hogy amit nagyon akarunk az nem jár nekünk . Az egó pontosan tudja ezt , ezért nyom annyira bennünket az akarással . Azután pedig a kudarcból származó harag és frusztráció energiáját ellopja tőlünk . Ez persze csak azoknak érthető akik tudják hogy az egónk egy ragadozó idegen entitás , és az érzelmeink által generált energiával táplálkozik :plate:
Lásd Duncan is milyen jól tartotta ezt a dögöt . :eat: Mint a legtöbbünk . És visszatérve az emberfeletti témához , ahhoz hogy emberfeletti dolgokba fogjunk rengeteg energia kell , ezért nem érdemes más lényeket etetni vele . :starving:
@ kisboros és @Great:
A kommentjeitek ellentmondanak egymásnak,de mindkettőtökkel egyet tudok érteni.
Kisbori!Sajnálom,hogy igy gondolod.Ezek szerint számodra nem volt elég fontos a sakk.
Nincs olyan,hogy valamire nincs időd.
Habár egy hazug g..ci vagyok,de van oldal(.com-os)ahol regisztrált kommentelő vagyok(edzés témakör)és van egy fiatal srác,akit nagyon kedveltem,de mostanában olyan búvalbaszott lett,hogy a vizsgáira és a szakitására fogva abbahagyott mindent,mondván hogy neki napi 15perce sincs magára.
A sakk nekem a hobbim.Természetesen”ott”szoktam rá.D.Levens könyveiből tanultam játszani,de ha érdekel,egyszer volt olyan böribajnokság(pluszbeszélő volt az első hely dijja)amit épp balfelütéssel nyertem :-P (beszélő helyett20nap fogda :-(( )
A lényeg,ha valami érdekel,akkor arra mindig van idő.Ha más nem szintentartani.
De ezt csak én gondolom igy.
Great!
A Te kommentjeiddel sosem tudnék vitatkozni.Ha valamiben esetleg azt hinném,hogy mégis,akkor valami oknál fogva mindig jön egy új beirás tőled,ami éppen arra válasz,amit én kétségnek véltem.Ez szerintem jó dolog.
Volt már szó köztünk a szabályokról.Rémlik?
Ehhez a topikhoz talán kapcsolódik a téma.
Konkrét esetleirás gyerekkoromból.Azóta semmi sem változott lényegében,csak a külsőségekben.
Fater életvitele miatt nem egy helyen töltöttem a gyerekkorom nagy részét.Csapódtunk mindenfelé(nem bánom utólag sem)
Voltunk nevelőszülőknél.
Nem voltam soha szabálykövető,gyengeségnek tartottam.
Tudod mi az a kyokushin karate?
Na,volt rá precedens(bármit jelentsen is ez a szó)hogy be lettem iratva,merthogy majd ott megnevelnek.
H…ban volt pár hónapra rá valami gyerekmegmérettetés.
Itt a szabályok szerint fejet csak lábbal támadhatsz,ruhafogás nuku,ütés csak testre.Ma már nem vágom,de akkor nekünk gyerekeknek a “magaslábtechnika”sem lehetett teljes körives,ha érted mire gondolok.A párom rutinosabb volt nálam(akkor ezt a szót még nem is ismertem)Ez bosszantott.Először a ruhájánál fogva rángattam,amiért ugynevezett intést kaptam,utána mikor újrainditották az akciót,egyenesen állbavágtam a srácot.Nem is számitott rá,nyilván a szabályok miatt.Ja,és még én voltam megsértődve mikor hazazavartak. :-)
A topikhoz kapcsolódva irtam ezt le.
@ thirdeye:
Nem zombi vagy,ösztönlény.
Nem teljesen ugyanaz számunkra az ego jelentése-mondjuk én azt hiszem van jó és rossz oldala is-de az én szememben ez pont a “rossz”ego.
Ha valamit el akarok érni,akkor BÁRMIT megteszek érte.Mert megéri.
Ha valamit csak zért csinálok,mert épp az eszembe jut….az mi? ?:-)
Ne okozz csalódást,Gyula! :-P
Don Franco998 írta:
De van!
Akkor még nem volt számítógép és internet (legalábbis számomra), utána már igen, és ezek elcsavarták a fejemet. Meg sok más is. Az a baj, hogy túl sok minden érdekel, és tudom, hogy ha valamit jól akarok csinálni, csak azzal szabad foglalkoznom, de nem tudok dönteni, hogy mit is csináljak. Holtpont ez, amikor mindent csinálnék, de semmit nem csinálok.
A sakknak meg vége. Ennyi idősen már nem lehet “elkezdeni”, és nincs is benne pénz. Talán annyi még van bennem, és az időmbe is belefér, hogy egy visszatéréssel, egy versenygyőzelemmel lezárjam az egészet. Hogy ne az maradjon bennem, hogy amikor kicsi voltam, ígéretesnek tartottak, és végül csalódott bennem mindenki (én is), mert nem értem el semmit.
Nekem is hobbim. De csak ennyitől még nem fogsz nyerni. Sokat kell tanulni, hogy eredményeket produkálj, és nem árt egy kis tehetség sem. A tanulásra nincs már idő, nem a játékra.
kisboros írta:
Az, azt hiszem, első osztályú sakozzónak felel meg.
Don Franco998 írta:
Kisboros jól leírta a dolgot. A sakk az nem tenisz stb. , ahol elég jónak lenni és meg lehet belőle élni. A sakkban a legjobbak közt kell lenned ahoz, hogy megérje profiként fogalkozni vele. Mert iszonyatos sok időt és energiát követel meg, hogy a topra kerülj. Másik oldalon viszont a legtöbb sporttal ellentétben nem szükségszerűen kell abbahagyni “fiatalon”.
Don Franco998 írta:
Valamikor én is sakkoztam. Érdekes dologra lettem figyelmes. A csapatrunkban két srác is volt, akinek az élete úgymond “félresiklott”. Az egyik 5 éve halt meg kilenc golyóval a testében. A másik ma négy testőrrel járkál mióta egy vállról indítható páncéltörővel páncélozott autrójára lőttek, mert állítólag ő lőtte szitává egy Kalasnyikovval az addigi regionlási maffiafőnököt, hogy a helyére lépjen. Mindketten jó sakkozók voltak és vágott az eszük. Talán túlságosan is.
De mondjuk ezzel a sakkozói múlttal nem nagyon dicskednek. Múltkor találkoztam ezzel a testőrössel. Csak biccentettem felé, de mikor mellém ért, akkor szája közt odasúgta: “Ha elárulsz, megöllek!”
Alex írta:
No igen, a sakkban azért nincs pénz, mert nincs közönsége.
Mert miről szól a foci, a kézi, a kosár…?
Kimegy a sok baroma stadionba, megverik egymást, eldobálják a székeket, bemutatnak az ellenfél szurkolóinak és focistáinak, őrjöngenek stb., vagyis kiengedik a gőzt. Amikor nyernek, örülnek, hogy kikapott az ellenfél, és ettől éreznek valamiféle elégtétel a nyomorult életük miatt.
A sakkban nincs olyan, hogy odamegy a szurkolótábor, és elkezd vuvuzelázni meg kurvaanyázni.
A tenisz megint más. Ahogy nézegetem a Eurosporton a meccseket, azt látom, hogy a szurkolói összetétel egészen más. Kicsit olyan a tenisz, mintha valami úri sport lenne úri közönséggel, ahol nem azért jelennek meg az emberek a lelátón, mert annyira érdekli őket a meccs, hanem hogy jelezzék, ők is a társadalom “krémjéhez” tartoznak.
kisboros írta:
Egyszer a wimbledoni döntőn egy manöken mellett ültem, aki arról panaszkodott, hogy utálja a teniszt mégis leckéket kell vennie, mert úgymond az a módi.
Mondjuk egyik nagybátyám a másik véglet. Évek óta csak a tenisznek él. 15 éve játszik hetente 3-szor Billel és ezzel véget is ér, amit tud róla.
@ Alex:
:-| :-) :-)) :-D :laugh:
Mielőtt döntök, átgondolom, megvizsgálom minden oldalról, utánajárok, meghányom-vetem magamban. Ez hetekig tarthat. Van, hogy hosszabb ideig. Ha döntök, elkötelezem magam. Ezt később semmilyen kósza érzés vagy ötlet nem fogja felülírni. Nem azért kerestem és méláztam rajta kétszáz órán át, hogy egy “most nincs kedvem” miatt dobjam a szemétbe.
Három hónapig őrlödtem azon, hogy akarjak-e gyereket, mire eldöntöttem, hogy igen. Azóta voltak kellemetlenebb, fárasztóbb, idegőrlőbb pillanatok. Mégsem dobtam a gyereket a szemétbe, nem adtam állami gondozásba, és nem bántam meg akkor sem, amikor nem igen volt esélyem arra, hogy kialudjam magam belátható időn belül.
Nem szeszélyből döntök, ezért semmilyen szeszély nem fog rákényszeríteni a döntésem feladására.
– Great tanítása
“Az élet nem habostorta.”
– Pelikán Lao Tse Elvtárs tanítása
thirdeye írta:
Egyszer próbáld ki, hogy ha jön egy nehézség, nem megfutamodsz előle, hanem átmész rajta. Utána sokkal jobb érzés lesz, meglátod. Az életed is jobb lesz.
Milyen fogadalom az, amit csak akkor kell betartani, ha épp úgy hozza a kedved?
@ Don Franco998:
Nincs baj a szabálykövetéssel, ha a te szabályod. Tizennégy évem ment a levesbe az ostobaságom miatt, mert egyszer próbáltam jófiú lenni. Többször nem próbálom meg.
Mindig az van bennem, hogy aki a közelembe jön, az meg fog támadni.
Parkot ismered. Senkit nem ütöttek ki annyiszor, mint őt. Még mindig nem érti, hogy a K1 nem tae-kwon do.
Oyama kemény fickó volt.
@ Great:
“…csapásokat kapunk,és csapásokat adunk.” :-D
-Virág elvtárs :chic:
Great írta:
Igy igaz,bár én nem vagyok kyo-s.
Kenji Kuroszaki keményebb volt,csak róla nem szól a fáma,mert Oyama volt a marketinges.Komolyan.Együtt kezdték a”bizniszt”,csak Kuroszaki a karatén kivül mással nem foglalkozott,mig Oyama-mint tudjuk-igen.”Kyokushin Ördög”-ez volt a neve.Biztos nem véletlenül.
Most is pont telibetrafáltad a lényeget.A saját szabály…ennyi.
Nincs mit hozzátennem,sem elvennem.
Tisztelet.
@ Great:
Park vs LeBanner Szöulban???? :-D :-D :-D :-D
Great írta:
Felemelő gondolatok, az egyetlen csepp üröm az örömben, hogy egyre kevesebben vannak, akik ilyen ékesszólóan tudják kifejezni magukat.
Nekem úgy tűnik, a racionális emberek kevésbé érzik szükségét, hogy mindenkire rátukmálják a nézeteiket.
Great írta:
Félreértesz szokás szerint . De ez azért van mert teljesen más világnézet szerint éljük az életet . Nem futamodok meg a nehézségektől , csak másképp kezelem őket .
Az életem jó . Nem mentes a kihívásoktól , de ezek a kihívások tanítanak engem . Értsd meg , ha valaki nem úgy áll a dolgokhoz mint te , az nem jelenti azt hogy az az ember félős megfutamodó , gyáva alak . Nekem úgy tűnik mintha folyamatosan igazolni akarnád magadat azzal hogy másokat leminősítesz . Bár írásaidból úgy tűnik hogy magabiztos céltudatos bátor ember vagy . De mindenki csak abban a világban ilyen amiben kiismeri magát . Kíváncsi lennék rá hogy egy számodra teljesen ismeretlen terepen hogyan teljesítenél ? Ne ítélkezzünk egymás felett , úgy hogy valójában nem is ismerjük egymást . A személyes adottságoktól függően mindenkinek más lehet a túlélési stratégiája . Ez nem lehet másképp .
Great írta:
Most már jobban értelek . :smirk:
@ thirdeye:
Steppen Hóking is megaszonta,hogy a zidegenek elleségesek.Mán eccer belinkeeetem.Nem óóvastad???
Amúgy igazi kertész vagy,hehe.. :-P
thirdeye írta:
Véleményem szerint Great nagy bajban lenne Veled, bármennyire is bízik a 60-as karjában. Mert míg ő nem nagyon igyekszik kiismerni a másikat és könnyen itél a saját értékrendje alapján, alapvetően azt hiszem Te jobban fel tudnád őt mérni abból kifolyólag, hogy nem itélsz, de elfogadsz, ami egy hatalmas előnyt biztosítana vele szemben.
@ Alex:
Most jókat ir Thirdeye is,nem is kötözködésből kérdezem:
Irigység…ez mond nektek valamit?
Kompenzálni valamit….ez?
Hányas karod van,hogy az is baj,ha valaki nem mozgássérült?
Ismétlem;nem támadásnak számtam a kérdést.
Alex.Az erő függőséget okoz.Majd remélem egyszer rájössz. ;-)
:-*
Vagy már rég rájöttél és szinészkedsz??:O
Don Franco998 írta:
De mi azért vagyunk ellenségesek mert idegenkedünk egymástól :-D
Alex írta:
Az elfogadásban az is benne van hogy megértjük a másik ember stratégiáját . :-)
És így könnyebb legyőzni :laugh:
@ thirdeye:
http://www.youtube.com/watch?v=pDnbCle_d6E
Hihihi…
Őt is legyőznéd?
ott a 60as kar… :-P :-P
57es alkar…aberráció… :-|
thirdeye írta:
Tudtam, hogy érteni fogod! :-)
Don Franco998 írta:
Ha legyőzni nem is tudnám , de meggyőzném hogy méltatlan lenne hozzá ha egy cérnabélával szkanderezne . :-D
@ Don Franco998:
Ehhez milyen erő kell ?
És milyen kitartás ? :-D : http://www.youtube.com/watch?v=SnLj8DMqaC8&feature=endscreen&NR=1
@ Great:
http://www.youtube.com/watch?v=STp1UtMrKR4 :-)
@ thirdeye:
Kérlek ne szennyezd az elmédet ilyen hiábavalóságok bámulásával. :peace:
Ha jól látom, néhányan a kitartás hiányából az ostobaság nemlétére következtettek a jellemükre vonatkozóan … ajánlom, értelmezzék csak még egyszer a címet.
Amúgy nem tudom, voltatok-e már úgy vele, hogy egy bizonyos cselekményt ismételgettetek (legyen az akár egy egyszerű mozdulatsor), és valahogy csak nem hozta a kívánt eredményt az első néhány alkalommal … és hirtelen hipp-hopp mégis? Valahogy úgy éreztem, mintha hiba lenne a MATRIX-ban, pedig csak bennem volt :)
thirdeye írta:
Tényleg? Lássuk az elemzést.
thirdeye írta:
Elmélet elmélet hátán.
Alex írta:
Az én véleményem szerint te semmit nem tudsz rólam, bármennyire is hiszed, hogy mindent.
Great írta:
Nem foglak kielemezni . Jobban tisztellek annál . :-)
thirdeye írta:
Miért gondolod, hogy te nem?
Sok variáció nincs.
Az én életem kezd ellaposodni a kihívás hiánya miatt. Bele kell fognom valami nagyba.
Kevés olyan hsz-t láttam tóled, amiben ne minősítenél le másokat. Mutass példát.
Vannak korlátjaim, tudok róluk, ami szem előtt van, az ellen teszek. Az utcán kezdtem az életemet, pénz, tulajdon, képzettség, ismeretség nélkül. Nem jutottam magasra, de százszor annyit értem el, mint az átlag. Valamit bizonyára jól csináltam.
Nem fizikai adottságokról beszéltem, nem az számít.
Great írta:
Ami neked elmélet , az a másiknak gyakorlat . :-*
Don Franco998 írta:
Is. Park legenda, de máshol. Nagyon sokan kiütötték. Mehetne tanulni Bonjasky klubjába.
Don Franco998 írta:
Egy Oyama életrajzott olvastam, nem emlékszem Kuroszakira belőle. Kill Bill. Talán csak azért választotta a Kyo Ördög nevet, mert jól hangzott.
War, Jet Li. Láttad? Sok szó esik erről.
Great írta:
A félreértés kölcsönös . :-((
Great írta:
Szerinted.
Great írta:
ÁÁÁ szóval ezért szúrkálódsz ? :laugh:
Great írta:
Senkit nem minősítek le , csak az egót . :-D
Great írta:
Mindenki csak saját magát tudja meghaladni . Senki nem gondolja magáról hogy ő az átlag .
Great írta:
Én sem csak arra gondoltam . :peace:
thirdeye írta:
Azért nem kezdesz bele, mert tudod, hogy tévednél. Néhány oldallal korábban mondtad, hogy soha nem fogok fejlődni, mert valamit másképpen látok, mint te.
thirdeye írta:
Számszerűsítsük. 1. megoldod. 2. elmenekülsz. Ez kettő.
Ego latin szó, azt jelenti én. Ősi szó, értelmetlen újradefiniálni. Ki is akar kötekedni?
Dehogynem. Ha megnézem, hogyan él az átlag, tudom, hogy annál többet értem el. Nem eleget, de többet.
Great írta:
Igen , biztosan tévednék , hiszen nem ismerlek igazából .
Great írta:
Nem emlékszem rá hogy azt mondtam volna hogy azért nem fogsz fejlődni mert nem úgy látsz valamit mint én , hanem a hozzáállásodból szűrtem le .
Great írta:
Én a megoldási variációkra gondoltam .
Great írta:
Akkor ha azt mondom egó , egyből magadra gondolsz ?
Great írta:
Ez jó , de ez neked nagy eredmény , mások ezt nem biztos hogy látják . De nem is kell nekik .
@ Great:
Volt egy roppant kitartó srác még a Pride Fc idejéből.Japán volt-tehát kőagyú-konok,makacs.Nem volt eredménytelen bokszoló(90kilóban),de igazán jó sem.És egyszercsak valami félreértelmezett”szamuráj-fogadalom”miatt kitalálta,hogy majd ő megmutatja az eltunyult nehézsúlyú élmezőnynek,hogy mitől döglik a légy.
Nem láttam meccset nyerni.Vesziteni annál többet.
A tisztes helytállás szobrát róla mintázhatnák.Meg a marhákét is.
Nem volt hajlandó mma-ra készülni,mivel ő bokszoló.
De mma rendezvényeken indult.
Óriási.És nem is off.
Hülye mindenfelé akad. :-D
http://www.youtube.com/watch?v=4S8c0IQRifE&feature=results_video&playnext=1&list=PL0C7ADE506CA8551D
Egy kis izelitő a munkásságából.
Great írta:
Közösen üzemeltették eleinte a dojokat,csak amig Oyama a népszerűsitésen dolgozott,addig Kenji az edzéseket tartotta.Le is váltak később a kyo-ról,sok hires fightert nevelt.A nevet állitolag a tanitványai adták neki.
Mint ahogy semi sem-igy a kyo sem maradt egységes a megalapitása után.Ma már tiz világszervezet van,csak kyo néven,és egy csomó rokon szakág.Shidokan,seidokaikan,mittudomén.
Annyira nem izgat.Nálunk Furkó az Oyama vonalat erőltette,Adámy pedig a Kenji vonalat.
?:-)
Don Franco998 írta:
Ez milyen szabályrendszer, hogy rá lehet ugrani a másikra? :shout:
thirdeye írta:
Folyton azt mondják, hogy nem hagyhatják abba, mert mi van, ha épp akkor jönne be?
Great írta:
Minden szinten igaz.
kisboros írta:
Van egy-két sakkozó, aki rettenetes pénzeket keresett. Ahhoz, hogy valaki élvezze, amint két ember tanakodik, eleve eléggé kell értenie a sakkhoz. A focihoz nem kell annyira érteni ahhoz, hogy valaki élvezze.
De a golf se izgalmas. Sőt! Annak is mekkora közönsége van? Még tévében is dögunalom. Mégis Woods a legjobban kereső sportoló. Persze, reklám stb., de akkor is az a kérdés, hogy miért ennyire jövedelmező a golf? Mert golfütőket reklámoznak? Hány ember engedheti meg magának, hogy golfozzon?
A profi boxnál tudom a válaszokat.
Duncan Shelley írta:
Volt öregember,akit ismertem és csak a legvégén jött be neki.Hadd játszanak.Jól van az,amig ésszel csinálja az ember.Az is csak egy játék,ha azt mondom három szeme van,oszt közbe tudom nagyon jól,hogy csak kettő,de azzal se látok,csak nézek ki a fejemből.És még nyerni se lehet vele. :pirate:
@ Duncan Shelley:
Hajnalban volt a Mayweather vs Cotto.
Előmérkőzés Alvarez vs Mosley.
Mindkettő pontozásos véget ért.
@ Duncan Shelley:
A Prideban ez specialitás volt.Wanderlei Silva és Mauricio Shogun Rua volt a két legnagyobb taposó.Fedornak már nem maradt rá ideje,mert addigra vége volt a derbine,mire ugorhatott volna.
’97ben,ha jól emlékszem,Oleg Taktarov halálra vert valakit az Oktagonban.Akkor az UFC-ben kivették a földön fekvő ellenfél fejének lábbal történő támadását(testet lehet)viszont megmaradt a könyök egy joghézagnak köszönhetően(ámerikái törvények :-P )ugyanis az alkaros ütésnek minősül.
A japán Pride-ban maradt a “stomping”viszont a könyoktecnika csak testre mehetett.
Tehát jöttek a “flying not-so-gentlemanek”
Filozófia, nem alacsony fokon. :)
http://www.youtube.com/watch?v=08Mil1L9umo&feature=results_main&playnext=1&list=PL9272EFA0DA68B338
@ Duncan Shelley:
Ez is filozófia,nem tudom milyen fokon.
Kyokushin.Great miatt kutatok,ez szerintem ponz illik is a topikhoz:
” Egy harcost igazán legyőzhetetlenné mindig egy célért való abszolút önfeláldozási képessége tesz. Amikor megszűnnek a hit és a félelem által kialakult szellemi és fizikai korlátaink, amikor világi dolgainkhoz csak a konkrét tudásunk köt már, akkor válunk igazán szabaddá. És ez a szabadságfok késztet minket a legtisztább tudattal cselekvésre. Csupán egyetlen dolog nem mindegy: mi az a cél, amiért képesek lennénk még az önfeláldozásra is? (Az önfeláldozás nem csupán életünk feláldozását a halálon keresztül jelenti, de egy életen át tartó elkötelezettséget is takarhat, egy fontos és értelmes cél elérése iránt).”
“ÉRTELMES CÉL”
Duncan Shelley írta:
Csak a legmagasabb szinten lehet annyit keresni, hogy megtudj élni belőle.
Focistából meg a legutolsó senkiházi is milliókat keres bundameccsekkel.
@ Great:
Már az off topikba irtam a témáról-a kapkodásban nem találtam a kommentedet,ahol ez feljött,bocs :-(( -még egy kis Kurosaki és befejeztem:
“A történetírók néhány olyan személyt is kifelejtenek a Kyokushin Kaikan történetéből, akik jelentős szerepet töltöttek be annak megalakulásakor, kialakításában és a világban történő elterjesztésében. Jónéhány kiemelkedő mester elhagyta az elmúlt 30 év során a Kyokushin Kaikant, mert valamilyen okból erre rákényszerült. A legtöbben közülük természetesen továbbvitték a szellemiséget és a technikát, legfeljebb nem ugyanazon a néven. Ezért nem kell őket sem megkövezni, sem elfelejteni. Az elhallgatás politikája pedig bizonyos tetteket, érdemeket egy idő után arra érdemteleneknek tulajdonít, ez pedig tisztességtelen.
Így például nem szól a fáma Kenji Kurosaki mesterről, akivel Oyama közösen nyitotta első dojoját, amiben ő elsősorban kiváló PR tevékenységet, míg Kurosaki mester az oktatást végezte. Kaicho Bluming elmondása szerint három éven keresztül sajnos egyszer sem láthatta küzdeni Oyamát (mert japán szokás szerint a vezető nem ereszkedhetett le oda, hogy tanítványokkal mérje össze képességeit), csak Kurosakival küzdött és tőle látott könyörtelen küzdelmeket (beceneve az “Ördög” volt), így ő küzdeni tőle tanult.
. Kurosaki sensei (10. dan) ma ugyanolyan élő legenda japánban, mint Oyama volt. Saját szervezetét vezeti és a leghíresebb, legsikeresebb profi fightereket neveli ma is.”
-Hanshi Adámy István dr. 8.dan
kisboros írta:
Hallottam, olvastam ilyet, nagyon régen, hogy magyar focista, közepes csapatban, nulla eredménnyel, évi tízmillió. Néztem nagyot. Honnan van erre ennyi pénz???
Don Franco998 írta:
Általános tanács, hogy válj a célod megszállottjává. Én az vagyok.
A cél hozza létre az időt, bizonyos értelemben. Mint egy kaginawa, amit kidobsz, és amivel odahúzod magad, ahová beakadt, aztán megint kidobod, és ez az élet. :)
Don Franco998 írta:
Szerintem ez egy értelmetlen szabályrendszer, mert kiveszik a játék belőle. Akkor már miért ne éles kard? Vagy pisztoly?
A K1 is sokat változott, a kezdetektől.
Volt egy régi bajnok muaythay-ban, még a régi időkben, ami olyan 70-es éveket jelent. Pályája során tizenhat ellenfele halt meg a ringben. Mindegyik könyökütéstől.
@ Duncan Shelley:
Sőt,mielőtt bevezették a kesztyűt a thaiboxban,minden harmadik meccs halálos véget ért.
Nem lenne ennyi profi nyugaton,az biztos.
Habár ez nem a bunyósokon múlik.
Apropó,Sárközy úr távozik.
Hollande úr érkezik.
Mindenkinek lóg a szája…..
Engem nem izgat,csak hir.
Don Franco998 írta:
De a megszállottság nem azonos a játékkal . :alien: – :eek: = :cyclops: = :dazed:
@ thirdeye:
;-) :-* :-P 8-)
Nem csoda, hogy ennyi szó esik a méretekről, pontokról, szintekről, hisz a teljesítményt valahogy mérni kell.
Tudjátok, mi a különbség az ügyesek és a pancserek között? A statisztikájuk.
Az (ingatlan)értékesítés egy olyan szakma, amiben a bénák is tudnak eredményeket felmutatni, ha elég szorgalmasak. Csak még egy kezdő, vagy szerencsétlenkedő ügynök 10-ből 2 üzletet köt, addig a profi 10-ből 8-at. Ahhoz, hogy valaki amatőrből a legjobbak közé kerüljön, nagyon sokat kell tanulni és sokszor a saját kárán. Amikor én kezdtem, kaptam egy anyagot, arról, mit hogyan kell csinálni, nem kellett semmit kitalálni, csak azt megtanulni és begyakorolni. Eleinte egy csomó mindent elrontottam (kihagytam dolgokat, rossz sorrendben csináltam, butaságot mondtam) és ezzel elég sok lehetőséget elpuskáztam. Szép lassan rájöttem, hogy mit miért kell úgy csinálni, ahogy korábban a „nagy öregek” tanították és kezdett minden összeállni. Fokozatosan egyre kevesebb volt a hiba és már az idegesítő görcsösség, mesterkéltség is kezdett elmúlni és egyre több dolog jött össze. Az elmúlt 6 évben baromi sokat ügyetlenkedtem, de valami fejlődés azért volt, mert válság ide, vagy oda, a töredékére csökkent kereslet ellenére az utóbbi időben már stabilan meg van annyi tranzakció, amennyiért még megéri csinálni.
Szóval, ha valamit megértesz, rájössz a nyitjára, begyakorolod, akkor nem csak eredményes leszel, de sokszorosára, akár 100%-osra nőhet a hatékonyságod. Az én olvasatomban erről szólt a cikk. (Így utólag belegondolva, talán az angol spárga jobb példa lett volna, ahhoz nekem 10 év kellett. :pain: )
@ Petra:
:-D
Kezdett rossz kedvem lenni….de Te nagyon stabil vagy,Csaje :-D
Csak megemlitem:
Teknős és a Nyúl
Tévedtél most,Duncan Shelley….
Ez a helyzet…..
Don Franco998 írta:
Nem értem! :-( ?:-)
@ Don Franco998:
Először is, örülök, hogy írtál nekem :-) , köszi.
Vártam, hogy hozzáfűzöl-e még valamit, de ha nem, akkor erre reagálok.
A teknős és a nyúl szerintem a többet ésszel, mint erővel helyzetekre jó példa. Van, amikor a tudást nem lehet szorgalommal helyettesíteni, ez így rendben is van.
Arra a helyzetre viszont, amit Duncan vázolt, szerintem tökéletesen jó a válasza. Kellhet a kitartás is a helyes út megtalálásához.
Erről nekem ez a mese jut eszembe:
Három béka beesik egy nagy, félig teli tejeshordóba. A hordó fala síkos, pereme magasan van, így sem kimászni, sem kiugrani nem tudnak. Tapossák, csak tapossák a tejet, a legkevesebb akaraterővel rendelkező béka hamar feladja, elmerül és megfullad. A másik két béka tovább tapos, tanakodik, hogy mi tévők legyenek, de a helyzetet kilátástalannak ítélve a második béka is feladja és elmerül. A harmadik béka -bár nem tudja, hogy miben is reménykedhetne- csak tapos, tapos tovább. Egyszerre csak a lába alatt egyre szilárdabb talajt érez – addig köpülte a tejet, míg vaj nem lett belőle! Így aztán a megszilárdult rétegről már ki tudott ugrani a hordóból. :jump:
Nem értem, milyen tévedésről beszélsz.
@ Petra:
Nem értem,hogy mit nem értesz????
Itt sajnálatos eset történt.
Nincs fejtegetés.
Bocs.
@ Petra:
Hehe….félreértés történt. :giggle:
ITT történt valami sajnálatos eset,nem a weboldalon,és nem volt időm irni.
Amúgy elkalandoztam kicsit és beleképzeltem valamit az irásba,ami nincs benne.
:turtle: és a :bunny:
Példák:Nyúl-Naseem Hamed.
Teknős:Evander Holyfield
Ki jutott magasabbra végül?
Kitartónak lenni jó dolog.Csak tudni kell tenni különbséget.
De nem vagyok itt.
Csak ennyit akartam. :ghost:
@ Don Franco998:
A sport különleges eset, a cikk nem erről a fajta kitartásról szólt, hanem a bénázásról, arról, amikor nincs eredmény, vagy kevéske. Ez a sportban úgy jelenhetne meg, hogy valaki képtelen jól teljesíteni a versenyeken, mert nem ért az emberekhez és idióta edzőkkel próbálkozik.
Hamed a nyúl? Amióta Tyson nincs, két ember miatt néztem boxot: Hamed és Roy Jones jr.
@ Duncan Shelley:
Hamed szalmalángtermészete a karrierjében is megnyilvánult,nem?
Az első kudarc kiforditotta magából,drogos piás szar alak lett.
Holyfield mindenért kőkeményen megküzdött(ringen kivül is)súlyos szivműtét után jött vissza és lecsavarta Iron Mike-ot.
Mindjárt 50éves és még mindig bokszol
és jól :-D
Figyelj,irok valamit a Háromszemű vajákosnak.Légyszives olvasd már el,mert kiváncsi vagyok a véleményedre.
@ Duncan Shelley:
Amugy levágtam a cikk lényegét,csak elkalandoztam.
Egészen vékony vonal választja el a horgászt attól, aki csak álldogál a parton, mint egy idióta.
Hogyan lehet az őrültet kimozdítani a jól bevált szerepköréből és cselekvésre késztetni?!
brokev7 írta:
Erre csak egy másik őrült képes . :silly:
@ brokev7:
ugy ,hogy figyelem nelkul hagyod es kenyszerbol beindul magatol :laugh:
A lottó a rossz matekosokra kivetett adó.
thirdeye írta:
Ahogy elnézlek titeket Nev3rlive-el,egész jól cselekvésre késztetitek egymást :-D
:highfive: @ Don Franco998:
http://www.youtube.com/watch?v=ReLhtZ5NOmY
Alex írta:
Gagya
Don Franco998 írta:
Nem tudom, mi történt, bele kellene látni. Az a legfurcsább, hogy így leépült fizikailag. Aki ennyi éven, évtizeden át edz állandóan, majd hirtelen vége, és csak hízik és hízik, az legalábbis furcsa. Ettől függetlenül számomra a legnagyobb bunyósok egyike volt.
Jones jr. is ugyanez. Szerintem mindketten jobbak voltka az ellenfelüknél, aki legyőzte őket. És mindkettőjük mumusa egy dögunalmas, fegyelmezett iparos volt.
Mint én. És hogy ez milyen unalmas! :reallyangry: Mindennek csípőből kellene mennie. Minél töübb erőfeszítést igényel a dolog, annál kevesebbet ér, mire meglesz.
Duncan Shelley írta:
Mint én. És hogy ez milyen unalmas! Mindennek csípőből kellene mennie. Minél töübb erőfeszítést igényel a dolog, annál kevesebbet ér, mire meglesz.
Ne már!Ezt nem igy szokták mondani a tévében.
@ Don Franco998:
És mit akarsz ezzel mondani?
Szerintem, ha a csúcsra tartunk, akkor menjünk is fel, francnak időznénk a hegy lábánál vagy akárhol félúton? Azt mondják, az út szebb, mint a cél. Szerintem az út időpocsékolás.
@ Duncan Shelley:
Sok edző azzal eteti a gyerekeket,hogy mennél többet melózol a sikerért,annál értékesebb lesz.(számodra??)<-erre nem pontosan emlékszem.
Én azt szoktam mantrázni,hogy a becsületesen befektetett munka mindig megtérül.Mindegy mibe fekteted,eredménye lesz.
Vagy ez sem igaz?
Don Franco998 írta:
A kitartás az ostobák esélye a sikerre. :D
Ha valaki komolyan gondolja a célt, akkor az nem sétakocsikázni akar, hanem “élni az álmait”.
Nem semmi, hogy csak most akadt utamba ez a blogbejegyzés. Ezzel nagyon egyet kell értenem: “Van egy mondás: az őrült mindig ugyanazt teszi, és mindig más eredményt vár.”
Valamiért egy időben (meg még most is valamennyire, de már lazábban veszem a dolgot) állandóan azon filóztam, ha történt valami rossz, hogy én hogyan okoztam azt. Nagyon filozofikus és őrjítő baromság.
Egy jó példa erre: egy időben eléggé hullott a hajam. Mindenfélét kitaláltam, szedtem hajvitaminokat, hajhullás elleni sampont, gondolkodtam, hogy milyen stresszforrás van az életemben, ami ezt okozza… Ezen rágódtam hónapok óta. :( Úgy igazból nem oldódott meg. Aztán egyszer felvetettem egy orvosnak, azon kevés orvos közül az egyiknek, aki “ér valamit a szememben” (hú, de csúnyán fogalmaztam!). Azt mondta, hogy vágassam le, mert túl hosszú, és a hajhagymák nem bírják a “lehúzást”. Valóban igen régóta nem vágattam le, akkor is csak egészen keveset.
Levágattam egy arasznyit belőle. Már nem hullik. :-X
nev3rlive írta:
Ezzel, annyira nem értek egyet. Egyrészt példásul egy ismerősöm szülei nyertek a lottón annak idején nagyobb összeget. Most ismerős abban a lakásban él, amit abból vettek. :)
Egy volt munkatársnőm barátnője nyert egy nyaralót egy nyereményjátékban. Láttam is a fotót róla.
Tény, hogy egészen apró az esélye annak, hogy valaki nyer a lottón (én sem lottózom mondjuk), de ha egész életében dolgozik egy vacak munkahelyen éhbérért (vagy kényelmesebb éhbérért), akkor még annyi esélye sincs arra, hogy megvalósítsa az álmait, mintha lottózni minden héten…
@ Jaklin:
“Valamiért egy időben (meg még most is valamennyire, de már lazábban veszem a dolgot) állandóan azon filóztam, ha történt valami rossz, hogy én hogyan okoztam azt. Nagyon filozofikus és őrjítő baromság.”
Nem az.Minden ember csak a saját sorsáért felelős.
“Tény, hogy egészen apró az esélye annak, hogy valaki nyer a lottón (én sem lottózom mondjuk), de ha egész életében dolgozik egy vacak munkahelyen éhbérért (vagy kényelmesebb éhbérért), akkor még annyi esélye sincs arra, hogy megvalósítsa az álmait, mintha lottózni minden héten…”
Mert tenni valamit már nehéz lenne?
Várjuk a sültgalambot?
Don Franco998 írta:
Egyetértek, csak néha már ezt is túlzásba lehet vinni.
Egyszer olvastam arról, hogy a tudás és a felelősség összefüggenek. Ha tudást szerzel valamiről, akkor felelősséget is vállalsz érte. Viszont ennek az ellenkezője is igaz: ha nincs tudásod valamiről b**zhatod a felelősséget. Úgy értem, hiába akarom felvenni a felelősséget Magyarország sorsáért, amikor fogalmam sincs, hogyan kell. Vagy a környezetvédelem. Nincs tudásom arról, hogyan érhetném el, hogy rengeteg óriásvállalat és rengeteg ember kevésbé legyen hanyag ebben a témában. Attól, mert nem dobom el a szemetet vagy szelektíven gyűjtöm vagy nem ülök kocsiba (vagy bármilyen morbid ötlet akár), még közöm sem lesz Magyarország általános környezetvédelméhez.
Szóval, hiába a nagy felelősség, amikor nem érek el vele semmit, csak hogy rosszul érzem magam és befelé forduló leszek.
Don Franco998 írta:
Na igen, az talán hasznosabb lenne. De még a lottó is jobb, mint a semmi azoknál, akik semmit sem tesznek. Legalább egy morzsányi esély.
@ Jaklin:
De azzal egyébként,ha környezettudatosan éled a mindennapjaidat és mondjuk három embernek példát mutatsz vele,már igenis sokat tettél a világ környezetvédelméért.Ne becsüljük ezt igy le.És nem Magyarország környezetvédelméről van szó,Csernobil sem ott történt.A Föld nevű bolygóról.
A”sok kicsi sokra megy”pontosan ide illő alapelv lehetne.
A változás csak alulról,az egyes emberek szintjéről képzelhető el.
Ez egy nagy igazság.
A tömeghipnózis a legveszélyesebb métely,akárki akármit mond.
Minden ember egyéniség,csak nem merik elhinni magunkról.(a k….va anyjukat ezért,ami azt illeti-már bocsánat)
Hmm.A szürke nem egy szin.A szürke az egy faj.
Egy állatfaj,ha pontosak akarunk lenni,kedves Jaklin.
Mondtam ezt most minden negativ töltés nélkül.
@ Don Franco998:
Értem én ezt a nézőpontot, de azt gondolom (hogy helyesen vagy nem, nem tudom), hogy az egyes emberek szintjén létrehozni változást felső hatásra lehet, különben talán évezredek szükségesek hozzá.
Mint ahogyan a rosszat is fentről sikerül elérni. Sajnos az emberek többsége nem nyitott arra, hogy megváltoztassa a véleményét vagy a tevékenységeit meg hogy bárminek utánanézzen, és csak akkor teszi, ha vagy kényszer van, vagy olyan sok helyen és formában nyomják neki, hogy elfogadható lesz a számára.
Én is ügyködtem így (alapítványoknak dolgoztam stb.), de rettentő nehéz alulról indítani. Legalábbis Magyarországon, legalábbis az átlagemberek szintjén. Sajna.
A kitartással az a baj, hogy az embernek nincs sokszor annyi ideje, hogy elérje a célját, mint amennyi kellene a kitartás módszerével, s ha túl sokszor próbálkozik, akkor eljár felette az idő. Pl, ha egy hölgy 25 éven át csak az igazit keresi, megöregszik, vagy ha saját gyereket, akkor is, majd pedig esetleg örökbe fogad egyet. Vagy nem. Vagy mire eléri a megfelelő képzettséget egy álláshoz, megszüntetik a szakot….szóval tudni kell, mikor kell kiszállni. Ez nekem is nagyon nehéz olykor- olykor.
@ Don Franco998:
Szerintem ez igaz: mindennek az értékét az határozza meg a számodra, milyen mennyiségű és minőségű életet adsz érte hosszú távon.
Ib írta:
Nem minden esetben.Mi van,ha valami értékeset tudsz elérni csuklóból,de azért az értékével attól még nagyon is tisztában vagy?Mi van,ha sem mennyiségi,sem minőségi erőfeszitésembe nem kerül valami?
Az érték attól még érték marad,nem?