Van egy régi vicc, mely szerint tökéletes párkapcsolat csak egy mazochista és egy szadista között lehetséges.
– Üssél!
– Nem!
– De üssél!
– Neeeem!
– Könyörgöm, üssél!
– Azért se ütök! Szenvedj, te rohadék!
A vicc poén, de csak egy vicc. A valóság nagyon közel áll hozzá, de nem pont így működik: a valóságban ütnek, kézzel, szíjjal, gyakran csak szavakkal. És tűrik.
Nagyon régóta meggyőződésem, hogy az emberek többsége egész egyszerűen mazochista. Főleg a nők. Tűrik azt, ami nem jó, ami fáj, amitől szenvednek. Tűrik, mintha élveznék. És közben tönkremennek, emberileg, érzelmileg, testileg.
Soha életemben nem láttam, nem hallottam olyan párkapcsolatról, amit irigyeltem volna, amit mintaként tekintettem volna a magam számára. Ezzel senkit sem szeretnék megbántani, a kijelentésben némi egyéni ízlés is megjelenik.
A legtöbb ember, aki valaha is a környezetemben élt, kifejezetten pokoli kapcsolatban töltötte az idejét. Fenyegetőzés, vérlázító beszólások, aljas húzások, hazudozás, hűtlenség, zsarolás, tettlegesség. És tűrték. Mintha élvezték volna.
A törvényi helyzet is sajátos. Az embereket többnyire nem erőszakkal, hanem szavakkal, apró szemétkedésekkel készítik ki és teszik tönkre. Ilyen esetekben jogorvoslat nincs. Az áldozat csak fő a levében, ha visszavág, lesüllyed bántalmazója szintjére, még inkább részese lesz egy játszmának, ami undorító és értelmetlen. Ha pedig nem bírja tovább, és egyszer csak túlcsordul a pohár, még a végén ő kerül börtönbe. Tíz éven át tartó szüntelen, szándékos stresszelés nem nyom semmit sem a latba a törvény szerint.
Az emberek többsége mazochista, főleg a nők. Hihetetlen és érthetetlen, hogy mit tűrnek el. Gyerekkoromtól fogva mindig volt körülöttem néhány példa az önként vállalt pokolra. Most is van.
Amikor a remek Kate Brooks felvetette, hogy az Amer és a titánok után újra írjunk közösen, és éppen a párkapcsolatokról, az önként vállalt pokolról, a mazochizmusról, ezek hátteréről és a megoldásról, természetesen lecsaptam a lehetőségre.
Így született meg az Amer és a láthatatlan bilincs, amely november 26-án jön ki a nyomdából. Az eddigi olvasók közül két hölgyeménynek már jobbá tette az életét, ennyire hatásos. Bizonyára épp emiatt lesznek, akik nagyon fogják szeretni, és lesznek, akik utálják majd.
Itt beleolvashattok a könyvbe: amer_es_a_lathatatlan_bilincs_reszlet .
Szerintetek miért van ennyi mazochista? Az emberek miért tűrnek? Milyen az ideális párkapcsolat? Volt már ilyenben részetek?
” Szerintetek miért van ennyi mazochista? Az emberek miért tűrnek? ”
Véleményem szerint azért , mert az emberek többsége nem tartja elég fontosnak az életét . És mivel halhatatlannak hisszük magunkat , ezért úgy gondoljuk van még elég időnk elpazarolni néhány évet .
A másik okot Te mondtad el :
” Soha életemben nem láttam, nem hallottam olyan párkapcsolatról, amit irigyeltem volna, amit mintaként tekintettem volna a magam számára. ”
Nincs , vagy ritka a pozitív minta , ezért úgy tűnik mintha nem is lehetne elérni , ezért az emberek nagy része nem is törekszik rá .
Szerintem ez nem mazochizmus. Önbizalomhiány, félelem. Félünk kilépni egy rossz kapcsolatból, mert azt gondoljuk, a magány még rosszabb. Félünk otthagyni egy stresszes munkahelyet, mert legalább van munkánk.
Kishitűség, ami azt mondja, hogy nem lesz jobb pasi (csaj), abbéli bölcsesség hiánya, hogy felismerjük, mi az, amit még meg lehet javítani, és mi az, amit már nem. A már nem javítható kapcsolatokban senyvednek sokan, azt gondolván, hogy még lehet javítani.
Nem tudom, milyen az ideális, soha nem próbáltam elképzelni. Talán egyik félnek sem kell kompromisszumot kötnie. Lehet ilyen? Nem tudom. A friss kapcsolatokban és a megszáradt kapcsolatokban látom gyakran, hogy a nőci feladja a véleményét. Nincs véleménye. Mindenben azt szereti, amit a pasi. Ijesztő.
Ez az Amer már nem fiata! :D Jól tartja magát. Érdekelne a diétája meg a kozmetikusa. :) Jól beszerzem majd a könyvet, kíváncsi vagyok a válaszaitokra.
Király a cím! ;-)
A legtöbb esetben, amit én tapasztaltam, a válasz a gazdasági helyzetben keresendő. Semmi egyéb. Nincs pénz elköltözni, túl sok a leendő albérlet bérleti díja meg a kaució, a költözködés ára, majd az új lakás fenntartása. Ha az emberek általánosságban sokkal jobb anyagi helyzetben lennének, szerintem fele ennyi gázos párkapcsolat sem lenne.
Idióta a férjem? Elválok, elköltözöm egy jó kis belvárosi lakásba, amiben kiváló kilátás nyílik a Budai Várra meg a Lánchídra. Elmegyek egy hétre egy wellness szállóba, úszok minden nap háromszor a medencében, egy kis szauna, masszás, gőzfürdő, napozás, sport, városnézés… Minden este mozi. Elég gyorsan kilábalok belőle, aztán az élet megy tovább immár sokkal jobban.
Pénz nélkül ez sajnos nem megvalósítható.
Kevesebb százalékban bizonyára a többi ok is megtalálható, de én leginkább ezt látom. A többi okot, amit a hozzászólásokban olvastam (pl. az önbizalom hiánya; hogy nem tudok majd jobbat találni stb.) inkább a 35-40 év felettieknél tapasztaltam.
Hamar sikerült megint sok jó nézőpontot adni már az első 4 kommentben :D
Valóban sok minden KIFOGÁS segíti az embert hogy meggyőzze önmagát, a jelenlegi helyzetén nem tud változtatni, mert…túl nehéz….túl körülményes….túl költséges….túl…
De nemcsak a párkapcsolatokban van jelen ez a bizonytalanság. Amit az ember akadálynak érez, az számára az is, és amíg saját magában nem lép túl rajta, addig a valós életben sem fog tudni.
Csernust idézve jobb a meleg sz*rban ücsörögni, mint kijönni megtörölközni, fázni egy kicsit és bemenni a jó meleg lakásba. Nagyon egyet tudok érteni ezzel a megállapítással. A megszokott életkörülményeinkből való kilépés az egyik legnehezebb a dolog amivel csak próbálkozhatunk. Ha nem lenne nehéz, sokkal több sikeres ember lenne , hiszen pl a siker összetevőit többé kevésbé lehet ismerni, ám a megvalósítás nap mint nap hosszú éveken keresztül már kissé macerásabb….emberi természet, szeretjük a kényelmet :)
Ebben a témában elég sok jó könyv megtalálható, pl érzelmi intelligencia, emberi játszmák, a nő…stb
Végül idéznék az egyik kedvenc könyvemből amely idézetet a mindennapok során is szívesen használok.
“Nézz meg egy embert, ott térdel a körülmények előtt, nézz meg egy varázslót, ott térdelnek előtte a körülmények” :)
-Kell a jo?
-Nem!
-Kell a rossz?
-Persze, hogy kell!
Igen nekem is az a meglatasom, h amikor egy kapcsolat eleri azt a bizonyos szintet amiben mar nincs boldogsag, orom.. amikor mar csak a fasultsag, keseruseg, regi serelmekbol fakado duh, vagy akar kiabrandultsag uralkodik a mindennapokon, lepnenk, de nincs hova. Manapsag egy ember, egy fizetessel nehezen tud ugralni. Bizony a franya anyagiak.. De mivan az elso szep idokkel? Amikor meg csak kis szurkalodasokat kapunk? Amikor meg szerelmesen lessuk a masik minden szavat, tettet, es ha olykor erezzuk, hogy nincs is minden rendjen, megis a jol bevalt struccpolitikat valasztjuk. Ha a homokba dugom a fejem, talan minden apro gond megoldodik idovel. Szeretem Ot, es erzem, hogy o is szeret, csak szegenynek sok a problemaja, azert tesz, vagy mond neha banto dolgokat.. Vagy csak sok a dolga, a munkaja azert nem jott haza ejjel.. de majd holnap persze megmagyarazza. Es Mi hiszunk, mert hinni akarunk.
Es miert? En csak magambol , nehany kozeli ismerosom peldajabol indulhatok ki. De az ok altalaban eleg egyszeru volt.. a birtoklasi vagy. :)
Amig nem erzunk vmit/vkit teljesen magunkenak pedig szeretnenk, elkepeszto, hogy mi mindent megteszunk vagy elviselunk. Ha pedig 100%osan megkapjuk amit/akit szeretnenk… Sokszor mar nem is olyan erdekes :)
Termeszetesen ez nem minden esetben van igy. De a tipikus mazoista paroknal, ahol az egyik fel szenved, a masik pedig eli vilagat… nekem ez a megfigyelesem.
Persze most lehet marhasagokat irtam. Akkor elore is elnezest :))
“Szerintetek miért van ennyi mazochista? Az emberek miért tűrnek?”
Szerintem azért, mert fogalmuk sincs, hogyan kéne másképpen csinálni. Nem tudják, mit kéne, mikor és hogyan tenniük, amivel hatásosan háríthatnák a “szadista” fél csapásait. Ha egyáltalán rájönnek és képesek látni, hogy milyen helyzetben is élnek…
A másik pedig… nos, kb. húsz év után a minap újraolvastam Szepes Mária zseniális regényét, A vörös oroszlán-t. Őszintén – nagyon kellett ez a húsz év, mert most mintha összeállt volna az egész kép, azok az információk, adatok, jelenségek, megnyilvánulások, tapasztalatok, amikben a két évtized alatt részt vettem, átmentem, stb…. teljesen más lényként jutottak el hozzám a mondanivalók.
Szóval, ebben a könyvben ott a válasz a kérdésedre.
Mivel magam is pár éve ún. párkapcsolati krízisben érzem magam (érdekes módon, csak én érzem! ), jókor találtunk egymásra (én és a regény).
Segített megérteni a miérteket, amik miatt éppen itt, éppen mi ketten, éppen így vagyunk egymás mellett a párommal.
Szerintem olvasd el, ha még nem tetted volna, teljesen szépen ül Amer, LRH munkásságába…
“Milyen az ideális párkapcsolat? Volt már ilyenben részetek?”
A 2. kérdéssel kezdeném: naná, hogy nem volt. Azt hiszem, lehetett volna, de…. nem hittem el, nem tudtam kilépni az akkori (nagyon sz@r) kapcsolatból, és hagytam elmenni a lehetőséget…. Szintén húsz év után, még mindig remélem, hogy ha nem is jelen, de a következő életeim valamelyikében összefutunk még, és kibontakoztathatjuk egymást.
És az ideális kapcsolat?
Hát az valami olyan, amiről lerí, hogy összepasszol az a két ember. Külsőleg is, de főleg szellemileg és lelkileg. Megértés, figyelem, szeretet, elfogadás, segítés, támogatás, meghallgatás, simogatás, vállra borulás, beszélgetések, séták, gyereknevelés, házimunka. Nagyon fontos,hogy hasonló szellemi szintén legyenek, ez ezoterikus vonalon is értendő…
Aki hallja, értse!
Speciel szívesen olvasnám Putyin meg Alex nézetét, ill. tapasztalatát is minderről…. Ők tutti nem nők jelenleg, és éppen ezért másképp látnak.
Lécci!!!
:)
24 éves koromig napi sok órában azt hallottam, hogy nem érek semmit és nem lesz belőlem semmit. Erre érzékeny vagyok, ezért nem dobálózom ezzel és nem tűröm el, hogy bárki ilyesmit vágjon a fejemhez. Soha nem emelnék kezet a feleségemre. Remélem, hogy a feleségem nem mazochizmusból van velem, és neki is olyan örömteli a kapcsolatunk, mint nekem. Rettenetesen vagány nő, szerintem már mondta volna, ha valami nem jó.
Komfortzóna, ez teszi mazochistává az embereket. Az ismert pokol jobb, mint az ismeretlen, ami jobb is lehet.
Védtem már meg nőt az utcán + szórakozóhelyen és ritkán voltak hálásak. Inkább ellenségesek, hogy miért avatkozom bele. Egyes nők olyan messzire el tudnak menni saját maguk megalázásában, hogy az hihetetlen.
Jaklin írta:
Miért kötöd ilyen feltételekhez?
@ Great:
Nem köti.
Szerintem ez nem az “átlagos”menetrendje az ilyen esetekre,ugyanis nem hinném,hogy minden hónapban válik.
Volt már szó ilyesmiről vele kapcsolatban,itt az oldalon.
Úgy emlékszem ez a legutóbbi megoldása volt és ott talán még egy függő helyzet is emlitve volt.
Na mindegy,ha neki ez volt a megoldás,akkor csak rajta,nincs ebben semmi rossz.
Csak a költségeket elő kell teremteni elsőként,utána gondoskodni kell róla,hogy többször ilyen helyzet ne állhasson fenn.
A kérdések nem érintenek minden szegmenst ebben a témakörben,de talán általánosságokról lehet beszélni.
Bár minden egyes kapcsolat más és más,mégis mind egykaptafára megy…
Éltem együtt olyan nőkkel,akik csak azért gyártották és vállalták önként a “privát poklukat”,hogy velem élhessenek.(természetesen nem becsületes nőkről beszélünk)
Tettem olyan dolgokat nőkkel,amiket nem fogok ide leirni,mert törlik a regisztrációmat.
Dolgoztam a “húspiacon”mindenféle szerepkörben.
Mindenféle tapasztalatom van,mindenféle nővel.
Viszont nagyon régen házasember vagyok és a házasságom-pár hullámvölgy kivételével-nagyon jó.A környezetem irigykedik rám,de ez mondható átlagos környezetek,tehát messzemenő következtetéseket nem vonnék le belőle.
A feleségem sem volt mindig “becsületes” ember.Erkölcsös az igen,vasból vannak az elvei-hajjajjj :-D
De vett már el olyat,ami nem az övé :-P
Most is egy “húspiac”féleségen dolgozom.Igy öreg fejjel már másként-szeretem azt hinni magamról-hogy jobban és mélyebben látom ezeket a dolgokat.
A mindennapokban még akár azt is mondhatom,hogy a “húspiaci” lányok igen nagy százaléka-nem a köznapi értelemben véve persze-egyenesebb,becsületesebb,mint a so called háziasszonyok.
Lássuk a kérdéseket.
Szerintetek miért van ennyi mazochista?
-OstobaságbólNem akarom elemezgetni az átlagjancsik és átlagjuliskák zombi életét.
A kérdés igy is hangozhatott volna:”Miért hagyják a tehenek,hogy mindennap megfejjék őket?”
Mert tehenek.
Az emberek miért tűrnek?
-Mert mazohisták.És tehenek.
Nem csak a párkapcsolati szarságokat szeretik.Mindent eltűrnek.
Öntudatlan robotemberek,kár elemezgetni.
Milyen az ideális párkapcsolat?
-Harmónián alapszik,megértésen és megengedésen.
Egy hajóban evezni,egy irányba evezni és ami nagyon fontos-ha nem a legfontosabb-mindketten akarjanak is egyirányba evezni.
Volt már ilyenben részetek?
-Remélem.
Ha nem megy,kár erőltetni.
Akkor nem kell kapcsolat.Minek?Kötelező?A kötelező dolgokat eleve rühellem.Akkor kell egy bejárónő és egy vagy több szerető.
Ennyi.
Telemnar írta:
Én meg nem.Csernus egy köcsög.
Másik idézet:”Jobb égni a tűzben,mint ázni a húgyban!”
-Don Johnson
Harley Davidson és a Marlboro Man
Másik kérdés?
Miért van ennyi szadista?
Ez nem fontos?
Vannak olyan szubmissziv személyek,akik orditanak azért,hogy elnyomják őket.
És az tök jó,hehehe… :devil:
Great írta:
Nem kötöttem feltételekhez, csak egy példa volt. Nincs is férjem, és van pénzem a wellnesshotelhez… :-D
A viccet félretéve: sokszor azt látom, hogy azért vannak együtt emberek, mert úgy könnyebb anyagilag. Lehet, hogy ezt komfortzónának lehetne hívni. Ebben igazad van. Így még nem néztem rá erre.
Putyin998 írta:
Ez érdekes gondolat. Én a munka témájában találkoztam sok ilyennek. Megy a rinya, hogy mennyire kevés a fizetés, rosszak a munkakörülmények, de amint felvetsz egy jónak tűnő megoldás ennek kezelésére, azonnal jön a kapaszkodás, hogy “dehát ezt nem lehet”. Kő keményen kapaszkodnak ebbe a sz*r helyzetbe. Még csak el sem gondolkodnak a váltáson. De még annyira sem, hogy végignézzenek egy álláshirdető oldalt minden további nélkül. Hogy egy kicsit körülnézzenek, mik is a lehetőségek.
A tanulásról, más szakterületek elsajátításáról nem is beszélve. Persze, vannak megnyugtató kivételek. :)
@ Jaklin:
Beszélhetünk a komfortzónáról,nem rossz felvetés ez.
Ehhez kapcsolódik a kompromisszum,ami ellen ezerszer kirohantam már.
Az emberek többsége igazi ideológiát gyárt a teszetoszasága és a gyávasága igazolására.
A végén meg úgy járnak,mint az egyszeri nagymama,aki csirkelábért áll sorba a hentesnél és nem azért,mert nincs pénze többre-hogyisne,azt inkább eldugja-de “nekem jó ez is,kisunokám”.
Sebaj,annál jobb nekem minnél több a lúzer. :devil:
Nem tudom az irónak mi a célja ezekkel a kérdésekkel,hogy vannak-e “világjobbitó” törekvései.
Nekem nincsenek,de azért tanulságos olyn emberek véleményét olvasni,akikkel egyébként a büdös életben nem váltanék két szót sem(igaz,ők sem velem) :nerd:
@ Jaklin:
A mazochista élvezi a szub-szerepet.(igazából szexuálisan is,de ez a téma szempontjából nem fontos)
A topikban emlitett állatfaj tagjai is élvezik ezt vajon vagy csak annyira belefásultak a szargurigatásba,hogy meg sem próbálnak váltani?
Mert ha nem élvezik,akkor nem mazochisták.
Akkor frájerek.
Putyin998 írta:
Én azt vettem észre, hogy élvezik a rossz munkát. Legalább van miről beszélni. Ha ezt veszem észre, akkor már nem is akarok segíteni, hiszen felesleges.
Na igen. Ez jó szó! :-D És ezt tanítják is! Hogy kompromisszum nélkül nem lehet jó párkapcsolat! Ha-ha! Gondolom, Csernyus is ezt nyomja az okos könyveiben. Vagy Müller Péter? Már nem tudom, melyiküktől láttam nagyobb hülyeségeket…
Jaklin írta:
Szóval egyedül élsz ? :-D
Thirdeye írta:
Ez nem az ismerkedős oldal,Sárkányfűárus! :-X
@ Jaklin:
@ Thirdeye:
Müllerről nem sokat tudok,csak annyit hogy szindarabokat irt(?),Csernus meg egy drogfüggő elmebeteg.
Viszont a néhai Popper Péterrel találkoztam a VI.kerületben,egy üzletben éjjel.
Amig a nejem válogatott,addig én nézelődtem.Más nem is volt rajtunk kivül bent csak az eladó.
Ekkor bejött P.Péter nem fiatalkorú és egy ifjú hölgy,aki áradozott a tanár úr bölcsességéről,az meg álszerényen,hanyag eleganciával osztotta az eszet a vászoncselédnek.Annyira műanyag volt a stil,a vaker és a gagyi oltás belekeverve ebbe a maszlagba,hogy nem álltam meg,hogy ne genyóskodjak vele egy kicsit.
Megvártam mig a pénztárhoz érnek,utánuk mentem és”Ájjá’ hátrébb,papi”felszólitás kiséretében beelőztem őket izomból.Először felvonta a szemöldökét,aztán hátrébb ment.
Gondoltam ne érezze már annyira nyeregben magát a vén kéjenc.
Ettől még a cselédet tuti befűzte,de ennyi sikerélménye hadd legyen.
Jöhetnek a diszlájkok.
Off vége.
Thirdeye írta:
Szerinted jobb ázni a húgyban?
Csak a kapcsolat kedvéért kell a kapcsolat?
Megerőszakolod magad mindennap a másik kedvéért?
Ez maga a mazochizmus.Megvan a definició,itt ez úgyis elvárás.
@ Putyin998:
Én azt gondolom, hogy lehet, nem értik a kompromisszum kifejezést. Ha én mondjuk utálnék főzni, de a szerelmemnek főzök valamit, dolgozom vele, úgymond kínlódok vele, de örömmel tölt el a gondolat, hogy mennyire fog neki ízleni meg a mosolya, amit kapok érte és a többi… Akkor ez szerintem nem kompromisszum a részemről.
A sztori szép. :) Én sem néznék ki belőlük többet. Mondjuk nekem már eleve nem szimpatikus, amikor férfiak írnak nagy okosan a nőkről, mint szaktekintélyek. Meg aztán van felesége egyáltalán valamelyiknek és mintául szolgáló párkapcsolata?
@ Jaklin:
mire var az megerthetetlen? … hat megertesre . :))))
Nekem az irigység jön le erről a cikkről.
Irigység, amiért a szerzőnek nincs és talán nem is volt soha párkapcsolata, ezért lehúzza azokat, akiknek van.
Ez a cikk most ihletett is egy “sikeres vonást”, vagy inkább: sikeres “feltételt”: párkapcsolat kilőve.
Aki belekezd egy ilyenbe, az leköti magát, rabolja a saját idejét, és abból már nem valószínű, hogy lesz karrier.
a vicc fasza terjesztem
:laugh:
amernek boldog születésnapot kívánok jó csákó megtudnám szokni ezt az életet amit ő él
:-D
a zemberek ezosok aszongyák egymásnak rendelte őket a zúr meg a zisten és jóban rosszban ez a természetes ennek ez a rendje én nem vagyok ezos az asszony se az talán lehet esélyünk hosszútávon mert nem magyarázunk bele marhaságokat
kíváncsi vagyok mit hoz ki a könyvetek ezért berendeltem egy példány vizslatásra
:-D
kisboros írta:
te most magadból indulsz ki paranyica a párkapcsolatnak nem feltétele a mazochizmus
a zanyósnak erről más lehet a véleménye de az meg legyen az ő véleménye
:-D
Putyin998 írta:
De hát ki mondott ilyet ???
Csak ne mondja nekem senki , hogyha egy kis kompromisszumot kellene kötnie egy kapcsolatban , akkor rögtön dobja az egészet .
Mert nem ilyen egyszerű ! A karmikus kapcsolatokról nem is beszélve , hiszen a harag , gyűlölet éppúgy egymáshoz láncolja az embereket mint a rajongás.
Thirdeye írta:
Jaklin ezt már megirta:az nem kompromisszum,hogyha valait azért csinálok önként(!!!),ha valamiről azért mondok le önként stb. hogy a másiknak örömet okozzak,főleg ha a másik ezt el sem várja izomból.
Egyébként a kommented második felére a válaszom: :laugh: :laugh: :laugh: :laugh: :laugh: :laugh: :laugh: :laugh: :laugh: :laugh: :laugh: :laugh:
A gyűlölet engem soha nem tartana össze senkivel.Húgyagyú robot-zombik lehet,hogy képesek ilyen ideológiákat gyártani maguknak,de ők ázzanak csak… :-P
Ismered a gordiuszi-csomó példáját?
Ott a megoldás.
Nagyon sokat kell tapasztalni, tanulni, ahhoz, hogy az ember megismerje önmagat és a világot, hogy tudja mit akar és mi az amit nem. Mit vár el a másiktól és mik azok az értékek, amiből nem enged. Tapasztalatom szerint csak egyszer kell tudni eldobni a bilincset, és utána az a nő soha többet nem lesz hajlandó visszamenni a pokolba. Az ideális kapcsolatban nincs helye a haugságoknak, hűtlenségnek és a tettlegegelésnek. Bizalmon, tiszteleten és a másik elfogadásán kell hogy alapuljon a szeretet, szerelem.
vilko barnabás írta:
Ezt most így, az éjszaka közepén a kocsmából hullarészegen kiesve…?
Megfigyeléseim és tapasztalatom szerint a nők 99,99%-a egy közönséges idióta, reklámokból, primitív sorozatokból és valóság show-kból összelopott személyiséggel és világképpel. Magammal tolnék ki, hogy leállnék egy ilyennel…Meg amúgy se tartana sokáig, elvégre megtanulták a sorozatokból és a valóság show-kból, hogy kell félre dugni és karriert, sikert, sztárságot hajszolni,ezekért pedig bármit feláldozni…
kisboros írta:
itóka nem volt szolgálatban időztem reszeltsajt
a nők 99,99 százaléka nem ilyen csak neked mert nőgyűlölő vagy
:-D
Putyin998 írta:
ez valami új élményfaktor az imaxban
:laugh:
Thirdeye írta:
a milyen már?
én még ilyöt nem hallottam mindegyik taszít
kisboros írta:
Ez egy csapda . Ne nézz tévét ! Amíg néztem , én is azt hittem hogy olyan a világ .
Keresd a mást teljes erővel és meg fogod találni !
vilko barnabás írta:
A olyan ho nagyon erűsen kütűdnek emmásho a szerencsétlenek oszt még ha ütik verik is emmást akkó se tugynak elszakadni emmástó .
Pont olyanok ilyen szazomajomisták no .
vilko barnabás írta:
Én má láttam biz :cowboy:
@ Thirdeye:
Mindkét hozzászólásod helyes ;-)
Látod,tudsz te ha akarsz! :shock:
Putyin998 írta:
Ja ! Csak többször kellene akarnom :-)
Thirdeye írta:
Évek óta nem nézek tévét.
Amit írtam, az az, amit az utcán látok.
Ahogy látom (-8), betalált a komment. Gondban is érezném magam, ha mindenki egyetértene velem.
kisboros írta:
Oké . Akkor se add fel ! Keresd a Fehér Hollót !
Lehet hogy nem az utcán találod meg .
kisboros írta:
Neked általában mindenről valami negatív jön le… Még a negatívból is.
Ha olvastad volna korábban, a “szerző” éppen elégszer írt a boldog párkapcsolatáról.
Thirdeye írta:
Jesszusom! :-D Remélem, ezt itt senki nem gondolja komolyan.
Jaklin írta:
Méé?Mija bajod,vászoncseléd,hee?!Komojan gondójuk,oszt’ akkó’ miva’?
Thirdeye írta:
Mi ez a duma, hogy keressem?
Eddig se kerestem, mert nem érdekel a dolog.
Mint írtam, saját magammal tolnék ki.
A munkahelyemen látok egy csomó szenvedő nyomorékot. Miért?
Mert összejöttek, dugtak, gyereket szültek, és most hoppá van, mert a jelenlegi gazdasági helyetben a jelenlegi fizetésekkel nem tudják normálisan fenntartani magukat. Egyik napról a másikra élnek.
Leköti őket a gyerek. Már nem tudják megcsinálni, hogy akkor kimennek külföldre szerencsét próbálni, mert a gyerek miatt tehetik. A gyerek miatt kénytelenek elvállalani a legszarabb melót a legszarabb fizetéssel. Ráment az életük…
Az enyém nem fog.
:sweat: :sweat: :sweat: Ez durva szado…… http://www.youtube.com/watch?v=cozm2WC89Eg&feature=fvwrel
kisboros írta:
Úgy legyen !!! :peace: :yinyang: 8-)
Jaklin írta:
Bekapcsolom a tévét, kinézek az utcára, szétnézek a világban, és csupa negatív dolgot látok.
Sokan, akik valamiféle pozitívat próbálnak magukból sugározni, színészkedő balfaszok. Valójában ugyanolyan nyomorékok, mint bárki más.
Csak meg kell nézni a tévés celebeket. A tévében (ez a látszat) mind pozitív személyiségek, a való életben lerobbant drogosok, akik felváltva járják a börtönt és a pszichiátriát.
napfonat írta:
Laktam olyan házban, ahol rendszeresen zengett minden a felső szomszédék házastársi vitátájától, repkedtek a tányérok, csattantak a pofonok, a férj felborította a ruhásszekrényt, a nő sikoltozott. Elmondták egymást mindennek. Emberi méltóság kell ahhoz, hogy azt mondjam, én ilyen csatározásban egy percig nem veszek részt. Méltóság kevesekben van.
Erre jó a szupertitkos vésztartalék. Egy-két aranyrúd a trezorban, amiről egy pasi sem tud! :)
100 %-ban megkapni valakit az milyen?
Dehogy, nagyon jókat mondtál.
kisboros írta:
Próbáld ki egyszer, hogy olyasmit csinálsz egy nap, ami felvidít. Ha jön egy negatív gondolat, akkor vesd el, találj helyette egy pozitívat. Próbálj meg találni.
Lehet, hogy színészkedő balfaszok. Oké, de legalább nem nyomják le azokat, akiknek alapjáraton kicsivel jobb kedvük lenne. Ismerek olyanokat, akik “kedvesen-udvariasan” mindig tudatják velem a problémáikat, a rossz kedvüket, a sérelmeket, amik érte őket. Változtatni nem akarnak, a tanácsok egyik fülükön be, a másikon ki… magyarán csak engem és másokat kedvetlenítenek el.
Én nem akarok ilyen lenni. Én olyan akarok lenni (és sokszor sikerül is), aki ha gond van, akkor felvidít másokat, nem pedig gond nélkül is rosszkedvűvé tesz. És az ilyen emberrel szeretnek lenni.
Lehet, közhely, de kísérelj meg jó dolgokat (is) felfedezni a világban, ne csak a rosszat. Tény, hogy néha ritka nehéz.
kisboros írta:
Rossz a meglátásod. A nők nem azért utasítanak el, mert pénzéhesek és aljasok. Mit gondolsz, mire kellene egy nőnek olyan férfi, akinek nincs ambíciója, folyton kesereg, panaszkodik, tele van világfájdalommal és mindenért másokat hibáztat? Ilyesmivel talán félresiklott anyai érzéseket fel tudsz ébreszteni egy nőben, de vonzalmat nem.
Egy férfi állja meg a helyét az életben, ne adja fel soha, védje meg a szeretteit, legyen benne becsvágy, legyenek tervei, törődjön magával, tudjon szeretni. Alakítsd át magad ilyenné és nem leszel magányos. Tudom, hogy fáj a magány, mert állandóan itt vagy, hogy kapj egy-két szót. Nincs ebben semmi szégyelnivaló.
annamari írta:
Hogy ezért járnék ide…?
Nem tudom, hogy ezen most sírjak-e vagy nevessek.
kisboros írta:
Mi másért? Mi más öröm van az életedben azon kívül, hogy itt nyafogsz?
Itt legalább észrevesznek. Talán épp ez a baj.
@ Great:
Véleményt írok, öcsi, nem nyafogok.
Aránytalan a nő vállalása a párkapcsolatban a férfiéval a nő viszi a házat, mos, var, akkor is megcsinálja a vacsorát ha késő este ér haza a munkából, mert a férfi elvárja a meleg ételt minden étkezésre, azzal nem törődik, hogy milyen terhet ró ez a nőre.
Falun is ilyenek voltak az idősek, tisztelet az egyszem kivételnek, aki szerette is az asszonyát és segített neki ha kellett. A mai lányok már mások, mint mink voltunk. Erősebbek és kicsit életrevalóbbak is azt hiszem. Az iskola nem segíti őket a törekvéseikben nekik maguknak kell megtalálni az utat. Valaki itt írta, hogy a nőknek a karrierje fontosabb mint a férfi és ezt nagyon jól mondta. egy sikeres nő soha nem lesz olyan kiszolgáltatott a férjének, mint az, akinek nincs saját keresete vagy csak kicsike. Egy sikeres nő nem tűr, ha kell fogja a gyereket és elmegy a férj meg mit tud tenni?
Az is igaz, hogy a mai lányok kevésbé erkölcsösek mint amilyen min. Jól teszik! A régi nagy erkölcsös világ csak a npkre vonatkozott nem a férfiakra. élt Leányfalun egy hülye nő a 60as években, akit az “ura” összecsalt mindenkivel és aztán ő is megcsalta a férfit, egyszer csak. Annyira bánta, hogy megölte magát a végén. Ez egy hülye! A nőket nem szabadnak nevelik ez az igazság.
Louis írta:
Mindenkinél máshol van a határ. Bosszúból félrelökni az elveket nem kifizetődő. A nőnek nem fért bele, ami a férjének igen.
Szerintem rossz a viszonyítási alapja az embereknek. Azt látják, hogy ez a normális, mindenki így él, és már gyerekként megtanulja (minta) mindenki, hogy ez van.
A cím nagyon találó…
Per pill vidéken élek, és itt aztán tényleg képesek csak szimpán túlélni az emberek az életüket. Micsoda pazarlás..
Thirdeye írta:
bent maradt a kapanyél a szájadban félkemény füstölt reszeltsajt?
ne figurázzad az ősök vartyogását mert megbosszulhatják és az nemjó érzés
vilko barnabás írta:
Én nem figuráztam .
Bosszút pedig nem állhatnak , mert már messze járnak . :ghost:
„Szerintetek miért van ennyi mazochista? Az emberek miért tűrnek? Milyen az ideális párkapcsolat?”
Azt hiszem Louis írta a múltkor valamelyik kérdésre, hogy gőze sincs. Hát most én mondom, hogy erről gőzöm sincs.
Pedig jó példa épp volt előttem, méghozzá elég közel. A szüleim 30 éve házasok, és apu a mai napig rajongásig szereti anyut, aki ezt viszonozza is. Olyan sziklaszilárd erkölcsökkel rendelkezik, hogy az ő esetükben a hűtlenség elképzelhetetlen. Persze, néha vitatkoznak, de semmi komoly, egyszerűen nem tudnak sokáig haragot tartani, és ha elmennek egymás mellett, nem tudják megállni, hogy csak egy puszi, egy simogatás erejéig ne érjenek egymáshoz.
Az ő történetük épp ez idő tájt kezdődött, 37 évvel ezelőtt. 16 évesek voltak, másodikos gimisek, ugyanabba az osztályba jártak. Hagyomány volt a suliban, hogy karácsony előtt megajándékozzák egymást a diákok úgy, hogy egy héttel korábban mindenki felírja a nevét egy papírdarabra, azt összehajtva beleteszi a közös kalapba, aztán az összest összekeverik, mindenki húz egyet és annak ad ajándékot, akit húzott. Apunak már egy ideje tetszett anyukám (aki egy pöttöm lányka volt, de nagyon csinos, szép kis formás fenekű és mindemellett rendkívül karakán), szeretette volna, ha senki más, csakis ő ad neki ajándékot, de sajnos nem őt húzta. Viszont kitalálta, hogy a cetlit, amit húzott, elcseréli azért, amin anyu neve szerepelt. Végül nagy alkudozások, komoly felajánlások és áldozatok árán, jó sok lépcsőben, de sikerült elérnie, hogy övé legyen ez a jog.
Mikor eljött az ajándékozás napja, mindenki egyenként az osztály előtt adta át az ajándékát. Előbb azonban egy versikét kellett mondani, amiből a többieknek ki kellett találni, hogy kiről szól és csak utána nyújthatta át, amit neki szánt.
Apu ezt írta anyuról:
„Bár gyenge még kicsi karja,
Amit akar, kicsikarja.”
Nos, mindenki tudta kiről van szó…Mit mondhatnék még, már ekkor nagyon jól ismerte a későbbi feleségét és ettől a naptól kezdve szinte elválaszthatatlanok voltak.
Egyébként történetesen anyu meg apunak adott ajándékot. Apu alaposan meg is lepődött, de mikor kérdezte, hogy ezt hogy csinálta, anyu csak annyit mondott, hogy „jól kell tudni húzni” és sejtelmesen mosolygott. (Persze, mert ő meg egy olyan srácot húzott, aki annak a lánynak tetszett, akinél apu neve volt, így egyszerűen ment a csere, de erre csak évek múlva derült fény.)
Szóval hajlok rá, hogy higgyek anyukámnak abban, hogy jól kell tudni húzni, de ennél sokkal fontosabb, hogy az ember már jó előre tudja, mit akar.
Petra írta:
te így írsz a saját anyádról ementáli?
vilko barnabás írta:
Nem ismertem akkoriban, de ez a hír járja róla. Na most szólj hozzá, traPista, akarom mondani traBarna! :-)
Petra írta:
Istenem, de csodaszep, romantikus sztori!
jajdejonekik! Es neked is Petra.
Na, ilyen karmat, asszem, ki kell erdemelni sok korabbi elbaltazassal.
Ebböl kiindulva, remelem, hamarosan nekem is bejön…
vilko barnabás írta:
Barbuska,
neked ebben mi volt a kivetnivalo?
Tisztelet- es szeretetteljes megfogalmazassal ecsetelte Petra szülei kapcsolatat, egyebet.
Szerinted nem szep?
Te mit es hogyan meselnel a szüleidröl?
@ vilko barnabás:
persze, hogy BarNuska, csak nathasan irtam…. :)
@ balisto:
jó hogy nem írta hogy az apájának meg szép a dákója!
az még elmögyen hogy a gyermek azt monggya anyájának szép a szeme meg kedves az orcája de nem a didkója meg a popója!
vilko barnabás írta:
Minden azon múlik, hogy hogyan mondja. Ha szerettetteljesen, akkor minden szó megszépül, ahogy lehetsz úgy is pokróc valakivel, hogy mézes-mázosan beszélsz.
Azonkívül a szépség olyan kategória, ami az anyukádra és az apukádra is vonatkozik. Ha az anyukád szép, akkor mindene szép jóesetben. Miért ártatlanabb dolog szépnek látni a szemét vagy az orcáját a mellénél vagy a fenekénél?
Láttam az anyum fiatalkori képeit és azt kell mondanom,hogy egy nagyon csinos nő volt. Le merem írni és nem hinném, hogy ezzel nagyon tiszteletlen lennék.
vilko barnabás írta:
Eszembe jutott az is, hogy olvastam valahol, hogy van a gyerek fejlődésében egy olyan korszak, mikor a fiú az anyját tekinti nőideálnak és a lányok általában az apjukat férfiideálnak.
halványan emlékszem, hogy nálam is így volt ez. talán egyszer meg is próbáltam megcsókolni a mamámat. gyengéden eltolt magától, de nem csinált belőle ribbiliót. Aztán már nem emlékszem arra, hogy újra próbálkoztam volna és aztán tovább jutottam ezen a korszakon.
vilko barnabás írta:
Eriggy mán,te fijú!
Nekem meg a zöregem mindég aszonta anyámnak-már ameddig volt szerencsénk hozzája-hogy te virslilábú,heee.Illetve:te söprű.
Oszt akkó’ mi van?
Kecskesajt?
Kellemes ünnepeket,sokat ne igyál már…illetve ennél azért kevesebbet se’.
kisboros írta:
Hát, speckó én hoztam a gyerekemet is magammal…
vilko barnabás írta:
Azér szerintem egy apuka dákóját (főleg bevetési helyzetben…) ritkábban látja egy gyerek, mint az anyukája melleit… Ugye. Ez a funkciókon is múlik. Ugye.
De ez egy egyéni egyedfejlődési feladat, hogy túltegyük magunkat azon a megrázkódtatáson, hogy a szüleink is emberek, férfiak meg nők…