Rengetegszer láttam megkezdett beszélgetéseket, melyek elsikkadtak, félbemaradtak, mert már nem lehetett követni, hogy ki, melyik cikknél, melyik kommentnél, milyen kérdést tett fel vagy milyen állítást intézett valakihez. Sok megkezdett téma nagyon érdekes volt, és kár érte, amiért elveszett a kommentek tízezreinek hullámaiban.
Ez az off topik kifejezetten azzal a céllal jött létre, hogy emlékeztessük egymást arra, ami valamikor fontos volt, és az idő nem tette lényegtelenné, csak éppen már nem tudjuk megtalálni, újra felvenni a fonalat pontosan ott, ahol elvesztettük.
Ha bármilyen olyan kérdésetek van valakihez, amit valamikor feltettetek, de nem kaptatok rá választ, vagy a beszélgetés félbemaradt, akkor itt emlékeztethetitek egymást erre, és folytathatjátok tovább.
Igen igen.
Én Greatnek akartam feltenni pár kérdést a személyi edzőséggel kapcsolatban de kitért a válasz elől amikor megkérdeztem, hogyan tudnám őt elérni privátban. Azt felelte ez egy hetero oldal…
Te akartál ismerkedni.
Már kiszálltam a boltból. Ha van kérdésed, írd ide.
Jó üzlet, ha sok ügyfeled van vagy jól kereső profikkal dolgozol. Ha egyik se, nem éri meg az energiát.
aelod
január 17, 2015 @ 09:42
Éreztem, hogy lesz, aki nem fog örülni… :D
Nem az, hogy nem örültem csak érdekelt a véleménye a témával kapcsolatban…
Szerintem rám gondolt, hogy én nem fogok örülni.
11 éve nem írt senki.
Elég szomorú.
Nekem néha hiányoznak a régi beszélgetések, amikor még a fórumok aranykorukat élték. Úgy érzem, hogy a mai beszélgetések elsekélyesedtek, és nincs is igény olyan beszélgetésekre, mint anno. Részben kicsit azért is, mert félnek (főleg a fiatalok) megosztani bármit is a gondolataikról. Félnek, hogy a levelező partnerük lementi a beszélgetésüket és nyilvánossá teszi azt. Félnek attól, hogy a másik mit fog gondolni róluk, félnek a saját érzéseiktől. Inkább csak arról beszélnek, amiről úgy érzik, hogy „ezt még szabad, mert semleges”.
Abba a korosztályba tartozom, aki nem született bele az internetbe, és mertünk egymással barátkozni. Gyerekkori magazinok oldalain kerestünk barátokat, bátran megadva a lakcímünket, amire a többi gyerek levelét vártuk. Nem rettegtünk attól, hogy ha a másik megtudja, hol lakunk, akkor éjjel ránk támad az otthonunkban, lófejet hagy a küszöbön, vagy ha kimegyünk az utcára, elrabolnak.
Az internetes fórumokon is teljesen szabadszájúan beszéltünk, bátran megosztva a gondolatainkat és felvállalva az érzéseinket. Ebből sok barátság született; és attól sem rettegtünk, hogy ha valakinek nem tetszett amit írtunk.
Ma azt vettem észre, hogy nem vállalunk semmit, mert félünk a következményektől. Kiszolgáltatottnak érezzük magunkat. Ez részben igaz is.
Magamon is észrevettem, hogy óvatosabb, bizalmatlanabb vagyok. Ha pedig rólam kérdeznek, akkor semmi közük hozzá. Nem szeretem a személyes kérdéseket, hány éves vagy, hol laksz, mit dolgozol, mikor kelsz reggel, stb. Nem vagyok olyan viszonyban frissen megismert emberekkel, hogy ezekhez bármi közük legyen.
Inkább válasszon más témát.
Köszönjük! Annyira felgyorsult minden, hogy nincs idő fórumokon társalogni sajnos. Működik a Facebook csoportja a kiadónak Duncan Shelley Könyvesbolt néven, ott minden nap közzé teszünk posztokat és élénk kommentelés zajlik. Javasoljuk ott bekapcsolódni! A Titkos Társaság tagjainak pedig minden pénteken egyedi hírlevelet küldünk.
(Utólagos javítás, nem 11 év, csak 9. Nem tudom, hogy nem vettem észre, elnézést)