Ebben a cikkben nem szándékozom kirándulni a misztikum világába, és nem is fogom ezt tenni – mégis úgy fogjátok érezni. Ezt előre sajnálom.
Mi volt a tánc a zene, a koreográfia, a szexualitás, a párkapcsolat, párválasztás, ünnepségek, rituálék, előadások, koncertek, érzelmek, az összes rárakódott, vele összekapcsolódó dolog előtt?
A tánc egy kulturális jelenség, és ahhoz, hogy megérthessük, mi maga a tánc, mint mozgás, teljesen le kell csupaszítanunk, le kell róla fejtenünk minden kulturális hatást.
Az idők folyamán a táncnak rengeteg fajtája alakult ki, rituális táncok, transz-táncok, társastáncok, egyedi táncok, színpadi és népi táncok. Némelyik nehéz, fizikailag megterhelő, van, amelyikhez különleges képességek vagy adottságok kellenek.
A tánc mára rendkívüli mértékben összefonódott a koreográfiákkal, oly annyira, hogy ha megpróbálnánk táncolni, spontán mozogva, öntudatlanul különféle koreográfiákat vagy azok elemeit kezdenénk el követni.
Ahogyan megpróbáljuk ezeket félretenni, és megtalálni a közös nevezőt a tánc összes formájában, lassan kezd felsejleni a tánc eredeti funkciója.
A tánc nem edzés, nem imitálása a harcnak, a szeretkezésnek, vagy más emberi tevékenységnek.
A tánc olyan mozgás, aminek nincs semmilyen célja. Látszólag nincs.
Egyszerűen látnotok kell a legkülönfélébb táncok alapvető mozgáselemeit a rárakódott kulturális hatások alatt, ahhoz, hogy észrevegyétek, mi volt a tánc eredetileg.
Amikor a lélek átveszi a kontrollt a test felett, amikor a tudat energianyalábjai összeköttetést létesítenek a test szenzorális kapcsolópontjaival, az a furcsa, különleges, talán kicsit groteszk mozgás, amit ilyenkor kapunk, maga a tánc.
A történelem későbbi időszakaiban, a gyenge, sérülékeny (például hús-vér) testek megjelenésével szükségessé vált kibernetikai protézisek aktiválása ugyanazt a mozgásmintát követte, amit a lélek végez a testtel, amikor rákapcsolódik a kontroll-pontokra. Ez a tánc.
Az emberi művészet nosztalgikus emlékezés a hajdani, fenségesebb időkre, amikor még többre voltunk képesek annál, hogy szenvedjünk, és ostoba ideológiákat kitalálva próbáljuk elviselni a behatásokat, amikre semmi szükségünk nincs. Néhanapján a művészet intuitíven megvillant valamit a lélek hőskorából: ahogyan a hősök összekapcsolódnak a szerves vértezetekkel, vagy a kibernetikus testprotézisekkel, melyek gyakorlatilag egybenőnek a testükkel, megint csak a test teljes mozgáslehetőségének végigzongorázását látjuk, azaz magát a táncot.
A tánc remegés, vonaglás, vibrálás, melynek egyetlen célja a test mozgástartományának kiismerése, a lehetőségek és határok tudatosítása.
A tánc eredete messzebbre nyúlik a zene eredeténél. Messzebbre az emberi faj eredeténél. Messzebbre a Földnél.
Bevallom néhány szót gugliznom kellett, hogy meg tudjam érteni a cikket. De az utolsó három mondatnál így is sokkot kaptam. Bár minden szavát értettem külön-külön, a teljes mondat jelentése mégis meglepett. ?:-)
Most szilveszterkor egy házibuliban vártam az újévet. Táncoltam is, évek óta újra. Egy érdekes dolgot vettem észre. A tánc közben megszűnik, vagy legalább is erősen lecsökken a test visszajelzéseinek hatása. Amint abbahagytam a mozgást azonnal jelentkezett a légszomj, a heves szívverés és az izmok, izületek tiltakozása a szokatlan terhelés ellen, de a tánc közben mindez eltompult a zene és a mozgás együttese által kiváltott kellemes érzések mögött. Tánc közben nem számított semmi, csak a zene és a mozgás. Élveztem ezeket a pillanatokat. Az első táncok is ilyen élvezeti forrásként működhettek, és a kulcs a zenében lehet. Illetve abban, ahogy átvesszük testünkkel azokat a bizonyos rezgéseket, amit zeneként ismerünk.
Ez a cikk feladta a leckét, de ahogy látom, nem csak nekem.
Az biztos, hogy nem a táncról szól.
Bence írta:
Mi lenne ennek az értelme? Miért okozna élvezetet? Miért van zene?
Egyesek azt mondják, a világot egy hang teremtette. A hang pedig rezgés. Vagyis akkor a teremtés egy bizonyos rezdüléssel kezdődött. Vagy az első rezdüléssel, netán az első ismétlődő amplitúdóval. A rezgés mindig a harmóniára törekszik, s mint olyan az univerzum összes elemében megtalálható. A legalapvetőbb rezgás atomi, illetve az atomokat felépítő elemi szinten került eddig mérésre. Kiderült, hogy minden ami csak van, ugyanazzal a frekvenciával rezek. Mntha a teremtés viszhangja örződött volna meg lenyomatként.
Mi van, ha a tánc egy kapocs. A lélek és az anyagi test között. Amikor a lélek érzékeli az univerzum egységes rezgését, akkor megindul a tánc? Mint egy reakció az anyagi rezgés és a lélel kapcsolata közben? A végső harmóniára törekvés formája?
Szerintem lehet benne valami. Hiszen minden ember képes kapcsolódni harmónikus ritmusokhoz, még ha a nagy fene közös klturális szűrőkön keresztül nézve esetleg nem esztétikus vagy széles körben elfogadott.
Akkor azt is mondhatjuk, hogy a zene nem más, mint a belső rezgésünk visszhangjának helyreállítási igénye? Egy olyan belső lelki inger, ami a teremtés pillanatába kívánkozik vissza, amikor az anyag különvált?
Mindezt kutúrális máz nélkül.
Érdekes gondolat. Kíváncsi lennék, hogy ezt hogyan lehet összekapcsolni a Rendszer és a Játék elméleteivel. Vajon a játékon belül milyen szerepe van a táncnak? Mivel a lélek a játékos és a test az avatar, akkor a kettőjük kapcsolatának hangolása – a frekvenciák harmónikus összeegyeztetése – igencsak fontos tényező is lehet a megértés felé vezető úton?
Szerintem.
Az itt definiált Tànc nélkül nem tudnék élni. De kibővíteném a mozgásra. Minden ember másként mozog, lép, jár, gesztikulál…..és táncol, ahogyan az a lélekből és szellemből fakad. Másként nem tud. A test mindig igazat ,,mond”. :-)
kösz, hogy irtal egy ilyet.
Semmi mas a tanc, mint a lelkem szarnyalasa es a testböl kitörni akaras verdesese
es a zene hozza a segedeszköz vagy eppen a motivacio
tenkju
Akik láttak már autentikus muay thai (thai boksz) meccset, azok tudják, akik nem, azoknak meg mellékelek egy videót, amin láthatják, hogy a harcosok a küzdelem előtt mindig elvégeznek egy szertartást. Először körbejárják a ringet, végig húzzák a kezüket a köteleken, minden sarokban ütnek, rúgnak egy-kettőt. Aztán bekóvályognak középre, letérdelnek és elkezdenek mély meghajlásokkal könyök és karkörzéseket végezni, közben ütemesen rugóznak. Majd féltérden előre hátra ringanak, közben a hátsó lábukat emelgetik, ezt is mind a négy irányba. Végül felállnak és csinálnak pár térdkörzést. Mindezt tradicionális thai zenére (olyan szörnyű nyenyerészősre), így olyan az egész, mint egy rituális tánc.
http://www.youtube.com/watch?v=J34yf1pMbU4
Tudom, hogy pocsék a felvétel, de legalább minden eleme meg van és ezen talán az is látszik, hogy ez nem annyira misztikus, sokkal inkább funkcionális dolog. Ha ezeket a gyakorlatokat jól kivitelezik, akkor ez egy kiváló bemelegítés. Ráadásul közben teljesen „belakják” a ringet, megtapasztalják a szorítót (kiterjedését, tömegét, szilárdságát, színét, szagát, formáját, különböző részeit), aminek az a haszna, hogy így kényelmesebben, magabiztosabban és fesztelenebbül tudnak mozogni benne. Ezzel az is tudatosodik bennük, hogy ez bizony a fizikai világ, azon belül a csatatér és ez már a meccs, ahol a padló kemény, a kötél rugalmas (ha nekiesel, visszadob) és ott az ellenfél, akinél most gyorsabbnak, erősebbnek, ügyesebbnek kell lenni, ezért ideje most mindenre felkészülni és teljes egészében idekoncentrálni.
Lehet, hogy hülyeség a részemről, de én a tanulóimmal minden óra előtt elvégeztetek egy orientációs gyakorlatot. Megkérem, hogy menjen az ablakhoz és nyissa ki, (vagy csukja be, attól függ épp, hogy épp mi a logikus), húzza ki a függönyt, kapcsolja fel a villanyt, vegye fel a fűtést, stb. Mindezt azért, hogy megérkezés után kicsit még ismerkedjen a térrel, amiben van, hogy legyen benne egy tájékozódási képessége, hogy biztonságban, komfortosan érezze magát és az a tapasztalatom, hogy ez általában beválik. Megnyugszanak, és jobban tudnak figyelni.
balisto írta:
Kitörni??? Épp ellenkezőleg: birtokba venni.
Vagy amikor te táncolsz, nem azt érzed, hogy birtokba kellene venned egy testet? ;-)