A cím eredetileg sokkal nyersebb akart lenni, de túlzásnak éreztem. A fenti kérdést sokféleképpen fel lehet tenni, szociológiai érzékenységgel, kedvesen érdeklődve, döbbenten, sőt hisztérikusan is. Valamennyi variáció jogos lenne.
Mire vágynak az emberek? Ha gyakorlati, konkrét válaszokat kérünk, a leggyakrabban visszatérő motívumok (felmérések és saját tapasztalatok alapján) a következők: anyagi biztonság, siker a munkában, párkapcsolat a megfelelő személlyel, elismertség. Mindannyian vágyunk ezekre, kár lenne tagadni. (Persze, vannak, akik tagadják ezt, azt állítják, ők nem akarnak jól élni, nem akarnak profik lenni semmiben, nem akarnak vonzók lenni a másik nem szemében, de ezt csak azért mondják, mert már ötletük sincs arra, hogy hogyan érjék el.)
Akárhányszor azzal találkozom, hogy valaki, aki mindent megszerzett már a fentiek közül, öngyilkos lett, meghalt drogtúladagolásban, kórházba került drog- vagy alkoholmérgezés következtében, széttárom a kezem és azt kérdem: „Mi a f*sz hiányzik még ezeknek???”.
Elvis, a király, aki a fentebb részletezett álmok mindegyikét elérte, olyan magas fokon, hogy azok szimbólumává vált, éveken át drogfüggőségben szenvedett, majd meghalt 42 évesen. Neki vajon mi hiányzott ennyire?
Csapongva néhány név, ahogyan eszembe jut, sztárok, akik hatalmas vagyont szereztek, hírnevet, elismertséget, sikert a másik nemnél, mégis menekültek ez életük elől: Kurt Cobain, Mecaulay Culkin, Lindsay Lohan, Amy Winehouse, Eminem, River Phoenix, Johnny Depp, Whitney Houston, Vanilla Ice, Robert Downey jr., Snoop Dogg, George Michael, Drew Barrymore, Stephen King, Daniel Radcliffe (ő játszotta Harry Pottert), és még nagyon sokan, a zene, a film, a színház, a profi sport, az üzleti élet világából.
A fentiek között vannak, akik leküzdötték a függőséget, vannak, akik karrierjüket tették vele tönkre, vannak, akik belehaltak. Magyarokat szándékosan nem említettem a listán, mert hagyományos értelemben Magyarországon nincsenek sztárok.
A kérdés: „Mi a f*sz hiányzik ezeknek???”.
Sokféle válasszal próbálkozhatunk. A megbicsakló karrier indítja el a sztárt az úton, és nem tud megállni, nem kap meg egy díjat, vagy a bevétele visszaesik havi 2 millió dollárra, vagy találkozott egy nővel (férfival, ízlés szerint), aki nemet mondott neki… Ezek egyikét sem lehet komolyan venni.
A leggyakoribb rávágott válasz, hogy azért lesznek a felkapott sztárok drogfüggők és/vagy alkoholisták, mert nem boldogok. Szerintem ezt olyanok mondják, akik sosem kóstoltak bele abba a sikerbe, amibe egy sztár. Egy sztár nagyon is lehet boldog, átélhet olyan boldogságot, amit az átlagember nem.
A második leggyakoribb rávágott válasz az, hogy nem tudják feldolgozni a hírnevet. Mark Knopfler mondta: „A hírnév a siker ára”. Az tenné tönkre a sztárt, hogy nem tud lemenni a boltba? Fotózzák őket? És ez zavar egy exhibícionistát?
A harmadik leggyakoribb rávágott válasz, hogy ez csak talmi csillogás, csak az anyagi világ, és a sztároknak hiányzik a spiritualizmus. De a sztárság mennyiben akadályozná ezt? Ha egy hírességet foglalkoztat az ilyesmi, miért ne tehetné meg, hogy az élete egy részét ennek szenteli? Madonna azt mondta, hogy rutinná vált az életében a siker, miközben az élet nagy kérdései ugyanúgy nyomasztották, ezért kezdett el kabbalával foglalkozni, és ez adott neki mentális stabilitást. Ezt más is megteheti. Szerintem a legtöbb sztárban ugyanúgy nincs spirituális érdeklődés, mint az átlagemberek többségében. De lehet, csak nekem okoz problémát elképzelnem, amint Snoop Dogg spirituális kérdéseken töpreng…
A válasz a címben feltett kérdésre, szerintem az, hogy a siker valóban nyomasztó lehet abban az esetben, amikor az ember úgy érzi, hogy nem érdemli meg. Felkapnak egy tizenéves gyereket, aki hirtelen ott találja magát milliók rajongásának kereszttüzében, akkora pénzeket keres, ameddig elszámolni sem tud, és nincs semmilyen számára is hihető válasza arra a kérdésre, hogy miért éppen ő? Miért vele történik ez, miben más, miben több ő azoktól az emberektől, akik közt élte az addigi életét?
Bármit ki lehet találni, a végtelenségig lehet ideologizálni saját isteni kiválasztottságunkat, saját rendkívüliségünket, de azért az ember érzi, hogy ez nem igaz. A tehetség egy dolog, másoknak is van. A rengeteg munka megint csak olyan, ami nem egyedülálló. A megfelelő személyiség, szintén megtalálható sokakban.
Amikor néztem a moziban a Baljós árnyakat, arra gondoltam: „Hogy a fenében versenyezzek ezzel a gyerekkel?”. Anakin Skywalkert, a későbbi Darth Vadert, az akkor 10 éves Jake Lloyd játszotta. Tíz évesen a legfontosabb szereplője volt egy óriási költségvetésű filmnek, egy kultikus sorozat egyik részének, világsztárokkal játszott, egy élő legendának számító rendező keze alatt, és nem értettem, HOGYAN KÉPES Ő EKKORA SIKERRE ENNYI IDŐS KORÁBAN??? És én miért nem? Szerintem ezt a kérdést nagyon sokan feltették maguknak, és szerintem ő is megkérdezte magától.
Természetesen nem folytattam kiterjedt vizsgálatokat elképzelésem alátámasztása vagy cáfolata kedvéért, mert nem bírt számomra ekkora jelentőséggel, és sajnos nem a malibui luxusházam medencéje partján döglődöm kokainmámorban, mindenki által ismert névvel és fizimiskával (semmi jót nem látok a drogban, de egy ilyen élethelyzetben 1 db döntéssel minden rossztól megszabadulhatnék, és ez lenne benne a jó).
Akárhányszor azzal találkozom, hogy valaki, aki elérte mindazt, amiért milliárdok dolgoznak, öngyilkos lett, drogba vagy alkoholba menekült valami elől, vagy meghalt drogtúladagolásban, elgondolkodom. Mi a f*sz hiányzik még ezeknek???
Ti mit gondoltok?
F*szom se tudja.
Bennem ez a kérdés sose merült volna fel.
Vajon mi hiányzott nekik, ami miatt ebbe az irányba tévedt az életük? Valószínűleg nem csak azt kapták meg, hanem sok minden mást is. Madonna azt is mondta, hogy a szüzességét, meg sok mindent mást is odaadott még a karrierjéért. Mi van, ha egy idő után besokall az ember? Ha a csúcson jön rá, hogy neki igazából nem is ez kellett?
A Jövő hírnöke c. Kevin Costner filmben van egy alak, aki korábban sztár volt, a világvége után pedig egy kis közösség polgármestere, vagy valami ilyesmi, és azt mondja, sokkal boldogabb így. Ha már fenn vagy a csúcson, az olyan bizonyos szempontból, mint egy börtön, mint az ördöggel kötött szerződés: nincs kiszállás, mindenki ismeri az arcod és a neved. Michael Jackson is valahol az arab emíreknél vagy hol élt, miután megzuhant a karrierje, mert egy ilyen kaliberű embernek gyakran nincs hova mennie. Ott van Winona Ryder, aki kicsinálta magát, és azóta azért nem kap filmfőszerepet, mert a biztosító társaságok nem kötnek rá biztosítást, anélkül pedig senki nem forgat vele. Hova bújjon, mit kezdjen magával? Nem volt olyan szerencsés, mint Robert Downey Jr, akinek, miután kijött a börtönből, Mel Gibson állta a cehet, hogy eljátszhasson egy szerepet. Ha elqrja RDJ, Mel bácsi kb. belebukott volna anyagilag, de nem úgy lett.
A sztársághoz sok esetben olyan dolgokon át vezet az út, hogy régen kifordult önmagából és meghasonlott az, aki felért a csúcsra. Ha a marketinggépezettel a háta mögött vitték fel, akkor erre szerintem hatványozott esélye van, szemben azzal, ha valaki egy cél által mozgatva felküzdötte magát oda.
Sok fiatal akar sztár lenni, és ha egy menedzser meglátja egy csini pofiban a lehetőséget, akkor nem jószolgálati tevékenységként csinál belőle sztárt, hanem jól megfontolt önös érdekből. Ha a kicsike nem bírja a nyomást, ezer másik jelentkezik a helyére, nem fognak a backstage-ben utána sírni.
Ahogy a Tankcsapda énekli: “Hosszú az út, rohadék nagyon, de ha igazán akarod, én hagyom…” A csúcson rohadtul süvít a szél és qrva nagyot lehet zúgni onnan.
Nekem a nagyapám és az apám is ismert ember, gyerekkorom óta országosan és világszerte ismert emberek között mozgok. Tudom, milyen ez, és hogy miért nem akarom, hogy közismert legyen az arcom. Csak az kérdezi meg, hogy mi hiányzott még ezeknek, aki nem tudja, milyen ott.
Snoop Dogg az élet nagy kérdésein agyal, ezen jót röhögtem.
Culkin gyerekként keresett 11 millió dollárt állítólag, ha a szülei fenekére vertek az egésznek, megértem, hogy depis lett egy időre, de ezzel nem ért véget az élete. Valami csak maradt neki, hogy legyen miből finanszírozni a kokót. Mennie kellett volna tovább, volt neve, múltja, kapcsolatai, volt Mila Kunisa, ezek alapján érthetetlen a döntése.
Elvis 40 éves korára nagyon lerobbant, vesekárosodás stb. amik az életmódja, függősége következménye. Nagy arc lehetett, ettől még igaz lehet rá, hogy soha nem érezte jogosnak azt a sikert, amit elért.
Alkati kérdés szerintem, mi van az ember fejében, mit kell a pénzért, sikerért tenni, hogy az övé legyen, megérdemelje. Van olyan, aki szerint egy ötlet két papírlapra leírva ér kétmillió dollárt, ha megkapja, úgy gondolja, hogy megérdemli. Én kétmillió dollárért annyit melóznék, hogy jogosnak érezzem, hogy belerokkannék egészségileg + 10 évig dolgoznék érte. Ezek csak érzelmek, nem az igazság. Lehetséges, hogy az a két papírlap minden szempontból sokkal többet ér, mint az én 10 éves robotolásom.
Nem izzadságcseppekben vagy kockázatban kellene az értéket mérni, hanem valami másban, mennyi embernek teszi könnyebbé az életét, mennyi ember érzi jól magát miatta stb.
Emu írta:
Szerintem a cikk nem a sztárságról szól, hanem a sikerről. Ha mindent elérsz, amit akarsz, mi elől menekülsz a drogba? Ha búvár vagy, a hírnév más, mint egy színésznél, de ott is van hírnév. Az egyik legjobb szakember vagy, elismernek, megfizetnek, kényelemben élsz a családoddal, a legjobb párod van, akit elképzelhetsz, miért lennél drogfüggő?
@ Great:
Szakemberekről nem nagyon volt szó a cikkben, csak sztárokról.
“a legjobb párod van, akit elképzelhetsz” – fú, itt valami nagyon nagy kavar van:) Csak azért, mert nagyon jó/híres nőd/pasid van, attól még nem lesztek alapértelmezetten boldogok.
Többször eszembe jutott a cikk során a Keresztapából (a könyvből, nem a filmekből) több részlet. Pl. ott van például az ünnepelt szőke filmcsillag, aki egy ribanc: “Odaadta magát az utolsó sminkesnek is, ha jól csinálta meg az arcát”. Ez a legjobb pár? Ilyen életre vágyott a nő, ezért lett sztár?
Másik példa a Keresztapából az angyalarcú kislány, akit az anyja odadob a pedofil producernek, hogy egyengesse a gyermeke későbbi karrierjét. (ennek a producernek az ágyában lesz a levágott lófej később)
Duncan könyveiben is van szó egyre keményebb drogokhoz nyúló sztárokról. Ott az a srác, aki azt kiálltja “Szabadság!” , mielőtt öngyilkos lesz. Ők miért teszik?
És végül a Nickelback-től a Rockstar című szám:
I’m through with standin’ in lines to clubs I’ll never get in
It’s like the bottom of the ninth and I’m never gonna win
This life hasn’t turned out
Quite the way I want it to be
(Tell me what you want)
I want a brand new house on an episode of Cribs
And a bathroom I can play baseball in
And a king size tub
Big enough for ten plus me
(Yeah, so what you need?)
I need a credit card that’s got no limit
And a big black jet with a bedroom in it
Gonna join the mile high club
At thirty-seven thousand feet
(Been there, done that)
I want a new tour bus full of old guitars
My own star on Hollywood Boulevard
Somewhere between Cher
And James Dean is fine for me
(So how you gonna do it?)
I’m gonna trade this life
For fortune and fame
I’d even cut my hair
And change my name
‘Cause we all just wanna be big rockstars
And live in hilltop houses, drivin’ fifteen cars
The girls come easy and the drugs come cheap
We’ll all stay skinny ’cause we just won’t eat
And we’ll hang out in the coolest bars
In the VIP with the movie stars
Every good gold digger’s gonna wind up there
Every Playboy bunny with her bleach blond hair
And well, hey, hey, I wanna be a rockstar
Hey, hey, I wanna be a rockstar
I wanna be great like Elvis without the tassels
Hire eight body guards that love to beat up assholes
Sign a couple autographs
So I can eat my meals for free
(I’ll have the quesadilla, ha, ha)
I’m gonna dress my ass with the latest fashion
Get a front door key to the Playboy mansion
Gonna date a centerfold that loves
To blow my money for me
(So how you gonna do it?)
I’m gonna trade this life
For fortune and fame
I’d even cut my hair
And change my name
‘Cause we all just wanna be big rockstars
And live in hilltop houses, drivin’ fifteen cars
The girls come easy and the drugs come cheap
We’ll all stay skinny ’cause we just won’t eat
And we’ll hang out in the coolest bars
In the VIP with the movie stars
Every good gold digger’s gonna wind up there
Every Playboy bunny with her bleach blond hair
And we’ll hide out in the private rooms
With the latest dictionary of today’s who’s who
They’ll get you anything with that evil smile
Everybody’s got a drug dealer on speed dial
Well, hey, hey, I wanna be a rockstar
I’m gonna sing those songs that offend the censors
Gonna pop my pills from a Pez dispenser
Get washed-up singers writin’ all my songs
Lipsync ’em every night so I don’t get ’em wrong
Well, we all just wanna be big rockstars
And live in hilltop houses, drivin’ fifteen cars
The girls come easy and the drugs come cheap
We’ll all stay skinny ’cause we just won’t eat
And we’ll hang out in the coolest bars
In the VIP with the movie stars
Every good gold digger’s gonna wind up there
Every Playboy bunny with her bleach blond hair
And we’ll hide out in the private rooms
With the latest dictionary of today’s who’s who
They’ll get you anything with that evil smile
Everybody’s got a drug dealer on speed dial
Well, hey, hey, I wanna be a rockstar
Hey, hey, I wanna be a rockstar
Másik nézőpont, hogy hogyan lesz elcs#szve a dolog valahol útközben:
Pink: Don’t let me get me
Never win first place, I don’t support the team
I can’t take direction, and my socks are never clean
Teachers dated me, my parents hated me
I was always in a fight cause I can’t do nothin’ right
Every day I fight a war against the mirror
I can’t take the person starin’ back at me
I’m a hazard to myself
[Chorus]
Don’t let me get me
I’m my own worst enemy
It’s bad when you annoy yourself
So irritating
Don’t wanna be my friend no more
I wanna be somebody else
I wanna be somebody else, yeah
LA told me, “You’ll be a pop star,
All you have to change is everything you are.”
Tired of being compared to damn Britney Spears
She’s so pretty, that just ain’t me
Doctor, doctor, won’t you please prescribe me somethin’
A day in the life of someone else?
Cause I’m a hazard to myself
A cikknek lehetne az alcíme az is, hogy:
-Mi elől menekülsz?
Janis Joplin, Jimmy Hendrix, Jim Morrison, Heath Ledger. Csak egy pár név, aki menekült valami elől. Aztán fiatalon meg is haltak mind. Mind függők voltak. Valamelyikük az alkoholt mások meg drogot tekintették menekülési eszköznek/mentsvárnak. Ezek az emberek sztárok voltak. Szupersztárok. Mind sikeresek/gazdagok/híresek voltak. A puszta jelenlétük milliók ovációját váltotta ki. Mégsem stimmelt velük valami. Volt valami az életükben, ami miatt a menekülő útra vezető eszközökhöz nyúltak. Elviselni valamit, amit drog és pia nélkül nem tudtak volna. Talán a hirtelen jött sikert nem tudták feldolgozni. Nem tudni. Már nem lehet megkérdezni őket.
Minden előadó (szándékosan nem használtam a művész előtagot, mert csekély a száma azoknak akik és amit művelnek azt művészi szinten teszik/tették) exhibicionista valamilyen szinten. Amit Duncan is ír, hogy egy exhibicionista miért tart attól, hogy milliók szeretnék látni/hallani/érinteni vele együtt sírni és nevetni? Hisz erre vágynak/uk, hogy elismerjenek sikerek/gazdagok legyünk, de amikor megkapjuk valami (nem mindenkiben, de az esetek többségében) megváltozik bennük/bennünk. És akkor jönnek az örömforrás pótlók. Drog, pia stb.
Jim Morrison mondta egyszer:
„A legtöbb ember olyannak szeret, téged amilyennek akar, hogy legyél. Megtartani ezt a szeretetet nem könnyű. Mindig olyannak lenni, amit elvárnak tőled. Biztosan meg is kapod ezt a szeretetet, ha jól színészkedsz. Ez az igazság.”
Azt mondja a „kirgíz” erre: that’s the point!
Nem csak a felső tízezer zuhan meg. A társadalom alsóbb rétegeiből kerül ki a legtöbb drogos. Ők miért nyúlnak az anyaghoz? Mert nem sikeres az életük? Nincs fényűzés/csillogás/fanfár/harsonaszó? Ezek az embertípusok ha el is érnék a sikert ugyanúgy narkósok lennének. Több mint valószínű….
Emu írta:
Akiket ismerek valamennyire a felsoroltak közül, azok profik, Elvis, King, Houston, Downey, George Michael stb. Egy sztársportoló profi abban, amit csinál. Eminemről jót nem tudnék mondani, de profi ő is. A szakemberség nem minden, de hozzátartozik a hírnévhez, az enyémhez is, ami csak szűk szakmai közegben létezik valemilyen szinten.
Nagy kavar tényleg van, mert nem írtam ilyet. A feleségem nem híres, nincsenek ilyen ambíciói, ettől még nekem a legjobb és tennem kellett azért, hogy megkapjam őt, valakinek lennem kellett az szemében. Ha nem tudtam volna megkapni sehogysem, akkor nagy bajban lennék.
Nehéz elképzelni egy sztárról, aki dollármilliókat keres, hogy odaadja magát az utolsó sminkesnek, ha jól csinálja meg az arcát. Inkább kirúgja, ha nem jól.
A Keresztapa nem a sztárság bibliája, ne hagyatkozz rá. Sokféle ember van.
A rocksztár, nem emlékszem a nevére, csak hogy öngyilkos lett Andan bojkotja miatt vagy mi. Én úgy keresem a pénzem, ahogyan megfelelőenek gondolom, amennyire értékelem magam és a munkámat, ezért használom a pénzem, nem vágom ki az ablakon. Egy sztár, aki nem tudja, mit kezdjen a pénzével, ami nem is az övé igazán, csak kapta, nagyon dilinyós lehet. Sokan úgy élhetik meg, mint a lottónyertesek, akik a statisztika szerint 5 éven belül rosszabb anyagi helyzetbe szoktak kerülni, mint a nyeremény előtt. Adj hatalmat egy kisnyugdíjasnak, aki belül nem elég jó a hatalomhoz és egy őrültet kapsz. Adj világsztárságot valakinek, aki belül egy senki és őrültet kapsz. Kevesen olyanok, mint Bono + Sting.
@ aelod:
Ahhoz kell érettség, ha egy családban többen is dolgoznak ugyanabban, a céljuk is ugyanaz, az egyiknek bejön a másiknak nem.
Mark Walhberg – Donnie Walhberg pl. Utóbbi indult jobban, aztán eltünt.
a siker a munkad eredmenyeben valo gyonyorkodest kene jelentse, de nem azt jelenti, inkabb celnak lett megteve, hogy legyen amiert dolgozz, kuzdj, harcolj, lehet azert mert a semmittevest vagy tetlenseget csak igy tudod elviselni. a gyonyorkodes a testednek nevezett bioszlaborban bizonyos kemiai reakciok soran jon letre energiat termel es szabadit fel, mondjuk adrenalint, vagy dopaminet, stb ami a tudatnak azt az erzetet adjaj , hogy jaj de jo. jelzem , hogy ezek drogok es elvonasa eseten fuggoseg alakul ki, olyan ertelemben , hogy egyre tobb kell belolle, ezert hat sikert sikerre kell halmozni mert azert sosem eleg belolle mert mindenki valamilyen fuggo valamilyen mertekben, igy aztan megy a termeles amennyi csak kifer a csovon ha tudatos ha nem, a bioszlaborban minden anyagra van receptor, fogadokepes termelokepes, es teszi a dolgat. ha az ember a sikerbol sportot uz, az ugyanaz mintha a drogozasbol sportot uzne, ami ugye nem a legegeszsegesebb mert ha tulterheles van tonkremegy a gep. igy aztan egy eleten at mindenkinek van eselye, hogy megtapasztalja, mikor mennyi eleg s mibol. a hianypotlast spiritualisan ugy hivjak hogy kielegites, kiegeszites. ezert ha valaki oriasi sikert er el elhasznalodik a jaj de jo erzest kivalto anyag es potolni kell, es potoljak az emberek barmivel barhogy barmilyen aron, kb ez a velemenyem
Great írta:
nem tudom én nem vagyok otthon a celeb hírekkel kapcsolatosan
erre is van példa persze: Ralf és Michael Schumacher stb. de én nem erről beszéltem
Még többet, még többet, még boldogabbat, még szebbet, még olyanabbat!
Ne menjünk messzire.
Én is függő vagyok.
A reggelim nem zabpehely vagy tojásrántotta, hanem sütemény. A vacsorám ugyanez.
És valamit keresek benne, a jót, meg hogy nekem jó legyen.
Lehet, hogy ők is, csak az ingerküszöbük van jóval magasabban, mivel többet tehetnek meg a vagyon miatt.
Azért a Drew Barrymore-on elgondolkodok, meg a Macula gyereken, hogy vajon honnan a fenéből jut eszébe egy GYEREKnek droghoz nyúlni???
Ott azért állt(ak) valaki(k) a háttérben, aki(k) odatolta(k) nekik a drogot, piát…
És szerintem minden sztár mögött vannak ilyenek. Mellett. Körülött.
balisto írta:
Szerintem tévedsz. Te amikor gyerek voltál kipróbáltad a cigit ugye? Állt melletted valaki aki tukmalta? Nem hiszem….
Volt idő mikor én is éltem droggal. Könnyűvel keménnyel. Egy este alatt elvertem a mostani fizetésem…
Elítélsz?
Nem ismerek egy sztárt sem közelről, így nincs személyes tapasztalatom velük kapcsolatban de nem hiszem, hogy ők más emberek lennének mint a többiek. A legtöbben azok közül akiket a drog meg a pia tönkretett valószínűleg a sztárság nélkül is hasonlóan jártak volna. Az életben többféle területen kell helytállni. Azt gondolom, hogy többnyire azok végzik közülük balul akik a sztárságukon kívül az élet többi fontos területében gyengék és elhanyagolják azt.
Egyetértek Duncannal, én is főleg ezekre a dolgokra vágyom. Viszont nem hiszem, hogy a sztárság lenne a legjobb út ezen prioritások elérésére. Pontosabban úgy gondolom, hogy van akinek beválik ez az út és van olyan akinek nem ezt kellett volna választania.
Szerintem alapvetően minden embernek van valami problémája, valami megoldatlan dolog, ami nyomja a lelküket, és ezek alól a sztárok sem kivételek, mert nem a sikerhez/pénzhez van kötve. Mindenkinek megvan a maga keresztje. Szerintem azt élik meg kudarcként, hogyha ez a mélyen gyökerező probléma a sztársággal sem oldódik meg. „Mindenem megvan de ezen nem tudok változtatni”, szerintem ebbe őrülnek bele és itt keresik a rossz kiutat a drogokban és az alkoholban.
aelod írta:
Arra csak a biróságnak van joga.
Ha már nem élsz velük,akkor az jó.
De ez a te dolgod.
Magánemberként pedig el is itélhet akár,de ahhoz meg neked nincs semmi közöd,hehe:))
@ aelod:
Én ismerek 9 éves dilert is,nemhogy egyszerű drogfogyasztót.
Szerintem aki gazdagon drogos,az az szegényen azért nem lett az,mert 1.nem tudta mi az. 2.nem volt rá pénze.
Egyébként krónikus időhiányban szenvedek ismét,de erről az egész kérdéskörről csak annyi jut eszembe,hogy aki szándékosan mérgezi magát,az az élet minden területén köcsög,mindegy hány számot énekelt el, vagy hány gólt rúgott.
Gyenge,jellemtelen,megbizhatatlan fasszopók a drogosok.Nincs kivétel.
Ez a véleményem.
De ebben a világban nekik is van helyük.
” Akárhányszor azzal találkozom, hogy valaki, aki elérte mindazt, amiért milliárdok dolgoznak, öngyilkos lett, drogba vagy alkoholba menekült valami elől, vagy meghalt drogtúladagolásban, elgondolkodom. Mi a f*sz hiányzik még ezeknek??? ”
Szerintem a tisztánlátásuk hiányzik .
Egyszerűen arról van szó , hogy ami hiányzik az embereknek azt nem lehet semmilyen világsztársággal , sem milliárdokkal pótolni . Gondolom az lehet , hogy amikor ezeket eléri valaki , még akkor is akkora űr tátong bennük , hogy mikor erre rájönnek, szépen megbolondulnak . :doctor:
Szerintem egy uj cel hianyzik nekik. Ha nincs celja az embernek, eleg nyomorultul erezheti magat. Valoszinuleg nem tudtak nagyobb celokat kitalalni, vagy nem gondolnak ra, hogy nagyobbakat is lehet. Kaptal egy Oscar dijat? Ok, csinaljd ujra es kapj egy masikat is. Megvan mindened? Szuper- akkor talald ki hogy segits annak tobb milliard embernek akik meg eheznek a vilagon. A gyerek sztaroknal a szuloknek kene esznel lenni es figyelni rajuk. Hollywood-ban nem nehez droghoz es alkoholhoz jutni, de ha tudja a gyerek egesz koran, hogy miert nem jo, akkor nem nyul majd erte olyan konnyen, ha kesobb valami nehezsege lesz vagy unatkozik. Szerencsere amit latok az az, hogy a sztarok nagy tobbsege nem lesz drogos, nem lesz ongyilkos, csak a media azokat szereti mutogatni akik ezt az utat valasztjak.
Duncan, ezt kérdezed:
” Mi a f*sz hiányzik még ezeknek???
Ti mit gondoltok?”
Nem tudják tudatosan, de szerintem Duncan a Te tested hiányzik nekik. :)
A sztár attól sztár, hogy szem előtt van, nagyjából mindenki tudja (ha a média által jelentősen elferdítve is) hogy milyen ember lehet. Rengeteg filmcsillag van -bár pont ezért nem beszélnek róluk annyit- aki nem heroinista, nem buzi, nem alkoholista. Pl. Phil Collins, DeNiro, Terence Hill, és reggelig sorolhatnám a nem aberrált hírességeket. Nekik vajon mi hiányzik?
Ugyanazok talán, mint bárkinek. Kicsit több nyugalom, több szabadidő a családdal, élvezettel teli munka… Ne feledkezzünk meg róluk sem. Minthogy azokról sem, akik átlagemberként ugyan ezt teszik kicsiben, mint Whitney Houston, Amy Winehouse. Közülünk is és közülük is bárki keveredhet rossz társaságba, és ha nem ismeri fel, itt is ott is vége lehet a dalnak, legfeljebb nem blogolnak rólunk :-).
Thirdeye Magister írta:
Komolyabbra fordítva a szót (és nem Duncan csodálatos testét emlegetve… :chic: )
Ahogy olvastam az érdekesebbnél érdekesebb hozzászólásokat, nekem is beindult a fantáziám és gondoltam én is leírom, hogy ez, meg ez, meg ez… blablabla
Azután megláttam valamit…
Gondoljatok csak bele… Felkapott sztár lesz, és gyakorlatilag egyik pillanatról a másikra hihetetlen mennyiségű pénz hullik az ölébe, milliószoros figyelmet kap…
Szinte azonnal egy eddig számára ismeretlen terepre kerül…
Felkészületlenül…
Eszközök nélkül…
Szinte a túléléshez szükséges legminimálisabb tudás és dolgok nélkül…
Te mit tennél, hogyha a 45 fokos óceánpartról egy szál fürdőgatyában mondjuk egy -50 fokos tundrára kerülnél szinte minden átmenet nélkül…
Nem tennél meg minden annak érdekében, (mivel lövésed sincs, hogyan éld túl) hogy azt hihesd, még mindig a jó meleg óceánparton sütkérezel? (Drog, alkohol…)
Persze most azt gondolom, hogy én nem tennék ilyet? Őszintén.. Fogalmam sincs, mit tennék ha holnaptól mondjuk 5 milliárd forint lenne a bankszámlámon, mindenki az én seggemet nyalná, mindenki velem akarna egy fotón szerepelni, mindenhonnan azt hallanám, hogy én vagyok a legfaszább csávó az egész világon, stb. stb.
De talán a megszokott kis élete hiányzik neki. Amikor még csak álmodozott minderről…
Szegények kiképzés nélkül vették át a botkormányt 10.000 méter magasan… Csoda, ha lezuhant velük a repülőgép???
@ Corsair:
Ki fogom írni a háttérre, hogy EZ EGY HETERO OLDAL! :chic:
Great írta:
Én most alakítom magam ezen a téren. Családból hoztam magammal, nem könnyű valóban megszabadulni tőle.
Emu írta:
És? Jobb egy tahónak a házibulin? :)
Kétszázmilliós vagyonnal és világsztárként jön rá, hogy ő közértes akart lenni? :D Az ember eltévedhet útközben, de ettől még megtörténhet, hogy ahová elkeveredett, az jobb, mint ahová tartott, és változhat is, kitalálhat menet közben jobbat.
Az egyik, ami kinyírhat valakit, szerintem az, ha rájön, hogy mekkora a felelőssége, vagyis, hogy sztárnak lenni nem a megélhetés egyik formája, hanem sokkal több annál. Egy drogos világsztár a világ egyik legsikeresebb drogügynöke, ha leszokik, esetleg ül egy kicsit, az egy dolog, de mi van a kárral, amit okozott példamutatásával? Ha netán valaki egy ihletettebb pillanatában belegondol ebbe, az fájhat.
Én meg azt mondom, hogy általában mindenki menekül a felelősség elől, meg azt is, hogy nehogymár azon az alapon osztályozzuk az élet dolgait, hogy mi tesz boldoggá és mi nem.
Miutám hónapokig törtem magam egy nő kegyeiért 20 évesen, akit egy csettintésre megkapott az ő nagy bálványa, nem tudnék könnyeket hullatni a sanyarú sorsuk miatt. Ettől még természetesen érett személyiség kell hozzá.
Nem tudom, hogyan volt ez, de bárhogyan is, ezek nem véletlenek, ahogyan az emberi kapcsolatok és a referenciák sem. 2012-ben már Robert Downey jr volt a legjobban kereső sztár. A múltja után meg nekem eléggé furcsa, hogy közel az 50-hez így néz ki.
Gépezet nélkül nem lehet. Dolgozni, alkotni, szerepelni stb. egy dolog, ezt eladni egy másik szakterület. Vagy másfél éve azt kutatjuk, hogyan futnak be az emberek, és még 1 db példát sem találtunk berobbanásra. Pedig ezzel van tele a média. Britney Spears például nagyon fiatalon lett sztár, de már akkor jelentős múltja volt, mivel még járni alig tudott, de már ott állt a színpadon és énekelt.
Ha neked tetszik az a szint, ahol élsz, és félsz attól, hogy feljebb juss, részemről rendben. Én jó akarok lenni abban, amit csinálok, sőt a legjobb, és történetesen olyan területen dolgozom, ahol a jó-ság vagy legjobb-ság nem azzal jár, amivel egy könyvtáros vagy asztalos esetében.
Nem tudom, kire gondolhatsz, milyen ünnepelt világsztárok vesznek körül?
Igaz, nem tudom. Ha te nem voltál ott, akkor te sem. Vannak jó példák is, említettek ilyeneket. Sting, Phil Collins, Bono stb. Vajon mi a különbség egy Sting és egy Amy Winehouse között?
Ezek az emberek ugyanolyan hús-vér emberek, mint mindenki más. Tele van a fejük kétségekkel, kérdőjelekkel az élet kis és nagy dolgaival kapcsolatban, önmagukkal, a saját tehetségükkel kapcsolatban. Ki ne érezte volna már közületek azt az érzést, amikor az embert elborítják a kétségek, hogy vajon jól csinálom-e a dolgomat? Helyes-e az, amit teszek? Ez-e az én feladatom a világban?
Egy ilyen “kétségbe esett” emberi lényt nagyon könnyű fogságba ejteni drogokkal, ha az érzelmi mélypontja alján valamelyik “szerető, jó barát” odaadja neki azzal, hogy ez majd segít feloldani a feszültséget…
Milyen ember az, aki egy 8-10 éves gyereknek drogot ad???
Erről eszembe jutott, hogy az egyik kedves ismerősöm azt találta mondani, hogy ha valaki azt mondja neked, hogy “Én csak a javadat akarom”, akkor arra az a megfelelő válasz, hogy “Én viszont nem adom oda.”
Valóban fentről nagyot lehet esni, ha az embernek nincsenek meg a vészforgatókönyvei arra, hogy mit fog kezdeni magával, ha …. eléri a céljait vagy kiesik a producerek kegyeiből.
Audrey Hepburn például az UNICEF nagykövete lett, és afrikai gyerekeknek segített.
Szóval mi a f@sz hiányzik ezeknek? Sorolom:
1. Stabil adatok az élethez
2. Valaki hajítsa már ki a vérszívókat a környezetükből
3. Célok, célok, célok, és a megvalósításukhoz vezető út elképzelése
Lényegében a sikert mindenki másképp éli meg. Egyszerű emberi észjárással (vitatkozhatnánk azon persze hogy mi egyszerű és mi emberi) nehéz felfogni azt, hogy egy híres ember valójában mért nem örül annak amije van, hisz gyakorlatilag mindene megvan. Na de mért nem elég ez? Túl kapzsi az ember? Vagy még többet akar? Vagy rájön, hogy valójában nem ez kell neki? A világunk tele van ellentétekkel, visszavezethetném ezt oda, hogy soha nem azzal vagyunk megelégedve amink van(lásd pl. göndör és egyenes haj párbaj :-) ), hanem mindig más, jobb kell, ha az megvan az sem elég, vagy rájövünk arra, hogy nem is erre volt szükségünk. Szerintem a híres ember annyira elfogult, hogy neki épp jó vagy nem, hogy nem is próbál tenni a helyzete ellen semmit, inkább rácáfol, mintha kihívná a sorsot és azt mondaná neki: te mindent megadtál én úgyis belehalok (nem mintha maga a halál válogatna)…
Corsair írta:
:laugh: Hát valószínűleg ennél a pontnál érzik meg , hogy mekkora átverés ez .
Lehet hogy a lelkük , vagy a felsőbb énjük , vagy mi ráébreszti őket , hogy hazugságtengerben fürdenek .
Igen , biztos felkészületlenül is éri őket . Főleg azt nem tudják , hogy csak felhasználják őket bizonyos háttérerők , amiknek csak az a fontos hogy mozgásban tartsák az emberek elméjét . Mindegy nekik , hogy azért figyelnek az emberek az ilyen ” kiválasztottakra ” mert nagyon jók , vagy nagyon gáz lett az életük . Csak a figyelem kell .
Érdekes , hogy elalélnak az emberek a milliárdoktól , hogy jajj mit csináljanak vele .
De ez csak gyerekjáték :-)
A halhatatlanság , és az emberfelettiség az már valami ! 8-)
aelod írta:
Nem.
Csak en nem eltem ilyennel.
A cigit meg 21 evesen, tukmalasra probaltam csak ki.
Es eletemben összesen az az egy szal (annak is csak a fele) volt a szamban, kezemben.
A drogokat sem probaltam ki.
Szivtak mellettem. Mondtam, hogy nekem adjatok inkabb csokit, gyerekek, legalabb nem kell veszekednem erte.
Embere mindenkeppen valogatttya…
Thirdeye Magister írta:
Teljes mertekben egyetertek.
Ha ezek lennenek a birtokomban, biztos maskepp nezne ki az eletem.
Mondjuk, mar reg nem elnek a bodlogtalansagtol…
:)
boszizsu írta:
Na, itt most, ebben a kommentedben, nekem ez volt a legertekesebb, szamomra hasznosithato fordulat.
Kösssz, boszi.
balisto írta:
Ennyi.
Fiatalon az ember minden hülyeségben benne van.
Partydrogok voltak ezek, felni, spuri, kóla, zsálya. Pszichedelikushoz vagy tűhöz nem nyúltam.
Soha nem lettem függő vagy ilyesmi. Megy a népbutítás, hogy a marihuána után már egy lépés a hernyó. Hát qrvára nem. És két cigitől/csíktól sem leszel függő.
Nem a drog mellett beszélek. Épp ellenkezőleg.
Aki függő az egy 0, egy senki, gyenge sz :-) r alak.
A probléma ezeknél a félrecsúszott embereknél (nem csak a sztároknál hanem a többinél is) nagy részben a hibás önértékelésben keresendő.
Erről már beszélgettünk pár hónapja más témákban. Ha valaki nagyon a külsőségekhez köti az önértékelését viszont belül értéktelennek tartja magát az állandó belső bizonytalanságban él. Amint az élete úgy alakul, hogy a külső értékelési forrás elkezd apadni előjön az amit belül magáról hisz, hogy egy értéktelen senki. Elég csak pár apró kudarc egy kisebb hullámvölgy a karrierben és már meg is jelenik a rossz érzés.
Mivel fél, hogy szembesül azzal aminek belül tartja magát, félni fog a további kudarctól és elkezdi kerülni azokat a lépéseket, teendőket amelyeket a karrierje érdekében tehetne. Tudja, érzi, hogy mit kellene tenni de a félelem erősebb és menekülésre készteti. Van aki pótcselekvésbe menekül, van aki szektába, más alkoholba, drogokba stb. Belekerül egy lefelé tartó spirálba és minél tovább marad benne annál mélyebbre jut.
Az a dolog fifikája, hogy a belső önértékelést nem könnyű megváltoztatni mert nagyrészt fiatalkorban alakul ki, nevelés, egyéni beállítottság és külső történések hatása által. A gyerekkori hatások a legerősebbek, gondolom ezt a természet alakította így. A legtöbbször már nem emlékszünk a konkrét dologra ami okozta de az érzés és a gondolat amit kivált automatikusan előjön hasonló szituációkban. Mivel a legtöbb ember erről nem tud, nem érti a mechanizmust, nem is tud tenni ellene.
Viszont aki tud is róla annak sem könnyű megváltoztatni. Minden nap figyelni kell rá és dolgozni rajta. Apró kis dolgoktól haladva az összetettebb bonyolultabbig. És mindennap emlékeztetni kell magát, hogy ő értékes ember függetlenül attól, hogy mi a szakmája, hogy néz ki, mit csinál és mit birtokol. Önmagáért értékes nem a tárgyai a külseje és a képességei miatt. Ezért nehéz ezen változtatni mert mindennap szembejönnek azok a nehézségek amelyek újra és újra előhívják a régi beidegződéseket.
Az vagy akinek hiszed magad! Sokan félreértik ezt és kamupozitív szövegeket nyomnak maguknak a különböző hurálegyünksikeresek magazinok és könyvek hatására. Kövér nők állnak a tükör előtt és a sovány vagyok és szép szöveget ismételgetik becsapva önmagukat. – Bevonzom a pénzt meg a sikert a nők rajongnak értem, mondja magának egy munkanélküli, tartozásokkal teli a kinézetét elhanyagoló férfi akinek a jobbkeze a barátnője esténként.
Putyin cár nagyon találóan megfogalmazta a lényeget nemrég:
Képzeld el,hogy van egy letéti zsákod
Tedd bele a nevedet. A személyazonosságodat.
A törekvéseidet.
Az álmaidat.
A civil ruháidat.
Azt,amit a lelkednek hiszel.
Tudod ki vagy te?
Aki ezután kívülről nézi a letéti zsákot, az vagy valójában.
Ha ezt a valakit egy senkinek tartod akkor valójában egy senki vagy ha ezt a valakit értékesnek tartod akkor értékes vagy.
Erről szól az Eredet című film lényege. Lemenni a mélybe és megváltoztatni azt az alap valamit amitől az összes többi fontos döntésed 180 fokos fordulatot tesz.
A lét értelme hiányzik nekik is – nem a siker.
Az emberi lét értelme még hosszú ideig kimunkálás folyamatában lesz.
Az ember szabad…
minden kísértés meg kell hogy érintse és meg van benne az erő, a készség hogy felül-emelkedjen (saját) szubjektív valóságán – megértse, hogy mi zajlik benne és mi folyik körötte…
és annak fényében hozza meg döntéseit – nem-pedig egy igen-nem “választási mechanizmusba- kényszerítve”.
prolizoli írta:
Neked nem sok önbizalmad lehet, ha ebben kell hinned.
A valóságban semmit nem adnak ingyen és ez így jó.
@ Nietz-senki:
A lét értelme a siker. A többi ábrándozás, ami nem vezet sehová.
Tévében láttam egy jógit, aki évek óta ül egy oszlopon és emberek járnak hozzá, mert nagy bölcsnek tartják. Remélik, hogy valami megérinti őket a jógi magasztos lényéből. Nagyot tévednek! Ez csak egy szerencsétlen bolond, aki azt tudja tenni az ennivalóért, hogy ül egy oszlopon! A legnyomorultabb része a show-businessnek, de mindössze ennyi.
Az én világomban az ilyet lerúgnák az oszlopról, hogy takarodj el tanulni és dolgozni vagy halj éhen. :)
Thirdeye Magister írta:
És ha a világsztárság és a milliárdok hiányoznak valakinek? :)
aelod írta:
Nem próbáltam ki. Álltak mellettem, akik tukmáltak.
El. :)
annamari írta:
Annyi önbizalmam valószínűleg nincs mint neked ;-)
Ezzel egyetértek csak nem értem, hogy mit akarsz vele mondani.
A sztár olyan árucikk, amit jelenleg könnyű eladni egy bizonyos közösségnek. A U2-t könnyű eladni, Biebert is könnyű, de nem ugyanannak a közönségnek.
A nagy hírnév nem természetes, a legnagyobb fáraók, királyok, uralkodók sem voltak soha olyan ismertek, mint ma néhány gyerek, akit azzal tudnak eladni, hogy aranyos a hangja vagy a mosolya. Ma olyan semmiségekkel lehet valaki sztár, amivel régebben megélni sem tudott volna és ma sem tudna a marketinggépezet nélkül. A sikereire őrültségeket találhat ki, kisugárzás és más ostobaságok. A gépezet elengedi, hirtelen magára marad és megérzi, mennyire teheteten. Egy ideig még jár a médiába, hogy egy kis pénzért elmesélje, hogyan szereti a kakaót, de lassan mégis elfelejtik és nem jön több pénz a mosolyából. Mása nincs.
A rocksztár a buli végén megnézi a jelentkező csajokat és kiválasztja, kiket akar meghúzni, megteszi és hazamegy a menő házába a menő autóján. De mindemellett a lemezkiadó cégének csak az egyik alkalmazottja, ott nem tud dominálni. Ha befeszül ettől, veszíthet, sokat. A színpadon ő az isten, máshol nem. Ettől is megborulhat, ha nem látja át, hogyan is jött létre az ő sikere.
@ prolizoli:
Egy magabiztos ember nekimegy a világnak, nekimegy az űrnek, nekimegy a tudományos rejtélyeknek, nekimegy a godzillának, azzal a meggyőződéssel, hogy nyerhet, nem a lyukban heverészik önmagától eltelten. :)
Arra akartam utalni, hogy az önbecsülésért is megdolgozol, nem ingyen van az sem.
annamari írta:
– ez (szerencsére csak) számodra evidencia.
(Én elhiszem, hogy Nálad így működnek a dolgok és ítéletek.)
Az ember (lelki-szellemi) fejlődéséhez kell: a figyelem, az élet-tapasztalása és az önálló gondolat (érték-ítélet). (ezek bármelyike kimarad – nem állhat elő teljes élet)
… a nagyvárosi ember életéből kimarad a figyelem, a remete számára elmarad az élet (és így tapasztalása), a hívő életében nincs helye a saját értékítéletre alapuló gondolatnak.
– ezeket az észrevételeket (és összefüggéseket) már nem először írom le.
Nincs rálátásom az oszlopos szentek életére – ezért nem mondok róla semmit – de azt gondolom: nekik egyéb (tapasztalati) hiányosságaik vannak.
Az élet teljessége fontos ügy; de nem a materializmusba-fojtott élet teljessége – ugye ennek cél-tévesztettsége vezet a legkülönfélébb (materialista) telhetetlenségekhez.
annamari írta:
Annak az autonómiája erős, Aki le mer mászni az “elefántcsont-toronyból” (ki mer lépni saját korlátai közül – saját értékrendjéből).
Nem szerencsés – amit mondasz – de még az nem nagy katasztrófa…
az sokkal nagyobb katasztrófa volna – ha a Te értékrended hirtelen nagy teret hódítana (minél több ember – annál nagyobb katasztrófa).
Abban az értelemben – ahogy Emánuel Kant gondolta.
Lehet, hogy félreértetted – a Te világodat.
Nietz-senki írta:
Ez az eddigi legjobb komment, amit olvastam tőled. Nem mindenben értek vele egyet, ettől még tetszik, főleg ez a két sorord.
Én hiszek a lélekben, a reinkarnációban, látom, hogy végső soron az emberi élet üres, de nem látok elérhető emberfeletti célokat, csak fontoskodó őrülteket, akik figyelemre éhesek. Gyakorlatias ember vagyok, nekem egy meditáló ember egy ember, aki ül. Ha látnám, hogy ez vezet valahová, akkor érdekelne, belevetném magam, de nem látom. A nagymester, aki szent, aki bölcsek reinkarnációja, lefogy az elégtelen táplálkozástól nekem azt mutatja, hogy nem ért el eredményt, hiszen fogy az elégtelen táplálkozástól, mint akárki más.
Az még nem materializmus, hogy valaki olyan tevékenységet folytat, aminek lekövethető az eredményessége vagy az eredménytelensége.
A siker csak azt jelenti, hogy érvényesül a döntésed. Ha nem révényesül a döntésed, akkor vagy egyáltalá?
annamari írta:
Volt tök régen valami ácsmester és annak egy fia aki ezt mondotta volt:
„Az vesse rá az első követ, aki bűntelen közületek!”
„Én sem ítéllek el. Menj, de többé ne vétkezzél!”
Mert továbbra is csak alkalmazottak.
A válasz a címben feltett kérdésre, szerintem az, hogy a siker valóban nyomasztó lehet abban az esetben, amikor az ember úgy érzi, hogy nem érdemli meg. /
Kutyagumi üzeni, hogy jó irányban gondolkodsz, eddig tökéletes a meglátás. 8-)
Meglepődnél, ha tudnád, hogy mi minden jár Snoop Dogg fejében…. Ezt már én mondom és mindjárt meg is magyarázom, hogy miért.
Az emberek alapvetően jó szándékúak, szeretnének helyesen cselekedni. Ha azt érzik, hogy rosszat tettek, vagy tesznek, akkor igyekeznek magukat leállítani és megakadályozni abban, hogy ez a továbbiakban előforduljon. Nagyon sok bűnöző ezért bukik le, mert olyan hibákat követ el (néha kimondottan banálisakat), hogy a nyomára akadjanak, azért, hogy leállítsák és megbüntessék. (A Viszkis esetét talán mindenki ismeri, de itt egy másik példa is: http://www.ma.hu/webbulvar.hu/174939/A_noi_oltozot_filmezte_a_perverz_zsaru
és ilyenekből sok van.)
Az önpusztító életmód mögött is az áll, hogy az illető ki akarja magát vonni a forgalomból, mert úgy érzi, hogy nem elég jó, nem tud megfelelni az elvárásoknak, megadni valamit azoknak az embereknek, akik számítanak rá. Ez a sztárokra (egyáltalában a híres és népszerű emberekre) fokozottan igaz, mert ők sokkal szélesebb körben ismertek, nagy figyelem összpontosul rájuk, ezért feléjük nagyobbak az elvárások is. Elvégre ők példaképek, olyan emberek, akiket tömegek figyelnek és másolnak, mert olyanok akarnak lenni, mint ők. Nehéz ám ezzel szembesülni és még nehezebb kezelni. Sokaknak nem is megy, mert úgy gondolják, az ő életfelfogásuk, életmódjuk, szokásaik nem követendők és már túl késő változtatniuk rajta, vagy bármit is tenni ellene. (Erre a legkézenfekvőbb példa Amy Winehouse.)
Az már egy másik kérdés, hogy valóban rossz, vagy kevés-e az, amit csinál, a lényeg, hogy mit gondol róla. Ha annak gondolja, akkor már beindul a leépítő mechanizmus. Ez egyébként nem csak drog, alkohol fogyasztásban, vagy öngyilkosságban jelenik meg, az ember nagyon kreatív abban, hogy extrém betegségeket és véletlennek látszó baleseteket produkáljon. (Micheal Jackson esetét idesorolnám.)
annamari írta:
Hát rossz hírem van ! :-)
Neked , a Te világodban semmit nem fognak ingyen adni . Mert megérdemled . ;-)
annamari írta:
Jól van Duncan , érthető , hogy így látod , de ez csak azért van mert más céljaid vannak mint egy meditáló embernek . 8-)
annamari írta:
Akkor kábítószerfüggő . :-)
Petra írta:
És egy lánnyal üzenget? Ennyire bátortalan? Pfff!
De ezt te honnan tudod? Azt olvastam, hogy már szakítottatok, mégis mindenről beszámol neked? 8-)
Na igen, valószínűleg mindenki azt gondolja, hogy neki van igaza, és mindent figyelembe véve tökéletes döntést hozott. Az a baj, hogy a teljes egyenlet manipulálható.
Olyan is van, hogy azt hiszi, elért mindent, amit el tud képzelni, nincs tovább, kész, már csak élvezni (elviselni) kell valahogyan ezt a sok mindent. Eszközként kellene használnia, de nem tudja, mert nincsenek tervei. Ha sikeres lennénk, százszor aktívabb lennék, mint most, mert azt gondolnám, hogy végre élek, mehetek előre, nem azt, hogy vége az útnak, mert elértem mindent.
Van az a kellemetlen eset, amikor valaki rájön, hogy az emberek körülötte nem vele nevetnek, hanem rajta. Egyes hírességeknek fájhat, amikor rájönnek, hogy miért is nézik őket.
Igen, mindig ez a lényeg. A bűntudat sem jön automatikusan ugyanattól mindenkinek.
Szerintem ő egy speciális eset. Anélkül, hogy akarta volna, rendkívül “polgárpukkasztóvá” vált vallásügyileg, méghozzá sorozatban. Politikailag elfogadhatatlanná vált emiatt a személye.
Thirdeye Magister írta:
Azért, mert valaki jót mond, még nem biztos, hogy én vagyok…
De megindít, hogy ennyire királynak láttok. :)
Valaki, valahol kérdezte, hogy mit értek itt sztárság alatt, vagyon és hírnév alatt? Én elsősorban a saját pályámra gondoltam, íróként a nagy siker hasonló, mint egy színész esetében, bár általában szolidabb. Ettől még nyugodtan lehet értelmezni más területekre is a sztárságot.
Axl Rose mondta egyszer, hogy napokig azon gondolkodott, hogy a hat neki tetsző szín közül, melyikben kérje a Ferrarit vagy Lamborghinit, majd végül kérte mindet, hogy tudjon válogatni kocsit a hangulatához, és a kiadás nem érződött a bankszámláján. Ez az a sikerszint, amire gondolok, vagy még ennél is magasabbra, amikor tényleg eltűnnek az árcédulák a világról, és csak mutatni kell, meg mondani, hogy az kell, és ott van azonnal. Ez vajon mit tesz az emberrel? Ha valaki eljut ide, miért lenne oka arra, hogy beomoljon mentálisan?
Az üzleti életben is lehetnek ugyanolyan sztárok, mint a zenében stb. Egy Soros vagy Gekko is világsztár a saját területén, ünnepelt, felkapott, elismert valaki. A különbség talán az, hogy esetükban a saját személyes képesség és tudás többnyire nagyobb szerepet játszik a sikerben, mint a szórakoztatóiparban.
@ Thirdeye Magister:
Az új, átmeneti cikk nem az, amit említettem korábban, hogy te inspiráltad. Az komoly lesz, de még várat magára. :)
annamari írta:
A nevezett hitet is működésbe kell hozni, mint az üzletet – nyilván más eszközökkel!
Én nem kívánom, hogy bárki – ebben a materializmusba; melybe belenevelődünk – olyan “elavult” (vagy felfoghatatlan) ideákhoz igazítsa életét; melyek valósága kétes értékű vagy fényévekre van az átlagembertől. Tehát általánosságban szólok arról, aminek lényege több-ezer éven keresztül az élet része volt – én időnként merészen tovább-fűzöm ezeket (mert az idő érzéketlenségünktől függetlenül telik).
annamari írta:
Nem – csak összefüggései vannak azzal.
annamari írta:
Ezt – ennek lényegét – már legalább 3-szor (némi fonetikai eltéréssel) bepakoltam…
különböző topikokba.
Tedd rendbe ezt az összetett gondolatot – igazítsd ki úgy, ahogy (szerinted) tényleges kapcsolatban állnak egymással!
Tévedések bárkinél előfordulhatnak…
engem az bosszant, mikor az emberek – kellő átgondoltság nélkül – “reklámoznak” mástól vett gondolatokat, eszméket, sémákat.
Duncan Shelley írta:
Persze , az is lehet , hogy én vagyok . :-D
Duncan Shelley írta:
Én mindig próbálom a legjobbat belelátni az emberekbe :-)
Duncan Shelley írta:
Biztosan nagyon tanulságos lesz a számomra . Remélem tanulok majd belőle . :chic:
Az kérdés érdekes és jogos. Két része van a válaszomnak: egyrészt én még nem éltem luxusban sok-sok millió forintnyi vagyonnal évekig, hogy átérezzem, milyen is ez. De tényleg. Nem tudom, hogy mennyire lehet megunni azt, hogy bárhová elmehetek a világon, bármilyen ruhát, műszaki cikket, kocsit, könyvet stb. stb. megvehetek, bármilyen jellegű házban/lakásban élhetek szinte bárhol a világon.
Persze, ez a “bárhol” elég túlzás, de adott esetben el tudom képzelni, hogy ez megunható. Hiszen az én céljaim nagy része jelenleg anyagi helyzethez kötött, vagyis csak akkor tudom elérni, ha előtte vagyont halmozok fel. Beleértendő ide a szellemi rész is illetve a képzés.
De! Szerintem a fenti személyiségfüggő. Ha valaki szegényként (vagyis “nem-sztárként”) nem túl intelligens, nem művel, és nem egy tudatos, erős egyéniség, és mondjuk nem kő keménységgel és rengeteg munkával érte el a gazdagságot, hanem felkapták gyakorlatilag és hirtelen jött a sok pénz, az simán lehet, hogy személyiségileg nem annyira érett, hogy fel tudja használni épelméjűen azt a hatalmas lehetőséget, ami a pénz és ismertség által a kezébe került.
A lezüllött vagy már hulla sztárok esetére is ugyanaz érvényes, mint a lottónyertesekre.
Ahogy Belényesi Béla Elég volt! könyvében olvastam, a nyertesek 97 százaléka 5 évvel a nyeremény felvétele után rosszabbul él, mint előtte.
Elköltik a pénzt őrültségekre, mert sosem kerestek ennyi pénzt önerőből, saját képességek által, ezért sosem tanulták meg hogyan kell bánni ennyi pénzzel.
Például volt olyan nyertes, aki rögtön a nyeremény átvétele után vett 100 motort… Hihetetlen. Ezen a vonalon ugyanúgy merő baromságnak tartom azt, hogy Axl Rose megvette az összes színben a kedvenc Ferrariját. Rendben van, hogy nem rengette meg anyagilag. De inkább egy kutatócsoportot alapítottam volna rajta, ami azon dolgozik, hogy ÉN miként lehetek minél tovább fiatal és egészséges. Vagy netalántán a halhatatlanságot kutatja.
Mert mit ér ez a nagymenőzés, hogyha előbb utóbb letaszítják vagy leesik a trónról?
Én azon dolgoznék, hogyan erősíthetem a pozíciómat és hogyan tarthatom minél tovább. De ez a gyakorlatban úgy tűnik, hogy a sztárok mögött álló manager-team igazi érdeke, mert emberünk nem lenne képes önmaga tartani a frontot.
Viszont van egy másik elmélet, amivel hamarabb rövidre zárhatjuk ezt a témát. Ahogy Julius Andan írta, a paramis felső részén ácsorgók bebillentyűzik a pénzt, amiért nem dolgoztak semmit. A pénz illúzió, tehát ha valaki sokat birtokol az illúzióból, az önmagában nem jelent semmit, ugyanúgy egy dilettáns drogfüggő lesz / marad. Egy milliárdos túladagoló és egy földönfutó túladagoló között nincs lényeges különbség.
Ezek többnyire játszmák.
Az tud bánni a jólét nyújtotta szabadsággal, aki megismerte önmagát és a világ működését, majd tovább tud lépni magasabb szintekre.
Ha a gyors önpusztításból átevezünk a relative sokáig eléldegélők vizeire, ott sem tapasztalni nagy dolgokat. Meglepve tapasztalom, hogy a nagy vagyonosok, üzletemberek is tönkreteszik magukat a stresszel, dohányoznak, züllenek le egészségileg, nagy hájat, hasat növesztenek abból a szemétből amit nap mint nap megesznek, mikor futná minőségi táplálékra, ellenben az átlagemberekkel.
Nem a pénz, hanem az ész és a fejlődés hozhat “megváltást” az egyén számára.
qqtyin írta:
Miért akarsz halhatatlan lenni?
aelod írta:
Hogy legyen elég időm a fejlődés útján járni és kibontakozni.
Rengeteg dolog van itt a Földön, amit érdemes megnézni, megismerni. És ez csak a Föld.
De ha nem is akarok messzire menni, csakhogy a bőrömön belül maradjak: itt van a saját testem, amit – funkcióit tekintve – akaratlagosan alig tudok befolyásolni. Már az is egy komoly dolog lenne, ha én dönthetném el nőjön az arcomon szőrzet vagy sem.
A borotválkozás a társadalmi érvényesülés miatt fontos – viszont időigényes. Nem akarok rá időt szánni, és nem akarok azért bevinni táplálékot, hogy később szőr formájában levágjam.
Én egy képlékeny testet akarok, ahol én döntöm el, hogy mire fordítok energiát és mire nem. És ez csak az út eleje.
Szeretnék körülnézni más bolygókon, más naprendszerekben. Más lényeket megfigyelni.
… van még jó néhány dolog amire igényt tartok :-)
szerintem nincs egy konkrét válasz mindenkire , pl Charlie Sheen annyi kokaint magába szívott vagy ivott vagy mittudom én hogyan nyomta be , mint az összes többi együtt! :) persze óriási színésznek tartom és nagyon csípem. Nyilván a drog az egy hatalmas örömérzetet (soha nem próbáltam, nem tudom, de ezt mondják) . És ez egy ördögi kör innentől. Elérték amire vágytak , vagyonra , anyagi függetlenségre… Ha jól emlékszem , Szókratész mondta, “Ha az emberek elérnék mindazt amire most vágynak , nem válna javukra…”
Nekem ez nagyon tetszik, és elfogadom.
Ha ebből indulok ki, akkor alapból az értékrendü(n)kkel van a probléma?
qqtyin írta:
A legtöbb ember meghal.
Kérlek, semmiképpen ne említsd ezt a hulladékot az oldalamon. Minden percet megbántam, amit rá szántam.
Ha van 1 millió forintod, és abból elköltesz 3-at valamire, az azért mindegy.
Lásd Rendszer topik. Aki világképeket tud eladni az embereknek, azé minden hatalom a Földön. Ha a világképbe nem fér bele egy ilyen kutatócsoport, akkor nem lesz. Neked jelenleg (meg nekem is) nem fér bele a világképünkbe annyi pénz megkeresése, ami Axlnek belefért.
Ha ma vagy menő, de holnap ki tudja, annak is van értéke. Biztosan jöbb, mint ha ma sem lennél az. :)
Talán nem is lehet. Kell a szervezet, gépezet a hátad mögé.
Azért van, ne csak 1 kritérium alapján ítéljünk meg embereket. Mondhatod, hogy ők rosszul használják a pénzüket, és te jobban használnád. De neked nincs. Miért nincs?
Jó is az. :)
Igen, de ha a nagy ész nem tud pénzt keresni, akkor ott valami baj van.
aelod írta:
Amíg halandó vagy, minden időpocsékolás és minden túlzott luxus.
Ha túl vagy rajta, akkor már mindegy. Szívesen fordítanék 20-30 évet az interaktív történetmesélés kifejlesztésére, de nincs időm rá. Meg szívesen visszamennék az életem egyik-másik pillanatához, hogy másképpen döntsek. Például jó lenne 20-30 évet edzeni, majd elmenni profi bunyósnak 129 évesen. :)
Jaklin írta:
Te hogyan csinálnád?
Szerintem a sztárok valamit nagyon jól csinálnak, ezért is sikeresek, és ezt néhány “energia vámpir vagy vérszivó “kihasználja,és tönkreteszi.
-A sztár ez ellen nem tud semmit tenni, mert nincs meg sem a energia vámpirok felismerésének és sem pedig a kezelésének technikája.
-A másik dolog: Ezt Petra már jól leírta.
Petra írta:
Na és ezeknek – mi hiányzik?
“effajta zsidó rituális gyilkosságot csak a zsidó húsvét, a Pészah idején követhetnek el. Ebből a szempontból a tiszaeszlári vérvád megáll, hiszen Solymosi Eszter közvetlen a Pészah előtt, vagyis április 1-én tűnt el. És most kapaszkodjanak meg, tisztelt olvasóink: H. Zsófit 116 évvel később ugyanezen a napon, vagyis április 1-én gyilkolták meg Körmenden!
… A vérgyilkosságokról, vérvádakról a leplet lerántó könyv tehát 2007 elején megjelent, ám a szerző váratlanul leállíttatta a könyv forgalmazását, sőt a már kikerült példányokat is visszarendelte, s közölte, hogy átírja művét. Nemsokára kiderült, hogy Ariel Toaffot halálosan megfenyegették, s ennek, valamint az ellene indított gyűlöletkampánynak volt az eredménye, hogy a szerző végül visszavonta a saját könyvét. Mielőtt Toaff visszakozott, még a következőket válaszolta az őt támadó zsidó vezetőknek, rabbiknak: „Egy kis (zsidó) szélsőséges csoportra korlátozódtak ezek a tettek. Az iszlámot sem lehet elmarasztalni kis szélsőséges csoportok tevékenysége alapján. A gyermekgyilkos zsidók bosszút álltak és megváltást kerestek” – fogalmazott Ariel Toaff mielőtt a támadások hatására visszavonatta saját könyvét.
(Solymosi Eszter)”
De ezt a kis zsidó közösséget a nagy zsidó közösség oroszlánként védelmezi – ezért nem tennék túl nagy különbséget…
de (amúgy) lehet lobogtatni az emberi jogok nyilatkozatát…
persze ez nem kettős mérce – hanem kettős vakság…
ami meg van követelve az ügy “túloldalán” is: tehát “elnézőknek” kell lennünk!!!
Ez sokkal rejtettebb, diszkrétebb fenyegetés azok számára, akik mégis érteni szeretnék ezt a rohadt mechanizmust.
– szóval tényleg: kulturált.
– persze nem hülyék ezek, csak mindenki mást annak néznek (meg jó ha csak: levegőnek).
https://www.facebook.com/photo.php?fbid=559332997453377&set=a.142874132432601.41771.142868662433148&type=1&ref=nf
Füst Milán is ír véres, sötét orgiákról – nemzetiséget, (pontos földrajzi helyet) nem említve; amikor egy ártatlant (valószínűleg elrabolt fiatalembert) “kineveznek” Krisztusnak és hajnalban rituálisan kivégzik (addig a barmok kiélik szexuális perverzióikat). Csak egyetlen vallási csoport van – aki ennyire nem tiszteli és nem féli a Krisztust.
– akkor hát közösségellenes izgatás?
Nem biztos, hogy a közösséggel van a probléma – sokkal-inkább hagyományaikkal és azok, valamint az élet teljes félre-értelmezésével!
Tehát nem akarok közösség ellen uszítani…
de nem én forgatom fel eszméimmel Izraelt – hanem ők jönnek ide jelentős csoportoknak szervezett magyar állampolgárságért, teljes jogú hazafiként. Nos, ez gyarmatosítás – fű alatt!!!
Már elődeik itt vannak, besegítik az újakat leginkább a jog és gazdaság területeire és nekik nem jelent lelkiismereti problémát mások rovására érvényesülni (vagy akár vallási okokból nem jelent problémát a gyilkosság – mert nekik van okuk titkos bosszút-állni).
Persze leginkább csak a sakter gyilkol – de hát ennek a zsidó kultúrában szintén mentelmi joga van, mint a politikusoknak a polgári törvény-könyvre. Tehát a közösség nem adja ki.
Vannak itt hasonlóságok…
ki a fene találja ki ezeket a mechanizmusokat és hogyan szavaztatják meg – velünk is???
Már az alkotmányba is be van lopva egy-néhány olyan törvény, ami messze nem a magyar érdeket szolgálja…
és ha valaki felszólal az országgyűlésben, akkor aztán micsoda felháborodás van (persze tele van az országgyűlésünk kettős állampolgárral – hogyne hördülnének fel szegények).
Meg a nyakkendős állatok – már most ölni is tudnának (mert ugye most már a főnöknek se jön össze a havi félmilla, a többinek meg csak a harmada – szintén semmiért).
http://mno.hu/ahirtvhirei/fenyegeto-levelet-kapott-lomnici-zoltan-is-1186688
Sokszor felmerült, hogy itt primitív ösztönerők vannak az intelligens álarc mögött és többen számon-kérték rajtam: milyen bizonyítékom van???
– nekem semmi.
Csak életem egyetlen tapasztalata sem mutatta, hogy a jólét magasabb fokai eredményeznék az emberség, vagy emberré- válás magasabb fokait – pedig erről próbáltam magam is képzeteket (ideákat) alkotni – csak a magam élet-tesztje miatt; nem azért hogy másokra testáljam.
Tehát, emberi szempontok szerint értelmetlen az a verseny, ami az egekbe akarja emelni a győztest. Ezt a vágyat más hiányérzet hozza létre – ezzel történő visszaélés, csak vágyakat szaporítják – a valós hiányérzet megmarad!!!
Ugye – “mi a franc hiányzik ezeknek?” (is)!!!
Nincs rossz-ember csak rossz életszemlélet – de az akad bőven!
Duncan Shelley írta:
Az élet egy időpocsékoló luxus lenne? :-)
Duncan Shelley írta:
Nem tudom mi a jó abban ha összevernek/összeversz valakit.
Ennyi harag/agresszió van benned?
aelod írta:
Nem értelek,mikor ilyen kommenteket teszel közzé,miközben te saját magad vallottad be,hogy könnyű és keménydrogokat is használtál.
Talán próbáld ki,hogy edzel 20-30 évet vagy esetleg sport jelleggel megmérkőzöl valakivel,aki szintén felkészült sportoló.
Az is van olyan röhejes időtöltés,mint drogozni ,ráadásul nem is illegális.
Duncan Shelley írta:
Miért, kivel kéne üzennie, Great-tel?
Egyébként meg ez a nem üzengetés. Nem piszkált, vagy flkázott téged, épp ellenkezőleg. Azt mondta, hogy jó a cikke, a felvetés és jó felé kapiskálsz. Megbeszéltük, hogy mi a megoldás.Én meg gondoltam, örülni fogsz neki, ha elmondom.
Duncan Shelley írta:
Hol olvastad? Ne használd többé azt a forrást, nem megbízható! 8-)
Duncan Shelley írta:
Nem ez a lényeg. Mindenki szeretne tökéletes döntést hozni (ehhez nyilván a rendelkezésére álló információkat veszi alapul, amik olyanok amilyenek és valóban manipulálhatók is). Szóval igyekeznek helyes döntést hozni, ennek ellenére nem mindenki gondolja, hogy sikerült. Olyan is van, aki eleinte igen, de aztán rájön, hogy tévedett. ilyenkor lép be az önmarcangolás, önpusztítás.
Duncan Shelley írta:
A jelenség, amit boncolgatunk egy etikai probléma. A tervek hiánya nem az oka, hanem az egyik következménye. A célok szűk hatásköre, alacsony szintje fokozza azt a lelkiismereti gebaszt, ami táplálja ezt a különös viselkedést. Az egész a felelősségvállalásban gyökerezik.
Duncan Shelley írta:
Biztos ilyen is van, de akiket felsoroltál, egyik sem tartozik a ciki kategóriába. Legalábbis nem akkor kezdett lezülleni, mikor ciki lett, hanem akkor kezdett ciki lenni, mikor lezüllött, nem? Szólj, ha nem annyira nem vagyok otthon a bulvárban.
Duncan Shelley írta:
Így igaz. Elég nagy eltérések vannak az emberek között bizonyos dolgok megítélésében (elítélésében). A bűntudat nem jó, azt ki kell iktatni, különben valóban maga ellen fordul az ember, de nem az a megoldás, hogy érzéketlen pszichopatának kell lenni. Épp ellenkezőleg, nagyon józan ítélőképesség mellett szociális érzékenység is kell a helyes cselekvéshez és ahhoz, hogy valaki belássa, meddig terjed a hatása és azért vállalja a felelősséget (nem többért és nem kevesebbért).
II.Putyin998 cár írta:
Tényleg nem értettél akkor. Az, hogy x éve kipróbálásra került gyors és lassú már a múlt (és akkor sem volt a napi betevő része).
Másvalaki meg kokszolt mégsem jön egyből a jakobinus puttonyszáj. Milyen hamar ítél az ember elhamarkodottan…
Ami engem érdekelt itt az előző kommentben az az, hogy szerettem volna megérteni mi vonzza az embert a küzdősport irànyàba. Nem magát a küzdősportot vagy a benne harcolókat és képességűket bécsültem alà.
Sport jelleggel mérkőztem már meg. Igaz nem küzdősportban hanem atletikában.
@ aelod:
Te nem értesz valamit.
Mondjuk a drogfogyasztásodról nem pont ezt irtad,amit most,de nem is ez a lényeg.
Ez a weboldal Duncan Shelley irói blogja.
Kvázi a tulajdona.
Mi valószinűleg nem azért járunk ide,hogy játszuk neki a saját birtikán az eszünket,hanem azért,mert tiszteljük azért,ami a munkássága.
Nekünk olvasóknak sok örömet okozott a könyveivel.
Szerintem te is igy találtál el ide.
Oké,én elhiszem, hogy mostanában ezek a menő dumák,amiket te nemritkán elejtesz.
Ha Greatnek,Thirdeye-nak vagy nekem szól,egye fene.
De képzeld el,hogy valakit meghivsz vacsorázni a házadba és vendégként neked kezd el okoskodni és eszet osztani,mert viccesnek érzi magát.
Nézd,én nálad 15 évvel idősebb vagyok.Mifelénk a szavaknak még súlya van.Duncan idősebb nálam pár évvel.
Előfordul,hogy a kommentekben egymásnak esünk.Miért is ne?
Ezek csak betűk egy monitoron.
De soha nem tettük ezt meg az oldal gazdájával.
Ez egyszerűen nem opció.
@ II.Putyin998 cár:
Hmm.
Lássuk akkor most kvázi megsértettem volna az írót a saját házában, mert feltettem neki egy kérdést?
Várjuk, meg őt a válasszal mit szólsz hozzá?
Mert engem érdekelt volna Duncan véleménye a feltett kérdéssel kapcsolatosan. És nem azért kérdeztem tőle, mert játszanám az eszem, és mert viccesnek érezném magam, hanem azért mert érdekelt volna a véleménye…
Na mind1.
Neked sem támadólag válaszoltam, nem tudom miért vetted annak. És szerintem nem voltam tiszteletlen.
@ aelod:
Nem is vettem annak.
De tényleg nem egy nyelvet beszélünk ezek szerint.
Ez nyilván generációs probléma.
De nem akarom erre pazarolni az időmet,úgyhogy be is fejezném ezt a témát.
Duncan Shelley írta:
Először is szórakoznék. :D Aztán tanulnék, tanulnék, tanulnék. Akarnék fejlődni mind szellemileg, mind testileg. Azután azon tanakodnék, hogyan tudnék valami értelmeset létrehozni a világban. Olyat, ami jobbá teszi. Meg persze, amit élveznék is.
aelod írta:
Ha ég a ház körülötted, ki kellene onnan menni, vagy el kellene oltani, nem pedig nekiülni tévét nézni vagy fürödni, nem? A halandóság azért tűnik ilyen fontosnak, természetesnek és leküzdhetetlennek, mert ebben az eszmei közegben nőttünk fel – nem is egyszer. De ez nem valóság, csak egy eszmei közeg, mondjuk úgy: nevelés.
Bruce Lee bá többször is mondta, hogy a harc olyan, mint a sakk, intellektuális folyamat, amit a test kísér. Amikor csak élveztem a küzdelmet, boxot, vívást, akármit, az mindig ilyen volt. A mozgás szeretete, reagálás, a másik kimozdítása, kicselezése jó benne, harag és agresszió nem kell hozzá. Nekem biztosan nem.
II.Putyin998 cár írta:
Azért a bunyó is okozhat függőséget, főleg, ha hozzásucksz a győzelemhez. :D
Petra írta:
Dehát csak viccből írtam így, ellenben másképp fogalmaztam volna.
Három napig fent volt a mindenki-én-vagyok-az-oldalon-rajtad-kívül cikk, csodálkoztam is, hogy nem írtál/írt rá semmit Greatről, aki olyan ember, aki nem létezhet, tehát ő is én vagyok.
Elnézést kérek.
Plusz érzelmek plusz rögeszmék plusz egyebek.
Én nagyon ritkán találkoztam olyan emberrel, aki azt gondolta volna, hogy ebben vagy abban az esetben rosszul döntött, vagy kételkedett volna abban, hogy biztosan érti-e teljesen azt a valamit, amit vizsgált.
De ugye te sem hiszel ebben. A felelősségnek erősen köze van a döntési lehetőséghez: csinálom – nem csinálom, megváltoztatom – nem változtatom meg, abbahagyom – nem hagyom abba, ezek nélkül nincs felelősség. Ha nem vagy döntési pozícióban (akár magaddal szemben is), akkor felelősséget sem tudsz vállalni, és ha vállalni nem tudsz, elutasítani sem.
Mert én igen…
Mit jelent a lezüllés? Johnny Depp már a csúcson volt, amikor Kate Mossal, aki akkor szintén a csúcson volt, szét drogozták magukat, aztán tévéket és asztalokat dobáltak ki a hotelszoba csukott ablakain poénból.
A szeretőd folyton arról beszél, hogy drogon él. Talán nem okádik ki az ablakon és nem alszik a saját székletében, talán jól öltözik, talán nem alakult ki nála a tourette-szindróma, de ettől még szerintem ő egy züllött alak.
aelod írta:
De nem te mondtad, hogy embereket vertél szét, mert hamisan énekeltek meg nem volt rajtuk sapka?
Ehhez képest a küzdősport békés dolog.
II.Putyin998 cár írta:
Asszem, most már esedékes az előléptetésed.
Ez most csak úgy hirtelen eszembe jutott, nemtom mér…
aelod írta:
Ha még nem töröltelek, akkor még nem zavarsz. 8-)
Ha kezdesz zavarni, akkor szólok, 1-2-3-szor, aztán megveretlek Putyinnal meg Greattel, majd a főtitkár elintézi, ami még maradt belőled. :D
Már válaszoltam.
Jaklin írta:
Milyen furcsa, hogy a rendszer úgy lett kitalálva, hogy ne tudj egykönnyen eljutni odáig, hogy szórakozz, tanulj, fejlődj, alkoss, építs… Mintha másra kellenél neki…
Duncan Shelley írta:
Nehezen lehet a belénk súlykolt tanokat kiirtani.
Azért tettem fel a kérdést mert végigfuttattam magamban, ha az egyén halhatatlan lenne, elérné ezt a létet akkor szerintem fontos lenne számára egy célt felállítani amiért él. Hiszen ha nem lenne meg benne eme késztetés akkor egy idő után 100-200-akárhány év után céltalan lehet az öröklét is.
Mint a félelem ízében Isten kutatása. Célt adott/teremtett.
Duncan Shelley írta:
De én. És nem azért mert hamisan énekelt, vagy mert nem volt rajta sapka…és pláne nem több embert.
Egy löff kiosztása nem érhet fel egy profi bunyós ellen vívott 12 menettel :chic:
Duncan Shelley írta:
Ettől el kell tudni vonatkoztatni.
De a bántás gyönyöre önmagában is függőséghez vezethet. :devil:
@ aelod:
A sikerélmény egy sportszerű küzdelemben abból fakad,hogy te tudod,hogy milyen és mennyi munkát fektettél valamibe,amit megtanultál és orrvérzésig gyakoroltál az edzőteremben.
Mikor ezt versenyhelyzetben elő is tudod adni,alkalmazni tudod,az sikerélmény.
Azt hiszem Papp Laci mondta ezt,de lehet hogy az Ádler Zsiga-aztán lehet,hogy egyikük sem:”A boksz vita két intellektus között.Csak az érvek szavak helyett ütések és védések.Akinek erősebbek az érvei,az győz.”
Ez ennyire egyszerű.
Duncan Shelley írta:
A napokban előadtam itt a kerületben Andan szavait(plagizáltam)hogy a rendszer úgy működik,hogy megbünteti azokat,akik dolgoznak(adót fizetnek) és megjutalmazza azokat ,akik élősködnek.(jelen esetben az arabokat)
A demokrácia egy szar rendszer.Oké,csak szinház,de még annak is szar.
Csak saját magam után minden hónapban 650 euró kortizációt fizetek.
Ennyi pont a szociális segély,amit egy buzi afrikai zsebes vesz fel minden hó 5ikén.
Akkor most köcsögnek néz a francia állam engem? :-X
Kurva anyjukat.
II.Putyin998 cár írta:
Az érzelmek fontosak ? :-P
II.Putyin998 cár írta:
Te mit tippelsz? :-D
Corsair írta:
A kérdés költői,hehe :-D
Szerintem én nagyobb köcsögnek nézem őket egyelőre. 8-)
Thirdeye Magister írta:
Használom őket,és nyomatékositó jelzőnek szántam ide a trágárságot is,tisztelt korrektor úr.
Na…
Mondok egy komolyat… Utána meg kérdezek egy számomra fontosat…
Engem kimondottan zavar, hogy ilyen “máz” vesz körbe állandóan…
Egy csomó nyikhaj puhapöcs / puhanuna van a reflektorba tolva, mint sztár, bálványnak való, ikonnak… stb.
Nagy részük közben a való életében drogozik, alkesz, vagy épp együtt a kettő és azt sem tudja, mi folyik körülötte.
Olyan életet él, melyet az ellenségemnek sem kívánnék. (Ha lenne ellenségem…) :)
ÉS ezek mutatják nekünk, hogy mi a frankó???
És egy durva párhuzam:
Figyeltétek mostanában a “rend éber őreit” Csak tessék nyitott szemmel járni…
Járőrautóban mobilozik a sofőr – ÁLLAMPOLGÁRT PERSZE BÜNTET ÉRTE
Záróvonalon fordul vissza a járőrautó (jelzés nuku) – ÁLLAMPOLGÁRT PERSZE BÜNTET ÉRTE
Városban 50 helyett qrva gyorsan hajt el mellettem, persze én is megyek min. 60-al, akkor ő vagy 100-al – ÁLLAMPOLGÁRT PERSZE BÜNTET ÉRTE
90 Km / órás úton 125-130 (jelzés nuku) – ÁLLAMPOLGÁRT PERSZE BÜNTET ÉRTE
(ezt speciel onnan tudom, mert hasítottam én is utána. A fene a Q.anyját… gondoltam és mentem utána…) :)
Gyalogos járőrök iskola közelében szívják a cigit ész nélkül…
Soroljam még???
Ti mit gondoltok?
HÁT MI A FRANC BAJUK VAN EZEKNEK IS???
(A kérdésem: szeretnék e-mailt írni Duncannak. Alul a brookskiado@gmail.com címet találtam.
Szerintetek erre írjak, ezt Ő olvassa, vagy tudtok olyat mondani, amit Ő olvas? Köszi.)
@ Corsair:
Attól függ,hogy mi a téma?
Mert vannak kapuőrök is,akiken túl kell jutnod. :chic:
A rendőröket szard le.Mi közöd hozzájuk?
Csak arra próbálj figyelni,ami téged érdekel és érint.
Van annyi szar a világban.Minek idegesitenéd magad miattuk?
Szard le,mondom neked,te legény.
Hejjjjjj!
Most jöttem rá valamire. Szerintem ez lehet az egyik megoldás arra, hogy “Mi a franc hiányzi ezeknek?”
Szerintem (magánvéleményem) a téma felszínét kapargattuk csak eddig…
….és….
elmentünk a lényeg mellett.
Figyu. Itt vannak ezek a drogos, alkesz “sztárok” Mit is csinálnak ezek? Eljátszanak valamit. Általában valamilyen kitalált dolgot.
Az a lényeg, hogy ezt minél hihetőbben adják elő a nézőknek, vagyis minél hihetőbben hazudjanak…
Akkor “jó” a színész, ha elhiszem neki….
Folyamatosan hazudik nekem… A “Rendszer” ezt várja el tőle. Hogy mossa az agyamat folyamatosan… Hitesse el velem, hogy valami így, vagy úgy van…Így jó, vagy úgy jó…
Higgyem, el, hogy adott dolgokról mindenki ezt, vagy azt gondolja…
Namármost. A Kozmikus Törvények értelmében gondolom, ez nem helyes. Ha létezik pl. Karma, akkor a sok hazugság, megtévesztés visszaszáll rá. Ebbe belebetegszik lelkileg. A gyengébbek sokkal hamarabb…
Hát ennyi. “Ez ilyen egyszerű!”
Egy könyv esetében tisztában vagyok azzal, hogy az egy írói gondolat… Viszont a filmek zöme (tisztelet a kivételnek) úgy tárja elénk az eseményeket, mintha az a valóság volna. Pontosabban egy film esetében el sem gondolkodunk az igazságtartalmon.)
Corsair írta:
Még csak nem is kell visszaszállnia rájuk . A hazugság gyakorlása önmagában megbetegítő . A szomorú csak az , hogy önként és dalolva mennek a kelepcébe .
Egyszer tanúja voltam amikor valakik szidták az egyik ilyen valóvilágos vagy micsoda egyik szereplőjét . Megkérdeztem tőlük , hogy ők hogy éreznék magukat ha több ezer ember küldene feléjük átkokat ? Kicsit meglepődtek a kérdésen , mert eddig fel sem merült bennük , hogy fekete mágusok .
Csodálkozunk , hogy a politikusok is olyanok amilyenek ?
II.Putyin998 cár írta:
csak belecsipogok, bocsi:
pont igy gondolom en is, ezert is karomkodok, ha olyan a szitu:
nyomatekositom vele a mondandot.
Snkeinek nem kepzelem böverünek az edes anyukajat. De amikor kimondod, akkor ott annak hangsulya vagyon.
Kattintsatok az Off Topik menüpontra.
Van 2 újabb off topik. Ezzel az off témák száma 10-re nőtt. Pontosabban van 9 téma és egy 1 témamentes off.
Mostantól minden kommentet szó nélkül törlök, ami nem tartozik az adott cikkhez.
Nem tetszik, hogy feljövök, látom, van az egyik cikkhez 30 új komment, aztán olvasni kezdem, és rájövök, hogy csak 10 komment van meg 20 trollkodás.
Az sem tetszik, hogy néha kapok leveleket komoly hozzászólóktól, hogy a jövőben majd csak olvasnak, mert nem látják értelmét a kommentelésnek. Pedig valójában a trollkodásnak nincs értelme.
@ Duncan Shelley:
Egyet értek maximálisan.
Csak azt áruld már el végre, hogy hová kapod azokat a leveleket, mert én is írni akarok Neked. :blush:
Duncan Shelley írta:
Szerintem meg egy komoly hozzászóló hozzászólna,ha akarna és nem az esetleges offolások riasztják el.
Semmi közöm hozzá tényleg és ha kitiltasz sem érdekel,mert attól még te vagy Duncan Shelley,az iró.
Személy szerint én sokat köszönhetek neked a világlátásom alakitásában,bár ez részedről nyilván nem volt tudatos.
Sokáig én sem kommenteltem.Aztán egyszer csak regisztráltam és jópár hónapra rá elkezdtem kommentelni.
Nem az én asztalom a magatokfajta civilekkel társalogni,nem is csinálom valami jól.
De merem azt állitai,hogy ismerek komoly embereket.
Lehet,hogy nem olvasnak könyveket és nem kommentelnek.Lehet,hogy az internetet sem nagyon bújják.
Mégis komolynak nevezném őket önkényesen.
Nem igazán foglalkoztatja őket számukra fontos dologban mások – vadidegenek véleménye.
A kommentelés,csakúgy mint a regisztráció anonim.
Aki még igy is fosik egy nyikhaj kommentet megirni,mert esetleg elsikkad vagy belekötnek,az egy buzi.Azért nem is kár.
Vagy csupa atomfizikus olvas téged?
Ez nem fórum és nem társkereső oldal.Ez a Te irói blogod.
A Te olvasóid verődtek itt össze.
Ez nem magától értetődő valakinek?
És azt is kell mondjam,ez egy közösség.Annak minden jó és rossz oldalával.
Lehet ezzel viccelődni meg buziskodni,attól a tény még tény marad.
Te nem létezel.Duncan Shelley egy márkanév.
Reklámértéke van.
A radikalizáció nem megoldás véleményem szerint.
Illetve nem igy.
Én azt csinálnám,hogy a szabályzat elolvasása és egy kis rubrika kipipálása lenne a regisztráció feltétele.Abban benne lenne a kitiltás intelme és feltételei is.
Viszont akkor alkalmazni is kéne,nemcsak a levegőbe beszélni.Mert igy kissé súlytalan az egész.
Corsair írta:
Lehetne a regisztráció első feltétele a megfelelő szövegértelmezés plusz a problémamegoldóképesség.
Ha én lennék Duncan Shelley egyik inkarnációja a blogon-mert lehet,hogy van rá esély,miért ne?-akkor számora annyira nem lenne fontos,hogy megtudjam az üzeneted tartalmi részét,mert annyi önállóságod nincsen,hogy megtaláld azt a nyavajás imélcimet egy csepp kis weboldalon,ami pedig minden olvasónak az orra alá van dugva és kábé ezer kommentben is meg lett már emlitve.
De nem én vagyok Duncan Shelley,vedd biztosra és irj még 46 kommentet ugyanezzel a szöveggel,hátha úgy veszi-megjegyzem jogosan-hogy teljesen hülyének nézed vagy egyszerű geciségből nem válaszol,nem azért mert mondjuk nem a weboldalon tölti az élete 99%át,vagy esetleg dolgozik.
De te tudod.
Jöhet a kitiltás,főnök!
Ca va.
http://www.youtube.com/watch?v=hbU0zkcT2Bk
Igencsak kiborult ez a bili is.
Világhatalmi törekvés alapos gyanúja…
– de miért?
Mintha a világ-elit tagjain nem fogna a halál.
Mintha ez a titkos hatalom közvetlenül az örök életre vezetne.
II.Putyin998 cár írta:
Még csak most olvastam ezt a kommentet .
Teljesen egyetértek . Szeretem Putyin őszinteségét ! :-)
Pedig csak két szeme van :-))
@ Thirdeye Magister:
Kösz.
Alapelv a putyinológiában:a sunnyogásnak nincs értelme,ha nem érdekből történik.Érdek csak a pénzt jelenti.
Szerintem azok közül, akik elérték a fent leírtakat, ugyanúgy lehetnek problémái, elrontott emberi kapcsolatai, melyek számára megoldhatatlanok… Vagy félhet attól, hogy sok barátja csak a pénze miatt, vagy az őt körülvevő látszat miatt a barátja, függetlenül attól, hogy így van e vagy sem, félhet ettől és ez a félelem, ez a kétely tönkreteheti egy ember életét. A drogfüggőség, mint menekülés pedig egy egyszerű tévhit. A drogfüggőség nem menekülés, hanem szimpla függőség. Semmi köze a meneküléshez. Ez egy legenda.