Na, meghasonultam.
Az elmúlt hetekben a duncanshelley.com hátterében futó marketing-szoftver adatait nézegetve rá kellett jönnöm, amire itt volt az ideje: hibáztam.
Volt, amikor nagyon hajtottam az olvasottságra, a megosztásokra, a kommentekre. Az „Izland kilépett a nyugati civilizációból” és az „Elhunyt Osama bin Laden, arab színész” című cikkek több ezres megosztást értek el. A régi blogon, a „Betiltották Az elme gyilkosait” 15 ezres olvasást hozott. A korábbi blogon volt olyan cikk, amihez száznál többen szóltak hozzá. Az eredmény? Nulla.
Az elmúlt hetekben a duncanshelley.com hátterében dolgozó marketing-szoftvert nézegetve rá kellett jönnöm a hibámra. Ez a szoftver megmutatja, hányan olvastak egy cikket, hányan kattintottak rá valamire, hányan mentek át a megadott oldalra, ki honnan jött, milyen weboldalról, ki mennyi időt töltött el a blogon (stb.).
Nagyon érdekes nézni a felszínt, és összevetni a valósággal. Egy felkapott cikk általában nem hozott semmilyen eredményt, egy kevésbé felkapott pedig sokszor jelentős hatással járt.
Színtiszta megállapítások ezek, melyeket a számok pontosan mutatnak. Ha a blogomon a „Hazaszeretet árulás” cikk 349 kommentet hozott, míg a „Megjelent A félelem íze” 20-at, akkor ez azt jelenti, hogy többnyire olyanok kommentelnek, akik nem ismernek íróként és nem érdeklődnek az írásaim iránt.
66 ezer példány nem sok. Magyarországon nem annyira rossz, egy óceánnal odébb köznevetség tárgya lenne. Az aktív kommentelők száma a tagok 0,5 százalékát sem éri el. Az ok? A következetlen témaválasztás.
Most, hogy meghasonultam, felismertem a hibámat, ideje változtatnom. A cikkek nagy részét törlöm, mert nem illenek a profilba. Ha van olyan cikk, vagy olyan komment, amit szeretnétek elmenteni, akkor tegyétek, néhány napon belül a legtöbb anyagot törölni fogom.
A jövőben kizárólag egyetlen témáról írok cikkeket. Arról, amiről könyveket is.
Hihi! Tetszik! :)
Ha Dan Browntól cikket olvasnék, arra lennék kíváncsi, hogy őszintén mit gondol a Vatikánról, a kereszténységről, katolikus egyházról. Ha a számítógépek érdekelnek, nem ő jut eszembe, hanem valaki olyan, akinek ez a mániája.
Kedves Duncan!
Teljesen igazad van. :)
Én is úgy tapasztalta, hogy nem kell mindennel foglalkozni, illetve az embernek nem célszerű szétforgácsolnia a figyelmét.
“Kevesebbet, de érettebbet” – lehetne a szlogen ezzel kapcsolatban. A honlapjaidnak nyilvánvalóan a könyveid eladását kell szolgálniuk. (Erre a bloggyűjteményre és a kiadó honlapjára gondolok.)
További sok sikert!
Megértem a változtatást. Bár én mindegyik könyvet az elsők között elolvasom, az itteni cikkeket is nagyon szerettem. Az valóban elgondolkodtató, hogy a fontos és valódi intelligenciát igénylő, lényeges témákról szóló cikkek miért vonzanak kevés embert. Vagyis ez egy költői kérdés…
Kíváncsian várom az újj cikkeket és a Paktum 2-t!
Szó nélkül nem szívesen törölnék 100 cikket és 12 ezer kommentet. :)
Jaklin írta:
Nem erről van szó, hanem a következetlen témaválasztásról.
Nekem többnyire bejöttek a cikkek, ezek ellenére nem igen tudtam hová tenni ezt a blogot.
Olyan infókat várnék, amiket mástól nem lehet megtudni.
Én töredelmesen bevallom , hogy csak az elme gyilkosait olvastam ( mer lehetett kapni a Bogácsi strandon 500-ért :-) ) , meg Julius Andan komád ;-) 8-) írását , a Világ a színfalak mögöttet .
Mindkettő megragadott !
De !
Nekem az volt a meglepetés , hogy mennyire másnak tűnsz amikor itt a blogon írsz , mint íróként .
Szóval na , nekem a személyed sokkal érdekesebb mint a könyveid . Nem azért mert azok nem jók , csak hát Darlával nem tudok olyan jókat diskurálni mint veled . 8-)
( Ja , lehetne a Thirdeye kommenteket valahogy kimenteni ? Szeretném kiadni könyvben :laugh: )
betiltották az elme gyilkosait?
engem senki nem tájékoztatott erről a fejleményről kérem micsoda hanyagság
kérem a részleteket a gyors ügyintézés érdekében
Jaj, ne!!! Nekem ez a blog az elmúlt egypár évben igen sokat jelentett. Bár nem kötődik hozzám hihetetlen mértékű időm és energiám van benne.
Volt-e hasznom belőle? Igen!!!! Pénzbeli nem igen, viszont jobban megismertem Duncant (lehet, hogy nem tűnik úgy, de egy hihetelenül fontos ember lett az életemben) és a világát és az itt megjelenő embereken keresztül magamat. Megtudtam egy csomó dolgot magamról és olyan emberekről, akik teljesen mást csinálnak, máshol és mashogy élnek, mint én.
Amellett szereztem itt barátokat. Ez nagyon fontos. Nagyon. Volt ezen a blogon néhány megrendítő találkozásom. Köszönet érte.
Írhattam. Bután hangzik, hisz nem vagyok sem író, sem nem igazán gondolkoztam azon, hogy mit, hogy írok le és nem is akartam, de nem is vettem észre, hogy fejlődött volna az írástudásom (ez hiba, azt hiszem elmegyek Duncan íróműhelyébe). Viszont így utánnanézve magam is megvagyok rettenve attól, hogy milyen mennyiségben írtam. És az írás nem okozott problémát. Nem okozott problémát elmondani azt, amit akartam. Volt mondanivalóm. Nem mindig voltam érthető illetve érdekes mindenki számára, de nem érzem azt, hogy kifogyott volna belőlem a szusz és a szó.
A kommentek az én gyermekeim is. Még ma is van úgy, hogy néhány éve írt kommentem jut eszembe és próbálok utánnakeresni, hogy hogy is írtam le, mert át szeretném küldeni valakinek illetve át szeretném gondolni újra a tanulságokat. Ha elvesznének szegényebbnek érezném magam tőle. Egy darab az életemből kitörlődne.
Duncan, ha lehet, kérlek mentsd le az egész anyagot (én sajnos ebben nem igen vagyok jártas) és szívesen venném, ha hozzá tudnánk jutni (gondolom többen leszünk vele így). tervben van nálam is, hogy kicsit rendezgetem a szövegeket meghagyom az utókornak és magamnak, hogy lássam milyen is voltam az Úr 2008-2013 évei közti időszakában. Előre is köszönöm.
“Az elmúlt hetekben a duncanshelley.com hátterében dolgozó marketing-szoftvert nézegetve rá kellett jönnöm a hibámra. Ez a szoftver megmutatja, hányan olvastak egy cikket, hányan kattintottak rá valamire, hányan mentek át a megadott oldalra, ki honnan jött, milyen weboldalról, ki mennyi időt töltött el a blogon (stb.).”
Aha. Akkor valószínűleg ezért írta ki a víruskeresőm, hogy összesen két “veszélyt jelentő” weboldalt nyitottam meg a gépemen: duncanshelley.com és brookskiado.hu.
Azt hittem, azért “veszélyesek” ezek az oldalak, mert gondolkozáshoz adnak anyagot, az pedig veszélyes lehet.
A “trükkös kérdések” maradhatnának, valahogy összhangban vannak Julius Andan gondolkozásával, ahogyan rákérdez a világunk alapjaira.
Még egy dolog eszembejutott:
” A jövőben kizárólag egyetlen témáról írok cikkeket. Arról, amiről könyveket is.”
De miért gondolod, hogy ettől javul majd a marketing? Biztos vagy benne, hogy 2 év múlva nem azt fogod MEGHASONULva látni, hogy bezzeg azok voltak a szép idők, mikor még “dübörgött a banda”? Akkor még volt cikk, amit 15 ezren olvastak el.
Személy szerint én nem hiszek benne, hogy az eredmények javulnának ettől az új felfogástól.
Ugyanis van egy dolog és ezzel megint majd egy kicsit polemizálunk majd. Az írás tudományának van egy része, amit Te igen profi módon csinálsz, viszont az egyes témák felkapottsága nem csak a megírás minőségétől függ, hanem az ép aktuális divattól is (milyen téma érdekli a közönséget). Vagyis, hiába lehetsz a világ legjobb írója, ha épp a témáid nem divatosak. Másik oldalon meg egy hozzád képest sokkal kevésbbé tudatos és felkészült író is elviheti a főnyereményt, ha épp jó időben van jó helyen.
Szegény Mozart estét már felhoztam példaként. Hiába volt zseni a drágám, ha a zenére, amit írt, nem kattant a kortárs közönség.
Nem vagyok itt régtől de ez a kedvenc blogom. Szerintem a nagy számok törvénye miatt több potenciális olvasót tud szerezni a blogod ha így marad mint ha leszűkíted, persze ez egyáltalán nem biztos, hogy így van.
Ma sajnos nincs időm de kérnék legalább még 3-4 napot, a lementésre, gondolom nem vagyok egyedül vele.
Vártam már, mikor szólnak le a tengerentúli kenyéradók, hogy törölni kell a kényes témákat…
De akár meg is magyarázhatod, hogy a régi cikkek törlésétől hogyan leszel olvasottabb.
Great írta:
Belőled nem is néztem ki soha, hogy tudod hova tenni az írót, a könyveit és a blogját.
Én mindvégig tudtam hová tenni.
Jó ideje viszont egészen máshová teszem már…
Megint eszembe jutott valami:
Mi lenne, ha indítanál egy másik blogot, ahol kizárólag egyetlen témáról írsz majd cikkeket? Arról, amiről könyveket is.
Ezt meg hagyod ilyenek, amilyen. 2 év múlva meg össze tudod hasonlítani az eredményt.
Amúgy vagy két napja gondolkoztam azon, hogy le kéne mentenem a duncanshelley.com-ot meg még néhány weboldalt, mert lehet, hogy – ha részben is – törölve lesznek.
Hát, akkor lementem.
Én nem tartom olyan jó ötletnek,mert lehet később pont jól jönnek majd ezek a források.
Én olvastam az Elme gyilkosait, Amert, a Konspirátor feljegyzéseit, a pokol kézikönyve is meg van, de az nem a többihez képest nekem gyengécskére sikerült. Lehet nem vagyok mindig a blogon vagy csak egyes témák érdekelnek,(mivel van életem), de néha jó hogy nem csak rólad szól, mégis megismerek más nézeteket különböző témákban. Mert te amiről írsz, az nem olyan sok témakör,mint ami megjelent a blogon.
De csinálj amit akarsz! :)
Alex írta:
Én nem ragaszkodok a saját gondolatokhoz , ezért : Volt-e hasznom belőle? Igen!!!! Pénzbeli nem igen, viszont jobban megismertem Duncant (lehet, hogy nem tűnik úgy, de egy hihetelenül fontos ember lett az életemben) és a világát és az itt megjelenő embereken keresztül magamat. Megtudtam egy csomó dolgot magamról és olyan emberekről, akik teljesen mást csinálnak, máshol és mashogy élnek, mint én.
Köszi alterzegóm ! :-)
Amúgy nem értem ám ezt a meghasonulást .
Ha valaki íróként kíváncsi rád akkor egyszerűen megveszi a könyveidet .
Ha valaki meg emberként kíváncsi rád akkor itt a blog .
Meg amúgy is minek ez a hülye eredményorientáltság ?
A természet is nagyvonalú , a több millió spermából egy is elég ha célba ér . ;-)
Mégse tilt le a Jóisten :-)
@ Alex:
Nekem van weboldalam és van blogom, mindkettő az edzésről szól. Furcsa lenne, ha a termemet és szolgáltatásaimat bemutató site-on kirándulásról vagy íjakról írnék, politikai nézetekről, bankrendszerről.
Vannak ingyenes blogoldalak, blogger, blog.hu, freeblog stb. tudsz ezeken csinálni blogot magadnak. Ha nem értesz hozzá, 1 óra alatt akkor is megvan. Ha saját domainen nyomod, akkor javaslom a wordpresst, egyszerű blogmotor.
Thirdeye szerint írta:
500-ért, ilyen drága pénzért? Felháborító. 8-)
Itt civil voltam. Ideje felvennem a ninjaruhát.
De Darla legalább nem zegózik. :)
Próbáltam kiírni a kommentjeidet egy Zegó című e-bookba, de megtagadta a Rendszer. :D
vilko barnabás főtitkár írta:
Ez nagyon kedves. 8-)
Valami barom összevissza hazudozott, egy másik kiváló kollgégája elhitte, aztán kitalálta, hogy el kell égetni a könyveket. Ez 2008-ban volt, amikor kijött az új kiadás, a fekete. Két évig kábé nem lehetett legálisan árulni, csak titokban. Aztán akkor rehabilitálták a könyvet. :D
A kiváló kolléga, aki elrendelte az égetést belátta, hogy tévedett. De kártérítést nem akart fizetni.
Az volt a vád, hogy “hazudtam a regényben”. Na, ezt máig nem értem. :reallyangry:
Duncan Shelley írta:
Úgy érzed civilként nincs hatalmad ?
Duncan Shelley írta:
De Te legalább igen . :-)
Duncan Shelley írta:
Na ezért nem szeretem a Rendszert . :reallyangry:
Alex írta:
Nem kell pánikolnod, hiszen azt az egy topikot, ahol kommenteltél, könnyen le tudod menteni.
És ez kinek jó? :)
Miért nem csináltál eddig saját oldalt?
Ha ennyire fontos, nem bízhatod ezek őrzését a netre. A korábbi oldal egyik napról a másikra elszállt, nem tudtam visszaállítani, elveszett minden. Megtörténhet. Ez az oldal is elszállt már egyszer, de szerencsére a szerveri mentés működött.
Alex, a mentésekhez vissza kell állítanom a kommenteknél az oldaltörést, pontosabban ezt az oldaltörést kell megszüntetnem. Azután keress egy html to pdf féle oldalt vagy szoftvert, és egyesével le tudod menteni a cikkeket az össze skommenttel együtt.
Bandi írta:
Nem, ennek biztosan nincs köze ahhoz. Ez már legalább egy éve fut, csak nem fordítottam rá figyelmet.
Sok minden marad, még nem tudom, pontosan, mi megy és mi nem.
Például a Halgatatlanság, Elmélet …, a Leckék a Világról, a Trükkös Kérdések egy része stb. marad, a Generációs kötelesség, a Hazaszeretet árulás, a Felhők a sebeken, könyv- és filmkritikák nem.
Alex írta:
Nézzük, mikről írtam regényíróként: összeesküvésekről, hamis tudományokról, valódi szellemi fejlődésről, harcról, józanságról, evolúciós lépésről, melyet idegenek kényszerítenek ki stb. Ezek elég sok lehetőséget kínálnak.
Nem gondolom, hanem látom. Írtam egymás után 12 cikket, rengeteg komment, ezer felett, és teljes csend. Aztán írtam 1-et, alig volt komment, de annyi a csendnek. Ez tény. A 15-ezres olvasás meg mindegy. A konkrét esetet tekintve pedig túl nagy az ár. :)
Nem ettől függ. Attól függ, hogy az adott körben, közönségben, csoportban mi az, ami érdekes, és mi az, ami nem. A világ legnagyobb marketinggépezete sem fog nekem eladni 1 milliárd dollár ráfordítással 1 db kerekes széket sem, mert nem vagyok célcsoport. De a megfelelő közösségben mégis eredményesek lehetnek, fillérekből.
Én utálom a komolyzenét. Inkább rapet hallgatok, főként azt. Ez nem azt jelenti, hogy a komolyzene rossz és nincs piaca, csak azt, hogy én nem vagyok célcsoport, mert engem nem érdekel.
prolizoli írta:
Tételezzük fel, hogy van egy újságíró, aki 34 témáról ír, szuper cikkeket, majd ír egy regényt. Hol a kapcsolat? Sehol. Ha vezetsz egy oldalt az erőemelésről, írsz 200 cikket, kialakul egy réteg köréd, ami tudja, hogy profi vagy, majd írsz egy könyvet a cinegékről, ki a fenét érdekel az? De írj az erőemelésről, és máris számítani fog.
Persze, maradnak még egy ideig, vagy egy időre átmennek archívumba, ami elérhető lesz a felső menüsorról.
kisboros írta:
Neked elég komoly rögeszméid vannak. :)
Nincs még angol fordítás, nincs még megjelenés, nem adtuk még el. És soha nem írtam olyan cikket, ami bármilyen szempontból komolyabb lett volna, mint amiket könyvekben írok.
kisboros írta:
De kár, hogy sajnálom, hogy egy magadfajta mindenen kesergő roncs semmibe vesz. :D
Számomra az lenne problémás, ha azt hinnéd, hogy egyről beszélünk.
Henrik írta:
Adj neki egy esélyt, és majd meglátod. :)
Talán regényként olvastad, de az nem az.
Thirdeye szerint írta:
??
Duncan Shelley írta:
A” civilt “általában akkor emlegetik amikor arra akarnak utalni hogy az adott területen járatlan , vagyis nincs hatalmában irányítani az eseményeket . Erre gondoltam .
Attól függ, eredmény alatt mit értesz…
Nameg, annyira azért nem színtiszta a dolog… nekem pl. most ez a pár sor is nehezen megy, van néhány harapásnyom rajtam erre-arra, tanultam némi közelharcot… és, kábé 2 hete jutalmaztam meg magam a Félelem íze első részével (sci-fi…), az éjjeliszekrényemen van, de sajnos csak úgy tusom lapozni, hogy kvázi kitépem az oldalt, szóval… na. A billentyűzettel 2 ujjal barátkozom most. (Alt+0132, Alt+0148, Alt+0133, Alt+0150 azért még megyeheh :) )
Azadatbzásiról meg készüljön mentés, mert… van egy projekt… nos, ezt egyszer majd e-mailben.
Hi Duncan, én szeretem ezt az oldalt. Nincs párja. Amiket törölni fogsz, biztos okkal teszed. Kiváncsian várom majd az új téma felvetéseket. üdv r.
Minden ember életében vannak olyan időszakok (akár krízisek), amikor érzi hogy élete egész arculatában, vagy legalább: fontosabb területein – változást kell eszközölnie!
Nincs olyan ember – bármily magas színvonalon is él – akinek élete ne kívánna meg (folyamatos) változásokat, újításokat (és persze jó ha ezeket nem a média, a divat és a reklám működési területéről akarja beszerezni). Az ember egy ilyen: fejlődő lény – mármint olyan: akiben változások mennek végbe.
Személy szerint a “miértek” és “hogyanok” arányából és kapcsolati valóságából próbálok következtetni… saját és mások életének valóságára (igazságára). Ha “miért” szülik a “hogyant” – az következetesség… ha fordítva – akkor az mesterséges filozófia gyártása egy adott dologhoz (ködösítés). Ezek igen hullámzó “statisztikák” – azért, ha a “hogyanok” (megvalósítások) nagy többsége miértek nélküli; akkor nyugodtan kimondhatjuk: életünk kívülről van irányítva (divatok, trendek, illuminátusok stb.)
Azt mondom – legalább önmagunkkal szembe ne legyünk elnézőek!
Nem kell nagydobra- verni, égbe- kiáltani bűneinket – melyeket magunk ellen teszünk.
Nem kell “tudatosság-mérő” szervezetek tagjává lenni – ahhoz, hogy ne csak látszataiban akarjunk változtatni életünkön.
Továbbá nincs a társadalmi létnek sem olyan területe és biztosítéka – amit időről-időre ne kellene felül-vizsgálni. Ami megfelelő volt tegnap – az nem biztos, hogy holnap is megfelelő lesz.
És létezik ennek túlzása is: amikor szükségtelen dolgok vannak szükségszerűségként “tálalva” (politikai fogás).
Ez a “szép” az emberi életben – hogy már mindenre megvannak a megfelelő sémák; de személyes felelősség (és “pofára- esés” lehetősége), hogy mit mikor alkalmazunk.
Duncan Shelley írta:
Hagyj időt az igazságnak – mint a természet rendje a magnak… vagy itt nem erről van szó?
Nem biztos, hogy lóversenyen születnek a legnagyobb értékek (új igazságok).
Magadnak akarsz bizonyságot – vagy mindenkinek?
Alex írta:
Szinte szó szerint ez jutott nekem is eszembe.
@ kisboros:
“Vártam már, mikor szólnak le a tengerentúli kenyéradók, hogy törölni kell a kényes témákat…”
Tűnődöm: nem kenyér az, sokkal inkább kalácsnak látszik, s lehet, hogy néhányunk akár a másik szemét kinyomva tülekedne pusztán azért, hogy az illatát érezhesse…
Híve vagyok az olykor akár éles kritikának, vitának is, az üres sértegetés azonban a mondanivaló hiányát jelzi, méltatlan és sehová sem vezet.
Duncan, hogy méred a konverziót? Ez egy PR jellegű oldal, legalábbis a blog leginkább azt a célt szolgálja, nem promoció. A PR oldal jellemzője, hogy nem célja az eladás és nem is igazán alkalmas arra, sokkal inkább, hogy folyamatosan ott tartsa az emberek fejében a pozíciót. Ezt a szerepet eddig szépen betöltötte az oldal nem?
Mit vársz el az oldaltól? Mi a konkrét célja? Mi a konverziója? Biztos, hogy a topic témája váltotta ki az elvárt hatást?
Nekem például az összes könyved meg van, de a blognak valóban nem sok köze van hozzá. Viszont ha nem lenne, akkor is beszerezném a könyveidet viszont lehet, hogy nem értesülnék róla csak sokkal később. És ha van egy blogod, miért nem építesz bele olyan funkciót, hogy aki a blogon keresztül vesz tőled, kapjon valami pluszt? Mondjuk minden 50-iknek dedikált példányt vagy valami hasonlót? (Már ha marketing eszközként is tekintesz a blogra…)
Thirdeye szerint írta:
Én meg arra, hogy ez nem a “munka” része, hanem a szabadidős tevékenységé, hobbi.
Duncan Shelley írta:
Nos, erre azt mondhatom, hogy voltam már olyan társaságban, ahol egy idő után elkezdtünk poénkodni és elhanzott egypár vicc. Általában közepesek vagy a nagy részüket ismerem. Majd egy idő után jön egy vicc , amitől a társaság általában lefejeli az asztalt.
Másnap mohó örömmel rohanok elmesélni más ” műértő” haveroknak a viccet, tudva, hogy tegnap milyen brutális utős volt. és a legtöbb esetben nem vált ki olyan frenetikus hatást. Rá kell jönnöm, hogy a vicc sikeréhez kellett az a sok előkészítű jellegű kis poén, ami mintegy megteremtette a hangulatot ahoz, hogy jöjjön az est ásza és taroljon.
Attól félek, hogy hasonlóképpen fogsz járni a csendes cikkjeiddel. Hiányozni fognak neki azok az előkészítő jellegűek, amiket most lebecsülsz, de amik nélkül az a 13. soha nem lett volna ütős.
Jó néhányan itt előttem is szóltak arról, hogy esetleg tévesen értékeled ki a helyzetet. De kétségtelenül hasznos volt valamire ez a cikk. Ha csupán csak egy marketingos eszköz ez a blog, akkor azt hiszem saját magam is ít kell hogy értékeljem a hozzá fűződő viszonyomat.
c d írta:
Minimálisan meglepetést a reakciókban.
Ez alatt mit értesz? Mi nem tiszta? És ne verekedj nőkkel. :)
Sok adatbázis van.
Na elkezdtem lementeni, 1-2 topic már megvan. Duncan, gondolom még nem döntötted el teljesen, hogy mi megy és mi marad de esetleg jó lenne egy előlegezett lista azokról amelyekről már biztosan tudod, hogy törlöd, így azokat preferálhatnánk a lementésben.
Duncan írta:
Hát igen, van abban ráció amit mondasz. Meg ugye a 80-20 as törvényszerűség.
Az archívum jó ötlet mert ami oda kerül arról tudni lehet majd, hogy törölve lesz idővel.
Dawn írta:
Nem. Ez az oldal egyfajta origo lett. Millió téma, specializálódás nélkül. Nem tudnak hová tenni, mert túl sok a téma. Egy gamer oldalon 90 százalékban játékokról van szó, néha ahhoz kapcsolódó eszközökről, néha filmekről és könyvekről. Van profil, ez a játékok. Ennek az oldalnak nincs profilja, ezen változtatok.
Na, ez az.
Na igen, de nem a gyerekvállalásról írt cikkből értesülsz. :)
Egy téma oldalt akarok csinálni, nem sales oldalt.
Ez is egy jó módszer vagy ha Firefox-ot használsz akkor, telepítsd fel a Mozilla Archive Format nevű kiegészítőt. Ezzel egy oldalt egy darab fájlként maff-zipp formátumba tömörítve le tudsz menteni a gépedre, lényegében mintegy lefényképezi az oldalt amit azután a böngésződ úgy nyit meg mintha egy weboldal lenne.
Vannak olyan programok amelyek az egész blogot le tudják menteni teljes mélységig de mire az ember megtanulja, hogy kell kezelni addigra lementi az egyszerűbb módszerrel is. Persze aki gyakran használja annak megéri megtanulni.
TÖRLDENDŐ CIKKEk LISTÁJA
1. oldal. “Ahogy jön” topik:
Hőskor
Mondvacsinálva
Miért vannak ünnepek?
Az ismeretlen sötétség
Dizájnváltás
A jóság börtönében
Frei Tamás: A megmentő I. rész
Frei Tamás: A megmentő II. rész
Önleleplezés
Frei Tamás: A megmentő III. rész
Misztikus tapasztalatok 1-7
Őskáosz
Halálos önfontosság
A jó élet reménye
Jósok felelőssége
Duncan Shelley írta:
Jogos.
Duncan Shelley írta:
Értem. Azt hittem a fentiek alapján, hogy mérsz valamilyen konverziót az oldalon…
Az eredeti célját gondolom akkor most újrafogalmaztad, vagy az oldal nem éri el a célját…
A dedikált példányt én akkor is jó ötletnek tartom… (Nekem legalábbis tetszik) :)
Én örülnék egynek… :-P
Mindenesetre kösz, hogy írsz! Kösz a blogért! Kösz a sztorikért!
Duncan Shelley írta:
Ez nagyon szép és jó…
mégsem értem, hogy miért valami pánik-szerű verseny-elv mentén vannak ezek a lényeges (fontos) témák lefolytatva? Átlagát tekintve: hetente biztos megjelenik két új téma.
És szólnom kell a dislikejaimról – mert ugye természetes, hogy nem tetszik mindenkinek a kukacoskodásom…
de ha elvi vonulata is van a “nemtetszésnek” – akkor kérem a választ! Hagy tanuljak már én is! Abból hogy nem tetszik – abból még nem értem: miért nem.
Tévedhetek, hibázhatok, félreérthető – vagy akár: gonosz is – “lehetek”…
Megbeszéljük tartalmilag – aztán személyi-etikai tekintetben (és ha normális emberrel találkozom – akkor vissza-veszek magamból). Ha van mit tisztázni – ne határolódjunk el… mint ez a politikai életben oly szokásos elegancia!
Duncan Shelley írta:
A megállapítások nem színtiszták, de ezt majd később megtárgy. Azállat fiú volt, most szabadultam a sebészetrőlújfent újtőbe két injekció. Ma éjjel nem alszom. Kár, hogy nincs félelemíze ebook, azt tudnám olvasni, a könyffogás mégmindig nehéz. Na. A wördpressz adatbázist.-+ :d
Hajrá! :yes:
Van egy ismerősöm, aki úgy rémlik, hogy még régebben mondta neked, hogy sokkal fókuszáltabban kéne írnod a cikkeket. Nem kell neked mindenhez érteni és mindenhez hozzászólni, ami a világban éppen napirenden van, csak ahhoz, amiben otthon vagy, ami érdekel, ami kapcsolódik a könyveid témájához. Örülök, hogy végül magad is erre jutottál.
Véleményem szerint Duncan Shelley már egy márka, ami azt jelenti, hogy kell lennie egy jól definiálható, minden mástól eltérő, egyedi IMÁZSának, ami ezer közül is felismerhető. A PR-ban ezt nevezik arculatnak. Ezt tudatosan és következetesen kell építeni. Nem tudom, milyen most a trend, de azt igen, hogy ez az imázs (aminek az alapja egy jó karakter) nem lehet túl szélsőséges, mert az szűkíti a célcsoportot és hétköznapi sem, mert az senkit nem érdekel.
Ettől függetlenül az ember mögötte lehet kicsit másmilyen, ezért előfordulhat, hogy néha kiesik a szerepéből és írhat olyanokat, amiket később megbán és helyesbít, amitől tulajdonképpen még szimpatikus is, de minél jobban összhangban van a kettő (az imázs és az valóság), annál jobb. Ez nem egyszerű játék. Tekinthetsz rá úgy, mint egy színész, akinek a feladata eljátszani ezt a szerepet és tekinthetsz rá úgy, mint egy célra, amit kijelöltél magadnak és elkezdheted abba az irányba fejleszteni a személyiségedet.
Egyébként nekem egyik cikked sem tűnt vállalhatatlannak (mondjuk engem nehéz megbotránkoztatni), de ha valamelyik jó, csak épp nem illik bele a rólad kialakítani kívánt képbe, akkor tényleg ne szerepeljen a hivatalos weboldalon.
Nem meghasonulás ez (gondolom most nem borult fel a lelki egyensúlyod), csak egy felismerés, amitől megváltozott a nézőpontod. Amit most elsajátítottál az a profi hozzáállás. Minden elismerésem hozzá.
Nietz-senki írta:
Nincs semmilyen pánik. Némileg önhitten úgy gondoltam, hogy szó nélkül nem törölnék le 80-100 cikket és vagy tízezer kommentet. Ezért jelentettem be, és ezért így, észrevehetően. Nem a részvétel, hanem a győzelem a fontos. Mi más? :)
c d írta:
Az nincs, de van video game open-world játékmenettel. Szabadon járhatsz-kelhetsz, mindig máshol vágnak le. :)
Petra írta:
Nekem több is van. :)
Voltak néhányan, akik próbáltak orienálni ebbe az irányba, de kevés konkrétumot kaptam, a viszonypontom (kommentek, megosztások) pedig tévedésen alapult, így félrement. A témák, amiket felhoztam, minden esetben érdekeltek, csak azért nem írtam valamiről, hogy legyen. De ez nem jó, csak a könyvekhez kapcsolódóan érdemes írnom.
Ebben az zavar meg, hogy 66 ezer példánynál nem tudom, hogyan kellene viselkednem. 6 milliónál tudom, 66 milliónál meg pláne. Ha most ugyanazt tenném, amit akkor… enyhén szólva furcsa lenne.
“Ha celeb leszek, öljetek meg!” :D Brand szempontjából azt jobban tudom, milyen nem akarok lenni, mint azt, hogy milyen igen.
Olyat még nem írtam, amit megbántam, de olyat már igen, párat, nem Duncan néven, amire messze nem lennék büszke. Nem akarok nagy szakadékot az image és a valóság között. Az image legyen a legjobb oldal, és az következetesen, átmeneti érzelmi kilengésektől, stressztől függetlenül – ezt gondolom a dologról, mert nagyon felemésztő lehet éveken át színlelni és hazudni.
Amer akarok lenni, ez az igazság. :)
Nem, a cím szarkasztikus akart lenni.
Duncan Shelley írta:
Ó! Ide vele!
Duncan Shelley írta:
:heh:
De azért sejted, hogy kire gondoltam, ugye? Először azt akartam írni, hogy a pasim, (így már gondolom, egyértelmű.) Ebből meg nekem van több, mint neked. :-)
Duncan Shelley írta:
Igen, értelek.
Sok remek ingatlanost ismerek (!), de van közöttük egy olyan hölgy, aki isteni csokitortát tud készíteni. Egyszer ettem belőle és azóta sem találkoztam annyira finommal, úgyhogy nagyon örülnék, ha megszerezhetném a receptjét. Viszont nem ajánlanám neki, hogy tegye ki a weblapjára, hogyan készülnek a sütijei, mert nem azért látogat oda az ember, hogy a sütésről, hanem hogy az ingatlanokkal, ingatlanos hírekkel kapcsolatban olvashassa egy profi véleményét, tanácsait. Mivel jól ismerem, gyanítom, hogy milyen a politikai beállítottsága, de ha egy mód van rá, nem beszél róla, sőt kerüli a témát és hogy állást foglaljon, mert ingatlanügynökként elvárják tőle a maximális tárgyilagosságot. Egyébként barátságosnak, de nagyon konzervatívnak mondanám. Úgy is öltözködik (nem divatosan, de elegánsan és mindenekelőtt praktikusan.) Nem pökhendi, beképzelt, de céltudatos és határozott. Sokszor vidám és lelkes, de nem túl közvetlen, bratyizós. Pontos, precíz, megbízható. Azt gondolom, ilyennek kell lennie egy jó ingatlanosnak, de legalábbis ilyen imázst kell kialakítani. Hogy milyennek kell lenni Duncan Shelleynek, és miről szóljon a honlapja, arról viszont fogalmam sincs, de egy jó PR-ossal biztosan ki tudjátok okoskodni.
Duncan Shelley írta:
Szerintem kiindulásnak ez már nagyon jó.
Duncan Shelley írta:
Persze, minek is apróznánk el a célokat? :-)
Duncan Shelley írta:
Ez bölcs.
Duncan Shelley írta:
Miért? Mit tennél akkor?
Nekem kezdő ingatlanos koromban azt mondták, hogy pont ugyanúgy kell viselkedni, ha 2 és akkor is, ha 102 lakást adtál már el. Én ezt úgy abszolváltam, hogy miután 102 lakást adtam el is úgy viselkedem, mint mikor még csak 2-t. Amit látnak bennem, az a fiatal, nagyszájú, kicsit flúgos, de lelkes és segítőkész ingatlanos csaj, aki 6 éve is voltam, mikor még csak kezdtem a szakmát. Állítólag ez az oka, hogy nem nagyon sikerül nagyságrendet ugranom a teljesítményemben. A főnököm régóta noszogat, hogy változtassak a stílusomon, de ez nem olyan könnyű. Volt, amikor azt mondtam (és úgy is gondoltam), hogy ez pénz kérdése, mert egészen más hatást kelt kiszállni egy BMW-ből, mint egy buszról, Chanel kosztümben libellázni farmer helyett és Parker tollat használni szedett-vedett repi-ajándék tollak helyett, csak ezt én nem engedhetem meg magamnak. Aztán rájöttem, hogy nem a szélsőségekben kell gondolkodni, hanem meg kell találni azt az igényességi szintet, ami még nem rontja az imázst és kigazdálkodható. De ezek csak a külsőségek, ennél sokkal fontosabb a mentalitás, a hozzáállás és a viselkedés. Ez egyik sem csupán pénz kérdése.