Körülbelül egy éve gondolkodom azon, hogy megírjam-e ezt a cikket, vagy se, és ha igen, milyen formában. Egyszerűen csak leírjam, amit tapasztaltam, amit gondolok, amit érzek, vagy találjak ki egy jelenetet, és abban meséljem el, mi játszódik le bennem?
Szoktam mondogatni, hogy aggastyán vagyok, vén vagyok, öreg vagyok, de amikor ezt mondom, nem a naptárra gondolok, hanem arra, hogy ennyi idős koromra már nagyon régen nem ott kellene járnom, ahol még mindig járok. Ha semmi más nem változna meg az életemben, csak az, hogy ott tartanék már, ahol céljaim szerint mostanra tartanom kellene, hirtelen átkozottul fiatal lennék.
Nem őszülök, nincsenek ráncaim, nem ereszkedett meg semmim, nem tartom sokkolónak az éveim számát, a fizikai állapotomnak pedig semmilyen részét nem tudom be a koromnak. Minden fizikumbeli hiányosságom egyedüli oka az életmódom, az, hogy tíz évet hagytam ki a sportból, ülő „munkát” végzek, és bár 19 hónapja edzek újra, még nem jutottam vissza korábbi szintemre.
Amikor öregnek titulálom magam, az valójában egy korbácsütés a hátamra, amivel azt akarom elérni, hogy még több erőfeszítést tegyek a céljaimért.
Volt az a babaarcú pasas, aki mindenkit kardélre hányt… Azt mondogatta: „Magamat kigúnyolom, ha kell, de hogy mást tegye, azt nem tűröm el”. Persze, ő mondhatott ilyet, sőt tehetett is ilyet, hiszen olyan világban élt, ahol a párbaj intézménye társadalmi szelepként szolgált. Ma ő sem tehetne sokat.
Ennyi körítés után végre ki kell mondanom, amit akarok: gyűlölöm, amikor megaláznak, csak azért, mert én vagyok az idősebb.
Cyrano korában kivétel nélkül az összes embert kardélre hánynám, aki lekezel, megvet, megaláz mindössze azon egyetlen okból, hogy pár évvel fiatalabb nálam. Mivel ez nem az a világ, semmit nem tehetek. Vagyis, de, egyet igen. Memorizálok. Arcokat, helyeket, szituációkat. Hátha egyszer betévednek az én utcámba. Hátha egyszer majd ott próbálnak érvényesülni, ahol én számítok. Mert ott nem fognak.
Körülbelül egy éve halogatom ezt a cikket. Néhány hete láttam egy interjút, és ma ismét bementem valahová, ahol egy nálam kb. 15 évvel fiatalabb lény megvetően bánt velem a korkülönbség miatt, és e kettő arra motivált, hogy írjak.
A következőket szeretném üzenni azoknak, akik olvassák ezt a cikket, és tízes éveiket élik, vagy húszas éveik első felében járnak, és megvetnek mindenkit, aki idősebb náluk: amíg nem őszültem meg, amíg nem ráncosodtam meg, amíg nem aszott össze a testem, amíg jobb fizikai állapotban vagyok, mint a korosztályod tagjainak 90 százaléka, addig magázzad az anyukádat, de ne engem.
Sőt, mondok még valamit. Ha egyszer, akármilyen ok miatt, felsejlene, hogy soha nem lehetnél annyi idős, mint én, mert fiatalon meghalnál, mondjuk valamilyen betegségben, ESZMÉLETLENÜL SAJNÁLNÁD, és zokognál a fájdalomtól.
Láttam nemrég egy interjút a 68 éves Nagy Feróval, akik kikérte magának, hogy őt bárki lemagázza. Én sem magáznám, pedig majdnem harminc évvel idősebb nálam, de na és aztán? A kora nem az ő hibája, az én hozzá képesti fiatalságom pedig nem az én érdemem. Tehát akkor miért aláznám meg?
Rövidesen eltávozom LA-be. Jó lenne minél hamarabb. Ott könnyebb lesz. Persze, ott meg majd lemisztereznek, magázás helyett, és az sem fog tetszeni. De, ki tudja, lehet, az egy sokkal fejlettebb világ, ahol nem ez a valakiség kritériuma.
Eddig öten magáztak, öten aláztak meg a korom miatt. Memorizálom őket. Hozhatja még az élet, hogy belépnek az én világomba. Hm… az jó lesz.
Nos, ennyit akartam elmondani, kard helyett billentyűzettel. Kíváncsi lennék rá, hogy ti hogyan gondoljátok ezt.
LOL
Családomat, barátokat sokkal jobban tisztelem, becsülöm, mint bárkit, mégis tegezem őket. A magázódás a régi világ csökevénye, amiben minden a látszatról szólt.
Birókat,nevelőtiszteket és smasszerokat “aláztam” igy meg.A rendőröket és a nyomingereket soha.Azokat inkább anyáztam…de rég is volt.Na,mindegy.Fiatalság,bolondság. 8-)
17 éves voltam amikor kikerültem külföldre és 11 évet éltem távol Magyarországtól. A mai napig elég kényes téma számomra a magázódás, mert megszoktam azt, hogy az egyik országban ahol csak 1 évet éltem ott egyáltalán nem magázódnak, míg a másikban nem tegeződnek. Így aztán azóta sem tudok mit kezdeni azzal, hogy itt meg van akit kell, van akit nem, kit illik és kit nem? Mi alapján döntsem el? Irtó kellemetlen számomra ez a helyzet.
Volt már, hogy bementem a szaunába, ott ült egy 50 feletti pasi, de fiatalosabbnak nézett ki és nem akartam megsérteni. Letegeztem. Vérbe forgott a szeme, úgy nézett rám. Volt már egy ennél fiatalabb nőt tegeztem le és ő meg kikérte magának, hogy adjam meg a neki járó tiszteletet. Volt olyan, hogy 70 éves férfi kérte hogy tegezzem és bizony nagyon nehezen ment, mert hogy milyen öregnek néz ki. Akadt arra is példa, hogy egy 60 feletti férfi magázott engem, de azzal a 80 évvel ezelőtti stílusban, ahogy annü beszéltek a férfiak a nőkkel. Az is kellemetlen volt, mert nem ehhez voltam szokva.
A minap az Ikeában egy apuka mondta a gyerekének, aki a lábam alatt szaladgált, hogy vigyázzon, ne menjen neki a “néninek”. Körbe néztem és csak én voltam ott nő. 31 évesen lenénizett! Hát az sziven ütött. Nem vagyok néni és nem is nézek ki annak.
Akkor hol a határ? Mi alapján döntsük el? A kor szerint? Vagy hogy mennyire tiszteljük a másikat? Vagy mennyire nem tiszteljük? Mi illik? Mi nem? Mióta ismerjük egymást? Honnan ismerjük egymást? Ki a közös ismerősünk? Ez annyira szubjektív szerintem.
Amikor kicsi voltam, anyukám még magázta az anyukáját. Furcsa volt számomra, mert én egyiküket sem magáztam. Aztán megszoktam, hogy nekik ez a normális. Már jó pár éve, talán 2 évtizede is van már,hogy tegeződnek. Az is nagyon furcsa volt, hát még nekik. De aztán azt is megszoktuk.
Nagymamám mesélte, hogy az idősek otthonában, ahol lakik van egy ürge, aki úgy próbál a bizalmukba férkőzni, hogy összetegeződik velük, aztán amikor ezt elérte, utána pénzt kér tőlük, amit persze utána soha nem ad meg. Több év után jelentették csak fel, mire ez kiderült. A nagymamám sértőnek találta, hogy egy nála 30 évvel fiatalabb pasas le akarja tegezni és ő sosem hagyta ezt a stílust. Nem is adott neki kölcsön pénzt!
Ne vedd úgy a szivedre ezt az 5 alkalmat, amikor jogtalanul magázódtak veled. Nem tudhatod, hogy milyen háttérből származnak azok az emberek, mi miatt történt így.
Nem tudom hogyan lehetne ezt a témát általánosítani, hogy mindenkinek jó legyen. Nekem az volt a legegyszerűbb amikor senkit nem kellett magáznom. A csak magázódást nehezebb volt megszoknom. Anyuka magázza a saját gyerekét! Jó, mindenki mást is, na de a gyerekét? És azon a nyelven lehetett tegeződni is, csak abban az országban ezt egyáltalán nem használták. A tegezést-magázást pedig rühellem. Szerintem csak a gond van vele.
Én úgy gondolom, hogy a magázódás a kölcsönös tisztelet jele. Engem még úgy neveltek, hogy ha nem ismerem az illetőt akivel találkozom akkor nem tegezem le egyből üdvözlésképpen. (Pl. egy állásinterjún sem illik tegeződni m már az elején). Én speciel nem szeretem ha tegeznek annak ellenére, hogy nem kérdezte meg az illető, hogy tegezhet e. Kb. úgy vagyok vele mint Michael Douglas a falling down-ban a gyorskajáldás jelenetnél. Ez a tegeződés is az angol nyelvű országokból átvett sikk lett.
Szerintem az nem megalázás ha egy nálamnál idősebb ismeretlent magázok. Sokkal inkább a tisztelet jele. Az hogy ő ezt magára veszi és nem tudja kezelni a korát vagy egyfajta megalázásnak érzi meg már nem az én problémám.
Great írta:
Ahány ház annyi szokás. Szüleim még 50 felett is magázódnak a szüleikkel. Az ő idejükben ez volt a szokás.
Teljesen egyetértek Brokev7 és Aleod hozzászólásával.
Magam is olyan országban szocializálódtam, ahol a tegeződés bizonyos feltételekhez van kötve. Emlékszem (remélem nem vagyok az 5 közt), mikor először írtam privát levelet Duncannek (akkor nem tudtam a nemét és az életkorát sem) automatikusan magáztam és azt hiszem ezt, akkor fel is rótta nekem. Nálam ez volt a normális, mert ez a tisztelet jele volt.
Én is úgy gondolom (mert régebben nem ez volt a szokás), hogy a laza tegeződés egy az angolszász kultúrkörből átvett szokás.
Egyébbként én azt nem szeretem ebben a közvetlen tegeződésben, amit sokszor tapasztalok Magyarországon, hogy hatalmas szívélyeskedés, mosolygás miegymás kíséri, majd a következő pillanatban szó nélkül hátbaszúr az illető (ahogy Brokev7 írta a pénzes példában). A tegeződést régen ki kellett érdemelni és pont az volt a társadalmi szerepe, hogy a tegeződés egyben azt is jelentette, hogy az illetőt ismerem, megbízom benne. Ahogy Brokev7 leírta ez a hozzáállás védet a visszaélésekkel szemben is.
Mivel én egy olyan kultúrkörben nőttem fel, ahol a tegeződést ki kell érdemelni és a magázódás pedig a másiknak a tisztelete, személy szerint nem érzem, akkora túlkapásnak azt, ha egy ismeretlen lemagáz.
Én is a tegezés híve vagyok.
A tiszteletet úgysem a magázás mutatja, hanem a stílus, ahogyan beszélünk a másikkal.
Érdekes, hogy egy ilyen témán mennyit lehet rugózni….. :-D (bocs Duncan)
Az életkor nem egyenlő a születés óta eltelt évek számával…..sok minden mástól függ.
Ahogyan engem lát valaki, az elsősorban nem rólam szól, hanem azt mutatja, hogy ő hogyan lát engem – tehát saját magáról vall…..
A tisztelet nem azon múlik, hogy valakivel tegeződünk, vagy magázódunk. Ismeretlenként pedig ugyan mit tisztelnénk egymásban? Élni és élni hagyni…..
Részemről tök’mindegy, ha nem jön spontán, akkor megkérdezem, hogy milyen formulában társalogjunk. Ha eltévesztem, akkor sem jövök zavarba. Ha velem szemben tévesztik el, akkor sem jövök zavarba.
Egy hónapon belül nagymama leszek és többen kérdezték már, hogy: nem furcsa?
Nem. Természetes, ha így van, akkor így van jól. Nem érzek semmiféle kort magamon, ugyanúgy érzem magam, mint ahogy mindig is éreztem.
Nem gyötröm magam az örök fiatalságért való küzdelemmel, de nem tervezem, hogy meghalok.
Vannak jövőemlékeim hatalmas távlatokból….. :-))
brokev7 írta:
Látszik, hogy visszavonultál. CR-ben egy ilyen nyelvbotlásért már nyakig állna a mocsárban…
Nem veszem. De azért bosszút állok, ha úgy hozza az élet. 8-)
Számomra a magázódás természetes és magától értetődő. (Az internetes kommunikáció egy kicsit más lapra tartozik.) Ha találkozom valakivel, akit nem ismerek, akkor elvárom, hogy magázzon (teljesen mindegy, hány éves, vagy milyen nemű). És én is magázok mindenkit, akivel nem vagyok közelebbi viszonyban / nem állapodtunk meg kölcsönösen a tegeződésről. Könnyen előfordulhat, hogy azokat az idegeneket, akik kedélyesen letegeznek, elküldöm melegebb éghajlatra.
Alexnek tökéletesen igaza van, ami az angolszász kultúrkörből történő szokások átvételét illeti. Senki nem nyer semmit azzal, ha defektusokat majmolunk. (Egy nyegle és nivelláló, tetszőleges idegen nyelv szerkezetéből adódó hiányosság /azaz tegezünk mindenkit agyba-főbe/ divattá tétele igenis defektus.)
Mottó: „Az egészséges önértékelés elengedhetetlen kelléke, hogy tudjunk nevetni a kritikákon (akár a jogosakon is).” Többnyire akkor volt problémám a tegeződéssel, amikor olyan főnököm ajánlotta fel, akivel nem volt a kommunikációs szféránk egy hullámhosszon. Amúgy a hétköznapi életben, nincs a megszólításokkal gondom. Szerintem, a magázódás a megfelelő megszólítás, a felnőtt (18 év feletti) ismeretlen emberek között (bár többnyire én sem tartom be).
Én szeretek magázni. Meg uramozni. Meg tessékezni. Tetszikezni, azt nem.
Sőt, huszonéves létemre, ha egy nálam (jelentősen?) idősebb ember “letegez”, (“Hellósziacsá, hallod, léccives?!”) kifejezetten sért!
De én vendéglátós vagyok, úgyhogy megtehetem. :)
Amíg az ivarérett csitrik nem tatáznak, ne aggódj. :D
Az etikettet azért találták ki, hogy gördülékennyé tegyék a társas érintkezést. Ez fontos, sok konfliktustól kímél meg. Amióta a vallások nem konzerválják az életformánkat és minden generáció más életformát ismer meg, mint az elődje, az etikett még fontosabb, mint ezelőtt bármikor. Azért hülyeség bosszút állni, mert valaki neveltetése vagy bizonytalansága miatt a formalitásba kapaszkodva próbálja elkerülni a konfliktust egy ismeretlennel.
Kedves Duncan!
Néha nagyon meg tudsz lepni. Számtalan írásodban végletekig racionális vagy. Máskor, mint ebben a cikkedben is, viszont teljesen irracionális. :)
Édesanyám a szüleit halálukig magázta. Nem hinném, hogy ezzel megalázta volna őket.
Az egyik unokatesóm (lány, bár ez talán lényegtelen) már huszonévesen is (most kora harmincas) kikérte magának, ha idegenek letegezték.
Nem értem a felháborodásod.
Maga nem szereti, ha magázzák, magát? :-D
kedves Duncan,
magázás = alázás????
szerintem még véletlenül sem…
nem gondolom, hogy a magázással bárki is meg akart volna téged sérteni…
légy nagyvonalú, lépj túl a dolgon
vannak azért ennél sokkal “megalázóbb” dolgok is…
szép napot!:)
cs:)
szirom írta:
NEM!
Ne lépj túl,Duncan!
Soha nem szabad elfelejteni senkinek semmit!
HÁBORÚÚÚÚ!!!!!!
Kardélre az összeset!
Amíg a külvilág megítélése alapján határozod meg magad, ez feltűnik. Én 40. évemben vagyok, kopasz vagyok és őszülök, de konkrétan leszarom, ha magáznak. Mondjuk az az érdekes, hogy a felsorolt tünetek ellenére a legtöbben nem teszik. Talán csak azért, mert nem kattogok ezen. Ami bent, az kint. :)
én örülök, ha magáznak, egyébként is távolságtartó vagyok, a bizalmat, a tegeződést ki kell érdemelni nálam, ha magáznak, az nem azért van, mert idősnek néznek, hanem azért, mert érzik az aurámból, a kisugárzásomból, hogy nem bratyizgatok csak úgy ismeretlenekkel.Ma is utánam szóltak az utcán, “de csinos vagy cicám” na ettől kirázott a hideg, hányingerem támadt… A túlélők klubja azt kéne, hogy jelentse, hogy túlélsz másokat, előre mész az időben, a tested mutathatja a korodat, de a lelked, szellemed fiatal marad, a magázás egyébként a tisztelet jele, örülj ennek…
MAGÁZVA VAGY TEGEZVE : mert egyáltalán nem mindegy.
A főnök aggódik a beosztottja miatt, mert 12:00-kor mindig elmegy valahová,
14:00-kor megérkezik, és újra leül dolgozni. Felbérel egy detektívet, hogy
kiderítse, mit csinál közben.
A nyomozó másnap jelenti:
– János ismét elhagyta az irodát, beszállt a kocsijába, a házához hajtott
és bent lepihent. Utána megebédelt a hűtőjében talált ételből, és lefeküdt
a feleségével. Ezután elszívott egyet a legjobb szivarjai közül és
visszajött dolgozni.
– Én már azt hittem valami baj van. Ez nagyon egészséges!
– Nos, megengedi, hogy tegezzem?
– Természetesen.
– Akkor elmondanám még egyszer: János elhagyta az irodát, beszállt a
kocsidba és a házadhoz hajtott. Ott megebédelt a hűtődben talált ételből.
Ezután lefeküdt a feleségeddel, elszívott egyet a legjobb szivarjaid közül
és visszajött dolgozni.
Ez a magyar nyelv!
Én utálom, ha tegeznek nem személyes helyzetben, tegye ezt akár fiatalabb, akár korombeli, akár idősebb…! Na, én arra ugrok, ha nálam idősebb tegez le. :-) Hehe! Bár talán mostanára már kezd a külsőm egy kicsit legalább közelíteni a koromhoz és nem tininek nézek ki…
A magázást tiszteletadásnak veszem és adom is. Hivatalos formulának tekintem, egészséges távolságtartásnak. Ha fiatalabb magáz, akkor én is visszamagázom. Mondjuk csókolomra azt köszönöm, hogy jónapot kívánok kamaszoknak. Egész kis miniknek meg persze sziát, ha arra nevelik a szülei, hogy a felnőttnek csókolomot kell köszönni, rajtam ne múljon. A gyerekeimet jónapotozásra tanítottam mindig is. Az a szabály, hogy akit én csókolomozom, mert már annyira idős aggastyán, annak kell nekik is csókolomot köszönni – ez meg ilyen hagyománytisztelet. (Nekem anyukám még magázta a szüleit.)
Hat… :cry:
Tegezhetem Önt, vagy téged magázni kell?
Nem mostani cikk, tudom, de most olvasom :) és ezért most reagálnék rá…
Én sem szeretem, ha magáznak. Viszont tudom, hogy vannak olyan helyek, ahol KÖTELEZŐ a magázódás. Pl. bemész egy jobbfajta hotelbe, nem fognak letegezni, legfeljebb, ha egyértelműen (kis) gyerek vagy. :) Vagy egy hagyományosabb étteremben.
Ez nem a bunkóság jele. Meg ráadásul sokszor még ott sincs az illető, pláne egy boltban. Lehet, rád sem néz vagy ilyesmi.
Én 30 éves vagyok, és sokszor iskolás lánynak néznek, mégis van, aki magáz… :D Sőt, kisgyerektől már csókolomot is kaptam (szerintem ez sokkkkkal durvább, mint a magázás :) ), de meghagytam az életüket…
Húú!
Én ezen átsiklottam, vagy nemtom, mi, de én se láttam ezt a cikket eddig.
Köszi Jaklin!
Hát … Tündérbogár…! :)
Ja.
Istenhozott.
Ezen a helyen, ahol élek, az emberek tegezik egymást a tájszólásban.
Na most, pont két héttel ezelőtt, jöttek munkások, szerelők, és az egyik pasi, nálam idősebb, ebben a tájszólásban letegezett engem.
A gondom az volt, hogy
1) kora reggel volt és morcos voltam
2) idősebb volt nálam, ráadásul férfi
de ami kiverte a biztosítékomat így az első kettő után, az a
3) egy tökmás anyanyelvű ember volt, akinél az ő akcentusában megjelenített tájszólásos tegezés abszolúúúúte hülyén hangzott és számomra szinte sértő volt (főleg a fülemnek)
Asszem, ez épp a másik oldala annak, amit te mondasz, Duncan. :)
De van másik is.
Ugye, nekem van egy kamasz(odó) gyerekem.
Aki engem elég gyakran érez cikinek, és ezt ki is mondja, mert hogy én olyan öreg vagyok. “Igaz anya, hogy te táncolsz a legjobban meg te vagy a legügyesebb az egész csoportban, de akkor iiis!!!!! Ciki vagy!!”
Ciki vagyok, hogy fiatalosan mozgok.
Ilyen hülye ambivalenciában most akkor hogyan találjam meg a lelki egyensúlyomat???!!!
És akkor jössz te ezzel a cikkel!!!
:))