Utálom a művészfilmeket, utálom az operát, utálom a focit. Mi következik mindebből? Az, hogy a véleményem a művészfilmekről, az operáról és a fociról lényegtelen.
Szilárd meggyőződésem, hogy a művészfilm címke egy felmentő kártya azok számára, akik nem tudták elsajátítani a filmnyelvet, és nem akarnak adni a közönségnek semmit, sőt inkább szívesen elvennék a nézők maradék életkedvét is. Számomra minden idők legkiválóbb művészfilmje és legrosszabb művészfilmje között nincs lényegi különbség. Ebből adódóan bármilyen vélemény, kritika, amit kialakítok magamban egy adott művészfilmről, érvénytelen.
Számomra az opera idegesítő zaj, amitől egy másodperc után megfájdul a fejem, és tíz másodperc után feladnám magam az FBI-nak. Ha egymás után kellene végighallgatnom a történelem legcsodálatosabb operáját és a történelem legsilányabb operáját, egy időre szanatóriumba kellene vonulnom, de az biztos, hogy a kettő között nem észlelnénk semmiféle eltérést. Következésképpen a véleményem az operáról irreleváns, mivel az egész műfajt utasítom el, vagyis nincs ítélőképességem a témában.
Gyerekként szerettem a focit, magam is gyakoroltam, drukkoltam az argentin csapatnak, azután ez valahogy elmúlt. Már nagyon régóta nekem a foci abszolút érdektelen. Ha felvételről vagy helyszínen meg kellene néznem a valaha lejátszott legjobb mérkőzést és a valaha lejátszott legócskább mérkőzést, én nem találnám jobbnak a jobbat, mert a foci maga nem érdekel. Tehát a véleményem egy tetszőleges meccsről teljesen lényegtelen.
Soha nem fordulhat elő, hogy olyan helyzetbe kerüljek, hogy megnézzek egy művészfilmet, meghallgassak egy operát, vagy kimenjek/leüljek egy mérkőzés elé. Nem én vagyok a célcsoport, nem én vagyok a közönség. Akkor tehát milyen jogon nyilvánítanék véleményt, milyen jogon írnék vagy mondanék kritikát? Nincs ítélőképességem, nem tudok mérlegelni, ezek nélkül meg hogyan?
A kritikus azzal kezdi a kritikáját az akkor legfrissebb Marvel-filmről, hogy gyűlöli ezt az egész képregényfilmes akármit, majd negyed órán át anyázza a filmet, és mindenkit, aki részt vett benne. Milyen alapon? Az volt a kiindulópontja, hogy nem neki készült a film, soha nem ülne be önszántából egy ilyen filmre, akkor tehát milyen értelemben számítana bárkinek a véleménye? Aki úgy gondolkodik, mint ő, az nem fog elmenni egyébként sem, aki meg másképp, annak más számít, mást keres a filmekben.
A kritikus azzal kezdi, hogy gyűlöli az adott színésznőt, mert szerinte tehetségtelen, és a csípője is túlságosan széles, majd fél órán át fitymálja a filmet. Ha én nem bírok elviselni valakit, miért nézném meg a filmjét? Nem történhetne meg.
Egy vélemény, vagy kritika csak akkor lehet jogos, ha olyan embertől jön, aki egyébként szereti a műfajt, szereti a stílust, szereti a sportágat, szereti vagy minimum közömbös számára az adott színésznő vagy színész. Ezek hiányában neki nem lehet ítélőképessége, nem ő a célközönség, következésképpen nincs joga véleményt alkotni, mert a nézetei lényegtelenek.
Vélemény, hozzászólás?