Soha nem voltak apai érzéseim. Egy szemernyi sem. Ha bármikor megkérdezték, vannak-e gyerekeim, teljes lelki nyugalommal mondtam, hogy nincsenek. Ha valaha is megkérdezték, hogy szeretnék-e gyereket, azt feleltem, hogy nem. Általában még hozzátettem, hogy ha egyszer lesz egy feleségem, akkor ezt a döntést rábízom. De egy ideje ezt sem mondom. Az efféle tervek nálam a kizáró ok kategóriájába tartoznak.
Számomra furcsa érveket hallottam a gyerekvállalás mellett. Például: „Akinek nincs gyereke, az magányos lesz idős korára”. Ez az egyik, ami soha nem érdekelt. Hiszen az embernek vannak barátai, meg van kedvese. Igaz, barátokat megtartani, de főleg egy társat megtartani sokkal nehezebb, mint teherbe ejteni egy nőt. A barátságot, de még inkább a párkapcsolatot ápolni kell, minden egyes nap. Ehhez képest a teherbeejtéshez elég 1 orgazmus 1 alkalommal, és kész.
„Csinálj gyereket!” Hányszor hallottam ezt! Társaságban soha nem hagynám ki (kivéve, ha már nagyon menni akarok), hogy kijelentsem: én nem tudom, hogyan kell gyereket csinálni. Komolyan fogalmam sincs, nem csak a poén kedvéért mondom. De persze következetesen azt hiszik, hogy viccelek. Ilyenkor jönnek a poénok, esetleg egy kis gúny. „Nézzél meg egy pornófilmet.” „Tudok adni szakirodalmat.” „Menj el egy prostihoz, az megmutatja!”. Értetlenül nézek, majd megkérdezem az egyiktől: „Te hogyan huzalozod be az idegköteget a gerincvelőbe?”, meg „A látóideget a testen belül kapcsolod össze a szemgolyóval, vagy még kint a laborban?”. Provokatív kérdések, amiket nem szoktak érteni.
Ha valaki azt hiszi, hogy ő „csinálja” a gyereket, nem csoda, ha saját tulajdonának érzi, és tárgyként bánik vele.
Gyakran hallom azt is, hogy mindenki életében az elsőszámú kötelesség a gyerekvállalás. Hiszen minden generációnak legfőbb kötelessége létrehozni biológiailag a következő generációt. Ha ezt az egyik elmulasztaná, az egész emberiség kipusztulna.
Elképzelem, hogy állok valami magaslaton, és ameddig ellátok, családok mindenhol, házastársak, ölükben vagy mellettük gyerekek. Aztán felnézek az égre, ahonnan zuhan alá egy hidrogénbomba. Másfél kilométer magasan robban, és mindenki meghal. Ennek megakadályozása is kötelesség, de egy másik. Gyerekvállalással és -neveléssel az ilyen problémát nem lehet kezelni.
Nagyszüleimnek egy gyerekük van, szüleimnek három, húgomnak egy sem, öcsémnek egy, nekem egy se. Húgom nem tervez gyereket, tudtommal.
Mindezek után bárki megkérdezhetné: mi bajom van a gyerekekkel? Semmi, csak én nem akarok. Egész életemben úgy éreztem, hogy mindig lesz elég tennivalóm, elég célom, és egyszerűen ebbe nem fér bele 18-20 évnyi aggódás és odafigyelés. Továbbá, a céljaim közé az se fér bele, ha lecsuknak súlyos testi sértésért vagy emberölésért, márpedig ha valaki bántaná a gyerekemet, azt nem hagynám annyiban.
Ha az iskolában az egyik „tanár” kezet emelne a gyerekemre, vagy megölném, vagy nyomorékká verném. Kizárt, hogy valami elfuserált idióta az én lányommal vagy fiammal keménykedjen, és azután még legyen keze. Mit tennék akkor, ha az egyik osztálytárs, az egyik kis terrorista az eszét játszaná? Lesz majd egy regény, nem jövőre, de azután, abban van egy hasonló jelenet. A fickó ellátogat a családhoz, és elbeszélget a hülyegyerekkel meg a félbolond szüleivel. Mellesleg van nála egy balta.
A lényeg, hogy van és lesz elég dolgom, ebbe nem fér bele egy gyerek. Továbbá, bár én soha nem álltam senki védelme alatt, hiába panaszkodtam akárkinek, amikor kisgyerek voltam, ha lenne lányom vagy fiam, a védelmem alatt állna, márpedig az ilyet a hatályos törvények hosszú börtönbüntetéssel jutalmazzák, és börtönre sincs időm.
További érvem (saját magamnak), hogy soha nem lennék képes a terhesség és a szülés fájdalmainak kitenni egy nőt, akit szeretek. Azt sem akarnám, ha éveken át halálra idegeskedné magát a gyerek miatt, azt sem akarnám, ha az ideje nagy részét a gyerek ellátása kötné le. Már attól megőrülök, ha egy nő házimunkát akar végezni. A takarítás, mosás, ablakpucolás (stb.) a takarítók dolga, az ételkészítés a szakácsoké, ezek munkakörök, szakmák, amikért megfizetik az embert. Az én kitekert felfogásom szerint (ami szerintem abszolút normális) a párkapcsolat nem azért van, hogy bárki dolgozzon benne.
Azt gondolom, hogy a gyereknevelés roppant kényes terület, ami mérhetetlen károkat tud okozni. Ki az, aki elég érett, elég okos, elég művelt, elég felkészült ahhoz, hogy rá lehessen bízni egy életet? Nagyon kevesen.
“Gyereknevelés… Egyike azon témáknak, amik túlságosan mélyen érintenek érzelmileg, tekintettel arra a sajnálatos tényre, hogy engem is neveltek. Minden nevelés, melyet életemben kaptam, gátlásként élt vagy él bennem.” 2008-ban írtam, de még mindig tartom.
Kíváncsi vagyok a véleményetekre. Ti mennyire tartjátok fontosnak, vagy egyenesen kötelességnek a gyerekvállalást? Szerintetek mindenkinek kell gyereket vállalnia? Ti akartok? Vagy megtettétek már? Ha igen, milyen motiváció által hajtva? Szerintetek bárki vállalhat gyereket, vagy feltételhez kellene ezt kötni? Ha igen, milyen feltételhez? Ti megvédenétek, vagy megvédtétek már a saját gyereketeket? Hogyan? Milyen helyzetben? És mennyit ültetek miatta?
Hehehe, jönni fog az az 500 komment :)
Azt mondjuk Te is elfelejted pl, hogy az, hogy a várandósság és a szülés nehéz/fájdalmas/stb. az ugyanúgy a médiából árad, mint bármi más. Hogy lehetséges, hogy egy bennszülött lesétál a folyópartra, kipottyan a gyerek, elrágja a köldökzsinórt, kipottyan a méhlepény, és utána felsétál vissza a faluba? Mintha pisilt volna egyet kb. Hmm?
Miért kellene 18-20 évet aggódni? Ugyanúgy prekoncepció.
A nevelés egy érdekes kérdés. Szerintem az emberek 95-98%-a alkalmatlan szülőnek. De lehet, hogy több. Egyszerűen nem embernek való világ, és erről a mai emberek tehetnek. Period.
Gyereket az vállaljon, aki akar. Aki tényleg akar. Nem olyan, hogy “jajdecukiakarooook”, hanem tényleg szeretne, “vállalja minden következményével” (ismerős?). Nekem nincs még, nem tudom, hogy lesz-e. Akarni nem akarok, de ha beüt a ménkű, és minden körülmény adott lesz, akkor nem fogok tiltakozni.
Egyértelműen feltételhez kellene kötni. Csak azt nem tudom, mihez. Most így hirtelen akinek én megengedném, annak lehet, senki másnak :)
Megvédeni… persze. De tanulja meg megvédeni magát. Tanárait én magam válogatnám össze. Ha az általam válogatott tanár megüti, mert nincs más mód, akkor ez van. Bárki más megüti, azt megütöm én is. Bár tény, engem sem védett meg senki gyerekként, egy idő után mégis tiszteltek, amikor már visszaütöttem (addig nem). Szóval minél önellátóbb a gyerek annál jobb. Mellesleg engem pl sosem kellett fizikailag fegyelmezni. Ez nem tudom, hogy az én érdemem vagy szüleimé.
Reggel van. Hol a kávém?
Az az igazság , hogy én ugyanígy gondolkoztam mint Te Duncan .
11 éve voltunk már együtt a párommal amikor beadtam a derekamat .
Szinte szóról szóra ezek a gondolatokat fogalmaztam meg amit Te .
Ami a tanítás ebben a dologban : “Ha valaki azt hiszi, hogy ő „csinálja” a gyereket, nem csoda, ha saját tulajdonának érzi, és tárgyként bánik vele.”
De ha nem hiszed azt hogy Te csinálod a gyereket , akkor miért hiszed , hogy Te teszed ki a terhesség és szülés fájdalmainak a nőt . Miért kellene nyomorékká verni a tanárt vagy egy másik gyereket , hiszen ha nem érzed magadénak a gyereket (mert nem Te csináltad ) akkor mi különbség van közte és a többi gyerek között ?
Ha nem Te csinálod ,akkor miért az aggódás ? Hidd el ezt nem csak tőled kérdezem , hanem magamtól is :-)
Ha ilyenek tudnánk lenni ?:-) : http://spirits.blog.hu/2011/03/08/hakuin_tortenete#more2722833
Ha viszont a céljaidban gátolna a gyerekvállalás , akkor soha ne add be a derekad .
Habár lehet hogy ezt sem mi döntjük el , mint ahogy nem mi csináljuk a gyereket sem :-P
Ez én szempontomból egy nagyon beteges és kényszerképzetes felfogás. Első sorban a probléma onnan ered, hogy a születendő gyermeket az anyja hasában már Tehernek nevezitek, abból adódóan, hogy a nő terhes. a gyermek nem teher, hanem áldás egy család számára. Ha más nem a Biblia is úgy tartalmazza, hogy Áldott állapotban van. A gyermek egy szent dolog.
Második dolog, hogy a női test konstrukciója és idegrendszere úgy van felépítve, hogy elviselje a szülésből adódó fájdalmakat, természetesen én nem azt mondom, hogy ráerőszakolnám a barátnőmre a gyermekvállalást, de egy téves meglátás, hogy kibírja-e a fájdalmat, vagy sem, hiszen a gyermekvállalás mindkét félen múlik, nem csak az egyiken. (itt nem veszem figyelembe a szélsőséges eseteket)
Én sem áltam folyton védelem alatt. A gyereket nem megvédeni kell mindentől, nem üvegbúrába akarjuk helyezni, hanem felkészíteni az életre, amihez szükséges, hogy párszor fejreálljon biciglivel, legyenek az életben konfliktusai, szerezzen barátokat, kövessen el hibákat, amik után mi elmondjuk neki, hogy ezt nem így kell.
Annál a pontnál, mikor azt írtad, hogy a takarítás a takarítók dolga, a főzés a szakácsok dolga, abból adódóan vagy az jön le, hogy Te életedben még egy kapavágást nem csináltál és elkényeztetett kis ………. vagy, vagy az jön le, hogy fogalmad sincs, hogy mi fán terem az egész világ rendje és csupán véletlenszerűen írtál valami marhaságot, hogy szórakozzon a nép. De azért érvelek tovább.
Az hogy ki elég érett, vagy sem a gyerekneveléshez, azt soha nem fogod tudni. Az én szüleim sem tudták, hogy elég érettek-e, vagy okosak-e hozzá. Csupán úgy gondolták, hogy egy fiatal házaspár és család legnagyobb összetartó ereje egy közös gyermek, akit szeretetben nevelhetnek. És egy pillanatig sem jutott eszükbe, hogy szülés fájdalmai mit okoznak, hogy mennyi mindent kell csinálniuk velem, törodni, velem, nevelni engem pénzt költeni rám stb. Mert ezt szeretetből csinálták, nem pedig azért mert kell.
Természetesen vannak helyzetek, amikor muszáj emgvédeni a szeretteinket. Ilyen például, ha az életük, vagy bármi módon a testi épségük forog kockán ilyen esetben mindent megtesz a normális ember, hogy megóvja őket, akár mi is legyen utána a büntetés és ezt úgy hívják, hogy SZERETET!!!!
Ajánlom figyelmedbe, hogy kicsit alakítsd át a világképed, mert így tényleg egyedül fogsz maradni!!!!
izsofmate írta:
Ez a legnagyobb és legártalmasabb baromság, ami elterjedt. Többek között emiatt tart ott a világ, ahol.
izsofmate írta:
És az miért lenne baj? Mindenkinek kell “pár”? Miért? Mi van, ha valaki egyedül tud igazán kibontakozni?
A család nem az élet értelme. A gyerek sem. Az élet értelme az élet, hogy leéld, úgy, hogy “kimaxolod magad”. Ha ennek része a gyerek, akkor része, ha nem akkor nem. Ha ennek része egy párkapcsolat, akkor része, ha nem, akkor nem.
Mi a baj az egyedülléttel?
igen ducanshelley. en is agglegeny vagyok igaz már 49 evesen. eg ymenyaszonyom volt aki orosz szarmazasu de aztan inkabb visza adtam agyűrűt. en mindig parbajban alltam a szűlőkkel mert mindig hazasitani akartak. untam balba valo menest egyebb műveszi dolgokat. engem inkabb a harc műveszet tudomany katonai kutatasok fantasztikum lekőt jobban mint gyerek nevelés.a velem hasonlo korosztaly elvaltan és maganyosan éli életet mind en. .mikor az usa ban dolgoztam 1994 től 1998 ig sokan mondtak hogy okos ember vagy jol csinaltad. én is feltetelhez kőtnem a gyerek vallalást. sőt teszla meg mondta kell egy alkalmasagi teszt hogy ki alkalmas gyerek nevelésre. én pl magam bele véve nem.
Én mindig azt gondoltam, hogy ha lehet gyerekem akkor majd szeretnék, de ha nem , akkor sincsen semmi…. És lett, kettő is.
Nem hiszem, hogy mindenkinek gyereket kéne vállalni, sőt nem is kell. Családban van példa, hogy társadalmi?, családi? nyomásra megszületett a gyerköc, de a szülei rettentően alkalmatlanok a gyereknevelésre. Mindenki jobban járt volna, ha csak ketten maradnak.
Van egy fiam, most 14 éves. Ő az az ember, aki csak azért szeret, mert én vagyok az apja, legyek bármilyen is. Önmagamért. Nincs még egy ilyen ember a világon. Leírhatatlan érzés, amikor a hatalmas csillogó szemeivel felnéz rám, és azt mondja: APA. Isten érezheti így magát, amikor hálás hívei imádkoznak hozzá.
gesa tőkeletesen igazad van ezt mar az en anyamnak apamnak es most az unokahugomnak is fel kellett volna ismernie.plusz meg aszűleim az életemet is félre iranyitottak.
Az ember egyik varázslata a gyermek. Habár igaza van Duncannek, hogy nem is értjük ennek a varázslatnak a működését (tapasztalati mágia), de azért működik (és tévedsz, még orgazmus sem kell hozzá :-) ).
Szóval aki varázsló szeretne lenni az varázsoljon.
Sorban írom, ahogy jöttek a gondolatok.
Az ember egyedül van, hiába társas lény és van családja, barátai, párkapcsolata, csak megoszthatja az életét velük, de élni, átélni az örömöt, bánatot, megoldást találni a problémára én fogok.
PONT.
Jót mosolyogtam ezen: „Te hogyan huzalozod be az idegköteget a gerincvelőbe?”, meg „A látóideget a testen belül kapcsolod össze a szemgolyóval, vagy még kint a laborban?” :-D (Gyereket csinálni, tehát amikor azért szeretkezel, hogy abból gyerek legyen, nagyon mesés!!!)
Én már azelőtt szerettem a gyerekeimet, hogy megszülettek volna, azokat is szeretem, akik még nem születtek meg – és sajnos egyre kisebb az esély, hogy megszülessenek.
Izgalmassá teszik az életet a gyerekek. Sokat tanulhat tőlük az a szülő, aki alázatosan áll hozzá a neveléshez és nem istent játszik. A terhesség állapot, a szülés nagy élmény! És fáj, persze. Nem misztifikálom.
Nem kell mindenkinek gyereket vállalnia, természetesen, szabad döntésnek kell lennie, nem kötelességnek.
Megvédtem, nem is egyszer a gyerekemet. :-) Kicsit más világban élsz, nem kell baltát használni! :-D Persze én is úgy érzem minden “igazságtalannak” ítélt szituban, hogy simán baltát fognék, ha arról lenne szó, de erre eddig nem volt szükség! :-D
Az emberek általában jószándékúak, szerintem, hiszem, idealistán ezt képzelem. A bajokat mindig úgy kezeltem, hogy próbáltam megelőzni, nem erőfeszítéssel, hanem jó kommunikációval. Kedves és odafigyelő voltam a nevelőkkel és a gyerekekkel is, akikkel egy csoportba, osztályba jártak.
Az új tanárokkal mindig beszéltem, hogy megismerjenek. Ha bajom volt, bementem és megpróbáltam megtudni a tanár nézőpontját és gyengéden megváltoztatni a úgy, hogy a gyerekről beszéltem neki (és persze meghallgattam az ő gyerekeinek a történetét). A kamaszkor kapujában állunk, bízom abban, hogy ahogy eddig kifogtuk a jó nevelőket, a középiskolában is ez fog történni. Ha jó a nevelő, jó a közösség is, jöjjön bármilyen környezetből a gyerek.
ha a szuleidnek nem volt gyereke valoszinuleg neked sem lesz, nekem ez a kicsavart felfogas :laugh:
” Szerintetek bárki vállalhat gyereket, vagy feltételhez kellene ezt kötni? ”
Lehet hogy egyeseknek jól hangzik a feltételekhez kötött gyerekvállalás , de hova vezetne ?!
Tegyük fel , törvénybe iktatnák .
Kik írják , hozzák befolyásolják a törvényeket ?
A többit nem nehéz elképzelni .
Arról nem is beszélve hogy a gyerekvállalás az ember természet adta joga .
Ismerek olyan nőket , (ha nem mind ) akikben annyira erős ez az ösztön ,hogyha nem szülhettek volna , akkor garantáltam belebetegednek .
Úgyhogy a feltételekhez kötött gyerekvállalás alapból férfigondolat .
Mi lenne ha feltételekhez kötnék , hogy melyik férfi közösülhet ?
(Nem Louis vagyok :-) )
Thirdeye írta:
Az igazi szívás nem ez volna, hanem az, hogy mindegyik férfi közösülhet, de nem mindegyiknek szabad élveznie.
teremtestortenet : hol volt, hol nem volt…addig eltek amig ,meg Nem haltak nem mindegy hova rakod a hangsulyt amikor olvasod mert modosul az ertelme pedig ugyanazt irja :)
az a legkirályabb amikor a kölök bömből a szülei meg szexelni akarnak
:-D
húsz évvel később az ősök naponta hatszor telefonálnak a kölöknek hogy bosszút álljanak aztán meg mindenről tudni akarnak
most jövök rá hogy ritka önző egy rohadék kölök lehettem
:-D
Nem terveztük, csak becsúszott. Nem mutattam, de mérges voltam, mert véget ért az életem, és senki nem kérdezte meg, hogy akarom-e, hogy véget érjen. A feleségem rendkívül vérmes nő, nekem nagyon tetszik, a terhessége nagy csapás volt a megszokott életünkben. Sajnáltam. Ő is.
Átgondoltuk, hogy megtartsuk-e. Ésszerű dolgokat vettünk számba. Bírjuk anyagilag? Megtudjuk tanítani élni? Genetikailag mit örököl tőlünk, segíteni fogja az az életében? A lányom nagyszerű ember, biztosan szép nő lesz, aki sikeres lesz, akámibe fog bele. Azért én még mindig sajnálom a veszteséget, még nagyon nem untam rá a feleségemre, mint nőre.
Ha valaki bántani fogja a lányomat, amihez elég csak egy pofon, tenni fogok róla, hogy élete végéig bánja, hogy megtette. Akárki az.
Ami felháborít az anyagi és személyiségi éretlenségen túl, az a genetikai ballépések. Ma reggel láttam egy tíz év körüli gyereket, az anyjával mentek az iskolába. Úgy néztek ki, mint két lufi, a gyereknek nem volt nyaka, a tokája a kulcscsontig lógott. Ennek egy része genetika, egy része meg a hibás életvezetési stratégia, ami senkinél nem működött, de a szűlők továbbadják a gyereknek, aki ebbe születik bele. A csontozata, a termete geneteikai, és ez már hiba. A többi meg a rögeszmékből jön, és az eredmény egy olyan test, amit az a gyerek már most gyűlöl, mert az útjában áll, mert okkal csúfoljűk a társai.
Ha már két olyan ember kerül össze, akik genetikailag rossz állapotban vannak, ott vannak a spermabankok, lehet azokat használni. Egy gyenge, beteges, formátlan test behatárol. Az elváltozások mégjobban. Ha már a terhesség alatt lehet tudni, hogy a gyereknek elváltozásai lesznek, nem lesz karja, és egyéb elváltozások, nem lenne szabad megszülni, aki mégis megteszi, azt le kéne csukni vagy ki kéne végezni. Senkinek nincs joga ilyen nehéz sorsot szánni másoknak.
Ti mennyire tartjátok fontosnak, vagy egyenesen kötelességnek a gyerekvállalást?
Nincs erre szabvány,nem?Annak aki tudatosan vállalja,annak nyilván fontos.Annak,akinek annyi esze van csak,hogy csak b@szni tud össze-vissza(fiú lány vegyesen)annak már annyira nem hiszem,hogy fontos lenne.Ha esetleg mégis azt mondják,hogy “de”az csak a betanult hülye vaker,amit egymástól hallanak,és mer’ezt köll mondani,me’mögszólnak a népek.
Ismerek kurv@t,akinek 4 gyereke van mindenfelé a világban.Ha nagyon be van állva,akkor sirva átkozza istent,hogy nem érti,miért bünteti igy őt.”4gyönyörű szép gyermekem van istenem,mié’nem nevelhetem egyiket sem?”
Tényleg?Vajon miért?
Szerintetek mindenkinek kell gyereket vállalnia?
Nem tudom.De más sem.Csak érzelgős válaszokat várok ebben a témakörben.Igy vannak kondicionálva az átlagemberek,hogy erről a “tabu”témáról csak eszetlenül és irracionálisan tudnak beszélni.Magam is igy voltam ezzel,jó sokáig.
Ti akartok?
Még az is előfordulhat.
Vagy megtettétek már?
Hivatalosan is és nem hivatalosan is.
Ha igen, milyen motiváció által hajtva?
A kérdés költői.
…nagyon is…
Szerintetek bárki vállalhat gyereket, vagy feltételhez kellene ezt kötni?
Ezt nem ezen a blogon fogjuk eldönteni.De ha én lennék a főnök(igy is az vagyok,de ha globálisan lennék az)akkor bizony kib@szottul másként mennének a dolgok ezügyben is.Mindenesetre ennyi szerencsétlen hülye nem járkálna a világban ,mint most.
Ha igen, milyen feltételhez?
Orvosi,egészségügyi,pénzügyi és egyéb feltételekhez.
Ti megvédenétek, vagy megvédtétek már a saját gyereketeket?
Hülye kérdés.
Hogyan?
Utoljára?Felhivtam az egyik tanárát és egy iskolatársa szüleit.Bemutatkoztam és megkérdeztem tőlük valamit.Azóta nincs gond.
Milyen helyzetben?
Nem mondom meg.
És mennyit ültetek miatta?
Semennyit.A cikkben irtakkal e körben nem értek egyet.El tudnám kerülni bármilyen helyzetben,hogy ülnöm kelljen ilyesmiért.Csak egy kis körültekintést igényel.Ha munkának fogod fel,akkor nincsen az érzelmeknek hely.
Persze sci-fi szinten ki tudok találni olyan szitut,mikor hirtelen kell lépned és be kell vállalni a nyilvánosságot,de nem reális szituációk lennének,ezért nem is irkálok feleslegesen.Igy is kopik a klaviatúrám.
Jó író vagy Duncan, nagyon jó! De nem egész…
(az én véleményem)
izsofmate írta:
Tehát azért kellene nekem gyerek, hogy legyen közönségem? :)
Csak a családi összejöveteleken érzem magam egyedül.
Henrik írta:
Na jó, de fejezd be a mondatot. Mert legalább 45 módon lehetne folytatni. (Elsőre.) :chic:
Will írta:
Pedig milyen lényegtelen téma… :D Szemben néhány valóban lényegessel.
izsofmate írta:
Emlékszel a hidrogénbombás példára? Nagyon beteges és kényszerképzetes felfogás abban hinni, hogy soha nem történik semmi rossz, elég csak otthon babázni. Nem elég. Soha nem volt elég.
Eltérő megközelítés. Bilógiailag terhes, mert plusz súly van rajta. Több nőt is ismertem, aki a plusz súly miatt komolyan kikészült az utolsó időszakra.
Konkrétan az egyik általános iskolás “tanár” vonalzóval és pecsétgyűrűvel csépelte a gyerekeket. Nálunk az osztályban a tanulók nagy része többször is szólt otthon, én is, és senki nem merészelt fellépni a “tanárral” szemben. Kivéve az egyik gyerek külföldi kiküldetésben dolgozó építész apját, aki csak azért jött haza egy napra, hogy megbeszélje a “tanárra” a dolgot. Mindannyian irigyeltük, hogy olyan apja van, aki kiáll mellette. Ciki vagy sem, 9 évesen nem tudtam lecsapni egy felnőttet.
Nekem nem cselédnek kell egy nő. Ha neked igen, az a te dolgod. Én ezt elítélem.
Ööö… ki által is lettem volna elkényeztetett? :)
Tovább? ?:-) El sem kezdted. Ezek érzelmek, nem érvek.
Először is, elítélem az emberkísérletet. Másodszor, a gyerek itt már megint eszközként van említve, mint összetartó erő. Ezért kell? Szerintem egy pár legnagyobb összetartó ereje a közös célok, összeillő személyiség, szerelem, szex, tisztelet, ilyesmik.
kaponya jozsef írta:
És még ki?
Bence írta:
Nagy tévedés.
Ezt most inkább kihagyom, pedig ez aztán magas labda. :D
Putyin998 írta:
Pedig ezt érdemes lenne kifejteni.
Az említett jelenet egy saját élmény továbbgondolva. Tömören: a fiú drogot ad a lánynak, a lány kómába esik, az apja a fiú szülei házában üldögél, pisztollyal és baltával, és várja, hogy hívják a kórházból. Aztán hívják, hogy a lánya meghalt. Ekkor valami olyat tesz a fiúval és szüleivel, amitől később a halottkém is kidobja a taccsot. De sok más is van benne, önvád, a tudat, hogy apaként megbukott, amiért nem volt képes felkészíteni a lányát arra, hogy nemet mondjon és így tovább.
Duncan Shelley írta:
Ezek érzelmek . Mit gondolsz az érzelmekről?
A gyermekvállalás tőled függ, bevállalás kérdése,ha a hozott mintából dolgozol lehet jó lesz attól függ …a minta építő emberré vagy sérülté formált téged.
Építőként valószínűleg jó és értékes embert nevelsz.
Amennyiben sérült vagy ,képzed magad és lehetőségeket teremtesz neki,vagy adod tovább esetleg évtizedek-századok nevelését.
Miből tudod hogy jól csinálod és jól tetted?!
Majd a gyermek elmondja.
@ Duncan Shelley:
Nem merem kifejteni,mert még többen megutálnak itt a blogon. ;-)
Viszont jópár ember megtanulná azt,hogy mi is az a fogamzásgátlás,mit jelent potyautasnak lenni és hogy nem hátráltatjuk a másikat hamis ideológiák bárgyú ismételgetésével.
Elismerem,lehetséges hogy Stephen Hóking nem lehetne ekkora király,de ezt hivják “járulékos kárnak”azt hiszem(a szó lovári jelentésétől most függetlenitve)
A drogos történethez nincs mit hozzáfűzni.Az apa elbukott.Ha még kicsi a gyerek,akkor a szülők hibája,nincs mese.
Gyerekkoromban az egész környezetemben mindenki dohányzott.Attól voltak nagy fiúk a kisfiúk.Én is megpróbáltam,mer’ én is keménynek akartam látszani.Nem gyütt össze az istennek sem.Minden bajom volt tőle.
Nem értettem.Az öreg998 szabadlábon volt.A viszonyunk minden visszássága ellenére őszinte párbeszédeken alapult.Ha meg nem,akkor nem szóltunk egymáshoz oszt’annyi:)
Megkérdeztem tőle,hogy mi a bajom a cigizéssel,miért nem megy?(nagyon kicsi voltam még egyébként)
Rámnézett és lassan megkérdezte:cigizöl,gyirek?
Mondom nem,de szeretnék.Csak banga vagyok hozzá.
Azt mondta,az csak pálinkával együtt jó.Kipróbálom?
Persze-válaszoltam és marha nagy embernek éreztem magam.Minygá’pálinkát fogok inni,vazze!
Belekóstoltam,azt hittem a gyomromat is kihányom,olyan szar volt.Erre még rámerőltette a hülye cigijét is,letüdőztette velem-tényleg azt hittem,hogy ott halok meg.
Az életben többet nem próbáltam meg.Azt is hülyének tartom,aki csinálja.
Azt mondta az öreg:Látod fiam?Most már te is láthatod,hogy én sem szórakozásból csinálom,meséld el anyádnak is nyugodtan!
El is hittem neki.
Nem cigizek,nem iszok.
Akkor most mi van ilyenkor?
Milyen egy jó apa?
Thirdeye írta:
Nem.Ez egy részlet egy készülő könyvből.Kicsit több figyelmet,monsieur-ha kérhetem! :-P
Duncan Shelley írta:
De még mennyire.
Amúgy gondoltam,hogy csak érzelmek lesznek a kommentek között.
Ez is olyan kvázi”tabutéma”amire aszongyák,hogy nem illik viccelni.
Ami mindössze annyit jelent a gyakorlatban,hogy közhelyeket dobálgatnak a népek párás szemmel odavissza és marha elégedettek magukkal közben.Még néha meg is kedvelik egymást közben,hogy”igaz,hogy egy köcsög,a Gipsz Jakab,de legalább ebben egyetértünk”satöbbi.
Lehet ez az egész erre megy ki???
Will írta:
Engem mindig fegyelmeztek fizikailag,mégis lesz@rtam és csináltam tovább a dolgomat.Ez nem tudom,hogy érdem-e,de nekem tök jó volt igy.Mindig nekem lett igazam végül.Talán,ha amputálták volna a végtagjaimat,az ért volna el bizonyos “nevelő”hatást.
Nem érdekeltek ilyen értelemben végképp sem a szüleim,sem senki más.
Talán az egyén alap jellemvonásai sohasem változnak,csak max.felismeri magában az ember és kezd vele valamit?
A kávé,mint teljesitményfokozó 9-10 nap után már szart sem ér.2 nap szünet után ürül a szervezetből annyi koffein,hogy újra érezz tőle valamit.OFF!Hehe…
@ kaponya jozsef:
Sokkal többet kellene kommentelned kolléga úr!
:-D
Putyin998 írta:
Figyelek én . Ki írja a könyvet ?
Na jó , valahol az érzelmeket is meg kell élni . :beatup:
Putyin998 írta:
Persze hogy tabutéma , a gyerek az egy érzékeny pont az emberek életében .
Ez az a pont ahol az embert biztosan csőbe lehet húzni . Ezért is fontos a rendszernek .
Épp a múltkor nemzetgyilkosoztak le mert nem akarom sorozatgyártani a Magyart .
Micsoda duma . Az úgy látszik nem számít hogyan tartasz el egy regiment gyereket , meg hogy mit tudsz neki adni , csak csináld …csináld …csináld ….kell még a rabszolga .
Ezek is érzelmek voltak . Jééé.. :razzmad:
@ Thirdeye:
Na vajon ki irja a könyvet?Ezt komolyan kérdezted a duncanshelley.com-on?
“Lesz majd egy regény, nem jövőre, de azután, abban van egy hasonló jelenet. A fickó ellátogat a családhoz, és elbeszélget a hülyegyerekkel meg a félbolond szüleivel. Mellesleg van nála egy balta.”
Ez egy idézet a mostani cikkből.
Tényleg elolvastad?
@ Thirdeye:
Persze hogy tabutéma , a gyerek az egy érzékeny pont az emberek életében .
Ez az a pont ahol az embert biztosan csőbe lehet húzni . Ezért is fontos a rendszernek .
Épp a múltkor nemzetgyilkosoztak le mert nem akarom sorozatgyártani a Magyart .
Micsoda duma . Az úgy látszik nem számít hogyan tartasz el egy regiment gyereket , meg hogy mit tudsz neki adni , csak csináld …csináld …csináld ….kell még a rabszolga .
Ezek is érzelmek voltak . Jééé..
Kicsit szélsőséges a hozzászólásod
Aki gyermeket vállal az “sorozatgyátásba “kezd?!
Mert te ezt nem vállaltad,más se tegye!Aki gyermeket vállal rabszolga?!
Ejjj ejjj valami nem stimmel!
@ Thirdeye:
Ezt érzelmek nélkül is elő tudod adni,sárkányfűárus!Ugyan már,jobb vagy te ennél! :silly:
@ qwert:
Ennek a kommentnek volt egy előzménye(nyilván mindegyiknek van,de ez most nem fontos)
Arra reagálva pedig tökéletesen igaza van.
A “párzás” és kölykedzés ész nélkül nem egyenlő a gyerekvállalással.Vagy szerinted igen?
Végülis nagy okosság a mennyiségre törekedni a minőség helyett,ezt magam is vallom :-P (lóf@szt)
Sokkal jobb,ha van 5000 euróm,mint 1000000 baht-om ,ugye?
Putyin998 írta:
Hát persze, hogy az érzelmekről szól. Hetek óta elkezdesz valamit aztán soha semmit nem mondasz el. Én meg mindig belelkesedek, hogy akkor talán majd most jön a sztori, de aztán mindig bent megigazítod a partedlit, megroppantod az újjaidat és odafordulsz a tükör elé: ” Szabad ezt nekem?! És a válasz az, hogy minek, ki nem szarja le. ”
Ha esetleg egyszer be is akarnád fejezdni, akkor megadom a számomat. Akár hajnalban is felhívhatsz, mert az első akarok lenni, hogy meghalljam és olvassam.
De soha többet ne kezdj így egy mondatot! Please….
@ Putyin998:
Tudom hogy ki írja a könyvet , csak tettetem a hülyét . (vagy nem :silly: )
qwert írta:
Nekem is van gyerekem .
A sorozatgyártós sztorinak van előzménye a Hazaszeretet árulás topikban írtam le .
Lehet hogy szélsőséges voltam . Arra akartam rámutatni ,hogy sokan ész nélkül vállalnak gyereket utána meg sírnak .
Az egyik ismerősömnél is most jön még két gyerek . Van már nekik egy , meg egy csomó adósság , meg ábrándok . Tehát nem állnak jól anyagilag sem , meg lelkierőben sem . Így válik a saját és mások rabszolgájává az ember . Erre gondoltam .
Tényleg nem stimmel valami .
@ Alex:
Persze,mert mindig rohanok.Amúgy meg nem akartam,hogy lematerialistázzatok és lenácizzatok(főleg TE) :laugh: :laugh: :laugh: :laugh:
@ Alex:
Hehe…tényleg mindig igy csinálom,ahogy irtad :-D kivéve a partedlit…a többi stimmel….
@ Putyin998:
Már csak 457 komment hiányzik .
Segítesz ? :evilgrin: :-P
Putyin998 írta:
Úgy mondod, mintha bárkit is már lematerialistáztam és lenáciztam volna. Ha visszaolvasod a kommentjeimet, akkor kenyérre lehet kenni. És még dorombolok is hozzá.
Ja, a jelszóm: Aryan Brotherhood.
@ Thirdeye:
Már gyűlnek az offok :-P
@ Alex:
Ha kenyérre lehet kenni,akkor ráadásul alattomosan náciznál le :-P
Ismerem én az ilyeneket… :chic:
Csak magyar származású embör vagy.Te is a Szirijuszról gyöttél! :-X
Off vége,megyek melózni.
Ne cseteljetek a távollétemben!
Hello Duncan, Hello Mindneki! :-))
Egyaltalan nem tartom kotelessegnek a gyerekvallalast. Sot. Egyszeruen nem mindenki akar gyereket. Sajatos okaik miatt, amik lehetnek masok szemeben,( akik akarnak gyereket), gyenge erveles, felelosegre keptelenseg, karrieristasag stb. Nem ertek azzal egyet, hogy az elet legnagyobb feladata es felelossege a gyermekvalallas. Nem vallalni gyereket ugyanugy lehet felelossegteljes tett. (!!!)
Nevelni viszont nagy felelosseg, es nem minden szulo alkalmas ra. Eppen ezert azt vallom, nevelni nem csak szulokent lehet, sot olykor ugy latom partatlanul szulotlen erzesek nelkul az ember sokkal jobb nevelo. Bar erre szerintem nagyon keves ember alkalmas.
Gyulolom azt a mondatot, hogy: “az eleted sohasem lesz teljes ha nem leszel anya.” Sokszor hallom ezt. No vagyok, es sokan elitelnek azert ahogyan gondolkodom. Szerettem egyszer valakit, aki azt mondta, hogy egyedul fogok maradni oreg koromra, es nyers modorom miatt, azt is mondta, hogy kegyetlen vagyok, meg valami olyasmit, hogy fekete a lelkem. Hirtelen idegenne valt az az ember, es nem ezert az utolso mondatert, hanem azert mert egyaltalan nem is ismertuk egymast es meglattam a valosagot, nem pedig vagyaktol tulfutotten figyeltem az illetot felruhazva tulajdonsagokkal amik benne nem is voltak jelen. Ez nem ide tartozik ugyan, de az mar annal inkabb, hogy az illeto azota csaladapat es ferjet jatszik, a vilag altal megszokott szerepbeosztasban, es most azert “sir”, mert boldogtalan hogy ugy kell elnie, ahogy masok elvarjak tole. Meg csak szanni sincs kedvem szerencsetlent. :-|
Hulyen hangzik lehet, de gyereknek es tininek mindig akartam gyereket. Anya akartam lenni, de felnottkent rajottem, hogy csak azert hittem, hogy akarok, hogy megmutathassam a szuleimnek mi az amit roszull csinaltak. Versengeni akartam. Szenvedtem attol, hogy nem voltak olyan szuleim amilyennek a szuloknek lenniuk kellett volna szerintem. Nem mutattak utat, magukkal voltak elfoglava, apam nem is akart engem a vilagra, es ez az erzes hatalmaba keritett eletem eddigi nagy reszen. Gyengeve tett, mert nem ertettem.
Nem olyan sokkal ezelottig onsajnalattol lazasan sirattam ki tudja mit is valojaban, abban a hiedelemben, hogy en milyen szerencsetlen voltam mert az apam nem szeretett, az anyam meg alkalmatlan volt szerepere. Ma mar ugy latom jobbat nem is tehettek volna. Szabadon hagytak. Anyam ugyan nem valasztasbol, az nem volt neki, nem tudott feken tartani, apamat pedig nem erdekelte mit csinalok, hol jarok. Onneveltem. Masoktol azaz masbol tanultam. Ha lehet igy mondani a vilagbol szippantottam be magamba mindent ami vagyok.
Azt nem tudom, hogy akarok-e gyereket. Nem olvadozom a kisbabaktol, nem nyuszogok hulyen az ujszulotteknek, es nem abrandozom a gyerek ruhaboltok elott. Nincs meg bennem az az erzes, ha latok egy varandos not, hogy “jujj, en is akarok”. A szules teljesen elrettent, a szoptatas meginkabb, sot irtozom az otlettol, de ha itt tartunk a menstruaciot is gyulolom, de ez van, ez juttot. ;-) (es nem, nem vagyok olyan fiatal, hogy valaki azt mondja, aaaa, meg nem mukodnek azok a hormonok, vagy hasonlo marhasagok. A hormonjaim a helyen, kikerem magamnak :beauty: )
Ha veletlen megesik (bar a veletlenekben nem hiszek) hat akkor megszulok majd valakit, es probalom nem meggyilkolni a szules alatt kozelemben levoket. :devil:
Akkor lesz majd valaki, akit majd probalok hagyni szabadon, hogy megismerje magat es a vilagot, es megprobalnek nem egy idegroncs antino lenni aki nem ismeri meg magat tobbe.
De teljesen lemeztelenedett oszinteseggel bevallom, valojaban fogalmam sincs mi tortenne. Valami biztos. :nerd: Mondjuk ez arra a verziora is igaz, hogy ha nem lesz majd gyerekem akkor mi lesz. ;-)
Aki azt mondana, hogy konnyen beszelek, mert nem tudom milyen erzes, azt megelozom. Voltam mar neveloszulo. ( es remelem senkivel nem kell vitaba esnem azzal kapcs, hogy nem te szulted meg nem tudod milyen erzes stb.) Tizenharom kemeny honapig az eletemben, felelos voltam egy tiyenegy eves gyermekert, aki nagyon beteg volt es akinek nem volt senkije aki mellett meghalhatott volna. Ezt szo szerint ertem. Nem volt gyerekjatek, de szeretem azt gondolni, hogy kicsit sikerult jol ereznie magat, es valami melegseget kapni a vilagaban amibol nem tudta senki megmenteni. A terror amivel a szemeben megismertem nem volt ott az utolso hetekben, de ez nem toltott el jo erzessel. Gyuloltem a szuleit, es olykor magamat is mert abba az erzelmi helyzetbe hoztam magam, hogy masok hibaja fajdalommal jarhasson szamomra es mert szelsoseges erzelmekkel mergeztem meg sajat eletem. Az anyja azt mondta erzelmileg tul sok neki hogy nezze a gyermeke szenvedeset ezert inkabb magara hagyta. Na ot szivesen megfosztanam mindentol ami kedves neki, ha kell baltaval a kezemben! :reallypissed:
Barataim sokszor kerdeztek miert vallaltam el, most pedig evekkel kesobb mar nem mernek rola beszelni, mintha erzekeny terulet lenne nekem, pedig nem nekem az, hanem nekik, nade mindegy, ugysem ertettek, hogy egyszeruen csak azert tettem mert mas nem vallalta. Nem egonovelonek, nem hoskodesnek, semmi hosies nem volt benne, siman igaszsagtalannak talaltam az egesz dolgot, egesz egyszeruen ennyi.
:-((
Persze lehet azt mondani, hogy egy ev nem a vilag, ettol meg nem voltam anya, szulo vagy nevelo, de aki ezt meri mondani azt meghivom, hogy csinalja vegig azt a tizenharom honapot, es utana atdumcsizzuk… :pain:
Azonkivul, hogy nagyon sok szulo vilagra segit egy gyermeket es aztan fakepnel hagyja, ugyancsak nagyon sok szulonel veszem eszre a “tulajdon jogi” erzest, es ezt is elitelem.
Azt pedig szornyunek talalom amikor egy sor egoista anyuka meg apuka egymassal harcol a “kialegjobb” titulusert, es szeretetnek nevezett erzelmi manipulaciokat adnak-vesznek. Azt, hogy tisztelni egy gyereket, sokan nem is ertik mint kifejezest. :-X
Meg valami.
Sokszor hallom, hogy van aki azt mondja, nincs annal jobb erzes, mint amikor a gyereke FELNEZ ra, mert az olyan “isteni” erzes, olyan “isteni” szeretet ez a kapocs, kozte es gyereke kozott aki feltetel nelkul imadja ot. :-? Azt gondolom annak aki igy erzi valami nagyon gaz van a fejeben. Na es persze marha nagy az egoja is. Valaki istenenek hiszi magat. Atyauristen! :idk:
Ha lehetne feltetelhez kotni a gyermekvalallast, akkor en ahhoz kotnem, hogy a szulok alapos teszteken essenek at. Komolyan. Elmeleti es gyakorlati felmeresen kellene tulesniuk. :evilgrin:
Nehany pelda: az olyan anyakat akik a kover gyerekuket tomik egeszsegtelen kajakkal es simogatjak kerek fejuket, hogy azok milyen szepek , azonnal elzaratnam a lehetosegtol . De azokat is akik butitjak a gyerekeiket, akik tulszeretik oket, akik ovjak mindentol tulaggodva mindent ami az elettel jar. (Ez utobbirol jut eszembe: A minap egy terhes baratnom vett egy asztal sarkara valo izet, ami a gyereket vedi, hogy ne usse meg magat, en pedig kirohogtem, o meg halalra sertodott ezen, es erzeketlennek titulalt. Pedig szerintem a gyerek egyszer meguti magat, utana meg megtanulja, mert nem hulye, csak gyerek! A gyerek-szulo kapcsolatban sokszor az egyetlen hulye a szulo lehet ha mar itt tartunk.) Azokat is leszavaznam akik tokeletesseg maniasan tul sokat varnak el a gyerekeiktol es fusztralt felnottekke nevelik oket. Meg meg vagy a fel vilagot. Tul sok felnotas setalgat odakinn, hurrogjatok le az arroganciam miatt, de en igy gondolom. :lashes:
Ps: Duncan!
Kivancsian varom az 500 kommentet kovetelo cikkedet.
Első házasságomban feleségem nem akart gyermeket – én sem tudtam igazi okot találni… Akkoriban két jelentékeny hatás ért minket, ami ezzel összefüggésbe- hozható:
Az egyik vallási, a másik inkább társadalmi trend (divat, törekvés, idea?).
Időnként – nem túl nagy meggyőződéssel – eljártunk a Hit-gyülekezete egyik “házi-gyülekezetére”. Ahol nem sok jónak ítélhető dolgot hallottunk – majd ezekből néhány prófécia meg is valósult (persze jóval válásunk után).
Egy másik hatás az “önmegvalósítás” üzleti körökben elhangzott ideája volt.
Egyik módot sem tettük saját állásponttá, de erősen hatottak ránk.
Utolsó közös megállapításunk abban állt, hogy nem biztos, hogy erre a világra gyermek kell. Továbbá az önmegvalósítás semmilyen formája sem lehet könnyű… De az utódlást az önmegvalósítás kudarcának – “áthárításnak” tekintetük a következő generációra.
Ennyi a történet. Közös gyermek helyett e közös filozófia nem volt képes minket összetartani. Neki azóta sincs gyermeke.
Nyilván akadt konfliktusunk bőven egymással – nem voltunk érettek a közös életre (vagy egyáltalán nem “egymásnak lettünk teremtve”.
Jelenlegi (második és reményeim szerint: végleges) házasságomat nem kommentálom. Annyit mondhatok, hogy nem generációs kötelességből született négy gyermekünk.
Putyin998 írta:
Ez egy nagyon érdekes kérdés, ezen már elég sokat gondolkodtam. Mitől van az, hogy valaki erőszakos, valaki kevésbé, valakire hat az erőszak, valakire kevésbé? Én mindig kerültem az erőszakot, amikor csak tehettem. Ennek köszönhetően 14 évesen kerültem az első igazi verekedésbe bele, és nem tudtam az adrenalinnal mit kezdeni, annyira remegtem, hogy el is vertek rendesen. A következő alkalomra már előre gyakoroltam és láss csodát, utána semmi gond nem volt a sráccal, mert tisztelt (másik topicra utalva: mivel el tudtam verni, tekintélyem volt a szemében, hiszen erősebb vagyok – okosabb is, de az másik kérdés ;)).
Szóval ez egy érdekes téma. Én nem szeretem a fizikai erőszakot, de néha muszáj. A lőfegyvereket sem szeretem, de néha muszáj. Mitől lesz valaki ilyen vagy olyan?
Putyin998 írta:
Az ízéért iszom. A kávéról, cukorról le kellene szoknom, de az elmúlt időszakban túl sok dologról tettem le hirtelen, ez az utolsó, még pár hét és hónap és ezekről is leteszek.
” Ti mennyire tartjátok fontosnak, vagy egyenesen kötelességnek a gyerekvállalást? ”
Ezzel kapcsolatban eszembejutott az, hogy érdekelne, hogy ki hogyan képzeli el az öregkorát.
Például mit gondoltok, hogyan fog módosulni az öregek ellátása a jövőben. Ugyanis a mostani rednszer arra van felépítve, hogy majd a jövő generáció eltartja a öregeket.Viszont ha nem születik meg a jövő generáció, akkor ez a rendszer egyszerűen fenntarthatatlan. Tehát milyen megoldást fog találni a társadalom? Illetve Ti készültök-e arra, hogy valamiképp saját magatok is el tudjátok tartani magatokat 20-30 év múlva ?
Duncan! Ez a téma zseniális. Ebben találja meg az igazságot valaki! :) Jó szórakozást!
Thirdeye írta:
Ez egy jelenet, majd meglátod. Vagy nem.
Az érzelmek vannak. A magyar szó nagyon félrevezető. Energia, ami ha emléken, gondolaton van, eltakarja azt. Mint mondjuk egy fénykép, ami feketére van festve. Ijesztő meg minden, de le kell szedni a festéket, hogy lássuk, mit takar el.
qwert írta:
Ha a gyerekből nyugodt, magabiztos, erős, stabil, sikeres felnőtt lesz, akkor a szülei valamit jól csináltak. Ha elbukik az életben, akkor ők is elbuktak.
Putyin998 írta:
Folyton rinyálsz. 8-)
De megrázott a gondolat.
14 éves.
Nekem elég volt 18 éven át vágni a füstöt a lakásban.
Putyin998 írta:
Mármint részemről? Hát persze. :)
Mellesleg komolyan félelmetes, hogy egy rakás témáról képtelenség beszélni – és gondolkodni, mert csak a nagy érzelmek vannak. Nem csoda, ha nem látják át, és nem gondolnak bele semmibe.
Thirdeye írta:
Ti civilek mindig ilyeneket hisztek. Ha érzelmekről ír valaki, akkor első lépésben élje át teljesen, de másodikban már hideg fej kell, hogy amit írt, az érthető is legyen.
Thirdeye írta:
Nekem tetszik, hogy az itteni olvasóktól elvárjuk, hogy az összes korábbi kommentet betéve tudják, de ezt ki tudná teljesíteni? Röviden kéretik kifejteni, hogy miről volt szó.
Online rendelték?
A gyereket sok mindenre lehet használni. Például takarónak, palástnak, ilyesmi. Ezt nem tudom olyan nagy szentségnek tartani.
Alex írta:
Engem már párszor. Az első.
De tényleg heteróblog vagyunk.
Alex írta:
1. Szerinted ez vicces?
2. http://www.skype.com/intl/hu/home/
(Lassan reklámszerződésem lesz…)
Azon gondolkodtam el, hogy a nyelvtan túl szegényes.
A gyermekem.
My child.
Mein Kind.
Mea infantem.
Wǒ de bǎobèi.
Az első ugye magyar, a következő három egy nyelvcsalád (angol-német-latin), az utolsó a kínai nyelvek egyike. Mindenhol birtokos jelző.
Miért nincs nyelvi szerkezetünk rá? Nem az enyém az a gyerek. Én az apja vagyok, még ez is birtokos. Miért birtokos szerkezet?
Ötletek, hogy hogyan lehet ezt nem birtokos szerkezettel kifejezni? Mert szerintem a mai nyelvekben nem lehet.
Indigo írta:
Én karrierista vagyok. A karrier szó a lóversenyből jön, azt a pályát jelenti, amit megtesz a ló és lovas a starttól a célig. A karrierista olyan ember jelent, aki győzni akar.
Elég undorító. Nekem például nagyon kevés esélyem van erre, és ez sem tetszik…
Csodálatos! Köszönöm, hogy reklámozod az új Amer könyvet, ami épp erről fog szólni.
Az én lelkem is fekete. Rap, soul, funky, r n’ b, ezeken nőttem fel. :)
Szóval hacker vagy? Már most elolvastad a kéziratot? Legalább tetszett? :chic:
:D:D:D
Tinédzserként? Szerinted ezt elhiszi valaki?
Igen, ez valóban furcsa, hogy mennyire nehezen tud szexuális lény maradni az ember a gyerek után. Illetve, én sorozatosan ezt láttam. És itt nemcsak arra gondolok, hogy a nő és a férfi elkezdik egymás mamának és papának szólítani…
Vannak ilyen filmek, hogy a szülászeten elcserélték a gyereket, és húsz évvel később derül ki, és mindenki ki van borulva, hogy egy idegent nevelt és szeretett… Ez mennyire őrült dolog!
:D Naja.
Szerintem ez még nőni fog. De van pár ötletem semmitmondó cikkekre. A haza már megvolt, most itt a gyerek, van még a házasság, a munka, a fériasság, a nőiesség, stb.
Aztán vannak nagyon fontos témáim is. Próbálok majd egy olyat írni, ami mindent visz, és 1 komment sem lesz majd rá, mert az tényleg fontos.
Alex írta:
Öregkor! Micsoda jó semmitmondó téma! Erről is írok majd. :D Thx.
Akkor is a jogdíjaimból fogok élni.
Vagy ha minden nő hirtelen meddő lesz, csak egy nem… De milyen háttere van ennek a felvetésnek, hogy egyszercsak nem születik több test? Akkor szellemi lények alkotják majd a világot, vagy laborban dobják össze a testeket, később pedig gyárban.
Még 30 év múlva sem érem el a nyugdíjas kort.
Ez a normális, és erre kellene megtanítani mindenkit, hogy független legyen. De a gazdagság és szegénység is jó és lényegtelen téma, ezért majd azokról is írók! :)
Will írta:
De mit akarsz kifejezni? Csak simán hagyd el a birtokost, az nem elég?
Például a gyereknek van neve is. “Shub-Niggurath”. És nem “Shub-Niggurath-om”.
Will írta:
Láttam, hallottam nőktől.
Te hogyan csinálnád? Intézetbe adnád és nem gondolnál rá többé?
Sok érv van e mellett, de már nincs időm sorolni.
Nyilván, ha lenne gyerekem, elvinném aikijutsut tanulni, meg japán, orosz, mexikói késhasználatot stb. De ez mitsem ér, ha nem párosul a hulla eltűntetésének szakértelmével. Mert akkor meg ő megy börtönbe.
Ha magántanuló, akkor igen.
Szóval folyik az ideoda, hogy minek a gyerek, meg, hogy jó a gyerek, ha van, mert istenít pl. Jóindulatúan feltételezem, hogy te, aki anticsóka vagy, már ledumáltad a dolgot a faterral, muterrel, hogy a f–sznak rittyentettek világra?
Nem kell a nagyívű rizsa, hogy fáj a szülés, meg ilyenek. Ahhoz, hogy menetkésszé rakjál egy kölköt, ki kell pengess kb. harminc milát. Frankón felmérték, HVG. Ha baró volt a gyerekkorod, meg még mindig csíped az öregeidet, hiheted, hogy te is le tudod ezt ugyanígy játszani. És tutira le is tudod. Ha meg szar volt gyerekként, akkor erről szövegelj, ne másról. Fingod nincs, mert nem is lehet arról, mitől, meg hogyan buli egy együttlét, meg, hogy nem minden család diszfunkcionális.
Szóval, ilyenkor tényleg az a tisztességes, ha a gyerekek közelébe sem mész.
Duncan Shelley írta:
Na, de mennyiszer dicsértelek is. Az smafu?
Hogy lenáciztalak volna az, szerintem, nem állja meg a helyét, Hogy lematerialistáztalak miután Te is lematerialistáztál, hát egyezzünk ki döntetlenben, jó?
Duncan Shelley írta:
Poénnak szántam Putyinnak azzal kapcsolatban, hogy állítólag lenáciznám őt. Mivel egyelőre nem írt, hogy bejött-e neki a poén nem tudok válaszolni Neked arra, hogy vicces-e volt. Ha nem fog nevetni, akkor nem volt vicces.
Duncan Shelley írta:
Hát a demográfiai adatok, amiket tudtommal nálatok a KSH nevű intézmény állít össze azok valami ilyenféléről beszélnek.
Duncan Shelley írta:
Na, de az öregkorral kapcsolatosan bejöhetnek olyan témák, hogy nem leszel már annyira független (például fog kelleni egy szemüveg, hogy el tud olvasni, amit épp írni akarsz)
@Duncan:
Amit a birtok nélkül szeretnék kifejezni, az a kapcsolat (biológiai legalább, de azért egy jó családban szerintem annál többről is van szó). Például: én nagyon szeretem a nagybátyáimat. Létezik ugyan a nagybáty, mint szó, de azt hogy fejezed ki, hogy nagybátyám, birtokviszony nélkül? Nem mondhatom, hogy Zsolti, mert akkor sokan nem fogják tudni, hogy ki ő hozzám képest és a sztoriban amit elmesélek, lehet hogy a rokoni kapcsolat a lényeg. Például ha Shub-Niggurath anyjáról szeretnél valamit mesélni… érted? :)
–
Igen: a fájdalmat hallottad nőktől. De személy szerint a véleményem (saját!) az, hogy azért fájt nekik, mert erre lettek kondicionálva, hogy a szülés márpedig fáj. Akinél hiányzik ez a “nevelés-gépezet” annak nem fáj. A tévedés jogát fenntartom.
–
18-20 év: nem kell aggódni. Az aggódás felesleges. Ezt Te tudhatnád a legjobban. Az aggódás az, amikor elengeded a 16 éves kölköt bulizni, és a fejedben mindenféle képek peregnek, hogy jaj elüti az autó, jaj biztos leitatják, jaj biztos bekábszerezik (vagy épp elfogadja), stbstb. Jó neveléssel ezek kiküszöbölhetőek. A kommentek között Te is, mások is leírták: ha ilyen esetek adódnak az a nevelés kudarca. Aggódni minek? Hogy baleset éri? Aggódsz a szerelmedért, a szüleidért is, minden szerettedért, de ez nem időhöz köthető, nem azért aggódsz érte, mert még gyerek. Hanem mert szereted. Ha aggódsz a szeretteidért… hiszen minek aggódni, ha mindenki halhatatlan és ez csak egy test? Ugye ;)
Duncan Shelley írta:
Hé ! A szeretetet kihagytad ! :-) :-D ;-)
Thirdeye írta:
Basszus, mekkora ötlet! Ezért minden anyázásból kapsz 10 százalékot!
Mi a szeretet? Buksisimogatás. Mire én: Áh, az kezdődő pedofília! A szeretet az, hogy amikor a gyerek 18, kap egy Aston Martint! Én de szerettem volna! Mennyivel jobb életem lett volna!
Vagy: hogyan lehet felkészíteni egy gyereket az életre? A magyarság története. Mátyás király az igazságos, Kinyizsi János Miklós a… Nem, nem, nem! Ninjutsu! Modern ninjutsu! Négy nyelv perfekt, járművezetés, miegymás! 8-)
Erre is írta már valaki, de nem nagyon volt reakció.
A gyerek számára a felkészítés része a példamutatás. Amit lát a szüleitől az nagyban befolyásolják a gyerek gondolatvilágát is.
Egyes kutatók szerint ez sokszor fontosabb, mint a valós tudás. Mert ebbe a kategóriába tartoznak azok a dolgok is, amik a problémamegoldással, értékrenddel illetve a társadalomba való integrációval is összefüggnek.
Duncan:
Ha elérjük az 500 kommentet lesz valami meglepi?
A gyerek egyébként egy borzasztó dolog. Nem is értem miért így csináljuk. Már rég megvan a technológia, hogy felnőtt testeket hozzunk létre és azok működőképesek legyenek. Anyunak nem kell szülni, stb. Nem kell aggódni sem, mert ha Duncan lecsap egy baltával, csak növesztek egy másikat.
Alex írta:
Jó, de akkor hogy lehet, hogy jó szülőknek állat, tömeggyilkos, erőszaktevő, pedofil gyereke lesz?
Putyin998 írta:
Stephen Hóking egészségesen született az egyetemen még az evezőscsapatban is benne volt. Betegsége amyotrophiás laterosclerosis 21 korában kezdődött és az orvosok max. 10 évet jósoltak neki.
Most akkor csapjuk agyon? This is Spartaaaaaaa….
Meg tud élni ebben a világban és nagyon jó pénzt keres a könyveivel.
:laugh: :laugh: Volt humorérzéke az öreg 998-nak.
A fiú gyermekem most 13 és ahogyan nő egyre jobban elhatalmasodik rajta valami rossz. Nem hiszek semmi babonában, de mintha valami láthatatlan erő befolyásolná kifordul magából és nem tudom ellensúlyozni ezt a romlást nála.
@ Louis:
Én jó pénzért levesz róla romlást. Ha érdekel, küldöm a bankszámlaszámot! Távolról is megy!!!!
Duncan Shelley írta:
Ha figyelmen kívül hagytad volna, akkor nem foglalkoztam volna a cikkel, tán jobb is lett volna, de akkor mondom.
Amiben szerintem te is igazat adsz, hogy nem tudunk valamit, ha nincs róla tapasztalat… Legalábbis az írótanfolyamodon ezt mondtad, bár én nem voltam ott…
Nem akarlak közhelyekkel bombázni, de gondolj bele: Ha a társadalmat a hülyék termelik újra, akkor ne várjunk szebb jövőt, márpedig azért felelősek vagyunk. Nem?
Amúgy sok mindennel nem értek egyet abban, amit leírtál, mert pl.: amikor anyám szülte a nővéremet, az nem fájt neki, azt monda akár 50 gyereket is. Én viszont már genyó voltam, fájtam rendesen. Tehát ez is múlik valamint bizonyára.
Egyébként bele képzeltem magam a helyedbe és megértelek. Megértelek, hiszen ha gyermeket nemzenél, azt nem tudnád, hogy mit kapsz. Ez egy művésznek, nehéz lehet, hiszen mindig tudja, mit alkot…
De bátorság, még érezheted a büszkeséget a véred tovább hordozója miatt, de figyelj, hogy ne leány legyen, mert akkor kész, vége mindennek. :-D
Louis írta:
De mégis, mit tapasztalsz? Így látatlanban ezer válasz is lehet a változásra. Például hormonok, lányok stb. Az ilyesmi komoly hatást gyakorolhat valakire ebben a korban.
Elnézést kérek, de ezt muszáj, annyira a cikkhez illik: http://www.youtube.com/watch?v=W9CqeL1JcU8
@Dawn:
Te csak ne rontsd az én üzletemet, jó?!?! :-X Loiuouous, én megcsinálom Neked a rontás-átok-babonalevételt feleannyiért, mint ez a Dawn-gyerek :)
@ Will:
Egyébként miért TÖKÉLETESEN biztos, hogy amit Louis írt, az hülyeség és csak kitalálta vagy valami baromság?
Dawn írta:
Ok, akkor én is kérdezek: 100 000 jó szűlő közül hánynak lesz állat, tömeggyilkos, erőszaktevő, pedofil gyereke? Kiváncsi vagyok az eredményre.
a nemzeti alaptantervet ki találta ki vajon
hittan minek kell a föci is hittan meg a töri is minek még
a föci lehetne nem hittan ha elvinnének minket mindenhová bejárnánk az egész világot de legalább belföldön de még ott se ja az hittan
ha kívülről akarná valaki megmondani hogy ki vállalhat gyereket és ki nem annak az lenne a vége hogy politikai ciklusonként változna minden vagy vallásonként
@ Alex:
ki a jó szülö paranyica ez a kérdés
@ Alex:
2,5% biztosan :-D
vilko barnabás írta:
Kérdezd Dawntól.
Dawn írta:
OK, Köszi a gyors és kimerítő választ. :-) Még egy kérdés: akkor 100 000 rossz szűlő közül hánynak lesz állat, tömeggyilkos, erőszaktevő, pedofil gyereke?
Will írta:
Látod Will, mi segíteni próbálunk és mi a hála? Lefelé mutató ujjak… :laugh:
Alex írta:
Mi a paranyica?
Alex írta:
2,5% biztosan
Alex írta:
Na! Látom alakul! Végre itt én leszek a Tekintély!
Dawn írta:
Már csak azt nem értem, hogy ha mindenre ilyen gyorsan és pontosan tudod a választ, akkor minek rabolod a drága időmet kérdésekkel? Ja, a tekintélyépítő prodzsek része volt csupán? Aha, kapsigálom már. :-)
@ Alex:
:-D
@Alex:
A paranyica az egy finom sajt. Ja nem, az a parenyica… gomen ^^;
@Dawn:
Ugye hogy ugye?
@Duncan:
Egyáltalán nem biztos. Elnézést kérek, ha kicsit túllőttem a célon az előző hozzászólásommal, főleg Louis-tól. Így utólag visszaolvasva tényleg lehet, hogy kicsit túl erősre sikerült.
Ténylegesen lehetséges az olyasfajta “külső behatás”, ami miatt egy ember (akár egy gyerek/tini/féligfelnőtt/akárki) viselkedése megváltozik, torzul, ahhoz képest, amilyen a nélkül lenne. Ez a külső behatás lehet nem fizikai is, amit akár nevezhetünk szellemnek, átoknak, rontásnak, bárminek. Ezek a külső hatások megszűntethetőek. Nincs ezzel semmi probléma, illetve ha Louis úgy érzi, hogy a gyermeke ilyen külső behatás alatt áll, akkor van probléma, és igenis tegyen meg mindent a rossz hatás elhárítására (már ha rossz a hatás, ugyebár ismerjük a tanmesét, ugye? http://inspiralo-uzenet.blogspot.hu/2010/05/minden-ugy-jo-ahogy-van-tanmese.html ). Ez az elhárítás viszont lehet, hogy tényleg egy rontáslevétel lesz (bármit jelentsen is ez), ha tudok, szívesen segítek.
Nagyon tetszik ez a valóban felelősségteljes hozzáállás a gyerektémához. Sokakban nincs meg ez, csak fizikailag kipottyantanak egy utódot, és hogy mi lesz vele utána, az már mit sem érdekli őket. Vagy ha érdekli is őket, nem tudnak vele mit kezdeni.
Számos emberben teljes a tudatlanság a biológiát (fogamzás, várandósság stb.), majd Én a gyermekvállaláshoz törvényi szinten előírnék mindenféle dolgokat. Pl. mielőtt a gyermek megfoganna, teszteket íratnék a leendő szülőkkel, hogy mit kell tenni a terhesség ideje alatt és effélék. Majd a baba táplálásáról, neveléséről. Igaz, ha a tesztet idióták állítanák össze, nyilván, nem lenne sok haszna…
“Elképzelem, hogy állok valami magaslaton, és ameddig ellátok, családok mindenhol, házastársak, ölükben vagy mellettük gyerekek. Aztán felnézek az égre, ahonnan zuhan alá egy hidrogénbomba. Másfél kilométer magasan robban, és mindenki meghal. Ennek megakadályozása is kötelesség.”
Nos, én emiatt nem szeretnék gyereket, de még sosem tudtam ilyen szemléletesen megfogalmazni.
Én nem ítélem el azt, akinek csak az a célja, hogy szüljön, de én egy másik területen szeretnék kiváló lenni.
“Ti mennyire tartjátok fontosnak, vagy egyenesen kötelességnek a gyerekvállalást?” Én nem tartom kötelességemnek. Ameddig ilyen a világ, amilyen és ennyire cérnaszálon múlik a jövő, addig erkölcsi értelemben már-már legszívesebben megtiltanám. Persze, nem ténylegesen, de jó lenne, ha az igazán értékes és tudatos emberek inkább a világ “helyrehozásán” ügyködnének. És amint van egy élhetőbb jövő, akkor lehet gyermeket vállalni.
“Szerintetek mindenkinek kell gyereket vállalnia?”
“Ti akartok?” Nem…
@ Louis:
http://kinezstudio.blogspot.hu/2010/11/elementalok-negativ-gondolati-entitasok.html
Én meg tudom érteni Duncant, bár ez nem sokat számít, tekintettel arra, hogy köztudottan flúgos vagyok.
Szeretem azt gondolni, hogy bármikor lehetne gyerekem, ha akarnám, csak még nem jött el az ideje. Addig viszont, amíg nem adottak a feltételek, semmilyen elmélet, eszme, elv, vélemény, nyomás, vagy kényszer hatására nem vagyok hajlandó belevágni egy ilyen komoly projektbe. Véleményem szerint, ehhez az anyagin felül megfelelő érzelmi háttér és tudás is szükséges, különben valóban csak teher. Már tinédzser koromban is átláttam, hogy csak a terveim útjában állna és nem hagyhatom, hogy ilyesmi veszélyeztesse az egzisztenciámat, szóval vigyáztam, nehogy teherbe essek. Ebben a kérdésben mindig is felelősségteljesen viselkedtem, (még mikor lánnyal voltam is védekeztem :-P ), mert tudom, hogy a gyermekvállaláshoz olyan körülmények kellenek, amik nekem nem adottak.
Egy pár éve tablettát szedek, mert ezt találtam a legkényelmesebbnek, de tisztában vagyok azzal, hogy nem nyújt 100%-os biztonságot. Néhányszor elő is fordult némi rendszertelenség, ami minden esetben csak 1-2 napig tartott. Viszont valahányszor ez történt, mindig volt bennem egy kis aggodalom, mert ahányszor eszembe jutott, hogy talán állapotos vagyok, annyiszor estem kétségbe már a következmények gondolatától is. Legutóbb épp 3 napja volt egy késés, aminek eleinte nem tulajdonítottam semmi jelentőséget, majd a kondi teremben valami nagyon furcsát tapasztaltam. Guggolgattam 40 kilóval a vállamon és arra gondoltam, meg kéne próbálni 50-nel is, de akkor valami rossz érzésem támadt, majd lefeküdtem a talajra, fogtam a rudat a 40 kilóval, felfektettem a csípőmre, hogy csípőemeléseket csináljak és akkor bevillant, hogy mi van, ha ez nem tesz jót, ha esetleg kiderül, hogy terhes vagyok. (Tudom, hogy baromság és nincs semmi ilyesmi összefüggés, de mindenkinek lehetnek logikátlan gondolatai, nem?) Természetesen nem hagytam abba az edzést, de ahogy belegondoltam, hogy talán gyerekem lesz a szokásos aggodalom helyett most érdekes módon valami kellemeset éretem. Egy ideig, mert aztán józan ésszel is megvizsgáltam a kérdést és arra jutottam, hogy sehol nem épeszű dolog gyereket vállalni az én helyzetemben. Ennek ellenére valahol mélyen úgy éreztem, nem bánnám, ha meg kéne birkóznom vele, végül is lenne még pár hónapom felkészülni rá, nálam hülyébbek is meg tudták csinálni és talán most fel tudnám szívni magam annyira, hogy megteremtsem azokat a bizonyos hiányzó feltételeket. Stratégiát készítettem, új módszereken gondolkodtam, amivel fel tudnám lendíteni az üzletet; nem problémákon, hanem megoldásokon járt az eszem. Fura, de úgy éreztem, hogy ez adott egy lökést, felpörgetett és új értelmet adott a munkának. Nem akartam, hogy ennek vége legyen, mert egészen lelkes lettem. Talán ezért esett olyan rosszul, mikor kiderült, hogy megint csak egy kis csúszásról volt szó. Nem bánom, mert tökéletesen belátom, hogy így a jobb, de hazudnék, ha azt mondanám, hogy egy kicsit sem voltam szomorú.
Duncan Shelley írta:
Legyen 15 ! :laugh:
Duncan Shelley írta:
Persze jobb életed lett volna . Vagy nem . : http://www.vezess.hu/hirek/roncsautot_64_millioert/16015/ :evilgrin:
izsofmate írta:
Kedves Máté! Látszik, nem nő vagy és nem érezted át ezt a dolgot sosem vagy nem láttál ilyet közvetlen közelről… Örülj neki!
Ebből megint az üvölt, hogy férfi vagy, és sosem volt elvárt, hogy főzz, moss, takaríts a munkádon felül és/vagy sosem tapasztaltad ennek a hatását a való életben. Nálam az eddigi párkapcsolataimban – sajnos – a férj sosem méltányolta kellőképpen az időben tálalt ínycsiklandó főtt ételt vagy a tiszta lakást.
És nekem, nőként nagyon tetszik ez a fajta hozzáállás, tisztelet, és nem az jön le belőle, hogy Duncan egy elkényeztetett p*cs (ahogyan írod), aki nem képes magának készíteni egy rántottát vacsorára vagy kitakarítani a lakását, hanem hogy igenis értékeli az efféle erőfeszítéseket, nem csupán a nő nevű csicska veleszületett (munkaidőn kívül végzett) kötelező tevékenységének tartja. És képes elképzelni azt, hogy nem csak neki, hanem a barátnőjének is vannak ennél fontosabb tevékenységi körei.
Petra írta:
Drága, csacsi öreg medvém: ahova báránykát ad az Úr, oda ad legelőt is.
Te nagy varázsló vagy, ne félj varázsolni. Én mérhetetlenül drukkolok Neked.
@ Will:
A kávéról nem kell leszokni.Hasznos az.Csak ne cukorral idd és ne tejjel.De te tudod.
Mitől lesz ilyen vagy olyan valaki?
Ezen tényleg sokat gondolkodtam már.
Öröklődés?
Valamicske lehet(ne) ebben az elméletben,mert rengeteg mindent(viselkedési formákról beszélünk most)hoztam az öregemtől,de az lehet tanult dolog is,ráadásul a családból senki sem lett olyan elvetemült,mint ő volt(vagy én lettem)
Tanulás?
Mikor sitten volt,akkor nem láttuk évekig.Mikor intézetben,fiatalkorúban vagy -a változatosság kedvéért-sitten voltam,akkor sem találkoztunk.Mikor tanultam volna tőle?Vagy ez is megy Gyurcsók-féle távmódszerrel?
Akikkel együtt nőttem fel,mind-mind különbözőek lettünk.Minden téren.Tehát a körülmények “nevelő”hatása is kilőve.
Fene tudja.Lehet,hogy hozza magával mindenki,mint a körszállitásnál a szütyőjét?Bár azt tudod,hogy abban mi van…Akkkor inkább a letéti zsákot?De hát azt is tudod,csak azt majd akkor kapod vissza a letétedből,ha szabadulsz…
Megvan!Olyan,mint a nevelési anyagod!Az is megy veled a szállitásnál,benne van rólad minden:a kapcsolattartásod(levelezés,látogatás,csomag satöbbi)hozzátartozók,benti ismeretségeid(amiről tudnak)jellemző viselkedési és bűncselekményfajták….és csak a szadulózárkában,külön kérelemre nézheted meg(megéri,mert akkor azt is megtudod,hogy ki dobott fel)
De ha van “nevelési anyag” a tárgyalt témában is,az azt jelentené,hogy van egy alap kiindulási pontod és a továbbiakat a magaviseleted dönti el.Lejjebb veszik az őrzési fokozatodat,jutalom,eltáv,kedvezmény f@szomtuggyami…
Érthető analógia ez?
Ha az elitélt hasznosnak gondolja magát(lehetőséget adnak rá neki:például tanfolyamok,intézeti munkák stb)akkorkevesebb eséllyel jelent többletmukát a felügyeletnek,mivel felügyeli saját magát(rosszabb esetben a társait is,ha spion lesz)
Ezen a vonalon most továbbötletelve én mindig a legsz@rabb körletek,legaljasabb zárkáiban éreztem magam a legjobban,mivel nem volt mivel fenyegetniük,hogy hová visznek.Akkor viszont az “életsitten”sem kéne “jómagaviseletűnek”minősülnöm.
(ezért este leütök valakit a Quartierben :-X )
Na,ez jó kusza lehet civil szemmel olvasva.Pedig a szem egy érzékszerv,nem civil kategória.
Louis írta:
Későnérő tipus a gyerek.Én már négyévesen lopni jártam.Megállithatatlanul.
Sors?
Oder was?
@ prolizoli:
Hókinget -bevallom-nem ismerem jobban,mint amit irtam róla.Nem is érdekel.
Az öreg998nak halálos volt a humora,hehe ;-)
Én mégis két évvel többet ültem nála…. :-((
:-D :-D :-D
Duncan Shelley írta:
Magyarul jelszavam,de ez végülis mindegy.
Ez a szkájp jelszavad amúgy?
:laugh: :laugh: :laugh: :laugh: :laugh: hahahahahahahahaha :laugh: :laugh: :laugh:
Igy már viccesnek minősül? :-)
Alex!
Többször utaltál már mindenféle kérdésekre hónapokaal ezelőtt,különféle topikokban.
Ha az én anyámpics…át azért,mert sokszor nem irok meg mindent,akkor a tiédet is legalább annyira,mert nem tetted fel a kérdéseidet a zofftopikba,bazzeg :-D
Ez vicces volt szerinted? :-D
Duncan Shelley írta:
Akkor rinya nélkül,kutyafuttában.
Az én világom olyan lenne(viszonyitásképp)mint Smith ügynök uralma alatt a Mátrix világának :devil: és az Equilibrium világának keveréke.Csak én nem gyógyszerrel iktatnám ki az érzelmeket,hanem neveléssel.
Ha csak egy országom lenne(micsoda pitiánerség)akkor az egy katonai diktatúra lenne természetesen és világuralomra törnék,megfelelő előkészületek után.Ennyi.
14évesen az ember már nem kéne,hogy gyerek legyen.Nem minden értelmezésben.
Hókinget meg szoktassuk rá a cigire.
Putyin998 írta:
Én elégedett vagyok. köszönöm.
Putyin998 írta:
Felteszem, de akkor nem ér megint meggyőzni magadat, hogy megint nem jó az idő, körülmények, alkalom, apropó, gramatika stb. . Szóval ha válaszolsz, annyi kérdést kapsz. hogy a szájad szélét fogad nyalogatni elégfedettségedben. Na jó, nem kell elrémülni. Megkérdeznék egy s mást és szerintem tanulságos lenne, amit válaszolsz.
Most látom: túl vagyunk az ötödén az előirányzatnak, mindezt kevesebb, mint 48 óra alatt. Bár a kedv fluktuál, ha igyekszünk, akkor tíz napon belül meglesz az az 500 komment :)
Putyin998 írta:
Az én világomban gyönyörű érzelmek lennének .
Minden ember szeretettel fordulna egymáshoz .
Nem lennének versengések , nem lennének erősek és gyengék .
Értelmét vesztené a karrier és az egománia ;-)
A gyerekek is egy gyönyörű világba születnének , nem kellene nevelni őket , mivel a szülők maguktól is olyan példát mutatnának amit a gyerekek is szívesen követnek .
És csak a mesékben léteznének az érzelem nélküli gépemberek , akik csak mennek előre ,mint egy droid , senkit és semmit nem kímélve . :-P
Thirdeye írta:
Az utolsó csepp véremig harcolnék ellened, a totális kommunista rezsimed ellen, a totális elnyomás ellen, a kockásítás ellen, az egyéniség elfojtása ellen, a személyes eredmények és hozzájárulás figyelmenkívül hagyása ellen, a kiemelkedés lehetőségének kizárása ellen, és az ellen, hogy te vagy bárki más 24 órában megmondja, mit tehetek, gondolhatok és érezhetek.
@ Thirdeye:
Ez ugye ez ugye szarkazmus? Ugye?
Duncan Shelley írta:
:laugh:
De hiszen ebben a világban nem lenne rezsim , nem lenne elnyomás , sem kockásítás ,
sem egyéniség elfojtás . Mindenki jól érezné magát a bőrében , ezért senki nem akarna senkit felülmúlni . Senki nem akarná megmondani ,hogy mit kell érezned vagy gondolnod . Lehetnének és kellenének a személyes hozzájárulások is .
Viszont kiemelkedni csak olyan világban van értelme ahol elfojtanak , elnyomnak .
De hát az én világomban ez pont nem lenne . :-)
Will írta:
:-)
Thirdeye világáról csak nekem jut eszembe Huxley Szép Új Világja? (http://hu.wikipedia.org/wiki/Sz%C3%A9p_%C3%BAj_vil%C3%A1g)
@ Will:
Nem ez nem az én világom .
A tévedés , vagy hazugság abban áll az elme részéről , hogy elhiteti azt hogy egy ilyen világban nem lehetnének családok , kultúrák , sokszínűség .
És az a valami ami elhiteti velünk ,hogy mindezek nem lennének ,és hogy birkák lennénk , meg kommunisták , az a valami nem más mint az a sötét massza ami évezredek óta megvezeti az emberiség gondolkodását .
Végül is a léte forog kockán .
Főleg így év vége felé közelítvén ;-)
Thirdeye írta:
Dehogynem. Sőt, csak az lenne benne.
??????????????
Ha én pontosan ötvenszer annyi energiát fordítok mondjuk az írás elsajátítására és egy-egy könyv megírására, mint másvalaki, akkor hogyan is nem fogom felülmúlni?
És mi lesz a párkapcsolatokkal? Lesz? Mi alapján választanak párt az emberek? Központilag osztanád ki, hogy kinek kivel kell?
Nem. Olyan világban lehet, ahol van döntési szabadság, ahol a személyes erőfeszítés számít.
Thirdeye írta:
Nincs semmi ilyesmi, ami van, az a konkrét fogalmazás hiánya a részedről. Fejtsd ki, hogyan lenne például párkapcsolat a világodban?
Ezek kérdések, nem kell rögtön a Gonoszra fogni, hanem válasz kellene inkább.
Duncan Shelley írta:
A válaszom az , hogy csak provokálok ..
Mivel ez az én világom egy álomvilág épp ezért nem igazodik ennek a világnak a fogalomrendszereihez .
Azt kellene megérteni hogy én nem a megadott sablon szerint akarom ezt a világot felépíteni 8-)
Kész !!!
De azért érdekes , hogy Putyin világa ellen senki nem szól . Megnéznélek benneteket benne .
(ha már fantáziálunk :-) )
Végül egy felismerés :
A világ azért olyan amilyen , mert ilyennek akarjuk .
Duncan Shelley írta:
Felülmúlhatod , de ez nem fog számítani , hiszen úgy is jó lenne , ha sz@ríró valaki , és úgy is ha remek . :-)
Duncan Shelley írta:
Ha én teremtek egy világot , akkor én csak a megteremtésével törődök , de nem lennék benne diktátor . Talán a valódi Isten is ezt tette .
A diktátor nem az Isten , hanem a sötétség lovagja .
Pont tőle szenvedsz Te is . De ha Putyin kell ….hát tessék ! :devil:
Thirdeye írta:
És minden szépen elsüllyedne,mint egy ingoványra épitett ház.Semmit sem fejlődne az emberiség.A rózsaszinű felhők kergetésétől és a hallucinogénektől véleményem szerint-nem sokat profitálna az emberiség,mint faj.
Putyin998 írta:
Te sem értetted meg . Ez már olyan világ lenne amiben nem kell fejlődni .
Fejlődni azért kell mert még nem vagyunk rendben . De amúgy fejlődött már valamit az emberiség mint faj ?
A mókuskereket azért találták nekünk fel , hogy soha ne érjünk célba .
@ Thirdeye:
Jó.Én egy olyan rendszert vázoltam,ahol csak akkor van igazán létjogosultságod,ha jó vagy valamire.Bármire.De potyautasok,buzik és élősködők nem kellenek.
Fejlődtünk mi,csak nem sokat.Illetve nem eleget és azt is csak lassan.Pont az élősködők és a potyautasok miatt.
A rendszer amit te vázoltál szintén science fiction,de egyrészt irreális,másrészt nonszensz.
A tespedt kényelem és romlottság nem lehet végcélja senkinek.
Ilyen képeket,amiket elképzelsz a régi Jehova Tanúi kiadványokban láttam
Nekem az hogy valaki ilyenekben hisz,csak a gyávaságot jelképezi.Sajnálom.Ez van.
Putyin998 írta:
De nem értem miért kell az én világomba beleszőni a Ti fantáziátokat :reallyangry:
Ki mondta hogy tespedt vagy romlott világ lenne . (Ja mert ez a világ nem romlott mi ? :-| )
Amúgy persze hogy csak képzelgek :-) de arra jó volt hogy megértsem , miért tart itt a világ . :-((
Putyin998 írta:
Nem,nem mások miatt nem fejlődünk .
Thirdeye írta:
De ez a világ is romlott.Sőt,van hogy undoritó.Ettől függetlenül én jól érzem magam benne.
Az én rendszerem nem lenne romlott.
A te rendszered az én viszonyrendszerem szerint lenne romlott.Mindenki szeret mindenkit?
Pfujj,bazmeg :sick:
Swingerklubbokba is jársz???? :reallyangry:
Duncan Shelley írta:
A társadalom szempontjából fontos a gyerekvállalás, nem hiszem, hogy magyarázatra szorul miért. Egyéni szempontból meg mindenkinek a saját döntése. Meg tudom érteni azokat akik nem vállalnak és támogatom azokat (nem csak lelkileg, hanem az adóm bizonyos százalékával is ugyebár) akik igen. Habár lelkileg csak azokkal a szülőkkel szimpatizálok akiknek a gyerek nem csak arra van, hogy felszedjék utána az állami támogatást.
Akartam, csak nem éppen akkor amikor jött, hanem kicsit később. A másik már akarva volt.
Ha lehetne visszacsinálnám a dolgokat? Nem, mert az azt jelentené, hogy a két gyerek nem lenne. Van ez az érzelmi kötődés a gyerekeimhez. Érdekes dolog ez, mert sokszor érzem azt, hogy a család miatt korlátozva vagyok bizonyos dolgokban időben és lehetőségekben egyaránt, de nem tudnák lemondani róluk. Ösztön ez vagy mifene nem tudom, de bennem van. Ennyi.
Meg aztán van lehetőség a család mellett is arra, hogy az ember bontakozzon valamerre ha nagyon akar, igaz, hogy így bizonyos dolgokban nehezebb, de meg lehet oldani.
Amit már régen meg kellett volna csinálni, szerintem.
Két gyerek után automatikusan járna a családi pótlék, gyes stb. Ha valakinek születne harmadik, negyedik vagy több, kimenne a gyámhivatal és elkezdené vizsgálni a következőket:
Be vannak biztosítva a gyerekeknek az alapvető feltételek (élelem, higiénia, lakható otthon) ahhoz, hogy egészségesen nevelkedhessen? A szülők képesek eltartani a gyereket állami támogatás nélkül, legális módon szerezve hozzá az anyagiakat?
Ha a válasz igen, akkor apuka és anyuka kap támogatást állam bácsitól is.
Ha a válasz nem, akkor apuka és anyuka elbúcsúzhat a gyermektől, sőt a már meglévő kettőtől is.
Nem kapnak semmilyen állami támogatást, sőt el lesznek véve tőlük a már meglévő gyerekek is mert az olyan ember aki nem képes bebiztosítani a gyerekeknek az alapvető feltételeket sem, az nem alkalmas szülőnek. Természetesen lenne lehetőség arra, hogy visszakapja a gyerekeit miután biztosítani tudja a fenn említett feltételeket.
Ha ez a törvény be lett volna vezetve és szigorúan alkalmazva nagyjából 25 évvel ezelőtt, ma sok olyan probléma nem létezne ami sajnos nagyon is reális a mindennapokban és mindnyájan isszuk a levét. A politikusok inkompetens ökrök a szememben mert egy megoldható problémát már x évtizede csak dobálnak mint a forró gesztenyét ahelyett, hogy a sarkukra állnának és cselekednének.
Putyin998 írta:
:clap: Igazad van , jöhet a katonai diktatúra :sarcasm:
Thirdeye írta:
Én kipróbálnám a világodat, Thirdeye. Ha tetszene maradnék ha nem gondolom nem akadályoznád meg, hogy elmenjek. :chic:
Hétvégére visszajárnék tespedni a jóba. :-D
Elvinném 998-at is. Kapna ingyenpi.át és mindjárt másként állna hozzá a rendszeredhez. :laugh:
prolizoli írta:
Végre valaki aki érti a világomat :laugh:
Kapsz ingyen belépőt , a többiek meg csak szívjanak :goaway:
Louis írta:
Serdülő, változásban van.
Szeretné kezébe venni életét. Ez nehéz… Jó lenne tisztába- jönni önmagával – de változásban van. Változó szempontok és fókusz.
Te próbálj megértő lenni, de ne tolakodj. És ne képezz ellenpontot!
Sajnos kell, hogy a saját levében főljön. Jóval később térül meg.
Arra kell figyelni mikor van tényleges (lelki) segítségre szüksége.
Teljesen mindegy babonás vagy-e vagy sem. Benne most ébred a vágy – semmiképpen sem ura a helyzetnek. A vágy jelenleg ismérve az embernek, de nem lényege!!!
Az idő függvényében az emberiség életében is csökkenni fog jelentősége (bő 2000 év múlva) – úgy az egyén életében is.
Ha át-alhatnánk 3000 évet – úgy találkozhatnánk kései utódainkkal, mint megtestesült Istenekkel.
De jobban járunk, ha magunk is részt veszünk az inkarnációs fejlődés-láncolatban.
A Hold a vágy planétája, a Föld a vágytól való megszabadulás planétája…
De még nincs itt az ideje.
Thirdeye írta:
Nem iszok,de nekem igy is ingyen van minden. :-X
De képzeld el ha berúgok,mennyire szeretnének ott engem a pálcikaemberek :-P
Biztos következő hétvégén is tárt karokkal várnának.
Hehe :devil:
De legalább lenne viszonyitási alapjuk,hogy mi elől menekültek a rózsaszinű álomvilágukba.
Putyin998 írta:
De Putyin ezzel az elgondolással baj van. Egy rendszer életképességét a sokszínűsége adja. Minél inkább monokultúra, annál inkább lesz hosszútávon életképtelen. A specializáció mindig egy adott probléma megoldására marha jó, de az élet összes kihívására az a jó, ha minnél inkább diverzifikált valami. Hogy csak egy példát mondjak. valamikor a középkorban volt egy hatalmas pestisjárvány, ami állítólag az akkori Európa lakosságának a 2/3 kinyírta. Gondolod, hogy azok voltak a túlélők, akik olyan egészégesek és er5sek voltak, mint te. Nem. Azok voltak a túlélő (sok esetben potyautasok, buzik és élősködők stb.), akiknek szervezete valamiért, de ellenállóbb volt a pestis ellen, mint a többi emberé. Te is , meg én is ezeknek a buziknak vagyunk a leszármazottaik. Nehéz eldönteni, hogy egy adott pillanatban mi válik előnnyé és mi hátránnyá. Hogy megint egy Bibliai idézetet mondjak: ” Sokan lesznek elsőkből utolsók és utolsókból elsők.” (Mk 10, 29-31)
Kedves barátom, Róbert Gida!
Tudom, hogy én vagyok a leghülyébb az egész százholdas pagonyban, de ezzel még engem sem tudsz megetetni.
De drukkolni drukkolhatsz, azt is megmondom mihez.
Valljuk be, a gyerekvállalás sok áldozattal, lemondással, kiadással, időráfordítással, felelősséggel és megannyi problémával jár és amikor az embernek hirtelen a nyakába szakad ennyi kötelezettség, akkor ráeszmél, hogy mostantól sokkal komolyabban kell venni a dolgokat , és már nem csak saját magára kell gondolnia. Ha pedig már azelőtt is voltak mélypontok, anyagi, egészségügyi, párkapcsolati gondok, akkor valóban fel kell kötnie a gatyát, mert ezek ezáltal csak súlyosbodnak. De az is igaz, hogy egy ilyen helyzet és a megoldása olyan energiákat mozgósíthat, aminek nem is vagyunk a tudatában, hogy a birtokunkban van és olyan döntések meghozatalára sarkallhat, amihez korábban nem volt elég bátorságunk (munkahelyváltás, másodállás, költözés, saját üzlet, ötletek megvalósítása, sok példát tudnék hozni mindre). Azt mondják egy bizonyos szükségességi szintnél (amikor már elég nagy a nyomás), valamit ki kell találni és nem hibázhatunk, akkor nem is hibázunk, (egyszerűen csak azért, mert kénytelenek vagyunk jól csinálni). Ennek pedig meg is van az eredménye és az egész végül jól sülhet el. Tehát, nem alaptalan a kijelentésed, elismerem.
De szerintem nem akkor kéne elkezdeni kapálózni, mikor már nyakig ér a szar, hanem korábban, amíg még eltakarítható. Ezért most nagy tervekkel és újult erővel kezdek hozzá a munkához és azon vagyok, hogy ne hozhasson egy váratlan fordulat kényszerhelyzetbe és ne kelljen a csodában reménykednem. Ehhez szívesen veszem a drukkolást.
Szóval legelő, bárány, ez a sorrend. És önmagában még a legelő sem biztos, hogy elegendő.
Alex írta:
Ezzel a mondattal biztos meggyőzted Putyint :laugh: :laugh: :laugh:
Na most már térjönk a tárgyra. Hogyé adod azt a porhanyós seggedet? :-D
Putyin998 írta:
Khm…tudom, hogy nem iszol, nem is a pijára gondoltam. A j-betűt minek pontoztam volna ki?
Mégha ingyen is van neked minden…azér egy veekendre ellátogatnál Harmadikszem baráthoz…ingyen 8-)
Alex írta:
Természetesen erre válaszoltam az imént és értelemszerűen neked, de azt még gyorsan hozzátenném, hogy azért köszönöm a biztatást. ;-)
Petra írta:
Annyira jo volt megint olvasni a gondolataidat – mintha tiszta forrasbol inna az ember. Ezert is gondolom, hogy barmit is mondsz, keszen allsz. A többi- ahogy mondani szoktak – mar csak technika kerdese.
Mindennel egyetertek, megis ne becsuld le a gondviseles erejet. Ha igazan vagysz valamire a sajat erofeszitesen tul a vilag eroi is segitsegedre indulnak majd. En Rad fogadok.
prolizoli írta:
Hat remelem nem erre a mondatra fog oszpontositani, hanem a mondanivalomra.
prolizoli írta:
Ez most off, Rosszfiu.
Hiába no , 130 felett már már erősen csökken a minőség .
Mi lesz ötszáznál ?
Az én rózsaszín világomban nem lesz internet 8-)
@ Thirdeye:
hat ha full telepatia van minek internet? :)))
@ nev3rlive:
PERSZE A VILAG UGYANIGY MENNE ES MIUTAN MEGTAPASZTALNAD AZ OREGKORT HA UGY TETSZENE VISSZAFIATALITANAD MAGAD TETSZES SZERINT NA AZ LENNE A “SZABAD AKARAT” : :laugh:
@ Indigo: Túl sok az indokod, hogy miért nincsen gyereked, nem is olvastam végig. :-) Hiányzik az életedből, ez egyértelmű. :-) De attól még tiszteletben tartom a döntésedet, hogy nem vállalsz. :-)
Nem duma, hogy egész nővé érni gyerekkel lehet, nem is értem, hogy miért kérdőjelezed ezt meg. Ez a természet rendje.
Jó sok elvárás és általánosítás lett egyenlő a gyerekvállalással, pedig egyszerűen jó dolog, annak, aki szülő akar lenni.
Aki nem akar szülő lenni, az éljen teljes életet gyerek nélkül. Mert miért ne lehetne teljes az élet gyerek nélkül is?
Ha én nem akartam volna gyereket, bizonyos, hogy nem állnék neki magyarázkodni, hogy miért nem, ahogy nem magyarázkodom szülőként sem, hogy miért igen, hanem jól érzem magam szülőként. Néha valóban rabszolgamunkának tűnik, ezt sem tagadom, de volt életem előttük is, kicsit kötöttebb életem van velük, középkorú leszek még mindig, amikor már ők önállósodnak és megint élhetem a saját személyes álmaimat, annyi különbséggel, hogy örülhetek még két személy örömeinek.
A gyerekek mellett is építettem karriert, anélkül, hogy nélkülözték volna a jelenlétemet az életükben, van amire még várnom kell, hogy felnőjenek, de nem hajt a tatár. :-)
prolizoli írta:
Lehet ingyéé???
Vagy esetleg még fizetne érte….??? ?:-)
De ez tényleg off,elnézést…. :inlove:
prolizoli írta:
Hát ezt kib@szottul benéztem….
Alex írta:
A mondanivalóval törődök inkább,mert nem akarom kimoderáltatni magam a helyi jagellóval. 8-)
Attól,hogy katonai diktatúrának nevezem a képzeletbeli rendszeremet,még lehet az sokszinű.A buzit nem feltétlenül a homoszexuálisokra értem mindig,ez nálam minőség-minősitésnek minősül. :chic:
Egyébként a mondanivalód elgondolkodtató.
De mégis nekem van igazam.
@ B.andi:
Pedig kifejezetten jot tenne az itelokepessegednek, ha VEGIG olvasnal valamit amirol velemenyt irsz mert igazan csak ugy tudsz velemenyt alkotni es ha mar szoba hoztad a tiszteletet, azt megadni!!! Ha nem teszel igy elofordulhat hogy “velemenyezesed” csupan kapkodo itelkezesnek tunik, aminek alapja nem az ismeret…
Nem is ertem, hogyan lehet velemnnyel illetni egy kommentet amit nem is olvastal el vegig. ?:-)
Indigo írta:
Semmi közöm ugyan hozzá,de elég könnyen lehet véleményezni bármilyen kommentet elolvasás nélkül is.Ebben specialista vagyok.
Egyébként ennyire háklis vagy a “szellemi termékeidre”?
Ez egy nyilvános blog,ha nem tűnt volna fel.
@ Indigo: Ne bántódj meg, egy bekezdés szólt Neked, a többi csak gondolkodás a témában! :-) Ne haragudj, hogy a sok-sok indok csupán egy darabig érdekelt – egyébként a felénél többig olvastam! :-)
Ne vedd személyesnek kérlek! :-)
@ Louis: …. a kamaszok változnak… vegyétek meg az Ego-t, ez egy társasjáték kamaszoknak, ami segít nekik megismerni önmagukat. Olvastass vele kamasznaplókat “Adrienn Mole”-t vagy ehhez hasonló, kortárs írásokat. Vagy vegyél neki tesztsorokat és hagyd, hogy egy kicsit főjön a levében. :-)
Thirdeye írta:
Jaja, eddig is azt mondtam, hogy ez egy visszataszító világ. Azt már meg sem merem kérdezni, hogy hogyan marad fenn, vagy miért élne benne bárki, ha semmi nem számít semmit?
Szerintem meg a Koponyányimonyók. Ez persze jobban bizonyítható…
Putyin998 írta:
Naja, de az a három-négy nap, amíg teljesen elpusztul, micsoda utazás lenne ezeknek a hippiknek, nem? :D Még Jim Morison is feltámadna egy rövid időre…
Thirdeye írta:
Ha már tökély van, akkor nincs más, csak játék, esetleg egy új. Hogy fejlődött-e, nem tudom, jelenleg eléggé korlátolt a memóriám elérése. Nagyobb cache kéne.
Ez nem találmány, hanem tudatlanság. A mókuskerék szellemi síkon van.
Putyin998 írta:
Néha komolyan elgondolkodtat a műveltséged…
Vagy szellemi-testi lustaságot. :)
Thirdeye írta:
Ez tehát egy magányos világ lenne, amiben csak te lennél? Ez lenne az Onaniverzum? :)
Nincs mit csinálni benne, hát milyen lenne? Ez egy romlott világ, de nem annyira, mert még nincs totális gondolatrendőrség.
Fejtsd ki.
Thirdeye írta:
Az ostobaság a szellem lustasága. :)
PS.: Helyesírásilag összecsúsznak a karakterek…
prolizoli írta:
Attól függ, mit akarsz, és mikorra. Többeket ismertem, akik lángolva dolgoztak egy célért, majd bejött a gyerek, és vége volt. Azt mondták, hogy ha nem lenne család, más lenne, de hogy van, már nem lehet kockáztatni. Feladták saját magukat, elhajítva az életkedv forrását is. Közülük ketten rendesen bele is rokkantak ebbe lelkileg, azután meg testileg is.
Ez már az elsőnél is felmerülhet.
Alex írta:
??????????????????????????????????????????
Ezt kifejtenéd?
Thirdeye írta:
Az LSD-t vénásan kapják, vagy eleve azt lélegzik levegő helyett?
B.andi írta:
Lehet, hogy betiltom a távgyógyászatot, mert túl sok konfliktust okoz, nekem meg komplexusaim lesznek, mert én nem tudok olyat. :(
Látásból ismertem egy fiatal nőt, aki valahol ott lakott azon a területen, ahol én is, akkoriban. Nagyon szép arca és alakja volt. Aztán jöttek a gyerekek, egy, kettő, három. A harmadik után volt kábé 23 éves, és olyan lehasznált lett, annyira szétment fizikailag, mintha önmaga árnyékává vált volna. Borasztó volt látni. Éppen a nőiessége halt el, nem pedig attól lett nő igazán.
Ha nem hajt, akkor vajon mennyire komoly álmok ezek? :)
Van olyan, amiről lekésel egy idő után.
Will írta:
Arra gondolok, hogy vannak ott bent érző területek, miközben ott növekszik meg mozog valami… Miért is ne fájhatna?
???
Van olyan szint, ami után nem aggódnék. Ha életem szerelme Amer szintjére jutna, nem aggódnék semmi miatt. Azért nem, mert tudom, hogy nincs olyan, hogy veszít, nincs olyan, hogy fáj, nincs olyan, hogy a közvetlen döntése nélkül bármi is történjen vele vagy a testével, vagy akármivel.
Duncan Shelley írta:
Gondolom azt értheti alatta, amit Te is mondtál, és én is vallok: az uniformizmus nem nyerő dolog, bár tény, hogy a vég nélküli individualizmus sem az igazi.
istvan írta:
???
Mit jelent az, hogy anticsóka?
Ha a HVG mérte fel, akkor ez lehet az univerzum legjobban alátámasztott ténye…
A gyerekkorom inkább pokoli volt. Alig voltak jó pillanatok benne, amik voltak, azok sem “otthon”. Írtam már róla, még a régi blogon, illetve blogkönyvben. Az volt a címe: “A bűn neve: gyereknevelés”. A cikket az motiválta, hogy a megírás előtti órákban láttam egy fickót, amint nevelte a boltban a kb. 5 éves fiát. Hazudozott neki, meg fenyegette. Az ilyeneket szívesen megnézném egy börtönben, nehézfiúk között, hátha ott is olyan kemény, mint egy apró gyerekkel…
Nekem inkább az jön le, hogy te nem tudod, mitől meg hogyan buli az együttlét vagy az élet.
Emlékszel a cikk egyik leglényegesebb részére, ami a hidrogénbombáról szólt?
Duncan Shelley írta:
Persze neked visszataszító világ , olyan mint ördögnek a szenteltvíz ;-)
Ebben a világban nem lennének fekete aurájú emberek , csak rózsaszínűek :laugh:
Rossz lenne mi egy olyan világ ahol nem lehetne dagonyázni a sz@rban . :-P
@ Duncan Shelley:
A hozzászólás részben stílusparódia volt és a “te”: általános megszólítás.
Csóka=gyerek
“Ha a HVG mérte fel, akkor ez lehet az univerzum legjobban alátámasztott ténye…”
Tökmindegy. Az biztos, hogy rengeteg pénz kell, de nem ez a lényeg. Értelmezésemben én, mint szülő, magamat adom egy az egyben /ez jó és rossz hír/ érzelmileg, szellemileg, anyagilag.
“A cikket az motiválta, hogy a megírás előtti órákban láttam egy fickót, amint nevelte a boltban a kb. 5 éves fiát. Hazudozott neki, meg fenyegette.”
Értem én, az előbb írtam már. Ha torzulásaim vannak, és legtöbbünknek vannak, azt is beleviszem a kapcsolatba és nettóban programozom a gyermeke/i/m.
“Nekem inkább az jön le, hogy te nem tudod, mitől meg hogyan buli az együttlét vagy az élet.”
Lehetséges, de vannak élvezhető momentumok a femilivel. Egyszer egy pszichiáternő kérdezett: mi a nagyobb önzés, gyereket vállalni, vagy sem? /Neki nem volt egyébként./
Éltem már annyit, hogy tudjam és tudatosan formáljam: a család nekem nem kötelék, hanem erőforrás, és ráadásul bulizgatunk is olykor.
Lehet gyereket vállalni önzésből, hatalmi ambícióból, sőt, státusz-szerzésért is. Lehet gyermeket nem vállalni okos és értékes döntés eredményeként is. Nincs csak ilyen, vagy csak olyan. Egy komolyan vett párkapcsolat is járhat kemény morális, de akár anyagi konzekvenciákkal. Azt azonban vallom, hogy a gyermekvállalás a személyiséget szélesebb spektrumban mozgatja meg, s ez akár jól is alakulhat.
@ Duncan Shelley:
ugy korul- belul : http://www.youtube.com/watch?v=LXuV-VmssUs
@ B.andi:
Tapasztalat, hogy a leggörcsösebben a rusnya nők akarnak gyereket, hogy a gyerekkel mutassák a világnak, őket is nyomja valaki.
Jöttek hozzám fogyni dagadék tinédzser kislányok, akiknek csak egy céljuk volt, a gyerek, amint lehet. A többség megfutamodott az edzés és a diéta elől, ketten csinálták végig. Következményként elkezdtek felfigyelni rájuk a férfiak, a gyerekmánia el is tűnt azonnal. Nőnek érezték magukat és tetszett nekik.
30-33 év között ideális a gyerekszülés a véleményem szerint. Addigra már sok mindent megtapasztalt az a nő, rátalálhatott egy igazi társra, egzisztenciálisan is eljuthatott valameddig, fizkailag is jó állapotban lehet. 18-20 évesen nagyon korai.
Great írta:
Ezt nem mertem ideirni bizonyos okokból.
Tisztellek,haver! :-D
Duncan Shelley írta:
A lustaság is gyávaság.Sőt,érdekes módon még bibliai főbűn is;”jóravaló restség”néven.Vagy rosszul tudom?
Ha valaki hivőnek meri hazudni magát,telve csöpögős önérzettel és mártiromsággal,akkor ha tudja valamiről,hogy az számára és a környezetére “rossz”,és tudja mit kellene tennie,hogy “jobb” legyen,akkor mégis mi a kurv@ anyjára vár a sokat emlegetett végitéletkor a vén szakállastól???
Egyszerű példákkal mindenki találkozhat:dohányzó hivők-teszem azt.
Duncan Shelley írta:
Anticsóka: anticsóka az a személy, aki elveti a csókaizmust, vagy anticsókaista elveket vall.
Különbséget szoktak tenni anticsóka politikai és személyes anticsóka meggyőződés között.
Két nagy anticsóka irányzat létezik: militáns anticsókaizmus és liberális anticsókaizmus. A két mozgalom között a törés az erőszak létjogosultságának kérdéséből fakad.
És igen-igen kicsik szoktak lenni a sitten kinti “nagyfiúk”.Mindegy,hogy mit hisznek magukról.
Talán száznál is több ilyen megtévedt báránykát láttam,akieleinte az első kisebb verés előtt el merte sütni érvként,hogy ő otthon élet és halál ura volt,meg hogy ő milyen ember volt kint,vigyázzba álltak neki otthon a családtagok.
Vannak tényleg ilyen hülyék,akik azt hiszik,hogy ez érv egy olyan vitában,ami arról szól,hogy most bizony ők fognak takaritani,mosni,kávét csinálni satöbbi minden jógyereknek.Ilyeneket mondanak:”Teee,hát otthon tuod mivót,heee?!?!”meg”Há nekem nehogymámegmogyadhogymivan,hee?!Nyóc gyerekem van,bazzeeee!!!”
Ki nem szarja le?
Miért hiszi-hiheti azt bárki,hogy azért mert nem tudják mi az a fogamzásgátlás,már több joguk van az élethez?
Bármit megtennék a túlnépesedés ellen.
Ne a családi pótlékért ba….izé….bagzanak az emberek…
@ Duncan Shelley: “Ha nem hajt, akkor vajon mennyire komoly álmok ezek?” Tehát, ami eddig és ami most is történik velem személyes álmom, mindegyik esetében teljesen mindegy hogy gyerekkel vagy gyerek nélkül teszem meg. Személyes, de gyerekekhez kapcsolódó álmom, hogy felneveljem őket. Az az álmom, amire várni kell, az nem megy el mellettem, ott elvárás, hogy független legyek, pontosabban ne legyen olyan elköteleződésem, mint például gondoskodást igénylő gyerek. Szóval, az a pár év, ami még hátravan időt arra, hogy egyéb álmaim is megvalósuljanak.
A másik bejegyzéshez akartam írni “Vajon milyen lenne”, aztán hagytam, hogy az ember annyi mindent tehet egy életen belül is, hogy nem tudom vágynék-e arra, hogy újjászületve ott folytassam, ahol abbahagytam, amikor annyi minden izgalmas van az életben. :-) Főleg, hogy melyik tevékenységemet válasszam majd a következő életben? De ez a másik poszt, ide azért kapcsolódik, mert vannak olyanok, mint például én, hogy szívesen próbálom ki magamat más területen is, tehát álom lehet olyan, ami várhat, hogy a körülmények is megfelelőek legyenek hozzá.
Duncan Shelley írta:
Igen ez igaz, magam is tapasztaltam hasonlót a környezetemben. Mivel így nehezebb érvényesülni, kevesebben fognak célba jutni mint a függetlenek. Ez a motivációvesztés főleg huszonévesen jellemző, amikor valaki olyankor házasodik amikor a karriere kezdetén van. Ha valaki már benne van egypár éve és elért már valamit abból amit tervezett, akkor nem nagyon szokott előfordulni.
Felmerülhet, de akkor a gyámhatóságnak minden születés után ki kellene küldenie a felügyelőket, ami nagyon sok meló lenne és anyagilag is nagyon leterhelné a gyámhatóságot. Jóval kevesebb családban születik 2-nél több gyerek mint egy vagy kettő. Az elején elég lenne a harmadik gyerektől, már az is rengeteget segítene.
@ Great: Érdekes, hogy ezt nekem címezted, bár nem igazán értem, hogy miért.
Valóban ismeretlenül megkérdőjelezed a nőiességemet? Csak rusnya nő szülne gyereket? Elgondolkoztató… Nem harcoskodom a gyerekvállalás mellett, de én élvezem, hogy szülő vagyok. Remélem ettől még élvezhetem, hogy “nyomnak” és azt is, hogy megfordulnak utánam a férfiak az utcán, így, hogy bizony már középkorú vagyok és leszek is még egy jó darabig.
Hány évet vesz igénybe szerinted egy gyerek effektív nevelése és mettől meddig tart a középkor szerinted?
Egy nő, aki harmincévesen szül negyvenhat évesen, amikor a gyereke már nagyjából önálló, természetesen még el kell tartani hiszen az iskoláit végzi, de nem olyan lekötött a szülői szerep, mint mondjuk egy tízéves esetében, szóval a negyvenhat éves nő mi? Csoroszlya? Egy negyvenhat éves nő előtt még tizenkilenc év van hivatalosan karriert építeni, tehát bőven középosztály. És ez az idő sokkal hosszabb, mint az általad “adott” hét-nyolc év (diplomától a harmincéves korig). Már amennyiben fontos bármilyen karrier is és nem csak anyaként, meg a boltban eladóként akar az ember létezni. Sőt, ha nem a hivatalos időt vesszük alapul, amit ma Mo-on elméletben munkával kell töltenie az embereknek (többségüknek), hanem a megfigyeléseket, akkor találunk például az én családomban dolgozó (nem kiskertet kapáló), hanem tanító nyolcvanéves nagybácsit, vagy egyik családi barát édesapját, aki nyolcvanon túl rendel, gyógyít, a szomszédomat, aki nyolcvanon túl tudományos munkát végez, szóval ha valaki, aki jó testi és szellemi egészségnek örvend, az negyvenhat évesen még akár harmincöt aktív évre számíthat.
Szóval, mi egy negyvenhat éves nő, ha nem középkorú? És nem azért szült gyereket, mert “rusnya” és bizonyítani akarja, hogy “nyomják”. Ellentétben veletek, ahogy írod véletlenül csusszant be a gyerek; az én gyerekeimre, készültünk, megbeszélve, akarva, elképzelve, vágyva. Lehet, hogy ez elképzelhetetlen számodra, de van ilyen is. Ilyen, hogy nem azon agyal az ember, hogy megtartsa vagy sem, aztán meg később arról győzködje a fórumozókat, hogy milyen szép gyereke… … … … … … … … … … … ami nyilván fontos tényező, hiszen, ha szép, akkor tuti fogják “nyomni”, igaz?
Egyébként semmire nem garancia az, hogy mikor szül az ember gyereket, nyilván gyerekként, tehát a húszas évei elejéig ne szüljön, de azt követően mikor szüli, teljesen mindegy, mert nem attól függ sem a karrierje, sem az, hogy nő marad-e, sem a tapasztalata, sem az egzisztenciája, hanem egyedül az egyénen és a tehetségén, a saját maga elé állított elvárások és célok iránti elkötelezettségen.
Duncan Shelley írta:
Elnézést, valóban provokáltam -igaz igyekeztem jóvátenni- a továbbiakban mellőzni fogom a távgyógyítást, ami mellesleg nem volt célom! :-)
Remélem azért okoztam TÚL sok konfliktust.
@ B.andi: Remélem azért NEM okoztam TÚL sok konfliktust! (A nem kimaradt…)
Duncan Shelley írta:
Nos, kiváncsi vagyok, hogy mivel találkoztál gyakrabban:
1. Egy csak harcosokból álló kalandozó-csoportból,
2. Egy harcosból , egy varázslóból, egy boszorkánymestreből, egy bárdból és egy fejvadászból álló csoportból (esetleg pap, paplovag, boszi, tűzvarázsló, tolvaj, harcművész stb.)?
@ Putyin998:Ferencz …. hallod e? , hogy is akartam mondani ize, elnemmondhatatlanul vagyok arra hogy elmondhassam, mit kerulgeted a forro kasat? na nem kotekedek csak egy kicsit ez is a tisztelet jele… nem?
igen igen … nem nem…ha arra jarok ahol te vigyazol az emberek testi epsegere akkor majd beld kotok lassam mit tudsz …. hopsssziii biztositek kiutve de csak nyugi nem nem ez nem fenyegetes:))
Szia Duncan!
A gyermek nem csak negatívumokkal jár!
Mikor rám néz a lányom,hihetetlen energiákkal tölt el.Ha a közelemben van szintén ,szinte madarat lehetne velem fogatni.
Persze én is féltem a veszélyektől,de probálom felkészíteni őt azok kezelésére.
Ha ölnöm kéne miatta,vagy érte,azt úgy tenném,hogy csak én tudjam,és nem űlnék ezért!
Nem ítélem el egyáltalán,aki nem akar gyereket,inkább azt aki túl sokat szül felelőtlenül.
-A szemembe néz és magamat látom,nem tudom leírni amit érzek.-
Haat, bator vagy, Duncan.
Bator, hogy ilyet es igy ki mersz jelenteni es aközösseg ele tarni.
De en imadom! :)
Nagyon tetszik, hogy ilyen nezöpontbol is közelitesz egy ilyen alapvetö temat, mitn gyermekvallalas.
Aki olvasta a könyveidet, annak ez termeszetes, marmint, hogy te igy gondolkodsz, es közelitesz.
Es mivel en is olvastam parat töled, hat nekem is elfogadhato, hogy neked ez a velemenyed.
Köszi, hogy megemlitetted az egyik hozzaszolonak, hogy mi is motivalta az irasodat. Nagyon fontos tudni.
Az az eszetlen felnött, aki 5 eves gyereket megszegyenit masok elött, es “kemenykedik” vele, az egy baromallat.
Es tudod, mit? Mindezt azert, mert ezt hozta magaval, ezt tanulta – de nem csak ö! – evszazadokon keresztül az elödöktöl mindannyian ezt lattuk.
Az anyukamnak 4 lanya van. Szoval, volt feladata anno… Bele is faradt, olyannyira, hogy a ket kisebb hugomat mar eleg rendesen verte is, amikor makacskodtak (marpedig ök annal inkabb makacskodtak, minel jobban ütötte öket). Utcai othagyasok. De ö inkabb “otthoni verö” volt. Fakanal törött el (jee, eszembe jut, hogy ilyen rajtam is elört annak idejen!), kiabalas.
Azt nem is tudom, miert, de tudtam, hogy anyamnak igaza van.
Na most, a lanyainak (jelzem, hogy a te statisztikadat szaporitjuk: 4-böl kettönknek van 1-1 db gyermeke) vannak gyerekei. Akik az ö unokai.
Imadja öket, soha rosszat nem mondana, nem csinalna, es a veres olyan tavol all töle, mintha soha nem is ismerte volna!
Beszelgettem joanyammal, es megkerdeztem, hogy mi a jofenenek ütötte a tesoimat annak idejen? Hogy volt kepes 500 Ft elvesztese miatt megrugdosni a hugomat??? Normalis volt??? Es azt felelte, hogy egyszerüen nem tudja. Akkoriban, es most a 70-es, 80-as evekröl beszelünk, mas volt a hozzaallas a ygerkekhez, meg hat öneki senki se mondta, hogy a ygerek az mi es hogyan kell vele jol banni, hogy rendes felnött legyen!
Erted??!
Az alapvetö elbaltazas a nemtudasbol ered!
Csak hogy szepet is mondjak, mert azert mindig joban voltam anyukammal, es nagyon szeret minket, csak hat egyedül nevelt (a ferje nem ert semmit ebböl a szempontbol), es keveset keresett, es sose volt eleg penz, es mindent ö csinalt, ö intezett, blabla…
Szoval, ö most azt mondja, hogy mi nagyon jol neveljük a gyerekeinket, es hogy tünderi, kiegyensulyozott, okos, ertelmes, szep, kedves gyerekek! Es imadja öket, es kirandulni mennek, strandra, fagyizni, jatstzik velük, röhögnek együtt, kartyaznak… tiszta idilli.
Persze, en mar tulvoltam egy-ket gyereknevelesi szeminariumon (a Piroskanal), es csöpögtettem neki infokat. Amiket ö befogadott.
Szoval, Duncan, en megertelek.
Amikor a buszon hasba rugta a 10 eves lanyomat valami hülyegyerek, barom osztalytarsa, fiu, (en utolag ertesültem rola), hat minden eszembe jutott, csak nem a simogatas!
Ugyanis a gyerekkori szigor, ütesek ellenere, soha nem mentünk neki senkinek, nem voltunk agresszivek. es a gyerekeink se lettek azok. Persze, a szülenk meselt nekünk, magyarazott, beszelgetett is velünk.
De sokan vannak “odakint”, akiknek halovany sejtelmük sincs, hogy ök elnek, es hogy mi is ez az elet.
Hogy az odafigyeles a gyerekre, a meghallgatas – ott valami pluszt tudnanak nyujtani, amitöl az a gyerek jobban erezne magat, es nem kene neki ilyen elmebeteg modszerekhez nyulnia, mint masok rugdosasa, kiröhögese, csak hogy felfigyeljenek ra is.
Ja, es a kerdesedre meg nem is adtam valaszt!
Miert is vallaltam gyereket?
Konkretan elarulom: egyszerüen akkor azert, mert a legjobb baratnöm bejelentette, hogy terhes. Akiröl soha nem tudtam volna elkepzelni, hogy gyereke lesz. Es en azt gondoltam, hogy akkor talan eljött az idö nekem is. A folytatas egy masik törtenet, de nem en vagyok itt az iro! :)
Mindenesetre szorol szora igaz, ami aggodalmat felvonultatsz: hogy le vagy kötve, hogy aggodsz, hogy a bicskat nyitogatod a zsebedben, ha valaki rosszul nez ra, hogy el kell tartani, hogy mar NEM TE VAGY AZ ELSÖ a sorban!
Szar ügy, hogy be kell ismerni, hogy szeretünk mi lenni az elsök.
Azt a filmet nezni a teveben, amit en szeretnek, azt enni/venni/fözni ebedre, amit en szeretnek. Oda menni es akkor, amikor en szeretnek.
Aa, nono.
Amugy tudom, hogy annyira oda lennel a gyerekedert, hogy elkezdenel mesekönyveket irni! :)
En birlak gyerek nelkül is, meg biztos gyerekkel is, de csak tedd a küldetesed!
Es ilyen IGAZAT, mint hogy leirtad a sajat meglatasomat, hogy ti. a szakacs fözzön, a takarito takaritson, a mosonö mosson, az iro irjon – nos, köszönöm, a nöi nem neveben, a szolidaritasodat!
Hogy ez nem valosul meg az eletben, annak meg allitolag mi vagyunk az okai…
@ izsofmate:
A nöi test iderendszeret honnan ismered? Ki mondta, hogy ugy van eltervezve, hogy elviselje a szülesböl adodo fajdalmakat?
Megmondom, ki: egy felös ferfi.
Csak kenytelenek vagyunk, bocsi.
Amikor meg fiatalabb koromban elkepzeltem, hogy terhes vagyok, mindig az Alien kep ugarott be: csak vagy es potyogtatod a testedböl az utodokat, mint egy gep.
Most akkor test vagyok vagy lelek???
nev3rlive írta:
Ehhez három különböző nyelvtani szótár sem elég,hogy kibogozzam a jelentését…
Ezzel mit akarsz mondani,tisztelt mozgássérült kommentelőtársam?
Amerre én járok,arra te nem jársz.Errefelé nem osztják a segélyeket félkegyelműeknek.
@ Putyin998:
felkegyelmu? az meg mi a szar? a velemenyed? :laugh:
Putyin998 írta:
A misebor alkoholtartalmát közömbösíti az áldás.
B.andi írta:
Ehhez előbb el kell jutni oda, hogy ne felejts. Az biztos, hogy az élet nagy része nem az egzisztencai megalapozásával, pár alapvető dolog megtanulásával meg egy rakás felesleges infó magolásával telne. De aki akarja, az dönthet úgy, hogy lemond mindenéről, ha szerinte nincs jobb játék nulláról kezdeni.
Alex írta:
Én kizárólag birodalmi fejvadászcsapatnak mesélek, tudhatnád. :D
balisto írta:
Á, csak hajtok az 500 kommentre, de nem jött még össze. :)
Mire gondolsz? Nem emlékszem, hogy írtam erről már. Ha mégis, akkor időskori zsenilitásom van. :D
Nálunk apám volt a fióksztálin reinkarcolódása. Kb. 10 éve semmi hír róla. Akkoriban vesztette el az összes pénzét, alkoholista volt, gyógyszerfüggő, egy csomó betegséggel. Sanszos, hogy hajléktalanként halt meg vagy vegetál valahol. Az élet fair.
Micsoda gyűlölet! A gyerekverők miért nem kötnek bele Shub-Niggurath-ba? Érthetetlen… Tudod, tíz éven át spórolt álomautómat elviszi próbakörre az, akit szeretek, majd hív, hogy balesete volt, az első kérdés ez: Jól vagy? Kit érdekel egy kocsi?
Duma. Ha megütném azt, akit szeretek, meghalnék.
Ez jó. :)
Ah, persze… Húgom 8 évesen még egy filmet sem látott, csak gagyi rajz-, mese- és bábfilmeket, ezért megnéztük a Nyolcadik utas a halált. Nagyon tetszett neki, máig egyik nagy kedvence.
:)
Duncan Shelley írta:
Ez ilyen egyszerű.
Én egy igazi gátlástalan,aljas ember vagyok.Másnak ártani,bántani valakit,bármilyen módon a napi rutinom részét képezte egész életemben,mióta az eszemet tudom.Tudatosan vagy tudattalanul,nem számit.De akit szeretek azt még eszembe sem jutott soha bántani.Vagy ha igen,akkor csak hazudtam magamnak vagy neki,hogy szerettem.
Ilyen egyszerűen nincs.
Vagy csak én hiszem ezt?
Putyin998 írta:
Ha olyan közegben élsz, ahol gyorsan el kell járnia a kéznek, reflexből eljárhat olyankor is, amikor nincs veszélyhelyzet. Aztán jöhet a rágódás – vagy az ideológia, hogy talán nem hibáztál, hanem csak nem is szereted…
Vad Bill Hickok is akkor ment tönkre emberileg, amikor egy csetepaté során reflexből fordult és lőtt a közeledőre, aztán rájött, hogy a barátja volt és megölte. Bármit meg lehet tenni, gond nélkül, amíg mi magunk nem tartjuk azt bűnnek. De ha annak tartjuk, amit tettük, akkor jönnek a nehéz idők.
Duncan Shelley írta:
Nem csak tettleges bántalmazásról van szó,kérem szépen.Szavakkal,tettekkel,gesztusokkal tönkre lehet tenni sokmindenkit.Nem kell bántani.
De nincs ideológia-akit szeretek,azt nem bántom.(Én legalábbis.Az un.normális társadalom tagjainak nevében nem tudok és nem is akarok nyilatkozni)
Ha bántom,nem szeretem.
Átbaszni pedig bárkit át lehet.
Sziasztok!
Amit írtál Dunchan, nagyon egyezik azzal, amit saját véleményemnek tartok. Azzal a különbséggel, hogy én nem zárkózóm el ennyire a gyermekvállalástól.
Egyáltalán nem tartom kötelességnek a gyerekvállalást se nő se férfi számára. A gyermekvállalás egy felelősséggel járó választható feladat (kellene, hogy legyen). Egy olyan feladat, amire nagyon fel kell készülni, mind lelkileg, mind testileg. Nagyon érdekel a dolog, lévén apai részről én is nevelve vagyok sajnos, és persze rengeteg olyan példát és körülményt látok és tapasztalok, ami miatt azt mondtam már sokszor, hogy ilyen helyzetbe semmiképp nem szülnék bele egy lényt.
Persze egyszer szívesen tanítgatnék egy gyereket. Szeretném megmutatni valakinek a világot úgy, ahogyan én látom. Megmutatnám minden szépségét, veszélyét, szeretnék megismerni egy olyan létformát, amit én “hoztam létre”, bennem fejlődött, hozzám kapcsolódik a legszorosabban. Szóval szeretnék Anya lenni.
De ebben a fellengzős gondolatban benne van, hogy AKKOR, ÉS CSAK AKKOR, ha meg tudom teremteni a megfelelő körülményeket: vagyok annyira művelt és értelmes, hogy tudjam tanítani (nem nevelni!!), legyen annyi időm, hogy tudjak játszani vele, legyen olyan anyagi hátterem, hogy biztosítani tudjak neki(k) mindent, amire csak szüksége van. És van mellettem egy olyan felelős férfi, aki ugyanúgy végig gondolta mindazokat a tényezőket, amik szükségesek ahhoz, hogy jó férfipéldát mutathasson annak a lénynek, akit sajátunknak nevezünk.
Feltételekhez kellene-e kötni a gyermekvállalást? Nagyon is!!
Persze ehhez nagyon sok változtatást kéne eszközölni, például az oktatásban.
Sokat gondolkodtam már azon, hogy mik is legyenek ezek a feltételek.
Például egy pszichológiai vizsga. Amit mondjuk 5-10 évente meg kellene ismételni. Sajnos még nem tanultam elég pszichológiát ahhoz, hogy tiszta képem legyen erről a vizsga(szerűség?)ről, de mindenképp a lelki hátteret venném figyelembe. Az okokat, miért vállal gyereket az illető, van-e megfelelő (lelki)ereje megvédeni, megvigasztalni egy gyereket, elfogadni, ha valamit elront, segíteni a kijavításában (Aeshma-Daeva hozzáállása nagyon tetszett, miután megütötte lányát).
Aztán figyelembe kellene venni a műveltségi szintet. Minimum érettségi kelljen hozzá. (Persze ehhez (is) az oktatás színvonalát növelni kellene, de most vegyünk egy kicsit ideálisabb helyzetet, mint ami most van.) Erre azért gondoltam, mert sokszor látok olyat, hogy a szülő képtelen az 5-es gyereke matek házijában segíteni, ami véleményem szerint.. hogy is mondjam? Gáz… Pláne mert egy gyerek számára a szülő gyakorlatilag isten szinten van. “Ha Anyu és/vagy Apu nem tudja, akkor az biztos nagyon nehéz, megfejthetetlen, esetleg lehetetlen.” Persze ez az évek folyamán nagy mértékben csökken, de még 18 évesen is az az első, hogy megkérdezem Anyut, tud-e segíteni. Ha nem, akkor sóhaj, és keressünk olyat, aki csak a témával foglalkozik.
Ez a két alapfeltétel, ami eszembe jutott. Persze még ott van az anyagi háttér biztosítása is, meg még egy csomó olyan, ami most nem jut eszembe.
Aztán kérdezted, megvédeném-e ha arra kerülne a sor. Egészen biztos. Még a barátaimért is képes lennék szélsőséges tettekre, de a gyerekemet senki sem bánthatja! Viszont ehhez megteremteném a körülményeket: nagyon megválogatott óvoda, iskola, lakás/ház környéke biztonságos, jó legyen. Sportoljon, a sport minősége, az edzők tudásszintje legyen megfelelő. De ha ezeken felül bármi baj történik, tuti eltörném a gerincét annak, aki felelős és/vagy aki bántotta a védelmezettemet. Akár testileg, akár lelkileg. De ez csak a kifelé végre hajtott tett. Ezen felül a gyerekem védelmezésébe beletartozik az is, hogy vele megbeszélem, mi törtnét, miért, meg tudta-e volna akadályozni, ha igen, hogyan, ha nem, mit tehetünk azért, hogy ne történhessen meg hasonló eset, stb.
A védelem alatt azt is értem, hogy megtanítom neki, hogyan védheti meg magát, ha esetleg nem lennék (vagy az apja, aki ugyanúgy megvédené) a közelben.
Azt hiszem így első végig gondolásra ennyi jutott az eszembe. Persze ez kiteljesedik, kitisztul majd, ha komolyan azon gondolkodnék, hogy akkor vállaljunk gyermeket.