Jó cím, ugye? Remélem, tetszik. Minden bizonnyal többen is felháborodnak majd közületek a témafelvetésen, de szeretnélek arra kérni titeket, hogy adjatok egy esélyt ennek a cikknek. Olvassátok el, gondolkodjatok el rajta, és csak azután alkossatok véleményt. Nem akkora őrültség, mint amilyennek elsőre tűnhet.
Azt állítom, hogy az erőszak pszichoszomatikus betegségeket, pszichoszomatikus eredetű fájdalmakat és különféle mentális problémákat (depresszió, pszichózis stb.) gyógyíthat.
Maga a gondolat személyes élményen alapszik. Régen történt, akkor és ott fel sem fogtam igazán, hogy miről van szó, de még azt sem, hogy ami történt velem, az jó. Napok óta borzalmas fájdalom kínzott, melyet semmi nem tudott enyhíteni. Az utcán vánszorogtam félig önkívületi állapotban, elkínzott, szenvedő arckifejezéssel, az őrület határán. Jött velem szemben egy idősebb férfi, pórázon vezette a kutyáját. Néhány lépésről a kutya rám mordult, megugatott. Ennyi történt.
Körülbelül egy perccel később még mindig szentségeltem magamban, amikor rádöbbentem, hogy jól vagyok. Elmúlt a fájdalom. Az arcvonásaim kisimultak. A fájdalom legalább egy évig nem tért vissza. Legalább egy évig!
Azóta rengeteg hasonló tapasztalatom lett: nekem ugrott egy kutya, rám dudált egy autó, belém kötött valaki az utcán. Olyan szituációk, melyek akkor és ott más megítélés alá estek részemről, mint kicsivel később, amikor rá kellett jönnöm, hogy volt bennük jó.
A külvilágból érkező támadás, vagy annak látszó inger jótékonyan hathat fizikai és mentális állapotunkra. Nem az adrenalin miatt. A jelen pillanata miatt. Ezek az ingerek egyszerűen észrevetetik velünk a külvilágot, rábírnak, hogy foglalkozzunk vele, reagáljunk rá, valamit csináljunk „ott kint”.
Tudatos, vagy teljesen öntudatlan belső rágódásaink, lehangoltságaink, lelki folyamatokból keletkező fizikai fájdalmaink és megbetegedéseink egyetlen szempillantás alatt elmúlhatnak mindössze attól, hogy a külvilág felhívja magára a figyelmünket.
Ismertem néhány embert, akik veszélyes életet éltek. Meséltek arról, hogy a bevetés csodálatos dolog, ami egy idő után hiányzik. Ismertem extrém sportolókat, akik ejtőernyőztek vagy sziklát másztak – hasonlóképpen nyilatkoztak.
Ezt a jelenséget adrenalin-éhségnek, adrenalin-függőségnek szokás nevezni, de én azt gondolom, hogy ez tévedés. A jelenlét az, amiről szó van. A jelenlétnek olyan foka, ami kikapcsolja a gondolkodási folyamatokat, az emlékezet asszociációs mechanizmusait. A jelenlétnek az a foka, amikor a külvilág, a környezet sokkal érdekesebb és fontosabb, mint az elme működése.
Az erőszaknak van terápiás haszna. Az erőszak a jelenbe hozhat. Ebben rejlik haszna a test, az elme és a lélek számára.
Természetesen a gyógyító erőszak mértéke mindenkinél más. Ez az a mennyiségű és formájú erőszak, ami kihúzza az illetőt az elméjéből a jelen környezetbe. Ez alatt semmi nem történik. E felett inkább mélyebbre nyomja az elme sötét régióiba.
Szerintem nem feltétlenül csak az erőszakból ered gyógyulás, hanem sokkal inkább a váratlanságából fakad a pozitív hatása. Nem kell feltétlenül erőszakot hordoznia magában, ahhoz hogy a jelenbe hozzon a váratlan fordulat. De azzal egyetértek, hogyha a figyelmünket a jelenbe összpontosítsuk, akkorvarázsütés szerűen megszünhetnek a lelki/testi fájdalmak.
Velem is előfordult már sokszor ilyen. Legalábbis hasonló. És néha tudatosan csinálom.
Tegyük fel valaki maga alatt van. Aztán rohadtul megijed vagy félni kezd valamitől, például halálközeli élménye lesz vagy valami.
Miután elmúlik a veszély, hirtelen “jobban lesz”, visszajön az életkedve. Mert az lesz a fejében, hogy “hú de megijedtem az előbb”.
Pedig csak annyi történt, hogy attól az állapottól lesz jobban, amelyben veszélyben érezte magát. Hiába esik vissza a veszély elmúlta után az “alapállapotba”, ahol még csak maga alatt volt, az jobb, mint amikor veszélyben érezte magát.
@ kisboros:
A cikk teljesen rendben van.Talán a részletekbe jobban belemászhatott volna az iró,de arra itt vannak a kommentek-ha három komment után nem kezdjük az off-ot,például az egóval,hehe….
Az erőszak itt csak az egyik mód a sok közül.
Kisboros!
Ültél már motoron,kétszáz felett?
Akkor megszűnik a külvilág.És tényleg csak a jelenlét marad.Nem kell erőlködnöd semmivel.
Egy pszichológus ismerősömnek segítettem költözködni. Kicsit alternatív figura az illető. Pakolás közben előkerült egy pár bokszkesztyű. Csodálkozva kérdeztem, hogy bokszol-e? Azt mondja, nem gyakran, általában csak a rendelőben. Mert sok esetben ,pl. egy intézetis gyereknél az első beszélgetésnél nehezen nyílik meg az ember. Úgyhogy gyors bemutatkozás, ha kell az alapszabályok, ütések ismertetése, aztán bunyó. Utána már egész jól lehet beszélgetni, és egy békés bunyónak önmagában is terápiás hatása van.
Duncan, téged is küldtek pszichológushoz már, de gondolom, ott nem ez volt, ugye?
@ Bandi:
Höhö…Ehhez a pszichológushoz én is el akarok menni :-D :-D :-D :-D :-D
Egyik ismerősömmel váltottam e-mailt a napokban. Tudok régi egészségügyi problémájáról, ezért megkérdeztem, hogyan áll az allergiájával. Meglepő válasz érkezett: “Kit izgat az allergia! Elcsúsztam a frissen felmosott kövön és eltört a gerincem, úgy bepólyáltak mint egy múmia.”
Nyilván nála is ez a módszer működött: a váratlanság és az “erőszak”. Ez utóbbi sajnos kissé durvára sikerült. Viszont jó a rosszban, hogy mindez a klinika folyosóján történt .:)
Romlott a látásom, azzal birkóztam magamban, hogy a barátságos fizimiskámat mennyire feldúlná egy szemüveg, amikor egy erdei ökörködés során megcsúsztam a szikla oldalán, és majdnem beleborultam a 12-15 méteres szakadékba. Olyan volt, mint ha felkapcsolták volna a lámpát. Hetekre visszaélesedett a látásom, azután megint romalni kezdett. Megtanultam belőle, hogy a szememnek semmi baja.
Ha nincs versenyhelyzet az életemben,akkor türelmetlenebb és ingerlékenyebb vagyok.
A konfrontáció is lehet terápia?
Tom igy szokta mondani:”Nyűgös vagyok.Le kéne ütni egy arabot.” :-D
Tetszik az elgondolás, bár szerintem ez pusztán koncentrációról szól. Nekem, ha egy nagyon profin megcsinált játékkal játszok, szintúgy megszűnik a környezet, minden problémájával együtt. Több hobbi kéne az embereknek, lehet kevesebbet jajjgatnának.
A Dr.Jekyll és Mr.Hyde megvan?
Ez egy ilyen törekvés is lehet az embereknél.
A régi időkben-nagyon régre gondolok most-még nem kellett keresni a kihivásokat,az erőszakot,nem kellett terápia.
Ilyen mindennapi sporttevékenységeket végeztek az akkori “átlagbélák”:
– versenyfutás az életért
– kőhajítás antilopra
– dárdavetés medvére
…és hasonlók voltak a fő versenyszámok.
Az edzőt sámánnak nevezték(hogy Thirdeye is szerephez juthasson :-P )
A nyertes élelmet, de olykor csak az irháját vihette haza.
A tudatunk és a szervezetünk természetesen hozzáalakult a feltételekhez; a kérdés az, mit kezdünk ma vele a teljesen megváltozott körülmények közt. Ez volna a mondanivalóm lényege, mondhatni az állat az emberben-és talán még vissza is utalhatnék az előző ösztön-topikhoz.
Az előválogatási versenyszámok mibenlétére a mára már kiirtott, de egykoron boldogan élő népek antropológiai megfigyeléseiből tudunk következtetni.
A természeti népeknél alkalmazott beavatási rítusok, amelyek megfelelnek a mi érettségi vizsgáinknak, erőpróbák voltak, ahol nem a magolási képességet mérték, hanem bátorságot, ügyességet, fájdalomtűrést. Két kampó a mellizomzat alá, aztán ennélfogva felhúzták az érettségizőt a fára. Ha kibírta, mondjuk izomszallagocskái nem szakadtak részt rojtosra, és kedvesen mosolygott közben, akkor lejövet már vadásznak tekinthette magát. Az Új Hebridákon más volt a vizsgatétel: építettek ágakból egy magas tornyot és a jelöltnek lábára kötözött liánokkal le kellett vetnie magát a mélybe.
Itt az életben maradás jelentette a sikeres érettségit, készülni sem kellett, maximum elbúcsúzni a hozzátartozóktól. Szép idők voltak, az ember megért akár harminc évet is, mielőtt reciklálódott volna a természetbe.
Az ember örök dilemmája, hogy hogyan váljon szociális lénnyé, miközben ott dolgoznak benne az ördögi vad ösztönök. Az első változat, hogy kiirtjuk magunkban az ősembert, a másik, hogy felszabadítjuk. Csakhogy amint kint van a szellem a palackból, mindig az a kérdés, hogyan fog az oda visszakerülni.
Ugye a pszichiátria megoldásait már ismerjük,minek részletezni.Lobotómiát mindenkinek,aki nem veti alá magát egy barátságos elektrosokk-kúrának :-P
Hogy mi lehet itt az igazi lényeg,azt én nem tudom.Szerintem ez a mi igazi énünk.
Madách ezt a kísértést kifelejtette, pedig ez az ember igazi tragédiája. Az Élet értelme a Küzdés maga.
De ha már nem kell küzdeni?
Akkor mit csináljon a magamfajta,egyszerű lélek?
Ahogy egy diler ismerősöm mondta Vácon: “Elkezdtem gyűjteni a bélyeget. Papa hozott egy kilót. Azóta nem gyűjtöm.Azóta árulom.”
Ugye két fajta terápia létezik alapvetően a témában:
A legális hmmm…”kereső”
És az illegális.
Akinek legális terepen marad, támogatást kaphat a Sportminisztériumtól a hóbortjához az adófizetők keserves forintjaiból, vagy felfedez valamit.Aki meg illegál mocorog az valószinűleg állami intézményekben rács mögött búslakodhat.
A nyugodt átlagbéla pedig megveszi a bulvársajtót, megnézi a Kékfényt, és családi körben kiborzongja magát.
Érdemes utánanézni, hogy milyen működő technológia létezik az elme rendbehozatalára – a közismert és használt pusztító technológiákkal konkurálva. Ha megvan, lehet továbblépni és arról tűnődni, hogy ha a PDH isteni közreműködésével eddig csak önrobbantgató idiótákat lehetett készíteni, talán ennek valamilyen enyhébb változata sem hozhat mást, mint személyes összeomlást.
Ha egy általában migrénes hölgy háza kigyullad és kiszalad a házból és látja, hogy a lángok a tetőre csapnak majd hirtelen meghallja, hogy a belső wc-ben sikít a gyermeke nem fog a migrénjén tűnődni, hanem megbirkózik minden akadállyal és kihozza a gyermekét.
Volt egy sofőröm, aki majdnem kinyírt, mert elaludt egy pillanatra a korai órán munka közben s ezért a másik sávban közlekedők dudaszóval köszöntötték. Utána valahogy már nem kért több kávét és rendesen vezetett.
A jelenbejövés technikáit már kidolgozták és nem misztikus poros könyvekben találjuk a megoldást, remek modern eszköztár létezik a kérdés megoldására. Sajnos a fájdalmak nem minden esetben érkeznek a múltból. Vannak szép számmal a jelenben is fájdalmat okozó dolgok – nézz csak a káosz kalmárainak termékeire -, amiért jelen lenni nem mindenkinek biztonságos érzés. És nem is akar mindenki itt lenni a jelenben, hanem inkább az ikebanáival, bélyeggyűjteményével, pornóvideóival, videojátékaival babrál vagy éppen piál és/vagy más drogokat szed. Nyilván egy hirtelen jött pillanata az összpontosításnak rövid időre magasabb működési állapotba hozza az illető elméjét, de a zaklató környezet, majd vissza fogja süllyeszteni a korábbi állapotába nagyon hamar.
De mondok mást, egy szétcseszett éjszakát követően még kissé habókosan, de a remekül sikerült lepedőakrobatikától üdvözülten üldögélsz reggel az ágyon, majd beléd hasít “Úr isten, holnap xyz zárthelyi dolgozat!” Nincs erőszak, nincs új fenyegetés, a változás csak az elmében következik be és egy gondolat okozza, mégis elsöprő erejű. A mámor elillan, te jegyzet után kutatsz az íróasztalnál és már rég nem is gondolsz rá, hogy milyen pompás estéd volt, mire a partner végez a reggeli toalettel a fürdőszobában.
Nem az erőszak az, ami kell az elmének, attól nem lesz jobban senki. Az erőszak csak növeszti azt a képzeletbeli lufit, amit a múltban elszenvedett fájdalmak, veszteségek, árulások fújtak a valóság és az elme közé. Más technika kell hozzá.
Hát ja, a cím figyelemfelhívásnak jó.
Valójában nem az erőszak az, ami segít megszüntetni ezeket a dolgokat, de igen, a jelenség létezik, és lehet terápiás hatású, ha hirtelen valami bekövetkezik körülöttünk, ami fontosabb számunkra, mint a saját kis világunk, és gyors akciót kíván meg a részünkről. Ennek még csak veszélyesnek sem kell lennie fizikai értelemben, ahogyan a Zh-s példa is mondja.
Én pl. utána döbbentem le, amikor megtudtam, hogy a kedvesem jön haza, és említett valamit, hogy milyen jó lenne ha… kb. 10 perc alatt el tudtam intézni a dolgot, normál esetben néhány napba telt volna. Csak utána jöttem rá, hogy mi is történt.
Úgy írnám le, mint olyan körülmények összessége, ami ráveszi az illetőt, hogy hatékony legyen.
Ezek a pszichoszomatikus betegségek is gyakorlatilag csak játékok, amiket addig játszunk, amíg elő nem bukkan egy olyan dolog, ami számunkra mindennél fontosabb/vagy valami fontos elvesztésével fenyeget, és abban a pillanatban el tudjuk dobni a betegséget/problémát. Jellegzetessége az, hogy az ember szinte semmit nem agyal a dolgon, hanem tényleg annyira fontos/veszélyes a dolog, hogy minden szellemi energiánk “ösztönösen” a jelenre tud összpontosulni, és azonnali cselekvést vált ki, így nincs erő arra, hogy a sok “fontos problémánkat” fenntartsuk szellemileg.
A nagy sebességű vagy extrém sportok is segítenek ebben. Ott nincs hely arra, hogy sok bibin agyaljunk, és ennek átérzésében a test beépített túlélési ösztöne is segít, ami valószínűleg túlórázik egy-egy hosszabb menet során.
@ hochenz:
Nem értetted meg a felvetést.
Misztikus poros könyvekben nincs benne? Biztosan megvan egy ilyen kijelentéshez a szükséges mindenre kiterjedő műveltséged vagy árulsz valamit?
Great írta:
Ez egy kicsit túlmutat a topik felvetésén.Abszolút nincs időm most ezt fejtegetni sajnos,de emlékszel a régebbi témáknál feljöttek ezek az idegrendszeri-dolgok.Esetedben inkább ilyesmiről lehet szó,csak tudattalanul jött elő,mint az iskolapéldában szereplő 50 kilós anyukának,aki odébbdobta a felborult autót ijedtében.
A szerv-esetedben a látószerv rendben van.A test kommunikációs központja(hehe,feltehetőleg :-P )rendben van.Az idegpálya,ami összeköti őket-valószinűleg ott a bibi.Ennél ez kicsit összetettebb,de ez a lényeg.A váratlan stressz hatására sokkal nagyobb”elektromos”impulzust küldött a központ és ez időlegesen segit(het)ett.
Állandó vesszőparipám,a kaja nincs rendben.
Vazze,milyen távgyógyitó lennék már???Gyurcsók,készülj!Lejárt az időd,Dr998 megérkezett. :nerd:
@ Don Franco998:
Az eset jó régen volt, azóta váltakozik, hónapokig vagy hetekig vagyok az egyikben, aztán jön a másik. Van, hogy kedden tiszta, szerdán nem, csütörtkön megint tiszta a látásom. Nekem ez pszichoszomatikusnak tűnik.
De ha van konkrét felvetésed, ne kímélj.
Great írta:
Közben egyéb teendőimet is próbálom intézni,kicsit el vagyok havazva(ez de hülye kifejezés)
A pszichoszomatikus betegségekhez én nem értek egyáltalán,szerintem épelméjű embernek nem is nagyon lehet ilyen,de tudom hogy van ellenpélda sok,csak én szeretek nem egyetérteni,és végülis úgy gondolom túl van misztifikálva ez a témakör a mai világban.
Az én tippem búza,árpa illetve rozs túlfogyasztása.Tekintve,hogy te az átlagosnál jóval nagyobb testsúllyal rendelkezel,ez kézenfekvőnek látszik.Ezek azok a látszólag “apró”bántalmak,amiket mindenki szeret egy legyintéssel elintézni,mert ez “semmi”.
Lisztérzékenység.Ez a tippem.
Egy egyszerű vérvizsgálat(otthon nem tudom mi a menete,itt minden sarkon van egy labor,ahol olcsón megcsinálják)
Keress gluténérzékenységre utaló nyomot,1es tipusú cukorbetegségre utaló nyomot,vagy bármilyen autoimmun betegségre utaló nyomot.
Búza,tönköly,rozs,árpa,sör,kenyerek,tészták,lisztek,sütemények,kekszek ezek a fő forrásaia gluténnek.
Ezekből mennyi megy le?
Halrudacska,kolbász,mártások,szójaszósz…ezek is gázosak lehetnek.
Nem okoskodni meg ijesztgetni akarlak,csak ez pont iskolapéldája a lisztérzékenység kezdetének.
Az emberi test nem 120kilóra van berendezkedve,hanem 70,80 esetleg 90re.
A többlet izom teher neki,ezért akarja elsőként mindig az izmot felhasználni mindenhez,de ezt a jelenséget te pontosan ismered.
Folyamatos stressz alatt van az anyagcsere,és a rengeteg többletszénhidráttal megy be a rengeteg cukor és glutén is.Végülis minden szénhidrát cukor.
Csak ez nem egyik napról a másikra okoz tüneteket,hanem évek-évtizedek alatt.
Én úgy oldom meg a szénhidrát problémát,hogy edzés előtti órákban,felkelés után,illetve edzés után rizs(fehér,barna,basmati-tökmindegy).
A rizsdextrin sem lenne jó önmagában,de 1.Nincs benne glutén 2.zöldséggel és fehérjével(húsok,hal stb)együtt elfogyasztva tökéletes tempóban szivódik fel,és nincs hatással a vércukorszintre.
Ugye szteroidhasználatáról nincs módunkban kommunikálni,ergó azt ki is hagyjuk a képletből :-|
Röviden ennyi.
Az étrendeddel neked kell tisztában lenni,természetesen ha minden amit itt összehordtam,nincs benne semmilyen mennyiségben,akkor marad Gyurcsók úr.
Vagy Thirdeye.
@ Great:
Még valami.A feleségem kézilabdázott.Ez ugye intenziv sportevékenység stb.
Nem volt elhizott kicsit sem.A vérvételek eleinte ki sem mutatták nála ugyanezt,mivel csak akkor kimutatható,mikor már tényleg kialakult a “betegség”,pedig ez nem az.
Csak szar a “tüzelő”a “kályhába”
Tehát még a vérvétel sem 100%,de kiindulópont.
A rizsdextrines tesztet pedig saját magamon is ellenőriztem folyamatos vérvételekkel és vizelettesztekkel.
Ezért felelősséget is vállalok,ha kell.
Don Franco998 írta:
Búza megy, tönköly főleg, rozs, árpa, sör semennyi, kenyerek nem jellemző, tészták igen, sütemények semennyi, kekszek ritkán.
Halrudacsa, mártások, szójaszósz semmi, kolbász előfordul.
Ez régóta megy nálam. Időlegesen jobben látszanak az erek a szemben, de nem vettem észre, hogy ez összefüggne a látással. Kezdődő lisztérzékenység ennyi időn át?
Soha nem nyomtam, nem akartam bajnok lenni, az inkább taszított, mint vonzott.
Great írta:
Van rá példa,mikor évtizedekig elhúzódik.Ez nem az a lisztérzékenység,amit az iskolában tanitanak.Ez egy immunreakció a sokszorosan feldolgozott,finomitott szarokra.Ez igazából nem betegség,épp ellenkezőleg.Védekezik a szervezet a “mérgezés”ellen,csak általában le van szarva,mert”nem fáj”.
A feleségemnél 11éves korától 19 éves koráig nem jöttek rá.Igazából az egészségügyben is emberek dolgoznak.Nem érdekli őket a beteg jobban,mint a pénztárost a közértben a vevő.
Vevő=páciens.
Hippokrátész meg bújjon el az esküjével.
Nem azt mondom,hogy fakirként kell élni,néha belefér ez-az,hangsúly a néhán(!),ezt szokták sokan úgy érteni,hogy heti öt csaló nap.
Én sem a kockás hasért csinálom,az csak a bónusz.A feleségem és a családtagjai példáján okultam,ezért mindent megtanultunk a témáról,amit csak lehetett.
Persze,lehet hogy még a közelében sem járok most a tutinak a te esetedben,de egy próbát megér.És ingyen van,mert enni amúgy is kell.
Emmeg még olcsóbb is,vazze :-P
Ezt Andan úgy fogalmazta meg,még ha nem is biztos,hogy tudta miről beszél(?)hogy ezek a tünetek kvázi mérgezésre utalnak,tehát úgy is kell eljárni.
Nekem az egyik szemebe sokszor beleütöttek,kesztyűzéskor is,egyéb alkalmakkor is.Volt benne-állitólag ettől-0.75+.Miután elhagytam a gluténforrásokat,a pollenallergiám(ami a tejtől volt)és az izületi fájdalmaim mellett ez is elmúlt.
@ Great:
Itt van egy kissé más megközelítés a problémáddal kapcsolatban. Ez nem azt jelenti, hogy Don Franco véleménye kevésbé igaz. Azt végül úgyis te döntöd el. De minél több nézőpontból szemléled a dolgokat, annál többet láthatsz.
http://www.youtube.com/watch?v=vefMbbnjMT4&feature=relmfu
@ Muad-Dib:
Gyors kérdés,mert közben dolgozom:
Miért szemüveges Barna Roberto?Saját magán nem segit?
Nem megbántásból,kiváncsiságból kérdezem.
Ez a GNM,ugye?Amiről a Doktor irt már egyszer az off-topikban?
Nem tudok róla semmit,csak belenéztem a hivatkozásba és mivel a látásromlás volt a téma,egyből beugrott a kérdés:miért visel szemüveget?
Szerintem itt valami olyasmiről is szó van, hogy egy másik (itt külső), fontosabb dolog keresztülvisz téged a fájdalmon, rosszulléten. Nem feltétlenül kell erőszaknak vagy félelmetes, veszélyes dolognak lennie. Végül is valószínűleg a kutya sem volt az.
Például egyszer tanítottam valakit. Ültünk az íróasztal mellett és egyszer csak megfájdult a derekam/hátam. Egy-két percig nagyon rossz volt, alig tudtam figyelni és megállni, hogy fel ne álljak és ott ne hagyjam. De aztán eszembe jutott, hogy hát én azért kapom a pénzem, hogy neki segítsek, nem hagyhatom csak úgy ott. Ezzel másodpercek alatt ki is jöttem belőle, el is múlt a fájdalom.
Az, hogy segítsek neki, fontosabb volt, mint az, hogy fáj a derekam. Ez kb. 7 éve volt, azóta se nagyon volt olyan érzésem.
A másik ilyen eset, amikor még évekkel ezelőtt szilveszteri bulit szerveztünk a barátainknak, ami konkrétan az én szobámban zajlott többek között. Álltam a “DJ-pult” előtt a haverommal, akivel csináltuk a zenét, és rám jött egy elég erős fejfájás. Nem nagyon akart elmúlni. Fájdalomcsillapító szóba se jöhetett, főleg, hogy az egész lakásban nem volt egy szem sem. Végül arra jutottam, hogy annyira akartam élvezni a partit, a barátaim, szerettem a helyet (ráadásul, nem tudtam volna nagyon elvonulni sehová), hogy nem akartam a fejfájást. Belevetettem magam a “munkába”, és pár perc múlva teljesen megszűnt a fájdalom.
Don Franco998 írta:
Tudom, nem nekem lett címezve a kérdés, de egy kevéssé ismerem az Új Medicinát. Igen, az. GNM, vagy Új Medicina.
Nem tudom, miért szemüveges Robertó. De ez egy érdekes feltevés. Több olyan emberrel is találkoztam, akik nagyon komoly és használható tanácsokat adtak, de magukon nem tudták teljes egészében alkalmazni a tudásukat.
Ismerek egy embert, aki mentett már meg házasságot (a válás széléről), hozott ki több embert is komoly párkapcsolati dilemmákból, mégis a kapcsolata olyan ramaty, mint annak a rendje. :)
Meg aztán a GNM lelki dolgokkal foglalkozik, az ember jelen életében, helyzetében kutakodik, és ez nem feltétlenül könnyű. Én évekig úgy korrepetáltam tanulókat, hogy míg ők sorra mentek át sikerrel a vizsgákon, én ugyanazon a tanfolyamon szenvedtem hosszú időn át. Kívülről sokkal egyszerűbb. Persze, azóta már jól és gyorsan tanulok, de nem kevés időmbe telt idáig eljutni.
Don Franco998 írta:
Nézd végig a videot, vagy hallgasd végig, abból kiderül.
Én ezzel a videoval hoztam helyre a látószervemet. :) Az én esetemben aztán akad néhány ember, aki szeret hátba szúrni, főleg engem…
@ Jaklin:
Egy problémám akadt a GNM képviselőivel.
A szlovákiai -nem tudom hogy mondják- főmufti egyszerűen plágiumba-botrányba keveredett.A módszert nem ismerem.De a képviselőin keresztül ismerném meg,ha érdekelne.
Ez nem jó reklám.
Egyszerűen lemásolt valamit valahonnan és a magáénak vallotta.Ez az egyik dolog,ami miatt idegenkedek.
A másik:Én beszélek,diétáról és edzésről.
De úgy is nézek ki mint aki diétázik és edz.
Nem beszélek róla,hogy álljál fejen kétszer és váltott lábbal húzzál haza,hanem valószinűleg sokkal erősebb vagyok nálad.
Egy beteg orvos,egy drogfüggű addiktológus vagy akár egy szemüveges,beesettmellű emberke nekem nem tudna előadást tartani,mert sirva kiröhögném.
Tudom,ez tahóság,de ilyen vagyok.
Ez igy nekem nem hiteles.
Érted a problémát,ugye?
Erős vagy?Mutasd meg?
Jól főzöl?Oké,főzz nekem valamit?
Egészséges vagy?Hmm…Mihez képest?
De nem globális elutasitás ez a részemről,csak kritika,egy szélhámos és egy nem túl atlétikus külsejű ember miatt,akik képviselnek valamit.Tehát az igazi bajom nem a GNM-el van,hiszen azt sem tudom mi az.
Jehova tanúit sem azért dobálom kaviccsal,ha látom őket,mert zavar a tanitásuk,hiszen nem ismerem.Ők zavarnak.
@ Duncan Shelley:
Most nincs időm.
Don Franco998 írta:
Mire? Ahhoz, hogy felkutasd azokat, akik hátba akarnak szúrni? Ez kedves. :)
Röviden: a szemüveg nem gyógyítja a látásromlást, a műtét nem javítja a kancsalságot, de ezek alkalmazásával olyan fokú károsodást lehet elérni, amit (ezzel a módszerrel) nem lehet vagy teljesen nem lehet helyreállítani. Ha valaki 10 éves kora óta szemüveges, és 32 évesen találkozik a módszerrel, ettől nem fogja eldobni a szemüveget, bár talán valamennyit javulhat a látása.
Duncan Shelley írta:
Jaaa…ezt tudtam.A módszert nem ismerem.
Ha lesz később időm,kikeressem a plágiumot?
Csak,mert olyan étrendi ajánlásokat “lopott”a GNM szlovák überguruja,amikben például én is utazok.
Ez vicces.
Egyébként elég lett volna feltűntetnie a forrásanyagot.
De talán úgy nincs megváltói póz.
Ezt csak a bennem lakó démon mondatja velem :devil:
Don Franco998 írta:
Értem, amit mondani akarsz, viszont nem teljesen értek vele egyet. Egy ember, akinek épp nincs meg valamire a képessége, adottsága, lehetősége, még tudhatja a választ, akár még jobban is mint az, akinek minden képessége,lehetősége adott.
Vajon egy ember, aki járni tanít és azt mondja, járj úgy, hogy a lábaidat folyamatosan egymás után helyezd, lépésről-lépésre, igazat mond-e? És igaza van-e akkor is, ha neki nincsenek lábai?
@ Duncan Shelley:
Oké,elhiszem.
Egyébként ez az opció is felötlött bennem.De a csávó attól még lopott.GNM ide vagy oda :-P
És a betegnek látszó gyógyitó?
A módszer amit ismertettél maga a kognitiv terápia egyébként pszichológuséknál.
Gondolom itt az eljárás más.
@ Duncan Shelley:
Ja,az ellenségeid…
Én nem járok haza,főleg nem most nyáron,de adhatok pár telefonszámot,hehe 8-)
@ Muad-Dib:
Igaz.Ádler Zsiga szar bunyós volt,de annál jobb edző.
Nem is ezzel van a baj.
Ez CSAK az én értékelésem.
Ebben a megvilágitásban csak nekem van bajom a beteg gyógyitókkal,a szegény brókerekkel,a pedofil papokkal.
Ez csak magán vélemény,de pont ebben a témakörben elfogult vagyok.
És paraszt.Mutasd meg Szépöcsém,hogy miről beszélsz itten :-D
Nálunk ez volt a szokás.
De ettől függetlenül igazad is lehet,számtalan példa igazolja.
@ Duncan Shelley:
http://gnm.webnode.sk/paleoliticka-strava.
Valami Frantiseknek hivják.
Régebben kedveltem Dr.Tihanyit(már nem,személyes problémák miatt,egy öntelt hólyag)rajta kersztül a Szendit.
Nem vagyok ohasraesve tőle,de vannak jó dolgai.Tőle lopott Frantisek bá valamit.
Mennem köll,vár az asszony.
Don Franco998 írta:
Igen, értem. Általánosságokban az én véleményem is egyezik sok helyen a tiéddel. Viszont a konkrét esetek felülírják az általánosságokat. Mint ahogy Ádler Zsiga példája is mutatja. Ő is felülírta a “Mutasd meg Szépöcsém,hogy miről beszélsz itten” szokását. Illetve, a papok nekem sem a szívemcsücske, szóval nem védeni akarom őket, viszont pedofilság tekintetében csakis a pedofil papokkal van probléma, nem mindegyikükkel, nem általánosan. Az általános dolgok legtöbbször nem a teljes valóságot mutatják, sőt. A statisztika hazudik, Minden dolog egyéni, konkrét szinten dől el. Innen kiindulva ez nagyon szerteágazó, nagyon sok területet érint. Bizonyos nézőpontból szemlélve azt lehet mondani, hogy mindet, mindenkiét.
@ Don Franco998:
Jogos, amit írsz. Én is nagyjából így állok a dolgokhoz. Én azt bírom, amikor jön egy ember és pénzügyi tanácsokat osztogat nekem úgy, hogy nem gazdag. :D
Egyébként nem tudom, hogy mióta szemüveges és mennyit változott, ha változott. Találkoztam már vele amúgy, beszéltünk is már egy keveset (igaz, nem a GNM, hanem egész más téma kapcsán), normális embernek tűnt és fizikailag elég jó állapotúnak.
Egy keveset tudok csak a témáról, de az nagyon logikus, ezért is érdekel az egész. Évek óta volt egy pajzsmirigy problémám, ami nem akart megoldódni. Persze, orvosok javasolták a műtétet, de én Magyarországon egy állami kórházba altatásos, nyak körüli műtétre nem vállalkozom. Gondolom, érthető okokból…
Utánanéztem, hogy mit írnak, mondanak, mitől van. Nagyon megdöbbentett, hogy az, amitől eredeztetik az efféle problémákat nálam pont fennáll, nagyjából azóta, amióta kialakult ez a pajzsmirigyes “rendellenesség”. Nagyon elgondolkodtató, hogy milyen alternatív módszerek léteznek. Félelmetes. El is kezdtem kezelni (csak magamtól) azt a szitut, ami – szerintük – kiváltja a betegséget. Nem tudtam teljesen megoldani, mert jókora átszervezést kíván, de már észleltem változást.
@ Jaklin:
Szerintem benne volt a kérdésedre a válasz a saját postodban:
kívülről sokkal egyszerűbb.
Egy problémát kívülröl sokkal könnyebb racionálisan, ésszerűen látni. És a támasz is jó, amikor valaki tudja, mi a helyes, és vezet afelé.
Don Franco998 írta:
Annyira kedves vagy . :-*
Egyébként nagyon érdekes a téma . Például a Tolték hagyomány :-D sámánjai azt mondják , hogy az idegen eredetű elmének nincs semmiféle összpontosító képessége , ami annyit jelent , hogy ha összpontosítunk valamire rövid , vagy inkább hosszú távon , akkor nem tud labdába rúgni . Duncan példái is bizonyítják , hogy hirtelen bekövetkező hatásokra az elme nem tud reagálni , ezért egyik pillanatról a másikra a jelenben találjuk magunkat . Ez ugye a Lélek jelenlét . Végre jelen van a lélek is :-D
Ezért ezek a sármányok :-D csupa olyan technikát találtak ki a tanítványaiknak , amivel a jelen pillanathoz tudták őket rögzíteni . És az elme meg :starving:
Az egyik barátom , akiről már egyszer meséltem , hegymászó volt . És amikor egyszer balga módon abbahagyta a hegymászást , egyből meg is kattant . Persze ő nem tudta , hogy miért kellett volna ragaszkodnia a koncentrált életet igénylő sporthoz . Mert ez nem csak egy szenvedély , hanem sokszor a mentális egészség záloga . De az erőszak is nagyon jó módszer :laugh: Csak ne rajtam gyakorolják :-D
@ Great:
Por is lehet. Ha van ventillátor a közelben, az sok kellemetlen dolgot okozhat azzal, hogy összegyűjti és szétfújja a port. Szem, orr, torok, sőt még a bőr is szenvedhet miatta.
Amikor nincs légkondim, a ventillátor megy a nap huszonnégy órájában, ha meleg van. Mindenféle problémáim lettek belőle, míg egyszer rá nem jöttem, hogy a ventillátor lapátokat pár naponta tisztítani kell. Volt olyan, hogy semmi baja nem volt a szememnek, és fél nappal később brutál kötőhártyagyulladás-szerű állapot lett urrá rajta. A könnyezést is vissza tudtam ide vezetni.
twatcher írta:
Abszolút. Én is ezt tapasztalom.
Don Franco998 írta:
Azért ne túlozzunk, a szemüveg még nem betegség. A fickó kétszer kigyógyította magát a rákból, a módszerével. Több olyan embert ismerek, akiket ő gyógyított meg.
A kognitív terápia ősi vészreakciókat kutat fel és kapcsol ki a testben? :D
Don Franco998 írta:
Remélem, szakemberekre gondolsz. 8-)
Duncan Shelley írta:
Konkrétan orvosokra.
Fogorvos.
Sebész.
Kiroprakter.
Fizikoterapeuta.
Egyéb:kőműves,autóbontós,temetkezési vállalkozó,szakács… 8-)
@ Duncan Shelley:
Duncan Shelley írta:
Ott talán nem,de a “fejben”igen-állitják a picoterapeuták. :chic:
Sajnos mivel én nem tudok megbetegedni,ezért nem tudom értékelni ezeket a gyógymódokat :-((
Miért kell egyáltalán megbetegedni?
Vagy ez a mazochizmus egy ősi formája?
Vagy valami tudatalatti sámánfétis?
@ Don Franco998:
Várjunk egy percet azért.
Nem pont erre az emberre gondoltam,mikor a beteg gyógyitót emlegettem,az már az általánositás része volt.
Viszont ez a Robertó egészségesnek látszik?
Na,ez egy probléma ebben a világban,hogy aki már vonszolni tudja magát és lélegzik,az egészségesnek van elkönyvelve.
Szegény,egy erősebb oldalszélben ha sétára indul,akkor azt már extrémsport-védőfelszerelésben kell megtennie.
Nem a módszert kritizálom-nem ismerem .
Nem a képviselőit birálom-nem ismerem őket.
Csak az én értékrendem és világképem ellentétes az övékével.
De ezzel semmi baj nincs,én sem győzködök senkit,ha nem kérdeznek.
Én sem vágyom rá,hogy győzködjenek,de ettől még nincs harag. O:-)
Don Franco998 írta:
Ez olyan fizikoterápia, ami 8 napon túl gyógyul? :)
Egyébként honnan jön ez a 8 napos választóvonal?
Don Franco998 írta:
Definiáld a betegség szót.
Don Franco998 írta:
Még hozzátenném, hogy sapka sincs rajta… :)
Minden adatnak, módszernek, ténynek (stb.) megvan a maga hatóköre, időben, térben, amiben érvényes. Ezen belül érdemes értékelni, ezen kívül nincs értelme.
Ha valaki azt ígéri, hogy gyógyítja a rákot, mindenféle rákot, végső stádiumban is, akkor azt várom tőle, hogy ez legyen igaz, ha ő maga rákos lenne, a saját módszerével teljesen kezelje magát, és kezeljen mindenkit, aki elmegy hozzá a gyógyulás céljával.
Azt nem várom el tőle, hogy 50-es karja legyen, vagy hogy képes legyen átprogramozni a videokártyámat, mert ilyet nem mondott, nem ígért stb.
Lesnartól azt várom el, hogy marha erős legyen, küzdjön, mint az állat, ne rettenjen meg senkitől, sérülés miatt (kivéve törés) ne adja fel a küzdelmet. Mást miért várnék el tőle?
Azt nem várom el, hogy kezelje a rákot, a cukorbajt, hogy kidolgozzon egy hajtóművet, ami elvisz a Zéta-Reticulira, de még azt sem, hogy tudjon olvasni. 8-)
Hogy kinek milyen élethelyzetben épp melyik a fontosabb, értékesebb, már más kérdés. Szerintem 1.000.000 emberből 999.999 hasznosabbnak tartja a gyógyítást a verekedésnél.
Duncan Shelley írta:
Az egészség ellentéte.
Egész-ség.Tehát,ha bármi miatt nem vagy egy egész,működőképes egység;a gép-gépész vonalon,akkor beteg vagy.
Szerintem.
Duncan Shelley írta:
Ez egy becsapás illetve kiskapu.
Ha a reális esélye fennáll a szem illetve orrsérülésnek,akkor a 8napon túl gyógyuló kategóriába sorolnak.Ez egy lángos is lehet,hiszen akár a szemébe is nyúlhattál volna.Ezt hivják gumiparagrafusnak”jobb helyeken”,hehe….
Ezt fejtegethetnénk holnap estig.
A 8napos határvonal csak papiron létezik.
…sajnos…
Don Franco998 írta:
Jaajjj :shock: .Ne mondj ilyet !!!
A Nagyszellem nagyon vicces ám :laugh: Sokszor hallottam , hogy valaki nem tudott ezt , vagy azt megérteni mert még nem tapasztalta meg . Azután láttam , hogy megszánta a Tervező :-D és már indult is a tapasztalás :laugh: ;-) :-P
@ Duncan Shelley:
Lesnar tud olvasni,hééé :-X
Nem mondtam,hogy egy gyógyitó tudjon angolspárgában nyakbólnyomni 400kilóval 800at.
De a legelemibb mozgásszervi atrófia szerintem már nem egész-ség kategória.
Hidd el,Robertó is örülne neki,ha olyan testben élhetne,ami engedelmeskedik neki.
:nerd:
@ Thirdeye:
Ez a ti magyarázatotok arra,hogy:”Miért vagytok gyengék?!”
-by Simon Phoenix
Don Franco998 írta:
Nem . Ez nem magyarázat volt , csak leírtam a tapasztalataimat :-)
Az erő , és a gyengeség is múlandó . Erről szólt a tanítás . :moon: :star: :sun:
Tényleg ! Mi az üzenete a képnek ? Hogy kislányoknak jobban áll a mordály , mint az iskolatáska ? :-D
@ Thirdeye:
Ezek szerint te nem láttad a Demilition Man cimű örökbecsűt???
Don Franco998 írta:
Nem :-((
@ Thirdeye:
Akkor nézd meg.
Simon Phoenix(Wesley Snipes)nagy életbölcsességeket nyom benne Stallonénak.
@ Don Franco998:
Ez is egy idevágó tanulmány : http://www.youtube.com/watch?v=2ToLDiH1O7s
@ Thirdeye:
Ezt eddig is tudtuk.
De azért jó. 8-)
Don Franco998 írta:
De csak fejben :-))
Sziasztok!
A gyógyító erőszak egyszer hozzám is igen elspőrő erővel köszöntött be.
Életemben egyszer voltam olyan “influenzás”, hogy a mukahelyemről alig bírtam hazatámolyogni, a hidegrázás és a forróság együttes erővel igyekezett elemeire szaggatni sűrű anyagi lényemet, minden lépésnél úgy kellett imádkoznom, hogy össze ne essek.
Hihetetlen erőfeszítések árán hazaértem, és otthon az asztalon várt a katonai behívó, amit én egyáltalán nem vártam.
Szóval derült égből jött a segítség: 5 perc alatt eltűnt az egész nyavalya az összes rohadványos tünetével együtt. Másnap (október közepe volt) mentem evezni a Dunára
egy jó 40 km-t, majd két hétig állandóan buliztam, hogy kellőképpen elbúcsúzzak mindenkitől másfél évre.
Az esetnek azért volt némi szövődmnye (nem az “influenzának”), ugyanis az állandó nemalvás és csúcsrajáratás végén, mire bevonultam, fizikailag nullára eresztettem le, és a helyzet kavarta hullámot meglovagolva, elértem, hogy néhány hét latt leszereltek, mint hangyást.
Az erőszaki terapeuta most két legyet egy ütéssel intézett el.
Azt gondolom, hogy a hirtelen sokkhatás védelmi riadót fúj a szervezetben, amire minden sejt, minden szerv és elsősorban az immun rendszer reagál, felgyorsul a vérkeringés, és a beteg állapotot okozó tényezők megsemmisülnek, vagy elbomlanak, közömbösülnek, kiürülnek, a tudatban az érzelmi trauma, amely a légúti gyulladásokat okozta semmivé törpül. Mindemellett az is sokat számít, hogy a hirtelen sokk a tudatot kitépi a szenvedés cellájából, és mivel a tudat innentől rá sem bír hederíteni a szenvedésre, így az képtelenné válik, elillan..
Annk idején (úgy 35 évvel ezelőtt) sokat gondolkodtam, hogyan lehetne ezt a fajta terápiát akaratlagosan mozgásbahozni, de nem sokra jutottam, félretettem, de azt hiszem, most újra elő kell vennem.
Egyébként az előbb elmesélt sokkélmény után 3 évvel viszont láttam egy dokit, aki szegrőlvégről ezt a terápiát dobta be. Egy kedves kis síbaleset okozta porcleválás miatt műtötték a térdemet, és a műtét után fél nappal a sebész odajött az ágyamhoz, hogy emeljem meg a lábamat kinyújtva. Megpróbáltam, de nem ment, mert azt éreztem, mintha a térdemnél egy szamurájkarddal kettényisszantanák a lábamat.
Itt a lényeg:
A doki odavetette: ilyen helyzetben már a 80 éves öregasszony is legalább 5-ször megemelte a lábát.
Meg volt a hatás, megemeltem a lábamat vagy 10-szer, és csak az elején fájt komolyan.
@ solareclips:
Kedves Solareclips!
Jó megközelitése a témának.
Kérdés:
-Lehet ennek köze a túlélési-ösztönhöz?
Kérdezem ezt azért,mert ugye a homo sapiens nem irodai és egyéb hasonló életformára lett kitalálva.Tehát abszolút meg van fosztva a feszültséglevezetés számára természetes módjaitól,és ezért hathat(na) egy ilyen kvázi erőszakélmény terápiás jelleggel a civilizált emberre?
Off:
Tudtad,hogy te vagy az első hosszú idő óta,aki köszön a komment megkezdésekor? ;-)
Jó kezdeményezésnek tartom,még ha nem is tudatos.Mondjuk ez off,de mijében él a mi?
Nyelvében a nemzet-mondják az okosok(ezen a “J”vs”Ly”mijén is vitákba keveredtem)
Ezentúl minden hozzászólásomat köszönéssel kezdem és elköszönéssel zárok.
Ez a fészbúkos”szasz,szal mizu?”-féle vaker nem illik a duncanshelley.com szinvonalához.Ezentúl én is használni fogom,ennyi még simán bele kell,hogy férjen az ember idejébe.
Üdv!
998
Bandi írta:
Nem, de azt hittem, hogy igen.
Azt mondta, jónapot, most hipnózis lesz. Bal herén rúgtam, aztán megragadtam a tarkóját, előrerántottam a fejét, térddel az orrába rúgtam, aztán belevezettem a vitrines szekrénybe fejjel előre, hogy kíméljem a lábát, mert azzal más terveim voltak.
A folytatásról nem beszélhetek, mert köt az orvosi titoktartás.
:D
@ etelke:
Al Bundy-t hátsérüléssel elvitték a kórházba, véletlenül körülmetélték, a hátához nem nyúltak, az mégis meggyógyult…
Great írta:
Vannak húzósabb dolgok is. Egy fickó, dadog, ronda, gerincferdülése van (!!!), nehezen jár. Aztán vált: nem dadog, nem ronda, nincs gerincferdülése, könnyedén mozog. Személyiséget vált, oda-vissza, és a testével ez történik.
Ki tudja, hol van a határ…
Don Franco998 írta:
Kell valami, amitől érzed, hogy élsz.
Jártunk szórakozni, és nem ment az ismerkedés. Munkában alvajáró voltam. Iskolában aludtam. Sportban sérültem. Aztán volt, amikor jól ment az ismerkedés, jól ment a munka, az iskola, a sport, akármi. A különbséget a motiváció adta. Van, aki tudja tettetni a motiváltságot, nekem nem megy.
Don Franco998 írta:
Alapvetően flying gentleman vagyok, és nem szeretem a modortalan embereket. Ezek ellenére néha nehéz megállnom, hogy megtartsam elbűvölő fellépésemet, és ne legyek kissé nyers.
Valamikor rég láttam egy riportfilmet, rosszarcú fiatalemberek beszéltek arról, mit gondolnak alapvető problémának. A fő eszme a gyenge és az életképesség volt. Az életképes emberek eltartják a gyengéket, ez a fő hiba, mert ez természetellenes, mondták.
Ezen elgondolkodtam. Van benne valami, sőt. De! Hogy ki az életképes és ki a gyenge, az nagyon nem úgy van, ahogyan ők gondolják.
Szerintük az erős az, akinek dagadnak az izmok a karján, miközben megfojtja a gyereket. Erős kar – gyenge elme… Ez nem erő, nem életképesség! Ha nem elég megütni valakit vagy kővel eltalálni valamit, mert ennél több kell ahhoz, hogy valaki hasznos tagja legyen a közösségnek, akkor oda már ész is kell, az ész pedig nem fejleszthető olyan egyszerű módon, hogy az ember a fásultságig ismétel egy mozdulatot.
Ha valaki szétnéz a világban, és azt gondolja, hogy nincs kihívás, nincs mivel és miért küzdeni, nem lehet nagy célokat kitűzni, az vak. A vak nem életképes.
A valóságban úgy van, hogy azok, akik dagadó izmokkal, verejtékben és vérben fürödve küzdenek a csatatéren, mint az állat, nem az erősek és az életképesek, hanem a balekok, akiket dróton rángatnak. Talán még az is beteges optimizmus, ha embernek nevezzük őket? :)
Shakespeare majdnem ráhibázott, amikor azt mondta, színház az egész világ. Nem színház, bábszínház.
hochenz írta:
Évezredek óta vannak ilyenek, így óhatatlan, hogy az ezeket taglaló könyvek némelyike poros legyen. :)
A felsorolásban nem egyenrangú tételek kaptak helyet. Ugyanakkor mindegyiket lehet a jelenben is csinálni.
Van egy emlékeztető jel nevű dolog. Ügyes! Az a feladata, hogy folyton emlékeztesse az embert arra, hogy az élet nem jó. Ilyen például a temető. Vagy a dóga. Egyébként, akinek a dóga fontosabb, mint egy extrahiper éjszaka, az magára vessen! :)
Ez már a szőrszál hasítása, de azért leírom, mert igaz. Ha a dóga sokkot okoz, jegyzet kell stb., akkor biztosan nem fontos. Csak egy papír kell, nem a tudás. Ha a tudás a fontos, akkor nincs sokk, nem kell jegyzet, nem kell oklevél vagy bizonyítván, még osztályzat sem kell, és a tudást meg fogom szerezni örömmel, sokk és stressz nélkül, mert érdekel.
Az erőszaktól nem feltétlenül kell összeroppanni. Az a múlt útja lenne. Az ember nem olyan gyenge, mint mondják. Nem kell kitérni minden kihívás elől.
@ Don Franco998:
@ Great:
OFF Topik, uraim.
Don Franco998 írta:
Ez most mindegy, nem várom el tőle, mert nem esküdött rá, hogy tud. Ez egy fontos elv arról, hogy mit kell és mit tilos számonkérni. Persze, jól lehet ezzel manipulálni.
Amikor utoljára találkoztunk, nem volt semmi baja. Amikor ti futottatok össze, mit figyeltél meg?
Don Franco998 írta:
A császár nem akar csalódni. :)
Ez szubjektív, nincs eléggé körülírva, nem lehet pontosan azonosítani, hogy na, ez most ez vagy nem ez.
solareclips írta:
35 évvel ezelőtt én még óáztam. :)
Viszont 11 évesen kitaláltam, hogy kifejlesztek egy olyan orvostudományt, ami képes mindent gyógyítani, és korlátlan életidőt ad. A magam szótáras angolkodásával Tioncell-nek neveztem el, a coperaTION with CELLs szavakból. :)) Kommunikáció sejtekkel, ez a lényege. Ideje lesz előszednem, mert azt hiszem, még mindig nincs ilyen.
Duncan Shelley írta:
Tisztelt Shelley úr!
A motivációt nem kell tettetni.Az van magától is.
Illetve vagy van vagy nincs,ez lehet egyénfüggő is,de szerintem nem árt ennyit megtanulni magunkról.Motiváljuk magunkat bátran,abból baj nem lehet.
Ez a mai reklámszatyorbölcsesség.
Üdvözlettel:998
@ Duncan Shelley:
Kedves Főadmin úr!
A betegség definicióm bevallottan szubjektiv.
Mint már többször emlitettem,nem a Robertó nevezetű übergyógyitóval van bajom,sőt a gyógymódot sem ismerem.
A saját tapasztalataim a Gép-Gépész-Üzemanyag vonalon vannak.Ehhez tudok viszonyitani.Ezért nyilatkozom igy.Amit a GNM alapvetéseiről irsz,azok teljesen egyértelműek és elfogadhatóak számomra,csak nincs rá szükségem-úgy tűnik.
Szeretem az erőt,ezt sem titkoltam soha.A mindennapokban tök hasznos egy erős testben élni.Nem azonositom magam a testemmel.Nekem ez a test a járművem erre az utazásra.De szeretem karban tartani a cuccaimat,igy a testemet is.
Robertóval nem találkoztam még természetesen,csak láttam a hivatkozásban.Szubjektiv alapon állitom azt,hogy nincs jó bőrben,de ez természetesen viszonylagos.Ezen az alapon egyébkét rengeteg ember nincs jó bőrben a szememben,de ez a jó,legalább vagánykodhatok,hehe.
Igazából az erő nem csak testi lehet.A teljesitményt és az elszántságot minden téren elismerem.Ha a testi erő a téma akkor viszont a testi egészséggel én személy szerint kicsit összemosom.Ez van.
Ha túl sok a “lélek”és nincs semmi”test”akkor viszont hasznos lehet a barlang lakhelynek,mert az erőszakkal való találkozás ilyenkor több mint sokkterápiás hatású is lehet.
Szubjektiv üdvözlettel:
998
Don Franco998 írta:
:-)) :peace: :rose:
@ Thirdeye:
Kedves Vajákos úr!
Nagybetűvel,tulajdonnévként,höhö..Figyeled?
Több itt felmerült témához annyit szeretnék még hozzászólni-időhiánnyal küszködve- hogy ha valaki teljeskörű,mindenre kiterjedő harmóniát keres, akkor a romantikus írókhoz hasonlóan meneküljön a fantázia-világba, mert a realitás talaján ez nem megvalósítható globális szinten.
Mindegy a keret-történet.Lehet ez vallás,sport,csodavárás vagy akármi más.
Mindig lesznek olyan emberek, akik “nem képesek semmilyen megegyezésre”, – csakhogy idézzek a Bibliából neked.
KELL egy hierarchia, egy egészséges értékrend minden embernél. És mivel különbözőek vagyunk, mindannyiunk mást gondol ‘egészségesnek.’
Ily módon önmagától értetődik, hogy vannak ellentétek, sokszor nagyon komolyak.
Ilyenkor az a jó, ha humánus módon az “embert” helyezzük középpontba, és nem egy istent,egy vallást,egy csodadoktort,egy akármit.
Még valamit megemlitenék visszautalásképpen: a keresztények nem azért “tűnnek rossznak a szememben”, mert én gyűlölködve, acsarkodva bizonygatom a saját igazamat, ami ellentétes az övékével.
A keresztények azért elítélendők számomra, mert többnyire ráerőltetik a nézeteiket másokra. Térítenek, más szóval. (És még jó pár hiányosságuk is van, természetesen, amit szükségtelen most leírnom…)Csak ennyit szerettem volna igy kutyafuttában és időhiányában.
Tisztelettel:998
Don Franco998 írta:
Kedves , és mélyen tisztelt Don . :laugh:
De hiszen ők csak az erőszakos hittérítés terápiás lehetőségeivel próbálnak segíteni !!! :laugh: :laugh: :laugh:
@ Don Franco998:
Tisztelt Don .
Ha belegondolunk , tényleg hasznos lehet az erőszak . Hatására kénytelenek vagyunk átgondolni , hogy mire is van valóban szükségünk az életben .De van olyan is ami visszafelé sül el . Így van ez a hittérítéssel is . Tehát ha valamitől el akarod ijeszteni az embereket akkor csak erőszakold rájuk . :heh:
@ Thirdeye:
Kedves Thirdeye!
A második hozzászólásoddal tökéletesen egyet tudok érteni.
Tisztelettel:998
Thirdeye írta:
Ha elkezdesz ezen gondolkodni, akkor azon gondolkodsz, hogy mit adj fel. Mi az, ami nem fontos igazán. Nekem ez félelemnek tűnik. Menekülésnek. Elveszik a jövődet, nem baj, a jelen a fontos. Elveszik a házad, nem baj, az se fontos. Elveszik a pénzed, nem baj, nélküle is van élet. Elveszik az egészséged, nem baj, még van szívverésed. Elveszik az életed, nem baj, test sem kell. Kiüldöznek a világból és nem állsz meg, nem ütsz vissza, csak ideológiát gyártasz, és azt hiszed, ez bölcsesség.
Aki rám akar erőltetni valamit, azt elijesztem. Egy időben folyton a környékünkön sürgölődtek a jehovások, de csak egyszer jöttek hozzám, utána messzire kerültek.
Great írta:
Tisztelt Great .Nem értem miért menekülés az , ha rájövünk , hogy mi az ami nem igazán fontos , az életünkben ?
Great írta:
Nem hiszem , hogy mindenkinek ez lenne a listája .
Thirdeye írta:
Nem ezt írtad. De ez is jelzés értékű. Azt írtad: az erőszak határása elgondolkodsz azon, hogy mi a fontos. Milyen erőszak lehet ez, ha nem olyan, ami fenyegeti azt, ami a tiéd, vagy elvesz belőle? A kockázatvállalás és a konfrontálódás része az életnek. Lehet, hogy te mindent tálcán kaptál, ha így van irigyellek, mert én semmit.
Great írta:
Ha rájövünk mi a fontos , akkor az is láthatóvá válhat , hogy mi nem . Elárulok neked valamit . Nekem kisgyerekként az volt erőszak , amikor anyám meg apám verekedtek . Erőszak volt a lelkem nyugalma ellen . Állandó lelki feszültségben éltem . Ezért az én képletemben a lelki egyensúly került az első helyre . A többi nem olyan fontos . Persze az hogy kinek mitől van egyensúlyban a lelke az változó . De én próbálom minél kevesebb dologtól függővé tenni .
Szerintem ennek semmi köze az erőszakhoz. Egyszerűen csak kizökkentett valami külső hatás abból a befelé forduló állapotból, ami a fájdalmad körül forgott. Ehhez nem kell erőszak, vagy agresszió.
Hallottam, hogy japánban némely munkahelyen van pofozható “főnők bábú” amit lehet ütni vágni, agresszió levezetés céljából. Z.