Találtam egy idézetet, ami tökéletesen kifejezi az életem célját, méghozzá tömören, és erőteljesen. Ez az idézet nem költői kép, nem átvitt értelme valami szürkébbnek. Pontosan úgy kell értelmeznetek, ahogyan le van írva.
„Hosszú életében hányszor ült már betegágyak mellett, hányszor nézte barátok kétségbeesését, hányszor érezte fájdalmukat, haláltusájukat! Mint soha eddig, úgy most sem jelentett semmit. Varázsló volt, a körülmények ott térdeltek előtte, lehajtott fejjel, szolgálatra készen. Élet, halál, jó, rossz, öröm, fájdalom, egészség, betegség, szépség, csúfság – minden addig tartott csupán, amíg másképp nem döntött.”
(Amer, a gyógyító)
Eljöhetne egyszer hozzám is Amer. Leginkább arra vágyom, hogy az megtanúljam amit ő megtanúlt. Legalább egy részét. Ha hívom eljön? :)
hagakure
január 4, 2015 @ 10:47
Nem az a típus, maradjunk ennyiben. :D
Milyen típus? Hogyan választ tanítványt? Mi szerint?
Tetszik Amer célja. Az enyém tömörítve: Szabadon teszek. Átadom, ami igaz. Élek, ahogy jó. :)
Nyilván,ha van egy konkrét célja, akkor nem “viszi el” semmilyen körülmény tőle, nem “ragad le” sehol útközben, sosem kételkedik a megvalósulásban, de hogyan is tenné, hiszen varázsló, aki előtt ott térdelnek a körülmények. Ez tök jó. De én csak egy ember vagyok, a Mindenség egy parányi kis pontja és sokszor az érzelmeim befolyásolnak, amit a legnagyobb akadálynak tekintek. Persze ez egy embertől nem annyira meglepő. Ha egyszer találkoznál Amerrel, és annyi időt szán rád,hogy még jelentéktelen dolgokról is elcseveghettek majd kérdezd meg róla, hogyan lehetne ezt megváltoztatni! Ja és légyszíves mondd el nekem is! :D
Mert nyilván a hideg következetesség, az, ami szerintem tényleg bárhová elvisz. Egy varázslónak birtokolnia kell ezt a képességet, úgy gondolom alapképesség, ahhoz, hogy valaki varázsló legyen. De útközben ott vannak az érzelmek, félelmek, vágyak, ijedtség, fájdalom, mámor stb. De hogyan lehet ezeken keresztülnézni? Szerintem bizonyos érzelmeken tényleg nem lehet változtatni, pl, nem tudnám elérni, hogy örüljek egy katasztrófának, vagy ha egy szerettem megbetegszik vagy bármi ilyesmi. Viszont azt szerintem el lehet érni, hogy keresztülnézzünk rajta, úgy, hogy tudatában vagyunk annak, hogy jelen vannak, de az a döntésünkre és/ vagyis a tetteinkre nem gyakorol sem közvetett sem közvetlen hatást. Szerinted miként vélekedik erről Amer?
Ezért a célért érdemes élni, de hogyan lehet elérni?