Az elmúlt hetekben, egyéb elfoglaltságaim mellett azzal töltöttem az időmet, hogy ástam magamban. Néha azt is kell.
Valamikor régen történt valami, aminek hatására megváltoztam. Új irányt vett az életem, új életpályára léptem. Évtizedek óta súlyos nehézségeim vannak azzal, hogy bizonyos típusú problémákat kezeljek, és azért kezdtem ásni magamban, hogy megtaláljam ennek a gyökerét.
Megtaláltam.
Általában nem azok a dolgok hagynak igazán mély nyomot az emberben, amit vele tettek, hanem az, amit ő tett. Nem az áldozati oldal az igazán meghatározó, hanem a tettesi oldal. Persze, kevesen szeretnek erre gondolni, de attól még így van.
Rendkívül agresszív gyerek voltam, a problémáimat támadással próbáltam megoldani. Valaki beszólt, vagy valami olyat tett, ami nem tetszett, már mentem is, és addig ütöttem, rúgtam és haraptam, amíg nem sírt. Két ember is kórházba került miattam. Az egyik öcsém volt, akit szemen lőttem vízi pisztollyal, ő berántotta a féket, átfordult az első keréken és a fejére esett.
Amikor kilenc éves lettem, összespóroltam a pénzt egy játékra, amire régóta vágytam, és szavakba önthetetlenül boldog voltam, amikor végre az enyém lett. Bevittem az iskolába, mutogattam mindenkinek.
Az osztályfőnöki órán titokban azzal játszottam, a másik padsorban ülő Kriszta nevű osztálytársam meg szólt a tanárnak, hogy nem figyelek. A tanár elvette a játékot, és azt mondta, majd a szüleimnek visszaadja a kábé egy hónappal későbbi szülői értekezleten, addig nem kapom meg.
Óra után nem találtam Krisztát, pedig nagyon meg akartam verni, amiért ezt tette velem. Délután három osztálytársammal nálunk gyűltünk össze, elhatároztuk, hogy bosszút állunk. Dugós puskákkal, vízi pisztolyokkal, botokkal felfegyverkezve elindultunk Krisztához. Én vittem magammal egy konyhakést is. Nem akartam a késsel bántani, csak azt akartam, hogy féljen és könyörögjön.
Átmentünk a lányhoz, aki nem nyitott ajtót. A folyosón, a lakásuk előtt üvöltöztem. Aztán hazamentünk, én egész úton dühöngtem, amiért nem tudtam megverni, és esküdöztem, hogy majd holnap megbán mindent.
Még aznap este megjelent nálunk Kriszta apja és az osztályfőnök. Hosszasan beszélgettek a szüleimmel. Akkor tudtam meg, hogy mi történt. Röviddel azután, hogy mi távoztunk, hazaért a lány anyja, aki sokkos állapotban találta gyermekét, hívta a mentőket, injekciókat kellett neki adni, hogy lenyugodjon, majd elmondta, mi történt.
Óriási botrány lett. Fenyegettek kicsapással, intézettel, rendőrséggel, börtönnel, mindennel, ami eszükbe jutott. Akkor változtam meg. Annyira megijedtem attól, hogy a verekedéssel tönkretehetem az egész életemet, hogy nem tettem többé. Kriszta túlélte, hónapokkal később bocsánatot kellett kérnek tőle.
Szerencsére nem lett tragédia, pedig lehetett volna. Jóvátehetetlen bűnöket követhettem volna el, fél életemet börtönben tölthettem volna, talán nem is élnék már. Örülök, hogy volt lehetőségem megváltozni.
De van az éremnek egy másik oldala is.
Ha engem valaki megtámadott, akár fizikailag, akár szavakban (szinte mindig szavakban történt), verekedtem. Ez volt az egyetlen módszerem bizonyos típusú problémák kezelésére. Miután kellően megijedtem attól, hogy a verekedésekkel tönkrevágom az életemet, nem verekedtem többé. Azaz nem volt többé eszközöm arra, hogy kezeljek bizonyos típusú problémákat.
Kíváncsi vagyok a ti módszereitekre, melyekkel az élet problémáit kezelitek.
Mit tesztek, ha megaláznak, elárulnak, megtámadnak (nem erőszakkal), meglopnak, átvernek, hazugságokat terjesztenek rólatok, vagy szimplán csak hazudoznak nektek?
Én régen, gyerekként, mindenkinek nekimentem, aki ezek közül bármelyiket elkövette ellenem, vagy csak úgy éreztem, hogy elkövette, vagy akarja. De az erőszak kétélű fegyver, a legtöbb esetben csak súlyosbítja a problémát.
Amióta nem használok erőszakot semmire (bő három évtizede), bizonyos típusú problémák komolyan felszaporodtak az életemben. Most új módszert keresek, aminek nincs hátulütője.
Érteni vélem a cikk lényegét.De attól eltekintve:
Mit tesztek, ha megaláznak…?
-Mint minden,ez is helyzetfüggő.De nem tudok olyan helyzetbe kerülni,amiben megalázva érezném magam.A sittes rutin.
Talán a továbbiakban rájövök.
…elárulnak?
-Bosszút állok.Ha kell éveket várok.Volt már rá precedens.Én nem felejtek.Nem dédelgetem a bosszút,de amikor kell,akkor eszembe jut.
…megtámadnak (nem erőszakkal)?
-Itt a jelenlegi élőhelyemen megtehetem azt,hogy erőszakkal reagáljak.Nem gyűlölködtem soha életemben,de valamiért borzalmasan bosszant,ha valaki “púposkodik” velem szemben,ha nincs igaza valamiben.Ha nekem nincs igazam vagy nem értek valamihez,akkor eleve ki sem nyitom a számat.(nehogy beégessem magamat)Ezt elvárom mindenkitől kivétel nélkül.Egyedül a nejem pofázhat,de neki jól áll.
A lényeg az akarathajlitás.Ha ehhez egy pofon igérete elég,ám legyen.Ha el kell törnöm a kezét és ki kell nyomnom a szemét,akkor az sem okoz problémát.
Ez van.
Majd leülöm.Én bajom.
De köcsög nem leszek akkor sem.Tudom,rossz értékrend blaaa-blaaa-blaaaa…nekem jó igy is.
….meglopnak?
-Ludas Matyi.
3-szor fizetem vissza(minimum)
…átvernek?
-Ez is erősen helyzetfüggő.Mivel?
Pénzzel?
Az üzlet.Érzelmek nélkül,érdekből járok(járunk el).
Sokkal többet(mindent) el kell bukjon az illető.
Általában el is szokott.
Igy megy ez.
Én sem baszok át senkit.Rossz vért szül.
…hazugságokat terjesztenek rólatok?
-Nemrégen valakik érdekből mások előtt a pofámba hazudtak.
Most ezért cserébe az egész kerületben igazságokat terjesztek róluk.Ez néha rosszabb,mint a hazugság.
A telefont nem veszem fel nekik,de kábé 60 bocsánatkérő üzenetet kaptam és hivogatják a társamat is.Sebaj.
Szerdára megbeszéltek egy találkozót,de azért én addig is igazat mondok róluk mindenkinek.
Ami jár,az jár.Itt csak ők veszithetnek.
Pár hónapja még nem igy tettem volna,de azóta derültek ki dolgok és ez a célravezető stratégia.
Kitöltött csekket akarok látni.
….vagy szimplán csak hazudoznak nektek?
-Miért teszik?Érdekből?
Ha engem nem bánt a dolog,akkor leszarom.
Ha érdekeimet sérti,akkor lépek.
Jól kitervelt kvázi spontán szembesitésen lebuktatom vagy egyszerűen megverem.Esetleg mással veretem meg,ha további érdekeim fűződnek az emberhez.
Én nagyon távolságtartó vagyok az emberekkel, nálam csak a szűk családi kör létezik. Így nem igazán keveredek konfliktusokba. Gimiben néha előfordult,h cikiztek fiús-csaj kinézetem miatt. Nem igazán izgatott, de amikor az egyik srác csak úgy poénból jó nagyot lökött rajtam, elöntött a hirtelen felindulás, hirtelen elkaptam a nyakánál a csicsa pólóját, és úgy megrázogattam a köcsögöt a haverjai előtt,h köpni-nyelni nem tudott hirtelen. Azóta ilyesmi sohasem fordult elő. De mi lett volna, ha akkor hagyom magam? Amúgy ha dumálnak a hátam mögött, az nem érdekel. Ha megyek valahova, mindig van a kezem ügyében gázspray, de még nem kellett használnom. Ha meg bántani akarna vki, vagy csak ok nélkül galádkodna ellenem, csak szólnék a páromnak, h vegye fel vele pár másodpercre a szemkontaktust, mert neki igazán félelmetes bűnöző kinézete van. :-)
Tökérdekes.
Azt nem tudom, hogy a te szemszögödből értelek -e, de az én szemszögömből nézve igen.
Sose voltam verekedős.
Speckó tutti engem fenyegettél volna, mint a Krisztát. És sokkot kaptam volna én is, ha látom azt a dühöt, gyűlöletet rajtad, amit elképzelek most, hogy beléd ette magát akkor.
Nagyon örülök, hogy ott és akkor véget ért az erőszakosságod. A fizikai. (Jó, hogy elmesélted ezt, mert érzek rajtad valamiféle támadókedvet, bökdösődést, provokálást a hozzászólásaidban. Tehát nem alaptalan az érzésem.).
Az első fizikai reakcióm hetedikben volt, ha jól emlékszem, amikor földrajz órán csúfolt egyik lány osztálytársam, hogy pápaszemes… Valamiért ott akkor értem meg rá, hogy felálljak, odamenjek hozzá, és jól bokán rúgjam.
Utána nem csúfolt…
A legutóbbi fizikai reakcióm kb. két hónapja volt, amikor a húgomat elküldtem a p..ba, és ő ajtócsapkodott (én lakásomban), és bepipultam, hogy tönkreteszi, és beözönlöttem a szobába, és nekimentem. Verekedtünk.
Majdnem. Merthogy nem értünk hozzá. :)
A kettő között nekem is kb. 30 év telt el.
Közben tanultam sokfélét, olvastam, szemlélődtem, emberekről, világról, magamról.
Többször is rájönni véltem a lényegre, hogy miért úgy és hogyan viselkedjek az emberekkel.
Amikor engem ér fenyegetés, akkor attól függ, mi a szitu. Egyedül vagyok-e a fenyegetővel, vagy ő van többen, vagy mi vagyunk többen. A fenyegetések, bírálatok nagy része szóban történik, sőt, az én életemben szinte 100%-ban csak úgy. A “szinte” a volt férjem volt, aki ha megfogta egy kezével a két karom (nem vert vagy ilyesmi!), akkor gyakorlatilag a fájdalomtól mozdulni, gondolkodni se tudtam.
A rögtöni, spontán reakció az a védekezés. Általában úgy, hogy: de nem én!…
Tehát menekülés.
Aztán kifejlesztettem egy olyat, hogy nem szólok semmit akkor, de az arcomon látni lehet a véleményem egy darabját…
Ha igaza van az illetőnek, azt elismerem.
Ha nem, akkor megmondom, hogy nekem miért van igazam.
A hazugságok ellen nem tudok védekezni, de nem foglalkozom vele. Meg általában mások se nagyon szoktak velem. Aki ismer, tudja ki-mi vagyok.
Ha közvetlen közelből ér a hazugság, akkor azt lehet, hogy észre se veszem. Ha észreveszem, akkor megmondom, hogy nem igaz.
De jó módszerem nincs.
Ha átba@nak, érzelmileg, akkor ÖLNI TUDNÉK!!!!!!!!!!
Skorpió vagyok, de tökmindegy, mert akkor is, meg akarom bosszulni!!!
Kb. 5 percig…..
Aztán kijózanodom, vagy belegondolok, és hagyom a fenébe az egész bosszulósdit.
Inkább megpróbálom az érzelmeimet kiírtani.
Eddig nem sikerült 10%-nyit sem….
Amúgy az embert nézem, aki ezt teszi velem. Hogy megaláz vagy hazudik rólam, vagy elárul, vagy fenyeget.
És az utóbbi időben egyre inkább veszem észre magamon, hogy elborít az elmém, és fizikailag akarom mindegyik fa@fejnek betörni a képét, hogy tudja, hányadán állunk!!
Na, de, mint említettem, nem értek a verekedéshez….
És van egy vígasztaló gondolatom: isten nem ver bottal. És mindenki visszakapja az élettől azt, amit másoknak okozott. Így vagy úgy.
Most tapasztalom én is.
@ balisto:
Az hogy skorpió vagy,mit jelent érzelmi szempontból?
Például egy ikrek-et ha meglopnak az vigyorog,ha egy skorpiót az harap?
Vagy mi?
Anyam azt mondta meg tinedzser koromban, hogy nem fel egyedul elengedni az ejszakaba (lany vagyok), mert tudja, hogy olyan fellepesem es kisugarzasom van, hogy nem kotnek belem, vagy ha gaz is van, tudom kezelni. Nem azert, mert mar akkor is evek ota kuzdosportoltam, hanem mert sut rolam kerkedes nelkuli magabiztossag.
Azt mondjak, hogy a hatalom paradoxona az, hogyha rendelkezel vele, es keszen allsz hasznalni, akkor nem lesz szukseged a hasznalatara.
buliba voltunk egy idegen kisvarosba, es a helybeli nagygazdagok csemetei es tarsai eppen vaganykodtak, kotekedtek mindenkivel,eppen keszultunk hazaindulni, kimegyek a bejaraton, jon utannam 3 ficko, 2 lemaradt egy kicsit es egy vezna kancsal, gyerek utannamszol, hogy heee haver ne mte kotekedtel mult het vegen a haverommal?, figyelmen kivul hagytam a kerdest mentem tovabb, s jott utannam mar kozel volt es ujbol kerdezte a mondokajat, mondtam neki , hogy osszekavar valakivel mert nem voltam itt mult het vegen, de erre mar bemoccant , hogy megfejeljen, csak gyorsabb voltam es a nyakat elkaptam es azonnal szajba vertem, kujakkalde a nyakat nem engedtem el, erre megindult a masik ficko, amelyiknek a nyakat fogtam balfelolrol azzal vedtem a msiktol magamat, jobbkezfelolrol amekkorat tudtam bevertem a masiknak is, meg is tantorodott s aztan meg kijottek bentrol en hatraltam amig egy falhoz nem ertem, es annak nekitamaszkodtam mert mar nagy volt a tolakodas, kozbe ahol szajat lattam azonnal uttemmindenki akart egyet utni rajtam csak nem tudtak hozzamferni, en meg kimerten adagoltam csak szajra az uteseket egyet vedtem egyet uttem, kozbe kijott a baratom es lassa a dulakodast lassa hogy engem rangatnak,mar vagy 10 ember volt a pogoba , az elsot a hajatolhatulrol elkapta hatratepte a hajatol a fejet es kujakkal az arcaba vagott azonnal osszeesett a masik, erre a batorsag megjott nekem is, es eszembe jutott hogy van labam a legkozelebit rudtam is hasba, es egyre jobban kezdtem elvezni, voltak mar vagy 4 en a foldon a tobbieket ahol ertuk utottuk, aztan ok kihivtak a rendoroket, be is szirenaznak meg villognak lealla bunyo es elkezdett mindenki szaladni mint a tetvek
en 2 ot a ket kezemmel elkaptam amelyek lodorogtek es aztan mentunk a rendorsegre nyilatkozatot irni, a kezemen legalabb 4 fognyom volt folyt is a ver belole, eldagadt, meg minden, azt nyilatkoztam a rendorsegen hogy megvedtem magam sajnalom hogy igy alakult, aztan visszament mindenki a buliba erdekes modon bementem es alltak felre az emberek, nem lokdosodtek mint maskor :)) es jottek oda es mondtak hogy veletek tartottunk :))en utolag tudtam meg hogy a vaganyok kremjet otthon a sajat bulijukba szarra vertuk 2 – en, igy aztan ezzel a verekedos karrierem befejezodott, egy szolas mondas sokat mondott valamikor nekem: ne keresd a bajt jon az magatol, meg kell valahogy oldani mindig
Ritka az, akinek van módszere a problémák kezelésére, az általános az, hogy bekapcsolják az érzelmi automatát és reagálnak, ami nem egy módszer. 30 éve nem elvesztetted a módszeredet, mert azelőtt sem volt, hiszen a verekedés nem az, az is csak érzelmi automata.
Problémakezelés szempontból szinte senki nem nő fel, megmaradnak gyereknek. Üss – fuss, ezek ösztönök, ezek összes verziója is csak ösztön, amivel nem lehet megoldani egy problémát. Gratulálok, amiért rájöttél, hogy nincs módszered, nem sokan jutnak el eddig. :)
Folyt.köv., most nem tudok tovább lenni. De legalább felcsigáztalak. :D
@ annamari:
Lényegében igazad van,de az erőszak is lehet eszköz,ha nem céltalanul csinálják.
Érzelmek nélkül is lehet ártani valakinek,nincs ebben semmi.
“Mit tesztek, ha megaláznak, elárulnak, megtámadnak (nem erőszakkal), meglopnak, átvernek, hazugságokat terjesztenek rólatok, vagy szimplán csak hazudoznak nektek?”
Mindegyik megtörtént, nem egyszer.
Ha apróság, nem izgat. Ha komoly, akkor tennem kell valamit, mert nem lesz vége, vagy az terjed el rólam, hogy préda vagyok és jön a következő jelentkező. Ha tehetek jogi lépéseket, megteszem őket, ha nem, de főlényben vagyok, akkor kihasználom, “szólok néhány jó szót az érdekében”, ha ő van főlényben, akkor jóvátételt kérek és kérésre kaptam már 1-2szer, ha nem kapok, akkor elvágom a szálakat. A legnehezebb az, ha főlényben van és függő helyzetben vagyok tőle.
Kezdő vállalkozóként többször nem fizettek az elvégzett munkákért a szerződés szerinti időbenés és akkoriban a pénz nekem létszükséglet volt. Akkor ölni tudtam volna.
Többfelől hallottam, hogy a multik nem fizetnek, csak 3. ügyvédi felszólítás után, mert a visszatartott pénzeket forgatják. Ha valami, akkor ez undorító.
Helyes önértékelés elég sokat segít.
B.andi írta:
Milyen az és min alapszik? Honnan lehet tudni, hogy helyes-e az önértékelésem vagy téves?
II.Putyin998 cár írta:
Drága,
asszem, aztat jelenti!
Az aszcendensem ui. ikrek…. :)
nev3rlive írta:
Fúúú!
Bírom az ilyen csávókat!
:)
annamari írta:
Ja, felcsigáztál engem is. MI a Te módszered????
balisto írta:
És akkor mi van?Mi az az aszcendens egyáltalán?
Ez valami olyasmi,mint a zumba meg a vércsoport-diéta?
Célszerű alkalmazni,mert logikus és átgondolt elméletek állnak mögötte és a gyakorlatban is többször bevált nem random módon?
nev3rlive írta:
Hát ahogy olvaslak az jutott az eszembe, hogy te sem vagy épp pesti :chic:
Ejsze csíki vagy?
Kujak :-) :-)
De rég hallottam már ezt es….
Great írta:
A puding próbája az evés még mindig.
Például itt olvastam lejjebb valami ilyesmit,hogy a kommentelő kolleginát anno az édesanyja bátran elengedte éjszaka bárhová,mert megállapitani vélte,hogy a leánya olyan kisugárzású,hogy taszitja a bajt.
A kedves anyuka nyilván reális önértékeléssel rendelkezik a stresszkezelés,az utcai önvédelem és a pszichoanalitika terén is,ráadásul ezeket a képességeket másban is bármikor látatlanban is felismeri.
Vagy a vélt,de kipróbálatlan gázsprék,a megfoghatatlan zordkülsejű ismerősök,esetleg a 43 kilós nőneműek működő küzdelmi képességeik…ezek mind-mind reális önértékelésre vallanak.
Nekem ez felelőtlenségnek tűnik inkább és az ébredés általában szarul sül el.
Ha csak egy az ezerhez az esély arra hogy bármi megtörténhet,akkor már számolni kell vele.A valódi élet szarik a matematikára és akinek volt már olyan élménye,hogy elveszitette egy szerettét az nem ilyen felületes és nemtörődöm,holmi divatból vagy nyegleségből.
110 kiló vagyok,190 magas,tetovált rosszarcú bunkó.Minden pillanatban látszik rajtam a tahóságom,sajnos a járásom is bunkó,nincs mit tenni.Mégis elég sűrűn meg akarnak verni,mindenféle gyiktestű szerencsétlenek,erre nincs recept.
Méghogy kisugárzás.
Ismerek a sarki kis zsebesek és piti dilerek között egy 9 éves kissrácot.Arab kis kukac a gyerek.Úgy szivja a hasist,mint más a cigit.Az apját most tartóztatták le hétvégén 700 tó marihuána miatt,amit véletlenül a lakásában találtak nála.(biztos nem dobták fel).
A kissrác is benne volt az újságban.
Most a családja “neveli”,amig a fater sitten van.
Én személyszerint kedvelem,mert tisztelettudó velünk nagyon,de egy igazi kis krakéler már most,”szép jövő” áll előtte valószinűleg.
Tegnap kérdeztem tőle,hogy most mi lesz?(az apja miatt,bár azt leszarom)
Azt mondta,hogy”Putyin bácsi,az élet nem áll meg,pénzt kell akkor is csinálni,a kaja nem jön házhoz.”-és közben mosolygott.
Ez a kissrác már most többet tud az életről,mint sok felnőtt-bár ez nem erény és nem is azért irtam ide.De a realitáshoz közelebb áll minden téren,mint a kedves anyuka,aki érzi a lánya kisugárzását.
Na jól elkalandoztam megint,basszus.
Great írta:
Jogos a kérdés. Már a komment megírásakor is ide akartam írni. Ehhez kell önbizalom. Mert innentől kezdve tökéletesen mindegy, hogy igazam van-e más szerint vagy nincsen, mert magam szerint igazam lesz. Ha én megteszek mindent az adott helyzetben, amit az éppen rendelkezésre álló eszem szerint megtehetek, akkor baszki, nekem mondhat bárki bármit. Ha nem tudok valamin változtatni, akkor vagy kikerülöm, vagy hagyom keresztüláramolni az univerzumomon, világomon, aztán meglátom, hogy milyen hatással van rá. Remélhetőleg semmi kemény nem fog történni, ha mégis, akkor meg ez volt a lecke “aznapra”…
Az önbizalom abból tud táplálkozni, hogy odaállok a tükör elé és bele tudok nézni.
Ja, és persze jöhetnek szembe, hogy ezt is eltoltad, meg azt is… hát igen. Hibázni lehet. Benne van a pakliban, hogy nem sikerül a legtöbb infót összeszedni egy döntéshez. De csak az nem hibázik, aki nem tesz semmit. (Köszi, hogy elolvastad…)
aelod írta:
Mi az az ÁFCS?????
Átlagos fasza csávó???
Álhatatos fura csákó?
Áruló fika csuka?????
II.Putyin998 cár írta:
Elkalandoztál, viszont igazad van.
Bár lehet, hogy amikor anyuka elengedte a kislányát (anno x évvel ezelőtt, netán vidéken), akkor még nagyjából elég volt az a leporló kisugárzás… a neki se kezdett hárításhoz.
Spec nálam is elég volt hasonló nézés, anno, vidéken, qvarégen.
Amikor te 110 kilósan, 190 centisen, tetoválva ránézel valakire, akit sose láttál, mondjuk, egy zöldsége üzletben, egy gyerekével sétáló apukára – akkor azt te hogyan nézed? Milyen nézéssel?
Egy nőre, aki egyedül ténfereg egy ruhaüzlet előtt, hogyan nézel, ha épp elkapja a tekinteted?
Egy kisgyerekre, amikor a játszótéren húzódzkodol, ő meg beleakad a szemedbe – hogyan nézel?
II.Putyin998 cár írta:
IGEEEEN!!!!!!!!!!!!!
II.Putyin998 cár írta:
Olyan okos vagy!
balisto írta:
Duncannek elárulom ha érdekli :-)
balisto írta:
Mindenkire csúnyán nézek állitólag,de ez nem mindig szándékos.Rossz a mimikám…vagy még Nosztráról maradt meg,nem tudom.
De nem járok emberek közé,ha nem muszáj.Csak ügyintézésre,teszem azt bankba,postára ilyesmi.Nem viselem az átlagnépek társaságát sokáig.Fárasztóak és bosszantóak.
@ II.Putyin998 cár:
Megnéznélek élőben:)
Van önvédelmi képzés nőknek,3×5 hónap, munka mellett lehet csinálni, heti 6 óra.
Az első 5 hónapban veszélyfelismerést tanítanak, a másodikban menekülést, a harmadikban fizikai önvédelmet, amihez bicskát és tollat használnak. Ha egyszer elmegyek, utána simán megkéselek vagy összefirkálok bárkit, aki belémköt, aztán elmenekülök, felismerve a veszélyt, amit én jelentek. :D
A menekülésetapban olyanokat tanítanak, mint hogyan lehet leinteni egy kocsit, hogy az megálljon, hogyan kell bekéreckedni egy házba este, kaputelefonon, hogy beengedjenek, hogyan lehet segítséget kérni járókelőktől és kiket érdemes választani ilyenkor etc.
annamari írta:
Mikor es hol inditjak ezt a tanfolyamot?????
II.Putyin998 cár írta:
Sejtettem…
Egy mosolyra hogy reagalsz?
Emu írta:
Kiosonunk, nem szolunk neki, es meglessük Marszejben :)
Emu írta:
Kiosonunk, nem szolunk neki, es meglessük Marszejben :)
Emu írta:
Kiosonunk, nem szolunk neki, es meglessük Marszejben :)
aelod írta:
Viszont ö nem kerdezte.
En meg igen.
Nem birom a lepattintast!!!
Tehat?????
Szerintem ha mar az elet ugy van “osszerakva” hogy az eronek ket oldala van a “jo” es a “rossz” de kerdem en, kinek a szemponjabol? Mert ami oke egy nyulnak nyullovesi tilalom idejen, az nem oke a vadasznak… es mindketto az eletunk resze. Ami jo az algaknak (felmelegesdes) az nem jo a szarazfoldi allatoknak ( sivatagosodas) Igenis, az ero bearmely oldalanak a hasznalatataol valo ovakodas olyan, mintha a csonakot egy lapattal probalnank evezni. Lemondanank a hatkonysagunk felerol az “ellenfel” javara. Az ellenfelet lehet ugy is seiteni, hogy nem hasznalunk ellene fel minden eszkozt ami arendelkezesunkre all, legyen az egy bunkos bot, vagy meggyozes vagy ….barmi…akarmi, TERMESZETESEN ATORVENYES KERETEK KOZOTT, nem a buncselekmenyekrol beszelek.:)
Ib írta:
ezt azert bovebben kifejtem, JO, ES ROSSZ VONATKOZASABAN. nincs olyan hogy abszolut! Csak arnyalatok vannak, és hogy kinek az arnyalatai maradnak meg, azaz elnek tul, es arra megy tovabb az erintettek elete? Nos itt is az erosebb kutya elve ervenyesul szerintem, es nem a szo szoros ertelmeben, ugynais az erobol sokkal hatekonyabb minosegibb talalhato az elet eroszakmentes oldalan. Amikor megvaltoztatod a masik gondolatat, azzal megvaltoztatod a cselekedeteit is, es maris nincs szukseg erore. S hogy a gondolatoat hogyan lehet megvaltoztatni? Hat, elveszed a celjat. Es azt hogyan lehet megtenni? Meggyozessel, vagy a tiltas, akarmilyen, de hatekony formajaval, vagy egy jobb cel adasaval, a figyelme elvonasaval, szetszorasaval, a celja ellenyegtelenitessel, a hozza tartizo aldozathozatal nagysaganak a felfokozasaval, szaporitasaval, a cel eleresenek erdemessegenek a hihetetlenne vagy latszolag elerhetetlenne tetelevel, eltuntetessel..stb stb …es azt hogyan lehet megtenni? Na, ezek az igazan erdekes dolgok, de tanulhatoak! De a lenyeg, ha elered, hogy a celja mas legyen, vagy ne legyen, akkor a gondolata megvaltozik, akkor a cselekedete is meg fog az tuti!
Gyerekkoromban néhány alkalommal én is nekimentem annak, akivel végképp nem tudtam mit kezdeni, – akit nem tudtam szóval meggyőzni és nagyon pofátlan volt.
Ez valamiféle verekedés volt, bár érdekesen. Óvatosan ütöttem, nehogy valami baja legyen a másiknak, nehogy megsérüljön pl. a szeme vagy bármi maradandó károsodás essen rajta.
Inkább birkózás volt ez, mint verekedés. Az erőviszonyokat így is fitogtathattuk.
De én mindig nagyon zaklatott lettem ezen esetektől, így aztán egyszer csak többet nem csináltam.
Később – már felnőttebb koromban – azt vettem észre, hogyha valaki bánt engem – erősen megbánt és én ettől szomorú, zaklatott leszek, akkor a másikkal történik valami szerencsétlenség. Pl. az első útkereszteződésben karambolozik vagy egyszerűen csak nem jön neki össze valami komolyabb terve. Pedig tudatosan nem kívántam neki rosszat, csak haragudtam.
Voltak, akik féltek tőlem emiatt. Ha olyasmit kellett nekem mondaniuk, amiről tudták, hogy nekem nem tetszik, hozzáfűzték, „Csak kérlek nehogy megátkozz!”
Hittem is meg nem is, hogy valóban az én valamiféle titokzatos erőm áll bosszút, az én konkrét beavatkozásom nélkül. De jó volt arra gondolni, hogy úgy is póruljár, aki árt nekem.
Talán igaz volt.
Manapság abban hiszek, hogy aki árt valakinek, a tette megbosszulja önmagát. Nevezzük karmának. Vagy nevezzük áramlások törvényének. Mindenki visszakapja a jót is rosszat is.
Persze van eset, hogy ez nekem már nem vigasz.
Sajnos ettől a káraim nem térülnek meg.
Jelenleg is van egy átveréses ügyem. Nagyon szívesen bosszút állnék, ha tudnék. Vagyis inkább a pénzem szeretném visszaszerezni – titkon remélem, hogy megszólal a másik lelkiismerete, hogy nem tud nyugodtan aludni sem…. Naivitás.
De azon kívül, hogy nem hagyom, hogy elfeledkezzen rólam, nem tehetek semmit.
Magammal biztosan rosszat teszek, ahányszor csak a veszteségemen rágódom.
Talán ha jól elverhetném jobban érezném magam…
Mit tesztek, ha megaláznak, elárulnak, megtámadnak (nem erőszakkal), meglopnak, átvernek, hazugságokat terjesztenek rólatok, vagy szimplán csak hazudoznak nektek?
Gyerekként én is nekimentem azoknak az embereknek, akik megaláztak. Úgy emlékszem erre voltam a legérzékenyebb. Ma ezt a kérdést kommunikációval kezelem, kivárom azt az időt, amikor már nagyon higgadtan el tudom mondani, hogy mit tapasztaltam, az engem hogyan érintett. Általában elmondom, hogy én ilyet sosem tennék és megkérdezem az illetőt, hogy miért tette.
Ha erre nincs módom, megvizsgálom a szituációt annyiszor, amíg rá nem jövök, hogy milyen okból történt ez a dolog. Ha rájöttem és megértem, akkor már el tudom engedni a témát és tovább nem érdekel.
Ha valaki elárul, megpróbálom megérteni hogy miért tette. Ha megvan az indíték általában megértem, hisz valamilyen emberi gyengéről van szó. (Például azért árul el, mert fél.) Nem hagyok magamban indulatot az üggyel kapcsolatban, mert mindaddig forog bennem ez a dolog és ez túl nagy luxus, hogy a nyugalmamat ilyesmi felborítsa. Gyakorlatilag viszont megszakítok vele minden kapcsolatot, ami számomra azt jelenti, hogy köszönök neki az utcán, ha kérdez válaszolok valamit udvarias módon. Viszont soha semmilyen módon a közelembe nem engedem többé, mert a bizalmamat elvesztette. Ezen felül óvatos leszek vele és a barátaival, mert az elzárkózásom agressziót is kiválthat belőle.
Megtámadnak például szakmailag, emberileg … Ezzel szemben általában az a válaszom, hogy maradok olyan mint vagyok és kivárom amíg rájönnek, hogy nincs igazuk.
Szakmai területen előfordult már, hogy megtámadtak, ha nem is volt ez igazán jellemző. Egyrészt, ha hibázom, azt elismerem, ha pedig nem, kitartok amellett, hogy így gondolom helyesnek. Mivel korrekt vagyok és a gyengéimet ismerem és ha kell, el is ismerem, nincs mitől tartanom. Ha mégis történik valami, azt az adott szituációban igyekszem higgadtan megoldani.
Mint embert is megtámadtak már és itt is bevált az, hogy hibázhatok, elvéthetek dolgokat és vagyok amilyen vagyok és lezárom magamban az egészet.
Meglopnak? Ha “neki” jobban kell, lemondok róla. Aztán elfelejtem az egészet és élem tovább a magam életét.
Az átverést eléggé nehezen viselem. Talán ez az oka, hogy nem nagyon szeretek beszélgetni (persze vannak kivételes témák, melyekről igen) nem szeretem, ha valaki a befolyása alá próbál vonni. Ilyen alkalmakkor nagyon figyelek (már átvertek egy párszor, hiába gondoltam magamról, hogy “okos vagyok”) megtanultam, hogy odafigyeljek az apró jelekre is és már nem sietek a döntéssel, hogy “nehogy valamiről lemaradjak”.
A hazugságok terjesztése nagyon kellemetlen lehet. Mivel egyszerű életet élek, nem vagyok a központban talán sehol, így nem igazán jellemző ez a dolog az életemben. Ezt a jelenséget az irigység váltja ki, vagy a szimpla rosszindulat. Érdekes módon, ha megtalálom az okát, hogy valakinek MIÉRT érdeke, hogy ilyesmit tegyen hamarabb túl tudom tenni magam rajta, azonban a szimpla rosszindulatot nehezebben értem meg. Sokkal jobban zavar, mint amikor megtalálom mögötte az érdeket. Gondolom azért, mert ezeket a rosszindulatú embereket a puszta gyűlölet vezérli, ami teljes önismerethiány, teljes öngól.
A hazudozás nagyon zavar, mert már sokszor becsaptak, mert alapból jóhiszemű vagyok. Megtanultam figyelni. Ha nem szalad el velem a ló (például túlzottan lelkessé válok, vagy elindul a képzeletem) és figyelek, a hazugságot fel lehet ismerni. Ettől függetlenül nagyon bosszantó. Mit lehet kezdeni egy hazudozóval? Jó lesz talán párnak, vagy munkatársnak? Azért az is igaz, hogy van olyan hazugság is, ami mögött félelem húzódik meg. (Füllent a gyerek.) Ennek egy beszélgetés során jó a mélyére jutni. Egy szeretetteljes beszélgetés éppen a hazudozón segít.
Egyébként az összes dolog mögött emberi torzulások vannak, melyeket lehet kezelni, már ha van rá időnk, módunk és tehetségünk is van hozzá.
Az általad említett történetben nekem azon felül, amit elmondtál két másik dolog is van, aminek semmi köze a szeretetteljes emberi viselkedéshez. Az egyik a kislány árulkodása, amiért őneki még csak nem is szóltak. Az árulkodók, feljelentgetők világa cseppet sem rokonszenves a számomra.
A másik, hogy a tanár úr este a sértett szülővel együtt már megtette azt a lépést, hogy elmenjen hozzátok elbeszélgetni, míg óra után “nem volt ideje” beszélgetni veled (csak “felülről”, hogy majd egy hónap múlva a szüleidnek adja vissza azt, ami neked akkor nagyon fontos volt). Egyáltalán nem is tette fel a MIÉRT kérdést, amikor bíráskodott feletted, mint “rosszalkodó gyerek” felett, mert nem ért rá, mert rossz napja volt … stb. Pedig meg is előzhette volna a Te felgyülemlett dühöd kitörését – odafigyeléssel, egy két megértő szóval, vagy legalább, ha azt hozzáteszi, hogy te pedig Kriszta ne áruld be a társadat (az erősebbnek, hogy majd az jól megbüntesse, amire te magadtól nem vagy képes). A kislány sokkjában nagyon is benne volt az árulkodás okozta önvád, úgy vélem.
Egyébként, hogy ezt felvetetted és ilyen hosszasan reagálok rá, annak az is az oka, hogy szerintem a szavak is sokszor felérnek egy tőrvetéssel vagy egy késszúrással, viszont büntetlenül lehet őket használni. Lehet, hogy tudjuk valakiről, hogy hazudozó, hogy nagypofájú, hogy ő fújja a passzátszelet és mindenki fél a nyelvétől, mégis büntetlenül teheti és csak ritka esetben verik meg érte a valóságban, vagy a szavak erejével. A saját fegyverével – amit egész élete során élesített – csak kevesen képesek kiállni ellene és helyrebillenteni.
Neked ott van a kezedben a saját mesterien használt eszközöd, az írás. Felhasználhatod a tehetségedet és hozzávéve az emberséges megközelítést egy-egy adott problémához: minden bizonnyal egy jól irányzott finom koppintással eltalálod a kobakjukat, és talán egy időre helyrebillen az egójuk. Az írás azért is jó, mert nem hirtelen és meggondolatlan, mint amilyenek az odavetett szavak lehetnek.
jazminbokor írta:
Nekem annyi hozzafüznivalom van ehhez, velemeny, hogy egy osztalyfönök vagy tanar azert talalkozik naponta a gyerekekkel, kialakul mindegyikröl egy valamilyen kep benne. Hogy ez jo vagy nem, fedi-e a valosagot vagy nem, az szubjektiv.
De gondolom, azert ismertek mar Duncant anno…. Biztosan nem az elsö eset volt, hogy beleszambazott valakinek az emberi terebe….
Termeszetesen ettöl függetlenül el lehetett volna vele beszelgetni probalkozni.
A masik, hogy kell egy kis idö, mig leesik az alanynak is, hogy ja, mi is törtent velem?! Tehat ezert lehetnek idöbeli csuszasok, es nem azonnali reagalasok, mind a tanar, mind a kislany, mind a szülök reszeröl.
Nyilvan atjön, hogy en ezek szerint inkabb a “csesztetett” kategoria lettem volna, mert tudom innen nezni a szitut.
A haragos szemszögböl, a tamado duncan szemszögeböl csak MA vagyok kepes ranezni ilyesmire.
Masok vagyunk, na.
Pircsi írta:
A penzedet azert nem adja vissza, mert nincs neki miböl.
Ha lenne, lehet, hogy nem foglalkozna vele, es mar visszakaptad volna.
Ugyhogy ez egy mutato, mennyire eletkepes az illetö….
Ne izgulj, a karma, körforgas, erök, akarmik ugyis annak a malmara hajtjak a vizet, akinek igaza van.
Addig meg annyit tehetsz, hogy folytatod a munkadat, es keresed magadnak, magadra a penzt.
Ja, es nem adsz feleslegesen kölcsön balfasz embereknek!
Vagy ha nem kölcsön, hanem szimpla tartozas egy szolgaltatasert… mittudomen, akkor nezd meg, te kinek tartozhatsz valamiert, valahonann a multbol…..
“Általában nem azok a dolgok hagynak igazán mély nyomot az emberben, amit vele tettek, hanem az, amit ő tett. Nem az áldozati oldal az igazán meghatározó, hanem a tettesi oldal.”
Szernintem a tettesi oldalhoz hozzá tartozik az is amit az ember nem tett meg. Nekem a legnagyobb problémát az okozta a múltban, hogy mi az amit nem tettem meg akkor és ott vagy amit megtettem talán máshogy is lehetett volna megtennem. Régen szerettem ezen rágni magam. Aztán sok munkával és önismerettel túl léptem a legtöbb ilyen dolgon.
A másik ehhez kapcsolódó dolog, a probléma kezelés “Szeretek” a problémákon rágódni és sokszor körbe járni mire döntök velük kapcsolatban. Ezzel sok kárt teszek magamban, de ugyanakkor másokban is. Ezt a folyamatot is próbáltam redukálni. Fontos a döntés képesség.
Az új módszeredet mikor osztod meg a nagy közönséggel is?
@ balisto: ezek a beskatulyazasok….meg jo, hogy nem ilyen egyszeru az elet; ikrek igy skoprpio ugy…csak be kellene vasalni egy kis asztrologiai ismeretet, s mar meg is volna a megoldasunk vilag bajainak 90% ara! S hogy akkor miert mondom, hogy meg jo? Mert sokkal jobb, hogy nem ilyen egyszeru, mintha attol fuggne, hogy mit tehetek, meg mit nem, meg mire van kesztetesem, meg mire nincs, hogy melyik bolygo epp milyen viszonylatban van a tobbivel, melyik uralkodik…stb na, akkor lenne igazan nagy a baj, mert ez azt jelentene, hogy a bolygok erteke felulmulhatatlan, az en emberi ertekem meg egy nulla! Es folyton azt kellene vizslatnom, hogy melyik mit csinal, ahhoz, hogy meglassam, en mit tehetek, meg mit nem NNNAA NEEE!:)
balisto írta:
És ez szerinted vigasztaló?Odajön hozzád egy állitólagos barátod-mármint annak hazudja magát az illető,elkéri a pénzedet,utána nem adja meg és ennyivel le is tudod?Adjál nekem is,léci!
Aki szándékosan basz át téged ilyesmivel,azt szerinted utólag érdekli,hogy te mennyire tartod életképesnek?
Majd nagy életképtelenségében átbasz másokat is,mert ha addig nem szándékosan csinálta volna,az általad tanúsitott hozzáállás felbátoritja és máris kész egy amatőr pitiáner szélhámos,aki élősködik a környezetén és csak bajt csinál.
Ezt te tényleg elhiszed?
:laugh: :laugh: :laugh: :laugh: :laugh: :laugh:
És azzal a tudattal alszol el minden nap,hogy majd a karma meg a zerők helyreállitják a zuniverzum egyensúlyát.
Nem látszik mindenki balfasznak,aki kölcsönkér.
A múltbeli tartozások miért befolyásoló tényezők?
Ez összefüggésben van a zuniverzum erőjivel? :-D
Ha létező jelenségről irtál volna,akkor a példának az okáért én már rég éhenhaltam volna és nem úgy állnék,ahogy. 8-)
@ balisto:
Egyébként te tényleg ennyire “romlatlan” vagy? :shock:
Nekem ez abszolúte nem profilom,de még én is szoktam szándékosan kölcsönadni olyan embereknek,akik anyagilag beszorultak és tudom,hogy nem tudják visszaadni,csak azért hogy utána nálam legyen a gyeplő velük szemben(úgy hogy közben még azért én legyek a jófiú) vagy mert meg akarom szerezni valamilyüket.
Hogy jön ide a karma meg a zerő?
@putyinka
@lb
mindjart hazamegyek, es majd otthonrol beavatlak benneteket…
:-P
balisto írta:
Mibe?
Nem volt szó ilyesmiről.
De csak rajta,hátha tanulok valamit.
II.Putyin998 cár írta:
En tesomnak szoktam adni.
Kölcsön. Apro összegeket. Relative.
Aztan behajtom.
Es ezert qvara nem szeret.
Nem tudom, hogy jön ide a karma. Nektek.
Hagyjatok figyelmen kivül.
Az erö az idejön, neeem???
Mer ha nem aggya vissza, akkor jol megerözöm!!!!
II.Putyin998 cár írta:
Bocsi.
Elmaradt.
Mast avattam be, masba…
Tojok a karmara perpill ! ;-)
II.Putyin998 cár írta:
Hozzam mindig olyan kedves vagy, Putyin!
Szinte mint porcelannyal, ugy bansz a romlatlansagommal. ;-)
Marmint, gondolom, a kib…tt naivsagomat es bambasagomat veled ilyen jelzövel illetni.
Imadlak ezert !
A karmaban van valami.
Azon azert el kene gondolkodni, hogy mi a jo francert pont az asztrologia az, ami kitart minden vezetö mellett…. Minden korban….
Amikor Duncan feldobta a labdat a kek humanoidok peldaja okan, hogy valami iranyitas, akarmi, nekem egyböl az jutott eszembe, hogy ha ez egy kib..@tt nagy jatszma, jatek, jatekter es jatekosok, akkor ebbe olyan siman belefer az asztrologia, mint a huzat.
Söt.
Sajna, melyebben nem merültem bele, de lehet, hogy nyuggerkent bele fogok.
Persze, a zumba meg a salsa mellett!! :-P
Ib írta:
Kedves,
az utolso franko skatulya ugyis az lesz, amelyikben 2×2 melyen a föld alatt porra leszen…
A test.
A szellem meg akkor nem mindegy neked, hogy epp a bolygok allasat nezi-e vagy Orban politikajan csamcsoraszik????!!
Mit tesztek, ha megaláznak, elárulnak, megtámadnak (nem erőszakkal), meglopnak, átvernek, hazugságokat terjesztenek rólatok, vagy szimplán csak hazudoznak nektek?
Más összefüggésben már említettem, hogy 12 éves koromban volt a az osztályomban egy cigánygyerek , aki nagyon szemtelenül viselkedett velem. Ma már úgy mondanák, hogy molesztált, mert azzal szórakozott, hogy minden alkalmat megragadott, hogy mögé kerüljön és megfogja a fenekemet. Már az első esetnél felbosszantott vele és jól lehordtam miatta, de ezzel csak azt értem el, hogy dafke csinálta, már-már sportot űzött belőle. A tanárokra nem számíthattam, akinek elmondtam, az leszidta, de nem változott semmi (jobban mondva rosszabb lett). Egyszer a lépcsőn felfelé menet csinálta, akkor megperdültem és azt ordítottam, hogy ha még egyszer megpróbálod, esküszöm tökön rúglak (ezt egyébként onnan tudtam, hogy hatásos, hogy egyszer szegény unokaöcsémen véletlenül végrehajtottam és 10 percig kétrét görnyedve fetrengett). De a Lajos csak vigyorgott a fenyegetésen és következő szünetben megint jött a seggrepacsi, mire én meglendítettem a lábam…de elhibáztam. Viszont a fenyegetés nem ér semmit, ha nem váltják be, szóval mikor felérünk a lépcsőn a teremben, ahol már nem számított rá, megkapta a diótörőt (el is táncolta :heh: ). Ennek az lett a következménye, hogy a nővére bosszúból úgy megtépett, mint foxi a lábtörlőt (de ezt már részletesen elmeséltem), közben azonban volt annyi lélekjelenlétem, hogy elültessem a fülében a bogarat, hogy a bosszúja nem jogos. Szerencsémre ő nem volt hülye és érdekelte az igazság, ezért a verekedésből beszélgetés lett, aminek a végén arra jutottunk, hogy Lajost nem megvédeni kell, hanem leállítani. Ez nem volt egy szörnyen veszélyes helyzet, de azért elég kellemetlen és megalázó, de a dolgok tisztázása megoldotta. Azóta alkalmazom azt a stratégiát, hogy a konfliktusokat nem erőszakkal, hanem kommunikációval kezelem. Nem helyből elítélem, utálom és bosszút állok azon , aki árt nekem, hanem megpróbálom megérteni.
Sokszor kiderült már, hogy én is félreértettem a helyzetet, vagy félrevezettek, ami csak úgy sült ki, hogy sértődés helyett felhívtam a másik felet (többnyire valamelyik ügyfelemmel esett meg) és rákérdeztem, hogy miért csinálta, mi és ki áll a háttérben. Legutóbb például a hülye ügyvédje uszította ellenem az egyik vevőmet, mert azt mondta, hogy csak azért íratok vele ajánlatot, hogy pénzt csaljak ki belőle, erre írt egy SMS-t, hogy hagyjuk az egészet. Ha akkor nem hívom fel és beszélem meg vele dolgot, akkor most bukott volna egy jó lakást remek áron, Így viszont nagyon hálás nekem (még ajánlott is másoknak) és nem azért mert makacs voltam, hanem mert jó szándékú (eladhattam volna másnak is a lakást, volt jelentkező). Azóta is mindig igyekszem a végére járni a dolgoknak és ha lehet inkább a megegyezést, a békülést erőltetni, az sem számít, hogy nekem legyen igazam, engedek ha kell. (Erről is van sztorim, de annyira nem érdekes).
Az átveréseknek viszont minden eszközzel próbálom elejét venni. Ennek a legkézenfekvőbb módja az előzetes megegyezés, a részletek tisztázása és az írásos rögzítése. Az üzleti természetű dolgoknál ez azt hiszem ma már teljesen természetes, de magánjellegű ügyek anyagi vonzatát is szokták papírozni (házassági szerződés, végrendelet, baráti kölcsönök, stb.). Nem minden esetben és nem minden nagyságrendben, de szerintem ez egy használható és jól működő megoldás. Erről megint van egy sztorim, de az nem ide, inkább a Megítélni valakit topikba illik, hát odaírom.
Én gyerekként verekedtem utoljára, de az inkább játék volt, mint komoly bántalom egymásban. Ma már nem verekszek, aki megbánt vagy kigúnyol azt agyonlövöm :D
Persze ez vicc. Szerencsére nem szoktak megbántani , vagy nem veszem észre. Szeretek önkontrollt gyakorolni, persze ki tudja mit hoz az élet… Nem volt szükség testi erő alkalmazására még, persze jöhet olyan helyzet, amikor az ember nem tudja magát visszafogni, pl ha látnék egy erőszakoskodót, ahogy egy nőt vagy egy gyereket próbál bántalni… az egy egészen más felállás, ott nincs mit mérlegelni szerintem. De ez nagyon szélsőséges eset és soha ne lássak ilyet.
Velem inkább munkahelyemen történnek érdekes dolgok, egy fotós boltot vezetek Angliában egy vidámparkban és hozzánk az angol proletár osztály jár, írtózatosan gusztustalan lények is vannak közöttük, és buták, na amikor egy ilyen nobody szórakozik velem a boltban akkor jön az önkontroll. Mosoly, igen természetesen, igaza van Asszonyom/Uram, természetesen, persze mindent megteszünk Önökért. :D
És nyelünk nagyokat. De utána jót nevetünk kollégáimmal. Ennyi a stressz része az életemnek szerencsére.
Szerintem egyik legjobb módszer az, ha nem hagyunk magunkon támadási felületet.
Áruld el, hogy mit tartasz a legnagyobb erősségednek, és én tudni fogják, hogyan gyengítsenek meg.
Áruld el, hogy mitől félsz a legjobban, és én tudni fogják, hogy mit kell rád kényszeríteniük.
Áruld el, hogy mit szeretsz a legjobban, és tudni fogják, hogy mitől fosszanak meg.
Áruld el, hogy mire vágysz a legjobban, és én tudni fogják, hogy mit kell megtagadni tőled…
Ennek fényében kell a saját érdekünkben önmérsékletet folytatni, és taktikázni.
Ebben a civilizációban.
@ bakostamas:
Csoda, hogy még nem kaptál agyvérzést. :D
@ Duncan Shelley:
igen amúgy 7 évet lenyomni ilyen agyhalottak között nem egyszerű, de szerencsére nem olvadtam be, még mindig felkapom a fejem amikor valaki mezitláb mászkál kint, vagy csak zokniban, meg a sz@r gagyi tetkók, mindenhol egy kis zöld paca… a napi szarra naponta tudnék 10 képet feltölteni minimum :D
De az én száműzetésem pár héten belül véget ér… hazatérek kis hazámba. ;-)
@ Duncan Shelley:
Vártam, hogy legyen jobban időm és leírhassam a nagy érett stratégia alapú problémakezelést, de ahogyan átgondoltam, rájöttem, hogy ez annyira gyakorlati tárgy, hogy sokat nem tudok átadni belőle. Rengeteg apróság van benne, ezerféle változó, amire jól kell reagálni. Maradjunk az elveknél.
Az emberek 99 %-a nem tudatosan, cél és stratégia nélkül reagál a problémákra, úgy, hogy bekapcsolják az érzelmi automatát. Az első lépés a valódi problémakezeléshez, kapcsold ki az érzelmi automatát és soha többé ne kapcsold be. Nem kell semmire.
Cél kell, ahhoz stratégia, cél lehet, hogy hagyjanak békén vagy nézzenek fel rád, a stratégia az a viselkedés, ami ezt a célt szolgálja. Az én stratégiám része, hogy mindenkihez minden helyzetben ugyanúgy beszélek, ugyanolyan hangnemben, ugyanolyan gesztusokkal. Ha bőg, nem reragálok a könnyeire, ugyanúgy viselkedem vele, mint amikor jó paszban van. Ez nekem nagyon bejött, véletlenül jöttem rá, hogy működik.
A tudatosságot sokan gátlástalanságnak hiszik, mert az őszinteség az lenne szerintük, hogy minden látszik az arcodon, ami a szíveden a szádon, de ez csak akaratgyengeség és ostobaság. Senki nem kíváncsi a hülyeségeidre. Senkinek nincs semmi köze ahhoz, ami benned zajlik. Én azt várom az emberektől, hogy megbízhatóak legyenek és ne terheljenek a gondjaikkal. Nem ezt várja mindenki?
Érzelmi automata kikapcs, célt kitűzni, stratégiát felállíani, gyakorlás, kísérletezés. Csak elveim vannak, gátlásaim nincsenek. ;-)
@ annamari:
Neked ez nyilván nem fontos,de:
:yes:
Nem kell mindig mindenbe belenyugodni, ellenfeleid időnként megpróbálják kipuhatolni, mi az a határ ameddig elmehetnek. Ezért kell időnként kitörni, kis műbalhét rendezni, hogy lássák, nem lehet szó nélkül átgázolni rajtad, ha elveszíted a fejed, csúnya dolgokra is kész vagy. Nem kell, hogy lássák és később sem kell megtudják, hogy színjáték volt. Katonaságban két egyenrangú társam egy este elkezdtek engem is piszkálni, felmérgelődtem és féltéglákkal megdobigáltam őket. Erre azt mondták, ez bolond, ezt nem érdemes piszkálni és többé nem kötözködtek. És ellenségesek sem maradtak, csak egyszerűen békét hagytak. Természetesen kissé vigyáztam, hogy ne túl közelről dobjak, ne túl pontosan és ne túl sokat. De azért a fejüket és testüket kellett kapkodják.
annamari írta:
Te egy robot vagy, baszki.
WillszMissz.
:)
@ annamari:
Hót egyszerűnek hangzik. Tehát nehéz. :D Elkezdem kifejleszteni, főleg az aitomata lekapcsolását.
Az nekem a legnagyobb csalódás, amikor együtt dolgozom valakivel, megteszem, amit kell ahhoz, hogy teljesítsem, amitben megállapodtunk – ő viszont nem.
A téboly katonáit csak úgy tudtam leadni, hogy brutál erőfeszítéseket tettem, két hétig nem mentem ki a lakásból, napi 20 órákat írtam stb., hogy tartani tudjam a határidőt. 10 perccel a határidő lejárta előtt értem be a kiadóba a lemezzel. A korrektor megköszönte, és betette a fiókba, mert péntek volt, és ő hétvégén nem dolgozik. A morálom a világűrből a béka segge alá zuhabt fél másodperc alatt. Azt gondoltam, hogy többé nem akarok ezzel az emberrel megállapodást kötni, mert az elkötelezettsége nulla az enyémhez képest, de ha mégis fogunk együtt dolgozni, a legkisebb erőfeszítést sem fogom megtenni azért, hogy tartsam a megállapodásunkat.
Egy ilyet hogyan lehet stratégiailag kezelni? Az én életemben ez a fajta probléma nagyon gyakori volt mindig.
@ Duncan Shelley:
Ne dolgozz amatőrökkel!
A leírásból úgy tűnik, hogy nem lett megfelelően egyeztetve a határidő. A könyv leadását biztosan hónapokkal korábban tűztétek ki, fejben számolta ki valaki, mondott egy dátumot, azt sem tudta, milyen napra esik. Nem tervezett vele, ez abból látható, hogy nem várta senki, nem állt készen a következő munkafolyamat elindítása. Amatőrség.
Beszélned kellett volna a korrektorral és a főnökkel, elmondani, milyen erőfeszítéseket tettél és mennyire érzékenyen érint, hogy ezzel nem törődnek. Valami azt súgja, nem tetted. ;-)
Meg kell szeretni a konfrontálódást másokkal, mert csak az jut előre egy cégben, aki nem tér ki a konfrontálódások elől. Hidegfejjel kell csinálni, az alap, hogy igazad legyen.
A demoralizáló munkatársaktól meg kell szabadulni. Nekem könnyű, írok egy levelet a főnökömnek és kiveszik a csapatomból, aki nem kell. Nagyon sokat el lehet érni egy cégben azzal, ha nem térsz ki a konfrontálódás elől. Sőt szerintem a legtöbb emberi közösségben sokat elérhetsz vele.
@ balisto:
Én már automatikusan nem használom az érzelmi automatát. :)
Vannak rutinos céges szamurájok, akik évtizedek óta vívják a belső csatáikat, rengetegszer láttam, hogy egy csatában a fő céljuk azt elérni, hogy az ellenfél érzelmileg reagáljon, ész nélkül. De! Ha nem tudják elérni, akkor előbb-utóbb ők kezdenek érzelmileg reagálni, ész nélkül. Ezt nagy kudarcnak tekintik. Az öt év alatt rengeteg kis csatám volt és két nagy, mindkettő órákig tartott, az elsőben egy, a másodikban három céges szamuráj próbált lekapcsolni. Mindkettőt én nyertem annyiban, hogy nem reagáltam érzelmileg és mindkettő után előléptettek néhány hónapon belül.
Szeptemberre vártam egy újabb előléptetést, pár napja tudtam meg, hogy semmi nem lesz belőle, mert “túlságosan beváltam a jelenlegi munkakörömben”. Kiborulhattam volna, de ehelyett kompenzációt kértem és kaptam. :)
@ II.Putyin998 cár:
Örülök, hogy értékeled. :)
annamari írta:
Ugyanmár.
Két kérdés:
-1.A tudatosságot te hogy értelmezed(alkalmazod)?
Általánosságban vagy specifikussan?
Tehát a mindennapjaidban(magánéletedben is) vagy csak kifejezetten a munkádban?
Az átfedések nem érdekesek.Nyilván ha el akarsz érni valamit,akkor a második megközelités az érvényes.
-2.Célzottan használt “érzelmi automata” létezik a te elvrendszeredben?
Eljátszva,bizonyos célok elérésének érdekében,ergó szinlelve?
annamari írta:
Asszem, erre meg gyurnom kell egy masfel evszazadnyit… :)
De te nemsemmi vagy. Robotka. :)
balisto írta:
Annamari nem tuggya mijen jó a sebezhetőség :-))
Ezt a videót nem neki ajánlom ;-) : http://annafloria.blogspot.hu/
II.Putyin998 cár írta:
A tudatosság az, hogy tudom, mit akarok és mindent ennek rendelek alá. A tudatosságom sérül, ha valami fontosabbá válik akár csak 5 percre, mint a célom. A magánéletemben is van stratégiám. 7-8 éve nincs párkapcsolatom, csak szeretőm/im, hogy megőrizzem azt a döntéspotenciált, ami bennem van, ez a fő erősségem, ezért erre építek.
Nem színészkedem, mert nem vagyok színésznő, nevetségesen csinálnám, ezért ebbe nem megyek bele. Félre is érthetik, aminek a veszélye nagy, ha a japán kultúra vesz körül, amiben az érzelmek kimutatása sarkalatos pont.
Millió kis trükköt tanultam a vendéglátásban, amik célja bizonyos érzések felébresztése a másikban. A mosolynak,a tekintetnek, érintésnek tudománya van, számít, hogy honnan indul el a mosoly, balról, jobbról, középről, alsó vagy felső ajakból, egyszerre mindkettőből, milyen utat jár be a tekintet, hogyan nézel a másikra, mit nézel meg rajta, mennyire tág a pupilla, kit szabad megérinteni, mivel, hol, hogyan etc. Felsorolni sem tudnám, annyi ilyen trükköt tanultam meg. Ezekkel elérem, hogy a másik azt gondolja, hogy tetszik nekem, tisztelem, csodálom, tartok tőle, zavarban vagyok etc. A munkámban ennek csak az a célja, hogy a vendég jól érezze magát, amiben nincs semmi rossz, hiszen azért jön. Ezeket a trükköket éjjel-nappal használom, megjátszott érzelmek helyett.
@ Thirdeye Magister:
Mindenki szeretne eladni valamit. Ez a nő is a felvételen. Az nagyon fontos, hogy a marketinget ne tévesszük össze az igazsággal. ;-)
annamari írta:
Hát lehet , hogy el akar adni valamit , lehet , hogy nem . Szerinted mit akar ?
Mindenesetre érdekes dolgokat mond . Nagy dilemma ez az emberiségnek . Érthető , hogy a sérülések elkerülése végett felvesszük a lélek páncélját , a gond csak az , hogy egy idő után ránk szorul a páncél , és azzal azonosulunk . Ekkor válunk robottá ;-) Kemény ez a páncél és megakadályozza , hogy meglássuk mulandóságát . Mert amikor széttörik valaminek a hatására , akkor megint csak ott állunk védtelenül .
A másik veszély , hogy a rendszer ráállt arra , hogy ő adjon el nekünk páncélokat . ami végül is megint csak az ő érdekeit szolgálja .
Nincs olyan előléptetés , amelyik ellensúlyozza a halált .
Ások magamban – emberiség szinten.
Thirdeye Magister írta:
Én nagyon szépen köszönöm neked ezt a linket…
Szerintem olyasmit mond ki, amit mi valóban nem merünk, vagy sokan nem mertek, mert nem is tudták.
Thirdeye Magister írta:
Má hogyne lenne!
Hádész??????
balisto írta:
Nem hiszem , hogy olyan könnyen átadná a posztját . :-)
Thirdeye Magister írta:
Sose hal ki, mi?… :)
annamari írta:
Miért? ha lenne egy ember az életedben akihez érzelmek is fűznek nem csak az ágy akkor elvesztenéd az általad emlegetett döntéspotenciálod? Ettől félsz?
balisto írta:
Há nem tud ! :-))
aelod írta:
Mindig az elme fél , hogy kicsúszik a kezei közül az irányítás , és a jól felépített világába valami kezelhetetlen dolog férkőzik . ( Ez nem csak Annamarira vonatkozik :-) ) Ez a kényelmi zóna sem véletlenül lett felépítve , hiszen rabtartóink nem szeretik ha véletlenül az érzelmek , vagy érzések , vagy más érzékelések birodalmában kóricálunk hiszen komoly munkát fektetnek abba , hogy kizárólag az ő ellenőrzésük alatt lévő tudattartományokban tenyésszünk . :sheep: :sheep: :sheep: :cowboy:
Thirdeye Magister írta:
Most akkor: az erzelmek kiszamithatatlan reakciokat adnak – es ez nem jo, mert nemnormalisnak titulalodik az ember. Meg meg sebezhetöve is valik.
Az erzelemmentesseg meg kontroll alatt tartotta tesz.
Akkor a boldogsag csak egy mese?????????
Ugyanugy, mint az egesz kib…ott elet egy nagy szelhamossag?????????
Annamari szeretöket tart, akiket nem szeret. Vagy szeret, de ezt nem vallja be es nem mutatja. Mindenki megkapja a magaet.
Ö ettöl boldog.
Gondolom.
Es mi van, ha felreertelmezzük az eletet, es qvara nem is a boldogsag a lenyeg, merthogy alig tudjuk megfogni a “boldogsag” fogalmat?
Ha ez is egy elhintett kis morzsa a cirkuszi allatoknak???
vagy mi lenne ha nem az elet ertelmen toprengenenk, hanem az elet erzelmen ?
vagy ha megertene ezt : https://fbcdn-sphotos-h-a.akamaihd.net/hphotos-ak-ash3/73551_569610573084783_1686524722_n.jpg es rohoges kozben hanyna egyet magatol?
balisto írta:
Legalábbis gyanús . 8-)
nev3rlive írta:
Fejtsd már ki ezt kicsit, lécci!
nev3rlive írta:
Na, ez trafált. :)
Thirdeye Magister írta:
Ugye??
De akkor mi a vége???????
Most frankón belenyomódtam kicsit a lehangolódottságba.
Thirdeye Magister írta:
Jófejnek akar látszani, magát akarja eladni ezzel a tükörműmosollyal és gesztikulációval. Sajnos sokan szimpátia alapján döntenek, nem igazságtartalom alapján.
Az nem páncél, hogy az ember elmenekül onnan, ahol sérülés érte, hanem ösztön. Miért sérült meg? A választ kellene megkeresni, nem menekülni vagy beletörődni, hogy néha megsérülünk.
Tényleg nincs. Évtizedekre előre látom a jövőmet, célokat, amikért szívesen dolgozom, de egy határon túl nem látok semmit.
aelod írta:
Voltam szerelmes, láttam másokat is, akik azok voltak, önfeladásra késztet és amikor elmúlik, rájössz, hogy az érzelmek nem eléggé értékesek ahhoz, hogy feláldozd magad értük. Nincs szükségem rajongásra és becézgetésre.
Karrierista dög vagyok, sosem tagadtam, sőt büszke vagyok rá, én ezzel nem akarok terhelni senkit, se megbántani, se csalódást okozni. Egyszer elém ugrott egy munkalehetőség Szaúd-Arábiában, ami megtetszett, menni akartam, de a szerelmem nem akart, mondtam, jöjjön velem, nagy lehetőség, nem mert, mert szerinte az arabok megölik a fehéreket. Elmentem egyedül, ott voltam háromnegyed évig, dolgoztam, rengeteget kerestem, mai napig áldom az eszemet, hogy elmentem. 21 óra volt az út, egész úton sírtam, hát kell ez nekem? Nem kell. :)
annamari írta:
Rosszul választottál,ennyi az egész.
Ennyit azért ismerj el.
Isten őrizzen,hogy ebben a témakörben komolyan állást foglaljak,de én több ,mint tizenkét éve vagyok a feleségemmel,és tizenöt éve ismerem őt.
Nem olvassa ezt az oldalt :-)
Álltam már neki döntéseknél az útjában-meglepő módon,mert éppen le voltam csukva.
Soha nem volt ez számára kérdés.
Az ASSZONY,az asszony.
Feleség.
Remélem ezt egyszer megérted és megérzed te is.
Az ő pályáján azóta is voltak egyéb és jobb(vagy lehet,hog csak más) lehetőségek.
Soha ne érezte kihasználva és átbaszva magát.
Pedig én érdekember vagyok.
Ha az érdekeimet szolgálná,8 holokauszthoz is hozzájárulnék.
De ha az asszony SZÉPEN megkérne,akkor meggondolnám magamat.
Kitalálnék alternativ megoldásokat.
Eddig sikerült.
Egyébként-vissza a topikhoz-nincs olyan,hogy véges cél.
Cél van.
Aztán a folytatás.
Ne buziskodjunk már.Van elég buzi a világhálón.
@ annamari:
Itt most az Ismerős Arcok zenekar egyik sora jutott eszembe olvasva a kommented.
„mennyit ér? aki kér csak de adni fél”
Én lef*som, hogy mit csinálsz mi a célod. Majd ha meglesz mindened egy álmos vasárnap délután egyedül üldögélve a reneszánsz stílusban berendezett szobában tedd fel magadnak a kérdést:
-megérte?
balisto írta:
Ez van , ha az ember áskálódik ! :-)
@ annamari:
Mit lehet csinálni Szaúd-Arábiában?
Én se szívesen mennék oda, de az is igaz, hogy filmek alapján ítélek, ami nem helyes. Nem tudok róla semmit.
annamari írta:
Megmondom őszintén , engem nem nyűgözött le az előadásmódja , inkább arra figyeltem amit mond . Igen , sokan vannak akik az egójukat akarják balzsamozni azzal , hogy érdekes dolgokat mondanak . :-) De hát az egó joó dolog , mint azt Te is tudod ;-)
Nekem az volt csak érdekes , ahogy megvilágította , hogy nem lehet megválogatni az érzéseket . Vagy érezzük a szart is meg a frankót is , vagy érzéketlen droiddá válunk .
Ezen verziók közül választunk .
annamari írta:
Nem menekülésről beszélek , hanem felvett magatartási sémákról .
annamari írta:
Egy rafinált rendszer van körénk építve . Először rákényszerítenek minket , hogy felépítsünk magunknak egy határozott körvonalú személyiséget , utána pedig folyamatosan bombázzák azt az elvárásokkal . Viszont úgy tűnik , mintha az elvárásoknak való megfeleléssel , és azok elutasításával is ugyanott kötnénk ki .
Valami huncutság lehet itt . 8-)
annamari írta:
P…ba az összes dög faszival, nem???
A francnak kellenek.
Érzelmi piócák.
Az érzelem a pióca.
balisto írta:
Nemrég olvastam tőled, hogy arra vágysz, hogy valaki melletted legyen.
Most akkor mi legyen?
Csapongsz…
Great írta:
2 dolgot. :laugh:
aelod írta:
Mi az a kettő?
Great írta:
Olajvállalatoknak dolgozni. Nemrég olvastam egy könyvet ami pont az OPEC és nem OPEC olajjal foglalkozott csak hát ott geológusok, klimatológusok osztották az észt.
Vagy vendéglátózni.
Van egy harmadik is de azt dubajozásnak hívja a köznyelv :-D
annamari írta:
Hasonlóképp, csak a motivációm és a hátterem teljesen más. Azért nem törekedtem és törekszem komoly kapcsolatra, mert nem vagyok elég jó azokhoz a nőkhöz, akik tetszenek. Ha lenne feleségem és gyerekem, és befutnék, úgy otthagymán őket, mint a sicc, hogy olyan nőt és olyan életet keressek, ami tényleg érdekel. Mivel tudom, hogy ezt tenném, inkább nem akarok ilyesmibe belebonyolódni. Ez is tudatosság.
@ Thirdeye Magister:
A sebezhetőség és a megsérülés érdekes téma. Ritkán, de előfordult, hogy mindkét fél bizalmasa voltam egyszerre. Ebből arra következtetek, hogy az emberi élet bizonyos tudatosság alatt a félreértések vígjátéka, csak senki nem röhög.
Egy ismerős pár szakított, a nő elhagyta a fickót, aki nem értette, miért történt. Azzal magyarázta, hogy a női logika megfejthetetlen férfi aggyal. Pedig tudta, hogy miért hagyta el a nő, de nem fogta fel, hogy tényleg azért. A fickó állandóan késett, nála 1-1,5 óra késés nem volt ritka. Ezzel a folytonos késéssel, azzal, hogy akármi fontosabb volt, mint tartani a megállapodásait a barátnőjével, a lányt az őrületbe kergette. Az utolsó csepp az volt, hogy megbeszélték, első évfordulójukat egy étteremben fogják tartani, ahol is a nő két órát várt, majd hazament. A fickónak közbejött valami… Aztán nem értette, miért hagyják el.
Munkaügy: két ismerős próbált együtt dolgozni, és nem jött össze. Az egyikük úgy magyarázta, hogy a másik érdektelen volt, a másik meg úgy, hogy az egyik volt érdektelen. A tény meg egészen más: a kis megbizatást nem fogadták el, pedig az volt a teszt.
Eltérő értékrendek, eltérő kommunikációs formák érintkeznek, és elbeszélünk egymás mellett. Ez a sérülékenység, nem más. Az első példában a munkáját mindenek fölé helyező pasas azt gondolta, hogy ő ettől lesz gondoskodó férfi, a nő meg ugyanezt gyökeresen eltérő módon értelmezte. A második példában az egyik fél 10 milliós felkérést várt, a másik fél meg azt gondolta, mielőtt megkapja, előtte kap egy 50 ezres egy hétvégés megbízatást, hogy megismerjék egymást. Az értelmezésen siklott félre a dolog. Hányszor láttam ezt! És hányszor értettem félre másokat, meg mások engem…
II.Putyin998 cár írta:
Ez a te ízlésed. Az enyém nagyon más. Nem bírom az alárendelt embereket, nem bírom a gyenge, megalázkodó, önfeladó nőket. Senkitől nem várnám el, hogy bármiről lemondjon miattam, főleg nem attól a nőtől, akit szeretek.
Szeretem az erős, hatalmas, befolyásos, független, tudatos nőket. Nem gyakori, de vannak ilyenek is. Szerencsémre. :)
Persze, azt mondod majd erre, hogy a feleséged így teljes és erős. Elfogadom. De az én értékrendem szerint a hagyományos értelemben vett feleség egy agyonnyomott nő, még akkor is, ha nem lázadozik a helyzete ellen. A kromoszómák nem írnak át minket, bár ez már világlátás kérdése.
@ Duncan Shelley:
Ennél azért árnyaltabb az összkép.
Van,amikor én is le vagyok szarva :-D
Az illető hölgy annyira különbözik tőlem alapvető jellemvonásokban,hogy az elképesztő.
És nem volt ez igy kitervelve,csak igy alakult.
Amig egymás hasznára válunk,addig minden oké.
Mi igy állunk egymáshoz alapvetően.
De valóban,ez egyéni preferencia kérdése nagyrészt.
Duncan Shelley írta:
Hát változtass ezen.
Miből vagy miért gondolod, hogy nem lennél elég jó?
Duncan Shelley írta:
Ez nagyon találó megfogalmazás . Sajnos . :-((
aelod írta:
A változtatáson dolgozom éjjel-nappal.
Onnan gondolom, hogy a jó nők nem olyanokat választanak, mint én. Az én életemet jelenleg nagyobb mértékben uralják a körülmények, mint a fantáziám.
Duncan Shelley írta:
Gorkie téged választott. Hol itt a gond? :)
@ qqtyin:
Gorkie egy domina és én csak beosztott vagyok. :)
Duncan Shelley írta:
Az erőszak fogalmát hogyan definiálhatnánk? Az erőszak alkalmazásától az esetlegesen rád váró / leselkedő szankciók, egzisztenciális veszélyek szoktattak le?
Az erőszak fogalma mi tulajdonképpen? Látványosan destruktívan hatni valakinek a testére?
Gyakran gondolkodom azon, hogy amennyiben a gondolat erejét rákényszeríteném az anyagi világra – és ölhetnék vele – akkor megvédhetném magam, nyomok nélkül. Mondjuk annyiból állna a dolog, hogy a testet éltető lelki köteléket elvágom.
Ez erőszaknak minősül?
Amíg nem jönne létre erre szakosodott gondolatrendőrség, nem fenyegetné az embert senki és semmi.
Duncan Shelley írta:
Szerintem pedig racionalizáció. A belső játékunktól függ, hogy milyen nőknek vagyunk elég jók, nem attól, hogy mennyire vagyunk sikeresek, jómódúak, vagy szociálisan magas rangú emberek.
aelod írta:
Látom, figyelsz!
Kaptál egy pontot. :)
Ez itten ironikus volt.
Én érzelmekkel élek, hóttellentét vagyok annamarinak.
Nekem, vele ellentétben, szeretőm sincs, perpill, viszont fél másodperc alatt visszaszerelmesednék a régibe, aki azt hitte, hogy szeretőnek használom.
Duncan Shelley írta:
Ez az.
Legalább tisztában vagy magaddal.
Duncan Shelley írta:
Jézusom, de pengeéles-pontosan határoztad meg ezt!
Mindig a félreértéseken csúszik el egy kapcsolat.
Erre nekem is sikerült rájönnöm.
Máshogy kommunikálunk, és máshogy dekódol minket a másik.
Nemhiába hasonlót a hasonlóval…
aelod írta:
Picit beleszólok…
Nagypofájú, qvára beképzelt, önbizalommal telt pasiknak van esélye. Még ha nem is különösebben jóképűek.
Akármilyen nőnél.
Egyszerűen ha lerí róluk, hogy magukkal tökkéletesen ki vannak békülve, sőt, meg vannak elégedve, ha mindehhez azért járul egy akkora szókincs és mögötte lévő tartalom is az agyban (mint pl. Duncannál), ha azonnal tud lereagálni helyzeteket és dumákat…. na, attól nagy eséllyel hull le a fehérnemű a miniszterasszonyról is.
Az agyban nagy pasi óriáselőnyös…
ha párosul eleganciával és roppant figyelemmel a kiszemelt felé és irányába.
Duncan Shelley írta:
Ő bajuk. Akinek nem vagy elèg jó az valószínűleg nem értékel téged. Tehát nem érdemel meg.
balisto írta:
Két dolog kivételével magamra ismertem. :-)
@ qqtyin:
Rolang, ez a neve a bőnben annak, amiről beszélsz. Elmetszést jelent, a test és lélek közötti összeköttetés elmetszése.
Kb. 20 éve még okkultista koromban ismertem egy fickót, aki pénzért embereket ölt vudu babával. Legalábbis ezt állította. De szerintem csak simán bolond volt. :D
Az erőszak szándékos pusztítás.
Kami írta:
Vannak ilyen filmek, de ezek filmek. Az, hogy a 150 centi magas, 150 kilós torz fejű és testű mikropénisz születési rendellenességben szenvedő büdös alkoholista drogfüggő szellemi fogyatékos nincstelen hajléktalan megszerzi a legjobb nőket, csak mese. Nincs így. Nagyon jó, hogy nincs így.
Szerencsére nem állok ilyen rosszul, de azért van mit fejlesztenem. Én sem akarom a saját életemet élni, más miért akarna így élni?
balisto írta:
Nem akármilyennél, hanem néhány típusnál. Az általam ismert összes szép nőt taszítják a nagypofájú, öntelt kecsegek. :)
Ismertem egy nőt, aki állandóan vidám volt, mindig nevetni vagy mosolyogni láttam, talán komolyan fel sem ismertem volna. Azt gondoltam, hogy ő már csak ilyen jókedvű. Aztán láttam, hogyan él, láttam, hogy egy ágyat bérel egy lakásban, még szobája sincs, nemhogy lakása, és még azt az ágyat megfizetni is óriási küszködés neki minden hónapban, és rájöttem, hogy nem jókedvű, hanem vagy idióta, ha neki ez az élet, vagy menekül a valóság elől ebbe a manírba. És hirtelen elkezdtem látni, hogy nem nevetés van az arcán, hanem fagyott grimasz.
Az agyamban nincs semmi. :)
Hát róla lehet, de nekem más az ízlésem. 8-)
aelod írta:
Tökerdekes ez, Aelod.
Mostan regisztraltam egy tarskeresö oldalra.
Itt ebben a faluban nincs eletkepes ferfiember, ugye….. En meg nem vagyok utazo vadasz….
Hat azert, sokmindent figyelembe veszünk, amikor part keresünk, vagy idealt követünk…
Külsö tulajdonsag, belsö tulajdonsag, aztan a kommunikacio passzol-e, meg az a bizonyos fizikai vonzalom, meg a kemia… nagyjabol ilyen (idörendi) sorrendben.
Ennekem a leendö exferjem relative alacsony volt, bar magasabb nalam – de ha cipöt vettem fel, mar ugyanakkora volt.
Most kimondottam magasabb pasit szeretnek. A 173 cm magas pasik nem erdekelnek.
Mint ember, igen. De nem mint egy kezenfogva setalo, fejetvallrahajto partner.
Mar ha egyaltalan letezik olyan magasabb (nem extrem magas, de 180 feletti) him, akinek en jövök be.
Van ilyen, hogy ideal, vagy elkepzelt vagykep, igen.
Mint a Duncan is, amit elkepzel.
Lehet, hogy a sok-sokmindenböl, amit ö felsorolt maganak, teljesül több pont is, de nem az összes.
Ö meg nem adja alabb.
aelod írta:
Mert mit is kellene megérdemelnie? Én nem tudok semmiről.
Én egy lárva vagyok, nem egy kész ember.
Duncan Shelley írta:
Sejtettem… :)
Duncan Shelley írta:
Atfogalmaznam:
az altalad szepnek tartott es neked tetszö szep nöket taszitjak.
:)
mint azt a, jajmiisazatanc, amit belinkeltel ecce??
azt a csinos kis csajt?
Duncan Shelley írta:
Mi az, hogy nem akarod a sajat eletedet elni??
A miniszterasszonyet akarod, vagy mi????!!
balisto írta:
Látod, lehetnék a világ legjobbja mindenben, mégsem lenne esélyem nálad, és helyettem egy huszadrangú említésre sem méltó aljadékot választanál, aki mellett nem leszel erősebb, mint egyedül, aki mellett nem válnak valóra az álmaid, aki mellett megvénülsz és meghalsz, csak mert 7 centivel több sejtosztódás volt a testében, mint az enyémben.
De szerencsére van még 3-4 milliárd nő a Földön. 8-)
Duncan Shelley írta:
Baszus!!!
Most lelkedbe tiportam???
En különben sem a te idealis nöd vagyok… Fb-on meg tudol nezni. :)
Amugy tökreugy beszelsz, ahogy a volt (?) szerelmem,a fiatal srac…. belem mar, rugdos, mert tudja, hogy csak ugy tud szabadulni tölem, meg az elöl, hogy vonzodik hozzam.
Duncan Shelley írta:
Amugy meg gyözz meg az ellenkezöjeröl!
@ balisto:
Csak poén volt, hogy rámutassak arra, hogy ez a kritérium mennyire értékes. Nem emiatt bukott meg a korábbi kapcsolatod, és nem ettől lesz ideális az új. De címezhettem volna Kaminak is. :)
Nálam az a szabály, hogy nem lehet kövér annyira alapvető, hogy egy kövér nőt nem tudok nőként nézni. Ez nekem nem szeszély, hanem ennyire fontos. De ha azt mondanám, hogy csak vörös hajú lehet, az már értelmetlen lenne.
Duncan Shelley írta:
Nem mondod, hogy poen volt????!!! :)
balisto írta:
Akkor minek regisztráltál?
Nem értem…
Régebben én is megfordultam ilyen oldalakon. Utaztam is ;-)
Jó volt.
Mindent ki kell próbálni alapon én voltam az akitől a lányos apukák féltették a “kislányukat”. (Na és pont ezért lesz nekem lányom szerintem vissza is kapom na mind1 :-| )
Ez a magasság dolog is. Nem értem pl.
Több partnerem is magasabb volt nálam.
A párom is magasabb nálam.
Gáz? Kit érdekel? Ki szerint? Ki mondja meg, hogy mi az és mi nem ha engem nem érdekel….és különben is a kidöntött fát is le lehet gallyazni :-P
Duncan Shelley írta:
Azért ha beszélgetésbe elegyedsz egy nővel ilyeneket ne mondj neki :-))
balisto írta:
Ezek a tipikus alfahímek.
Egy társaságból messziről ki lehet szórni őket.
Virít róluk. De szerencsére lehet kezelni őket is :-D
aelod írta:
A névjegyemen is rajta van. :D
De egyébként amit én lárvaállapotnak hívok, azt szerintem 99 százalék simán életnek nevezné. Most például nagyon szeretnék elmenni három hónapra egy bizonyos hotelbe Reykjavikba, és ott írni, de nem tudok. Ez azt jelenti, hogy lárva vagyok, és nem kész. A korlátok nagyobbrészt határozzák meg az életemet, mint a döntéseim, erre mondom azt, hogy én még nem élek.
Duncan Shelley írta:
Nem tudom mi vonzz oda te dolgod.
Félreérthető a lárva dolog. Egy nőnek pláne. De ok így már, hogy leírtad
aelod írta:
Még csak a kidöntöttet lehet igazán! :)
De látom, itten azért mégiscsak fájdalmatos pontra tapintottam, akaratlanul is, nálatok.
Már volt alacsony pasim, most egy magasat akarok. Legalábbis nálam magasabbat.
Kész.
Mi az, hogy akkor minek regisztráltam??! Baszki.
Jaj, de kiforgatjátok a szavakat!
Őszintén?
Mert a barátnőm nem hagyott békén! Azért.
De a kritériumokat én állítottam fel.
Uff.
A pasi magasabb – nő alacsonyabb felállást meg ez a társ.berendezkedés, a hierarchiájából fakadóan, vagy azt manipulálandó hintette el a népben, hagyományokkal, tradíciókkal, akármivel, hogy a férfi ember a magasabb, erősebb, satöbbibb.
aelod írta:
Téged szoktak kipécézni maguknak? :)
Duncan Shelley írta:
És pont ezért.
A viszonyítási alapjaink is relítivok, ugye.
Neked mi a lárva, vagy mi a szép nő, és nekem ki a magas férfi vagy mi a boldogság.
Az ember ezek szerint nem csinálna mást egész életében, mint a véleményét magyarázhatná.
Ha bárkit is érdekelne…
Ezért aztán sokszor hagyjuk a félreértést maradni.
aelod írta:
Az ilyen jellegű paradox beszólásokat nem értem.
Ha azt írod, hogy “te dolgod” (= azt adod elő hogy, leszarod) akkor miért fűzöl hozzá kommentárt? Ezek szerint mégis van vele bajod.
Ha bajod van valamivel akkor írd ki részleteiben!
balisto írta:
Hát ha nálatok nincs embör és te nem utazol akkor majd a netes ember megy hozzád vagy mi? :-)
Duncan Shelley írta:
A prekognícióddal élve mikorra teszed a jövőben, azt az állapot elérését, hogy azt mondhatod: “Ez igen. Most érzem, hogy élek! ”
Ha mondjuk ez az évszám 2022., addig hogy teszed elviselhetővé, élhetővé az időt?
Amíg nem éri el az ember a kifejlett állapotot, addig mindig lesznek frusztrációi, akadályai amik megzavarják az idilli állapotot.
Vagy van ez ellen van megoldás?
qqtyin írta:
Akkor te mínuszoltál le vazze? :-)
Látom nagy útvesztő elé állítottalak. :-) Ilyeneken agyalni.. :chic:
@ Kami:
@ Duncan Shelley:
@ qqtyin:
@ balisto:
@ aelod:
Nem akarok sok dislykeot – de ugye ahogy az én pofám sem tetszik (látatlanban sem) néhány embernek…
úgy a szerelem pedig olyan – ha szerencsés és figyelmes vagy – hogy egy szép napon rájössz; amikor tetten- éred saját sorsod…
hogy már sokkal előtte ott volt benned – az amiért szerelmes tudtál lenni (és ez kizárólagosan egy személyre vonatkozik).
Tehát nő-ügyekről van szó – párkapcsolatok híján.
Nekem van ilyen tapasztalatom – de egy rohanó, figyelmetlen életben nem derülhet ilyesmire fény.
A szerelem – az több mint szexualitás!
… persze lehet ebben “nem-hinni” és akkor nincs.
Nagyon misztikus.
Egészen konkrétan mégsem mondanám el; mert van intimitása is.
Na, kaptam az előbb egy új becenevet. Duncan “Deadly Shadows” Shelley. Jó, nem?
Főleg annak, aki érti…
8-)
Nietz-senki írta:
Ó, Istenem add meg nekünk, hogy Nietzs egyszer valamit egészen konkrétan elmondjon!!! Ámen!
balisto írta:
Mert megérdemled? Mert megérdemled!
balisto írta:
Miért, nem ez a normális? A férfi legyen magasabb és erősebb.
Nálunk a cigánynők addig nem is szexelnek úgy igazából a férfival, amíg az jól meg nem rázza őket (egy-két pofon is elcsattan), csak, hogy biztosak legyenek benne, hogy erős hímmel állnak szemben, aki majd megteszi azt, amit meg kell tennie.
Nem tudom, én nem értek hozzá. Amikor először láttam ezt, azt hittem a pasas megőrült, hogy annyira agresszív a nővel. Csak idővel fedeztem fel azt, hogy valójában a fehérnép irányítja a dolgokat és csak játék az egész. Mégha disznóölőkéssel is hajszolta az ember az asszonyt, akkor is csak játék volt az egész.
Alex írta:
Bárki életében lehetnek olyan részletek – melyek nem kiteregetni- valók…
indokoltam is: intimitás.
… de sokunk élete rejt olyan paradoxont (már ha egyáltalán hajlandók volnánk észre-venni), hogy épp amit messziről szeretne elkerülni – az úgy lopva, de elkerülhetetlenül jut be az ember életébe. Persze van ennek egy kevésbé publikus komponense is.
És amikor az ember 15-20 év múltán ért meg valamit – akkor csöppet le-esik az álla.
Meg lehet érteni ezeket a (személyre-szóló) sors-összefüggéseket – egyáltalán nem ördöngös dolog (csak gondot kell fordítani életünkre).
Mondjuk egy szerelmi ügy – az mélyebben érinti az embert…
de azt hozzá kell fűznöm az egész rejtély valóságához – hogy szentség nélküli emberek esetében egyáltalán nem tudom elképzelni: mi lehet az, ami rávezetheti ezeket a fajtársainkat valami igazságra (akiknél mondjuk csak a szex “működik”).
Minden ember életében vannak gyengeségek – ezek azért vannak, mert a sorsnak kell hogy valami “forró-drótja” legyen az emberhez.
Tehát ezek az élettényezők – legtöbbször – nem arra valók, amire használják (v. próbálják) “őket”.
aelod írta:
Érezd jól magad!
… nincs más ellenszere.
aelod írta:
Nem rossz ötlet!
Netkapocs, netszex.
Nyet.
:)
Nietz-senki írta:
Ja!!!!
Értem, mért írta az Alex….. :)
Nietzse!
Te figyu!
Most akkor rájöttél, hogy 18 évvel ezelőtt mi a fenéért dobott a csajod???
Alex írta:
Ugyehogyugye????????
Na!
Alex írta:
Köcönöm….
:)
aelod írta:
Szerintem azér menne épen Reykjavikba, mert onnan már csak egy ugrás a Darláék bunkerje.
Nietz-senki írta:
Egyetértek veled Nietz!
Az igaz szerelem nem az anyagi világban gyökerezik.
Great írta:
Plafonról láncon lelógatott műanyaggömbben táncolni bugyiban.
De ha jól körülnézel, más is adódhat. :D
Nem Kína a jövő, hanem a demokratizálódó Közel-Kelet, Iránnal az élen, ott lesz az új világ. Rosszhírű, elfelejtett országok, amik már nem olyanok, mint amilyenek voltak. Hatalmas, szűz piacok, ahová mérhetetlen tőke fog beáramlani, ha politikai és gazdasági stabilitást tudnak garantálni a kormányok.
aelod írta:
Az igényességgel nincsen semmi baj.
@ Duncan Shelley:
Ha egy nő erősebb melletted, mint egyedül vagy más mellett, valóra válnak az álmai, nem kell megvénülnie és maghalnia, akkor te vagy a legjobb parti a Földön. :)
Lehetne kérni, hogy gyorsabban kikelj a tojásból?
annamari írta:
Miért látod ezt így?
annamari írta:
Van az a pénz, amiért táncolnék bugyiban, csak olyan ember nincs, aki azt megfizetné nekem.
Ha lenne akkora tőkém, érdekes lehetne az arab terület, de ehhez kicsi vagyok.
balisto írta:
:laugh: :yes:
Great írta:
Ez egy heteró oldal. :laugh:
prolizoli írta:
Nőknek, erre gondoltam.
Nincs az a szimbólikus összeg, amiért bevállalnád?
annamari írta:
https://dl.dropboxusercontent.com/u/94937023/democracy_will_come.jpg
Valahogy ez jutott egyből az eszembe.
Anno a liberatorok vitték a liberalizmust most b52-esek fogják a coca cola-t meg a mekit és viszik az olajat…
Win-Win nem? :-|
Great írta:
Ne legyél kishitű! :D
@ aelod:
A média nem azérzékszerved. ;-)
Menj el Iránba, beszélgess emberekkel, kérdezd meg, hogy most jobb az élet vagy Komeini alatt?
A demokrácia sem tökéletes, de élhető.
annamari írta:
A rokonértelmű csalódás két nagy válfaja leselkedik minden sorsban az egyénre.
Elsőként említem: amikor az ember szembesül a ténnyel, hogy egy élet összenergiája kevés a benne rejlő idea megvalósításához.
A másik: mikor az ember önmagán kívül- álló idea realitását “veszíti el”.
Egyik sem kellemes.
Mindenki maga készíti élete mérlegét, mely a csalódások valóságával számol.
Te számot adsz külső és benső ideával való kapcsolatról…
mérleg (vagy mi?) segít át az esetleges krízisen?
Létezik-e válság-kalkuláció – számodra – vagy csak a “jogos álmok jussa”???
annamari írta:
Nem tudom miért írtad ezt és hogy mire fel azt pláne nem.
De valóban nem.
Habár a tények attól még tények maradnak.
annamari írta:
Volt egy jelentéktelen firkász és ennek a firkásznak volt egy jelentéktelen műve aminek a címe egy évszám. Abban volt:
“A HÁBORÚ: BÉKE
A SZABADSÁG: SZOLGASÁG
A TUDATLANSÁG: ERŐ ”
A mai demokráciák tökéletes leképezése a fenti 3 alapelv…
aelod írta:
Tiszteletben tartom “azt a firkászt” – bár nem tudok minden tételt igazolni.
Leginkább az utolsó: abszolút igaz!
Érdemes megfigyelni, hogy a tájékozatlanság, “vak-hit” stb. milyen erőket képes mozgósítani!
Nos, erre érdemes volna magunkat trenírozni – ha nem volna “egyéb mellékhatása”!
Erre a helyzetre szoktam emlegetni azt a “régi viccet” – melyben ugye a vak-ló a legbátrabb (tényező).
A politikai élet egészét ide merem sorolni – amint lokál-patrióta mikroklímák elszántan tervezik az áldozatmentes világmegváltást.
A politika úgy akar bánni az érdekekkel, mint az igazsággal – tehát mint valami “abszolút értékkel”. Ez egy bocsánatos bűn…
addig, amíg meg nem értik a választók; hogy létezik igazság, ami felette áll minden érdeknek.
Egyetlen képviselőnek és választónak sem kötelező: “eljátszania a hülyét”
– még akkor sem: ha világunkban ennek van a legnagyobb hagyománya.