2013. december 23-án maga az angol királynő részesítette kegyelemben Alan Turingot. Turing kriptográfus volt, a második világháború idején az Enigmával dolgozott, munkásságát olyan horderejűnek tekintették, hogy úgy tartották: ő maga mintegy 2 évvel rövidítette le a háborút. És most kegyelmet kapott.

Mi volt a bűne? 1952-ben elismerte, hogy homoszexuális. Ezt akkoriban Angliában súlyos bűncselekménynek tekintették, eljárás indult ellene, és elítélték: választhatott a börtön és a kémiai kasztráció között, és ő az utóbbit választotta. Nem sokkal később, 41 éves korában öngyilkosságot követett el.

61 évvel az ítélete után, a királynő posztumusz kegyelemben részesítette, utólagosan felmentette egy vád alól, utólagosan semmissé téve egy ítéletet, melyet olyan bűncselekményért szabtak ki rá, amit már régen nem tekintenek bűncselekménynek.

De vajon mit jelent ez?

Azt jelenti, hogy a 61 éve érvényben lévő ítéletet egyes politikai lobbycsoportok megbélyegzőnek tekintették, nyomást gyakoroltak a közéletre és a politikára, majd ennek hatására, mintegy a „politikai korrektség” jegyében, hivatalosan érvénytelenítették a korábbi ítéletet?

Vagy azt jelenti, hogy volt itt egy fickó, akit matematikusként és kriptográfusként géniusznak tartottak, akit a modern számítástechnika egyik atyjának tekintettek, akinek személyes munkásságát úgy ítélték meg, hogy az körülbelül 2 évvel lerövidítette a második világháborút, emberek millióinak vagy tízmillióinak életét óvva meg, aki mindezeken felül nemzetközi szintű atléta volt (sérülés következtében maradt le a 48-as olimpiáról) – és mindezt összevetve azzal, hogy titokban homoszexuális viszonyt folytatott, nem volt kellőképpen indokolt tönkretenni?

Több kérdés is felmerül az eset kapcsán.

Egyfelől az, hogy mennyire szabad bűnösnek tekinteni valakit, olyan tettek alapján, amik sem közvetlenül, sem közvetetten nem okoznak kárt a közösségnek, de valamely elvont idea szerint helytelenek?

Másfelől az a kérdés, hogy helyes-e, ha a törvény mindenkire ugyanúgy vonatkozik, és a bűnöket nem lehet egyensúlyozni semmilyen tettel, semmilyen társadalmi, globális, emberiségszintű hozzájárulással?

Még ha el is tekintünk attól, hogy ma már az angol törvényhozás szerint nem bűncselekmény az, ami miatt annakidején Turingot elítélték, nem az lett volna a helyes, hogy érdemeire való tekintettel az egész ügyet figyelmen kívül hagyják?

Társadalmilag ésszerű hozzáállás egy kalap alá venni a bűnöző életformát folytató, a közösségen élősködő alakokat, az átlagembert, aki csak annyit akar, hogy élje a saját kis életét, és mindenki hagyja békén, valamint a kiemelkedő, az életet jobbá, hosszabbá, eredményesebbé tevő, nagy formátumú embereket, akiknek hozzájárulása a közösséghez, nagyságrendekkel múlja felül az átlagét?

Ha valaki megtalálja a módját annak, hogy meggyógyítson egy halálos betegséget, ami évente 30 millió embert öl meg, és mostantól, neki köszönhetően többé senkit, akkor ez nem teszi őt annyira értékessé a közösség számára, hogy az „elnézőbb” legyen vele szemben, mint azokkal, akik csak a megkövetelt minimum szintjén tesznek hozzá a közösséghez, vagy még annyira sem?

Hagyjuk az érzelmeket, hagyjuk a hatalmat, a kinevezéseket, címeket, székeket, rangokat, az igazságszolgáltatás helyetti jogszolgáltatást, a korrupciót, meg az összes többi effélét, mert itt egészen másról van szó. Ha a legtermészetesebb tapasztalatok közé tartozik, hogy az emberek nem egyforma értékűek a társadalom (vagy mondjuk úgy inkább, hogy a saját közvetlen élőközösségünk) számára, nem az lenne a helyes, ha hálából és/vagy józan megfontolásból a társadalom egyes kivételes tagjait többé-kevésbé a törvények felett állónak tartana?

Ti mit gondoltok? A törvény mindenekfelett? Vagy van kivétel? Jó az, ha a törvény mindenkire azonos szigorral csap le, vagy lehetséges olyan személyes fontosság (hozzájárulás), ami a törvény fölé emel valakit?

Share

Commentek