Gondoljuk újra a világot

Törvények felett

2013. december 23-án maga az angol királynő részesítette kegyelemben Alan Turingot. Turing kriptográfus volt, a második világháború idején az Enigmával dolgozott, munkásságát olyan horderejűnek tekintették, hogy úgy tartották: ő maga mintegy 2 évvel rövidítette le a háborút. És most kegyelmet kapott.

Mi volt a bűne? 1952-ben elismerte, hogy homoszexuális. Ezt akkoriban Angliában súlyos bűncselekménynek tekintették, eljárás indult ellene, és elítélték: választhatott a börtön és a kémiai kasztráció között, és ő az utóbbit választotta. Nem sokkal később, 41 éves korában öngyilkosságot követett el.

61 évvel az ítélete után, a királynő posztumusz kegyelemben részesítette, utólagosan felmentette egy vád alól, utólagosan semmissé téve egy ítéletet, melyet olyan bűncselekményért szabtak ki rá, amit már régen nem tekintenek bűncselekménynek.

De vajon mit jelent ez?

Azt jelenti, hogy a 61 éve érvényben lévő ítéletet egyes politikai lobbycsoportok megbélyegzőnek tekintették, nyomást gyakoroltak a közéletre és a politikára, majd ennek hatására, mintegy a „politikai korrektség” jegyében, hivatalosan érvénytelenítették a korábbi ítéletet?

Vagy azt jelenti, hogy volt itt egy fickó, akit matematikusként és kriptográfusként géniusznak tartottak, akit a modern számítástechnika egyik atyjának tekintettek, akinek személyes munkásságát úgy ítélték meg, hogy az körülbelül 2 évvel lerövidítette a második világháborút, emberek millióinak vagy tízmillióinak életét óvva meg, aki mindezeken felül nemzetközi szintű atléta volt (sérülés következtében maradt le a 48-as olimpiáról) – és mindezt összevetve azzal, hogy titokban homoszexuális viszonyt folytatott, nem volt kellőképpen indokolt tönkretenni?

Több kérdés is felmerül az eset kapcsán.

Egyfelől az, hogy mennyire szabad bűnösnek tekinteni valakit, olyan tettek alapján, amik sem közvetlenül, sem közvetetten nem okoznak kárt a közösségnek, de valamely elvont idea szerint helytelenek?

Másfelől az a kérdés, hogy helyes-e, ha a törvény mindenkire ugyanúgy vonatkozik, és a bűnöket nem lehet egyensúlyozni semmilyen tettel, semmilyen társadalmi, globális, emberiségszintű hozzájárulással?

Még ha el is tekintünk attól, hogy ma már az angol törvényhozás szerint nem bűncselekmény az, ami miatt annakidején Turingot elítélték, nem az lett volna a helyes, hogy érdemeire való tekintettel az egész ügyet figyelmen kívül hagyják?

Társadalmilag ésszerű hozzáállás egy kalap alá venni a bűnöző életformát folytató, a közösségen élősködő alakokat, az átlagembert, aki csak annyit akar, hogy élje a saját kis életét, és mindenki hagyja békén, valamint a kiemelkedő, az életet jobbá, hosszabbá, eredményesebbé tevő, nagy formátumú embereket, akiknek hozzájárulása a közösséghez, nagyságrendekkel múlja felül az átlagét?

Ha valaki megtalálja a módját annak, hogy meggyógyítson egy halálos betegséget, ami évente 30 millió embert öl meg, és mostantól, neki köszönhetően többé senkit, akkor ez nem teszi őt annyira értékessé a közösség számára, hogy az „elnézőbb” legyen vele szemben, mint azokkal, akik csak a megkövetelt minimum szintjén tesznek hozzá a közösséghez, vagy még annyira sem?

Hagyjuk az érzelmeket, hagyjuk a hatalmat, a kinevezéseket, címeket, székeket, rangokat, az igazságszolgáltatás helyetti jogszolgáltatást, a korrupciót, meg az összes többi effélét, mert itt egészen másról van szó. Ha a legtermészetesebb tapasztalatok közé tartozik, hogy az emberek nem egyforma értékűek a társadalom (vagy mondjuk úgy inkább, hogy a saját közvetlen élőközösségünk) számára, nem az lenne a helyes, ha hálából és/vagy józan megfontolásból a társadalom egyes kivételes tagjait többé-kevésbé a törvények felett állónak tartana?

Ti mit gondoltok? A törvény mindenekfelett? Vagy van kivétel? Jó az, ha a törvény mindenkire azonos szigorral csap le, vagy lehetséges olyan személyes fontosság (hozzájárulás), ami a törvény fölé emel valakit?

Share

Commentek

Előző

Lázadás önmagunk ellen

Következő

Meggyőzőnek lenni

  1. Alex

    Duncan Shelley írta:

    A kérdés az, hogy elég-e a szeretet ahhoz, hogy az ember megoldja az élet problémáit, vagy sem? Tehát elég-e a szeretet a rák gyógyításához, a cukorbetegség gyógyításához, az öregedés gyógyításához, a kerekesszékből való felálláshoz, a vakság kezeléséhez, vagy hogy más témát is behozzak, egy jogerős halálos ítélet azonnali eltörléséhez?

    A válasz egyértelmű igen.

  2. Alex

    aelod írta:

    Nem állítottam, hogy bármilyen hőstettet vittem volna végba azt meg pláne nem, hogy fontos lennék ez alapján.

    Több millió ondósejt közül Te voltál a nyerő. Ez már azért valami vagy nem?

    aelod írta:

    A családomnak és a páromnak fontos vagyok pl.

    És ezzel meg is indokoltál mindent. Minek ide kétségek, mikor a válaszok sokszor annyira egyszerűek?

  3. aelod

    Duncan Shelley írta:

    A kérdés az, hogy elég-e a szeretet ahhoz, hogy az ember megoldja az élet problémáit, vagy sem? Tehát elég-e a szeretet a rák gyógyításához, a cukorbetegség gyógyításához, az öregedés gyógyításához, a kerekesszékből való felálláshoz, a vakság kezeléséhez, vagy hogy más témát is behozzak, egy jogerős halálos ítélet azonnali eltörléséhez?

    Akár elég is lehet mert a szeretet motiválttá is teheti a rák ellenszerét, cukorbetegséget stb. kutató orvost.
    Az általad említett eseteknél elengedhetetlen az ember szeretete a másik iránt vagy az élet szeretete.

  4. aelod írta:

    Nekem sem kellett semmi eszköz, hogy lerakjam a bagót.

    Nekem sem ahhoz, hogy soha hozzá se nyúljak. 🙂

    De nem erről volt szó, csak példaként hoztam fel.

    A kérdés az, hogy elég-e a szeretet ahhoz, hogy az ember megoldja az élet problémáit, vagy sem? Tehát elég-e a szeretet a rák gyógyításához, a cukorbetegség gyógyításához, az öregedés gyógyításához, a kerekesszékből való felálláshoz, a vakság kezeléséhez, vagy hogy más témát is behozzak, egy jogerős halálos ítélet azonnali eltörléséhez?

    Nekem ezek még csak nem is komoly kérdések, de úgy gondolom, hogy Alex komolyan mondta (írta).

  5. aelod

    Duncan Shelley írta:

    Én lényegtelen vagyok. Még. Sok dolgom van, hogy ezen változtassak. Te miért nem vagy lényegtelen, milyen személyes hőstett alapján lennél fontos?

    Nem állítottam, hogy bármilyen hőstettet vittem volna végba azt meg pláne nem, hogy fontos lennék ez alapján.

    A családomnak és a páromnak fontos vagyok pl. 🙂

  6. aelod

    Alex írta:

    Duncan Shelley írta:

    Tudnál példát mondani ilyenre?

    Én.

    Csatlakoznék “tót” komment társamhoz. Nekem sem kellett semmi eszköz, hogy lerakjam a bagót.

  7. prolizoli

    Duncan Shelley írta:

    prolizoli:
    Az én értékrendem szerint pedig leszarom ki mit talál fel, számomra soha nem lesz az illető értékesebb mint én

    Duncan:
    Ez furcsa, én soha nem gondoltam, hogy valami nagy ász lennék, mivel nem volt rá okom. Elképzeltem valamit, akartam, hogy az legyen, de nem az lett, ez mutatja, hogy nem vagyok ász. Nálad sosem volt ilyen, hogy akartál valamit, és nem lett?

    Sokszor volt olyan hogy akartam valamit és nem az lett. Meg sokszor volt olyan is hogy akartam valamit és az lett. Mi köze ennek ahhoz, hogy értékesnek tartom-e magam vagy sem? Gondolom ismersz olyan hús-vér embert akit értékesnek tartasz. Ha úgy gondolod, hogy ezzel a valakivel sosem fordul elő hogy akar valamit és nem az lesz, akkor eléggé valószínű hogy csalódni fogsz idővel. Amikor ez bekövetkezik onnantól kezdve az illető már egy csapásra értéktelenné válik a számodra mert ő is tévedett? Ez valami megfelelési kényszer nálad, hogy ha nem vagy ász vagy nagymenő akkor nem vagy értékes?

    prolizoli:
    Én vagyok a világ közepe nem holmi feltaláló, celeb, pápa, brit trónörökös kutyafa..a.

    Duncan:
    A feltaláló, celeb, pápa, brit trónörökös nem egy kategóriájú emberek. Te viszont miért lennél annyira fontos?

    Számomra az az értékes ami nekem fontos. Nem másoknak, nekem! Nekem pedig saját magam vagyok a legfontosabb. Velem egy szinten van még a családom, utána lejjebb pedig a közeli barátaim, ismerőseim és így tovább. Minél távolabb áll tőlem valaki annál kevésbé fontos a számomra, ergo annál kevésbé értékesebb. Nyilván én is fontosabbnak tartok egy a társadalom szempontjából hasznos embert mint egy haszontalant, de ezek az emberek sosem lesznek fontosabbak nekem saját magamnál vagy a hozzám közel állóknál.
    A mindennapokban figyelembe veszem az általános társadalmi értékrendet és van amit hasznosnak is tartok benne, azért mert az nekem is jó, mert az az én érdekeimnek is megfelelő. Ezért az emberek megítélésében a saját mércém bizonyos szempontokban igazodik a társadalmi mércéhez, de ez nálam a stratégia része, a játszmám szempontjából fontos és nem írja felül a fontossági sorrendemet.

  8. prolizoli

    Duncan Shelley írta:

    Például Amer értékesebb, mint bárki más vagy mindenki együttvéve.

    Számodra értékesebb meg azok számára akiknek hasonló az értékrendjük de messze nem mindenki számára.

    Ha valaki elér egy nagy eredményt, a kutatás félmilliárd ember életét menti meg, a kutatás során bejárt tévutak meg kétezret öltek meg, akkor ő eléggé értékes ember, és ki büntetné meg a 2 ezerért?

    Például olyan valaki akinek nagyon fontos volt egy megölt ember abból a kétezerből.

  9. Alex

    Duncan Shelley írta:

    Tudnál példát mondani ilyenre?

    Én.

  10. Alex

    Duncan Shelley írta:

    Filozófiailag ez így lehet, de gyakorlatilag nem.

    A gyakorlatilag nem akkor lenne releváns, ha az emberek nem lennének képesek egyik napról a másikra letenni a cigit. de hát az az igazság, hogy gyakorlati példák vannak rá, hogy a filozófia gyakorlatban is működik. Az már egy másik kérdés, hogyha az embernek megvan a képessége, miért vannak olyanok akik nem használják.

  11. aelod írta:

    Vannak fontos emberek és vannak lényegtelenek. A fontos attól fontos, hogy a lényegtelen embereknek szükségük van rá, de a fontos embernek nincs szüksége a lényegtelenekre.

    Lássuk csak ezt a példát. Vegyünk egy országot. Legyen az USA. (mert ugye az az etalon, nem a saját mié’ is lenne az fúj csúnya le vele… na mindegy is) Barack Gorilla attól fontos, hogy az általad lényegtelen embereknek szüksége van rá de a jó öreg Baracknak nem lenne szüksége a sok KFC-n nevelkedett yenkire? Ebben a példában a “fontos ember” nem lenne fontos a “lényegtelen emberek” nélkül. “A lényegtelen emberek” pedig rögvest a lényegüket veszítik mihelyst az élükre lép egy “fontos” ember.

    Nekem nem úgy tűnt, hogy a kollegina politikusokra gondolt fontos emberek alatt. Kinek jutna eszébe ilyen morbid dolog, rajtad kívül? :-))

    Egyik sincs meg a másik nélkül. Tehát senki nem fontos vagy lényegtelen.

    Én lényegtelen vagyok. Még. Sok dolgom van, hogy ezen változtassak. Te miért nem vagy lényegtelen, milyen személyes hőstett alapján lennél fontos?

  12. Alex írta:

    Érdekes, hogy akiknek az élete szeretettel teli, összetartásban és összefogásban él azok döntő része mindent meg tudnak oldani az életben

    Tudnál példát mondani ilyenre?

  13. prolizoli írta:

    Az én értékrendem szerint pedig leszarom ki mit talál fel, számomra soha nem lesz az illető értékesebb mint én

    Ez furcsa, én soha nem gondoltam, hogy valami nagy ász lennék, mivel nem volt rá okom. Elképzeltem valamit, akartam, hogy az legyen, de nem az lett, ez mutatja, hogy nem vagyok ász. Nálad sosem volt ilyen, hogy akartál valamit, és nem lett? Vagy mindig olyan kicsi dolgokat akartál, amik karnyújtásnyira voltak tőled? Mert az is azt jelzi, hogy nem vagy a történelem legnagyobb ásza.

    Én vagyok a világ közepe nem holmi feltaláló, celeb, pápa, brit trónörökös kutyafa..a.

    A feltaláló, celeb, pápa, brit trónörökös nem egy kategóriájú emberek. Te viszont miért lennél annyira fontos?

  14. annamari írta:

    Már programom is van: amíg mindenki teszi, amit akarok, nem lesz gond.

    Ez durván hasonlít az én programomra. 😀

    Ebből még akár plágiumper is lehet. 😉

  15. annamari írta:

    Én el tudok képzelni olyan értékes találmányt, ami minden törvény alól mentesíti a feltalálóját, mert ő egymaga értékesebb, mint bárki, akit megölhetne, meglophatna, megverhetne, becsaphatna.

    Például Amer értékesebb, mint bárki más vagy mindenki együttvéve.

    Ha valaki elér egy nagy eredményt, a kutatás félmilliárd ember életét menti meg, a kutatás során bejárt tévutak meg kétezret öltek meg, akkor ő eléggé értékes ember, és ki büntetné meg a 2 ezerért?

  16. Alex írta:

    Mert önkéntelenül tudják, hogy minden emberben benne van a csodára és valami nagyszerűre való képesség.

    Filozófiailag ez így lehet, de gyakorlatilag nem. A nagy érzelmi töltések és a zűrzavar ellenében nem lehet hosszútávon mindössze tudatossággal fellépni. Nézd meg, milyen nehézséget okoz sok embernek, hogy leszokjon a dohányzásról vagy a túlevéstől, mert nem látja át, hogy miért csinálja. Így aztán hiába próbál a jelenben dönteni ellene, a korábbi döntés ereje megmarad.

    Ebből a perspektívából nézve nincs olyan, amibe beleszaladhatnak és amit már előre ne fogadtak volna el vagy ne tudnának róla vagy ne tudnák megoldani. Az Élet olyan, aminek teremtjük. Mi vagyunk a felelősek, milyennek teremtjük.

    Filozófiailag így lehet, de gyakorlatilag nem. Ha nem látod át, hogy valamit hogyan csinálsz, nem tudsz felelősséget vállalni érte. Ha tudás nélkül próbálsz felelős lenni valamiért, abba maximum beleőrülhetsz. Ha vezetsz, a te felelősséged, hogy belehajtasz-e az előtted átkelő óvis csoportba, vagy sem, mert tisztában vagy azzal, hogy hogyan lehet irányítani a kocsit, hol a kormány, hol a fék. Ha valaki kicsit megbütykölte a fékedet, amiről gőzöd sincs, akkor nem a te felelősséged, hogy képes leszel-e megállni vagy sem, hanem az övé. Gondolkodhatunk tökéletességbe, de abba legfeljebb belezakkanunk, más eredménye nem lesz.

  17. aelod

    annamari írta:

    Vannak fontos emberek és vannak lényegtelenek. A fontos attól fontos, hogy a lényegtelen embereknek szükségük van rá, de a fontos embernek nincs szüksége a lényegtelenekre.

    Lássuk csak ezt a példát. Vegyünk egy országot. Legyen az USA. (mert ugye az az etalon, nem a saját mié’ is lenne az fúj csúnya le vele… na mindegy is) Barack Gorilla attól fontos, hogy az általad lényegtelen embereknek szüksége van rá de a jó öreg Baracknak nem lenne szüksége a sok KFC-n nevelkedett yenkire? Ebben a példában a “fontos ember” nem lenne fontos a “lényegtelen emberek” nélkül. “A lényegtelen emberek” pedig rögvest a lényegüket veszítik mihelyst az élükre lép egy “fontos” ember.
    Egyik sincs meg a másik nélkül. Tehát senki nem fontos vagy lényegtelen.

  18. Alex

    Great írta:

    Ha arra ébrednék, hogy a lányom sikoltozik a fájdalomtól, nem állnék le a szeretetemet sugározni + nem hívnám össze azokat, akik szeretik, hogy közösen sugározzuk, hanem rohannék segítségért egy kórházba.

    Ok, ez érthető, mert nem tudsz sugározni. Valaki meg tud.

  19. Great

    Alex írta:

    Érdekes, hogy akiknek az élete szeretettel teli, összetartásban és összefogásban él azok döntő része mindent meg tudnak oldani az életben, nem kell hozzá külső segítség.

    LOL.

    Ha arra ébrednék, hogy a lányom sikoltozik a fájdalomtól, nem állnék le a szeretetemet sugározni + nem hívnám össze azokat, akik szeretik, hogy közösen sugározzuk, hanem rohannék segítségért egy kórházba. Ha te nem ezt tennéd, akkor sajnálom a gyereked és drukkolok neki, hogy legyen annyi mázlija, hogy megéri a 18at.

  20. Alex

    annamari írta:

    Vagy a közeli családtagjaid, barátaid szaladnak bele olyasmiba, amit ők vagy te nem tudtok megoldani, de élethalál kérdése. Ekkor hirtelen ráeszméltek, hogy a szeretet, összetartás, összefogás nem old meg mindent, csak a mesében.

    Érdekes, hogy akiknek az élete szeretettel teli, összetartásban és összefogásban él azok döntő része mindent meg tudnak oldani az életben, nem kell hozzá külső segítség. Mert önkéntelenül tudják, hogy minden emberben benne van a csodára és valami nagyszerűre való képesség.
    Ebből a perspektívából nézve nincs olyan, amibe beleszaladhatnak és amit már előre ne fogadtak volna el vagy ne tudnának róla vagy ne tudnák megoldani. Az Élet olyan, aminek teremtjük. Mi vagyunk a felelősek, milyennek teremtjük.

  21. annamari

    Thirdeye Magister írta:

    Különben érdekes lenne megvizsgálni egy ilyen motiváció hátterét !

    Az én motivációm háttere világos: nem vagyok elégedett a dolgok állásával, ezért átveszem a hatalmat. 🙂

  22. annamari

    plutonic írta:

    Addig a pontig biztosan nem, amíg nem akarsz felettem vagy a szeretteim felett uralkodni. Utána bármire képes vagyok.

    😀

    Az egész életedet megnyomorítja néhány politikus és mit teszel? Semmit. Ha egy baci végezni akar a szeretteiddel, mit fogsz tenni? Elszaladsz orvoshoz, aki nem tud segíteni, elszaladsz paphoz, aki nem tud segíteni, imádkozol, de ez egy ateista baci, az ima nem hat rá, mit fogsz tenni? Bőgsz és temetsz, ezek az eszközeid. Ezekkel nem tudsz fellépni a világ urával szemben. Veled nem lesz gondom. 🙂

    De megnyugtatlak, én jóindulatú világura leszek. Már programom is van: amíg mindenki teszi, amit akarok, nem lesz gond. 😀

  23. annamari

    prolizoli írta:

    Nincs olyan ember aki egymaga értékesebb (vagy értékesebbé válhatna) mint bárki(k) akit megölhetne, meglophatna, megverhetne, becsaphatna bármit is találjon fel.
    Azért nincs mert azt, hogy mi értékesebb és mi nem egyének és csoportok döntik el a saját értékrendjük szerint.

    1. Eldöntik, hogy mi a legértékesebb, de senki nem tud olyat adni nekik, de egyszer jön valaki, aki igen, ezért ő lesz a legértékesebb.

    2. Eldöntik, hogy mi a legértékesebb, de tévednek, az élet egyszer jó nagyot odacsap és kénytelenek felfogni, hogy nem attól függ a dolog, hogy szerintük mi mennyit ér. Pl. egy csajos csapat kitalálja, hogy a márkás ruhák a legértékesebb dolgok a világon, egész életük ezek körül forog, divatbemutatókra járnak, divattervezőket istenítenek, divatházak iránt rajonganak, mígnem egyiküket agytumorral diagnosztizálják. Szerinted ő rá fog jönni, hogy a tudás értékesebb a ruháknál? Szerintem igen. Vannak olyan értékek, amik nem hormonoktól, lelkiállapottól, hangulattól, szűklátókörüségtől, neveléstől, hittől függnek.

    Az én értékrendem szerint pedig leszarom ki mit talál fel, számomra soha nem lesz az illető értékesebb mint én, sem a közeli családtagjaimnál barátaimnál. Kik ők számomra? Hírek az újságba, ennyi. Én vagyok a világ közepe nem holmi feltaláló, celeb, pápa, brit trónörökös kutyafa..a.

    Addig a pillanatig, amíg nem szaladsz bele olyan problémába, amit nem tudsz megoldani, de valaki más igen. Vagy a közeli családtagjaid, barátaid szaladnak bele olyasmiba, amit ők vagy te nem tudtok megoldani, de élethalál kérdése. Ekkor hirtelen ráeszméltek, hogy a szeretet, összetartás, összefogás nem old meg mindent, csak a mesében.

    Ha valaki feltalál valamit amivel sokakon segít pl. eddig gyógyíthatatlan betegséget gyógyíthatóvá tenne a felfedezése az az ember értékessé válna a szememben mert a találmánya nekem is jól jöhetne. De amint megölne valakit aki nekem nagyon fontos annyit sem érne többé a számomra mint egy darab szar.

    Képzeld el, hogy valaki képes lenne megmenteni azt, aki neked a legfontosabb a világon, vagy téged, más senki, de egy pasas megöli, mielőtt eljutna hozzád segíteni, mert a szemében valami szörnyűséget tett, ami a te szemedben semmiség. Akkor mit tennél? 😉

    Vannak fontos emberek és vannak lényegtelenek. A fontos attól fontos, hogy a lényegtelen embereknek szükségük van rá, de a fontos embernek nincs szüksége a lényegtelenekre. Ha én feltalálok valamit, amivel kezelni tudok minden rákost és nem akarok pénzt keresni belőle, akkor a 410 millió rákosnak szüksége van rám, de nekem nincs szükségem egyikükre sem. Ez azt jelenti, hogy én fontos vagyok, ők lényegtelenek.

    Ha 45 évesen a világ legfelkapottabb luxushotelének leszek az igazgatója, az engem nem tesz fontossá. Ha Darlina leszek, az igen. 🙂

  24. prolizoli

    annamari írta:

    Én el tudok képzelni olyan értékes találmányt, ami minden törvény alól mentesíti a feltalálóját, mert ő egymaga értékesebb, mint bárki, akit megölhetne, meglophatna, megverhetne, becsaphatna.

    Nincs olyan ember aki egymaga értékesebb (vagy értékesebbé válhatna) mint bárki(k) akit megölhetne, meglophatna, megverhetne, becsaphatna bármit is találjon fel.
    Azért nincs mert azt, hogy mi értékesebb és mi nem egyének és csoportok döntik el a saját értékrendjük szerint.

    Az én értékrendem szerint pedig leszarom ki mit talál fel, számomra soha nem lesz az illető értékesebb mint én, sem a közeli családtagjaimnál barátaimnál. Kik ők számomra? Hírek az újságba, ennyi. Én vagyok a világ közepe nem holmi feltaláló, celeb, pápa, brit trónörökös kutyafa..a.

    Ha valaki feltalál valamit amivel sokakon segít pl. eddig gyógyíthatatlan betegséget gyógyíthatóvá tenne a felfedezése az az ember értékessé válna a szememben mert a találmánya nekem is jól jöhetne. De amint megölne valakit aki nekem nagyon fontos annyit sem érne többé a számomra mint egy darab szar.

  25. plutonic

    annamari írta:

    plutonic írta:

    Nem akarok hatalmat senki felett.

    Én hatalmat akarok minden és mindenki felett. Veled nem lesz gondom.

    Addig a pontig biztosan nem, amíg nem akarsz felettem vagy a szeretteim felett uralkodni. Utána bármire képes vagyok.

  26. Thirdeye Magister

    annamari írta:

    Én hatalmat akarok minden és mindenki felett.

    Na , de hogyan akarod ezt , mikor még magadon sem tudsz uralkodni ? 😀

    Különben érdekes lenne megvizsgálni egy ilyen motiváció hátterét ! 🙂
    Elsősorban a saját gyengeségedet kellene legyőzni , és ha már valóban erős leszel , akkor az emberek önként követnek majd . 😉

    Ajánlott olvasmány : http://www.animakonyv.hu/index.php?BODY=BookInfo&ID=66671&OP=details

  27. aelod

    annamari írta:

    Én el tudok képzelni olyan értékes találmányt, ami minden törvény alól mentesíti a feltalálóját, mert ő egymaga értékesebb, mint bárki, akit megölhetne, meglophatna, megverhetne, becsaphatna.

    Te elképzeled, de Elie Wiesel megelőzött vele már rég. 🙂

  28. annamari

    Én el tudok képzelni olyan értékes találmányt, ami minden törvény alól mentesíti a feltalálóját, mert ő egymaga értékesebb, mint bárki, akit megölhetne, meglophatna, megverhetne, becsaphatna.

  29. annamari

    plutonic írta:

    Nem akarok hatalmat senki felett.

    Én hatalmat akarok minden és mindenki felett. Veled nem lesz gondom. 😀

  30. plutonic

    Great írta:

    plutonic írta:

    Bár a “semmi hatalmat senkinek”-elv nekem még mindig szimpatikus.
    És ha nincs hatalom, akkor nincs törvény sem.
    Idealista vagyok.

    Akkor is ezt mondanád, ha a te kezedben lenne a hatalom?
    Vagy rend van vagy káosz, a rendhez vezetés kell, valaki, aki a szabályokat hozza és betartatja. Ha megdöntik a kormányt és nem lesz helyette másik, akkor más hatalmi gócok jönnek látre, katonákból, rendőrökből, bandákból, de valami biztosan lesz. A káosz az átmeneti, nem a rend, ha elpusztul a régi rendszer, jön egy másik. Darla halála után Andan lett a bigboss, mert kellett valaki legfelülre.

    Nem akarok hatalmat senki felett. Elég az is, ha önmagamat tudom uralni és az sem megy még hibátlanul… 🙂
    Ismered a nagyon régi szlogent? “Az anarchia nem káosz, hanem uralom nélküli rend.” A rend előbb vagy utóbb megcsontosodik és a rugalmasságát a káosz adja vissza (töri szét a merev részeket). Ezért gondolom úgy, hogy nem vagy/vagy, hanem is/is módon kellene működni a világnak. Tudom, hogy ez nem most fog működni, de azért hiszek benne, addig meg igyekszem nem bele(de)formálódni a mostani rendszerbe.

  31. II.Putyin998 cár

    Great írta:

    @ II.Putyin998 cár:
    Te nem civilkörnyezetben láttad a 800 smasszert, ezért tűnhettek büszkének arra, amik, nem? Bent ők lehettek a janik, kint meg levegőnek nézték őket, a külvilág sérelmeit is bent torolhatták meg azokon, akik felett hatalmuk volt.

    A szabályok megadják a keretet, ha túl mész rajtuk, az sokban nem változtatja meg a dolgot, Magyarország a szabályok megszegésével sem lesz Svájc. Ha az elmúlt 10 évemet máshol dolgozom le, nem itt tartanék szerintem. Nem panaszkodom, csak látom a különbséget és azt kérdezem, miért Orbánnak + Gyurcsánnak melóztam, ha másnak is tolhattam volna a szekerét sokkal nagyobb megtérüléssel?

    És bizony ez a mai húszforintos kérdés…

Vélemény, hozzászólás?

Köszönjük WordPress & A sablon szerzője: Anders Norén