Gondoljuk újra a világot

Sikeres vonások

I am - I can

Filozófiai értelemben a siker azt jelenti, hogy eldöntünk valamit, és az megvalósul. Ha úgy döntünk, hogy milliárdosok leszünk, és ez megtörténik, akkor az siker. Ha nem történik meg, akkor kudarc. Ha úgy döntünk, hogy ismeretlen emberekként éljük az életünket, és mégis felkap minket a média, akkor az kudarc. Ha soha nem tesznek rólunk említést, az siker.

A siker a hétköznapokban kicsit mást jelent: pitiáner problémáktól mentes, nagy ívű életet. A sikeres embernek nincsenek tartozásai, elmaradásai, nem spórol, nem alkuszik meg a vágyait és céljait illetően.

Ez a cikk azokról a jellemvonásokról, tulajdonságokról fog szólni, amit közös nevezőként megfigyeltem az általam ismert valamennyi sikeres emberen. Akadt olyan is, aki az idő múlásával elvesztette a sikert, és ez különös módon az alább taglalt vonások eltűnésével járt együtt. Felelőtlen kijelentés lenne részemről azt mondani, hogy a felsorolt vonások eltünedezése biztos előjele a kudarc közeledésének, csupán valószínűnek tartom, hogy ez így történik. A látszólag nagyon sikeres ember, aki nem rendelkezik az alábbi vonásokkal, talán csak a siker látszatát érte el, a valóságát nem.

Önkontroll. Még egyetlen sikeres embert sem láttam elbambulni, kidüllesztett hassal elmélyülten az orrát túrni, előnytelen arckifejezéseket magára ölteni, ápolatlannak lenni, annyira elgondolkodni, az érzelmeinek annyira átadnia magát, hogy az felszámolja az önkontrollt. Láttam sikeres embereket is meginogni, láttam az önkontroll csökkenését, de eltűnését soha.

Arculat. Egy nagy cég, vagy egy olyan cég, amit nagy sikerre szánnak, biztosan fordít figyelmet saját arculatára, arra, hogy milyen kép alakul ki róla másokban. Egy sikeres ember is törődik azzal, hogy milyennek látják mások, és nem tesz olyat, amivel megtöri azt az arculatot, amit kialakított magáról. Ha valaki bátor vagy nagylelkű az image-e szerint, az nem fog gyáván vagy kicsinyesen viselkedni, még akkor sem, ha fél és valóban kicsinyes. A sikeres emberek nem panaszkodnak, nem apellálnak mások kegyelmére, szánalmára.

Jövőbe nézés. Pillanatnyi előnyökért nem ad fel nagyobb célokat, terveket, projekteket. Azt nézi, hová fog kifutni egy projekt a jövőben, és ha az nem megfelelő a számára, nem fog bele, mindegy, mivel kecsegtet holnap. A sikeres emberek nem döntenek gyorsan, érzésre; körbejárják a dolgot, beleássák magukat, átgondolják. Ha döntenek, utána nem vacillálnak. A pillanatnyi érzések, impulzusok nem írják felül a korábban megalapozottan meghozott döntéseket.

Döntésképesség. Ez egy nagyon érdekes tulajdonság, és kicsit körül kell írnom, hogy érthető legyen. Ha egy kudarcra ítélt ember dönt, majd elindul az úton, hogy megvalósítsa a döntését, és szembetalálkozik valamilyen akadállyal, elkezd kételkedni a döntése helyességében. Nem az akadályra összpontosít, hanem azon vacillál, hogy vajon a döntés, amit meghozott, jó volt-e, megéri-e a munkát. A sikeres ember soha nem kezd el kételkedni a döntésében azért, mert az úton felbukkant egy nehézség. Arra összpontosít, hogy kezelje azt, és folytassa tovább.

Felkészültség. Még nem láttam olyat, hogy egy sikeres ember elment volna egy tárgyalásra, találkozóra, anélkül, hogy felkészült volna a jelenlévőkből és a témáról. A szakmai felkészültség a minimum, ez túlmutat azon. A házi feladatot elvégzik, lelkiismeretesen.

Cselekvés. A várakozás nem a sikeres emberek tulajdonsága. Nem malmoznak otthon, nem várnak másokra, nem gondolják át még száztízszer ugyanazt, hanem cselekszenek, megfogják a munka végét és csinálják. Egy nagyon sikeres fickótól hallottam: „A nehézségeket az aktivitás növelésével kezelem”. Ez pont fordítottja annak, ahogyan általában csinálják.

Szakértelem. Szinte említeni sem kell, annyira alap. A sikeres ember ért ahhoz, amivel foglalkozik, profi a saját szakmájában, nem lelkes, bukdácsoló amatőr. Szaktudásához kétség sem férhet, és mindig példaként áll mások előtt. Sikeres ember nem fog bele semmibe szakértelem nélkül.

Munkabírás. A sikeres emberek rendkívül sokat tudnak dolgozni, kevés alvással, hosszú időn át, méghozzá eredményesen. Sokszor láttam, hogy a főnök volt bent először és ő ment el utoljára. Sokszor láttam, hogy az irigyelt, sikeres vezető egymaga többször annyi munkát végzett el, mint bárki alatta.

Célszerűség. A sok munka csak akkor értékes, ha célhoz vezet. A sikeres ember nem dolgozik a semmiért, nem dolgozik csak azért, hogy megnyugtassa a lelkiismeretét, hogy eltöltse az idejét. Nem dolgozik, ha nem látja, hogyan éri meg.

Elkötelezettség. Láttam olyat, hogy a kis pitiáner fickó vezetői pozícióba sorsolódott, és nem intézett el egy fontos hívást, mert nem volt kedve hozzá. Már akkor tudtam, hogy belőle nem lesz semmi, csak ártani fog mindenkinek abban a pozícióban. Így is lett. Egy sikeres ember akkor is megteszi, amit kell, ha nincs kedve hozzá. A kedv olyan luxus, amit csak a vesztesek engedhetnek meg maguknak.

Önállóság. Ez megint egy nagyon fontos vonás, ami nagy vízválasztó az embertípusok között. A sikeres ember belevág bármibe, ha azt megfelelőnek ítéli, akkor is, ha nem talál partnernek senkit. Nem dolgozik együtt valakivel, csak azért, hogy legyen kivel együtt dolgoznia. Ha kell, bárkit elhagy, bármilyen csapatot, bármilyen vállalkozást, céget, intézményt, akármit, ha az nem elég jó a számára. Önállósítja magát, ha szükséges, habozás nélkül. A cselekvéshez és a döntéshez nem kéri mások jóváhagyását.

Tudatosság. Gyakran láttam, hogy vesztesek leültek tárgyalni, elragadták őket az érzelmek, az egészből nagy vita, majd sértődés lett. Érzelmi alapon ragaszkodtak semmiségekhez, melyeken aztán elúszott minden. Sikeres embertől ilyet nem láttam. Kötnek kompromisszumot, ha nincs más út, de a mérlegnek kell döntenie, nem az érzelmeknek. Ha a partnert el is ragadják az érzelmek, őt akkor sem. Láttam, amikor két sikeres ember tárgyalt, nagyon kemény és komoly dolgokról, és érzelem nemigen jelent meg.

Konfrontálódás. A konfliktuskerülő magatartás meglehetősen elterjedt. Okos enged, az a legény, aki állja, és a többi ostoba, életidegen eszme. A konfrontálódás kerülése garantáltan eltérít bárkit a saját, helyes útjáról. A menekülés nem olyan stratégia, amivel messzire lehet jutni. Valamennyi általam ismert sikeres ember kész volt konfrontálódni másokkal. A kemény kérdéseket nem söprik a szőnyeg alá. Az önérdek érvényesítése fontos. Rengeteget vesztettem életemben azért, mert nem voltam hajlandó konfrontálódni.

Energiaforrás. Ezt direkt hagytam a végére, mert ritka, és rendkívül fontos. A sikeres ember nem támaszkodik másokra – mások támaszkodnak rá. A sikeres ember magával ragad másokat, feltölti őket, a puszta jelenléte bátorítja, aktiválja a többieket. A sikeres ember magában találta meg az energia forrását, magát tudja feltölteni.

A fentiekben a „sikeres ember” helyett használhattam volna más szót is, például „vezetőt”, „vezért”, „útmutató embert”, vagy valami mást, ami talán kevésbé profán. Szándékosan használtam a siker szót, azzal a tudattal, hogy ez egyeseket talán irritálni fog.

Kíváncsi vagyok a véleményetekre. Ha kihagytam valamit, jelezzétek. Ti hogyan álltok a felsorolt vonásokat illetően? Mind megvan?

Share

Commentek

Előző

Halhatatlanság, Elmélet Három

Következő

Van államadósság?

  1. Petra

    Duncan Shelley írta:

    A sztori úgy folytatódik, hogy az a néhány százalék, aki tudott élni a nyereménnyel, többségében már előtte is jól élő ember volt.

    Aha, ezért mondom, hogy kizárhatjuk a mázli faktort, a pénzt birtokolni is tudni kell, nem csak megszerezni.

    Duncan Shelley írta:

    Látjuk az ismeretségi körünkben, hogy nálunk sokkal tanulatlanabb, tájékozatlanabb, butább emberekből lesznek milliomosok

    Ez egy gonosz ideológia.

    Ebbe jobban belegondolva, teljesen igazad van. Végigfutva azokon, akiket az ismerőseim közül “buta milliomos” jelzővel szoktak illetni, mindegyikre igaz, hogy az általános területeken valóban tájékozatlanabbak és műveletlenebbek az átlagnál, de valamiben mégis kiemelkedően jók. Egy bizonyos területhez (szőnyegek, biztosítás, riasztók, emésztő szippantás, stb.), közel s távol ő ért a legjobban. Core competence, ahogy a művelt spanyol mondaná. 😎

    Duncan Shelley írta:

    Nem feltétlenül többet, csak célirányosabban. Nagyon sokan dolgozták kábé halálra magukat a semmiért.

    Szóval, akkor megegyezhetünk abban, hogy nem a szorgalom számít, hanem a hatékonyság, ugye? Többet ésszel, mint anélkül ! (Vagy hogy mondják.)
    És igen, valóban hiába minden igyekezet, ha nem jó a koncepció. Sokszor láttam és velem is előfordult már ilyen.

    Duncan Shelley írta:

    Mondjuk tisztesség, szakmai és emberi becsület, ami miatt nem kívánnak a pokolba, hanem újra téged akarnak, mert szakmailag és emberileg elégedettek voltak veled, így minek kísérletezzenek másokkal?

    Pontosan.

  2. Petra írta:

    Halljuk a hírt a lottónyertesekről, akik hiába ütik meg a főnyereményt, kifolyik a kezükből a pénz és még rosszabb helyzetbe kerülnek, mint annak előtte

    Még szép. Az a pénz nem az övék, csak kapták, semmi közük hozzá. A sztori úgy folytatódik, hogy az a néhány százalék, aki tudott élni a nyereménnyel, többségében már előtte is jól élő ember volt. Ők befektették, gondoltak a jövőre, a szerencsétlen meg csak az élményekre.

    Látjuk az ismeretségi körünkben, hogy nálunk sokkal tanulatlanabb, tájékozatlanabb, butább emberekből lesznek milliomosok

    Ez egy gonosz ideológia. 🙂

    Azt meg, hogy ők a százszor annyi pénzükért százszor annyit is dolgoznak, nem igazán tudjuk elképzelni.

    Nem feltétlenül többet, csak célirányosabban. Nagyon sokan dolgozták kábé halálra magukat a semmiért.

    A hosszú távú siker titka az, ha a tevékenységedben az elvárton felül valami pluszt nyújtasz, ami nem kerül többe, de akinek adod, annak hasznos. És ez az élet minden területére alkalmazható.
    Ezt a tényezőt egy szóval talán úgy lehetne hívni, hogy etikusság.

    Mondjuk tisztesség, szakmai és emberi becsület, ami miatt nem kívánnak a pokolba, hanem újra téged akarnak, mert szakmailag és emberileg elégedettek voltak veled, így minek kísérletezzenek másokkal?

  3. nev3rlive írta:

    ha nem szolsz semmit nem letezel , ha megszolalsz halott vagy , ha egyet ertesz akkor rabszolga . ez ennyi ma tapasztaltam a tobbiek mutattak viszont ha legyozod mindezt akkor egy ujabb kor legalso rabszolgaja aki remenykent orvendhet egy ujabb oknak hogy legyen amiert hajtson hatha megtalalja elete ertelmet …. pfhhh na oooooffoltam magam

    Hát, ha valakit ilyen mondásokkal féken lehet tartani vagy meg lehet állítani, az meg is érdemli. 🙂

  4. annamari írta:

    Az értelem mindig magához igazítja a környezetét, soha nem hódol be neki

    Egyetértek. Az értelemnek adnia kell valami pluszt.

Vélemény, hozzászólás?

Köszönjük WordPress & A sablon szerzője: Anders Norén