Filozófiai értelemben a siker azt jelenti, hogy eldöntünk valamit, és az megvalósul. Ha úgy döntünk, hogy milliárdosok leszünk, és ez megtörténik, akkor az siker. Ha nem történik meg, akkor kudarc. Ha úgy döntünk, hogy ismeretlen emberekként éljük az életünket, és mégis felkap minket a média, akkor az kudarc. Ha soha nem tesznek rólunk említést, az siker.
A siker a hétköznapokban kicsit mást jelent: pitiáner problémáktól mentes, nagy ívű életet. A sikeres embernek nincsenek tartozásai, elmaradásai, nem spórol, nem alkuszik meg a vágyait és céljait illetően.
Ez a cikk azokról a jellemvonásokról, tulajdonságokról fog szólni, amit közös nevezőként megfigyeltem az általam ismert valamennyi sikeres emberen. Akadt olyan is, aki az idő múlásával elvesztette a sikert, és ez különös módon az alább taglalt vonások eltűnésével járt együtt. Felelőtlen kijelentés lenne részemről azt mondani, hogy a felsorolt vonások eltünedezése biztos előjele a kudarc közeledésének, csupán valószínűnek tartom, hogy ez így történik. A látszólag nagyon sikeres ember, aki nem rendelkezik az alábbi vonásokkal, talán csak a siker látszatát érte el, a valóságát nem.
Önkontroll. Még egyetlen sikeres embert sem láttam elbambulni, kidüllesztett hassal elmélyülten az orrát túrni, előnytelen arckifejezéseket magára ölteni, ápolatlannak lenni, annyira elgondolkodni, az érzelmeinek annyira átadnia magát, hogy az felszámolja az önkontrollt. Láttam sikeres embereket is meginogni, láttam az önkontroll csökkenését, de eltűnését soha.
Arculat. Egy nagy cég, vagy egy olyan cég, amit nagy sikerre szánnak, biztosan fordít figyelmet saját arculatára, arra, hogy milyen kép alakul ki róla másokban. Egy sikeres ember is törődik azzal, hogy milyennek látják mások, és nem tesz olyat, amivel megtöri azt az arculatot, amit kialakított magáról. Ha valaki bátor vagy nagylelkű az image-e szerint, az nem fog gyáván vagy kicsinyesen viselkedni, még akkor sem, ha fél és valóban kicsinyes. A sikeres emberek nem panaszkodnak, nem apellálnak mások kegyelmére, szánalmára.
Jövőbe nézés. Pillanatnyi előnyökért nem ad fel nagyobb célokat, terveket, projekteket. Azt nézi, hová fog kifutni egy projekt a jövőben, és ha az nem megfelelő a számára, nem fog bele, mindegy, mivel kecsegtet holnap. A sikeres emberek nem döntenek gyorsan, érzésre; körbejárják a dolgot, beleássák magukat, átgondolják. Ha döntenek, utána nem vacillálnak. A pillanatnyi érzések, impulzusok nem írják felül a korábban megalapozottan meghozott döntéseket.
Döntésképesség. Ez egy nagyon érdekes tulajdonság, és kicsit körül kell írnom, hogy érthető legyen. Ha egy kudarcra ítélt ember dönt, majd elindul az úton, hogy megvalósítsa a döntését, és szembetalálkozik valamilyen akadállyal, elkezd kételkedni a döntése helyességében. Nem az akadályra összpontosít, hanem azon vacillál, hogy vajon a döntés, amit meghozott, jó volt-e, megéri-e a munkát. A sikeres ember soha nem kezd el kételkedni a döntésében azért, mert az úton felbukkant egy nehézség. Arra összpontosít, hogy kezelje azt, és folytassa tovább.
Felkészültség. Még nem láttam olyat, hogy egy sikeres ember elment volna egy tárgyalásra, találkozóra, anélkül, hogy felkészült volna a jelenlévőkből és a témáról. A szakmai felkészültség a minimum, ez túlmutat azon. A házi feladatot elvégzik, lelkiismeretesen.
Cselekvés. A várakozás nem a sikeres emberek tulajdonsága. Nem malmoznak otthon, nem várnak másokra, nem gondolják át még száztízszer ugyanazt, hanem cselekszenek, megfogják a munka végét és csinálják. Egy nagyon sikeres fickótól hallottam: „A nehézségeket az aktivitás növelésével kezelem”. Ez pont fordítottja annak, ahogyan általában csinálják.
Szakértelem. Szinte említeni sem kell, annyira alap. A sikeres ember ért ahhoz, amivel foglalkozik, profi a saját szakmájában, nem lelkes, bukdácsoló amatőr. Szaktudásához kétség sem férhet, és mindig példaként áll mások előtt. Sikeres ember nem fog bele semmibe szakértelem nélkül.
Munkabírás. A sikeres emberek rendkívül sokat tudnak dolgozni, kevés alvással, hosszú időn át, méghozzá eredményesen. Sokszor láttam, hogy a főnök volt bent először és ő ment el utoljára. Sokszor láttam, hogy az irigyelt, sikeres vezető egymaga többször annyi munkát végzett el, mint bárki alatta.
Célszerűség. A sok munka csak akkor értékes, ha célhoz vezet. A sikeres ember nem dolgozik a semmiért, nem dolgozik csak azért, hogy megnyugtassa a lelkiismeretét, hogy eltöltse az idejét. Nem dolgozik, ha nem látja, hogyan éri meg.
Elkötelezettség. Láttam olyat, hogy a kis pitiáner fickó vezetői pozícióba sorsolódott, és nem intézett el egy fontos hívást, mert nem volt kedve hozzá. Már akkor tudtam, hogy belőle nem lesz semmi, csak ártani fog mindenkinek abban a pozícióban. Így is lett. Egy sikeres ember akkor is megteszi, amit kell, ha nincs kedve hozzá. A kedv olyan luxus, amit csak a vesztesek engedhetnek meg maguknak.
Önállóság. Ez megint egy nagyon fontos vonás, ami nagy vízválasztó az embertípusok között. A sikeres ember belevág bármibe, ha azt megfelelőnek ítéli, akkor is, ha nem talál partnernek senkit. Nem dolgozik együtt valakivel, csak azért, hogy legyen kivel együtt dolgoznia. Ha kell, bárkit elhagy, bármilyen csapatot, bármilyen vállalkozást, céget, intézményt, akármit, ha az nem elég jó a számára. Önállósítja magát, ha szükséges, habozás nélkül. A cselekvéshez és a döntéshez nem kéri mások jóváhagyását.
Tudatosság. Gyakran láttam, hogy vesztesek leültek tárgyalni, elragadták őket az érzelmek, az egészből nagy vita, majd sértődés lett. Érzelmi alapon ragaszkodtak semmiségekhez, melyeken aztán elúszott minden. Sikeres embertől ilyet nem láttam. Kötnek kompromisszumot, ha nincs más út, de a mérlegnek kell döntenie, nem az érzelmeknek. Ha a partnert el is ragadják az érzelmek, őt akkor sem. Láttam, amikor két sikeres ember tárgyalt, nagyon kemény és komoly dolgokról, és érzelem nemigen jelent meg.
Konfrontálódás. A konfliktuskerülő magatartás meglehetősen elterjedt. Okos enged, az a legény, aki állja, és a többi ostoba, életidegen eszme. A konfrontálódás kerülése garantáltan eltérít bárkit a saját, helyes útjáról. A menekülés nem olyan stratégia, amivel messzire lehet jutni. Valamennyi általam ismert sikeres ember kész volt konfrontálódni másokkal. A kemény kérdéseket nem söprik a szőnyeg alá. Az önérdek érvényesítése fontos. Rengeteget vesztettem életemben azért, mert nem voltam hajlandó konfrontálódni.
Energiaforrás. Ezt direkt hagytam a végére, mert ritka, és rendkívül fontos. A sikeres ember nem támaszkodik másokra – mások támaszkodnak rá. A sikeres ember magával ragad másokat, feltölti őket, a puszta jelenléte bátorítja, aktiválja a többieket. A sikeres ember magában találta meg az energia forrását, magát tudja feltölteni.
A fentiekben a „sikeres ember” helyett használhattam volna más szót is, például „vezetőt”, „vezért”, „útmutató embert”, vagy valami mást, ami talán kevésbé profán. Szándékosan használtam a siker szót, azzal a tudattal, hogy ez egyeseket talán irritálni fog.
Kíváncsi vagyok a véleményetekre. Ha kihagytam valamit, jelezzétek. Ti hogyan álltok a felsorolt vonásokat illetően? Mind megvan?
“A kedv olyan luxus, amit csak a vesztesek engedhetnek meg maguknak.” Ez egy 100 pontos mondat! Nagyon ott van!
Teljesen egyetértek, a tapasztalatom is alátámasztja ezeket. Van egy-kettő, amiben nem vagyok jó, például a konfornálódást kezdtem elhagyni, az energiaforrásban is leeresztettem már. Ideje belerősíteni.
Nem tudom, van-e még olyan vonás, ami kimaradt, átgondolom.
A világ tele van önjelölt vezetőkkel. Mostanában egyre több emberen látom, hogy irányítani akar, mert “tudja”, hogy neki ehhez adottsága van.
A mostani munkahelyemen – egy elektronikai eszközöket bérgyártó vállalat – vannak vezetők, de a vezetéshez, a dolgozók motiválásához, a velük való bánásmódhoz abszolút nem értekenek. Náluk ez kimerül az üvöltözésben, mégis megkapják a sok százezres fizut, vagyis ebben az értelmben “sikeresek”, pedig szerintem rohadtul nem jól csinálják,amit csinálnak. Lehetne jobban is.
Vagy vegyünk téged.
Menjünk vissza tíz évet az időben.
Megírtad az Elme gyilkosai trilógiát. Bizonyára tudod, milyen sikereket értél el vele.
Játsszunk el a gondolattal, hogy nem te írod meg, hanem mondjuk Frei Tamás. A Bankár című könyve alapján sejthetjük, ő milyen sikert ért volna el vele.
Ugye mekkora a különbség?
Tehát hiába ölsz bele sok energiát és szakértelmet valamibe, a sikerhez mégsem elég csak ez…
Nameg a másik.
Itt van ugye a tehetség. Anélkül bajosan lesz bárki is sikeres, hacsak nem az a cél, hogy egy semmihez nem értő tehetségtelen szart állítsanak példaképül mások elé. Mennyi ilyen példa van, csak nézni kell a tévén a zenei csatornákat.
Tehát van különbség sikeres és sikeres ember között.
Egy erkölcstelen, értéktelen bohócra, akit kitettek a színpadra, a felsorolt jellemvonások küzül melyik jellemző? Netán egyik sem?
Mennyi sikeres sportoló van, akikről később kiderült, hogy doppingoltak, és mennyi van, akikről soha nem fog kiderülni. És mennyi olyan van, akik soha nem fogják elérni azt, amit elérhetnének, mert ők nem doppingolnak, helyettük learatják a babért azok, aki doppingolnak.
A másik a bátorság. Hogy merj kockáztatni, amikor kell. Aki mer, az nyer.
És ilyenkor megint hányan elhasalnak. Mernek, aztán nem jön be.
Pókerben láttam sok ilyet. Egy szerencsés balfasz mert, aztán szétmákolt mindenkit, sok milliót nyert, és az újságok címlapjára került.
És mennyi olyat láttam, hogy elismert játékos volt, rengeteg tudással, de mégsem voltak kiemelkedő sikerei. A döntő a helyzetben, amikor kockáztatott, a szerencse mindig ellene fordult… Aztán amikor megint döntő helyzetbe került, megint elpártolt tőle a szerencse.
Ezek jók. Egyet nagyon fontosat
szerintem kihagytál. Egyszer egy hajón találkoztam valakivel. Ültem fenn, egyedül egy asztalnál, és arra jött egy fickó. Megkérdezte, hogy leülhet-e mellém és én természetesen igent mondtam. Beszélgettünk pár mondatot és kiderült, hogy egy multi milliárdos emberről van szó. Ami önmagában még nem feltétlenül egyenlő a sikerrel, de Ő valóban állandóan mosolygott és iszonyú boldognak tűnt. Aztán figyeltem egy pár napig, és állandóan telefonált. Pár nap alatt annyit telefonált mint én 1 év alatt. Amikor belehallgattam a beszélgetéseibe, állandóan emberi-baráti beszélgetéseket folytatott üzletfeleivel és barátaival. A lényeg, amire ki akartam lyukadni, hogy a kommunikációs készség, a kommunikációs minőség nagyon fontos tud lenni a sikerhez. Az általam megfigyelt sikeres emberek mindegyike igen jól, hatékonyan, bárkivel és nagy mennyiségben kommunikáltak más emberekkel.
@ Dawn:
Én ezt intelligenciának nevezném. De az sem terem minden bokorban…
Bennem ezekből egy sincs meg és nem akarom, hogy legyen. Az energia szépen hangzik de ezek a sikeresek másoktól szívják ki az energiát. Az igaz, hogy nekik van belőle sok, de csak azért mert a sok másik embernek, akik a körülöttük vannak már egyáltalán nincs.
Jövőbenézés és cselekvés pontok nem jellemeznek, a többi szinte teljesen ahogy leírtad, nosza kipróbálom, hogy elkötelezettségemből adódóan több figyelmet fordítok erre a kettőre, mint eddig, lássuk mi sül ki belőle!
kisboros írta:
Az intelligencia nagyban különbözik a kommunikációs készségtől és annak használatától. Láttam én már nagyon intelligens embereket, akik soha sem lettek sikeresek mert nem merték még a saját munkatársaiknak sem elmondani a véleményüket. És láttam már nagyon ügyesen kommunikáló vezetőket, akik nem biztos, hogy értették volna a rubik kockát – persze nem voltak buták – de iszonyú sikereket értek el mert bárkivel dumáltak bármiről. És itt a bármiről nem csak kellemes témákat, hanem igen kellemetleneket is takar, amikor konfrontálódniuk kellett másokkal.
Louis írta:
Nem találkoztál még olyan sikeres emberrel aki ne mástól szívta volna el az energiát? A sikernek is vannak fokai, gondold át. Nincs olyan a környezetedben akivel ha találkozol, utána jobban érzed magad? Ha van, akkor kérdezd meg Őt. Garantálom, hogy sikeres lesz.
önkontroll nincs csak munkában
arculat pláne nincs semmikor
jövőbenézés végképp nincs
döntésképesség ilyen fokon nincs vagy ritkán
felkészültség na azzal jól állok a szakmában
cselekvés ha munka van igen
nunkabírás nagyon van
célszerűség hát a munkában igen
elkötelezettség van
önállóság ha muszáj
tudatosság szolgálatban van
konfrontáció ha kell de inkább nem
energiaforrás hát ez nincs örülük ha élek sokszor
ezek munka azon kívül köbö egyik sincs dehát vagyonos se akarok lenni de mondjuk lottó ötös jól jönne
:-D
Önkontroll.
Az arculatom része.
Szerintem van.
Arculat.
Hogyne lenne.
Ruskoffs de l’Opéra.Még a médiában is helyet kapott,nem kevés új szerződést hozva.Bár nem én találtam ki és vezettem be,de használjuk,eredményesen használjuk és sokat javitottam rajta menet közben én,személyesen.
És büszke vagyok rá.
Jövőbe nézés.
Jövő nyárig megvan a planning.Utána irány a V.I.P. St-Tropezben. 8-)
Döntésképesség.
Mindennap akadnak helyzetek.Tegnap kettő kivételes is akadt,ami azt illeti.Ha más elmesél nekem egy hasonló szitut,akkor kiröhögöm és elküldöm a punába.
Idéznem kell Morpheust:”A döntést már meghoztad.Most az a dolgod,hogy megértsd.”
Sokszor hamarabb döntök és cselekszek,mint ésszerű lenne-talán-de eddig mindig bejött.Itt és ebben a témakörben,nem az egész életemet figyelembe véve.De hát én nem a múltban élek,úgyhogy ezt emlitenem is kár volt.
Felkészültség.
Ez a hobbim.Ha valamihez fingom sincs,akkor minek játszam az eszemet?Az igazi lúzertempó.
Cselekvés.
Ez is önmagáért beszél.Kiegészitemén annyival,hogy a preventiv cselekvés néha még hasznosabb.Rengeteg nehézség előrelátható és megelőzhető.
Szakértelem.
A felkészültséggel kéz a kézben jár.Alap.
Munkabírás.
Ettől kivagyok,hogy ezt még egyáltalán emliteni kell.
Mindenkinek lenne egyébként munkabirása ha nem alázná meg saját magát azzal,hogy köcsögnek nézi magát,és ha nem szarral tömnék magukat az emberek.De a kettő egymásból fakad.
Célszerűség.
Ez is adja magát.Hülyeségekkel a hülyék foglalkoznak.Ha valamihez értessz,akkor azzal kell foglalkoznod szivvel-lélekkel és akkor elérhetsz valamit.Ha szétforgácsolod a figyelmedet egy rakás apró csicskaságra,akkor tebelőled is egy apró csicska lesz.
Elkötelezettség
” A kedv olyan luxus, amit csak a vesztesek engedhetnek meg maguknak.”
Na ja.De ezt elkötelezettségnek hivják?
Kathi Béla jelmondata volt ez:”Mert muszáj!”Még pólót is nyomtattak ezzel a logóval :-D
Önállóság.
Én elvárom az alkalmazottaimtól,hogy mindig kérdezzenek.De ha nem vagyok ott,akkor természetesen az önállóságot is elvárom. :-) Szar libikóka,mi?A sikeres embernek az összes eddig emlitett képességgel és jellemvonással együtt kell tudnia használni az önállóságát.
Tudatosság.
Ehhez esettanulmányt rittyentenék,ha nem baj.
Pár hete kiszámoltam,hogy ha a hétvégi plusz ember miatti adót (kortizációt hogy forditod másképp?)nem kell befizetnem,akkor havonta pénzt spórolok.
Másszóval,még én illetve mi,a cég fizet azért,hogy egy komplexusos köcsögnek a buzi kocsmája és a kis picsája védve legyen a tyúkszaros pénzéért.
Úgyhogy sikerült úgy manipulálnom a szálakat-nem volt nehéz,még szerencsém is volt-hogy a retardált kis napóleonmásolat beszóljon nekem több ember előtt,úgyhogy falhozbaszkodhattam okkal(a rámtámadó alkesz nejét is)tanúk előtt és szerződést bonthattunk velük.Azt hitték,hogy mekkora májerek a csöves havi pénzükért és majd még bocsánatot kérek a meggondolatlanságomért.lol
Még lóvét adtak vissza igy.Most nincs védelem és már a zsebesek elkezdtek visszaszállingózni,pedig esküszöm,hogy nem én küldtem őket.(na jó,párnak megemlitettem,hogy már nem dolgozunk velük.)
Sőt,már egy fegyver is előkerült egy ott intézett családi vita során és nem volt kit hivni.
Azóta sűrűn zárnak korán és már pincért sem nagyon találnak.
Már kerestek ezügyben,de sajnos csak háromszoros áron tudok visszatenni egy embert állandóra,mert a rádiós felügyelet nekik megszűnt.
Ez geciség részemről,de tudatos.
Asszem.
Konfrontálódás.
Duncan Shelley irta:”Rengeteget vesztettem életemben azért, mert nem voltam hajlandó konfrontálódni.”
Én meg azzal,hogy többször konfrontálódtam,mint kellett volna-a nyilt szinen.
De ez is alap.
Ha teleszarok egy tányért,akkor azt már nem nyalom ki utána.
Energiaforrás.
Ez az un.”stamina”?
Ez is főként táplálkozásfüggő.Ha az megvan,akkor a mentális részét könnyű rendberakni.
Egyébként jó irás,de mi volt a célja?
Nem értem.
Great írta:
Öregszel,nincs mese.
De abban az országban nem is érdemes.Költözz és visszafiatalodsz-ha érted mire gondolok.
@ kisboros:
Minden ember tehetséges valamiben,Kisboros.Ezt hidd el nekem.Csak nem mindenki találja meg azt,amiben sikeres tud lenni.
Ezt meg nélkülem is tudtad.
@ Dawn:
A kommunikációval való manipulálást tehetjük a “tudatosság”rovatba nyugodtan.
Nem hinném,hogy a millert tényleg érdekelték azok az emberek.
Lásd Simon Trevors bemutatása-most hirtelen ez ugrott be. 8-)
Louis írta:
Huhuhúúúú :laugh: :laugh: :laugh: :laugh: :laugh:
Te tényleg beteg vagy,Lujza :laugh: :laugh: :laugh: :laugh:
@ Putyin998:
Vazze, te határozottan kezdesz belekattanni ebbe a táplálkozásos témába. :)
Munkabírás – sok mindentől függ, például attól, hogy tényleg akarom-e ezt csinálni, tényleg van-e célom vele, vagy saját magammal küszködöm esetleg? Ha csak szénhidráton élek egy hónapig, akkor is sokkal többet tudnék írni, mint te. 8-)
Attól a világon senki nem lesz magával ragadó személyiség, hogy egészségesen táplálkozik. Winston “No sport” Churchill minden bizonnyal ezerszer nagyobb hatást tudott gyakorolni a környezetében élő emberekre, vagy Patton tábornok, mint bármelyik UFC-s vagy MMA-s bajnok.
Dawn írta:
Én csak szép nők társaságában érzem jól magam.Mindegy mennyire buták vagy lúzerek.Szépek legyenek,de nagyon.És dicsérjenek engem állandóan.
Sőt,ha nem is annyira szépek,de sokan vannak és dicsérnek,akkor is jól érzem magam.
Hiába bazzeg,heteroszexuálisvagyok. 8-)
@ Duncan Shelley:
Az UFC bajnokok diétáját nem ismerem.
Nem kattanok bele egyébként.
Az átlagbélákról beszéltem.Mindig találnak okot a munkaképtelenségre.
Ha az emberi tényezőt leszámitjuk,hogy nem is akar dolgozni(ez hazai specialitás,itt mindenki dolgozik és utána szarik bele mindenbe,de itt pénzt is kapnak a munkájukért,amit elihatnak és nem kell vakarózniuk hóvégén)akkor kilyukadunk mindig a szar tankolásra.Ha egy ilyen átlagbéla elkezd normálisan tankolni,akkor a munkabirása is megnő-ezzel együtt az életkedve is megnől.
Pont,hogy te kattansz bele az antitáplálkozásba,de ez nem is csoda :-D
Egyébként,ha egy évig moslékon élnék,akkor is ÉN lennék Putyin998,ez nem is kérdés.
De ismétlem,a tudattalan átlagköcsögbélákról beszéltem.
Szerintem a sikeres ember kifejezés nagyon is találó, hiszen nem feltétlenül minden sikeres ember a szó általános értelmében vett vezető is (vagyis lehet, nem vezet másokat, nincsenek beosztottjai, hanem szabadúszó).
Nagyon jó az összeállítás, egyetértek vele. Volt, amiben nem értettem (pl. az önkontroll alatti leírás), de jól belegondolva, amikor sikeres embereken ezt megtapasztaltam, gyakorlatilag akkorra már kezdték elveszíteni az emberek, ügyfelek bizalmát; vagyis sikerességük kezdett letörni.
A durva az, hogy rá kellett jönnöm: nem sok sikeres embert ismerek közelebbről. :-|
@ Dawn:
Ezzel nagyon egyetértek. Elég sok minden tud múlni azon, hogy az ember nem képes rendesen kapcsolatot teremteni. Bár ez részben a konfrontálódás területe is.
Jaklin írta:
Magaslabda,magaslabda…
…de neeem,nem ütöm le :-D
Putyin998 írta:
Ebben is van valami. Akiket ismerek sikeres embereket, többnyire (talán mindenki) nyomja a táplálékkiegészítőket.
Sokkal jobban voltam, amikor napi szinten vitamint szedtem és úgy-ahogy normálisan étkeztem, ez tényleg számított. Már a reggeli felkelés is könnyebb volt.
De ezek valamennyire oda-vissza hatnak: ha valakinek van célja, halad felé, kitartó és előrelátó, van kedve az élethez, nem fogja magát kávéval, cigivel, sütivel és sajtburgerrel tömni… Az szereti magát és a testét annyira, hogy megkímélje ezektől. Legalábbis én magamon ezt tapasztaltam.
@ Jaklin:
Igen,de ebben a körben a “nemtudás” is veszélyes gyengeségeket szülhet.
Putyin998 írta:
Oké! :-D
Akkor pontosítok a biztonság(om) ;-) kedvéért: Igen kevés valóban sikeres ember van az ismerősi körömben.
Putyin998 írta:
A konfrontálódás nem erőszak, vagyis nem fizikai jellegű. Ha az lenne, akkor nem lenne a listán, mert az biztosan nem kell a sikerhez.
Putyin998 írta:
Az sem ugyanaz. Bár abban igazad van, hogy ezek együtt járnak általában. De a kommunikációra való képesség nem egyenlő a tudatossággal. És a tudatosság pedig nem egyenlő az érzelem mentességgel. Nem egy olyan nagyon sikeres előadót ismertem, aki be volt sza..va előtte, de amikor felment olyan jól kommunikált a közönséggel, hogy egyből a tenyeréből ettek. És nagyon sikeres előadó volt.
Jaklin írta:
Természetesen. Bár legtöbb belecsúszik másik kategóriába is. De mindenképpen egy igen közös jellemzőnek tűnik.
Putyin998 írta:
Na látod! Nálad már ez is elég a sikerhez! :laugh:
Putyin998 írta:
Nem vagy az. Ezt úgy hívják, hogy zegoszexualiás. :)
@ Putyin998:
Van olyan, hogy valaki tehetséges valamihez, csak felhagy vele, mert nem jövedelmező. Olyanhoz viszont, ami jövedelmező, nincs tehetsége.
Én például szépen rajzoltam kiskoromban, szívesen rajzolnék most is, de mire mennék vele? Időigényes és nincs haszna azon kívül, hogy ha kész a mű, gyönyörködsz benne.
kisboros írta:
Bazmeg,véletlenül én is tehetséges rajzoló voltam kisgyerekként az intézetben,szerintem belemenekültem a rajzolásba,de tényleg jó voltam a nevelőim szerint,kiállitásokra vitték a képeimet.(másokét is,nem arcoskodni akarok)Viszont soha nem érdekelt.Ami érdekelt abban meg nem voltam jó.
Tehetséges meg pláne nem.
Most én vagyok benne a legjobb.
Akkor hogy is van ez?
Lehet,hogy nem előre determinált az,hogy végül ki miben lesz jó?
Kérdezem és nem állitom.
Duncan Shelley írta:
Má’hogy magamba vagyok szere’emes???
Oszt’akkó’ mi van ecsém??? :laugh: :laugh: :laugh: :laugh:
De ez amúgy bún?
Imádom magamat.Azért amilyen vagyok.Amilyen lettem.Amit elértem.
Persze most lehet mondani,hogy nagyképű köcsög vagyok.De ezt érezni kéne,mielőtt a kritika megszületik.
Sokadszorra mondom:jó érzés erősebbnek lenni.
Az akárkiknél.
Duncan Shelley írta:
Nem is mondtam ,hogy erőszak.Esetleg abba torkollhat,de ez nem számit most.Csak magáról a konfrontálódásról beszéltünk most. :chic:
Duncan !
Hogyha a halál szerinted kudarc és bukás , akkor viszont senki nem lehet sokáig sikeres , még akkor sem ha a fenti vonásokkal rendelkezik is .
” Energiaforrás. Ezt direkt hagytam a végére, mert ritka, és rendkívül fontos. A sikeres ember nem támaszkodik másokra – mások támaszkodnak rá. A sikeres ember magával ragad másokat, feltölti őket, a puszta jelenléte bátorítja, aktiválja a többieket. A sikeres ember magában találta meg az energia forrását, magát tudja feltölteni.”
Szerintem ez a kulcsa az egésznek . Mármint az energia .
De min múlik hogy ki mennyi energiával rendelkezik ?
Tudsz erről valamit ?
@ Thirdeye:
meg mielott irtad volna ezt azelott irtam egy nonek a kovetkezot, ugyhogy magamtol idezek :)) : amikor az eletkedv hajt a boldogsag fele az a mag kozpe
onnan ered az energia
s akkor meg egy kis parbeszed : :))
voltak próbálozások :)
k
csak a kereslet-kínálat még nem talált egymásra :D
:))
na igen
aki engem szeretett, azt nem szerettem eléggé, akit én szerettem, az nem szeretett vissza… ennyi :)
igen
ez valahogy olyan termeszetes mintha az ember levegot venne
melyik rész természetes pontosan?
hat hogy nem megfelelo
valahogy ugy tunik nekem hogy mindenki keresi a szamara legidealisabbat de ugy hogy kolcsonosen is a masik szamara a legidealisabb legyen
aztan sokan vagyunk s megy a menet
vagy megkerul vagy nem
nem egyszerű
:)
:inlove:
Thirdeye írta:
Ha halálra akarod magad korbácsolni és itt irogatsz, akkor az kudarc.
Kiváló vonásokat szedtél összes, Mester!
Ezek valóban fontosak ahhoz, hogy sikeres legyél.
“Ha kihagytam valamit, jelezzétek.”
Tkp. nem hagytad ki, de mégis idekívánkozik: a rendszerelvű gondolkodás.
Ez alatt azt értem, hogy eléred a célod, sikeres vagy. Ez nyilvánvalóan csak akkor lehetséges, ha változtatsz, változást hozol. Ez egyszerűen lehetetlen anélkül, hogy nem érintene egy, vagy több rendszert. Azonban akkor, ha egy rendszer bármely elemét megváltoztatod, a teljes rendszer reakcióját váltod ki. Mivel bármely rendszer maga is csatlakozik egyéb rendszerekhez /klf. fokozatokban: egyeseknek alrendszere, másoknak csupán eleme/ a mozgás hasonlatosan egy vízbe pottyantott kavics hatásához, tovább folytatódik, mígnem egy újabb egyensúlyközeli állapot ki nem alakul.
Másképpen fogalmazva: ha már mindenképpen bevonulsz a tigrisbarlangba, nagy pontossággal be kell tudnod jósolni a várható reakciókat. Ott, ahol nem mogyorót árulnak, s nagypályán folyik a játék. Mondhatod persze, hogy én csak ne aggodalmaskodjak. Ha ezt jelzed, soha nem is fogok, vagy vakuljon meg a lovam. Csak hát túl sok mindent látok. /Vagy látni vélek./
Szal: tartsd szárazon a puskaport.
Great írta:
Nem nekem a mániám a siker és a kudarc problematikája . Ezt meghagyom…… mondjuk neked :-D
Azt szűrtem le nehéz és jó éveimből, hogy a siker alapja saját természetünk elfogadása. Az önmegtagadás vezet a nem értett és éppen ezért fenyegetőnek megélt körülményeknek felkínált nyakhoz.
Az értelem mindig magához igazítja a környezetét, soha nem hódol be neki. Amióta felismertem saját természetemet, semminek és senkinek nem hódoltam be. Már nem tudnék. Olybá tűnik, hogy alapvetően harcosok vagyunk, és nem könyvelők. ;-)
@ annamari:
ha nem szolsz semmit nem letezel , ha megszolalsz halott vagy , ha egyet ertesz akkor rabszolga . ez ennyi :) ma tapasztaltam a tobbiek mutattak viszont ha legyozod mindezt akkor egy ujabb kor legalso rabszolgaja aki remenykent orvendhet egy ujabb oknak hogy legyen amiert hajtson hatha megtalalja elete ertelmet …. pfhhh na oooooffoltam magam
nehogy komolyan vedd csak vicc pszihologia
Nem is olyan régen (október 30.-án) a Gazdaság és politika topikban már leírtam az ezzel kapcsolatos észrevételimet:
„Biztos ti is észrevettétek, hogy van, akinek a lócitrom is arannyá válik a kezében és van, akinek meg épp fordítva. Halljuk a hírt a lottónyertesekről, akik hiába ütik meg a főnyereményt, kifolyik a kezükből a pénz és még rosszabb helyzetbe kerülnek, mint annak előtte. Látjuk az ismeretségi körünkben, hogy nálunk sokkal tanulatlanabb, tájékozatlanabb, butább emberekből lesznek milliomosok. Azt meg, hogy ők a százszor annyi pénzükért százszor annyit is dolgoznak, nem igazán tudjuk elképzelni.
Tehát nem a szerencse, nem a tudás és valószínűleg nem is a szorgalom a különbség alapja. Mondják, hogy számítanak a kapcsolatok (ki kit ismer), a jó kommunikáció (retorika), a marketing (hogy tudja eladni magát), de szerintem ezek csak rásegíthetnek, mert a lényeg a gondolkodásmódban van. Az elmúlt években nagyon sok emberrel ismerkedtem meg és munkám miatt az anyagi helyzetükkel is viszonylag alaposan. Azt vettem észre, hogy az igazán gazdag ügyfeleim, akik egyébként nagyon sokfélék voltak, egy pár momentumban teljesen megegyeztek, amik sokat elárulnak a gondolkodásukról. Mindegyik céltudatos volt (még ha nem is pontosan tudta megfogalmazni mit akar, de határozott elképzelése volt), ha megbeszéltünk valamit, ahhoz tartotta magát, tartotta az időpontokat, a határidőket, a dolgai jó állapotúak és rendezettek voltak és soha egy fillért nem adott ki semmire, aminek nem látta értelmét. Itt most nem pénz-centrikus piperkőc smucigokról beszélünk, hanem olyan emberekről, akik értenek ahhoz, hogy kell valamit birtokolni.”
A birtokláshoz viszont először meg kell szerezni, amit aztán birtokolhatsz, méghozzá cserék útján. Hogy hogyan működnek, abba most nem mennék bele (akit érdekel, elolvashatja ugyanott a november 1.-ei bejegyzésben), de a végkövetkeztetés:
A hosszú távú siker titka az, ha a tevékenységedben az elvárton felül valami pluszt nyújtasz, ami nem kerül többe, de akinek adod, annak hasznos. És ez az élet minden területére alkalmazható.
Ezt a tényezőt egy szóval talán úgy lehetne hívni, hogy etikusság.
Gyönyörű írás, összeszedett, csak amikor tárgyalsz vagy csak beszélgetsz valakivel, minden pontot egyszerre figyelembe tudsz venni?
Tényleg minden pontjával egyetértek, csak alkalmazni nem tudom.
@ Gabi:
Előbb szokássá kell tenned őket. Amíg gondolnod kell rájuk, addig nincsenek meg, addig nem jellemvonások.
kisboros írta:
Az eladás, értékesítés, menedzselés más szakterületek, de fontosak. Ha ez hiányzik, lehetsz korszakos zseni, mégis éhenhalsz.
Ismerek olyan szabadkezi rajzolót, aki kétmillió körül keres nettóban havonta és csak rajzol, videojáték-stúdióknak dolgozik szabadúszóként mindenfelé, tervezésnél, koncepciók kifejlesztésénél működik közre.
Putyin998 írta:
Ez nem szere’em, ember! A zegoszexualitás az, amikor valami magát micsodázza. Világos, nem? :)
Thirdeye írta:
Nem tökéletességben gondolkodunk, hanem lépésekben, azaz fejlődésben. A halhatatlanság kutatásához kellenek bizonyos háttérfeltételek, amiket meg kell teremteni.
Önmagában nem elég. Láttam már embereket elképesztő energiabedobással dolgozni, majd pofára esni, mert egy s máshoz nem konyítottak. Volt, aki tizenév alatt sem állt fel ebből.
De honnan vesz valaki annyi energiát, amivel feltölt másokat is? Nagyon kevés ilyen energiaközpont tipusú embert ismertem. Ritka. Általában volt valami nagy szélsőséges helyzet az életükben, amikor igazán padlón voltak, annyira, hogy nem kértek belőle soha többé. Látták a halált, vagy úgy érezték, hogy tényleg közel van. Egy nagy veszteség, súlyos betegség, teljes lenullázódás minden értelemben. Például egy kedves, odaadó, nagyon jószándékú, de kissé naiv lány hirtelen hajléktalan lesz. Számára ez olyan sokk, hogy majdnem belepusztult. Úgy döntött, hogy nem hal meg, és akkor kapcsolta be a saját energiatermelő egységet. Azóta kb. 25 év telt el, nagyon sikeres minbenben, és annyi energiája van, hogy a puszta jelenléte gyógyító hatású. Ezt túlzás nélkül írom.
istvan írta:
Amit leírtál, az nem feltétlenül kell a sikerhez, ha egy ember jellemét nézzük, de legyen valaki mellette, akiben ez megvan.
annamari írta:
Egyetértek. Az értelemnek adnia kell valami pluszt.
nev3rlive írta:
Hát, ha valakit ilyen mondásokkal féken lehet tartani vagy meg lehet állítani, az meg is érdemli. :)
Petra írta:
Még szép. Az a pénz nem az övék, csak kapták, semmi közük hozzá. A sztori úgy folytatódik, hogy az a néhány százalék, aki tudott élni a nyereménnyel, többségében már előtte is jól élő ember volt. Ők befektették, gondoltak a jövőre, a szerencsétlen meg csak az élményekre.
Ez egy gonosz ideológia. :)
Nem feltétlenül többet, csak célirányosabban. Nagyon sokan dolgozták kábé halálra magukat a semmiért.
Mondjuk tisztesség, szakmai és emberi becsület, ami miatt nem kívánnak a pokolba, hanem újra téged akarnak, mert szakmailag és emberileg elégedettek voltak veled, így minek kísérletezzenek másokkal?
Duncan Shelley írta:
Aha, ezért mondom, hogy kizárhatjuk a mázli faktort, a pénzt birtokolni is tudni kell, nem csak megszerezni.
Duncan Shelley írta:
Ebbe jobban belegondolva, teljesen igazad van. Végigfutva azokon, akiket az ismerőseim közül “buta milliomos” jelzővel szoktak illetni, mindegyikre igaz, hogy az általános területeken valóban tájékozatlanabbak és műveletlenebbek az átlagnál, de valamiben mégis kiemelkedően jók. Egy bizonyos területhez (szőnyegek, biztosítás, riasztók, emésztő szippantás, stb.), közel s távol ő ért a legjobban. Core competence, ahogy a művelt spanyol mondaná. 8-)
Duncan Shelley írta:
Szóval, akkor megegyezhetünk abban, hogy nem a szorgalom számít, hanem a hatékonyság, ugye? Többet ésszel, mint anélkül ! (Vagy hogy mondják.)
És igen, valóban hiába minden igyekezet, ha nem jó a koncepció. Sokszor láttam és velem is előfordult már ilyen.
Duncan Shelley írta:
Pontosan.