Míg élek, teszem a dolgom.
A kitalált sztorik visszatérő toposza a magányos hős, aki megmenti a világot. Van ennek egy enyhébb verziója: az elkötelezett, elszánt profik ideálisan működő szervezete, amely együttes erővel megmenti a világot.
Van ennek alapja? Lehet egyáltalán?
Egy ember, vagy néhány ember lehet olyan jó, hogy tettei globális méretekben fejtsenek ki hatást? Lehetséges ez, vagy ez az elképzelés mindörökre a mesék birodalmába való?
Az elme gyilkosaiban a főszereplők a világ uraival bonyolódnak halálos konfliktusba. Hogyan történne ez a valóságban? Nyilván nem Juci néni és nem Pista bácsi az, aki felléphetne egy olyan roppant erővel szemben, amely kézben tartja a médiát, az erőszakszervezeteket, a törvényhozást, a bűnözést, a technikai fejlesztéseket és az oktatást. De mégis, kinek lenne esélye?
Az elme gyilkosaiban van belső ember (Andan), aki szinte mindent tud az ellenségről. Van szakember (Gorkie, illetve a Klán maga), aki képes a hatalom elől elrejtőzni. Van dollármilliárdos háttérvagyon (Masada), ami finanszírozza a harcot. És vannak szövetségesek, a CIA vezetőjétől az Egyesült Államok elnökén át japán titkostársaság vezéréig.
Így lehetne valamit tenni? Ilyen csapattal, ilyen háttérrel, ilyen kapcsolatrendszerrel? Ez így hihető? Vagy még mindig nem?
A félelem ízében a nehézség, melybe a főszereplők beleütköznek, sokkal nagyobb, mint az, amit Az elme gyilkosaiban kellett leküzdeniük a hősöknek. Senki nem tudja, ki az ellenség, mit akar, miért akarja, mire képes, milyen lehetőségei vannak. Az öt főhős nem ismeri egymást, nem dolgoznak együtt, nem alkotnak titkos szervezetet, nincs kimeríthetetlen pénzalap a háttérben, amely finanszírozná a harcukat, és nincs kiterjedt, befolyásos kapcsolati háló.
Lehetséges? Elképzelhető, hogy valaki misztikus képességek nélkül, valaki, aki ember, mint te vagy én, elég jó ahhoz, hogy tegyen valamit?
Azok a problémák, amikkel mi küzdünk (pénz, karrier, párkapcsolat, egészség, politika stb.), aprócska problémák. Vannak a miénkénél sokkal nagyobb küzdelmek, sokkal nagyobb játszmák, sokkal nagyobb tétek. Mit kezdenénk velük? Felnőnénk hozzájuk vagy beleroppannánk?
Mitől függ az, hogy valaki megfutamodik a nehézségek elől, vagy szembeszáll velük?
Mitől függ az, hogy valaki képes talpon maradni, képes a győzelemben hinni, képes tudatosan és hatékonyan cselekedni olyan irdatlan veszéllyel szemben, melynek a puszta elképzelése is apátiába taszítja az emberiség 99 százalékát?
nev3rlive
június 2, 2012 @ 10:24
@ Mese:
Mindig légy önmagad, mert akik számítanak, azok nem törődnek vele. Akik meg törődnek vele, azok nem számítanak. igen en FERFI vagyok :))
Louis
június 2, 2012 @ 09:44
@ Mese:
Milyen társam? Nem tudlak követni.
Don Franco998
június 2, 2012 @ 07:12
Duncan Shelley írta:
Akkor hozzászólok:semmit!
Mese
június 1, 2012 @ 23:27
Louis írta:
Miért nagybetű? Amikor írtam, akkor így döntöttem. De legyen kisbetű, mindegy.
A megjegyzésem úgy látszik, nem a legjobban sikerült, nem jött be a társadnak. Persze lehet, hogy el sem követte azt, amiről azt gondolom, hogy elkövette. 🙂
De ha mégis jól gondolom…? Csupán a véleményemet írtam le. Nem vártam egyetértést, nem vágytam “bólogató Jánosokra”, nem akartam senkit meggyőzni és kaptam egyből egy megjegyzést, a személyemet illetően. Nem esett jól. Persze, innentől kezdve, ez az én bajom. 🙂
Mese
május 31, 2012 @ 00:58
Kimaradt az előbbiből: a megtörtént esetek, túlélésről szóltak.
Mese
május 31, 2012 @ 00:54
Bekövetkezik a változás. Hogy valamilyen szinten visszanyerjem az egyensúlyt, azaz éljek, túléljek, képesnek kell lennem több, de legalább 2 aspektusból megvizsgálni a helyzetet. 1. Mi van ha alkalmazkodom? 2. Mi van ha nem alkalmazkodom? 3. Mi van, ha mindkettő? A kulcs: mindkettő. Akkor is, először alkalmazkodnom kell.
Megtörténhet, hogy nincs is időm vizsgálódni, mert a tudatom, esetleg a tudatalattim, esetleg a “lélekjelenlétem(!)” segít átlátni a képet, azaz súgnak és segítenek – hacsak nincs pánik. Azt gondolom, hogy aki leginkább válaszképes a változásra, rugalmas, az marad(hat) életben, azt hagy(hat)ják élni.
Az Apolló-13 legénysége is, hogy menekült meg, amikor “a holdraszállás meghiúsult” és “a fő cél az űrhajósok megmentése lett”? (…) “a fedélzeten megtalálható anyagokból egy olyan ideiglenes szűrőházat fabrikáltak, amellyel a parancsnoki modul négyszögletes szűrőit be lehetett kötni a kerek szűrőt használó holdkomp rendszerébe. Ezzel a találmánnyal az űrhajósok megmenekültek a fulladástól.” (http://hu.wikipedia.org/wiki/Apollo%E2%80%9313 )
Számomra a lényeg: “a fedélzeten megtalálható anyagokból”. Mi ez, ha nem alkalmazkodás a rendszerhez? Igaz, kényszer alkalmazkodás, de alkalmazkodás.
A vizet ha átöntöm egy kis edényből egy nagyobb edénybe, felveszi a nagyobb alakját. Vagyis alkalmazkodik. Hogy utána csapkod, tombol, az egy másik dolog.
Régebb volt egy sorozat: megtörtént eseteket rekonstruálva be/megmutatták a történteket. Ezekben (is) kerestem (és találtam) a közös pontokat, ki miért menekült meg? Vagy nem…
Egyik kedvenc könyvem R. Buckminster Fuller-nek a “Földűrhajó”-ja. Ebben a rendkívüli könyvben ír – többek között(!) – az alkalmazkodásról, a specializálódás veszélyeiről stb. Persze, ez is egy nézőpont. Én magyarul olvastam, az angol változata itt: http://classes.dma.ucla.edu/Winter09/9-1/_pdf/3-fuller_operating-manual.pdf
Louis
május 30, 2012 @ 09:42
Mese írta:
A férfi miért nagy betű? kis betű!
Mese
május 30, 2012 @ 09:25
@ nev3rlive:
Te “FÉRFI” vagy, ugye?
Duncan Shelley
május 30, 2012 @ 02:06
nev3rlive írta:
Ilyet ér mondani. 🙂
nev3rlive
május 30, 2012 @ 01:56
@ Duncan Shelley:
akkor csaj ,vagyis no::nemu: 🙂
Duncan Shelley
május 30, 2012 @ 01:42
nev3rlive írta:
Nem ér olyat mondani, hogy “csj”. 🙂
Duncan Shelley
május 30, 2012 @ 01:42
Mese írta:
Nem alkalmazkodni. Ellenkezőleg. Az alkalmazkodásnak nincs vége, egyre nehezebb és nehezebb, míg végül beleroppansz.
Szerintem is.
Duncan Shelley
május 30, 2012 @ 01:40
@ thirdeye:
Ezt akkor megbeszéltük. 😎
nev3rlive
május 30, 2012 @ 01:37
@ Mese:
te csj vagy ugy e?
Mese
május 30, 2012 @ 01:20
Talpon maradni? Mármint életben? Ha igen, akkor leginkább az ALKALMAZKODÁS-tól és annak “sebességétő” függ. Már azelőtt (is) szükség van erre, mielőtt bárki is elővenné a pénztárcáját – az oly sokat emlegetett pénz, ugye! Ha egyáltalán a pénznek van még némi értéke, egyáltalán értelme…
És mitől függ az, hogy valaki megfutamodik a nehézségek elől, vagy szembeszáll velük? Gondolom, a hitrendszere(i)től & az értékrendjétől…
thirdeye
május 28, 2012 @ 09:39
Duncan Shelley írta:
Ne má! :-))
Duncan Shelley írta:
Na jó , gondolkodás alatt azt értem amikor az elemző elmém a tapasztalatok alapján kiértékel valamit , megkeresi az összefüggéseket , …..és nyitott marad , tudván hogy oly keveset tud még .
De most te jössz a meghatározással , mert csak csigázol minket , mondván a gondolkodás tökéletes , de valami hibádzik . De mi ? Könyörülj rajtunk ! :-))
Duncan Shelley írta:
Hát akkor ne nevezzük annak . :-))
Duncan Shelley
május 28, 2012 @ 01:32
thirdeye írta:
Néha olyan szenvedélyesen kerülöd a választ a feltett kérdésekre…
Azt nem nevezném tétlenségnek.
Duncan Shelley
május 28, 2012 @ 01:31
thirdeye írta:
Vesszenek a protekciósok! 😎
Duncan Shelley
május 28, 2012 @ 01:27
hochenz írta:
Ez nehéz kérdés. Ha cselekszem, azzal veszélybe kerülök, de nem csak én, hanem a családom is. Jogom van kitenni őket ilyesminek? Jogom van kitenni a gyerekemet például annak, hogy miattam szándékosan elgázolják az utcán, azért, mert én épp világmegváltok?
Ha engem gyerekként elrabolnak, levágják a fülemet, hogy azzal zsarolják apámat, tudod, mit tettem volna? Nem gondoltam volna, hogy apám nagy ember. Azt gondoltam volna, hogy valaki lőjje már le, engem meg hagyjanak békén élni.
Ez persze csapda is. Ha senki nem tesz semmit, minden marad a régiben. A megoldás szerintem az, hogy valóban fontos dolgokkal kell foglalkozni, azokért áldozatot hozni, és túl kell lépni azon, hogy az egyéni veszteséget vagy fájdalmat a világmindenség és a jövő fölé helyezzük fontosságban. Pusztuljon el a világ, de a gyerekem haja szála sem görbülhet meg? Ez se normális hozzáállás.
Nem, de biztosan ismernek olyanokat, akik igen. Nem lehet kihagyni a folyamatból az erőszakot. Egész egyszerűen vannak olyanok, akiket soha, semmivel nem győzöl meg, akik soha nem hallgatnak meg, soha nem vizsgálnak meg semmilyen bizonyítékot. Velük nem tudsz hagyományos módon kommunikálni.
Gorkie három lőszerrel történelmet írt. 🙂
De ő nem magyányos dilinyós volt, aki a saját rögeszméit hallucinálta a külvilágba, és ölte azokat, akiknek semmi közük semmihez.
Igen, ez a cél, és a valós, tartós megoldás. Ha ki is iktatják a főgonoszt, akkor is kell ez a része a dolognak. De legyünk realisták. Egy ekkora világban, amiben a média egy kézben van, hogyan éred ezt el?
Mind ezt tesszük. Az eszmékkel van a baj.
Ez jó. És igaz. Jobb ma egy rohadt alma, mint holnap az örökkévalóság…
thirdeye
május 28, 2012 @ 01:16
Duncan Shelley írta:
Lehet hogy nem azt amit te ? (Lehet hogy megtaláltuk a félreértések okát ! :victory: )
Duncan Shelley írta:
Tényleg :laugh:
Duncan Shelley írta:
Csak a tett előtti tétlenséget hangsúlyoztam , azért hogy kellőképpen felkészülhessünk a tettre . 🙂
Ami biztos : nem világosodtam meg , szándékosan senkit nem tévesztettem meg (kivéve Greatot 😀 ) és remélem nem értett félre mindenki . :-))
Duncan Shelley
május 28, 2012 @ 01:08
thirdeye írta:
Mit értesz gondolkodás alatt?
Szinte egy se.
Hm… Eddig mintha a tétlenséget hangsúlyoztad volna. Most akkor megvilágosodtál, megtévesztettél minket, vagy mindenki félreértet? :chic:
Duncan Shelley
május 28, 2012 @ 01:03
kisboros írta:
Kérdés, hogy mi az ezotéria? A fizikai világon túli törvényeket kutató irányzat?
Fontos a forrás, hogy kit olvasol. Mostanában egyre többször hallom ezt: kevesen élnek abból, amihez értenek. Ez nagyon fájdalmas, és igaz is.
Ha faölelgetés alatt Gorkie-ra gondoltál, akkor azt meg tudom magyarázni…
Agymosáson esett át, hallucinációi voltak stb., a fákat azért ölelgette, hogy a belső káoszból kitaláljon a fizikai világba. A fa ölelgetése újabb érzéklet, amire koncentrálva megtalálta a jelent.
Duncan Shelley
május 28, 2012 @ 01:00
Fecske írta:
Ez nem rossz megközelítés.
És mit értünk józan paraszti ész alatt? 🙂
Duncan Shelley
május 28, 2012 @ 00:58
thirdeye írta:
Hát… izé… 🙂
Látom, kell majd erről egy topik.
Ja. Ezt mondja. Közben török mazsolás csokit eszik. Jó is az. A ketózis szempontjából fontos a mennyiség is. 🙂
Alapvetően nem a gondolkodással van baj, az mindenkinek megy, és tévedhetetlen. Más itt a gond.
És ha megérdemli? Büdös kölök! :blush:
thirdeye
május 28, 2012 @ 00:56
Duncan Shelley írta:
Mióta várom ezt a pillanatot . :-))
Amúgy ha megfigyeli valaki hogy milyen precíz módon hoztam össze ezt a hozzászólást láthatja egy felsőbb erő munkáját 😀
Lehet hogy Istenét ? 😀
Duncan Shelley
május 28, 2012 @ 00:50
kisboros írta:
Én nem. Gondolkodni megtanítani valakit, óriási feladat. Vagy az, hogy mi képesek legyünk rá. Egyáltalán mi a gondolkodás, mi a célja? Itt kellene elkezdeni.
Jön még kutyára dér, vagy mi. 🙂 Nyár végére lesz itt olyan változás, hogy most még el sem hinnétek. De majd akkor beszámolunk.
Duncan Shelley
május 28, 2012 @ 00:47
Don Franco998 írta:
Mi ez a lázadás, ember? :chic:
Duncan Shelley
május 28, 2012 @ 00:46
@ bakostamas:
Man in the mirror? 🙂
Duncan Shelley
május 28, 2012 @ 00:44
Fecske írta:
Ami általában kimarad, az a szembenézés képessége. A teljes jelenlét, amiben nincs reakció.
A taoista ideál szerint a cél a központban lenni. “Ami jön, hadd jöjjön, ami megy, hadd menjen”. Ha valaki ezt megvalósította, azt aztán próbálhatod zsarolni. 😀
Kezdetben elég lehet csak a döntés.
Az biztos! 🙂
Azt tapasztaltam, hogy minden területen egy-két kulcsember vállán nyugszik a siker, de még az alapvető működés is. Érdekes lenne egy olyan csapat, ami kulcsemberekből áll.
Duncan Shelley
május 28, 2012 @ 00:36
Alex írta:
Ezt nem is mondta senki.
Nem mindegyik állít ilyet. És mi van akkor, ha nem igaz? Mi van akkor, ha nincs azzal semmi baj, ha az ember egyedül van?
Ezek szeriint ez a legkönnyebb, legkényelmesebb dolog a világon. Miért van az, hogy ezek ellenére azokat, akik cselekedni kezdenek, általában felkocolják? 🙂
Duncan Shelley
május 28, 2012 @ 00:32
thirdeye írta:
Na, az első alkalom talán, hogy 100 százalékban egyetértünk. 🙂 De vajon ki volt az a jobbéletű, aki ezt dislike-olta? :-X
Valaki azt mondta sok-sok éve (50-es évek vége), hogy az emberiség fejlődésének útjában valójában nem az elnyomó rezsimek, diktárorok, hazudozók, bankárok állnak, hanem egy óriási társadalmi réteg (az Egyesült Államokban középosztálynak hívják), ami foggal-körömmel ragaszkodik az életmódjához. Ők a katonák…
Duncan Shelley
május 25, 2012 @ 21:07
A visszaszámlálás elkezdődött.
Öveket becsatolni, szíverősítőt betölteni, fegyvert ellenőrizni, elmét fókuszba rendezni.
Most már ne menjetek el. 😎
thirdeye
május 25, 2012 @ 10:37
“Lehetséges? Elképzelhető, hogy valaki misztikus képességek nélkül, valaki, aki ember, mint te vagy én, elég jó ahhoz, hogy tegyen valamit? ”
“-A lehetetlen csupán egy nagy szó, amellyel a kis emberek dobálóznak, mert számukra könnyebb egy készen kapott világban élni, mint felfedezni magukban az erőt a változtatásra. A lehetetlen nem tény. Hanem vélemény. A lehetetlen nem kinyilvánítás. Hanem kihívás. A lehetetlen lehetőség. A lehetetlen múló pillanat. A lehetetlen nem létezik.”
Muhammad Ali .
thirdeye
május 25, 2012 @ 10:20
“Egy ember, vagy néhány ember lehet olyan jó, hogy tettei globális méretekben fejtsenek ki hatást? Lehetséges ez, vagy ez az elképzelés mindörökre a mesék birodalmába való?”
Igen , lehetséges . Volt is már példa erre . Hiszen ezeknek az embereknek a tettei nélkül már rég elpusztult volna az emberiség .
“Nyilván nem Juci néni és nem Pista bácsi az, aki felléphetne egy olyan roppant erővel szemben, amely kézben tartja a médiát, az erőszakszervezeteket, a törvényhozást, a bűnözést, a technikai fejlesztéseket és az oktatást. De mégis, kinek lenne esélye?”
De ha Juci néni , és Pista bácsi nászából születik egy olyan kimagasló tehetségű ember aki keresztbe tud tenni a rendszernek , akkor ők is hozzájárulnak ehhez . 🙂
“Lehetséges? Elképzelhető, hogy valaki misztikus képességek nélkül, valaki, aki ember, mint te vagy én, elég jó ahhoz, hogy tegyen valamit?”
Igen , lehetséges . Hiszen a rendszer hiteti el velünk , hogy olyan nehéz elbánni vele . Te és Mi mindannyian tudunk tenni az elnyomó rendszer ellen .
“Mitől függ az, hogy valaki megfutamodik a nehézségek elől, vagy szembeszáll velük?”
Attól hogy felismeri -e valaki hogy úgy sem futamodhat meg a nehézségek elől .
És hogy van-e önbizalma ahhoz hogy szembeszálljon velük . :soldier:
“Mitől függ az, hogy valaki képes talpon maradni, képes a győzelemben hinni, képes tudatosan és hatékonyan cselekedni olyan irdatlan veszéllyel szemben, melynek a puszta elképzelése is apátiába taszítja az emberiség 99 százalékát?”
Attól függ hogy rájön-e arra , hogy úgy sincs más választása . :skywalker:
thirdeye
május 25, 2012 @ 08:09
@ nev3rlive:
http://www.urgyen.eoldal.hu/cikkek/drukpa-kunli/a-vandorjogi-dala.html 🙂
thirdeye
május 25, 2012 @ 08:02
nev3rlive írta:
Bölcs sem vagyok . :-((
nev3rlive
május 25, 2012 @ 01:22
@ thirdeye:
A valódi bölcseknek két fajtája van. Az egyik öngyilkos lesz, a másik állandóan itallal bódítja szellemi képességeit.
nev3rlive
május 25, 2012 @ 01:20
A szerelem a képzelet győzelme az intelligencia felett.