Még pár nap, és megérkezünk Darawwa bácsi sátrához... Ha igaz.

Mire vezethetünk vissza egy-egy ünnepet? Valaki megszületett, valaki meghalt, valaki véghezvitt valamit, kitört egy háború, véget ért egy háború, beköszöntött egy évszak, véget ért egy évszak, felfedeztek valamit, elértek valamit, és így tovább, és így tovább.

De a történelem legeslegelső ünnepét miért tartották meg?

Talán évezredekkel az írás felbukkanása előtt ünnepeltek első alkalommal a történelemben. Milyen megfontolások állhattak mögötte? Miért döntöttek úgy egykori őseink (azaz: mi, egy régi életben), hogy a végeérhetetlenül sorjázó napok közül egyet vagy többet különleges napnak tekintenek, és elválasztanak a többi naptól?

Nekem van egy elméletem. Talán van benne logika.

Nemrég olvastam egy fantasy történetet. Nomádokról szólt, akik a végtelen pusztában éltek, egy régi, ókorias világban. Az egyik táborban valaki úgy döntött, hogy átugrik a szomszédjához, a legközelebbi, közvetlen szomszédjához, hogy megvitasson vele egy kérdést. Lóra szállt, és átlovagolt.

Hat napig tartott az út. Hat napig!

És ha a szomszéd épp nem volt otthon? Mennyi ideig várt? Egy napig? Egy hétig? Majdnem egy hétig tartott, mire átlovagolt a legközelebbi szomszédjához, könnyen megtörténhetett, hogy a szomszéd épp akkor máshol járt, és egész idő alatt nem volt otthon.

Sok évvel ezelőtt olvastam: az egyik görög filozófus elhatározta, hogy meglátogatja egykori tanítómesterét. Útnak indult. És négy hónapig gyalogolt. Négy hónapig!

És ha a mester nem volt otthon? Mennyi ideig várt? Ő maga négy hónapon keresztül gyalogolt, könnyedén előfordulhatott, hogy végül nem találkoztak, mert egyikük erre járt, a másik meg arra.

Képzeljünk el egy olyan világot, ahol nincs (mai értelemben vett) gyors közlekedési eszköz, és ahol nincs távolsági kommunikáció. Barátok, családok, rokonok, tanítók és tanítványok, ha egyszer elkerültek egymás közvetlen közeléből, meglehet, soha többé nem látták egymást.

Szerintem éppen emiatt találták ki hajdanán az ünnepet. Azok voltak a viszonyítási pontok, térben és időben.

Az ünnep volt az egyetlen biztos módja annak, hogy az emberek találkozzanak egymással. Az ünnep idején tudták, hogy mindenki ott lesz, azon a bizonyos helyen, e naptól, e másik napig, és akit keresnek, azt ott megtalálják, mert biztosan ott lesz.

Összegyűltek (mondjuk) a nomádok, évente kétszer, tudták a helyet és az időt, találkozhattak egymással, megbeszélhették, amit akartak, elmesélhették életük eseményeit, eszmét cserélhettek, kereskedhettek egymással. Tudták, hogy akkor és ott, módjuk nyílik erre.

Teljesen természetes, hogy az ilyen kiemelt alkalmakkor kitörő örömmel üdvözölték egymást, és napokon át be sem állt a szájuk, hisz annyi mindent kellett megbeszélniük. Ismeretségek, barátságok, üzleti kapcsolatok, frigyek köttettek ekkor, ezeken a kiemelt napokon.

Hajdanán, egy régi életben, a napok némelyikét jeles nappá tettük, és azt mondtuk: e napokon, itt és itt, összegyűlünk, és együtt leszünk, hogy találkozhassunk egymással, és ne kerüljük el a másikat.

Nézetem szerint, erre a gyakorlatias megfontolásra vezethetők vissza az ünnepek: találkozni akartunk a többiekkel, egy olyan világban, ahol nem létezett távolsági kommunikáció, és ahol nem létezett gyors módja az utazásnak.

Share

Commentek