Minden út vezet valahová. Vagy nem?

Ismét azonnal a közepébe, lássuk az új kérdést:

Mi a bűn?

A kérdés sokkal komolyabb annál, mint amilyennek elsőre tűnik, ugyanis nem jogi, nem tradicionális, nem filozófiai, nem vallási, nem erkölcsi vagy etikai értelemben merül fel a kérdés, hanem objektíven.

Tudjuk, vagy sejtjük, mit nevez bűnnek a jog, és van elképzelésünk arról is, hogy ezek egy része mennyire visszás, hamis és manipulatív. Az erkölcs koronként, korszakonként, érákként változik, mintha rágógumiból lenne. A hagyományokra pedig, a korabeli feljegyzések is néha másképpen emlékeznek…

Tekintsünk el az érzéseinktől, a felháborodástól, az indulatoktól, tekintsünk el a veszteségtől, a kártól, a rémülettől. Ez most mind nem számít. Ássunk mélyebbre. Nem az a kérdés, hogy mit tekintünk, vagy mit érzünk bűnnek, hanem az, hogy mi a bűn?

Létezik bűn az emberi közösségeken kívül? Létezik bűn a természetben? Létezik bűn, ami nem azért bűn, mert néhány ember megállapodott abban, hogy az? Létezik olyan bűn, ami sokkal mélyebben van a homo sapiens véleményénél?

Csak embernek lehet bűne? Állatnak nem? Egy emberfeletti lénynek? Egy istennek?

Van olyan bűn, ami hasonlóképpen működik, mint egy természeti törvény? Ha ugrom, lefelé zuhanok, mert ott a gravitáció – ha bűnt követek el (olyan bűnt), akkor ugyanilyen következetesen, ugyanilyen automatikusan történik valami, azért, mert bűnt követtem el, és ezáltal megszegtem egy természeti törvényt?

Share

Commentek