Gondoljuk újra a világot

Meghasonulás

A tükör sok mindent felfedhet.

Na, meghasonultam.

Az elmúlt hetekben a duncanshelley.com hátterében futó marketing-szoftver adatait nézegetve rá kellett jönnöm, amire itt volt az ideje: hibáztam.

Volt, amikor nagyon hajtottam az olvasottságra, a megosztásokra, a kommentekre. Az „Izland kilépett a nyugati civilizációból” és az „Elhunyt Osama bin Laden, arab színész” című cikkek több ezres megosztást értek el. A régi blogon, a „Betiltották Az elme gyilkosait” 15 ezres olvasást hozott. A korábbi blogon volt olyan cikk, amihez száznál többen szóltak hozzá. Az eredmény? Nulla.

Az elmúlt hetekben a duncanshelley.com hátterében dolgozó marketing-szoftvert nézegetve rá kellett jönnöm a hibámra. Ez a szoftver megmutatja, hányan olvastak egy cikket, hányan kattintottak rá valamire, hányan mentek át a megadott oldalra, ki honnan jött, milyen weboldalról, ki mennyi időt töltött el a blogon (stb.).

Nagyon érdekes nézni a felszínt, és összevetni a valósággal. Egy felkapott cikk általában nem hozott semmilyen eredményt, egy kevésbé felkapott pedig sokszor jelentős hatással járt.

Színtiszta megállapítások ezek, melyeket a számok pontosan mutatnak. Ha a blogomon a „Hazaszeretet árulás” cikk 349 kommentet hozott, míg a „Megjelent A félelem íze” 20-at, akkor ez azt jelenti, hogy többnyire olyanok kommentelnek, akik nem ismernek íróként és nem érdeklődnek az írásaim iránt.

66 ezer példány nem sok. Magyarországon nem annyira rossz, egy óceánnal odébb köznevetség tárgya lenne. Az aktív kommentelők száma a tagok 0,5 százalékát sem éri el. Az ok? A következetlen témaválasztás.

Most, hogy meghasonultam, felismertem a hibámat, ideje változtatnom. A cikkek nagy részét törlöm, mert nem illenek a profilba. Ha van olyan cikk, vagy olyan komment, amit szeretnétek elmenteni, akkor tegyétek, néhány napon belül a legtöbb anyagot törölni fogom.

A jövőben kizárólag egyetlen témáról írok cikkeket. Arról, amiről könyveket is.

Share

Commentek

Előző

Duncan Shelley: Vadászidény

Következő

Mitológiateremtés

  1. Petra

    Duncan Shelley írta:

    Van egy ismerősöm

    Nekem több is van.

    :heh:
    De azért sejted, hogy kire gondoltam, ugye? Először azt akartam írni, hogy a pasim, (így már gondolom, egyértelmű.) Ebből meg nekem van több, mint neked. 🙂

    Duncan Shelley írta:

    A témák, amiket felhoztam, minden esetben érdekeltek, csak azért nem írtam valamiről, hogy legyen. De ez nem jó, csak a könyvekhez kapcsolódóan érdemes írnom.

    Igen, értelek.
    Sok remek ingatlanost ismerek (!), de van közöttük egy olyan hölgy, aki isteni csokitortát tud készíteni. Egyszer ettem belőle és azóta sem találkoztam annyira finommal, úgyhogy nagyon örülnék, ha megszerezhetném a receptjét. Viszont nem ajánlanám neki, hogy tegye ki a weblapjára, hogyan készülnek a sütijei, mert nem azért látogat oda az ember, hogy a sütésről, hanem hogy az ingatlanokkal, ingatlanos hírekkel kapcsolatban olvashassa egy profi véleményét, tanácsait. Mivel jól ismerem, gyanítom, hogy milyen a politikai beállítottsága, de ha egy mód van rá, nem beszél róla, sőt kerüli a témát és hogy állást foglaljon, mert ingatlanügynökként elvárják tőle a maximális tárgyilagosságot. Egyébként barátságosnak, de nagyon konzervatívnak mondanám. Úgy is öltözködik (nem divatosan, de elegánsan és mindenekelőtt praktikusan.) Nem pökhendi, beképzelt, de céltudatos és határozott. Sokszor vidám és lelkes, de nem túl közvetlen, bratyizós. Pontos, precíz, megbízható. Azt gondolom, ilyennek kell lennie egy jó ingatlanosnak, de legalábbis ilyen imázst kell kialakítani. Hogy milyennek kell lenni Duncan Shelleynek, és miről szóljon a honlapja, arról viszont fogalmam sincs, de egy jó PR-ossal biztosan ki tudjátok okoskodni.

    Duncan Shelley írta:

    Brand szempontjából azt jobban tudom, milyen nem akarok lenni, mint azt, hogy milyen igen.

    Szerintem kiindulásnak ez már nagyon jó.

    Duncan Shelley írta:

    Amer akarok lenni, ez az igazság.

    Persze, minek is apróznánk el a célokat? 🙂

    Duncan Shelley írta:

    Nem akarok nagy szakadékot az image és a valóság között. Az image legyen a legjobb oldal, és az következetesen, átmeneti érzelmi kilengésektől, stressztől függetlenül – ezt gondolom a dologról, mert nagyon felemésztő lehet éveken át színlelni és hazudni.

    Ez bölcs.

    Duncan Shelley írta:

    Ebben az zavar meg, hogy 66 ezer példánynál nem tudom, hogyan kellene viselkednem. 6 milliónál tudom, 66 milliónál meg pláne. Ha most ugyanazt tenném, amit akkor… enyhén szólva furcsa lenne.

    Miért? Mit tennél akkor?

    Nekem kezdő ingatlanos koromban azt mondták, hogy pont ugyanúgy kell viselkedni, ha 2 és akkor is, ha 102 lakást adtál már el. Én ezt úgy abszolváltam, hogy miután 102 lakást adtam el is úgy viselkedem, mint mikor még csak 2-t. Amit látnak bennem, az a fiatal, nagyszájú, kicsit flúgos, de lelkes és segítőkész ingatlanos csaj, aki 6 éve is voltam, mikor még csak kezdtem a szakmát. Állítólag ez az oka, hogy nem nagyon sikerül nagyságrendet ugranom a teljesítményemben. A főnököm régóta noszogat, hogy változtassak a stílusomon, de ez nem olyan könnyű. Volt, amikor azt mondtam (és úgy is gondoltam), hogy ez pénz kérdése, mert egészen más hatást kelt kiszállni egy BMW-ből, mint egy buszról, Chanel kosztümben libellázni farmer helyett és Parker tollat használni szedett-vedett repi-ajándék tollak helyett, csak ezt én nem engedhetem meg magamnak. Aztán rájöttem, hogy nem a szélsőségekben kell gondolkodni, hanem meg kell találni azt az igényességi szintet, ami még nem rontja az imázst és kigazdálkodható. De ezek csak a külsőségek, ennél sokkal fontosabb a mentalitás, a hozzáállás és a viselkedés. Ez egyik sem csupán pénz kérdése.

  2. c d

    Duncan Shelley írta:

    Az nincs, de van video game open-world játékmenettel. Szabadon járhatsz-kelhetsz, mindig máshol vágnak le.

    Ó! Ide vele!

  3. Petra írta:

    Van egy ismerősöm

    Nekem több is van. 🙂

    aki úgy rémlik, hogy még régebben mondta neked, hogy sokkal fókuszáltabban kéne írnod a cikkeket. Nem kell neked mindenhez érteni és mindenhez hozzászólni, ami a világban éppen napirenden van, csak ahhoz, amiben otthon vagy, ami érdekel, ami kapcsolódik a könyveid témájához. Örülök, hogy végül magad is erre jutottál.

    Voltak néhányan, akik próbáltak orienálni ebbe az irányba, de kevés konkrétumot kaptam, a viszonypontom (kommentek, megosztások) pedig tévedésen alapult, így félrement. A témák, amiket felhoztam, minden esetben érdekeltek, csak azért nem írtam valamiről, hogy legyen. De ez nem jó, csak a könyvekhez kapcsolódóan érdemes írnom.

    Véleményem szerint Duncan Shelley már egy márka, ami azt jelenti, hogy kell lennie egy jól definiálható, minden mástól eltérő, egyedi IMÁZSának, ami ezer közül is felismerhető.

    Ebben az zavar meg, hogy 66 ezer példánynál nem tudom, hogyan kellene viselkednem. 6 milliónál tudom, 66 milliónál meg pláne. Ha most ugyanazt tenném, amit akkor… enyhén szólva furcsa lenne.

    Nem tudom, milyen most a trend, de azt igen, hogy ez az imázs (aminek az alapja egy jó karakter) nem lehet túl szélsőséges, mert az szűkíti a célcsoportot és hétköznapi sem, mert az senkit nem érdekel

    “Ha celeb leszek, öljetek meg!” 😀 Brand szempontjából azt jobban tudom, milyen nem akarok lenni, mint azt, hogy milyen igen.

    Ettől függetlenül az ember mögötte lehet kicsit másmilyen, ezért előfordulhat, hogy néha kiesik a szerepéből és írhat olyanokat, amiket később megbán és helyesbít, amitől tulajdonképpen még szimpatikus is, de minél jobban összhangban van a kettő (az imázs és az valóság), annál jobb.

    Olyat még nem írtam, amit megbántam, de olyat már igen, párat, nem Duncan néven, amire messze nem lennék büszke. Nem akarok nagy szakadékot az image és a valóság között. Az image legyen a legjobb oldal, és az következetesen, átmeneti érzelmi kilengésektől, stressztől függetlenül – ezt gondolom a dologról, mert nagyon felemésztő lehet éveken át színlelni és hazudni.

    Tekinthetsz rá úgy, mint egy színész, akinek a feladata eljátszani ezt a szerepet és tekinthetsz rá úgy, mint egy célra, amit kijelöltél magadnak és elkezdheted abba az irányba fejleszteni a személyiségedet.

    Amer akarok lenni, ez az igazság. 🙂

    Nem meghasonulás ez (gondolom most nem borult fel a lelki egyensúlyod)

    Nem, a cím szarkasztikus akart lenni.

  4. c d írta:

    Kár, hogy nincs félelemíze ebook, azt tudnám olvasni

    Az nincs, de van video game open-world játékmenettel. Szabadon járhatsz-kelhetsz, mindig máshol vágnak le. 🙂

  5. Nietz-senki írta:

    mégsem értem, hogy miért valami pánik-szerű verseny-elv mentén vannak ezek a lényeges (fontos) témák lefolytatva

    Nincs semmilyen pánik. Némileg önhitten úgy gondoltam, hogy szó nélkül nem törölnék le 80-100 cikket és vagy tízezer kommentet. Ezért jelentettem be, és ezért így, észrevehetően. Nem a részvétel, hanem a győzelem a fontos. Mi más? 🙂

  6. Petra

    Van egy ismerősöm, aki úgy rémlik, hogy még régebben mondta neked, hogy sokkal fókuszáltabban kéne írnod a cikkeket. Nem kell neked mindenhez érteni és mindenhez hozzászólni, ami a világban éppen napirenden van, csak ahhoz, amiben otthon vagy, ami érdekel, ami kapcsolódik a könyveid témájához. Örülök, hogy végül magad is erre jutottál.

    Véleményem szerint Duncan Shelley már egy márka, ami azt jelenti, hogy kell lennie egy jól definiálható, minden mástól eltérő, egyedi IMÁZSának, ami ezer közül is felismerhető. A PR-ban ezt nevezik arculatnak. Ezt tudatosan és következetesen kell építeni. Nem tudom, milyen most a trend, de azt igen, hogy ez az imázs (aminek az alapja egy jó karakter) nem lehet túl szélsőséges, mert az szűkíti a célcsoportot és hétköznapi sem, mert az senkit nem érdekel.

    Ettől függetlenül az ember mögötte lehet kicsit másmilyen, ezért előfordulhat, hogy néha kiesik a szerepéből és írhat olyanokat, amiket később megbán és helyesbít, amitől tulajdonképpen még szimpatikus is, de minél jobban összhangban van a kettő (az imázs és az valóság), annál jobb. Ez nem egyszerű játék. Tekinthetsz rá úgy, mint egy színész, akinek a feladata eljátszani ezt a szerepet és tekinthetsz rá úgy, mint egy célra, amit kijelöltél magadnak és elkezdheted abba az irányba fejleszteni a személyiségedet.

    Egyébként nekem egyik cikked sem tűnt vállalhatatlannak (mondjuk engem nehéz megbotránkoztatni), de ha valamelyik jó, csak épp nem illik bele a rólad kialakítani kívánt képbe, akkor tényleg ne szerepeljen a hivatalos weboldalon.

    Nem meghasonulás ez (gondolom most nem borult fel a lelki egyensúlyod), csak egy felismerés, amitől megváltozott a nézőpontod. Amit most elsajátítottál az a profi hozzáállás. Minden elismerésem hozzá.

Vélemény, hozzászólás?

Köszönjük WordPress & A sablon szerzője: Anders Norén