Látjátok? Biztos?

Ezt a képet a Facebookon találtam. Összességében több ezren osztották meg, és sokan sokféle nyelven fűzték hozzá gondolataikat. Igaz, nem olvastam el az összes kommentet, de amikbe belenéztem, azok mind ugyanazt mondták.

Kíváncsi vagyok a véleményetekre. A későbbiekben kibővítem a cikket, és hozzáteszem a saját gondolataimat.

Ja, igen: a cikk címe fontos!

Jöjjön akkor a cikk kiegészítése!

Valóban érdekes lenne felkutatnotok a képet a Facebookon, hogy lássátok, milyen hozzászólásokat kapott. Egyetlen kép, ami több ezer olyan kommentet váltott ki, melyek egyetértettek volna az Egyesült Államok népének hátrányos megkülönböztetésével, megtámadásával, lerohanásával, kiirtásával. Mindez egyetlen kép miatt…

Néhány gyors és alapvető felvetés, melyeken úgy tűnik, senki nem gondolkodott el.

EGY. Az első, ami megfogott a képpel kapcsolatban, hogy milyen elképesztően művelt emberek forgolódnak a közösségi portálokon! A jobb oldali oszlopban felsorolt 51 tétel mindegyikéről fejből és legmélyebb álmukból ébresztve is kapásból kiselőadást tudnának produkálni, kitérve benne az adott ország és időszak teljes hátterére, politikai berendezkedésére, gazdaságára, belső állapotaira, az USA beavatkozásának hátterére, a történések pontos menetére a kezdetektől a befejezésig, a bekövetkező változásokra, az ország politikájára, gazdaságára nézve, a lakosság életére nézve. Remegő kézzel merem csak leütni a billentyűket, amikor azt írom, hogy én semmit sem tudok például „Guatemala 1954’, „Tibet 1955-70”, „Dominican Republic 1961”, vagy „Angola 1980” tételekről.

Az egyik, ami nem hagy nyugodni, az a „Dominican Republic 1961”, nézzük, mi az első, amit találok róla a neten:

„A Dominikai Köztársaság diktátora Rafael Leonidas Trujillo volt 1930-tól 1961-es meggyilkolásáig. Vaskézzel uralkodott, mindenféle ellenzéket üldözött. Uralma alatt számottevő gazdasági fejlődés következett be, de ennek hasznát a diktátor és rezsimjének támogatói fölözték le. Sok várost és tartományt családtagjairól nevezett át, beleértve a fővárost, Santo Domingót, aminek új neve Ciudad Trujillo (Trujillóváros) lett.

1937-ben Trujillo (aki maga is negyedrészt haiti eredetű volt), parancsot adott a hadseregnek, hogy a határ dominikai oldalán gyilkoljanak le minden haitit. Ennek az eseménynek neve: petrezselyem-mészárlás, illetve magában Dominikában El Corte (mészárlás). 1937. október 2-ának éjszakájától október 8-áig, nagyjából öt nap alatt különböző becslések szerint 17 000-35 000 haitit öltek meg. Bozótvágó késekkel fejezték le őket. Trujillo katonái minden sötét bőrű embert felszólítottak, hogy mondja ki a perejil (petrezselyem) szót. A haitiak, akik franciául vagy haiti kreol nyelven beszéltek, a szó „r” hangját másképp ejtették, mint a spanyol anyanyelvűek. A Trujillo által vezetett dominikai kormányt hosszú ideig támogatta Amerika, a katolikus egyház és a dominikai elit; a dominikai politikai ellenzék és 17 000 haiti halála után, Trujillót 1961. május 30-án Santo Domingóban gyilkolták meg.”

KETTŐ. Mindenki tudja, hogyan működik az amerikai demokrácia. Itt van például ennek a nagyszerű Trujillo-nak a meggyilkolása. Az Egyesült Államokban közreadtak minden róla szóló anyagot, csupa helytálló, igaz, bizonyított tényt, hiteles fényképeket, filmfelvételeket, jegyzőkönyvezet tanúvallomásokat, kétségbevonhatatlan kémjelentéseket (stb.), a felnőtt korú lakosság hosszú időn át elmélkedett, hümmögött és hammogott a dolog felett, senki nem próbált érzelmileg manipulálni senkit, majd meghozták a döntést: sajnos szegény légynek sem ártó Trujillo-t meg kell gyilkolni. Az elnök, a katonai és kémvezetés sajnálatát fejezte ki a döntés miatt, de kezük meg volt kötve, mivel a nép megszavazta. Ezt követően végrehajtották az emberiség elleni gaztettet. Nem tehettek mást, mivel a nép a tényszerű információk alapján döntött, és demokráciában a nép akarata a legfontosabb, még akkor is, ha a nép gonosz.

Ha netalán mégsem így működne az amerikai demokrácia, a népet manipulálják, vagy valótlan információkkal tömik, vagy nagyívben tesznek a véleményére, úgy a borzalmas, soha jóvá nem tehető gonosztettért csak és kizárólag azok felelősek, akiknek közük volt hozzá. Ebből következően válogatás nélkül, „Trujillo-ért!” felkiáltással amerikaiakat ölni valaki olyan tetteiért, akikről még csak nem is hallottak, véleményem szerint nem helyes.

HÁROM. A kép manipulációjaként hozhatjuk fel a katonai lehetőségek figyelmen kívül hagyását. Iránnak vajon volt-e katonailag lehetősége arra, hogy támadást intézzen az Egyesült Államok ellen? Volt-e valaha is katonai lehetősége arra, hogy a közvetlen szomszédjain kívül bárki ellen hadjáratot viseljen? A második világháború óta mostanáig, volt-e lehetősége betörni Afrikába, Európába vagy Ázsiába? Vajon van-e lehetősége megszállni Ausztráliát vagy Amerikát? Tovább folytatva az eszmefuttatást: vajon Irán megtámadott-e minden olyan országot, amit földrajzilag elérhetett, és amely nem volt nála sokkal erősebb (önmagában vagy a szövetségesei által)?

NÉGY. Vajon a táblázat készítője készített-e olyan táblázatot is, amely az ország határain belüli állapotokról szól, a rémuralomról, a terrorról, kiterjedt kínzásokról, tömeges kivégzésekről, gázosításról, a katonaság lakossággal szembeni kegyetlenkedéseiről, a titkosrendőrség senki által nem ellenőrzött tébolyáról, nőgyűlöletről, a vallásszabadság lenullázásáról, az emberi jogok összes pontjának megszegéséről? Gondolom, hogy ilyen táblázatot nem csinált. Nem is elítélésből mondom, mert hát valamiből meg kell élni.

Ha nagyon akarnánk, találhatnánk még néhány pontot. A lényeg már így is látható. A manipuláció lényege az, hogy elhitetik az emberekkel: nem kell többet tudniuk ahhoz, hogy döntsenek.

Jó, hogy Magyarország tagja a NATO-nak? Jó, hogy Magyarország tagja az EU-nak? Én nem tudom. Nincs elegendő információm a döntéshez, ellenőrizni pedig leginkább egyik infót sem tudom, tehát sem jogom, sem lehetőségem nincs a véleményalkotásra. Egyszerűen azért nem, mert esélyem sincs jól dönteni. Odatenni egy X-et az Igen vagy a Nem mellé, ami mögé majd elbújnak a valódi felelősök, számomra nem különösebben vonzó.

Andan úgy mesélte, hogy először is fognak egy hazugságot, amit nemigen hinne el senki. Ezt a hazugságot körbeveszik egy érvrendszerrel, amit ideológiának neveznek.

– Bombázzuk szét a Wrangel-szigetet!

– Az hol a francban van?

– Valahol ott Grönlandnál.

– Miért kell szétbombázni?

– Mert ott mindenki gonosz!

– Honnan veszed?

– Mondta a papi!

– Hú, vazze…

Látható, hogy ez így nem működik. Kell egy érvrendszer, sok általánosítás, és egyre többen fogják azt hinni, hogy eleget tudnak a szigetről, a lakóiról és a helyzetről ahhoz, hogy döntést hozhassanak az életükről. Miközben ténylegesen SEMMIT nem tudnak.

Mindenki felelős azért, amit ő maga megtett. Azért, amit nem tett meg, azért, amivel nem értett egyet, azért, amiről semmit sem tudott, nem felelős.

A fentiek miatt nem értek egyet azzal, hogy bármelyik ország ellen háborút indítsanak, mert a háború elsősorban a lakosságot érinti, és nem a lakosság a felelős.

Azzal sem értek egyet, hogy éretlen, indulatos, manipulálható embereknek joga legyen nyilvánosan véleményt nyilvánítani, de legfőképpen azzal nem értek egyet, hogy bármilyen mások életét érintő kérdésben döntést hozhassanak.

(Ha a fenti gondolatok miatt valaki úgy érezné, hogy bármiféle problémám van az iráni néppel, akkor szeretném tudatni vele, hogy téved. Másodkézből (!!!) származó, tehát komolyan nem vehető információim szerint vezetőik több hibás döntést is hoztak az elmúlt évtizedekben, de ezekért csak és kizárólag azokat a vezetőket teszem felelőssé, és nem hibáztatom az irániakat, már csak azért sem, mert e döntések következményeit elsősorban ők maguk szenvedték meg.)

Share

Commentek