Gondoljuk újra a világot

Hazaszeretet és reinkarnáció

Úgy negyven évvel ezelőtt megszülettem, újra a Földön, egy Magyarország nevű közigazgatási zóna határain belül. A helyi és nemzetközi jog születésem okán magyarnak tekint. Gyerekkoromtól kezdve azt tanították nekem, hogy magyarnak lenni sokat jelent, ez egyfajta kiválasztottsági státusz, és mások, akik máshol születtek, csak másodrendűek velem összevetve. Az amerikaiak például hozzám képest senkik, hiszen ők nem magyarok.

Mostani életem előtt egy Amerikai Egyesült Államok nevű közigazgatási zóna határain belül láttam meg a napvilágot. A helyi és nemzetközi törvények értelmében amerikai lettem. Gyerekkoromtól fogva azt tanították nekem, hogy amerikainak lenni sokat számít, ez egyfajta kiválasztottsági státusz, különb vagyok azoknál, akik más közigazgatási zónákon belül születtek, és ők mindössze másodrendűek hozzám képest. Az angolok például jelentéktelen senkik az amerikaiakkal összevetve.

Amerikai életem előtt egy Anglia nevű közigazgatási zónában születtem. A helyi és nemzetközi törvények ezen az alapon angolnak tartottak. Gyerekként már azt tanultam, hogy angolnak lenni fontos, ez az igazi kiválasztott státusz, én vagyok a nagymenő, és mások említésre sem méltó senkik az angolokkal összehasonlítva. Az amerikaiak például gyakorlatilag vadállatok.

Az angol életem előtt egy Amerikai Egyesült Államok nevű közigazgatási zónában születtem, a helyi és nemzetközi jog szerint amerikai lettem, bár voltak, akik hazám létjogosultságát kétségbe vonták. Gyerekkoromtól fogva azt tanultam, hogy az amerikainak lenni nagyszerű és csodálatos dolog, felér Isten áldásával, én vagyok a legnagyobb, és mindenki, aki más közigazgatási zónákban született, velem összehasonlítva egy nulla. A perzsák például egész egyszerűen senkik.

Az amerikai életem előtti inkarnációkról nem sokat tudok, de 1000 táján a Perzsa Birodalom közigazgatási határain belül születtem meg, ezzel perzsa lettem, egy nagy múltú birodalom polgára, igazi kiválasztott, mert csak a legjobbak lehetnek perzsák. Azt is megtanultam már gyerekként, hogy akik más zónákban születtek, azok nevetséges félemberek csupán.

Na, kezdek összezavarodni (meg az elérhető emlékeim is elfogytak).

Most magyar vagyok, mert Magyarországon születtem, azaz én vagyok a csúcs. De ezelőtt amerikai voltam, és akkor voltam a csúcs. Azelőtt meg angol, és akkor voltam kiválasztott. Azelőtt is amerikai, és nagymenő voltam. Aztán régebben meg perzsa, és akkor voltam az evolúció legtetején… Már tényleg nem tudom követni.

Ebben az életemben azt tanították nekem, hogy csak és kizárólag születésem miatt én vagyok az emberiség csúcsa, a legtökéletesebb, a legnagyszerűbb, a legkiválasztottabb, Isten egyetlen igaz gyermeke, és mindenki más, aki nem ebben az országban született, semmi, senki, hulladék, értéktelen, a természet groteszk tréfája csupán. Oké, ez világos. De minden életemben, minden országban ugyanezt mondták nekem!

Akkor most mi az igazság?

Születésem miatt mikor vagyok én az istencsászár, és mikor vagyok én a senki?

Vagy talán… máshol van az igazság? A lélek maga a kétszínűség, vagy a kétszínűség kvintesszenciája? A léleknek annyira nincs már önbizalma, hogy ilyen baromságokból kell valami kis tartást összekaparnia?

A kiválasztottság-kultusz tönkretesz, elpusztít, elvakít, falakat állít és ellenségképeket gyárt. Az ilyesmi néhány ember bankszámláján kívül semmire nem lehet pozitív hatással.

Nincs természetesebb államképződmény, mint a népek olvasztótégelye, mert senki sem magyar vagy német vagy kínai minden életében. Ha csak az elérhető emlékeimet nézem, akkor én egy magyar-amerikai-angol-pezsa vagyok. Mit kellene nekem ezzel kezdenem?

Félretéve a politikai maszlagot, én a következőkre jutottam:

Az, hogy valaki hová születik, semmit nem tesz hozzá, és semmit nem vesz el belőle. A származás, a születés és az állampolgárság nem értékmérő.

Ha én magyar vagyok, és kitör egy magyar-dán háború, akkor a magyarok mellett állok, a dánokkal szemben. Ha dán vagyok, akkor a dánok mellett állok, a magyarokkal szemben. Ha pedig lélek vagyok, akkor a háborúval magával állok szemben. Ez a különbség.

Share

Commentek

Előző

Duncan Shelley: Az ellenállás

Következő

Az emberiség számai

  1. balisto

    Duncan Shelley írta:

    A cseh rendőrség romaellenes tüntetőkkel csapott össze a szombaton Ostravában. A rendőrök több mint hatvanat rasszista tüntetőt tartóztattak le.
    Az észak-morvaországi iparvárosban beszámolók szerint több mint ezren voltak a szélsőséges felvonuláson, amelyet a Cseh Oroszlánok elnevezésű csoport hirdetett meg, “Fékezzük meg a rasszista támadásokat” címmel. A résztvevők petíciót írtak alá, a “tisztességes cseh polgárok jogainak védelmében”.
    http://www.origo.hu/nagyvilag/20130824-romaellenes-tuntetesek-voltak-csehorszagban.html
    Na, mit gondoltok?

    Jol ertem? Vedik a romakat?
    Ja??
    Ott is?
    Bar ott biztosan rendesek es dolgoznak es nem lopnak, es nem hazudoznak, es nem kivanjak felebarataik tulajdonat, egyebet, meg nem rendetlenkednek.

  2. aelod

    Duncan Shelley írta:

    A cseh rendőrség romaellenes tüntetőkkel csapott össze a szombaton Ostravában. A rendőrök több mint hatvanat rasszista tüntetőt tartóztattak le.

    Az észak-morvaországi iparvárosban beszámolók szerint több mint ezren voltak a szélsőséges felvonuláson, amelyet a Cseh Oroszlánok elnevezésű csoport hirdetett meg, “Fékezzük meg a rasszista támadásokat” címmel. A résztvevők petíciót írtak alá, a “tisztességes cseh polgárok jogainak védelmében”.

    http://www.origo.hu/nagyvilag/20130824-romaellenes-tuntetesek-voltak-csehorszagban.html

    Na, mit gondoltok?

    Én azt, hogy az ottani cigánykérdés sokkal súlyosabb mint nálunk. Bár itthon is elég elszomorító a helyzet (napi szinten történnek személy és vagyon elleni bűncselekmények) amiknek a kimenetele sok esetben halálos.

    Nem integrálni kell őket hanem megnevelni. Azokat a fiatal cigánygyerekeket akik rossz körülmények közt élnek kiemelni a deviáns putriból és felnevelni állami intézményekben ,hogy kiszakadjanak abból a közegből ahol csak erőszakot és élősködést látnak mintaként.
    Mert a felnőtt tehet róla hogy nő fel egy kisgyerek.
    Bár mondják azt is, hogy kutyából nem lesz szalonna….

Vélemény, hozzászólás?

Köszönjük WordPress & A sablon szerzője: Anders Norén