Gondoljuk újra a világot

Az a bizonyos másnap

Hát... isten veled!

Ez a cikk az előző (A civilizáció két titka) folytatása. Amikor az előzőt írtam, nem terveztem második részt, de az egyik komment elgondolkodtatott. Mielőtt belevágnék, röviden az előző cikk két elméletéről:

EGY: A civilizáció olyan mintát követ, amely törvényszerűen elvezet a pusztulásához.

KETTŐ: Néhány közösség tudatosan leszakadt a civilizáció történelmi nyomvonaláról.

Ebben a cikkben a kettesszámú elmélet egyik aspektusában fogok elmélyedni.

Lehetséges, hogy több titkostársaság él másik történelmi nyomvonalon, mint mi. Ezek némelyike hallgat, csendben éli a saját nagyon más életét, minket pedig érdektelenül figyel, vagy csupán nem vesz rólunk tudomást. Némelyik hatalmat gyakorolhat az életünk felett, irányító tényezőként fellépve a történelem folyamán. Az is előfordulhat, hogy néhány ilyen társaság háborút vív vagy vívott egymással.

A napi politika, a hosszú távú politika és a filmek által bennünk kialakuló cinizmus azonban egyre több kételyt hoz fel ezen elmélettel szemben, ahogyan elkezdünk egyre jobban belegondolni.

Volt egy régebbi cikkem, ezen az oldalon jelent meg, Politikai felelősség a címe. A cikk azóta önálló életet kezdett élni, pontosabban annak egyik gondolata: „A felelősséghez három tényező megléte szükséges: személyes érintettségből fakadó szándék, cél, és távolba látás. Ezzel szemben, a személyes érintettség hiánya, a cél hiánya (illetve önző szintre redukált volta) és a szűklátókörűség kizárja a felelősséget.

A fentebb felsorolt országok kormányainak felelősen kellene politizálniuk, hogy kijuttassák országaikat, népeiket a veszélyből. Ennek azonban nincs nyoma. Ez természetesen érthető, hiszen az egész ott kezdődik, hogy a kormányok tagjai személyesen nem érintettek a válságban vagy a gazdasági összeomlásban.

Lényegtelen, hogy mi történik ezekben az országokban, nem számít, hogy hány ember megy tönkre, milyen fokú szegénység köszönt be, hányan kerülnek az utcára, és a lakosság mekkora százaléka hal éhen. Bármi történjék is ezekben az országokban, kormányukat az nem érinti: vezetőik, akik a bajt okozták, a legteljesebb védettségben, biztonságban, luxus körülmények között élik meg a válságot vagy az összeomlást. Ebből következően, nekik mindegy.”

Ha felidézzük a világvége-filmes élményeinket, azokban is rendre felbukkan ez az elem: a vezetők átmentése. Jön a világvége, zuhan az aszteroida, az üstökös, repülnek a rakéták, terjed a gyógyíthatatlan járvány, két kilométer magas vízoszlop tart a szárazföld felé… és mi történik? Az uralkodók, az államfők, a miniszterek, a vezérkari főnökök a családjaikkal menekülnek, a létező legbiztonságosabb bunkerbe.

Ha veszünk egy államfőt, annak segédeit, szárnysegédeit, minisztereit, rendőri, katonai, hírszerzési vezetőit, akkor ez még egy kisebb állam esetében is legalább 30 fő. Ehhez jönnek a családjaik, amire számoljunk átlagban 2 főt. Ez már 90 ember. Ha őket mentik, akkor a működésükhöz további emberekre lesz szükség: titkárok, titkárnők, testőrök, szakácsok, hírszerzők, katonák, rendőrök… Hány ember is ez? Kétszáz? Háromszáz? Ötszáz? Vagy több? Mennyi?

Kínálja magát a kérdés: mekkora az a bunker, amiben elfér csak 1 olyan ember, aki tud valamit csinálni egy olyan összeomlott világban, amiben nincs politika, nincs gazdaság, nincs média, nincs kit elnyomni, megfélemlíteni, megverni, lecsukni vagy megölni?

Tételezzük fel, hogy eljön az a bizonyos nap, a civilizáció gránittömbje kártyavárnak bizonyul, és összeomlik. Ez a sok-sok kiváló ember elbújik, biztonságban, luxus körülmények között átvészelik az összeomlás rendkívül veszélyes időszakát, hónapjait, elmélyülten szunyókálnak, kihasználják a moziszoba nyújtotta előnyöket, pókeroznak, felelevenítik a régi szép időket, miegymás. Azután előjönnek. És mit fognak tenni? Hogyan tovább? Egyikük sem ért semmihez, ami értékes egy összeomlott világban.

Tételezzük fel, hogy van egy hercegünk, akinek közvetlen védelmét egy 50 fős elitosztag látja el. Éjjel-nappal. Ez az osztag valóban elit, minden tagja alkalmas posztja betöltésére, magasan képzett, kiválóan felszerelt, mentálisan és fizikailag csúcsformában lévő szakember. Védik, őrzik, szolgálják az uralkodót. Szolgálatukért cserébe igen szép fizetést kapnak, továbbá olyan kiváltságokat, melyek a törvények fölé emelik őket.

Felvirrad azonban az a nap, a civilizáció összeroskad. Mi lesz ebből? Nos, ez az elitosztag védi az uralkodót. Ám egyszer felébrednek. Ezt nevezhetjük morális válságnak is. Védik az uralkodót, egy olyan világban, amiben az uralkodónak semmilyen hatalma nincs, semmiféle befolyással nem bír az események felett. Más szavakkal: a szolgálatért nem tud adni semmit. A részleteket a fantáziátokra bízom, elég annyi, hogy az elitosztag nem fog tovább szolgálni egy koloncot.

Mindezen fejtegetések után azt gondolom, logikusan jelenthetem ki, hogy amennyiben a kettesszámú elmélet igaz, és vannak olyan közösségek, melyek felkészülten várták az összeomlást, és azt követően lecsatlakoztak a civilizáció történelmi nyomvonaláról, biztosan nem állami, politikai, gazdasági, rendőri, katonai, hírszerzési jellegű kezdeményezések.

Ezek a túlélő csoportok magánkezdeményezések. Olyan emberek egyedi, privát projektjei, akik célszerűségben, szükségszerűségben, megtérülésben gondolkodnak. Ezeket a csoportokat nem politikusok, bankárok, katonák, rendőrök, kémek, professzorok, elméleti szakértők alkotják.

Egy Kunoichi Klán fennmarad akkor is, ha a civilizáció összedől. Egy kormány biztosan nem.

Mi a véleményetek ezekről a felvetésekről?

Share

Commentek

Előző

A civilizáció két titka

Következő

OFF Topik – Sport

  1. Nietz-senki

    Duncan Shelley írta:

    Ha valaki tesz valami általa fontosnak vélt dolgot; vagy valóban érdekli valami; Az – szerinted – foglalkozik az éhséggel? Kis-teljesítményű ember vagyok, mégis hajlamos vagyok azt mondani: nagyon sokat kibír az ember! Sokkal többet, mint az általánosan hangoztatott.
    Nem biztos, hogy értelek.

    Azért én mindekinek – Neked is – azt kívánom előbb érkkezzen meg az értés, mint az a helyzet, melyben: kénytelenek leszünk ezt megérteni (tapasztalva)!

    Duncan Shelley írta:

    Mind igényeink és a szükségszerűségek is túl mutatnak szükségleteinken. Huszon-évesen rendkívüli módon felháborított egyik nagybátyám “közmondása”: Mert az élet semmi más, csak jó evés és jó ivás. Aki ilyet elhisz – Az kikapcsolta embert.

    A testnek kell, ami kell. A lélek számára ezen feltételek biztosítása pitiáner semmiség kell legyen. Nem kell túl sokat odafigyelni rá.

    De pontosan erre kell figyelni! Hogy a testnek jóval kevesebb is elég – tehát lelki hiányérzeteinket átvezetjük a testben való kiélés anyagi-fizikai területére! Azt amit érzelmi síkon kellene valahogy megtalálni és rendezni!
    Nem árt tudni a lélek az élvező is, meg a szenvedő is. Hasonlóan, mint az érzékszervek és az agy! Az érzékszervek csak közvetítik az érzeteket az agynak. A test is egy ilyen eszköze a léleknek.

    Duncan Shelley írta:

    a jólét betegíti a testet (a mozgás gyógyítja).

    A jólét betegíti a testet? Ezzel biztosan nem értek egyet.

    Kérdezz meg azért másokat is! Szép számmal lesznek olyanok, akik ezt beismerik. Sokkal- inkább a szokásokon (beidegződéseken) nehéz változtatni.

    Duncan Shelley írta:

    Ahhoz, hogy megértsük sorsunkat, meg kell ismerni az embert – ehhez kell meditáció!

    Nem, ehhez megfigyelés, elmélet, megfigyelés, vagyis kutatás kell.

    De bizony, az egyénnek meditáció is kell hozzá. A sors nem független az egyén természetétől; csak azzal együtt lehet jól megérteni. Azért kérdezz meg egy pszichológust is! Ahhoz, hogy megismerjük magunkat az általános emberi természet megismerésén, megértésén keresztül jutunk el. Ez nem olyan könnyen elemezhető, mint a test.
    De hasonlatos, mint a homeopátiának az orvoslásban történő állásfoglalása: Nem a betegséget kell gyógyítani, hanem az embert! Ismerni kell hozzá az embert (típus, lelki-alkat, temperamentum)! Ezt lassan az elfogadott orvostudomány is beismeri, csak alakalmazása – legalább – új tudást és plusz időt igényel.

    Duncan Shelley írta:

    A társadalmi szellem képtelen megismerni az ember valódi természetét.
    Nem lehet bizonyítani!

    Miről van szó? Mit nem lehet bizonyítani?

    Az ember valódi természetét!

  2. szabroy írta:

    Egy olyan meretu termeszeti katasztrofa, ami tobb evtizedre bunkerba zarja a (szerencses) tuleloket, valoszinuleg az emberi faj veget is jelentene.

    Milyen értelemben jelentené a végét?

    Gondolom, egy monumentalis bunkerban nehany ezer ember elferne, megoldott lehet az elelmiszer, a viz, a levegoellatas, de lenyegeben minden csak a keszletek feleleserol szolna.
    Meg ha eleinte minden siman megy is, elobb-utobb alkatreszhiany lep fel, elobb-utobb a nuklearis eromuvet is ujra kell tolteni, a radioaktiv hulladekot is tarolni kell, stb. A szamitogepek tonkremennek, az elektronikusan tarolt adatok az emberiseg tudasarol a semmibe vesznek. A mesterseges elelmiszerek, es a bezartsag pszihes hatasai mind vegzetesek lehetnek hosszu tavon.

    Egy bunkerben lehetnek telepek is, ahol termesztenek, tenyésztenek, lehetnek kutak, amikből jön a víz, a vízből akár a levegő is. Lehetnek gyártósorok, kicsiben. Megfelelő tudással és képességgel két kézzel elindulva újra lehet építeni a civilizációt, eszköz nélkül. Megfelelő sorrend kell ehhez. A bezártság pszichés hatásai lelkialkatól függ, meg attól, hogy mivel akarják kezelni.

    Lelkeszek, akik tartjak a hitet az emberben

    Szerinted van olyan lelkész, aki tartani tudná a hitet Don Francesco-ban vagy Greatben? Én békés ember vagyok, de ha valaki 76. napja duruzsolja a fülembe, hogy Ezékiel 4.24, akkor én is átgondolom a lehetőségeket. Kinek mi válik be.

    ha rajtuk mulik a civilizacio ujranepesitese, akkor ki fog halni az emberiseg, ami a szeretett bolygonk reszerol oriasi szerencse.

    Nem tudom, honnan jön az a gondolat, hogy ez a bolygó értékesebb az életnél, vagy hogy miután egymilliárd éven át üstökösök bombázták, pár zacskó elpusztíthatja, de mindkettő téves.

    Egy ilyen helyzetben szinte lehetetlen lenne a feltetlen bizalom egy vezetovel szemben, csak kokemeny diktaturaban iranyithatna egy hozzaerto szemely, de altalaban nem azok kezeben van a hatalom.

    Kevés igazi vezetőt láttunk, de vannak olyanok is.

  3. Nietz-senki írta:

    Kedves Shelley!

    Shelley nem kedves, de Duncan néha az.

    Azért jó volna tudni, hogy akik itt beregisztrálnak, Azok komolyan össze akarják dugni a “buksit”

    Ilyen erkölcstelenségekről szó sem lehet!

    Pontosabban Te mit akarsz?

    Csak a szokásost.
    http://www.youtube.com/watch?v=VkTw5R6HbTc&feature=results_main&playnext=1&list=PL891523484A61F6D4

    http://www.autoshatterkepek.info/wp-content/uploads/2011/01/aston-martin-vanquish.jpg

    http://luxus.utazas.hu/wp-content/gallery/37m/luxus-yacht-37m-12.jpg

    http://infidelsarecool.com/wp-content/uploads/liberal_fascism_best_seller.jpg

    Ha ezek megvannak, esetleg a világbéke is érdekelhet.

    Ha valaki tesz valami általa fontosnak vélt dolgot; vagy valóban érdekli valami; Az – szerinted – foglalkozik az éhséggel? Kis-teljesítményű ember vagyok, mégis hajlamos vagyok azt mondani: nagyon sokat kibír az ember! Sokkal többet, mint az általánosan hangoztatott.

    Nem biztos, hogy értelek. Egy idő után biztosan számít. Az kétségtelen, hogy az ember elég kemény volt, lásd felfedezők, pionirok, miegymás, aztán jöttek a pszichológusok, hogy megbeszéljék, és állítólag valaki örökre tönkrement, mert három hónapos korában látta az anyukáját.

    Mind igényeink és a szükségszerűségek is túl mutatnak szükségleteinken. Huszon-évesen rendkívüli módon felháborított egyik nagybátyám “közmondása”: Mert az élet semmi más, csak jó evés és jó ivás. Aki ilyet elhisz – Az kikapcsolta embert.

    A testnek kell, ami kell. A lélek számára ezen feltételek biztosítása pitiáner semmiség kell legyen. Nem kell túl sokat odafigyelni rá.

    Ez esetben a test sem fontos – hisz a jólét betegíti a testet (a mozgás gyógyítja).

    A jólét betegíti a testet? ?:-) Ezzel biztosan nem értek egyet. Olyan jó lenne, ha lenne egy jó szakácsom, aki minden étkezésnél elém teszi a fínom katogén-kólát, a csodálatos katogén-sütiket meg a többit, amik szintén elbűvölőek. 🙂

    Ahhoz, hogy megértsük sorsunkat, meg kell ismerni az embert – ehhez kell meditáció!

    Nem, ehhez megfigyelés, elmélet, megfigyelés, vagyis kutatás kell.

    A társadalmi szellem képtelen megismerni az ember valódi természetét.
    Nem lehet bizonyítani!

    Miről van szó? Mit nem lehet bizonyítani?

  4. Nietz-senki

    @ Gabi:
    Minden fejlődés (de akár változás is), ami köröttünk megmutatkozik visszahat a lelkünkre. A technikai fejlődés nagy csalóka – nagyon egyszerűen, összességében helyzetünkön is ront és fizikai- akarati kondíciónkon is. Nagyon kevés ember, aki megfelelő mértékben és módon alkalmazza.
    A morális fejlődés nagyon fontos, ami bennünk zajlik – nem amit kívülről mondanak meg (erkölcs). Mondjuk úgy az erény sokkal fontosabb (mint az erkölcs). Hisz érettség hiányában az ember szembe szegül a legjobb szándékkal is (ami kívülről érkezik) – lásd a kereszténység “iszapbirkózását” korunk szellemével. Az Atya princípiumához kötött óriás-szervezetnek is előnyére válik, ha beismeri; hogy az emberi fejlődés nem maradhat pusztán az “ősök fejlődési- és értékrendjén” belül. Talán épp ők nem értették meg Jézust. Bárkinek előnyére válhat, ha ismeri a kereszténység (vallási) fejlődésének mérföldköveit; de senkinek sem használ, ha oda-láncolja magát valamelyikhez is.
    Sokáig élt bennem az a dilemma; hogy ha nem állok kellő erkölcsi magaslaton nem ismerhetek meg magasabb-rendű igazságokat. Ha pedig nem ismerek meg magasabb-rendű igazságokat – képtelen vagyok jobb emberré válni (mint Nietzsche). Erre azt mondhatom, hogy nagyon apró léptékkel (mint a lépések: jobb, bal, jobb, bal) lehet ezt gyakorolni saját életünk tapasztalati konzekvenciája által (minden apró megértést követ egy kis morális emelkedettség).

  5. Nietz-senki

    @
    Xenu:
    Kedves Xenu és Gabi! Az ember egy planétával ezelőtt választotta a
    fejlődést – nyilván nem ebben a tudat-állapotban. És akkor még annak még
    semmi jele sem lehetett, hogy ezt egy anyagi szférában kell megtenni.
    Onnét fogva forgatjuk saját létünk mókuskerekét. Ebben a felettünk álló
    hierarchiák sem segíthetnek – hisz akkor “bedőlne” az emberre alapozott
    planéta-megvalósulás. Viszont segíthetnek a hierarchiából kivált
    “negatív lények”; és ők meg is teszik. Bár rendkívül sokat ront a
    kozmikus egységen, ez aligha iktatható ki. Bukott lényektől kell
    tanulnunk. Az ember fizikai testisége Lucifer hatásából jött létre. Az
    anyagi szférába való bezártságunk (szellem a palackban) neki köszönhető.
    Emiatt gőzerővel dolgozunk (materializmus) az anyag szubsztanciává
    emelésén (mert számunkra úgy tűnik végérvényesen össze vagyunk ezzel
    kötve). Aztán jön a megváltó halál, hogy ebből a hiábavaló munkából
    kizökkenjünk. Természetesen sejthető min kellene dolgoznia az embernek.
    Az ember a föld-planéta (előző planéták megtartó és fejlődést generáló,
    legnemesebb tulajdonságait magában hordozó, egyesítő) szelleme.
    Az emberi létforma a tanulás és tapasztalás létformája – ezt minden
    egyes ember véghez viszi függetlenül attól milyen családi alapokkal bír.
    Bármilyen sikeres családba születik is valaki nem támaszkodhat
    kizárólagosan szülei tapasztalataira (siker-technológiájára). Azért
    említem itt a “siker-szindrómát”, mert az nagyon felszínessé tudja tenni
    az embert. Viszont akinek hiányosak (vagy sérültek) múltba kapaszkodó
    gyökerei, Annak gondot kell fordítania arra, hogy a jelenben kell
    alapvető morális tapasztalatait megszereznie. Ha ezek elmaradnak
    (alapvetően hiányoznak) és saját fejlődése kommunikáció- mentes, akkor
    következhetnek be a legszörnyűbb tragédiák: hogy aki útjába kerül (az
    ilyen rosszul fejlődött személyiségnek), azt könnyen azonnal meg is öli.
    Az ilyen ember számára csak azok a rossz példák lebegnek szeme előtt,
    melyek mint az akció-filmek “hősei”. E témához kapcsolódna a félreértett
    “rossz”, mely Ős-gonosz elméletek alapjául szolgál… De erről majd
    később (ha egyáltalán érdekel valakit).

  6. Nietz-senki

    @ Xenu:
    Kedves Xenu, Thirdeye és Great!
    Vannak, akik úgy tartják, az ember legmagasabb tudati lénytagja (szellem) örökkévaló, mert hát az örökkévalóságból jött (ezt “hozza a gólya” oly magasról). Ezért van mindnyájunkban egy erős halhatatlanság-érzet. Nem tudjuk elképzelni a nemlét érzetét. A lélek viszont a legtöbb keresztény közösség szerint halandó. Nyilván az volna a feladat minden ember számára, hogy a lélek képes legyen önálló entitásként (igazsághordozó) átlépni a halál kapuját (magába felvenni az örökkévaló princípiumot). Ezt nem előzheti meg hiábavaló élet. A léleknek követnie kellene a szellemet (szabadabbá kell válnia). De ez egyáltalán nem könnyű dolog, hisz mint lélek bele vagyunk ágyazva az anyag, forma és mozgás világába; ráadásul bele vagyunk kötve a társadalmi rendbe. Goethe (Faust): “De ah, énbennem két lélek tanyáz; az egyik nyers szerelmesül vigyáz, hogy minden érzéke, szerve e világhoz kösse; a másik minden földi port leráz – magasztos őshonába törve.” Politikai, jogi vezetőink éppúgy nem tudják milyen érték egy emberi élet, mint egy gyilkos, akit elítélnek érte.
    A melankólia anyagi létünkből fakadó emberi temperamentum (egyáltalán nem volt és nincs ilyen természetű állapot az ember feletti léttagozatoknál). A melankólia és az álom állapotában csak testünk van az általunk ismert világban. Csak a kolerikus (vezető) ellentétes értelmű temperamentumra nem jellemző ez az állapot.
    Az unalom a lélek kötöttségének oly mértéke, mely esetben a szellemmel nincs semmi kapcsolata. A szellem princípiuma nem konvertálható át a lélekbe (a sors-élet által tanulható). Olyan különbséget kell elképzelnünk, ahogy érzelmeinkkel nem vagyunk képesek felérni az értelmi (szellemi-intuitív) működést (a tanulás elvont aktusát). Fordítva sokkal-inkább lehetséges (ezen alapul a pszichológia) – érzelmi állapotaink megértése.
    Célok pedig kellenek. Inkább az a kérdés milyen alapok vannak céljainknak. Ha nincsenek gyökereink, nincs kapcsolatunk a valósággal, a múlttal, őseinkkel – akkor remek “légvár-építészek” is lehetünk, mégsem biztos, hogy életünk többet ér néhány fabatkánál. Nagy példák, elődök akaratának, tetteinek életre-keltése, beteljesítése. Őseinknek volt kapcsolatuk a magasabb világokkal. Mi viszont szabadok vagyunk. De nem lehet célunk egy hiábavaló szabadság!
    Miért élnék örökké? Én sem tudom. De nem a testnek, mert az úgyis meghal – aki a testnek él, az tapasztalatait a halálnak tette.

  7. Great

    Kisboros írta:

    Látom, gyengeelméjű vagy, mert nem érted, amit írok.

    Ha soha nem tévedsz, hogyan lettél ilyen?

    Nem azt írtam, hogy az én céljaim elfogytak, hanem hogy ha örök életed lenne, beleunnál, mert egy idő után minden téged érdeklő cél elfogyna.
    És itt a “téged érdeklő cél” fontos, mert az is lehet cél, hogy nővé operáltatod magad, de ez nem biztos, hogy neked tetszene.

    Mindenki változhat. Ha belefásulsz abba a három dologba, ami érdekel, egyszer csak kitalálsz még egyet. Ha már ötezer éve élsz, elég sokat kellene látnod ahhoz, hogy valami új elkezdjen foglalkoztatni.

  8. Great

    Xenu írta:

    Egy idő után elfogynak a célok.

    Az attól függ, hogy mi a forrás. Ha én, akkor nem fogynak el. Ha egy kalapból húzom ki a célcetliket, akkor elfogynak.

  9. Nietz-senki

    @ Duncan Shelley:
    Kedves Shelley! Nem is tudom honnan kapcsolódok be – mert az elején kellett volna. Későn (érő) ébredő típus vagyok, meg talán lassú is. Ezek miatt lehet, hogy pancser kérdéseket teszek fel: Azért jó volna tudni, hogy akik itt beregisztrálnak, Azok komolyan össze akarják dugni a “buksit”, vagy itt van egy nagy virtuális szócső, amibe akár jó nagyot is lehet kiáltani? Pontosabban Te mit akarsz? A felvetések, témák értékrendjével és a hozzászólókkal vázlatosan egyetértek
    Ha szabad a társadalmak működésével kapcsolatban szólnom: Olyan, mintha az emberi gyarlóságra alapulna (minden társadalom). Ez a politikusok tévedése is – nem szándékos, inkább a szokás hatalma örökíti. A legtöbb “vezető” az éhes emberekre alapoz. És hangoztatják is: az embereket jól kell lakatni! Jók hozzánk – megígérik anélkül, hogy ismernék az embert. Mi a biztosíték arra, hogy a jóllakott ember nem fog lefeküdni? Család-politika! Miért nem Etiópiában tesztelik ezeket a programokat (hátha segítene néhány ember létbizonyosságán)? A családfő nem nagyon fekhet le, mert a gyerekek holnap is meg fognak éhezni! Ha egy ember, vagy társadalom olyan hajtó-erőt használ, mely zülleszti; az – nyilvánvalóan – meg is mutatkozik.
    Játsszunk el a gondolattal: Jézus ismerte az embert. Az éhség esetében sokszor emlegette: hogy nem csak kenyéren és vízen él az ember. Ha valaki tesz valami általa fontosnak vélt dolgot; vagy valóban érdekli valami; Az – szerinted – foglalkozik az éhséggel? Kis-teljesítményű ember vagyok, mégis hajlamos vagyok azt mondani: nagyon sokat kibír az ember! Sokkal többet, mint az általánosan hangoztatott. Próbáljunk meg (állandóan) tele hassal ébernek, fittnek lenni, virrasztani stb. Mind igényeink és a szükségszerűségek is túl mutatnak szükségleteinken. Huszon-évesen rendkívüli módon felháborított egyik nagybátyám “közmondása”: Mert az élet semmi más, csak jó evés és jó ivás. Aki ilyet elhisz – Az kikapcsolta embert. Ez esetben a test sem fontos – hisz a jólét betegíti a testet (a mozgás gyógyítja). De egyetlen élsportoló sem közelíthet az emberré-válás magasabb fokaihoz, ha szokások rabja. Bármily jó szokásokat halmozunk is, az ember igényeit, mélységeit (valódi természetét) nem lehet kielégíteni-feltárni. Ha az embert étvágya tekintetében akarjuk megítélni: genetikai hulladék, ha anatómiai felépítésére gondolunk Isteni csoda. A legbonyolultabb feladatok elvégzésére alkalmas a test. Az állati testek nagyon speciális feladatokra valók. Az emberi test bármily újszerű feladat elvégzéshez is a legsokoldalúbb segítő. Az ember a legszabadabb lény – maga határozza meg feladatait. Megkockáztatom a test eszköz (nem cél)! Az állati létformák – kötött létformák! Ahhoz, hogy megértsük sorsunkat, meg kell ismerni az embert – ehhez kell meditáció! Ez az amit nem lehet iskolában megtanulni. A társadalom – akarva-akaratlan – létre hoz nekünk egy újabb ösztönredukciós közeget. A természeti közeg az eredeti ösztönredukciós közeg. Az állati létformáknak nincs egyéb lehetőségük. Mi egy magasabb fokon élhetünk ugyanennek. Kulturált – nemde? A “befoghatatlan” (szabad) emberi szellem képes megismerni a társadalmat (működési elvét). A társadalmi szellem képtelen megismerni az ember valódi természetét.
    Nem lehet bizonyítani! Mégis akadnak bizonyosságok életünkben, melyeknek csak önmagunkra vonatkozva van érvénye. Ha hittel telve tesszük ezt – kételkedjünk! Mert az lehet önszuggeszció. De ha kételyeink útján lelünk bizonyosságokra – érdemes odafigyelni!
    Köszönöm, ha megkísérled átrágni magad ezen a rögeszmén!

  10. Xenu

    Ki tudja, talán az istenek is azért teremtettek minket, mert unatkoztak, így legalább lekötik magukat azzal, hogy nézik, mit csinálunk.
    Aztán ha majd ránk unnak, felváltanak minket egy másik életformával, és azt kukkolják tovább.
    Az ember szeret kukkolni. Miért pont ők ne szeretnének?

  11. Don Franco998

    @ Thirdeye:
    Jó válasz volt,kedves Trois Yeux.
    :yes:

  12. Thirdeye

    @ Xenu:
    Xenu írta:

    Látom, gyengeelméjű vagy, mert nem érted, amit írok.

    Te pedig kedves vagy . Látom semmi humorérzéked . Viszont így tényleg nem szabad örökké élni .
    :reallyangry: KISBOROS !!! TÉÉRJ MÁÁÁÁR MAGADHOZ !!! VAAAAZZZZEEEEE !!! :curse:

  13. Xenu

    Thirdeye írta:

    Értelek téged .
    Van egy javaslatom . Ha már úgy érzed elfogytak a célok , ülj le meditálni , mondjuk úgy 12 órára . De ne szakítsd meg semmivel , ha lehet .

    Látom, gyengeelméjű vagy, mert nem érted, amit írok.
    Nem azt írtam, hogy az én céljaim elfogytak, hanem hogy ha örök életed lenne, beleunnál, mert egy idő után minden téged érdeklő cél elfogyna.
    És itt a “téged érdeklő cél” fontos, mert az is lehet cél, hogy nővé operáltatod magad, de ez nem biztos, hogy neked tetszene.

  14. Thirdeye

    @ Xenu:

    Értelek téged .
    Van egy javaslatom . Ha már úgy érzed elfogytak a célok , ülj le meditálni , mondjuk úgy 12 órára . De ne szakítsd meg semmivel , ha lehet . Meglátod rengeteg új célt fogsz utána találni magadnak . :laugh:

    Xenu írta:

    Szerintem teljesen logikus az a felvetésem, hogy azért nincs örök élet, mert halálra unnánk magunkat.

    Ez egy téves felvetés . Az élet örök , Te vagy mulandó ! Az elméd unatkozik csak . Akik kilépnek az elméjük fogságából akár csak egy kicsit is , az ott találja az életet .
    Diagnózisom szerint enyhe depresszióban szenved(ünk )sz . Ez is el fog múlni .
    A mostani állapotod , ha jól használod fel , eljuttathat egy magasabb nézőponthoz , ahonnan már le tudod sz@rni a mizantrópiádat is . 🙂

    Tisztelettel : Dr. Thirdeye látásszakértő . :dazed:

Vélemény, hozzászólás?

Köszönjük WordPress & A sablon szerzője: Anders Norén