Gondoljuk újra a világot

A karma láncai

Az élet fair.

A gondolkodást túlértékelik, a megfigyelést meg alul. Gondolkodás megfigyelés helyett, vagy a megfigyelés ellenében… ez igazán halálos szokás, bár nagyon elterjedt.

A karma nagyon ezoterikus „dolognak” tűnik, olyan jelenségnek, amit nehéz szavakba önteni és megérteni. Hosszasan idézhetnénk a különféle tanításokból, elemezhetnénk a megközelítéseket, véleményt alkothatnánk róluk. Ehhez nem áll rendelkezésünkre a szükséges terjedelem, és mások már úgy is megtették ezt, felkészültebben, avatottabban, oldalak százait és ezreit teleírva.

A karma fogalma meghatározható kézzelfogható, gyakorlatias, jó értelemben földhözragadt (azaz két lábbal a földön álló) módon is. Ebben az esetben a karma a legkevésbé sem misztikus, a legkevésbé sem ezoterikus.

A karma – következmény.

Ledobunk egy téglát a ház tetejéről, és az lefelé zuhan. Következmény.

Egész nap eszünk, nassolunk, tömjük a bendőnket, és elhízunk. Következmény.

Ökölbe szorított kézzel verjük a gyékényt, éveken át, és az öklünk érzéketlenné válik. Következmény.

Ok, okozat, ok-okozati láncolat, következmény – ez a karma.

Ha ezt teszed, akkor ez lesz. Következmény. Karma.

Ahhoz, amit szeretnék elmondani, a fentiekben meg kell egyeznünk. Ne bonyolítsuk túl a karma jelentését és jelentőségét. A tetteinknek következményei vannak, ez a természet rendje, így működnek a valóság törvényei. A következmény nem igazságtalanság. A karma nem szemétség.

A keleti filozófia mindig közelebb állt hozzám, mint a nyugati. Bár mostanában kezdem felfedezni magamnak az antik görög gondolkodókat. Platón ideatana például közel áll a szívemhez. Ha keleti filozófiát mondok, akkor a kiemelkedőekre gondolok, akik tisztán és világosan beszéltek, szóvirágok, nyelvi játékok és a szokásos ködfejlesztés nélkül. A költői hajlamú mellébeszélő-mesterek jelentősen degradálták azt a tradíciót, aminek magját a gyakorlat, és nem az elmélkedés adta.

A számomra jelentős keleti tanítók arról beszéltek, hogy törekedni kell a belső csendre, ahhoz, hogy láthatóvá váljon a valóság, amit a gondolatok, érzelmek, emlékek elfednek. „Tedd félre tanult véleményeidet”, „Hagyd abba az okoskodás”, és így tovább.

„Minden gondolatunk mások véleménye szabadon idézve.”

Ezt most dobjuk félre. Maradjunk csendben. Kuss legyen ott bent! Nézzük, mi is ez a karma nevű dolog!

Egy ember megszületik. Ismeretlenség veszi körül. A teste kezelhetetlen. A beszéd érthetetlen. Érdemben kommunikálni nem képes. Kiszolgáltatott.

Ahogyan cseperedik, egyre jobban megismeri a szüleit, az életkörülményeit, és ennek minden elképzelhető negatív hatását. A szülei nem a történelem legnagyobb bölcsei, tehát tévednek néha, rosszul tudnak dolgokat, rögeszméik vannak, indulataik vannak, soha nem ellenőrzött dolgokban hisznek, és bíznak olyanokban, akiknek a tetteit megérteni sem tudják (orvosok, például).

Az óvodában belépnek a képbe az óvónők és az óvóbácsik, a maguk összes tökéletlenségével, tévedésével, rögeszméjével, oktalan hitével, a maguk indulataival, magánéleti problémáéival, stresszével, türelmetlenségével. Az óvodai képzés elsősorban képességfejlesztés, testfejlesztés, de már itt is megjelennek a hazugságok, melyeket elkezdenek hivatali szigorral beleplántálni a gyerekekbe.

– Néni, miért vannak ketrecben az állatok?

– Hogy ne féljenek!

Az általános iskolában már veszett erővel megy a programozás, a hivatalos szoftver beleverése kifejezetten erőszakos eszközökkel a még talán saját egyéniséggel rendelkező gyerekekbe, tinédzserekbe. Itt már belép a képbe egy addig nemigen ismert tényező: a vetélkedés. Fizikai adottságok, a család anyagi lehetőségei, és az ezekből adódó konfliktusok, győzelmek és bukások. Megjelennek az érzelmek, melyek közé a tizenéves kor második felében más vágyak is vegyülnek.

Középiskola, főiskola, egyetem, további képzések. A gépezet működik, a programozás fut, minden nap, a versenyhelyzetek kezelésére való képtelenség stresszé és konfliktussá, ezek rögeszmékké, komplexusokká válnak. Az osztályzatok, a letett vizsgák, a megszerzett bizonyítványok, oklevelek és diplomák már a jövőről szólnak, az élet kilátásaival. Ezek diadalittas érzésekkel vagy rettegéssel, szorongással töltenek el.

Pályaválasztás… Jönnek a mindentudó bácsik és nénik, hogy jól eldöntsék és megmondják, ki mire alkalmas és mire nem. Kinek mire alkalmasak az osztályzatai, a tanulmányi átlaga, a fizikai és mentális képességei. Álmok törnek össze, életek siklanak ki észrevétlenül, az életkedv gyakran elpárolog a „realitás” oltárán, az „erre van szükség” és „ez már telitett a társadalomban” eszmék ismételgetésével.

A munka, a karrier, a munkahelyi stressz, könyöklés, igazságtalanságok, nem várt fordulatok a kinevezésekben, előléptetésekben, leépítések, kiszolgáltatottság, elkeseredés, anyagi nehézségek… és az ezek kezelésére tett kétségbeesett próbálkozás, melyeket a prostitúció megjelenési formái közé sorolhatunk.

Mindezek mellett az ember életében egyre nagyobb szerepet kap a párkapcsolat, az imádott nő vagy férfi kegyeinek elnyerése, a féltékenység, a beletörődés, majd az „ez van, ezt kell szeretni” apatikus jelmondat kántálása. Családalapítás, anyagi küszködés, politikai és gazdasági kiszolgáltatottság. A gyereknevelés már az új másolat területe: a szülők adják tovább a saját rögeszméiket, tévedéseiket, ostoba elméleteiket, túlélési (tév)eszméiket. És persze nekik is vannak indulataik.

Mindezekkel párhuzamosan futnak a betegségek, balesetek, sérülések, félelmek, barátságok, ellenségek, veszteségek, gyász, kisebb és nagyobb bűnök, pici izgalmak hajszolása, káros szenvedélyek, és így tovább.

Az ellenségek félelmet és fájdalmat okozhatnak. A barátságok, a szerelmek, a gyerekvállalás rémisztővé teszi a betegségek és a halál gondolatát. Az anya, aki elveszti a gyerekét, a gyerek, aki elveszti az anyját, a férj a feleségét, a feleség a férjét, a halál közelsége és érintése… Ez mind melegágya valaminek, amit idáig érve a cikkben remélhetőleg le sem kell írni.

Egy ember megszületik, bekerül egy gépezetbe, ami megtömi hazugságokkal, darabokra töri az álmait, lehengerli, igazságtalanságokkal korbácsolja fel az indulatait, erőszakkal megfélemlíti, éveket vesz el az életéből, vagy az életét veszi el. Veszteségek, kudarcok, hazugságok, indulatok, a test tönkretétele, elhasználása, kínzása. Az ember az élete végén minden téren rosszabb állapotban van, mint gyerekként volt. Hazugság, fenyegetettség, fájdalom, bűntudat, veszteség, halál.

Érezheti, hogy ő most megtanult valamit, ami fontos. De elég ránézni az arcára, a fakó tekintetére ahhoz, hogy tudjuk: nem megtanult valamit, csak újabb rögeszmére tett szert.

Aztán meghal. Aztán megszületik. Jön az újabb kör, az újabb tortúra.

Ezzel szemben gyakorta mondják, hogy a lelkek egy céllal születnek le valahonnan, és az élet akkor ér véget, ha megtanult egy leckét. Ezzel azt is mondják, hogy minden élet egy lépcső felfelé, egyre magasabbra.

Ennek én nem látom nyomát.

Az élet az aprócska örömök ellenére, kínzás, tortúra, ami szaggatja a lelket. Ez nem tanulás. Nem játék. Nem fejlődés, hanem degradáció.

A történelmet mi csináljuk, a világ belőlünk áll. Ha fejlődnénk, ez a hely nem ilyen lenne. Tehát nincs fejlődés. Automatikus fejlődés nincs.

A karma következmény. Aki egy hazugságban hisz, az tévútra fut, erre az ok-okozati lánc garanciát vállal. Aki nem tanul, az rosszabb helyzetbe kerül, ez a következmény.

Ha a lélek az életek alatt nem fejlődik, hanem egyre rosszabb állapotba kerül, amint azt az idősebb emberekre általánosan jellemző beletörődés, lelki fájdalom, érzelmi megnyomorodás, legyőzöttség, hihetetlen visszahúzódás mutatja, vagyis egyetlen élet képes volt rontani a lélek állapotán, akkor valószínű, hogy az előző életünkben jobbak voltunk, mint most vagyunk. Valószínű, hogy tíz élettel korábban, sokkal jobbak voltunk. Valószínű, hogy ezer élettel ezelőtt a mostanival összevetve szuperhősök voltunk.

Mi azért nem vagyunk Rockefellerek, mert már voltunk, és megbántuk. Már lejjebb vagyunk, mint ők. Azért nem mi irányítjuk a világot, mert már irányítottuk, és nem csináltuk jobban.

Az egymást követő életek a zuhanás pillanatai. Ez a karma. Automatikus fejlődés nem létezik.

Nos, eddig tartott az eszmefuttatás, most ti jöttök, hogy véleményt nyilvánítsatok.

(Aki szerint a reinkarnáció fikció, az tekintse a fentieket logikai eszmefuttatásnak, és azt döntse el, hogy szerinte logikus-e a végkövetkeztetés, vagy nem.)

Share

Commentek

Előző

Két Új Világrend háborúja

Következő

Eszköz egy jobb élethez

  1. Putyin998

    Thirdeye írta:

    Osho fricskát mutatott mindenkinek , ezért kedvelem .
    Azért is !

    És a kábitószerért,a kurvázásért és a merényletekért is kedveled?
    “Az egyetemről, ahol Osho Indiában tanított, csakhamar kitiltották a jóga-foglalkozásai kapcsán napvilágra került szexuális visszaélések, kábítószer-terjesztés és bírósági perek miatt (a hívek befolyásolására, hogy nagyobb adományokat csaljon ki tőlük, Extasyt, MDMA-t használt)”
    “.Amerikában a vagina gurujának hívták. Ő volt a szabad szerelem guruja, akinek a hatalma és mérhetetlen gazdagsága csúcsán 93 Rolls-Royce állt a rendelkezésére, karjait gyémántokkal kirakott színarany karórák borították, s aki arra biztatta híveit, hogy a legvadabb nemi kicsapongások segítségével keressék a megvilágosodást. Pályafutása során hatalmas lexikális tudásanyagra tett szert, s bár a különböző filozófiai tanok taglalása során nem egyszer súlyos ellentmondásokba keveredett önmagával, előadásai mindig egyedülállóak voltak a maguk nemében. A szegénység spirituális értékeit Osho nyíltan bírálta, gyűlölte és megvetette a nyomort – s életvitele, főleg a kései éveiben, igazán erre vallott. Több magánrepülőgépe volt, s lépéseit gépfegyveres kísérők biztosították. Rajneeshpuram néven egy hatalmas város felépítésébe kezdett az USA-ban, mely a felekezetének adott volna otthont. A Rajneesh-vállakozások több mint 100 millió dollárt halmoztak fel, s tanai, uralkodásának tíz éve alatt meghódították a világot. Szavain királyi hercegek, művészek, zenészek és filmsztárok csüngtek. Szemben azzal, mikor hívei Indiában még a tisztaság narancsszínű leplét viselték, az Amerikai Egyesült Államokban az elkeseredett hatalmi harcoktól a zsarolásokig, mérgezésekig, gyilkossági kísérletekig, nemi betegségekig és a közösség széthullásáig mindenben része lehetett.”
    “Bhagwant akkoriban már sokféle súlyos betegség gyötörte, többek között cukorbetegség, asztma, és sokféle allergia, valamint szélsőségesen hipochonder volt.
    Az Amerikai Egyesült Államok elleni, eddigi egyetlen sikeres biológiai terrortámadást – amelyről elkövetéskor még nem is derült ki, hogy miről volt szó tulajdonképpen – 1984-ben követték el Bhagwan Shree Rajneesh követői. Szalmonellával (Salmonella Typhiuriummal) fertőztek meg egy tíz étteremből álló salátabár-hálózatot, aminek következtében több ezer ember betegedett meg.
    Négy év megfeszített rendőrségi nyomozás és több kötetnyi nyomozati anyag eredményeképpen, 1985. október 26-án az USA-beli Charlotte-ban tartóztatták le, amikor éppen menekülni próbált Amerikából. Pár órával később, Németországban letartóztatták Ma Anand Sílát, a Rajneesh-szervezet elnökét, gyilkossági kísérlet és gyilkosság céljából történő összeesküvés vádjával.
    Bhagwant 1985. november 15-én Portlandban, tízévi felfüggesztett börtönbüntetésre és 400 000 dollár pénzbüntetésre ítélték embercsempészet és ál-házasságkötések, valamint további harmincféle, bizonyított bűncselekmény vádjával.
    Számtalan tanítványa hagyta ott a mozgalmat, s Bhagwan, miután rádöbbent, hogy szépen felépített mesés gazdagságú birodalma összeomlóban van, a következő szavakkal fenyegette a távozókat: „Ha elhagytok, örökre kísérteni foglak benneteket, soha nem lesz tőlem békességetek”.
    1985 végén Bhagwan Shree Rajneesht végleg kitoloncolták az Amerikai Egyesült Államokból.”

    Tudom,az a rohadt média meg a sátáni ámeriká….

    Végülis ezek is fricskák…

  2. Thirdeye

    Osho fricskát mutatott mindenkinek , ezért kedvelem .
    Azért is ! 😀

  3. Putyin998

    massacarrara írta:

    nem ismerem Osho munkásságát. De mit számít ez? Ha Te ismered miért nem alkalmazod?

    Mert egy köcsögnek tartom őt is és a követőit is.Az élet nem nyelvtan.Viszont a verebeket minden nyelven imádom.

  4. Will

    @ massacarrara:

    Engem meg kihagysz a válaszáradatból, na szép 🙁

  5. massacarrara

    @ prolizoli:
    nincs mit mondanom, a létezés tökéletes. ne aggodalmaskodj 🙂

  6. massacarrara

    @ intergold:
    Én nem csinálok semmit sem. Mit kéne copyzzam? És kinek copyzzam?

  7. massacarrara

    nem ismerem Osho munkásságát. De mit számít ez? Ha Te ismered miért nem alkalmazod?

  8. massacarrara

    @ Putyin998:
    régi motoros vagyok , tehát nincs!

  9. intergold

    Nagyon tetszik nekem ez a kis diskurzus itten így melóból hazacseppenve! 😀
    Amit massacarrara leír, azt saját tapasztalataim szerint csak sokévi meditáció alatt-után értheti meg az ember, és akkor sem a racionális énjével. Ha ő így jutott hozzá, akkor a legmélyebb elismerésem. Ha csak ctrl+c – ctrl+v… hát akkor meg szánalmas. 😐

  10. prolizoli

    massacarrara írta:

    A félelem nélküliség nem öngyilkosság, pont ellenkezőleg: együttérzés!

    Nincs félelem nélküli ember, ideig-óráig bizonyos körülmények között előfordul, de mindenki fél valamitől. A félelem nélküliség együttérzés? Na ezt levezethetnéd.

    Minden tökéletes: az éhség gondoskodik az ételről, a betegség a gyógyszerről.
    Üldögélni némán, nem csinálni semmit, tavasz jön, és a fű nő magától.

    Kifelejtettél az egyenletből egy fontos tényezőt a cselekvést. Az éhség arra ösztönöz, hogy cselekedj és ennivalót szerezz magadnak. Attól, hogy üldögélsz és nézed hogyan nő a fű nem fogsz jóllakni.

    nincs módszer. normálisan különféle utakról beszélünk; az utak mozgásra engednek következtetni. nincs út, sem módszer. te magában a végcélban vagy. Vagy. ennyi elég. a test átmenetisége illúzió: mi értelme azt félteni? e burok nem a valóság, ha mennie kell , miért ne menjen?
    az egó (másképp fogalmazva: a cselekvősség érzése) mindig variál, gondolkodik, ítélkezik. izgatottan két lábon járkál: elfogadás-elutasítás, szeret-nem szeret, s tennie kell vmit, hogy igazolja önnön fontosságát.
    nem érdekes az individuum korlátolt pártoskodása. az egó nem pártatlan. ne higgyünk neki, nem lényeges.
    a létezés tökéletes

    Kiváncsi lennék én arra, hogy a mindennapi realitásoban mire mész ezekkel a nézetekkel. Mondhatnál egy két konkrét példát a “szürke hétköznapokból” amikor is átültedet a gyakorlatba eme magasztos eszmefuttatást.

  11. Thirdeye

    Putyin998 írta:

    Csak akkkor ha bizonyos szavak nem jelentenek semmit,akkor hogy a punába kommunikáljunk?

    Ez most engem is gondolkodóba ejtett : http://www.xenini.com/Rama-pshtjellt-puna.jpg :laugh:

  12. Putyin998

    @ Thirdeye:
    Semmi gond elvtársam.
    Csak akkkor ha bizonyos szavak nem jelentenek semmit,akkor hogy a punába kommunikáljunk?

  13. Thirdeye

    Putyin998 írta:

    @ massacarrara:
    Ezeket te csak lejegyzetelgeted ide az Osho könyvekből.Olvastam őket pont,még mikor megjelentek Magyarországon.
    A véleményem Oshóról most másodlagos,inkább csak egy kérdésem lenne?
    Van saját véleményed is?

    Aki megszabadult az egójától annak semmit nem jelent az a szó , hogy “saját “.

    Bocs elvtárs , én csak átadtam az üzenetét , azt mondja a nirvánában nincs net 😉 😀

  14. Putyin998

    @ massacarrara:
    Ezeket te csak lejegyzetelgeted ide az Osho könyvekből.Olvastam őket pont,még mikor megjelentek Magyarországon.
    A véleményem Oshóról most másodlagos,inkább csak egy kérdésem lenne?
    Van saját véleményed is?

  15. Will

    @ massacarrara:

    Én nem szoktam ablakot pucolni (kívülről mossa az eső, belülről meg nem tapogatom annyi, hogy baj legyen). Ha a leveleket akarom nézni, akkor kimegyek a parkba, sokkal jobb, mint bentről 😉

  16. massacarrara

    @ Great:
    Üldögélni némán, nem csinálni semmit,
    Tavasz jön, és a fű nő magától.

    Ez a kínai vers megmutatja, hogyan működik az erő, erőfeszítés nélkül, akarat nélkül. A koncepció, hogy van valaki, aki a cselekvések cselekvője, valójában tévedés, félreértés csupán. Képzeld el, milyen szép lenne együtt élni teljesen erőfeszítés-mentesen. Ez a tökéletes szabadság. Nem akarni megváltoztatni semmit, nem elvárni, vagy vágyni többet vagy kevesebbet, mint ami valójában van. Ebben a látomásban az ego egyszerűen felesleges.
    Azt hiszem kedves Great , te csak halogatod a megszabadulást. Köbözöl, kötekedsz , pedig ez az egyszerűbbnél is egyszerűbb. A félelem nélküliség nem öngyilkosság, pont ellenkezőleg: együttérzés! Minden tökéletes: az éhség gondoskodik az ételről, a betegség a gyógyszerről. Te a világban létezel, bennem viszont a világ létezik. Játssz ezzel a megértéssel, jó szórakozást!
    + Ram Tz:
    Ram Tzu tudja:
    Legkifinomultabb gondolkodásod
    Vezet ehhez a zagyvasághoz.
    Nem más fedi el az Igazságra néző kilátásod,
    Mint az összes tudásod,
    S mindaz, amit szentnek tartasz.
    Ha tényleg vágysz arra,
    Hogy a leveleken táncoló napfényben gyönyörködj,
    Akkor ablakaid legyenek tiszták.
    Ram Tzu felteszi a kérdést:
    Ki pucol ablakokat?

  17. Great

    massacarrara írta:

    nincs módszer. normálisan különféle utakról beszélünk; az utak mozgásra engednek következtetni. nincs út, sem módszer. te magában a végcélban vagy. Vagy. ennyi elég. a test átmenetisége illúzió: mi értelme azt félteni? e burok nem a valóság, ha mennie kell , miért ne menjen? az egó (másképp fogalmazva: a cselekvősség érzése) mindig variál, gondolkodik, ítélkezik. izgatottan két lábon járkál: elfogadás-elutasítás, szeret-nem szeret, s tennie kell vmit, hogy igazolja önnön fontosságát. nem érdekes az individuum korlátolt pártoskodása. az egó nem pártatlan. ne higgyünk neki, nem lényeges. a létezés tökéletes

    Találkoztam pár olyannal, mint te, akik próbáltak rávenni másokat a teljes felelőtlenségre és öngyilkosságra. Azt sose értettem, hogy miért nem jártok elő jó példával? Például miért esztek, ha nem kell test? Vagy egy ilyen hiteles lépés megtételéhez nincs meg a álom-bátorság?

  18. Thirdeye

    @ massacarrara:

    Elnézést , de beindult az egóm 😀
    Azt szeretném kérdezni tőled viccen kívül , hogy te éled is azt amit közreadsz , vagy csak
    ugratod szegény illuzórikus embertársaidat ?

    Köszönöm válaszodat !

  19. Thirdeye

    Will írta:

    Aközben is ezt mondod majd, ha kínok kínja között kiskanállal vágom ki a szívedet?

    Várjunk csak , most te szenvedsz kínok kínja között miközben vágod a szívét , vagy ő ?
    😀

  20. Thirdeye

    Will írta:

    Aközben is ezt mondod majd, ha kínok kínja között kiskanállal vágom ki a szívedet? Természetesen csak feltevésről van szó, nem akarnék ilyet csinálni, csak kérdem.

    A négyes alliteráció meg véletlen volt

    De Will , a kiskanál és a szív is illúzió . A feltevésről és az alliterációról nem is beszélve :laugh:

    Massacarrara igazat szól .
    Habár ez is illúzió 😀

  21. intergold

    @ Will:
    Hagyjad mar, nem latod, hogy onmaganak valaszolt…? 😀 😎 :chic:

  22. Will

    massacarrara írta:

    @ massacarrara:
    születés álom, betegség álom, halálozás álom. a jelenben Vagy, minden rendben.

    Aközben is ezt mondod majd, ha kínok kínja között kiskanállal vágom ki a szívedet? Természetesen csak feltevésről van szó, nem akarnék ilyet csinálni, csak kérdem.

    A négyes alliteráció meg véletlen volt 🙂

  23. massacarrara

    @ massacarrara:
    születés álom, betegség álom, halálozás álom. a jelenben Vagy, minden rendben.

  24. massacarrara

    @ prolizoli:
    nincs módszer. normálisan különféle utakról beszélünk; az utak mozgásra engednek következtetni. nincs út, sem módszer. te magában a végcélban vagy. Vagy. ennyi elég. a test átmenetisége illúzió: mi értelme azt félteni? e burok nem a valóság, ha mennie kell , miért ne menjen?
    az egó (másképp fogalmazva: a cselekvősség érzése) mindig variál, gondolkodik, ítélkezik. izgatottan két lábon járkál: elfogadás-elutasítás, szeret-nem szeret, s tennie kell vmit, hogy igazolja önnön fontosságát.
    nem érdekes az individuum korlátolt pártoskodása. az egó nem pártatlan. ne higgyünk neki, nem lényeges.
    a létezés tökéletes

  25. Thirdeye

    nev3rlive írta:

    @ Thirdeye: s kepzelettol fuggoen megy a samani halaltanc az energiaert ))))))))

    http://www.youtube.com/watch?v=D7nlgnJTBeI&feature=related :skeleton: 🙂

  26. Thirdeye

    prolizoli írta:

    Azon még nem gondolkodtatok el, hogy azért sikerül csak nagyon keveseknek mert nem jó módszert használnak?

    Szerintem azért sikerül keveseknek , mert nem sokan akarják . :giggle:
    Másrészt kellene egy kirendelt módszerszakértő , hogy személyre szabott legyen a dolog .A módszerszakértők viszont nem mennek házhoz . Úgyhogy nem egyszerű .

    Meg lehet , hogy nem is mi döntünk ebben az ügyben :shy:

  27. prolizoli

    nev3rlive írta:

    nekem szemelyreszabottan ez a karmas dolog ugy tunik ,hogy a felelmeim hamarabb igazolodnak be de megis ugy tunik hogy ezen lehet valtoztatni de ugy, hogyha hagyod, a kovetkezmenyeket meg mindig tanulas kozben sajatitod el, hacsak nem jatszasz profetasdit vagy akarmit is kitalalsz magadbol, vagy ilyesmik…

    Leírhatnád kissé érthetőbben, mert nem igazán tudom kihámozni, hogy mit is akartál mondani.

  28. prolizoli

    Thirdeye írta:

    prolizoli
    Ezek szerint a karmát is csak a kiváltságosok tudják megkerülni.
    Thirdeye
    Massacarrarának sikerült
    202 is végzett vele
    Én még gondolkodom

    Massacarrarának és 202-nek miért is sikerült? Már nincsenek talán a fizikai anyag börtönében? Vagy előre iszol a medve bőrére? Nagy hiba! 🙂
    Azon még nem gondolkodtatok el, hogy azért sikerül csak nagyon keveseknek mert nem jó módszert használnak? Csak kivételes képességű lelkeknek sikerült a többi meg szophatja. A legtöbb lélek egyszerűen nem tudja uralni úgy a testet ahogy az a metódus elvárja ezért mindig újra fognak születni.

  29. nev3rlive

    @ Thirdeye: s kepzelettol fuggoen megy a samani halaltanc az energiaert :))))))))))

  30. nev3rlive

    @ prolizoli:
    hat igen pont olyan vagy amilyen :laugh:

  31. nev3rlive

    nekem szemelyreszabottan ez a karmas dolog ugy tunik ,hogy a felelmeim hamarabb igazolodnak be de megis ugy tunik hogy ezen lehet valtoztatni de ugy, hogyha hagyod, a kovetkezmenyeket meg mindig tanulas kozben sajatitod el, hacsak nem jatszasz profetasdit vagy akarmit is kitalalsz magadbol, vagy ilyesmik…

  32. Thirdeye

    prolizoli írta:

    Ez alapján nagyon kevés lélek tud csak felszabadulni és nem újjászületni, jelentéktelen mennyiség.

    Úgy tűnik .

    prolizoli írta:

    Ezek szerint a karmát is csak a kiváltságosok tudják megkerülni.

    Massacarrarának sikerült 🙂
    202 is végzett vele 🙂
    Én még gondolkodom 😀

  33. prolizoli

    Thirdeye írta:

    prolizoli
    Ha egy lélek állattestben születik újra a földre abból mit tud tanulni? Hiszen nem tudja felfogni, hogy amit tesz az a karma szempontjából rossz?
    Thirdeye
    Ha egy lélek embertestben születik újra a földre abból mit tud tanulni? Ha nem tudja felfogni, hogy amit tesz az a karma szempontjából rossz?

    Ez alapján nagyon kevés lélek tud csak felszabadulni és nem újjászületni, jelentéktelen mennyiség. Ezek szerint a karmát is csak a kiváltságosok tudják megkerülni. Még a lelkek közt is van fensőbrendűség.

  34. prolizoli

    Thirdeye írta:

    Will
    de az igazi megoldás a tetraéder negyedik csúcsa, ami egy új dimenziót hoz a rendszerbe, kombinálja mind a hármat, amit egy síkban nem tudnál megtenni.
    Thirdeye
    Ez tök jól hangzik .
    De ki tudja ezt megvalósítani ?

    Chuck Norris

  35. Thirdeye

    prolizoli írta:

    Ha egy lélek állattestben születik újra a földre abból mit tud tanulni? Hiszen nem tudja felfogni, hogy amit tesz az a karma szempontjából rossz?

    Ha egy lélek embertestben születik újra a földre abból mit tud tanulni? Ha nem tudja felfogni, hogy amit tesz az a karma szempontjából rossz? 😉

  36. Thirdeye

    Will írta:

    de az igazi megoldás a tetraéder negyedik csúcsa, ami egy új dimenziót hoz a rendszerbe, kombinálja mind a hármat, amit egy síkban nem tudnál megtenni.

    Ez tök jól hangzik . 🙂
    De ki tudja ezt megvalósítani ?

  37. prolizoli

    Ha egy lélek állattestben születik újra a földre abból mit tud tanulni? Hiszen nem tudja felfogni, hogy amit tesz az a karma szempontjából rossz?

  38. Will

    Thirdeye írta:

    Nem azért hogy védjem Solareclips-t ( de ) de szerintem ő már kifejtette , hogy mire megy a spiritualitásával . Nem csak az intézményekről való leválás jelenti az önrendelkezést , hanem a betegítő mentális , szellemi áramlatokról való leválás is .

    Miért is fáj a dereka a papinak ?

    Papinak azért fáj a dereka, mert gyerekként elrepedt az egyik csigolyája, mikor rosszcsont volt és dobott egy hátast a betonra. 🙂

    Tény, ez is az önrendelkezés egy fajtája, pont erre gondoltam. Nagyon jó dolog, hogy fájdalmat tudsz csillapítani, hogy kezelni, gyógyítani tudsz. Ez is egyfajta ön (vagy épp másokon) rendelkezés.

    A probléma az, hogy aki elmegy ebbe az irányba, az sokszor elfelejti a másik oldalt. Nem állítom, hogy solareclipse ilyen, csak azt, hogy általánosságban ilyenek a “gyógyítók”. Elfelejtik, hogy másokból élnek, másoktól kapják a pénzt. Tehát egyik oldalon iszonyat nagy önrendelkezésük van (azt és úgy gyógyítanak, hogy öröm nézni), másik oldalról viszont nagyon kiszolgáltatottak.

    Tudom, hogy az arany középút általában vagy nem járható, vagy hülyeség lenne azon járni. De itt tipikusan egy tetraédert érzek. A síkban van három csúcspont: testi, anyagi és lelki önrendelkezés. A háromszögben elmozdulhatsz valamerre, de az igazi megoldás a tetraéder negyedik csúcsa, ami egy új dimenziót hoz a rendszerbe, kombinálja mind a hármat, amit egy síkban nem tudnál megtenni.

    Vagy én mentem nagyon félre a gondolkodásomban?

  39. Thirdeye

    Will írta:

    Majd ha fényevő lettél, akkor mondhatod, hogy eljutottál az önrendelkezés egy magas szintjére, de addig mi a tökömet kezdesz a nagy spiritualitásoddal?

    Nem azért hogy védjem Solareclips-t ( de 😀 ) de szerintem ő már kifejtette , hogy mire megy a spiritualitásával . Nem csak az intézményekről való leválás jelenti az önrendelkezést , hanem a betegítő mentális , szellemi áramlatokról való leválás is .

    Miért is fáj a dereka a papinak ? 😉

  40. Will

    solareclips írta:

    @ Duncan Shelley:

    Mint már megjegyeztem, a karma törvényei által serkentett fejlettséget (sprituális fejlettség) nem az összeharácsolt pénzzel és hatalommal mérjük.

    Összekeversz szerintem két dolgot.

    Spirituális fejlettség: egy megfoghatatlan valami, mindenki úgy definiálja, ahogy akarja.

    Önrendelkezési fejlettség (amire Duncan utal): mi az, amit Te döntesz és mi az, amiről nem. Te döntöd el, hogy mi kerül az asztalodra? Bizonyos szinten igen, de az ellátási láncban csak a végfelhasználó vagy, Te csak azok közül választás, amiket eléd raknak, mint lehetőségek. Ez egy korlátozott önrendelkezés. Ha Te vagy az, aki megmondja, hogy mi kerüljön az ellátási láncba, az egy magasabb szintű önrendelkezés. Apám például sosem foglalkozott semmi spirituálissal, merthogy gyakorlati hasznát nem látta (“elég tudnom, hogy van valami >>odaát<<, a többi nem érdekel"). Viszont önrendelkezése nagy, mert levált az áram-, víz-, és gázhálózatról, egy teljesen önellátó házat épített. A kaja az egyetlen, amiben függ a külső emberekről, ezért az ő önrendelkezése sokszorosa az enyémnek, hiába keresek többet, mint ő, és hiába végeztem el kismillió önfejlesztő tanfolyamot, hiába tengenek túl a spirituális energiáim. Viszont a derékfájását sikeresen tudom csökkenteni, ennek örülök.

    Szóval ne keverjük a szezont a fazonnal. Majd ha fényevő lettél, akkor mondhatod, hogy eljutottál az önrendelkezés egy magas szintjére, de addig mi a tökömet kezdesz a nagy spiritualitásoddal?

    Elnézést, nem személyeskedés akart lenni, még ha úgy is olvasható 🙂 Nem bántás, inkább vitakezdeményezés akar lenni.

  41. solareclips

    @ kisboros:

    sorscsapásokat (fontos személy elvesztése, családon belüli terror stb.) hosszú távon senki nem kerülheti el, és ezek azok a dolgok, amiktől meglátásom szerint fejlődik a lélek. Ez független attól, hogy te mit teszel és mit nem.
    Aki ezeken nem megy keresztül, az egy önimádó beképzelt pöcs lesz.

    A sorsxsapásokat a múltbéli cselekedeinkkel vonzzuk be, és ezek megélése során mindenképpen teszünk valamit a fejlődésünk irányába, vagy azzal szemben.
    Ha élem meg, hogy megtanulom belőle mindazt, amit lehet (előnyös, ha ráérzek, mivel érdemeltem ki – bizony itt lehet, hogy előző életekbe kell visszanézni, esetleg segítséggel), akkor fejlődök, ha meg sopánkodok, esetleg dühöngök, hogy milyen rohadt ez a világ miért pont nekem jutott ez, akkor a fejlődés irányával szembe menetelek, és egyre több sorscsapást küzdök ki magamnak – a feladott lecke elől egyre végzetesebb elbújni.

  42. Thirdeye

    kisboros írta:

    Aki ezeken nem megy keresztül, az egy önimádó beképzelt pöcs lesz.

    Vagy nem tudja ezeket feldolgozni és önutáló pöcs lesz . Vagy Hitler , sorozatgyilkos , kábítószeres , stb stb…..

    Szerintem a lélek csak akkor tud a szenvedésből emelkedést csinálni , ha elég érett rá .
    Tehát megint nem automatice .

  43. kisboros

    solareclips írta:

    Az automatikus fejlődés azt jelentené, hogy akkor is fejlődsz, ha semmit nem teszel érte.
    A szabad akarat okán bárki visszautasíthatja a fejlődést és nyúgodtan süllyedhet olyan mélyre, ameddig jól esik.

    A sorscsapásokat (fontos személy elvesztése, családon belüli terror stb.) hosszú távon senki nem kerülheti el, és ezek azok a dolgok, amiktől meglátásom szerint fejlődik a lélek. Ez független attól, hogy te mit teszel és mit nem.
    Aki ezeken nem megy keresztül, az egy önimádó beképzelt pöcs lesz.

  44. solareclips

    @ kisboros:
    Az automatikus fejlődés azt jelentené, hogy akkor is fejlődsz, ha semmit nem teszel érte.
    A szabad akarat okán bárki visszautasíthatja a fejlődést és nyúgodtan süllyedhet olyan mélyre, ameddig jól esik. Igaz, egy idő után nem fog jól esni, mert az elkövetett hibák, egyre durvábban kínzó élethelyzetekbe torkollnak, és előbb-utóbb – akármilyen “egyszer élünk, akkor is minek, de legalább élvezzük ezt” tipusú sűlt materialista az illető, csak megneszeli, hogy talán mégse kéne mindig a legkönnyebb, legkényelmesebb úton haladva mindenkin átgázolva hajszolni az anyagi gazdagságot.
    Tehát a szabad akarat nem engedi meg az automatikus fejlódést. Igaz előbb-utóbb nagy eséllyel mindenki abbahagyja a zuhanást, kivéve, ha az illetőt az emberek félelemeiből táplálkozó hatalmak inkarnációról inkarnációra sorozatosan zombivá programoznak.

  45. solareclips

    @ Duncan Shelley:

    Mint már megjegyeztem, a karma törvényei által serkentett fejlettséget (sprituális fejlettség) nem az összeharácsolt pénzzel és hatalommal mérjük.
    Ezt a fejletséget azzal mérhetjük, hogy a halandó személyiség mennyire engedi, hogy a lélek vezérelje döntéseiben az intuiciókon keresztül. Ha a lélek dominál, akkor a személyiség nem dől be a különféle szem-szájnak ingerlő mézesmadzagok csalogatása mögött rejlő cspdáknak, vagyis a lélek által kitervelt életfeladatán dolgozik, és nem akar mások, sem a természet kárára anyagi előnyökhöz, másokat leigázó hatalomhoz jutni.
    Nem fog éhen halni, ha a tudata legmélyéig szilárd a meggyőződése, hogy a tehetségére, tudására szükség van, mert ekkor a megjelenése, a kisugárzása bevonzza a szolgáltatását igénylő embereket (hiába hazudták azt, hogy a piacon nincs rá szükség).
    Ami pedig a csapokat illeti, rövidesen előkerül a sok közül olyan feltaláló, akinek van a nullponti energiából villamosáramot elállító találmánya, és tudván, hogy az össznépi csalra rámozduló ilyen feltalálókat eddig mind kinyírták, lemond a szabadalmakról, az állami támogatásról, a hírnévről, a monopol helyzetről, szarik rá, hogy lemásolják-e a találmányát, hiszen tudja, hogy a piac felvevő képessége ezesetben végtelen, és kézről kézre adja a találmányát a megbízható emberek között, megfizethető áron, hiszen így is lesz annyi bevétele, hogy neki és utódjainak sem lesz többé anyagi gondja.
    A találmány futótűzként fog terjedni az ismeretségen keresztül, csak azokat bevonva, akik nem dobják fel a feltalálót és nem fecsegnek, dicsekednek a villnyszámlájukkal, és mire kiderül, már annyi ember lesz benne, amennyit már nem képes a hatalom meggyilkoltatni.
    Innentől leválunk az energiahálózatról, ami a rendszer halálát jelenti, és a fosztogató söpredék tagjai már csak egymással zsebhokizhatnak.

    Egyre többen fáradozunk a fenti cél elérésén.

  46. fandam

    Nekem az az elmélet tetszik, hogy magam választom a sorsom, és erre hatással lehetek a gondolataimmal. Ezt az elvet építem, eszerint élek, hol több, hol kevesebb (de egyre több) sikerrel. Vannak egyéb elméletek, de oda fókuszálok, amihez jó érzésem társul. Ehhez pedig ez társul 🙂

    Az életet tapasztalásnak fogom fel, amit élvezni is érdemes. A duális világban pedig, ahol “jó”nak és “rossz”nak címkézünk fel dolgokat, ez úgy lehetséges szerintem, ha kiveszem a dolgok élét, és megfigyelőként inkább figyelek, és tanulok a helyzetekből, ahelyett, hogy nagyon beleengedném magam a szenvedésbe. Persze azért még el-elkap rossz érzés, de már egyre rövidebb ideig tart, és egyre ritkábban fordul elő.

    Az amit a világban tapasztalhatunk, szubjektív. Egyetértek a cikk első felével, a programokat ültetik belénk rendesen. De ez klassz. Ugyanis ez így egy lehetőség arra, hogy önerőből tudatunkra ébredjünk. Ilyen szempontból tanulóbolygónak fogom fel a Földet, ahol az egyénen múlik, mikor ébred rá saját sorsformáló, teremtő erejére. Ha mindent tálcán kapnánk, nem saját erőnkből lépnénk a magasabb tudatossági szintre. És itt – számomra úgy tűnik – ez a slusszpoén.

    Automatikus fejlődés szerintem sincs. Abban nem lenne semmi kreatív a Teremtő Intelligencia részéről -nemdebár? Minden lélek a maga ütemében lépi meg a lépcsőfokokat, aminek a végén ott a tudás: Isten (Teremtő Intelligencia) részeként egy vagyok a teremtéssel. Persze ez elméletben jól hangzik, a megélésen van a lényeg, ami már kissé nehezebb feladat 🙂

    Ha egy tettemnek következménye van, és mondjuk ez a tett negatív, és a következmény is negatív, bármikor szabadságomban áll ráébredni saját felelősségemre, és arra, hogy abból a negatív következményből mit tanulhatok. Úgy vélem, ha valamiből levonom a tanulságot, az emel rajtam, a lényem részévé válik, és felfelé mutató irányú, a fejlődés felé mutat. Ily módon a negatív következményt is felhasználhatom a felfelé haladásra, a fejlődésre, ehhez “csak” rá kell jönnöm, hogy a felelősség az enyém, és az adott problémában milyen haszon rejlik. A negatív spirál megfordítható, ez az egyénnek bármikor szabadságában áll.

    Ez pusztán az én véleményem, de nekem bevált. 🙂

  47. hagakure

    hagakure írta:

    Kik azok a keleti gondolkodók akiktől olvasol, tanulsz, Duncan?

    ?????

  48. solareclips írta:

    Ha történetesen én egy Rokefeller szintű rohadék voltam valamikor, és megbántam, akkor most nem lejjebb, hanem feljebb vagyok náluk (feltéve, hogy a fejlődést nem az összeharácsolt pénz és hatalom mennyiségével méreml.

    Ha Rockefellernek nagyobb döntési szabadsága van, mint neked, akkor feljebb van, mint te.

    Ha jól emlékszem, Great fogalmazta meg egyszer: “Ha kinyitod a csapot, és nem tőled függ, hogy jön-e belőle víz, akkor átlagember vagy.” Naja, hát így. 🙂

    Persze, a döntési szabadságnak is vannak területei. Ha Rockefeller magát is átverte, és belehal a rákba, te meg nem, akkor ebben neked nagyobb a döntési szabadságod, mint neki. Sok másban meg sokkal kisebb vagy nulla.

  49. @ hochenz:
    Fontos ám a megértés. Főleg, ha kritika is van. 🙂

    A keleti bogózás egyébként nem olyan vészes, ha megvan az alapelv.

    Fejlődés van. De ahhoz tenni kell. Személyesen nekem. Meg neked. Meg másnak. Erről szólt a cikk. 😉

Vélemény, hozzászólás?

Köszönjük WordPress & A sablon szerzője: Anders Norén