Gondoljuk újra a világot

A hadművelet

Mindenki figyeljen! Nagyon fontos dolog történik!

Célpontok vagytok. Csak úgy mondom, hogy később senki ne vesse a szememre, hogy nem szóltam. Szólok. Most. Ti vagytok a célpont, egész pontosan: a figyelmetek az.

2008 májusában új lakásba költöztem, és valamilyen okból ez a költözés véget vetett addigi heveny tévéfüggőségemnek. Azóta nem kapcsoltam be a tévét. Azóta nem láttam reklámot, nem néztem tévéhíradót, nem tudom, mi most a menő, mi most a trendi. És ami még rosszabb: nem is érdekel.

Néhányan persze, próbálnak tájékoztatni. Innen tudom, hogy mindig történik valami.

A magyar filmgyártás megszűnt, mert a működtető háttér-struktúra nem létezik már.

A rendőri pálya elvesztette utolsó vonzerejét, a korai, száz százalékos nyugdíjat, amiért értelmét látták egyesek az évtizedeken át folyó szívásnak, a jogrendszer és a joggyakorlat ellenében vívott kilátástalan szélmalomharcnak a bűnözés ellen.

Az EU közgyűlései parázs vitáktól hangosak. Állítólag hirtelen mindenki megbolondult, hiszen eddig mindenki értette a magyar döntéseket, most meg hirtelen senki.

Az ingatlanpiac romokban hever. Még mindig. Devizahitel. Senki nem lát pénzt, sem forintot, sem frankot, sem dollárt, sem aranypengőt, mégis, az ingadozó árfolyamot nézik, az alapján számítják, mennyi az aktuális havi törlesztő részlet. A forint a zöld vízparti állat hátsója alatt, a svájci frank és az euro a horgas csőrű repülő állat hátán a fellegekben. A devizahitelesek vérnyomása meg a világűrben. Hogyan fizessék ki? Miért devizában számolják, ha pénzt senki nem kap, senki nem lát, senki nem érint? Bizonyára azért, hogy legyen ok arra, amikor a bank oktalanul megemeli a törlesztő részletet.

Emelkednek az árak. Egyre feljebb és feljebb mennek, a magyarázatok meg egyre távolibbak. Az állítólagos összefüggések már annyira bonyolultak, hogy nemhogy megérteni nem lehet, de már meg sem próbálják megérteni. A kelet-afrikai földcsuszamlás hatására a chilei bányászok sztrájkolnak, és emiatt drágább lett a tömegközlekedés Magyarországon. Hevesebb időkben a földönkívüliek miatt lesz drágulás. Vagy a rákemberek miatt.

Emberek kezüket-lábukat törik, önmagukat megalázva, olyan munkahelyekért és olyan fizetésekért, amiket tisztább pillanataikban le se köpnének. A méltóság és az elvek nem részei a képnek. Valahogyan pénzt kell keresni, mert jönnek a számlák, emelkedik a törlesztő részlet, az áramszolgáltató és a behajtócégek szigorítják a feltételeiket, azt gondolván, hogy eddig is heccből késtek a befizetések.

Új felfedezés: agyműtét, a koponya felnyitását követően folyékony hidrogénnel kiölik az agy egy részét, melynek hatására az esetek 14 százalékában megszűnik a drogfüggőség. Egyesek orvosi Nobel-díjat rebesgetnek. Ezen is el lehet gondolkodni. Kétezer évvel ezelőtt a keleti barbárok már birtokában voltak egy módszernek, amivel az esetek száz százalékában meg lehetett szüntetni a drogfüggőséget. Nem kellett hozzá modern technika, sem folyékony hidrogén. Bár, ahhoz is fel kellett nyitni a koponyát.

Mindig történik valami. Minden pillanatban.

Kinyitunk egy újságot, felnézünk az internetre, bekapcsoljuk a tévét, beszédbe elegyedünk valakivel, és már tudjuk is: valami történt. Valami, ami nem olyan jó. Nem olyan nagyon-nagyon jó.

Úgy tűnik, van egy társaság, egy rend, egy kaszt, egy klub, amely hivatásszerűen gondoskodik arról, hogy mindig legyen mivel foglalkoznunk. Eseményeket talál ki, ötleteket, felfedezéseket, intézkedéseket, amiket azután világgá kűrtől. Mi pedig ráharapunk. Foglalkozunk velük. Ezek uralják a gondolatainkat, az érzelmeinket, a tetteinket.

Úgy tűnik, ez egy hadművelet, melyet valakik szántszándékkal találtak ki és visznek végig, konkrét céltól vezérelve, ismeretlen, de nyilvánvalóan roppant erejű motiváció által hajtva.

Játsszunk egy kicsit. Vegyük úgy, mintha ezek az események nem léteznének. Tegyünk úgy, mintha nem lenne politika, nem lennének törvények, nem lennének áremelések, nem számítana a pénz, nem léteznének a betegségek, a bűnözés, a foci, és a többi, ami elragadja az embert.

Ez csak játék, de vegyük úgy, hogy ez a valóság.

Szép lassan elcsendesül bennünk minden indulat. Elmúlik a stressz. Megnyugszunk.

Nos, milyen így a világ? Mit látnánk, ha nem terelnék el a figyelmünket a lényegről?

Írjátok le, mit láttok.

Én már leírtam, amit ÉN LÁTTAM.

Share

Commentek

Előző

A jóság börtönében

Következő

Izland kilépett a nyugati civilizációból

  1. Don Franco998

    @ jhszmrtn:
    Szerencséd van,mert rohanok egész nap munkaügyben. 😛
    Erre visszatérünk még. 😉

  2. thirdeye

    @ jhszmrtn:
    Az biztos hogy a rendszer előbb utóbb összedőlne ha mindenki elindulna ezen az úton .
    De ki bánná ?!
    :yes:

  3. jhszmrtn

    Bevallom igencsak furcsa volt az előző sorokat olvasni. Olyan 6 éve nincs tévém,nem nézek híreket,nem hallgatok rádiót,nem tudom mi a divat és semmit nem hallottam semmiféle bűnökről,rablásokról és gazdasági világválság sem jött velem szembe.
    Olykor az emberek a környezetemben (iskola) igencsak furcsán viselkednek. Hallanak és látnak ezt azt. Hogy mit azt pontosan nem tudom,de idegesek,feszültek és zaklatottak.Félnek.Dühösek.Pedig csak láttak,hallottak valamit egy képernyőből,mégis minden megváltozott a számukra,holott semmi nem változott meg! Bennem legalábbis nem. Énköztem és köztük pedig mindösszesen annyi a különbség,hogy én nem láttam és nem hallottam azokat,amiket ők láttak,hallottak.Semmi más.A közérzetünk mégis összehasonlíthatatlan.
    Néhány alkalommal megkíséreltem elmagyarázni nekik miért lehet ez,mire megfenyegettek,hogy kirúgatnak az iskolából,a jegyeim elkezdtek romlani és hirtelen én lettem az intézmény fekete báránya. Szerencsére kibírtam ideáig és pár nap múlva érettségi.
    Az alapvető kérdés tehát az,hogy mit látunk,ha ilyen-olyan,ámde a saját életünkre nézve teljesen jelentéktelen dolgok nem takarják el a szemünket,nem terelik el a figyelmünket?
    Nálam úgy kezdődött a dolog,hogy az életem sűrűjében járva megtapasztaltam egyet s mást,melyek rengeteg újabb kérdést vetettek fel bennem. Megfigyeltem,hogy miután egy kérdés felötlött bennem,bizonyos idő múlva sorozatos “véletleneknek” köszönhetően egyre közelebb vitt az életem ennek a valaminek a megértéséhez. Számtalanszor megtörtént már,egy ideje ezt már teljesen természetesnek veszem,nem tulajdonítok neki nagyobb jelentőséget vagy különösséget,mint annak,hogy mondjuk süt a nap,vagy kék az ég.
    A lényeg tehát az,hogy az ember elkezdi élni a SAJÁT életét,amint elkezd a külvilág helyett inkább magába nézni. Elkezd élni,aminek köszönhetően tapasztal.Ebből helyes vagy helytelen következtetéseket von le.Később bebizonyosodik számára,hogy helyes vagy helytelen megállapításokat tett. Bővülnek a személyes tapasztalatai és bővül a személyes tudása,hiszen a tapasztalat maga a tudás.
    Olyan világ nyílik meg az ember előtt,amelyet el sem tudott volna vakságban képzelni. Egyre több mindent fedez fel,egyre több dolog nyilvánvaló számára és egyre nehezebb megvezetni.Talpraesettebb.Életrevalóbb.Fejlődik az intelligenciája.
    Valószínűleg mindenkivel ez lenne a helyzet. Én így láttam.

  4. jhszmrtn

    Bevallom igencsak furcsa volt az előző sorokat olvasni. Olyan 6 éve nincs tévém,nem nézek híreket,nem hallgatok rádiót,nem tudom mi a divat és semmit nem hallottam semmiféle bűnökről,rablásokról és gazdasági világválság sem jött velem szembe.
    Olykor az emberek a környezetemben (iskola) igencsak furcsán viselkednek. Hallanak és látnak ezt azt. Hogy mit azt pontosan nem tudom,de idegesek,feszültek és zaklatottak.Félnek.Dühösek.Pedig csak láttak,hallottak valamit egy képernyőből,mégis minden megváltozott a számukra,holott semmi nem változott meg! Bennem legalábbis nem. Énköztem és köztük pedig mindösszesen annyi a különbség,hogy én nem láttam és nem hallottam azokat,amiket ők láttak,hallottak.Semmi más.A közérzetünk mégis összehasonlíthatatlan.
    Néhány alkalommal megkíséreltem elmagyarázni nekik miért lehet ez,mire megfenyegettek,hogy kirúgatnak az iskolából,a jegyeim elkezdtek romlani és hirtelen én lettem az intézmény fekete báránya. Szerencsére kibírtam ideáig és pár nap múlva érettségi.

  5. Great

    Kagami írta:

    Régóta érlelődött már bennem, hogy milyen az, amikor _totálisan_ nyílt és őszinte vagyok. Hát ilyen.

    Van egy szakszó az olyanra, mint te: internetnáci. Félős gyerek elbújuk egy nickname mögé és nagyon keményeket beszól. Élőben nem konfrontálódik.

    Duncant kiakasztotta, képtelen volt önuralommal elviselni. szerintem ez Őt minősíti, persze nem erkölcsi -jó vagy rossz értelemben, hanem mint egy olyan embert, aki az alfa-hímnél lényegesebben hátrébb áll a rangsorban.

    Ha lenne weboldalad, tudnád, mit jelent az, hogy “szuperadmin”. Nekem van, én tudom. Nem tetszik egy komment? Klikk. Nem tetszik egy hozzászóló? Klikk. Vegyük úgy, hogy a weboldal vezető kommentelője az alfahím. Ha a szuperadmin úgy dönt, hogy klikk, akkor az alfa-hím eltűnt. Szerinted? De ne értsd félre, a közelében nem vagy és nem voltál ahhoz, hogy vezető kommentelő legyél.

    AMENNYIBEN_ D. erőt fektetett volna hogy közös álláspontra jussunk. Abba pl. nagy eséllyel belementem volna, ha Duncan azt mondja: Rendben, elfogadom, egy feltételem van: hogy ezek után ha el akarod olvasni bármely regényemet, akkor vedd meg. Nem esett volna túl jól

    Közös álláspont? Nem esett volna túl jól? Van valami külön neve annak az álomvilágnak, amiben élsz?

    Duncan az egyik elmúlt posztban értekezett arról hogy számára milyen hasznosak voltak azok a visszajelzések, amelyek azt mondták, hogy nem jól csinálja. Nos, teljesen egyetértek a poszt mondandójával, és csak visszhangozni tudom annak tartalmát.
    Meglátjuk, képes lesz-e tanulni ebből.

    Egy magadfajta internetnáci vajon miből tudna tanulni? A saját helyzetedet sem érted, meg a helyet sem, ahol vagy.

  6. @ Kagami: Csak annyit akartam hozzá fűzni a nem tetszésemen kivűl, hogy abban egyet értek, hogy Duncan valóban nem alfa-him. Ő jóval az alfa-himek felett áll és nem mögöttük. Ha vetted volna a fáradtságot, hogy beleolvass valamelyik Amer kiskönyvbe- ahogy azt a többiek is ajánlották- akkor tudnád, hogy hol áll pontosan a sorban és miért.

    Egyébként nem szokásom Duncant védeni, mert abszolút nincs rá szüksége, de sehogysem fér a fejembe, hogy a házi gazda pocskondiázása ellenére miért ilyen fontos neked, hogy kivivd az elismerését, vagy akár a figyelmét.

  7. Kagami

    Helló VP!

    Ki mondta, hogy barátkozni akartam? Vagy provokálni? Egyszerűen leírtam a gondolataimat. Ha “jó fej” akartam volna lenni, akkor szóba sem hozom a letöltős dolgot.

    Más: D. említette hogy számára ez a blog egy kísérlet. Nos. számomra is az. Régóta érlelődött már bennem, hogy milyen az, amikor _totálisan_ nyílt és őszinte vagyok. Hát ilyen. Duncant kiakasztotta, képtelen volt önuralommal elviselni. szerintem ez Őt minősíti, persze nem erkölcsi -jó vagy rossz értelemben, hanem mint egy olyan embert, aki az alfa-hímnél lényegesebben hátrébb áll a rangsorban. Persze nem volt szándékomban ezt megtudni (értsd: nem úgy jöttem ide, hogy namajdakkor kiderítem, hogy kinek hol a helye a rangsorban 🙂 ) de most hogy megtudtam, örülök neki.

    Egy kicsit másképpen ugyanaz: egy alfahím nem csinál jelenetet, drámát stb. a dologból. Méltóságteljesen viseli a dolgot, csendben észrevételez pár dolgot, majd a megfelelő pillanatban a-akár egy elejtett félmondat formájában – telibe talál.
    Egy idézet, ami számomra már régóta iránytű:
    “Ezért – amint Nietzsche mondja – csak így szabad beszélni: cinikusan és ártatlanul. Elvetemülten és rafinériával, csaknem gonoszul okosan; ugyanakkor tiszta szívvel, derülten és egyszerűen, mint az énekesmadár.”
    Hamvas Béla: A bor filozófiája
    (Hamvas Béla is hajlamos időnként chio chipsbe átmenni, de szerintem ez a mondata nagyon ott van. szerinted?)

    Neked szemmel láthatólag a közönyös-tetszik koordináta-rendszerben van a stílusom, míg D-nek a közönyös-visszatetsző koordináta rendszerben. Így jött ki. Mindegyik esetben önmagamat adtam, és egyik esetben sem kellett bocsánatot kérnem. Ha volt nézeteltérés, hajlandó voltam kompromisszumra, megegyezésre.

    Szemlátomást Duncan az, aki azt várja, hogy változzak meg, állandóra. Még erre is hajlandó lettem volna, ha azt mondja, hogy ok, küldd a pénzt, + ezt tedd, meg, hogy többet nem töltesz le tőlem/más íróktól/egyáltalán. Mindegyik forgatókönyvnek meg lett volna az esélye a sikerre, _AMENNYIBEN_ D. erőt fektetett volna hogy közös álláspontra jussunk. Abba pl. nagy eséllyel belementem volna, ha Duncan azt mondja: Rendben, elfogadom, egy feltételem van: hogy ezek után ha el akarod olvasni bármely regényemet, akkor vedd meg. Nem esett volna túl jól, de kénytelen lettem volna betartani, hiszen köt a megegyezés ereje, amit ráadásul kompromisszum útján értünk el.

    Ennyi. utólag így már elmondhatom: elszúrta. Persze ezt nem mondhattam el neki, mert az olyan lett volna, mint amikor alkuszom valakivel, és mondom neki, “Te figyi, 1000 forintot még nyugodtan lealkudhatsz az árból addig vagyok hajlandó elmenni 😀 ,hiszen bármily meglepő, nekem se érdekem a magam tárgyalópozícióját rontani.

    ez akkor többé kevésbé ösztönösen fogalmazódott meg, utólag már kristálytisztán látom hogy így volt, és teljesen egyetértek magammal, hogy jól döntöttem.

    Tanulság: nem kell alapból leírni embereket.

    PS
    Duncan az egyik elmúlt posztban értekezett arról hogy számára milyen hasznosak voltak azok a visszajelzések, amelyek azt mondták, hogy nem jól csinálja. Nos, teljesen egyetértek a poszt mondandójával, és csak visszhangozni tudom annak tartalmát.
    Meglátjuk, képes lesz-e tanulni ebből.

  8. VP, én leírtam, mit várok. Meglátjuk, lesz-e foganatja. Szerintem nem. 🙂

  9. Jó ez a hosszú felsorolás ebben a vékony formátumban. Egyáltalán nem tudtam követni, hogy ki mit mondott, és ki mire mit reagált.

    Az intelligens és diplomatikus, érvet és nem érvelőt támadó kommnak én is híve vagyok. Több ezer kommentet írtam már, itt is több százat. Vissza lehet nézni. A 99,999 %-ban pontosan ezt tettem. Háromszor viselkedtem másképp, és mindhárom esetben jó okkal, a sokadik értelmetlen támadást követően. A nagyon sokadik után. Szerintem te az első után szóvá tetted volna.

    Az idézetek nagy részét nem olvastam még. Ok, igazad van, valóban szóltál neki. Nem a te hibád volt, hogy nem fogta.

    Szerinted mi a kezelése az ügynek? Kíváncsi vagyok.

    • VP

      Mindazoknak írom ezt a választ, akik nem tudják vagy nem biztosak benne, hogy mi ennek és minden olyan ügynek a megoldása, amelyben a felek ésszerűtlen viselkedéssel nem megoldásra törekszenek, hanem további ellentéteket építenek egymás között.

      A megoldás:
      A normális, azaz az adott társadalmi normák szerint elfogadott kommunikáció.

      Kommunikáció leegyszerűsített formája: megfigyeljük, hogy mit mondanak nekünk, tisztázzuk, hogy megértettük-e, válaszolunk.

      A szándékunk pedig az, hogy megtaláljuk a félreértéseket, kegészítsük a hiányos adatokat, megértsük a másik álláspontját és közös nevezőre jussunk.
      A nem elfogadható vagy nem odaillő dolgokat a pedig kiszedjük kommunikációnkból és addig dolgozunk azon, hogy a mindkét fél kiszedje, amíg eredményre nem jutunk.

      Ezt mindazoknak írtam, akiket érdekelt a válaszom, mert annak fölösleges lenne írnom, aki eleve tudja, hogy miket szoktam írni, mert szükségtelen számára az elolvasás ahhoz, hogy megítélje a kommentjeim igazságtartalmát, .

  10. VP, normál esetben minden kommentnek van száma, ha beírod a számot, és még talán a szerzőt, azután kettőspont, akkor bőven elég kell legyen a követéshez. A korábbi blogon ez ment, és nem volt gond. Ez most olyan modern lett, ez az alárendezés, de nekem nem tetszik nagyon.

  11. VP, valami miatt azt emelted ki, hogy öreg. Tudom, hogy szerinted ezt sok nő szereti, de nem. Tényleg. 🙂

    Szerintem a legtöbb embert erősen sokkolni kell ahhoz, hogy változni kezdjen. És még akkor is csak a jobbak kezdenek változni.

    Szénsavas őszibaracklé… ez rettenetes… 🙁

    • VP

      Azért mert bejövés szempontjából a fiatalság áll előnyben.

      Attól még, hogy a legtöbbet sokkolni kell, nem kell szeretnem, hogy így van. Ezért tetszett a karakter, mert az emberi természetnek ezt az oldalát jól mutatta be.

      Kénsavas málnaturmix. Végre megérted? 🙂

    • Ez most öngól volt. Fiatalság… 🙂

      Hogyan jön ide ez a kénsavas izé?

Vélemény, hozzászólás?

Köszönjük WordPress & A sablon szerzője: Anders Norén