Gondoljuk újra a világot

A fejlődés visszaüt

A fejlődés jó és szükséges. Néha azonban nem várt hozadékai vannak, ami visszaüt, rossz színben feltűntetve bizonyos érdekcsoportokat, leleplezve hazugságokat.

A változás jó, ha fejlődés, rossz, ha degradálódás. Világunkban a fejlődés elsősorban látszatként jelenik meg. Politikai és gazdasági vívmányok, melyek a felhajtás ellenére sem feltétlenül jelentenek pozitív változást. Általában negatív az irány, és általában tudatos munka eredménye.

Az 1700-as évek második felében az emberi civilizációnak lenyomták a reset gombját, és új út vette kezdetét. Már régen nem ilyen lenne a világ, ha ez nem történik meg. Akkoriban a brit és spanyol korona szimbólumai által a világban megjelenített érdekeltségek nagyon közel jártak ahhoz, hogy megszerezzék a bolygó feletti teljes irányítást. Befolyásukat kiterjesztették az ismert világra, ami egyes esetekben sok ezer kilométeres távolságot jelentett a székhelytől.

Az Egyesül Államok létrejötte, a Függetlenségi Nyilatkozat megszületése, a függetlenségi háború maga volt a reset. Háborúzni olyan ellenséggel, amit több ezer kilométernyi mély víz választ el, nagyon nehéz. Az Egyesült Államok létrejöttével új pólus született, ami megakasztotta a globalizációs törekvéseket. Talán éppen ennek tanulságaként állították le olyan bőszen a holdprogramot, hiszen a holdkolóniákkal ismét új pólus születhetett volna, új Függetlenségi Nyilatkozat, a központtól olyan távolságra, ami nagyon megnehezíti a háborút.

(Kevéssé ismert, hogy a függetlenségi háborút az apacsok döntötték el az amerikaiak javára. A brit erők a távolság és a váltakozó létszámbeli erőfölény ellenére is győzedelmeskedtek volna a lázadókon, ám ekkor néhány apacs vezér felajánlotta az amerikaiaknak, hogy megtanítja őket harcolni. Onnantól kezdve a háború nem a kék kabátosok és a piros kabátosok esztelen öngyilkos meneteléséről szólt, a harcmodor ésszerűbbé vált: rajtaütések, gerillataktika, csapdák, trükközés, sokféle speciális egység egyedi feladatokra. A harcászat megújításával érték el a győzelmet és a függetlenséget.)

Dwight D. Eisenhower egyik rendelete nyomán elkezdtek kifejleszteni egy olyan számítógépes hálózatot, amely ép marad akkor is, ha kitör az atomháború. 1969-ben adták át az ARPANET-et, amelyet katonai bázisok, kormányzati kutatóintézetek és egyetemek használtak, levelezésre, fájlok küldésére, számítási teljesítmények megosztására. Az ARPANET-ről 1983-ban leválasztották a MILNET-et, a megmaradt hálózatból lett az internet.

Kulturálisan új terra incognita született, az ujjak a reset gomb felett játszottak. A postai levelek ellenőrzését nem lehet automatizálni, az átvizsgálásuk időigényes, rengeteg ember kell hozzá, a sok ember pedig sok probléma, ahogyan azt Sztálin is mondta. A borítékokat egyesével felnyitni, majd visszazárni, úgy, hogy ne lehessen észrevenni a köztes olvasót, pepecs munka. Ezzel szemben az internetes levelezés szoftveresen vizsgálható, észrevétlenül, automatikusan, kevés emberrel, ami kevés problémát jelent.

De ennek is megvolt a maga nem várt hozadéka. A kommunikáció nemzetközi szinten olyan mértékben felgyorsult, hogy azt már nemigen tudta követni, kézben tartani senki. A deepnet kialakulásával az ellenőrizhetőség még tovább gyengült. A darkneten kommunikációt figyelni (protokollok betartása mellett) gyakorlatilag lehetetlen. Domain nélküli, url nélküli, IP cím nélküli, egyetlen kommunikáció kiküldése idejére létrehozott, majd rögtön utána megszüntetett szerverek… Mintha a darknet nem is a Földön lenne.

A technika fejlődése sokféle nem várt hozadékkal borzolja egyesek idegeit. A Holdprogramok fényképei, filmfelvételei, a Kennedy gyilkosság felvételei, számtalan korabeli fotó és video került nehéz helyzetbe az egyre erősebb hardverek elterjedésével és az olyan vizuális szoftverek megjelenésével, mint például a PhotoShop vagy Premiere Pro (vagy az ezeknél is jóval fejlettebb, bár nem a nagyközönség számára készített programok).

Hajdanán a hamisított fényképek és filmfelvételek leleplezése érdekében a szakértők árnyékokat vizsgáltak, szögeket számoltak, nagyítottak, kicsinyítettek, különféle színű fényekkel világították meg a fotót, a felvételeket gyorsították, lassították, kockákra bontották, figyelték a tekintetek irányát. A mai technikát ráküldeni egy 50-60-70 évvel ezelőtt, a maival összemérve kőkorszaki körülmények közepette hamisított képekre és felvételekre, döbbenetes dolgokat hozhat elő. Nem véltetlen, hogy kikezdték az űrprogramok bizonyítékainak hitelességeit, sőt abban sem hisz mindenki, hogy JFK ült abban a bizonyos nyitott kocsiban.

Elgondolkodtató, hogy a harcászatban, haditechnikában, közlekedésben, kommunikációban, informatikában megjelenő fejlődés hogyan írja át néha a múlt hamisítványait vagy hogyan húz át számításokat, törekvéseket. A sötét középkor sokkal biztonságosabb volt, akkoriban simán lehetett hazudni valamit, amiből évszázadokon át éltek.

Az évszázadokon át tartó inkvizíciót utólag negatívan értékeltek, ahogyan a keresztes hadjáratokat is. II. János Pál pápa bocsánatot kért ezekért a világtól. Szép gesztus, mutat valamit (?), de nem teszi semmissé azokat az évszázadokat, amíg ezek tomboltak, népeket irtottak ki, kultúrákat pusztítottak el, könyvtárakat égettek hamuvá – és az volt az általános nézett, hogy ez JÓ.

Nemrégiben Benedek pápa megjelent a twitteren és szétküldte üzeneteit a híveknek. (Állítólag az első válasz, amit kapott, ez volt: „Who are hell you motherfucker?”) Gondolom, hogy nem személyesen a pápa csinálja, hanem egy csapat, mindenesetre érdekes. Egy kiküldött üzenetet utólag eltűntetni a netről nem egyszerű, ha egyáltalán lehetséges. Sok ember sok hiba…

Évtizedeken át használtak elektrosokkot azzal a felvetéssel, hogy oldja a rögeszméket, majd kiderült, hogy hatástalan. Ez szép, de előtte millióknak adták, velük mi lesz? Mi lesz azokkal a tudományosnak mondott, politikailag támogatott nézetekkel, melyek szerint JÓ? Vajon utólag hány tudományos munkatársat rezgettek meg, amiért rögeszmésen hitte, hogy igaz, miközben nem volt az?

A neves szociopata, dr. Egas Moniz, 1949-ben orvosi Nobel-díjat kapott találmányáért, a leukotómiáért, az agy szétvágásáért, mellyel embereket lehetett növényi szintre szelídíteni. Azt mondták, hogy ez JÓ. Pár millió embert szétszedtek vele, majd kiderült, hogy nem jó. Mi lesz azokkal, akiket kicsináltak általa? Mi lesz az ő életükkel? Mi lesz azokkal, akik engedélyezték? Mi lesz azokkal, akik a Nobel Bizottságban megszavazták? Azt mondták akkor, hogy JÓ, majd meg azt, hogy rossz.

Aki ma Magyarországon 35 éves, már mindenkiről megtudta, hogy hazudott. Nincs kivétel! Az összes politikai garnitúráról többször is kiderült, hogy hazudott – az újabbak sosem mulasztják el ezt nyilvánosságra hozni, hogy a még újabbak róluk tegyék ugyanezt. Persze, a szokásos nevetséges politikai játszadozás – DE akkoriban, a maguk idején az volt az általános vélekedés, hogy ez és ez a politikai irányvonal, ez és ez az irányultság, történelemszemlélet, gazdasági szabályozás (stb.) JÓ.

Befejezve a cikket, amit még oldalak tucatjain lehetne folytatni: vajon mennyi mindenről derül majd ki utólag, hogy rossz volt, hazugság, tévedés, ami ma a média, a teljes politikai apparátus, a tudományos világ JÓ-nak és IGAZ-nak mond?

A ma bizonyító erejűnek ítélt felvételek mekkora részéről derül majd ki, hogy hamisítvány, akkor, amikorra eléri a háztartásokat az a technikai szint, amiről ma a hamisítók még csak nem is álmodnak, és így azzal kalkulálni sem tudnak? A Mars-szonda felvételei valódiak? Politikai gyilkosságok, katasztrófák, tüntetések, összecsapások? Valódiak?

Mit gondoltok?

Share

Commentek

Előző

Felelősségáthárítás

Következő

Halhatatlanság, Elmélet Öt

  1. Alex

    http://www.portfolio.hu/vallalatok/it/igy_segit_lefulelni_agyafurt_csalokat_az_informatika.185148.html

    ” Manapság kétnaponta keletkezik annyi adat, mint amennyi a civilizáció hajnala és 2003 között összesen született. “

Vélemény, hozzászólás?

Köszönjük WordPress & A sablon szerzője: Anders Norén