PW
Ezúttal jelszó nélkül.
Ez nem egy olyan igazi cikk, nem folytatás, csupán egy megfigyelés, amit fontosabbnak tartok ide tenni, mint megemlíteni futólag kommentben.
Megfigyelés
Évekkel ezelőtt felfigyeltem valamire, érzés szinten, de nem csodálkoztam rá igazán, nem is fogalmazódott meg bennem. Néhány hónappal ezelőtt azonban igen, megtörtént, rádöbbentem, hogy van itt valami, és azóta tudatosan figyelem mindenhol, hogy lássam, mennyire tekinthető általánosnak, amit észrevettem.
Arra jutottam, hogy vannak ugyan kivételek, de a megfigyelés alapján megfogalmazott szabály ÁLTALÁNOSSÁGBAN érvényes.
A szabály
Hasonló vagy azonos testtípussal rendelkező nőkből és férfiakból lesznek párok.
Ez a szabály nem egyetemes, hanem csak általános, vagyis általában igaz, de kivételek vannak.
A jelenséget heteroszexuális felállásban figyeltem meg, lehetséges, hogy homoszexuális kapcsolatban is igaz, ezt nem tudom.
Ritka kivételek
Láttam kivételeket, természetesen. Ültem egyszer egy étteremben, a mellettem lévő asztalnál épp ebédelt két pár: kövér fiú – sportos lány, kövér lány – sportos fiú felállásban. Még ennél is érdekesebb volt, hogy a sportos lány és a sportos fiú testvérek voltak, ahogyan a kövér lány és a kövér fiú is. Láttam hatalmas darab, kövér nőt apró, vézna férjjel. Láttam kisportolt férfit kövérkés nővel. Láttam sok mindent, sokféle kivételt.
Tekintsünk most el azoktól az esetektől, amikor érdekből vagy kényszerből jön létre a kapcsolat. Például szép nő hozzámegy a kövér férfihez, mert a fickó gazdag, a nő a feleségszerepet jól fizető munkaként, állásként fogja fel.
Ti jöttök
A szabály még egyszer: általában hasonló vagy azonos testtípussal rendelkező nőkből és férfiakból lesznek párok.
Van elképzelésem arról, hogy erre mi a magyarázat, nem mondanám elméletnek, inkább csak ötlet. Nem írom le, hogy ne befolyásoljalak titeket.
A véleményetekre vagyok kíváncsi: szerintetek mi a magyarázat?
Kis kiegészítés a témához.
Nem tudom, én nem figyeltem meg ezt túlnyomó többségben. Elég, ha csak a saját példámat veszem. Én soha nem olyan nőkkel ismerkedem, akik alkatilag hasonlítanak hozzám. Sőt, mondhatni éppen ellenkezőleg. Ez igaz az eddigi korábbi és a jelenlegi kapcsolatomra nézve is.
Én vaskos, mondhatni mackós vagyok, minek szépítsük a dolgot. A nők körülöttem viszont egyáltalán nem ebből, hanem az átlagos és a vékony közötti szegmensből kerülnek ki.
Ráadásul az ismerettségi körömben is túlnyomó többségben vannak az eltérő alkatú párok. Bár statisztikai számossági arányokról nem beszélhetek, hiszen soha nem vizsgáltam a kérdést.
Én úgy hiszem, hogy ez a fajfenntartással van kapcsolatban. Azok a magabiztos hímek, akik a falkában jól eligazodnak, és olyan tulajdonságokat vonultatnak fel, amik a nőstényeket vonzzák, biológiailag olyan feromonokat bocsátanak ki, ami a biológiailag alkalmas nőstények számára vonzó. Mivel manapság immáron a társadalmi késztetések szinte biológiai szinteken jelentkeznek, ezért igenis elképzelhetőnek tartom, hogy egyszer majd a leginkább sikeres hímtípus a szemüveges nyeszlett internetmilliomos lesz, akire biológiailag fognak tapadni a nők. Ez most elég túlzó kép, de a lényeg az, hogy a társadalmi késztetések megjelenése a biológiai ösztönök szintjén szerintem fejlődéstchnikai kérdés és mivel az ember önmaga teremtette környezete olyan természetes közegként jelenik meg, ami faji szempontból jelentősen differens kihívások elé állítja, igenis érdemben feltehető, hogy ezeknek a megjelenése a biológiai szervezet működési kódjában csupán idő kérdése, hacsak már meg nem jelent esetleg.
Vagy mi.
Szerintem.
Az én példám szélsőséges, mert edző vagyok, van egy alap, ahogyan ki kell néznem, hogy eladjam magam. 17-18 éve edzek, valamit minden nap. Mellettem egy nő, aki nem sportol, aki nem törődik azzal, hogy néz ki, milyen a fizikuma nem tudna megmaradni és én nem tudnám elviselni.
Valahol a szlovák vagy ukrán határ környékén van egy nagy cukrázda, ahol asztalok székek vannak kirakva az út mellett, nyáron jártunk arra, az egyik asztalnál egy kövér csóka és a kövér csaja sütidarabokkal dobálták egymást és vihogtak. Én ezen zokognék. De a sport és a kövérség szélsőséges példa, amiknél az életvitel nem passzol.
Az én tapasztalatom ezt a megfigyelést árnyalja.
Én úgy látom, hogy a hosszú idő óta fennálló párkapcsolatoknál egy fontos szempont a lelki alkat hasonlósága. Ez nem feltétlenül jelent azonos érdeklődési kört, inkább az élethelyzetek hasonló megoldási, illetve megközelítési módjára vonatkozik. Szerintem ez az alap.
Ehhez hozzájárulnak még bizonyos testi hasonlóságok is: ez lehet csupán az arcforma hasonlósága, de nem kétlem, hogy ez akár az egész alkatra kiterjedhet.
Így én nem gondolom, hogy a vonzalom kialakulásának és fennmaradásának általános feltétele lenne a testi alkat hasonlósága.
A rövid távú vagy “egy éjszakás” kalandoknál nyilvánvalóan felértékelődik a testi vonzalom, testi jegyek tetszésindexe, illetve a testi vágy.
Bendegoose írta:
Mióta élünk ilyen környezetben? Pár évtizede? Ezt megelőzően azért elég sok idő volt, amíg nem a “kocka” volt a sikeres férfi. (remélem ezzel nem bántok meg senkit) Néhány évtized nem elég.
Pénz például sokkal régebb óta van, mégis ősember módjára bánunk vele még mindig.
Egyébként én sem vettem észre ezt ennyire nyilvánvalóan. Hosszútávú kapcsolatokban biztosan változatosabbak a párok, mert ott sokkal fontosabb a személyiség, mint a testalkat.
Duncan, szerintem ez a megállapítás nem igaz. Annyi kivételt láttam az elmúlt években ami a szabályt romba dönti… Tudod, ez a kelet-angliai “Mordor” ahol az elmúlt 7 évben dolgoztam, rengeteg olyan pár volt ahol a férfi vékony vagy nagyon sovány és magasabb alkatú volt a feleség pedig már elérte a hízósertés vágósúlyát, tehát mint Laurel és Hardy (azaz Sztan és Pan a magyar szinkronosok névadása szerint).
De meghökkentő látni ezeket, ha tudtam volna , h előjön ilyen téma , tuti fotókkal is dokumentáltam volna az állításomat :)
En is szoktam neha kategorizalni igy az embereket.
Nagyon sokszor nezem a parokat, es van min csodalkozni… (ahogy bakosur is irta…)
Ahol most lakom, az ide erkezö turistak zöme beleillik az altalad felvazolt kepbe. hasonlo alkat a hasonlo alkathoz.
Talan az azonos(sa valt) erdeklödesi kör es szabadidös tevekenyseg folyomanya.
Ellenben sokszor lathato a köver-sovany felallas is, jobbara a nö a köver, pasi a vekony verzioban.
Mindig keresem a miertet en is.
Nekem a magas, sportos, lendületes pasik teccenek. (Ha meg jokepü is, meg figyelni is kepes, akkor telitalalat). A mackosak kevesbe, viszont ök is szimpatikusak (lehetnek).
Viszont a nagyon vekony pasik nem vonzanak.
Haat…, mondd a sejtesedet!
@ bakostamas:
Azt a várost nem tudtam megfigyelni. Néhány napig azonban jó lenne, ha tudatosan figyelnél, hogy ne az érdekességet vedd észre, és hogy a megszokott ne kerülje el a figyelmedet. Ha erről van szó.
Olyat is láttam, amikor el eltérő testalkatú pár az évek alatt azonos alkatúvá vált. Öcsém vékony alkat, a barátnője hízásra hajlamos, vagy 12 éve vannak együtt, mostanra majdnem ugyanúgy néznek ki, kb. +20 kg felesleg.
Erre lehet mondani, hogy életmód, de vajon csak ennyi? Ha életmód is (valamilyen mértékig biztosan), miért követték?
A finomkodó “duci” megnevezés egy szubkultúra, saját weboldalakkal, boltokkal, társkeresőkkel, láttam ilyen szórakozóhelyet is. Mondhatjuk, hogy a rosszallás miatt menekülnek egymás társaságába, ahol a valóban rossz szokásaik elfogadottá válnak. De ez nem változtat semmit a nemi vágyon.
Felteszem, elhagyom magam zabálok, felszedek egy 20ast vagy 30ast, ettől még nem fog a “duci” nő tetszeni, ha eleve nem az tetszik. Ma két kövér házaspárt is láttam. Nem magyarázat, hogy “másnak nem kellenének”. A börtönben sem lesz homokos mindenki.
Duncan Shelley írta:
Az erősebb jellem megrontja vagy megjavítja a másikat.
@ Kami:
Egy biológiai szervezet fejlődése szempontjából pár ezer év nem igazán releváns, ezért írtam, hogy eljöhet még az ideje…
Két dolgot kell itt gyorsan megkülönböztetni.
Az egyik ugye a testtípus/alkat. Great jól leírta. Ha nekem a vékony, de csöcsös csajok jönnek be akkor, ha el is hízom, nem fogok vonzódni a cetekhez….
Az én 174 centimmel nem erősítem a lombkoronában kérődzők csoportját. Mégis volt pár olyan alkalmi/tartósabb partnerem, akik 180 körül voltak (nem tudom nem mértem le mindet). Megvolt mégis a kémia. Vagy mittom én.
A másik a lelki vagy személyiség típus.
Ellentétek vonzzák egymást? Nem tudom. Én türelmes ember vagyok. Párom egyáltalán nem az. 0 zéró türelem.
Fiatalabb korban figyelhető meg jobban a cikkben leírt elmélet. Azonos testalkattal azonos érdeklődési körrel rendelkezők alkotnak egy párt. Főleg a mai fuckbook generáció. Emo az emoval. Death core-os a Death core-ossal. Sportoló a sportolóval. Alteres az alteressel. Junkie a junkie-val.
Szerintem én erre több ellentétet láttam, mint példát, lehet hogy azért mert sokat tartózkodtam az országhatárjain kívül. De még a magyarországi ismerőseim körében sem ez a jellemző.
Ha ennyire általánosítani akarunk, akkor én inkább azt mondanám (ése z pont szombaton fogalmazódott meg bennem, és gondolkodtatott el), hogy az évek előre haladtával egyre inkább olyan párt választunk, mint amilyet szüleink választottak maguknak. És itt már nem csak a fizikai oldalon van hasonlóság, hanem minden másban is (szokások, tulajdonságok stb). Ez néha jó, néha viszont kellemetlen, hogy az ember nem lép ki ebből a körből. És nem tud változtani a negatív dolgokon. Gondolok itt a szomszéd lányra, ahol a családon belüli erőszak is “öröklődött”.
Vajon ennek mi az oka? Van köze ahhoz, amit te feltételezel, Duncan?
Igen, én is érzékelem ezt az általános szabályt.
A szexhez kötöm.
Nekem nem lenne jó érzés egy nálam véznábbhoz, kisebb pasihoz hozzábújni.
Attól félnék összenyomom az ágyban.
Ha sokkal nagyobb darab lenne, azt érezném, hogy ő érzi úgy hogy összenyom.
Szeretkezés közben a szánk és nemi szerveink könnyebben összeérnek hasonló méretek esetén. (bár van valami olyan mondás, hogy fekvő helyzetben a magasság nem számít) – szerintem számít akkor is.
Ha én kövér lennék a párom meg sportos, akkor mindig szégyellném mellette a kövérségemet. Úgy gondolnám jobb csajt is kaphatna. Bennem nincs elég önkontroll, hogy kevesebbet egyek és többet mozogjak.
Ha ő lenne kövér én meg sportos – valószínűleg bennem is bújkálnának ilyen gondolatok.
Ha hasonlóak vagyunk, az hasonló életformát is feltételez. Mindkettőnknek fontos vagy nem fontos a sport, az egészségesebb létezés vagy a nagy zabálások. Nincs mit egymás szemére vetnünk, hiszen valószínűleg egyetértünk. Ettől nagyobb a vonzódásunk egymás felé.
A kövér, meg a sovány nem testalkat, hanem test állapot. Egy skála két szintje, amit tetszőlegesen befolyásolhat az ember, ha akarja, tehát nem adottság. A testalkat viszont az.
Csak mondom.
@ Petra:
Tehát ezért nem fog egy soványról indult, de elhízott személy vonzódni egy másik elhízotthoz.
Hmm…
Talán az énképe nem változik.
@ Great:
Szóval, akinek a testalkata (viselkedése?) az életmódja is egyben (legyen akár negatív, akár pozitív), az eleve olyat keres, akinek úgyszintén az.
@ Petra:
Minkettőt vedd figyelembe, vannak testtípusok is, mint piknikus, leptoszom stb. Egy olyan erős csontú valaki, mint Eric Cartman, sosem lesz vékony, mert nem tud, és te sem lehetnél akkora állat, mint Mama Ocrady.
Ha ezeket még kiegészítjük az Aelod kolléga által behozott kulturális hasonlóságokkal, meg még sok mással, mint média-ideálok, földrajzi környezet stb., akkor ez elég nagy pofon annak az elméletnek, mely szerint a szerelem, vonzalom, nemi vágy öntudatlanul alakul ki, akarati befolyás nélkül.
Szerintem az ember eleve olyat keres, aki “tudja tartani a lépést”. Ha valaki sportol, sportolót, de legalább fitt egyént keres. Aki el van hízva, mert mondjuk lusta, az olyat keres, aki szintén nem siet sehova.
Én személy szerint nem jönnék össze olyannal akit pl. nem bírok felemelni. Vagy lassabban fut. Vagy butább…
Képesség a képességgel..
Ilyen tekintetben tényleg nem ellenpélda a “dagadt uralkodó nő – vékony, papucs csávó”. Megvan bennük a “közös tulajdonság”.
Bendegoose írta:
Mennyire egyszerű ez neked? A hozzád hasonló alkatú nők reagálnak jobban rád, vagy a tőled távolabbiak?
Ez kortól, korszaktól, földrajztól, társadalmi berendezkedéstől függ, Az a típus, ami az őskorban nyerő volt, ma vesztes, mert nem tud azokkal a képességekkel, azzal a fellépéssel érvényesülni.
Azon is el lehet gondolkodni, hogy hogyan lehetséges a férfi alkati eszmény általános változatlansága ebben a kultúrában (sportos, vadász, izmos alkat), miközben a női alkati eszmény (vénusz szobor, amennyiben hitelt adunk neki) rengeteget változott?
Duncan Shelley írta:
Honnan tudod?
Miből gondolod?
Mit értesz “őskor” alatt?
Duncan Shelley írta:
:laugh:
Baszki, ezen akkorát nevettem, hogy utána rám tört egy 10 perces köhögő roham (kicsit meg vagyok fázva, szóval ez most nem hiányzott). De igyekszem összeszedni magam.
Nos én nem ismerek se piknikeseket, se laptoposokat, de ebben az alkati hasonlóságban van valami. Vegyünk például engem. Én fiús alkat vagyok…..és hát…a pasim is. :-D
Bocs, próbálok némi komolyságot magamra erőltetni, de nem lesz könnyű a minden ellenérvet elsöprő Cartman-es példa után. (Még mindig kuncogok…) :-)
Duncan Shelley írta:
Lehet, hogy bármit csinálhatnék, akkor sem lehetnék akkora, mint Mama Ocrady, (bár ki tudja, talán alábecsülsz vagy túl), de egy következetlen állat lennék, ha nem értenék veled egyet abban, hogy a vonzalom nem esetleges, a párválasztás meg aztán végképp nem. Ha visszaemlékszel (vagy visszalapozol) láthatod, hogy én is gyártottam pár hajmeresztő elméletet a témában. Ezek közül az egyik azon alapszik, hogy a személyiség egyes elemei külső jegyekben is megnyilvánulnak. Akkor boka, meg csukló vastagságról beszéltem, meg ajakformáról, de ez ennél sokkal összetettebb, így kiterjeszthető a testalkatra, testtartásra is. Mondjuk, hogy bizonyos következtetéseket ezekből is le lehet vonni, de tökéletes jellemrajz azért még nem készíthető ebből. Egyrészt, mert nagyon ritka és szélsőséges esetekben sorolható valaki egyértelműen egy adott kategóriába, másrészt, mert a tudósok véleménye is eltér abban, hogy milyen kategóriák vannak, vagy melyiket érdemes használni. http://www.szepi.hu/irodalom/pedagogia/tped_014.html
De ha még meg is állapodunk abban, hogy az ember észleli ezeket a jeleket és tudatosan, vagy tudat alatt figyelembe veszi a választásnál, az továbbra is kérdés, hogy miért keresne pont olyat, mint saját maga. Miért nem inkább egy jobbat? Vagy olyat, aki valamiben épp más és ezzel kiegészíti? Tegyük fel, hogy én szétszórt és kapkodós vagyok és szándékosan olyan társat akarok, aki nyugodt és megfontolt, hogy a kritikus helyzetben számíthassak a higgadt elemzőképességére és a tanácsára. Vagy egy pasas, aki aktív és lobbanékony miért ne akarhatna olyan feleséget, aki el van otthon és van elég türelme a gyerekhez (amihez az apának nincs)? Így nagyon is elképzelhető és logikus, hogy az ellentétek bizonyos fokig vonzzák egymást. Sok szempontból viszont jó az egyezés (azonos hozzáállás, gondolkodási mód, sebesség). Szóval nehéz ezt így meghatározni, hogy milyen a tökéletes alkat, vagy kihez milyen illik.
Nem tudom, hogy ez-e az oka, de én inkább azt látom, hogy nincs ebben semmilyen következetesség. Talán a többségnek van valami kritériumrendszere, ami alapján választ, vagy csak egy-két szempont, ami valóban fontos, de mindenki tudja, hogy a dolog akkor is gyakorlatban dől el, amikor kipróbálják és kiderül, mennyire működik a kapcsolat.
Hát ezt tudom hozzáfűzni így elsőre, de majd még utána nézek a szakirodalomban. Szerintem a végére sikerült kellő komolysággal kezelnem a témát, ami nagy teljesítmény, tekintve, hogy
1, közben még párszor elmosolyodtam a Cartman példán.
2, gőzöm sincs a szexről. :-)
Van egy ösztönös, állati részünk, ami idegeileg gyenge. Ha engedjük ezt a részünket dominálni, törekedni fogunk a tömörülésre, hordába verődésre, falkában élésre. Ösztönösen vonzódunk a hasonlóságok iránt. Ha találkozik négy ismeretlen, két fehér és két fekete, amennyiben beszélnek közös nyelvet, majdnem biztos, hogy a két fehér és a két fekete alkot majd csapatot. Egy csaj nagy társaságban, ahol van száz férfi és egy nő, ha nem ismer senkit, valószínű, hogy a nővel fogja magát a legjobban érezni. Ismeretlenek közt, ha nincs más, azok verődnek össze, akik hasonló munkát végeznek vagy hasonló hobbijuk van, vagy kopaszok vagy raszta hajuk van, nike cipőt hordanak etc.
Aki tudatosabb, az tud mérlegelni, annak nem kell ösztönösen cselekednie.
annamari írta:
:laugh:
Lehet hogy az elme tette tönkre idegileg ?
annamari írta:
Nincs baj az ösztönökkel , arra lett kifejlesztve , hogy túléljünk a természetben . Csodálatos dolgokra képes .
A baj ott kezdődött amikor az embert megszállta az idegen eredetű elme – energia .
Felépített egy külön világot , ami csak az ő érdekeit szolgálja . Mivel a természetes ösztönök képesek ráébreszteni , hogy egy idegen eredetű elme uralma alatt állunk , ezért fontos részéről degradálni az ösztönöket .
Mivel az emberiség régóta ebben a játszmában él ezért mindig az a dilemma , hogy mire hallgassunk magunkban . Az ösztöneinkre ami a valódi túlélést szolgálja , viszont nem kompatibilis az elme által létrehozott világgal , vagy az id . elmére ami felajánlja a kényelem és biztonság világát , cserébe viszont el kell nyomnunk az ösztöneinket , ami pedig megmondaná hogy mi a helyes számunkra valójában . ?
Lehet hogy a párválasztásban is valami ilyesmi játszódik le . Nem tudom .
Értem ezt az “átlagos” vagy “szokásos” viselkedés megfigyelését, de engem nem érdekel az átlagos és a szokásos viselkedés. Szeretem a “nem normálisakat”, az “eltérőeket”, azokat, akiket nem lehet skatulyázni. Párkapcsolatban és szexben sem.
Én kislány korom óta duci/kövér/dagadt vagy ha úgy tetszik túlsúlyos vagyok. Jó sok leértékelés ért miatta, nyilván egy kamasz lelkivilágát ilyesmivel hamar haza lehet vágni, és elérni, hogy azon gondolkodjon, hogy kinek is fog így kelleni??? Ettől függetlenül mindig a sportos, lendületes pasik jöttek be. A két első férjem ilyen volt, és a közbülső kapcsolataim is jellemzően. (ez olyan gáborzsazsás mondat 8-) ) De mégsem volt rendben a dolog. Egyszerűen ott kezdődött az élet, ahol véget ért az ágy.
A mostani párom a legkevésbé sem sportos fizikailag, sőt! A fenti jelzők ráaggathatók az ő testi mivoltára is. De szellemileg igen pörög! Rendben van az érzelmi-értelmi állapota is, órákon keresztül képesek vagyunk beszélgetni. Mire vele találkoztam, úgy döntöttem, hogy nem érdekel a test jobban, mint amennyire feltétlenül szükséges. Az a fontos, hogy ki mozgatja azt a testet, hogy az milyen állapotú lény, aki benne van. És nem számít semmi más. Egy test attól lesz esztétikus és vonzó, hogy a benne lakozó lény mennyire törődik vele, mennyire szereti és ápolja, nem pedig a kilóitól, a bmi indexétől, vagy a test-zsír arányától.
annamari írta:
Még valami . A Tudatosság nem zárja ki az ösztönök tudatos felhasználását . :-)
Tudatosan meg lehet figyelni , mit mondanak az ösztöneink . Hogy megtévesztenek -e , vagy segítenek ?
Persze ez csak akkor működik , ha még nem nyomtuk el magunkban teljesen az ösztönöket , mert akkor csak az elme fog az elmével kommunikálni . :chic:
boszizsu írta:
Ez egy érdekes meglátás volt . :-)
Thirdeye Magister írta:
Nagyon szépen köszönöm!!!!
Nagyon-nagyon ütős gondolat(ébresztés).
Arkos írta:
Egyetértek.
Éppen ezért keresek én is nálam magasabbat, és lehetőleg erősebbet is…
Sajnos nincs időm részletesen hablatyolni.
..de ez egy téveszme.
Sem nekem,sem az ismerettségi körömben senkinek sem ilyen a párkapcsolata.
Pedig jól átgondoltam.
Szerintem ez nem ilyen alapon működik.
Ne átgondoljuk, ne az ismeretségi körünkben keressünk, hanem figyeljünk az utcán. Ha nincs olyan általánosan érvényes szabály, mely szerint a hasonló vagy azonos alkatú emberek keresik egymást párkapcsolati céllal, akkor vegyes, tetszőleges összetételű párokat kapnánk.
Javaslat: mostantól figyeljük, hogy hány kövér nő – kisportolt férfi, kövér nő – vézna férfi párt látunk. Szerintem ezek szélsőségek, mindössze azért, mert a testalkat nagyon távoli, de ha nincs ilyen szabály, a megfigyelésünk azt hozza majd ki, hogy rengeteg ilyen van.
Én a budapesti megfigyelésekből tudok kiindulni, szerintem itt napokig eltart majd, mire 1 ilyen párt látok. Továbbá az ismeretségi körömben egyetlen példa sincs erre, ott a hasonló alkat az általános szabály.
Ugyanakkor a szabály rám nem érvényes, mert bár magától értetődően tökéletes testalkatom van :pissedoff:, soha nem ezt a típust kerestem nőben, de amit mégis észrevettem, az az, hogy a hozzám hasonló testalkatú nőknél sokkal egyszerűbb dolgom van, mint a távolabbiaknál.
Hát, lehet, hogy az én toleranciaküszöböm magasabb az átlagnál, de nekem volt vékony, átlagos, dinnyényi mellű, telt (- néhányak szerint dagadt – csajom, de azoknak a köcsögöknek akkor, a szakközépiskola harmadik osztályában még egy nőjük sem volt :evilgrin: ) és nálam magasabb is, de valahogy soha nem volt szempont a ruhaméret…
Oké, figyelni fogom a párokat. Csak az asszony mit szól hozzá…. :struggle:
Az elmélet megállja a helyét. A nagy különbségek párok között ritka kivételek.
Nekem egy régi egyetemista csoporttársam csinálja azt, hogy nagydarab zsírtornyokra vadászik, kizárólag szexuális céllal, mert tinédzserkorában azt hitte, hogy nincs esélye a szép nőknél. Aztán azóta is ez a hóbortja. Alkatra a srác olyan Schwarzeneggeres, magas, alapból izmos, kondis. Tehát éppenséggel lenne esélye bőven a mostani irányzatok szerint is, csak önként választott más utat.
Egyet kell értenem Annamarival, mert a nagyobb tudatosság, racionalitás egy sokkal átgondoltabb, jobb párválasztást eredményez. Ha a szellemi síkon magas szinten vagyunk és még akarunk együtt fejlődni, akkor rengeteg minden elérhető, sőt fenntartható hosszú távon. Ami szerintem sokkal fontosabb az első benyomásnál…
Párom ledobott az 12 kilót az elmúlt 8 hónap alatt (az egyébként magasságához átlagosnak mondható testsúlyából) mióta étrendet váltottunk és odafigyelünk arra, hogy mit eszünk. Ez egy “spontán” folyamat volt, a feleslege leépült és beállt a teste az egyensúlyi állapotába. Nekem tetszett előtte is, most még jobban. Pozitívum. :)
Megfigyelhető egy szintén uralkodó tendencia, hogy a kapcsolat elején még jól kinéző, sportos emberek ahogy telik az idő egyre jobban elhanyagolják magukat, lerobbannak, meghájasodnak, ha jön a gyerek, akkor meg szinte meg is öregednek. Ezek szerint az átlagos kapcsolatoknál az igények csak az elején magasak, csak az elején fontos a hasonlóság. Pedig ha kiéleződik az ellentét (például egyik fél meghízik, míg a másik fél tartja magát) akkor elvileg a kapcsolatnak inognia kellene.
Azt kifelejtettem, hogy ez a testmagasságra is igaz.
A nők általában alacsonyabbak a párjuknál, fordított eset nagyon nem jellemző. Esetleg 1-2 centiméter eltérés játszik, főleg magas hölgyeknél, akik nehezen találnak magukhoz megfelelő férfit, ezért ők engednek ebből a szabályból és választanak alacsonyabb partnert.
Viszont az alapesetnél (férfi magasabb) is megfigyelhető egy maximális különbség, amit csak tippelni tudok ~ 15-20 centiméter. Ettől nagyobb magasságkülönbség kivételes esetnek számít.
Középiskolában láttam egy 195 cm magas fiú és 155 cm magas lány párost, meg az interneten egy fordított esetet Lars Ulrich 166 cm (Metallica) és az összes párja 12-15 centivel magasabb volt tőle. Bár ennek a hátterében a presztízs áll…
Újabb gondolat:
Mikor látok 1-1 párt, és tudok némi időt szánni a “megfigyelésükre”, gyakran levonom a következtetést, hogy: “ezek összeillenek” vagy “mi a faszomat csinálnak ezek együtt?!”.
Szerintem ez az elmélettel lehet kapcsolatban. Az ember ezen “képessége” nem csak akkor lép működése, ha magának keres párt, de másokon is megtalálja a közös nevezőt, vagy az abszurdumokat.
Pl. mikor lát az ember egy nagyobb idegen társaságot, nemekből vegyesen, elszórakozhat azon, “vajon ki-kivel van együtt”. ^^
Aztán csodálkozik, hogy miért is a legcsúnyább van a legszebbel.. :D
Na mindegy.
@ Duncan Shelley:
Igazából nem könnyú vagy nehéz a kapcsolatteremtés, hanem természetes vagy erőltetett. A divat és a média által sulykolt mesterséges idálok utáni ágálás mindig csak maximum erőltetett lehet. Én igyekszem a termszetes ingereimre figyelni, így nem sok kudarcélményem volt.
De egyébként azt kell mondjam, ha az ember nem erőlködik, a dolgok maguktól is működnek az életében. Én szeretek egyedül lenni. Sokszor sokkal jobban érzem magam, és mindig fontos volt, hogy el tudjak vonulni. Ilyenkor a szxuális ingerek is alábbhagynak bennem. De nem sokszor voltam egyedül az életemben, visszatekintve azt mondanám, ez számomra nem volt küzdelmes. És itt nem szabad egy kapcsolat működtetésére gondolni. Csupán a férfi-női kapcsolatteremtésre és a szexuális ingerekre való saját és környezeti reakciókra.
Én így látom magamat és a választ a kérdésedre…
@ Duncan Shelley: megfigyelés
Azért itt több más paramétert is érdemes lenne figyelni. Ezek kulturális aspektusok szerintem. Mert valóban, a fiatalok között nagyon sok olyat látni, akik mintha csak újságokból léptek volna elő, alkatban, stílusban, ruházatban, frizurában, gesztusokban médiajelleggel leírhatók körbezárhatók.
de minél idősebbek az emberek, minél inkább képesek önnön igényeikre hallgatni, annál inkább találhatunk eltéréseket a fenti mintától.
Meg az is fontos leht: miért is jönnek létre ezek a kapcsolatok? Alapvetően a fajfenntartás miatt, mert a szex annak a biológiai eszköze. De a társadalmi normák mennyire torzítják el a biológiai késztetéseket? Nem akarom magunkat állati sorba szorítani, de a rendszerben való működés egyik alapfeltétele a szabályoknak való megfelelés. Az emlősök biológiailag mehatározható szabályai között igenis figyelembe kell venni, hogy az eredeti programozás torzult a társadalmi késztetések hatására. Mi az a kapcsolat, ami sikeresnek mondható? Ha egyszer lefekszenek egymással? Ha 100x? Ha együtt maradnak a biológiai életük végéig? Vagy esetleg a nemzett gyermekek száma alapján?
Szerintem ez fontos szempont, ha valóban mintákat keresünk. Mert az egymásra találás nem jelzi a mintaszerűséget mondjuk a szexualitás esetén. És mi van azzal a sok fiatallal, akik nagyon le akarnak feküdni egymással, ezért hónapokat, éveket várnak a másikra (főleg fiúk a lányokra), hogy aztán addigra szakítsanak? Mennyire fontos az őszinteség?
És tudom, hogy ez a téma a szexról szól. De ha a szexet csak magában igyekszünk figyelni, akkor nem érthetjük meg. Ahogy a rendszert, a lelket és a testet sem. És még vannak egyéb részek is, amik kellenek a megfelelően árnyalt képek kialakításához.
Szerintem.
annamari írta:
Lehet, hogy a tudatosság és az ösztön nem is választható külön :yinyang: , csupán az elménk teszi azt, vagy legalábbis nevesíti.
Ha már nevesíti, van úgy, hogy az ösztön igenis “cselekszik” – gondolom én. Ilyenkor fontosabbá válik a tudatosságnál, sőt a tudat(osság) szóhoz sem jut :quiet: . Számos esetben az ösztön “aktiválódása” életet mentett: vagy valamilyen leendő katasztrófát megelőzve, vagy már abba “belenyúlva” változott az esemény kimenetele pozitív irányban :cake: .
Nem mérlegel, nem számol, nem gondolkodik… Nem tervez, nem méricskél, nem kombinál… Nem fél. Csak cselekszik .
Rendkívüli módon cselekszik, olyan fizikai-lelki erőket felvonultatva :yes: , melyek tudatos állapotban megközelítőleg sem hozzák ugyanazt az eredményt :no: . A szó igazi értelmében “Lélek JelenLétre” gondolok O:-) .
Az ösztön ezen formája, miért csak krízishelyzetben aktiválódik :lamp: ? Miért, csak egy ponton túl aktiválódik? Miért ritkán mutatja meg magát? Talán azért, mert már annyira “civilizálódtunk”, hogy ennek az az ára, hogy ez a fajta ösztön “elcsökevényesedett”…
:announce: : A tudatosságnak is, az ösztönnek is :yinyang: megvan a helye az életünk színpadán.
Jönni fog egy interjú egy nővel, aki férfiak rajongásától övezve éli az életét. Kifejezetten a szexről fog szólni, nem a párkapcsolatról. Olyan dolgok lesznek benne, mint hogy ránézésre, ruhában hogyan lehet megállapítani egy férfi intím méretét, amivel kapcsolatban erős kételyeim vannak. :)
Csak erős idegzetűeknek. Ha a nők tényleg ilyen rosszak, háááát….
Bendegoose írta:
Ha biológiai, állati oldalt nézünk, akkor ott nincs párkapcsolat. Élőközösség van, szövetség az utód életbentartásáért, és kész. Érzelmeknek, gondolatoknak, vágyaknak helye nincs. Ha összeakadtak, akkor az adott fajra jellemző életmód megy tovább onnantól kezdve.
Láttam gyerekkoromban ilyen emberi “kapcsolatokat”, vidéken. A nő meg a fickó együtt éltek, nevelték a gyereket, hajnaltól estig dolgoztak, csendben, beszélgetés nem vagy alig volt közöttük, amikor igen, csak formális, lelki életük 0, élvezeti érték 0.
Vajon fontos-e az eredeti programozás?
Van olyan, hogy kialakul?
Mi megismerkedésünkkor különböző testalkatúak voltunk, tízen-izé éve még kb azonos súlycsoportba tartozunk, most meg..az együttélés hasonlóvá tesz?
Üdv : Z.
Hamu a hamuhoz, por a porhoz. 7-es a 7-essel áll össze, 9-es a 9-essel. Mindenki a lehető legjobb nőt/pasit akarja, akit elérhet. A túlsúly, iletve a kóros soványság is lefelé alakítják osztályzatunkat. Ez magyarázza a duci hölgy, piszkafa úr elméletet is, és azt is, miért az izomhegyek kapják az aktuális nőideált. Mindazonáltal jómagam 190-es zsírmentes, kisportolt vagyok, de mindíg is a 140 centis 40 kilós lányok hoztak lázba. Ezt magyarázza meg valaki.
Dragunov írta:
Megmagyarázom. Pedro Phill vagy, de nem akarsz sittre kerülni. :-D
@ Duncan Shelley:
:-) Köszönöm! a pszichiáterem évek alatt se jött rá… Nemigazán. A börtöntől nem tartok, volt már szerencsém, az említett liliom-betegségtől viszont a hideg is kiráz. És itt valóban gúnyolódás az őszinteség jutalma?
@ Dragunov:
Nem gúnyolódás. A gúnyolódás az lenne, ha egy születési rendellenességet hoztam volna fel…
Az biztos, hogy fél méter erre vagy arra nem megszokott, ha pedig valaki erre hajt, kompenzál valamit. Szerintem. Ha az alany fele ennyivel alacsonyabb lenne nálam, nem érezem felnőttnek, függetlenül az alaktól és a valós kortól, és nem tudnék tűzbe jönni. A túl nagy magasságkülönbség szerintem sokaknál automatikusan kiosztja a gyerek-felnőtt, apa-lánya felállást, ami nem kedvez az izgalomnak.
@ Duncan Shelley:
A teljességhez talán az is hozzátartozhat, hogy a szüleimnél is ez volt az arány.
Remélem nem hangzik kékharisnyásnak, de:
A platóni monda szerint az emberek régebben csodálatos, majdnem tökéletes és erős lények voltak két fejjel, négy kézzel és négy lábbal…Oly hatalmasak, magabiztosak és erősek voltak, hogy Zeusz attól félvén, hogy az Olümposzi trónra támadnak, kettéválasztotta őket a villámával. Lett belőle egy férfi fél: az animus, és egy női fél, az anima. Ma minden férfiben benne él az ő animája, másik fele, és minden nő az ő animusát- másik felét keresi, egész életükben ezzel vannak elfoglalva, így eszükbe sem jut megdönteni Zeusz hatalmát. :highfive:
Tehát ha én nem vagyok egy Xena, akkor a pasim sem lehet The Rock (sajnos…. :idk: ), mert a másik félnek passzolni kell!
A kémia és az ösztön, (ami minden logikát felülír :inlove: azt mondja, hogy az ideális partner a hasonló testalkat! Hátha passzol, mint két kicsi lego… :devil:
a szex a szaporodasi kepessegunk bizonygatasa. ennek crescendoja nelkulozi a megertest es genetikailag, illetve makro szinten viszi tovabb a tudasmechanizmust. a parok kialakulasanak feltetele a tudatossagi szint. altalaban a kover emberek alacsony tudatossagi szinttel rendelkeznek, mig a vekony emberek alacsony kemiai rahatassal birnak. ezek betegsegek, vagyis allapotok, melyek tudatossagi elmenyekkel parosulnak. a kover nok jobban szeretnek kefelni, mig a vekony ferfi a harmadik menet utan kifullad. nem tudobol, anyagbol. teljesitokepesegunk hatarainal a kover noknek a vekony pasikra van szukseguk, hogy elfogadtassak magukat es, hogy lustasagukat kivetitsek a masikra koverekkel mozognak egyutt, kiontik a lelkuket, megnyilnak, de azokkal nem szexelnek. Hogy elvonjak maguk szemelyisegerol a figyelmet kikenik magukat, szep emberekkel mutatkoznak es igy tovabb… a cikk helytelen, mert a vekony pasi kover no a leggyakoribb forma jelenleg. a tudatossagi szint, ami a parokat osszehozza. a mentalis egyensuly eseten az ember onmaga a felisten, legyen az noi oldal vagy ferfi. a nemi eszmenyek csupan ideologiat hordoznak, de hogy valojaban koverek vagyunk, vagy vekonyak, azt mi magunk dontjuk el. a sajat nezopontunk a mervado es a masike mellekes. a megertes nezopontja nem kivulrol fakad, de onnan ered.