Ma reggel két öngyilkos merényletet hajtottak végre Brüsszelben, egyet a repülőtéren, egyet a metróban. Közel félszáz halott, mintegy kétszázötven sebesült. Mint tóba hajított kő, amely fodrokat kelt a víz színén, a félelem úgy gyűrűzött szét egész Európában: Budapesten bombariadó volt a Keleti pályaudvaron, lassították a mobil adatforgalmat, fegyveresek lepték el az utcákat. Sokan kérdezik, hogy mi a cél, mire megy ki ez az egész, mikor lesz már vége ennek a rémálomnak. Van egy trükk. Épp azt alkalmazzák rajtunk.
Valamikor nagyon régen voltam egy előadáson, amin az előadó a fájdalom személyiségre gyakorolt hatásáról beszélt. Kihívott valakit az emelvényre, hogy rajta demonstrálja az elvet. A vendégnek egyesével kellett visszaszámolnia száztól, közben az előadó egyre erősebben szorította a kezét.
A fájdalom hatására először lelassult a számolás, majd megakadt, majd jöttek a tévedések, és végül nem folytatódott tovább. Csupán demonstráció volt, ami nem okozott komoly fájdalmat, nem okozott károsodást, és egy nagyon könnyű mentális feladat is elakadt miatta.
Mi történik akkor, ha a fájdalom sokkal erősebb, ha maradandó károsodást szenvednek el, ha a félelem és a stressz szinte éget, és a feladat ezerszer bonyolultabb, mint visszafelé számolni egyesével száztól?
Amikor egy ember nyugodt, derűs, érdeklődő, nincs benne stressz, nem nehezedik rá nyomás, nem érez fájdalmat, nem fenyegetik, nem is vizionál ilyesmit, önmagához képest a legjobb állapotban van: értelmi képességei ekkor vannak a tetőponton, ekkor képes a legjobban mérlegelni, a legésszerűbb döntéseket hozni.
A nyomasztó problémák, a súlyos nehézségek, a bizalmatlanság, a fájdalom, a zavarodottság, a stressz, a feszültség, melyet semmi nem enyhít, a fenyegetettség, amely rátelepszik a tudatra, csökkenti, és egy ponton túl teljesen lekapcsolja az értelmet.
Amikor kívül, belül, a múltban, a jelenben és a jövőben béke van, az ember egyéni szellemi képességei maximumát birtokolja. A skála másik végpontján az értelem nem létezik, ami helyette van, az a puszta állati ösztön.
Az értelem proaktív, az ösztön reaktív. Az értelem elemez, mérlegel, a jövőt fürkészi, az esélyeket latolgatja, az állati ösztön a sebességről szól, az azonnali reagálásról, amely természeténél fogva nélkülöz mindenfajta mérlegelést, elemzést, átgondoltságot.
A trükk, amit épp rajtunk alkalmaznak, azt célozza, hogy lekapcsolja az értelmet, hogy az ember állatként viselkedjen, és pusztán reagáljon, mérlegelés nélkül.
Hogy milyen célt szolgál ez, és kik csinálják, arról lehet spekulálni.
Van egy könyv, talán olvastátok, talán még nem, a címe: A Pokol Kézikönyve: Hogyan éld túl a társadalmi összeomlást? Megtaláljátok: ITT. Ha minden veszni látszana…
Ha érteni akarjátok, hogyan működik a Rendszer, amiben élünk, akkor a témáról bővebben: ITT.
Nem tudom, nektek hány rokonotok fekszik terrortámadás áldozataként temetőben, nekem egy sem.
Érteni a Rendszert? Ajánlom amit Duncan, plusz Chomsky tízparancsolatát.
1.) Az emberek agyát és figyelmét le kell foglalni másod- és harmadrangú problémákkal. Ennek érdekében figyelmüket el kell vonni a valós és súlyos szociális gondokról, mégpedig olyan hírekkel, amelyek társadalmi jelentősége kicsi ugyan, de érzelmileg erősen megérintik őket. Támaszkodjunk a bulvársajtóra, amely hű szolgánk lesz.
2.) A nép úgy kell tekintsen politikai vezetőire, mint a nemzet megmentőire. Ennek érdekében (elsősorban a média segítségével) hamis riasztások és nemlétező fenyegetések tömkelegét kell rájuk zúdítani, amelyek miatt aggódni, később szorongani kezd. Ha a szorongás elérte a kritikus szintet, lépj közbe és oldd meg a (máskülönben nemlétező, illetve általad gerjesztett) problémákat. Hálásak lesznek, s önmaguk fogják kérni szabadságjogaik csorbítását.
3.) A nemzetnek mindig készen kell lennie arra, hogy valami rosszabb következik. Ennek sulykolása érdekében használd fel a „fehér” propagandát (vagyis nyíltan a kormány irányítása alatt álló médiumokat), a „szürkét” (azokat a sajtótermékeket, amelyek csak részben állnak kormánybefolyás alatt), s a „feketét” (amelyekről senki sem gondolná, hogy valójában a hatalom szolgálatában állnak). Ezek karöltve azon kell munkálkodjanak, hogy egy olyan kormány képét vetítsék a lakosság szeme elé, amely minden erejével azon munkálkodik, hogy a jövő egét beárnyékoló sötét fellegek legalább egy részét elhessentsék a nemzet feje felől. A kemény, megszorító intézkedéseket fokozatosan kell bevezetni, mert így az emberek hozzászoknak a rosszhoz, sőt: örülnek, hogy még mindig nem a legrosszabb következett be.
4.) A nemzetet meg kell győzni, hogy minden rossz, ami aktuálisan történik, az kizárólag azért van, hogy a szebb jövőt biztosítsuk számára. Vagy ha nem a számára, akkor a gyermekei számára. Az emberek reménytelenül idealisták és hiszékenyek, akik ezt az érvet („majd a következő generációknak sokkal jobb lesz, nekünk ezért kell áldozatokat hoznunk”) évszázadokon keresztül hajlandó benyelni és elfogadni.
5.) Az embereket le kell szoktatni a gondolkodásról, s arról, hogy a történésekben felfedezzék az ok-okozati kapcsolatokat. Ennek érdekében a politikai vezetők egyszerűen kell megfogalmazzák az üzeneteiket, már-már infantilis módon, minimális szókinccsel, rövid mondatokban. A hallgatóság ily módon megszokja a felületességet, naív lesz és hajlamos az információs beetetések elfogadására.
6.) Minden adandó alkalommal az emberek érzelmeire kell hatni, nem a racionális gondolkodásukra. Bátorítani kell mindenféle emocionális megnyilvánulást, mert az érzelmeket sokkal könnyebb manipulálni, mint a rációt.
7.) Az embereket a lehető legnagyobb tudatlanságban és műveletlenségben kell tartani, mert így nem lesznek motiváltak magasabb ideálok és összetettebb tervek megvalósításában. Butítsd le az oktatásügyet, tedd korrupttá és hozd a működésképtelenség küszöbére. Egy ilyen iskolarendszer a közvélemény manipulálásának ideális eszköze.
8.) A népet el kell zárni az objektív, korrekt és teljes tájékozódás/tájékoztatás minden forrásától. Ennek érdekében pénzügyileg támogatni kell azokat a médiumokat, amelyek butítják és félretájékoztatják az embereket, s gazdaságilag el kell lehetetleníteni azokat, amelyek ennek ellenkezőjét próbálják elérni.
9.) A nyájszellem erősítése prioritás! Az egyénben fel kell ébreszteni a szégyen- és tehetetlenség-érzetet, s választható (pontosabban választandó!) alternatívaként ezzel szembe kell állítani az igazodási, csatlakozási kényszert. Az egyéniségeket nélkülöző nyájat mindig könnyebb irányítani, ellenőrizni és befolyásolni.
10.) Mindent meg kell tenni az egyének megismerése érdekében. Ezt elérendő belső (és titkos) nyilvántartásokat kell felfektetni az egyén különféle (ízlésbeli, politikai, ideológiai, viselkedési) preferenciáiról, opcióiról, egyszóval teljes pszichológiájáról. Törekedni kell arra, hogy jobban megismerjük az egyént, mint ahogy ő ismeri önmagát. Fel kell használni a társadalomtudományok (szociológia, lélektan, csoportképzés pszichológiája, stb.) legújabb vívmányait céljaink elérése érdekében, de ezeket a lépéseket a legnagyobb titokban kell tartani. Megfoghatatlan, érzelmi töltetű, nagy és közös célokat kell kitűzni, amelyek alkalmasak arra, hogy lelkesítsék a tömegeket. Ha nyilvánosságra kerülnek, ezeket a törekvéseinket határozottan (ha kell: erőszakosan) tagadni és cáfolni kell.