Duncan Shelley

Gondoljuk újra a világot

cardsinair

Istenképtelen

Azon az elképzelésen, hogy isten egy végtelen hatalmú férfi, már gyerekkoromban is nevettem. Ahogyan múltak az évek, egyre több részlet foszlott le a felkínált istenképről: elvetettem azt az elképzelést, hogy istennek emberi tulajdonságai lehetnek, később azt, hogy van teste, később azt, hogy beavatkozik, még később pedig maga isten is kikerült a világképemből, mert nem volt benne hely a számára.

Tizenévesen sokat gondolkodtam azon, hogy vajon a teremtés volt-e, vagy a jelenben történik.

Valahányszor a klónozással és a fejlett mesterséges intelligencia által vezérelt szintetikus testtel kapcsolatban felmerült a kérdés, hogy az ember istenné magasztosulhat-e, azaz joga van-e ezekkel foglalkozni, értetlenül álltam. Hiszen egy végtelen hatalmú lény nem attól isten, hogy bizonyos folyamatokat és elemeket összekombinálva valami újat tud létrehozni, hanem attól, hogy folyamatosan a korlátlan, közvetlen teremtés állapotában van, azaz, amit dönt, az azonnal megtörténik. A klónozásnak és az MI-nek ehhez semmi köze.

Isten arra képes a fizikai univerzumban, amire az ember képzeletben.

E pillanatban a következő istenképet tartom igaznak:

Isten létezik. Ő teremtette a fizikai univerzumot. Ő teremtette azokat a szabályokat, amik a fizikai univerzumot fizikai univerzummá teszik (ezek a természeti törvények). Ezek a szabályok működési szabályok. Ha úgy tetszik: játékszabályok.

Mi nem ennek az istennek a teremtményei vagyunk. Mi vele egyenrangú, vele azonos képességű lények vagyunk, akik beszálltunk ebbe a játszmába, amit ő alkotott meg. Ez egy játszma. Attól az, hogy elfogadjuk a szabályait. Ha bármelyik szabályt elutasítjuk, már nem vagyunk benne a játszmában.

Nem tudom, ki teremtette a fizikai univerzumot. Lehet, hogy én voltam. Lehet, hogy te. Talán valaki más. Talán olyan valaki, akiről soha nem gondolnánk. Esetleg már régen kiszállt. Esetleg soha nem is szállt be a saját játszmájába.

Gary Gygax egy isten. Ő teremtette a szerepjátékot. Amikor én, elfogadva az ő szabályait, játszottam az általa alkotott játékkal, nem lettem a teremtménye, csupán játszottam a játékával.

Aki megalkotta a sakkot, a sakk istene. Aki megalkotta a pókert, a póker istene. Aki megalkotta a focit, a foci istene. Az isten kitalál egy szabályrendszert, amit mások elfogadnak, azaz mások fenntartanak, ezért neki a szabályrendszer megteremtése után nincs már dolga. Nem kell ott lennie. Nem kell beavatkoznia. Nem kell csalnia, és segítenie az egyik felet. Isten nem tud beavatkozni az általa teremtett játszmába, mert a szabály megváltoztatása szabálymódosítás, ami csak akkor érvényes, ha a játékosok elfogadják a javaslatot.

Jelenlegi istenképem szerint valaki megalkot egy szabályrendszert, amit mások elfogadnak, és ő ezáltal lesz isten. Mind voltunk istenek, és még leszünk is. Mind voltunk hívők (játékosok), és még leszünk is.

Mindebben az is benne van, hogy a fizikai univerzumot teremtő isten természeti törvényeket teremtett, nem erkölcsi kódexeket. Az erkölcsi kódexeket más istenek teremtették. Az erkölcs nem ugyanaz a játszma, mint a fizikai univerzum.

Ez az én istenképem. A tiétek milyen? Van itt olyan, aki abban hisz, hogy isten egy kicsinyes, szadista, homoszexuális férfi?

Share

Commentek

Previous

Kitalált szentségtörés

Next

Hosszútávú idősorok

52 Comments

  1. Bendegoose írta:

    Valóban nem érted, ahogy többször is írod. De azt sem látom, hogy olyan veszettül boncolgatnád a megértés érdekében a leírtakat.

    Fejtsd ki bővebben. De hangulatfestő szavak nélkül. Mint egy szakmai jegyzőkönyvben. Biztosan ismered azt a történetet, amikor az újonc csillagász rohan be a nagyfőnökhöz, és lelkesen meséli, hogy lefotózott egy gyönyörű együttállást, mire a boss megkérdezi, hogy akkor ő most költő vagy tudós?

    Szerintem az tök rendben van, hogy nem ugyanazt gondoljuk. De, ha én nem értek valamit, akkor azt igyekszem a saját fogalmi szintemre lebontani, hogy megértsem. De itt ezt nem érzem. Úgyhogy sajnálom, ha ennyire mellément a mondandóm. Nem akartam ilyen érzelmi töltések születéséhez hozzájárulni.

    Nincs semmi érzelem, csak kérdések. Nekem logikailag nem állt össze egységgé, amit írtál. Ha neked igen, akkor vagy az lehetséges, hogy még van pár infó, amit nem írtál le, mert túlságosan megszoktad már, vagy emocionális okokból nem tűnik fel. Vagy mindkettő.

  2. bakostamas írta:

    a tudatlanság és a mindentudás között azért elég sok van még

    Igen, de mindentudni akkor is jobb, mint semmittudni. :)

Minden vélemény számít!

Powered by WordPress & Theme by Anders Norén