Ezen a blogon gyakran kerül szóba a fejlődés, a téma többeket is érzékenyen érint, felkorbácsolja az érzelmeket, esetenként személyeskedésbe, fölényeskedésbe torkollik. A viták ellenére azt gondolom, hogy a mélyben jó szándék húzódik, a többiek segítésének szándéka, csupán ennek eszköze, formája az, ami nem vezet célra.

Az alábbiakban azt fogom kifejteni, hogy mit gondolok a fejlődésről, hogyan lehet valóban fejlődni, és hogyan lehet biztosan eltévedni.

Kezdjük azzal, hogy hogyan nem lehet fejlődni.

Nagyon is fontos, hogy hogyan érezzük magunkat. Közérzetünk kihat viselkedésünkre, világlátásunkra, életkedvünkre, fizikai állapotunkra, egészségünkre, ezeken keresztül pedig az egész életünkre.

Közérzetünk legfőképpen közvetlen környezetünk folyománya. Közvetlen környezet alatt belső világunkat értem, azokat a gondolatokat és emlékeket, melyekkel körbevesszük magunkat. Természetesen van ebben automatizmus, életünk súlyos eseményei évekre, évtizedekre ránk telepedhetnek, nevelésünk, tanulmányaink is rajtunk hagyhatják a maguk lenyomatát. Ugyanakkor az irányítás átvehető, bármelyik pillanatban elkezdhetjük átformálni közvetlen környezetünket, és ebben olyan fokú jártasságot érhetünk el, amely gyökeresen átalakíthatja az attitűdünket.

Az ilyen belső átalakulás jelentős viselkedésbeli, életviteli és egészségi változásokat hozhat. Bizonyos emlékeken való fájdalmas vagy dühítő rágódást némi gyakorlással, akaratlagosan abbahagyhatjuk, és ezt a szokásunkat száműzhetjük az életünkből. A sötét, félelmetes, lehengerlő gondolatokat ugyanígy félretehetjük, és szebb, vidámabb, felemelőbb fantáziaképekkel vehetjük körül magunkat. Ahogyan a fájdalmas emlékek és gondolatok leszívják az energiánkat, a felemelők feltöltenek.

Tudjuk alakítani a közérzetünket, tudunk játszani a saját érzelmeinkkel, és képesek vagyunk teljesen átformálni az élethez való hozzáállásunkat. Maximálisan és kétely nélkül elismerem, hogy ez fontos, hasznos, van értelme. Megéri energiát és időt fektetni közérzetünk javításába.

De ez nem fejlődés. Ez még mindig az emberi kereteken belül van. A közérzetünk nem írja felül a természeti törvényeket. Ha egy kicsattanóan energikus, elbűvölő és boldog embert meg egy magába roskadt katatónt ledobunk a ház tetejéről, mindketten egyformán lefelé zuhannak, és egyformán megütik magukat. Emberi szinten van különbség, de a közérzet kérdése nem feszegeti a határainkat.

A közérzet, az érzelmek alakítása nem fejlődés. Lényegtelen, hogy ki mit érez, az érzelem nem írja felül a természeti törvényeket. Ha pedig nem írja felül, akkor a természeti törvényekbe ütközve fellép a teljes külső irányítás. A külső irányítás nem szabadság.

A jóság mibenléte nehezen meghatározható és nagyon sokféleképpen értelmezhető. Léteznek olyan jóság-eszmények, melyek semmi jót nem hoznak létre, sőt ellenkezőleg, mégis történelmi idők óta tömegek követik a megváltás reményében. Hátborzongató módon a jóságot gyakorta kapcsolták össze az ártalmatlansággal.

A jóság a nézetem szerint azt jelenti, hogy személyesen hasznára vagyunk az életnek. Az élethez bizonyos feltételek kellenek, mint például levegő, élelem, biztonság, egészség, életkedv és így tovább – aki biztosítja ezeket, aki hozzájárul ezekhez, az jót cselekszik. A gonoszság ennek ellenkezője: az élet feltételeinek rombolása, pusztítása. A szándéknak nincs jelentősége, csak az eredményeknek. Ha valaki jót akart, de tudatlanságában ártott, az gonosz. Ki mondta, hogy a gonoszsághoz mindentudás kell?

A jóság fontos, túlbecsülhetetlenül fontos, a gonoszság pedig az életet magát próbálja megsemmisíteni, sorban kiiktatva annak feltételeit. Az erő, a pusztítás, az erőszak, a fegyverek, önmagukban nem a jót és nem a gonoszat szolgálják. Semleges eszközök. Egy 50 megatonnás hidrogénbomba bevetése szolgálhatja egyaránt a jót és a gonoszat is, attól függően, hogy összességében hozzájárult-e az élet feltételeinek megtartásához, vagy sem.

Ha egy csodálatos, nagyszerű, tökéletesen elkötelezett, mindenki számára hasznos embert, és egy aljas, önmagába fordult, gonosz rohadékot ledobunk a háztetőről, mindketten egyformán lefelé zuhannak, és egyformán megütik magukat.

A jóság nem írja felül a természeti törvényeket. Ha pedig nem írja felül, akkor a természeti törvényekbe ütközve fellép a teljes külső irányítás.

Fejlődés alatt szinte minden esetben érzelmeket és/vagy jóságot, jóra való törekvést értenek. Ezek egyike sem fejlődés. Van jelentőségük, van szerepük, támogathatják a fejlődést, de önmagukban semmilyen szinten nem vezetnek fejlődéshez.

Nézzük, hogyan lehetséges szerintem a fejlődés.

Valójában nincs jó és nincs rossz, ehelyett van jobb, még jobb, még jobb, még jobb, rosszabb, még rosszabb, még rosszabb, még rosszabb. Fény és sötétség sincs. Van több fény, még több fény, még több fény, kevesebb fény, még kevesebb fény, még kevesebb fény. Skálák vannak, melyeken lehet mozogni előre-hátra. Ez a fejlődésben a kulcs.

Ahhoz, hogy a fejlődés létezhessen, viszonypontokat kell találnunk, melyekből visszajelzéseket nyerhetünk. Megfelelően kiválasztott viszonypontok megfigyelésével el tudjuk dönteni, hogy közeledünk a célhoz, távolodunk tőle, vagy állunk egyhelyben.

Ha a perfekt nyelvtudás a cél, és most több szót tudunk, mint egy éve, akkor közeledünk a célhoz, ha kevesebbet, akkor távolodunk, ha ugyanannyit, akkor nem mozdultunk el.

Ha a jobb fizikai állóképesség a cél, és most nagyobb távolságot tudunk lefutni, mint öt hónappal ezelőtt, akkor fejlődtünk, ha kevesebbet, akkor degradálódtunk, ha ugyanannyit, akkor nem mozdultunk el semerre.

Ha valaki az emberi kereteken túl akar fejlődni, számára is a megfelelő viszonypontok kiválasztásával kezdődik az út, ezek a pontok mutatják az utat, és tartják az úton.

Ha a cél az öregedés megfejtése, akkor mik lehetnek itt a viszonypontok? Például olyan tényezők felfedezése és megértése, amik öregedéshez vezetnek. Ha ma hét ilyen tényezőt ismerek, egy éve kettőt ismertem, akkor fejlődök. Ha kevesebbet, akkor degradálódok. Ha ma is kettőt, akkor nem tettem semmit.

Az igazi spiritualizmus létezik. Ennek nincs köze ahhoz, amit széltében-hosszában annak neveznek. Az igazi spiritualizmus nem kerülőút, vagy kivezető út, nem egérút, nem az emberi élet problémái elől való elmenekülés lehetősége.

Az igazi spiritualizmus akkor nyílik meg, amikor az emberi út végére értünk. Az emberi út vége nem a halál. A halál csak elbukás, kudarc, semmi több. Az emberi út vége az, amikor az emberi problémák egyike sem okoz semmiféle nehézséget. Amíg valakinek szexuális, anyagi, önértékelési, tanulási (stb.) problémái vannak, addig nagyon is bele van ragadva az emberi csapdákba. Az igazi spiritualizmus feljebb lépés, nem álomvilág. Nem kétségbeesett görcsölés azon, hogy egy senki valakinek hazudja magát.

Julius szavait idézve: „Az élet lényege az, hogy hatalmunkban áll valamit tenni. Elkészíthetnénk a létezés, az élet, az önrendelkezés, a „hatalmunkban áll valamit tenni” skáláját, és bejelölhetnénk rajta a fokozatokat nullától a végtelenig. A nulla lenne a létezés legalacsonyabb szintje, a nulla önrendelkezés; a végtelen pedig az élet legmagasabb szintje lenne, a végtelen önrendelkezés, a végtelen hatalom arra, hogy megtegyünk valamit.”

A homo sapiens osztály kellemetlen állapota a léleknek. A természeti törvények száz százalékban meghatározzák, ellenük tehetetlen. A maximum az, hogy kihasználja őket, de felülírni nem tudja egyiket sem. Ahhoz, hogy ez lehetséges legyen, túl kell lépnie a homo sapiens kereteken.

A szabadság elérése, úgy tűnik, ősi cél. Ahhoz, hogy ezt megvalósítsuk, át kell vennünk az irányítást. Fokozatosan, egyre több és több dolog felett. Ha ma több befolyásom van, mint egy éve volt, akkor fejlődtem. Ha kevesebb, akkor degradálódtam. Ha ugyanannyi, akkor nem tettem semmit.

Természeti törvények irányítják a fizikai univerzumot, a testet, az elmét, a lelket, a memóriát, a gondolkodást, és így tovább. Ezek mind felettünk állnak. Jelenleg egyiket sem tudjuk felülírni. Megpróbálni elfelejteni őket, nem út felfelé.

Viszonypontok nélkül egyáltalán semmilyen fejlődés nem lehetséges. Maximum álmodni lehet a fejlődést, de az nem számít semmit.

Ti mit gondoltok a fejlődésről? Mi a mércétek, amellyel különbséget tesztek valós fejlődés és puszta képzelgés között? Szerintetek mi a fejlődés legvégső pontja?

Share

Commentek